Felszólalás adatai

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nem ezt a törvényjavaslatot vártuk Balaton-törvény módosítása címszó alatt, illetve nem csak ezt a javaslatot vártuk volna, hanem szerettük volna, hogy 2005 novemberében, egyfajta általános felülvizsgálatot követően, egy jóval nagyobb szabású módosítást tudjon tárgyalni a tisztelt Ház. Hiszen úgy gondolom, hogy jogos a Balaton-régióban élőknek azon érdeke, hogy immár öt év elteltével nézzük meg, mik voltak ennek az új típusú törvénynek a jó elemei és mik a rossz elemei, az életszerűtlen, merev szabályokat próbáljuk megváltoztatni, míg a kiskapukat zárjuk be.

A bizottsági ülésen megkérdeztem, hogy ez a bizonyos általános felülvizsgálat hogyan áll, és azt látom, hogy nagyon-nagyon a munka elején van az apparátus, nagyon-nagyon messze még az az idő, amikor egy általános felülvizsgálat tekintetében egy jóval nagyobb szabású Balaton-törvénymódosítást tudna a tisztelt Ház tárgyalni. Arra kérem a tisztelt miniszter urat, hogy ezt az előkészítő, tervező munkát szíveskedjék felgyorsítani, mert utána még nagyon-nagyon hosszú egyeztetési folyamat fog előttünk állni a Balaton-régióban.

Általában sajnos meg kell állapítanom, hogy a Balaton-törvénnyel kapcsolatos dokumentumok késlekednek, illetve késlekedtek. Szeretnék utalni a vízpart-rehabilitációs tanulmányok kiadására; gyakorlatilag, ha jól emlékszem, a módosított 2004. július 31-i határidőre, amit kormányhatározat fogadott el, egyetlenegy vízpart-rehabilitációs tanulmány nem került kiadásra, és még most is van két olyan település 2004. július 31-éhez képest, amelyiknek nincs elfogadott vízpart-rehabilitációs tanulmánya. Úgy gondolom, hogy itt is mielőbb ki kell adni ezeket a rendeleteket.

Komoly gondnak és problémának látom azt - szintén bizottsági kérdés alapján -, hogy szerintem a törvénymódosítással kapcsolatban a szükséges egyeztetések nem történtek meg, a már hivatkozott civil szervezeti egyeztetés nem történt meg a törvényjavaslat módosítását illetően.

(20.00)

Hiszen civil szervezetek voltak azok, akik az Alkotmánybíróságnál beadvánnyal éltek, az már más kérdés, hogy milyen sikerrel. Amit komoly gondnak tartok, az az, hogy a horgászegyesületekkel sem történt semmiféle egyeztetés, hiszen a törvénybe beemelték a nádasokkal, a nádasok védelmével kapcsolatos szabályozást - nagyon helyes egyébiránt -, azonban valamennyien emlékszünk arra a mizériára, ami a csónakmenhelyekkel, azok engedélyeztetésével vagy nem engedélyeztetésével kapcsolatban a Balaton partján lezajlott. Úgy gondolom, hogy ezt az egyeztetést föltétlenül le kellett volna folytatni, és számomra elfogadhatatlan, még ha úgy állítják be, hogy egy technikai jellegű módosításról van szó, hogy egyenként a települési önkormányzatokkal az egyeztetés nem történt meg.

Sokan hivatkoztak már arra a bizonyos 2005. december 31-ei határidőre. A javaslat 2007. december 31-ét javasolja. Tisztelt Miniszter Úr! Azt látom, hogy ez a 2007. december 31-i határidő az érintett települések döntő többségénél rendkívül életszerűtlen, mert nem látom annak lehetőségét, hogy a jelenlegi finanszírozási körülmények között 2007. december 31-ére a szennyvízcsatornázás, illetve a tisztítókapacitás meg fog valósulni ezen településeket illetően, hiszen hazai forrásból, cél-, illetve címzett támogatásból lehet pénzeket elnyerni többéves, 3-4 éves átfutással, míg az európai uniós források gyakorlatilag a települések döntő többsége számára 2007-et követően fognak megnyílni.

Tehát a 2007. december 31-ét életszerűtlennek tartom. Jobb lenne már, hogy ebben a módosító javaslatban egy tarthatóbb, életszerűbb határidő szerepeljen, akár 2008, amire korábban önálló indítványt tettünk, akár 2009. december 31. Ez a határidő arra jó, hogy később majd tudjuk szintén törvénymódosítással módosítani.

Jó lenne, ha a források rendelkezésünkre állnának ezen települések szennyvízcsatornázásával kapcsolatban. Az elmúlt évek sajnos ezt nem mindig támasztották alá. Szeretném azért emlékeztetni arra a jelenlévőket, hogy 2001-ben volt egy nagyszabású felgyorsító program. 2001-ben bruttó 13 milliárd forint értékű szennyvízcsatornázás indult el hazai költségvetési forrásból, részben cél-, címzett támogatással, részben pedig a Széchenyi-terv keretében.

A kisajátítással, a kisajátítási kártalanításokkal kapcsolatban: a kártalanítási korlátozásokkal kapcsolatos szabályok gyakorlatilag eltűntek a törvénymódosító indítványból. A Balaton Szövetség megkapott egy egyeztetési anyagot, és nagyon sajnálom, hogy legalább azok a felhatalmazó rendelkezések, amik ebben szerepelnek, ebben az előzetes anyagban szerepelnek, a törvénymódosító javaslatba nem kerültek be. Ez pedig az, hogy a területrendezési tervekből származott korlátozásokból eredő kártalanítási igények rendezésének részletes eljárási szabályait a kormány határozza meg, továbbá az, hogy az elfogadott országos és térségi területrendezési tervekből származó korlátozásokból eredő kártalanítás költségeit az éves költségvetési tervben tervezze a kormány. Nagyon fontos rendelkezések ezek.

Szeretnék egy balatonfüredi példára hivatkozni. Balatonfüred város önkormányzata a Balaton-törvény alapján elfogadta a szabályozási tervét, amely tekintetében a korábbi szabályozástól eltérően szigorítást vezetett be, hiszen törvénytisztelő önkormányzat vagyunk. Ennek keretében beperelték Balatonfüred város önkormányzatát, és jelen pillanatban - bár van valamifajta formalizált eljárási rend - nincs olyan szereplő a kormányon belül, akivel érdemben lehetne ebben a kérdésben kommunikálni.

Valamilyen módon rendeznünk kellene ezeknek a kártalanításoknak a szabályait, hogy ki fizesse a révészt: az az önkormányzat, amely csak végrehajtotta a törvényi rendelkezéseket, avagy valaki más. Erre mindenféleképen valamilyen megoldást kellene találni. Nagyon sajnálom, hogy kimaradt egyébként ebből a szabályozásból, mert ez legalább valamilyen jogalkotási kényszert eredményezett volna a kormány számára.

Nagyon fontosnak érzem, hiszen a Balaton-törvény egyik sarkalatos pontja volt az úgynevezett parti sétány biztosítása. Azt látom, hogy állami tulajdonban lévő területeket addig, amíg a játékszabályok nem egyértelműen tisztázottak, értékesítenek, terhelnek meg bizonyos jogokkal. Mindenféleképpen célszerű lenne biztosítani ezeket a területeket legalább addig, amíg a települési önkormányzatok a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek alapján elfogadják, hatályba léptetik szabályozási terveiket. Szeretnék utalni például a Club Aliga példájára, ahol immár harmadik alkalommal írták ki a Club Aliga területét értékesítésre vagy bizonyos keretben vagyonkezelői jogra úgy, hogy a települési önkormányzat még nem is fogadta el a szabályozási tervét. Szinte nem foglalkozik a kiíró az ott élők érdekeivel.

Szeretnék hivatkozni ennek kapcsán az Országos Területfejlesztési Hivatal elnökének egy rendkívül korrekt levelére, aki a KVI által kiírt pályázat tekintetében azt írja egy üdülőegyesületnek: “Bár a legutóbbi eredménytelen pályázat alkalmával felajánlottuk - a Területfejlesztési Hivatal felajánlotta a KVI-nek, amelyet a Pénzügyminisztérium képvisel - az új pályázati kiíráshoz közreműködésünket, a KVI nem tartott igényt erre, és november 2-ai határidővel kiírta jelenlegi pályázatát.ö Szerintem ez képtelenség, nonszensz, hogy a Területfejlesztési Hivatal elnökének elvárásait nem veszi figyelembe a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt lévő KVI.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, miniszter úr, hogy a módosító indítványok tekintetében próbáljunk konszenzusra jutni, és próbáljunk olyan módosítást megalkotni, ami valamennyiünk érdekét szolgálja.

Köszönöm szépen.