Felszólalás adatai

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor erre a fölszólalásra jelentkeztem, még a miniszteri expozé előtt voltunk. Gyakorlatilag az akkor megfogalmazott gondolataim azóta sem változtak meg. Bennem nincs genetikai gyűlölet a szövetkezetek ellen, a szövetkezetekkel szemben, csupán az egyszerű, otthonról hozott igazságérzetem az, amely alapján úgy érzem - ahogy a miniszter úr is mondta az expozéjában -, a gyengéknek a védelmében követjük el azt, amit el lehet.

Miután a megválasztásunk után úgy érzem, minden képviselőnek - egyéni választókerületi képviselőnek meg duplán - kötelessége az, hogy a választási ígéreteit betartsa, így látva azt, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok sorsa nincs rendezve, már tavaly nyáron beadtam egy interpellációt, melyre az idén áprilisban kaptam választ. Nekem az a véleményem, hogy ez már jelentős késésben van, a másik pedig az, hogy igenis moratóriumot kellett volna - amennyiben a jogszabályi lehetőség meglett volna - a szövetkezeti üzletrészekre elrendelni.

Ezenkívül még megjegyzem azt is, hogy az én jogosítványom még másik két tényezőből is adódik. Az egyik az, hogy - bár fiatalnak látszom - a 47 évem minden percét az agrárgazdaságban töltöttem a mai napig, és értelmiségiként kétkezi munkával dolgozom az agrárgazdaságban. Ezenkívül még egy jogosítvány az, hogy a választókerületem idős, kisemmizett választópolgáraitól kaptam azt a jogosítványt, amellyel itt, a Magyar Köztársaság parlamentjében lehetek. Sajnálatosan saját két szememmel láttam - hatéves voltam - azt az önkéntes téeszszervezést, amelyet itt nagyon sokan említettek. Ez sajnos egy életre olyan iszonyatos nyomot hagyott bennem, amelyet nem tudok elfelejteni.

Fölteszem a kérdést, hogy az akkor jól működő kisparaszti, középparaszti gazdaságokból, pedig az ötvenes években szintén volt aszály, voltak beszolgáltatások, volt kuláklista, de annak ellenére, bár ilyet a történelemben nem szabad föltenni, hogy mi lett volna ha, de ha akkor nem következik egy erőszakos téeszesítés, kialakulhatott volna egy, jelenleg Nyugat-Európára jellemző farmergazdaság. (Taps. - Közbeszólás a Kisgazdapárt soraiból: Így van! Így van! - Közbeszólások az MSZP soraiból.) Kérem tisztelettel, nem lennénk-e közelebb az Európai Unióhoz, mint ma?

Sajnálatosan nem jó irányba indult el... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igaz!) Köszönöm szépen. (Atyánszky György: Legalább most hagyjatok bennünket...) Próbálom mondani tovább az érveimet, nagyon szépen köszönöm, képviselőtársaim. Emlékszem a téeszindulásokra, emlékszem arra, hogy az akkori emberek gyakorlatilag minden vagyonukat bevitték a szövetkezetbe: a két lovat, a szekeret, a hámot, az ekét. Arra is emlékszem, amikor a nagyon kezdetleges munkakörülmények között, gépesítettség nélkül az egész évet végigdolgoztuk, és akkor tagsági könyvet adtak a téesztagoknak, édesapámnak a mai napig megvan a tagsági könyve... (Közbeszólásra:) - nem volt még munkaegység. Szabad legyen egy adatot mondani: 1960-ban éves jövedelme 2000 forint volt, ez '61-re javult, 4000 forint volt. Ugyanakkor a magángazdaság minden csíráját elfojtották, ugyanis a lovakat elvitték; egyetlenegy tehénnek és szaporulatának engedélyezték a tartását.

Tisztelt Uraim! Következett a Németh-kormány ideje, bár itt már azt is megkérdőjelezem, hogy az önök szempontjából Németh Miklós pozitív döntést hozott-e vagy negatívat, mert most az a vélemény szűrődik ki, hogy már az is egy hibás döntés volt. Sajnos az akkori nevesítésnél már azok a téesztagok, akiket behajtottak a szövetkezetbe, akiknek a tulajdonaikat elvitték, már a nevesítésnél háttérbe szorultak. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez nem igaz! - Közbeszólás a Kisgazdapárt soraiból: Így van! Így van!) Várjunk, továbbmegyek. Utána következett a '89-90-es rendszerváltozás, a rendszerváltozás után az átmeneti törvény. Az átmeneti törvény lehetőséget biztosított volna a kiválásra. Fölvetődik a kérdés, hogy miért nem éltek a kiválási lehetőséggel. Sajnos, ott volt a megfélemlítés... (Közbeszólás az MSZP soraiból: '92-ben?!) - '92-ben -, a dolgozó tagnak azt mondták, hogy megszűnik a munkahelyed, a nyugdíjasnak azt mondták, hogy nem kapsz nyugdíjat, és gyakorlatilag a harmadik nagy gond volt, hogy nem volt szinkronban a földkiadás, sem a kárpótlási jegyek kiadása, a licitálás későn indult be, a földkiadó bizottságok nehezen indultak be.

(18.10)

Ennek következtében akinek konkrét gazdálkodási szándéka lett volna, annak nem volt meg a feltétel, nem volt meg minden ahhoz, hogy kiválhasson. Kis Zoltán képviselő úr egy személyt karikírozott, aki a szövetkezetben sem jól dolgozott, és utána sem tudott dolgozni a vagyonával, tehát gyakorlatilag gajra ment. Én ismerek olyan kiváltat, nem is egyet, aki azóta példásan beállította a magángazdaságát és példásan dolgozik. Ez így van.

A következő években a szövetkezetek lassú agóniája következett, szó sem volt néhány évig róla, pontosabban: még 1993-ban, az Antall-kormány és a Boross-kormány átmeneti időszakában tömeges igény jelentkezett arra, hogy még egyszer legyen kiválási lehetőség. Akkor az a kormány már nem mert nekimenni, és utána a '94-es választások után ebből nem lett semmi. Annak ellenére, felteszem a kérdést, mégis mentek tönkre szövetkezetek, ebben az évben is ment tönkre szövetkezet, amikor még konkrétan nem volt ez a törvény betervezve. Akkor felteszem a kérdést, hogy ezek miért mentek tönkre vagy miért fognak tönkremenni. Nem biztos, hogy csak azért, mert mi a kívülálló üzletrész-tulajdonosok jogos tulajdonát ki akarjuk adni.

Felteszem tovább a kérdést. Mindössze 50 milliárdról van szó, ami akkor volt 50 milliárd, ez sokkal kevesebb már: sajnos reálértékben kevesebb. Mindannyian tudjuk, az elmúlt ciklusban a parlamentben lévő képviselőtársaim is, hogy az agrárgazdaságból az elmúlt tíz vagy tízenvalahány évben nem 50 milliárdot, ezermilliárdot szipkáztak ki, sajnos. Azt is el merem mondani, hogy ennek a kívülálló üzletrésztulajdonnak, ha kimegy, lehet, hogy ott áll a veszélye, hogy egy szűk réteg elkótyavetyéli, ez nagyon kevés lehet, a másik az, aki ne adj' isten, még a saját életszínvonalának javítására szolgál... - az se lenne kár, ha egyszer ebből lenne valami -. Másrészt, aki komolyan gondolkodó ember - és azért mi magyarok magunkat tartsuk már komolyan gondolkodónak! -, ezzel a megszületett, megkapott kis tőkerésszel nyilvánvalóan a saját gazdaságát fogja építeni.

És még továbbmegyek: ha az országot járjuk - én csak a saját választókerületemet - hány üres téeszmajort látunk, hány üres állattartó épületet, sokat, amelyben én is dolgoztam, és hány üres gépszínt látunk?! És akkor elmegyek az egyik községbe fórumot tartani, és mondják, hogy képviselő úr, nem tudjuk hol tárolni a terményt, nem tudjuk hol tárolni a gépeinket, nem tudjuk hol tartani az állatainkat, és egyszerűen nem fér egy józanul gondolkodó ember fejébe - ha, mondjuk, egy külföldinek feltennénk a kérdést -, hogy ugyanabban a községben a bemenő utakon és a kimenő utak mentén pedig üres épületek vannak. Ha ez a törvénymódosítás, amelyet a frakciótársaim beterjesztettek, lehetővé tenné azt, hogy ezek az épületek, ezek az eszközök hasznosuljanak, akkor, úgy érzem, már elérte egy célját a törvénytervezet, és ennek következtében ennek nemcsak a szűk közösség, hanem az egész ország is hasznát látja.

A következő kérdés: a munkanélküliségen vitatkozunk. Az a helyzet, hogy miután moratórium nem lett hirdetve, a vagyonnak egy része már gyönyörűen átmentődött, és általában működőképes vagyontestek, kft.-kbe és a többikbe, mert ott tulajdonképpen a munkahelyet azok adják. Az önök érdekében teljes mértékben védik az igazukat, mi is ezt tesszük ezen az oldalon. Az én véleményem szerint tehát az a tömeges munkanélküliség, ami riogat, nem fog bekövetkezni. Sajnos, az az én sejtésem és a nagyon rossz megérzésem, hogy nagyon kevés lesz az a vagyontest, amelyhez hozzájutunk, és szabadjon azt mondani, hogy egy kicsit örülök annak, hogy még tiltakoznak ez ellen, mert akkor lehet, hogy van valami vagyon. Mert ha teljesen kényelmesen élnének itt, akkor az azt jelentené, hogy vitatkozgassunk, mert amiről itt beszélünk, az már semmi, az valóban otthon a szekrényben lévő papír, amelyet semmire sem lehet használni.

A következő kérdés az, hogy a jövőben megvan annak is a lehetősége, hogy valaki szövetkezeti tag maradjon, illetve benthagyja a részjegyét, ugyanis sajnos azok a szövetkezetek, amelyek a '90-es évek elején még osztalékot fizettek, utána azok is elfelejtettek osztalékot fizetni, nem azért, mert esetleg az ő gazdálkodásuk veszteséges volt, hanem azért, mert kényelmesebb volt az, hogy a saját szűk kör felosztja az eredményt, és ennek következtében gyakorlatilag az üzletrész az egyszerű emberek részére nem jelentett semmit. Abban az esetben, ha bármelyik tag a részjegyét biztosítva látja arra, hogy ez a továbbiakban is osztalékot fog hozni, akkor véleményem szerint az a szövetkezet, amely eddig így tette, ezután is így fogja tenni. A legkülönbözőbb szolgáltatásoknak - és nyilvánvalóan nekem is az a véleményem, és a miniszteri expozéban is úgy hangzott el - a tag felé nonprofit jellegűnek kellene lenni, nem pedig az extra árakon kellene megvalósulniuk.

Végül még egy eszmefuttatás: elgondolkodom azon, hogy azt mondták, nem volt pénzük fejlesztésekre. Az én térségemben is voltak ezek a MOSZ-os tüntetések, és direkt elmentem arra, hogy ki jelenik meg, milyen gépekkel, és tessenek elhinni, hogy meglepődve láttam - ez a legszakszerűbb kifejezés -, amikor vazelinúj, Claas Gigant 208-as kombájnnal kiálltak tüntetni. De az egész kombájnsoron a leggyengébb kombájn is 204-es Claas-dominátor volt, és a sort egy John Deer-traktor zárta. Sajnos, az én választókerületemben egyetlen kisparasztnak, egyetlen kuncsaftomnak is maximum 25 éves MTZ-je vagy még fülke nélküli Zetorja van, vagy pedig az SZK-3-as és SZK-4-es, agyonhegesztett, toldott-foldott, fülke nélküli, privatizált kombájnjuk van. Kérem szépen, ez a valós helyzet!

A választópolgárok, amikor a fórumon beszéltem, hogy beadtuk a kiváló üzletrész-tulajdonosok törvénytervezetét, azt mondják: képviselő úr, hol van már annak az üzletrésznek az értéke, ami 1992-ben másfél millió volt - és ezt úgy mondom vissza, ahogy hallottam -, hát akkor, képviselő úr, azért négy MTZ-traktort lehetett volna kapni! Most ha 1 millió 500 ezer forintot kapnának vissza, akkor se lenne az a vásárlóértéke, de itt a reményt maximum néhány százalékban sikerül kiadni, amennyiben meglesz a remény.

Még egy megrökönyödésemről hadd adjak számot, amikor a polgári értékeket képviselő pártok hozzászólói nem vallják azt, hogy a magántulajdonnal szabadon rendelkezhessen az ember, és mindenféle hatpárti tárgyalásokba és nem tudom még mibe bocsátkozzunk. Megmondom őszintén, hogy engem ez a dolog nagyon meglepett. Én remélem, hogy azokkal a módosításokkal, amelyeket a képviselő frakciótársaim beterjesztenek... - és a polgári többség mellénk áll, és felemelt fővel, nyitott tekintettel nézhetünk a választópolgárok elé, akik személy szerint engem is ide a parlamentbe küldtek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)