Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 31. ülését megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Juhászné Lévai Katalin és Herényi Károly jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizácós célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3468. számon, a bizottságok ajánlásait T/3468/1-8. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Glattfelder Béla gazdasági minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, aki a napirendi ajánlás értelmében 25 perces időkeretben mondja el expozéját. Öné a szó, államtitkár úr.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Minden bizonnyal igaza volt Széchenyinek, amikor a Hitel című művében úgy fogalmazott, hogy a jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve. És hasonlóképpen igaza lehetett annak a századfordulón író közgazdászunknak is, miszerint a kultúra és a munka tartja fenn hazánkat. Éppen ezért a polgári kormány kiemelt fontosságot tulajdonít a munka világának, a foglalkoztatáspolitikai kérdéseknek. A kormány helyre kívánja állítani a munka becsületét, és arra törekszik, hogy Magyarországon mindenkinek, aki dolgozni akar, jusson is munkahely. A kormány a "segély helyett munka" elvét kívánja érvényesíteni. Ennek keretében különösképpen fontosnak tartjuk, hogy a magyar béreket felzárkóztassuk az Európai Unió bérszínvonalához, ennek egyik legfontosabb és most bekövetkező lépése, hogy a minimálbért 25 500 forintról a kormány jövő év január 1-jétől 40 ezer forintra, 2002. január 1-jétől pedig 50 ezer forintra kívánja emelni.

A magyar munkaerőpiacon 1998-ban egy valódi fordulat ment végbe, melyre az jellemző, hogy hosszú évtizedek után újra növekedni kezdett a foglalkoztatottak száma, magyarán, nőtt a lakosság gazdasági aktivitása, ahogy ezt a statisztikusok szokták megfogalmazni. Mára Magyarországon a munkanélküliség a nemzetközi felmérések szerint, nemzetközi módszerekkel végzett felmérések szerint 6,3 - bocsánat, még ennél is kevesebb, 6,2 - százalékra csökkent, ami mintegy 2-3 százalékkal alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga. És ami számunkra különösen fontos, a munkanélküliség nemcsak az ország legfejlettebb részeiben csökken, nemcsak ott nő a foglalkoztatottak száma, nemcsak ott van egyre kevesebb munkanélküli, hanem mára az ország minden régiójában, a legszegényebb régiókban is csökken a munkanélküliségi ráta, csökken a munkanélküliek száma.

Szembe kell néznünk azzal, hogy bizonyos esetekben, bizonyos térségekben a munkaerőhiány is felléphet, ezért az idei év közepétől a munka világa, a foglalkoztatáspolitika a Gazdasági Minisztériumhoz került, a minisztérium új szemléletet kíván érvényesíteni, mert a munkanélküliséget, a munkanélkülieket nemcsak egy társadalmi problémának tekintjük, hanem olyan erőforrásnak, amelyre az országnak szüksége van, amelynek jobb kihasználásával a magyar gazdaság fejlődése felgyorsítható, fölgyorsítható az Európai Unióhoz való felzárkózásunk.

A most előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a következő kérdésekről szeretnék különös hangsúllyal beszélni: a jogharmonizáció kérdéséről, arról, hogy milyen érdekegyeztetést folytattunk, a munkaidő megszervezésével kapcsolatos kérdésekről, az esélyegyenlőségi szabályok kialakításáról, az átirányításra, a kiküldetésre, kirendelésre és a munkaidő-kölcsönzésre vonatkozó jogharmonizációs feladatainkról, valamint arról, hogy más, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokban milyen lépéseket tettek az Európai Unió e területen meglévő jogszabályainak a harmonizálása érdekében.

A jogharmonizáció kérdésköréről; a jelenleg hatályos, öröklött munka törvénykönyve nem felel meg az Európai Unió vonatkozó irányelveinek. Ezért ezeket módosítanunk kell. Méghozzá nem is akármilyen sebességgel, mert a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy ez év végéig benyújtja az Országgyűlésnek az Európai Unió irányelveinek megfelelő új jogi szabályozás tervezetét. Ez most ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával megtörtént.

Az elfogadásra váró törvényjavaslat kilenc munkajogi tárgyú uniós irányelv átvételét szolgálja. A javaslat a magyar munkajogi szabályozás történetében mérföldkőnek számít, mivel az európai gyakorlatra tekintettel egyes kérdéseket illetően határozottan szakít az eddigi szabályozási megoldásokkal. Ezzel egyidejűleg, az előterjesztő szándékaival összhangban, a javaslat szem előtt tartja azt is, hogy hazánk a közösségi államok fejlődéséhez képest más utat járt be, és ezért, ahol erre lehetőség van, meg kívánjuk őrizni nemzeti szabályozásunk sajátosságait is.

A beterjesztett módosítás, sokan fogalmazták ezt meg, állítólag túlterjeszkedik a jogharmonizációs célon. Nos, mi úgy ítéljük meg, hogy ez egyáltalán nem igaz, hiszen az Európai Unió jogi szabályozása bizonyos irányokat jelöl ki, de a nemzeti parlamentek feladata az az Európai Unióban is, hogy ezen irányoknak megfelelően a saját hazai jogi szabályozásukat kialakítsák.

Az általunk benyújtott javaslat megfelel az irányelv szabályainak, nem terjeszkedik azon túl, de tekintettel van arra is, hogy mivel megőrizzük a hazai nemzeti sajátosságainkat, az Európai Unió irányelveit hozzá kell illeszteni a meglévő jogi keretekhez, ilyen módon az adaptációs munka bizonyos értelemben szélesebb, mintha egyszerűen csak azt tennénk, hogy lefordítjuk, akár a legjobb magyarországi nyelvtudósok segítségével is, az Európai Unió jogszabályait, és azokat szó szerint átültetnénk a magyar munkajogba. Ez egyébként sok esetben nem is jelentene kellő megoldást, tekintettel arra, hogy az Európai Unió előírásai arra vonatkoznak, hogy valamely kérdést szabályozni kell, szükséges jogi területen, de annak pontos tartalma nem kellően körülhatárolt.

Az érdekegyeztetésről: mint elmondottam, az Unió felé vállalt kötelezettségünk az, hogy ez év végéig az Országgyűlés számára megtárgyalásra az irányelvnek megfelelő jogi szabályozást benyújtjuk. Ez megtörtént. A javaslat benyújtását ennek ellenére széles körű, hosszas érdekegyeztetés előzte meg. Az Országos Munkaügyi Tanács munkajogi bizottsága öt alkalommal, a plenáris ülés két alkalommal vitatta meg. A szociális partnerekkel való egyeztetés azonban az ülések közötti időszakban is folyamatos volt. Az egyeztetési folyamat során a kormányzati oldal a szociális partnerek javaslatait számos alkalommal figyelembe vette, továbbá a munkavállalói és a munkáltatói oldal által megkötött megállapodásokat a javaslatba be is építette.

(9.10)

Szám szerint tizennégy vitatott, lényeges kérdésben született megállapodás.

Ez év nyarán úgy tűnt, hogy teljes körű egyetértés jött létre, azonban az egyik oldal szabadságról hazajövő képviselői vitatták, hogy az oldal által delegált vezetők megfelelő felhatalmazással rendelkeztek-e a megállapodás megkötésére, ezért új tárgyalás indult. Ezen az új tárgyalási szakaszon is jöttek létre további megállapodások, azonban nem teljeskörűen. Ezt követően szeptember hónapban a gazdasági miniszter a szociális partnerek képviselőivel újabb személyes egyeztetést kezdeményezett. A megbeszélés azzal zárult, hogy a munkáltatói és a munkavállalói oldal további kétoldalú tárgyalásokat fog folytatni, és amennyiben megállapodást kötnek, azt a kormány egyoldalúan elfogadja. Ennek érdekében a kormány száz napig várt. Száz nap elteltével a gazdasági miniszter levelet írt valamennyi, az Országos Munkaügyi Tanácsban jelenléttel bíró szervezet részére, aziránt érdeklődve, történt-e valamilyen előrelépés a tárgyalások során. Összesen csak két szervezettől kapott választ. Ezek a válaszok pedig azt tartalmazták, hogy az egyeztetéseket folytatják. Ezen száz nap alatt érdemi előrelépés nem történt.

A jogharmonizációs kötelezettség teljesítésére vállalt határidő - melyről már beszéltem - szükségessé tette, hogy a kormány a javaslatot az Országgyűlés elé beterjessze. A benyújtásra került javaslat egyébként az egyeztetéseken elért legszélesebb konszenzus elemeit tartalmazza. Néhány technikai kérdésben történt módosítás, amelyet a tárgyalások megszakadása után, bizonyos értelemben való elhalása után, a bekövetkezett tárcaközi egyeztetés tett szükségessé.

A javaslat benyújtásának tényét és annak tartalmát az Unió a legutóbbi országjelentésben pozitívan értékelte. Ehhez kapcsolódik az az örömteli esemény is, hogy a kormány és az Unió közötti csatlakozási tárgyalásokon a szociális fejezet a közelmúltban lezárult. Ezek a bizonyos átvilágítási tárgyalások lezárultak. Tekintettel viszont arra, hogy ez évben úgysem fogjuk elfogadni valószínűleg ezt a törvényjavaslatot, és minden bizonnyal a javaslat tárgyalása február közepén fog folytatódni, tehát újabb hatvan nap áll rendelkezésre a szociális partnerek számára, hogy megállapodásra jussanak kérdésekben, a kormány örülne annak, ha ez alatt az időszak alatt a munkáltatók és a munkavállalók folytatnák a tárgyalásokat, ha megállapodásra jutnak, azt üdvözöljük, és készek vagyunk annak elfogadására.

Arra szeretném kérni a tisztelt országgyűlési frakciókat, hogy olyan módosító javaslatokat ne nyújtsanak be, amelyek eltérnek ettől a megállapodástól, azzal ellentétesek, mert ez a szociális partnerek tárgyalásait ebben a hatvannapos időszakban valószínűleg némiképpen zavarná.

A munkaidő megszervezésének kérdése; a javaslat előkészítése során a munkaidő megszervezésével kapcsolatos szabályok váltották ki a legtöbb vitát. A következőkben ezzel szeretnénk egy kicsit részletesebben foglalkozni. Sokszor olyan szabályokat is kifogásoltak, amelyek évtizedek óta szerepelnek munkajogunkban. Ilyen jogintézmény például a munkaidőkeret és a munkaidő-beosztás. Sokszor úgy éreztük, hogy nem is erről a javaslatról van szó, amikor a viták zajlanak. A munkaidőkeret alkalmazását illetően ugyanis a javaslat a hatályos szabályt fenntartja, továbbra is a kéthavi munkaidőkeretet tekinti fő szabálynak. Ez azt jelenti, hogy a ledolgozandó munkaidő mértékét kéthónapos időszakra lehet megállapítani. Ez a szabály azon munkavállalók számára előnyös, akiknek a munkaidejét hétről hétre a munkáltató osztja be.

A javaslat több ponton a munkáltatóra nézve szigorú rendelkezést vezet be. Így például szigorúbb lett a munkaidő beosztásának szabálya, a munkáltató pedig köteles a munkaidő beosztását a munkavállalóval írásban közölni. Az eddigi szabályozás alapján az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatott dolgozók egy munkanapon belül, 12 órai munkavégzést követően akár további nyolc órai túlmunkára is kötelezhető volt. Ebből kifolyólag az öröklött szabályozás alapvetően eltér az európai normáktól. A munka törvénykönyve a rendes és a rendkívüli munkaidő mértékét külön-külön korlátozza, és kiindulási alapnak nem a heti, hanem a napi munkaidőt tekinti. A jogharmonizáció érdekében a javaslat a munkavállalók napi munkaidejét a jelenlegi akár 20 órás napi munkaidővel szemben 12 órában korlátozza, a heti munkaidő felső határát pedig 48 órában húzza meg. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy ebbe az elrendelt túlmunka időtartamát is be kell számítani.

A munkaidőre vonatkozó rendelkezésekkel összhangban a javaslat tartalmazza a pihenőidők szabályozását is. A jelenlegi szabályok megengedik, hogy a heti két pihenőnapot a munkáltató teljes mértékben összevontan adja ki. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a munkáltató akár egy hónapon keresztül is úgy dolgoztathatja a munkavállalót, hogy egyetlen pihenőnapot sem ad ki.

Az általunk benyújtott javaslat szerint viszont a heti két pihenőnap közül csak az egyik kiadására kerülhet sor összevontan, így hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása mindig kötelező. Továbbá a mai szabályokkal szemben a pihenőnapok összevonása tekintetében nagyobb szerepet kapnak a kollektív szerződések.

Az öröklött munka törvénykönyvében a munkaszüneti napon történő munkavégzés nem kellően korlátozott. Az általunk benyújtott javaslat már önmagában a pontos fogalmi meghatározások bevezetésével növeli a munkaszüneti napok kiemelt szerepét. A tíz munkaszüneti napon, az ünnepnapokon csak a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy a megszakítás nélküli munkarendben, munkakörben alkalmazott munkavállalót lehet foglalkoztatni.

A kereskedelmi egységek csak az idegenforgalmi, turisztikai szempontból kiemelkedő területen, illetve a rendezvények, ünnepségek résztvevőinek, valamint az utazóközönség ellátása érdekében tarthatnak nyitva. E szabályok alkalmazásával a munkaszüneti napon megtiltásra kerül például a bevásárlóközpontok nyitvatartása. Ezen túlmenően munkaszüneti napon a kereskedés folytatására csak akkor van lehetőség, ha a tulajdonos és nem az alkalmazott végzi a munkát.

A munkaidő és a pihenőidő szabályozása körében a javaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amely a nők, illetve a családok védelmét szolgálja. A javaslat számos új szabály védőhálóját terjeszti ki a gyermekét egyedül nevelő férfiakra is.

Hatályos szabályaink szerint nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő, terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. A javaslat szerint ezt a rendelkezést alkalmazni kell majd a gyermekeiket egyedül nevelő férfiakra is.

Új szabály továbbá, hogy a fenti munkavállalók körében egyenlőtlen munkaidő-beosztás, illetve osztott munkaidő csak a munkavállalók hozzájárulásával rendelhető el. A munkaidő megszervezésére vonatkozó szabályok a szociális partnerek megállapodása alapján kerültek kidolgozásra.

Az esélyegyenlőségi szabályokról; a javaslat az öröklött munka törvénykönyvéhez képest nagy lépést tesz előre a nők és a férfiak teljes esélyegyenlőségéhez vezető úton. Munkajogi szabályaink jelenleg is tiltják a hátrányos megkülönböztetést. A javaslat e szabályok körét azzal bővíti ki, hogy meghatározza a közvetett diszkrimináció fogalmát, és nevesíti az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A javaslat biztosítja, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok már a munkaviszony létesítését megelőző eljárásban is érvényesüljenek.

Új szabály, hogy az üzemi tanács a munkáltatótól tájékoztatást kérhet a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezések megtartásáról. A javaslat szabályaival a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa egyetért. A kormány nevében is köszönöm a biztos úr értékes szakmai segítségét.

Az átirányítás, kiküldetés, kirendelés és a munkaidő-kölcsönzés szabályairól; az öröklött munka törvénykönyve szerint a munkáltató naptári évenként két hónapig más munkakörbe irányíthatja át a munkavállalót, illetve arra kötelezheti, hogy más munkáltatónál kirendelésben végezzen munkát. Ez a szabály nem biztosítja kellően a munkáltató által egyoldalúan elrendelt különleges munkavégzések időbeli korlátozását, és nem szolgálja a jogbiztonságot.

A munkavállalói érdekek azért is csorbát szenvedtek, mert az öröklött munka törvénykönyvünk nem tartalmazza a kiküldetés szabályait. A javaslat végre az európai normáknak megfelelő módon szabályozza az átirányítás, a kiküldetés és a kirendelés szabályait. E sajátos munkavégzések legmagasabb időtartama a szociális partnerek megállapodásának megfelelően került korlátozásra. Egy naptári éven belül a munkavégzések időtartamát össze kell számítani, együttes mértékük a 110 munkanapot nem haladhatja meg.

Új szabály, hogy ha az átirányítás tartama egy munkanapon belül négy órát meghalad, a munkavégzést az átirányítás szempontjából egy munkanapnak kell tekinteni.

(9.20)

Jogos munkavállalói igényt elégít ki a javaslat azon rendelkezése, mely a belföldi kiküldetés során felmerülő utazási idő díjazását írja elő.

A javaslat korlátozza a kirendelés alkalmazásának körét, mivel kirendelésre ezután csak a munkáltatói tulajdonosi láncolaton belül kerülhet sor.

A hazai gyakorlatban már megjelent, létezik a munkaerő-kölcsönzés jelensége. A munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbe adó a vele szerződés céljából munkaviszonyban levő munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. A javaslat a munkaerő-kölcsönzés intézményének szabályozásával, részletes szabályainak megállapításával védi a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló érdekeit. Az új szabályok bevezetésétől olyan munkavállalók időleges foglalkoztatása várható, akik a munkaerőpiac perifériáján helyezkednek el. Ez a szabályozás már önmagában is növelheti az alacsony képesítésű vagy éppen a képzetlen munkanélküliek foglalkoztatásának esélyeit, munkahelyhez jutási esélyeiket, javítva ezzel a kiemelten hátrányos helyzetű térségek, például az ország keleti részének foglalkoztatási viszonyait. Ugyanakkor ez a szabály a munkavállalók másik kiemelt körét érinti kedvezően, a pályakezdő fiatalokat, akiknek lehetőséget nyújt arra, hogy pályájuk kezdetén jelentős szakmai tapasztalatra tegyenek szert.

Végezetül arról szeretnék beszélni, hogy más, csatlakozni kívánó országokban hogyan zajlott le ugyanez a vita.

Az előzőekben részletesen kifejtett, jogharmonizációs célú és tartalmát tekintve rendkívül fontos szabályozási megoldások, valamint az ebből fakadó közéleti viták a csatlakozni kívánó országokban nem egyedülállóak. Eddig csak a cseh parlament tudta elfogadni 2000 júniusában az új munka törvénykönyvét, amely majd néhány nap múlva, 2000. január 1-jén fog hatályba lépni. Tehát a csehek - ebben a kérdésben legalábbis - elénk kerültek (Közbeszólás balról: 2001!) - 2001. január 1-jén.

Az elfogadást hosszas tárgyalások előzték meg ott is. A törvényjavaslatot a parlament mindkét házában heves viták övezték, tekintettel arra, hogy ott kétkamarás parlament van. Hozzánk hasonlóan az ott folyt vita kereszttűzében is a munkaidő megszervezésére vonatkozó irányelv átvétele állt, hiszen e tekintetben a cseh jogi szabályozást is gyökeresen át kellett alakítani. A jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében kompromisszum alakult ki, és a módosítás elfogadásra került. Ezáltal Csehország a munkajogi jogharmonizációt már teljes egészében elvégezte. A többi tagjelölt ország helyzete, beleértve a miénket is, még nem ily szerencsés. Remélem, hogy mi gyorsabban föl fogunk tudni zárkózni.

Meggyőződésem szerint a kormány javaslata lehetőséget teremt arra, hogy a magyar munkáltatók és a munkavállalók egymás érdekeinek kölcsönös megértésével és tiszteletben tartásával, egymással összhangban dolgozhassanak a saját és az egész ország jólétének előmozdításáért. Bízom abban, hogy a szociális partnerek ezt a lehetőséget felismerik, és élni fognak ezzel a lehetőséggel. Különösképpen reménykedem abban, hogy a tárgyalásunk folytatásáig hátralévő 60 nap elegendő lesz arra, hogy további részkérdésekben is megállapodások jöjjenek létre.

A tisztelt Házat arra kérem, hogy a javaslatot részletesen megvitatni szíveskedjék, és az időközben szükségessé váló módosító javaslatokkal együtt fogadja el.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalásaira és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kozma Péternek, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

KOZMA PÉTER, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság 2000. november 29-én megtartott ülésén megtárgyalta a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/3468. számú törvényjavaslatot. A bizottság többségi szavazással azt általános vitára alkalmasnak találta.

A vita alapján három dolgot emelnék ki; az egyik, hogy a bizottság álláspontja szerint a benyújtott javaslat, amely nyolc törvényt, illetve törvényerejű rendeletet érint, összhangban van a kilenc uniós irányelvvel.

A bizottság többsége úgy látta, hogy az érdekegyeztetés folyamatát, amelyet államtitkár úr itt most fölvázolt... - elfogadta, illetve azt megnyugtatónak tartotta.

Harmadsorban pedig felmerült annak kérdése, hogy miért szerepel a benyújtott javaslat elnevezésében a jogharmonizációra való utalás. A bizottság úgy látja, hogy az erre való utalás szükséges, hiszen nem csupán a munkavégzéssel, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal foglalkozik a törvényjavaslat, hanem kell, hogy érintsen más jogágakhoz tartozó törvényeket, illetve a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletet. Éppen ezért úgy ítéltük meg, szükséges az erre való utalás.

Még egyszer: a bizottság többsége tehát általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtáraim! Ugyanezen bizottságból ügyrendi kérdésben Kósáné dr. Kovács Magda kíván szólni, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Meglepődve hallottam, hogy az alkotmányügyi bizottság kezdi a bizottsági véleményt. Ha jól tudom, a Házban kialakult rend szerint az első helyen kijelölt bizottság szokta kezdeni a bizottsági vélemények előadását. Természetesen nem tételezem fel, hogy a megváltozott sorrend annak köszönhető, hogy az első helyen kijelölt bizottság az előterjesztés általános vitára való alkalmasságát nem támogatta.

Az ügyrendi javaslatom az, hogy a szokásos sorrendben folytassuk a bizottsági vélemények előadását. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném tájékoztatni bizottsági elnök asszonyt, hogy ábécésorrendben rakta össze a hivatal most a bizottsági véleményeket, de abszolút elfogadva és akceptálva az ön indítványát, miután az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményét meghallgattuk, ezt követően az emberi jogi és kisebbségi bizottság következik. (Közbeszólás: Nem, a foglalkoztatási! - Kósáné dr. Kovács Magda: Nem mi vagyunk az első helyen kijelölt bizottság.) - illetőleg a foglalkoztatási, bocsánat.

Öné a szó, Serfőző András képviselő úr, aki az alkotmányügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Országgyűlés! Addig szinkronban vagyok a fideszes képviselőtársammal, hogy a bizottság megtárgyalta ezt az előterjesztést, de innentől kezdve a véleményünk már eltérő. Az előterjesztő képviselője szerint a törvényjavaslat alapvető célja jogharmonizációs jellegű. Még ezzel is egyetértett mind a két fél a vitában, a kormány és az ellenzék képviselője is. A valóságban viszont ennél lényegesen többről van szó. Olyan alapvető és átfogó életviszonyokat szabályoz a tervezet, ami megérdemelt volna egy konszenzuson alapuló szabályozást.

A Gazdasági Minisztérium képviselőjének előadása szerint erre történt kezdeményezés, de a folyamatot nem sikerült befejezni, csak elkezdeni. A jelenleg benyújtott tervezetet az Országos Munkaügyi Tanács nem is véleményezhette, mert a kormány az egyeztetést időhiányra hivatkozva egyoldalúan lezárta.

Most az expozéban hallottuk azt a mézesmadzagot, hogy ez tulajdonképpen nem zárult le, csak halasztást szenved. Majd meg fogjuk látni, mi lesz a következő időszak lépése a kormány részéről.

A parlamenti képviselők részére a bizottsági ülés előtt alig néhány nap maradt az anyag áttanulmányozására, amelyet a bizottsági ülésen kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt helytelenítettek. A fő probléma, hogy a jogharmonizációs törekvéseken túl ideológiai és aktuálpolitikai megfontolásokból olyan, tömegeket hátrányosan érintő szabályok lépnének életbe, amelyek modellezése nem történt meg, átmeneti vagy felkészülési idő biztosítva nincs a tervezetben.

Ezek az új szabályok inkább szolgálják a nemzetközi tőke érdekeit, mint a hazai munkavállalókét. Például az átirányítások rendszere, a munkaidő-maximumok fellazítása, a munkaszüneti napokon történő munkavégzés új szabályai vagy a kölcsönzés vadonatúj szabályai mind-mind olyanok, amelyek beláthatatlan károkat okozhatnak a munkavállalók részére.

Az új szabályok egyértelműen a globalizációs folyamatok felgyorsítását segítik. Semmiféle komoly hatástanulmány nem készült viszont arról, hogy ennek milyen társadalmi hatásai lesznek rövid, közép- vagy hosszú távon.

Tisztelt Ház! A legfontosabb termelőerő nem a gép, hanem az ember. Az új, Magyarországra települt cégeknél magam is láttam csodálatos robotokat, százmilliókat érő, számjegyvezérlésű termelő berendezéseket.

(9.30)

Mindez, az egész semmit nem ér, ha az ezt kezelő embert nem kezeljünk rangján, megfelelően. Minőségi terméket csak minőségi munkaerővel lehet előállítani, amelyhez biztosítani kell az emberek fizikai és szellemi reprodukcióját is. Ezek garanciája sajnos hiányzik a törvényjavaslatból, emiatt és a jogszabályi előírásoknak nem megfelelő előkészítés alapján a bizottság MSZP-s tagjai a törvényjavaslatot támogatni nem tudták.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi javaslatnak megfelelően most megadom a szót Filló Pálnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Elnök Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság, 2000. november 29-ei ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és 10 igen, 9 nem, 2 tartózkodás mellett a javaslatot általános vitára alkalmatlannak találta.

Hogy miért történt ez így, erről szeretnék én tisztelt képviselőtársaimnak beszámolni. Alapvető kifogásunk volt a törvénytervezettel kapcsolatosan, hogy a benyújtott javaslat túlterjeszkedik a jogharmonizációs kötelezettségeken. Képviselőtársaim elmondták, hogy jogszabály-szerkesztési szempontból a szabályozás indokolatlanul bonyolult, az új rendelkezések alkalmazását lehetetlenné teheti például az 1. §-ban a mintegy 30 jogszabályra történő hivatkozás, vagy hogy még egy példát mondjak, a 193. § esetében a p) alpontig terjedő szabályozás, ami teljesen idegen a magyar joganyagtól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy komoly, a munkavállalók életmódjára és életminőségére is kiható, hátrányokat eredményező törvénytervezet súlyos következményeket hozhat. Olyan károkat, amelyeket semmiképpen nem lehet az uniós direktívákból levezetni.

Melyek ezek? A helyettesítés és díjazásának megszüntetése, a heti pihenőidő csökkentése, a pihenőidők összevonása, összevonhatósága. Elfogadhatatlan, hogy a dolgozók más telephelyre való átirányításához a jövőben elegendő lesz a munkáltató gazdasági érdeke. Hátrányosak a munkavállalókra nézve az éjszakai munka, az idénymunka, a készenléti munkakör fogalommeghatározásai, amelyek következtében a napi 12 órás törvényes munkaidővel járó készenléti munkakör szinte korlátlanul alkalmazhatóvá válik, az idénymunkát pedig elég lesz a termelői és a gazdálkodási igényekhez kötni.

A családi élet szempontjából is hátrányos a munkaszüneti napon történő munkavégzés lehetőségének kibővítése. Hátrányosak az egészségügyi dolgozók ügyelet utáni pihenőidejére vonatkozó rendelkezések. A megszakítás nélküli munkarend kiterjesztése tovább növeli a munkaadók mozgásterét, de egyben súlyosan rontja és növeli az ilyen munkahelyen dolgozók kiszolgáltatottságát. A munkaerő-kölcsönzés szinte korlátlan alkalmazhatóságának lehetővé tétele egy szélesedő, szűkebb védelmet élvező és olcsóbban foglalkoztatott dolgozói kör kialakulását teszi lehetővé Magyarországon.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen többen is megfogalmazták, hogy a munka világában a munka törvénykönyve megérett egy átfogó felülvizsgálatra. A gyorsan változó gazdasági környezet kihívásainak ugyanis csak egy rugalmasabb munkaerőpiac képes megfelelni. Ez azonban csak úgy valósítható meg, hogy a munkavállalók ellentételezése is megtörténjen. Ennek biztosítania kellene egy szélesebb körű szociális védelmet, a törvényes munkaidő csökkentését, egy bérfelzárkóztató programot, fokozottabb munkahelyi védelmet, és folytathatnám.

Egy biztos: ilyen horderejű kérdésben, amely kihat az ország versenyképességére, jelentős hatást gyakorol a munka világa szereplőinek pozícióira, csak hosszan tartó, elmélyült társadalmi párbeszéd és konszenzus teremthetné meg a módosulás vagy módosítás feltételeit.

Mivel a beterjesztett törvényjavaslat az érdekegyeztetést követően új tartalmi elemekkel bővült, ezzel véleményünk szerint sérült a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény érdekegyeztetésre vonatkozó rendelkezése. Bizottságunk ülésén részt vettek az Országos Munkaügyi Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának szóvivői is. Ők véleményük ismertetése során egyaránt kifogásolták a tervezet munkaidőre, túlmunkára, munkaidőkeretre vonatkozó szabályozásait. A munkavállalói oldal szóvivője szerint olyan javaslatok kerültek a munka törvénykönyvébe a jogharmonizáció ürügyén, amelyek alkalmasak arra, hogy a munkavállalókat elfordítsák az európai uniós csatlakozástól.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság tudomásul veszi, és ellenzéki képviselőtársaim is tudomásul veszik, hogy a jogharmonizációs kötelezettségeknek eleget kell tenni. Ezért a bizottság ülésén arra tettünk javaslatot, hogy amennyiben a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a vitatott paragrafusokat hajlandó elhagyni a jelenlegi törvénytervezetből, akkor azt akár konszenzussal is elfogadhatjuk. Bízunk abban, hogy a törvénytervezet további sorsa így alakul.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Bernáth Ildikó képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülése úgy kezdődött, hogy több mint egyórás ügyrendi vita zajlott abban a tárgykörben, hogy egyáltalán tárgyalja-e a benyújtott törvényjavaslatot a bizottság. Az ellenzéki oldalról elhangzott kifogások arról szóltak, hogy nagyon rövid volt az idő a képviselők számára, amely lehetővé tette volna felkészülésüket a bizottsági vitára. Ehhez képest a vitában elhangzottak alapján meggyőződhettünk arról, hogy ellenzéki képviselőtársaink, de különösen azok a szocialista képviselők, akik részt vettek az Országos Munkaügyi Tanács munkájában is, a kormánypárti képviselőkhöz képest irigylésre méltó felkészültségről tettek tanúbizonyságot.

Az ügyrendi vita végül is azzal zárult, hogy a bizottság mégiscsak napirendjére tűzte a törvényjavaslat vitáját. A törvényjavaslat vitája során a kormánypárti képviselőknek az a véleménye alakult ki, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint országunk, hazánk uniós csatlakozásának egyik feltétele az, hogy azokat az irányelveket átvegye, és a hazai jogviszonyra, a hazai gazdasági szabályokra, a gazdasági élet jelenleg működő rendszeréhez adaptálja, ami lehetővé teszi azt, hogy a csatlakozásunk ezen a téren is megfelelő felkészültségről tegyen tanúbizonyságot.

A benyújtott törvényjavaslatban különösen fontosnak tartottuk azt a szabályt, amely a diszkrimináció tilalmára vonatkozik, szabályozza a férfiak és nők egyenlő bérezését, bevezeti a diszkriminációval kapcsolatban a bizonyítási teher megváltoztatását, továbbá fontosnak tartottuk azt a szabályozást is, amely védi a gyermekes anyák foglalkoztatási helyzetét, ugyanígy a gyermeküket egyedül nevelő apák helyzetét is. Fontos szabálynak tartottuk azt is, hogy a fiatalok foglalkoztatására nézve új szabályozási elvek kerülnek a törvényjavaslat benyújtásával, illetve elfogadásával szabályozásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen levő kormánypárti képviselők ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével, továbbá tekintettel arra, hogy az Országos Munkaügyi Tanácsban a szükséges érdekegyeztetési folyamatot még ez év májusában a Szociális és Családügyi Minisztérium megkezdte, több alkalommal sikerült a munkajogi szakbizottságban különböző engedmények alapján a törvényjavaslat normaszövegét is pontosítani, majd az augusztus 8-ai és 11-ei plenáris ülést követően nyolc pontban megegyezés született; mindezekre tekintettel a beterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találtuk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! megadom a szót Herényi Károlynak, a gazdasági bizottság előadójának. Képviselő úr!

(9.40)

HERÉNYI KÁROLY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság ez év november 29-i ülésén tárgyalta a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítására irányuló, illetve ezt célzó T/3468. számú törvényjavaslatot, mégpedig az általános vitára való alkalmasság szempontjából.

A bizottság megállapította, hogy a törvényjavaslat a kormány által ez évben vállalt jogharmonizációs kötelezettségeknek kíván eleget tenni, amelyeket a szociálpolitikai és foglalkoztatási fejezet tekintetétében vállalt. A törvényjavaslat kilenc uniós irányelv jogharmonizációját kívánja megvalósítani. A jogharmonizáció alapvetően érinti a gazdasági szférának a foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó jogszabályát, a munka törvénykönyvét, de tekintettel arra, hogy valamennyi irányelv nemcsak a gazdasági szférában, hanem az állami alkalmazottak tekintetében is megfelelő vonatkozó szabályokat tartalmaz, ezért a törvényjavaslat nemcsak a munka törvénykönyvét, hanem a közalkalmazottak és köztisztviselők jogállásáról, a bírák, az ügyészek jogállásáról szóló, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvényt is módosítja.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes közösségi jogintézmények nem emelhetők át úgy a magyar jogrendszerbe, hogy a vonatkozó magyar jogintézményeket ne módosítanánk. Az Európai Unió Tanácsa és Bizottsága is állítja, hogy a nemzeti jogrendszerbe nem ezeket a szabályokat, illetve nem csak ezeket kell átemelni, hanem egyben alkalmassá kell tenni arra, hogy a közösségi jogot be tudja fogadni. Ezért abban az esetben, ha egy jogintézményt ugyan módosítani kell, de magának a jogintézménynek a fogalmára, tartalmára vonatkozóan a bírósági gyakorlat, a jogalkalmazás bizonytalan, akkor a jogintézmény fogalmának, szabályainak pontosítása mellett lehet csak a jogharmonizációt megvalósítani.

Ezek figyelembevételével a gazdasági bizottság 15 igennel és 8 nemmel, tartózkodás nélkül úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak minősíti. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kovács Tibor képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselő úr nem utalt arra, hogy a gazdasági bizottságban gyakorlatilag érdemi vita a törvényjavaslatról nem alakult ki; nem alakult ki elsősorban azért, mert a kormány jelen lévő képviselője mintegy két percben tartotta fontosnak indokolni a benyújtott törvényjavaslatot. Ebben az indoklásban leginkább a jogharmonizációs igényre utalt, és meg sem próbálta megmagyarázni a törvényjavaslatnak azon részeit, amelyek egyértelműen munkavállaló-ellenesnek minősíthetőek. Mi magunk, ellenzéki képviselők ezért ott a bizottsági ülésen nem is láttuk értelmét annak, hogy részletesen kifejtsük ellenvéleményünket, arra gondoltunk, hogy erre nyilvánvalóan a plenáris ülés keretében kerülhet sor.

Elmondható az, hogy 1992 óta a munka törvénykönyvét több mint harmincszor, konkrétan harminchétszer módosította a Ház, tehát valóban szükség lenne egy átfogó módosításra. Ugyanakkor erről a benyújtott törvényjavaslatról az mondható el, hogy a jogharmonizációs igény mellett számos elfogadhatatlan javaslatot is tartalmaz, számos politikai, elvi és szakmai ellenvetésünk van a törvényjavaslattal kapcsolatban. Egyszerűbben megfogalmazva: sajnálatos módon tovább folytatódik a Fidesz-kormány munkavállaló-ellenes politikája. (Glattfelder Béla: Mint például a minimálbér! - Babák Mihály: Ki hiszi ezt el?)

Az európai uniós irányelvekből adódóan valóban szükségszerű és fontos jó néhány irányelv átvétele, amely a munkavállalókat pozitívan érinti, olyan jogszabályok természetesen, amelyek eddig a magyar munkajogban nem voltak szabályozva; ilyenek a fiatalok munkahelyi védelmét megerősítő intézkedések vagy a férfiak és nők azonos bérezésére vonatkozó szabályozások. Ugyanakkor hibás és elfogadhatatlan a kormány azon érvelése, miszerint a munkavállalókra nézve negatív szabályozások az európai jogharmonizációból következnek, ugyanis egyértelmű, hogy ezek a szabályozások az európai ajánlásokból nem vezethetők le. Ugyanakkor az is elmondható, hogy ezen követelményekre való hivatkozás rendkívül negatív hatással van a munkavállalókra, hiszen olyan látszatot kelt, mintha ezekre a szabályozásokra azért lenne szükség, mert az Európai Unió jogszabályai ezt kötelezővé tennék. Erről természetesen nincsen szó.

Melyek ezek a jogszabályok, amelyeket mi egyértelműen munkavállaló-ellenesnek tekintünk? Nem akarok ezekről - idő hiányában sem - részletesen szólni, mert az előttem szóló képviselőtársaim ezt már kifejtették, de kiemelhető az, hogy egyértelműen hátrányos a munkaidő maximálásának fellazítása, a heti pihenőidő csökkentése, a pihenőidő összevonhatósága, a családi élet szempontjából a munkaszüneti napon történő munkavégzés lehetőségeinek kiterjesztése. Egyértelműen hátrányos a munkaerő-kölcsönzés szinte korlátlan alkalmazhatóságának lehetősége; ez rendkívül hátrányos helyzetbe hozza a munkavállalókat. Még a jelenlegi szabályozástól is hátrányosabbak - mert a jelenlegi szabályozás sem egyértelmű - például az eü-dolgozók ügyelet utáni pihenőidejére vonatkozó rendelkezések; ez gyakorlatilag ma is az egészségügyi dolgozók kizsákmányolását teszi lehetővé, és ez a szabályozás még rosszabb helyzetet teremt.

Ezek voltak azok az érvek, amelyek miatt az ellenzéki képviselők a gazdasági bizottság ülésén általános vitára sem tartották alkalmasnak a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy az ifjúsági bizottság részéről kívánja-e valaki a bizottság írásban előterjesztett álláspontját szóban is ismertetni. (Senki sem jelentkezik.)

Nem kívánják ismertetni; ez esetben a kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóbiás József képviselő úrnak. Képviselő úr!

TÓBIÁS JÓZSEF, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Jellemző szintén, hogy az ifjúsági és sportbizottság a munka törvénykönyvéről szóló módosítócsomagot mindössze négy percben tárgyalta a bizottságban, és a bizottság képviselője nem jelent meg ma az ülésteremben, tehát ezek szerint nem fontos - az általános vitára való alkalmasságot igazolandó - a parlamentben elmondani a bizottsági véleményt.

Az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének előadójaként az első megállapításom az, hogy a magyar kormány a jogharmonizáció keretében 2000. december 31-ig hat európai irányelvre vállalt kötelezettséget, amelyet jól látunk, hogy technikailag kivitelezhetetlen - ez az első csúszása a kormány ígéreteinek.

A másik - és ez már a fiatalokra vonatkozik, elhangzott a Gazdasági Minisztérium előadásában - nem más, mint az Európai Unió minimumának bevitele a munka törvénykönyvének módosításába, tehát nem tett többet a jelenlegi kormány, mint hogy megtette azt, amit az európai irányelvekből következően a pályakezdő és a fiatal munkavállalók pozitív diszkriminációja kapcsán be lehetett tenni. Azt gondolom, ez egyáltalán nem nevezhető még a fiatalok szempontjából sem eredménynek, hiszen nemcsak generációs alapon kell ezt megközelíteni, hanem fiatal családok és fiatal munkavállalók szempontjából is, márpedig ez a javaslat azzal a családpolitikával gyökeresen szembehelyezkedik, amelyet a Fidesz-kormány két éve próbál bizonyítani ebben a társadalomban. Méghozzá a munkaidőkeret, a kirendelés szabályai, a pihenőidő és a túlóra emelése az, amely elszakíthat munkavállalókat családjuktól, a gyermeknevelésre fordított időt szűkíti le, és egy kiszolgáltatott, instabil helyzetbe helyezi a munkavállalót, legyen az fiatal vagy legyen az idős. A munka törvénykönyvének azt a filozófiáját, hogy stabil, kiszámítható viszonyokat teremtsen egy jóléti társadalom eléréséhez, ez a törvénytervezet általában véve nem fogadja el.

(9.50)

Hivatkozik az európai uniós előírásokra, miközben azon változások egyike sem vezethető le, sőt visszafelé hat abból a minimumból, amelyet megfogalmaz az Európai Unió.

Egy példát említenék: például a kölcsönzés, a kölcsönbe adás rendszere, hiszen a munkavállalóknak az európai uniós országok közötti átjárhatóságát szeretné biztosítani. Ehhez képest a kormány előterjesztése nem más, mint országon belül teremt egy kölcsönzési gazdasági rendszert, amely - mondjuk úgy - egyszerűen instabillá és kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót, ha a mai gazdasági viszonyok között szeretne élni.

A következő ilyen a tudásalapú társadalommal összefüggésben a törvény módosítása. Gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy mi szeretnénk, ha ez a nemzedék és a jövő nemzedéke egy első generációs európai állampolgár lehetne. Ehhez minőségi tudás biztosítása szükséges. Ehhez képest a folyamatos munkarend bevezetése olyan negatív szabályozás, amely a jövő generációjának a hamarabbi elhasználódását teszi lehetővé. Szeretném megkérdezni: ez a cél?

Az európai uniós irányelvekben szerepel néhány olyan pozitívum is, amelyet szívesen javasolnánk a kormányzat figyelmébe, mégpedig az alapszabadság mértéke jelen pillanatban a 18. életévig érvényes. Azt gondolom, hogy ezt ki lehetne terjeszteni akár 26-30 éves életkorig is, valamint - ami a legfontosabb - a tudásalapú társadalom, a tanulmányi szabadság egyszerre túl bőkezű, viszont mindezt a szabadság terhére, fizetés nélkül kellene megtennie ma a fiatalnak.

Vegyék figyelembe, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma Magyarországon mennyibe kerül egy diploma megszerzése, és rendeljék hozzá, hogy ha valaki munkavállalás mellett szeretne tanulmányokat folytatni, hogyan oldható meg az a szabadság terhére, amelyet ma nem fizet a munkaadó.

Végezetül, mi azt gondoljuk, hogy a törvénytervezet nem az első az elmúlt két évben, amely úgy kerül a parlament elé, hogy az érdekegyeztetési folyamatban még a szakbizottságokban sem születik megegyezés ebben a kérdésben, és nem szeretném azt vélelmezni, azt a cinikus megjegyzést, hogy talán 60 nap még rendelkezésére áll majd a kormánynak, miközben megkezdi a tárgyalását, hogy a szociális partnerek megpróbálják majd kiegészíteni ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának. Képviselő úr!

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnöknő. Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság megtárgyalta és 11:7:1 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet. A tárgyalásunk idején nem gondoltunk arra, hogy bizonyos értelemben egyfajta ünnepi hangulatban kerülhetne vagy kerül sor a törvényjavaslat megtárgyalására. Nizzára gondolok, hiszen egészen más dolog egy távolba eső ködös célra futni, és egészen más dolog egy belátható távolságra. Ennek ellenére jól érzékeltük, hogy itt alapvetően egy jogharmonizációs törvénnyel állunk szemben, mint ahogy ez már az előző bizottsági előadók beszámolásából is kitűnt.

Az is kiderült a megbeszélésünkön, hogy a közvetlen jogharmonizációs lépéseken túl a törvényjavaslat tartalmaz néhány olyan elemet, amely változásra azért van szükség, mert nem olyan egyszerű dolog a jogharmonizációs kérdés, egy-egy bizonyos tételes valamit áttenni egyik jogból a másik jogba. Mindegyik jogszabálynak van egy környezete, és a környezeti hatások miatt másodlagos dolgokat is szükséges megváltoztatni.

Nagyon nagy felelősség ez mind a kormányzat, mind a parlament, mind a szociális partnerek részéről, hogy ezen a ponton ésszerű határokat húzzon meg az úgynevezett túlterjeszkedés kérdésében, mire mondjuk azt, hogy ez tényleg hozzátartozik és meg kell változtatni, vagy mit tegyünk rá, amit a szívünk szerint hozzátennénk, de valójában el kell választani, hogy nem valódi jogharmonizációs lépésről van szó.

A bizottságunk kormánypárti része úgy ítélte meg, hogy itt arányos döntések születtek a kormány részéről. Érzékeltük, az eddig elhangzott bizottsági megszólalásokból is érzékelhettük, hogy bizony egy jogharmonizációs folyamatban szemléletváltásra is szükség van. Itt olyan változások történnek, egy versenyalapú társadalom jogi környezetét kell átültessük a mienkbe, amely lényegileg már verseny alapú, de a jogi környezet még nem teljesen az. Itt bizony egy rugalmas munka világára kell felkészülnünk, amely rugalmasság áldozatokat követel, olyan áldozatokat, ami hosszabb távon az egész társadalom érdeke, nemcsak munkavállalói érdek, semmiképpen nem kormányzati érdek.

Őszinte meglepetéssel hallgattam a bizottsági ülésen is és itt most a teremben is azokat a megjegyzéseket, amelyek arról szólnak, hogy nem volt megfelelő a szociális partnerekkel való megfelelő tárgyalás és előkészítés. Mindannyian olvashattuk a Magyar Közlöny ez évi 92. számában, fel van sorolva tételesen, hogy melyek azok a pontok, amelyekben a szociális partnerek megegyeztek és amelyek bekerültek a törvényjavaslatba, és melyek azok, amelyek megegyezés hiányában kerültek be, pontosabban, hol nem volt megegyezés. A kormány kifejezte azt a szándékát, hogy megegyezés esetén ezeknek a berakásáról is szó lehet. Remélem, hogy nem fogunk mindig - most már a jogharmonizációs folyamat célegyenesében - ilyen oldallagos vitákat folytatni.

A bizottságunk érdeklődési körében természetesen elsősorban az egészségügyi kérdések álltak, és itt elég jelentős problémák, illetve gondok merültek fel. Ezeknek a megoldása nem feltétlenül ettől a törvényjavaslattól várható.

Egyetértettünk mind a kormányoldalon, mind a másik oldalon abban, hogy az egészségügyre vonatkozó, elsősorban a közalkalmazotti törvényben szereplő jogszabályoknak előbb-utóbb világossá kell tenniük, hiszen az ágazatban a jövőben nem a közalkalmazotti életforma lesz a meghatározó, fel kell tehát készülni arra, hogy elválasszuk, hogy mi az, ami közalkalmazotti dolog és védeni kell, és mi az, ami az egészségügy specifikuma. Ez a javaslat ezt nem oldja meg, de nem is ez a célja. Ezért a kormánypárti oldal - mint említettem - támogatta az előterjesztést, amit tisztelettel ajánlunk az egész parlamentnek is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az egészségügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Schvarcz Tibor képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága a most tárgyalandó törvényjavaslatot november 29-én megtárgyalta. A bizottsági vita során újra előkerült az egészségügyi ügyelet fogalma, amely a MOK kezdeményezésére az elmúlt időszakban előtérbe került, mivel a közalkalmazotti jogviszony nem szabályozza ezt a fogalmat. Ezért egy ideig megmaradt egy joghézag. Ebből számos munkaügyi per adódott, ahol minden munkaügyi bíróság a munka törvénykönyvében lefektetetteknek megfelelően ítélkezett, függetlenül attól, hogy mit mondott a Kjt.-t kiegészítő miniszteri rendelet, valamint hogyan szabályozta ezt az adott kórház kollektív szerződése, ügyeleti szabályzata.

Számunkra elfogadhatatlan ez a jelentős változásokat tartalmazó módosító javaslat, mert nem veszi figyelembe a folyamatos üzemmódban működő ágazat, az egészségügy speciális szabályait. Az előterjesztőnek és az Egészségügyi Minisztériumnak elképzelése sincs, hogy miképpen oldja fel azt az ellentétet, amely az ágazaton belül feszül az ügyeleti kérdésben, hiszen - mint azt a vitában hangsúlyoztuk - sem a jogszabályi egységesítésben, miszerint szűnjön meg az ügyeleti idő készenlétre állása és túlmunkára vonatkozó része, sem a díjazásban ezt az előterjesztő meg sem kísérelte.

Az előterjesztés újdonságként aposztrofált része egyenesen alkotmányossági aggályokat vet fel, miszerint a valamilyen gazdasági társasági formában végzett egészségügyi ügyelet ellátását a munka törvénykönyve szabályozza, míg a közalkalmazotti jogviszony keretében végzendő ügyeletre az ágazati miniszter, illetve a kormány alkot majd külön szabályokat, figyelembe véve az egészségügyi törvényt és a közalkalmazotti jogviszonyról szóló szabályokat.

(10.00)

A bizottsági vitában elhangzott, hogy az Egészségügyi Minisztérium a majdan kidolgozandó ügyeleti koncepcióját ahhoz igazítja, hogy a parlament milyen változtatásokat fogad el a munka törvénykönyvében. Nem kellett volna esetleg fordítva? Hiszen a minisztérium ismeri az ágazat specifikumait, tudja, mit jelent az egészségügyben ügyeletet ellátni, tehát neki kellett volna kidolgozni az elképzeléseit ebben a kérdésben, és azokat belevinni a munka törvénykönyvébe. Ha ez előbb készült volna el, akkor talán az előterjesztő is értené az ügyelet fogalmát, és nem hangozhatott volna el az a gyöngyszem, ami a munkaidőkeret vonatkozásában meglévő felső limitet magyarázza, ugyanis a ma hatályos jogszabályban 144, illetve 200 óra munkaidő-beosztáson felüli túlmunka van, tehát ebbe eddig nem kellett beleszámítani a készenlétet és az ügyeletet. Ez most 400 órára változott éves viszonylatban, és ebbe beleértendő az ügyelet és a készenlét.

Idézem az előterjesztőt: "Tehát a megemelés azért történt, mert a fogalom változott. Úgy gondolom, ez a szabályozás az, amely megfelel az irányelveknek - mármint az EU-irányelveknek - és amely biztosítja azt, hogy az egyműszakos orvos is állhasson ügyeletben, illetve készenlétben."

Ha a 400 órás felső limitet tekintjük, akkor ehhez valamilyen háttérszámítást kellett volna végezni a minisztérium részéről, hiszen ha megszabom a felső határt, akkor az ügyeletet ellátó orvos, asszisztens, egészségügyi dolgozó nem dolgozhat többet; ha pedig ágazati miniszteri rendeletben szabályozom a kérdést, mivel nincs elegendő létszám a fenti limit megtartására, akkor minek szabályozom így ezt a munka törvénykönyvében. Tehát ki kellett volna munkálni előre, hogy mit jelent ez létszámban - valószínűleg pluszlétszámot, és akkor ne beszéljünk állandóan arról, hogy sok az orvos. Meg kellett volna nézni előre, hogy miként illeszkedik ez a módosítás a most érvényben lévő minimumfeltételekhez. Kiszámolta ezt valaki?

A fentiek miatt kérjük és módosítóinkkal megkíséreljük immár harmadszor az egészségügyi ügyelet teljes specifikumát a munka törvénykönyvében elfogadtatni, valamint azt, hogy ez jogilag és díjazásban legyen egységes és homogén, és azt, hogy az ügyeleti idő, amit az egészségügyben eltöltenek a dolgozók, számítson bele a szolgálati időbe, számítson bele a nyugdíjidőbe. Ezen felvetések miatt sem tudtuk támogatni a fenti törvényjavaslatot, a szocialista képviselők ezért sem tartották általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Ivanics István képviselő úr, aki az emberi jogi és kisebbségi bizottság véleményét ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

IVANICS ISTVÁN, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnöknő! Kedves Képviselőtársam! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság megtárgyalta a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítását, általános vitára való alkalmasságát. A bizottsági vitában elhangzott kérdések, észrevételek, kritikák, az előterjesztő képviselőjének felkészült, korrekt válaszai megerősítették a T/3468. számú törvényjavaslat szükségességét, tartalmi és szerkezeti alkalmasságát a parlamenti vitára.

A törvényjavaslat alapvetően kilenc munkajogi tárgyú európai uniós irányelv átvételét szolgálja. Emberi jogi szempontból kiemelést érdemel a hátrányos megkülönböztetés tilalmával és az egyenlő munkáért egyenlő bér elvével kapcsolatos európai uniós irányelv. A hátrányos megkülönböztetés vagy diszkrimináció tilalma kiegészül a közvetett diszkrimináció tilalmával is, és a bizonyítási teher itt sem a munkavállalót terheli. Tehát ennek az irányelvnek az átvétele kapcsán a munka törvénykönyvének 5. §-a nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett diszkriminációt is kifejezetten tiltja, és megadja a közvetett diszkrimináció fogalmát. Az irányelven túlmutatóan a közvetett diszkrimináció nemcsak a nemi diszkrimináció tekintetében határozza meg a közvetettséget, hanem azt az országgyűlési biztossal egyetértésben generálisan is. Egyébként ennek megfelelően az európai uniós tanács bizottságának legutóbbi irányelve is, amely nemzeti, faji, etnikai megkülönböztetést is tiltja, ebben az évben született.

Ellenkézi képviselőink részéről felmerült a kérdés az egyeztetés vonatkozatásában, hogy történt, mint történt. Úgy gondolom, hogy az eddig itt elhangzott felszólalásokból is egyértelműen kiderül, hogy a kormány minden lehetséges fórumot kihasznált arra, hogy ez az egyeztetés, ez a megegyezés létrejöjjön.

Természetesen a jogharmonizációs célokon túl érinti a jogrendünket ez a kérdéskör, hiszen olyan alapvető meghatározás kerül a munka törvénykönyvébe, amelyet az eddigi jogi megközelítések egyértelműen a munkavállaló oldaláról közelítettek meg. Tehát a jogrendünk is úgy emelte be ezt a különböző jogszabályokba, hogy egy munkaviszony megszüntetése után egyértelműen a munkavállaló mellett tette le, és ha visszagondolunk az elmúlt évek munkaügyi bírósági pereire, akkor ezek a visszahelyezések, ha sokszor talán a társadalom értetlenkedésével is találkozott, ismételten úgy következtek be, hogy a munkavállaló sérelmére történt diszkrimináció esetében a visszahelyezés megtörtént.

Természetesen a jogharmonizáció során egy nagyon lényeges, a jogállamisággal összefüggő kérdéskörben az előbb említettekben változás fog bekövetkezni, amikor is a munkaadó és a munkavállaló jogi hátterét megpróbálják egyforma súllyal kezelni. Ez, úgy gondolom, a jelenlegi szabályozás legkényesebb területe, és természetesen vigyáznunk kell arra, hogy semmiképpen se a munkavállalói rész kerüljön bárminemű hátrányba. Úgy gondolom, ez biztosítva is van az összes olyan területen, ahol újraszabályozás történik. Például a megszakítás nélküli munkarend vonatkozásában, úgy érzem, az eddig elhangzott felvetésekkel ellentétben, nagyon is okosan, a munkavállaló javára szabályozza ezeket a kérdéseket.

Úgy gondolom, hogy mindezek figyelembevételével jogos volt az emberi jogi bizottság döntése, hogy 11:8 arányban általános vitára alkalmasnak minősítette ezt a törvényjavaslatot. Kérem, hogy képviselőtársaim is támogassák ezt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kósáné dr. Kovács Magda bizottsági elnök asszony ismerteti. Öné a szó.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A benyújtott módosító indítvány, a benyújtott törvénymódosítás fontosságát természetesen a kisebbségi vélemény képviselői sem vitatták. Tudjuk, hogy az európai uniós csatlakozás milyen kötelezettséget ró ránk, mégis azt kell mondjam, hogy az ily módon benyújtott törvényjavaslat nem jó előjel a jogharmonizációs folyamathoz. A munkajogszabályok változtatásának előkészítése más módszereket igényel, mint egyéb törvényeké, és nem hiszem, hogy lezárult volna a vita arról, hogy miben született megállapodás az előkészítés során, nem hiszem, hogy véglegesnek tekintjük azokat a véleményeket, amelyek fontos kérdésekben konszenzusról számolnak be. Az általános vitában erre képviselőtársaim nyilván vissza fognak térni.

A kisebbségi vélemény képviselői úgy ítélték meg a bizottság ülésén, nincsenek abban a helyzetben, hogy megalapozottan véleményt nyilváníthatnának az előterjesztés általános vitára alkalmasságáról.

Három kérdésben szeretném röviden tolmácsolni a kisebbségi véleményt. Először: az emberi jogi bizottság kisebbségi véleménye természetesen szintén üdvözli a diszkriminációellenes szabályozás bővítését, bár ki kell ábrándítanom kormánypárti képviselőtársaimat, ebben az antidiszkriminációs szabályozásban tulajdonképpen összesen két új elem van, mind a kettő fontos, az egyik a közvetett diszkrimináció fogalmának meghatározása és tiltása, a másik pedig a munkaviszony létrehozása, létrejötte során megnyilvánuló diszkrimináció tilalma.

(10.10)

Mind az általános diszkriminációs tilalom benne van a hatályos joganyagban, mind pedig - ezt Bernáth Ildikó képviselő asszonynak mondom - a bizonyítási teher megfordítása benne van a hatályos joganyagban is.

Ugyanakkor problémánk, hogy változatlanul nem dőlt el az a vita, szükség van-e a magyar jogrendben általános antidiszkriminációs szabályozásra, amelyre az Európa Tanács rasszizmus és idegengyűlölet elleni bizottsága a második országjelentésében már másodszor hívja fel a figyelmüket. Ez a módosítás továbbmegy egy úton, amely nem biztos, hogy a leghatékonyabb és a leginkább közelebb visz minket Európához; szaktörvényekben jó kívánságokat fogalmaz meg, ugyanakkor nem tud garanciákat adni arra, hogy ezeket a jókívánságokat a munka világa valóra is tudja váltani. Azt gondolom, hogy az előterjesztés beterjesztőinek el kellett volna gondolkodni azon a javaslaton, amelyet a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa elkészített, hiszen ez a javaslat a diszkrimináció előfordulása esetén szankciók érvényesítésére is példát és javaslatot ad.

A második megjegyzésem: természetesen mi is örülünk a nőket és a fiatalokat védő klauzuláknak. Ugyanakkor az érdekegyeztetésnek és a kollektív megállapodások tekintélyének lerombolása az irányelvekben foglaltak végrehajtása ellen hat, és természetesen ennek a törvénymódosítási javaslatnak a belső ellentmondásai is ugyanebbe az irányba hatnak. Azt hiszem, kitűnő volt az a példa, amelyet Tóbiás József képviselőtársam idézett, hiszen lehet beszélni a fiatalok és nők védelméről, és ugyanabban a joganyagban az ellenkezőjét cselekedni. Erre bizonyíték az átirányítás, a kirendelés és a munkaerő-kölcsönzés szabályainak összefüggő halmaza.

Végül a harmadik megjegyzésem: a kisebbségi vélemény az irányelveken túlmutató módosítások körét kellően meg nem vitatottnak vagy elfogadhatatlannak tartja. Én figyelemmel hallgattam az államtitkár úr fejtegetését arról, hogy mit jelent a jogharmonizációs folyamat. Eddig én a csacska agyammal úgy gondoltam, hogy le kell fordítani az irányelveket és celluxszal beragasztani a magyar joganyagba; most már tudom, hogy ez nem így van. Engedje meg, hogy azt mondjam, az irányelvekből a beterjesztett módosítás jelentős része egyáltalán nem következik, és a munkavállalók számára rendkívüli hátrányt jelent. Gondolok két dologra elsősorban; a többiről majd beszélünk az általános vitában. Egyrészt: a munkaszüneti napon végzett munka fellazítása nem rendeltetésszerű működésből következik, hanem gazdasági érdekből, méghozzá a nagykereskedelmi láncolatok gazdasági érdekéből. Másrészt a munkaszerződés egyoldalú módosításának megnyitása pedig elfogadhatatlan és a magyar munkajogi szabályozás történetében példátlan. Államtitkár úr, ne csodálkozzon, ha a XXI. század a három nyolcas követelésével fog kezdődni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök asszony. Most pedig megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, aki az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság november 30-án tárgyalta meg a T/3468. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat a munka törvénykönyve jogharmonizációs célú módosítását tartalmazza kilenc uniós irányelv átvételével. Az uniós irányelvek átvétele azonban nemcsak a gazdasági szférában dolgozók, hanem a közszférában foglalkoztatott közalkalmazottak és köztisztviselők foglalkoztatási jogviszonyait is érintik. Így a törvényjavaslat módosításokat tartalmaz a munka törvénykönyvén kívül a kapcsolódó törvényekre vonatkozóan is, mely a közalkalmazottak, köztisztviselők jogállását szabályozza, illetve a bírák, igazságügyi alkalmazottak és ügyészek szolgálati viszonyáról szóló törvényt is érintik.

Az irányelvek többsége keret jellegű szabályozás, illetve keret jellegű irányelveket fogalmaz meg, amelyeket a hazai jogrendszerhez, jogalkalmazási és jogalkotási gyakorlathoz kell igazítani. A törvényjavaslat a munkavállalói, munkaadói érdekeken túl figyelembe veszi azt a szempontot is, amely a munkahelyek megőrzését, illetve munkahelyek teremtését tűzi ki célul. Alapelvként ez azt jelenti, hogy egy munkáltató csak olyan feltételekkel tudjon munkavállalókat foglalkoztatni, melynek szabályait a munka törvénykönyve tartalmazza.

A törvényjavaslat érdekegyeztetését májusban a Szociális és Családügyi Minisztérium kezdte meg. Több szakbizottsági ülésre került sor, ahol a normaszöveg az egyeztetés eredményeképpen több helyen is módosult, és több kompromisszum is megszületett, amelyet a Magyar Közlönyben kihirdettek. Megállapodás született a munkaszerződéssel kapcsolatban, a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozóan, vagy például a munkáltatót terhelő tájékoztatási kötelezettségre vonatkozóan is.

A nyitott kérdések ügyében, mint amilyen például a munkaidő vagy pihenőidő megszervezése, a kormányzati oldal kifejezte további egyeztetési szándékát. Ezek a kérdések alapvetően a munkaadói és munkavállalói oldal megállapodásán nyugszanak, ezért a két oldal - tehát a munkaadói és munkavállalói - vállalta, hogy a kétoldalú tárgyalásokat folytatják tovább az újabb megállapodások reményében. A kormány az Országos Munkaügyi Tanács tárgyaló oldalainak, illetve képviselőinek eljuttatott levelében kifejezte azon szándékát, miszerint ha további megegyezés várható a nyitott kérdésekben, akkor a kormány a parlamenti szakban történő megtárgyalása elől sem zárkózik el.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság az elhangzottak alapján azt a többségi véleményt fogalmazta meg, hogy a benyújtott törvényjavaslat alkalmas az általános vitára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Jauernik István képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottságban kisebbségi véleményt megfogalmazók azért nem támogattuk a javaslatot, mert az nemcsak a címben jelölt jogharmonizációs célú módosításokat tartalmazza, hanem annál jóval bővebb kört érint, és ebben a bővebb körben nincs konszenzus a munkaadói és munkavállalói oldal között.

Az tény, hogy a jogharmonizációs célú módosítások között jó néhány kedvező a munkavállalók számára. De az is tény, hogy a munkavállalói oldal számára a jelenlegi hatályos szabályozásnál hátrányosabb megoldásra irányul a kezdeményezés, amely a bővebb kört érinti. Mint a képviselőtársaim előttem már jó néhányan felsorolták ezeket a hátrányos dolgokat, én is csak ismételni tudnám: a pihenőidő, a munkaidőkeret felhasználása, a készenléti munkakör szinte korlátlan alkalmazásának lehetősége, a helyettesítés és a helyettesítés díjazásának módosítása, az idénymunka fogalmának, illetve tartalmának kiterjesztése, és általában a munkáltató gazdasági érdekeinek föléhelyezése a munkavállalói érdeknek.

Tisztelt Ház! Rossznak és elfogadhatatlannak tartjuk ezt a javaslatot, annak ellenére, hogy a benne foglaltak nagyobbik részével egyetértünk. Ennek két oka van. Az első: ma a munkavállalók nagyobbik része kiszolgáltatott helyzetben van. Főleg igaz ez az ország azon részére, ahol nagy a munkanélküliség. Ennek a szerintünk elfogadhatatlan gyakorlatnak, annak, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkavállalók és nem tudják érdekeiket érvényesíteni, annak, hogy megszegik a jelenlegi szabályozást, nem tartják be a munka törvénykönyvének sok pontját ezeken a helyeken, ennek a helytelen gyakorlatnak a megszüntetésére nem az a módszer, hogy most a munka törvénykönyvét módosítjuk olyan irányba, ami kedvez a munkavállalóknak, e helytelen gyakorlat megszüntetésének számos módja lehetséges lenne. (Bernáth Ildikó: A bizottsági ülésen mást mondott!) Erre kellene energiát fordítania a kormánynak, erről kellene a parlamentben beszélni, hogy hogyan kellene előrelépni, de itt nem ezt a megoldást választotta a kormány, hanem egyszerűbb megoldást választott. Arra tesz javaslatot, hogy változtassuk meg úgy a munka törvénykönyvét, ami a munkavállalók számára hátrányos. Ezért nem tudjuk támogatni.

A másik indok, ami miatt nem tudjuk támogatni, hogy nem értünk egyet, nem érthetünk egyet ezzel a módszerrel, hogy az EU-elvárásokra hivatkozva próbál a kormány olyan módosításokat is elfogadtatni (Bernáth Ildikó: Azt kellene mondani, amit a bizottsági ülésen is elmondott a képviselő úr!), amelyek a jogharmonizációból nem következnek.

(10.20)

Úgy gondoljuk: lehet, hogy sok embert meg lehet téveszteni, de bízunk benne, hogy az országgyűlési képviselőket, a jogalkotókat nem lehet megtéveszteni azzal a módszerrel, hogy az Európai Unió elvárásaira hivatkozunk, amikor azokból az esetekből ez nem következik.

Befejezésül: a mi bizottsági ülésünkön is elhangzott az, ha a kormány előterjesztése, ez a törvényjavaslat nem terjeszkedett volna túl, csak a jogharmonizációs elvárásoknak igyekezett volna megfelelni, akkor ebből a törvényjavaslatból ma már törvény és nagy konszenzussal elfogadott törvény lenne. (Bernáth Ildikó: A bizottságban tessék már elmondani!) Éppen ezért továbbra is az a javaslatunk, hogy a kormány fontolja meg, ne terjeszkedjen túl, és mielőbb fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, aki az európai integrációs ügyek bizottsága véleményét ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

LENÁRTEK ANDRÁS, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/3468. számú, a munka törvénykönyve módosítását célzó törvényjavaslatot az európai integrációs bizottság október 6-án tárgyalta meg. A törvényjavaslattal kapcsolatban felmerült kérdésekre az előterjesztő képviselője adott részletes válaszokat. A válaszokban bizonyítást nyert, hogy a törvényjavaslat megfelel az EU-jogharmonizációnak, és azon nem terjeszkedik túl. A bizottság ezzel összefüggésben vita nélkül támogatta a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ajánlások ismertetésének végéhez értünk.

Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 20-20 perces időkeretben. Először megadom a szót Sümeghy Csaba képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Nagy Sándor képviselő úr, az MSZP vezérszónokaként.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kilencvenes évek története a jövedelem-újraelosztás megújult módszereinek alkalmazása Magyarországon, melynek vesztese a munkavállalói társadalom lett. A hangsúly az 1990 előtt kialakult rendszer teljes megváltoztatására helyeződött, mert a GDP-hez mérten - az ország akkori fejlettségi színvonalát is tekintve - a szociális kiadások arányaiban magasak voltak. A szociális kiadások csökkentése sajnálatosan nem járt együtt az állam bérszabályozási szerepének növelésével, ezért lényegében változatlan jövedelmi viszonyok mellett erőteljesen szűkítésre került a szociális juttatások köre, lényegesen csökkentve az erre fordítható kiadásokat. Gondoljunk itt csak a nyugdíjak regresszív megállapítására, melynek káros hatását ma is jó pár nyugdíjas érzi; a családi pótlék jövedelmi szinthez kötésére; a lakásépítési hitelek jelentősen megemelt kamataira; az egészségügyi ellátásra, a fogászati ellátásra vagy a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének csökkentésére.

Az adórendszer átalakítása is együtt járt a szociális elemek nagy számú kiiktatásával. Ebben a kialakult helyzetben kellett szembenézni a kormánynak 1998-tól a világgazdaságot jelentős mértékben meghatározó globalizáció következményeként azzal is, hogy a fejletlen térségek polgárai a külföldi beruházások hatására egyre inkább kiszorultak a gazdaságból, és társadalmi ellentétek alakultak ki az ország területén belül. Tovább fokozta az 1998-ig kialakult helyzetet a hazánkban létrejött foglalkoztatási rendszer. A rendszerváltást kísérő súlyos gazdasági válság következtében 1990 óta mintegy 1,6-1,7 millió munkahely szűnt meg. Ami ennél is elszomorítóbb: a munkájukat és rendszeres keresetüket elvesztő dolgozóknak csak egyharmada keresett munkanélküliként új munkahelyet, a többiek javarészt inaktívvá váltak, a háztartásba vonultak vissza, illetve nyugdíjazással vagy más úton estek ki a munkaerőpiacról.

A kialakult helyzetet az elmúlt két évben komplex módon több jogszabály alakításával vagy módosításával kellett enyhíteni, illetve az akut problémákra más jogszabály-alkotási megoldást kellett találni. Ilyenek közé tartozik a munka törvénykönyve módosítása is, amely az európai uniós csatlakozás közeledtével és az ország önként vállalt vonatkozó kötelezettségeivel többszörösen felértékelődött. Magyarországon nemcsak a politikában, de a foglalkoztatásban is teljesen új helyzet alakult ki, egyre összetettebb és bonyolultabb kérdéseket kell megoldani annak ellenére, hogy az Európai Unióhoz képest a magyar munkanélküliségi ráta lényegesen alacsonyabb. A kormány ebben a ciklusban már módosította a munka törvénykönyve egyes részeit, ami megfelelt az akkori belső magyar gazdasági követelményeknek, de figyelembe vett bizonyos európai uniós jogharmonizációt is. A munka törvénykönyve mostani módosításával már merőben más a helyzet, ezt döntően az európai jogharmonizáció, illetve a Magyar Köztársaság önként vállalt feladatának teljesítése indokolja.

Tisztelt Ház! Mint az a miniszteri expozéban is elhangzott, a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosítása kilenc munkajogi tárgyú európai uniós irányelv szabályainak átvételét és ezekkel összhangban a munkaerő-kölcsönzés szabályainak bevezetését szolgálja. A jogharmonizáció megvalósításának módja és eszközrendszere tekintetében kiemelést érdemel, hogy egyes közösségi jogintézmények nem emelhetők át a magyar jogrendszerbe automatikusan, a vonatkozó magyar jogintézmények érintetlenül hagyása mellett.

Az Európai Bizottság és Tanács 1995. júliusi ülésén elfogadott Fehér könyv - melynek rendeltetése az érintett államok csatlakozási stratégiájának elősegítése - kiemeli, hogy a sikeres harmonizáció feltétele a nemzeti jogrendszer alkalmassá tétele a közösségi jog befogadására. Így elsősorban a munkajogi alapfogalmaknak kell a közösségi jogban használatos intézményekkel azonosnak lenniük, az irányelvek csak a cél tekintetében kötelezik a tagállamokat, az implementálás módját, eszközét az adott nemzeti jog sajátosságaihoz igazodóan lehet és kell megválasztani. Ahhoz, hogy az irányelvek teljes körű érdemi átvétele megtörténhessen, a magyar szabályozás rendszerén is változtatni kell. Ennek során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az irányelvek alkalmazása nyomán az európai országokban milyen gyakorlat alakult ki. Az irányelveknek megfelelő rendelkezések csak akkor érvényesíthetők, ha azokat az európai országok szabályozási rendszeréhez hasonló munkajogi környezetben helyezzük el.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat parlamenthez való benyújtása előtt az Országos Munkaügyi Tanácsban és annak szakbizottságaiban lezajlott viták, mint arra később visszatérek, politikától és indulatoktól túlfűtötten megpróbálták a törvényjavaslatot mint munkavállaló-ellenes szabályozást feltüntetni. Természetesen ebből egy szó sem volt igaz, és mint arra majd utalok, nem is lehetett az állításnak valós tartalmi alapja, hisz a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak egységes garanciákat nyújt, de a kedvezményezetti réteg a magyar munkavállalói társadalom. A törvényjavaslat szabályait egyébként sem lehet patikamérlegre tenni aszerint, hogy mennyi úgynevezett munkavállaló-barát, illetve munkáltatóbarát rendelkezést tartalmaz, a Fidesz álláspontja szerint azt csak teljes egészében lehet értékelni.

A munkajogi szabályozásnak alapvetően az a célja, hogy a munkavállalói és munkáltatói érdekek között összhangot teremtsen, és a feleknek a versenyképesség megőrzéséhez, a termelékenység növeléséhez, valamint a munkahelyek megtartásához fűződő hosszú távú közös érdekeinek figyelembevételével ott vezessen be munkáltatói szempontból korlátozó intézkedéseket, ahol erre a munkavállalói jogos érdekek alapján ténylegesen szükség van. Ezért egyes területeken az ésszerű gazdálkodást gátló és igazi munkavállalói garanciákat nem nyújtó szabályokat megszünteti és helyettük más garanciákat biztosít. A jelenlegi szabályozáshoz képest áttekinthetőbb, kiszámíthatóbb, és mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára nagyobb biztonságot nyújt. Ezért a javaslatot a szakszervezetek által hangoztatott minősítésekkel szemben inkább foglalkoztatásbarát szabályozásnak lehet nevezni.

Tisztelt Ház! Ezek után engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a szociális partnerekkel folytatott egyeztetésről, melyből egyértelműen látható, hogy a kormány erkölcsi kötelezettségének érezte a szociális partnerekkel való egyeztetést, és kötelezettségeinek eleget is tett.

(10.30)

Az más kérdés, hogy ezt a szakszervezeti oldal nem ismerte el, és minden valós tartalmat nélkülözve sajtó- és nyilatkozat-hadjáratot indított a beterjesztett törvényjavaslat ellen. Ez azért is furcsa, mert a Horn-kormány alatt módosított munka törvénykönyve parlamenti vitájában egyértelműen kitűnt, hogy az akkor beterjesztett munka törvénykönyvével kapcsolatban érdemi érdekegyeztetés nem folyt, sőt a kormány kívánságának megfelelően az érdekegyeztetés átszervezés alatt volt, ami magyarul azt jelenti, hogy romokban hevert.

Ezután kellő bátorság kell ahhoz, hogy a következőkben ismertetettekkel szemben stílusában és tartalmában elítélhető nyilatkozatok láttak napvilágot. Nézzük ezeket tételesen! A kormányzati oldal először 2000. június 1-én, majd azt követően rendszeresen összehívta az Országos Munkaügyi Tanácsot, illetve annak munkajogi bizottságát, azonban azokon a munkavállalói oldal képviselői vagy nem jelentek meg kellő számban, vagy felhatalmazás hiányában nem tudtak egységes oldalálláspontot nyilvánítani. A kormány ennek ellenére rendszeresen kísérletet tett a sikeres egyeztetésekre, így például az Országos Munkaügyi Tanács munkajogi bizottságának 2000. július 25-én számos kérdést illetően további módosításokra tett javaslatot. Ezek a módosítások csak a javaslat alapvető koncepcióját, illetve az előterjesztéssel kapcsolatos kormányzati álláspontot nem érintették, de tovább növelték a családok, illetve a munkavállalók védelmét.

Ezek után a kormány számára nagy meglepetést jelentett az a farizeus magatartás, amikor is a munkavállalói oldal erőteljes sajtóhadjáratot indított. Ezek során a nyilatkozó szakszervezetek azzal vádolták a kormányzati oldalt, hogy a törvénytervezet tekintetében nem folytat egyeztetést.

A szakszervezetek felvetették, hogy a módosítás szélesebb körben történik, mint amilyet a kilenc irányelv szabályainak átvétele igényelne, és egy-egy részletszabály kiemelésével, hangzatos megfogalmazások alkalmazásával a javaslatról torz képet igyekeztek kialakítani. A kormányzati oldal képviselői szakmai érvekkel cáfolták a munkavállalói oldal felvetéseit.

A kormány kezdeményezésére ismételten összehívták a munkajogi bizottságot, amely tovább folytatta a szakértői egyeztetést. Az Országos Munkaügyi Tanács augusztus 8-án megtartott plenáris ülésén a munkavállalói és munkáltatói oldal álláspontja több kérdésben közeledett egymáshoz. A szociális partnerek között két sarkalatos ponton született megegyezés; a munkavégzés helye a munkaszerződés szükséges tartalmi eleme maradt, továbbá a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés megkötésével egyidejűleg, de legfeljebb a munkaviszony létesítését követő 30 napon belül írásban tájékoztatni a munkavégzés feltételeiről. A munkavállalói és munkáltatói oldal ezen túlmenően kiegészítette az eredeti kormány-előterjesztés több pontját, és garanciális elemeket helyezett abba.

Az Országos Munkaügyi Tanács plenáris ülését követően a szociális partnerek tovább folytatták az egyeztetést, ennek eredményeként a munkáltatói és munkavállalói oldal további kérdésekben jutott megállapodásra. Az Országos Munkaügyi Tanácsban folytatott egyeztetés lezárásakor a kormányzati oldal leszögezte, hogy továbbra is kész figyelembe venni a munkáltatói és munkavállalói oldal megállapodásán nyugvó javaslatokat.

Tekintettel arra, hogy a javaslat a költségvetési szférát is érinti, a kormányzati oldal augusztus 18-án a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó közalkalmazottak, valamint az ügyészségi alkalmazottak képviseletét ellátó ágazati szakszervezetekkel is egyeztetést tartott. Az ülést követően az egyes ágazati szakszervezetekkel az adott ágazatra vonatkozó szabályok tekintetében az egyeztetés tovább folytatódott. A kormányzati oldalon a nőképviseleti tanács számára is bemutatta a javaslatot.

Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Annak ellenére, hogy a javaslat számos kérdésben a szociális partnerek megállapodása alapján kidolgozott szabályozást tartalmaz, a szakszervezeti oldal az egyeztetés lezárását követően is tovább folytatta, és mint elhangzott, jelenleg a Házban is folytatja a közvélemény negatív irányú befolyásolását célzó hadjáratot. Sajnos, ezt pozitív irányban nem említhettük meg a múltkorában jóváhagyott minimálbérrel kapcsolatban, ahol a szakszervezetek aktivitása időszerű lett volna, de úgy gondolom, azt elmulasztották, mert el voltak foglalva ezzel a kérdéssel. Ennek során a szakszervezetek főként a javaslat munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit illették kritikával.

Nézzük ezeket az állításokat a gyakorlatban, és mindjárt leszögezhetjük, hogy a megfogalmazott kifogások nem állják meg a helyüket. A tervezetnek a munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályozása nem jelent visszalépést, ez a miniszteri expozéban is részben elhangzott, hisz az megfelel a harmonizálandó irányelv rendelkezéseinek és az európai országok gyakorlatának. Ezen túlmenően a törvénytervezet több olyan új rendelkezést tartalmaz, amely a munkavállalók érdekeit védi. E szabályokat az Országos Munkaügyi Tanács megtárgyalta és elfogadta. Részben szeretnék néhányat azért ebből fölsorolni.

A javaslat nem növeli a teljesítendő munkaidő mértékét, ez az expozéban is elhangzott részben, részben a bizottsági hozzászólások is megerősítették. A hatályos szabályokkal azonosan a teljes munkaidő mértékét napi nyolc órában állapítja meg. Az idénymunka fogalmi meghatározása előremutató eleme a javaslatnak, hiszen a hatályos jog az idénymunkát nem definiálja. Ez a körülmény a gyakorlatban önmagában bizonytalanságot eredményez. A szakszervezeti véleménnyel szemben a módosítás várhatóan jótékony hatással lesz a foglalkoztatási helyzetre, hiszen az idénymunkát végző munkáltatói szervezetek a rugalmasabb szabályozás segítségével őrizhetik meg a versenyképességüket, és ezáltal megtarthatják, illetve bővíthetik a foglalkoztatás szintjét.

A munkaközi szünet többször elhangzott már a törvénytervezet tárgyalása során, de én is szeretném megerősíteni, hogy a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint is csak akkor számít be a munkaidőbe, ha a felek így állapodnak meg, vagy kollektív szerződés így rendelkezik. A javaslat abban tér el a hatályos szabályoktól, hogy rögzíti, a munkaközi szünetet mindig a munkavégzés megszakításával kell kiadni. A munkaidőkeret tekintetében a javaslat a hatályos szabályozásokhoz képest részben szigorúbb szabályokat vezet be, részben pedig megőrzi a ma is élő rendelkezéseket.

A munkaidőkeretre vonatkozó új szabályozás az Országos Munkaügyi Tanácsban részt vevő szociális partnerek megállapodása alapján került megfogalmazásra. A javaslat szerint a munkavállaló egy héten belül - rendkívüli munkavégzéssel együtt - nem kötelezhető 48 órát meghaladó munkavégzésre. Míg a hatályos jog lehetővé teszi azt is, hogy a munkáltató ne készítsen előre munkaidő-beosztást, a törvénytervezet a munkaidő-beosztás elkészítésének és közlésének kötelezettségét minden munkáltató számára kötelezően előírja. A hatályos szabályok szerint heti két pihenőnap egy hónapon belül bármely munkakör vagy munkavállaló esetében összevonható. Az idénymunka esetén a pihenőnapokat éves szinten is össze lehet vonni. A törvénytervezet a hatályos szabályokkal összhangban mondja ki, hogy a pihenőnapokat kéthetente a kollektív szerződés rendelkezése, vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb egy hónapra összevontan lehet kiadni.

Tisztelt Ház! Az előadottak után joggal merül föl a kérdés, a szakszervezetek miért támadják ilyen agresszíven a törvényjavaslatot, amikor támadásaik nélkülözik a valós alapot, és kérdés az is, hogy kiket képviselnek ebben a vitában. Különösen lényeges ez utóbbi kérdésre adandó válasz, ugyanis a munka törvénykönyve a teljes magyar munkavállalói társadalmat érinti, ezért nyilvánvalóan alkalmas a tényszerű ismertetésre, de a demagóg félretájékoztatásra is, és ez utóbbiban keresendő a megoldás, hisz az MSZP mint a legnagyobb ellenzéki párt, az elmúlt években néhány kivételtől eltekintve egyetlen kormány által benyújtott tervezetet sem fogadott el, a szakszervezeti vezetők viszont, akik ellenérveiket úton-útfélen hangoztatják, döntő részt az MSZP padsoraiban ülnek.

A képlet egyszerű: itt nem a magyar munkavállaló érdekeiről, hanem arról a politikai érdekről van szó, és ezt képviselik a magyar szakszervezeti vezetők is, amelyben a magyar munkavállalói társadalmat eszközként lehet felhasználni a Fidesz-kormány által beterjesztett törvényjavaslatokkal szemben. Ezzel szemben a kormány és a koalíció garantálja, hogy a munkavállalói érdekeket a munkáltatói érdekekkel együtt a legmesszebbmenőkig figyelembe fogja venni a törvényi vita és annak elfogadása során.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)