Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután Hollik István szokásához híven megint hazudott egy jó nagyot, azért hadd reagáljak rá. A Jobbik nyilvánvalóan csak tartózkodott azon a szavazáson, amikor önök megígérték rengeteg hölgynek, hogy nyugdíjba vonulhatnak 40 év munkaviszony után. Aztán ezt az ígéretet nem váltották be, speciel 90 ezer idősebb asszony a mai napig nem tudott nyugdíjba vonulni, mert amit önök ígértek a választási kampányban, azt nem valósították meg, mi pedig szerettük volna, ha ők is az önök ígéretéhez híven nyugdíjba vonulhatnak.

De hát nyilvánvalóan nem ez az egyetlenegy probléma, hanem beszél Hollik István arról, hogy fenntartható nyugdíjrendszer, hogy szeretik a nyugdíjasokat és mindent megtesznek értük. Csak egy baj van, tisztelt képviselő úr és tisztelt fideszes országgyűlési képviselők: az lett volna a tiszta ügy, hogy ha az, ami nyugdíjjárulékként befolyt évekkel ezelőtt Magyarországon a nyugdíjkasszába, továbbra is nyug­díjjárulék lett volna, nem pedig szociális hozzájárulási adó.

Önök a szociális hozzájárulási adóból csak 600 milliárd forintot tüntettek el a tavalyi év során, 300 milliárdot az előző évben, ami ha nyugdíjjárulékként szerepel, akkor a nyugdíjasok kellett volna hogy megkapják. Önök ennyivel rövidítették meg a nyugdíjasokat, 2015-ben 300 milliárd forinttal, 2016-ban pedig 600 milliárd forinttal azért, mert a járulékot adóvá nevezték át, és bármire el lehetett költeni innentől kedve, nem kellett nyugdíjjárulékként kifizetni. Tehát nagy vonalakban ennyit arról, hogy hogyan gondolkodnak önök a nyugdíjakról.

E kis reagálás után hadd térjek rá a felszólalásom lényegére! Először is, amikor a Jobbik a nyugdíjrendszerről beszél, és most már a bérunióról beszél Európában, akkor semmi másról nem beszél, mint hogy a nyugdíjakat fel kell zárkóztatni az uniós nyugdíjakhoz, hiszen teljesen logikus, hogy a bérunió egyet jelent a nyugdíjak uniós szintre emelésével, merthogy a gazdaság fejlettsége, a fizetések határozzák meg azt az összeget, amelyből aztán nyugdíjjárulékot lehet fizetni.

(A jegyzői székben Ikotity Istvánt
Gúr Nándor váltja fel.)

Magyarul, aki ma Magyarországon a bérunióval szemben küzd, aki ma Magyarországon azt mondja, hogy soha ne keressünk annyit, mint a nyugat-európai munkavállalók, az azonnal azt is mondja, hogy soha ne legyen a magyar nyugdíjasoknak akkora jövedelme, mint a nyugat-európai nyugdíjasoknak. Önök ma pontosan ezt mondták. Önök ma azt mondták nemegyszer itt az előző beszédekben, hogy nincs szükség erre, önök máris megágyaztak annak, hogy a nyugdíjasok jelentős része továbbra is szegénységben éljen Magyarországon, mert nem kívánják a bérfelzárkóztatást.

Márpedig erre szükség volna; szükség volna, hiszen jól látjuk, hogy 2009-ben még a GDP 11 százalékát költötte a magyar állam a nyugdíjrendszerre, a nyugdíjak kifizetésére, ma pedig már csak 9 százalékát fordítja a nyugdíjrendszerre ‑ jóval alacsonyabb részét. (Hollik István: Mert növekszik a GDP!) És az Európai Unió a 13 százalékát fizeti ki a GDP-nek, bármennyire is csodálkozik Hollik István képviselő úr, nézze meg az adatokat, 13 százalékát fordítja rá, vagyis másfélszer annyit átlagosan arányosan, mint a magyar állam. Ennyire vagyunk lemaradva a nyugdíjak fizetése terén Nyugat-Európához képest, de a környező közép-kelet-európai országokhoz képest is.

Ennél sokkal nagyobb baj az, ami az elmúlt 27 évben történt Magyarországon. Mivel a béreket mesterségesen alacsonyan tartották az eddigi kormányzatok, rendkívül alacsony nyugdíjak alakultak ki Magyarországon.

(16.00)

Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy amikor egymilliónyi ember minimálbéren van foglalkoztatva évtizedeken keresztül, vagy éppen a munkanélküliségnek köszönhetően nincs meg a munkaviszonya vagy szolgálati ideje, akkor ők rendkívül alacsony nyugdíjjal mennek nyugdíjba. Ma, ha valaki minimálbéren van foglalkoztatva, tisztelt képviselőtársaim, és erről beszéljünk, mert ez a legnagyobb probléma, akkor 80 ezer forint környékén keres. Ennek köszönhetően a nyugdíja 30-40 vagy akár 50 év munkaviszony után 60 ezer forint. Hatvanezer forint! Ez az átlag egy minimálbéres egyén esetében.

És kérdezem én: azok az ápolónők, azok a szociális dolgozók, akik már évtizedek óta ilyen alacsony béren dolgoznak, akik a legáldozatosabb munkát végzik Magyarországon, azt érdemlik, még munkás éveik alatt is folyamatosan meg vannak alázva az alacsony bérekkel, és soha nincsenek megbecsülve, nyugdíjas éveikben éhen haljanak a nyugdíjukból? Mert most erről szól a mai magyar nyugdíjrendszer. Ezért nagyon jó ez a mai kezdeményezés, hogy erről lehet végre beszélni. És százezrekről, sőt milliókról lehet beszélni, hiszen ha csak a statisztikákat nézem, 100 ezer forint alatt 650 ezer nyugdíjas él ma Magyarországon.

Persze, lehet azt mondani, hogy 100 ezer forint még nem is olyan rossz nyugdíj. Igen ám, csak amikor jön egy betegség, amikor jön bármi komoly probléma, ki kell fizetni a hálapénzt Magyarországon, ki kell fizetni a gyógyszereket, akkor onnantól kezdve az az idős ember, az a nyugdíjas elindul a lejtőn lefelé. Én saját körzetemben, saját falumban nem egy ilyen emberrel találkoztam személyesen, aki úgy-ahogy el tudta tartani magát 60-80 vagy 100 ezer forintos nyugdíjból egy ideig, mert a rőzsét összehordta valahonnan, meg egy szobában lakott, meg nem vásárolt ruhát, de amint egy ilyen betegség bekövetkezett, neki gyakorlatilag annyi volt. És ha nem volt különösebb segítség, akkor szépen csúszott lefelé, egészen a koporsóig, szó szerint ‑ ma Magyarországon.

Nos hát, ezért van szükség arra, amit a Jobbik már régóta mond, hogy differenciált nyugdíjemelésre van szükség. Hiszen az alacsony mértékű nyugdíjaknak igenis magasabb arányban kell növekedni, mint a magas vagy a Fidesz által bevezetett luxusnyugdíjaknak. És hadd álljak meg itt is megint ez pillanatra, az önök gazdaságpolitikájánál és a nyugdíjhoz való viszonyulásánál. Hát, négy évvel ezelőtt a legmagasabb nyugdíj Magyarországon 600 ezer forint körül volt. Önök hoztak egy szép törvényt, eltörölték a nyugdíjjárulék-plafont; ami egyébként a világon mindenütt létezik, Európában nincs még egy ország, ahol ne létezne, mert mindenütt az adott állam feladata a tisztességes nyugdíjrendszer kifizetése, nem pedig a luxusnyugdíjak állami kifizetése.

Ma már 2 millió forint fölött vannak a legmagasabb nyugdíjak. Még hét év, és havi 10 millió forintos nyugdíjakat fognak elvinni bizonyos emberek, ha marad az önök rendszere ‑ hál’ istennek, nem valószínű. Kérdezem én: ilyen világot akarunk építeni, hogy van 50 ezer forintos nyugdíj meg 10 millió forintos nyugdíj? Ez lenne az igazságos magyar társadalom? Szerintem nem. És nyilvánvalóan ezeket mind meg kell változtatni. És erre a Jobbik jó pár kezdeményezést már letett az asztalra, de hát, mit ad isten, azokat mind-mind leszavazza a kormányzat. Leszavazza azt az egyszerű dolgot is, amit éppen ma a bizottság előtt nyújtottam be, hogy a közszolgálati munkaviszonyból nyugdíjba vonulók esetében töröljék el azt a klauzulát, amelynek köszönhetően nem lehet visszafoglalkoztatni őket.

Négy-öt éve, amikor meghozták önök ezt a törvényt, még lehet, hogy volt valami alapja, lehet, hogy meg tudták önök valahogy magyarázni adott esetben. De ma, amikor azóta már további 300 ezerrel többen kivándoroltak Magyarországról, amikor munkaerőhiány van minden területen, és önöknek majd milliárdokat kell kifizetni, mert valószínűleg még önök lesznek kormányon, amikor a strasbourgi bíróság végső ítélete másodfokon is megszületik, és 4400 közszolgának majd fizethetik a sok-sok millió forintos végkielégítést, akkor, kérem szépen, majd maguknak kell megoldani. Mi tettünk egy javaslatot, hogy ne kerüljön már önöknek több milliárdjukba, de természetesen a magyar államnak, mert nem az önök zsebéből fog odamenni valószínűleg ez a sok milliárd forint, de megint csak leszavazták.

Rengeteg az olyan ügy, amivel érthetetlen módon nem is akar foglalkozni a Fidesz, nem tudjuk, hogy mire vár tulajdonképpen a jelenlegi kormányzat. Nos hát, mindezeknek az igazságtalanságoknak a figyelembevételével mondja azt a Jobbik, hogy egy új nyugdíjrendszerre, egy új nyugdíjszámítási rendszerre van szükség. Meg kell változtatni a jelenlegi helyzetet, hiszen ez egyértelműen hosszú távon tarthatatlanná válik, pontosabban: igazságtalanná, mert itt ez a legfontosabb szó véleményem szerint.

Mit is lehet tenni ezzel a nyugdíjrendszerrel? Hát, először is, amiről már beszéltem, a szociális hozzájárulási adót újból nyugdíjjárulékként kell kezelni. És újból vissza kell állíttatni a régi rendszert, hogy ne lehessen eltüntetni százmilliárdokat bármikor, bármelyik évben abból a befizetett összegből, amit eddig az emberek nyugdíjként fizettek be, most pedig gyakorlatilag csak egy adóként fizetik be, és az bármire költhető, minden évben a kormány dönti el, hogy mennyit kíván abból kegyesen a nyugdíjakra fordítani.

Természetesen, ha ez megtörténik, akkor lehet újból beszélni egyéni nyugdíjszámláról; mert addig nem lehet beszélni. Mert, kérem szépen, most, amiért a kötelezettséget kell vállalni a magyar államnak jogi szempontból, az mindössze a munkavállalók által fizetett 10 százalékos nyugdíjjárulék, azaz egyharmada a várható nyugdíjnak. A másik kétharmada lóg a levegőben, az adható, kérem szépen, mert az csak egy adó formájában létezik. Ezt így nem lehet fenntartani. Ha mi valaha is azt akarjuk, hogy a magyar emberek nyugdíjtudatossá váljanak, hogy bízzanak a magyar nyugdíjrendszerben, akkor nem lehet ilyen őrült dolgokat csinálni, amit önök az elmúlt hét év során sorra egymás után tettek a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. És ha megvan az egyéni nyugdíjszámla, akkor természetesen a nyugdíjjárulék-plafont is vissza kell állítani, pontosabban, meg kell szüntetni azt, hogy Magyarországon a világ kuriózumaként állami luxusnyugdíjak létezhessenek.

Beszéljünk természetesen nemcsak magukról a nyugdíjakról, hanem az ellátásról is, az ellátás minőségéről. Erről már államtitkár úr is beszélt, nagyon helyesen, hiszen szerintem is ez a téma hozzátartozik a mai vitanaphoz. Teljesen egyértelmű, hogy az elmúlt időszakban, akárhogy nézzük az adatokat és a helyzetet, óriási probléma van a nyugdíjasotthonok férőhely-kapacitásával. Ahogy itt már elhangzott, Korózs Lajos képviselő úr mondta, 28 ezren várnak arra, hogy idősotthonban legyenek elhelyezve. Hu­szonnyolcezren! Ezek az emberek megérdemlik azt, ráadásul lehetőségük is lenne, anyagi lehetőségük is lenne sokaknak, jelentős részüknek arra, hogy ilyen elhelyezést megkaphassanak.

Ezért a Jobbiknak nagyon határozott elképzelése, hogy amint lesz rá lehetőség, 2018-tól elindít egy idősotthon-építési programot, illetve egy férőhely­bő­ví­tési programot. És csak halkan jegyzem meg, amikor itt már a vidékfejlesztésről beszéltünk, én erről szóltam két szót, akkor elmondtam, hogy ha egy kistelepülésen épül egy ilyen idősotthon, legyen kerek szám, egy száz férőhelyes idősotthon, akkor az 40 embernek ad munkát azon a településen; 40 embernek nem kell elvándorolnia egy kistelepülésről. Kérdezem én, nem hasznos tevékenység-e a vidék megtartása szempontjából is az ilyen idősotthonok létesítése és fejlesztése.

És nézzük a házi betegápolást, vagy a házi idősápolást, otthoni ápolást! Teljesen jól látható, hogy mivel a szociális dolgozók nincsenek jól megfizetve, kevés is van ezen a területen, egyre nehezebben tudják a terhet elviselni. Itt is változtatni kell természetesen, és én itt külön kiemelném azt, hogy nagyon szükséges a technikai színvonal fejlesztése. Magyarországon rengeteg mindent sokkal olcsóbban tudnánk működtetni, például a házi betegápolást, illetve az otthoni ápolást is, ha egyszerűen egy kis technikai fejlesztést véghez vinnénk.

Jelen pillanatban magáncég árulja azt a kis, egyszerű karórát, ami állandóan méri a pulzusszámot s a többit, és azonnal bejelez a diszpécserközpontba, de még alig létezik ilyen, ha valamilyen probléma történik egy idős emberrel otthon, vagy ha netántán támadás ér egy idős embert. Éppen most volt egy konzultációnk, és tapasztaltuk azt, hogy különböző rádiófrekvenciás hullámokat kell venni kistelepüléseknek, hogy tudják működtetni az elavult, ehhez hasonló készülékeket, de az nem jár mindenkinek. Kérem szépen, ha csak ezt a rendszert bevezetnék, ami rendkívül alacsony költségvetésből megtörténhetne, Magyarországon az idősek esetében ezrével, ezres nagyságrendben csökkenhetne a halálozási arány, mert időben ki lehetne menni akár az orvosok, akár az ápolók, akár a segítő szomszéd át tudna menni még időben.

Talán utoljára hagytam azt a fontos kérdést, hogy továbbra is kiállunk természetesen amellett, hogy a férfiak megkaphassák a lehetőséget, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak. Erről már vitáztunk, ez egy szégyenteljes vita volt egyébként, hozzá kell tennem, ami itt akkor zajlott a parlamentben, ahogy ezt megtapasztaltuk.

(16.10)

Szakszervezeti vezetők, szó szerint meglett férfiemberek majdnem sírva mentek ki ebből az épületből, amikor látták az önök reakcióit. Nem mindenki volt itt akkor, természetesen, de voltak egypáran.

Mindenképp megint le szeretném szögezni, hogy sajnos, amit ellenérvként egyetlenegy dologként el szoktak mondani, hogy ez mekkora költsége lenne a magyar államnak, hát, ugye máris azt tudom rá mondani, hogy ha nem tüntették volna el a 600 milliárdot tavaly meg előtte a 300 milliárdot a szociális hozzájárulási adó révén, akkor nem is kérdés, hogy ez megvalósítható. De bizony-bizony vegyük tudomásul, hogy a férfiaknak az egyharmada meg sem éri a nyugdíjkorhatárt. Ha megéri is, négy évvel hamarabb elhalálozik, és mindennek köszönhetően természetesen a hölgyek számára bizony jóval magasabb az az összeg, amit ki kell fizetni ennek a programnak a révén, mint amit egyébként a férfiaknak kellene kifizetni, még akkor is, ha bizony egy 10 százalékkal magasabb nyugdíjjal mennek átlagosan nyugdíjba a férfiak.

Köszönöm szépen, hogy végighallgattak, és majd a társaim további adalékokkal fognak szolgálni azzal kapcsolatban, hogy milyen nyugdíjrendszert szeretne majd a Jobbik Magyarországon megvalósítani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)