Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, hogy agrárvitanapon vagyok-e vagy nyílt napon, vagy a kormány T/2082. számú előterjesztését tárgyaljuk a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről, mert ezt a napirendet olvastam. Megjegyzem, erre a napirendi pontra miniszter úr expozéjából öt percet szánt és húszat arra, hogy milyen támogatási rendszert fognak működtetni áprilistól, és ennek milyen miniszteri rendeletei lesznek. Aztán meghallgattam Ángyán professzor urat, hogy milyen stratégiai kérdésekben vitatkozunk ebben az Országgyűlésben tizenhét év óta, és még mindig nem találtuk meg az utat. Aztán meghallgattam a mezőgazdasági bizottság előadóját, aki arról beszélt, hogy bizony itt fejleszteni kell.

Egyedül egy szakmai hozzászólás volt véleményem szerint, amit a költségvetési bizottság előadója elmondott, aki elmondta, hogy miről szól ez a törvény. Kérem szépen, ez arról szól, hogy milyen eljárási rendben jutnak majd hozzá a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokban részt vevők a közigazgatási szabályok szerint. Ugyanis Magyarországon két és fél évvel ezelőtt elfogadtunk egy törvényt, amit úgy hívnak: a közigazgatási eljárás és szolgáltatás egyes szabályairól szóló törvény. Ez azt mondja ki, hogy bizonyos jogágakra ezen általános közigazgatási szabályoktól, eljárási szabályoktól eltérő speciális szabályozást alkothat az Országgyűlés. Ez egy speciális szabályozás, ami itt előttünk van, és arról szól, hogy az Európai Unióban az a három darab alap, ami most létrejön, a közvetlen kifizetéseknél a mezőgazdasági alap, a vidékfejlesztési alap és a halászati alap, ami majd közvetett kifizetést jelent, erre itt van nekünk 1400 milliárd a vidékre, 1600 a közvetlenre - ezen lehet vitatkozni, hogy most ez kevesebb vagy több, árfolyamtól függően -, ezt kell majd felosztani. És ez a törvény meg azt mondja meg, hogy milyen eljárási rendben történik ez meg.

Azt a jogfilozófiai problémát eldönteni most, hogy melyik alap és melyik lába a fontosabb, nagyon nehéz, mert ha ezt kérdezik, akkor én Ángyán professzor úr véleményét osztom, mert bizony a közvetlen kifizetésekkel szemben erősíteni kell a vidékfejlesztési támogatásokat, és abba az irányba kell elmozdulni Magyarországnak is 2007-2009 között, hogy most már a farmtípusú támogatásokat vezessük be, az SPS-rendszert az eddigi közvetlen támogatással szemben, a SAPS-ba meg top-upba, meg mit tudom én, milyen kifejezéseket használunk. Egyébként a közvélemény semmit nem ért ebből, kedves barátaim, hogy milyen hatalmas filozófiai vitát folytatunk, őt az érdekli, ha meg akar valósítani valamit vidéken, azt milyen módszerrel, milyen bürokráciával, milyen hozzáférhetőséggel tudja megtenni, és ehhez milyen kontrollt kell biztosítani, neki meg hogy kell elszámolnia. Erről szól ez az eljárásjogi törvény, ami egyébként ilyen szempontból jó, osztva azokat az aggályokat, amiről beszélt itt Ángyán professzor úr is, és erre majd én is ki fogok térni.

Az az ellenzéki aggály merül fel, hogy törvényi szabályozás nem rendezi az agrárstruktúra és az agrárfejlesztés rendszerét. Ez nincs egészen így, barátaim, ugyanis Magyarországon még jelen pillanatban hatályban van az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény, ha jól emlékszem. Ha valakinek ezzel problémája van, akkor, tessék, nyújtson be hozzá módosító indítványt. Kisebb módosítások már voltak, de nagyjában-egészében ez kijelöli az utat, hogy milyen úton kell mennünk. Ennek az arányait nem jelöli ki valóban, tehát itt azon lehet vitatkozni, amit a miniszter úr a bevezetőjében mondott, hogy a 30-40 százalékkal való dömpingtermelés, tehát a közvetlen piaci termelési volumen mennyiben jó vagy aggályos.

(11.20)

Én ezzel óvatos lennék. Szeretem ezeket a kifejezéseket, államtitkár koromban én is mondogattam ilyeneket, hogy a Magyar Köztársaság mezőgazdaságának az 1988-as szintet kell elérnie. Na most, ha a '88-as szinten lennénk azzal a 10 millió sertésünkkel, körülbelül 1 millió szarvasmarhánkkal és az ehhez tartozó baromfiállománnyal meg tömegtakarmánnyal, hát megnézném, hogy adjuk el, mert hisz miniszter úr is beszélt arról - joggal és okkal -, hogy bizonyos termékek ugyan olcsóbbak a környezetünkben, de mi meg jobbak vagyunk. Ha a piac ezt is már így fogja értékelni, hogy jobbak vagyunk, akkor azt mondom, hogy menjünk el azzal a 30 százalékkal. Na most óvatosan!

Ebben meg valóban igaza van az ellenzéknek, amikor azt mondja, hogy akkor a szortimentet próbálom bővíteni, és a struktúrát át akarom alakítani - mint ahogy ezt államtitkár úr ezerrel elindította a gabonánál és az olajos növényeknél, hogy testvérek, nincs annyi állat, nem tudjuk megetetni, vagy azt mondjuk, hogy visszafogjuk a szántóföldi növénytermesztést, amit mondjuk 20-25 aranykorona fölötti földeken vétek lenne, viszont 17 alatt meg már rég nem kellene csinálni. És az agrár-környezetgazdálkodási támogatásoknál azt mondjuk, hogy hú, de szép dolog, testvéreim, 1,2 millió hektárra kiosztottuk ezt a pénzt. Csakhogy nem azokra a területekre osztottuk ki, ahova ezt célozta volna az Európai Unió, céloztuk volna mi, hanem aki közelebb volt a tűzhöz, jobban rá tudott ugrani, az bejelentkezett, meglett, ki lett osztva, és öt évig most ezen nem nagyon lehet változtatni.

Tehát ezeket a problémákat igenis lehet rendezni, és lehet a költségvetési törvényben is. A költségvetési törvényben mindig megjelenik az adott évben az a jogcímrendszer, amely már orientálja és irányítja az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés adott évi költségeit. Hogy ezek az arányok jók-e, ezen megint lehet vitatkozni. Én is inkább Ángyán professzor véleményét osztom, hogy inkább a vidékfejlesztés felé adjunk több pénzt, mint a közvetlen termeléshez, még inkább az extenzív támogatás, Alföld-program, Homokhátság. Lehetne sorolni azokat a programokat, amivel itt ezerrel küzdöttünk. Ennek a megvitatása a mai napon lehetséges, csak még egyszer mondom, nem ennek a törvényi előterjesztésnek a témája, tehát azt gondolom, hogy ezt ma úgyse tudjuk lerendezni. Itt majd oda kell figyelnie a minisztériumnak, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket kiad, és azokban a rendeletekben, amelyekben a támogatási jogcímeket meghatározza, hosszú távon kiszámíthatóan egy szerkezetátalakítási orientáció is meginduljon, amellett, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy ő még szeretné 30 százalékkal növelni az intenzív termelési volument, meg ehhez a technológiát fejleszteni, amivel egyébként nekem sincs semmi problémám, de a vidék, az nem mezőgazdaságból áll. A vidéknek persze meghatározó eleme a mezőgazdaság, de ennél sokkal több: az infrastruktúra, a kultúra, népnevelés, közösségépítés területe, és nem utolsósorban egy olyan táj, amelyben élni is lehet, és ehhez nagyjából tudjuk, hogy milyen lehetőségek vannak abból az 1400-1500 milliárd forintból, amit vidékfejlesztésre költöttünk.

Megjegyzem, csak egy pikírt megjegyzés itt a vasutakra meg a postára, hogy amit a piac nem tud, azt a helyiek is megcsinálhatják. Ilyen felajánlások történtek, professzor úr, postáknál, hogy ott a posta, ott a postáskisasszony, most csinálhat belőle szatócsboltot postaszolgáltatással meg internetkávézóval - odaadják neki működtetni, nincs probléma -, és akkor ellátja a postai szolgáltatást is, meg emellett bemennek, aztán megveszik. Nézzük meg a nagy fejlett Amerikában a kisvárost! Hogy működik a posta? Úgy, hogy ott a horgászbot, ott van mellette a zsizsikes liszt, és akkor mellette még vásárolhat esetleg bélyeget is, meg otthagyja, feladja, meg ott egy internetes izé, és akkor bepötyögi a jóember, hogy anyu, e-mailt küldök, mert most kint vagyok horgászni a mit tudom én, milyen tavon. Tehát ezt meg lehet csinálni, senki nem tiltja.

A vasútnál sem arról van szó, hogy felszedik a sínt. Szó nincs róla! Ahol a szolgáltatást taxival olcsóbb lebonyolítani, mint az utasforgalom, mert három kocsiban ül öt ember, ha ennek az öt embernek igénye van, tessék, pályázzon, csak nem tudom, hogy az Európai Unióban talál-e olyan pályázatot 80 százalékos támogatással, hogy öt embernek fenntartsanak három vagont. Ez nem vonatkozik a cargóra, tehát ne tévesszük össze. Ahol ipari beruházás vagy ipari park van, ott maradnak ezek a vonalak, és nyilvánvalóan azok fenntartása annak a költségét terheli, akinek az érdekét szolgálja. Ez is a vidékfejlesztés. Tehát egészen komplex dologról van szó, ami nyilvánvalóan ebben a törvénytervezetben így nem kerül kifejtésre, nem is kerülhet kifejtésre, mert nem ez a dolga.

De ha azt mondjuk, hogy a törvényi szabályozásban szeretnék az agrárgazdaságot, a vidékfejlesztést megcsinálni, akkor ehhez nekünk nyitva áll az út. Az első: a kormányprogram, amikor megszavazzák a kormányprogramot. Ha a kormányprogram nem mond semmit a vidékről, nem mond semmit az agráriumról, nem biztos, hogy nyerő lesz a Házban. Ha mond valamit, akkor a kormányprogram alapján kell azokat a jogszabályokat itt megalkotni, amelyek a stratégiai döntéseket tartalmazzák. A kormányprogram optimális esetben négy évre szól, de vannak még optimistábbak, akik azt mondják, hogy igazítják a kormányprogramot a 2007-13-as európai uniós költségvetési időszakhoz, ami egyébként helyes, hisz itt résztervezésnek oka nincs, és ha okosak a kormányok, akkor ahhoz igazodva egymás dolgát folytatják és viszik tovább.

Itt kiosztásra került ez az Új Magyarország vidékfejlesztési program, ezt megkaptuk a mezőgazdasági bizottság ülésén is. Ez egy orientáció. Ez azokat az irányokat mutatja meg, amelyek alapján ez a törvénytervezet, ami itt van, az eljárási rendet szabályozza, miszerint a programba beleférő elemek ennek a rendszernek a segítségével jutnak majd el az érintettekhez.

A kritikában még az is megfogalmazódott, hogy a stratégiai tervek és a vidék, illetve a közvetlen, közvetett támogatások sorsa hosszú távú törvényi szabályozásban jelenik meg. A költségvetésben végül is megjelenik, mert ott szoktunk vitatkozni, meg szoktunk olyan átcsoportosítási kérelmeket opponálni, amelyekről oly sokat vitatkoztunk már, hogy mi az, ami az állattenyésztésnek ebből át kell hogy kerüljön, vagy mi az, ami az intenzív termelés irányát mozdítja meg.

Itt jön a monitoringbizottság problémája. Nem olyan kis dolog ez! Én láttam, hogy az államtitkár úr nem örült annak, amikor Ángyán professzor úr a monitoringbizottság ügyét felhozta, mondván, hogy itt a civil kontroll így vagy úgy érvényesül. Én megértem azt a monitoringbizottsági döntést, amely az átcsoportosítás... - ez nem ennek a kormánynak szól, tehát itt nincs Gráf és Gőgös úrnak ebben semmiféle elmarasztaló, bíráló megjegyzésem, pikírt szövegem; az előzőhöz van. Amikor a monitoringbizottság egyértelműen kiáll amellett, hogy a vidékfejlesztési összegeket ne csorbítsuk már, mert az Európai Unióhoz most még egyszer vissza kell menni kuncsorogni, és lehetséges, hogy elveszítünk egy fél évet, vagy ne adj' úristen, a bizottság nem hagyja jóvá az átcsoportosítási kérelmet, programok csúsznak - mint ahogy be is következett -, majd a monitoringbizottságot úgy hívják utána össze, hogy végül is a monitoringbizottság nem volt teljes.

Tehát ebben a törvényben a monitoringbizottságnak meg kell adni a garanciát, és ezt nagyon jól tudja államtitkár úr és csinálja is, mert az államtitkárnak ez a dolga, hogy ott ücsörög mindenféle érdekképviselettel, szakmai szövetségekkel hajnali kettőig, megpróbálja őket győzködni, utána kimegy, magukra hagyja őket, jól összeverik egymást, majd visszamegy, és békebíróként kiosztja az észt. De ez hozzátartozik ahhoz, hogy ezek a döntések végül is elfogadottak legyenek, illetve mondhassa azt nyugodtan a minisztérium, hogy bocsánat, én minden társadalmi egyeztetést lefolytattam, nem sikerült a szereplőknek megállapodniuk egymással, így ha tetszik, ha nem, én kimondom a verdiktet, ha meg megállapodtak, annak meg csak örülni kell.

A másik, amit joggal tettek itt szóvá, itt nagyon kőkeménynek kell lenni: a nyilvánosság, ugye. Itt nincs különbség, hogy én most pályázatosan szerzem-e meg azt a pénzt, vagy a normatív támogatásokban kapom-e meg. Emlékezzenek arra, kedves barátaim, hogy még itt a parlamentben is különböző gyanúsítgatások voltak, illetve volt, aki alappal ment az előző ciklusban, hogy ki milyen támogatást kapott, és akkor az egyik azt mondja, hogy bocsánat, ez egy normatív támogatás volt, nekem ez jár, a másik meg azt mondja, hogy nekem is járt volna, csak én nem kaptam meg, és akkor volt ilyen képviselő, olyan képviselő, aki ilyen támogatásokat kapott. Természetes, hogy a képviselőnek ezekkel el kell számolnia, de még az sem volt nyilvános, mert még a minisztérium azt mondta, hogy bocsi, nem egyértelmű a rendelkezés, hogy most milyen adatok adhatóak ki.

Ebben a törvényben, az adatvédelmi biztossal tessenek egyeztetni, aki támogatást kap, az nyilvános. Aztán, hogy ez most jól lett elköltve vagy nem, szabályosan vagy nem, azon majd később külön vitatkozunk, de itt azért közpénzekről van szó. '96-ban, amikor voltak bizonyos traktoros mozgások az országban február környékén, akkor mi azt megcsináltuk - mert ők is arra hivatkoztak, hogy nem kaptak kellő támogatást -, például az én választókörzetemben ki lett gyűjtve, hogy abban a félévben 370 millió forint támogatást kaptak az egyéni és őstermelők, és ez több volt, mint a társas vállalkozások adott térségbeni támogatása. Meg kell nézni, és akkor lehet vitatkozni arról, hogy sok vagy kevés, vagy ki kapta meg. De ez legyen nyilvános, és legyen egyértelműen átlátható, főleg, amikor az SPS-rendszer lesz.

(11.30)

Gondoljunk arra, hogy most az a gazdálkodó - itt könnyen vesszük ám ezeket a dolgokat, illetve nem vesszük könnyen, csak nem érezzük, hogy milyen problémát okozhat, amikor azt mondja, hogy megszokta, hogy az egyszerűsített kifizetésben a területalapút kapja, de amikor majd ennek az üzemnek a farmtípusú támogatáshoz kell adatot szolgáltatnia, és gyakorlatilag ott a gazdálkodástól függ a támogatás, nem csupán a föld nagyságától, az a gazdáknak is egy szemléletváltási kényszert fog jelenteni, és nagyon jó, hogy ebben az eljárási törvényben ez már elindul. Tehát most már ők is abba az irányba haladnak, megfelelő szakmai tanácsadás mellett. Itt azért hangsúlyoznám, hogy ennél a törvénynél is a hatálybalépésnél, mint ahogy a közigazgatási eljárási törvénynél is, ha nem adjuk meg a segítséget nemcsak a falugazdászoknak, hanem maguknak a hivataloknak, még az önkormányzatok irányába is, hogy el tudják igazítani azokat, akikről ez szól, akkor az bizonyos gubancokat okozhat.

Ez a törvény is elindul az elektronikus ügyintézés irányába. Tehát abban a fejlesztési koncepcióban is gondolkodni kell, bármennyire is nehéz, itt egy-két képviselő mondja, hogy ő már annak is örül, ha be tudja kapcsolni a számítógépet. Ez nem öröm. (Derültség.) Én sem örülnék neki, ha én ott tartanék. Gondoljunk a gazdára, a gazdának meg bizony be kell kapcsolni, mert ha el akarja érni ezeket a támogatásokat, ott kell lenni, tehát ehhez a segítséget adni kell.

Még egy nagyon fontos és ez egy jogi garanciális dolog - volt rá utalás mind a két fél részéről, de istenigazából nem kellő hangsúllyal -, a teljes körű jogorvoslati rendszer, kedves jó képviselő urak, hölgyek. Hány vita volt, hány vita, hogy amikor szegény bepályázik, a normatívnál lehetett mondani, hogy tesókám, megvolt a föld, nem volt meg a föld, itt valami objektív dolog van. De amikor pályázunk, és azt mondják Kovács Péternek, hogy neked, komám járna, de nem jut, mert épp a sor végén vagy, nem volt kellő jó protektorod, nem mászkáltál lobbista után, itt tartasz. Mert ugye, a lobbitörvény még azt is megengedi kellően el nem ítélhető módon, hogy egyedi közigazgatási eljárásban is lehessen lobbizni, amivel én abszolút nem értek egyet, de a jelenleg hatályos törvényben ott van.

No, most az a jóember hova mehetett? Hogy már bocsánatot kérek, azért az én pályázatom sem volt kutya, és aztán a mellettem lévő vagy a harmadik meg kapott. Sehova nem mehetett. Most legalább megvan az a jogorvoslati rendszer, ami teljes közigazgatási eljárási harmóniával odáig jut el, hogy ad absurdum bíróságig mehet az ügy. És ez helyes, nagyon helyes. Ez egy óriási előrelépés, és erről nem nagyon szóltak, kedves barátaim, hogy azért ebben a törvényben olyan garanciális elemek is vannak, ami az ellenzék helyében megfordítaná a fejemben a gondolkodást, hogy merev elutasítást teszek-e ezzel a törvénnyel szemben, vagy kérem az agrárstratégia újragondolását, idehozását, rendben van, de ezt az eljárási törvényt én ajánlanám az ellenzéknek is, hogy szavazza meg. Mert nehogy az legyen arra való hivatkozással, hogy van egy eljárási törvény, beindulnak a gazdák, és ne adj' úristen, egy következő kampányban azt lehessen mondani, hogy ez meg az ellenzéknek nem tetszett. Tehát az ellenzék - most forgatom ki a szavakat, most nagyon gonosz vagyok -nem akarta, hogy egyszerűsített eljárással jussanak a gazdák ehhez. Ami nem igaz, nem igaz, tehát nincs erről szó.

Ezért mondom, hogy átgondolásra ajánlom ezt a merev elutasítást, szemben egy konstruktív magatartással, ami annak irányába mozdul, hogy az a közigazgatási reform, ami elindult, és ténykérdés, el lett fogadva ebben a Házban - kinek tetszik, kinek nem - két hónappal ezelőtt, hogy a közigazgatási rendszerben bizony most a miniszteri rendeletek, kormányrendeletek és a közigazgatási döntések a dominánsak. Nekem sem volt nagyon az ínyemre, mert az alapvető konstrukciót azért látni kellene törvényi szinten, de ez hatályos. Ez a törvény meg ehhez alkalmazkodva hozta meg azokat az eljárási szabályokat, amelyeket alkalmaznunk kell.

Én meg vagyok vele elégedve, azokat a kifogásokat, amelyeket... - még egyszer mondom: a monitoringbizottság, a teljes körű nyilvánosság, valamint az alapok megfelelő elkülönítése, a vidékfejlesztési és a közvetlen kifizetések, ezzel ezt a törvényi előterjesztést elfogadásra ajánlom nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki képviselőknek is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)