Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik 25 perces időkeretben. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára az előadó, Rétvári Bence. Államtitkár úr, öné a szó. Ha jól látom, akkor idejön az előadói pulpitusra. (Dr. Rétvári Bence: Adjuk meg a módját!) Még egy jó reggeli kézfogással is tudom önt innen köszönteni. Jó munkát, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az alaptörvény D) cikkét idézve Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja a magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.

A kormány a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló 26/1999. számú országgyűlési határozat rendelkezései alapján a következő sarokpontokat kiemelve számol be a tisztelt Országgyűlésnek a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról, figyelembe véve az alaptörvény fent idézett rendelkezéseit.

Az első fontos jogintézmény, amely kiemelten említendő, az egyszerűsített honosítás. Az Országgyűlés 2010. május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását, amely lehetővé teszi 2011. január 1-jétől a külhoni magyarok egyszerűsített honosítását. Az elmúlt két évben az állampolgárságra vonatkozó szabályok tovább egyszerűsödtek, könnyítve mind a kérelmezők, mind az eljáró hatóságok helyzetét. Többek között az ügyintézési határidő három hónapra csökkent, bővült a kérelmet átvevők köre, a honosítottak hivatalból kerülnek a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába. A Magyary egyszerűsítési programban való részvétel eredményeként az anyakönyvi és az állampolgársági eljárások, valamint a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásával kapcsolatos eljárások jelentősen egyszerűsödtek, az ügyfelek adminisztratív terheit csökkentő ügyfélbarát eljárásokat vezettünk be.

Az egyszerűsített honosítás számbeli eredményeit tekintve elmondható, hogy mára a leadott honosítási kérelmek száma meghaladta a 370 ezret, míg az elbírált kérelmek száma a 320 ezret. A legtöbb kérelem Erdélyből és a Vajdaságból érkezett és érkezik. A gördülékeny ügyintézés és az egyszerűsített honosítás sikere az igazságügyi, a belügyi, a külügyi és a nemzetpolitikai területek kiváló együttműködésének köszönhető.

Az egyszerűsített honosítás történelmi sikertörténetté vált, az alaptörvény által is deklarált egységes magyar nemzet valóban közjogilag is egységesült. Az érdeklődés pedig töretlen, a magyar állampolgárság iránti igény folyamatosan magas, hetente, minden héten körülbelül 4 ezren adják be az állampolgárság iránti igényüket, és körülbelül ugyanennyien is szerzik meg hétről hétre, vagy szerzik vissza a magyar állampolgárságukat. Így ez év végére elérheti a félmillió főt a külhoni magyar állampolgárok száma.

(9.50)

Szintén kiemelten kell említeni a Magyar Állandó Értekezletet. A Magyar Állandó Értekezlet 2010. november 5-ei ülésével 2004 után ismét megkezdhette működését azzal a céllal, hogy a magyar-magyar kapcsolatok egy nemzeti csúcstalálkozó keretében újra méltó módon teljesedhessenek ki az összetartozás-tudat erősítése, az önazonosság megőrzése, a nemzeti integráció megvalósítása érdekében.

A MÁÉRT a nemzeti érdekeink képviseletére alakult legitim magyar szervezetek párbeszédének intézményesített fórumaként a közös gondolkodásban és a magyar nemzetet érintő döntések közös meghozatalában tölt be meghatározó szerepet. A MÁÉRT a plenáris ülésezés politikai szintje mellett szakbizottságainak keretében szakmai egyeztetéseket is folytat. A MÁÉRT plenáris ülésén kialakított elvi irányok alapján a szakbizottságok rögzítik a szakterületre vonatkozó útmutatásaikat. A szakbizottságok évente kétszer üléseznek, a szakmai tevékenységük és a tagok közötti kapcsolattartás folyamatos és gördülékeny a plenáris ülések közötti időszakokban is. 2012. október 9-én került sor a Magyar Állandó Értekezlet XI. ülésére. A tanácskozás tovább erősítette a Kárpát-medence, a diaszpóra magyar közösségei és Magyarország együttműködését.

A magyar nemzetpolitikai stratégiai gondolkodás a diaszpórával új, erősebb, szorosabb kapcsolatok kialakítását célozza, ugyanis korábban a nyugati magyarság a nemzetpolitikának háttérbe szorított szegmense volt. Fontos célunk ugyanakkor a diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának erősítése, képzettségeinek és képességeinek elismerése és terjesztése, a diaszpóra szerepének kiaknázása a Magyarországról alkotott kép formálásában, továbbá a diaszpóra üzleti potenciáljának a hasznosítása a magyar nemzet közös növekedése és sikeressége érdekében. Arra törekszünk, hogy a világon szétszórtságban élő magyarságot az egységes magyar nemzet részeként jobban bevonjuk a nemzet életébe. Ennek érdekében 2011-ben két fontos intézményt is létrehoztunk: a nyugati magyar szervezetek összefogására hivatott Magyar Diaszpóra Tanácsot és a nemzeti regisztert mint virtuális teret. A Magyar Diaszpóra Tanács a világon szétszórtságban élő magyarság szervezeteinek közös fóruma, amely a diaszpórában élők sajátos igényeit és érdekeit tartja szem előtt, valamint megteremti a diaszpóra magyarságának önálló képviseletét.

A Magyar Diaszpóra Tanács a Magyar Állandó Értekezlettel szoros együttműködésben tevékenykedik. Az első tanácskozásra 2011. november 17-én került sor, ahova a magyar diaszpóra 49 szervezetének képviselői a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek ide Budapestre, hogy megosszák velünk és egymással a tapasztalataikat, problémáikat, javaslataikat. A szervezetek területi alapon elnökségi tagokat is választottak. Ők azok, akik folyamatos, operatív kapcsolatban állnak a magyar kormányzattal, illetve képviselik a diaszpóra magyarságát a Magyar Állandó Értekezleten. A második tanácskozásra 2012. október 8-án került sor, immár kibővítve: 58 tagszervezettel és három megfigyelő szervezettel.

A nemzeti jelentőségű intézmények összefoglaló név alá tartoznak mindazon oktatási, kulturális, egyházi, civil, ifjúsági és szakmai szervezetek, intézmények, médiumok és programok, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak egy-egy közösség életében. A külhoni magyarság javaslatai alapján a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumrendszerének figyelembevételével a nemzeti jelentőségű intézmények köre úgy került kialakításra, hogy a külhoni magyarság legfontosabb intézményei és programjai részesülhessenek normatív alapú, hosszú távú és kiszámítható támogatásban. A továbbiakban is elsődleges feladatnak számít az identitás megőrzését és erősítését elősegítő programok megvalósítása, különösen az oktatás és a kultúra területén.

Előnyben részesülnek az Európai Unió határán kívül eső régiók, így Kárpátalja és a Vajdaság magyarsága. Kárpátalja esetében a fejlesztések mellett az intézményrendszer támogatása is kiemelt cél. 2012-ben három kiemelt programra fókuszáltunk. Az egyik a "Határtalanul" osztálykirándulási program. Célja, hogy valamennyi közoktatásban tanuló magyar fiatal tanulmányai során legalább egyszer a magyar állam támogatásával eljusson a szomszédos országok magyarlakta területeire. Úgy véljük, hogy a személyes tapasztalatok, ismeretek és kapcsolatok révén átélt, valósággá váló magyarságtudat a program résztvevői számára az összetartozás-tudatot erősíti. A 2011 szeptembere és 2012 júniusa között megvalósuló utazásokon összesen 15 130 diák - ebből 1174 külhoni - és 1702 tanár - ebből 166 külhoni - vett részt. Az idei tanévben pedig már 17 ezer anyaországi diák utazott vagy utazik ki külhoni magyarlakta területekre ennek a programnak a keretében.

2012-ben szintén kiemelt jelentőséggel bírt a külhoni magyar óvodák éve program, amely programban az eddig elhanyagolt terület, az óvodák lettek az egyik legfontosabb téma a nemzetpolitikában, így az óvodaválasztás és óvodai-iskolai beiratkozások kérdése került a fókuszba. A program elsődleges célja az volt, hogy felhívjuk a külhoni magyarság figyelmét az anyanyelvi óvodai nevelés fontosságára, hozzájáruljunk az óvodai nevelés minőségének emeléséhez és ösztönzőleg hassunk a szülőkre, hogy magyar óvodába írassák gyermekeiket. A program részeként indult 2012. május 9-én a jó gyakorlatok Kárpát-medencei körútja, amelynek során összesen 12 ezer kilométert tettünk meg mintegy 1500 gyermekkel, szüleikkel és pedagógusaikkal. Egy módszertani csomag elkészítésére is sor került a pedagógusok részére 30 szakértő és négy legjobb magyarországi főiskola bevonásával. A külhoni magyar óvodák éve program sikerét a következő, tehát az idei év új programja, a külhoni magyar kisiskolák éve programja fogja követni.

A harmadik fontos program 2012-ben a külhoni magyarok jogsegélyének biztosítása lett. Rendkívül fontos, hogy a magyarságuk miatt jogsérelmet szenvedett emberek azt érezzék, nincsenek magukra hagyva. Mögöttük áll a magyar kormány és az anyaország, és kész a szükséges segítséget megadni nekik. A Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és operatív szerve, a Kisebbségi Jogvédő Intézet 2012 júniusában állt föl. A jogsértések feltárása és dokumentálása, a jogsérelmekkel kapcsolatos eljárások támogatása mint fő feladatok mellett a Kisebbségi Jogvédő Intézet nyári egyetemet is szervezett azzal a céllal, hogy elősegítsük a fiatal jogászok képzését és egy hálózat kiépítését közöttük.

Hosszabb egyeztetési folyamat eredményeképpen sikerült megoldani a nyelvvizsgával kapcsolatosan felmerült problémakört, amely negatívan érintette a külhoni magyar tannyelvű oktatási intézmények érettségizőit a magyarországi továbbtanulások során. Az ezzel kapcsolatos jogszabály-módosítás lehetővé teszi, hogy azok a külhoni magyar diákok, akik magyar nyelvű középiskolában leérettségiztek az államnyelvből, ez középfokú nyelvvizsgának számítson Magyarországon. Erre már a 2013-as keresztféléves felvételi eljárásban lehetőség van.

További eredmény, hogy új partnerszervezetek bevonásával jogi szabályozást nyert a külhoni magyarok egészségügyi ellátása Kárpátalja és Délvidék vonatkozásában. Szintén nagy eredményként említendő az az örökségvédelmi együttműködési megállapodás, amely alapján, illetve amelynek keretében a tavalyi és az idei évben várhatóan 17 műemlék újulhat meg. Rekonstruálták többek között a küküllővári templom freskóját, feltárták és helyreállították a szászsebesi ferences rendi templom gótikus ablakait. Jelentős támogatást kapott a gyulafehérvári római katolikus székesegyház homlokzatának felújítása, és támogatást kapott a felvidéki Torna XIV. századi freskókkal gazdagon díszített római katolikus templomának felújítása is.

A tervek szerint 2013 tavaszán befejeződik a székelydályai református festett templom famennyezetének tíz éve húzódó felújítása. Az egyes Kárpát-medencei régiók vonatkozásában is több eredményről beszélhetünk. Nem kimerítő jelleggel szólok Erdélyről, amelynek vonatkozásában kiemelendő, hogy 2012. október 3-án Orbán Viktor miniszterelnök úr megállapodást írt alá a magyar kormány nevében a Sapientia Alapítvánnyal, amelynek értelmében a kormány 2014 végéig az évente esedékes működési költség felett összesen 4,1 milliárd forintot bocsát az alapítvány rendelkezésére.

Fontos említeni a moldvai csángók oktatási programjának konszolidálását is. 2012 februárjától a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége koordinálja ezt a programot, miután az addig irányító Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége eladósodása és az annak nyomán lezajlott pénzügyi ellenőrzés olyan visszásságokat tárt föl, amelyek a több mint egy évtizede folyó oktatás folytatását is veszélyeztették. Amióta a pedagógusszövetség átvette a program koordinálását, az hatékonyabban és lényegesen olcsóbban működik; hatékonyabban, hiszen szám szerint 26 helyszínen kezdődhetett el az oktatás, és olcsóbban, mert a működési költségek 36 százalékkal csökkentek.

(10.00)

Tisztelt Országgyűlés! A most általános vitára bocsátandó beszámoló az elmúlt évek nemzetpolitikai értelemben jelentős feladatait, eredményeit vázolja. Az említett eredmények nem kimerítő jelleggel kerültek említésre, a felsorolást lehetne még hosszasan folytatni. A beszámolóban nevesített eredményeket nagyon sokrétű munkafolyamat alapozta és előzte meg, és előzi meg jelenleg is. Kérem, hogy hozzászólásaikat és szavazataikat ennek fényében támogatólag fogalmazzák meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen az előterjesztői expozét.

Megadom a szót Potápi Árpád János képviselő úrnak, a nemzeti összetartozás bizottsága előadójának, 15 perces időkeretben. Keresem szememmel képviselő urat. (Potápi Árpád János jelentkezik.) Potápi képviselő úr, öné a szó, 15 percben.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága 2013. február 25-én első helyen kijelölt bizottságként megtárgyalta a J/9399. számú, a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámolót.

Az ülésen az előterjesztő részéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár vett részt. A bizottság a közel háromórás vitában, megismerve a beszámoló tartalmát, meghallgatva a szóbeli kiegészítéseket, meghallgatva mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselők hozzászólásait és miniszterelnök-helyettes úr viszontválaszait, azt 9 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta, és általános vitára alkalmasnak találta.

Ezt követően a bizottság szintén 9 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett döntött a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat benyújtásáról, megállapítva, hogy a beszámoló megfelel a kormány... - a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló 26/1999. országgyűlési határozat 1/c. alpontjában foglaltaknak, amely rendelkezik a beszámolási kötelezettséggel.

Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy mind a beszámolót, mind az azt elfogadó határozati javaslatot támogassák a plenáris ülés során. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most az oktatási, tudományos és kutatási bizottság álláspont-ismertetésére kerül sor, 5 perces időkeretben. Révész Máriusz képviselő úr, a bizottság előadója következik.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság ülésén nem alakult ki komolyabb vita, a tegnapi ülésnapon tárgyaltuk. Répás Zsuzsa államtitkár asszony volt jelen az ülésen, és elmondta, hogy gyakorlatilag a beszámoló, a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló anyag a MÁÉRT 10. ülésén egyhangúlag elfogadott "Magyar nemzetpolitika - a nemzetpolitika stratégiai kerete" című dokumentum végrehajtása, aprópénzre váltása.

A dokumentum annak idején célként a magyar nemzeti közösségek gyarapodó közösséggé válását fogalmazta meg számbeli, szellemi, gazdasági és jogi értelemben egyaránt, és kiemelten foglalkozott a szórvány és a csángó közösségek helyzetével is.

A MÁÉRT ezen az ülésen egyetértett azzal is, hogy hosszú távra kiszámítható normatív támogatáspolitikára van szükség az eseti pályázati támogatásokkal szemben.

Van néhány pontja a beszámolónak, amit államtitkár asszony ismertetett is; nemzeti jelentőségű intézmények meghatározása, kulturális, egyházi, civil szervezetek, intézmények, valamint médiumok kerültek oda, és ezeknek az intézményeknek, szervezeteknek az esetében egy hosszú távú, kiszámítható normatív támogatást alakított ki a kormányzat az elmúlt években.

Külön figyelmet kapott a bizottsági ülésen, és ezt még ellenzéki képviselők is pozitív szavakkal illették, a külhoni magyar óvodák éve program. Őszre egy átfogó felmérés készült az óvodáskorú és kisiskolás külhoni magyar populációról. Készült egy anyag, módszertani csomag a külhoni magyar óvónők igényeire szabva, és száz külhoni magyar óvónőnek nyáron Siófokon továbbképzést szervezett az államtitkárság, amit mindenképpen pozitívnak értékelt az oktatási bizottság.

Az állampolgárságról a számok már elhangzottak, és azt is örömmel vettük, hogy a diaszpórával is új kapcsolat alakult ki, és megalakult a Diaszpóra Tanács, és üdvözöltük a bizottsági ülésen a nemzeti regiszter kialakítását is. Igazából egyetlen olyan kérdés volt, amit több bizottsági tagunk hiányolt, ez a kérdés pedig az, hogy a "Határtalanul" osztálykirándulási program nem szerepelt az anyagban, viszont megegyeztünk államtitkár asszonnyal, hogy az elkövetkezendő hónapban ezt a bizottság napirendre tűzi, hiszen a bizottság elnöke, Pokorni Zoltán, Kövér László parlamenti elnök, illetve én voltunk a kezdeményezői itt a parlamentben ennek a programnak. Nagyon reménykedünk abban, hogy ez a program az elkövetkezendő időszakban sikeresen fog tovább folytatódni, és ahogy Rétvári Bence államtitkár úr elmondta, minden magyar általános iskolás gyerek a tanulmányai folyamán legalább egyszer eljut határon túli magyar területekre, illetve ezen a programon keresztül sikerül megerősíteni a kapcsolatot a magyarországi és a külhoni magyar iskolák diákjai között is.

A bizottság ezt az anyagot elfogadta, illetve támogatásra ajánlja a határozati javaslat elfogadását is a parlamentnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Következnek a vezérszónoki hozzászólások, 20-20 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Potápi Árpád János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. Ahogy látom, ő is elfoglalja az előadói pulpitust. Öné a szó, képviselő úr.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010 gyökeres fordulatot eredményezett a magyar nemzetpolitikában. Mindenekelőtt lefektettük az új nemzetpolitikát meghatározó elvi alapokat, amelyekre fel tudjuk építeni a konkrét programokat.

A nemzetpolitika alapjait több jogszabály, jogintézmény jelöli ki. Elvi alapként azonban az új alaptörvény alapvetés fejezetének D) cikke deklarálja a magyar nemzet összetartozását és Magyarország felelősségét a külhoni magyarság iránt. A kormány nemzetpolitikai koncepciójának meghatározó eleme a külhoniakkal való szoros kapcsolat, párbeszéd megvalósítása, a külhoni magyarság véleményének becsatornázása a budapesti döntéshozatalba.

A Magyar Állandó Értekezlet 2010. november 5-ei IX. ülésével 2004 után ismét megkezdte működését azzal a céllal, hogy a magyar-magyar kapcsolatok a nemzeti csúcstalálkozó keretében újra méltó módon terjedhessenek ki az összetartozás-tudat erősítése, az önazonosság megőrzése, a nemzeti integráció megvalósítása érdekében.

A MÁÉRT a nemzeti érdekeink képviseletére alakult legitim magyar szervezetek párbeszédének intézményesített fórumaként a közös gondolkodásban és a magyar nemzetet érintő döntések közös meghozatalában tölt be meghatározó szerepet. A MÁÉRT a plenáris ülésezés politikai szintje mellett szakbizottságainak keretében szakmai egyeztetést is folytat, és a plenáris ülésen kialakított elvi irányok alapján a szakbizottságok rögzítik a szakterületekre vonatkozó útmutatásaikat.

A Magyar Állandó Értekezlet X. ülésére 2011. november végén került sor. A tanácskozás legnagyobb eredményének tekinthető, hogy a külhoni és a magyarországi pártok, szervezetek képviselői egyhangúlag elfogadták a "Magyar nemzetpolitika - A nemzetpolitikai stratégia kerete" című hiánypótló jellegű stratégiai dokumentumot. A dokumentum átfogó célként a magyar nemzeti közösségek gyarapodó közösségekké válását fogalmazza meg. Az átfogó cél elérése érdekében a dokumentum a cselekvési területek széles skáláját jelöli meg, és lépéseket fogalmaz meg a magyar társadalom, közigazgatás, külpolitika, a demográfia, az egyházak, az oktatás, a kultúra, a kulturális örökségvédelem, a tudomány, a gazdaságfejlesztés, az ifjúság, a civil szervezetek, a média és a sport tekintetében. Kiemelten foglalkozik a szórvány és a csángó közösségek, valamint a diaszpóra kérdésével, és célrendszert állít fel problémáik megoldására. Részletezi a nemzetpolitikai célok megvalósítását szolgáló hatékony támogatáspolitika eszközeit is.

(10.10)

A MÁÉRT 2011. november végi ülésének résztvevői a zárónyilatkozatban elfogadták a nemzeti jelentőségű intézmények támogatásának kritériumrendszerét. Egyetértettek a kormány azon szándékával, amely a támogatáspolitikában a normatív alapú, hosszú távú, kiszámítható finanszírozást kívánja előtérbe helyezni a pályázati alapú eseti támogatásokkal szemben. A kormány szándéka, hogy kiszámítható módon járuljon hozzá a szülőföldön való boldogulás szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró intézmények, szervezetek működéséhez, fenntartásához. Előnyben részesülnek az Európai Unió határain kívül eső régiók, így Kárpátalja és a Vajdaság magyarsága. A beérkezett javaslatok alapján a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumrendszerét figyelembe véve összesen 56 intézmény és program került a nemzeti jelentőségű intézmények körébe az alábbiak szerint: Erdély 11 intézmény és 5 program, Felvidék 10 intézmény, Vajdaság 11 intézmény, Kárpátalja 12 intézmény, Horvátország 2 intézmény, Szlovénia 2 intézmény, diaszpóra 3 intézmény.

A MÁÉRT XI. ülésére 2012. október 9-én került sor, ahol a külhoni és a magyarországi pártok, szervezetek képviselői zárónyilatkozatot fogadtak el. Ebből idéznék most néhány passzust. Példaértékű sikerként értékelik a "2012 a külhoni magyar óvodák éve" programot. Tekintettel arra, hogy a magyarság jövője szempontjából fontosnak tartják a folytonosságot, az építkező munkát, ezért várakozásukat fejezik ki a program utóélete kapcsán. Közös akarattal meghatározzák, hogy a 2013. év kiemelt programja keretében az oktatási intézményrendszer következő színterére, az alapfokú iskolákra, az óvodai-iskolai átmenetre, az iskolai beiratkozásokra koncentrálnak. Üdvözlik az egyszerűsített honosítási eljárás során magyar állampolgárrá váló külhoni magyarok választójogát a magyarországi parlamenti választásokon, továbberősítve ezáltal a magyar nemzet közjogi egységét. Támogatják, hogy minden külhoni magyar állampolgár élhessen is szavazati jogával.

A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény értelmében a Hungarikum Bizottság tagja többek közt a MÁÉRT által delegált három tag. Továbbra is nemzetstratégiai célnak tekintik és támogatják a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek autonómiatörekvéseit, mint egyetlen valós közjogi megoldást a külhoni magyar közösségek és a többségi államok közötti viszony hosszú távú rendezésére.

A magyar nemzetpolitikai stratégiai gondolkodás kulcsmomentuma a diaszpórával egy új, erősebb, szorosabb viszony kialakítása. A diaszpórában élő nyugati magyarság a magyar nemzetpolitika húsz éve háttérbe szoruló szegmense. Cél a diaszpórában élők nemzeti identitásának megerősítése, a diaszpóra szerepének kiaknázása a Magyarországról alkotott kép formálásában, a diaszpórában élő magyarok képzettségének, képességeinek elismerése és terjesztése, illetve a diaszpóra üzleti potenciáljának kiaknázása a magyarság növekedése és sikeressége érdekében. A Diaszpóra Tanács 2. ülésén, 2012. október 8-án elfogadott zárónyilatkozatból szeretnék idézni néhány bekezdést. Üdvözlik a Julianus-program elindítását, amelynek célja, hogy részletes kataszter készüljön a magyar tárgyi örökségekről, épületekről, műalkotásokról, emlékművekről, emléktáblákról, a magyar kultúra széles körű megismerhetősége érdekében. Támogatják a Külföldi Magyar Cserkészszövetség együttműködését a magyar cserkészszövetségekkel, és megállapodnak, hogy a jövőben is kiemelt hangsúlyt fektetnek a magyar fiatalok identitásának erősítésére.

A nemzetpolitikai tárcaközi bizottság első előkészítő ülésére 2010. július 13-án került sor. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr az ülésen kifejtette, hogy az eddigi struktúra átláthatatlansága miatt vált szükségessé a tárcaközi bizottság létrehozása. Minden olyan államtitkárságot megkerestek az üléssel kapcsolatban, amely tevékenysége során kapcsolatba kerül a nemzetpolitikával, mivel elsődleges cél annak megállapítása, hogy miként épül be a tárcák működésébe a nemzetpolitika. Az egyes tárcák képviselői ezt követően beszámoltak a minisztériumok meglévő, illetve tervezett határon túli intézkedéseiről, programjairól.

A fenti szándéknak megfelelően 2010 augusztusában a kormány a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság létrehozásáról szóló 1177/2010. számú határozatával a kölcsönös felelősség és figyelem elvén nyugvó nemzetpolitikai tevékenység összehangolása érdekében létrehozta a nemzetpolitikai tárcaközi bizottságot. A bizottság elnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, alelnöke Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, titkára pedig Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. A bizottság évi két alkalommal ülésezik, de szükség esetén több alkalommal is össze lehet hívni. A bizottság tevékenységét munkacsoportok segítik.

Magyarország Romániával, Ukrajnával, Szlovákiával, Szerbiával, Szlovéniával és Horvátországgal közösen működtet kisebbségi vegyes bizottságokat. A kisebbségi vegyes bizottságok célja a kétoldalú kisebbségvédelmi kérdések megtárgyalásán túl a szomszédos államokban élő magyar közösségek, illetve a magyarországi nemzetiségek helyzete időszerű kérdéseinek megvitatása. A kisebbségi vegyes bizottságok feladatai közé tartozik az üléseken megfogalmazott ajánlások teljesítésének áttekintése, továbbá új ajánlások megfogalmazása az időközben felmerülő problémák mielőbbi megoldása érdekében.

Népszámlálásokra 2011-ben, illetve 2012-ben került sor mind hazánkban, mind a szomszédos országokban. Célunk volt mindenekelőtt és most is az a célunk, hogy a külhonban élők minél nagyobb arányban vallják magukat magyarnak, vállalják identitásukat, hisz jellemzően a szomszédos államok a különböző kisebbségi nyelvhasználati jogokat a kisebbségek arányához kötik. A kormány mindent megtett annak elősegítése érdekében, hogy nemzettársaink a népszámlálások során bátran vállalják magyar identitásukat. A kormány folyamatosan figyelemmel kísérte a szomszédos országokban zajló népszámlálásokat; kedvezőbb statisztikai mutatók elérése érdekében együttműködés valósult meg azokkal a szervezetekkel, amelyek vállalták, hogy segítséget, tájékoztatást nyújtanak a polgároknak.

Magyarország 2011-es EU soros elnöksége valóban történelmi esély volt arra, hogy bemutassuk, népszerűsítsük a magyarság sajátos kultúráját. Az EU soros elnöksége alatt nemzetpolitikai céljaink szempontjából kiemelten az alábbi három dosszié volt releváns. Az első: határozati javaslat az Európai Parlament és Tanács részére az "európai örökség" cím létrehozására irányuló európai uniós fellépésről; a második: tanácsi következtetések a művészek és más kulturális szakemberek mobilitását elősegítő információszolgáltatásokról; és a harmadik: a kultúra hozzájárulása az Európa 2020 stratégia végrehajtásához.

A különböző kultúrák együttélésében rejlő lehetőségek bemutatása 2011. május 8-án az Európa-nap megünneplése keretében is megvalósult. Párkány, Nagyszőlős, Sepsiszentgyörgy, Magyarkanizsa, Eszék, Lendva, Alsó- és Felsőőr, valamint a hozzájuk tartozó régiók lakosságát megszólító programokkal mutatták be a helyi jellegzetességeiket, hagyományaikat. Az esemény szlogenje a "Természetesen együtt" lett, amely jól szimbolizálta az európai népek együttélésének szellemiségét.

1995 óta minden évben sor kerül a Kisebbségekért-díj "külhoni magyarságért" tagozat kitüntetés átadására. 2011-ben a díjazottak a MÁÉRT tagszervezeteinek javaslatait figyelembe véve a Kárpát-medence összes régiójából, valamint a diaszpórából kerültek ki.

(10.20)

A kitüntetést a 2011. augusztus 19-ei díjátadó ünnepségen szervezetek és magánszemélyek vették át a magyarságért végzett munkásságuk elismeréseképpen: Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum Egyesület volt elnöke, nagybányai festőtelep, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, Tóth Tibor színész, művészeti vezető, a Komáromi Jókai Színház igazgatója, László Sándor színész, rendező, az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára, szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ, Pataky András néprajzkutató, Zadravec Szekeres Ilona tanár, Pál Lajos népzenész, Külföldi Magyar Cserkész Szövetség.

2011 végén a Magyarországon bekövetkezett jogszabályi változásokat követően a Kisebbségekért-díj külhoni magyarságért tagozat kitüntetése önállósult, és a Külhoni magyarságért-díj alapításáról szóló rendelet értelmében a díj elnevezése Külhoni magyarságért-díjra változott. 2012-ben az alábbi személyek és intézmények részesültek elismerésben: Berényi Kornélia, Csemadok, Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, Magyar Ifjúsági Tanács, Szénássy Zoltán, Kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ, Karna Margit, Gulácsy Lajos, Irka című gyermeklap, Csárdás Magyar Kultúregyesület, Csárdás népi tánccsoport.

A módosított állampolgársági törvény 2011. január 1-jén lépett hatályba, és az első állampolgársági eskütételekre a 2011. március 15-i hétvégén került sor. Legelsőként Mohácson március 12-én a horvátországi magyar vezetők tettek esküt, majd 15-én a budai Várban közel száz moldvai csángó, aztán Kolozsvárott, illetve Csíkszeredán és Szabadkán. Semjén miniszterelnök-helyettes úr 2011. június 27-én jelentette be itt, az Országgyűlés plenáris ülésén, hogy beérkezett a százezredik honosítási kérelem. Örömmel tölt el bennünket, hogy az immár 400 ezerhez közelítő állampolgársági kérelem ügyintézése egyre olajozottabbá válik.

Fontos megemlíteni a Magyary egyszerűsítési programot, amely által leegyszerűsödött az állampolgárság megállapítása, ezáltal annak megadása, és így könnyíteni tudjuk nemzettársaink ügyintézésének menetét. A gördülékeny ügyintézés és az egyszerűsített honosítás sikere az igazságügyi, a belügyi, a külügyi és a nemzetpolitikai területek kiváló együttműködésének is köszönhető. Tisztában vagyunk azonban azzal a ténnyel is, hogy becsúszhatnak az ügyintézésben problémák, de úgy gondoljuk, hogy ilyen magas számú igénylés mellett ezek elenyésző számúak, és emberfeletti az a munka, amit a magyar külképviseleteken, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban, illetve a kormányhivatalokban a szakemberek elvégeznek. Ezúton is köszönjük nekik fáradhatatlan munkájukat.

Tisztelt Országgyűlés! Az elvégzett feladatok és a megvalósult programok fényében elmondható, hogy a vizsgált időszakban a kormány komoly előrelépéseket ért el nemzetpolitikai célkitűzések megvalósítása terén: tovább erősödött a külhoni magyarsággal felépített kapcsolatrendszer és az összetartozás-tudat. A kormány folytatja a megkezdett utat, és a jövőben is minden segítséget meg kíván adni a külhoni magyarságnak önazonossága megőrzése érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónokát követi a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka, Szabó Vilmos képviselő úr; ugyancsak húszperces időkeret áll a rendelkezésére.

SZABÓ VILMOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló 26/1999-es országgyűlési határozat 1/c. pontja alapján a kormány évente legalább egy alkalommal beszámol az Országgyűlésnek határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról.

A jelenlegi beszámolót 2012 decemberében nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Sajnos nem derült ki, hogy a jelentés mely időszakot öleli fel, viszont döntően a 2011. évi tevékenységről szól, de több 2012-es esemény, program is említésre kerül. Az azonban kiderül, hogy az Országgyűlés határozata által előírt évenkénti beszámolókkal probléma van, hisz ebben a ciklusban a kormány még nem számolt be a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról. Hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak ennek, azt jól jelzi, hogy nincs a teremben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és nem látom itt a felelős helyettes államtitkárt, Répás Zsuzsannát sem.

A napirenden szereplő jelentés egy terjengős kormányzati sikerpropaganda, amely nem szól az elmúlt két és fél év tényleges magyarságpolitikai gyakorlatáról, hiányzik belőle a minimális önkritika, hiszen még a kisebbségi vegyes bizottságok 2011-2012. évi működése során sem tesz említést arról, hogy a magyar fél miatt nem került sor jegyzőkönyv aláírására. Nem csak azzal van problémánk, ami szerepel a beszámolóban, sokkal inkább azzal, ami kimaradt belőle. A jelentés néha nevetséges részletességgel igyekszik a kormányzat nemzetpolitikai áltevékenységét bemutatni - hány kilométert tettek meg, és hány emberrel találkoztak a nemzetpolitikai államtitkárság munkatársai -, de nem találhatjuk meg benne az elmúlt időszak nagy port felvert eseményeit, amelyek mind a hazai, mind a határon túli lapok címlapjain szerepeltek. Egy szó sincs benne az elmúlt időszak felelőtlen magyarságpolitikájáról, a magyar belpolitikai küzdelmek határon túlra exportálásáról, a határon túli szervezetek versenyébe és az egyes szervezetek belső életébe történő beavatkozásról, az egyes külhoni szervezetek egyoldalú pénzügyi és politikai támogatásáról, az állampolgársági ügy mögé bujtatott pártépítésről, a szomszédságpolitika és a magyarságpolitika egyensúlyának felbomlásáról, a külhoni magyarság kulturális önigazgatási, önkormányzati közigazgatási és területi autonómiájának támogatásáról.

A nemzeti összetartozás bizottságának ülésén még kormánypárti képviselők is hiányolták a külhoni magyarság autonómiaigényeinek kormányzati támogatására vonatkozó részt a beszámolóból. Az "autonómia" kifejezés mindössze egy helyen szerepel a tízoldalas beszámolóban, a vajdasági kulturális autonómia vonatkozásában. Nem derül ki tehát a beszámolóból, hogy mi a kormányzat álláspontja autonómiaügyben, és mit tettek ebben a vonatkozásban, sokat elárul viszont Martonyi János külügyminiszter 2012. március 20-ai bukaresti látogatása, amelynek kapcsán a magyar diplomácia vezetője stratégiai szövetségesnek nevezte Romániát. A látogatás estéjén az erdélyi magyarság megdöbbenve értesült arról, hogy a magyar külügyminiszter a hivatalos tárgyalásokon a román-magyar államközi kapcsolatoknál nem használta az "autonómia" kifejezést.

A kormányzat elmúlt két és fél évének magyarságpolitikáját nem a sikerek, hanem a külhoni magyar szervezetek vezetőinek lekezelése, a párbeszéd hiánya, az arrogancia és a kioktatás jellemezte. A jelenlegi kormány a külhoni magyar közösségek vezetőinek megkérdezése nélkül, gyakran kifejezett kérésük ellenében cselekedett és cselekszik, miközben elvtelen politizálással vádolja meg őket. Azzal a váddal illeti a szervezetek vezetőit, hogy saját közösségük fölött erős diktatúrát, hegemóniát gyakorolnak, ugyanakkor egyre mélyülő szakadékot emlegetnek a külhoni magyar közösségek és annak vezetői között. Egyre mélyülő szakadék a magyar-magyar és a magyar-szomszédsági kapcsolatban van. Nem véletlen, hogy legutóbb február 15-ei KMKF-ülésen a külhoni magyar szervezetek rendkívül erős kritikákat fogalmaztak meg a jelenlegi kormány magyarságpolitikájával szemben.

Az 1996-os magyar-magyar csúcs óta csaknem minden MÁÉRT- és KMKF-tanácskozáson jelen voltam, de ilyen mértékű és mélységű kritikus megszólalást a magyar-magyar kapcsolatok intézményesített fórumain még nem hallottam. Sajnálatos, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr nem várta meg például Kelemen Hunor RMDSZ-elnök felszólalását, Répás Zsuzsa államtitkár asszony pedig jelen sem volt a tanácskozáson, így nem szembesülhetett a tényekkel, azzal, hogy a jelenlegi magyar kormány beavatkozása miatt az RMDSZ embert próbáló időket élt át, de minden próbálkozás ellenére politikai értelemben életben maradt. Ahogy Kelemen Hunor fogalmazott: "Ez sokakat keserűséggel tölt el, értetlenül állnak a tények előtt, és a harc folytatásáról nyilatkoznak." Nemcsak életben maradtak, hanem sikerült megszerezniük azt a társadalmi támogatást, ami az önkormányzati és parlamenti képviseletet biztosítja az erdélyi magyarságnak.

A beavatkozás, a kikényszerített magyar-magyar versenyhelyzet miatt azonban a helyhatósági választásokon elveszett Szatmár és Maros megye, valamint Szatmárnémeti város vezetése, a parlamenti választásokon pedig kevésen múlott, hogy az RMDSZ el tudta érni az 5 százalékot.

(10.30)

Erről is kellene szóljon a napirenden lévő beszámoló; arról, ahogy Kelemen Hunor fogalmazott, hogy a jelenlegi kormány nyújtotta segítség után a romániai magyaroknak sajnos meg kellett kapaszkodni. Nem véletlen, hogy az RMDSZ elnöke külön említette a romániai helyhatósági választási kampányt, hiszen ahhoz fogható fideszes kormányzati és pártaktivitást rég láthattak a romániai magyarok. Érdekes, hogy erről sincs szó a jelenlegi beszámolóban.

Martonyi János külügyminiszter néhány héttel a kampány előtt Bukarestben még azt mondta, Magyarország nem kíván beavatkozni az erdélyi magyar pártok választási versengésébe. Ehhez képest Kövér László, Tarlós István nyíltan kampányolt a Magyar Polgári Párt mellett, Deutsch Tamás, Németh Zsolt, Oroján Sándor, a Fidelitas alelnöke pedig a Tőkés László fémjelezte Erdélyi Magyar Néppárt kampányrendezvényein vett részt. Magánemberként pedig kiutazott Szász Jenőhöz Budai Gyula is. Érdekes módon, a Fidesz-KDNP-vel egy pártcsaládhoz tartozó RMDSZ mellett egyetlen Fidesz-KDNP-politikus sem szólalt meg. Persze, az új egységet szorgalmazó Fidesz-politikusok valójában egymás ellen is kampányoltak. Hiszen az MMP és a Magyar Polgári Párt mindenekelőtt egymás ellenfelei voltak, és csak utána esetleg az RMDSZ-é.

Ugyancsak nem szól ez a jelentés a Kövér László és Szász Jenő által celebrált Nyirő József újratemetési kísérletről sem, az azt követő kampányhadjáratról. Ezzel nemcsak megosztották a romániai magyarságot, hanem súlyos károkat okoztak a magyar-román viszonynak is, hiszen a Magyar Országgyűlés elnöke Románia területén barbársággal vádolta meg a bukaresti kormányt.

De hogy ne csak az erdélyi magyarokat érintő problémákat érintsem, ugyancsak nem találunk információt a jelentésben a szlovák állampolgársági és nyelvtörvény módosítása ügyében folytatott tárgyalások eredményeiről. Nem derül ki, hogy milyen lépéseket tett a kormány a felvidéki magyar jogfosztottak ügyében, az elmaradt egyeztetések miatt bekövetkezett szlovák ellenreakciót miként próbálják legalább tompítani. Nyilvánvaló, hogy a legutóbbi szlovákiai parlamenti választások egyértelmű vesztese a Magyar Koalíció Pártja. Bár a párt vezetői mindent megtettek a parlamentbe jutásért, a Fidesz sajnálatos beavatkozása, kézi vezérlése ezúttal is visszaütött. A 2010-es szlovákiai választások előtt az MKP vezetőinek kérése ellenére a Fidesz a választási kampány időszakában a szomszédos államokkal történő előzetes konzultációk hiányában terjesztette be a magyar állampolgársági törvény módosítását a Magyar Országgyűlésben.

A korábbi tapasztalatokból mit sem okulva, a magyar kormány továbbra is beavatkozott a felvidéki magyarság életébe, teljesen kirekesztve a Bugár Béla vezette Híd pártot a magyar-magyar párbeszéd intézményesített struktúráiból. Az előző választási kampányhoz hasonlóan a Fidesz vezetői jelenleg is csak az egyik párt támogatására szólították fel a választókat arra, hivatkozva, hogy a Híd nem magyar párt, mit sem törődve a felvidéki magyarság, magyar nemzeti közösség azon részével, amely ezt a magyar pártot támogatta a választásokon.

Kirekesztették a meghirdetett nemzeti együttműködés rendszeréből a kárpátaljai magyarság jelentős részét is. A Külügyminisztérium 2010 őszén a magyarigazolványok kiadása ügyében indított álvizsgálatra hivatkozva elvette az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől a magyar-magyar kapcsolattartást szolgáló egyik kiemelkedő program felügyeleti jogát, nevezetesen a schengeni vízum igényléséhez szükséges támogató nyilatkozatok kiadását. A program kizárólagos jogát a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek adták át. A kormány ezzel a diszkriminatív döntésével 25 ezer kárpátaljai magyart minősített "B" kategóriás magyarrá, akiknek egyetlen bűnük, hogy nem a Fidesz-párti KMKSZ-re szavaztak.

A Németh Zsolt külügyi államtitkár által kezdeményezett vizsgálat eredményét ma sem ismerik az érintettek, a kárpátaljai magyar és az anyaországi közvélemény sem kapott tájékoztatást, sőt többszöri kérésem ellenére nem tekinthettem be a dokumentumokba, mivel a kormány azokat titkosította. Az UMDSZ elnökét, Gajdos Istvánt példátlan módon nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették, a megválasztott parlamenti képviselővel semmilyen kapcsolatot nem tartanak, mondván, hogy egy ukrán párt listáján került be a parlamentbe.

Hasonló helyzetben van a Horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége is, amely annak ellenére, hogy a 2007. évi és a 2011. évi parlamenti választásokon is a szervezet képviseletében induló Sója Dénest választották parlamenti képviselőnek, illetve a 2011-es kisebbségi önkormányzati választásokon négyszer annyi képviselőjük jutott mandátumhoz, mint a Horvátországi Magyar Demokrata Közösségnek... - a Fidesz még mindig ezt az utóbbi szervezetet támogatja és tekinti politikai partnernek.

Röviden a támogatáspolitikáról. A határon túli támogatások koncentrált elosztására létrehozott Bethlen Alap Zrt. esetében sem szakmai alapon, hanem korábbi politikai ígéretek alapján dőlnek el a pályázatok. Nyilvánvaló, hogy emiatt volt kénytelen az alap általuk kinevezett teljes korábbi igazgatósága testületileg lemondani. Az alap késedelmes bírósági bejegyzése és az előző igazgatóság lemondása miatt már 2011-ben késett a pályázatok kiírása, a beérkezett kérelmek elbírálása és a támogatások kifizetése. A döntés előkészítésében illetékes kollégium tagjai csak a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező szakértők lehetnek. Eltérően a korábbi támogatáspolitikai koncepcióktól, emiatt nem lehet része a döntés-előkészítésnek határon túli szakértő vagy a MÁÉRT munkájában részt vevő személy. Ezzel gyakorlatilag helyzet- és terepismerettel rendelkező határon túli szervezeteket kizártak a szakértői munkából.

A beszámoló kitér a nemzeti jelentőségű intézményekre, de sajnos nem taglalja, hogy annak összeállítása esetében érdemben nem vette figyelembe a határon túli szervezetek véleményét, illetve az egyes régiókban a javaslatot tévő szervezetek választásokon bizonyított támogatását. Már a legutóbbi Magyar Állandó Értekezleten több határon túli szervezet szóvá tette, hogy az általuk elküldött kritériumrendszer elemeit a kormány nem építette be. Kárpátalján a felsőoktatási intézmények közül csak a magyar állam által fenntartott beregszászi főiskola kap támogatást. A legszembetűnőbb, hogy a jelenlegi magyar kormány nem tartja nemzeti jelentőségű intézménynek az ungvári nemzeti egyetem magyar karát, a hungarológiai központot és a munkácsi állami egyetem magyar tagozatát. Holott a hangoztatott feltételeknek, például a közösség megmaradása, gyarapodása, a magyar nyelv terjesztése, mindkettő régóta megfelel. Stabil, kiszámítható működésük ugyancsak megkérdőjelezhetetlen.

Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár szerint egy ukrán állam által fenntartott felsőoktatási intézmény nem lehet magyar nemzeti jelentőségű intézmény. Az államtitkár asszony nyilván elfelejti, hogy a Vajdaságban a szerb állam által fenntartott újvidéki egyetem magyar nyelvű tanítóképző kara nemzeti jelentőségű intézmény lett, és nemcsak működésére, programra, hanem beruházásra is kaphat támogatást.

Végezetül pedig a kormány nemzetstratégiájáról vagy éppen annak hiányáról. Semjén Zsolt a KMKF ülésén arról beszélt, hogy a diaszpóra területeire mintegy 50 konzult küldenek ki, további 50 népművelőt pedig a magyar nyelv tanításának fejlesztésére és a kulturális élet felpezsdítésére. Ugyanakkor az 1,3 milliárd forint költségvetési támogatásból felállított Nemzetstratégiai Intézet, amelyről szintén nincs szó a beszámolóban, vezetője a szórvány áttelepítésről értekezik. Melyik az igazi kormányzati akarat? Mentjük vagy felszámoljuk a külhoni magyar közösségeket?

A Magyar Szocialista Párt nem támogatja a beszámoló elfogadását. A kolozsvári elnökségi ülésen elfogadott magyarságpolitikai programunknak megfelelően a magyar belpolitika küzdelmeit nem visszük határon túlra. A be nem avatkozás, a kölcsönös felelősségvállalás és az egyenlő közelségtartás elveire alapozzuk politikánkat és gyakorlatunkat. Azt valljuk, hogy a magyar politika mindenkori partnerei azon szervezetek kell legyenek, amelyeket a külhoni magyar nemzeti közösségek legitimálnak, a szomszédos országokban lezajlott választásokon szavazataikkal támogatnak, és a külhoni magyar szervezetek képviselőivel folytatott érdemi konzultációkra törekszünk.

Meggyőződésünk, hogy helyre kell állítani a helyes arányokat a szomszédságpolitika és a magyarságpolitika között. A szimbolikus politizálás nem pótolhatja a külhoni magyarokat ténylegesen segítő, helyzetbe hozó, gyakorlatias politikát. Támogatjuk és teljesen jogos igénynek tartjuk a külhoni magyarság kulturális, önkormányzati, közigazgatási és területi autonómiájának megteremtését. A nemzetpolitika, a magyarságpolitika alapkérdéseiben, a magyarság sorskérdéseiben újra széles körű nemzeti egyeztetésre, egyetértésre, konszenzus teremtésére van szükség. A Magyar Szocialista Párt partner ebben.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportját követi a KDNP vezérszónoka. Stágel Bence képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. STÁGEL BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvényének vonatkozó rendelkezése szerint Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.

(10.40)

Ha az alaptörvényi rendelkezés fényében vizsgáljuk a parlament előtt fekvő beszámolót, egyértelműen látszik, hogy a szimbolikus intézkedéseken túlmenően a kormányzat konkrét jogi és egyéb intézkedések révén már most is sokat tett a magyar nemzet határokon átnyúló újraegyesítéséért. Tette ezt az Európát sújtó gazdasági nehézségek ellenére is, és bár ezek a gazdasági problémák a tavalyi évben begyűrűztek Magyarországra is, az összmagyarság jövőjét alapvetően meghatározó főbb célkitűzések terén jelentős előrelépések történtek.

A beszámolóval kapcsolatosan röviden kiemelnék pár olyan elemet, amelyeket közvetlenül, olykor közvetve érint ugyan az összefoglaló, de a KDNP számára különösen fontos eredményeket jelentenek. Ahogy államtitkár úr expozéjában is elhangzott már, 2011. január 2-án indult el a honosítási eljárás, amely révén az elmúlt két évben 370 ezer kérelem érkezett be. Ez azért is fontos előrelépés, hiszen élénken emlékezhetünk még az MSZP-nek a kettős állampolgárságról szóló népszavazás során tanúsított gyalázatos, megosztó kampányára, és ezért is fontos eredmény az, hogy folyamatosan nagy az érdeklődés az egyszerűsített honosítási eljárás iránt; ez látszik egyébként a különböző időpontfoglalásokon is.

A jelenlegi tendenciák mellett ez év végére a félmilliomodik honfitársunk is be fogja nyújtani kérelmét, s ebben a parlamenti ciklusban leteszi a magyar állampolgári esküt. Azt hiszem, ez önmagában is mutatja, hogy szó sincs arról, amiről itt az MSZP-s vezérszónok szólalt fel, nemcsak szimbolikus intézkedésekről van szó, hanem konkrétan a magyar állampolgársággal kapcsolatos intézkedések révén is jelentős előrelépésre került sor az elmúlt években. A magyar közigazgatás erőfeszítéseinek köszönhetően tarthatóak az egyébként nagyon rövid ügyintézési határidők, így már több mint 320 ezren tehették le az ünnepélyes állampolgársági esküt. A kérelmezők nagyrészt erdélyi és vajdasági magyarok, de eddig összesen 65 ország állampolgára nyújtott már be egyszerűsített honosítási kérelmet, összesen 73 külképviseleten. Jellemzően sok kérelmet adnak be a magyar nagykövetségeken és konzulátusokon, ahol mind nominálisan, mind arányaiban jelentősen megemelkedett a honosításiügy-forgalom, amely a korábbi 38 százalékról 57 százalékra nőtt. A legtöbb kérelmet Csíkszeredán, Kolozsváron és Szabadkán adták be.

További fontos eredményként értékeljük, hogy fontos adminisztratív könnyítésként az Országgyűlés elfogadta a Magyary egyszerűsítési program megvalósítását célzó törvényt is. Az új szabályozás egyszerűsíti az anyakönyvezési, így a külföldön történt anyakönyvi események hazai anyakönyvezését, a nyilvántartási és az állampolgársági eljárásokat, ezáltal jelentősen csökkenhetnek az adminisztratív terhek is, ezáltal összességében egyszerűsödik az ügyintézés.

Kiemelt nemzetpolitikai célkitűzés a diaszpóra magyarsága felé nyitás, amelynek kulturális és gazdasági jelentősége is felbecsülhetetlen. Örömteli tény, hogy a nemzetpolitikáért felelős kormányzati szervek révén számos olyan tanácskozásra, kulturális rendezvényre kerülhetett sor, melyek segítenek megtartani és megerősíteni őket a magyar nyelviségben és kultúrában, illetőleg a magyar kormányzati tisztségviselők segítségükre vannak az állampolgári ügyek intézésében.

Szintén elhangzott már, hogy ülésezett a MÁÉRT gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottsága is, melynek napirendjén szerepelt a Kárpát Régió Üzleti Hálózat létrehozása. Kolozsvárott, május 4-én meg is nyílt az első iroda, s e hálózat létrehozása rendkívül fontos az egységes Kárpát-medencei gazdasági térség megvalósítása szempontjából. Jelentős előrelépés, hogy kibővült a "Határtalanul" program, amelynek értelmében immár a gimnazisták is részt vehetnek különböző osztálykirándulásokon. Örvendetes, hogy a Szász Pál szülőföldi jogász ösztöndíj révén 25 fiatal jogász nyerhetett el támogatást. A fiatal jogászok képzése révén kiépülhet egy olyan szakmai hálózat, amely hálózat nemcsak jogi védelmet, vagy éppen gazdasági-jogi tanácsadást nyújthat, hanem ezek a fiatal jogászok összekötő kapcsot jelenthetnek a szomszéd népekhez is.

A diaszpóra fiataljaival való kapcsolattartás szempontjából kiemelt rendezvényre került sor a "Vendégségben Magyarországon - külhoni magyar fiatalok találkozója" címmel. A különböző élethelyzetből érkező fiatalok azt is megtapasztalhatták, ki hogyan éli meg magyarságát, identitását. Együtt voltak a Kárpát-medence különböző régióiból érkezők a diaszpórában élő fiatalokkal, utóbbiak közül sokan harmad-, negyedgenerációs magyarok, akiknek sok esetben már a magyarnyelv-tudása is gyenge. Ezeken a rendezvényeken olyan barátságok, személyes kapcsolatok születnek, amelyek később, akár éppen az interneten keresztül is folytatódnak. A találkozóra három kontinens 16 országából 450 középiskolás korú, magyar gyökerekkel rendelkező fiatal érkezett.

Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóban foglaltak jól mutatják, hogy a vizsgált időszakban a kormány valóban komoly előrelépéseket ért el a nemzetpolitikai célkitűzések megvalósítása terén, tovább erősödött a külhoni magyarsággal felépített kapcsolatrendszer és a nemzeti összetartozástudat. Mindezek alapján a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadását a KDNP-frakció egyhangúlag támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Következik Szávay István képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka; megvárjuk, hogy ideérkezzen a pulpitushoz. 20 perc áll a Jobbik frakciójának is a vezérszónoki körben rendelkezésre. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom megalakulásának pillanatától stratégiai fontosságú kérdésnek tekinti a nemzetpolitikát, s ennek megfelelően hangsúlyozzuk a kezdetektől a leghatározottabb lépések megtételének szükségességét külhoni nemzettestvéreink érdekében. Magyarország felemelkedésének és a magyar nemzet megmaradásának egyik kulcsa, hogy a Kárpát-medence és a világ magyarságára mint egységes egészre tekintsünk. Nagy várakozásokkal tekintettünk tehát ezért a 8 éves szocialista-szabad demokrata ámokfutás után a magára a nemzeti érdekek határozott képviselőjének valló Fidesz-KDNP kormányalakítása elé, hogy végre közösen lerakhassuk a nemzetpolitikai konszenzuson alapuló egységes nemzetpolitika alapjait. Hozzáállásunk a ciklus kezdetétől fogva egyértelmű, következetesen támogattunk minden javaslatot, és partnerek vagyunk minden olyan kezdeményezésben, amely a nemzet javát szolgálja, viszont a leghatározottabban elítéljük a korábbi szocialista kormányzat nemzetáruló politikáját és annak napjainkban is tapasztalható folytatását.

Az eltelt közel három év tapasztalata azonban közel sem olyan kedvező, mint arra számítottunk. A könnyített honosítás lehetőségének biztosításán kívül sajnos nagyrészt csak szimbolikus eredményekről beszélhetünk. Érdemi, külhoni nemzettestvéreink mindennapjait érezhetően javító és hosszú távon is megoldást jelentő lépésekre van most azonnal égető szükség. Nem várunk önostorozást a kormánytól, de némi egészséges önkritikát szükségesnek láttunk volna, hogy a beszámoló legalább a legminimálisabb mértékben tárja fel az esetleges hiányokat, mulasztásokat és hibákat. Mint ahogyan az is elvárható lenne, hogy a szakterületért felelős Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes részt vegyen e fontos beszámoló parlamenti vitáján, bár sajnos megszoktuk már, hogy a kevés feladatát is államtitkárai egyikére hárítja.

Tisztelt Ház! A dokumentum első pontja a Magyar Állandó Értekezlet ügyét tárgyalja. A Trianonban szétszakított magyarság speciális helyzetéből következik, hogy elengedhetetlen fontosságú egy olyan fórum, amely a jelenleg sajnos még különböző államokban élő magyarság politikai szerveződései számára lehetővé teszi a közös gondolkodást és a tanácskozást. A szocialista kormányok nemzetpolitikai felfogását és közös nemzeti ügyeinkhez való hozzáállását kiválóan példázza, hogy 2004-től kezdődően egyetlen alkalommal sem érezték szükségét az értekezlet összehívásának. Szili Katalinnak tartozunk köszönettel azért, hogy házelnökként létrehozta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, amely azóta is ellátja speciális, a MÁÉRT-tól némileg eltérő feladatát. A MÁÉRT összehívását tehát nagy örömmel fogadtuk, mindig is elfogadhatatlannak tartottuk azonban a meghívottak önkényes kiválogatását. A kormányzat nem mért azonos mércével, amikor az egyes részt vevő szervezetek legitimitását vizsgálta. Egyetértünk viszont a kormányzattal abban, hogy a meghívottak közé nem kerülhetnek be az önmagukat is etnikailag vegyesnek minősítő pártok, az etnikai elv politikai képviselet szintjén való feladása ugyanis az első lépés az asszimiláció felé.

Üdvözöltük továbbá, hogy a kormány korábbi álláspontját feladva, végül lehetőséget biztosított az ellenzéki pártoknak a szakmai munkában való részvételre. Úgy gondolom, hogy a Jobbik képviselői mindahány szakbizottság tevékenységéhez érdemi, szakmai javaslatokkal tudtak hozzájárulni. Hiába azonban a szakbizottságok sokszor sajnos csak a kormányzati tájékoztatásokat meghallgató ülései, hiába a semjéni kommunikáció arról, hogy a kormány nemzetpolitikáját a MÁÉRT határozza meg, hiába a beszámolóban hosszasan sorolt szimbolikus eredmények és elfogadott különféle dokumentumok, ha érdemi eredmények sok esetben hiányoznak. Itt az ideje, hogy a Magyar Állandó Értekezleten végre az elszakított magyarság megerősödését szolgáló gyakorlati döntések szülessenek, és annak tevékenysége ne merüljön ki pusztán a politikai eszmecserében.

(10.50)

A nemzeti jelentőségű intézmények koncepcióját szintén első perctől kezdve támogatjuk. Nagyon fontos és jó kezdeményezés, hogy elcsatolt területeink nemzetstratégiailag jelentős intézményei normatív alapon kaphassanak magyar állami támogatást. Ahhoz azonban, hogy munkájukat a legmagasabb szintű hatékonysággal végezhessék, alapvető fontosságú a kiszámítható működés.

A kezdeményezés tehát örömteli, de a megvalósulást sajnos ez esetben sem lehet kritika nélkül szemlélni. A probléma magvát itt is, akárcsak a MÁÉRT tagszervezeteinek kiválasztásakor, a kormányzat indokolatlan szelektálási stratégiája jelenti. Már a kritériumrendszer elfogadása is elképesztő körülmények között zajlott. Miközben Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony és az általa vezetett, személyi állományában egyébként igencsak gyengén bútorozott nemzetpolitikai államtitkárság azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet dolgozza ki a kritériumrendszert, a MÁÉRT-nak valójában csak arra volt lehetősége, hogy a Fidesz javaslatát sebtében véleményezze. Az ellentétes javaslatoknak még a kifejtését is olyan arcpirító módon igyekeztek lehetetlenné tenni, hogy az ellenzéki pártok csupán két órát kaptak arra, hogy szervezetük álláspontját az ülés közben kialakítsák. A valóban nagy fontosságú nemzetpolitikai stratégia véleményezésére is csupán két nap állt rendelkezésünkre.

Ezután már nem lepődünk meg azon, hogy a konkrét intézmények összeállításakor az ellenzéki pártoknak még javaslattételre sem volt lehetőségük, nemhogy a döntéshozatalban részt venni. A létrejött, 56 intézményt tartalmazó lajstrom ennek megfelelően kizárólag a kormánypártok kénye-kedve szerint állt össze, és az objektív kritériumok helyett számos intézmény esetében a Fidesz baráti kapcsolatai döntöttek.

Az önkényes, nem szakmai alapú döntéshozatalra számos példát lehet hozni. Az erdélyi Vice településen két szórványkollégium működik, azonban ezek közül csak az egyik kapott kiemelt támogatást. Délvidéken a Vajdasági RTV helyett, amely átfogja a magyarlakta településeket, a Vajdasági Magyar Szövetség párttelevíziójának tekintett Pannon RTV vált nemzeti jelentőségűvé. De a lista erősen kritizálható azért is, mert Délvidékről nem szerepel rajta egyetlen színház, lemaradt számos fontos gimnázium, és nem került fel a listára a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete sem, miközben a többi régió pedagógusszervezetei bekerültek az 56 intézmény közé.

Hasonlóképpen visszás, hogy a külhoni cserkészszövetségek közül egyedül a felvidéki kapta meg a kiemelt státust. Kárpátalján az okozott felháborodást, hogy a beregszászi Sion Rádió, a Bethlen Gábor Gimnázium és a Técsői Református Líceum sem lett nemzeti jelentőségűvé nyilvánítva.

Szomorú tény, de ezek után eredménynek és nem természetes jognak kell tartanunk a nemzetpolitikai konszenzus fontosságát folyamatosan hangsúlyozó kormányzat abbéli engedményét, hogy az idei évtől a hazai ellenzéki pártok is élhetnek, no persze nem a beleszólással, de legalább a javaslattétellel a nemzeti jelentőségű intézmények éves felülvizsgálata során.

Ki kell emelnünk a külhoni magyar óvodák éve programot. Örömteli, hogy ennek kapcsán nemcsak a kezdeményezés volt jó, de saját tapasztalataink és az érintettek véleménye szerint a kivitelezés is gyakorlatilag hibátlan volt. Nagyon fontos, hogy olyan technikákat igyekeztek a szakemberek meghonosítani a külhoni óvodákban, amelyeket Magyarországon már sikerrel alkalmaztak. Szintén fontos, hogy ezeket a metódusokat - legyen szó akár a Tímár-módszerről vagy a meseszövésről - a gyakorlatban személyesen mutatták be a programban részt vevő óvodákban, és a személyes oktatást csak kiegészítették az egyébként kiváló írott segédanyagok.

Külön meg kell említeni a program nagyszerű online megjelenítését, valamint pozitívan kell értékelni a programhoz kapcsolódó szakmai kutatást, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet folytatott le.

Teljes sikernek azonban csak akkor értékelhetjük a külhoni magyar óvodák éve programot, ha az idei évet, a külhoni magyar kisiskolások évét is hasonló szakértelemmel vezénylik le. A két program ugyanis egy szerves egészet alkot, egymást kiegészítve tudják céljukat, a felnövekvő generációk magyar identitásának erősítését betölteni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A könnyített honosítás, azaz a magyar állampolgárság kiterjesztése az elmúlt közel három év legfontosabb nemzetpolitikai eredménye. Ennek nyomán meglepően hat, hogy a tárgyalt beszámoló rendkívül tömören, csupán egy rövid bekezdésben elintézi a témát. Ha azonban azt nézzük, hogy a kormányzati sikerpropagandával szemben az érintettek részéről folyamatos panaszok érkeznek, már érthető, hogy a beszámoló miért tekint el a bővebb kifejtéstől.

A Jobbik megalakulásától kezdve következetesen kiállt a kettős állampolgárság mellett, így az intézkedést természetesen üdvözöltük és támogattuk. Rendkívül méltatlannak és rangon alulinak tartjuk ugyanakkor, hogy a Fidesz egyes vezető politikusai az utóbbi időben azzal az érveléssel próbálják igazolni nemzetpolitikai elkötelezettségüket, hogy ők már akkor támogatták a kedvezményes honosítást, amikor - idézek - "a jobbikosok még csak a férfivécét keresték". A tények, az elmúlt másfél év történései azért nem teljesen ezt a képet mutatják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben a kormányzat és Semjén Zsolt mást sem hangsúlyoz, mint hogy a honosítási eljárás nemcsak hogy egyszerűbb, de ráadásul gördülékenyen és gyorsan működik, addig sok érintett erről sajnos egészen másként vélekedik. Az állampolgársági ügyintézés sajnos továbbra sem megfelelően gyors, bár örömteli tény, hogy mára azért kedvező változás állt be a kezdeti állapotokhoz képest, amikor gyakorlatilag minden konzulátuson hosszú hónapokat kellett várni még arra is, hogy az igénylők időpontot kapjanak. A miniszteri ígéretről tehát, amely még arról szólt, hogy a három hónap alatt állampolgársághoz lehet jutni, sajnos mára egyértelműen kiderült, hogy egyszerűen nem igaz.

Hangsúlyozom, hogy nem az adminisztrációs munkát végzőket akarom kritizálni, sőt éppen ellenkezőleg. Látogatást tettem már az összes külhoni konzulátuson, és mindenhol kifejeztem a Jobbik köszönetét és megbecsülését azért az emberfeletti munkáért, amit elvégeznek. A külképviseletek munkatársai és a Budapesten dolgozó kollégáik is mindent megtesznek, amit tudnak, ám a munka mégsem halad megfelelő tempóban, mert több alkalmazottra, több konzulra, nagyobb létszámú háttérapparátusra lenne szükség.

Külön kell itt szólnunk legkeletibb véreink, a csángók helyzetéről. Csángóföldön nem működik magyar külképviselet és demokráciaközpont sem, így az ott élők senkihez sem fordulhatnak segítségért az állampolgársági papírok intézése során. Korábban két személyt vettek fel, hogy a falvakat járja, segítse az állampolgárságot igénylőket, ám azóta már elbocsátották őket. Jobb híján néhányan a Moldvai Csángómagyarok Szövetségéhez fordulnak, az MCSMSZ azonban semmilyen infrastrukturális vagy anyagi támogatást nem kap ehhez a munkához. Miniszterelnök-helyettes úr a bizottsági ülésen ígéretet tett a probléma rendezésére. Ezen ígéretét nagy örömmel vettük, és az érintettekkel együtt kíváncsian várjuk az ezzel kapcsolatos fejleményeket.

További komoly probléma az állampolgársági ügyintézés kapcsán, hogy a hivatalos dokumentumok lefordíttatása igen nagy költségekkel jár. Ezt a terhet is könnyíteni kell.

Szintén szomorú tapasztalat, hogy komoly méretet öltött a visszaélés. A magyarul egyáltalán nem beszélő és magyar felmenővel nem rendelkező személyek jutnak hozzá - vélhetően pénzért - a magyar állampolgársághoz, és válnak így például Szerbia és Ukrajna esetében az Európai Unió tagjaivá, állampolgáraivá. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a gyanús esetek kapcsán több alkalommal is örömmel értesülhettünk határozott hatósági fellépésről.

Miközben az illetéktelenek valutáért juthatnak tehát állampolgársághoz, addig számos elkötelezett, nemzeti érzelmű külhoni nemzettestvérünktől vélhetően nemzetbiztonsági kockázat miatt megtagadták a honosítást. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr ígéretet tett rá, hogy a kérdéses kérelmeket újra megvizsgálják - ez némely esetben egyébként már meg is történt -, reménykedhetünk tehát, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel történik majd a kérelmező kétségkívül szükséges és fontos szűrése.

Végül ezúttal sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyar állam és a diplomácia nem védi meg a magyar állampolgárságot szerzett magyarokat. A kedélyes, vidám hangulatú magyar-szlovák kormányfői és külügyminiszteri találkozókon még soha, egyetlenegy alkalommal sem merült fel a szlovák állampolgárságától megfosztott Gubik László és számos társának ügye. Ez a megalkuvó magyar diplomácia totális csődjének az egyik iskolapéldája.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosítása kapcsán üdvözöljük a jogharmonizációt, amelynek köszönhetően nem veszíti el a törvénnyel járó kedvezményeket az sem, aki számára időközben lehetővé vált a könnyített honosítás megszerzése.

Továbbra is komoly probléma azonban a gyermeküket magyar iskolába járató külhoni magyar szülőknek folyósított 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatások kérdése, amely kapcsán már számos alkalommal éltünk tiltakozással és kértük a kormányzat cselekvését. Számos régióban antiszociális, sok esetben magyarul sem beszélő cigány gyerekek özönlik el a magyar iskolákat, amelynek hatására számos magyar szülő inkább a többségi iskolába íratja a gyermekét. Ezt a rendszert sürgősen felül kell vizsgálni.

A 2011-es EU-elnökségről sajnos éppen olyan nehéz bármi pozitívat elmondani, mint amennyire nagy reményekkel tekintettünk rá előzetesen. A beszámolónak igaza van abban, hogy - idézem - "Magyarország 2011-es EU soros elnöksége valóban történelmi esély volt arra, hogy bemutassuk, népszerűsítsük a magyarság sajátos kultúráját." Hazánk kormánya azonban ezt a történelmi lehetőséget elmulasztotta, történelmi bűnt elkövetve. Miközben minden más ország arra is használja a soros EU-elnökséget, hogy a saját maga számára fontos ügyeket, a nemzeti érdekeket szolgáló kérdéseket előtérbe helyezze, addig mi erre kísérletet sem tettünk.

(11.00)

Ahelyett, hogy a kormány rámutatott volna a szlovák kormány elképesztő, alapvető jogokat sértő intézkedéseire, a Beneš-dekrétumok mindmáig tartó hatályosságára, esetleg arra, hogy Románia nyíltan fellép a székelység autonómiatörekvései és a magyar oktatásügy ellen, és akkor még szóba sem hoztuk az EU-n kívüli Szerbiában vagy Ukrajnában történő jogsértéseket, Győri Enikő uniós ügyekért felelős államtitkár már előre, 2010-ben leszögezte: Magyarország szolgálni akarja az Európai Uniót. Szomorúan, de nagyon szemléletesen példázza ez a magyar diplomácia szervilis mentalitását.

A Magyar Diaszpóra Tanács kapcsán a beszámoló helyesen állapítja meg, hogy a korábbi kormányok a szükségesnél sokkal kisebb figyelmet fordítottak a nagyvilági magyarságra, komoly veszélybe sodorva ezzel az emigráció magyar közösségeit. A Jobbik maximálisan támogat minden olyan kezdeményezést, amely a diaszpóra védelmét, magyar identitásának és kulturális értékeinek megőrzését szolgálja, ugyanakkor a MÁÉRT-hez hasonlóan itt sem mehetünk el szó nélkül a kormányzat elfogadhatatlan szelektálása mellett. Egy példát említve: az Új-dél-walesi Magyar Szövetségnek lehetőséget biztosítottak a megjelenésre, míg a valódi ernyőszervezetként a térség teljes magyarságát képviselő Ausztráliai és Új-zélandi Magyar Szövetségnek nem. Ennek korrigálását a miniszter úr már az említett bizottsági ülésen sem zárta ki, bízunk benne tehát, hogy ez irányban is pozitív előrelépés fog történni.

A beszámoló ezt követően a nemzeti regiszterre tér át, amely lehetőséget teremt a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarsága közötti élő kapcsolatok kialakítására. A kezdeményezés azt üzeni messzire szakadt nemzettestvéreinknek, hogy a magyar állam számára ők is fontosak, éljenek bárhol a nagyvilágban. Azzal már kevésbé értünk egyet, hogy a regiszter elektronikus hírlevele gyakorlatilag a kormány faliújságjaként, fideszes hírlevélként funkcionál, az pedig különösen elszomorító, hogy a hírlevelet arra is felhasználják, hogy a nemzeti ellenzéket lejárassák. 2011. október 18-a, az első hírlevél és 2013. február 18-a között az egyetlen hír - hangsúlyozom, az egyetlen hír -, amely a Jobbikról ezeken a hasábokon megjelent, az, hogy a párt antiszemitizmusa miatt lekapcsolták a római Colosseum fényeit. Igen, jól hallották, tisztelt képviselőtársaim, az illetékesek számára ez volt a Jobbikkal kapcsolatos egyetlen hír, amelyről úgy érezték, hogy két év alatt tájékoztatni kell a világ magyarságát. Amennyiben a miniszterelnök-helyettes úr is úgy érzi, hogy ez a kérdés igencsak visszás, akkor kérem, hogy vonja felelősségre az illetékes munkatársát.

A népszámlálás kérdéskörét sajnos - az EU-elnökséghez hasonlóan - az elszalasztott nagy lehetőségek közé kell helyeznünk. Bár a beszámoló szerint a kormány mindent megtett annak elősegítése érdekében, hogy nemzettársaink a népszámlálások során bátran vallják magyar identitásukat, örülnék, ha a miniszterelnök-helyettes úr vagy az államtitkárság illetékesei felvilágosítottak volna minket, hogy mi az a minden, amit a kormány megtett, véleményünk szerint ugyanis a tettek helyett ismét csak a hangzatos szavak szintjéig jutott el a kormányzat. Ezzel a kabinet nemcsak eszmei károkat okozott, de azokon a külhoni településeken, ahol a magyarság számaránya a kisebbségi jogok gyakorlásához szükséges arány alá csökkent, a mindennapokat is nagyon komolyan és negatívan érintő változásokhoz járult hozzá.

A valóságtól teljesen elrugaszkodott és a józan ésszel nehezen magyarázható, hogy a kisebbségi vegyes bizottságok 2011., 2012. évi működését a beszámoló sikerként értékeli. A bizottságok sok esetben késve, hosszú szünet után ültek csak össze, a magyar fél ezeken a találkozókon is az elcsépelt párbeszédre és a jószomszédi viszonyra helyezte a hangsúlyt, a számunkra sérelmes ügyek a barátkozás és az együttbazsalygás jegyében háttérbe szorultak. Néhányszor szóba kerültek olyan kérdések, mint a felvidéki magyarokat ért jogsértések vagy a '44-es, '45-ös délvidéki események feltárása, azonban bármiféle előrelépésről, esetleg eredményről egyik esetben sem tudunk. Itt az ideje tehát, hogy a kormányzat szakítson a megalkuvás politikájával. Számtalan esetet találunk a világon és Közép-Európában, amikor egy állam külhoni nemzetrészei érdekében tett határozott fellépései egyértelmű és komoly eredményeket hoztak. Elég csak az elmúlt időszak klasszikus példáját említeni: Románia gyakorlatilag mindent elért a szerbiai románok érdekében, amit akart, cserébe Szerbia uniós integrációjának támogatásáért.

Az elhangzottakat összefoglalva tehát újra le kell szögezni azt, amit már a bevezetőmben is elmondtam: a szocialisták ámokfutásához képest nyilvánvaló és örömteli változásokat is hozott a Fidesz-KDNP-kabinet megalakulása. Örömmel fogadtunk és támogattunk minden kezdeményezést, amely külhoni testvéreink, így a teljes magyar nemzettest javát szolgálja. A javaslatok mellett a továbbiakban is teljes mellszélességgel kiállunk, valamint mi magunk szakmai javaslatok sorával igyekszünk továbbra is hozzájárulni a magyar nemzetpolitika sikeréhez. Jó szándékú javaslataink azonban csak a legritkább esetben kaptak önöktől kormánypárti támogatást.

Egyértelművé kell tehát tennünk, hogy bár ez az irány és számos esetben az intézkedések sora jó, az intenzitás korántsem elegendő. Mindenekelőtt a kormányzat különböző érdekelt szereplői között kell összhangot teremteni, majd sokkal határozottabb és egyértelműbb diplomáciai és nemzetpolitikai lépésekre van szükség. A ciklus felén már túl vagyunk, itt az ideje, hogy a kommunikációs nemzetpolitikai fordulat után végre a tettek mezején is igazi fordulat következzék be. Ennek reményében kívánok sikeresebb és jobb munkát a nemzetpolitikai kormányzatnak. Az elért részsikerek és egynéhány javaslatunk figyelembevétele okán a Jobbik a határozati javaslatról szóló szavazás során tartózkodó álláspontra fog helyezkedni.

Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások következnek. Elsőnek megadom a szót a Fidesz képviselőcsoportjából Csóti György képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az ellenzéki képviselőtársaim többnyire alaptalan vádaskodásaira a válaszadást meghagyom az államtitkár úrnak, és miután az előttem szóló kormánypárti vezérszónokok összefoglalták az eredményeket, ezekre se akarok külön kitérni, csak egy-két fontos dolgot emelnék ki, és utána egy-két előremutató gondolatot szeretnék megosztani önökkel.

Mindenekelőtt nem lehet elégszer leszögezni, hogy a 2010-es kormányváltás történelmi fordulatot hozott a nemzetpolitikában, és különösen kiemelendő az, hogy mindjárt a Magyar Országgyűlés 2010-es megalakulása után rendkívül erős üzenetet küldött nemcsak a Kárpát-medencében élő elszakított nemzetrészek felé, hanem az egész világ felé azzal, hogy lehetővé tette az egyszerűsített honosítást, és biztosította a kettős állampolgárság intézményét. Kiemelem azt is, hogy nagyon jó döntés volt, hogy még a kormány megalakulása előtti időszakban nemzeti gyásznapunkat, június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává is tette, amikor is megemlékezhetünk a trianoni tragédiáról úgy, hogy közben hitet teszünk a nemzeti összetartozás mellett.

Több szó esett arról, hogy megindult a nemzet határokon átívelő újraegyesítése, rendkívül fontos a Magyar Állandó Értekezlet életre hívása, ezek kiemelkedő események voltak és meghatározó dolgok. Nagyon-nagyon fontosnak tartom és kiemelem azt is, hogy végre helyére került a határon túli magyarok ügye a magyar politikában. Eddig is nyilvánvaló volt, de most már intézményes formában is deklarálásra került az, hogy a határon túli magyarok ügye nem külügy, hanem - Duray gondolatából kiindulva - egy speciális belügy, amelynek külpolitikai vonatkozása van. Ez azt jelenti, hogy azért belügy, egy speciális belügy, mert a magyar nemzet összetartozása az elmúlt két évtizedben megbizonyosodott, és megállapításra kerülhetett most már szinte mindenhol Európában, hogy nemcsak nyelvileg és kulturálisan vagyunk egységesek, hanem a magyar nemzet politikailag is egységes. Ez a politikai egység azt jelenti, hogy az elszakított magyar nemzetrészek egyöntetűen magyarként akarnak boldogulni, magyarként akarnak megmaradni, ebben a gondolatkörben egységes a magyar nemzet. Miután nyolc országban szétszakítottan élünk, ezért külpolitikai vonatkozással is rendelkezik ez az ügy, a külpolitikában is megjelenik. Nagyon fontos, hogy a legmagasabb szintre, miniszterelnök-helyettesi szintre került kormányzati vonatkozásban ennek a kérdésnek a kezelése, és külön kiemelendő az, hogy a parlamenti dimenzióba is bekerült önálló intézményként a nemzeti összetartozás bizottságának a létrehozásával.

Tehát egy sor eredményt és egy komoly előrelépést tudunk az elmúlt időszakról elmondani.

(11.10)

Én azonban úgy látom, hogy a kezdeti nagy lendület az elmúlt egy-másfél évben megtört, mégpedig objektív okok miatt, tisztelt képviselőtársaim, mert Magyarország olyan helyzetbe került a nemzetközi közvéleménnyel, a nemzetközi közösséggel való kapcsolattartás során, hogy a kettős válság, a 2010-ben örökölt hazai pénzügyi és gazdasági válságra rárakódó nemzetközi válság hatására olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek számos multinacionáis céget, pénzügyi köröket sértettek - ismerjük ezt a történetet -, és Magyarország érdekérvényesítő képessége az elmúlt egy-két évben meglehetősen lecsökkent. Most viszont az elért eredmények után kifelé megyünk ebből a gödörből, és úgy gondolom, úgy hiszem, hogy a hátralévő bő esztendőben egy nemzetpolitikai hajrát kell beindítania a magyar kormányzatnak, és ennek a hajrának a tárgya az autonómia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit az elmúlt 23 évben tettünk az elszakított nemzetrészekért, az nagyon fontos, nagyon dicséretes, nagyon szükséges. Mindenféle hagyományos támogatási forma, a pénzügyi támogatás, az oktatásban, a kultúrában történő támogatás mind nagyon fontos, de nem több, mint segítségnyújtás a túléléshez. Az elszakított magyar nemzetrészek boldogulásának és megmaradásának egyetlen záloga, egyetlen biztosítéka a tényleges és teljes körű autonómia. Tényleges, tehát nem olyan, mint ami Romániában Petru Groza és Ceauşescu idejében volt, hanem tényleges autonómia, és teljes körű, ami azt jelenti, hogy nemcsak a területi autonómiát, hanem a szórványban élőknek a személyi elvű és kulturális autonómiát biztosítani kell. Erre kell a jövőben a magyar nemzetpolitikának fókuszálnia.

Az érvelési rendszerünk egyébként rendkívül egyszerű, két okból is. Egyrészt azért, mert a mi felfogásunk szerint az elszakított nemzetrészeknek alanyi jogon jár az önrendelkezés. Alanyi jogon jár azért, mert ott születtek, azon a tájon, ahol őseik falvakat, városokat hoztak létre, kultúrát teremtettek, vérükkel védték azt a földet nem kevesebb, mint 1100 esztendőn keresztül. Ez egy erkölcsi, elvi alap. Ennek az érvelésnek a másik pillére, ami legalább ennyire fontos, az, hogy mi nem kívánunk, nem kérünk mást, mint a meglévő pozitív európai gyakorlatot. Nem kérünk mást, mint a vonatkozó Európa tanácsi ajánlások tiszteletben tartását, amelyeket a kedves barátaink, a kedves szomszédaink aláírásukkal elfogadtak, csak éppen a valóságban nem adnak érvényt ezeknek.

Tehát ezekből az alapokból kell kiindulni, s én azt mondom, hogy erőt kell mutatni, mert csak az erő szavát értik meg a világban. Mondhatja erre valaki, hogy kicsik vagyunk, gazdaságilag gyengék vagyunk, de az erkölcsi tőkénk tökéletes, és ha az igazunkba vetett hittel lépünk fel, akkor nagyon nehéz ellenünk szólni. Ebből kell kiindulni! És hangsúlyozom, az autonómia, a tényleges és teljes körű autonómia a határon túl élő magyaroknak, az elszakított nemzetrészek megmaradásának és boldogulásának az egyetlen záloga.

A másik javaslatom a kormány felé nemzetpolitikai vonatkozásban, hogy még határozottabban lépjen fel Szlovákiával és Romániával szemben. Lehet, hogy a "szemben" szó nem tökéletes, de most nem találok másik kifejezést. Nyilván a jó szomszédságra való törekvés, az elért gazdasági és egyéb együttműködések megtartása és továbbfejlesztése mellett - s most a következő egy-két esztendőről beszélek - Szlovákia vonatkozásában a kettős állampolgársággal kapcsolatos kérdéskörben és a nyelvhasználat kérdéskörében kell nagyobb határozottan fellépni, Románia vonatkozásában pedig a székely autonómia ügyében, a tervezett közigazgatási határok megváltoztatásának a megakadályozása ügyében kell fellépni szintén nagyon határozottan és eltökélten. Az autonómia ügyét az egész Kárpát-medencében képviselni kell a Délvidéken, a Vajdaságnak nevezett területen elindult pozitív folyamatokat felerősítve, Erdélyben teljes mellszélességgel a székely autonómia mögé állva nem elfeledkezve persze a partiumi és a szórványban élő magyarok autonómiaigényeinek a kielégítéséről sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden ennyit szerettem volna elmondani, hozzátenni az eddig elhangzottakhoz: autonómia és határozott fellépés az igazunkba vetett hittel. Sikert kívánok a következő bő egy esztendőben és azt követően is majd a jelenlegi kormánynak, a választások után is. Ebben az egy esztendőben az autonómia ügyében korszakos előrelépést nyilván nem tudunk elérni, de meg tudjuk vetni, meg tudjuk alapozni azt a folyamatot, ami talán az évtized végére az elszakított nemzetrészek nagy részének az autonómia valamilyen formáját biztosítani tudja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólások következnek. Elsőként a hatáskörrel rendelkező bizottság elnökének, Potápi Árpád képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak néhány reagálást engedjenek meg, míg a vitában tovább nem megyünk. Szávay képviselőtársam 18-19 percen keresztül sorolta az eredményeket, amelyekhez egyébként kritikákat fogalmazott meg. De úgy gondolom, ez jelentős eredmény ahhoz képest, ami az előző nyolc esztendőben volt. A kormány olyan eredményeket tudott elérni, amelyeket egy ellenzéki képviselőtársunk ilyen hosszan tudott felsorolni a parlamentben. Azt gondolom, ez már maga is eredmény.

Szabó Vilmos képviselőtársunk egészen másképpen fogalmazta meg a kritikáit, ellenben arra már nem igazán kíváncsi, hogy más képviselőtársai mit fogalmaznak meg a nemzetpolitika terén. Szabó Vilmos képviselő úr említette a KMKF-ülést. Répás Zsuzsanna azalatt egyébként Kárpátalján tárgyalt. A kormányt Semjén miniszterelnök-helyettes úr képviselte, akinek a távollétében Szabó Erika államtitkár asszony vett részt ezen a fórumon. Hogy mennyire erős kritika fogalmazódott meg a KMKF-en? Akik ott voltak, azt gondolom, mindannyian érezték, hogy nem érte el azt a küszöböt, amit már megszokhattunk. Én a magam részéről ilyen kritikákat nem vettem észre, ellentétben azzal, hogy az RMDSZ utána egy zárt ülést kiszivárogtatott.

A Híd-Mostról. Kérem MSZP-s képviselőtársaimat, értsék meg, hogy a KMKF ülésén és a MÁÉRT-en csak magyar etnikai pártok képviselői vannak ott, a Híd-Most pedig szlovák politikai párt.

A többi észrevételem majd később megteszem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szávay István képviselő úr következik.

Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Ezek szerint Potápi elnök úr sajátos szemüvegen keresztül vizsgálta a vezérszónoki felszólalásom. Én azért örülnék annak, ha elnök úr inkább az általam felvetett kritikákra, hiányosságokra reagált volna kormánypárti képviselőként. Önöknek, a Fidesznek és a KDNP-nek kétszer húsz percük volt arra, hogy az úgynevezett eredményekről és sikerekről beszámoljanak. Szeretném megerősíteni abbéli hiányérzetünket, hogy a több mint tízoldalas dokumentum fél mondatban sem fogalmaz meg egy minimális szintű önkritikát sem, fél mondatot nem szán arra, hogy számba vegye a kétségkívül meglévő hiányosságokat vagy azokat a feladatokat, amelyeket már el kellett volna, de nem sikerült elvégezni.

A másik dolog, amiért eredetileg szót kértem: az autonómia és a határozott fellépés volt Csóti képviselőtársam felszólalásának az önmaga által adott esszenciája. Nos, ez az a két dolog, amibe bele lehet sűríteni mindazt, amit a Jobbik már két és fél éve követel a kormánytól és a magyar külpolitikától. Mindenképpen szeretném üdvözölni fideszes képviselőtársamnak az autonómiatörekvések támogatását érintő rendkívül határozott, világos és egyértelmű állásfoglalását, amit az imént megtett. Azért nem mindig volt ez így az elmúlt években, számos esetben lehetett olyan érzésünk, hogy a Fidesz még nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy ezzel a kérdéssel mit kezdjen, és a kormány sem.

(11.20)

De hát az utóbbi időben már Németh Zsolt államtitkár úr is elég világosan fogalmazott ebben a kérdésben, ezt mindenképpen szeretnénk üdvözölni. És itt szeretném felhívni a figyelmet arra, amit már a székely zászló kitűzését kérő két héttel ezelőtti napirend előtti felszólalásomban is jeleztem, hogy március 10-én autonómiatüntetés van Marosvásárhelyen. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Amennyiben a Fidesz számára is valóban fontos ez a kérdés, mozgósítsák önök is a híveiket, legyünk minél többen!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Potápi Árpád képviselő úr következik.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy az előző gondolataimat folytassam, és Szabó Vilmos képviselő úr beszédére reagáljak. Szintén kifogásolta azt, hogy Gajdos István, az ukrán parlament képviselője nincs ott a KMKF ülésén. Az ő pártjuk, az UMDSZ ott van, delegáltatva van a KMKF-en, viszont Gajdos István a Régiók Pártja, egy ukrán párt listájáról került be az ukrán parlamentbe, és ezért nem kap erre a fórumra meghívást. Azt gondolom, ezt le kell szögeznünk, hiszen így pontos.

A Nyirő-temetésbe szerintem hosszasabban ne menjünk bele, de Szabó képviselő úr említette. Hát akkor mondjuk el azt is, hogy a 2012. május 23-ai román kormányközlemény szó szerint ezt mondja: értékeli - értékeli: apreciere - az RMDSZ és a székelyudvarhelyi polgármester magatartását a temetés ügyében, és egyébként az a román belügyminiszter tiltotta meg a temetést, aki egy olyan főpapnak, Miron Cristeának állított szobrot, aki 1939-ben 200 ezer romániai zsidónak vette el az állampolgárságát. Úgy gondolom, hogy ha Nyirőt antiszemitának nevezték, akkor ezt is tudni kell az újratemetés kapcsán.

Még egy utolsó gondolat: az MSZP-nek a kolozsvári szereplése. Mesterházy Attila elnök úgy fogalmazott, hogy rosszul feltett kérdésre rossz választ fogalmaztak meg. Azt gondolom, 2004-ben teljesen egyértelműen volt megfogalmazva az a kérdés, de ha ezt felfoghatjuk bocsánatkérésnek, akkor azt mondhatjuk, hogy az elmúlt három év politikája elérte azt, hogy az MSZP végre bocsánatot kért.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Braun Márton képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szávay István a vezérszónoklatában idézett Győri Enikő államtitkártól, és egy negatív szövegkörnyezetbe helyezte ezt a mondatot. A mondat úgy hangzott, hogy Magyarország szolgálni kívánja az Európai Uniót. Mivelhogy képviselő úr megjelölte az idézet idejét, ez 2010, így nem olyan nehéz kikövetkeztetni, hogy az európai uniós elnökségünk előtt hangzott el ez az idézet, és valóban, Magyarország mint a soros elnök szolgálni kívánta az Európai Uniót. Azóta szerintem már számos esetben bizonyítottuk, hogy nem szolgálni kívánjuk, hanem aktív részesei kívánunk lenni az Európai Uniónak. Úgyhogy szerintem korrektebb lett volna képviselő úr, ha nem ragad ki egy mondatot a szövegből.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szávay István képviselő úr, parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Braun képviselő úr, kérem, hogy olvassa el a jegyzőkönyvet, hogy mit mondtam pontosan.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyimesi Endre képviselő úr, parancsoljon!

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Csak egy rövid kiegészítéssel szeretnék élni a tájékoztatóhoz. Sütő András mondotta volt, hogy önmagát becsüli meg minden nemzedék, ha tudomásul veszi, hogy a világ nem vele kezdődött. A közös múlt kutatásának tabuit döntögetjük az elmúlt időszakban és jelen pillanatban is. Örömmel mondhatom azt, hogy Gyulafehérváron 2011. július 13-án született egy megállapodás a Román Nemzeti Levéltár és a Magyar Országos Levéltár között a Kárpát-medencei levéltári források kutatására vonatkozóan. Erdélyre vonatkozó fond-, állag- és sorozatjegyzékek feltárása történik meg és annak megjelentetése. Ez alapvetően befolyásolni fogja a jövő időszak kutatását. A szerződés értelmében a román fél feltárja az ország területén található összes, Erdélyre vonatkozó, 1918-19 előtti dokumentumot, és ennek a kétnyelvű megjelentetéséhez hozzájárul.

Azt gondolom, ez rendkívül fontos előrelépés, megnyit egy újabb kaput, aminek révén további kutatási programok történhetnek az elkövetkezendő időszakban. Ilyen például az országos egyéni hallgatói adatbázis kialakítása, ami nem történt meg, holott egy nemzeti értelmiség kialakulásának a folyamatát ez alapján lehet majd nyomon követni, ami nyilván az erdélyi egyetemek és főiskolák nélkül nem lenne teljes. Úgy gondolom, hogy ezen a nyomvonalon kell a jövőt illetően is továbbhaladni, és ezt kell támogatni közös erővel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Mile Lajos független képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

MILE LAJOS (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha csak arra szorítkoznánk, hogy a magyar kormány szándékait, a beszámolóban leírtakat értékelnénk, szigorúan a szövegre összpontosítva, nos, akkor akár el is fogadhatnánk az előttünk lévő dokumentumot. Ám csak akkor járunk el tisztességesen, ha a papíron megfogalmazottakat összevetjük a tényleges történésekkel, azaz a valósággal. A Lehet Más a Politika eddig is támogatta a kormány minden olyan törekvését, amely a határainkon túl élők önazonosságának megőrzésére, az anyaországgal való építő együttműködésre irányult. Ez a jövőben sem fog változni. Ám ahhoz, hogy a beszámolóban megfogalmazottakat hitelesen tudjuk megítélni, elengedhetetlen egy rövid visszatekintés vagy inkább helyzetleírás.

Rendkívül káros és az ügy fontosságához méltatlan az a gyakorlat, ami a magyar belpolitikában a határon túli magyar közösségekhez kapcsolódó viszonyban kialakult. A szekértáborok harca, a romboló kétosztatúság, a mindenre kiterjedő szembenállás meghatározta és még mindig meghatározza a határon túli magyarokhoz való viszonyt és annak megítélését is, és ebben az egész magyar politikai elitnek nagy felelőssége van.

A magát baloldalnak nevező politikai csoportosulás értékrendjében nem szerepelt és megítélésem szerint most sem szerepel kiemelt helyen a határon túli magyarokkal való törődés. Nem állítható, hogy teljes közönnyel viseltetett volna, ám mintha valóban hiányozna a mai baloldalból az érzékenység e ténylegesen kényes, ám nemzetpolitikai szempontból meghatározó terület iránt. Az a képzet alakult ki, mintha a magyar baloldal eleve idegenkedne a nemzetpolitikai megfontolásoktól, tökéletesen alárendeli azokat a belpolitikai hatalomtechnikai érdekeknek, megoldáskísérleteiben esetlen, megnyilatkozásaiban érzéketlen, sokszor sértő. Ennek a politikai gyakorlatnak a mélypontját az a bizonyos 2004-es népszavazás jelentette.

Nem vitatom a jelenlegi MSZP-vezetés szándékát a korrekcióra, ennek egyik jele lehetett volna Mesterházy elnök úr kolozsvári szabadkozása, jóllehet oda is csak az RMDSZ-t hívták meg, vagy legalábbis csak ő volt jelen - ha már az egyoldalúságról beszélt MSZP-s képviselőtársam. Ám ezek után Szanyi Tibor képviselő úr a maga retorikai talpraesettségével (Derültség a kormánypárti padsorokban.) nagyon gyorsan kérdésessé tette a szándék hitelességét. Így aztán inkább a zavar jeleit fedezhetjük fel a hozzáállásban a tényleges önvizsgálat és szemléletváltás helyett. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyes kormánypárti kommentárokban viszont gyakran lehetett és lehet hallani a "lerománozás" kitételt, ami bornírt, lekezelő megfogalmazás, és sokat elárul a másik oldal hozzáállásáról.

A mai baloldal pontos tájékozódásában sokat segítene - ezt csak nagyon óvatosan ajánlom -, ha átfutnák a magyar baloldal történetét, és javaslom öles betűkkel kihagyni az MSZMP-ről és egyáltalán a kommunista pártokról szóló fejezeteket, ám tanácsos elmélyedni a szociáldemokrácia nemzetpolitikai viszonyulásaiban a két világháború között vagy a koalíciós időszakban.

A magyar jobboldal retorikájában kiemelten kezelte és kezeli a határon túli magyarokkal való törődést, a szimbolikus nemzetpolitikai kérdéseket. A baloldal érzéketlenségét, tétovaságait kihasználva szinte kisajátítja ezt a területet. Eszközeiben, eljárásaiban, a nemzeti érdek mindenekfelettiségét tételezve, hajlamos elhanyagolni a demokratikus elemeket. Mintha a nemzetpolitika és a demokratikus értékrend egymással szembeállítható alapvetései lennének a modern politikai gyakorlatnak. Az ilyen szembeállításnak az LMP még a leghalványabb jeleit is határozottan visszautasítja, és azt is valljuk, hogy a határon túl élőkkel való törődést, érdekeik képviseletét egyetlen magyar párt sem sajátíthatja ki semmilyen megfontolásból.

(11.30)

Odaadását, elkötelezettségét hangsúlyozandó, a magyar jobboldal hajlik a túlzásokra, a szimbolikus ügyek túldimenzionálására, teátrális fellépésekre, így óhatatlanul eltávolodik a realitásoktól, aránytalan, gyakran torz megoldásokat választ. Ennek elkeserítő példája volt a Nyirő-temetés. A gyakorlati kérdéseket háttérbe szorítja, pedig ezek jelentősége meghatározó a határon túli magyarok szempontjából. Mint a nemzetpolitika és a kisebbségi magyarság képviseletének egyedüli felkentje, úgy viselkedik, mint aki jogosult megítélni, ki az igaz magyar a határokon túl, és ki nem az, melyik szervezet méltó az elismerésre, a támogatásra és melyik nem. Lássuk be, a mai jobboldaltól sem idegenek a hatalomtechnikai megfontolások, a politikai haszonszerzés szándékai.

Amikor a kialakult helyzet miatt a magyar politikai elit egyetemes felelősségét emlegettem, akkor ebbe beleértendő a jobboldal politikai morális felelőssége is. Az elmondottakat sajnos erőteljesen alátámasztja a tárgyalt beszámoló tartalma, pontosabban mindaz, ami a dokumentumból kimaradt.

A Lehet Más a Politika üdvözölte, hogy 2010. november 5-én, hatéves szünet után, újraindította a kormány a Magyar Állandó Értekezletet. Itt mindenféleképpen meg kell emlékezni arról az eseményről, hogy annak idején a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát Szili Katalin elnök asszony kezdeményezte, és ez egy ideig tudta pótolni, és most is párhuzamosan működik a MÁÉRT-tel. Egyetértettünk és egyetértünk a célkitűzésekkel. Ám, ha megnézzük az anyagot, azt kell látnunk, hogy a MÁÉRT szakbizottságai 2011-ben megalakultak ugyan, három ülést tartottak is, viszont utoljára a gazdaságfejlesztési és önkormányzati bizottság ülésezett 2012. május 9-én. Megállt volna az idő? Vagy a három ülésezés alkalmával mindent olyan kiválóan megoldottak, hogy lassan egy esztendő alatt semmilyen tennivaló nem akadt? Kétlem. Legalább egy-egy szikár magyarázat nem ártott volna a kihagyás okairól, ha már beszámolóról van szó, mert ez így elég visszás és hiányos.

Az anyag több helyen is érdemként tünteti fel, hogy a támogatáspolitikában a kormányzat a normatív finanszírozást részesíti előnyben a pályázati alapú elbírálásokkal szemben. Egyik fő hivatkozás, ezen nagyszerű modell előnyeit kiemelendő a megbízhatóság, a kiszámíthatóság és a tervezhetőség. Ha ez így lenne, akkor hogyan fordulhatott elő, hogy az oktatási-nevelési támogatás egy jó fél évet csúszott? Erről a beszámoló természetesen szemérmesen hallgat.

Főleg ellentmondásos mindez akkor, amikor a beszámoló egyébként jogos büszkeséggel említi meg a külhoni magyar óvodák programot, valamint nagyon helyesen hangoztatja az oktatás jelentőségét az önazonosság megőrzése, az értékmentés, hagyományápolás szempontjából.

Az egyik alapprobléma az, hogy a költségvetés egy ezrelékét szánja a magyar kormánytöbbség a határon túli magyar közösségek támogatására. Tisztában vagyunk a gazdaság és a költségvetés helyzetével, ám ésszerű átcsoportosításokkal ezen a méltatlan állapoton javítani lehetett volna, mint ahogy az LMP módosító javaslataiban ezt meg is tette.

A támogatások elosztásában főszerepet kapott a Bethlen Gábor Alapítvány. Többször kritizáltuk az alapítvány irányítási szerkezetét, a döntéshozatal mechanizmusát. A háromfős bizottság felállításával gyakorlatilag a határon túli magyar közösségek képviselőit kizárták a pénzek elosztásának konkrét elbírálásából. A kollégium beleszólása a döntésekbe elhanyagolható, főleg, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy az alap a közel 11 milliárd forint támogatásra szánt keretből 600 millió forintot, azaz az összeg 5,5 százalékát szánta nyílt pályázati kiírásra, a többit a háromfős grémium egyedi kérelmek és meghívásos pályázatok útján osztotta szét.

Éppen azok maradnak ki a konkrét döntéshozatalból, akiket a támogatások elosztása a leginkább érint, akik a megfelelő terepismerettel rendelkeznek. Így alakulhatott ki az aránytalanságok, politikai elfogultságok rendszere, így fordulhatott elő, hogy bizonyos szervezetek kivételesen kedvező elbánásban részesültek, míg mások egy árva fillért sem kaptak valamilyen oknál fogva, hogy csak a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségét említsem.

Ez a káros gyakorlat addig nem is fog változni, amíg a döntések nem az érintettek tényleges bevonásával, az átláthatóság követelményeinek betartásával születnek. Erre is gondoltam, amikor a demokratikus normák elhanyagolásáról beszéltem a jobboldal esetében. Gyorsan be kellene fejezni a határon túli magyar szervezetek osztályozását, a politikai mérlegelést, ha komolyan gondolja a kormányzat az összmagyar érdekek vállalását, tudomásul véve, hogy a határon túli magyarság is tagolt, kulturálisan, politikailag, egzisztenciálisan is sokszínű csoport, és így szerves része az egyetemes magyarságnak.

Az egyszerűsített honosításra vonatkozó törvényt az LMP támogatta, és helyes korrekció volt a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2011. évi LXII. törvény hozzáigazítása, így azok is jogosultak maradtak a kedvezményekre és támogatásokra, akik megszerezték a kettős állampolgárságot. A beszámoló említi a szomszédos országokban lezajlott népszámlálásokat és a kormány erőfeszítéseit az ellenőrzés és a magyarságvállalás területén. Ám az eredményről ismét mélyen hallgat az előterjesztés. Ismerjük az adatokat, elkeserítő képet kapunk. Tízezrével veszítjük el a magyarokat a Kárpát-medencében. Tragikusan fogy a magyar népesség. Elfogadhatóbbá tette volna a beszámolót, ha nemcsak a szándékokat rögzíti, hanem szembesít bennünket a tényekkel is.

Nézzük most a kisebbségi vegyes bizottságok tevékenységének eredményeit! A magyar-román vegyes bizottság 2011. június 1-jén tartotta ülését, a felmerült kérdések mindegyikét nem sikerült megtárgyalni, így a felek nem írták alá a jegyzőkönyvet. Magyarán és egyben óvatosan fogalmazva: nem minősíthető sikeresnek a tárgyalás. A következő ülés előkészítése azóta is zajlik, idestova több mint másfél esztendeje.

Ugyanez a helyzet a magyar-ukrán vegyes bizottsággal, ami 2011. december 19-én ülésezett. A felek abban állapodtak meg, hogy a közeljövőben egyeztetéseket tartanak. Melyik jövőhöz közel vetődik fel a kérdés? Ennek a tárgyalásnak is több mint egy éve.

A horvát-magyar vegyes bizottság ülését a horvát fél kérésére elhalasztották.

A hat vegyes bizottsági ülés között tehát kettő nem nevezhető sikeresnek, egyet pedig még nem tartottak meg. Ez bizony nem túl nagy eredmény.

Az LMP nemzetpolitikájának egyik alappillére annak elősegítése, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson, őrizhesse hagyományait, értékeit, hogy otthon legyen a világban. Ennek egyik feltétele az autonómiatörekvések támogatása. Ilyen irányú kormányzati erőfeszítésekről a beszámoló szinte említést sem tesz. A nemzetközi diplomáciában, az Európai Unió fórumain, a kétoldalú kapcsolatokban a kormány számára nagyon sok lehetőség adódik, hogy elősegítse a magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Európában az önrendelkezések több fajtájával, modelljével találkozhatunk. Csak remélni merjük, hogy nem azért maradtak ki a beszámolóból a vonatkozó fejezetek, mert a magyar kormány közömbös az ilyen törekvésekkel szemben.

A Lehet Más a Politika 125 milliós támogatást javasolt az autonómiatörekvéseket elfogadtató, népszerűsítő irodák felállítására, hiszen a többségi társadalom belátása nélkül szinte lehetetlen a szándék megvalósítása.

Sajnálatosan nem olvashatunk az anyagban semmi érdemlegeset az együttműködések gazdasági vonzatairól, a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztés lehetőségeiről. A Kárpát Régió Üzleti Hálózat megalapítására 350 millió forintot rendeltek hozzá, ez támogatandó kezdeményezés, ám stratégiát nem ismerünk, amit hozzárendeltek volna.

A szülőföldön való megmaradás alapfeltételéről beszélünk. Nincs szó a Wekerle-tervről, annak alstratégiájáról, a Mikó-tervről sem. Nagyon fontosak a szimbolikus ügyek, ám nem helyettesíthetik az élet minőségének javítását szolgáló gyakorlati lépéseket. Üdvös lenne kidolgozni az egyes régiók, közösségek, gazdasági egységek és az anyaország közötti gazdasági-kereskedelmi együttműködések kereteit, a magyar befektetések ösztönzésének módozatait a sajátosságok figyelembevételével, kölcsönösségi alapon. Az utóbbi esztendőkben azt tapasztaljuk, hogy a határon túli közösségekből elvándorlók már nem is Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem nyugati országok felé veszik az irányt.

A szembenézés bátorsága nélkül ez a beszámoló is inkább elfed, mint feltár. A szándék nemességét nem vitatjuk, ám a hangsúlytévesztéseket, az aránytalanságokat, az elhallgatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül. Több figyelmet kellene tehát szentelni a gyakorlati szempontoknak, mellőzni kellene a politikai rokonszenven alapuló mérlegeléseket. Új fejezetet kellene nyitni a határon túli magyarokkal való bánásmódban, túllépni a szekértáborok dulakodásain, a politikai haszonlesés pillanatnyi csábításain, és a határon túli magyar közösségek bevonásával, a helyi és az egyetemes magyar érdekek kizárólagos szem előtt tartásával hozni meg a hasznos döntéseket.

Erről a szándékról a beszámoló nem győzött meg maradéktalanul bennünket, ezért a Lehet Más a Politika nem fogja támogatni a beszámoló elfogadását.

Köszönöm figyelmüket.

(11.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz-képviselőcsoportból Varga István képviselő úr következik rendes felszólalásra. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A "Válasz Adynak és Herdernek" című tanulmányában Illyés a következőt írja: "A számokkal mérhető meggyengülésnél szinte katasztrofálisabb lett, ami a nemzettudatot érte. Szellemi összetartó erő, a közérzés kohéziója nincs nemzet nélkül. A második világháború utáni szovjet irányítású magyar politika legsúlyosabb bűne a magyar nemzeti öntudat és önismeret felszámolása volt. A bűnös nemzet teóriájával megfélemlített magyarsággal hosszú időn keresztül azt csinált a kommunista diktatúra, amit akart. Aki bűnös, az még elemi, természeti jogának védelmezésére sem képes. A szocialista internacionalizmus demagóg ideológiája a nemzeti kérdéseket nem létezővé nyilvánította." Folytatom az ötszáz éve fejedelemmé választott Bethlen Gáborral: "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, ősi nyelvünkben és gyermekünk fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásban." Az idézetet, nyugodtan mondhatom, a mártír Sütő Andrással szeretném befejezni: "Itt éltem a földön veletek, sorstársaimmal együtt egy térkép mögé kényszerült nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán."

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy valóban nagy hatású és nagyívű beszámolót fogad most el az Országgyűlés, amelyet minden tekintetben támogat a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt hetek politikai történései is világosan igazolják, hogy helyes volt a nemzetpolitikában az a fordulat, amely bekövetkezett. De, képviselőtársaim, most, a mai napon idézzük magunk elé gróf széki Teleki Pál carte rouge-át, vagy hogy magyarul beszéljünk a Magyar Országgyűlésben, a vörös térképet. Mindenki maga előtt látja, gondolom, a híres-nevezetes Teleki-térképet. Hogyan állunk most jelen pillanatban, hogyan áll a magyarság lélekszámában a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken, Burgenlandban? Katasztrofális veszteséget szenvedtünk Trianon óta az elmúlt évtizedekben. A népességfogyás a Kárpát-medencében, a magyarság fogyása döbbenetes mértéket öltött, valljuk be őszintén, kormányváltástól függetlenül. A folyamat szinte megállíthatatlannak tűnik, ha a matematika és a logika szabályait nézzük. Komolyabb és egyértelműbb kormányzati intézkedést kérünk a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésben, abban a kérdésben, amiért itt ülünk a magyar parlamentben, hogy a magyarság megmaradjon és a következő 100-200-300 esztendő múlva is beszéljenek magyarok Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken és természetesen itt, a pici, megmaradt 93 ezer négyzetkilométernyi Magyarországon. Tudom, hogy nagyon nehéz egy ilyen nyolcesztendős török uralom után, egy ilyen elárult nemzetpolitika után változtatni, de muszáj, képviselőtársaim, mert a jövő csak akkor lesz, és csak akkor lesz magyar jövő, ha gyökeres változtatás történik.

Most engedjenek meg egy lírai kitérőt! Ha jól emlékszem, Pontának hívják ezt a most megválasztott, egyébként rendkívül fiatal miniszterelnököt, akit a Szocialista Párt most kézfogóra vár, ugyanúgy, mint annak idején a hírhedt Kempinski-féle fogadáson is - kézfogóra vár. Micsoda döbbenet ez, kedves képviselőtársaim! Elmennek önök Kolozsvárra, Mátyás király szülőföldjére, végigjárják ott a Canossát és most fogadják azt a Pontát, akinek első lépése miniszterelnökké választásakor az volt, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemet megszüntette. Vele akarnak új nemzetpolitikát? Kedves képviselőtársaim, kedves szocialista képviselőtársaim, csak egy mondatot szeretnék ostorozásként mondani önöknek. Ezt tudomásul kellene venni. Nagyon szomorú vagyok, amikor a cseh, amikor a szlovák, amikor a román, amikor a szerb, amikor az orosz, amikor a német - és nem akarom Európa nemzeteit felsorolni - nemzetpolitikára gondolok. Mert mindenütt, a lengyelek, a csehek, a románok és minden nemzet egységes alapvető kérdésekben, alapvető külpolitikai és nemzetpolitikai kérdésekben. Csak mi, magyarok vagyunk olyanok, akik a megmaradás kérdésében megosztottak vagyunk 1918 óta. Most nem akarok visszamenni, és nem is akarom Németh László kátéját idézni, mert azzal szerettem volna kezdeni, de azt hiszem, ha Németh Lászlót ebben a Házban idézem, akkor én is persona non grata leszek, úgyhogy Németh Lászlót most elfelejtettük. Nem szeretem nagyon Németh Lászlót. De ebben a körben, hogy Németh László mit mondott a '18-as politikáról, inkább nem mondom önöknek. Meg nem is ismerik szerintem Németh Lászlót, mert nem adták már ki harminc éve, mi sem adtuk ki Németh László könyveit.

De folytatva az alapvető kérdést: tehát igen, igaza van Csóti Györgynek, amikor azt mondjuk 90 esztendő keservei után, hogy a magyarság megmaradásának egyetlenegy eszköze van. És most kitekinthetünk Európába európai mértékkel is a matematika és a logika szabályai szerint: ha autonómia lesz, mindenféle autonómia lesz Erdélyben, Felvidéken, a szórványban és mindenütt. Enélkül, kedves képviselőtársaim, a helyzet reménytelen, enélkül lehet álmodozni, lehet szépeket álmodni, de nem fog a magyarság megmaradni, mert - s erről is Csóti képviselő úr beszélt, ezt is nyugodtan el lehet mondani - ama bizonyos hírhedt wilsoni elvnek az utódállamok a mai napig nem tettek eleget. Változhattak az idők, lehet XXI. század, közös erőfeszítéssel, mindegyikük valamilyen módon, ha már nem is durva asszimilációval, de finom formában megpróbálja a magyarságot beolvasztani.

Vegyük a legeslegutolsó példát: nagyon örültem, mindannyian örültünk, hogy Kassa Európa kulturális fővárosa lett. Azt hiszem, nem volt egyetlen képviselő sem, aki ennek nem örült volna. Én végignéztem a rendezvények műsorszámait, és döbbenten állapítottam meg, hogy arról a Kassáról, amelyet mi és a szászok alapítottak, mi hoztuk létre, egy szó sem esik. Mi építettük a Szent Erzsébet-székesegyházat és Márai Sándor itt született, élt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Rákóczi is!) Rákócziról nem is beszélve és a többiről. Kérem szépen, erről egy szó nem esik. Nemes egyszerűséggel kedves szlovák szomszédaink úgy tartották meg Európa kulturális fővárosának rendezvénysorozatát, hogy ez teljes egészében Szlovákia, Szlovákia volt, Szlovákia létezett. Az egy másik kérdés, hogy természetesen mi tudjuk, hogy ez nem így van.

A kormányhoz ezzel kapcsolatosan az a nagyon tiszteletteljes kérésem, hogy azt az 1100 esztendős magyar történelmet, amely elvitathatatlanul a miénk, függetlenül a trianoni és a párizsi békeszerződéstől, a következő 100-150 esztendőben védjük már meg közösen. Ez a föld, ez az 1100 esztendő elsősorban a magyaroké, ha most Erdélyre visszatekintünk, a három államalkotó nemzetre gondolok, a szászokra, a székelyekre és a magyarokra. Mi alkottuk, mi létesítettük, mi építettük, az én nagyapám is többek között Szebentől kezdve végig. Ez a mi történelmünk. Ez a mi történelmünk, elvitathatatlan, hogy a magyarok történelme, és ezt az 1100 esztendőt hiába próbálják kiiktatni, mondjuk, szlovák barátaink, soha nem fogják tudni kiiktatni. Visszatérve Márai Sándorhoz, aki forog a sírjában most, hogy elneveztek egy teret róla, de halovány pasztellszínű kísérleteket azért tettek annak érdekében, hogy a nagy szlovák író Márai Sándor. Nem tudták megcsinálni. Azért nem tudták megcsinálni, mert Márait a világon minden nyelvre lefordították, és nyilván hogy ez már skandalum lett volna. De tettek azért erre is kísérleteket, mint ahogy František Rákoci - a mi Rákóczink -, és nem akarom tovább sorolni.

Ugyanezzel kapcsolatosan nagy tisztelettel arra kérem a kormányt, hogy védje meg a halottainkat is. Védje meg a házsongárdi temetőt (Murányi Levente: Így van!), és védje meg a temetőinket a Felvidéken, Késmárkon, mert már nem vagyunk sem Késmárkon, sem Lőcsén, sajnos már nincs egyetlenegy magyar sem, és Dél-Erdélyben is már bemutattuk azt a híres szomorú fényképfelvétel-sorozatot az utolsó magyarról a szórványban. De legalább a halottainkat, az apáink, dédapáink, nagyapáink sírját, Márai Sándor rokonait a Kálvária temetőben és a Rozáliában védje már meg a kormány, mert a mi halottaink, a mi embereink és a mi történelmünkről van szó. Ez is a feladata szerintem a kormánynak. És védje meg a kastélyainkat és az épületeinket, az 1100 esztendős épületeket! Védje meg a szászok földjét, amelyről Ceauşescu annak idején kivásárolta őket, de az szász föld marad, Szebentől Brassóig. Akármit tesznek a románok, akárhány más nemzetiségűt ültetnek be - nem románokra gondolok természetesen, de nem fogom kimondani, hogy kiket, tudjuk -, ezek a városok a mi városaink, közös kultúra, a német és a magyar kultúra része. Ez soha nem volt román, függetlenül attól, hogy milyen békeszerződés történt az elmúlt időszakban. (Murányi Levente tapsol.)

(11.50)

Kedves Képviselőtársaim! Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy nagyon dicséretes a beszámolóban és üdvözöljük a Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Sapientiának a támogatását, de az elmúlt 90 esztendőben nemcsak mi, magyarok, hanem a művelt Európa sem tudta elérni, hogy az 1872-ben általunk darabonként, kövekből épített Bolyai Egyetemet - amit aztán átkereszteltek -, legalább azt visszakaptuk volna? Milyen politika ez?! Milyen európai politika ez? Milyen művelt politika ez, hogy elvették az egyetemeinket, elvették a könyvtárainkat, elvették az épületeinket, mindent elvettek, és most, kilencvenvalahány esztendővel a trianoni békeszerződés után nem vagyunk képesek arra, hogy egy államilag finanszírozott egyetemünk legyen? Ponta elvtárs megtette azt, hogy a marosvásárhelyi egyetemet is megszüntette. Ez egy gyalázatos tett!

Képviselőtársaim! Meggyőződésem - többször hangsúlyoztam, most is nyugodtan megismételhetem -, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia az Európai Unió előképe volt, és mindaz, ami történt a történelmi Magyarországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával, az Európának és a művelt világnak a szégyene.

Kedves Képviselőtársaim! Visszatérve a beszámolóra és a kormány erőfeszítéseire, persze - mivel csak Sütőt tudom idézni - az idő fogságában, szorításában vagyunk, és mivel Heródes napjai az utódállamoknál tovább tartanak, borzasztó nehéz a helyzetünk. Azért nehéz a helyzetünk, mert az érdekérvényesítéshez, úgy, ahogy Csóti György kiváló diplomata és külpolitikus elmondta, egy igazi érdekérvényesítéshez egy erős Magyarországra van szükség. Ennek az erős Magyarországnak a képét fogalmazta meg a miniszterelnök úr kormányalakításakor, és fogalmazta meg most az évértékelő beszámolójában. Igen, egy minden tekintetben erős, egy minden tekintetben integer Magyarország szükségeltetik ahhoz, hogy a határon túli magyarjaink végre emberhez méltó európai életet éljenek. Engedjék meg, hogy innen, a Magyar Országgyűlésből, Hunyadi Mátyás, az Árpádok és az összmagyar nemzetet jelképező nagycímer alól hadd köszönjem meg minden, határon túl rekedt magyarnak, mindenkinek, bárhol él, szórványban, hogy még mindig kitartottak, hogy a nemzetárulás után, a 2004-es népszavazás óta még mindig magyarnak tartják magukat, még mindig őrzik Arany János nyelvét, minden megaláztatás, bebörtönzés után.

Nem akarom Sütőt még egyszer idézni, de amikor most a nagyenyedi kollégium alapításának évfordulójáról megemlékeztek, akkor eszembe jutott, Sütő mit mondott szintén Bethlen Gábor évfordulóján, amikor még kisdiák volt: azt mondta, hogy ők, a nagyenyedi kollégium magyar diákjai voltak a tűzfelelősök, akik őrizték - és ma is őrzik - Arany János nyelvét. Minden tisztelet azoknak a magyaroknak, akik a megaláztatás ellenére is kitartottak, kitartanak a magyar történelem és a magyar nyelv mellett. Azt hiszem, hogy nekünk, anyaországiaknak a kitartásból lehetne tanulnunk tőlük. Igen, ez az a magatartás, amely miatt minden évben elmegyünk Erdélybe, elmegyünk a Felvidékre, elmegyünk a Délvidékre, Kárpátaljára, és most már intézményes keretek között iskolák is elmennek, hogy megismerjék végre azt a földet, amely lélekben mindig is a miénk volt és a miénk marad.

Kedves Képviselőtársaim! Most megpróbálok egy idézettel modern lenni befejezésül. Azt hiszem, hogy Böjte atyát mindenki idézheti, aki a következőt mondta nem oly régen: "...Egy pislákoló fényt az alagút végén. Én nem azért fogadtam és neveltem szeretettel az árva gyermekeket, hogy majd integessenek egy nyugatra gördülő vonat után. Én azt akarom, hogy a gyermekeink meghívják otthonaikba a vándort, kit jó szerencséje Erdély földjére hozott. Én azt akarom majd, hogy a gyermekeink körülállják a ravatalomat, és évszázadok múltán is legyen, aki az emlékezés gyertyáját gyújtja az én síromon. Igen, azt akarom, hogy akik itt születtünk, azoknak ne csak szülőföldje, de hazája is legyen Erdély." Így legyen!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Turi-Kovács Béla képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ott szeretném folytatni, ahol Varga István idézetét befejezte Böjte atyától, ugyanis valami olyasmire utalt Böjte atya, ami nélkül meggyőződésem szerint a folytatás, a reménység, hogy a nemzetegyesítés valóra válhat és valóság lehet, aligha tud megvalósulni.

Mire utalt Böjte atya? Megőrizni azt a földet, azt az otthont, és azt az otthont úgy megőrizni, hogy az utódok számára is megmaradjon. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a kormány első lépésének kell tekintenie azt a lélekben történő nemzetegyesítést, amelyet nem szabad abbahagyni, folytatni kell, de amelynek a materiális alapjait meg kell teremteni. A következő lépés nem lehet más - és ezért kértem rövid időre szót - , mint egy olyan erős anyaország, egy olyan erős Magyarország, amely gazdasági kisugárzással bír, és amely a történelmi tanulságok levonása mellett garantálni és biztosítani tudja, hogy a helyben maradó magyarságnak, aki az otthonát akarja megtartani, erre lehetősége is legyen.

Ezért amikor a magyar föld védelméről beszélünk itthon, akkor ez minden magyar földre vonatkozik, minden magyar ember, minden nemzettársunk földjére vonatkozik, amelyet meg kell őrizni. Mi nem akkor veszítettük el először ezeket a földeket és területeket, amikor meghozták a gyalázatos döntést velünk szemben, hanem akkor, amikor elkezdtük a földjeinket eladni, amikor elkezdtük a földjeinket elpazarolni, amikor elkezdtük a földjeinket haszonért - anyagi haszonért - másfelé elterelni. Ezt meg kell fordítani! Hiszem, hogy az a szövetség, amelyhez mi tartozunk, ezt a következő nagy lépésnek tartja, és talán már a következő jelentés ebben a tekintetben is nagyon jelentős előrelépésről fog beszámolni. (Taps a kormánypárti padsorokban és dr. Gaudi-Nagy Tamás részéről.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr felszólalása következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök annak, hogy a jelentés, ez a beszámoló, amelyet most megtárgyalunk, egy kicsit tágabb összefüggésrendszert is előhívott képviselőtársaimból; különösen Varga István képviselőtársam szavaira gondolok, akinek szavaival és gondolataival messzemenőkig egyet tudunk érteni. Egyet tudunk érteni Csóti György gondolataival is - mind a ketten ezt mondták -, amely szerint minden körülmények között a legfőbb és legmeghatározóbb záloga a magyar nemzet elcsatolt területen élő tagjainak a megmaradásához az autonómia biztosítása.

Ez az az alapelv, az az iránytű, amihez igazítani kell a mindenkori magyar kormányzat nemzetpolitikai cselekvését, és ezen kell megmérni, hogy az elénk terjesztett beszámoló, ahogy szól igazából a határon túli magyarokra vonatkozó feladatokról... - bevallom őszintén, mindig kicsit szomorú vagyok, amikor határon túli magyarokról kell beszélni, hiszen maga az elnevezés is egy valóságot elfedő jellegű megfogalmazást takar. Technikailag ugyan visszaadja azt a tényt, hogy a trianoni békediktátum után, majd pedig a párizsi békediktátummal megerősített, tovább csonkított haza testéről 3,5 millió embert - testvéreinket - elcsatoltak, többek között az én felmenőimet is, de ők igazából ugyanúgy magyarok, mint ahogy mi is azok vagyunk, egy és oszthatatlan a nemzet. Amikor tehát határon túli magyarokról beszélünk, akkor azért mindig tegyük zárójelbe ezt a jelzőt; beszéljünk magyarságról, beszéljünk Kárpát-medencei és a világban élő magyarságról, beszéljünk legfeljebb elcsatolt vagy elszakított testvéreinkről, de azt gondolom, hogy nem lehet beállni abba az irányba, amit többek között például az a nemzeti érdekeket feladó politika testesített meg, amelynek valóban súlyos árát fizette meg a nemzetpolitika nemcsak 2002-2010 között, hanem már 1990-től kezdődően is.

Nem akarok hosszas történelmi előzményekbe bocsátkozni, de tény és való, hogy az elcsatolt területen élő magyar testvéreinkért folytatott magyar politika egyik legkomolyabb hiányossága és történelmi felelőssége az, hogy ahelyett, hogy a '89-90-es változások idején elsők között vetette volna fel az önrendelkezési jog legmaximálisabb, akár külső önrendelkezési jog formájában történő érvényesítését, tehát akár a népszavazásokkal történő területmódosításokat, ehhez képest úgymond a realitások politikája, a megalkuvás mentén a tévútra lépett. Ennek nyomán ezek az alapszerződések köttettek meg először Ukrajnával, majd aztán a többi olyan szomszédos tagállammal - Szlovákiával, Romániával, Szerbiával -, amely országok még ezen alapszerződéseket sem tartják be, nem csak azokat a nemzetközi jogi kötelezettségeket, amelyek az önrendelkezési jog biztosításáról szólnak.

(12.00)

Igen, tehát számunkra, amikor autonómiát követelünk az elcsatolt területeken élő magyar közösségek számára, akár területi autonómiát, akár kulturális vagy személyi elvű autonómiát, minden magyar közösség számára az élethelyzetének megfelelőt, akkor ehhez mindig hozzá kell tenni, hogy ez nem egy új igény. Nem egy most megfogalmazott követelés, hanem egy öröktől fogva a magyar nemzetet és minden őshonos nemzeti közösséget megillető jogosultság, amelyet sok-sok évtizeden át nem biztosítottak. De most már lejárt ennek az ideje.

Lejárt ennek az ideje, és szeretnénk látni végre, hogy ezek a szavak, amelyeket itt képviselőtársaink megfogalmaztak, a kormányzat szintjén, a nemzetpolitika szintjén, a felelős végrehajtás szintjén messzemenőkig és következetesen megjelenjenek. Ez az, amiért dolgozunk, ez az, amiért én is teszem a dolgomat az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében több magyar képviselőtársammal együtt. Erről is szeretnék néhány szót ejteni, hogy vajon megtesz-e mindent, megtett-e mindent az elmúlt időszakban a magyar diplomácia annak érdekében, hogy ezt az önrendelkezési jogot és ennek konkrétabb formáját, a területi autonómiát kiharcolja nemzettársaink számára.

Itt van a legegyértelműbb és legvilágosabb helyzet, a székely autonómia. A székelyek közössége teljesen világosan és egyértelműen megfogalmazta és elfogadta azt a statútumot, ami teljes mértékben összeegyeztethető a nemzetközi gyakorlattal, a nemzetközi jogi előírásokkal. És azon a területen, ahol ők őshonosan élnek, közel 700 ezren ezen a közel 13 ezer négyzetkilométeres területen, olyan messzemenőkig vállalható formában tették le ezt a koncepciót az asztalra, és amit a román állam már kétszer visszautasított, hogy a mindenkori magyar kormányzatnak egyetlenegy kötelezettsége és feladata van, hogy ezt a koncepciót, ezt a statútumigényt, az autonómiaigényt minden körülmények között érvényesítse.

Úgy gondolom, hogy ebben nem tett meg még mindent a kormány. Most a székelyzászló-ügy jó lendületet adhat ennek a törekvésnek, és végre, úgy érzem, látom is, hogy rádöbbentette a kormányt arra, hogy nem lehet folytatni azt a jószomszédsági politikát, amely minden esetben megpróbálta előbbre helyezni a status quo fenntartását az egyébként szükségképpen kialakuló konfliktus felvállalása helyett. Mindaddig, amíg ezeket a vállalásokat nem tesszük meg teljes mértékig, és minden egyes megnyilvánulásunkban nem kérjük következetesen számon ennek az autonómiamodellnek a bevezetését Romániában, addig nem lesz eredményes a magyar nemzetpolitika.

Ezért tettük a dolgunkat az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében akkor, amikor sikerült 2011-ben elfogadtatni egy olyan határozatot, Kalmár Ferenc képviselőtársammal közös módosító javaslatunk volt ez, amihez aztán több magyar képviselőtársunk is csatlakozott, és ez elfogadott Európa tanácsi közgyűlési határozat formájában jelenik meg ma már hatályos szövegként, amely fölülírja most már azt a kisebbségvédelmi rendszert, amelyet a nemzetközi jogban eddig érvényesítettek. Tehát észre kell vetetni a világgal, hogy nem csak és kizárólag egyének halmazaként lehet tekinteni az őshonos nemzeti közösségekre, hanem ők olyan közösségek, akik jogainak érvényesítését ráadásul az alaptörvény is kötelező feladattá teszi a magyar kormányzat számára. Éppen ezért egy olyas áttörés, hogy ennek a határozatnak a 7. pontja kimondja, hogy "az önrendelkezési jogot elsősorban az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményében és a közgyűlés 2003/1334. számú, 'Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint a konfliktusok megoldásának lehetséges eszközei Európában' című határozatában, valamint az egyéb vonatkozó nemzetközi okmányokban szereplő módon kell biztosítani."

És miért tekinthető ez fordulatnak? Azért, mert a közgyűlés még tovább ment, és felszólította az összes tagállamot, hogy akik még nem ratifikálták a kisebbségvédelmi keretegyezményt, azok azt tegyék meg, illetve tartsák tiszteletben az autonómiahatározatban foglalt alapelveket. És ezen alapelvek többek között előírják azt, hogy a többségi állam számára tárgyalásos úton, nemzetközi jogi garanciákkal és belső jogi garanciákkal biztosítani kell a közösségi együttélést, a közösségi megmaradást, akár a területi autonómia biztosításával is. Tehát itt van egy olyan nemzetközi jogi dokumentum 2011 októbere óta, amelyet ki kell használni a magyar kormányzatnak. És mi ezt kérjük a kormányzattól, ezt kérjük számon, és ennek a következetes végigvitelét még mindig hiányoljuk.

Üdvözöljük azt, hogy megjelenik szavakban most már egyre erőteljesebben az autonómiaigény támogatása. Nekem határozott meggyőződésem az, hogy a székely autonómiamodell sikeres megvalósításával egy olyan jégtörő hajót láthatunk és testesíthetünk meg a székely autonómiatörekvésekben, amely képes arra, hogy Európa többi részében, a Kárpát-medence magyar területein, ahol ennek még reális esélye van, tehát Kalotaszegben, Érmelléken, a Délvidéken, a Tisza mentén vagy a Felvidék déli részén vagy a Bereg-vidéken ezek az autonómiamodellek igenis számon kérhetők, megvalósíthatók. De ehhez a magyar kormánynak a diplomáciai eszköztárával törekedni kell arra, hogy végre jöjjön létre az az autonómia-keretegyezmény, amit ez a 2003-as határozat előirányoz, illetve emellett a kétoldalú viszonyokban minden körülmények között ezt a követelményt kell érvényesíteni. Enélkül nem lesz hiteles az elcsatolt területen élő magyarokkal kapcsolatos magyar kormányzati munka.

Szeretném hozzátenni azt a fontos megállapítást is, hogy azzal az üdvözlendő ténnyel, hogy a magyar állampolgárság visszaszerzésének lehetőségét megnyitotta a Magyar Országgyűlés a nemzettársaink számára, akik elcsatolt területeken élnek, ezzel ez a most már közel 400 ezer nemzettestvérünk magyar állampolgár is egyben. Tehát nemcsak hogy magyar közösségekhez tartozás okán, de magyar állampolgáruk okán is a magyar államnak, Magyarországnak kutya kötelessége mint az állampolgár állama kiállni ezen autonómiatörekvések mellett, amelyek egyébként folyamatosan megfogalmazódnak, folyamatosan csiszolódnak.

Nagyon üdvözlöm azt is, és elmaradt egyébként a beszámolóból annak megemlítése, hogy a nemzeti összetartozás bizottságának létrejött egy olyan albizottsága, az autonómia-albizottság, amelyet szintén Kalmár Ferenc képviselőtársammal kezdeményeztünk. Egy székelyföldi munkacsoportot állítottunk fel, és elindult egy munka a székely autonómia érvényesítése érdekében civil szervezetek, kormányzati szereplők és országgyűlési képviselők bevonásával, és ez intézményesedett autonómia-albizottsággá. Nagyon szeretném, ha sokkal aktívabb élettel töltődne meg az e bizottság, eddig három ülést tartott. De igazából ennek a bizottságnak nagyon fontos szerepe lenne abban, hogy összehangolja, kidolgozza és kész forgatókönyvekké gyúrja azokat az elképzeléseket, amelyek az autonómia irányába mutatnak.

Nagyon örültem annak, és ez elhangzott a beszámoló ismertetése során, de az írásbeli beszámolóban nem szerepel, hogy létrejött, szintén a kezdeményezésemre, és Kalmár Ferenc képviselőtársammal ez is egy közös kezdeményezés volt, először egyedüli javaslatként nyújtottam be, aztán, bízva abban, hogy így jobban támogatást kap, közösen nyújtottuk be Kalmár Ferenccel azt a javaslatot, amellyel felállításra került a Kisebbségi Jogvédő Intézet. Én eredetileg Kárpát-medencei Magyar Jogsegély Szolgálat néven szerettem volna, hogy elinduljon, de nem a név a lényeg, hanem a tartalom. Ez az a jogvédő szervezet, amely feladatául teszi azt, hogy a magyarsága miatt vagy magyarsága jogai gyakorlása körében jogsértett magyarok számára a Kárpát-medencében hatékony jogvédelmet adjon.

(12.10)

Ezzel a szervezettel szerencsére el lehetett jutni már oda, hogy kiírásra is került az a pályázat, amellyel az elcsatolt magyarság számára a szervezett jogvédelem biztosítható lesz, konkrét ügyek ellátását tudja ez a szervezet felvállalni, és különösen örülnék annak, hogyha ez a szervezet nyitott lenne olyan ügyek vállalására is, amelyek igen kényesek vagy igen nehezek, mint például a délvidéki Temerinben most zajló, meglehetősen sok visszássággal telített eljárás, amely hét délvidéki magyar fiatalt érint, akikkel szemben kísértetiesen hasonló előjelek mutatkoznak, mint a már korábban 61 évre elítélt öt délvidéki temerini fiatalember esetében történt. Tehát nagyon fontos, hogy a magyar állam terjessze ki a védőernyőjét mindenekfelett ezzel az eszközrendszerrel is, és vegyük el a kedvét azoknak az államoknak, amelyek úgy gondolják, hogy erősíthetik, bátoríthatják a magyarság beolvasztására irányuló törekvéseket, hogy a magyar állam, Magyarország kinyújtja védőernyőjét, és védhatalomként fog eljárni. Védhatalomként fog eljárni annak érdekében, hogy legalább úgy, mint ahogy Ausztria Olaszországgal szemben, kikényszerítse, akár sok-sok évtizedes következetes küzdelemmel azt a dél-tiroli modellt, amely szintén példaértékű Európában.

Végül szólni szeretnék még arról az eddig még kihagyott lehetőségről, amit nem tett meg Magyarország. Szerbia uniós csatlakozása a küszöbön áll, tagjelöltté válását a magyar állam, a magyar kormány képviselői úgy szavazták meg, hogy semmilyen feltételt nem fűztek, nem szabták feltételül, mint ahogy egyébként Németország a Koszovóval kapcsolatos viszony rendezését feltételül tűzte, de Magyarország nem szabja feltételül, hogy a magyarsággal kapcsolatos összes nyitott kérdés, a területi autonómia, a történelmi igazságtétel, a nyelvhasználat biztosítása, az atrocitások beszüntetése, az önálló magyar egyetem felállítása és sok-sok igény, ami jellemzi a délvidéki magyarságot... - ezt az igényrendszert biztosítani kell (Az elnök csenget.), és mindaddig, amíg ez nem történik, nem támogatható feltétel nélkül Szerbia uniós csatlakozása.

Arra kérem tehát a kormányzatot - élnék az egyperces hosszabbítás lehetőségével -, hogy sokkal határozottabban, sokkal keményebben vigye ezt a magyar érdekérvényesítő munkát, és elsők között, különösen is a mindenkori autonómiatörekvések mellett nyílt sisakkal és teljes határozottsággal álljon ki. Ebben a munkában minden körülmények között számíthat ránk is, a nemzetközi szervezetekben kifejtett munkánkra, illetve itt az Országgyűlésben kifejtett munkánkra annak érdekében, hogy a magyar nemzet egysége ne csak meghirdetett elv, hanem valóság legyen minden olyan törekvés ellenére, amely szeretné ezt a nemzetet megtörni, eltörölni a föld felszínéről, vagy legalábbis öntudatában meggyengített, kicsiny népként feltüntetni. A valóság ezzel szemben nem az, a valóság ezzel szemben az, hogy a magyarság egy és oszthatatlan, élni fog, és élni akar.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, ilyenkor kérni kellett volna engem, hogy az egyperces többletidő lehetőségével éljen. Én ezt most biztosítottam, és azon képviselő uraknak, akik ez ellen tiltakoztak, jelzem, hogy erre minden képviselőnek van, így képviselő úrnak is, amennyiben majd fölszólal, lehetősége.

A független képviselők közül Varju László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán nem fogja önöket meglepni, hogyha ezt a nagy Jobbik-Fidesz összhangot kicsit megtörve, a Demokratikus Koalíció a 9399-es számú jelentéssel és a hozzá kapcsolódó határozati javaslattal nem tud egyetérteni, és azt el is utasítja. Gondolom, önök tisztában voltak ezzel, és nem is nagyon lepi meg önöket, hiszen az Országgyűlés megalakulását követő egyik első szavazás óta köztudott a mi álláspontunk, hogy az Országgyűlésben képviselt többi párt, amit gondol erről, a határon túli magyarok helyzetéről és kezeléséről, nekünk ettől eltérő álláspontunk van.

Mi azt gondoljuk, hogy amit a jelenlegi kormánytöbbség a törvény alkotásával és egyéb akcióival ebben az ügyben tesz, az nem használ, hanem kifejezetten árt a szomszéd országban élő magyar kisebbségeknek. Látható, hogy amióta önök a kétharmados többség birtokában ez ügyben is úgy kormányoznak, ahogy kormányoznak, a magyar kisebbségek parlamenti képviselete mind Romániában, mind Szlovákiában csökken, érdekérvényesítő képességük pedig határozottan gyengül. Önök szégyenteljes módon osztják meg a határon túli magyar politikai életet, építik ott a maguk klientúráját, és nem titkolják, önöket egyetlen dolog érdekli, nevezetesen, hogy szavazatokat importáljanak a határon túlról a hatalmuk megőrzése vagy megszerzése érdekében. A 2006-os választások előtt az akkori miniszterelnökhelyettes-jelöltjük, Mikola István nyíltan megmondta ezt az önök pártkongresszusán, s azóta sincs ez másként. Ezért a Demokratikus Koalíció változatlan meggyőződése, hogy a magyar államnak kötelességei vannak azokkal a magyarokkal szemben, akik fölött a békeszerződések nyomán odébb ment az államhatár, akik kisebbségben élnek a szomszéd államokban.

A magyar állam kötelessége, hogy külpolitikai eszközökkel lépjen fel a kisebbségi jogok elismeréséért, kötelessége, hogy anyagi és szellemi erőforrásokkal támogassa kisebbségi oktatásukat, kultúrájukat, fejlődésüket, hogy ők magyarként élhessenek a szomszéd államokban. Kötelessége, hogy támogassa a magyar kisebbségek politikai szervezeteit, pártjait, és a rendelkezésre álló külpolitikai eszközökkel segítse azoknak a politikai céloknak a megvalósulását, melyeket ők maguk a szomszéd országokban megfogalmaznak. Ezért számonkérés helyett a magyar államnak olyan célokat érdemes megfogalmaznia, amelyek a kisebbségi kérdés kezelésére Európa régebbi demokráciáiban működőképesnek bizonyultak, azok számunkra adaptálhatóak, és amelyekhez ezért a nemzetközi szervezetekben támogatásra is lehet számítani.

A '90-es évek eleje óta a magyar kormányok, a magyar pártok gyakran hivatkoznak a legjobb nyugati példákra, így például a finnországi svédek, a dél-tiroli németek vagy dánok példáira. Azért ezeket a példákat érdemes elővenni, mert nekik is van anyaországuk, Svédország, Dánia, illetve Ausztria, és nem azt a példát, amely a spanyolországi katalánokról avagy a baszkokról szól. A sikeres megoldás ezekben az esetekben az autonómia, olykor, mint a finnországi
land-szigeten, vagy Dél-Tirolban területi, másutt kulturális autonómia saját oktatási és kulturális intézményekkel, anyanyelvi sajtóval, a kisebbség saját pártjával, de területi elkülönülés nélkül, mint a finn szárazföldön élő svédek. Nyugat-Európa régi, sikeres demokráciáiban egyik esetben sem választották megoldásul a kisebbség tagjai és az anyaország közötti személyre szóló közjogi kapcsolatot. Sem a finnországi svédeket, sem a dél-tiroli németeket nem köti az anyaországhoz állampolgárság vagy akár csak kedvezményekre jogosító igazolvány, az elzásziaknak sem jut eszébe, hogy nekik nem elég a francia állampolgárság. Ilyesmivel csak a Balkánon próbálkoznak, a keleti szélben, csak a jugoszláv utódállamok és Románia köti magához állampolgársággal a határaikon kívülre került kisebbségieket, és ezenkívül Szlovákia ad még szlovákigazolványt, de állampolgárságot már nem. Többek között azért nem, mert a finnországi svédek számára magától értetődő, hogy ők a finn politikai, állampolgári közösség tagjai, Finnországban keresik a boldogulásukat; ők adták Finnország leghíresebb zeneszerzőjét, Jean Sibeliust.

A szlovákiai magyarok jó része is úgy gondolkodik, mint Bugár Béla, a Híd Párt elnöke, magyar vagyok, s ugyanakkor Szlovákia a hazám; olyan adottság ez, amellyel józan politikusnak, aki a kisebbség valóságos érdekeit szolgálja, számolnia kell. Önök azonban nem a kisebbség valóságos érdekeire vannak tekintettel, amikor szembefordítják őket az adott ország többségi népességével. Korábban a magyarigazolvány, most az állampolgárság osztogatása ezt a célt szolgálta. Az önök diadaljelentése arról, hogy már 320 ezer állampolgárságot osztottak ki, csak egyetlen tekintetben ad okot a diadalérzetre, hogy az önöknek többletszavazatot jelenthet.

(12.20)

Hadd emlékeztessek rá, a magyarigazolványból 900 ezren kértek, tehát a szomszéd országokban élő magyarok kisebbsége. Többsége nem kérte. Elgondolkoztak önök azon, hogy miért? Hogy mennyien kérnek és kapnak majd magyar állampolgárságot, ma ezt nem tudjuk. Hogy lesznek-e 900 ezren vagy akár 700-800 ezren, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy önöknek most még jobban sikerül megosztaniuk a határon túli kisebbségben élő magyarokat, egyfelől azokra, akik kötődni akarnak a magyar államhoz, és azokra, akik kevésbé, azokra, akik őrizni akarják az elkülönülést, a szembenállást a többségi környezetben, és azokra, akik integrálódni akarnak, s így keresik a maguk, gyermekeik boldogulását abban a környezetben, ahol állnak. Figyeljenek a szóra: integrációról beszélek, és nem asszimilációról; nem a magyar nyelv, a magyar kultúra feladásáról, mert az volna az asszimiláció, hanem a politikai elkülönülésről a lelki szembenállással szemben, az együttélés kényszeréről, kényszerének lehetőségéről, tudomásulvételéről.

Önök minden kisebbségi magyart választási kényszer elé állítják: kéri vagy nem kéri az állampolgárságot, vagy korábban a magyarigazolványt. A kisebbségben élők többsége nem kért ebből a kényszerű választásból. Ő magyar is és a szomszéd ország polgára is, aki a maga módján oldja fel hétről hétre, évről évre ezt az ellentmondást. Meg tudja oldani, úgy, ahogy Bugár Béla megoldja, Markó Béla megoldja, és a kisebbségi magyarok százezrei oldják meg.

Nekünk, magyarországi magyaroknak rájuk kell ezt bízni. Ezért tartjuk mi kifejezetten ártalmasnak azt, amivel az önök jelentése büszkélkedik. Ártalmasnak tartjuk azt az intézményt, a Magyar Állandó Értekezletet is, amellyel önök szintén büszkélkednek, mert ennek sincs más célja, mint hogy a magyar államhoz kössék saját kliensüket, kliensükként kezeljék a kisebbségi szervezeteket.

Botrányosnak tartjuk, hogy ha a szlovákiai magyar politikusok egy része úgy látja, hogy a kisebbségi kérdésekre érzékeny szlovák demokratákkal közösen tud hatékonyan fellépni a kisebbségi jogok érdekében, és egymást követő választásokon megnyeri ehhez a szlovákiai magyar választók többségének támogatását, akkor önök politikai célzattal kirekesztik a Híd Pártot azok közül, akikkel a Magyar Állandó Értekezleten egyébként pedig szóba állnak. Ez igazi gyalázat, és ebből látszik az önök kizárólagos politikai szándéka.

Ami pedig az oktatási és kulturális intézményeknek nyújtott támogatást illeti, az ilyen támogatásra szükségük van a határon túli magyar intézményeknek, ezért a korábbi kormányok ilyet tettek és folyósítottak is ilyen támogatásokat. De nem kötötték azokat a magyar kormányokhoz vagy a magyar kormánypártokhoz való lojalitáshoz. Most pedig ez történik.

Bízunk benne, hogy 2014-től Magyarországnak újra olyan kormánya lesz, amely nem köti ilyen feltételhez a támogatást, amely nem szól bele abba, hogy milyen politikát folytatnak a magyar kisebbség legitim politikai képviseletei.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kettőperces reagálások következnek. Elsőnek Pálffy István képviselő úr következik. Parancsoljon!

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Varju László ebbe belekezdett, úgy el is hangzott az, hogy voltaképpen nem is volt érdemes ezt elmondania, hiszen tudta jól, hogy milyen reakciókra számíthat, és mi is tudtuk nagyon jól, hogy ön mit fog mondani. De azt azért nem képzeltük volna, hogy egyenesen azt állítja, hogy - ahogy fogalmazott - a határon túl került magyarokkal kapcsolatban odébb ment a határ. Tisztelt Képviselőtársam! Mi ment itt odébb? Valójában átrohant a fejük fölött, átgázolt a történelem.

Ön azt mondja, hogy gyalázat az, amit itt a képviselőtársaink elmondtak. Tisztelt Varju László?! Az a gyalázat, amit ön megfogalmazott, az a gyalázat, hogy önök azért a párt tízezer szavazatért ilyeneket állítanak, hogy önök ezeket a nemzetáruló szavazatokat akarják beszedni, hogy azokat kívánják megszólítani, akiknek a határon túli vagy a külhoni magyarság egy gonddal kevesebb, és önnek is egy gonddal kevesebb. Ezért kár volt fölszólalnia, tisztelt képviselőtársam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szávay István képviselő úr következik. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Azt hiszem, hogy mindenki jobban járt volna, és a vita emelkedését is szolgálta volna, hogyha Varju képviselő úr a mai nap valami más foglalatosságot választott volna ahelyett, hogy itt az állampolgárság és a nemzeti összetartozás ügye ellen uszított volna az Országgyűlésben. Bízom benne, hogy a televíziót véletlenül néző kiskorúak azért komolyabb mentális sérülés nélkül megúszták ezt a felszólalást, hozzátéve, hogy egyébként érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a Demokratikus Koalíció minden egyes képviselőjének a felszólalását a 18-as karikával lássuk el a televízióban.

Képviselő úr, csatlakoznom kell ahhoz, amit Pálffy képviselőtársam mondott. Ön azt a nemes hagyományt követi, annak az embernek a nemes hagyományát követi, akinek a szolgálatába ön elszegődött, Gyurcsány Ferencét, aki 2006-ban, 2004-ben is és attól kezdve folyamatosan abból kívánt politikai tőkét kovácsolni magának, hogy a magyar társadalom, a valóban mélyszegénységben élő emberek legelemibb, sok esetben aljas emberi ösztöneire és irigységére alapozva állítanak szembe egymással gusztustalan, elfogadhatatlan módon magyar embereket magyar emberekkel. Ezekre az alantas ösztönökre játszanak önök, képviselő úr.

Nyilvánvalóan egyetlenegy épeszű külhoni magyar sem fog az önök pártjára szavazni. Amennyiben igen, akkor itt hívom fel a figyelmüket, hogy ebben az esetben azt kockáztatják, hogy a magyar állampolgárságukat önök, ha tehetik - bízunk benne, hogy soha nem fog erre sor kerülni -, az első adandó alkalommal el fogják venni.

Kérem képviselő urat, ha arra nem kérhetem, hogy a mondanivalóját fontolja meg, mert erre nyilván nem lesz képes és nem lesz hajlandó, de legalább saját magával és a büszkén hangoztatott felvidéki felmenőivel szemben vagy az irántuk való tiszteletükből kérem, hogy tartózkodjon a további, hasonlóan minősíthetetlen felszólalásoktól.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varju László képviselő úr következik.

Parancsoljon!

VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon köszönöm a hasznos tanácsokat, pláne, ha innét is üzennek a köztévének, hogy neki mit kellene csinálni. Hát az biztos, hogy sokat segítene, hogyha a Jobbik felszólalásainak egy jelentős részénél nagyon vigyáznának arra, hogy fiatalkorúak valóban azt ne nézhessék. De az, amit önök elmondtak, abban lényegében nem volt benne, amit én állítottam.

Tisztelt Pálffy Képviselő Úr! Én nem állítottam, hogy gyalázatos az, amit önök mondanak. Azt viszont állítom, hogy gyalázatos az a politika, amit a Fidesz csinál. Az a gyalázat, hogy önök visszaélnek azzal a helyzetükkel, és embereknek kizárólag azért adnak állampolgárságot, hogy egyébként az ő szavazatukat megnyerjék és ezért a magyarországi választásokat ezzel befolyásolják. Lelkük rajta!

Egyidejűleg tisztelettel szeretném jelezni, a Demokratikus Koalíció soha és sehol nem mondta, hogy bármit vissza szeretne vonni. Mi tiszteletben tartjuk azt, ami megtörtént, akár az állampolgársággal is, de egy dolgot mindenképpen szeretnék állítani, hogy az, ahogy önök ezt teszik, biztos, hogy nem európai, és ezzel jelentősen ártanak a környezetünkben élő kisebbségeknek, ártanak az ő mindennapjaikban az adott országban, legyen az Románia, legyen az Szlovákia.

Ehhez képest pedig tanulhatnának azokból az európai példákból, amelyeket itt jómagam is felsoroltam, de hát nem hiszem, hogy önöknek csak ebből kellett volna ezt megismerni, hiszen hogyha komolyan foglalkoznának ezzel a kérdéssel, és valóban szándékuk lenne érdemben tenni Magyarországon a határon kívül élő magyarokért, akkor mindezt már megtették volna.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Révész Máriusz képviselő úr következik.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én is azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy a Demokratikus Koalíciótól jóval több szerénységre lenne szükség. 2004 őszén szerintem is teljesen felháborító volt, amit csináltak.

Én még azt is elfogadom, hogy lehet észérvekkel érvelni amellett - bár nem értek vele egyet, félreértés ne essék -, hogy ne adjuk meg az állampolgárságot. De tisztelt képviselő úr, azért úgy, ahogy ezt önök csinálták, vérlázító. Letagadták és elhalasztották a román-magyar nyugdíjegyezmény bevezetését.

(12.30)

Szociális alapon olyan módon uszítottak egyébként saját nemzettársaik ellen, ahogy Le Pen tette. Önök nagyon sokszor szokták szidni a Jobbikot, de ezt a hangnemet még ők is nagyon-nagyon ritkán engedték meg maguknak, ha egyáltalán megengedték, mint amit önök használtak annak idején. Azzal ijesztgették az embereket, hogy nem lesz munkájuk, ha megszavazzák az állampolgárságot, hogy összeomlik az egészségügy, a legdurvább szociális demagógiával kampányoltak: "nem az állampolgárság ellen", közpénzből, állami pénzből erre fizettek hirdetéseket.

Képviselő úr, amikor Mesterházy Attila azt mondta, hogy bocsánatot kér, csak félig tűnt őszintének a bocsánatkérés, de aztán kiállt Gyurcsány Ferenc, és elmondta, hogy nem kérnek bocsánatot, mert az állampolgársági kérdésben fenntartják azt, amit eddig gondoltak. Ezt a demagóg kampányt fenntartják, képviselő úr? Most is ezt gondolják, miután már bevezettük az állampolgárságot? Összeomlott az egészségügy? Összeomlott a nyugdíjrendszer?

Tisztelt Képviselő Úr! Ha még így is gondolják, akkor is az a kampány, az a gyalázat, amit önök folytattak abban a 2004. őszi időszakban, elképesztő, és ezek után pedig egészen felháborító, hogy önök szélsőségességgel mernek vádolni bármely más pártot ebben a parlamentben, mert a legszélsőségesebb kampányt folytatták önök 2004 őszén. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hoppál Péter képviselő úr következik.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Szomorú lehet Varju László képviselő úr, hiszen úgy tűnik, hogy elveszítette saját arcát, hiszen emlékezetes, hogy az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény, a köznapi szóhasználatban a kettős állampolgárságról szóló törvény kapcsán a képviselő úr nem mondott nemet, szemben a jelenlegi pártbeli főnökével, Gyurcsány Ferenccel, aki erre a törvényre annak idején nemet mondott. Úgy tűnik tehát, hogy a saját véleményével szemben a Demokratikus Koalíció tagjai egyre inkább vezérük, Gyurcsány Ferenc véleményét kell hogy szajkózzák és közvetítsék, tehát elveszítette saját arcát. Nehéz lehet a tükörbe néznie ezek után önnek, tisztelt képviselő úr.

Hadd térjek ki arra a momentumra is, amikor ön a megosztás politikáját kérte számon a jelentés kapcsán, amely pontosan szembenézni próbál az előttünk álló feladatokkal, és megpróbál visszatekinteni, hogy mennyi minden teljesült már a határon túli magyarok ügyének kérdésében. Azt gondolom, hogy a megosztás kérdésében önöknek iskolát adni a kormánypárt irányába legalábbis arcátlanság, tisztelt képviselő úr. Ha ön megpróbálna belenézni a tükörbe, bár ezt a saját arcvesztése után nehezen fogja tudni már megtenni, akkor biztos, hogy nagyon savanyú képet láthatna abban a tükörben, hiszen megosztásügyben, ahogy már itt elhangzott az előttem szólók esetében, a 23 millió románozás, illetve a december 5-ei botrány után egyedül önöknek van mit a tejbe aprítania.

A MÁÉRT működése kapcsán önöknek kérdéseket föltenni szintén nem lehet, hiszen Gyurcsány Ferenc volt az a miniszterelnök, aki a MÁÉRT működését ellehetetlenítette.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt pedig, hogy ön a Balkán sorába sorolja Magyarországot, Magyarországot mint kultúrnemzetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kifejezetten kikérjük magunknak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szávay István képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Nem kívánok itt komolyabb polémiába bocsátkozni önnel, mert az ön célja egyértelműen az, hogy provokáljon, provokáljon minket és provokáljon mindenkit, akik számára a nemzeti összetartozás ügye fontos.

Ugyanakkor, képviselő úr, önnek láthatóan fogalma sincs arról és nem is érdekli az, hogy a magyar állampolgárság mit jelent azoknak az embereknek, akik megkapták. Ön ebből egy politikai hecckampányt csinál, azzal vádolja a Fideszt, hogy egyedüli szempontja - és nem célom a Fideszt megvédeni, és nem is feladatom - a szavazatoknak a megszerzése. Nyilvánvalóan ez is fontos lesz majd valamikor, néhány hónap múlva, de azt mondani, hogy ennek az intézkedésnek a bevezetése szavazatszerzést céloz - ön szerintem egyetlenegy olyan emberrel nem találkozott és nem beszélt még azok közül, akik sírva tették le az állampolgársági esküt, akik szorították a keblükhöz az igazolványt, vagy írták a végrendeletükbe, hogy a honosítási okiratukat a koporsójukba helyezzék el. Önöknek ezek a gondolatok, ezek az érzések, képviselő úr, az égvilágon semmit nem jelentenek.

Amit Révész képviselő úr mondott, hogy riogatott az MSZP: nemhogy riogatott, önök hazudtak, gátlástalan, gusztustalan módon hazudtak. Azt hazudták, hogy a magyar emberek elveszítik az egészségbiztosításukat, hogy nem lesz munkahely, azt hazudták, hogy az idősek nem fognak nyugdíjat kapni, és ezek után volt még pofájuk ezeket a szórólapokat Székelyudvarhelyen kinyomtatni. Egyébként ezzel a politikával önök azóta sem hagytak fel, érdemes csak visszautalni az ön pártelnökének, Gyurcsány Ferencnek a nemrégiben Komáromban lezajlott lakossági fórumára, ahol Gyurcsány Ferenc a nemzeti összetartozás ügyén azt fejtegette, hogy miért volt jogos Trianon, miért volt jogos a magyar nemzet 1920-ban történt szétszaggatása. Ezekről a kérdésekről kellene inkább beszélni, képviselő úr, és ezen kérdések kapcsán szólítom fel önt ismét önvizsgálatra és önmérsékletre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csóti György képviselő úr!

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolkodtam egy darabig, hogy egyáltalán érdemes-e Varju László felszólalására reagálni, de két tárgyszerű észrevételt szeretnék tenni.

Azt mondja, hogy Bugár Béla hazája Szlovákia. Szeretném emlékeztetni, talán még emlékszik Petőfi Sándor nevére, már ő megfogalmazta, hogy haza csak ott van, hol jog is van. Márpedig a mai Szlovákiában (Kovács Tibor közbeszólása.) nincs teljes jogú magyar állampolgár, nincs teljes jogú szlovák állampolgár, szülőföldje Bugár Bélának Szlovákia, és hazája talán ott van, ahogy Illyés Gyula megfogalmazta, a haza a magasban, valahol valami összetartozásnak, és akkor lesz hazája, és szeretnénk elérni, hogy legyen a hazája Szlovákia, ha a szlovák alkotmány nem úgy kezdődik, hogy Szlovákia a szlovákok állama. Vagy beemelik a magyarságot társnemzeti státusként, és ők is államalkotó tényezői Szlovákiának, vagy területi autonómiát kapnak a magyar határ mentén. Ugyanez vonatkozik Markó Bélára és Romániára.

Még egy észrevétel Bugár Bélával kapcsolatban: azért nem vesznek részt a MÁÉRT-on, mert ez nem egy magyar párt, hanem egy vegyes párt. Azt, hogy vegyes párt, két dologgal igazolom. Az egyik az, hogy Bugár Béla a pártalakulás után azt mondta, hogy magyar érdekeket is fognak képviselni - ehhez nem kell komment. A másik pedig az, hogy a Bugár Béla vezette frakció és párt szlovák nyelven tartja az üléseit. Ez a legegyenesebb út az asszimiláció felé.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varju László képviselő úr!

VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Csak a nyugalom megőrzése érdekében megígérem, hogy akkor most utoljára szólok (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ez a következő másfél évre is vonatkozik?), ha nem provokálják tovább. Csak azért, hogy a képviselőtársam is legyen nyugodt, hogy igenis találkoztam olyanokkal, akik az állampolgárságukat letették, számos olyan család volt, akivel polgármesterként ilyen módon én találkoztam. (Révész Máriusz közbeszólása.) Ezért én azt hiszem, hogy van olyan tapasztalatom és ismeretem is, ami alapján nyugodtan elmondhatom azt, hogy amit önök itt képviselnek, az igenis árt a határon túl élő magyaroknak, és igenis egy olyan szélsőséges álláspont, amit, azt gondolom, önök felelőtlenül képviselnek.

Haza csak ott van, hol jog is van: a Fidesz alkotmánya, illetve alaptörvénye elfogadása után, azt hiszem, itt az alkalom arra, hogy egymás felé tartva a tükröt nézzenek egymásra, és valóban gondolkodjanak azon, hogy mi történik. Különösen akkor, ha ezt a jogot azzal a hazugsággal is megtetézik, hogy 2002-ben önök ebben a parlamentben Németh Zsolt által azt állították, hogy a magyar állampolgárság nem időszerű és nem is lesz, ehhez képest ennek a totális ellenkezőjét csinálják, és ennek megfelelően jártak el. Önök akkor is hazudtak, mint ahogy ma is számos esetben teszik. Éppen ezért a Demokratikus Koalíció igenis fenntartja azt az álláspontját, hogy önök a megosztás politikáját képviselik a határon túli magyarok helyzetében, nekik kifejezetten ártanak, és kizárólag szavazatszerző önös érdekből igyekeznek olyan helyzetet teremteni, hogy az ő megosztásuk eredményeként is legyen önöknek minél több szavazata, és ezzel a Magyarországon élőket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az itt adót fizetőket, azok szavazatait befolyásolják.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Révész Máriusz képviselő úr!

(12.40)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Varju László! Ki dönti el egyébként, hogy árt-e a határon túli magyaroknak az állampolgárság vagy sem? Biztos ön, Gyurcsány Ferenc meg a Demokratikus Koalíció. (Kovács Tibor közbeszól.)

ELNÖK: Kedves Kovács Tibor képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy hadd döntsék el ezt a határon túli magyarok.

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr, egy perc! Megállítom itt az órát, és az idejét majd visszaadjuk. Kovács Tibor képviselő úr, ha nyom gombot, természetesen ön is kap két percre szót. Van erre lehetőség. De a határozati Házszabály egyértelműen intézkedik a közbekiabálásokkal kapcsolatban. Kérem, hogy ne kelljen nekem erre sort keríteni. Parancsoljon, Révész Máriusz képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Még egyszer mondom, hogy ebben a kérdésben az ellenzéki és a romániai többségi és a magyar többségi pártok is teljesen egységesek. Az önök által preferált RMDSZ is azt mondja, hogy az állampolgárság fontos, és az állampolgárság mellett, önökkel szemben kampányolt 2004-ben is.

De azt kell mondanom, Varju úr, abban sincs igaza, hogy a szlovák, a román vagy a környező országok államaival rosszabb lenne a kapcsolat, mint volt az önök kormánya idején. Ez egész egyszerűen nem igaz! Idézze fel az akkori történéseket, Sólyom László belépésétől kezdve.

Azt kell mondjam, s lehet, hogy ez fáj önöknek, hogy ma Szlovákiával és Romániával annak ellenére jobb a kapcsolat, hogy igyekszünk fellépni az ottani magyarok jogaiért is.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt is el kell mondjam, hogy nem mi voltunk azok, akik 23 millió románnal kampányoltunk ebben az országban. Az is a magyar demokrácia egyik mélypontja volt. Ilyen szélsőséges kampányt - ez egy kicsit előbb volt -, azt hiszem, csak igen szélsőséges pártok engednek meg maguknak bárhol is.

Hivatkozott Finnországra. Tisztelt Képviselő Úr! Finnországban például a svéd is államnyelv, és minden finn diáknak svédül is kell érettségiznie. Azt kell mondjam, képviselő úr, hogy ha majd Erdélyben vagy Szlovákiában ilyen jogai lesznek a magyar kisebbségnek, akkor lehet, hogy valóban nem lesz szükség a magyar állampolgárságra, de mivel ez egy erős kötődés, ezért még ezt is kétségbe vonom. De ne hasonlítsa már össze a finnországi svédek helyzetét a romániai magyarok helyzetével, mert óriási a különbség. Vagy mielőtt ilyeneket szólna a magyar parlamentben, nézze meg, hogy Finnországban a svédeknek milyen jogai vannak.

Arra is hivatkozott még, képviselő úr, hogy a demokratikus pártok Szlovákiában. Tisztelt Képviselő Úr! A Jobbik sosem fogalmazott meg Magyarországon olyan szélsőséges véleményt, hogy hogyan használhatják a nyelvüket a Magyarországon élő kisebbségek, mint amilyen törvény Szlovákiában életben van. Ennyit a demokratikus barátaikról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szávay István képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): A Jobbik nemhogy nem fogalmazott meg szélsőséges véleményt a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban, hanem a jobbikos javaslatok éppen hogy tágították azt, és önök el is fogadták számos olyan javaslatunkat, amelyek a magyarországi kisebbségek nyelvhasználatára és a kétnyelvű feliratokra vonatkoztak.

Kovács képviselő úr vagy Varju képviselő úr - nem tudom, melyikük kiabált be, elvileg két pártban vannak, de valójában tök mindegy, hogy az utódpárt vagy az utódpárt utódpártjának a képviselőjéhez beszélünk ebben a kérdésben -, az RMDSZ-nek nem volt testületi álláspontja, és ezt mondjuk ki. Az egy dolog, hogy mit mond az MSZP-t a történelmi bűneitől megszabadítani segédkező Markó Béla volt elnök ebben a kérdésben, de azért szeretném felhívni a figyelmüket, hogy annak idején rendkívül pozitív, példamutató és dicséretes módon a Székelyföld három RMDSZ-es tanácselnöke, Lokodi Emőke, Borboly Csaba és Tamás Sándor együtt és nyilvánosan álltak ki, adták be az igényüket és tették le az állampolgársági esküjüket, szép példát és bátorítást adva ezzel a Székelyföld magyarsága számára. Tehát az RMDSZ-re hivatkozni ebben a kérdésben, azt hiszem, hogy nem a legpontosabb.

Sajnálom, hogy kiment Csóti képviselőtársam, mert kénytelen vagyok rá is reagálni, hiszen beleszaladt itt egy kérdésbe, amikor a szlovák alkotmányt bírálta, amely kétségtelenül úgy kezdődik, hogy mi a szlovák nemzet. Nos, kedves képviselőtársam, az a gond - és mi erre annak idején felhívtuk a figyelmet -, hogy az önök által elfogadott magyar új alaptörvény is pontosan úgy kezdődik, hogy "mi, a magyar nemzet tagjai", sőt önök még képesek voltak még abba is belerohanni, és most jó fej leszek, mert nem fogom megnevezni azt a KDNP-s képviselőtársamat, aki a Magyar Állandó Értekezlet ülésén a külhoni magyar szervezetek legnagyobb megdöbbenésére azt kezdte el fejtegetni, hogy mindenki, aki Magyarországon él, az magyarnak számít. Persze többen is tiltakoztak ez ellen Erdélyből vagy a Felvidékről is, mondván, hogy ha ezt a nemzetfelfogást elfogadnánk, akkor őket is románnak, szlováknak vagy szerbnek kellene számítani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra a Jobbik-képviselőcsoportból Gyüre Csaba képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hát elég nehéz volt kivárni, hogy sorra kerüljek normál felszólalásra, főleg azért, mert úgy gondoltam, hogy Varju László hozzászólása után következhetek és válaszolhatok arra, ezért nem nyomtam kétpercest. De nyilván én is felhasználnám az időm egy részét arra, hogy reagáljak arra, ha már nem nyomtam kétpercest.

Azt gondolom, mindannyian megdöbbentünk itt a Házban - legalábbis aki ettől a kis folyosótól arrébb ül a körben - azoktól a szavaktól, amiket hallottunk. Ez a hozzászólás valahol kapcsolódott az MSZP vezérszónokának, Szabó Vilmosnak a hozzászólásához is, hiszen sok tekintetben hasonló volt, még akkor is, ha ez utóbbi azért szélsőségesebb volt a megnyilvánulásaiban. Megdöbbentett az, hogyan értékelhetik még mindig ma is úgy, hogy kifejezetten káros az állampolgárság megadásának a kérdése, mint ahogy minden jóérzésű magyar embert megdöbbentett 2004 őszén a Gyurcsány-kormány és az a politika, amit kifejtett a magyar nemzet egységesüléséhez vezető első lépcső ellen, és hogy mindent megtettek azért, hogy ez ne következhessen be. Gyurcsány Ferenc szavaival élek, aki azt mondta, hogy hazudtunk, reggel éjjel és este. Ezt tették már 2004 őszén is, amikor mint miniszterelnök folyamatosan - már többen utaltak erre - hazugságokkal próbálta meg befolyásolni, megtéveszteni a magyar lakosságot, a szavazópolgárokat, és próbálta őket megrémíteni, hogy senki ne szavazza meg a kettős állampolgárságot. Számomra akkor döbbenetes és elfogadhatatlan volt, hogy a saját nemzetével szembefordul egy miniszterelnök. Érthetetlen és nagyon szégyenletes az, álláspontom szerint, hogy még ma is vannak ennek a gondolatnak követői, és ezek itt ülnek a magyar parlamentben. Én ezzel nem tudok azonosulni. S eszembe jutnak Szávay István képviselőtársam szavai, aki azt mondta, elég baj, ha ezt a tévében 18 év alattiak látták, én meg azt mondom, elég jó, ha minél többen látták ezt a felszólalást, és minél többen gondolják azt, hogy mind a lelkükben, mind minden szinten elhatárolódnak az ilyenfajta felszólalásoktól.

Ahogy Szávay képviselőtársam elmondta, amikor valaki megkapja a magyar állampolgárságot, milyen büszkeséggel és örömkönnyekkel a szemben fogadja azt el, főleg azok, akik megélték a magyar állampolgárságukat, és most visszakapják azt, amit jogtalanul elvettek tőlük egy békediktátum alapján, és újra magyarnak érezhetik magukat. Ettől a boldogságtól megfosztani az embereket, nos ez hihetetlen dolog. A saját nemzetünkkel szembefordulni pedig elképesztő!

S a Balkánnal hasonlít bennünket össze azért, mert megadtuk a magyar állampolgárságot. A Kárpát-medencében valamikor minden magyarnak magyar állampolgársága volt, és gyakorlatilag egy teljesen igazságtalan békediktátum alapján fosztották meg attól őket. Amikor pedig a jog újra érvényesül, a természetjog, az isteni törvény, amikor visszakapják a nemzethez való tartozásuk bizonyítékát, igazolását, akkor ez lenne a Balkán? Ez lenne a Balkán? Egyszerűen hihetetlen ez a gondolkodásforma, és az is, hogy választási kényszer elé állítjuk az embereket. Miért választási kényszer az, amikor valamit felajánlunk egy határon túl élő magyar állampolgárnak, hogy vagy él vele, vagy nem él? Hogyan lehet ezt kényszernek nevezni? Milyen fogalmuk van a kényszerről!

Mi tudjuk, hogy mi volt a fogalom 45 éven keresztül a szocialista rendben, és sajnos nagyon szomorú, hogy még mindig él az a felfogás, ami akkor, a szocializmus 45 évében meghonosodott Magyarországon, amikor gyakorlatilag az volt a politika, hogy le kell mondani a határon túl élő magyar nemzettestvéreinkről, nem lehetett róluk megemlékezni, nem lehetett velük kapcsolatot tartani, mert állami szinten akadályozták a kapcsolattartást, és kiölték az emberek tudatából azt, hogy a határainkon túl élő magyarok vannak, hogy felejtsük el őket, hogy - ahogy Varju képviselő úr mondta - integrálódjanak a saját országukba. Teljesen egyértelmű, hogy mit jelent az integrálódás. Az a folyamat, amiről ő beszél, a beolvadást, az asszimilációt jelenti, és a kormányok álláspontja mind a 45 év szocializmusa, mind pedig a 2002-2010 közötti szocialista kormányzati időszakban az volt, hogy hagyjuk veszni a magyarságot és felejtkezzünk el róla. Döbbenetes ez a hozzáállás, ez a magyar nemzet iránti felelőtlenség. Egyszerűen nem találok szavakat!

(12.50)

És nyilván akkor az embernek eszébe jut Szanyi képviselőtársunk nyilatkozata is, amelyik pontosan beleillik ebbe az ideológiába, amit ők képviselnek, abba a gondolatmenetbe, amikor már azt mondja, hogy az Erdélyből jött magyarokat, akik eljöttek egy magyarországi politikai rendezvényre, az anyanyelvükön, románul kell köszönteni, és románul köszönti őket. Hát döbbenetes, hát az a folyamat, az a rossz szemlélet, amit kialakítottak itt 45 éven keresztül Magyarországon, amely vérig sérti a határon túl élő magyarokat, akik, mikor eljönnek Erdélyből, itthon, Magyarországon románnak nevezik őket, vagy eljönnek a Felvidékről és szlováknak, vagy eljönnek Kárpátaljáról és ukránnak vagy orosznak nevezik őket. Hát milyen sértő ez annak az embernek, aki adott esetben nem is tudja, nem is bírja annak a nemzetnek a nyelvét, és ő minden szempontból, az anyanyelve, az identitása alapján, azon mesék alapján, amiben ő felnőtt, minden tekintetben magyar embernek és magyarnak képzeli magát, és ezt kell külföldinek tekinteni, ezt kell külföldinek - románnak, szlováknak, ukránnak, orosznak, szerbnek, jugoszlávnak és mindenféle másnak - tekinteni!?

Tehát döbbenetes ez a hozzáállás, ez a szemlélet, amelyet a Szocialista Párt és az antidemokratikus koalíció képvisel. Ez egyértelműen azt támasztja alá, hogy a határon túli magyarok integrálódjanak be az ott élő többségi nemzetbe. Döbbenetes ez a felfogás, és ezt semmilyen formában nem tudjuk elfogadni.

Picit áttérve: azon túlmenően, amit Varju László elmondott, más szempontból is megnézni, ami szerepel ebben a jelentésben, illetve ami ezzel kapcsolatos, és picit érintettem hozzászólásomban a szemléletváltást. Az, hogy igazából az elmúlt 23 évben sok mindent elértünk, de azért nem mindent. Nemcsak a határon túli dolgainkat kell rendbe tenni, hanem a határon belülit is. Az itteni emberekben is, ami 45 év agymosáson keresztül mentek az emberek, azt is valahol helyre kell tenni, hogy hogyan viszonyuljanak a határon túliakhoz. Hiszen mit látunk? Sajnos azt tapasztalom - nagyon rossz tapasztalataim vannak sok helyen -, éppen a határtól nem messze élő magyar nemzetrészek tekintetében, ahol bizonyos helyeken már olyanok is megfogalmazódnak, hogy ők nem is akarnak a magyar nemzet részévé visszakerülni, attól függetlenül, hogy ők magyar anyanyelvűek, hiszen annyi atrocitás éri őket.

Akkor, amikor átjönnek Magyarországra - amiről már beszéltem -, hogy orosznak és ukránnak tekintik őket, mindamellett másodrendű, másodrangú embereknek tartják őket; akkor, amikor a határon - azokon a határokon, amelyek még nem uniós határok - a határon túli nemzettestvéreinket és adott esetben nagyon gyakran állampolgárainkat másodrangú állampolgárokként kezelik, amikor megszégyenítik, megalázzák őket a határon, amikor sokórás sorban állásra kényszerítik a határon, amikor úgy tűnik, mintha a magyar állam kegyet adna a számukra, hogy ők beléphessenek Magyarországra - mindezek azt eredményezik, hogy ez ellenszenvet fog szülni. Tehát ezen kellene változtatni, ezen a személetmódon kellene változtatni Magyarországon ahhoz, hogy a magyar lakosság szeretettel fogadja őket, és valóban mindenki nemzettestvérnek tekintse őket, ne románnak, orosznak, ukránnak, szlováknak vagy bármi másnak tekintse az onnan jövő magyar nemzettestvéreinket. Tehát erre itt, Magyarországon is figyelmet kell fordítani, és nem csak a határon túl, hogy ez a szemléletváltás megvalósuljon.

Szemléletváltásra van szükség akkor is, amikor magyar cégek vannak ezeken a határon túli régi magyar területeken, hiszen az ember megdöbben akkor, amikor egy vegyes lakosságú területen, ahol még körülbelül 50 százalékos a magyarság aránya, és bemegy egy benzinkútra, és magyar nyelven kiírt táblával vagy magyar névvel találkozik, és nem tudnak egy szót sem magyarul - bocsánat, MOL-kútnál, elnézést, hogy mondtam -, vagy például az OTP fiókjaiban, ahol szintén nem tudnak magyarul, vagy amiről már többször beszéltünk, a CBA üzleteiben a Felvidéken, ahol csak szlovák nyelven írták ki a feliratokat még ott is, ahol magyar nyelvű többség volt. Tehát ebben is szemléletváltásra van szükség, és azt gondolom, nekünk, anyaországi magyaroknak kötelességünk az, hogy segíteni kell azokat a gazdasági vállalkozásokat, amelyek a Kárpát-medence területén, magyarlakta részen - szórvány vagy túlnyomó részben magyarlakta területeken - vannak, ezeket segíteni kellene. Ahol pedig arra kellene törekedni, hogy itt elsősorban a magyar lakosságnak tudjanak munkahelyet felajánlani, hogy magyar nyelven beszéljenek, hogy őrizzük meg a nyelvet, hogy minél jobban tudjuk megkötni ott az ott lakó embereket, hogy tudjunk nekik alternatívát ajánlani, hogy ne a kivándorlás, ne az eljövetel, hogy eljöjjön onnan, ne az legyen a legfőbb szándék akkor, amikor megkapja a magyar állampolgárságot, hanem ott, a saját szülőhelyén, a saját szülőföldjén, a saját anyanyelvén tudjon érvényesülni. Ez nagyon fontos lenne.

Egy gondolatot még hozzáfűznék: Szávay István képviselőtársam beszélt erről a hírlevélről, amiről elmondta a kritikáját, hogy elsősorban kormánypárti reklámanyagként tűnik föl ez a hírlevél, és hogy mennyivel objektívebb tájékoztatásra lenne szükség a határon túli nemzettestvéreink felé. Itt jegyezném meg, hogy - mint ahogy elmondta Szávay István -, a Jobbikról csak annyi jelent meg, hogy a Colosseum fényeit lekapcsolták a Jobbik miatt, a Jobbik politikája miatt. Holott azt hiszem, nem ez érinti a határon túli magyarokat. El lehetett volna mondani ebben a hírlevélben, le lehetett volna írni azt, hogy itt, amikor megadta a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak a parlament, akkor milyen módon állt ki a Jobbik Magyarországért Mozgalom emellett, vagy milyen módon kampányoltunk már 2004-ben a kettős állampolgárság megadása mellett. De például azt is meg lehetett volna említeni, ami rendkívül fontos dolog, hogy itt a parlamentben, házon belül először a Jobbik Magyarországért Mozgalom javasolta azt, hogy a határon túl élő magyarok kaphassanak szavazati jogot is az állampolgárságuk mellé.

Varju László képviselőtársunk elmondta azt, hogy ezt csak szavazatszerzés miatt gondolták megadni, hogy majd a határon túlról is érkeznek a fideszes szavazatok. Hát ezt először itt a Házban a Jobbik Magyarországért Mozgalom javasolta, mégpedig a parlamenti vitában már a kettős állampolgársági vitában, a vezérszónoki felszólalásomban is jeleztem azt, hogy önmagában az állampolgárság megadása csak egy formai dolog, ezt meg kell tölteni tartalommal, és a tartalom első eleme az, ha adunk szavazati jogot is. Hiszen mi a célunk? A célunk az egységes magyar nemzet megteremtése, az, hogy 1920 után, a szétszabdalás után újra egységes magyar nemzet legyen: egységes nemzet a nyelvében, egységes a hagyományaiban, egységes a kultúrájában és egységes a politikájában. Erre van szükség, és minden szinten a kapcsolatainkat szorosabbra kell fonnunk.

Viszont azt is meg kell említenem, hogy valóban megengedhetetlen az, amiről Varju László mesélt, és milyen érdekes, hogy ő ezt a Fidesz szemére hányta, holott ők pontosan ugyanezt a politikát folytatták, amíg kormányon voltak. Amíg voltak azok a szervezetek, amelyekkel ők szerettek volna együttműködni, akkor azokat támogatták, a másik magyar szervezetet pedig nem támogatták. Ugyanúgy kialakult, amiről ő beszélt, ez a kliensrendszer az ő idejükben is, amikor az MSZP volt kormányon, mint ahogy sajnos most is megvan. Egyébként elfogadhatatlan ez a kliensrendszer, hiszen nem azt kell nézni, hogy milyen szervezet az, amit támogatunk, hanem azt kell nézni, hogy magyar szervezet, és a magyar szervezetekkel - függetlenül attól, hogy ők milyen irányultságúak, jobboldali, baloldali irányultságúak -, amennyiben a nemzet ügyét szolgálják, akkor, azt gondolom, minden magyar kormánynak kötelessége a kapcsolatot tartani, és köteles, amennyiben van lehetőség a támogatások megadására, ugyanolyan feltételek szerint őket elbírálni, mint azokat, amelyeket úgynevezett klienseknek tekintenek. Tehát nem lehet ebben előnyökhöz, jogosulatlan előnyökhöz juttatni bizonyos szervezeteket.

És az, amikor megosztjuk - és valóban a megosztás egy nagyon nagy probléma, amikor megosztjuk és szembefordítjuk egymással a határon túli magyar szervezeteket -, az a legrosszabb, hiszen egy megosztott nemzeti kisebbség, illetve annak politikai képviselete, amennyiben végletekig megosztott, és sajnos tapasztaljuk azt, hogy nem egy helyen szóba sem állnak egymással ezek a politikai szervezetek, az mindenképpen a magyar nemzet ügyének a kárára megy. Azt gondolom, a mindenkori kormányzati politikának felelősségteljesnek kell lenni e tekintetben, és bizony oda kell figyelni arra, hogy adott esetben közbenjáró félként a magyar kormánynak kell itt a szemben álló feleket kibékíteni, és egyformán kell mérni őket minden esetben. Ez lesz talán az a lehetőség, amikor majd együtt, a nemzet érdekeinek érdekében ezek a szervezetek beállnak a sorba, és egy irányba fognak húzni. Amiről a Jobbik is beszél mindig amellett, hogy mit kíván a nemzet a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és az Őrvidéken, emellett kell politizálnunk, ez az egyetlen kérdés, ami mellé valamennyiünknek fel kell sorakoznunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt a kétpercesekre megadnám a lehetőséget, megköszönöm együttműködésüket, az elnöklést átadom Jakab István alelnök úrnak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek.

Elsőként megadom a szót Potápi Árpád János képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak óvatosan szeretnék figyelmeztetni arra, hogy nem Varju László az előterjesztő, hanem a kormány, illetve a nemzeti összetartozás bizottsága, és ezért kérem önöket, hogy ha esetleg Varju László még hozzászólna a vitában, arra ne reagáljanak. Ugyanúgy, mint ahogy senki meg nem tapsolta, fogják be a fülüket, menjünk tovább és haladjunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz helyzetbe kerültem Potápi Árpád felszólalása után, de mentségemre szolgáljon, hogy még felszólalása előtt nyomtam meg a gombot.

Egyetlenegy dolog még Varju László hozzászólásáról eszembe jutott. Balliberális oldalon gyakran panaszkodnak, hogy a jobboldali pártok kisajátítják a nemzeti kérdések képviseletét, és szinte kirekesztik őket ebben a témában.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt szeretném elmondani önnek, hogy nem mi rekesztjük ki, nem mi sajátítjuk ki, hanem az ön saját hozzászólása teszi mindezt. Ön saját hozzászólásával rekesztette ki magát ebből a körből.

Azt is el kell mondjam itt - és ez szerintem fontos, mert lehet, hogy nem mindenki tudja Magyarországon -, hogy csak nekünk van ilyen pechünk, hogy ilyen a mi balliberális oldalunk. Szlovákiában, Romániában és a környező országokban a baloldal nagyon sokszor még nacionalistább egyébként, mint a jobboldal, úgyhogy ez, hogy a jobboldal foglalkozik a nemzeti kérdésekkel, a baloldal nem, a környező országokban egyáltalán nem magától értetődő.

Mesterházy Attila tett is egy kísérletet, hogy próbáljon ezen a képen valamit árnyalni. Az idő majd eldönti, hogy ez a kísérlet komoly, őszinte vagy pedig csak szavazatszerző szándékú volt. Azért azt kell mondjam, némi nehézséget szerintem jelent, hogy az a Göncz Kinga, aki a Szocialista Párt európai parlamenti képviselője, egyébként a román-magyar nyugdíjegyezményt annak idején, amikor a románok már elismerték, hogy megvan, kiállt és miniszterként ezt letagadta.

De én azért biztatnám önöket, hogy fontolják meg, nem biztos, hogy ez az európai irány, és nem biztos, hogy ez a baloldali irány sem, amit önök képviselnek ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétperces felszólalások következnek.

Megadom a szót Pálffy István képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szávay István jobbikos képviselőtársamnak szeretnék reagálni, úgyhogy majd megkérem önöket, hogy továbbítsák neki, vagy ha figyeli a vitát, akkor esetleg hallja.

Ugyan nem az alaptörvény vitája van, de azért, ha beidézi azt, hogy "mi, a magyar nemzet tagjai kinyilvánítjuk" a következőket, akkor illene folytatni azzal, hogy mit is. Mert ugye úgy folytatódik a mondat majd egy ponton túl, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei, és államalkotó tényezők. Ebben a helyzetben mi, a magyar nemzet tagjai, anyaországi és külhoni magyarok vagyunk, magyar állampolgárok, vagy magyarok, akár más állampolgárság birtokában is, vagy egyszerűen csak magyarok, mert annak valljuk, annak tekintjük magunkat. És mint nemzetiségiek azok, akik a törvény szerint annak nyilváníttatnak, magyarok is, magyar állampolgárok is, vagy történetesen olyan szlovákok is a magyar nemzet tagjai, akik Tótkomlóson vagy Piliscsabán magyar állampolgárok. Tehát így teljes a kép.

De fáj az, hogy beidézi Szávay képviselőtársam, hogy a Magyar Állandó Értekezlet valamelyik ülésén egy KDNP-s képviselő mit mondott, hogy ne is ismételjem. Sokkal tisztességesebb lett volna azt mondani, hogy X. Y. volt, mert legalább meg tudná védeni magát. Aligha hiszem, hogy ilyen butaság hangzott volna el. És nem azért mondom, merthogy én lettem volna, mert akkor pláne tiltakoznék, csak szerettem volna a kereszténydemokrata képviselőket egy ilyen alantasan megfogalmazott általános vád alól fölmenteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik kétperces időkeretben Varju László képviselő úr, független. Öné a szó.

VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Ha már szerették volna, hogy hozzászóljak, akkor szeretném elmondani önöknek, és megismételni azt a korábbi állítást és javaslatot az önök számára, hogy az önök fogalmazása szerinti számonkérés helyett a magyar államnak olyan célokat érdemes megfogalmaznia, amelyek a kisebbségi kérdés kezelésére az európai demokráciában működőképesnek bizonyult módszereket is alkalmaznak.

Szeretném elmondani és megismételni, hogy az önök itt elhangzott állításaival szemben, amelyeket igyekeztek nekem tulajdonítani, a legelső felszólalásomban hangsúlyoztam, annak egy nagyon fontos üzenete volt, hogy számunkra nagyon fontos a magyarság, annak megélése a határon túl, annak kulturális lehetősége, a politikai képviselete, az, hogy a magyar államnak van felelőssége és feladata e tekintetben. Mindaz, amit önök állítanak, azok a mondatok, amelyek egyébként nem hangoztak el, azt tekintsük egyszerű hazugságnak.

Viszont azt állítom, hogy amit önök tesznek, és az a politika, amit a kormány folytat, kifejezetten árt a határon túli magyaroknak, megosztja őket, és ennek a megosztásnak egyetlenegy célja van, hogy önök minél több szavazatot kaphassanak. Ezzel az aljas szándékkal elkövetett cselekedettel ártanak sok százezer embernek; azzal, amit tesznek, az otthoni életükben, a mindennapjaikban okoznak kárt.

Önök ezt művelik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Kupcsok Lajos képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném a gondolkodást úgy kibővíteni, ami a gazdaságszervezés irányába mutatna, és a Kárpát Régió Üzleti Hálózatról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Nem biztos, hogy két percbe belefér, de akkor legfeljebb nyomok még egyet.

Tehát ez a Kárpát Régió Üzleti Hálózat nem kampány, ez valóság. Mi ennek a célja? Ennek az a célja - és majd elmondom, hogy mely országokban és milyen nagyságban működik -, hogy a hazai és a határon túli magyar nemzetiségű vállalkozások, kisvállalkozások közötti gazdasági kapcsolatokat fejlessze, a külföldi tőkekihelyezést segítse és a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat ápolja. Ennek az alapját a Wekerle-terv jelenti.

Mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy hat szomszédos országban tíz iroda működik, mondhatom azt, hogy közmegelégedésre, tehát a társország részéről sem érkezett semmiféle neheztelés ezeknek az irodáknak a működését illetően, és az országok között megtalálhatjuk Romániát és Szlovákiát is. Legutóbb például Kassán és Dunaszerdahelyen jött létre egy-egy ilyen iroda.

Egyetértenek magyar oldalon és szlovák oldalon is a vállalkozók abban, hogy gyakorlatilag a Kárpát-medence több növekedési zóna kapujában található, és statisztikai tény az is, hogy ezek az országok egymásnak az első tíz export-import partnerei között találhatók. Viszont nagyon sok a kihasználatlan gazdasági potenciál.

Ezeknek az irodáknak a szolgáltatásai közül szeretném felhívni a figyelmet az üzleti partnerközvetítésre, befektetési lehetőségek feltárására, piaci ismeretek közvetítésére, kereskedelemfejlesztési programokra, tanácsadó szakértők közvetítésére, a régió munkaerőhelyzetének a feltérképezésére, helyi cégalapítás elősegítésére, és még hosszan folytathatnám a sort. Tehát még egyszer mondom, hat országban és tíz iroda működéséről adhatunk számot, és még tovább folytatódik a Kárpát Régió Üzleti Hálózat bővítése. Konkrét, megfogható segítség kkv-knak. Nincs benne kampány, munka van benne.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gyüre Csaba képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nem tudom megfogadni az előbbi felhívást, hogy ne reagáljunk, de azért egy mondattal reagálnék Varju László gondolataira, az előbbi kétpercesére, amely a megosztásról szól.

Úgy érzem - és ezért nem tudtam ülve maradni -, hogy elég nagy logikai bukfenc van abban, amiről Varju László beszélt, hiszen azt mondja, hogy azért osztják meg tudatosan a határon túli magyarokat, hogy minél több szavazatot szerezzenek. Azt gondolom, hogy egy kormányzó pártnak az lenne a célja, hogy egységesítsen, és ezáltal minden szavazatot besöpörjön. Tehát itt a megosztás tekintetében, azt gondolom, ez egy nagy logikai bukfenc. De abban egyetértünk, hogy valóban egységesíteni kellene, nem a szavazatszerzés miatt, hanem a nemzet megmaradása miatt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.10)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én már nem reagálok Varga László (Sic!) szavaira, javíthatatlan és meggyőzhetetlen abban a magyarellenességben, amit ő és pártja képvisel.

Sokkal fontosabb ennél, hogy visszatérjünk az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban arra a kérdésre - és itt igazából pótolni szeretném egy mulasztásomat, amit a felszólalásomban nem tettem meg -, hogy pontosan a székely autonómiatörekvés nagy titka az, és ebben rejlik a siker nyitja is egyben, és ezért lehet egy nagyon széles körű egységfrontot nyitni az autonómiatörekvés mellett, mert egy alulról szervezett olyan akaratnyilvánítása a székely közösségnek, ami a Székely Nemzeti Tanács formájában jelenik meg.

Tehát igazából tökéletes felületet biztosít arra, hogy kikerüljünk minden olyan pártpolitikai összefüggést, amely egyébként tényleg sokat tud ártani a magyar érdekek érvényesítésének. Itt azonban a magyar kormánynak, és minden magyarság érdekében elkötelezett politikai szervezetnek az a feladata, hogy ehhez az autonómiastatútumi törekvéséhez odaálljon, és a kétoldalú viszonyoktól kezdve a nemzetközi fórumokon át minden eszközt megragadjon annak érdekében, hogy Romániával megértesse, hogy ez megkerülhetetlen, ezt Magyarország ki fogja kényszeríteni, ha kell, és addig nincs az a jószomszédsági viszony, ami elfedi ezeket a problémákat, és valójában olyan látszatot kelt...

Az Európai tanácsi tapasztalatokról tudok beszámolni. Amikor én odakerültem 2010-ben, akkor valójában nem volt nagyon ismert, úgy vettem észre, a magyar ügy, és nagyon sok felszólalást kellett tennünk képviselőtársaimmal, minden alkalmat megragadtunk annak érdekében, hogy odakiáltsuk Európába, hogy a magyarság ügye megoldatlan egyedüliként az egész békerendszer összeomlása után. Tehát ezért elkötelezett és nagyon szorgalmas feladata az a magyar kormányzatnak és minden magyarságért dolgozó szervezetnek (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ezt az autonómiatörekvést előremozdítsa. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Szávay István képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Pálffy képviselő úr megszólított itt az imént. Hadd válaszoljak két felvetésére, képviselő úr! Egyrészt azért nem említettem a képviselőtársa nevét, mert nincs itt, de akkor elmondom: Kalmár Ferenc András képviselő úrról van szó, ha mindenképpen ezt kéri. Másrészt pedig, hogy azt mondta, hogy később szerepel az alkotmányban az, hogy az itt élő kisebbségek államalkotó tényezők. Kedves képviselő úr, a román alkotmány pontosan ehhez hasonló, a preambulumban egységes nemzetállamról beszél, majd a későbbiekben egyébként, némileg ellentmondva saját magának, kétségkívül elismeri, hogy az ország területén kisebbségek is élnek.

Azt mondja, hogy nem volt szerencsés ezt a kérdést idecitálni. Nem én citáltam ide, Csóti képviselő úr beszélt arról, hogy a szlovák alkotmány felháborító módon azzal kezdődik, hogy "mi, a szlovák nemzet". Erre én jeleztem azt, hogy a magyar alaptörvény, amit önök elfogadtak, annak ellenére, hogy mi kértük és javasoltuk, hogy változtassanak ezen a módosításon, pontosan szó szerint ugyanezzel a kitétellel kezdődik, azzal együtt is, hangsúlyozom, hogy a román alkotmányhoz hasonlóan a későbbiekben természetes és helyes módon elismeri, hogy az ország területén egyébként nemzeti kisebbségek is élnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra jelentkezett Kupcsok Lajos képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogok visszaélni az idővel. Körülbelül még egyperces mondanivalóm maradt, de azt mindenképpen szeretném megosztani a tisztelt Házzal.

Tehát hogy mi a tét a Kárpát-medencében, azért erről beszéljünk egymás között. Tehát van itt egy ázsiai növekedési zóna, aminek van egy nyugati kapuja, úgy hívják, hogy Kárpát-medence. Van egy bajor baden-württembergi növekedési zóna, aminek van egy keleti kapuja, úgy hívják, hogy Kárpát-medence. Van egy északi-déli irányú járműipari növekedési tengely, annak kellős közepén vagyunk, úgy hívják, hogy Kárpát-medence.

Tehát a Kárpát Régió Üzleti Hálózat Zrt.-ről beszéltem az előbb, és ennek szeretném továbbra is folytatni a hírverését, már csak azért is, mert egy olyan pozitív kezdeményezésről van szó, ahol az együttműködés fontosságát, úgy gondolom, hogy az anyaország, a határon túl élő nemzetiségek, sőt megkockáztatom, hogy a szomszédos ország szervezetei is látják, és egyre inkább felismerik.

Itt az együttműködési készségről és az együttműködési képességről szeretnék mindenképpen beszélni. Az egyikhez akarat kell, a másikhoz felkészültségre van szükség. Szeretnék négy "k" betűs fogalmat a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. Ezek: a konzultáció, a konszenzus, a kooperáció és a koordináció. Tehát ezek nélkül a logikai láncszemek nélkül nem lehet üzletet csinálni. Tehát meg kell ismerni egymást a feleknek ahhoz, ki kell cserélni az üzleti információkat, a rendelkezésre álló lehetőségeket, adottságokat, hogy ebből lehessen majd valamiféle előrelépést teremteni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy pozitív üzenete van a Kárpát Régió Üzleti Hálózatnak, amely szolgálja az anyaország érdekeit, szolgálja a nemzetiség érdekeit, és szolgálja a mellettünk lévő országok érdekeit is. Ezt ki kell mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végéhez értünk. Most a normál időkeretben adom meg a szót a felszólaló képviselő hölgyeknek és uraknak. Elsőként felszólalásra következik, Pálffy István képviselő úr, KDNP-képviselőcsoport.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jobb pillanat is ez megszólalni, hogy lement ez a vita, ami valóban borzalmas lelki sötétségekről árulkodott (Derültség a kormánypártok soraiban.), és szívesebben térek vissza és kapcsolódok oda, ahol szenvedélyesen és valóban jogosan szólalt meg Varga képviselőtársam másfél órával ezelőtt. Amennyiben az aggodalmait fejezte ki és a jogos aggodalmait, úgy szerényen, csendesen hadd fűzzek hozzá én is egy gondolatot, nem olyan nagy ívben, de egy fontos részletéhez ennek a jelentésnek. Ez a 9. pont, a nemzeti regiszter kérdése.

Olvashatták, ott részletesen leírja, hogy a szétszórtságban élőket, a diaszpórában élő magyarokat kívánja megszólítani, teremteni nekik egy fórumot, híreket továbbítani, közösségi felületet biztosítani. 2011 októberétől működik a magyar regiszter, és ha kinyitották ezt a honlapot, akkor ott van a mottója, hogy "egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen", mondja Széchenyi. Hogy sokan legyenek, és még többen legyenek ezen az oldalon, ezért szeretnék itt néhány gondolatot ehhez hozzáfűzni.

Ez a nemzeti regiszter műfaját tekintve egy nagyon nehéz feladatra vállalkozik, mert egyszerre, ha ránéznek, vizuálisan is tökéletesen látszik, hogy egyszerre egyfajta kormányzati portál vagy kormányzati oldal, vagy közösségi oldal is és egyben hírsite is. Tehát ebből a három-négy különböző műfajú elemből van összegyúrva, ami kétségkívül nagyon nehéz, és láthatóan ez a nemzeti regiszter még keresi a helyét, nem döntötte el, hogy milyen felületet is akar leginkább megnyitni, és hogy mi az ő profilja valójában.

Mindazok a célok, amiket a jelentés leír ebben a 9. pontban, azok vitathatatlanok, azokkal mélységesen egyetértünk, de a megvalósításban én azokat a bizonytalanságokat, azokat a kezdeti lépéseket látom, amelyek lehet, hogy aztán jó irányt vesznek, de kétségkívül arról árulkodnak, hogy nem találta meg még igazán a helyét. Ez talán abban is megnyilvánul, hogy lehet látni, az elérhetőségek, a visszajelzések még nem azt mutatják, hogy olyan nagy számban lenne mögötte a diaszpóra vagy a szétszórtságban élő magyarság, mint azt szeretnénk.

További adalék ehhez, hogy nyilván egy ilyen eszköz a középkorú és sokkal inkább a fiatal generációt kívánja megszólítani a külhoni magyarság tekintetében - ők használják ezeket az eszközöket -, amelyek és akik sokszor már a harmadik-negyedik generáció, talán nehezebben is bírják olykor a magyart, de persze van angol felület, amihez feltétlenül szükséges lenne akkor mindjárt egy spanyol is, és aztán majd lehet folytatni a sort. Nyilván kapacitás és pénz kérdése, de ezt nem szabad, hogy sajnáljuk ettől az ügytől.

(13.20)

Nem akarok ötletbörzét tartani, mert nem ez itt a mi dolgunk, csak jelzem, hogy akár olyan tartalmak is megjelenhetnének a nemzeti regiszter oldalán, mint például éppen az 56 nemzeti jelentőségű intézmény vagy program, vagy az önkormányzatok, az anyaországi önkormányzatok magyar-magyar kapcsolatai, testvérvárosi kapcsolatai. Be lehetne ágyazni ebbe a honlapba mindenféle kreatív applikációkat, akár történelmi játékokat is, de mondom, ennél, hogyha összedobjuk mindenünket, ami van, biztosan sokkal jobb ötleteket tudunk kitalálni, nem szeretnék rögtönözni.

Pusztán azt jelzem, hogy erre van szükség, ilyen ötletekre, ilyen kreativitásra van szükség ahhoz, hogy ezen a honlapon, tehát a magyar nemzeti regiszteren élet legyen, hiszen a közös célunk az, hogy a magyar nemzet, a magyarság életet, életlehetőséget kapjon, és együtt tudjon élni a világban a szétszórtsága, a szétszakítottsága ellenére. Ez az élet ebben a virtuális térben akkor fog megvalósulni, ha ezeket az eszközöket dinamizáljuk, mozgósítjuk.

Arra kérem a nemzeti összetartozás bizottságát, hogy esetleg beszéljünk erről részletesebben, és legyen egy olyan napirendünk alkalomadtán, ahol akár más bizottságokkal, a kulturális és sajtóbizottsággal együttműködve próbálunk ehhez még további ötleteket adni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, ezt szerettem volna hozzátenni. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szili Katalin független képviselő. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én magam is hozzájáruljak ehhez a vitához néhány gondolattal. Nemcsak azért, mert a nemzeti összetartozás bizottságának a tagja vagyok, hanem azért is, mert itt sokan, sokféle irányból közelítették az autonómiát, és az autonómia-albizottságot is vezetem.

De mielőtt erre sort kerítenék, engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egyrészről megjegyezzem azt, hogy nyilvánvaló, hogy önmagában a kormánynak ez a beszámolója tág lehetőséget nyit arra, hogy kinyissunk egy olyan vitát, ami a közös ügyünket is jelenti, mégpedig a nemzetpolitika kérdését.

Azt kell mondanom, hogy ez valahol jó is, hiszen kell hogy alkalmat kerítsünk arra, hogy mi magunk itt, a Ház falai között beszéljünk arról, ami a közös ügyünk. Ugyanis azért a nagy-nagy többsége ennek a parlamentnek és a képviselőtársaimnak nemzetben gondolkodik, amikor a magyarság sorskérdéseit teszi az asztalra; nem államban, hanem nemzetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban hadd idézzem vissza Varga István képviselőtársam megszólalását, aki azt mondta, hogy az igazi érdekérvényesítés erős Magyarországot feltételez. Képviselőtársaim, ez egy kőkemény mondat. Viszont van egy kérdés, amit saját magunknak fel kell tenni: mitől lesz erős ez a Magyarország? Mitől tehetjük mi erőssé, akik politikai döntéshozók vagyunk vagy civil szervezetek, vagy akár magánszemélyek, olyanok, akik egyébként segítik ezt az erősséget megtenni? Képviselőtársaim, egy szót hadd említsek, és ezt a szót egyébként Varga István képviselőtársam is kimondta, de ha emlékeim nem csalnak, Mile Lajos képviselőtársam is utalt rá: ez az egység.

Az a kérdés, hogy tudunk-e egységet teremteni, vagy pedig tudunk-e néhány olyan ügyet az asztalra tenni, ami mögé egységesen fel tudunk sorakozni. Azt már nem is mondom, bár úgy eszembe jutott itt a vitát hallgatva, hogy ha mi mindannyian kimondjuk azt, hogy erre az egységre szükség lenne, akkor eljutunk-e oda, hogy adott esetben egy nemzetpolitikai etikai kódexet állítsunk össze közösen, vagy kimondjuk azt, hogy kell, hogy ennek a nemzetpolitikának legyenek olyan fundamentális kérdései, amiben mi magunk sem kerülünk egyébként szembe azzal, hogy ha netán külföldi kollégákkal beszélünk, akkor ők szembesítenek azzal, hogy hogyan van az, hogy nálatok nem lehet nemzetpolitikában ugyanazt a hangot hallani.

Erről eszembe jut, amit a nemzeti összetartozás bizottságában ülő képviselőtársaimnak, vagy akikkel a KMKF-ben együtt dolgozom, unos-untalan el szoktam mondani azt, hogy ha két indián egymás skalpját követeli, annak egy sápadtarcú örül. Képviselőtársaim, ez az egység és ennek a megteremtése kifejezetten szükséges ahhoz, hogy valóban egy erős Magyarországról beszélhessünk, sőt azt mondom, hogy egy erős nemzetről beszélhessünk.

Viszont ebben nyilván egymás szemébe is kell tudnunk nézni, képviselőtársaim, mit tudunk mi ahhoz tenni, ami ezt az egységet elősegíti, és nyilvánvalóan ebben egyetlenegy dolog, amit elsősorban ki kell tudnunk mondani, mégpedig azok a nemzettársaink, akik ma a határon kívül élnek, azok nem eszközei egy pártpolitikának vagy bármelyik pártpolitikának, hanem ennek a nemzetpolitikának az alanyai. Sőt, továbbmegyek: nemcsak alanyai, hanem csak és kizárólag, és bocsássanak meg, képviselőtársaim, de én mindenkiben azt feltételezem, néhányukat kivéve, akik ezen Ház falai között nemzetpolitikával foglalkoznak, hogy ennek a gondolkodásnak a fundamentuma az, hogy róluk, velük és értük teszünk. És ez, ami a nemzetpolitikánkat jelenti, csak és kizárólag abban a párbeszédben alakul ki, ami egyébként a határon túl élő magyarsággal, az ő szervezeteivel, civilekkel, politikai szervezetekkel történő párbeszédben történik, illetőleg párbeszédben valósulhat meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A felelősségünk az, hogy ezt a fajta egységet azért, hogy erősek tudjunk lenni, meg tudjuk-e teremteni.

Itt szóba került néhány olyan kérdés, ami... - bár hangsúlyozom még egyszer: sokan, sőt volt, aki nagyon távolról jutott el ugyanúgy az autonómia gondolatához, de egyet látnunk kell. Az, ami egy erős Európát feltételez a XXI. században, ennek az erős Európának a megteremtésében az európai döntéshozóknak is el kell gondolkodniuk, hogy egyébként a létező autonómiaformák mellett segíti-e azt, hogy autonómiahálózatok jöjjenek létre, hiszen a stabilitásnak lehet, hogy egy következő időszakban ez pontosan a kulcsa lehet. Hiszen nagyon jól látható és kimutatható, hogy ott, ahol autonóm közösségek élnek, gyarapodnak, ott igenis, az az ország is, ahol ez az autonóm közösség létezik, erősebb és segíteni tudja azt, ami a gazdasági fellendülést jelenti, és amiről itt néhány szóban képviselőtársaim is szóltak. Kupcsok Lajos képviselőtársam éppen két kétpercesben említette az üzleti hálózatot, és én azt gondolom, hogy igenis, ezt is segítenünk kell, hiszen a XXI. század egyik kulcskérdése az, hogy Európa milyen irányt vesz abban a világban, abban a globális világban, ahol óriási a verseny.

Képviselőtársaim, ha megvan bennünk az a fajta felismerés, ami ezeknek az autonómiatörekvéseknek a támogatását jelenti, akkor azt gondolom, hogy lehet, hogy épp az autonómia kérdésének kell lennie annak az ügynek, hogy ezt az asztalra tegyük, amely autonómiakérdés mögé igenis - és lehet, hogy ez lehet a próbaköve - egységesen oda tudunk állni; hangsúlyozom: csak és kizárólag azzal a közösséggel együtt, akik egyébként ezt a törekvést fémjelzik, vagy akiket szolgál ez a törekvés, velük együtt történjen.

Hozzáteszem, hogy a jövő ennek az összhangnak a megteremtését is jelentheti, nyilván azzal együtt, hogy - hangsúlyozom még egyszer, és hallva itt a vitát is, képviselőtársaim - időnként önmagában még az is szitok, ha az ember egyáltalán nemzetben mer gondolkodni vagy nemzetről szól.

(13.30)

Úgy látom, ez néhány képviselőtársam vagy néhány politikus részéről egy olyan hang, ami pontosan ellene megy annak is, ami az európai törekvéseket jelenti. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy olyan közösség, amit Európának nevezünk, csak akkor tud erős lenni, ha erős nemzetek alkotják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szóltam én magam az autonómia kérdéséről, mert amikor a nemzeti összetartozás bizottságában a beszámolót tárgyaltuk, akkor én magam is azt gondoltam, hogy nem arról szólok, ami benne van, hanem inkább arról, ami egyébként nincs a beszámolóban. Teljesen természetes, hogy egy beszámolót lehet technológiailag kipipálni, és azt mondani, hogy megadtuk a támogatást, megtettünk minden a magyarság megmaradásáért, nemcsak a szimbolikus térben, hanem a hétköznapokban is. Ez gyakorlatilag egy lelkiismeret-vizsgálat. Viszont azt gondolom, a lelkiismeretünk csak akkor lehet tiszta, ha minden egyes tartalmi kérdést is odateszünk, ami nemcsak a tegnapról szól, hanem a máról és a holnapról.

És itt kell megtennem azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban megköszönjem Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc képviselőtársamnak, amikor elindították azt a Székely Autonómiáért Baráti Kört, amiből gyakorlatilag kinőtt az, hogy a Kárpát-medencében ne csak a székely autonómiával foglalkozzunk, hanem valamennyi autonómiaformával, valamennyi területen. Hiszen különböző szintjeit érhették el a Vajdaságtól Kárpátaljáig, Erdélytől Felvidékig, és sorolhatnám tovább, az autonómiaformáknak. Azt gondolom, mindegyiket górcső alá kell venni, mindegyiket a maga szintjén, csak és kizárólag az ott élőkkel együtt nekünk is segíteni kell. És ez csak akkor lehetséges, ha ebben mi magunk tudunk közösen szólni, közös hangon szólni. Talán ez a momentum vihet el ahhoz, amit képviselőtársam említett, hogy az egységet tudjuk a nemzetpolitikában legalább egy-két területen megteremteni. Ez az egység aztán elvihet bennünket oda, amit óhajként mindig megfogalmazunk, ugyanakkor a hétköznapokban inkább úgy látom, hogy nem eszerint cselekszünk, mégpedig, hogy egységet tudjunk teremteni a nemzetpolitikában, és szerintem akkor sikeresek is lehetünk.

Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy szólhattam, és köszönöm a vitában való részvétel lehetőségét. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, Fidesz képviselőcsoport.

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértve mindazzal, amit Szili Katalin képviselőtársunk mondott, szeretném egy kicsit továbbfejleszteni azt a gondolatsort, amit ő kifejtett, amikor a határon túli magyarokkal kapcsolatban azt mondta, hogy róluk, értük és velük. Én akkor azt mondom, ma már úgy kellene, úgy lenne célszerű, és szeretném javasolni, hogy úgy gondolkozzunk, hogy mi. Nincs mi és ők, csak mi van. És ők mi, mi is ők vagyunk, vagyis a Magyar Állandó Értekezleten kell kidolgozni a KMKF-nek meg a KMAT-nak és a többi ilyen szervezetnek, amely a magyar sorskérdésekkel foglalkozik, de közösen dolgozzuk ki közös dolgainkat, és közös érdekeinket együtt képviseljük.

És ha ők beszélnek a mai Magyarországon lévő viszonyokról vagy javaslatokat tesznek, akkor ők sem avatkoznak be a mi ügyeinkbe, és mi sem avatkozunk be, legyen az bármelyik elcsatolt terület, ha mi elmondjuk a véleményünket arról. Tehát röviden csak egyetlen mondat: csak mi van, nincs mi és ők.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy ehhez a vitához néhány gondolattal én is hozzájáruljak.

Az Országgyűlés ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának ifjúsági albizottsága tagjaként 2013. január 25-26-án a Magyar Ifjúsági Konferencia felvidéki tagszervezeteinek meghívására Felvidéken tanácskoztunk, ezzel folytatva a határon túli magyar közösségeknél tartott kihelyezett üléseink hagyományát. Az albizottság tagjai Sepsiszentgyörgy és Topolya után ezúttal Nagymegyeren találkoztak a szlovákiai magyar ifjúságot képviselő szervezetekkel, valamint a politikai élet szereplőivel. Autentikus források, autentikus emberek személyesen fogalmazták meg azokat a problémákat, amelyeket ők ott megélnek, amelyek őket érintik. Egy ilyen, visszatérő probléma például a munkanélküliség kérdése, a nehézkes elhelyezkedés, valamint a családok megerősítésének igénye, illetve a magyar gyermekek magyar iskolába íratása fontosságának hangsúlyozása.

Találkozhattunk a kiküldetés során Mészáros Alajossal, a felvidéki, illetve szlovákiai európai uniós képviselővel, aki tájékoztatott bennünket két uniós petíció ügyében. Az egyik az állampolgársági törvénnyel kapcsolatban indított beadvány, ami még kezdeti stádiumban van. Itt elmondta, hogy a petíciós bizottság befogadta az alkotmányellenességre építő ügyet, az ezzel kapcsolatos vita február-március környékére várható. A Beneš-dekrétumokkal szembeni fellépés - ez a másik téma - érdekében beadott indítvány előrehaladottabb állapotban van tájékoztatása szerint. A petíciós bizottság a kérdés megvitatását követően felhívta Szlovákiát az ügyben való állásfoglalása megtételére, aminek mostanáig nem tettek eleget.

Tényfeltáró bizottság felállítását kezdeményezte Bagó Zoltán és Mészáros Alajos. Ennek hatására a szlovák külügy jelezte, hogy folyamatban van válaszuk megküldése, rövidesen talán el is készülnek vele. E petícióval kapcsolatban várhatóan március környékén kerül sor a bizottsági meghallgatásra, amit kedvező esetben az ügy Európai Parlament elé kerülése követhet. A magyar pártok mellett az Európai Néppárttól és feltételezhetően az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjától várható az ügy támogatása. Ennyit a Felvidékről, áttérek Délvidékre, amit Vajdaságnak is neveznek.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak már feltettem több írásbeli kérdést az elcsatolt országrészeken dúló magyarellenes beolvasztó politikával kapcsolatban, ami tartalmazta az elmúlt száz év magyarellenes atrocitásait, a magyar népességre vonatkozó statisztikai adatokat és az elmúlt évek híreit a magyar ajkú emberek megalázásairól, fizikai bántalmazásáról. Válaszokat ugyan kaptam, de sajnálatos módon az összeomlás szélére segítette az elcsatolt területeken élő magyar közösségeket annak a fellépésnek és határozott kiállásnak a hiánya, amit ők ott időnként kevésbé tapasztalnak az anyaország felől.

Noha Áder János köztársasági elnök történelmi megállapodásként aposztrofálta a még 2012. év végén Tomiszláv Nikolics szerb államelnökkel közösen tett szándéknyilatkozatot, miszerint együttes főhajtásra kerítenek sort az 1944-45-ös titói megtorlások magyar és az 1942-es újvidéki "hideg napok" áldozatai előtt, olybá tűnik, hogy a hangzatos kijelentések üres ígéretek maradnak csupán. Igaz ugyan, hogy Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes nemrég részt vett az újvidéki razzia áldozatainak emléket állító Duna-parti emlékműnél tartott megemlékezésen, a magyar gesztuspolitika vesztese mégis csak a délvidéki nemzetrész magyarsága.

Hiába nyilatkozza ugyanis a szerb államfő, hogy "elítéljük a népünkből azokat, akik bűntényeket követtek el, a gyermekeink számára pedig megnyitjuk a lehetőséget, hogy új életet éljenek", hiába hangsúlyozza, hogy a politikai vezetőknek a nyitott kérdéseket rendezniük kell, mert ezzel tartoznak saját népüknek, a szólamai csak arra elégségesek, hogy a magyar külügyet hiú ábrándokba ringassák. Hiszen a délvidéki magyarellenesség az új évben sem hagyott alább. A tavaly októberben a dél-bácskai Temerinben történt incidens kapcsán nemzeti, faji, vallási gyűlölet és türelmetlenség szításával vádolt, összesen hét temerini, adai és óbecsei fiatal több mint negyedéve van vizsgálati fogságban.

Az újabb etnikai indíttatású esetek is jól példázzák, hogy a magyar kisebbség elleni támadások maguktól, varázsütésre nem fognak alábbhagyni. A magyar külpolitikának az önök kormányra kerülésekor elfogadott új alaptörvény szellemében végre határozott lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy őszintén elmondhassa magáról a kormány, "az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért". Ez az alaptörvényből egy idézet, egy rész.

(13.40)

Varga István képviselőtársam most éppen nincs itt, aki megosztotta velünk magasztos gondolatait egy felszólalás formájában. Igen, mindenképpen kell beszélnünk az autonómiáról Erdély, Felvidék, Délvidék tekintetében, csak nekem egy kicsit az jutott eszembe, hogy az új Btk. tárgyalásakor, amikor szintén egy fideszes képviselőtársunk tulajdonképpen teljesen egyetértett a halálbüntetés visszaállításával, felszólalása volt mellette, és amikor szavazásra került a sor, úgy tudom, hogy nem szavazta meg a Jobbik által beterjesztett indítványt.

Végezetül engedjék meg, talán elnök úrnak sem lesz kifogása, hogy Wass Albert soraival zárjam ezt a hozzászólásomat, és itt talán vannak olyan, tőlem jobbra (Beszélgetés az MSZP soraiban.), de különben baloldali képviselőtársak, akik talán megszívlelik az alábbi sorokat. (Mirkóczki Ádám, az MSZP képviselői felé: Csönd legyen már!)

"Ki a magyar hát, cimbora? / Te, vagy én? Vagy a harmadik? / Nosza döntsük el szaporán, / míg el nem süllyed a ladik! / Ragadjunk hát lapátot, csákányt, / evezőt! Ebura fakó! / Így csináljuk már ezer éve, / ez hát nekünk való! / Aztán, ha majd holt tetemünket / kiveti a víz a partra: / magyar leszel Te is, én is, / a harmadik is, mind, mind, kit halva, / bevert fejjel, némán, gyászban / fektethetünk a ravatalra."

Köszönöm, hogy meghallgattak." (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatjuk munkánkat, megkérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek a frakciózást felfüggeszteni, mert nem lehet hallani a felszólaló képviselőt. (Dr. Józsa István: Az üvöltözést is!) Kérem, foglaljon helyet, képviselő úr! Tisztelettel meghallgatjuk, azt gondolom, minden képviselőtársunkat. Legyenek szívesek a külön frakcióülést máshol tartani. Köszönöm. Folytatjuk munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Baráth Zsolt képviselőtársam szavaira reagálnék, de előtte kénytelen vagyok tényleg kifejezni megdöbbenésemet és felháborodásomat amiatt, hogy a szocialista képviselőtársak éppen Wass Albert magyarsággal kapcsolatos magasztos gondolatai kapcsán hátat fordítva és abszolút nem törődve, megszégyenítve a magyarság közös ügyét és gondolatát, kocsmai beszélgetést folytatnak. Ez tényleg felháborító.

Viszont ennél sokkal felháborítóbb még az is, ami a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos petíció kapcsán az Európai Parlamentben történik, ugyanis időközben már továbblépett a történet, ezt szeretném önökkel megosztani, ugyanis Juhász Imre kezdeményezése egy nagyon helyes és alapos kezdeményezés, amely azt mondja ki, arra irányul, tarthatatlan dolog, hogy egy európai uniós tagállamban olyan jogszabályok legyenek hatályban, amelyek a kollektív bűnösség elvén alapulnak, amely egy teljes életre megfosztotta állampolgárságától a magyarságot, megfosztotta vagyonától nemcsak a magyarságot, a német közösséget is, és a mai napig hatályban tartják, sőt meg is erősítették 2007-ben ezeket.

Most kezemben tartom a szlovák kormány válaszát, és nagyon kérem a magyar diplomácia képviselőit, hogy adják meg teljeskörűen a segítséget majd ahhoz Juhász Imrének, hogy méltó és egyértelmű választ tudjon adni arra a hazugságözönre, amit ebben a válaszban közölnek. Többek között egy olyan mellékletet tesznek mellé, amelyben azt közlik, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, különösen a magyarsággal kapcsolatban Szlovákia teljeskörűen eleget tesz minden nemzetközi kötelezettségének, egy olyan többnemzetiségű ország, ahol a harmonikus együttélése jellemző a különböző közösségeknek, és ehhez hasonló hazugságok.

Tehát nagyon fontos éppen ezért, visszautalva Baráth Zsolt képviselőtársam szavaira, ezt a határozottságot és keménységet felmutatnunk minden ilyen hazug törekvéssel szemben, igénybe véve a nemzetközi jogi eszközrendszert, igénybe véve a mi tudásunkat, felhalmozott tapasztalatunkat, a magyarság össztudását (Az elnök csenget.) annak érdekében, hogy ezeket a jogsértéseket megállítsuk, és hogy magyar testvéreinket (Az elnök csenget.) megvédjük az elcsatolt területeken.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Pősze Lajos képviselő úr, független.

PŐSZE LAJOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon röviden szeretnék csak hozzászólni ehhez a témához, és elsősorban azzal az igénnyel, hogy aláhúzzam ennek a témának a rendkívüli fontosságát. Nem hiszem, hogy volt olyan témája ennek az Országgyűlésnek az elmúlt három évben, ami ennyire fontos volna, mint ez a látszólag csendben, egy keddi napon megtárgyalandó téma. Ne felejtsük el, hogy egy törvényt, legyen az alkotmány, lehet módosítani havonta, félévente, évente, de az, ami most történik a Kárpát-medencében, azon túl, illetve kijjebb a diaszpórában, vagy ami nem történik, nos, ezt reparálni történelmileg később már aligha lehet. Éppen ezért nyugodtan mondhatjuk, még akkor is, ha ezt nem mindig mondjuk, és nem ezt mondjuk a leghangosabban, hogy a magyar politikának nem lehet más fontosabb dolga, csak az, hogy ebben a korszakban és ilyen gazdasági és történelmi körülmények között mentse, ami menthető a magyarság újraegyesítése kapcsán.

Nagyon fontos azt hangsúlyoznunk, hogy nyilvánvaló, az utókor ezt a kérdést fogja szinte egyedül Magyarországon számon kérni, hogy mi 2010-ben, 2020-ban, belépve az Európai Unióba, hogyan éltünk azokkal a lehetőségekkel, mit tettünk meg, és mit nem tettünk meg, hogy megmentsük vagy kiterjesszük a magyarság egységét. Vannak példák a megszállottságra, az elkötelezettségre előttünk. Szeretnék röviden utalni Willy Brandtra, aki az egész enyhülési politikát - ahogy könyvében is fogalmazta: "Békepolitika Európában" - azért forszírozta, és ezt le is írta a könyvében, azért barátkozott a Szovjetunióval, mert volt egy nagy problémájuk. Az volt a nagy problémájuk, hogy ketté volt osztva Németország, és ha kellett, akkor enyhült, ha kellett, akkor barátkozott az oroszokkal, a szovjetekkel, mert tudta, hogy ez az út vezet el oda előbb-utóbb, hogy a két német állam egyesüljön.

Mi tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Nagyon sok kritika elhangzik itt, és nemcsak az ellenzéki pártok részéről, és nagyon sok kritika jogos is, de szeretnék rámutatni arra, hogy a leggyorsabban és a leghatékonyabban mégiscsak ennek a szervezetnek a keretei között tudunk tenni a magyarság egyesítéséért, mert mindazok a nemzeti jogi normák, amelyeket még a parlamenti ellenzéki képviselők is számon kérnek, hogy ezekre hivatkozva lépjünk előre, nos, ezek a jogi normák éppenséggel az Európai Unió által vannak megteremtve, és enélkül sajnos mi nem vagyunk olyan erősek, hiába szeretnénk annak látszani, hogy látványos eredményeket érjünk el.

Sőt, mondhatnék még más példát is. Nagyon sok kritika éri itt az ellenzéki pártok soraiból az amerikai politikusokat. Szívük joga, én ebbe nem kívánok beleszólni, de ne felejtsük el, hogy például a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán a legkeményebb nemzetközi felszólalás éppen egy marylandi amerikai demokrata szenátor, Benjamin Cardin részéről hangzott el Szlovákia irányába, és én meg vagyok győződve arról, hogy ennek is jelentős, nagyon jelentős nemzetközi nyomatéka van. Tehát én azt szeretném aláhúzni, hogy egy kicsit méltóbb helyre kellene ezeket az éves beszámolókat helyeznünk, mert a téma méltóbb, nagyobb, fontosabb, mint bármilyen más törvényünk.

Ami a gyakorlati kérdéseket, részleteket illeti, hogy mi mindent sikerült az elmúlt egy évben, elmúlt három évben csinálni, azok már itt elhangzottak. Én egy elemét ragadnám ki, pontosan a saját gondolkodásmódom szempontjából, ennek a beszámolónak, és talán mások ezt még nem emelték ki - bár nem voltam itt végig -, hogy a beszámoló tartalmazza azt, hogy a MÁÉRT szakbizottságai egy kicsit, sőt egyre jobban próbálnak igazodni a magyar kormányzati struktúrához, és ez nagyon fontos dolog. Nagyon fontos dolog, hogy egy kicsit minden kormányzati döntés mögött azt lássuk, hogy igen, de ez hogyan fog hatni akkor, vagy ennek kapcsán mit tudunk tenni automatikusan és egyidejűleg az Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján s a többi élő magyarokért, beintegrálódik-e a Kárpát-medence, az európai szórványság, illetve a világ szórványsága a magyar kormányzati munkába. Ezt kell tovább folytatni, ezt kell számon kérni a kormányon, hogy ez az integráció minél elmélyültebb és minél intenzívebb legyen.

Röviden szeretnék a diaszpóráról abban az értelemben beszélni, hogy milyen módszerekkel lehet és kellene haladni a diaszpórákban.

(13.50)

Nagyon nehéz kérdésről van szó, hiszen aki foglalkozott velük, az tudja, hogy ha mondjuk, csak Észak-Amerikát nézem, vagy Ausztráliát nézem, vagy Dél-Afrikát nézem, mindenütt több tucat szellemiségű, politikai beállítottságú vagy éppen generációs csoportosulás van, de mindegyik egyformán kedves kell hogy legyen a magyar állam számára.

A legfontosabb azonban a fiatalság. Nagyon sok fiatal nem találja a helyét ezekben a diaszpórákban, nincsenek olyan rendezvények, fórumok, amik igazából őket érdekelnék. A legtöbb rendezvény, fórum kimerül azzal, hogy jön valaki, énekel, fánkot sütünk, beszedtük a 30 dollárt, de hát ezeket már lassan az interneten hatékonyabban meg lehet nézni.

Nagyon sok fiatal kényszermozgást csinál például. Megfigyeltem más kontinenseken, hogy 30-40-50 fiatal, 30 évesek összejárnak, egy-egy - hogy mondjam - nagyon népszerű helyi szórakozóhelyre hamarább mennek oda, és akkor minden második héten ott vannak 3-4 órát együtt, küszködnek azzal, hogy hogy tudnák az anyaországgal a kapcsolatokat szakmailag és más vonatkozásban felvenni, és bár vannak lehetőségek és vannak kezdeményezések, én azt gondolom, hogy ezt még nem dolgoztuk ki igazán. Igazából a regiszter tartalma és a működése lehetne sokkal intenzívebb. Egy óriási felületről van szó, fantasztikus felületről van szó.

Én el tudom képzelni, hogy olyan rendszert dolgozunk ki, hogy az internet felét az átlag magyar is ezen a regiszteren tölti. Tessék betölteni abba olyan érdekes információkat, legyen benne nemcsak a sopánkodás, a nemzeti meg a diaszpóra és a kisebbségi lét problematikája, hanem legyen az egy valódi fóruma, egy valódi nyitó-, kezdőlapja a magyarságnak. Meg kell csinálni, még ha ez nem is olyan egyszerű persze, de törekedni kell rá.

Tehát ez egy út, amin járunk, és ez az út nagyon hosszú lesz, ez évtizedekig fog tartani. Hosszú évtizedekbe fog telni az, hogy mi valahogy megteremtsük újra a magyarság egységét minden vonatkozásban, amennyire csak lehetséges. Fontosak ezek az éves beszámolók, ezek az éves állomások, mint ahogy nagyon fontosak az ellenzék jó szándékú észrevételei. Nagyon sok olyan észrevételt hallottam most. Nem a politikumról beszélek, meg a kritikákról, hanem konkrétumokról. Ezt kellene csinálni, azt kellene csinálni, amazt kellene csinálni. Ezekből meríteni kell, mindegy, hogy ki mondja, ha jó ötlet, akkor gyerünk, helye van a nagy kosárban, és csinálni kell.

Úgyhogy én köszönöm szépen, mindössze aláhúzni szerettem volna a téma fontosságát. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Pősze Lajos szavaira annyiban reagálnék, hogy az Európai Unió önmagában nem rendelkezik kisebbségvédő értékrenddel, tehát nincs egy olyan rezsim, amely kellő hatékonysággal védene, és ezért is folyamatosan eltolják maguktól azokat a problémákat, és mindig kétoldalú egyeztetést kérnek a tagállamoktól, amikor tényleg ilyen nyilvánvaló diszkrimináció zajlik, hogy magyar embereket megfosztanak szlovák állampolgárságuktól, mert felvették a magyar állampolgárságot. Tehát ilyen ügyekben azért sokkal határozottabban kell fellépnünk, annak ellenére, hogy egyébként nincs. Az Európa Tanács és az EBESZ rendszerére hivatkozik általában az Európai Unió is, az alapjogi chartában szerepel egy kisebbségvédő klauzula, de ez nem elég erős.

Tehát az is fontos feladata lett volna a magyar diplomáciának - és ez egy kritikánk volt, és ezt fönntartjuk -, hogy az uniós elnökség ideje alatt sokkal erőteljesebben, átütőbben kellett volna a magyarság megoldatlan helyzetét Európa homlokterébe helyezni. Ez egy kihagyott lehetőség volt, de nem úszott el még olyan értelemben a hajó, hogy ott vannak az európai parlamenti képviselők minden jelentősebb párt részéről, és itt sokkal többet tudnának még tenni.

A másik, amit szeretnék még elmondani, hogy a délvidéki magyarellenes atrocitások körében Magyarországnak valóban sokkal több a tennivalója, ugyanis nemzetközi jogi alapelv - ez a bántalmazott nők vonatkozásában is kijegecesedett alapelv már, de az ilyen nemzetiségi alapú atrocitások esetében is -, hogy az államnak ilyenkor nem egy passzív megfigyelői szerepe van, hanem az államnak egy aktív, tevőleges kötelezettsége van arra, jelen esetben a szerb államnak, hogy a megelőzés, a felderítés, felelősségre vonás érdekében sokkal hatékonyabban lépjen fel. Tehát ez az, amit Szerbia még a mai napig nem teljesít, sok más, egyébként szintén még nem teljesített kötelezettsége mellett, és ezért van az, és ezért kérjük önöktől azt, hogy Szerbia uniós csatlakozását addig ne támogassák, amíg a magyarság összes problémája nem orvosolódik Délvidéken.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Szávay István, Jobbik-képviselőcsoport.

Öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogom már az egész időkeretemet kihasználni, ígérem önöknek, de a hosszú és tartalmas vita vége felé közeledvén még engedjék meg, hogy egy-két kérdést megvilágítsak, illetve reagáljak még az elhangzottak közül egy-két ügyre.

Bár nem szerepelt magában a beszámolóban a külhonba irányuló osztálykirándulások ügye, államtitkár úr, mint megtudtuk, egy belső egyeztetés eredményeképpen ezt a kérdést mégis nagyon helyesen idehozta, szóljunk akkor erről is néhány szót. Sok újdonságot persze nem tudok önökkel megosztani, inkább csak sokadszorra, ismételten kívánom felhívni szíves figyelmüket az önök által tett ezzel kapcsolatos vállalásra.

Most nem kívánok már sokat ezen rugózni, mert szerencsére nem mentünk bele a vita folyamán sem, legalábbis ez alkalommal abba, hogy most legalábbis a kormánypártokkal egymás nemzetpolitikai elkötelezettségét bármilyen szempontból is kétségbe vonjuk. Nem volt ez mindig így, erre nem véletlenül utaltam a vezérszónoki felszólalásomban. De azért azt mégiscsak kell jeleznem, vagy kell emlékeztetnem önöket arra, hogy annak idején egy jobbikos javaslatra egy nappal később válaszként egy fideszes beterjesztést fogadott el az Országgyűlés vagy tárgyalt, amelynek alapján a külhonba irányuló osztálykirándulások intézménye törvénybe foglaltatott.

Az ezzel kapcsolatos parlamenti vitán Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr arról beszélt, ezt azóta többször is megismételte egyébként, hogy a kormányzatnak az a célja, hogy 2014-re, tehát a ciklus végére ezt a programot kiterjessze olyan formában, hogy egy adott évfolyam, nevezetesen a hetedik évfolyamos gyermekek, tehát 13 év körüli fiatalok, egy egész évfolyam részt vehessen ebben a programban, egy egész évfolyam évente részt vehessen államilag támogatott, finanszírozott, külhonba, külhoni magyarokhoz irányuló osztálykirándulásokon.

Az elmúlt három évben mind a három költségvetéshez nyújtottam be, nyújtott be a Jobbik frakciója olyan módosító javaslatot, amely azt célozta volna, hogy akkor valóban szíveskedjenek a megfelelő forrásokat ehhez a célhoz hozzárendelni. Ez egyébként a mai napig is elmaradt, és a 2013-as költségvetés is pusztán akkora összeget irányoz elő erre a célra, amely 13-14 ezer fiatal osztálykirándulását teszi lehetővé, miközben a vonatkozó évfolyam teljes létszáma 80, de inkább 90 ezer fő körül van. Örülnék, hogyha az ezzel kapcsolatos vállalásokat tényleg komolyan vennék képviselőtársaim, komolyan vennék a kormánypártok, na de hát tartok tőle, a mostani gazdasági helyzetben félő, hogy nem lesz lehetőség arra, hogy egy év múlva valóban egy ennyivel nagyobb, sokszoros forrást lehessen erre a célra rendelkezésre bocsátani.

De ha már erről beszélt államtitkár úr, ha már államtitkár úr fontosnak érezte, hogy a beszámoló kapcsán ezt a kérdést is idehozza, akkor talán érdemes lett volna, államtitkár úr, erről is beszélni, hogy önöknek a program kapcsán van egy három évvel ezelőtt tett vállalása. A négy évből három letelt, a négy költségvetésből három telik, telőben van, és ebben az ügyben sajnos nem látunk érdemi előrelépést.

Azt szeretném üdvözölni - ugyanakkor azt hozzáteszem, sok alkalommal tettük kritika tárgyává, és hívtuk fel rá a figyelmet, azzal együtt, hogy önök nem voltak hajlandóak elismerni az ebben való felelősségüket, hanem maszatoltak, hogy nem tudom, milyen technikai hiba történt, meg nem volt elég pénz -, hogy két évvel ezelőtt még vagy tavaly még úgy lettek kiírva ezek az osztálykirándulások, hogy horvátországi és szlovéniai, azaz muravidéki és drávaközi magyarokhoz nem lehetett ellátogatni ennek a programnak a keretében. Nagyon örülünk, hogy ez a hiba korrigálásra került, és ezekre a területekre, ezekhez a kis létszámú, fogyatkozó és identitásuk erősítésére még inkább igényt tartó közösségekhez is el lehet már látogatni ennek a programnak a keretében.

Nem tudom szó nélkül hagyni, és kénytelen vagyok az MSZP-nek az egész kérdéskörhöz való hozzáállásáról azért néhány szót ejteni. Szabó Vilmos képviselőtársam meglehetősen agresszív, támadó és számos szempontból egyébként elképesztően hiteltelen vezérszónoki felszólalásában - egyébként úgy érzem, teljesen jogosan - hiányolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr részvételét a vitában, majd vezérszónoki felszólalását követően azonnal el is szaladt, és két és fél-három óra alatt sem tért vissza a terembe, hogy legalább valamennyire kövesse ennek a vitának a folyását.

(14.00)

Érdeklődve tapasztaltuk azt is, vagy megtudtuk a vezérszónoki felszólalásból, hogy a Magyar Szocialista Párt vált a külhoni magyar közösségek autonómiatörekvéseinek leghatározottabb élharcosává. Amennyiben ezt komolyan gondolják, akkor mi mindenképpen a magunk részéről szeretnénk üdvözölni ezt a fordulatot, csak arra kérem a képviselőtársaimat, hogy akkor üljenek le egy kicsit, és Szanyi képviselő úrral beszélgessenek el, nehogy a következő héten megint valami egészen elképesztő, bunkó, sértő dologgal előálljon. Ugyanis az elmúlt hónapoknak az úgynevezett szocialista nemzetpolitikáját vagy szocialista nemzetpolitikai fordulatát állandóan az jellemezte, hogy elhangzott valami bocsánatkérés, elhangzott valami erőltetett gesztusféle, majd ezt követően önök, valamelyik képviselőjük, jellemzően a magát szerényen Szanyi kapitánynak nevező Szanyi Tibor azonnal tett egy ellengesztust a magyarországi törzsszavazóik irányába, akiket azért továbbra is nehéz meggyőzni a nemzeti ügyek fontosságáról, a nemzeti összetartozásról. Önök a törzsszavazóiknak egy részét nem is kívánják ezekről az értékekről meggyőzni, hanem továbbra is az ő félelmeikre, az ő irigységükre, adott esetben az életszínvonalukkal kapcsolatos aggodalmaikra apellálnak akkor, amikor a mai napig is rendszeresen tesznek a külhoni magyar közösségeket sértő, bántó és lealázó megnyilvánulásokat. Lehet itt gondolni akár a többször idézett nyilatkozatra, amikor, lehet, hogy Szanyi képviselő úr persze viccesnek tartotta, de aki ezt szintén viccesnek tartja, azt minősíti ez egyébként, az erdélyi magyarokat anyanyelvükön, románul kívánta volna köszönteni. Vagy érdemes felidézni Földesi Norbertnek, az MSZP miskolci frakcióvezetőjének az esetét, aki arról kívánt kimutatást készíteni, hogy pontosan hány erdélyi magyar dolgozik Miskolcon, hány erdélyi magyar van Miskolc különböző cégeiben vagy az önkormányzatában, akik munkát vállalnak.

A másik pedig, szeretném önöket emlékeztetni Mesterházy Attila elnök úrnak azon szavaira, amelyeket még a Magyar Állandó Értekezlet kettővel ezelőtti ülésén tett és az előzőn is megerősített, amikor ő felkínálta az MSZP-nek a segítségét vagy a közvetítését a környező országokban lévő baloldali pártok irányába. Persze ez egy szép és nemes gesztus lenne, tehát egyrészt várjuk - most már lassan másfél éve - ennek az eredményeit, hogy a külhoni magyar közösségek számára valóban milyen eredményekkel szolgál az önök barátkozó politikája akár Ficóékkal, akár Pontáékkal. Mindenesetre úgy gondolom, hogy abban a helyzetben, amelyben most Magyarország Romániával van a székely zászló ügye kapcsán, mondhatnám azt is, hogy ízléstelen, de maradjunk csak annyiban, hogy legalábbis nem szerencsés az, ahogy önök ehhez a kérdéshez állnak. Úgy gondolom, hogy gesztust ebben a helyzetben nem úgy kellene gyakorolni, hogy akkor, amikor a székelység a szabadságáért, az autonómiájáért tüntet, akkor, amikor Victor Ponta a magyar kormánypártot Románia ellenségének nevezi, önök ezt a Victor Pontát szeretettel és szívesen hívják meg a kongresszusukra. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen beszédet fog Victor Ponta az önök kongresszusán tartani, és várjuk Mesterházy elnök úrnak a beszámolóját az erdélyi magyarság érdekében Victor Pontával folytatott beszélgetéséről, egyeztetéséről is.

Végül pedig, egy kérdésre hadd reagáljak még, ami többször fölmerült itt a vita során. Hangsúlyozottan, nagyon szépen megfogalmazta az egységre vonatkozó gondolatait Szili Katalin, és erősített rá erre a kormánypártok részéről Csóti György képviselőtársam.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Amikor nemzetpolitikai egységről, a nemzetpolitikai konszenzusnak a szükségességéről beszélünk, pontosabban beszélnek önök, akkor azért kérem önöket ismét szelíden, de határozottan, hogy szíveskedjenek azért az elmúlt 2,5-3 évnek a gyakorlatát abból a szempontból végiggondolni, hogy önök, egy erős kétharmad birtokában lévő kormánypárt valóban a gyakorlatban is törekedtek-e a nemzetpolitikai konszenzusra abból a szempontból, hogy ameddig ezt a nemzetpolitikai konszenzust megkövetelik az ellenzéktől, ugyanakkor milyen módon, milyen mértékben fogadták meg az ellenzéktől, főleg a nemzeti ellenzéktől, a Jobbiktól érkezett szakmai, előremutató javaslatokat. Nem véletlenül utaltam a vezérszónoki felszólalásomban arra, és tettem egyébként az elmúlt 2,5-3 évben számos alkalommal kritika tárgyává azt, hogy azt érezzük, hogy a legtöbb alkalommal a nemzetpolitikai konszenzus mint egyfajta kommunikációs panel - nem is azt mondom, hogy trükk, a világért sem kívánok sértő lenni önökkel, de ugyanakkor szeretnék világosan fogalmazni -, a nemzetpolitikai konszenzus szükségessége számos esetben valóban csak egyfajta kommunikációs panelként jelenik meg az önök ezzel kapcsolatos megnyilvánulásaiban. Gondolkodjanak ezen a kérdésen, nagyon kérem, képviselőtársaim.

A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az álláspontja a nemzeti kérdésekhez, az össznemzeti ügyek kezeléséhez, a kormányzatnak a külhoni magyar közösségeket érintő terveihez és lépéseihez a továbbiakban sem fog változni. Mi továbbra is támogatni fogunk minden olyan kezdeményezést, amelyet jónak látunk, és továbbra is a leghatározottabban el fogjuk mondani az ezekkel kapcsolatos kritikáinkat, meg fogjuk fogalmazni az észrevételeinket, és kérni fogjuk önöket arra, hogy ha valóban komolyan gondolják azt, hogy egységre, közös cselekvésre, közösen lefektetett nemzetpolitikai alapvetésekre van szükség, akkor ezen a szemüvegen keresztül a kommunikációs paneljeiket legalábbis a gyakorlatba is átültetve és komolyan véve fontolják meg a közeljövőben is az ezzel kapcsolatban érkezett észrevételeket.

(Göndör Istvánt a jegyzői székben Nyakó István
váltja fel.)

Választási évbe fordulunk, kedves képviselőtársaim. Már 200-300-400 ezer külhoni magyar rendelkezik - nagyon helyesen - szavazati joggal. Mi azt szeretnénk, ha a magyarországi választási kampány őket minél inkább megkímélné. Nem fognak tudni ebből kimaradni, ez kétségkívül igaz, nem is maradhatnak ki ebből; nagyon helyes, nagyon jó, hogy azok, akik magyar állampolgársághoz jutottak, véleményt mondhatnak azzal kapcsolatban, hogy kik és milyen formában vegyenek részt a következő Magyar Országgyűlés munkájában. Szeretnénk azonban azt kérni, és ez legyen közös felelősségünk, közös felelőssége azoknak, akik ebben a kérdésben őszintén gondolkodnak, nem csak belföldi szavazatszerzésre használják fel ezt az ügyet, legyen közös felelősségünk, hogy ez a kampány minél kevésbé legyen megosztó, legyen közös felelősségünk, hogy ez a kampány minél kevésbé terhelje meg a külhoni magyar közösségeket, adott esetben az egymáshoz való viszonyukat vagy a belső viszonyukat és a Magyarországhoz való viszonyukat is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából.

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben Földesi Gyula váltja fel.)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mindössze annyit szeretnék elmondani, hogy Szabó Vilmos képviselő úr azért nincs itt az ülésen, mert jelenleg zajlik a külügyi bizottságnak a magyar-szlovák együttes ülése, a mai napon egész nap.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni az adott napirendi pont keretében. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelentkezőt szintén nem látok.

Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szociális közműszolgáltatás kialakítása érdekében egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Németh Szilárd István és Zsigó Róbert fideszes képviselők önálló indítványát T/10094. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Zsigó Róbert úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

(14.10)

Felszólalások:   18   19-120   120-198      Ülésnap adatai