Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Ma ezen a késői órán az előbb is a kétperces felszólalásomban igyekeztem rövidre fogni magamat, és igyekeztem röviden kifejteni azokat a gondolatokat, amelyeket fontosnak tartok.Varga-Damm Andrea képviselőtársunk és tulajdonképpen majdnem mindenki felszólalásából kiolvasható volt egy közös jelenség, nevezetesen az, hogy a 2020. évi XII. törvény meghozatalára, ennek a jogszabálynak az elfogadására nem volt szükség. Varga-Damm Andrea képviselőtársunk kifejtette, hogy a jelenlegi hatályos jogszabályok mindenre választ adtak, és mindenre lehetőséget is nyújtottak annak érdekében, hogy az egészségügyi veszélyhelyzetet lehessen kezelni.

Először is föltehetjük ilyenkor jogászként a kérdést, bár most nem megyek bele az alaki és az anyagi jogi kérdésekbe, és az anyagi jogi és az alaki jogi jogforrások természetébe, de mégiscsak föl kell tegyük azt a kérdést, hogy ha egy kormányrendelettel lehet szabályozni meghatározott életviszonyokat, érintik az alapjogokat, akkor vajon hogyan lehet a Varga-Damm Andrea által hozott példa esetében, mondjuk, belügyminiszteri rendelettel fölülírni egy kormányrendeletet. Nem lehet, tudjuk, a jogforrási hierarchia szabályai szerint. Vajon hogyan lehetett volna mindazokat a jogszabályokat meghozni, amelyek érintettek alapjogokat? Nem függesztették föl, ahogy sokan ezt ma kifejtették, de érintették. Ehhez kellett többek között a megfelelő felhatalmazás és a megfelelő szabadság a kormánynak, hogy a vírushelyzettel kapcsolatos döntéseit meghozza. Meg is hozta.

Nem vitatott tény az, hogy a kormány eredményesen vette fel a küzdelmet a vírushelyzettel, és köszönhetően a magyar emberek teherviselő képességének, türelmének, fegyelmének és mindazoknak, akik az egészségügyi veszélyhelyzetben a feladatukat teljesítették, szó szerint farkasszemet néztek a vírussal, sokszor életüket is kockáztatva, ezt ne felejtsük el. Valójában az egész világon összevethető statisztikai adatok alapján, mérhető számokkal, mérhető adatokkal rendkívül eredményesen végeztük el a vírussal szembeni küzdelemnek ezt az első rendkívül fontos szakaszát  nem kérdés.

Mégis az ellenzék valahogy megpróbálja beállítani, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy csökkenteni most már utólag ennek a vírushelyzetnek a veszélyét, jelentőségét és mindazt, amit ez magában hordozott. Senki nem tudta, a tudomány emberei sem tudták ez év márciusában például, hogy ennek a vírusnak milyen lesz a lefolyása, kiket fog érinteni, milyen lesz a kiterjedése, milyen erőforrások fognak majd szükségessé válni. Mindenki jósolhatott, de biztosat senki nem tudhatott. Azt gondolom, hogy most utólag, kicsit úgy látom a tisztelt ellenzéki képviselőket, hogy Poirot deduktív módszerével valójából megmutatják, hogy mi lett volna, vagy mi történt volna. Most már tudják az eredményt, vagy legalábbis látják annak a jelentőségét, látják a jelentősebb változásait, most megjósolják, hogy mit kellett volna másképp tenni, mondjuk, márciust követően.

Azt kell mondjam, sajnos vagy nem sajnos, inkább fogalmazzunk egyenesen és világosan, ahogy ez az expozéban is elhangzott, el kellett hogy mondjam én magam is a saját hozzászólásomban, hogy az ellenzék sajnos abban volt érdekelt, hogy azt próbálja bebizonyítani, hogy a kormány nem tette a dolgát, azt próbálta bebizonyítani Magyarországon, Brüsszelben és mindenütt, hogy valójában itt a diktatúra kialakult, hisz a kormány korlátlan felhatalmazással rendelkezik. Azt próbálta bebizonyítani, azt próbálta, és szó szerint feszültséget szítani, hogy vajon a vírushelyzet, ez a szörnyű kór hogyan alakítja át a magyar államiságot, hogyan alakítja át a magyar jogrendszert, természetesen a szokásos, most már régóta hallható elvek szerint, nevezetesen: diktatúra épül Magyarországon.

Azt gondolom, hogy az a kifogás vagy az az észrevétel, hogy maga a kormány terjeszti be ezt a törvényjavaslatot, amit egyébként államtitkár úr is kifejezésre juttatott, egyrészt nem áll semmilyen jogszabállyal ellentétben, másrészről azt gondolom, hogy egy hű kifejeződése annak, hogy a kormány is elkötelezett a feladatai ellátása során, és ha a kormány terjeszti be, az egy szép példája annak, hogy amikor már ennek a különleges jogrendet megalapozó jogszabálynak a hatályban létére nincsen szükség, akkor ő maga tesz javaslatot. Azt gondolom, hogy ez egy példaértékű kezdeményezés, példaértékű eljárás a kormány részéről.

Azon túlmenően, hogy itt számos vita folyt arról, hogy valóban ez a törvény megtévesztő, nem szeretnék ismételni másokat, de mégiscsak arról van szó, hogy a korábbi és az 53. § (2) bekezdése szerinti hatállyal szemben ez a törvény, a 2020. évi XII. törvény lehetőséget adott, valójában ez egy hatályokat vagy hatályt szabályozó jogszabály volt, ezt kellett vagy ezt a helyzetet kellett szabályozni. Még egyszer hangsúlyozom, senki nem tudhatta előre, hogy ennek a járványveszélynek, ennek a vírushelyzetnek mikor lesz vége. Nincsen vége, azt kell mondjuk, még most is tulajdonképpen beláthatatlanok ennek a kihatásai, beláthatatlan az, hogy a vírushelyzet hogyan fog fejlődni.

Az a megközelítés, hogy a kormány úgymond rosszul tette  az önök kifejezésével  a dolgát, azzal tények állnak szemben, a vírushelyzet leküzdése, a vírushelyzettel szemben a magyar emberek egészségének a megőrzése ténykérdés, ezt nem lehet vitatni. Az a szembeállítás, hogy míg az ellenzéki vezetésű önkormányzatok jól tették a dolgukat, erre két példát, ha megengednek. Március 21-én Erzsébetváros elhíresült polgármestere, Niedermüller Péter közzétette a Facebookon, hogy azon a hétvégén az önkormányzat nem tud a lakosság szolgálatára állni, úgy, hogy az önkormányzat 10,5 milliárd forint plusszal vette át az önkormányzást.

(21.30)

Pikó András, Józsefváros polgármestere azt a kolléganőjét, aki nem vállalta a túlmunkát, elbocsátotta. Czeglédy Csaba pedig, aki immár megtapasztalta a gazdasági jognak a mélységeit, és ezt büntetőítélet is alátámasztja, rendkívüli szerződéseket kap szintén Erzsébetvárosban. Hát, ez jellemzi valójában, ilyenekkel lehet jellemezni, azt gondolom, a balliberális önkormányzatoknak a válsághelyzethez vagy pontosabban, az egészségügyi veszélyhelyzethez való hozzáállását.

Szeretném azt ismételten kifejezésre juttatni, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat egyrészről összhangban áll azzal, amit tulajdonképpen korábban is elmondtunk és korábban vállaltunk, hogy ez a rendkívüli jogrend addig adott, addig lesz rá szükség, amíg az egészségügyi veszélyhelyzet fennáll. Ez a jogszabály, fogalmazhatnék úgy, hogy rendkívül visszafogott, hisz valójában az átmeneti jogszabályokkal összevetve és az átmeneti rendelkezésekkel összevetve egy rendkívüli stabilitást is eredményezett.

Nem kétséges, hogy a magyar emberek döntő többsége  és azt gondolom, hogy ezt mindannyian alátámasztjuk, még akkor is, hogyha a tisztelt balliberális képviselők és az ellenzék ezt vitatni fogják  úgy érezte, hogy a magyar kormány biztos kézzel, jó és határozott mozdulatokkal vezeti úgymond az ország hajóját. Ez azt bizonyítja, hogy Magyarországon egy olyan kormányzás van, ami nemcsak az egészségügyi veszélyhelyzettel kapcsolatos intézkedés megtételére gondolt az első pillanatban, hanem azonnal a munkahelyek megteremtésére, a munkahelyek megőrzésére, a gazdaság úgymond újraindítására, és mindazon kérdésekre koncentrál, amelyek, azt gondolom, szükségesek ahhoz, hogy biztonságosan és az egészségünket megőrizve tudjunk élni ebben az országban.

Én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nem több, nem más, mint jelenleg  és így is szoktunk jogszabályokat alkotni, régen ezt így tanították  az életviszonyok változása, az életviszonyok változásához kell igazítani a mindenkori jogszabályokat. Tulajdonképpen, hogyha ezt a régi, majdhogynem római jogi elvet vesszük a fontolva haladás másik fontos elve mellett, akkor tulajdonképpen ezt teljesíti most a tisztelt Ház, amikor ezt a jogszabályt elfogadja. Köszönöm szépen.