Készült: 2024.03.28.13:33:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

245. ülésnap (2001.11.30.), 30. felszólalás
Felszólaló Dr. Szabó Zoltán (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:01


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mielőtt én is rátérek a 17. §-sal kapcsolatos módosító indítványunk taglalására, néhány szóban - anélkül, hogy a kétperces gombot külön megnyomtam volna - hadd vitatkozzam Szabó István képviselőtársammal. Ha jól emlékszem arra az 1948-tól 1989-ig terjedő 41 esztendős időszakra, amelyet létező szocializmusnak volt szerencsénk ebben az országban nevezni, ott az egyik fő problémája minden, a jogbiztonságról gondolkodónak az volt, hogy volt akkor parlament, ülésezett is évente négyszer, hozott is törvényeket, aztán ezekből a törvényekből az égvilágon semmit nem lehetett kiolvasni, mert ezek ha akarom vemhesek voltak, ha akarom, nem vemhesek voltak.

Ami a jogot megalkotta, az a miniszteri vagy kormányrendelet volt, amelyet e törvény felhatalmazása vagy e törvény keretei között... - minthogy ennek a törvénynek nem nagyon voltak keretei, ezért gyakorlatilag akármit lehetett ebben a szabályozásban elfogadni. Egyáltalán nem nonszensz az, hogy egy pongyolán vagy túlságosan tágan szabályozott törvényi keretben a rendeletalkotó olyan rendeleteket hozzon, amelyek a törvényalkotó előzetes, a törvény meghozatalakor kinyilvánítani szándékozók akaratával ellentétesek vagy legalábbis attól eltérnek.

 

 

(9.00)

 

 

Tehát a kerettörvény jelleg mindig magában foglalja, különösen akkor - mint Molnár Gyula képviselőtársam helyesen utalt rá a c) pontban -, ha a keret, amit elvileg meg kellene húzni, gyakorlatilag nem létező keret, akármire megkapja a felhatalmazást. Ezen az alapon voltaképpen azt is meg lehetne csinálni, hogy választás után összeül az Országgyűlés, megválasztja a miniszterelnököt, a miniszterelnök kinevezi a kormányt, majd az Országgyűlés hoz egy olyan törvényt, hogy felhatalmazást kap a kormány és a miniszterek, hogy a következő négy évben azt csináljanak, amit akarnak. Ezzel mindannyian hazamehetünk négy évre, és a kormány kormányoz, mi pedig készülünk a következő választásra.

Azt gondolom, hogy nem ez a demokrácia, nem ez a jogbiztonság - nem akarok tanácsokat adni, tisztelt képviselőtársaim, félreértés ne essék - és az alkotmányosság útja. Az alkotmányosságnak az az útja, hogy a törvényhozás szigorúan ellenőrzi a végrehajtó hatalmat, szigorúan megszabja azokat a kereteket, amelyek között a végrehajtó hatalom mozoghat, és mindenképpen lezárja azokat az utakat, amelyeken a végrehajtó hatalom túlterjeszkedhetne, amelyek a törvényhozó szándéka szerint számára ki voltak jelölve.

Most még egyszer a benyújtott módosító indítványról. Sajnos - ezt el kell ismernem -, figyelmetlenség vagy pongyolaság csúszott bele ebbe a megfogalmazásba, amikor az eredeti szöveget módosítani akartuk. Tudniillik ha azt akarjuk, hogy a kormány a jelen törvény hatálybalépésétől számított legfeljebb hat hónapon belül nyújtsa be az Országgyűlésnek azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a szabályozni kívánt törvényi tárgyakat szabályozzák, akkor erre a kormány természetesen nem felhatalmazást kap, hiszen erre neki amúgy is megvan az alkotmányos felhatalmazása, a törvénynek köteleznie kellene a kormányt arra, hogy hat hónapon belül nyújtsa be ezeket a szabályokat.

Én is egyetértek azzal, hiszen azért is írtam alá ezt a módosító indítványt, amit Molnár Gyula képviselőtársam mondott, különösen azzal, amely az a) pontban lévő, az informatikai biztonság követelményeit szabályozó jogszabályokról rendelkezik; egyetértek azzal, hogy ezeket csak törvényben szabad szabályozni.

A biztonság, tisztelt képviselőtársaim valamilyen módon mindig a szabadság korlátozását jelenti. Attól leszek én nagyobb biztonságban, hogy valakiknek a törvény valamilyen tevékenységet megtilt, olyat, amely az én biztonságomat veszélyeztetheti. Ott, ahol szabadságok, szabadságjogok korlátozásáról van szó, semmilyen módon nem lehet kormány- vagy miniszteri rendeletben rendelkezni, ott szükségképpen és mindenképpen törvényben kell rendelkezni, esetleg még az is elképzelhető, hogy kétharmados törvényben kell valami ilyesmiről rendelkezni. Ez természetesen az adott szabályozás tárgykörétől függ, de hogy nem engedhető az meg, hogy a kormány vagy a miniszterek szabadon mazsolázgassanak azok között a jogok között, amelyekkel én elektronikus közhálón rendelkezem, és mások vélt vagy valós biztonságának érdekében tiltsanak meg nekem dolgokat, olyanokat, amelyekre explicit felhatalmazást törvénytől nem kaptak, én ezt semmiképpen nem helyeselném.

Külön nyomatékot ad annak, hogy a megfogalmazásunk sajnos helytelen, és a kormány nem felhatalmazást kap - és ebben a tárgyban majd csatlakozó módosító indítványt is szeretnénk benyújtani, vagy bizottsági módosító indítvány benyújtására szeretnénk a bizottságot felkérni, hogy nem felhatalmazást kap, hanem köteles a kormány benyújtani -, az, amit az elektronikus aláírásról szóló törvény nyomán tapasztaltunk. Akkor azt javasoltuk, hogy ne egyszerűen felhatalmazást kapjanak a miniszterek és a kormány arra, hogy mikor milyen rendeleteket alkossanak meg, hanem legyenek kötelesek meghatározott határidőig azokat a rendelkezéseket megalkotni, amelyek az elektronikus aláírás használatával kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.

Mi történt, tisztelt képviselőtársaim? Ha egy másik sapkámat felteszem, Budapest VII. kerületének polgármestere vagyok, a VII. kerületben 2002. január 1-jétől szeretnénk bevezetni az on-line ügyintézést, vagyis azt, hogy aki akar, az az elektronikus aláírása felhasználásával otthonról, a számítógépéről este fél tizenegykor elintézhesse azokat a hivatali ügyeit, amelyeket az elektronikus aláírásról szóló törvény elintézni neki megenged - házasságot nem köthet, de építési engedély iránti kérelmet elvileg benyújthat. A hivatal a következő hetekben infrastrukturális, működési szempontból kész lesz arra, hogy ezt az on-line ügyintézést elfogadja, de nem tudja megtenni, mert a kormány, illetve az illetékes miniszterek nem alkották meg azokat a rendeleteket, amelyek ezt lehetővé tennék.

Hiába tehetné meg a polgár a VII. kerületben, ha szándéka van rá, mert a hivatal erre kész lenne, hogy a lakcímváltozását elektronikus úton jelentse be, ezt nem teheti meg, mert ma is egy meghatározott nyomtatványt kell hozzá kitöltenie, amit nem enged az idevonatkozó miniszteri rendelet elektronikus úton a számítógépről letölteni. Tehát nem tudja megtenni, hiába szeretné a polgár, hiába kész rá a hivatal, az idevonatkozó miniszteri rendeletek módosítása hiányában ez ma csak egy elvi lehetőség lesz a VII. kerületben január 2-ától, gyakorlatban nem tudja addig megtenni a polgár, ameddig meg nem születnek ezek a rendeletek.

Én tehát azért gondolom, hogy ezt a paragrafust módosítani kellene, nem felhatalmazni kellene a kormányt, hanem kötelezni arra, hogy meghatározott időn belül a szóban forgó jogszabályokat megalkotásra terjessze az Országgyűlés elé, mert látjuk azt, hogy az élet időnként gyorsabban halad, mint ahogy a kormány, illetőleg a miniszterek a jogkörükbe utalt szabályozási rendeleteket előkészítenék, megalkotnák, közzétennék. Jó volna, ha az elektronikus kereskedelemről szóló törvény úgy fejeződne be, hogy az kötelezi a kormányt, hogy tartson lépést az élettel, mi ezért is nyújtottuk be ezt a módosító indítványt. Még egyszer mondom, sajnálatos módon egy szót elfelejtettünk benne kicserélni, erre majd később kísérletet teszünk.

Köszönöm, elnök asszony. (Molnár Gyula tapsol.)

 




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai