Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat három alágazati törvény módosítását jelenti, a közúti közlekedésről, a vasútról és a légi közlekedésről szóló törvények alapvetően jogharmonizációs célú módosításai kaptak helyet az előterjesztésben.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 1988. július 1-jén lépett hatályba. Az eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a közúti közlekedési ágazati jogszabályok alapvető rendelkezései ma is helytállóak, azonban a kisebb - a társadalmi, gazdasági környezet és jogrendszer változásai, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk által indokolt és a gyakorlat igényeihez igazodó - módosításokra, a törvények eddigi alkalmazása során jelentkező hiányosságok megszüntetésére szükség van.

(21.50)

A törvény módosítása nem jelenti azok teljes felülvizsgálatát, csak szükség szerinti pontosítását, aktualizálását. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a közútkezelő közhasznú társaságok és költségvetési szervek, valamint állami többségi részesedéssel működő gazdálkodó szervek mellett a közút kezelője legyen olyan gazdálkodó szervezet is, mely az állam tartós kisebbségi tulajdoni részesedése mellett szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik.

A közút kezelőjének definiálásakor talán nem érdektelen egy kis történeti áttekintést tennünk. A motorizáció és a gépjárműpark dinamikus fejlődése már a múlt század közepén is megkövetelte, hogy a közúti közlekedés érrendszerét jelentő, az ország alapellátásában, kiszolgálásában alapvető szerepet vállaló törzsúthálózat állami kezelésbe kerüljön, annak fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése egységes elvek alapján történjen. Az állami úthálózat felügyelete 1954-től a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumhoz került, majd az 1960-as évek végéig megalakultak a megyei székhelyű KPM közúti igazgatóságok és a mai üzemmérnökségek elődeiként az útmesterségek. Az autópályák vonatkozásában ezen feladatokat kezdetben a KPM Budapesti Közúti Igazgatósága látta el, majd a motorizáció és a hazai gépjárműállomány további dinamikus fejlődése, a gyorsforgalmi utak jelentőségének felértékelődése következtében szükségessé vált önálló szervezet létrehozása. 1989-ben megalakult az Autópálya Igazgatóság.

Az 1980-as évek több változást is hoztak a közútkezelő szervezetek életében. A korábbi tizenkilenc közúti igazgatóság helyett összevonások révén kilenc nagyobb igazgatóságot szerveztek, ugyanakkor a hatósági feladatokat a megyei tanácsokon megalakult közlekedési osztályok hatáskörébe utalták át.

A rendszerváltozást követően, a piacgazdaságra való áttéréssel összhangban még jelentősebb változások következtek. 1992-ben megszületett az útalaptörvény, az állami tulajdonban lévő országos közúthálózat üzemeltetési, fenntartási és fejlesztési feladatainak finanszírozására. Ismét visszaalakultak a megyei közúti igazgatóságok, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt szerencsés lépés a megyei szervezetek összevonása. Jelentős eseményként megtörtént a korábbi nagy útépítő cégek, a közútépítő vállalatok privatizációja. A '90-es évek elején a KHVM közúti főosztálya kiemelt feladatként kezelte a közútkezelő szervezetek egységes, a hálózati hosszhoz igazodó szervezetének kialakítását. Ez a törekvés annyiban érintette az Autópálya Igazgatóságot, hogy bizonyos, korábban önálló szervezeti egységeket össze kellett vonni: a közútkezelést a forgalomszabályozással, az üzemeltetést a gépészettel.

A korábban költségvetési szervként működő megyei közúti igazgatóságok - köztük az Autópálya Igazgatóság - 1996. június 1-jétől közhasznú társaságokká alakultak át, valamint az útgazdálkodási és koordinációs igazgatóságoktól, az ukiktól a társasági formában végezhető feladatok leválasztásra kerültek. A szervezeti átalakítások célja olyan szervezeti forma kialakítása volt, mely a merev gazdálkodású állami szervezeteknél sokkal költségérzékenyebb gazdálkodást eredményezett. A feladatok tekintetében a kht.-k jogutódjai a korábbi igazgatóságoknak, kivéve az A3-as autópályához kapcsolódó ügyeket, amelyeket a közel egy időben létrehozott Északkelet-Magyarországi Autópálya-fejlesztő és -Kezelő Rt. vett át.

A magyar autópálya-úthálózat kiépítési ütemének felgyorsítása érdekében a körülmények a mára tévútnak minősíthető koncessziós megoldásra irányították a figyelmet. A '98-as választásokat követően megalakult polgári kormány, szakítva a korábbi gyakorlattal, úgy döntött, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztési program végrehajtásának intézményi hátterét a Magyar Fejlesztési Bank Rt. által tulajdonolt Nemzeti Autópálya Részvénytársaság létrehozásával kell biztosítani.

A Ház előtt fekvő törvényjavaslat azon részével, mely úgy rendelkezik, hogy az úthasználati díjat a kezelő szervek autópályák mellett autóutak üzemeltetésére is fordíthatják, egyetértünk. Nem értünk egyet viszont azzal, hogy az állami közútkezelésben kisebbségi állami tulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetek általánosan, a jelenlegi közhasznú társaságok mellett, helyett megjelenjenek; reményeink szerint nem ez az előterjesztő szándéka. A jelenleg működő közútkezelő szervezetek és az ezekhez kapcsolódó üzemmérnökségi hálózat korszerű járműparkkal és üzemcsarnokokkal jól szolgálják az európai uniós elvárásoknak is megfelelő útüzemet, ezért további szervezeti változások bevezetése nem indokolt. Hasonló a helyzet Ausztriában, Németországban, Svájcban, ez jellemző Közép-Európa zömére is.

A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény módosítása, az európai uniós jogharmonizációs feladatokkal összhangban a vasúti reform jogalapját teremti meg: a pályavasút mellett a vállalkozói vasút további, egyelőre számviteli szétválasztásával külön személyszállító és áruszállító vasúti egységet hoz létre; rendelkezik az országos közforgalmi vasúti pályák EU-vasutak részére történő igénybevételéről, valamint a pályakapacitások elosztásával és a pályahasználati díjak megállapításával foglalkozó szervezet felállításáról; szabályozza a piac felügyeleti tevékenységét, meghatározza a közszolgáltatás európai közösségi irányelvekkel összhangban lévő fogalmát; meghatározza a vasúti pályák biztonsági tanúsítványainak kiadását, azt a közlekedési hatóság hatáskörébe telepíti.

A légi közlekedés biztonságát biztosító szabályok szigorítását a Magyar Demokrata Fórum feltétel nélkül támogatja. Képviselőcsoportunk a törvényjavaslatot összességében és részleteiben a tisztelt Háznak elfogadásra javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)