Készült: 2024.03.29.12:12:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

14. ülésnap (1998.09.29.), 34. felszólalás
Felszólaló Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 26:02


Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Némi izgalommal állok ezen a helyen, már csak azért is, mert négy év után először van módom erről a helyről egy törvényjavaslat vitájában felszólalni; másrészt izgalommal azért is, mert - ahogy nagyra becsült Isépy Tamás képviselőtársam mondotta - ebben a témában valóban nehéz újat mondani, és gondolom, hogy ezt a megjegyzést a saját hozzászólására is érvényesíteni vélte.

Valóban arról van szó, hogy másodszor vitatkozunk itt, ebben az ülésteremben az ügyészség alkotmányos helyének kérdéséről, és azt hiszem, még a szereplők is jórészt ugyanazok, akik '93-ban erről a kérdésről vita

tkoztak. Úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás mindegyik kormányának van kisebb vagy nagyobb hajlama arra, hogy ezt a kérdést, az ügyészség alkotmányos helyét elővegye, megváltoztassa, és hozzá kell tenni, hogy ebben a témában is van fejlődés.

 

 

(10.50)

 

Van fejlődés annyiban, amennyiben ez az előttünk fekvő javaslat összehasonlíthatatlan a '93-as, ugyancsak a konzervatív kormány által előterjesztett javaslattal.

Osztom és osztja a szocialista frakció is azt a véle

ményt, amit erről a javaslatról a legfőbb ügyész úr megfogalmazott, hogy ez egy korrekt javaslat, szép jogi munka, tehát ezzel a véleményével a legfőbb ügyész úr nincs egyedül. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a minősítés természetesen csak azon a logikán belüli minősítést jelenti, ami ezt a javaslatot meghatározza, és ami a javaslat kidolgozóit minden bizonnyal vezérelte. Ez nem változtat azon a lényegen, hogy egy minőségi különbség van az Országgyűlés alá rendelt ügyészség és a kormány alá rendelt ügyészség között, még akkor is, ha ez a javaslat valóban a korábbiakhoz képest korrekten, mondhatnám, tisztességesen összeszedi azokat a garanciális biztosítékokat, amelyek az ügyészség működéséhez egy más, a kormány alá rendelt alkotmányos felállásban szükségesek. A lényegen azonban természetesen a garanciák sokasága sem tud változtatni, mert a lényeg az, hogy főnöke-e a végrehajtó hatalom az ügyészségnek az igazságügy-miniszteren vagy máson keresztül, vagy nem főnöke. Ebben az értelemben ez a szép, korrekt jogi munka, ami előttünk fekszik, természetszerűleg nem tud más lenni, nem mondhat mást, mint azt, hogy igen, e javaslat szerint is a kormány a felelős, úgymond, és a felelősség mindig hatalmat jelent; a kormány, illetve az igazságügy-miniszter lesz - vagy a javaslat szerint kívánatos lenne - a legfőbb ügyész főnöke.

Tisztelt Országgyűlés! Ezt azért szerettem volna elő

rebocsátani, mert szeretném azt is elmondani - hogy Isépy Tamás szavaihoz kapcsolódjak, aki azt mondta, hogy itt lebeg ez az egész ügyészség, és sokfajta vélemény és nézet fogalmazódott meg az elmúlt tíz esztendőben is -, hogy kifejezzem már most, mondandóm elején, hogy itt, ebben az egész témában egy fix pont van, és ez a Magyar Szocialista Párt frakciójának a véleménye: a frakciónak az a véleménye, hogy nem indokolt az ügyészség alkotmányos helyét megváltoztatni. Ezt azért hangsúlyozom, mert a miniszter asszony színvonalas expozéjában is feltűnt ez a bizonyos, az előző kormány által tett kezdeményezés, meg más véleményekben is megfogalmazódott, a Szocialista Párt frakciója azonban nem osztotta és nem ismerte ezt a korábbi kormányvéleményt. A Szocialista Párt véleménye akkor fogalmazódott meg, amikor az alkotmány-előkészítés folyt, és az pedig ismert, ahogy a miniszter asszony is utalt rá, hogy a Szocialista Párt akkor is elutasította az ügyészség kormány alá rendelését. Ebben az értelemben tehát folyamatosság van az álláspontunkban, és megpróbálom majd bizonyítani, hogy bár nagyon sok fajta változás következett be jogéletünkben és társadalmi-politikai viszonyainkban is, de ezek egyike sem kell hogy megváltoztassa a véleményünket, sőt a magyar jogfejlődés és azon belül a büntetőpolitika és a bűnüldözés új jelenségei és követelményei nemhogy változást igényelnének, hanem még inkább indokolttá teszik, hogy az ügyészség jelenlegi alkotmányos helye ne változzék. Mielőtt ezekre részletesebben rátérnék, néhány, kicsit könnyebb megjegyzést hadd tegyek, annál is inkább, mert ezek már szóba kerültek a vitában.

Az egyik a nemzetközi tapasztalatok. Kétségtelen tény, hogy az országok többségében az ügyészség a vég

rehajtó hatalomhoz kötődik, de a helyzet az - és ezt friss nemzetközi dokumentumok is alátámasztják, amit a miniszter asszony is megemlített -, hogy ma a világon politikusok, elméleti és gyakorlati jogászok véleménye egyaránt az, hogy jogállami megoldás az is, ha az ügyészség a kormány alá rendelődik, és jogállami megoldás az is, ha a parlamentnek felelős. Ezt talán csak azért érdemes megemlíteni, mert ez válasz azokra a felvetésekre is, amelyek a '93-as vitában is előjöttek, és amelyeknek bizonyos elemei most is megjelentek, hogy szovjet minta kövületének kell-e tekinteni ezt az alkotmányos felállást avagy sem.

Úgy hiszem, hogyha a nemzetközi világ és benne a jogásztársadalom jogállami megoldásnak minősíti azt a szervezeti felállást, amikor az ügyészség a kormánynak alárendelt, ez válasz azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez egy szovjet kövület.

Ami pedig a nemzetközi helyzetet illeti, szeretném elmondani azt, hogy mi, magyarok történelmünk folyamán elég sokszor voltunk olyan helyzetben, amikor sza

ladtunk valami után, jól, rosszul, saját elhatározásunkból vagy kényszerből másoltunk. Jó lenne, ha szakítani tudnánk ezzel a magatartással, habitussal, és a nemzetközi tapasztalatokat s így az ügyészség alkotmányhelyét is a helyén értékelnénk, és nem valamifajta direkt, modellszerű gondolkodás vezetne bennünket, hanem az, hogy a tendenciát figyeljük, és ahhoz próbáljunk alkalmazkodni, hogy milyen mozgásiránya van a nemzetközi jogéletnek, az egyes országok alkotmányos berendezkedésének.

A másik pedig, ami a nemzetközi tapasztalatokat illeti, úgy hiszem, nagyon vigyázni kell arra, hogy ne egy

szerűen csak a normatív, a szabályozott megoldást vizsgáljuk, hanem vizsgáljuk egy kicsit, ha lehet, és ha van betekintésünk, a gyakorlatot, a végrehajtást is. Ez azért érdekes ebben az ügyészség hovatartozásának kérdésében, mert sokszor hallani olyan véleményt, hogy az, hogy a kormánynak alárendelt az ügyészség, és ezt az alárendelést az igazságügy-miniszter gyakorolja, tulajdonképpen egy jelentéktelen, lényegtelen dolog, mert eltelnek évtizedek egyes országokban, ahol ilyen megoldás van, hogy az igazságügy-miniszter nem él az utasítás jogával, és ez valóban így is van. Csak azért azt is tudjuk, tisztelt Országgyűlés, éppen egyes országokban kipattant botrányokból, hogy nem tudni, az igazságügy-miniszter, aki egyébként utasítást nem ad, hányszor hívja meg a legfőbb ügyészt vagy a főügyészt kávézásra, baráti beszélgetésre vagy egy ebédre, és nem tudni, hogy ezeken a beszélgetéseken mi hangzik el. Csak teljesen más, tisztelt Országgyűlés, úgy leülni ebédelni az igazságügy-miniszterrel, hogy nem az igazságügy-miniszter tesz javaslatot a kinevezésre, és más úgy leülni kávézni és beszélgetni, amikor az igazságügy-miniszter tehet, és csak ő tehet javaslatot arra, hogy ki legyen a legfőbb ügyész és ki nem.

Azt hiszem, az emberi gyengeséget tekintve olyan megoldásokat kell keresnünk, amikor nem kerül az álla

mi tisztviselő olyan helyzetbe, hogy adott esetben választania kell a főnöke iránti lojalitás és a törvény feltétlen tisztelete között. Ha lehet, kerüljünk el olyan megoldásokat, ahol ez a konfliktus létrejöhet!

(11.00)

 

Végezetül, ami a nemzetközi helyzetet illeti, ugyancsak szóba került már, és szeretném én is aláhúzni: egy

értelműen látszik az, ha még a normatív szabályozásban nem is jelent meg, hogy a világ országaiban határozott törekvés van, hogy az ügyészséget távolítsák a végrehajtó hatalomtól. Tudom azt is természetesen, hogy ebben adott esetben benne vannak szakmai, testületi presztízsérdekek is, de ami ennél fontosabb, emögött ott van, hogy a világ keresi a megoldásokat, hogy hogyan lehetne a hatékony bűnüldözést úgy végrehajtani, hogy az állampolgárok kevésbé lesznek kiszolgáltatva a hatóságoknak.

Egy ilyen törekvés és tendencia ma egyértelműen kimutatható, és hogyha már a francia vagy a nemzetközi

példákat említjük, akkor hadd mondjam azt, hogy Franciaországban, amelyik közismerten az ügyészség őshazája, éppen a kormány hajt végre olyan reformot, amelynek eredményeként az ügyészség kikerül a végrehajtó hatalom fennhatósága alól.

Ami pedig, tisztelt Országgyűlés, a közjogi hagy

ományainkat illeti, tisztelt Isépy képviselőtársam hangsúlyozta ennek a fontosságát. Közismert az, ő maga is beszélt róla, hogy nagy vita volt annak idején ebben a kérdésben, és az eltelt 127 év, mióta a magyar ügyészség működik, egyértelműen mutatja ezt a vitát, vagyis azt, hogy hova tartozzék az ügyészség, s ennyiben jogosan mondhatjuk, hogy a végrehajtó hatalomtól független ügyészség gondolata ugyanolyan hatású és értékű hagyománya a politikai és közjogi gondolkodásunknak, mint az ettől eltérő megoldás.

Ami pedig az elméletet illeti, tisztelt Országgyűlés, azt hiszem, a szakemberek igazolják azt a véleményt, hogy könyvtárnyi irodalma van annak, hogy milyen je

llegű szerv az ügyészség: az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó és annak jegyeit mutató állami intézmény vagy inkább a közigazgatás funkcióját megvalósító intézmény. Körülbelül ez a választóvonal, aminek alapján az elmélet besorolja az ügyészséget.

Én örömmel hallottam, hogy az igazságügy-miniszter asszony az igazságszolgáltatási jellegét emelte ki az ügyészségnek. Ez azért fontos, mert az elmélet pontosan ennek alapján dönti el, hogy hova tartozzék az ügyészség. Mert azok a szakemberek, akik a közigazgatási elemét hangoztatják vagy látják dominánsabbnak, a kormány alá rendelés mellett vannak, s azok, akik az igazságszolgáltatási karakterét emelik ki, a végrehajtó hatalomtól való függetlenedését tartják szükségesnek. Ez, tisztelt miniszter asszony, higgye el nekem, így van. (Derültség.)

Tisztelt Országgyűlés! Ezek után, azt hiszem, semmi nem menthet meg bennünket attól, áttekintve a nemzetközi gyakorlatot, közjogi hagyományokat és az elméleti megközelítéseket, hogy itt és most Magyarországon, a magyar politikai viszonyok közepette, a magyar államfejlődés várható tendenciája és ezen belül a bűnüldözés helyzetére tekintettel magunk próbáljuk azokat az érveket összeszedni és a megoldást kialakítani, amely itt és most a legsikeresebbnek és a leghatásosabbnak mutatkozik.

A Szocialista Párt ezen a síkon vizsgálja az ügyész

ség alkotmányos helyzetét, közelebbről tehát abban az összefüggésben, hogy milyen a bűnözés helyzete Magyarországon, mi az ellene való fellépés eredményes eszközrendszere, melyek a követelményei, ideértve a kormány felelősségét is; a másik pedig, ami természetesen szorosan összefügg az előzővel, hogy milyen tendenciák mutatkoznak a bűnüldözés és a bűnmegelőzés területén; és a harmadik mindezzel összefüggésben, hogy hol helyezhető el ezekben a folyamatokban az ügyészség szervezeti helye.

A kiindulópontunk, tisztelt Országgyűlés, az a kö

zismert tény, hogy a magyar társadalom biztonságérzete ma rossz. Ez a rossz biztonságérzet természetesen nem egyszerűen a közbiztonság helyzetére vezethető vissza, hanem a rendszerváltozás következményeként jelentkező életmódbeli bizonytalanságra, szociális bizonytalanságra, kapcsolati rendszerek megbomlására - és sorolhatnám az elemeit - , és ebben egy jelentős tényező kétségtelenül az, hogy a magyar társadalom rövid idő alatt szembesült a bűnözés példátlan méretű növekedésével. A magyar politikai elit, tisztelt Országgyűlés, véleményem szerint rendkívül rosszul vizsgázott ebben a kérdésben. Mert ahelyett, hogy megpróbálta volna az adott lehetőségek közepette közösen ezt a biztonságérzetet megváltoztatni, javítani, hiszterizálta az egész kérdést, egy olyan helyzetben, amikor ma a bűnüldöző szervek maguk is átalakuláson mentek keresztül, és képtelenek voltak erre a dinamikus bűnözésre megfelelő válaszokat adni, vagy csak részben tudtak válaszokat adni; egy olyan helyzetben hiszterizálta ezt a kérdést, amikor az ország anyagi javai nem voltak elégségesek ahhoz, hogy finanszírozni lehessen azokat az emberi és technikai feltételeket, amelyek eredményesebben vették volna fel a harcot a növekvő bűnözéssel és annak új formáival.

Tisztelt Országgyűlés! Arról is őszintén kell beszé

lni, hogy ez jelentősen befolyásolta ma Magyarországon a politikai viszonyok alakítását, hiszen a konzervatív erők jó érzékkel tapintottak rá erre a helyzetre, és a választási kampányuk egyik fő mondanivalója éppen az volt, hogy ők úgymond képesek a bűnözés helyzetét megváltoztatni, gyors sikert ígértek, és az emberek a kialakult helyzetre tekintettel, fogékonyak voltak erre az ígéretre. Miért ne lettek volna fogékonyak, amikor a választási kampány kezdetén és a választási kampány idején is robbantásos leszámolások sokasága történt az országban, kivégzés típusú gyilkosságok, és ebben a helyzetben az emberek könnyen elhitték azokat a szavakat, amelyek úgy szóltak, hogy pusztán elhatározás kérdése, hogy ezen változtassunk. Valóban bekövetkezett a választások után, hogy csak egyetlenegy robbantásos leszámolásról tudunk, azt az embert ölték meg így, aki korábban jelezte már a hírek szerint a hatóságoknak, hogy robbantások sorozata lesz az országban. Ezt csak példaképpen mondom, hogy a bűnözés helyzete és az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárások, követelmény a mindenkori kormányokat feszítő helyzetbe hozzák, keresik azokat a megoldásokat, hogy a társadalom jogos igényeire hogyan tudnak reagálni.

Elég, ha napjaink példáit vesszük, önkormányzati választások előtt vagyunk, a miniszterelnök úr beígéri, hogy két-három hónap múlva jelentős változásokat f

ogunk elérni a szervezett bűnözés elleni harcban, ha jól értettem, úgy fogalmazott, hogy jelentős bűnöző csoportokat fognak felszámolni. Úgy gondolom, mindnyájan szurkolunk, hogy ez így következzék be, bár hozzá kell tennem, hogyha ez bekövetkezik, ehhez az Orbán-kormánynak semmi köze nem lesz, hiszen, azt hiszem, a rendőr-középiskolában első évfolyamon oktatják, hogy a szervezett bűnözés ellen hosszú-hosszú felderítő munkával, éveken keresztül kiképzett ügynökök - és nem vezető rendőrtisztek - beépítése alapján szerzett információk értékelésével lehet hatásosan fellépni.

 

(11.10)

 

Ha tehát úgy gondoljuk, hogy a kormánynak sikerül ezt az ígéretét teljesítenie, és nem csak választási luftbal

lonról van szó, ennek akkor is hosszú előzményei vannak, mégpedig azoknak a rendőröknek az áldozatos munkája, akik elég rossz feltételek között küzdenek a szervezett bűnözés ellen.

A lényeg az, tisztelt Országgyűlés, hogy a választ

ások előtt újra előttünk van egy javaslat, amely azt mondja, hogy azért kell az Országgyűlés alárendeléséből a kormány alárendelésébe vinni az ügyészséget, mert a kormány csak így tud felelősséget vállalni a bűnözés elleni harcban. Ez egy új momentum az 1993-as indokoláshoz képest. Akkor inkább csak egy modellkövetés jelent meg, most viszont konkréttá válik a dolog.

A Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy a kor

mány rendelkezésére álló eszközök elegendőek ahhoz, a hogy felelősségét érvényesíteni tudja. Elegendőek a jogalkotás terén meglévő jogosítványai, elegendő, hogy a bemenet és a kimenet a kormány kezében van, és elegendő a rendvédelmi szervek irányítása terén törvényileg biztosított jogosítványa. Összességében: ha a kormánynak valóban van kriminálpolitikája, megítélésem szerint ezt a kriminálpolitikát a meglévő jogosítványok lehetővé teszik.

Ahol pedig a kormánynak n

incs ma jogosítványa, tisztelt Országgyűlés, ott ne is legyen! Mert kimondva vagy kimondatlanul, azzal, hogy a kormány maga alá akarja rendelni az ügyészséget, tulajdonképpen - amint már elhangzott - az igazságszolgáltatás síkján akar ebbe az egész komplex folyamatba beavatkozni. Ez kimondva vagy kimondatlanul, de benne van ebben a dologban.

A kérdés az, hogy ezt akarjuk-e vagy sem. A Szocialista Párt nem akarja, hogy bármelyik kormány - sem direkten, sem közvetetten - beavatkozzék az igazságszolgáltatás tevékenységébe. Nem azt mondjuk, hogy az igazságszolgáltatás terén minden rendben van, de a kor

mány felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy biztosítsa a működés feltételeit, nem pedig abban, hogy az igazságszolgáltatás vagy a bíróság szintjén bármifajta beavatkozási lehetősége legyen. Nem hiszem, hogy ez a bűnözés elleni harc eredményesebbé tételét jelentené, a veszélyeire pedig, úgy gondolom, nem kell külön utalni.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, elhangzott, hogy az ügyész a nyomozás birtokosa. Szere

tném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy ma a bűnüldözésben egyre nagyobb teret nyer a felderítés. A felderítés tulajdonképpen nem más - úgy is fogalmazhatnánk -, mint bűnügyi hírszerzés, olyan tevékenység, amelynek a jogi kereteit megfogni szinte lehetetlen. S ha ezt a fajta tevékenységet a kormány direkt befolyása alá tesszük, akkor félő, hogy eluralkodnak a célszerűségi szempontok, és esetleg olyan szituációk alakulnak ki, amelyek károsak a magyar demokráciára, és tulajdonképpen károsak a bűnüldözés elleni harcra is.

Összességében, tisztelt Országgyűlés, a Szocialista Párt készen áll minden okos javaslat megvitatására, amely a bűnözés visszaszorítása érdekében megszületik, legyen az a korábbi kormány által előkészített (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő lete

ltét.) és most beterjesztett törvényjavaslat, vagy legyen bármilyen más eszköz, de ebben a folyamatban az ügyészség alkotmányos helyének megváltoztatását nem tartjuk indokoltnak, mert ez a kívánt céllal ellentétes folyamatokat indíthatna el.

Köszönöm szépen, és elnézést kérek az idő túllép

éséért. (Taps az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai