Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Kedves Képviselőtársaim! Többszörösen nem vagyok könnyű helyzetben, elsősorban azért, mert az elmúlt időszakban nyolc bizottságnak volt lehetősége arra, hogy az országgyűlési biztosok beszámolóját megvitassa. Ezek a bizottságok, nyolc ilyen bizottság le is folytatta ezt a részletes vitát.

Azért sem vagyok könnyű helyzetben, mert háromszor húsz percben elhangzott biztosi véleményekre kellene alig húsz percben egy olyan esszenciát adni, amely kitér az itt elhangzottakra, és valójában nemcsak az itt elhangzottakra, mert itt három olyan részletes beszámolóról van szó, amelyről nem esett szó, amely nemcsak értékét tekintve súlyos, de bizony oldalszámait tekintve is egy hatalmas jelentés, amiért szeretnék mindenekelőtt köszönetet mondani.

Az elmúlt esztendőkben, hasonlóan a korábbi évi beszámolókkal kapcsolatos jelentésekre adott válaszok csaknem egy szokványos fordulattal kezdődnek, amit Kaltenbach úr úgy fogalmazott meg, hogy az ilyen beszámoló alkalmat ad arra, hogy évről évre a törvényhozás és a végrehajtó hatalom is tükörbe nézzen.

Ma azonban nemcsak arról van szó, hogy egy egyéves jelentésnek és arról való beszámolásnak vagyunk a tanúi, hanem valójában a biztosok hatéves tevékenységük lenyomatát is megörökítik az utókor számára. Nemsokára lejár ugyanis a mandátumuk, ugyanakkor kell majd a törvényhozásnak egyfajta folyamatosságot biztosítani az ombudsmanok utódlásában.

Az ilyen pillanat egyébként mindig alkalmas arra, hogy átfogó értékelést tegyünk az elmúlt két kormányzati cikluson átívelő időszakról. Ebben az értékelésben teljesen természetesen nem hanyagoljuk el az adott kérdések érdemi ez évi áttekintését sem.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1999. évi beszámolójáról tartott plenáris vita során az elmúlt évben az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatát idéztük. Most óhatatlanul ez a "déja vu" érzés fogott el. Az Alkotmánybíróság ugyanis korábban többször leszögezte: a parlamenti ellenőrzés szervei, közöttük a parlamenti biztosok a mai parlamentáris rendszerű állam parlamenti ellenőrzésének olyan intézményei, amelyek feladata, hogy a végrehajtó hatalom tevékenysége során a törvények uralmát és az állampolgárok jogvédelmét biztosítsák. Ennek most azért különös a jelentősége, mert az Alkotmánybíróság legutóbbi, már ez évi határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította az intézményről szóló törvény egyes rendelkezéseit.

(10.20)

Bizonytalan tartalmúnak ítélte az ombudsman által vizsgálható szervek körében az államhatalmi és az igazságügyi szerv, továbbá a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv kategóriáit. E szövegrészeket 2001. december 31. napjával meg is semmisítette. Az Alkotmánybíróság szerint az államhatalmi szerv kifejezés tartalma nem egyértelmű. Azt a látszatot kelti, hogy az országgyűlési biztosok hatáskörébe tartozik az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének felülvizsgálata is. Ez azonban értelemszerűen nem lehet ombudsmani jogkör.

Az Alkotmánybíróság az igazságügyi szerv fogalmával kapcsolatban is hasonlóan foglalt állást. E kategóriát fogalmilag tisztázatlannak minősítette, mert azt gyakorta az igazságszolgáltatási szervek szinonimájaként értik. Idézem: a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv kifejezés tartalma is hatályosnak minősült. Az Alkotmánybíróság e döntése egyfelől új helyzetet teremtett az országgyűlési biztosoknak, ugyanakkor igen komoly kihívás a törvényhozás számára is. Közelebbről azt a követelményt állítja fel, hogy a törvény az ombudsman által vizsgálható szervek körére egyértelműen azonosítható szervi hatályt állapítson meg. Jelenleg az Igazságügyi Minisztérium éppen azt vizsgálja, hogy milyen módon lehetne úgy meghatározni az ombudsman által vizsgálható szervek körét, hogy az ne tegye szükségessé a törvény rendszeres módosítását, de mindenkor egyértelmű legyen, hogy az adott közhatalmi struktúrában mely szerv vizsgálható és mely szerv nem.

Azt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mennyire jelentős szerepet tölt be, alátámasztja Gönczöl Katalin asszony beszámolójából az is, hogy az előző évihez képest közel 12 százalékkal emelkedett a beékezett ügyek száma. A beszámoló szerint ez több mint 6 ezer panaszügyet jelentett, ami iktatásra került a hivatalban. A panaszok jellege szerint szembetűnő, hogy tovább csökkent a valamely sérelmezett döntést kifogásolók aránya, ugyanakkor tovább nőtt a sérelmezett eljárást kifogásolóké. Ez jelzi, hogy egyre inkább tudatosodik mindenkiben: míg a döntések orvoslására csak igen-igen kevés esetben van az országgyűlési biztosnak lehetősége, addig az eljárás kifogásolására már - mint egy klasszikus ombudsmani panasztípus - bizony van.

Az eljárások elhúzódása miatti panaszok száma az elmúlt öt évben szerencsére folyamatosan csökkent. Ez bizonyára összefügg a lefolytatott ombudsmani vizsgálatokkal és a hatóságok munkamoráljának, munkaszervezési technikájának javulásával. A korábbi évek beszámolóinak hagyományát követve kifejezetten korrekt a beszámoló írásos és szóbeli részének is az objektivitása.

Nem kizárólagosan a visszásnak is ítélt esetek között, hanem számos más olyan esetet is találunk, amelyben a vizsgálat alapján nem volt megállapítható az alkotmányos jogok sérelme.

A beszámoló hangsúlyozza, hogy 1513 vizsgált ügy közül 37 százalékban a hatóság eljárása megfelelt az alkotmányos követelményeknek. Jól jelzi az ombudsmani intézmény mind szélesebb elfogadottságát, hogy a vizsgált hatóságok egyre inkább tekintetbe veszik az országgyűlési biztos tevékenységét és javaslatait. A számszerű adatok ezt úgy tükrözik vissza, hogy míg az 1995 és '98 közötti évek átlagában a megtett ajánlások 52 százalékát, '99-ben 64 százalékát, 2000-ben már 71,5 százalékát fogadták el a megszólított hatóságok.

Megítélésem szerint ez is mutatja annak a folyamatnak a kiteljesedését, amit már a korábbi években is megállapíthattunk. A vizsgált szervek mindinkább tudomásul veszik az ombudsman szerepét, jelentőségét, tevékenységét, és azt egyre kevésbé tekintik indokolatlan beavatkozásnak. Felismerték azt, hogy az ombudsmani kezdeményezések és ajánlások az állampolgári jogok védelme mellett a hatóság működésének a javítását is egyidejűleg szolgálják. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy az ombudsman nem a hibakeresés céljával közelít a vizsgált szervhez és ügyhöz, hanem a jóindulatú, a segítőkész és a segítőkészséget hangsúlyozó közreműködést, egyfajta sajátos alapjogi mediációt is felvállalva.

Szélesebb összefüggésben megállapíthatjuk, hogy ebben a jogállamiság nagyon fontos eleme érhető tetten. Ahogy az Alkotmánybíróság már a rendszerváltozás első időszakában kimondta, a jogállamiság tény és folyamat egyszerre, e filozófiai súlyú igazságot az ombudsmani intézmény elfogadottságának erősödése bizonyítja számunkra.

Most, ebben a viszonylag rövid időkeretben szeretnék néhány tárgyi esetre is kitérni. A biztosok azon javaslatáról, amely a gyermekét az inkubátorban elhelyező anya jogi helyzetének megítélésére és rendezésére irányul, konzultációt javasoltunk. Bár ellentétesek az álláspontok, azok közelítése érdekében már sor került az első szakmai megbeszélésre. Ezt követi a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség bevonásával a következő szakmai egyeztetés.

Mikola miniszter úrnak a biztos asszonyhoz intézett levele egyértelművé teszi a hajléktalanok fővárosi ellátása tárgyában kialakult kormányálláspontot, bár azt el kell fogadnom, hogy részleges annak megoldása, hogy a kórházból elengedett, már gyógyultnak vagy éppen félgyógyultnak minősülő hajléktalanoknak mi legyen a sorsa. Vannak ugyanis hajléktalanházak, azonban ezek a hajléktalanházak nem alkalmasak a beteg további otthoni kezelésére és gyógyítására, itt a köztes állapotra tesz javaslatot Mikola úr a levelében.

A mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedése a következő ilyen fontos kérdés. Itt két területen jelentős előrelépés történt, az egyik a sporttörvény kapcsán, amely kimondta, hogy sportlétesítmények csak úgy építhetők, hogy a fogyatékos sportolók és a nézők számára is megközelíthető legyen. Ugyanakkor törekszünk arra, hogy ez a sporton túlmenően az élet valamennyi, különösen az újonnan épített középületek területén kiteljesedjen.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának igen fontos másik javaslata a fogvatartási szabályok egységesítésére irányult. Jelenleg ugyanis eltérő rendszerben őrzik a rendőrségi fogdában, a katonai fogdában, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben előzetesen fogva tartottakat. E körben a minisztériumom már készíti azt a módosított rendszerű és egységességre törekvő új szabályozást, amely megfelelően rendezi a biztos asszony által kifogásolt körülményeket. Ennek keretében egyébként az igazságügyi, a honvédelmi és a belügyi miniszteri rendelettervezetek már elkészültek.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. évi parlamenti beszámolója kiemelten foglalkozik a kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény felülvizsgálatának a kérdésével. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 1999-ben ad hoc bizottság létrehozásáról döntött a vonatkozó törvény felülvizsgálatára, illetőleg a módosításhoz szükséges feladatok koordinálására, végrehajtására. A Hargitai János képviselő úr vezetésével jelenleg is működő bizottság elkészítette a törvény módosításának a koncepcióját.

Az előkészítő munkában aktívan közreműködtek a szaktárcák, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, az országgyűlési biztos úr és a kisebbségek országos önkormányzatainak a képviselői. A bizottságban lefolytatott viták után a bizottság az Igazságügyi Minisztériumot kérte fel a normaszöveg államigazgatási egyeztetésére. A tárca az előterjesztés egyeztetését elvégezte, s erről tájékoztatta is a bizottságot. Ugyanakkor a tervezettel párhuzamosan elkészült a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló önálló törvénytervezet is a Belügyminisztérium gondozásában. A kisebbségi önkormányzati vezetők a választójogi törvény sarokpontjaival azonban nem értettek egyet. Miután a bizottság csak a kisebbségek teljes egyetértését bíró törvényjavaslatot kíván a Ház elé vinni, az egyeztetéseket e téren is tovább kell folytatni.

Korábban Kaltenbach országgyűlési biztos úr kezdeményezte egy kisebbségi antidiszkriminációs törvény kidolgozását.

(10.30)

Álláspontja szerint ennek az aktualitását az Európa Tanács 2000/43. irányelvének elfogadása, valamint a tanács európai emberi jogi egyezményéhez kapcsolódó újabb kiegészítő jegyzőkönyv előkészítése adja meg. Ez a fejlemény időszerűvé tette a diszkriminációellenes hazai jogalkotás és jogi szabályozás ügyét.

A kérdés sürgős tárgyalását egyes, a Magyar Köztársaság külpolitikai megítélését nem előnyösen befolyásoló események is felgyorsították. Az Igazságügyi Minisztérium ezért egy antidiszkriminációs bizottságot hozott létre. E bizottságnak az a feladata, hogy a hazai jogrendszert tekintse át abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e olyan diszkriminációs rendelkezéseket, illetve tartalmaz-e olyan joghézagokat, amelyek lehetőséget adnak a hátrányos megkülönböztetésre. A bizottság tagjai - akik többségükben a szaktárcák képviselői - megvizsgálják az ágazatukat érintő jogszabályokat. E felmérést követően a csoport megtárgyalja, véleményezi és összegezi a szaktárcák megállapításait. Csak a vizsgálat lezárását követően születhet majd politikai döntés arról, hogy szükséges-e kezdeményezni az Országgyűlés előtt egy önálló átfogó antidiszkriminációs törvényt, vagy éppen elegendő az ágazati törvények módosítása.

E kérdés kapcsán azonban szem előtt kell tartanunk az Alkotmánybíróságnak azt a határozatát, amely leszögezte: nem állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség önmagában azért, mert a jogrendszerben nincs egy átfogó, a diszkrimináció valamennyi területét szabályozó törvény, hanem a diszkriminációellenes szabályozás ágazatilag tagoltan, különböző jogszabályokban jelenik meg. Tény, a Magyar Köztársaságban a legmagasabb jogforrásban, az alkotmányban meghatározott általános tilalom az összes megkülönböztetést valószínűsítő, jogilag megragadható tényt és körülményt lefedi, ehhez kapcsolódóan pedig az ágazati jogszabályok sokrétű szankciórendszert tartalmaznak, ezért megalapozottan nem állítható, hogy a kérdést csak és kizárólag egy átfogó antidiszkriminációs törvény megalkotásával lehet megfelelően és alkotmányosan rendezni. Számomra még az is említést érdemel, hogy a jelenlegi uniós tagállamok is csak 2003. július 19-ig kötelesek áttekinteni és rendezni e tárgyban a szabályozásukat.

Végül rátérnék az adatvédelmi biztos úr beszámolójára. A jelentés bevezetőjében beszámol arról, hogy az Európai Unió bizottsága szerint a tagállamokon kívül Magyarország - Svájccal együtt - az Európai Unió adatvédelmi irányelvének megfelelő védelmet biztosít a személyes adatok számára. E tekintetben tehát az Unió hazánkat már befogadta, ami Magyarország nemzetközi elismertsége terén jelentős eredmény. Egyetértünk azonban az adatvédelmi biztos úrral abban, hogy nem állhatunk meg ezen a ponton. A beszámoló ugyanis kifejti, hogy míg az adatvédelem terén folyamatosan fejlődik az adatkezelők részéről támasztott konzultációs igény, addig az információszabadság területén már nem tapasztal jelentősebb előrelépést, holott az információs ipar fejlődése, térhódítása új kihívást jelent a magángazdaságban és a közigazgatásban egyaránt.

A konkrét, a kormány jogalkotási tevékenységét érintő ajánlások között megemlítem a központi illetményszámfejtéssel összefüggésben a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az adatvédelmi biztos között kialakult vitát. Ennek eredményeként az Igazságügyi Minisztérium aktív közreműködésével már törvénymódosítási javaslat is elkészült a számfejtés adatvédelmi kérdéseinek a megoldására.

Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot, hogy az adatvédelmi biztos úr az Alkotmánybírósághoz fordult a határregisztrációs rendszerben történő adatgyűjtés alkotmányossága kérdésében. E körben magunk is nagy érdeklődéssel várjuk az alkotmányőrök döntését.

A kormány kifejezetten az adatvédelmi biztos ajánlásának a figyelembevételével készítette el az egyes fontos és további ilyen jellegű tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló törvény módosítására tett javaslatát, melynek tárgyalása és elfogadása éppen most van az Országgyűlés előtt.

A közérdekű adatok nyilvánosságával összefüggésben a beszámoló kifejti: bár történtek lépések az üzleti titok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága ütközésének feloldására, de eddig megoldás nem született. A kormány éppen ebben az évben kidolgozta a korrupcióval szembeni állami stratégiát, és ez a csomag nemcsak arról szól, hogy a nagymamától örökölt néhány dolog bevallásával kapcsolatban a vagyonnyilatkozatokra helyezné a hangsúlyt, hanem bizony ennek kardinális területei vannak például a közbeszerzés, a pártfinanszírozás területén, és még sorolhatnám azt a 27 pontot, amelyik meghaladja a vagyonnyilatkozatok körét.

Ennek a stratégiának az 5. pontja kimondja, meg kell vizsgálni, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos alapelvére figyelemmel a jogszabályok szerint üzleti, bank-, értékpapírtitokként minősülő adatok köre szűkíthető-e, különösen a közvagyonnal gazdálkodás területén. Javaslatunk szerint indokolt áttekinteni az üzleti titokra vonatkozó szabályokat, és azokat összhangba kell hozni a közérdekű adatok nyilvánosságának követelményével. A vizsgálat eredményéhez képest el kell készíteni és a kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítás tervezetét. Azt, hogy a kormány hangsúlyosan szerepelteti a megoldás szükségességét, az adatvédelmi biztos úrnak a kérdés rendezésére való törekvését ismeri el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bevezetőben említettem, ilyen rövid időn belül nagyon nehéz általános és egyedi tanulságokat is párhuzamosan szemléltetni. Az időm lassan a végére jár - ami húszperces volt -, ezért végezetül csak egy dolgot szeretnék megemlíteni: a kormány nevében szeretném megköszönni az országgyűlési biztosoknak és munkatársaiknak az elmúlt évi, illetőleg nemcsak az elmúlt évi, hanem az elmúlt időszakban kifejtett munkájukat, tevékenységüket, amellyel nemcsak a végrehajtó hatalom, nemcsak az Országgyűlés, de a magyar állampolgárok érdekvédelméhez is igen nagy mértékben hozzájárultak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)