Felszólalás adatai

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy melyik út járhatatlan, azt szerintem elég jól láttuk az elmúlt 8 évben. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Az az út járhatatlan, amelyik Magyarországot eladósítja, amelyben Magyarország sosem tud egy olyan hiányszámot mondani, amit betart. Az az út járhatatlan, hogy ha összehasonlítunk két számot, 2002-ben az államadósság a GDP arányában 52 százalékon állt, ma 79 százalékon áll. Ez az az örökség, amivel nekünk meg kell küzdeni, ez az az út, ami járhatatlan. Ennek az adósságfelhalmozódásnak egy része az a magánnyugdíjrendszer, az a második pillér, ami szintén fenntarthatatlan.

Az Országgyűlés előtt álló törvények és a kormány lépései is abba az irányba mutatnak, hogy egy kétpilléres rendszer jöjjön létre Magyarországon. Európa 18 országában ez működik. Németországban, Franciaországban, Ausztriában kétpilléres rendszer működik, egy társadalombiztosítási pillér és egy önkéntes, valóban a saját megtakarításokra épülő takarékossági rendszer a nyugdíjnál. Ebbe az irányba mozdulunk el. Nem szeretnénk olyan rendszert fönntartani, amely évente csak görgeti maga előtt az adósságokat.

Ami pedig a magánnyugdíjpénztárból átlépők vagyonával történik, többször is megtörtént már a kinyilatkoztatás, innen is megerősíteném, ha szükséges, hogy azt nem éli fel az ország, nem folyó kifizetésekre vagy más jellegű kifizetésekre fordítja. Azokból az államadósságot fogja törleszteni. Annak a 2800 milliárd forintnyi vagyonnak, ami jelen pillanatban a magánnyugdíjpénztáraknál van, több mint fele állampapírban található. Ez azt jelenti, amennyiben tömegével mennek át az állami pillérbe, akkor ezek visszavonásával automatikusan csökkenthető az a magas adósság, amibe önök az országot belekergették.

(13.40)

Nagyon sok mindenről beszélt - amikre nem szeretnék részletesen kitérni, mert szinte nem is lehet követni -, az árfolyamtól kezdve nagyon sok mindenig. Egy apró megjegyzést ha szabadna tennem. Nagyon sokszor illetik a magyar kormány gazdaságpolitikáját azzal a kifejezéssel, hogy szokatlan. Valóban szokatlan abban a tekintetben, ha azt nézzük, hogy mi van jelen pillanatban Európában. Jelen pillanatban az európai kormányok többsége - ön is utalt erre - az államháztartási kiadások erőteljes csökkentésével, mindenhol a kiadások megfogásával, az adók emelésével próbálja kezelni ezt a helyzetet.

A magyar kormány egy más utat választott, azt az utat választotta, hogy egyszerre stabilizálja az államháztartás hiányát, és egyszerre tesz lépéseket a gazdasági növekedés érdekében. És ha egyébként megnézzük, hogy gazdaságtörténetileg hogyan kezelték sikeresen a válságokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok az országok voltak sikeresek, amelyek egyszerre voltak képesek stabilizálni az államháztartást és adócsökkentéssel komoly lépést tenni a gazdasági növekedés beindítására. Lehet, hogy ez most a világban vagy Európában picit feledésbe merült, de ez az az út, ami igazán megoldást hoz. Egyébként vannak olyan vizsgálatok, amelyek megpróbálják összehasonlítani ezt a két pályát, amiből az derül ki, hogy a költségvetési megszorításokkal, ami az önök politikája volt, rövid távon ugyan lehet stabilizálni az államháztartást, de hosszú távon nem megoldás, és a hosszú táv már két-három éven belül jelentkezik. A mi politikánk vagy az az út, amiről ön beszélt, hosszú távon biztosítja az államháztartás stabilitását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)