Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak egy hibátlan, úgymond panasz- és tünetmentes egészségügy engedheti meg magának azt a luxust, hogy kapacitásokat máshol bővít, mondjuk, Vietnamban. Gondolom, azt is megüzenik mellé ‑ már ha van, aki kutatta a történetét Vietnamnak ‑, hogy veled vagyunk, Vietnam. Csakhogy a magyar beteggel kellene lenni, a magyar orvossal kellene lenni, a magyar szakdolgozóval kellene lenni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egészségügy minden, csak nem hibátlan, és ennek a legfontosabb tünete az elvándorlás, az orvosoké, a szakdolgozóké. Azoké, akik úgy gondolják, hogy anyagi, de nemcsak anyagi okok miatt, hanem kiszámítható munkafeltételek és jó körülmények miatt elmennek innen máshová gyógyítani. Elmennek vagy menni készülnek, hiszen az oktatási rendszer nemcsak hogy nem tudja pótolni az elvándorlókat, hanem az ott tanulók többsége mondja azt, hogy külföldön képzeli el majd később a hivatása gyakorlását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Aggasztó tünetei vannak az orvoshiánynak, aggasztó tünetei vannak a gyógyítók hiányának. Akkor, amikor egy orvosi ügyeletben a szakdolgozó kiteszi a táblát az ajtóra, hogy zárva ‑ és valójában be is zár, merthogy nincs orvos, és ő nem akar diszpécserként közreműködni, megmutatva a legközelebbi orvosi ügyeletet ‑, akkor ez annak a jele, hogy bizony ez a probléma messze-messze nem napi, hanem stratégiai döntéseket igénylő ügy.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném emlékeztetni arra is, hogy a háziorvosok nemhogy hiányoznak nagyon sok praxisból, érthető okok, jövedelmi okok miatt, hanem elöregszenek. És ez az elöregedés azt fogja jelenteni, hogy egy idő után nem lesz orvos ezekben a praxisokban. Önök ezt úgy óhajtják orvosolni, mint ahogy a most megjelent hírekből látom, hogy még több adminisztratív terhet raknak a nyakukba. Kötelezik őket ‑ egyébként adatvédelmileg aggályos módon ‑, hogy a betegről és annak hozzátartozóiról egészségügyi adatokat gyűjtsenek.

De ugyanígy mondhatnám a házi gyermekorvosok dolgát, ugyanígy említhetném azoknak a fogorvosoknak az ügyét, akik csodák csodájára, állam­titkár úr, szerződésben vannak a magyar egészségügyi, pénzügyi intézménnyel, és nem voltak képesek tárgyalni velük és értelmeset mondani. Mindemellett orvost helyettesítő szakdolgozókat akarnak képezni, mondván, hogy nem kell mindenhez orvos. Hát, van, amihez nem, de van, amihez pedig nagyon!

Államtitkár úr, nem voltak hajlandók tárgyalni egészségügyi minimumról. Önök szerint akkor tehát nem baj az, hogy több mint egyharmada az egészségügyi költéseknek magánzsebekből származik legálisan vagy illegálisan, vagy hogy létezik hálapénz vagy a földrajzi különbségek. Miért nem tesznek valamit, államtitkár úr? ‑ ez a kérdésem. (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiban: Így van!)