Készült: 2024.04.19.21:26:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 30. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:27


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha nem rólam lenne szó, akkor frusztrált lenne a mindenkori ellenzéki vezérszónok, amikor ezt a kormányzati felvezetést követően kell megszólalnia. Az én lelkesedésemet hat év alatt sem vették el attól, hogy a nagyon fontos ügyekben ugyanazzal az elánnal menjek önöknek. Muszáj önöknek menni, mert amit itt előadtak, az egyébként még jó is lehetne, és az a fájdalmas igazából, hogy nagyon fontos területen nagyon jól oda lehetne hatni. Ebben a csomagban is vannak jó eszközök.

Ami számomra fájdalmas vagy inkább kicsit még sértő is, az az, hogy mind államtitkár úr, mind a fideszes vezérszónok tulajdonképpen egy húszperces teljesen felesleges felolvasást tartott részben a javaslatból, részben az indoklásából, amikor engem a saját gondolataik, vízióik, jövőképük sokkal inkább érdekelt volna, hiszen azt mi is elolvastuk, amit fel tetszettek olvasni. Nyilván úgy ülünk be egy vitára, hogy utánanézünk annak, miről van szó, ettől tehát megkímélhettek volna bennünket. Hogy a KDNP vezérszónokot sem volt képes állítani, azon igazából nem lepődök meg, ez gazdasági jellegű törvényjavaslatoknál gyakorta előfordul, ezzel számoljanak el ők maguk.

Azt láthatjuk, hogy a versenyjog átírása e kormány részéről legalábbis pikáns. Amellett mondom ezt, hogy vannak ennek a csomagnak támogatható elemei, amelyeket majd meg fogok dicsérni, természetesen a maga idejében, de egy olyan kormánytól hallani a versenyjog könnyítéséről szóló kitételeket, amely piacok tömegét monopolizálta és szüntette meg ezeken a versenyt, legalábbis érdekes. Részletesen kitérhetnénk a trafikkoncesszió kérdéskörére, a földpiacon bekövetkezett elképesztő változásokra, az önök ismeretségi körének helyzetbe hozására. Az egyik kedvencem a NOK, tehát az önök állami pilótajátékának a létrehozatala, ahol korábban betiltották a fogyasztói csoportok működését, legalábbis a jövőre vonatkozóan újak alapítását, mert azért egy-kettő még működhet, de a fogyasztói csoportok szervezői önök közül kiemelték a saját barátaikat, és számukra lehetővé tették nemzeti otthonteremtési közösségek, tehát egy állami monopolizált pilótajáték kialakítását.

Nyilván a jövő évtől várható ennek felpörgése, hogy melyik miniszter melyik baráti köréről van szó e kérdéskörben, ezt államtitkár úr sokkal jobban tudja, mint én. Ne ingassa a fejét, sokkal jobban tudja, mint én, teljesen fölösleges még egyszer kifejtenem. Ezen otthonteremtésinek nevezett pilótajáték mellett a kaszinók piacán is elképesztő visszaélésekre ragadtatta magát ez a kormányzat, aminek meglesznek egyébként a gazdaságpolitikai következményei, és egy következő kormány maximum és nettó 3 hónap alatt képes lesz rendezni ezt a piacot, önökkel szemben.

(11.00)

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt látjuk, ha kicsit szélesebbre tekintünk ki, hogy az önök stratégiai szerződései ugyanígy elképesztő módon torzítják a piaci versenyt, sőt, bizonyos szegmensekben megszüntetik Magyarországon. Hiszen azon stratégiai szerződések, amelyeket nyílt vagy titkos módon a hazai multinacionális cégháló egyes szereplőivel írtak alá, valami elképesztőek. Tudunk olyan cégcsoportokat felsorolni, ahol az önök munkahelyteremtési támogatási tömege a munkavállalók felvételének vállalt időszakára, jelesül másfél vagy két évre a teljes munkabértömeget állja. Tehát Magyarország költségvetése az önök szerződései által tulajdonképpen kifizeti a teljes munkabértömeget multicégek számára, amelyek Magyarországon működnek. El kell mondjuk, hogy ha valami torzítja a versenyt, akkor az az elképesztő támogatásbeli különbség, ami egy multicég és egy magyar, kis- és közepes méretű vállalkozás között van, ez elképesztő módon szétfeszíti ezt a rendszert.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a GVH tevékenységét segíteni próbálják, és én pártolom, hogy ezt tegyék meg végre. Akkor adott esetben kartellügyekre kellene legalább ilyen elánnal koncentrálni és a pénzügyi szektort érintő visszaélésekre. A tranzakciós illeték áthárítása tekintetében önök béna kacsaként viselkedtek a felügyelő szervekkel együtt, tehát teljes mértékben sikerült ezt áthárítani. Különböző banki csomagok vélt vagy valós összehangolása tekintetében önök és az ezt felügyelő szervek sem voltak képesek hatékonyan fellépni. Tehát a magyar emberek, ügyfelek intézményes kifosztása továbbra is tart. Ezek elképesztően fontos ügyek, csatolni kellene őket; nyilván nem feltétlenül a versenyjogi kérdések közé, de a héten azért fogyasztóvédelmi tartalmú indítványokat is tárgyal a Ház, ideje lenne tehát ezekre is kitérni.

Értem én az önöket feszítő nyomást, egy két évvel ezelőtti európai uniós irányelv kötelező átültetéséről van szó, ami határidővel működik. Önök ezért idehoztak egy csomagot elénk, de el kell mondjam, amellett, hogy bizonyos elemeket támogatok, az indoklás egy kicsit fals volt. Támogatom például azt, hogy a törvényjavaslat újra rögzíti, hogy mindenkit megillet a kártérítéshez való jog egy értékesítési lánc tekintetében. Az alacsonyabb fokon lévő szereplők esetében is igaz ez. Érdekelne engem államtitkár úr személyes véleménye, hogy a közvetlen vevő ezt hogyan érvényesítheti.

Tehát az az egyszerű ügyfél és fogyasztó érdekeinek érvényesíthetősége érdekelne, aki sokszor a lánc végén helyezkedik el, és az érdekeit jellemző módon alig képviseli valaki; mert ez a törvényjavaslatból nem derül ki. Nyilvánvaló módon, ha önök indoklással látják el az egészet, akkor ezekről a kérdésekről érdemes beszélni, amelyek nincsenek beleírva. Következtetni lehet rájuk, de igazából nem kerültek kifejtésre. És nagyon örülök, hogy megerősítésre kerül, hogy a károsult teljes kárának megtérítésére jogosult. De amíg ennek érvényesíthetőségi feltételei hiányoznak, legalábbis én nem látom őket tisztán, mert nem láthatók a javaslatban, addig el kell mondjuk, hogy ez nem lehet kielégítő válasz.

Azt is látjuk, hogy az új, gördülékenyebbnek mondott szabályok szerint 10-15 százalékkal kevesebb tranzakciót kellhet a GVH-hoz bejelenteni. De ezzel, mondjuk, a fúziós kérdéskör tekintetében állás­pontom szerint, annyira kevés tranzakció vizsgálatára kell hogy sor kerüljön, hogy igazából indokolatlan ez a tehertételbeli csökkentésnek látszó valami. Nem spórol ezzel sem a magyar költségvetés, sem az érintett vállalkozói kör annyi pénzt, mint önök gondolják. Sokkal inkább azt látom, hogy több esetben lenne szükség vizsgálódásra.

Van egy nagyon furcsa kitétel, ahol az összefonódást csak akkor kellene bejelenteni, ha az összefonódással érintett vállalkozáscsoporthoz kapcsolódó nettó árbevétel együttesen meghaladja az 5 milliárd forintot. A helyzet az, hogy számos piaci szegmensben messze nem kell elérni azt az 5 milliárdot, hogy a versenyt élesen torzító helyzet és beavatkozási kényszer alakuljon ki. Nem látom indokoltnak, hogy önök a vizsgálati körből teljes piaci ágakat kivegyenek pusztán azért, mert egy 5 milliárdos árbevétel összességében nettóban nem érhető el.

Hogy konkrét példát mondjak: a könyvpiac. A különböző, könyvpiacon történő összefonódások sokszor nem 10 milliárdos értéket közvetítő iparágak, mégis nemzetstratégiai jelentőségűek, a nemzettudatot befolyásolják.

És az az elképesztő színvonalbéli zuhanás, ami az utóbbi 10-15 évben e területen bekövetkezett, bizony szoros összefüggésben áll azokkal a piaci vadhajtásokkal, amelyekkel szemben fel kellett volna lépni, hogy az amúgy nagyon kiváló kortárs szerző és az ő munkásságuk eredménye szétterülhessen a társadalom szélesebb köreiben. Ez csak egy egyszerű szegmens, látszólag nem fontos terület, számomra sokkal inkább az.

És a különböző internetes kereskedési formák is idesorolhatók, ahol kisebb iparágaknál talán a teljes nettó árbevétel nem éri el ezt az összeget. Mégis stratégiai fontosságú lenne, hogy kis magyar startupok könnyebben tudjanak szerepelni, és adott esetben a versenyt korlátozó tényezőket ki lehessen iktatni. Nem látom indokoltnak, hogy a kormányzat ezen vizsgálódási lehetőségeket egy egyszerű összeghatár megállapításával eliminálja, kilője.

Lehet arról vitatkozni, hogy fúziós ügyekben a kötelező bejelentés előírása jó vagy rossz dolog, a 8 napos határidő, ami 30-ról ment le, az is lehet vita kérdése, hogy most legyen 15 vagy legyen 20. Én azt mondom, minél gyorsabban, gördülékenyebben folynak ezek az eljárások, annál jobb a nemzetgazdaság számára, ha sikerül tartani a megfelelő hatékonyságot. De azt is látjuk, hogy elképesztő kettős mérce tapasztalható a kormányzat részéről. A Népszabadság képviselőtársam által már említett ügyében, ő itt megvédte ezt az orgánumot, én nyilván nem fogok egyes sajtóorgánumok védelmében felszólalni, de a kormányzat és a kapcsolódó szervek eljárása mindenképpen szót érdemel. Nem is konkrétan ebben a specifikus ügyben, de példának okáért az, hogy az említett Opimus csoporthoz köthető cégháló esetében semmiféle problémát nem látnak önök abban, hogy ez az anyagcég, az Opimus Press Zrt. és társai 12 vidéki lapot kebeleznek be, tulajdonképpen monopolizálni próbálják a magyar sajtópiacot, ez egyszerűen röhejes.

Aki itt nem látja a tudatos és politikai kapcsolati hálóval összekötött médiaátrendezési szándékot, az vagy nem ért ehhez az iparághoz, vagy nem akarja ezt látni. A helyzet az, hogy ezekben az esetekben lenne mit vizsgálni, lenne teendő. De azt látjuk, hogy mint kés a vajon csúsznak át ezek az ügyek az ellenőrzési rendszeren nagyon sokszor. Itt eljárásjogi szempontból, pusztán azért, mert az egyik felvásárlónál nem szerepel a tevékenységi körben a lapkiadás, még nem lehet azt mondani, hogy egy cégcsoport ne kívánná átrendezni a médiapiacot. És ez bőven nem egyes sajtóorgánumokról szól, eljárásjogi kérdéseket vet fel, ahol azt látjuk, hogy a versenyt súlyosan korlátozó tényezők merülnek fel.

A kormányzat nem tesz semmit, és mint említettem, elénk hoz egy olyan csomagot, amely ezen folyamatoknak nem szab gátat. A trafikok, a földek, a földterületeink talán a legdurvább piaci átrendezés, amit versenyjogi szempontok figyelmen kívül hagyása mellett a kormányzat végigvitt. A Nemzeti Otthonteremtési Közösség, a kaszinók és a stratégiai szerződések tekintetében sorjáznak azok a piaci ágak, ahol mindenféle versenyt háttérbe szorítva, kiiktatva ez a kormányzat monopolizál, bekebelez, jó ismerősöket hoz helyzetbe, már korábban betiltott cégformákat sajátjaként előadva visszahoz, gondoljunk a fogyasztói csoportokra, és egész egyszerűen saját magának ellentmondva úgy erőszakol meg teljes piaci ágakat, ahogy egy tisztességes nemzetgazdaságban nem szabadna.

Éppen ezért kérjük önöket, hogy gondolják át az itt felvetett szempontokat. A feltett kérdésekre adjanak válaszokat, hiszen itt mi most nem egy átültetett EU-irányelvről vitatkozunk, hanem arról, hogy ennek a kormánynak milyen a hozzáállása a teljes magyar nemzetgazdasághoz, mennyire képes, hajlandó, akar utasítani felügyelő szerveket, mennyire akar, mondjuk, beleszólni a GVH életébe, mert azért ezzel a javaslattal ezt megteszi. Nyilvánvalóan ennek az irányairól érdemes vitatkozni. Azt mondom, hogy ezen szervezetnek a megfelelő autonómia mellett kell folytatnia tevékenységét. Szűkítés helyett inkább szélesíteném a vizsgálatok körét, kiterjesztve olyan piaci szegmensekre, amelyek látszólag azért nem százmilliárdos értékkörben pörögnek, mégis stratégiailag, nemzettudati szempontból legalább annyira fontosak. Ez a kormányzat nem elégedhetne meg azzal, hogy egy európai uniós irányelvet implementál, átültet, hiszen akkor nem kormányra lenne szükség, hanem egy fordítóbrigádra.

Tehát egy kicsit több bátorságot próbálok önöknek küldeni a padsorokon keresztül. Gondolják át ezeket a szempontokat, és azokat a nemzetgazdasági vadhajtásokat, amelyekre ragadtatták magukat az utóbbi években, gondolják át, már csak abból a szempontból is, hogy ezeknek a vadhajtásoknak következményei lesznek, bizonyos piaci átrendeződések visszarendezése során majd egy tisztességes kormányzat nyilván egy elszámoltatási folyamatot nem vérengző módon, tisztességes módon végig fog vinni.

(11.10)

Jobb lenne talán ezeket az elképesztő visszaéléseket már most, ebben a kormányzati ciklusban megszüntetni, hiszen mindannyian jobban járnánk ezzel. Ugyanis egy tisztességes nemzetgazdaság berkein belül minden magyar gazdálkodó, gazdálkodó szervezet könnyebben megtalálja a számítását, kevésbé kényszerül külföldi érvényesülésre vagy kivándorlásra, mert azt látjuk, hogy alkalmas lenne ez a csomag sokkal nagyobb dolgok rendezésére. Kicsit a bátorságot hiányoljuk belőle. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai