Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy ez a mai vitanap lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy nem csupán a gazdasági életben bekövetkezett pozitív változásokról, hanem a társadalomban megindult folyamatokról is szóljunk néhány szót; először talán az elmúlt évtizedben bekövetkezett eseményekről, amik megoldandó feladatot jelentettek a szociálpolitika számára.

Nagyon sokan kiestek a munkaerő-piacról, aminek a következménye az lett, hogy sokan elszegényedtek, illetve mentális sérülések is érték őket. A társadalom szegényekre és gazdagokra szakadt, az alsó és felső tized közötti különbségek folyamatosan nőttek. Csökkent a gyermekvállalási kedv és nehezedett a családok helyzete. Ezt a problémát kezelni kellett. Az első reflexszerű kezelés a passzív segélyezés volt, aminek a következménye az lett, hogy a legszegényebb rétegek, amelyek ezt a segélyezést kapták, még passzívabbá váltak, az ő munkavállalási kedvük nem erősödött, illetve a középréteg elvékonyodott, hiszen ő nem kapott jövedelmi viszonyainak romlása ellenére sem ilyen segélyezést. És akkor történt a szociálpolitikában a legrosszabb, ami megtörténhet, hogy egy bankár kezébe adták a szociálpolitikai döntéseket - ez soha nem jó, hogyha a politikai döntések bankárok kezében vannak. Ekkor született meg a Bokros-csomag, a magyar rendszerváltás óta legszomorúbb intézkedés, ami nem igazán javította a gazdaság helyzetét, viszont jelentős mértékben rontotta a társadalom egészének állapotát, elsősorban a családokét. (Bauer Tamás: Ma is abból élnek!)

Néhány adatot ebből a szomorú időszakból megengednek, hiszen ez volt a magyar szociálpolitika mélypontja. Furcsa persze az, hogy ennek az időszaknak a felelősei ma szemrehányó kérdéseket tesznek fel. Kérdéseket lehet feltenni, de ezek között első talán az lehetne, hogy: hát így is lehet csinálni? Hát bizony lehet.

De mielőtt erről beszélnék, nézzük meg, hogy mi történt akkor. '95-ben a reálkeresetek 12 százalékkal, '96-ban további 5,5 százalékkal csökkentek. (Bauer Tamás: És '91-92-ben mennyivel?) A nyugdíjak hasonló mértékben, 10,5, illetve 8,5 százalékban. Én nagyon örülök, hogy nem monológot kell mondanom, hanem Bauer úr folyamatosan dialógussá teszi...

ELNÖK: Megkérem Bauer urat, kap lehetőséget, ne szóljunk be, hangosan ne kiabáljunk bele a miniszteri expozéba.

Tessék, folytassa miniszter úr!

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Hát akkor megpróbálom monológgá alakítani a beszélgetésünket. (Dr. Lamperth Mónika: Nem szokatlan!)

Tehát ott hagytam abba, hogy a nyugdíjak hasonló mértékben csökkentek a Horn-kormány idején, egyik évben 10,5, másik évben 8,5 százalékos reálérték-csökkenésről volt szó. Ez a nyugdíjasok helyzetét olyan mélypontra juttatta, amit most megpróbálunk kezelni. (Derültség az MSZP soraiban.)

A családtámogatás leépítése is megtörtént, a gyed megszűnt, hogy csak egyet említsek, és ezzel tovább csökkent a gyermekvállalási kedv. Folytatódott a társadalom szétszakadása, atomizálódása, a közösségek gyengülése, és ez az állapot, ez az örökség mindenképpen kezelésre szorult.

Egy gondolat, mielőtt a részletekre térnék. A szegénységkezelési stratégiánk lényege az egyes veszélyeztetett rétegek problémáinak adekvát kezelése, vagyis minden szegénységi kockázattal sújtott csoport problémáit külön, nekik megfelelő módon kell kezelni. Ezt egészíti ki az az általános társadalompolitikai törekvésünk, ami elsősorban az alsó középosztály további lecsúszásának a megakadályozását célozza, illetve olyan alapvető értékek megerősítését, mint a munka, a munka társadalmi becsületének helyreállítása, és talán ezzel kezdeném, amikor a részletekről néhány szót szólok.

Nőtt a foglalkoztatottak száma, csökkent a munkanélküliség, és ezzel az előbb említett cél megvalósult, hiszen az alsó középosztályok helyzete stabilizálódott.

(9.10)

Sikerült ösztönözni a munkavállalást és visszaszorítani az életre szóló üres segélyezésbe vetett hitet, ami nemcsak az egyént, de a közösséget is rombolja. Egyik legjelentősebb intézkedése volt az utóbbi éveknek a minimálbér radikális emelése. Ha belegondolunk abba, hogy a gyermekek utáni adókedvezmény következtében a minimálbér-emelés tulajdonképpen nettó béremeléssé vált, vagyis az eddigi 25 500 forintos bruttó bérből az érintett hazavitt tizen-egynéhányezer forintot, most a minimálbér 40 ezer forintra történő emelésével, éppen a gyermekek utáni adókedvezmény segítségével ez gyakorlatilag nettó jövedelemmé vált. Hogy konkrét példát is említsek: egy kétszülős családban, ahol mind a két szülő minimálbéren él, a család jövedelme 60 százalékkal nőtt egy év alatt. Ezért a legszegényebbek érdekében tett kormányzati intézkedésekről - és csak egy példát említettem - nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a rendszerváltás óta a legjelentősebb szociálpolitikai intézkedés, elmondhatjuk azt, hogy a polgári kormány tette a legtöbbet a legszegényebbek érdekében. Ide vehetjük még a kiegészítő családi pótlék jelentős emelését, ami tudjuk, hogy 4000 forint havonta gyermekenként. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Hű! - Bauer Tamás: Plágium!)

Néhány szót kell szólnom a családok támogatásáról általában. A család a társadalom legkisebb természetes egysége, amelynek megerősítése magát a társadalmat, vagy ha úgy tetszik, a társadalmi kohéziót erősíti. A polgári kormány értékrendjében a közösségek fontos helyen vannak, a legkisebb közösség is, a család. A családi támogatások négy év alatt 100 százalékkal nőnek, vagyis ha költségvetési tételeket nézünk, 198 milliárd forintról 388 milliárdra négy év alatt. Két lényeges elemét említeném a családtámogatásoknak. Visszaállítottuk a gyedet, azért, hogy a szülő a gyermeke mellett lehessen az első években. Ez a gyermek számára nélkülözhetetlenül fontos. A gyermekek utáni adókedvezmény jelentős tétel a családok helyzetének javításában, és hadd tegyem hozzá éppen az ellenzéki képviselők számára, hogy az ellenzéki szavazók 80 százaléka is támogatja ezt az intézkedésünket, úgyhogy javaslom, hogy ezt a családtámogatási tételt ne támadják a választók előtt.

Nyugodtan és a számokra támaszkodva kijelenthetem, hogy minden családtípus jövedelme emelkedett. Van egy közkézen forgó tanulmány, egy felmérés, amely valamikor '99 tavasza és 2000 tavasza között készült, és az ebben az időszakban bekövetkezett változásokat regisztrálja. Ez még arról szól, hogy van egy családtípus, ahol nem emelkedett a jövedelem: amikor a kétszülős családban mind a két szülő inaktív. Azonban az azóta bekövetkezett változások ezt a helyzetet is megoldották, hiszen a 30 napos közhasznú munka bevezetése a segélyezés előtt a 40 ezres minimálbérrel ezt a problémát megoldotta. Tehát elmondhatjuk és újból szeretném hangsúlyozni, a tények, a számok is igazolják azt, hogy minden családtípus jövedelme emelkedett ebben a ciklusban. Még egy adat idekívánkozik: több mint 100 ezerrel csökkent az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermekek száma. Ez is egy olyan mutató, ami a gyermekek helyzetének javulását érzékelteti.

Néhány szó a nyugdíjasokról. Az idősek anyagi biztonságának megteremtése alapvető kötelességünk. Mi vállaljuk azt, hogy annyival növeljük a nyugdíjak reálértékét, amennyivel az előző kormány csökkentette. Ennek már gyakorlatilag eleget is tettünk, hiszen ha semmi mást nem mondok, csak azt, hogy ebben az évben 14,2 százalékos nominálnövekedést értünk el a nyugdíjaknál - itt egy rossz adatot kell korrigálnom, 13,8 százalék forog a köztudatban, azonban a 3,5 százalékos emelés nem a decemberi nyugdíj emelésére vonatkozik, hanem a januárira, tehát így jön ki a 14,2 százalékos éves emelés -, ez magában foglal 5,2 százalékos reálérték-emelkedést. Tehát máris abból a 11 százalékból, amit a Horn-kormány mint veszteséget okozott a nyugdíjasoknak, behoztunk csak ebben az évben 5,2 százalékot, de az eddigiek és az ez után következő emelések teljessé teszik ezt a törekvésünket.

Azt mondtam, hogy mi a szegénységet úgy kezeljük, mint a nagy szegénységi kockázattal rendelkező csoportok önálló problémakezelését.

A másik ilyen csoport a fogyatékosok. Mi történt ebben a kormányzati ciklusban a fogyatékosok érdekében? Úgy érzem, hogy itt nagy lépéssel tudtunk előrelépni, hiszen az Országos Fogyatékosügyi Tanács megalakult, az országos fogyatékosügyi program elkészült, és ennek a programnak a végrehajtása is megkezdődött, aminek lényeges eleme az új fogyatékostámogatás. Ennek a vizsgálatai, illetve a megvalósítása folyamatban van. Ezt a törekvésünket értékelte a nemzetközi fogyatékosszervezetek közössége, és ezért a legnagyobb díjat, a Roosevelt-díjat tavaly Magyarország kapta meg.

A fogyatékosok mellett a veszélyeztetett gyermekek egy olyan rétegét alkotják a társadalomnak, ami mellett egy felelős kormányzat nem mehet el. Most van folyamatban a gyermekvédelmi törvény módosítása. Ennek leglényegesebb eleme, hogy a gyermekeket, azt a 22 ezer, állami gondoskodásban élő gyermeket, akinek eddig mindössze 44 százaléka van nevelőszülőknél, a többségüket szeretnénk nevelőszülőknél elhelyezni, akit lehet, örökbe adni, és ezt a folyamatot, az örökbeadás folyamatát felgyorsítani. Úgy válnak ezek a gyerekek egészséges tagjaivá a társadalomnak, ha megfelelő környezetben nevelik őket, és eddig a családnál megfelelőbb környezetet még nem sikerült a szocializmus éveiben sem kitalálni. Le fogjuk végleg bontani a nagy intézményeket, és nem csupán kis intézménnyé formáljuk őket, hanem a gyerekeket családokhoz mentjük ki.

Említettem, hogy a közösségek fontosak számunkra, maga a nemzeti közösség is, ezért amikor társadalmi kohézióról beszélünk, akkor szólni kell mindenképpen a nemzeti kohézió erősítéséről is, és ezt a célt szolgálja a státustörvény.

Van a társadalomnak néhány olyan rétege, amelyik speciális, megkülönböztetett bánásmódot igényel. Ezek között említhetném azt az igen széles réteget, amelyik az adósságcsapdába került, azokat, akik az OTP lakáshitel-tartozások kezelésére, segítségre szorulnak.

(9.20)

Ezért létrehoztunk egy 700 millió forintos alapot, amit sikerült megduplázni az OTP-vel kötött szerződés során, így 1,4 milliárd forint áll ebben az évben rendelkezésre a hiteltartozások kezelésére. Elmondhatom, hogy ma már 20 ezer család kézhez kapta azt az átütemezési és támogatási javaslatot, amelyre az eddigi tapasztalataink szerint legalább a fele, reményeink szerint még több válaszolni is fog. Így több ezer család adósságkezelését sikerül megvalósítani.

Itt azért meg kell jegyeznem valamit. Mi soha nem a fizetési szándék hiányával rendelkező családokat szeretnénk támogatni, hanem mindig olyan támogatást adunk, ami az önerőt mozgatja meg, ami a saját lábra állítást segíti elő; az adósságkezelésnél is érvényes ez a fajta támogatás.

Amikor a szegénységről és a társadalmi kohézióról van szó, szólnom kell olyan nem várt eseményekről is, mint az árvízi károk. Nagyon egyszerű lett volna a kormány feladata, ha csupán azt vállalja, hogy helyreállítja a károkat. Azonban - remélem, önöknek is ez a véleménye - egy olyan felelős szemlélet erősödött meg és ér el eredményeket, amely ezt a szegény régiót nem csupán a károk helyreállításával, hanem egy településfejlesztési támogatással is megsegíti, vagyis az az állapot, ami a helyreállítás után megjelenik, sokkal jobb és sokkal emberibb körülményeket teremt, mint ami az árvíz előtt volt. Ez a régiók felzárkóztatásának a programját egészíti ki, de nekem nem gazdaságpolitikai, hanem szociális szempontokat kell most említenem, úgyhogy ennyit erről a kérdésről.

Van azonban az emberi életnek egy olyan igénye, amely alapigényként jelentkezik, és ez a lakhatási feltételek megvalósítása. Elmondhatjuk, hogy hosszú évek óta végre először megindult a bérlakásépítés az országban, és ami számomra rendkívül fontos és örömre ad okot, a szociális bérlakásépítés is, hiszen ez éppen a legszegényebbek lakhatási feltételeit javítja.

Végül engedjék meg, hogy a számokban is megmutatkozó helyzet változásáról szóljak néhány szót. Nem sok utalás történt ebben a rövid beszámolóban a demográfiai helyzetre, hiszen itt most elsősorban a szociális problémák kezeléséről volt szó, bár amikor a társadalom egészét vizsgáljuk, a problémáink között első helyen talán a demográfiai helyzetet kell említenünk.

Mindenki ismeri azokat a szomorú adatokat, aminek a végén az áll, hogy évente átlagosan 40 ezerrel csökken az ország lakosságának a száma. De ez, ha nem is jelentős mértékben, 2000-ben mérséklődött. Mindegyik mutató javulást mutat; nem csupán a születések száma emelkedett, nem csupán a halálozási arányszám javult, nem csupán a házasságkötések száma növekedett, hanem csökkent a válások száma és az abortuszok száma is. Ez reményre ad okot. Nem szeretném azt mondani, hogy ez kizárólag a családpolitika következménye, de nem szívesen hallok olyan megjegyzéseket sem, hogy a családpolitikának nincs szerepe ebben a változásban.

Még két jelenségre szeretném felhívni a figyelmüket: megállt a társadalmi különbségek növekedése, hosszú évek óta először. S ami a legnagyobb problémánk volt, a mélyszegénység: ebben is történt változás, mert az a mutató, ami a szegénység mélyülését jelzi, szintén stabilizálódott. Remélem, hogy ezek a folyamatok folytatódnak, és ez a következő ciklusban kormányzó polgári kormány számára lehetőségeket fog biztosítani arra, hogy a megindult pozitív folyamatokat tovább folytassuk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Várjuk!)

Mivel még van 60 másodpercem vagy 40, de lehet, hogy csak 30, engedjék meg, hogy felhívjam még két problémára a figyelmüket. Az egyik a cigányság helyzete, a másik az oktatásügyben bekövetkezett pozitív változások. És hogy ennek a jelentőségét növeljük, két államtitkár önállóan fog erről a kérdésről szólni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)