Készült: 2024.04.19.21:27:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

216. ülésnap (2005.04.20.), 62. felszólalás
Felszólaló Dr. Boros Imre (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:24


Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BOROS IMRE (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A függetleneknek biztosított nem túl bő időkeret terhére csak néhány gondolatot mondanék el. Kovács László 2003-ban többször is utalt arra, hogy 2006 végéig 3 milliárd euró fog az Unióból a magyar gazdaságba beáramolni. Kovácsnak és az őt rutinszerűen ismétlőknek nem nagyon lett igazuk. 2004-ben alig több mint 220 millió eurót használt fel a magyar gazdaság, de azért a közös kasszába be kellett fizetnünk mintegy 500 millió eurót nyolc hónap tagság után. Az idei első negyedév sem sikerült valami fényesen, ekkor a felhasználás 45 millió euró volt.

Ezzel szemben az Államkincstárban pihenget mintegy 400 millió euró, arra várva, hogy a pályázókhoz kerüljön. No hát a pályázókat nem nagyon vigasztalja az a tény, hogy az ő pénzeiket deficitfinanszírozásra használják. Több körülmény vezetett ide. Jöhetett volna 25 százalék helyett 55 százalékos direkt agrárkifizetés is, de nem jött, csak a lengyelekhez meg a csehekhez ment, mert ott szenvtelen bürokraták helyett a gazdákkal rokonszenvező és velük együtt érző szakemberek tárgyaltak. Csak ez az egy tétel évente mintegy 300 millió eurótól fosztja meg a gazdákat, s ezáltal a magyar gazdaságot. Maga ez a tétel rendbe hozhatta volna a kifizetések és a pénzelosztás közötti egyenleget, már 2004-ben.

Szerepe volt a kudarcban annak is, hogy a kormány centralizált ott, ahol decentralizálni kellett volna, és decentralizált ott, ahol centralizálni kellett volna.

(12.20)

Megszüntette a hét régió regionális operatív programját, egybe vonta össze, és így a központi irányítás a nyakába zúduló húszezer pályázattal egyszerűen nem tudott mit kezdeni, a rendszer bedugult. Ugyanakkor nem ismerte fel, hogy a saját szintjén - a kormány szintjén - kézbe kellett volna venni a dolgokat. Hosszú ideig, több mint egy évig nem volt felügyelő miniszter, majd aztán volt egy darabig, aztán megint nem volt egy darabig; most egyébként a kelleténél sokkal több miniszter van, aki - itt a sémát bemutatta Nógrádi képviselőtársam - összevissza irányítgat, teljes a káosz, a zűrzavar, a miniszterelnök is tanácstalan az ügyben.

Káros volt a társfinanszírozások visszafogása is. Ezzel nem lehetett útját állni a duzzadó deficitnek, de a növekedési ütemet viszont sikerült alaposan lefékezni, ezzel a csatlakozók között az utolsó helyre kerültünk. Lehetne az a növekedés most, ha a Széchenyi-terv is megmarad meg az uniós pénzeket is felhasználjuk, akár 6-7 százalék is. (Szűcs Erika nevet.) Ennek az uniós forrással finanszírozott növekedésnek tudniillik, képviselő asszony, nincsenek forrásköltségei - lehet, hogy ezt nem érti ön, ezt én el tudom képzelni -, szemben a hitellel finanszírozott vagy a direkt tőkével finanszírozott fejlesztésekkel, ahol kamatot meg profitot kell fizetni, mese nincs.

No tehát, növekedés nincs, de vannak magas kamatok, elmaradtak az állami bevételek, és vannak helyette rendkívül magas deficitek. Az áfával is megbéklyózta a kormány a pályázókat: 25 százalék áfát tett rá nulla helyett, ráadásul vissza sem igényelhetik, ezért sokan nem pályáznak vagy visszaléptek.

A tények elleplezésére maradt a kommunikáció mint csodafegyver, ezúttal duplacsövű: nemcsak vaktöltényt pufogtat, de homokot is szór kellő mennyiségben a közvélemény szemébe.

Váltig tagadják, hogy rosszul állunk, égre-földre esküdöznek, hogy komolyan intézkednek, ezt szórja a puska egyik csöve; a másik csövéből meg az szól: 2007-től aztán fantasztikus dolgok következnek, zúdul ránk a pénz, több pénzünk lesz, mint amit annak idején a Marshall-segély adott, csak bizonyos dolgokat természetesen elhallgatnak. Az elszegényedetteket ez nem vigasztalja.

Bizonyságul szolgál a nemzetközi sajtóban megjelent statisztika a csőd- és felszámolási eljárásokról, ahol megint az élén vagyunk a sornak a huszonöt ország között; gyorsabb ütemben nő a munkanélküliség, nő a létbizonytalanság.

A puska mellett megszólalhatna egy vadászkürt is, ami azt harsogná, hogy a 2007-es csodára csak akkor várhatunk, ha addig rendbe hozzuk az uniós dolgainkat, és a forrásokat a polgári kormánynál megszokott 95 százalék feletti szinten vesszük igénybe. Erre, kedves képviselőtársaim, vajmi kevés az esély.

Köszönöm szépen. (Dr. Kelemen András tapsol.)




Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai