Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az említett határozati javaslatom benyújtásának aktualitása az idő múlásával az időközben bekövetkezett szervezeti és jogszabályi változások miatt sajnos csak növekedett. Mert bár a kormányzati kommunikáció folyamatosan a hatóságok megerősítéséről, egységesítéséről szól, a valóság más, hiszen épp a napokban született döntés az állat-egészségügyi szervezet újabb, mintegy kétszáz fős csökkentéséről és a laboratóriumok felének kiszervezéséről.

Köszönöm képviselőtársaimnak, hogy az Országgyűlés napirendre vette javaslatomat, hiszen talán ebben az utolsó utáni pillanatban, amikor az összevont struktúrák még léteznek, az újrarendezés még nem igényel nagyobb áldozatot. Azt remélem, a napirendrevétel mögött az a szakmai fölismerés áll, hogy a kormányzati szándék a január 1-jétől fennálló rendben nem teljesedett ki, s más keretre van szükség az emberek élelmiszer-biztonságának megteremtéséhez. Bár a javaslatom és az azt követően december 23-án meghozott 2243/2006. számú kormányhatározat tartalmaz hasonló elemeket az ellenőrző hatóságok működésére vonatkozóan, a kormány olyan haladékot adott magának közigazgatási kísérlete eredményességének eldöntésére, amelyre már az eddigi eredmények birtokában sincs értelme várni.

Előre kell bocsátanom és le kell szögeznem, ma és most az ellenőrző szervezetről beszélek, de az élelmiszer-biztonság a megfelelő gazdasági háttér, a honi, a magyar élelmiszer-előállítók helyzetbe hozása nélkül elképzelhetetlen. A kapcsolódási pont az, hogy a mégoly jó gazdasági helyzet sem eredményezheti önmagában az élelmiszer-biztonságot, ha nincs meg a másik föltétel, a hatóság. Sokan a nagyobb büntetésben, a példastatuálásban látják a megoldást. Az utóbbi években elhíresült kommandóakciók azonban mit is bizonyítanak? Egyrészt azt, hogy baj van, nagy baj, másrészt, hogy a kommandóakciók nem pótolhatják a mindennapos, kiszámítható hatósági munkát, mely sokkal kevésbé látványos, de a visszatartó ereje sokkal nagyobb. Nem is lehet célunk egy-egy elhíresült ügy, a célunk csak az lehet, hogy az élelmiszer-ellátásban nincs, ne legyen hír, legyen természetes a bizalom, a minőség.

Az uniós önellenőrzés elve nem arról szól, hogy nem kell hatóság, arról szól, hogy van gyártói felelősség, melynek meglétét a hatóság ellenőrzi és igazolja. Ezt azért is hangsúlyozom, mert - mint már említettem - éppen napjainkban született döntés újabb kétszáz hatósági ellenőr leépítéséről, s a laboratóriumok felének kiszervezéséről. Csak megerősítem, nem a január 1-jéig volt állapot visszaállítása indítványom célja, hanem az, hogy amíg nincs jobb, legalább ne rontsuk a fönnálló helyzetet, a továbblépés pedig a közigazgatás és az élelmiszer-ellenőrzés szakmai érveivel történjen.

Indítványomat decemberben sürgős tárgyalást kérve nyújtottam be az Országgyűléshez, amelyet akkor képviselőtársaim többsége nem szavazott meg. A februári bizottsági ülésen indítványom 1 ellenszavazatot kapott, azonban a kormányoldali tartózkodások miatt nem kapta meg a bizottság támogatását a napirendrevételhez. Remélem, ezek a tartózkodások érlelődtek meg a tegnapi plenáris ülésen, s ma a tartalomról folyhat majd érdemi szakmai vita.

Javaslatomban fontos szakmai kérdésekre is rámutattam. Ilyen a jogrendünkből valamiért kikerült hamisítás, megtévesztés, egészségre ártalmas élelmiszer fogalmának definiálása, a nemzetközi szintű laboratóriumi hálózat megteremtése, a jelöléssel a nemzeti öntudat felébresztésének szükségessége, a társadalmi bizalom helyreállítása. Ez alkalommal mégis az utóbbi hónapok történéseinek elemzésével javaslatom három, általam legfontosabbnak ítélt kérdése mellett kívánok érvelni, nevezetesen: 1. az állat-egészségügyi szervezetre épülő, a már idézett kormányhatározatban is megfogalmazott feladatokat abba integráló, önálló és önálló költségvetéssel, létszámkerettel rendelkező szervezet kialakítása, amely elválaszthatatlan egységet képez az állategészségügy járványvédelmi, gyógyszer- és takarmány-ellenőrzési és egyéb meglévő feladataival; 2. a nemzeti jogszabályalkotás, úgy, hogy az az állampolgár, de mondhatnám, a szakember számára is érthető és használható legyen; 3. a föntiek egységes törvénybe foglalása, remélve, hogy egy törvényben csak nem fordulnak már elő azok a disszonanciák, amelyek ma még léteznek akár hatásköri, akár szakmai kérdésekben, ugyanakkor a törvény erejénél fogva megfelelő biztonságot, kiszámíthatóságot is nyújt.

Eldöntendő végre a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal státusa és helye is. Az egészségügyhöz való átszervezéséhez még csak egy tollvonás sem kellett, elég volt egy meggondolatlan miniszterelnöki kijelentés 2005-ben. Vajon mi is késlelteti a már vagy fél éve bejelentett szándékot, hogy visszakerül az FVM-hez? S ha visszakerül, tulajdonképpen hova is kerül vissza? Az új hivatalba integrálódik? Külön szervezet marad? Úgy gondolom, hogy e hivatal visszaszervezése az FVM-hez és a kormányhatározatban is meghatározott hasonló célok jó apropót adnak a kormánynak is indítványom elfogadására, egy olyan hivatal létrehozására, amely több mint ellenőrző, engedélyező szervezet. Egy olyan hivatal létrehozására, amely képes mind a jogszabályalkotás, mind a nemzetközi, uniós szabályozás kérdéseibe beleszólni, autonóm módon, önálló szervezettel, önálló költségvetéssel és létszámgazdálkodással, amely nincs kényszerházasságban olyan szakterületekkel, amelyekkel sem szakemberei, sem ügyei nem lehetnek csereszabatosak, amely szervezetek működési mechanizmusa teljesen más, s amelyek reformjához is más eszközök szükségesek.

A Fidesz a paprikabotrányt, a tésztabotrányt követően már a 2005. decemberi, az állategészségügyet és az élelmiszer-biztonságot érintő törvénymódosítások tárgyalásakor rámutatott, hogy komoly gondok mutatkoznak az élelmiszer-ellenőrzés rendszerében. A kormányzati reform hírére megindult lobbizás, verseny, amit az egyes szakigazgatási intézmények a megmaradásért vívtak, csak továbbgyengítette a hatósági munkát. A kormány úgy tett akkor igazságot, hogy meghagyta, sőt a növényegészségügy bevonásával még emelte is az élelmiszer-ellenőrzésben feladatot kapott szervezetek számát, mindegyik szervezetnek adott valami feladatot megnyugtatásul, miközben költségvetésüket, létszámukat szakmai elemzés és indok nélkül megnyirbálta. Ennek következtében 2006 januárjától négy tárca - a földművelésügyi, az egészségügyi, a gazdasági és az esélyegyenlőségi -, valamint öt szervezete osztozott átfedésekkel, lyukakkal, összességében csökkenő költségvetéssel és létszámmal az élelmiszer-ellenőrzési feladatokon, még inkább fokozva a versenyfutást a hatóságok között a feladatért, a költségvetési pénzért, a létszámért, s fontosságuk bizonyítására inkább a látványos akciókra helyezték a súlyt, mintsem a szürke, mindennapos munkavégzésre.

A Fidesz e káoszos helyzet kialakulását megelőzendő nyújtotta be - sajnos eredménytelenül - módosító indítványait még 2005 decemberében. Majd a nemcsak folytatódó, de egyre terebélyesedő élelmiszerbotrányok után megszületett a kormányzati fölismerés, hogy indokolt az egységes élelmiszer-ellenőrző rendszer fölállítása, amit magunk is megnyugvással vettünk. Aztán a kormányzati reformról szóló első hírek és jogszabálytervezetek napvilágra kerülésekor kiderült, hogy a kormányzat most átesik a ló túlsó oldalára. Az egy éve apróra földarabolt szervezetet túlzott, operatív működésre nem igazán alkalmas mamutösszevonással kompenzálja, ebbe integrálva az FVM minden területi szakigazgatási szervezetét a falugazdászoktól az erdészekig, a vadászoktól az állatorvosokig, megtörve az élelmiszer-ellenőrzéshez, az állat-egészségügyi feladatokhoz nélkülözhetetlen operativitást, eltüntetve az átlátható költségvetési viszonyokat, fölszámolva a törvényi szabályozást, ezzel jórészt a parlamenti ellenőrzés lehetőségét is.

(16.40)

Csak következtetni tudjuk, hogy az utóbbi években az állategészségügy költségvetése 23 milliárdról hogyan csökkent 15 milliárd forintra. Ennek felismerése eredményezte, hogy 2006. december elején még az úgynevezett közigazgatási reformról szóló 2006. évi CIX. törvény megszavazása előtt benyújtottuk azt az országgyűlési határozati javaslatot, hogy megelőzzük a mára kialakult helyzetet, azt a helyzetet, amely éppen a túlzott összevonással, a nem együvé tartozó feladatok egybegyúrásával, halmazatilag és egyenként e szervezetek ismételt létszámcsökkentésével és költségvetési megvonásával jött létre.

A határozati javaslatomban foglaltakat csak megerősítette az, amit miniszter úrtól a bizottsági meghallgatásakor hallottunk, mely szerint a most fölállt új szervezeti rendszerben az egységes ellenőrzést, a zökkenőmentes direkt irányítást az ő személye garantálja. Nagyra becsüljük miniszter úr határozottságát, operativitását, de az államigazgatáshoz több kell, mint személyi garancia. A javaslatomban foglaltakat erősíti az a tény is, hogy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal sorsa, a többszöri ígéretek ellenére, a mai napig nem dőlt el, s az is, hogy a december 23-i 2243/2006. számú kormányhatározatban foglaltakkal szemben, melyben a kormány hasonlóan az egységes élelmiszer-ellenőrzést megvalósító jövőbeni szándékáról tett tanúságot, sajnálatosan az intézkedések azóta is ezzel ellentétesek. Ha az ebben ígért létszámfejlesztést is számba veszem, akkor mára a létszámcsökkentés a 200-at is jelentősen meghaladta már.

Az élelmiszer-ellenőrző szervezetet még nevében is elbújtatta az új hivatali rendszerben. A minisztérium, a létrehozott központi hivatal, a megyei főigazgatók, a megyei igazgatóságok, a térségi irodák útvesztőjében elvész az irányítás, szabad teret kap a lobbizás egy-egy szervezet és személy érdekében.

A javaslatom célul tűzi ki az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény, az egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2005. évi CVIX. törvény, a hatósági élelmiszer-ellenőrzés rendjéről szóló 302/2005. kormányrendelet, valamint a kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi már említett CIX. számú törvény vonatkozó előírásainak összevetését, az ellentmondások és a párhuzamosságok föloldását, az eljárási rend egyszerűsítését és közérthetővé tételét.

A növényegészségügy és fogyasztóvédelem határterületeinek egy szervezetbe integrálásával, egyes feladatoknak az ÁNTSZ-től való átvételével megszűnnek a hatásköri összeütközések, egyértelművé válik, hogy meddig terjed az egyes szervezetek felelőssége.

Hogy mindez megbízhatóan megvalósuljon, szükség van mind a szervezetről, mind a szakmai követelményekről, eljárási rendről egy egységes törvényre, s az állampolgárok számára is érthető, követhető nemzeti jogszabályalkotásra. Elfogadhatatlan az a gyakorlat - bármilyen uniós hivatkozással is indokolják -, hogy a magyar jogszabályokat a magyarok nem értik, mert nem is érthetik. Jó példa minderre például a kistermelői élelmiszer-előállításról szóló rendelet, melyhez a hatóság számára közel 30 oldalas útmutatót kellett készíteni, hogy legalább a hatóság értse, hogy mit is akar a jogszabályalkotó. Akkor hogyan várhatunk jogkövető magatartást az állampolgártól?

Elfogadhatatlan, hogy egy jogszabály néhány sorban korábbi jogszabályok sorát helyezi hatályon kívül - ez történt tavaly decemberben -, s helyette mindössze uniós rendeletekre utal ezután. Ez alkalmazhatatlan a hatóságok számára is, hiszen megfogalmazásuk nem konkrét a hazai viszonyokra. Elfogadhatatlan az is, hogy jogokat és kötelezettségeket törvény helyett szervezeti és működési szabályzatokban állapít meg ezután, azokat ugyanis bármikor könnyedén változtathatja, országon belül is többféleképpen alkalmazhatják a végrehajtók. Az élelmiszer-biztonság éppen eléggé fontos közérdek ahhoz, hogy szervezeti rendjét, szabályait törvénybe foglaljuk, s az Országgyűlés figyelmében maradjon.

Miután javaslatom sürgős tárgyalását az Országgyűlés december elején elutasította, a mezőgazdasági bizottság elnökeként megkíséreltem, hogy a bizottság konszenzussal fogadjon el egy állásfoglalást e kérdésben. Ez sikerrel is járt, remélem, képviselőtársaim hűen ennek a szelleméhez, most is támogatólag veszik az ezen állásfoglalásnak megfelelő javaslatomat, melyet, mint említettem, a mezőgazdasági bizottság egyhangúlag támogatott. Ennek az állásfoglalásnak egyik pontja javasolja, hogy Magyarország indítványozza, hogy az Unió az élelmiszereket mint különleges árukat vegye ki az áruk szabad áramlásának általános érvényű szabályozása alól, s az élelmiszer-forgalmazásra állapítson meg külön, a fogyasztók biztonságának prioritást adó szabályokat. Ezt az indítványomat akkor a miniszter úr is támogatta a meghallgatásán.

Ez nemcsak Magyarországnak, hanem az Uniónak is érdeke, hiszen a jelenlegi gyakorlat olyan országok termelőit is egyre jobban sújtja, melyek hosszú időn át jóval nagyobb támogatással termelték meg az élelmiszertermékeket, s melyek ma már ezzel a nagy felkészültséggel és többszörös támogatással sem tudják állni az Unión kívül, teljesen más körülmények között termelt élelmiszerekkel a versenyt.

Csak megismétlem, amire már utaltam, az élelmiszer, az élelmiszer-biztonság gazdasági kérdés is, stratégiai cikk is, egy ország sem teheti ki magát annak, hogy termelői tönkremenjenek, ezzel kiszolgáltatottá váljon nemzetközi téren, s az ország lakosságának a minőségi, egészséges élelmiszerrel való ellátása jobbára is csak külső szándékon múlik. Erre minden felelős kormánynak egyszer majd gondolnia kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát összegezve, javasoljuk az egységes, önálló, az állategészségügyre alapozott szervezet létrehozását; javasoljuk az egységes keretbe foglalt magyar jogszabályokba való bevonását, és javasoljuk, hogy az uniós szabályokat kezdjük el indítvánnyal módosítani, mégpedig az élelmiszer kerüljön ki az áruk szabad áramlásának az elvéből.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat határozati javaslatom támogatására. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)