Felszólalás adatai

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a részletes vita vége felé engedjék meg, hogy egy rövid módosító javaslathoz egy rövid hozzászólást hadd tegyek meg. Ez a módosító javaslat a 47. sorszámot viseli, és a törvényjavaslat IX. cikkely (1) bekezdéséhez szól, amely eredetiben így íródott, hogy "Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és a tanítás szabadságát."

(15.30)

Én is egyetértek Harrach Péter képviselő úrral, aki ehhez módosítást nyújtott be, hiszen nem kellene olyan dolgot védenünk, ami nincs. A tanulásnak van szabadsága, a tanításnak azonban, valljuk meg őszintén, nincs szabadsága. Ehhez beadott képviselő úr egy módosítást, hogy törvényben meghatározott keretek közötti szabadságát kívánja védeni a tanításnak az alkotmánytervezet, alaptörvény-tervezet. És ez jól is van így. Engedjék meg, hogy röviden itt megindokoljam ezt. Ugyan a tanításban is vannak bizonyos elemek, amelyek szabadságot adnak, ilyenek például bizonyos pedagógiai módszerek kiválasztása, bizonyos taneszközök, tankönyvek kiválasztása, ott bizonyos fokú szabadság érvényesülhet, bár ott is vannak azért fontos szabályzók.

A tanítás teljes szabadsága nem létezik, hiszen pontos törvények, jogszabályok, rendeletek szabályozzák a tanítás működését. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a tanítás egyik legfontosabb kerete az iskola mint intézmény. És függetlenül attól, hogy ki annak az intézménynek a fenntartója, egy iskola, egy intézmény fenntartásához működési engedélyre van szükség, nagyon pontos és konkrét előírások alapján adják ezt ki, hogy milyennek kell lenni az épületnek, egy eszközjegyzék szabályozza, hogy milyen felszerelésnek kell jelen lenni, az alkalmazottaknak milyen végzettségűnek kell lenni, költségvetéssel kell rendelkezni. Tehát meg van adva pontosan, hogy milyen személyi és tárgyi feltételek szükségesek a tanításhoz, az oktatáshoz.

A tanítási év rendjét miniszteri rendelet szabályozza, és az oktatás tartalmát is szabályozzuk, hiszen létezik a Nemzeti alaptanterv, amiről persze lehet vitatkozni, hogy ez mai formájában mennyire nemzeti, mennyire felel meg egy kerettantervnek, de létezik egy ilyen, nevezzük kulturális nemzeti kánonnak, ami 16 éves korig ma szabályozza az oktatás-nevelés tartalmát. Léteznek helyi tantervek, léteznek pedagógiai programok, amelyeket a fenntartók elfogadnak. Tehát még egyszer szeretném megerősíteni azt, hogy támogatandó az ilyen irányú módosító javaslat, mert a tanításnak ilyen értelemben véve nincs szabadsága.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy gondolatot engedjenek meg: az Alaptörvény X. cikkelye az oktatáshoz való jogról szól. Nagyon helyes, hogy ez az alaptörvényben szabályozva legyen, azonban egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Mindig oktatásról beszélünk, és egy kicsit elsikkad, elsiklunk amellett, hogy a nevelés is legalább ugyanolyan fontos. Más törvényekben persze úgy is szerepel, hogy nevelési-oktatási intézmények, de a nevelés fontosságára szeretnék itt egy gondolat erejéig ráerősíteni.

A Nemzeti hitvallás része az Alaptörvénynek maga egy olyan szöveg, ami, azt gondolom, ha nem is nap mint nap foglalkoznak vele az oktatásban, de ezek a fogalmak, az ezeréves történelmünk, a kereszténység mint nemzetmegtartó erő, az emberi méltóság, a család és a nemzet, az ember becsületének alapja a munka, a békesség, biztonság, rend, igazság, szabadság, a Szent Korona, mind olyan fogalmak, amelyek hatalmas lehetőségeket adnak az iskolai nevelésben. És ha ma már annyi szép idézetet hallottunk ebben a Házban, engedjék meg, hogy én is egy idézetet hozzak ezzel kapcsolatban ide önök elé.

Az idézet: "Társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani. Az iskolában többet kellene nevelni, kevesebbet tanítani. Ez áldozatot jelent. Kisebb osztályokat, nagyobb elmélyülést a tanár részéről az egyes tanulóval való foglalkozásban, így több tanárt. De az eredmény minden áldozatot megérne." Nos, ezt az idézetet azért hoztam önök elé, mert egyrészt ez ma is időszerű, társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani, másrészt pedig, amiért idehoztam, ez Teleki Pál miniszterelnöktől származik, aki pontosan 70 évvel ezelőtt halt meg, április 2-án, máig tisztázatlan körülmények között. Azt gondolom, a gondolata is időszerű, illetve az ő tisztessége és becsülete a mai napig példaértékű lehet minden politikus előtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Babák Mihály: Így igaz. - Taps a kormánypárti padsorokban.)