Felszólalás adatai

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva, meglehetősen hasonlónak érzem ezt a vitát az elsőhöz és a másodikhoz, amelyet ugyanebben a témában tárgyaltunk, és nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság döntései és az önök konoksága miatt harmadszor is ugyanazt a témát tárgyaljuk, hanem azért, mert az előterjesztés akkor sem arról szólt, amiről a törvényjavaslat, és ebben a témában, úgy tűnik, az is hagyomány, hogy a Fidesz-KDNP képviselői bojkottálják a vitát, gyakorlatilag nem szólnak ahhoz hozzá. Az ellenzéki képviselők ebben a vitában is nagyjából, ahogy a táblára nézek, 60 percet, körülbelül egy órát beszéltek, a Fidesz képviselőcsoportjából nulla percet beszéltek, de egy másodpercet sem, a KDNP-ből pedig bő 4 percet. Azt gondolom, hogy ez nem vall demokratikus érzületre. Vélhetően megint indokolt lenne Lázár János képviselő urat, frakcióvezető urat megkérdezni, ahogy akkor tettem, hogy ő tiltotta-e meg azt, hogy önök hozzászóljanak a vitához, akkor azt kiabálta be nekem annak idején, hogy igen, most is úgy tűnik, hogy ez a helyzet; vagy a másik lehetőség, hogy nincs véleményük, a harmadik, hogy van véleményük, csak azt nem mondhatják el.

Az a probléma az előttünk fekvő javaslattal, hogy megint nem az önök által használt fogalomrendszert alkalmazva a pofátlan végkielégítésekről szól, hanem szól például azokról a kormánytisztviselőkről, köztisztviselőkről, akiket egyébként önök egy alkotmánysértő rendelkezéssel bocsátottak el indoklás nélkül, vagy szól a bányászokról és még sok mindenkiről másról, akikről a képviselőtársaim már szóltak.

Arról is szóltak többen, és egyetértek velük, hogy lehetne olyan jogszabályt előterjeszteni, ami azt a célt érné el és szolgálná, amit önök elérni akarnak. Most vagy az akarat hiányzik önökből, vagy pedig a hozzáértés, de ez megint nem az. A javaslat sajnos megint arról szól, és Nemény képviselőtársam célzott arra, hogy önök képtelenek beismerni azt, hogy hibáztak. Képtelenek ezt a tényt elfogadni. Képtelenek azt belátni, hogy nem lehet mindent erőből átverni. Képtelenek azt belátni, hogy a kétharmados többségnek is bizony vannak korlátai, és képtelenek azt belátni, ami talán a legjobban fáj önöknek, hogy a javaslatot, az önök javaslatait bírálóknak lett igazuk, nem pedig önöknek.

Az eredeti javaslatukról is ugyanis elmondta mindenki, hogy alkotmányellenes, és ráadásul alkalmatlan arra, hogy a célt elérje. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ahogy ez köztudott, önök pedig azt a következtetést vonták le mindebből ahelyett, hogy azt tették volna, hogy önök hibáztak, hogy az erkölcs és a jog szembeállítható egymással, és szembe kell állítani. Nem akarok kitérni arra a gondolatmenetre, hiszen tökéletesen egyetértek vele, amit Scheiring Gábor képviselőtársam elmondott, hogy bizony ezt a kettőt össze kell hangolni, és nem pedig egymással szembeállítani, akkor talán pozitívabb és jobb eredményre jutnának. Nem a demokrácia alapintézményeit kellene megtámadni ehhez, és visszaélni a kétharmados felhatalmazással, hanem olyan megoldást találni, amivel mindenki jól jár.

Tisztelt Országgyűlés! Most az Alkotmánybíróság megint a fejükre koppintott önöknek. Ennél lassabban és tagoltabban nem tudná már elmondani a testület, hogy ne tessenek alkotmányellenes jogszabályt alkotni a különadóról, most pedig úgy tűnik, hogy megint erre készülnek. Ezúttal is vélhetően alkotmányellenes lesz, pedig lenne megoldás, például az, amit az LMP javasol, ott is vannak persze hibák, de mégis azt gondolom, hogy egy jogállami megoldás. Önöknek pedig, azt gondolom, jó volna eldönteni azt, hogy valóban a cél elérése fontos, vagy pedig az, hogy igazuk legyen. Úgy hiszem, indokolt lenne, hogy ezt a kérdést átgondolják.

Egy utolsó mondat: talán hitelesebb lenne önöktől a felháborodás akkor, ha a sajátjaik visszafizették volna az önök által pofátlannak tekintett végkielégítéseket, vagy önök csak akkor nevezték volna ki ismét őket az eredeti, a 8 évvel ezelőtt megszűnt pozíciójukra, ha ezt megtették volna.

(19.10)

Szász Károlynak például a 134 millió forintjáról vagy Baranyay Lászlónak a 100 millió forintjáról lehet beszélni, amik elég szép összegek. Ha leosztjuk ezeket arra a 8 évre, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ők ebben a 8 évben havi 1, illetve 1,4 millió forintból tudtak élni. És most természetesen, hogy visszahelyezték őket az eredeti pozíciójukba, ennél jóval magasabb a fizetésük.

Én azt gondolom, ezt kellene inkább önöknek átgondolniuk, és valóban a cél elérésére alkalmas jogszabályt alkotni, amivel mi is azonosulni tudnánk, és egyet tudnánk érteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)