Készült: 2024.03.28.11:42:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

129. ülésnap (2008.03.10.), 199. felszólalás
Felszólaló Fehérvári Tamás (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:18


Felszólalások:  Előző  199  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés!

A nemzeti éghajlat-változási stratégia régen látott jó szakmai színvonalú munka. Ez véleményem szerint annak köszönhető, hogy megtörtént a stratégia megfelelő szakmai tudományos előkészítése. A NÉS tudományos megalapozását a "Globális klímaváltozás - hazai hatások és válaszok" című kutatási projekt adja, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 2003 és 2006 között folytatott le.

Néhány pozitívumot szeretnék erről a stratégiai elképzelésről önöknek említeni. A NÉS világossá teszi, hogy Magyarország jövőképének kialakításához szükség van a stratégiában megfogalmazott célok, feladatok és szempontok integrálására valamennyi ágazatban. Ennek érdekében szükséges a különböző ágazati stratégiák felülvizsgálata és a NÉS-sel való összehangolása.

Pozitív elemként értékelendő, hogy a NÉS végrehajtásának segítése, a társadalmi szereplők bevonása és az ellenőrzés megkönnyítése érdekében beépítettek bizonyos intézményi garanciákat is. Ezek az alábbiak: a kormány a program végrehajtásáról és annak tapasztalatairól évente köteles beszámolni az Országgyűlésnek. A stratégia megvalósításának lépéseit egy tanácsadó-testület, az éghajlat-változási bizottság fogja segíteni, amelynek tagjai az érintett tárcák képviselőiből, a Magyar Tudományos Akadémia képviselőiből és a környezetvédő társadalmi szervezetek képviselőiből, valamint az államfő által megbízott, a jövő nemzedékek jogait képviselő személyből, továbbá a gazdasági élet meghatározó szereplőiből állnak majd. Az eredményes ágazatközi koordináció és a különböző kormányzati szakpolitikák összhangjának megteremtése céljából fel kell állítani egy, az érintett tárcák magas beosztású vezetőiből álló éghajlat-politikai munkacsoportot, amely szükség szerint különböző szakértői alcsoportokat is létrehozhat.

Mind a stratégia felülvizsgálatakor, mind pedig a program éves beszámolóinak elkészítésekor a számonkérhetőség és az átláthatóság alapelveit kívánják alkalmazni.

Az Országgyűlésnek benyújtott jelentéseknek közérthetőnek, lényegre törőnek, ellenőrizhetőnek és hozzáférhetőnek kell lenniük.

A kormány által készített beszámolási kötelezettségen túl megfontolásra ajánlják egy független szervezet bevonását, amely szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt vizsgálat alá veszi a NÉS és a nemzeti éghajlat-változási programok hatékony és eredményes megvalósítását. Érdekes javaslat egyébként ebben az anyagban a környezetvédelmi adóreform bevezetésére vonatkozó javaslat, amit sajnos, nem fejtenek ki bővebben az előterjesztők.

Ugyancsak előremutató gondolat - bár itt a megvalósításban már komoly viták lehetnek -, hogy a jelenleg az energiaárak kompenzációjára a lakosságnak segélyként fizetett pénzösszegek egy részét energiahatékonysági beruházásokra költenék, amely hosszú távon enyhíthetné a szegényebb társadalmi rétegek háztartásfenntartással kapcsolatos gondjait.

Néhány negatív kritikai észrevételt is engedjenek meg nekem. Pozitívan értékelhető, hogy a NÉS-sel kapcsolatos teendőket, feladatokat és azok végrehajtását nemzetközi keretekbe helyezi, ugyanakkor nehezen érthető és kritizálható, hogy miért nem az európai uniós célokkal összhangban 2020-ban határozza meg a stratégia időtávját.

A stratégia alapelvei között kiemelt szerepet kap az integráció az alábbiak szerint. Integráció elve: a környezet megóvása minden ágazati politika szerves részét alkotja, ennek megfelelően az éghajlat-változási stratégia szempontjait és iránymutatásait be kell építeni valamennyi hazai kormányzati stratégiába, tervbe és programba, amelynek tevékenységei a klímaváltozással közvetlenül vagy közvetve összefüggésben állnak, állhatnak. Jó lett volna, ha erre vonatkozólag az anyagban konkrét területmegjelölést, feladatokat, határidőket találhattunk volna.

Véleményünk szerint a NÉS alapján szinte valamennyi fejlesztési dokumentumot - így az Új Magyarország fejlesztési tervet és az ehhez kapcsolódó operatív programokat is - át kellene dolgozni, hogy biztosíthassuk a NÉS céljaihoz és megvalósításukhoz szükséges pénzügyi eszközök beépítését.

Rendkívül érdekes, hogy a NÉS első prioritásaként a nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítését fogalmazta meg az alábbiak szerint. A nemzeti éghajlat-változási stratégia Magyarország középtávú klímapolitikájának irányát jelöli ki a 2008-2025 közötti időszakra, elkészítését az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény 3. §-ának rendelkezése írja elő.

A Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítése az ország nemzetközi, ezen belül különösen európai uniós megítélését határozza meg, ezért a stratégiában foglalt célkitűzések teljesítése az egyetemes emberi érdek mellett olyan nemzeti érdekként értelmezendő, amely hosszú távú kihatásokkal jár mind az ország politikai és gazdasági kapcsolatainak alakulására, mind az ország állampolgárainak egyéni életmódjára és boldogulására.

Csak néhány, a kormány által nem teljesített nemzetközi kötelezettségvállalásról ejtenék néhány mondatot. Az országos ivóvízminőség-javító program, amely 2,5 millió fő lakosságszámot érintett volna és kb. 250 milliárd forintba került volna: a határidő az EU felé 2009. december lett volna. Ezt most már 2013-ra, négy évvel tolták ki. Itt tulajdonképpen arzénes, fluoros, nitrites, az egészséget súlyosan károsító vizekről van szó.

Talán az egyetlen európai uniós tagállam voltunk 2007. november végéig, amely nem rendelkezett elfogadott energiapolitikai koncepcióval, ennek következtében nem készülhetett el az energiahatékonysági és a megújuló energiákkal foglalkozó stratégia sem.

(19.00)

Az energiahatékonyságról szóló nemzeti akciótervet 2007. június 30-ig kellett volna elkészíteni, emiatt az Európai Bizottság 2007 októberében kötelezettségszegési eljárást indított velünk szemben. Ez is egy súlyos negatívum. Végül talán nem elegáns megemlíteni, hogy a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiáját - máshol, civilizált helyeken ez a legalapvetőbb fejlesztési dokumentum - az uniós országok közül utolsóként fogadtuk el 2007-ben.

Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlatváltozás mérséklésével foglalkozó harmadik rész a stratégia talán legszínvonalasabb része, elsősorban az őszintesége miatt. Mire is gondolunk? Az energiával foglalkozó fejezetben szó van arról, hogy a belföldi energiafelhasználást csaknem 81 százalékban fosszilis energiahordozókból fedezi az ország. Európában talán még Hollandia olyan mértékben energiafüggő, mint mi. Ez nemcsak klímavédelmi szempontból, hanem energiabiztonsági és gazdasági megfontolásokból is rendkívül hátrányos, Magyarország ugyanis a fosszilis energiahordozók több mint 77 százalékát importból szerzi be. A megújulóenergia-termelés igen alacsony, mindössze 4,1 százalékot képviselt a teljes energiafelhasználáson belül 2005-ben, és azt is jelentős részben környezetileg fenntarthatatlan módon érte el. Azt hiszem, ez a legnagyobb kritika az ország egyoldalú függőségét fenntartani kívánó gyurcsányi politikával szemben. Máig nem találkozhatunk a termálvíz-kihasználás átfogó és hosszú távú fejlesztésével.

A közlekedés jelenlegi állapotáról is beszélnünk kell, hiszen a közlekedés szerkezetátalakulása és a személygépkocsi-állomány növekedése várhatóan ennek az ágazatnak sokkal jelentősebb kibocsátásnövekedését vonja maga után, mint az EU 15-ök országaiban és más fejlett országokban. Mivel a nyugati gazdaságok példája azt mutatja, hogy az autós közlekedés irányából már igen nehéz a tömegközlekedés irányába ösztönözni a szerkezetváltást, igen fontos a mai szerkezetnek legalább a megtartása. Ezt a részt egész biztosan nem egyeztették a GKM-mel, sőt, a budapesti városvezetéssel, valamint a BKV-val sem. Ma Magyarországon ugyanis éppen a vasúti szárnyvonalak felszámolása zajlik, míg Budapesten a BKV éppen a buszjáratok egyötödének a megszüntetését tervezi. Ugyanakkor felveti a dugódíj bevezetését meg a forgalom kitiltását a városokból, de hát ahhoz biztosítani kellene feltételeket, mondjuk, kerülőutak formájában.

A NÉS negyedik része az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozik. Ebből a vízgazdálkodással foglalkozó részt szeretném kiemelni. Gyönyörű ábrákon csodálhatjuk meg a Vásárhelyi-terv keretében tervezett fejlesztéseket. Apró, de nagyon fájó szépséghiba, hogy a Vásárhelyi-tervet 2007-re már meg kellett volna valósítani. Ugyancsak szépséghiba, hogy az anyag kiemelten foglalkozik a homokhátság elsivatagosodásának a kérdésével, de a gyakorlatban az ennek megakadályozásához szükséges pénzösszegnek csak a töredékét biztosítja. Nagyon érdekes - persze az uniós normák átvétele miatt -, hogy az anyagban megjelenik az állami szféra példamutató szerepének szükségessége és ennek hangsúlyozása. Meg lehetne kérdezni, hogy hány miniszter utazik tömegközlekedési eszközzel munkába, és azt is, hogy hány parlamenti képviselő utazik ugyanígy vidéki lakhelyéről Budapestre. Azt is jó lenne tudni, hogy a minisztériumi alkalmazottak közül hányan használnak környezetkímélő hibridhajtású minisztériumi autót.

A NÉS-nek a végrehajtás költségeivel foglalkozó része az anyag leggyengébb pontja, azt hiszem, nem véletlenül. Nem végzi el a kibocsátáscsökkentés számszerűsített céljainak költségelemzését, illetve csak a végső cél vonatkozásában ad meg adatot. Ennek az lehet az oka, hogy egészen nyilvánvalóan nem tudják, a megfogalmazott takarékossági, hatékonysági, csökkentési célok eléréséhez nevetségesen kevés az az összeg, ami az Új Magyarország fejlesztési terv keretében rendelkezésre áll. Ahhoz, hogy a célokat teljesíteni tudjuk, további állami forrásokat kellene biztosítani, de egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy ezt honnan fogják tudni előteremteni.

A magyar nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv kidolgozásáért felelős Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elvégezte a megfelelő számításokat annak érdekében, hogy tisztán láthassuk, mennyibe kerülne a magyar államnak az EU által előírt évi 1 százalékos energiahatékonysági csökkentés megvalósítása. Ennek nagysága kilenc év alatt 2295-2870 milliárd forintnyi összeg lenne. A magyar állam által biztosítandó szükséges támogatás jelen pillanatban 75-95 milliárd forint/év, ami kilenc évre összesen 690-860 milliárd forint. Hogy lesz meg erre ez az összeg? Sehogy!

Az a legnagyobb hibája ennek az egyébként pozitív irányba mutató stratégiai anyagnak, hogy honnan lesz erre pénz. Azt gondolom, ennek ellenére támogatnunk kell, hátha sikerül összehozni és megvalósítani az itt leírt pozitív célokat. Köszönöm szépen. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  199  Következő    Ülésnap adatai