Felszólalás adatai

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miért volt szükség erre az egészen lokális és a parkolási rendszer egészéből kiragadott szabályozásra? Azt látjuk, hogy a parkolás egészében - ez elsősorban budapesti probléma - nagyfokú rendetlenség van, aminek nemcsak a jogi része rendetlen, tehát nemcsak azok a vonatkozásai rendetlenek, amelyek a jogi kiskapu keresésében és a különböző trükközésekben érhető tetten, hanem alapvetően a parkolás műszaki keretei nincsenek meg. Azt hiszem, innen következik minden, ezért jönnek a trükközések, ezért a hiánygazdálkodásból fakadóan a közmorál megromlása közegében valójában a bizonyos igazolványokkal való visszaélés valóban tömeges. Úgy tűnik, teljesen jogos, hogy ebben valamit tenni kell, de erre azért a meglévő törvények is elegendő keretet adnának.

Itt alapvetően a hiánygazdálkodás és tágabban értelmezve az ebből fakadó korrupció vezet oda, hogy ezt az ügyet egyre bonyolultabban kell szabályozni, egyre bonyolultabb megfogalmazások, egyre bonyolultabb kategóriák jelennek meg. Az a szabályozás, ami itt előttünk van, nem teljesen életszerű, nem megoldás, mert valójában egy kis szeletet ragad ki ennek a problémahalmaznak az egészéből, nem életszerű, túlszabályozott, bonyolult rendszer, ráadásul úgy látom, hogy az emberképben való különbözőségünk is megjelenik.

Csak egyetlen elemet ragadok ki, amiről már Hirt Ferenc képviselőtársam beszélt, ez az a bizonyos szállítói igazolvány. Nekem már maga a kifejezés is egy kicsikét bántó. Nem a "szállító" a megfelelő kifejezés erre, talán a "segítő", az, ami a gondoskodást jobban kifejezi, és jobban utal magára a gondoskodó magatartásra.

Miről szól itt például a vita a módosító indítványokban? Az eredeti indítványban arról van szó, hogy a szállítói igazolvánnyal rendelkező egy órában kapjon ingyenes lehetőséget, vagy két órában vagy öt órában kapjon ingyenes lehetőséget. Azt hiszem, itt alapvetően a megfogalmazással van a probléma, alapvetően azzal van a probléma, hogy ki is a jogosult. Nem a szállító a jogosult. Itt egyetlenegy jogalany van, a mozgássérült személy, ő a jogalany, és nem lehet azt mondani, hogy most csak bizonyos személyre vonatkozik az, aki az illetőnek segíthet. Itt igazából arra az emberre kell ezt a szabályozást, törvényt megalkotni, aki eredendően jogosult ennek a problémának a megoldására és az élvezésére, ha egyáltalán valamilyen kedvezményeket kaphat, és azt hiszem, mindenképpen kaphat. Tehát mindenképpen ez az igazi megoldás, hogyha erre az ORSZSZI valamilyen igazolványt ad, akkor egyetlen jogosultja lehet: az, aki a mozgásában korlátozott vagy sérült személy. És ezt az egész szállítókérdést egyszerűen teljesen el kellene felejteni, mert a jogszabályalkotónak azt kell figyelembe vennie, azt kell leellenőrizni, vajon valóban az a személy veszi-e igénybe abban az autóban ülve, netán azt vezetve vagy valaki segítsége által azt a parkolóhelyet, aki erre a bizonyos szolgáltatásra jogosult. Tehát itt ezt alapvetően el kellene felejteni.

Én még azt is nagyon sérelmezem ebben a szabályozásban, hogy aki saját jogon jogosult arra, hogy parkolót igénybe vegyen, az korlátlanul veheti igénybe, aki nem saját jogon, hanem szállítói jogon, az valójában lényegesen hátrányosabb helyzetben van, és azt meg jelentősebb mértékben korlátozzuk, holott éppen őneki kellene többletjogosítványokat és kedvezményeket adni. Tehát itt az emberképbeli gondolkodásban egy alapvető probléma van: ki a jogalany? Véleményem szerint a jogalany a mozgásában korlátozott személy, neki kell kapnia a jogosítványt, az ORSZSZI segítségével.

Mi vezetne a probléma megoldásához? Azt hiszem, ezt az egész problematikát egy átfogó parkolási rendeletről való gondolkodásba kellene beleágyazni, aminek az alapkövetelménye az, hogy kellő számú parkoló legyen, arányosan legyen kellő számú parkoló a mozgássérültek számára, ezek ott legyenek, ahol ezekre szükség van, legyen hatékony tömegközlekedés. Nem az a folyamat vezet eredményhez, amelyik a P+R parkolókat megszünteti, illetőleg maradnak a kaotikus állapotok a közterületeken. Előbb azt kellene megoldani, a műszaki feltételeket kell megoldani, és utána lehet valamit szabályozni, hogyha egyszer a lehetőséget megteremtették. Ráadásul ez áremeléssel van sújtva, a hiánygazdálkodás megmarad, a korrupció változatlanul tenyészni fog, hiszen nincsenek igazi megoldások. Az igazi megoldás a már meglévő törvények betartása, betartatása, a parkolási igények és lehetőségek megfeleltetése egymással, egy átfogó parkolási rendelet, ami nemcsak a bevétellel, hanem a parkolás értelmes, emberi, közösségi szempontjainak az érvényesítésével foglalkozik.

Így nem tudjuk támogatni ezt az indítványt. Köszönöm szépen.