A felszólalás szövege:

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Tekintettel arra, hogy a termőföld kapcsán itt már több hozzászólás elhangzott, úgy gondolom, néhány pontosító szót érdemes erre a kérdéskörre áldozni.

Csak a történeti hűség kedvéért jegyzem meg, hogy Magyarországon volt olyan időszak a rendszerváltozás óta, amikor külföldiek vehettek földet - ez egy konzervatív kormány idejére esett -, és volt egy másik időszak, amely szintén egy másik konzervatív kormány idejére vonatkozik, amikor is az Európai Unióval köttetett egy olyan megállapodás, hogy 2004. január 1-jén mindazok, akik addig az időpontig már három éve Magyarországon külföldiként letelepedtek, illetve itt földet művelnek, akár 2004. január 2-án meg is vehetik azt a földet.

Vagyis mindazok a vádak, amelyek a most előttünk fekvő anyag kapcsán a Szocialista Pártra hárulnak, azt hiszem, enyhén szólva alaptalanok, és nagyon ajánlanám a jelen lévő ellenzéki képviselőknek, hogy amikor ezt a hazugságáradatot locsolgatják itt a parlamenti ülésteremben, akkor ezt azért fontolják meg. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

A másik pedig az, hogy itt bizonyos párton, de az is lehet, hogy földön kívüli politikusok (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszólása.), akik most az elkövetkezendő időkben valamilyen népszavazást terveznek a termőföld kérdéséről (Dr. Répássy Róbert közbeszólása.), és azt hiszem, itt utalt erre Medgyasszay képviselő úr is - nos, emlékezetükbe szeretném idézni mindezen politikusoknak, hogy ezzel a bizonyos népszavazási kezdeményezéssel a nép hangján akarják leszavaztatni pont azt, amit ők egy évvel ezelőtt aláírtak az Európai Unióval.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, jómagam is úgy gondolom, hogy itt a képviselő úr által fölvetett aggodalmak meglehetősen valósak, hiszen a napi sajtó most már pár hete tényleg attól hangos, hogy mindenféle aljas vádaskodások folynak, hogy ki akarja, ki nem akarja eladni a magyar földet. Ez valóban egy jó téma. Már csak azért is jó téma, mert a magyar lakosságnak csak egy töredéke rendelkezik földtulajdonnal, és mindazok, mindazon sok millió magyar állampolgár persze kellően riogatható, akik egyébként ebben a dologban maximum érzelmileg illetékesek.

De ha egy kicsit jobban belenézünk a dolgokba, akkor azt is látjuk, hogy azért van itt egypár probléma, aminek az elfedését valóban jól szolgálhatja egy ilyen kampány. Ilyen problémának tekintem azt, hogy az ország EU-csatlakozása tekintetében még hátra van egy nagyon-nagyon komoly munka. Azért mondom, hogy hátra van még egy nagyon-nagyon komoly munka, mert ennek a négyéves időarányos részletét az előző kormány, enyhén szólva, elfelejtette elvégezni. Nem akarok számokkal dobálózni, de tényleg vastag dossziékra tehető azon iratok száma, amelyek azt bizonyítják, hogy a mezőgazdaság EU-konformitása megteremtése tekintetében hihetetlen, hogy micsoda lemaradások vannak.

Ezen a ponton még azt is meg kell jegyeznem, hogy a napokban meglehetősen egyszerű módszerekkel sikerült mintegy fél évvel lerövidíteni például a SAPARD-programon belül az addig számítható időt, hogy mikor áll ez valóban a gazdák, a gazdálkodók rendelkezésére.

Végezetül annyit szeretnék még elmondani, hogy az kiabál, akinek a háza ég. Ez azért érdekes közmondás jelen pillanatban, mert Magyarországon két olyan történelmi periódus van a rendszerváltozás óta, amikor megnyíltak részben vagy egészben a kiskapuk a külföldiek földvásárlása előtt. Mint tudjuk, ez '90 és '94 között volt, illetve az Orbán-kormány kötött egy olyan megállapodást az Európai Unióval (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelynek értelmében 2004. január 1-jétől akár már az első külföldi telepesek földet vehetnek Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.10)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Pedig kéne, mert van itt egy csomó rendezendő dolog, ezért ha megengedik, mégiscsak élnék a viszontválasz lehetőségével. Jó lenne ezt a közvélemény előtt is nyilvánvalóvá tenni, ha már - úgy látszik - önök előtt nem kellően nyilvános. Önök a kormányzásuk utolsó idején közpénzek milliárdjaival nagyvállalkozásokat hoztak példátlanul kivételezett helyzetbe Magyarországon, közben meg ment a szónoklat a családi gazdaságokról. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Egyébként csak csendben jegyzem meg, hogy Németországban is lehet találni családi gazdaságokat - nem azt mondom, hogy ez a követendő példa, csak úgy jelzem -, amelyeket egyetlen úgy hívnak, hogy Hoffmann és fia GmbH, magyarul kft.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, ez két kérdés, amelyek sok ponton összefüggnek.

Arra a kérdésre, hogy vajon van-e pénz a családi gazdaságok, a gazdálkodók támogatására, az a válaszom, hogy az új kormány megalakulásakor úgy tűnt, hogy nincs, de aztán, hála istennek, azonnali intézkedésekkel mégis megteremtettük egy s másnak a fedezetét. Én csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy annak idején Rákosi Mátyás sem söpörtette úgy le a padlásokat, mint amilyen szépen kiürítették itt a távozók az államkasszát, különösen a minisztériumunkban. És például olyan jelenségekre lettünk figyelmesek, hogy az a százmilliárd forintos támogatási keret is, amit egyébiránt az előző kormány hagyott jóvá a családi gazdálkodók támogatására, működésképtelen, mert a hozzá tartozó kamattámogatás, amiről csak rendelet volt, pénz már nem volt, nem volt hozzátéve, így aztán a Medgyessy-kormány első azonnali intézkedései közé tartozott, hogy a második féléves kormányzati tartalékkeretből a hiányzó hatmilliárd forintot mellétette, így aztán most ez a százmilliárd forintos hitelkeret zökkenőmentesen tud működni; egyébiránt, ha ez nem következett volna be, akkor ennek a hitelkeretnek a folytatásával le kellett volna állnunk.

Egyébként a másik kérdés vonatkozásában, ami az aszálykárokat illeti, én attól tartok, hogy ha valami, akkor ez egy politikasemleges probléma, hiszen most már hosszú évek óta nagyon komoly aszálykárok keletkeznek mindenütt, és ez egyébként felszaporította nem egy gazdaságnak az adósságállományát. Ez most már eléggé tűrhetetlenné vált, következésképpen a második félévben a kormány azt tervezi, hogy egy meglehetősen a probléma súlyához illő méretű intézkedéssel ezeken a károkon enyhíteni fog. A károknak a felmérése egyébiránt jelen pillanatban folyamatban van, a megyei földhivataloknál, illetve a hozzá tartozó szaktanácsadói hálózatnál lehet a különböző igényeket bejelenteni. De azért az is még ehhez a kérdéshez tartozik, és a képviselő úr talán nem veszi zokon, ha egy picit tovább is lépünk, hogy a kormányzatban elindult egy olyan munkafolyamat, aminek az elérendő célja az, hogy egy kicsit elgondolkodjunk, hogy nagyobb szabású közmunkaprogramok segítségével (Az elnök jelzi az idő leteltét.) hogyan lehetne Magyarországot, legalábbis a fontosabb területeket öntözhetővé tenni, és akkor nem annyira baj az aszálykár.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Egyrészt a képviselő úrnak is nagyon köszönöm, hogy a válaszában pár olyan gondolatot is felvetett, amit a jövő év tervezésekor nagymértékben figyelembe tudunk venni.

El kell ismernünk, hogy az aszálykár, mint olyan, tényleg csak egy nagyon szoros összefogással megoldható probléma, ez nem lehet csak a biztosítótársaságok és/vagy csak a gazdálkodó problémája, tehát az ilyen szerveződéseknek a kiemelt támogatását feltétlenül hasznos célnak tekintjük.

És ha megengedik, akkor még jelezném az előző kérdés kapcsán elmondott válaszhoz képest, hogy itt van a kezemben, most délelőtt nyomtak a kezembe egy olyan tájékoztatóanyagot, amely egy 452 hektáros, egyébként ökológiai mintagazdaság problémáját veti fel, amit éppen fojtogat egy olyan gazdaság, amelyet az előző kormány idején a kiemelt 12 gazdaság között privatizáltak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésében természetesen mint egyféle cseppben a tenger, rengeteg probléma vetődik föl. Gondolom, hogy sem a Ház, sem az ország közvéleménye nem először találkozik olyan jelenségekkel, ami a törvényekben lefektetett, vadgazdálkodással és vadászati szabályokkal kapcsolatos ügyeket érinti. Természetesen azt gondolom, hogy közszereplő, nem közszereplő, ebből a szempontból mindenki egyforma állampolgár, tehát ilyen értelemben nem látom, hogy az ügy súlyossága és fontossága azáltal növekszik, hogy egy közszereplő bonyolódik valamilyen olyan ügybe, ami egy jogi rendezést kíván.

A tájékoztatások szerint a következő történt. 2002. május 31-én Aka település térségében a súri Táncsics Vadásztársaság észlelte a területén a feltételezett jogosulatlan vadászatot. Ezt követően feljelentés lett a rendőrségen, illetve az ügyészség június 24-én lopás vétségének alapos gyanúja miatt a Komáromi Városi Bíróságnál vádat emelt az ön által is említett közszereplővel szemben, aki egyébként a hatóságok előtt kárelhárításra hivatkozik. Nem akarom prejudikálni a magyar hatóságok, a bíróság vagy az ügyészség döntését, mindösszesen arról van szó, hogy ez egy folyamatban lévő per.

Hogy mit kívánunk tenni az elkerülés érdekében, illetve további szankciók tekintetében, azt gondolom, hogy semmi különösebbet nem kell tenni, hiszen a törvény pontosan leírja azt, hogy mi az, ami szabálytalan, rendelkezik a törvény arról is, hogy mi ennek a következménye, aki pedig ilyet csinál, az számol a következményével.

Tehát képviselő úrnak szeretném mondani: a törvény működik, mint láthattuk, az eset is azt bizonyítja, hogy ezeknek a törvényeknek igenis lehet érvényt szerezni, semmi más nem történik, mint érvényt szerzünk a törvényeknek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Nos, ez a kérdés nyilvánvalóan olyan problémákat feszeget, amelyek az elkövetkezendő egy vagy két évben különös figyelmet fognak érdemelni.

Egypár dolgot azért tisztázni kell, legfőképpen azt, hogy a közelgő EU-csatlakozásunk kapcsán bizony számítani kell nem kevés átrendeződésre nemcsak a megművelt és meg nem művelt területek vonatkozásában, hanem számolni kell azzal is, hogy még a megművelt területeken is olyan strukturális változások következhetnek be, amelyek az európai uniós csatlakozással bizony kemény összefüggésben vannak. Ez egy hosszabb folyamat, és úgy gondolom, hogy ebben ennek a parlamentnek és valamennyiünknek is természetesen lesz felelőssége.

A másik már egy problémásabb képlet, nevezetesen az, hogy a különböző tulajdonosokat miként és hogyan kell vagy lehet rávenni arra, hogy a jogszabályokban, a törvényekben vagy esetleg a normál logika szerint is a megfelelő gazdálkodást tanúsítsák. Nekem meggyőződésem az, hogy azon túlmenően, hogy a jogszabályokban és a törvényekben foglaltak szerint kell eljárni minden egyes konkrét esetben, amennyiben az problémás, ezen felül még azt hiszem, olyan gazdasági és gazdálkodási környezetet kell kialakítani, ahol az emberek, az érintett tulajdonosok maguk is a józan érdekükből fakadóan a megfelelő döntéseket tudják meghozni. Ennek a gazdálkodási környezetnek a megalakítása vagy kialakítása - mint mondtam - kettős folyamat. A saját igényeinken, a meglévő igényeinken túlmenően majd tekintetbe kell venni azokat a megállapodásokat is, amelyeket az Európai Unióval kötünk, így komplexen lehet vizsgálni. De hozzáteszem a képviselő úrnak, hogy az egyedi eseteket persze egyedileg kell megközelíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az előző fölszólalásra, ha nem is püspökladányi tájszólásban, de pestiesen szólva elmondható: hát, ez nem semmi!

Szóval, elég sok mindent tetszett itt az Országgyűlés elé hozni. Egypár dolgot azért fölírtam magamnak, mert gondolom, hogy eléggé látványos félrevezetésnek lennénk tanúi, amennyiben válasz nélkül maradnának az ön szavai.

(9.30)

Nos, azt gondolom, hogy ha valakinek kellemes emlékei vannak az elmúlt időszakról, egész konkrétan '98 és 2002 közöttről, az ön lehet, és most ezen emlékek alapján próbálna újra ugyanúgy kormányozni, mint ahogy ezt tették annak idején. Tisztelettel emlékeztetem a képviselő urat, hogy jelenleg nem önök kormányoznak.

Akkor a családi gazdákról egypár szót, jó? A családi gazdaságok fejlődése javára a korábbi időszakban jóvá lett hagyva egy 100 milliárd forintos támogatási keret. Ez bankhitel, ezt azért tegyük hozzá gyorsan, nem valami kapott pénz: bankhitel. Ehhez a bankhitelhez, hogy ezek valóban felvehetők legyenek, a kormány hozzárendelt volna mintegy 10 százalékpontnyi kamatkedvezményt, vagyis ehhez 10 milliárd forint kellett volna. Hogy pontosan lássuk, önök hogyan intézték el a családi gazdaságok dolgait, kérem tisztelettel, ebből a 10-ből 4 milliárd forintot hozzá is tettek, el is költötték, viszontlátásra, üres kasszával pedig átadták ezt az egész problémakört az új kormánynak.

Ami a pénzügyi befektetők és társaságok földvásárlását illeti... - hát most megint mit mondjak? Szó nincs róla! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmit! Ülj le! - Derültség a Fidesz soraiban.) Még van egy kis időm, úgyhogy állva maradok, ha megengedik. Szóval ezt önök kitalálták, éspedig azon emlékeik alapján, hogy 12 darab állami gazdaságot eladtak a saját magukhoz közeli különböző pénzügyi befektetőknek. Ön püspökladányi vadászokról beszél, én meg beszélek alcsútdobozi benzinkutasról (Közbeszólás az MDF soraiból: Áremelés!) meg sportvezetőről. Szóval a lényeg az, kérem tisztelettel, hogy mi soha nem vettük azt programba, hogy társaságoknak, pénzügyi befektetőnek földet eladjunk. Nagyon szépen megkérem, hogy ezt a vitát itt hagyjuk is abba, és ne kezdjenek el önök mindent ránk fogni! Különös tekintettel ezt a helyben lakás dolgot szeretném még helyre tenni, ugyanis nem tudom, hogy mitől pénzügyi befektető az, aki 15 kilométeres körzeten belül köteles lakni ahhoz, hogy egyáltalán jogosult legyen azt a földet megvenni. Az ön kedvéért, vagy ahhoz, hogy az ön szózata igaz legyen, az ön kedvéért sem fog a kormány leköltözni Püspökladányba. (Derültség a Fidesz soraiból.)

Ami pedig még az állami gazdaságok dolgát illeti, itt azért szeretném megemlíteni azt is, miszerint erős a gyanú, hogy ezek a szerződések, amelyeket önök elsefteltek - hogy pontosan fogalmazzak -, ezek az állami gazdaságokkal kötött szerződések nagy valószínűséggel semmisnek fognak nyilvánulni, ugyanis önök egy törvényt írtak fölül egy kormányhatározattal, és azt hiszem, hogy erről még sokat fogunk beszélni, nem most.

Adóemelés: kérem tisztelettel, tavaly novemberben egyebek közt ön szavazta meg, még akkor kormányoldalon, hogy hogyan is alakuljanak ezek a bizonyos adók. Úgyhogy majdnem azt mondom, egyszerűbb lett volna, ha ezt nem is említi, mert az ön emlékezete, úgy látszik, viszonylag rövid, és tartok tőle, mégsem szorult bele az ön kellemes emlékei közé.

A nemzeti közép kormánya viszont nem emlékezetből, hanem programból, kérem tisztelettel, adómentessé tette a minimálbért (Derültség a Fidesz soraiban.), és mit ne mondjak, 20 százalékkal felemeltük a családi pótlékokat. A 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés... (Moraj a Fidesz soraiban.) Igen, erről volt szó, ezt tettük! Ilyen precízen halad a kormány: amit megígért, megteszi. Ennyi. (Derültség a Fidesz soraiban.) Úgyhogy tulajdonképpen ezt is kár feszegetni. (Derültség a Fidesz soraiban. - Pásztohy András: Mit röhögtök, tetszik?)

A gázolaj és üzemanyag kérdésköre a következő, ami főleg a mezőgazdasági termelőket illeti: szeretném hangsúlyozni, hogy önök a kétéves költségvetésbe programozták bele ezt a mostani emelést. Mi gyakorlatilag semmi mást nem csináltunk, mint enyhítettünk ezen a kötelezettségen, jelesül nem 11 százalékkal, hanem csak 6 százalékkal emeltük meg a gázolaj árát, úgy, hogy a mezőgazdasági termelők ennek a 80 százalékát visszaigényelhetik. Papír, ceruza: a lényeg az, hogy nincs egy forint az az emelkedés, amely effektív a termelőket érinti. Hát, most bocsásson meg, de én azt mondom, hogy ha egy forint lázba hoz valakit akár pró, akár kontra, akkor én nagyokat fogok csodálkozni. Ez lényegében nem is érinti a mezőgazdasági termelőket, úgyhogy az ezzel kapcsolatos kesergéseknek sincs túl sok helye, viszont fordítottunk, kétségtelen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy fordítottunk egyféle sorrenden, nevezetesen a dohánytermékek jövedéki adójának emelését egy kicsit előrébb hoztuk, amire egyébként én még dohányosként is azt mondom, hogy nagyon helyesen tettük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak azért, hogy a vita normális mederben tudjon maradni, szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselő urat és általában az Országgyűlés jelen levő tagjait, hogy kétféle erdő van: az egyik, amelyik van, a másik, amelyik lesz. Magyarországnak nemzetközi kötelezettségei vannak az ügyben, hogy több százezer, illetve több millió hektárnyi erdőt telepítsen, vagyis azok a földek, ahol most nincs erdő, de majd lesz, ezek a földek jelenleg a Nemzeti Földalap tulajdonában vannak, és ezért kell, hogy a normaszöveg is erről megemlékezzen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak az udvariasság mondatja velem, hogy az előbbi figyelemfelhívó mondat Gráf József képviselőtársunktól hangzott el, nem tőlem, tehát nem akarom a dicsőséget magamnak tulajdonítani, de teljesen igaza van.

Amit szeretnék mondani, az tulajdonképpen két dolog. Az egyik - és itt kapcsolódnék a Horváth professzor által elmondott mondatokhoz -, hogy nekem nagy élményben volt részem, amikor az elmúlt héten élőben találkozhattam valakivel, aki személyesen mondta el, hogy ő egy úgynevezett régi típusú, ámde még működő szövetkezet elnöke, egy új típusú szövetkezet tagja, őstermelőként bejelentkezett és családi gazdálkodónak egyaránt bejelentkezett személy. Na már most ő akkor kicsi is meg nagy is egyszerre, és tisztelettel jelentem, hogy nem volt önmagával konfliktusban. Nem érezte azt, hogy ő most valamiféle hátrányban lenne azért, mert, mondjuk, akár néha a szövetkezeti lobbihoz soroltatik, hiszen azért jelentkezett be ennyiféleképpen ebbe az ágazatba, ebbe a szakmába, hogy ahol egy pici előny mutatkozik, arra éppen az akkori útlevele szerint rámozdul.

Sajnos, ilyen skizofrén életünk van, tehát ez a családi vállalkozó, amit önök itt állandóan mondogatnak, azért nem egy egynemű valami, hanem nagyon is szerves része a mai magyar mezőgazdaságnak, és kellő figyelem övezi az ő tevékenységüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony, és üdvözlöm önt. A kétperces hozzászólásom még az előző vitaszakaszhoz szándékozott volna valamiféle hozzájárulást biztosítani, de továbbra sem tartom logikátlannak, még Orosz Sándor felszólalása után sem; csak azért, hogy nemcsak a teremben lévők, hanem, akik figyelemmel kísérik itt a munkánkat, azok is pontosan értsék.

Az előző vita - és az nagyon sok időt vitt el, szerintem felesleges volt - egy kicsit eltekint attól, hogy mi is az a mondat, amiről vitatkozunk. Szeretném felolvasni: "Birtok-összevonási célú, valamint az állattenyésztő telepek működését biztosító." Tehát ez nem mosódik össze, ez két különböző dolog, de a legfőbb, ami ezután következik: "Önkéntes földcseréhez szükséges termőföld biztosítása." Cserebere, ezáltal a földalap egy négyzetmilliméternyi földet sem ad el. A korábbi földalapról szóló törvény egy business centernek képzelte el a Nemzeti Földalapot, ez a jelenlegi törvény pedig egy szakmai rendet próbál teremteni a meglehetősen kaotikus viszonyokban.

Nem tudom, hogy az időm még lehetővé teszi-e, de azért rántsuk le a leplet egy dologról. Ez év novemberében Magyarország meg fog állapodni az Európai Unióval bizonyos kvóták tekintetében. Ezek a kvóták hosszú időre be fogják határolni alulról is, fölülről is a magyar termelési lehetőségeket. Mi azt mondjuk, hogy ez a módosítás azt szolgálja, hogy azok a magyar termelők, akik jól működnek, még jobban tudjanak működni, és egy olyan stabilitást vigyünk bele a rendszerbe, hogy még gyakorlatilag se álljon fel az a lehetőség, hogy külföldiek földet akarjanak venni Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Lehet, hogy ügyrendi alapon szerettem volna hozzászólni, mert ezek a terminológiai és ideológiai viták, tartok tőle, nem tartoznak a mai tárgyhoz. Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Igen, csatlakozom az ön szavaihoz, hogy minden mindennel összefügg, és én valóban azt hiszem, hogy ebben a teremben egyetlenegy olyan ember sem ül, aki szíve szerint ne kötné iskolai végzettséghez a mezőgazdaság ügyét, már csak azért is, mert végül is itt azon termékekről van szó, amiket magunkévá teszünk. Tehát ez nyilvánvalóan nem mindegy, a gyógyszerhez is orvos meg gyógyszerész nyúlhat, tehát ezzel egyetértünk.

Ami miatt azt gondolom, hogy ezt egyelőre nem lehet megtenni, az az, hogy akkor agyonütnénk az egész szociális aspektusát. Tudomásul kell venni, hogy kétféle mezőgazdaság van ma már a fejlett világban: az egyik, amelyik profi, és a versenyszférában érvényesül, a másik pedig egy szociális kérdéskör - ezzel mi még nem számolunk, nem mi, a kormány, a "mi"-t a magyar közgondolkodásra mondom. Eljön az az idő, nagyon hamar, hogy bizony-bizony iskolai végzettséghez fogunk kötni megannyi tevékenységet és/vagy piacra jutást, ezt most csak úgy hozzátettem a közös gondolkodás reményében, de ettől még adnunk kell a jelenlegi szándékaink és a jelenlegi életünket meghatározó szempontok szerint egy olyan irányelvet minden érintettnek, amivel boldogulni tudunk. Sajnos, ez a két cél, tehát hogy szociális értelemben is kellő intenzitással tudjunk működni, továbbá bizonyos szakmai alapminimumokat is tudjunk teljesíteni, most még nem fér össze Magyarországon.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én nagy élvezettel hallgattam a Fidesz nevében felszólaló professzor úrnak az okfejtését, azonban kérném az elnök urat is, hogy próbáljuk meg a vitát abban a mederben tartani, amire ez rendeltetett, és a tárgyról beszéljünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy figyelemmel hallgattam az előző két felszólalást, különösen Lezsák képviselőtársunk felszólalását, mivel jelezte, hogy már többet nem akar hozzászólni. Félek, hogy el is megy, ezért úgy gondoltam, hogy amíg itt van a teremben, addig elmondanám, hogy mit is kell gondolni az élénk földpiacon. Élénk földpiacon azt kell gondolni, hogy olyan adásvételek születnek, amelyek által a családi gazdaságok és a fiatal gazdák földhöz jutnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretném, ha a vita megint elmenne valamilyen terminológiai irányba, vagy olyan típusú kérdésekről ejtenénk szót, amelyek megint csak nem tartoznak e napirendi pontokhoz.

Mindösszesen egy szó, az "élénkítés" szó kapcsán próbáltam Lezsák képviselőtársamnak egy vagy két érvet mondani, hogy miért is van szükség a magyarországi földpiac élénkítésére. Ez nem azt jelenti, hogy azért, mert én egy adott tételnél számára érveket mondok, ezek az érvek más kérdéseknél is ugyanúgy indokolják majd a különböző pontokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! A kérdés, hogy a kormány miként és hogyan kívánja támogatni a családi gazdaságokat, gazdálkodókat. Köszönöm ezt a kérdést, valóban releváns kérdés, nagyon szívesen válaszolok rá, és ha szabad tömören, akkor úgy mondanám, hogy lényegesen jobban, mint önök.

Ennek a módszertanáról is szeretnék néhány gondolatot elmondani: mindenekelőtt nem kampányszövegekkel, mint ahogy önök tették, hanem valós intézkedésekkel, ezek közül egyébként párat ön is felsorolt; a másik, hogy nem mások és más gazdálkodói kategóriák rovására, hanem ezúttal például a költségvetési tartalékalapból; a harmadik pedig, ami szintén ehhez a módszertanhoz tartozik, hogy a hiteleket, illetve az ahhoz tartozó támogatást nem puszira, csókra, pacsira, hanem szakmai megalapozottságú tervekre adja a kormány. Na, ennyi a különbség, de ha már ön itt felemlített pár konkrét mozzanatot, akkor erre is nagyon szívesen reflektálnék.

A gázolaj ára az agrárszférában mindösszesen egyforintos valós emelést jelent, méghozzá egy olyan intézkedés nyomán, amit még önök indítottak el annak idején, következésképpen mi ennek csak a hatását próbáltuk tompítani; hozzáteszem: nemcsak a családi gazdaságoknak emelkedett egy forinttal a gázolaj ára, hanem általában mindenkinek.

Ami a géptámogatásokat illeti, valóban, önök meghirdettek egy olyan konstrukciót, ami egyébként teljesen jó, csak elfelejtették hozzátenni a megfelelő költségvetési pénzt, ezért a Medgyessy-kormány kénytelen ezeket a hiányokat kipótolni; amúgy egyébként ez rendben zajlik.

Az intervenció: ön is nagyon jól tudja, mi azt mondtuk, hogy az EU-rendtartásnak megfelelő intervenciós rendszert vezetünk be, és bizony, mi tagadás, ott is ilyenkor, szeptemberben kezdődik az intervenció.

Ami a raktározási-készletezési támogatást illeti, szent igaz, aki raktározással, készletezéssel foglalkozik, lett légyen az termelő vagy bárki más, az intervención belül megkapja (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a megfelelő segítséget.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Igen, most akkor itt kígyó, béka, egér, minden előugrott.

Azért nagyon röviden szeretnék válaszolni arra, hogy egy frakciónak teljes mértékig joga van bármelyik szállítóval, aki ebben az országban létezik, olyan megállapodást kötni, amilyet akar. Az önök frakciója is, gondolom, azért el szokta költeni a megkapott költségvetési pénzeket, önök pedig eldöntik, hogy mire költik, kérem tisztelettel; mi speciel az információs rendszerünk javára költöttük el a pénzt - de hangsúlyozom, ez a frakció pénze, és nem a mezőgazdasági gazdáknak szóló pénz. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ami pedig az EU-s kvótákat és a direkt kifizetések kérdését illeti, miniszter úr, ön igazán jól tudja, annak idején ön is áttekinthette ezeknek a tárgyalásoknak a menetrendjét: teljesen világos, hogy ez októberben lesz olyan állapotban, hogy azt mondjuk, erről már van mit beszélni. Jelenleg tárgyalunk, ismertek a magyar pozíciók, ismertek az EU-pozíciók, erről folyamatosan egyeztetünk, de szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ezeken a tárgyalásokon az elmúlt időben, úgy tűnik, elég komoly előrelépéseket sikerült tenni, következésképpen esély nyílott arra, hogy az év végéig befejezzük a csatlakozási tárgyalásokat, és ennek megfelelően jövő év első hónapjaiban alá is tudjuk írni (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a Magyarország EU-belépését szolgáló egyezményt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a kérdésben rejlő probléma az átlagosnál is súlyosabb, és ezzel kapcsolatban azért van egypár már megtett intézkedésünk, és várható még jó pár, ami ennek a problémakörnek a tisztázását szolgálja.

Amint azt valamennyien tudjuk, akik itt vagyunk ebben a Házban és ezen túl is, hogy a száznapos programon belül a kormány gondoskodott arról, hogy egy rendkívül nagy teher elháruljon, lejöjjön a szőlősgazdákról, éspedig olyan módon, hogy a jövedéki törvény módosításával az adminisztratív terheket nagyrészt megszüntette, hiszen el kell különíteni a szőlő, illetve a bor problémáját. Nagyon sokan vannak, akik csak szőlőt termelnek, és az ő esetükben teljesen indokolatlan volt, hogy nagyon szigorú jövedéki szabályozás alá tartozzanak.

A másik kérdése, ami a szőlősgazdák komoly problémáját érinti, a mostani fagykár kérdésköre. Itt az van, hogy a miniszter június 25-i rendelete szerint július 20-áig lehet bejelenteni a fagykárokat, és azon termelők, akik egyébként 50 százaléknál nagyobb kárt szenvedtek, 30 ezer forint/hektár kárenyhítési előleget kaphatnak. Ez is a megtett intézkedések közé sorolható.

Ami az adatokat illeti, hogy mennyi termés várható és mennyi az átmenőkészlet, nyilvánvalóan itt már eltérnek a számok. Érdekes módon a hivatalos statisztikák szerint 5,1 millió hektoliter az átmenőkészlet, ezzel szemben az ön által is említett hegyközségi álláspont érdekes módon 3 millió hektoliterről beszél. Ezt a különbséget majd tisztázni kell, mert így elég nehéz eldönteni, hogy mekkora az a készlet, amin segíteni, változtatni kell a különböző módszerekkel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Nem értem az ingerültségét. Beszéljünk nyíltan! Az a programjavaslat, amit egyébként a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa fogalmazott meg és amire ön hivatkozik, az tegnapi dátumú és ma kaptuk meg. Tehát ha ön azt gondolja, hogy itt a parlamentben így egy ilyen komplex kérdésre ön egy azonnali kérdésben választ fog kapni, akkor azt kell mondjam, hogy türelmét kérem.

Mi a szőlősgazdákkal, velük együtt és velük egyetértésben szeretnénk ezeket a problémákat rendezni. Le fogjuk folytatni a tárgyalásokat, és megfelelő választ fogunk kapni az összes fölmerülő kérdésre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt többféle kérdés keveredik. Egyfelől keveredik egy valós igazságtételi, kárpótlási probléma a jog lehetőségeivel, és természetesen keveredik itt bizonyos értelemben ez az egész problémakör a politikával.

A képviselő úr azt kérdezi, hogy a lehetséges utak közül valamelyik járható-e. Ilyen konkrét kérdésre azt a konkrét választ tudom adni, hogy a lehetséges utak valamelyike járható. A lehetséges utak közül azonban az, amit ön javasolt, semmiképpen nem járható, hogy tehát a minisztérium amolyan szabadcsapatok módjára randalírozzon különböző szövetkezeteknél, és ott politikai nyomást gyakoroljon az emberekre. Még azon az alapon sem fogjuk ezt megtenni… - hozzáteszem, egy minisztériumnak nem az a dolga, hogy győzködjön különböző vállalkozásokat valamilyen megoldás választásában, hanem az, hogy a megfelelő jogszabályokat előkészítse -, nos, adott esetben én úgy gondolom, hogy az az inszinuáció, amit ön alkalmaz, hogy tehát a szövetkezeteknél esetleg valamiféle korábbi pártállami kötődések és egyebek túlélése folytán hátha valami, úgymond, kimutyizható… Szóval, én megértem, hogy ez az ön logikájába belefér - a mi logikánkba nem.

A méltányossági eljárás tekintetében pedig a következőt tudom mondani: valóban készül és folyamatban van, tárcaegyeztetési folyamatban van az, hogy miként tudjuk az eddigi szövetkezeti üzletrészrendezéseken túl még fennmaradt problémákat rendezni. Itt szeretnénk valamiféle méltányosságot gyakorolni, de a méltányosság - való igaz - egy adott körre fog vonatkozni, nem pedig egyes esetekre. Következésképpen azok a szövetkezetek, amelyek valamilyen döntést hoztak már korábban saját maguk sorsát illetően, hogy ezek esetleg a későbbiekben rossznak bizonyultak, erről őszintén szólva, valamennyien azt mondhatjuk, hogy nem tehetünk. De mégis, azok, akik ennek a kárvallottjai voltak, valamilyen kárpótlást fognak kapni. Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, ahogy ön felsorolta, a borágazat különösen sok csapást szenvedett el az elmúlt időszakban, olyan csapásokat, hogy ez bizonyos értelemben megrokkantotta a szakma összefogására hivatott Bor Terméktanácsot is, magyarul a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát is, és én június óta csak ámulok-bámulok, hogy az adatszolgáltatás is hogyan akadozik.

Meg lehet nézni a sajtóban: 5 millió hektoliter borfölösleggel kezdték, aztán utána a tárgyalások idején 3-3,5, most érdekes módon 1 millió hektoliter fölösleges borról beszélnek, ugyanakkor pedig a szakma, mint a szakmáért felelősséget vállaló Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, azért elmulasztott egy-két intézkedést az elmúlt években. Például törvény adta kötelezettségeit sem teljesítve, nem hozott létre intervenciós alapot, nem hajtották végre a fajtához igazodó termésszabályozást; tehát egy csomó minden volt, amit, ha úgy tetszik, a szakma oldalán is elkövettek. A dolog másik végén persze ott van egy halom termelő, rengeteg termelő, kistermelő, aki e csapások dacára keresi a megoldást.

Mit tud tenni egy kormány? Azt mondja: igen, szolidáris vagyok veled, és segítek. Három dolgot emelnék ki.

Az egyik az, hogy a Világkereskedelmi Szervezettel meglévő fix lehetőségeinken belül kétszer 191 ezer hektoliter hordós borral nyújtunk exporttámogatást, ez praktikusan a 2002-2003-as keretnek az évforduló környéki egybevonása. Ez, kérem szépen, 28 forint/literes támogatást jelent a gazdák javára exportcéllal. Itt próbáljuk valamennyire kompenzálni a forint felértékelődéséből fakadó veszteségeket. A közraktározási kereteket kibővítjük, 1 millió hektoliterre tesszük lehetővé (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a közraktározást annak érdekében, hogy a gazdák átmeneti forgóeszköz-ellátása ne csökkenjen; és akkor majd a következő egy percben a többit. Köszönöm.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A rendeletnek még nincs meg a száma, de itt van már nálam a tervezet, úgyhogy ez napok kérdése. (Font Sándor közbeszólása.)

Képviselő Úr! Egy picit talán megerősítve az ön szavait, de ez a többi termelőre is vonatkozik, nemcsak a borágazatra vonatkoztatva mondom: a minisztérium valamennyi szektort érintő eddigi intézkedésében azt az egyedüli célt követte, hogy a termelőknek jutó árat, amennyire csak lehet, felfelé húzza. Tehát ilyen értelemben ezek a bor kapcsán való intézkedések, akár például az újbor lepárlásához nyújtott intézkedések is, 38 forint/kilogrammra viszik fel a szőlő árát. Tehát ezek azok a mozzanatok, amelyeket figyelembe kell venni, ugyanez történt a húsnál, és várakozásaink szerint ugyanez lesz az almánál is, hogy felfelé tudjuk vinni - a húsnál már bekövetkezett egyébként - azokat az árakat, amiket a termelők kapnak. Való igaz, nem szabad olcsó áron elkótyavetyélni az alapanyagot, hiszen ezek a most felsorolt intézkedések ebben az árzónában tudják megtartani az árakat.

Köszönöm szépen.

(13.10)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, a képviselő úr felvetései valamennyiünket egypár perc erejéig mindenképpen elgondolkodásra késztetnek. Az a problémakör, ami a vidéki kisvárosokat illeti, egyre inkább a közfigyelem centrumába fog kerülni, tekintettel arra, hogy a gondolkodásunkban némi elmozdulásokra van szükség annak érdekében, hogy a magyar vidék, a falvak és kisvárosok egyaránt harmonikusan, zökkenőmentesen tudjanak beilleszkedni az Európai Unióba, illetve az Európai Uniót alkotó intézményi struktúrákba.

A mi szempontunkból mit jelent ez? Magyarországon a fejlesztéseknek és egyáltalán a közigazgatásnak a centruma a megyékről kétfelé oszlik: egyfelől régiókra, másfelől kistérségekre. Ezeket az egységeket ismeri az Európai Unió. A régiókról most nem szólnék, de szólnék a kistérségekről, hiszen a kistérségek centrumában mindig egy-egy kisváros - a besorolástól függetlenül lényegében kisváros - van. Ezekre a kisvárosokra fog hárulni az a szerep, hogy egy nagyon komoly koordinatív tevékenységet végezzenek az adott térségben és az adott falvak környezetében.

Amikor fejlesztésről és vidékfejlesztésről beszélünk, akkor immár nem arról beszélünk, hogy mi lesz a mezőgazdasággal, hanem arról, hogy mi lesz a vidéki munkahelyekkel, lesz-e több vidéki munkahely. Ezért a vidékfejlesztés fogalmába a kormány beleérti mindazokat a fejlesztéseket és beruházásokat, amelyek a nagyvárosokon kívül történnek. Tehát a képviselő úrnak azt szeretném feltétlenül a figyelmébe ajánlani, hogy a kormány szándékai szerint egy nagyon komoly szemléleti változás fog bekövetkezni, illetve ez már a készülő anyagokban benne van.

Nagyon pozitív hírként szeretném mondani a képviselő úrnak, hogy a korábbi kormányzati struktúrára emlékeztető minisztériumokhoz, szomszédvárakhoz képest egy nagyon összehangolt vidék- és területfejlesztési munka indult meg a különböző kormányhivatalokban, és ezek nagyon szoros koordinációban működnek. A kormány felelősei közül hadd említsem meg Nagy Sándor és Baráth Etele államtitkár urakat; hárman, ők és jómagam igen sok munkaórát eltöltöttünk már eddig is, és ezután is el fogunk tölteni annak érdekében, hogy ezeket a projekteket, amelyek egy-egy adott kistérségben, faluban és kisvárosban jelentkeznek, össze tudjuk hangolni. A kisvárosok, a kistérségi centrumok koordinatív szerepköre olyan értelemben is meg fog erősödni, hogy a falufejlesztés, vidékfejlesztés során kialakuló új szolgáltatásokhoz képest ők maguk is új szolgáltatásokat nyújtsanak; azokat például, amiket ön is említett, a turisztikától kezdve ezer egy dolgon át.

Hadd hozzak egy nagyon jó példát - ez ugyan nem Hatvan, de mindenféleképpen megvilágítja, merthogy ez egy megvalósult dolog, a megközelítésünk lényegét -: Mórt. Ez a kisváros saját erejéből, minden költségvetési hozzájárulás nélkül tető alá hozott egy év alatt egy gyönyörű szép sportcentrumot, amely egyben a konferenciaturizmus céljait is szolgálja. Mit ád Isten? A környező falvakban pillanatok alatt alakultak át elhagyott házak panzióvá, mert tudják nagyon jól, hogy oda bizony fognak érkezni vendégek. Tehát ezekre az innovatív ötletekre van szükség; nem mindig csupán állami szerepvállalásra, hanem a helyi közösségek erőforrásaira támaszkodva ilyen jellegű kezdeményezésekre van szükség ahhoz, hogy egy-egy kistérségen belül a falvak és a kisvárosok egyfajta harmóniába kerüljenek.

Egyébként meggyőződésem, hogy ezzel a szemlélettel nagyon sok munkahely fog keletkezni, elsősorban vidéken, nota bene elsősorban a vidéki kisvárosokban. Úgy gondolom, például Hatvan esetében, ahol azért, emlékszünk rá, bizonyos cukorgyári problémák okán nagyon sokan elvesztették a munkahelyüket, ezek az emberek szépen lassan, az új fejlesztéseknek köszönhetően munkához jutnak. Remélem, hogy ugyanez más városokban is meg fog valósulni.

Végezetül egy mondatot még, ha megengedi az elnök úr. A SAPARD-program jelenlegi gyakorlatát nem tudjuk megváltoztatni, a 120 fő/négyzetkilométerest, de a magyar kormány az Európai Unióval közösen igenis törekszik arra, hogy a SAPARD-program tapasztalatai alapján, a programot továbbfejlesztve milyen újabb vidékfejlesztési programokat tud a kisvárosok javára előállítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásában volt egy nagyon értékes mondat, ez úgy hangzott, hogy a gátlástalanságnak nincsen határa. Hát valóban, ezt ön be is mutatta. Annál is inkább, mert ezt még megtoldanám, hogy a demagógiának sincsen határa, és ezt ön szintén bemutatta az imént. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szociológusok mutatták ki, elnök úr, hogy milyen egyszerű a világ: egy demagóg mondatot el lehet mondani 6 másodperc alatt, és 6 percre van szükség, hogy akár csak egy demagóg mondatot az ember tisztességgel elmagyarázzon az embereknek. (Szűcs Lajos: Te tudod a legjobban!) Minekutána ön itt elmondott egy csomót, és én nem tudok tízszeres, százszoros időben válaszolni, hanem ugyanannyi időm van, mint önnek, ezért csak néhány dologra szeretném felhívni a tisztelt képviselő úr figyelmét.

Na, ez a bizonyos családi gazdaságok kérdése. Kérem szépen, szeretném önt is tájékoztatni, amint egyébként ön ezt korábban nagyon jól tudhatta volna: a családi gazdaságok támogatására szánt 100 milliárd forintos keretből az előző kormány idején 100 millió forint fölötti hitelt - kapaszkodjon meg! - bt.-k és kft.-k kaptak. Szinte kizárólag. Az önök által bevezetett egyszerűsített modellben. Köztük budapestiek is. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Mi ez? Ezek a családi gazdaságok, amiket ön mond?

De ne vigyük félre sem azokat, akik itt ülnek, sem azokat, akik a képernyő előtt ülnek. Az önök által idealizált családi gazdaság egy borzalmasan nagy lufi. (Dr. Horváth János: Nana!) Kérem tisztelettel, nem nana, hanem így van! (Körömi Attila: Ez a nyugalom kormánya!) Járunk a vidéken, ha hiszi, ha nem, kedves képviselő úr, még az ön körzetében is, azok a téeszelnökök, akiket ön most éppen szidalmazni igyekezett, mind be vannak jelentkezve jelen pillanatban családi vállalkozásban, és ugyanúgy veszik fel a hitelt, mint bárki más. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Na most akkor ezek a téeszelnökök tudathasadásban vannak önmagukhoz képest?

A másik: önök elhitették ezzel az országgal meg egy csomó szerencsétlen emberrel is, hogy ha majd ő tíz hektáron elkezd gabonát termelni, akkor milyen szép lesz neki az élete. Kérem tisztelettel, minden agronómiai szakkönyv körülírja, hogy tíz hektár gabona megműveléséhez száz munkaóra szükséges. Ki mondja azt ebben az országban, hogy bárki is jogot formálhat arra, hogy száz munkaórával egy évben önmagát és a családját is el tudja tartani? Ettől demagógia, amit önök művelnek! Na, ez az egyik. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A másik a garantált ár kérdése. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a kormány nem garantált árat ígért - a kormány intervenciós rendszert ígért a búzára és a kukoricára. Úgy látszik, önön kívül egyébként ezt valamennyi termelő megértette, hiszen a termelői körökből jött visszajelzések szerint igen pozitív ennek az intézkedésnek a fogadtatása. Ön nagyon jól tudja, képviselő úr, hogy a garantált ár, a törvény is azt mondja, hogy az önköltség 70 százaléka. Ugye, nem ennek a meghirdetését tetszik szorgalmazni, hanem bőven a garantált árak fölötti intervenciós árat, amit egyébként, már bocsánat, de tavasszal meghirdettünk mind a búza, mind a kukorica esetében. A termelők nagyon jól felfogták ezt a jelzést, és kérem szépen, mindenki alkalmazkodott hozzá.

Arról én tényleg nem tehetek, hogy önök beleküldtek egy csomó embert a tíz hektáron való gazdálkodásba, és nincs raktáruk. De azok az összefogások, amelyek vidéken vannak és bizony saját raktárakra támaszkodnak - nagyon is tudni kell mindenkinek ebben az országban, hogy Magyarországon igenis raktárfölösleg van, vannak szabad raktárkapacitások a mai napig, és van bőven hova tenni a termést -, és mindazok, akik jó gazda módjára az intervenciós rendszerhez igazodtak, azok bizony bőven pénzüknél vannak; és mindazok, akik bármilyen oknál fogva, pusztán azért, mert az önök demagógiájára hallgattak, és rögtön a parcella mellől eladták a termést, nyilván alacsonyabb áron, hát azoknak meg azt mondom, hogy önöknél jelentkezzenek, mert önök vezették őket félre.

Még egy mondat, ami itt a Nemzeti Földalap felügyelő testületére vonatkozik. Nem parasztpártnak, hanem Parasztszövetségnek hívják azt a szervezetet, amelyik egyébként most a képviselője révén képviselethez jutott, de nem ez a baj. Nem fantomszervezet, kérem szépen, nem fantomszervezet! Egészen pontosan én például a Hajdú megyei szervezetükkel találkoztam most vasárnap Debrecenben, és kapaszkodjon meg, 40-50 igenis tehetős gazda alkotta ezt a társulatot, és nagyon konstruktív beszélgetés… (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Nem téeszelnökök… (Font Sándor: Bankárok!) Dehogy bankárok! Igazi, hogy mondjam… (Font Sándor: Köszönöm, hogy kimondta.) Képviselő úr…! Szóval ne fantomizáljunk szervezeteket!

Egyébként ami pedig a Magoszt illeti, úgy igen könnyű egy szervezetet felfújni - és ez is egy lufi, kérem tisztelettel -, hogy csak azok juthattak az önök idejében bizonyos támogatásokhoz, akiket egyébként ez a Magosz is javasolt; a Magosz pedig az alapján javasolt, hogy belépsz vagy nem lépsz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Na már most, kérem tisztelettel, ilyen sundámbundámokkal én is tudok akármilyen szervezetet csinálni, majd utána sírni értük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Válaszomban messzemenőleg nem a konfrontáció, hanem az együttműködés a meghatározó elem. Azt gondolom, hogy azok a gondok, amiket ön felvetett, mi több, azok a megoldási javaslatok, amiket szintén felvetett, nagyon-nagyon megszívlelendőek és megfontolandóak.

Nyilván nem térhetünk ki az elől, hogy az ön által jelzett térségen kívül hasonló vagy talán típusában hasonló problémákkal az ország számos pontja küzd. Én úgy gondolom, hogy az, amit ön jelzett, az ország területén elég fájó módon jelentkezik - járva az ország különböző pontjait, bizony magam is látom azokat a kisebb-nagyobb térségeket, ahol ezek a gondok talán még fokozottabban jelentkeznek.

Ha megengedi, képviselő úr, igyekszem meglehetősen komplex módon kezelni azokat a gondolatokat, gondokat, amiket ön vázolt. Tény, hogy ebben a Házban is az elmúlt 12 évben, abban a periódusban, amit ön is említett, megannyi felvetés, megannyi vádaskodás, megannyi megoldási javaslat elhangzott, aztán az élet valahogy mégiscsak úgy hozta, hogy azok az emberek, akikről mi itt beszéltünk, vagy mások, az elődeink, nem sokat láttak a sorsuk javulásából.

Én azt gondolom, hogy mára talán-talán már kialakult az az intézményrendszer, ön is utalt a falugazdász-hálózatra, amelyik esetleg alkalmas katalizátor lehetne a gondok megoldásában. De a legfontosabb dolog, és ezt szeretném hangsúlyozni: az összefogás, és a helyi összefogás értéke, amit a kormány nyilvánvalóan fel kell hogy vállaljon, és fel is tud vállalni; nem ez a kormány, az a kormány - a mindenkori magyar kormány.

Az összefogás úgy is értendő, hogy vannak olyan, közkeletű néven: kistérségek, amelyek - ha esetleg nagyobb a terület, akkor még több ilyen kistérség is észlelhető - együtt talán meg tudják fogalmazni a valós gondjaikat és azokat a pontos igényeket, amiknek a kielégítésére nekik szükségük van, hiszen generál szabályokkal, exporttámogatásokkal nem lehet apró kistérségi gondokat egy csapásra megoldani. Márpedig azt kell mondjam, hogy a magyar agráriumról való gondolkodás picit talán mindig ebbe az irányba csúszott el.

Persze, ma ebben a Házban egy interpelláció szólt erről; jómagam úgy találtam fogalmazni, hogy véget kell vetni annak az idilli világnak, amiben mindenki hasraütésszerűen úgy, annyit és ott termel, ahogy a jókedve diktálja, hanem tényleg szervezett körülmények között kell ezt tenni. Amint ön is mondta: nem szabad magukra hagyni a gazdákat tanácstalanságban, hogy megváltozott körülmények esetén is a régi, megszokott kerékvágásban próbálják vinni az életük szekerét. Ha egyszer látjuk, hogy tartósan szárazság van egy adott magyar térségben, akkor vagy öntözünk, vagy különböző kultúrákat váltunk. Nem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy márpedig ha az öregapám is gabonát termelt itt kétszáz évvel ezelőtt, akkor nekem is ezt kell tenni - váltani kell. Igaza van, képviselő úr, ebben kell segítséget nyújtani ezeknek az embereknek.

Ehhez persze igen felkészült falugazdász-hálózat is szükségeltetik. Én azt gondolom, az a falugazdász-hálózat, ami jelenleg van, sem intézményi struktúrájában, sem személyi összetételében még messze nem az ideális. De akkor is mi vagyunk itt, már úgy értem, hogy azok az emberek élnek itt, ebben az országban, akik élnek, a gondokkal, az örömökkel és a megoldásokkal, sőt még a bűnözők is a mi bűnözőink, akikre ön is utalt, ennek az országnak a bűnözői, tehát meggyőződésem, hogy az adott térség összes érdekeltjének, összes társadalmi szereplőjének, az önkormányzatnak, a képviselőnek, az önkormányzati képviselőnek, a parlamenti képviselőnek, a falugazdásznak és maguknak a gazdáknak kell gyakorlatilag világos jövőképet alkotniuk magukról. Ezt szerintem helyettük és nélkülük a kormány nem tudja, és nyilván nem is akarhatja megvalósítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Tehát összegezve: azok a javaslatok, amiket ön felvetett, nagyrészt már szerepelnek a kormány 2003. évi elgondolásaiban, nem azért, mert ez a kormány van, hanem ez már a korábbi kormányok étlapján is szerepelt, csak kevés erő jutott ezeknek a megvalósítására.

(18.30)

Azt hiszem, hogy külön dialógussal, esetleg egy térségre irányuló extra tanácskozással még ezt tudnánk valamelyest serkenteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Önnek is, ugye, mit lehet mondani mást, mint azt, hogy igen. Békés megye valóban az ország egyik leginkább kedvezőtlen helyzetben lévő… (Jelzésre:) Bocsánat, elnézést. Tehát általában a Dél-Alföld, de Csongrád megye is az elmaradottabb térségek közé tartozik, és valóban a területfejlesztésnek a szép, nemes feladata, hogy azt a koordinációt elvégezze, ami a rendelkezésre álló források, az igények, a társadalmi igazságosság és még megannyi szempont figyelembevételével előttünk álló feladat.

Én tulajdonképpen hálás vagyok azért, hogy főképpen mindezt egy európai kitekintésben láttatta a képviselő úr, már csak azért is, mert Európa nagyon-nagyon sok erőfeszítést tett a hasonló elmaradott régióinak a felzárkóztatásában, teszi ezt közel fél évszázada bizonyos helyeken, valahol csak később kezdett hozzá, de látjuk, hogy itt évek, évtizedek is néha talán kevésnek bizonyulnak egy-egy akut probléma megoldásában. Én nem gondolom azt, hogy Magyarországon sokkal gyorsabban lehet ezeken a folyamatokon túljutni, de azt határozottan gondolom, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tenni annak érdekében, hogy ezeket a folyamatokat gyorsítsuk.

A forrásokhoz való hozzájutás tekintetében, előttünk van egy költségvetési vita, látjuk, hogy az országnak a lehetőségei mit hoznak, és azt kell mondanom, hogy valóban az elmaradott térségekben, főleg az ott élő értelmiségnek egy kiemelt feladata az, hogy azt a potencialitást megpróbálja megragadni, ami abban ölt testet, hogy az Európai Unió igen hajlamos a fejlesztési programjaiban inkább a végeket, az elmaradott térségeket támogatni, de nem feltétel nélkül, hanem akkor, ha erre tényleg kiérlelt, átgondolt, jól előkészített és kellően képviselt projektek vannak.

Kik jutnak hátrányba az európai uniós csatlakozás után? Én azért erre most még valószínűleg egy ilyen megelőlegezett választ tudok adni: itt a csatlakozási tárgyalások is abban a szellemben indultak, hogy ez az országnak valamiféle előnyét szolgálja. Többször, több szakember és politikus megfogalmazta azt a vágyat, hogy maximum abban lehet különbség, hogy valaki több, valaki sajnos csak kevesebb előnyhöz fog jutni az európai uniós csatlakozást követően, de hátrányba senki nem juthat. És ezek egyébként a mai napig is sziklaszilárdan a magyar tárgyalási pozíciók, hogy nem juthat Magyarország kedvezőtlenebb helyzetbe a csatlakozást követően, mint ma, pontosabban azt megelőzően. És valóban, ehhez húsbavágó döntések szükségesek, ahogy ön is mondta, és én azt hiszem, hogy ez egy olyan téma, amit itt ebben a Házban elvittek a pártpolitikai csatározások. Iszonyatos mennyiségű órát eltöltött ez vagy az előző, vagy még azt megelőző és az azt megelőző Országgyűlés tulajdonképpen felesleges pártpolitikai csatározásokkal, és nagyon kevés szó esett ezekről a gondokról.

Én most egy kicsit kibújnék a bőrömből, és nem csupán mint a kormány egyik képviselője, hanem egyéni képviselőként is, noha az én választókörzetem nem sorolható a hátrányos vidékek közé, Budapest XIII. kerületéről van szó, de azt gondolom, hogy álljunk össze néhányan, akik ebben a dologban, mármint az elmaradott térségek dolgában felelősnek érzik magukat, kezdeményezzünk egy parlamenti vitanapot még az ősszel erről a dologról.

(18.40)

Meggyőződésem, hogy egy csomó olyan összefüggés nincs kimondva, amit itt ki kellene mondani, és egy csomó olyan lehetőséget nem tártunk fel, ami mégiscsak előttünk áll. Azt hiszem - lehet, hogy az elnök úr most rámcsönget, de talán még egy fél percet kapok -, azt gondolom, aki december 12-ig le tudja zárni a csatlakozási tárgyalásokat, az belép 2004. január 1-jével. Körülbelül most ez a menetrend. A huszonnegyedik óra utolsó perceiben vagyunk, hogy azokat a nemzetstratégiai döntéseket meghozzuk, az ennek a kérdésnek az alátámasztására vagy ennek a kérdésnek az érdemi továbbviteléhez szükséges válaszokat megtaláljuk.

Tehát én nagyon-nagyon kérem önt is, képviselő úr, és másokat is, hogy ebben a témakörben egy nagyon komoly önvizsgálat kíséretében próbáljunk meg egyféle egyetértésre jutni, különben szét fog forgácsolódni minden erőnk, és nem fogunk tudni az Európai Unió által felkínált lehetséges pénzhez és fejlesztési forrásokhoz érdemben hozzájutni, ki fogunk csúszni. Nem fog elúszni az a pénz, de egyáltalán nem mindegy, hogy azt a tagság első, második, ötödik vagy csak tizedik évében kapjuk meg, mint ahogy nem egy európai uniós segítségforrásnál ezt már megtapasztalhattuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgyhogy ezekkel a gondolatokkal zárnám a válaszomat, és remélem, hogy bízhatok a képviselő úr és más képviselők együttműködésében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt gratulálok a zalai kezdeményezéshez, azt hiszem, ez minta értékű lehet más kistérségek számára is. És az általánosabb részéről szólva: az utóbbi időben nagyon nagy figyelem irányul mind a kistérségekre, mind pedig hazánk uniós csatlakozására. Ez persze egy nagyon örvendetes dolog, azonban az örömbe némi üröm is vegyül, mivel a mostani ellenzék éppen ezen a területen végzi legaktívabb, és mondhatjuk, legkártékonyabb kampánytevékenységét.

Mint ön is utalt rá, képviselő úr, a múlt miniszterelnök komolyan gondolja, hogy Európán kívül is van élet, és ennek megfelelően mindent meg is tesz azért, hogy a főként vidéki választópolgárok elbizonytalanodjanak a csatlakozás helyességét illetően. Mivel kérdése nem erről szólt, ezért ez ügyben csak annyit javasolnék a kétkedőknek, hogy esetleg utazzanak el Szerbiába, és vizsgálják meg, hogy Európa kapujából hova juthat el egy ország.

A másik kártékony ellenzéki kampánytéma pedig a kistérségekre, a Miniszterelnöki Hivatal által kinevezett kistérségi menedzserekre irányul. Fideszes körökben nagy felháborodást kelt, hogy újrapályáztatták a kistérségi menedzsereket, és ennek során bizony eltávolításra került jó néhány, a feladat ellátására alkalmatlan személy. Nem egy közülük Fidesz-képviselő közvetlen családtagja volt, ezért megértem a jajveszékelést, mivel a mostani ellenzéki körökben sok pótkassza lett üresebb ezáltal.

Az uniós csatlakozás, a kistérségek helyzetbe hozása tehát közös ügyünk, remélem, ezt előbb-utóbb az ellenzéki padsorokban ülők is be fogják látni. Az Unió nélkül elzárjuk magunkat szinte minden fejlődési lehetőségtől, működő kistérségek nélkül pedig nem tudjuk majd kiaknázni az előttünk feltáruló lehetőségeket a csatlakozás után. Mert hát mit ér a fejlődés, ha az nem ér el a legkisebb falvakig, az ottani legszegényebbekig?

Az új kormány legfőbb célja ezáltal, hogy minden eszközzel jobb helyzetbe hozza a kistérségeket, az ezek legtöbbjében már hosszú évek óta áldozatos munkát végző kistérségi fejlesztést zászlajukra tűző szerveződéseket. Ezek az egyesületek, kht.-k, alapítványok s a többi a legtöbb helyen bebizonyították, hogy valóban életképesek, hiszen komolyabb kormányzati támogatás nélkül rendkívüli eredményeket tudtak felmutatni. Nem vártak az állam jótékonykodására, lásd Zalában, hanem értékeket teremtettek abból, amit helyben találtak. Tanúi lehettünk, hogy természeti, kulturális adottságok, párosulva az emberi jó szándékkal és tenni akarással, bizony csodákra képesek. Ipari parkok létesültek a semmiből, ahol sok esetben több száz embert foglalkoztató vállalatok jöttek létre. Gondoltuk volna néhány évvel ezelőtt, hogy Komáromban világpiac-vezető mobiltelefongyár fog működni? Nem. És ma ott van a gyár.

Ennél is nagyobb dolog az, hogy leginkább ezen szerveződéseknek köszönhetően az elmúlt években lendületet kapott a magyar vidék épített és kulturális értékeinek a mentése, és az ennek köszönhetően kiépülő falusi turizmus vonzóvá tett olyan vidékeket számunkra, amelyekről korábban szinte nem is hallottunk. Sok helyen pedig a hagyományok felelevenítése mellett hagyományok teremtésével javították a kistérségek helyzetét, gondoljunk csak a kapolcsi művészetek völgyére, vagy a Szász Endre nevével fémjelzett várdai alkotótáborra.

Ezen eredmények ellenére az előző kormányzat csak aprópénzt adott azoknak a kistérségeknek, amelyeknek legtöbbje forráshiányos, tehát eleve támogatandó önkormányzatokból állt össze. A mostani kormány ezt a helyzetet tarthatatlannak tartja, úgy gondoljuk, hogy a vidékfejlesztésbe partnerként azokat kell bevonni, akik helyi szinten már bizonyították alkalmasságukat. Ennek megfelelően például az FVM a jövőben fejleszteni kívánja a kistérségi szerveződéseket támogató tevékenységét. Szeretnénk elérni, hogy minden, a magyar vidék fejlődését szolgáló terv megvalósulhasson. Ennek megfelelően koordináljuk a SAPARD-támogatások elosztását, fejlesztjük a vidékfejlesztési menedzserhálózatot, erősítjük a helyi összefogásra épülő LEADER-programot, tevékeny részt vállalunk “az élhető faluértö programból.

A magyar vidék, a magyar falu nem lehet az uniós csatlakozás vesztese. Közös erővel azon kell munkálkodni, hogy a kistelepülésekről ne vándoroljanak el a fiatalok, otthon érezzék magukat ott a szellemi tevékenységet végzők, a szegények és főleg a romák itt is felzárkózhassanak a jobb helyzetben levőkhöz. A hangsúly azonban a közös akaraton van. A vidéki lakosság jelentős része az elmúlt években szinte az alultájékozottság, részben pedig az elmaradott helyzet miatt pesszimistává vált a haladást illetően. Ezt a pesszimizmust félelemmé, a rendkívüli lehetőségeket tartogató uniós csatlakozás ellenzésévé változtatni bűn.

Szomorú tény, hogy vannak politikusok az országban, akik az elmaradottságot nem megszüntetni, hanem kihasználni igyekszenek. Ezúton felszólítjuk őket, hogy kártékony tevékenységükkel hagyjanak fel, és kérem, hogy álljanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mellénk akkor, amikor a magyar vidéket, falvainkat ki akarjuk zökkenteni abból a kátyúból, amelybe az elmúlt évtizedbe került.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SZANYI TIBOR, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony, a lehetőséget. Tisztelt Képviselő Úr! Igen, vannak olyan dolgok, amik, úgy látszik, az ön számára attól válnak igazzá, hogy ön saját magának meg egyáltalán az ország nyilvánosságának elmondja körülbelül százszor. Semmi valóságtartalma nincsen, de azért ugye, milyen jó elmondani, mert mégiscsak hátha lehet cirkuszt csinálni a parlament munkájából. Ne tegye, képviselő úr!

A helyzet a következő: rövid lejáratú hitel, éven belüli hitel 120-130 milliárd forint körül van regisztrálva a bankokban mindenki részéről, bárki részéről. Ennek a teljes hitelállománynak a konszolidálásával foglalkozunk, vagyis bárki - merthogy 50 százalékban vállalná át az állam ezeket a dolgokat -, nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül, függetlenül attól, hogy az MSZP-kampányban vagy a Fidesz-kampányban ki mit csinált, vagy az MDF-kampányban, bocsánat, lényeg az, hogy mindenki részt vehet ebben a konszolidációban, és egyetlenegy megrövidült gazda sem lesz ebben az egész dologban, és nincs diszkrimináció, nem vizsgáljuk azt, hogy ki milyen gazdálkodási formában van.

Ami pedig a minisztériumi vezetők dolgát illeti, ajánlanám önnek, hogy esetleg nézzen körül a világban, például Európában. Tisztelettel jelentem, nagyon gyakori eset, hogy a kamarai frontokon harcedzett emberek kerülnek aztán később miniszteri székekbe. Tartok tőle, hogy ez majdnem mindenütt így van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Én tulajdonképpen nem is vagyok abban biztos, hogy pont az előző felszólalásra szeretnék reagálni, hacsak nem általános jelleggel annyiban, hogy valószínűnek tartom, hogy a mai napirend egy picit fontosabb annál, mint amik itt az imént elhangzottak. Ha esetleg arra tudnánk koncentrálni, azt nagyon nagy köszönettel venném.

Önnek pedig csak lakonikusan: félre tetszik beszélni, nem igaz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Vincze László: Te meg nem értesz a szakmádhoz!)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Beláthatjuk - s azt hiszem, ebben alkotmánybírósági döntés is van -, hogy az országgyűlési képviselők szólásszabadsága egy picit talán erősebb lehet, mint bármely más állampolgáré. Ennek az előző kérdésben iskolapéldáját láttuk, hiszen a képviselő úr egy olyan problémát próbált megjeleníteni, ami nincs. Ezt jobb helyeken rémhírterjesztésnek is hívják, de úgy látszik, a parlamentben el kell viselnünk, hogy hamis állításokkal telemérgezik a Ház levegőjét, majd utána a kormány arra kényszerül, hogy a hamis kijelentéseket cáfolja.

Képviselő úr kijelentő mondatokban beszélt a vidékfejlesztési menedzsereknek nyújtott támogatások esetleges megszűnéséről, a csekély létszámú kistérségi irodákból történő távozásukról, a szakmaiság eltűnéséről, és hallottuk, hogy még mi mindent mondott. Nos, tisztelt képviselő úr, szeretném elmondani önnek, hogy a kistérségi vidékfejlesztési menedzserek kiválasztása nem a kormány feladata, a kormánynak erre nincs joga. A kistérségek, a kistérségi vidékfejlesztési irodákat alkotó intézmények szuverén döntésének a kérdése, hogy kit jelölnek vagy kit nem jelölnek ki kistérségi vidékfejlesztési menedzsernek.

Szeretném elmondani, képviselő úr, hogy még az önök kormánya idején történt az, hogy irodánként körülbelül 1-2 millió forintos támogatást nyújtottak készpénzben ezeknek az irodáknak abból a célból, hogy ki tudják egészíteni a menedzserek fizetését, illetve bizonyos értelemben hozzá tudjanak járulni a logisztikához és eszközökhöz. Az előző esztendőben ez mindösszesen negyedmilliárd forintot jelentett. El kell mondanom, hogy most, a költségvetési tervezés időszakában ezt igyekszünk még 100 millió forinttal megtoldani.

Ennyi a válasz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A külső üzletrészek kifizetését nem fenyegeti semmilyen veszély, azonban a kérdésben szereplő esettel kapcsolatban a probléma lényegesen mélyebben gyökerezik, ugyanis a szövetkezeti üzletrészek állami felvásárlási programja minden esetben az 1967. évi III. törvény szerint megalakult és a 1992. évi II. törvény szerint átalakult szervezetekre vonatkozik.

A nagylóki Vörösmarty szövetkezet ez utóbbi feltételeknek viszont nem felel meg, mivel az 1992 első félévében kezdett felszámolási eljárás egyszerűen lehetetlenné tette a törvény szerinti átalakulást. Jogi értelemben így nem keletkezhettek üzletrészek, még abban az esetben sem, ha a vagyonnevesítési közgyűlésen a szövetkezeti vagyon törvény szerint lett felosztva az érintettek között. Az üzletrészváromány csak az átalakulási folyamat szabályszerű lezárása után vált volna jogi értelemben vett üzletrésszé.

Az üzletrésszel nem rendelkező igénylők bevonása az üzletrész-rendezési programba nagyban megnövelné a ma már ma is jelentős költségvetési forrásokat felemésztő program költségigényét.

Meg kell jegyezni továbbá azt is, hogy a szinte ellenőrizhetetlen, hiteles okmányokkal nehezen vagy egyáltalán nem igazolható igénybejelentések alapján megkötött szerződések nagyon kockázatos állami kifizetéseket vonnának maguk után, ezért a kérdésben szereplő vizsgálat megindítását nem is nagyon tartjuk szükségesnek.

Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Itt azért egy-két keresetlen szót is szeretnék még hozzátenni. A jog nem tud kivételt tenni, méltányosságra a minisztériumnak semmilyen lehetősége nincs. Ráadásul, amennyiben méltányossági megfontolásokból állnánk hozzá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az üzletrészkérdés rendezéséhez a meglévő törvényekkel, gyakorlatilag egy akkori árvizet zúdítana magára ez az ország - pénzügyi értelemben -, amit még nem is látott. (Az elnök ismét csenget.) Ez pedig arról szól, hogy ez az üzletrészprobléma 20 milliárd forintosnak indult, és most százmilliárd fölött van. Kérem megértésüket!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

(11.50)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Szóval, ez egy műaggodalom, maradjunk annyiban, mert körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani a kérdését, mintha azt tette volna fel, hogy annyi, de annyi ártatlan ember van, miért is van szükségünk büntető törvénykönyvre. Vannak bizonyos szabályok, amelyeket különböző szakemberek sokévi egyeztetés, vita, tapasztalat után meghoznak, és ezeket a szabályokat aztán kontinensszerte alkalmazzák, jelen esetben például az Európai Unió egyik direktívájának hazai leképezéséről van szó - ez egyébként része a jogharmonizációnak.

Amit ön említett egyébként, hogy miért is lenne ártalmas az az ételhulladék, ami egy-két órával azelőtt még emberi táplálkozásra szolgált, azért, mert az valamikor, nem egy-kettő, hanem százhuszonkettő órával azelőtt volt, arról nem is beszélve, hogy például a különböző konyhákról, közétkeztetési helyekről összehordott - és néha azért láthattuk az elmúlt években, hogy milyen körülmények között szállított - ételmaradékokba azért bizony igen sok minden belekerülhet.

Képviselő úr, a tényhelyzet van, hogy ez valamennyiünk egészségét szolgálja, de azon túlmenően, hogy valamennyiünk egészségét szolgálja, szolgál még valamit: ha netán pontosan a helytelen takarmányozás miatt kitörne Magyarországon nemcsak a sertéspestis, hanem bármilyen betegség, amit az egyébként így összevissza hurcolt ételmaradékok tudnak okozni, ebben az esetben az is előállhat, hogy több ezer sertéstermelő több évre kitiltatnék az európai piacokról, és azt hiszem, az jóval nagyobb kár, mint az, hogy azt az egy darab száraz kenyeret meg tudta enni az az egy darab disznó, vagy sem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nyilván Lezsák képviselőtársunk is elmondta, hogy miben nincs vita, miben van vita - akkor ezek szerint abban nincs vita, hogy ez a rendelet így helyes, ahogy van.

Ennek az alkalmazásáról pedig azt tudom mondani, hogy valóban, egy rendeletnek általában preventív jellege is van, azaz közöljük az emberekkel, hogy mi az, amit szabad, és mi az, amit nem szabad. Nyilvánvalóan sem ennek a rendeletnek az ellenőrzésében, sem más rendeletnek az ellenőrzésében képtelen lesz a mezőgazdasági tárca arra, bármilyen indok is mutatkozna rá, hogy minden egyes sertés mellé, vagy minden egyes, otthon, házak mellett tartott sertés mellé egy ellenőrt állítson, és mérje órával, stopperral, hogy mit fogyasztottak el előtte a gazdák, és mi jutott abból a sertésnek.

Én azt gondolom, ha azt mondanánk, hogy kivéve - és egyébként van benne "kivéve", egyébként ön is említette, hogy milyen kezelésen kell átmennie annak az ételmaradéknak, ami végül mégiscsak feletethető a sertésekkel -, ha a gazdák vállalják azt, hogy kellő fertőtlenítésnek vetik alá az ételmaradékokat, akkor ezt a jogszabály szerint is megtehetik, tehát azt gondolom, itt semmi probléma nincsen.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, amit a képviselő úr felvetett, egy évről évre húzódó gond, és kétségtelenül igaz, hogy időnként előfordul, hogy növekszik az elintézetlen vagy pontosabban: határidőn túl elintézett ügyek száma. Ennél már csak egy műfaj növekszik nagyobb mértékben: a benyújtott ügyek száma. Soha nem látott mértékben jelentkeznek nyilvántartási indítványokkal az állampolgárok. Persze nyilván információt is kérnek.

Egy-egy intézkedés, egy-egy parlamenti döntés, egy-egy kormányzati intézkedés minden jó szándéka ellenére persze óhatatlanul kiváltja azt, hogy akár egyik hétről a másikra százezres nagyságrendben ugrik meg a földhivatalokhoz benyújtott ügyek száma, és ezt egy adott apparátussal nem olyan egyszerű elintézni, már csak azért sem, mert a földhivataloknak jutó mind létszám-, mind költségvetési kereteket még az a bizonyos elhíresült kétéves költségvetés határozta meg, következésképpen nagyon minimális erre az évre, ennek az évnek a végéig a tárca mozgástere, hiszen, mint mondom, erről már 1999-ben döntött az Országgyűlés, szerintem roppant helytelenül, mert az azt követő kormány-, illetve parlamenti intézkedésekre nem tudott reagálni a szervezet bővítésére adott lehetőségek tára.

Amit ön felvetett egyébként, az osztatlan közös tulajdon felosztása, itt ambivalens érzéseim vannak, ezt azért szeretném megmondani, mert egyfelől valóban indokolt az, hogy ki-ki a maga tulajdonát még világosan látva bejegyezhesse, de azért ennek van egy olyan kellemetlen következménye, hogy pont ellene megyünk annak, amit mi egyébként birtokrendezésnek tekintünk, hogy tehát minél inkább egyben tartani a vonatkozó táblákat. Ezért sajnálatos módon egy kicsit ilyen "önök kérték, mi teljesítjük" alapon ellenhat a kormány, de nemcsak a kormány törekvéseinek, hanem az ésszerűségnek is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Itt utalok vissza arra a mondatra, amely az Európai Unió országjelentésében is szerepelt, hogy tulajdonképpen ez már szinte a kabaré határát súrolja, amennyire szétaprózódtak Magyarországon a földbirtokok.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Igenlő a válaszom. Egy nagyon komoly feltáró jellegű munka folyt a minisztériumban, hogy mi minden okozta a korábbi évek felgyülemlett ügyhátralékát. Csak zárójelesen említem, hogy ennek sorában sikerült rábukkannunk arra, hogy egy közel kétmilliárd forintnyi összeget terepjárók és hasonlók vásárlására fordított akciószerűen a korábbi vezetés. Nyilvánvalóan nem a terepjárókkal kell az ügyhátralékot ledolgozni, ez, mondjuk, tagadhatatlan. (Font Sándor közbeszólása.)

Ami pedig a feltételek biztosítását illeti, igen, a tárca egyébként egy nyugodt, de látható fejlesztésre törekszik a földhivatalok vonatkozásában mind anyagi, mind személyzeti értelemben. Itt ennek már voltak egyébként bizonyos személyzeti konzekvenciái az idei év során is, de 2003-ra különös figyelmet fogunk fordítani a technikai ellátottságra, vagyis hogy minél zökkenőmentesebben és szakszerűbben történhessen a különböző ingatlanbejegyzések dolga.

Csak apró örömhírként szeretném említeni, hogy éppen a napokban indult meg, legalábbis a fővárosban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az elektronikus adatszolgáltatás, tehát ez egy történelmi előrelépésnek tekinthető, ezt folytatjuk a jövő esztendőben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön az imént azt mondta, hogy ez a téma már többedszer szerepel a parlament napirendjei között - vagy ezúttal napirend előtt -, és hogy a kérdéseire folyamatosan nem kapott választ.

(9.20)

Látszólag valóban elbeszélünk egymás mellett, ugyanis ön egy érzelmi megközelítésben tálalja ezt a problémát, csak hát a valóság ennél sokkal szikárabb. Ön azt állítja, hogy ez egy elhibázott rendelkezés volt, amit a konyhai ételmaradékok tekintetében a miniszter hozott még a nyár végén. Lehet mérlegelni egy jogszabálynak a tartalmát, értelmét, de ha azt is tudjuk, hogy ennek a jogszabálynak mi a háttere, akkor lehet, hogy ez a mérlegelés szűkül.

A következőről van szó: Magyarország kinyilvánított szándéka, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. Az Európai Unió egyik legfontosabb része pedig az, amit úgy hívnak, hogy egységes belső piac. Az egységes belső piacon márpedig egységes szabályok vannak, és akik ezen az egységes belső piacon részt kívánnak venni, azoknak a szabályokat el kell fogadnia, függetlenül attól, hogy azokat ki, mikor és hol hozta. Tehát ebben az esetben valóban egy európai uniós direktívának az átvételéről van szó.

Azonban azt is látni kell, hogy megteheti az ország, hogy nem veszi át ezeket a direktívákat. Ebben az esetben pedig előkészíti azt a szituációt, hogy nem fog tudni részt venni az egységes belső piacon. Ez egy döntés kérdése, hogy akarunk-e játszani azon a játéktéren, vagy nem. Ha nem, akkor… (Dr. Kelemen András: A döntést elő kell készíteni!) A parlamenti bekiabálás valóban egy igazi műfaj, csak éppen ez az obstrukció része.

Akkor a döntés-előkészítésről is beszélhetünk, igen, kedves képviselőtársam. Szeretném önöknek elmondani, hogy megközelítőleg háromezer rendeletet kell a magyar törvényekben, jogszabályokban átvenni, háromezer európai uniós direktívát, kérem tisztelettel. Nem akarok számadatokat mondani, mert nem lehet ezeket kilóra összehasonlítani, de az önök kormánya ennek egy töredékét sem végezte el. Ha önök kellő időben hozzákezdtek volna ehhez a feladathoz, akkor bizony lett volna bőven idő előkészítésre. Az Európai Unió jogszabályalkotása ugyanis olyan, hogy már évekkel előtte megmondja, hogy körülbelül milyen törvénykezésre készül. Most itt, a kapuzárás előtt, amikor láthatólag pörögnek le a határidők, milyen előkészítést hiányolnak, amikor pont önök voltak azok, akik ezt annak idején elmulasztották? Egyszerűen meg kell csinálni ezeket a feladatokat.

De szeretnék azért visszatérni az eredeti témára, amit Lezsák úr is fejtegetett. Például arra, hogy a Szállodaszövetség nem tud erről a dologról. Azt gondolom, hogy az a szövetség, amelyik az érdekkörébe tartozó hazai jogszabályoknak a megjelenését nem követi figyelemmel, önmagáról állít ki bizonyítványt. Nem hiszem, hogy csupán kormányzati felelősség lenne, hogy egy nyilvánossá tett rendeletről - amit egyébként ön is itt, a parlamentben már több ízben adresszált - ezek után még mindig nem tudnak. Akkor valahol nagy alkalmatlanságokról beszélünk; mert azt el lehet várni nemcsak az állampolgároktól, de a szakmai szövetségektől is, hogy az érdekkörükbe tartozó rendelkezésekről, rendeletekről tudjanak.

Ami pedig magát a rendeletet illeti, igen, totális a tiltás; egyszerűen azért, mert amikor az ember egy rendeletet alkot, akkor egészen világosan azt a kockázatot is fölméri, hogy vajon tudja-e annak a betartását valamilyen fokon és formában ellenőrizni.

Ön is mondta, hogy hány vendéglátóhely van, micsoda mennyiségről van szó. Következésképpen azt hiszem, hogy az adófizetőknek valami iszonyatos pénzébe kerülne, ha az ön által kívánt ellenőrzést e rendelet mellé akarnánk tenni. Azonban – és azért ezt sem szabad elfelejteni – nem kevés konyhai hulladék származik például a kórházakból, és nem vagyok benne biztos, hogy a magyar adófizetők, a magyar állampolgárok vagy akár az európai fogyasztók borzasztóan örülnének olyan élelmiszereknek, amelyeknek az eredete például olyan sertésekből származik, melyeket, mondjuk, tbc-gondozókból kikerülő ételmaradékkal etettek meg. Állatorvosi tapasztalat, meg kell mondanom nagyon töredelmesen, hogy bizony injekciós tűtől kezdve a szikéig minden szokott lenni ezekben az ételmaradékokban. Nem hiszem, hogy az lenne a cél, hogy ezt az állapotot fönntartsuk. De hangsúlyozom, legfőképpen arról van szó, kedves képviselőtársam, hogy itt nekünk döntési helyzetünk van: igazodunk, vagy nem igazodunk egy hatalmas, kontinensnyi piac szabályaihoz. Erről van szó! Mi az igazodást választottuk, mi az európai úton járunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Glattfelder képviselő úr a felszólalásában két fontos témát érintett, és én tényleg nagyon örülök, hogy ezekről tudunk beszélni, hiszen jövő szerdán lesz egy európai uniós vitanap itt a parlamentben, de azért az ettől eltérő időszakokban is nagyon helyes, ha európai uniós összefüggésekről szót váltunk.

Hadd korrigáljak azonban pár dolgot azon, amit a mélyen tisztelt ellenzéki képviselő úr mondott, pontosabban egy kéréssel fordulnék önhöz: ne a kedvenc napilapjából, hanem lehetőség szerint a kormányzati dokumentumokból tájékozódjon a különböző számokról. Az önök által még annak idején jóváhagyott és 2002-ben érvényesülő költségvetés szerint az agrártámogatások összege 195 milliárd forint volt, a most általunk benyújtott költségvetési tervezetben pedig 235. Ha önnek ez csökkenés, akkor azt tudom mondani, hogy eltérő ismereteket szereztünk a matematikaórákon. Azt viszont el tudom mondani, hogy ez pontosan az a 20 százalékos növekmény, amit egyébként Medgyessy Péter és más politikustársaink ebben a kérdésben nyilatkoztak.

Az ön által mondott mondat, hogy jövőre lesz utoljára lehetőség arra, hogy nemzeti támogatásokat adjunk a magyar mezőgazdaságnak (Glattfelder Béla: Beruházási támogatást.), tisztelettel jelzem, hogy nem, nem, éspedig azért nem, mert az Európai Unióval folyó tárgyalások, amelyek egyébként majd még december 12-én fognak lezárulni, ezen tárgyalások egyik sarkalatos pontja, hogy tételről tételre megvizsgáljuk, hol és milyen típusú saját nemzeti támogatási modelleket tartunk érvényben. Ami a gépberuházásokat illeti, az erre szánt összegnél 30 százalékos a növekmény. Nem tudok mit mondani, ha valamire 30 százalékkal több pénz jut, én ezt sem tudom igazából csökkenésnek megélni.

Ami pedig az uniós csatlakozási tárgyalásokat illeti, természetesen, noha az imént mondtam, hogy nagyon nagy öröm, ha a parlamentben ezekről a kérdésekről beszélünk, azonban ezeknek a tárgyalásoknak van egy olyan része, ami, ha tetszik, ha nem, nem biztos, hogy szerencsés, ha a nyilvánosság előtt tárgyaltatik, annál is inkább, mert nem ebből a székből vagy ebből a teremből kell hogy üzengessünk európai uniós tárgyalópartnereinknek, hanem azt az ottani tárgyalóasztalnál kell fölvetnünk. Csak csendben jegyzem meg, hogy önök annyira ügyesen csinálták az elmúlt négy esztendőben, az önök kormányzása alatti négy esztendőben, hogy soha semmilyen tárgyalással kapcsolatos dokumentumot önök ki nem adtak, illetve mindösszesen két esetben, de akkor is már az ideiglenesen megkötött megállapodást követően.

Tehát ilyen körülmények között amit ön sürget, hogy itt a parlamentben beszéljük meg, milyen taktikát fogunk választani a különböző részkérdésekben, szerintem ez az út nem kellően járható, de természetesen négypárti egyeztetésre bármikor hajlandóak vagyunk.

Kvóták: a közvélemény azt gondolja, hogy minden kvóta alá tartozik. Kérem szépen, nem. Most csak példának okáért mondok három olyan területet, ami nem tartozik kvóta alá: sertés, baromfi, zöldség; de még lehetne hosszasan folytatni a sort, 25 termékkör tartozik valamilyen kvótaszabályozás keretébe, és ezek közül is csak nagyon kevés az, amelyik egyébként tiltaná a többlettermelést, mondjuk, a tej tipikusan ilyen, de a többi esetben nem feltétlenül, vagyis lehet éppenséggel a kvótától eltérni, csak ahhoz nem tartozik európai uniós támogatás. De hangsúlyozom, hogy ez tárgyalások kérdése.

Amit ön szintén fölvetett, hogy a közvetlen kifizetések 25 százalékát ajánlotta meg az Európai Unió, a mostani időkeret, azt hiszem, bőven kevés arra, hogy ezt részleteiben kifejtsük, de azért szeretném önnek elmondani, hogy a közvetlen kifizetések világa csak egyik komponense az európai uniós támogatásoknak, ezen felül van még az intervenciós támogatások rendszere, illetve a vidékfejlesztés rendszere, és az, hogy a különböző elemek között milyen átjárás van, megint csak a tárgyalások kérdése.

A kormány egyébként valóban arra készül, hogy a tárgyalásokra szánt időkeretet teljes mértékig, száz százalékig kihasználva, minden egyes részkérdésben érvényesítse a magyar érdekeket. Ön ugyan azt mondta, hogy az utolsó leheletig; hát azért még szeretnénk utána is lélegezni, amikor már lezártuk a tárgyalásokat. Mindenesetre az biztos, hogy az időkeretet maximálisan kihasználjuk.

Nem akarok indiszkrécióba bonyolódni, de annyit szeretnék elmondani, hogy a 25 kvótaterületből körülbelül 10 azon kvótaterületek száma, ahol előzetesen megállapodtunk már az Európai Unióval, és most kapaszkodjon meg: éspedig a magyar igények szintjének közelében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és nem máshol, és a többi területen is hasonlóképpen elég nagy előrehaladás van.

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Szeretnék kapcsolódni Németh Imre miniszter úr szavaihoz, és egyben folytatni, amit az agrárium és az európai uniós csatlakozás vonatkozásában mondott.

Mindenekelőtt hántsuk le a demagógia leplét, erre talán hasznos lehet egy ilyen parlamenti vitanap. Szemben azzal, ami az elmúlt években folyt Magyarországon, ami egy meglehetősen ötletszerű és ad hoc-elemekkel díszített agrár-vonalvezetés formáját öltötte, az Európai Unióban három fő összetevője van a mezőgazdasági támogatásoknak. Ezek egyik összetevője az úgynevezett közvetlen kifizetések rendszere. Ehhez hasonló egyébként Magyarországon a már ismert földalapú támogatás. A másik eszköze a piaci beavatkozások, piaci intézkedések, leánynevén intervenciós intézkedések. A harmadik komponense a vidékfejlesztés. Ezzel a három összetevővel áll fel az Európai Unió mezőgazdaságának támogatása. Amikor mi arról beszélünk, hogy 25 százalék vagy akárhány százalék, mindig illik hozzátenni, hogy minek a 25 százaléka, vagy minek a bármennyi százaléka. Ugyanis sokan, szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, nagyon erős leegyszerűsítésekbe szoktak belebonyolódni még itt a Házban is, amikor összesen egyetlen komponensnek veszik ilyen értelemben a töredékét, és annak tükrében próbálják az egészet értelmezni.

Kvótákról már szólt Németh Imre miniszter úr, de én annyit szeretnék megerősíteni összegző jelleggel is, hogy a kvótatárgyalások tekintetében a legfontosabb területeken látjuk a fényt az alagút végén. A megállapodások olyan körvonalakat öltenek, amelyek közelebb vannak az eredeti magyar álláspontokhoz, mint az EU-álláspontokhoz. Tehát szeretném jelezni, hogy itt jelentős engedményekre kényszerült már az Európai Unió a mi javunkra, és ezt mi még folytatni szeretnénk a tárgyalások hátralévő részében.

Ami pedig az átmenetet illeti, mert egyébként átmenetet el tudunk fogadni, hiszen eddig minden csatlakozó ország elfogadott átmeneteket, egyben jelezném, hogy a magyar kormány álláspontja meglehetősen szilárd, vagyis három évig, azaz 2006 végéig tartunk lehetségesnek átmeneteket, ez a tartott pozíciónk a tárgyalások végéig. Ugyanakkor azt is el kell mondjuk, hogy akármilyen átmenetben állapodunk meg, akármilyen induló szintekről és akármilyen szerkezetről állapodunk meg december 6-a és 13-a között, az bizonyos, hogy a magyar kormány, amennyiben hiányzó összegek mutatkoznának, nemzeti kiegészítéseket fog alkalmazni. Ezen nemzeti kiegészítéseket számba vesszük a költségvetési kapcsolatok tekintetében.

Nem szeretnék számháborúba bonyolódni, csak jelzem: 2001 és 2002 során megközelítőleg 200 milliárd forint volt az agrártámogatásokra fordítható költségvetési összeg, ez a jövő esztendőben mintegy 20 százalékkal lesz magasabb, azaz 235 milliárd forint.

(12.50)

Minden, az EU-val egyeztetett számítás szerint a magyar mezőgazdaság támogatottsága már az induló évben, 2004-ben valószínűleg megközelíti a 350 milliárd forintot összesen, tehát EU- és nemzeti források együttesen, amit úgy is értelmezhetünk, hogy jelentős mértékben javulni fog a hazai gazdálkodók helyzete a csatlakozást követően. Kétségtelen, más szerkezetben; ha szabad egy hasonlatot hoznom, a kelkáposzta is étel, meg a rántott hús is étel, de más összetevőkből áll, ámbár mind a kettővel jól lehet lakni.

Még egy vonatkozásra hívnám fel a figyelmet: kiemelt védelmet fogunk biztosítani azokra a termékekre, amelyek a magyar szívnek, a magyar léleknek nagyon fontosak, ezek pedig a hungaricumok.

Tehát összegző jelleggel elmondhatom, hogy az uniós csatlakozást követően - a tárgyalások mai állása szerint - nem kerülhet rosszabb helyzetbe a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék, mint a csatlakozást megelőzően. Ugyanakkor arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy a más szerkezet, az új megközelítés azt jelenti, ami az Európai Unió agrárpolitikájának lényege, hogy nem veszteségekért kárpótol, nem veszteségeket ellensúlyoz, hanem a piacon helytállni képes gazdák jövedelmét egészíti ki méltányos szintre. Ez az alapfilozófia, és nekünk is ebből kell kiindulni.

Tisztelt Országgyűlés! Jelzem, hogy azok közé tartozom, akik az európai uniós csatlakozást esélyként fogják fel. Ehhez fogható esély utoljára talán ezer évvel ezelőtt volt, a honfoglalás vagy a kereszténység felvétele Magyarországon. Emlékezzünk vissza, ha más nem, a történelemkönyvek segítségével, hogy ezek a folyamatok, akár a honfoglalásról, akár a kereszténység felvételéről beszélünk, nem áldozatok nélküli feladatok volt. Nagyon sok áldozatot vállaltunk akkor, és ez most sem lesz másképp. Ezért azt mondom, hogy csatlakozni, éspedig minden lehetséges áron, és ez a minden lehetséges ár nem mond ellent annak, ha úgy fogalmaznék, hogy csatlakozni, éspedig bármi áron. Ugyanis az Unió részéről egy objektív korlátja mindenféleképpen van a rossz megállapodásnak, ez az objektív korlát pedig az, hogy az Európai Uniónak nem érdeke, hogy olyan feltételeket kényszerítsen bármilyen tagjelöltre, bármilyen csatlakozó országra, amibe az belerokkan, és ezáltal beimportáljon saját magának egy örökös konfliktushelyzetet, egy örökös kárpótlási szituációt. Tehát itt új szemléletre, új szokásrendre és új jogrendre van szükségünk ahhoz, hogy jól és okosan tudjunk helytállni az Európai Unióban.

Viszont az áldozatokat sem a kormány, sem a társadalom nem úgy képzeli el, még akár a mezőgazdaság vonatkozásában sem, hogy a mezőgazdaságtól várjuk az áldozatokat. Minden áldozat, amit ebben az országban hozunk az uniós csatlakozás érdekében, az egész társadalom dolga lesz.

Felmerülhet a kérdés: nem csatlakozunk. Ennek az alternatívája, a perifériára szorulás, a leszakadás és a közös döntésekből való kimaradás, éppen ezért szeretném még egyszer megismételni: a tárgyalások hátralévő időszakát úgy kívánjuk tölteni, hogy hatékonyan, jól tudjunk csatlakozni az Európai Unióhoz, és nem veszítjük szem elől azt, hogy minden lehetséges áron.

Végezetül, egy-két keresetlen szót hadd mondjak a mai ülésnapunk környezetéről. Itt néhány megjelent vagy meg sem jelent képviselő a vezérszónoklatok után máris kirohant, és az itt egyébként amúgy sem nagy számban jelen lévő sajtónak mindenféle ötletszerű nyilatkozatokat tesz, tett, talán még a délután során is tenni fog. Ne csináljuk ezt!

Tisztelt Országgyűlés! Tárgyaljuk ezt a témát felelősen, és nagyon-nagyon szépen kérem a sajtó képviselőit, hogy az eddigi felületességeken túlemelkedve most már a témákat kellő komolysággal kezeljük, ugyanis december 13-án ez az ország megállapodni készül az Európai Unióval.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon remélem, hogy az elnök urunknak ma már többször is elkövetett szóbotlása nem egy freudi elszólás, hogy "Földművelődésügyi" Minisztériumról beszél. Ez a képtársítás, azt hiszem, az önnek adott válaszomban most éppen kapóra jön, hiszen valóban, nemcsak a földet kell művelni, hanem a földet művelő emberek művelődésével is nagyon sokat kell foglalkozni, nyilván az új kihívások, az európai uniós csatlakozás küszöbén pedig különösen.

Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a tárca vezetése, de azt hiszem, nemcsak a tárca vezetése, hanem talán még ellenzéki oldalon is ezt tudják, valami hihetetlenül nagy feladat előtt állunk. Ez egy közös felelősség, hogy azt a sok százezer embert, aki az információtól relatíve elzártan, vidéken, kistelepüléseken él, bizony helyzetbe kell hozni. Természetesen a legjobb eszköz erre a képernyő, és a tárca az elmúlt hetekben különböző pályázatok révén nagyon komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a televízióból minél több és több hír kerüljön az emberek elé.

A másik, hogy a középfokú szakmunkásképző intézetekben, a mezőgazdasági oktatási intézményekben rengeteg, tankönyvként is használható, Európai Unióval foglalkozó könyvet juttattunk el. De ami a legfontosabb, és azt hiszem, hogy erre különös mértékben érdemes úgymond visszatérni, hogy ma Magyarországon az agrár-felsőoktatásban, hála istennek - meg egy komoly országos teljesítménynek is -, minden egyes felsőoktatási intézményben van európai kurzust vivő intézmény, vagy ha úgy tetszik, európai uniós tanszék, intézet és hasonló szervezet.

Ezeknek kellene és ezek lesznek is a bázisai annak a tudásátadásnak, amelyben egyébként mérhetetlen módon számítunk az agrárium környékén dolgozó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) összes létező civil szervezet segítségére. Még annyit talán, ha az elnök úr ad nekem még tíz másodpercet, amiben mi gondolkodunk: több tízezer fórumot kell tartsunk egy év alatt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Egy kicsit csodálkoztam, hogy minek is örülnek itt az ellenzéki padsorokban, ugyanis a kérdés valóságtartalmáról nem igazán győződtek meg, de mindenesetre nagyon tetszett nekik a kérdés. Tehát mindent lehet hazudni, csak szép legyen.

Szóval, úgy hangzott a kérdés, hogy etikus-e az a kinevezési mód, amit a képviselő úr elmondott. Azt mondom: az nem, csakhogy a valóság nem is az, amit a képviselő úr elmondott. A valóság ezzel szemben az, hogy László Győző úr valóban végzett a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán is, ezt követően pedig az Államigazgatási Főiskolán is elvégezte a megfelelő szakot, méghozzá az igazgatásszervezői szakot, és ez alapján, a vonatkozó magyar törvények értelmében, tökéletesen eleget tesz annak a szakmai kritériumnak, ami az ő mostani funkciójában kívánatos.

Mindenesetre azt azért érzékeltem a kérdéséből, hogy Szombathely városában valóban, főleg Fideszhez közel álló körökben, könnyen előpattanhat az a gondolat, hogy ha valaki valamit betölt, akkor van-e hozzá papírja. Én úgy tudom, önöknek volt ez ügyben egy polgármestere, aki nem (Derültség az MSZP padsoraiból.) egészen normális úton szerezte be a szükséges papírjait.

Végezetül: mit üzenünk kormányoldalról a szakmájukat szerető állampolgároknak? Azt, amit az előbb elmondtam: kevesebbet kell önökre hallgatni, többet ránk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Lendületes felszólalást hallhattunk - ezt egyébként a nyugati konferencia-szakirodalomban is úgy mondják, hogy blabla. Ugyanis a helyzet az, hogy ön elég erőteljesen csúsztat, amikor az említett 60 milliárdos konszolidáció címzettjeként a mezőgazdaságban valamilyen fokon érintetteket írja körül. Tisztelt Képviselő Úr! A mezőgazdasági termelőket érintette és érinti ez a bizonyos adósságkonszolidáció.

Természetesen az új típusú szövetkezetek is szóba hozhatók ebben a kategóriában, éspedig pontosan úgy, ahogy ön mondta, hogy mivel ezek zömében - hangsúlyozom, zömében - kereskedelemmel foglalkoznak, ezért nem tekintendők termelő típusú intézményeknek, márpedig ennek a rendezésnek a célja, még egyszer mondom, a termelők adóssággondjainak enyhítése volt.

Amiben Medgyasszay úr is lobbizott, kétségtelen, pont ebbe a kategóriába esik, vagyis kívül esik a törvény hatályán.

De egyébként úgy tudom, képviselő úr, hogy folyik ez a tehermentesítés, ha jól emlékszem, már ön is megkapta a fagykárra vonatkozó pénzt. Tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy ön személyes példájával is megnyugodhat abban, hogy a termelők - amennyiben ön valóban termelő - hozzájutnak ezekhez az adósságrendezési pénzekhez.

Egyébként mindenféle kárpótlás jellegű intézmény kiterjeszthető szinte tetszőleges horizontokra. Itt a költségvetés lehetőségei, illetve az államháztartás lehetőségei addig terjedtek, hogy azok, akik a földön dolgoznak, kapják meg azt az adósságkonszolidációs lehetőséget, amit végül is megkaptak, illetve részben kártalanítsuk őket az őket ért aszály-, illetve fagykárokért.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselő úr, nagyon köszönöm a megerősítést, tehát akkor a fagykár rendben van, ezt nagy örömmel veszem. Mindenesetre ez egy csomagban volt, tehát a 60 milliárd forintos keretből 45 ment a termelők adósságkonszolidációjára (Pásztohy András: Így van!) és 15 a fagykárra. Köszönöm szépen, tehát akkor ön mint termelő is személyes példájával bizonyíthatja, hogy folyik ez a program, megtörtént, és kellő módon zajlik tovább. (Font Sándor: Még mindig nem ért, államtitkár úr!)

Ez a szó, hogy termelő - önök egyébként úgy is szokták mondani, hogy gazda -, minden termelőre vonatkozik, még azokra a termelőkre is, akik egyébként kereskedelmi funkcióik ellátása miatt szövetkezeteket alapítanak, vagyis - megismétlem - a jogszabály így szól: regisztrált termelőnek kell lenni. Ha az gazda, gazda, ha az téesz, téesz, ha bármilyen típusú magángazdaság, szektorsemlegesen, aki termel és adósságcsapdában van, éven belüli hitel s a többi... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ön ezt ismeri nagyon jól, úgyhogy nem tudom, miért akarja letéeszezni az egész magyar mezőgazdaságot. (Pásztohy András: Így van! - Taps az MSZP soraiból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Igyekszem eleget tenni a megrendelésnek, és higgadt hangvételben gondolok válaszolni az ön igencsak higgadt hangvétellel feltett, ámde némi pontatlanságokat tartalmazó kérdésére.

Essünk túl először a nehezebbik részén, vagyis a tényleges kérdésre szeretnék válaszolni, összefoglalva. Tervez-e a tárca valamit a jövő esztendőben? Tisztelettel jelentem: van, éspedig van úgynevezett tőkepótló hitel. Ez mindig is volt, kétségtelen tény, hogy egy hangyányit erősebb feltételekkel, mint az ön által jelzett hitelkonstrukció, de jelenleg is van, van, van.

A másik kérdés pedig az, hogy lesz-e. Akkor erre megint az a válaszom, hogy igen: lesz, lesz, lesz, éspedig pont az EU-csatlakozás előtt azt a nagy feladatot szeretnénk ellátni, amelynek értelmében mozgósítani kívánjuk a gazdák erejét - az állam segítségével együtt - arra, hogy megfelelő birtokviszonyok alakuljanak ki Magyarországon a sok elaprózódott, pici telek helyett, és ezért tervezünk egy úgynevezett birtokfejlesztési hitelkonstrukciót megvalósítani.

(11.00)

A harmadik kérdéselem, amit ön föltett, hogy kárpótlás jelleggel, gesztus értékkel valamit óhajtunk-e tenni ön szerint bizonyos elmaradt dolgok tekintetében. Azt gondolom, hogy kárpótlás annak jár, aki kárt szenvedett. Önök, amikor ezt az eredeti, úgynevezett családi gazdaságokra való hivatkozással, ámde nem feltétlenül nekik szóló hitelkeretet megalkották, akkor tulajdonképpen tudható volt, hogy ez jó esetben falvanként egy, maximum kettő darab gazdának jut, az összes többi meg ezt az egyet vagy kettőt fogja irigyelni a falvakban. Ilyen értelemben önök bekódoltak a rendszerbe egy eleve hátrányos helyzetet körülbelül a gazdák 90 százaléka terhére. Most akkor nem tudom, milyen károk keletkeztek, amikor önök tulajdonképpen ezzel a konstrukcióval lényegében olyan folyamatokat provokáltak, amelyek nem lettek volna benne a gazdaságban. Azt pedig csak csendben teszem hozzá, nagyon higgadtan, hogy önök ehhez a hitelkonstrukcióhoz valahogy elfelejtették (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a pénzügyi forrásokat biztosítani. Viszontlátásra!

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! Igyekeztem jegyzetelni a főbb tételeket, amiket ön mondott, ugyanis valóban érdemes kicsit végigmenni ezen a listán, tekintettel arra, hogy rengeteg pontatlanságot, továbbá hamis állítást tartalmazott.

Kezdjük rögtön a kérdéssel! A kérdés úgy hangzott, miért nem fontos a kormánynak a magyar mezőgazdaság. Azt hiszem, az ilyen demagóg kérdéseket kellene a házból kiiktatni. Ön is nagyon jól tudja, hogy a jelenlegi kormánynak nagyon-nagyon fontos, úgy is mondhatnám, szíve ügye a mezőgazdaság, ami például a költségvetés mostani tervszámaiból is kitűnik: a mezőgazdaság azon ágazatok egyike, amelyik kiemelt prioritást kap a 2003. esztendő pénzügyi lehetőségeit tekintve.

Ön mondja, hogy nehéz napok jöttek a magyar mezőgazdaságra. Én meg azt gondolom, ezek a nehéz napok éppenséggel vagy fél évvel ezelőtt elmúltak. Nagyon őszintén mondom, hogy roppant furcsa az ön kritikáját hallgatni egy olyan párt részéről, amelyik az előző négy esztendőben nem kisebb mételyt - és most figyeljen: - szabadított rá Magyarországra, mint Torgyán József. Önök tapsikáltak négy éven keresztül annak az ámokfutásnak (Közbeszólások az ellenzéki képviselők padsoraiból.), amit az előző brigád végzett. (Ékes József: A Medgyasszay javaslata egész másról szólt. - Közbeszólás az ellenzéki képviselők padsoraiból: Csak a valóságot!) Megengedik, ugye, hogy elmondjam? Azt hiszem, én sem ordibáltam, amikor (Az elnök csenget.) önök szólaltak fel.

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem, hogy kellő higgadtsággal figyeljék egymás felszólalását!

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Font Sándor képviselő úr egyébként itt az elmúlt hónapokban mániákusan próbálja úgy beállítani a magyar mezőgazdaságot, mintha az az ötvenes évek téeszcséiből állna. Fölhívom képviselő úr figyelmét: olyan horderejű átalakulás, hogy az önök által idealizált és idillinek bemutatott családi gazdasági rendszerre épülő mezőgazdaságot téeszcsévé átformálni egy fél év alatt, azért ez, attól tartok, enyhén szólva lehetetlen - még Torgyán Józsefnek és önöknek sem sikerült volna.

(9.20)

De beszéljünk a tényekről, már csak azért is, mert ön szintén említette ezt a bizonyos 60 milliárd forintos plusz segítségkeretet, amelyet egyébként a Medgyessy-kormány biztosított az idei esztendőben a gazdák számára.

Képviselő úr, két számot mondok. Az egyik az, hogy a rendszerváltás előtt körülbelül 1500 téesz volt Magyarországon. A 60 milliárd forintos támogatási keretre - kapaszkodjon meg! - 50 ezer pályázat érkezett. Ha ön ezek után azt meri gondolni, hogy itt most valamiféle téeszcsék támogatásáról van szó, akkor én nagyon bízom benne, hogy ezek a számok meggyőzik. Nem hiszem, hogy ha a jelentkezők harmincszorosa az, aki itt most bemutatta a maga problémáját, akkor itt valami téeszcsévilágról beszélnénk. Ráadásul én azért visszakérdeznék: most mi baj van a téeszekkel? Azok is pontosan olyan, a tagok önkéntes döntései alapján létező szervezetek, mint bármilyen más gazdálkodási formák.

Na, akkor vegyük tovább! Ön azt mondja, hogy nem kapják meg a gazdák azt a bizonyos 10 százalékos plusz előnyt, a családi gazdaságok. Én ezen a fórumon már többször elmondtam, egyebek közt önnek is: megnéztük, hogy az Orbán-kormány idején kik kaptak a gazdahitelkeretből 100 millió forint fölötti segítséget. (Font Sándor: Ez nem a 10 százalék!) Alapvetően rt.-k, kft.-k és mindezek tetejébe városi cégek. Ez volt az önök családi gazdasági projektje. (Keller László: Erről beszéljetek!)

Még egy: az agrárkamarák rá akarják tenni a kezüket a falugazdász-hálózatra... Szóval, csak úgy hozom vissza ezeket a demagógiákat. Kérem tisztelettel, semmi közük az agrárkamaráknak a falugazdász-hálózathoz. A kamarákat valóban a kormány szeretné egy kicsit megerősíteni, merthogy önök szétverték a kamarai rendszert, ezzel szemben pontosan arról van szó, hogy a minisztérium területi hivatalai kapnak plusz erőforrást annak érdekében, hogy a kamarákkal való együttműködést tudják erősíteni.

Az EU... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Akkor azt majd a következő hozzászólásban mondom, mert lesz még egy napirendi előtti. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A szakirodalom is azt mondja, hogy egy demagóg mondatot bemondani, arra bőven elegendő hat másodperc, és átlagosan hat perc magyarázat (Dr. Turi-Kovács Béla: Ennyi idő alatt be lehet fejezni.) szokott szükségeltetni ahhoz, hogy azt érdemben meg lehessen válaszolni. Ennélfogva, minekutána most ön egy ilyen demagógiaáradatot öntött a Ház nagytermébe, ebből én most csemegézni szeretnék (Dr. Turi-Kovács Béla: Most kell befejezni!), mert sajnos nem lesz annyi időm, hogy érdemben mindegyik mondatára visszatérjek. Csak csendben mondom az irodalmi pontosítás végett, hogy nem Szatmári, hanem Huxley volt, aki ezt az említett idézetet mondta, de nem ezen fogunk vitatkozni.

Szóval, én azt belátom, hogy ön, mint a Torgyán József-rajongóklub egykori tagja (Derültség a kormánypárti padsorokban.), most itt szintén próbál egeret, békát, kígyót, mindent ráönteni a mostani kormányra, különös tekintettel az európai uniós csatlakozási tárgyalásokra. Kérem szépen, hogy pontosítsuk a dolgokat: mi azt mondtuk, hogy az előző kormány tárgyalási stratégiájában az volt a hiba, hogy nem volt képes elérni olyan eredményt, amely Magyarországnak korábban meglévő, a többi tagjelölthöz mért helyzeti előnyét stabilizálta volna, hanem beleszürkítette ugyanabba a masszába, amely aztán végül is tízek formáját öltötte.

(9.30)

Azt csak megint a pontosítás kedvéért jegyzem meg, hogy a főtárgyaló személye az önök kormányában is ugyanaz a személy volt, aki jelenleg, következésképpen én attól tartok, nem valószínű, hogy ő egyik napról a másikra a feje tetejére állította volna a világot.

Ami az uniós tárgyalásokat illeti, azt hiszem, ez a fórum alkalmatlan arra, hogy most, a tárgyalások végfázisában a konkrét számokról említést tegyek. Várjuk meg december 12-ét, az lesz az igazság órája, akkor várható a megállapodás Magyarország belépéséről.

Szeretném tisztelettel elmondani a képviselő úrnak, hogy az a fantasztikus energia, amivel ez a kormány tárgyalt, tulajdonképpen a többi 9 tagjelöltet szinte húzta maga után az ügyben, hogy hogyan lehet megjavítani az eredetileg egyébként valóban eléggé vékonyka feltételeket. Szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy a kvóták tekintetében vannak olyan kvóták, ahol két és félszeresére sikerült kialkudnunk a mostani tervszámokat ahhoz képest, amit az Unió eredendően ajánlott, de egyébként minden kvóta tekintetében jelentős javulást sikerült elérni.

Ami ezt a bizonyos 25 százalékot illeti, a képviselő úr figyelmét is felhívom - ön valószínűleg szakembernek gondolja magát, tehát lehet, hogy van némi befogadóképessége az ügyben, hogy megértsen bizonyos számokat -, kérem szépen, az Európai Unió támogatási szisztémája három komponensből áll, és ezek közül csak az egyik a közvetlen kifizetés. Valóban, itt volt és jelen pillanatban is létezik a tárgyalóasztalon egy 25 százalékos ajánlat, de szeretném azt mondani, hogy pont a tegnapi nap, azt hiszem, jelentős áttörést hozott, tekintettel arra, hogy ez a szám minden jel szerint lényegesen nagyobb lesz.

A másik. Kérem, ne nézzük gyereknek a mezőgazdaságban élőket! Ne nézzük gyereknek az agráriumból élőket! Felnőtt emberekről beszélünk, akik nagyon is jól ismerik a saját érdekeiket, és ha ön azt mondja, hogy valahol valamelyik... Gondolom, szintén ebben a Torgyán József-rajongóklubban hallhatta azt, hogy ez a kormány mutogató kormány. Rendben van, elfogadom, hogy önöknek ilyen szlengjük van. Mi is járjuk az országot, és őszintén meg kell mondanom, hogy egy nagyon komoly bizalom jelét érzékeljük mindenütt, és azt is hozzá kell tennem, hogy nagyon meghálálják azt a nyílt beszédet, amit mi az emberekkel folytatunk.

Itt szeretnék visszatérni arra - igaz, az előbb Font Sándor úr említette, de ugyanaz a klub -, hogy olyan mondatokat adnak, vagy akarnak adni a számba, amelyeket nem mondtam. Én annyit mondtam, és ezt továbbra is tartom, és ez nyilvánvaló dolog, hogy évszázados tendencia, hogy csökken a mezőgazdaságból élők száma, ennek okán ez a kormány azt vállalja fel, hogy középtávon félmillió új munkahelyet teremtsen vidéken. Ha önök ezt ki akarják forgatni, ám tegyék, mindenesetre ezzel egészen biztosan nem fogják megnyerni a vidék szimpátiáját. Ráadásul, ha szabad ennyit még hozzátennem, az önkormányzati választások eredménye alapján - amikor, már bocsánat a kifejezésért, elnök asszony, de tényleg a jobboldallal lett felmosva a padló, különösen a kisfalvakban -, én nem gondolom azt, hogy ez a bizalmatlanság jele lenne, vagy az önök demagóg politikájának valamiféle megtapsolása.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Font Sándor: Még néhány ilyen felszólalás, és meg lehet nézni a népszerűségi listát.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőház! Mind a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvényt, mind pedig az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt 1998. március 16-i ülésnapján fogadta el az Országgyűlés. Jelen törvényjavaslat is egymást követően tartalmazza a két törvény módosítását.

A géntechnológiai tevékenységről szóló törvényt 1998-ban az Országgyűlés 90 százalék feletti támogatással fogadta el, megalkotva Közép-Kelet-Európa első ilyen tárgyú törvényét. A közép-kelet-európai államok közül többen ezt használták fel hazai szabályozásuk alapjául. A törvény előterjesztője akkor is az agrártárca volt, mivel a géntechnológiai tevékenység szabályozásának igénye elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszer-előállítás területén jelentkezett, ám maga a szabályozás általános, keret jellegű. Ez azt jelenti, hogy a gyorsan változó részletszabályokat alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmazzák.

Az 1998-ban elfogadott törvény két európai közösségi irányelvre épül, amelyek a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerű felhasználását, valamint a géntechnológiával módosított szervezetek szabad környezetbe való kibocsátását szabályozzák.

A törvény hatálybalépése óta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kiépítette a törvény végrehajtásához a mezőgazdaság és az élelmiszer-ipar területén szükséges alap-intézményrendszert. Megalakult továbbá a 17 főből álló, géntechnológiai eljárásokat véleményező bizottság, amely véleményével, javaslataival segíti a géntechnológiai hatóságok engedélyező tevékenységét. Létrehozásra került egy OECD-rendszerű, magyar és angol nyelvű internetes adatbázis a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutató Központban. A géntechnológiai eredet kimutatására alkalmas hatósági laboratóriumokat alakítottunk ki a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutató Központban, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetben és az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézetben. Ezzel lehetővé, illetve egyes területeken rendszeressé vált az országba beérkező élelmiszerek, takarmányok, vetőmagvak és egyéb termékek ellenőrzése. Az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során Magyarországot ezen a területen a jogharmonizáció és az intézményrendszer tekintetében is jól felkészültnek nyilvánították.

Jelenleg Magyarországon géntechnológiával módosított növény- és állatfajta nincs termesztésben, illetve tenyésztésben. Az FVM évente öt-hat szabadföldi kísérletre adott ki - az Európai Uniónál egyébként szigorúbb feltételekkel - engedélyt.

A törvény módosítását az Európai Közösség normáival való harmonizáció, a nemzetközi és a hazai tudomány újabb eredményei, valamint a gazdasági életben, illetve a közigazgatásban történt változások indokolják. A géntechnológiai tevékenységről szóló törvény hatálybalépése óta a terület szabályozását érintő közösségi jogszabályok nagymértékben módosultak. Az új normák lényegesen nagyobb figyelmet fordítanak a géntechnológiával módosított szervezeteknek és az azokból készült termékeknek az emberi egészségre, valamint a környezetre gyakorolt hatása, illetve a géntechnológiával módosított szervezetek nyomon követésére, jelölésére és ellenőrzésére. Ezzel összhangban módosul a magyar szabályozás törvényi szinten és a végrehajtási jogszabályok szintjén is.

Az új rendelkezések közül fontos megemlíteni, hogy a módosítás elfogadása esetén a törvény az Európai Unióval megegyezően rendelkezne a humán- és állat-egészségügyi kezelésre használt, antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát hordozó géneket tartalmazó készítmények forgalomból való kivonásáról, amelyek az emberi egészségre, valamint a környezetre veszélyt jelenthetnek. Elnézést, hogy ilyen bonyolultak a fogalmak, de ilyen bonyolult a világ is. Az ilyen, forgalmazásra engedélyezett készítményeket 2004 végéig, a kibocsátásra engedélyezetteket pedig 2008 végéig kell kivonni a forgalomból a javaslat szerint.

A törvény hatálya továbbra sem terjed ki az emberi génállomány módosítására, amely a köznyelvben rendszerint klónozásként szerepel. Az erre vonatkozó szabályokat az egészségügyről szóló törvény tartalmazza, egyes tilalmak pedig a büntető törvénykönyvben szerepelnek.

A hatósági rendszerben nem történik változtatás, továbbra is három tárca: az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium rendelkezik géntechnológiai hatósági jogkörrel, emellett az engedélyezések során a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jár el szakhatóságként.

(15.30)

Jelen törvényjavaslat változatlanul hagyja a törvény keretjellegét, mivel a biotechnológiában, ezen belül a géntechnológiában olyan gyors a tudományos-technikai előrehaladás, hogy a különböző műszaki paraméterek, határértékek akár évente is változhatnak, melyek törvényi szinten való folyamatos követése elképzelhetetlen. Ezért ezeket a kormány, valamint az érintett miniszterek által kiadásra kerülő rendeletekben indokolt szabályozni. Az egyes szakterületekre, többek között a növényfajtákra, a vetőmagvakra, a takarmányokra, az élelmiszerekre, az állatgyógyászati, illetve az ipari készítményekre vonatkozó speciális szabályozási elemeket az ágazati jogszabályokba szükséges beépíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Jelentős előrelépés történt a hazai állatvédelem területén 1998 márciusában, amikor az Országgyűlés hosszas előkészítő munka után elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. számú törvényt. Ez a hiánypótló, még a környezetvédelmi tárca által beterjesztett kerettörvény a hatályba lépése óta eltelt időszakban a tapasztalatok szerint és a legtöbb érintett szakember, valamint a civil állatvédő szervezetek jelentős részének megítélése szerint is jól vizsgázott, megfelelt a kitűzött céloknak. A parlamenti jóváhagyást követően a feladatmegosztásban rövid időn belül változás történt, amelynek következtében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium lett a témakörért első helyen felelős tárca. Ezzel összhangban a törvényhez kapcsolódó végrehajtási jogszabályok megalkotásának döntő része az agrártárca hatáskörébe tartozott.

A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának egyik feltétele, hogy az állatvédelem hazai jogi szabályozása illeszkedjen a közösségi állatvédelmi jogszabályokhoz, hiszen az állatok védelmére vonatkozó szabályozás igen szoros és közvetlen kapcsolatban áll számos, az integráció folyamatában alapvető kérdéssel, mindenekelőtt az áruk közösségen belüli szabad áramlásával. A most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat beterjesztését emellett az állatok védelméhez fűződő, elsősorban etikai és emberiességi megfontolásokon alapuló érdekek, az eltelt időszak során szerzett hazai és külföldi tapasztalatok, valamint a szakmai és a civil szférából érkezett jobbító szándékú javaslatok tették indokolttá.

A törvényjavaslat a jogszabály alkalmazási körét illetően részben pontosító, részben kiegészítő jellegű rendelkezéseket tartalmaz, így a törvény hatályát a javaslat kiterjeszti azzal, hogy az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseket a jövőben a vadon élő állatokra is alkalmazni kell.

Az állatvédelmi törvény alkalmazási körével szoros kapcsolatban álló alapfogalmak tekintetében a javaslat alapvetően a közösségi szabályozással való fokozottabb harmonizálás érdekében tartalmaz módosításokat. A fogalommeghatározásokban számos korszerűsítés jelenik meg, így az állattartók fogalmának meghatározása során a hangsúly - az állategészségügyről szóló törvény meghatározásához is igazodóan - az állatért való felelősségre helyeződik. Az állatkísérlet fogalmát a javaslat a közösségi jogszabályok terminológiájának átvételével az alapfogalmak közé emeli, valamint új alapfogalomként építi be a törvénybe az állat életének humánus kioltását. A hatályos állatvédelmi törvény az állat küllemének megváltoztatása érdekében, illetve más, nem az egészség megóvása érdekében végzett sebészeti beavatkozások általános tiltása mellett jelenleg lehetővé teszi a fajtajelleg fenntartására irányuló sebészeti beavatkozások elvégzését.

A továbbiakban ugyanakkor már nem indokolt az eddigi szabályozás széles körben való fenntartása. Ennek megfelelően a javaslat szerint az állatorvosi szakma szabályainak szigorú betartása mellett csak abban az esetben végezhető el a farokkurtítás, illetve a fülkorrekciós műtéti eljárás, amennyiben a hivatalosan elismert tenyésztő szervezet tenyésztési programjában az erre vonatkozó speciális küllemi előírás szerepel.

A hatályos állatvédelmi törvény az állat életének kioltását csak elfogadható ok vagy körülmény esetén engedélyezi. Ezek közül jelen javaslat az élelmezési célt a vágóállatok körére szűkíti. Az ilyen, valamint a prémtermelés céljából történő felhasználás alól a kutyát, a macskát kivonja, valamint a fertőzésveszély részletesebb és szakszerűbb leírása érdekében az arra vonatkozó jelenlegi megfogalmazás helyébe a fertőző betegségek kontrollját, illetve az ellenük való védekezést helyezi.

Az egyes állatok védelmére vonatkozó külön szabályok módosítása keretében a javaslat az állatvédelmi törvény korszerű szabályozási koncepciójának jegyében fogalmazza meg azt az új rendelkezést, amely szerint a vágóhidak kialakításának, berendezéseinek és felszereléseinek, valamint azok működésének biztosítania kell az állatok kíméletét mindenfajta elkerülhető izgalomtól, fájdalomtól és szenvedéstől.

Az egyik legjelentősebb társadalmi érdeklődés által kísért állatvédelmi szabályozási terület, az állatkísérletekre vonatkozó előírások körében a módosítás pontosítja az engedélyezés feltételeit, valamint részletes előírásokat tartalmaz az állatkísérletek végzése tekintetében. A szakmai és a civil állatvédő szervezetek azonos véleményét egyaránt megfogalmazza az az előremutató előírás, amely szerint nem végezhető állatkísérlet abban az esetben, ha ismert olyan más, tudományosan megfelelő és a várt eredményt szolgáló módszer, amely állat használata nélkül megvalósítható. Az állatkísérletek végzéséhez kapcsolódó igen jelentős, egyúttal talán az egyik legnagyobb társadalmi érdeklődésre számot tartó módosítás szerint háziasított állatfaj kóbor egyedét kísérlet céljára 2004. január 1-je után felhasználni nem szabad. A fenti módosításokkal, valamint a szakmai és a társadalmi igényekkel összhangban a tervezet a felhatalmazó rendelkezések vonatkozásában is kiegészítéseket eszközöl.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot - az előzőekben elmondottak alapján - támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tulajdonképpen az a szándékom, hogy egy picit, részben közreműködve itt a vitában, de nyilván még nem megelőlegezve a vita további részét, főképpen a vita lezárását, köztes felszólalás jelleggel szeretnék egypár reflexiót tenni arra, ami itt ma elhangzott.

Hallgatva azokat a felszólalásokat, amelyek pontosításokat kérnek, irányoznak elő, azt gondolom, hogy ezeket jó szándékkal meg kell fontolni. Ezt a kormány nevében természetesen vállalhatom is. Azonban a mennyiség nyilván itt is átmehet minőségbe, mert amikor egy pontosítás már eltéríti a tényleges szándékokat azok valós irányától, akkor én azt gondolom, hogy ott már komolyabb problémáink vannak.

Azt hiszem, akkor járunk el okosan, ha tudományos vitákat nem próbálunk ebben a törvényben elrendezni, hanem addig megyünk el, ameddig lehet. Nekem eszembe jutott az az eset, amikor először ember lépett a holdra, akkor lehetett látni azt a lépést. Aztán az illető azt mondta, hogy ez kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek. Nyilvánvalóan ott is el lehetett volna mondani, hogy léphetett volna egy kicsit stílusosabban is, két milliméterrel errébb vagy arrébb, hosszabbat, rövidebbet, de a lényeg az, hogy megvolt a nagy lépés. Itt is, mint minden más törvénynél azt kell nézni, hogy mi a törvényalkotó szándéka. A szándék pedig kettős. Az egyik, hogy az erkölcsi normáink mai kialakult fejlettségéhez is igazítsuk magát a törvényt, hiszen azért lássuk be, hogy azért 15, 20, 30 évvel ezelőtt is az nem volt egy különösebben elítélendő dolog, ha valaki egy állatot... - hát nem kínzott, de mondjuk hogy bántalmazgatott, sőt még a gyereknevelésben is ez egy elfogadott dolog volt. Ma már ez teljesen felháborítja az átlagembert, és azt hiszem, hogy az nagyon helyes is, ha ezeket a normákat akár követi, akár egy picit még meg is előlegezi maga a törvény.

Elöl járni. Van nekünk egy törvényünk, s 1998-ban ezzel a törvénnyel valahol Európában, azért lássuk be, az élre törtünk. Most eljött az idő, hogy ezt karbantartsuk, azon oknál fogva, hogy közben az európai szabályozás is hozott ezt-azt, különböző direktívák különböző igényeket fogalmaznak meg. A direktíváknál sem a pontos szabályozás a lényeg, hanem az igényeknek, a szándékoknak, az elemi céloknak a megfogalmazása, és szerintem egy törvénynek sem kell feltétlenül a perfekcionalizmus irányába elmozdulni, mert akkor előfordulhat, hogy rossz törvényt is hozunk. Minél tökéletesebben próbálunk szabályozni valamit, annál nagyobb a rizikója annak, hogy rossz törvényt hozunk. Itt csak utalok arra például, hogy az egyik felszólaló kifogásolta a "jelentős mennyiség" használatát. Valóban, a jelentős mennyiségű látszólag egy dodonai szó - persze, meg tudom magyarázni egy másik dodonai definicióval, hogy jelentős mennyiség az, aminek számottevő következményei vannak. Aztán ezt lehet még jobban cirkalmazni, a végén eljutunk odáig, hogy tulajdonképpen mindenki értette az elejétől kezdve, hogy miről van szó, de azért elkezdtünk róla vitatkozni.

Annál is inkább nem lehet olyan dolgokat elvárni ettől a törvénytől, amik nem feltétlenül igazodnak az élethez, mert többen hivatkoztak a dohányzás elleni törvény parlamenten belüli megszegésére és egyebekre. Vitatható. Nézzük meg, hogy egy egész térnyi hosszú épületben miért is van, hogy egyetlenegy pici lyuk van kijelölve a dohányzás céljára. Lehet, hogy azért dohányoznak máshol is a kedves képviselő urak vagy hölgyek, mert amúgy egyébként rosszul lett kijelölve az oda tartozó hely. Igen, valóban nem lehet bemenni egy rendőrnek a lakásokba, ott ellenőrizni, hogy az állatvédelmi előírásokat éppen hogyan szegik meg vagy nem szegik meg, de pontosan ez a nagy értéke ennek a törvénynek, hogy belehozza a civil kontroll lehetőségét az életünkbe. Én egészen biztos vagyok abban, hogy ha valahol valakinek a lakása környezetében, a lakókörnyezetben a lakótársak vagy a szomszédok észlelik, hogy nem nagyon megy minden rendben állatvédelmileg abban a lakásban, és oda bemegy - nem behatol -, becsenget egy civil testület, s kérdezi, hogy bejöhetek-e egy picit, s azt fogják mondani, hogy igen, akkor azt meg lehet beszélni. Legalább ezeket a lehetőségeket teremtsük meg, és igazából csak szerettem volna mondani, hogy a mindenre kiterjedő és minden részletet igénylő szabályozás meglehetősen kockázatos.

(17.00)

Így én azt kérném a képviselőtársaimtól, hogy a módosító indítványok megfogalmazásakor a tényleg szükséges mértékben indítványozzuk ennek a törvénynek a módosítását, ne akarjunk gyakorlatilag mindent belepréselni, vagy ebből a törvényből égen-földön mindent kihozni.

Különösen esetleg el nem döntött, ámde egyéni szándékokat mégis csak tükröző ügyeket, ha lehet, ne hozzunk ide, és ne terheljük meg a törvényalkotás folyamatát.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam egy olyan, nagyon fontos témára hívta fel a figyelmet, ami egyébként a jelenlegi, változóban lévő agrárpolitikának egyik sarkalatos pontja, különös tekintettel a vidékfejlesztés, illetve a részfoglalkoztatás területeire. Mint képviselőtársam is tudja, az Európai Unió jogszabályainak átvétele, az úgynevezett jogharmonizáció, versenyképességünk növelése és maga a vidékfejlesztési politika szükségessé teszi, hogy a termelők az elégtelen szervezettségükből adódó hátrányokat csökkenthessék.

(11.50)

Ennek érdekében, azt hiszem, hogy azok az intézkedések, amelyek történtek - és erről pillanatokon belül szólok részletesen is - csak termékpályás rendszerben érhetők el, képzelhetők el, hiszen egyrészt a technológiai, piaci, de nem egy esetben a fogyasztói szokások is ezt követelik, pláne, hogyha még ide vesszük a kiemelten megjelent élelmiszer-biztonsági szempontokat is.

Természetesen a tárcának nem feladata, hogy beleszóljon a termelők szabad szerveződéseibe, de ezeket mindenképpen ösztönözheti. Ennek érdekében a termékekre szakosodott együttműködések támogatása jegyében a termelői csoportokról szóló 85/2002. FVM-rendelet gyakorlatilag lehetővé teszi immár, hogy mindenütt növekedjék a termelői érdekű nagykereskedelem és élelmiszeripar súlya.

Mint képviselőtársam is tudja, mind a tészek, mind a termelői csoportok többségükben beszerző-értékesítő szövetkezetek formájában működnek, amelyek egyébként az EU szabályainak megfelelően, állami elismerést követően válnak jogosulttá az EU-támogatásokra is. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unió a termelői támogatások döntő hányadát egyébként a termelői szervezeteken keresztül biztosítja, nagyon minimális, nagyon kevés az úgynevezett egyéni támogatások lehetősége.

Képviselő úr, a 2002-es évhez képest jelentősen növekednek az e célra fordított források, így a termelői szolgáltatások fejlesztésére mintegy 4 milliárd forintot szándékozik a kormány a 2003. évi nemzeti agrártámogatásokból e célra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) fordítani, ezen túlmenően pedig 1,8 milliárd forint jut a SAPARD-támogatásból ugyanerre a célra; mindösszesen 6,8. (Sic!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Valóban ez volt a szándék, hogy ne valamiféle záróbeszédet tartsak, hanem csupán néhány olyan kérdést érintsek, ami ennek a vitának az általános karakterét illeti.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita során, azt hiszem, hogy mindkét oldal, sőt mindhárom oldal, ha a kormányt külön oldalnak nézzük, megfelelő és kellő rugalmasságot tanúsított, és erre tett különböző vállalásokat, hogy jóindulatúan természetesen az előterjesztő is megfontolja azokat a felvetéseket, javaslatokat, amelyeknek vagy logikai, vagy pedig szakmai relevanciája van.

Ilyen körülmények között azt gondolom, hogy az itt lévő módosító javaslatok közül jó pár tartalmaz ilyen elemeket, és jelzem, hogy ezt nem politikai kérdésként fogja fel a kormány, hanem jóindulatú szakmai megfontolás tárgyává tesszük.

Természetesen azért azt is tudjuk és látnunk kell, hogy a parlament ülésterme, főleg a plenáris ülésterem, valójában alkalmatlan arra, hogy egészen mély szakmai kérdéseket megvitassunk, különös tekintettel arra, hogyha olyan fölvetések vannak, amihez tartozó diszciplína opponense például nincsen jelen, és akkor itt a laikus képviselőtársaink - mármint a géntechnológiai kérdések vonatkozásában laikus képviselőtársaink - csak egyféle igazságot hallanak, és a másik oldalt értelemszerűen nem, holott nyilván bonyolult szakmai kérdésekről van szó.

Azt hiszem, ez az ellentmondás vezetett oda, hogy itt még olyan polémiát is hallottunk, hogy szavazzuk meg a mag nélküli gabonát, és még hasonló buktatók itt felmerültek a vita során. Azt gondolom, hogy ezeket célszerű lenne elkerülni.

Vagyis megerősítem: nem politikai törvénynek látjuk ezt, ezt egy nagyon komoly szakmai törvénynek látjuk, következésképpen az előterjesztő is, és az előterjesztő befolyását érvényesítve én gondolom, hogy a kormányoldali pártok szintén hajlandóak arra, hogy befogadjanak olyan javaslatokat, amelyek ennek a törvénynek a tényleges céljait szolgálják. Viszont én azért a módosító indítványokat előterjesztőket meg arra kérem, hogy tanúsítsanak igen nagyfokú önmérsékletet, és próbáljuk meg a törvényhez csak a ténylegesen odatartozó és nagyon komoly nyomós indokokkal ellátott módosító indítványokat megtartani, hiszen ebben az esetben - mármint, amennyiben ez az önmérséklet nincsen meg - ez rendkívüli módon megnehezíti ennek a törvénynek a véghezvitelét.

Végezetül annyit mondanék, amire fél mondatban már utaltam, hogy mi is ennek a törvénynek a célja. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az expozéban is említettem, és ezt aztán több képviselőtársam visszaigazolta, hogy ennek a törvénynek a '98-as elődje valóban nagyon forradalmi, újszerű, európai léptékekben mérve is élenjáró törvény volt. Nyilvánvalóan ezt az előnyünket szeretnénk megtartani, és ahogy az élet halad tovább, a tudomány, az erkölcs és még sok minden más is módosult az elmúlt években, ilyen körülmények között tényleg célszerű ennek a törvénynek a karbantartása.

Az előterjesztőnek egyébként határozott politikai célja is volt ezzel a törvénnyel, hogy ezt most terjesztettük elő, ez a politikai cél pedig az, hogy legyenek olyan diszciplínák, köztük a géntechnológia világa, amelyben Magyarország európai mértékben is tartósan példamutató, iránymutató, hogy Magyarország legyen az Európai Közösségek számára is egyféle referenciapont, no pláne, ha még azt is hozzátesszük, hogy világméretekben sem elhanyagolhatóak azok az erőfeszítések, amelyek itt történnek.

Tehát ezekkel a gondolatokkal szeretném még egyszer az egész vitát kicsit abba az irányba terelni, hogy tényleg a legszükségesebb módosításra korlátozzuk a figyelmünket. Nyilvánvalóan az élet itt fog hozni még olyan fordulatot, hogy amit most egyébként borzasztó fontosnak és jónak gondolunk, esetleg azon is változás lesz az elkövetkezendő időszakban. Tehát azt hiszem, nem célunk az, hogy az ég adta világon mindent a lehető legnagyobb vitatott vagy nem vitatott pontossággal itt most megoldjunk.

Azt hiszem, hogy ha a törvényalkotó szándékát nézzük és a törvényben lefektetett célokat, akkor érdemes egy tudományos értekezés helyett egy igazi törvényt alkotnunk.

Ennyit szerettem volna mondani, elnök úr. Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Csak szeretnék reflektálni Pap János képviselőtársunknak a felvetésére.

Természetesen ez nem tíz perc és fél óra kérdése, hogy nekem van-e időm vagy nincs, de ugyanúgy érzem magamat, mint szerintem a teremben többen, hogy azért bizonyos szakmai kérdésekben jómagam is laikus vagyok, ami azt jelenti, hogy arra támaszkodunk, amiket írásos formában, akár előterjesztésként, akár az előterjesztést módosító indítványként kapunk, és ezeket tudjuk a magunk módján mérlegelni.

Én sokkal inkább azt ajánlanám fel Pap János képviselőtársamnak, hogy a minisztériumban is dolgoznak olyan szakemberek, akik ebben a kérdésben legalább annyira jártasak, mint ő. Én felajánlom, hogy Biacs Péter helyettes államtitkár úr konzultációra fogadja Pap János urat, és azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket akkor ott rövidre lehet zárni. Engem egyébként pró és kontra ugyanúgy meg lehetne győzni; én azt hiszem, hogy bizonyos szakmai, fogalmi szempontokat valóban nem a plenáris ülésen kellene tárgyalni; ezekre, mint mondottam, felajánlottam ezt a konzultációs lehetőséget. Természetesen a bizottságokat látnám egyébként én magam is igazán a mélyebb vitafórumoknak, mintsem magát a plenárist.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azt hiszem, hogy itt a teremben, a patkó mindkét oldaláról felhangzó taps igazolja az ön szavainak helyességét. Kétségtelen tény, hogy a mai világban Magyarországon a sajtó, különösen az elektronikus média valóban olyan állapotban találtatik, amiben a Duna Televízió léte, szerepe és működése egy üdítő színfolt.

Azt gondolom, valamennyien osztozhatunk önnek abban a gondolatában, hogy hovatovább a Duna Televízió jelen pillanatban az egyetlen igazi közszolgálati médium, még akkor is, ha hozzávesszük, hogy a kereskedelmi csatornáknak amúgy lenne közszolgálati feladatuk. Persze, az egy külön kérdés és külön vizsgálat tárgya is lehetne, hogy ezek a televíziók ezt a közszolgálatiságot miként látják el.

Ha már közszolgálatiságról beszélünk, talán legyen szabad visszaigazolnom azt a szavát, ami arról szólt, hogy most, amikor az uniós csatlakozás folyamatát éljük meg, immáron biztos meghívottként, mennyi mindenről kéne beszélnünk, és mennyi mindenről kéne a közszolgálati médiának is beszélnie. Nekem fájó tapasztalat, hogy például ma reggel pont a Duna Televízió tűzte volna napirendjére az uniós csatlakozás kérdéskörének egyik-másik szeletét, ehhez képest megint - szerintem kicsi mondvacsinált - belpolitikai botrányok vitték el az egyébként roppant értékes műsoridőt.

Ez persze nem von le semmit abból, amit ön a 10 éves Duna TV kapcsán elmondott. Valóban, a magam tapasztalatából megerősíthetem, hogy ha külföldön vagyok, és reggel a szállodai szobámban hírek után kutatok, akkor azért mindig nagyon jóleső érzés, hogy a Duna TV-t meghallgathatom, és bár persze mi, politikusok, azért nyilván eltérően tudjuk értékelni a híreket és azok kommentárjait, de azért korrekt híreket hallgatunk.

(9.20)

Azt szeretném kérni, nemcsak öntől, frakcióvezető úr, hanem sok mindenki mástól is, hogy talán a tízéves jubileum, és a tízéves jubileum alkalmából levonható következtetések bázisán álljunk neki egy nagy munkának: ez a nagy munka pedig az, hogy tegyük végre rendbe a hazai médiaviszonyokat. Tegyük félre azt az ostoba acsarkodást, ami ennek a kérdéskörnek a környékén az elmúlt időkben történt, próbáljunk egy nagy levegőt venni, nézzük át, hol tartunk, nézzük át, mik a lehetőségeink, és ténylegesen álljunk neki annak a feladatnak, ami szerintem a politikának kötelessége is: hogy gondoskodjon azokról a keretekről, amelyek révén és amelyeken belül az emberek ténylegesen a valós, igazi hírekkel találkoznak, valós, igazi magyarázatokkal, nem pedig mindenféle félrebeszéléssel vagy hazudozással.

Én már egy ideje játszom azzal a gondolattal, hogy talán más országok mintájára érdemes lenne Magyarországon is egy nemzeti médiaintézetet tető alá hozni, amely nemzeti médiaintézet egyesítené az összes közszolgálati orgánumot, olyan értelemben is, hogy egy fedél alatt tudja ezeket az orgánumokat, mert ez biztosíthatná azt, hogy valóban mindazok, akik a közszolgálati médiában dolgoznak, igazából egy nyelven beszéljenek velünk, az ország lakosságával is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány örül. Örül annak, hogy ezek a kérdések napirenden vannak, lesznek - szándékaink szerint minél gyakrabban - e Ház falain belül.

Ha az elmúlt héten lezárult csatlakozási tárgyalásokat értékelnünk kell, akkor valószínűleg nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az eredmények az álmaink alatt, de - láss csodát! - a realitások fölött zárultak. Mik voltak az álmaink? Az álmaink azok voltak, hogy olyan kvótákat harcoljunk ki, amelyek egyébként egy relatív, összefüggéstelen rendszerben, a történelemből kiragadott évjáratokban a lehető legjobb arcunkat mutatják. Az Európai Unió persze tárgyalópartner volt. A tárgyalópartnert ugyan meg lehet győzni okos érvekkel, de irreális dolgokat, attól tartok, nem szabad tőlük sem elvárni.

Én szeretném megvilágítani a helyzetet egyetlen, konkrét tekintetben: ez a sokat emlegetett tejkvóta. Ez a tejkvóta olyan lesz, mint valami állatorvosi ló, hiszen mindent erre próbálnak ráfogni.

Mi a realitás? A realitás az, hogy jelen pillanatban közel egynegyedével nagyobb kvótát sikerült kiharcolni, mint amekkora a tényleges magyar termelés. Itt nekem mindenki dobálózhat mindenféle számokkal, de egészen addig, amíg a mostani kvóta még azzal is több, hogy egyébként a magyar tejágazat túltermelésről panaszkodik - magyarul: nincs piaca, mert csak termel, csak termel, csak termel, a maga öntevékeny módján -, ilyen körülmények között, én azt hiszem, rossz megállapodásról beszélni nem szabad. Van mozgástér. De szeretném hozzátenni, hogy minden egyes kvóta tekintetében bőven van mozgástér. Ha egy hasonlattal élhetek, azt mondanám, hogy mondjuk 42-es Magyarország lába és 44-es cipőt vásárolt az Európai Uniótól. Van mozgástér bőven.

De hadd mondjam el azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy most, a héten hétfőn, Moszkvában járva, az annyira áhított, a visszatérés földjeként emlegetett orosz piacon, a következővel kellett szembesülnöm: ajánlatot kértek a magyar tejágazattól, mindössze 500 tonna vajra, és az volt a magyar tejágazat válasza, hogy nincs, jövő év első félévének végén esetleg lesz. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: A kicsiket nem számítottátok.)

(9.30)

Kérem szépen, én a magyar tejágazatról beszélek, abban kicsi is, nagy is, minden van.

De akkor még a kvótákról egypár szót. A tejet leszámítva az összes többi kvóta nem termelési kvóta, hanem támogatási kvóta. Magyarul: amire kvóta van, arra támogatás is van; amire nincs kvóta, arra támogatás sincsen. Konkrétan: körtére van támogatás, almára nincs; marhára van támogatás, sertésre nincs. Mármint a közvetlen kifizetésről beszélünk, nem a fejlesztési támogatásokról. Tehát ne gondoljuk azt és a közvéleményt se hitegessük azzal, hogy itt ezek a kvóták igazából beszűkítenek minket, hiszen elméletileg annyit termelhetünk, amennyit akarunk, legfeljebb nem kapunk rá támogatást, és próbáljuk meg eladni ott, ahol tudjuk. Ez ilyen pofonegyszerű, kérem szépen.

De ha még az álmokról beszélhetek, hogy mik voltak itt a különböző álmok: álmainkban sem gondoltuk volna, hogy pont az elmúlt miniszterelnök lesz ennek az egész európai uniós csatlakozással kapcsolatos tisztánlátásnak az egyik kerékkötője. Most, amikor tényleg a felkészülésre kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni, akkor próbáljuk a tényeket, a megállapodásos tényeket félremagyarázni. Elnézést a helytelen nyelvhasználatért: próbálják egyesek, nem mi próbáljuk.

Úgyhogy azt gondolom, kétszeresen is eljött a tisztánlátás ideje, tisztelt Ház, és azért, mert egyrészt most már belül vagyunk, most már de facto az Unión belül vagyunk, most már nekünk összuniós alapon kell átgondolnunk a dolgainkat, hogy azon belül milyen játékteret szeretnénk magunknak. A másik pedig az, hogy ki kell lépni abból a tulajdonképpen roppant pórias cipőből, ami úgy hangzik: félrebeszélünk és félremagyarázzuk a tényeket. Egyébként azt hiszem, az ellenzéktől igazán elvárhatjuk azt, hogy térjen vissza a helyes, korrekt útra. Nemzeti feladatról van szó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)