Felszólalás adatai

Én magam is a tavalyi évben mint előterjesztő hivatkoztam saját térségemre, és ha végigmegyek a településeimen, Ajkarendek, Kislőd, Városlőd, Úrkút, aztán a másik oldalon Bakonygyepes, Magyarpolány, Csehbánya, tehát lehetne sorolni a településeket, de nem akarom megismételni azt a hozzászólásomat, melyben indokként akkor ugyanezeket elmondtam. Magyarpolány esetében például azért nem sikerült és azért nem történhetett meg az azonnali kitelepítés, mert akkor tífusz terjedt el a településen, és az akkori hatalom nem mert - fogalmazzunk úgy - bemenni a településre, de ezt a későbbiek folyamán bepótolta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretném magát ezt a módosítást úgy megközelíteni, hiszen a tavalyi évben döntöttünk arról, hogy január 19-e, a budaörsi kitelepítés elindítása, amit akkor emléknappá nyilvánítottunk, és itt valóban a tavalyi döntésünk alapján az egész országban - akár Baranya megyében, Veszprém megyében, Gannán, lehetne sorolni, egy csomó településen - ezek a megemlékezések mindenhol lezajlottak, és úgy zajlottak le, hogy mindenhol köszönték azt, hogy a magyar parlament akkor nagy többséggel ezt a törvényt a maga részéről elfogadta.

Valószínűsíthető, hogy az akkori egyeztetések és az akkori megbeszélések átsiklottak a fölött a kérés fölött, ami most végső soron országos német kisebbségi kérés, hogy a szóhasználatban változtassunk. Tehát a valódi tényekhez közelebb eső szóval próbáljuk magát az akkori történéseket jellemezni, hisz az akkori vitában is elhangzott, és azt hiszem, akkor is Szilágyi képviselőtársam volt az - vagy önök voltak azok, akik -, és ebből volt egy polémia is, hogy a Felvidékről történő telepítést hogyan hívjuk, betelepítésnek vagy kitelepítésnek. Akkor is volt e körül egy vita, és akkor megpróbáltunk egy olyan kompromisszumos megoldást találni, ami valahol nem sérti a két történést, de mégis közelebb áll az eseményekhez, és annak alapján fogadtuk el az akkori törvényt.

Úgy érzem, hogy országosan, és itt a pécsi, baranyai megemlékezés felemelő érzés volt, hisz tényleg, valóban mindegyik német kisebbség a maga részéről ezt így el tudta akkor fogadni. Itt egy helyretevésről van szó magában a törvényben, és én azt mondom, hogy ezt hasonlóképpen, mint ahogy a tavalyi évben is mindannyian nagy többséggel el tudtuk fogadni, ezt fogadjuk el, és ezzel egészítsük ki tulajdonképpen azt az akkori döntést, amely alapján most valóban a kitelepítés tényét, kérdését rendbe rakja előzetes kérdésként.

(13.20)

Azt látom, és talán mégsem hiábavaló az, hogy valóban ez így önmagában még egyszer visszakerült a parlament elé, és nem tartok attól, hogy ezt a vitát újból lefolytatjuk, mint ami akkor volt, mert a vita döntő többsége tulajdonképpen megpróbálta az akkori tények szerinti történéseket valósan a parlament előtt is, fogalmazzunk úgy, egymás térségének vagy településeinek a példájából feleleveníteni, és a parlament előtt tulajdonképpen minden képviselő, aki akkor hozzászólt és most is, a saját környezetéből ragadott ki példákat, és ezek nagyon helyénvalók. Nagyon helyénvaló az is, hogy akkor is szóba került, hogy a történelmi megemlékezés, a valós tényfeltárások, a valós számadatok kérdése egy nagyon fontos kérdés, és magába az oktatási rendszerünkbe is úgy kell beültetni, hogy valóban a mai generáció számára is, a mai fiatalok számára is a valós tények alapján kerüljenek ezek az oktatási rendszerünkbe, és valóban a történelmet is úgy tegyük helyre, hogy az akkori hatalom tulajdonképpen milyen bűnöket követett el, és annak milyen következményei voltak a későbbiek folyamán. Itt van a nyelvhasználat kérdése, a német nemzetiségi iskolák kérdése, a németül tanulás kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy az időskorúak csak a lakásban mertek elsődlegesen megszólalni, kint az utcán már hellyel-közzel, nem is hellyel-közzel, hanem teljes egészében tiltott volt akár a munkahelyen, akár a közösségi térben tulajdonképpen a nyelvhasználat. Ezt mindannyian tudjuk, mindannyian számos és millió példát tudnánk ezzel kapcsolatban elmondani, felsorakoztatni.

Azt kérem, azt javasolom, hogy ezt a kérdést, mint ahogy a tavalyi évben is a döntésünkkor alkalmaztuk és meghoztuk nagy többséggel, valóban mindannyian arra törekedjünk, hogy ez a történelemhez hű legyen, és annak alapján a nemzetiség részéről is elfogadottan kerüljön úgy az ünnepségek fensége alá, hatáskörébe, hogy a valóságnak megfelelő szóhasználattal és a történelmi megbékélés azon eszközével, hogy a magyar parlament, a magyar kormány ezzel a bocsánatkéréssel tette tulajdonképpen január 19-ét a megemlékezés napjává. Ezt valóban nagyra értékelik a Magyarországon élő német nemzetiségiek, akik ugyanúgy magyar állampolgársággal és az identitásukkal, kultúrájukkal együtt tulajdonképpen gyarapítják ezt az országot, és hosszú távon a továbbiakban is meghatározó tényezői a magyar gazdasági életnek is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)