Készült: 2024.03.28.14:45:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

65. ülésnap (2011.02.15.), 48. felszólalás
Felszólaló Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:05


Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényhozói munka legmagasztosabb feladata a nemzet alkotmányának a megalkotása. Az alkotmány több, mint a legmagasabb szintű jogszabály, amely meghatározza az állam és az állampolgárok között fennálló viszony alapvető tartalmát. Igen, mert az alkotmány határozza meg, hogy melyek azok az értékek, amelyek összekötik a nemzet minden polgárát, azokat az értékeket, amelyeket mindenki a sajátjának érezhet. Egy jó alaptörvény garantálja, hogy az állam és polgárainak viszonya kiegyensúlyozott legyen, a megfelelő jogok mellé megfelelő kötelezettségek társuljanak.

Tudjuk, hogy a hatályos alkotmányunk - ahogy elhangzott - Magyarország egyik legvészterhesebb korszakában született, akkor, amikor igenis az állam és a polgárai közötti egyensúly leginkább megbomlott, a hatalom túlterjeszkedett a demokratikus határokon, a polgárok legalapvetőbb szabadságjogait sem garantálta. Ugye, emlékszünk még az '50-es évekre? És nagyon érdekes, hogy bár Magyarországnak formálisan volt alkotmánya, mégsem mondja senki manapság, hogy a rendszerváltás előtt hazánk eleget tett volna az alkotmányos követelményeknek.

A rendszerváltoztatáskor az alaptörvény szövege javarészt lecserélődött, megjelenítésre kerültek a modern demokráciákat meghatározó értékek, átalakult az intézményi struktúra, ám az alkotmány - saját szövege szerint - továbbra is ideiglenes maradt, nem került sor a véglegesnek tekinthető alaptörvény elfogadására. Igen, ahogy Varga képviselőtársamtól is elhangzott, ez a rendszerváltás legnagyobb adóssága. A nemzet együvé tartozását ma egy olyan alaptörvény testesíti meg, amelyet alkotói is csak ideiglenesnek szántak, és amely formailag abból a rendszerből származik, amelyet igenis 1990 óta igyekszünk magunk mögött hagyni - több-kevesebb sikerrel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi lehetőség előtt állunk, és valóban emelkedett hangvétel uralkodik az Országgyűlésben egy nyugodt légkörben, magam is örülök, hogy ebben a vitában részt vehetek, mert lehetőségünk van rá, hogy végleg hátat fordítsunk a szocializmus idejétmúlt világának, és megtegyük végre az utolsó lépések egyikét a demokratizálódás rögös útján.

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnökeként az előttünk fekvő koncepció alapvető rendelkezéseihez fűzzek néhány megjegyzést, különös tekintettel Magyarország európai uniós csatlakozásának alkotmányjogi összefüggéseire.

(13.50)

Tisztelt Elnök Úr! A nemzeti parlamentek feladatai kettősek Európában. Tudniillik egyszerre látnak el belső, nemzeti feladatokat és ezekkel párhuzamosan európai szintű feladatokat is. Ez igaz a Magyar Országgyűlésre, ahol most vagyunk, és ez igaz az alkotmányozás folyamatára egyaránt. Az Európai Unióban a nemzeti parlamentek egyébként egyre fontosabb szerepet töltenek be, amely folyamat párhuzamba állítható az Európai Parlament szerepének növekedésével, azt is mondhatnám, egyenrangú jogalkotóvá emelésével. És a lisszaboni szerződés jelentősen megnövelte a tagállami parlamentek ellenőrző szerepét, a döntések előkészítésében történő részvételüket.

A lisszaboni szerződéshez számos jegyzőkönyvet csatoltak létrehozásakor, de ezek közül most számunkra, tehát az Országgyűlés számára mindenképpen kiemelendő két jegyzőkönyv, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről, illetve a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló. És itt hadd ajánljak képviselőtársaim figyelmébe egy remek munkát, az Országgyűlés két volt munkatársának kiváló munkáját, "Az Európai Unió szerződéses reformja - Az Unió Lisszabon után". Bizonyára a mostani alapszerződés megalkotóinak jó olvasmánya lesz. (Felmutatja.)

Ezek a jegyzőkönyvek, amelyekre utaltam, lehetővé teszik a nemzeti parlamentek számára, hogy aktívabban vegyenek részt az európai integráció alakításában, és amennyiben úgy vélik, hogy az európai szintű jogalkotás során nem vagy nem megfelelően érvényesül a szubszidiaritás és az arányosság elve, akkor igenis megakaszthatják a jogalkotási eljárást. Úgy vélem, hogy ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az uniós jogalkotási folyamatokban tehát lehetőségük nyílik a tagállami jogalkotóknak, hogy közvetlenül szerezzenek érvényt a választóik akaratának, és képviseljék az őket megválasztókat és érdekeiket. Egyébként ez az egyetlen lehetősége az úgynevezett európai demokratikus deficit csökkentésének.

Tisztelt Ház! Hazánk lassan hét éve tagja az Európai Uniónak, a csatlakozásra felkészülés eredményességéhez azonban sokkal több idő kellett, mint hét esztendő, hiszen a rendszerváltoztatás utáni négy kormány e tekintetben egymásnak adta a stafétát. És a parlamenti előkészületek éppen lassan húsz éve kezdődtek, amikor kezdeményezésemre '92-ben megalakult az európai ügyek bizottsága. A mai vitánk szempontjából a 2002. decemberi alkotmánymódosítás egyik elemére, mégpedig az alkotmány 2/A. §-ára, az úgynevezett csatlakozási vagy európai klauzulára és annak gyakorlati alkalmazására szeretnék rátérni.

Tehát a jelenleg hatályos alkotmány 2/A. §-a kimondja: "A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is."

A 2002. évi LXI. törvény tartalmazza tehát az úgynevezett csatlakozási klauzulát, amely az alkotmány szintjén adja meg a felhatalmazást olyan nemzetközi szerződés, jelen esetben a csatlakozási szerződés megkötésére, amely a jogalkotó joghatóság-korlátozásával is jár. Tehát a nevezett törvény kifejezetten nevesíti, hogy ilyen hatáskör átruházásra csakis az Európai Unió tagjaként és csakis az Európai Unió javára kerülhet sor. Pont. A hatáskör-átruházás két esetét nevesítette tehát az említett törvény, amikor a hatáskörök Európai Uniónak való átengedéséről, illetve az Európai Unió többi tagállamával való közös gyakorlásáról beszél. Az Európai Unió egyes intézményeinek kapcsolódása a tagállamokhoz egyébként közvetlenebb, másoké áttételesebb. Például a Tanács által gyakorolt hatáskörök esetében indokolt azok közös gyakorlásáról beszélni, míg a Bizottság vagy éppen a Bíróság esetében ezen intézmények tagállamokkal való kapcsolata gyengébb, ezért helyesebb, ha a hatáskörök átengedéséről beszélünk.

Tehát a 2002. évi LXI. törvény két korlátot fogalmazott meg a hatáskör-átruházás tekintetében. Egyrészt kimondja, hogy a hatáskörök átruházására az Európai Unió alapító szerződéseiből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig kerülhet sor. Másrészt a törvény egyes, az alkotmányból eredő hatáskörök átruházására adott felhatalmazást. A hatáskör-átruházás tehát egyes konkrét hatáskörökre terjed ki, vagyis az átruházott hatáskörök terjedelme korlátozott. Amikor az Európai Unió alapító szerződéseinek módosításával újabb hatáskörök átruházása vált szükségessé, például a lisszaboni szerződés megerősítésekor, az erről szóló nemzetközi szerződés megerősítésére és kihirdetésére a képviselők kétharmadának igen szavazata volt szükséges.

Tisztelt Ház! Emlékezzünk csak! Az alkotmány 2/A. §-ának elfogadását hosszas viták előzték meg, hiszen nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megteremtse annak feltételeit, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió teljes jogú tagjává válhasson. És éppen ez a klauzula az, ami biztosítja azt is, hogy egyes alkotmányból eredő hatáskörök gyakorlására a többi tagállammal közösen kerüljön sor, amely az Európai Unió intézményei útján is megvalósulhat. Talán sokan képviselőtársaim közül is megkérdezik, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. Hogyan is néz ez ki? Pontosabban azt jelenti, hogy az egyes törvényhozási hatáskörök gyakorlására az Európai Unió intézményeiben nem itt Budapesten, hanem Brüsszelben kerül sor. Azaz, vegyük sorra, az Európai Unió Tanácsában a magyar kormány képviselője olyan kérdésekben szavaz, amelyről itthon az Országgyűlésnek kellene a végső döntést meghoznia.

Az Európai Unióban tehát a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos alaptétele bizonyos fokig, valljuk be őszintén, sérülni látszik. Ezzel a kihívással minden egyes tagállam szembekerült, a kérdés az, hogy a tagállamok milyen megoldást találnak arra, hogy a nemzeti parlamentek kormányaikat megfelelően tudják ellenőrizni európai uniós feladataik gyakorlása során.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar parlament ezt megoldotta. Magyarország 2004. május 1-jei uniós csatlakozása után az alkotmány csatlakozási klauzulája alapján létrejött a kormányzat európai uniós tevékenysége parlamenti ellenőrzésének törvényes feltételrendszere. Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény a szükséges házszabály-módosítással együtt igenis biztosítja annak feltételeit, hogy az Országgyűlés az Európai Unió intézményeiben napirenden lévő kérdésekben a kormánytól folyamatosan tudjon tájékoztatást kapni. De a tájékoztatáson túl az említett törvény megteremtette a kormányzat európai uniós tevékenysége feletti parlamenti ellenőrzés lehetőségét. E folyamatban az európai ügyek bizottságára tehát döntő szerep hárul az úgynevezett egyeztetési eljáráson keresztül. Ebben az eljárásban az egyeztetési eljárás alá vont európai uniós irányelv és rendelettervezetek kapcsán az európai ügyek bizottsága által meghozott állásfoglalást az Országgyűlés plenáris ülése állásfoglalásának kell tekinteni.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Az egyeztetési eljárás eredményeképpen a kormány által egy-egy uniós tervezet kapcsán képviselt álláspont parlamenti támogatást kaphat, amely révén két hatalmi ág együttesen alakítja ki a magyar álláspontot. A 2004. évi LIII. törvény megfogalmazása szerint a kormány az álláspontját az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével alakíthatja ki. Tehát az egyeztetési eljárásnak az alkotmányos hátterét a csatlakozási klauzula, amit az előbb említettem, valamint az alkotmány 35/A. §-a jelentette. Így biztosítható, hogy a kormány európai uniós feladatait a lehető legszélesebb parlamenti ellenőrzés mellett végezhesse el.

(14.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzmények áttekintése után az alkotmánykoncepció alapvető rendelkezései közül engedjék meg végül, hogy megemlítsem az 5. pontot, és erről néhány gondolatot elmondjak.

Az alkotmánykoncepció ezen a ponton a hatályos alkotmány három bekezdését egy bekezdésbe tömöríti, azonban tartalmát tekintve lényeges változást nem tartalmaz. Mi is ez az 5. pont? Idézem: "Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében, ezért az Európai Unió szuverén tagjaként az ebből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben megerősített és kihirdetett nemzetközi szerződés alapján egyes, az alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatják. E hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan vagy az Európai Unió intézményei útján is."

Tehát az alkotmánykoncepciónak a kormányra vonatkozó rendelkezései alapján az alkotmány szabályozza az Országgyűlés és a kormány viszonyát az európai uniós tagsággal összefüggő döntéshozatalok kapcsán. E rendelkezések alapján tehát egyértelművé tehető, hogy az új alkotmány is majd tartalmazza a szükséges felhatalmazandó rendelkezéseket, amelyek végrehajtására a most hatályos 2004. évi LIII. törvény rendelkezéseinek alapulvételével kerülhet sor.

Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy az alkotmány 2/A. §-ának, az úgynevezett csatlakozási klauzulának az érdemi módosítása nem indokolt, és ezt az alkotmánykoncepció is egyértelműen igazolja.

Amennyiben az európai integráció lassan 60 éves történetére visszatekintünk, tisztelt képviselőtársaim, látnunk kell, hogy a folyamatot végigkísérte az úgynevezett demokratikus deficit kérdése. A nemzeti parlamentek, így a Magyar Országgyűlés fokozatosan növelték jogosítványaikat az európai uniós ügyekben, például a legutóbb a lisszaboni szerződés hatálybalépésével kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az általam elmondottakból látható, az Országgyűlés a jelenlegi alkotmányos rendszerünkben erős jogosítványokkal rendelkezik - ami nagyon nagy kincs - a kormány, illetve az európai integráció ellenőrzésére. Ez minden szereplőnek előnyös. Előnyös az Országgyűlésnek, mert így hozzájut azokhoz az információkhoz, amelyek birtokában el tudja látni a választók által rábízott feladatát. Előnyös a kormánynak, mert így erős mandátum birtokában tudja képviselni az ország érdekeit az Unióban. És végül jó az Európai Uniónak, mert a nemzeti parlamentek bekapcsolódásán keresztül saját legitimációját és nem egy esetben hatékonyságát növeli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)




Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai