Felszólalás adatai

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság a maga szempontjai szerint foglalkozott a sportról szóló törvényjavaslattal, amellyel a hatályos sporttörvényt készülünk felváltani. Az élénk, de tárgyilagos vita során mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők a napi gyakorlatból vett, valós problémákra összpontosítottak, és a megoldás módjait keresték.

Mindenki elismerte, hogy a kornak megfelelő, új törvényi szabályozásra van szükség, hiszen a tanulóifjúság és a szülők érezhető és érthető változó igényei, a nemzetközi, s kivált az európai minták változásai, a sportszakma érdekeinek tagoltsága és a korábbi finanszírozás tarthatatlansága egyaránt megkövetelik ezt. Mindezen túlmenően azonban a törvényjavaslat nemcsak szervezeti, eljárási és a kormányprogramban szereplő más újdonságokat tartalmaz, hanem a társadalmi átalakulással, az értékrendek pozitívumaival összhangban lévő szemléleti többletet is. A szabadidősport és a versenysport egyenrangú félként jelenik meg a sportstruktúrában, a fogyatékosok sportja végre kiemelt szerephez jut, méltó és folyamatosan növekvő hangsúlyt kap az iskolai testnevelés. Az utóbbiról mint saját témáról, régóta folytat belső vitát az oktatási bizottság, tagjai számos kérdésben kezdeményezőleg léptek fel.

Talán ennek is a következménye, hogy a kerettantervben szereplő órákhoz képest a testnevelési óráknál átléphető a meghatározott órakeret. Az erre vonatkozó rendelet tartalma még nem elég közismert a tantestületek előtt, az előttünk lévő törvényjavaslat mindenesetre már nem tér ki ezekre a részletekre.

A bizottság ülésén kritikai észrevételek elsősorban az esetleges túlszabályozottság vonatkozásában merültek fel, miután a sportélet alulról építkező jellege aligha igényli a felesleges korlátokat. A törvényjavaslat azonban alapvetően keret jellegű, amelynek vannak ideiglenes előírásai is, a struktúra megszilárdulásának, a felhalmozott adósságok törlesztésének, a szakmai, az önkormányzati és a civil szféra megerősödésének idejére. Az angliai példát idézve, az atlantai olimpia viszonylagos sikertelenségét Sydneyben már átütő siker követte az angol sporttörvény nyomán, s az ott régebb óta működő sportminisztérium hosszabb távra szóló sportstratégia kifejlesztésén fáradozik, a mienkhez képest jóval kedvezőbb anyagi és civil feltételekkel.

Voltak az oktatási bizottságban olyanok, akik kérdésesnek látták a törvényjavaslat megfelelő előkészítettségét, bár nem vitatták a minisztérium sokirányú tájékozódása és a hatpárti egyeztetések tényét. Mások, a részletszabályok sokasága ellenére, hiányolták az úgynevezett kiemelt sportágak meghatározásának és kezelésének módját a szövegből, az olimpiai műhelyek támogatásának jövőjét, vagy a tornatermek építésének befejezéséről szóló rendelkezéseket. Felvetődött a nagy hagyományú sakkolimpián bajnoki címet szerző sportolóinknak a nyári olimpiai játékok, valamint a paralimpiák bajnokaihoz hasonló elismerésének igénye is, mint benyújtandó módosító javaslat. Oktatási bizottságról lévén szó, megfontolandó az élsportolók valamiféle intézményesített támogatási lehetősége is a tanulmányaik folytatásában, felvételi vizsgakedvezménnyel, vagy például ösztöndíjjal, ám ennek megformálása nem feltétlenül a sporttörvény feladata.

Összességében tehát az oktatási és tudományos bizottság többsége a sportról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja; javasoljuk még az ez évi megtárgyalását és elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)