Felszólalás adatai

DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen nehéz helyzetben vagyok, amikor az egyet nem értő, illetőleg bíráló megjegyzésekre kell reagálnom, ilyenek ugyanis nemigen hangzottak el a vita során.

Én egyetértőnek tekintem a MIÉP álláspontját is, és mindjárt rá fogok térni, hogy miért. Fenyvessy képviselő úr azt mondja, hogy egyetért a MIÉP azzal, hogy legyen pontosan definiálva a kisebbségi közösség. Talán elkerülte a képviselő úr figyelmét, hogy a beszámoló is ezzel ért egyet. Azt mondja, hogy el kell választani az államot az egyháztól. A beszámolóban ez történik. Azt mondja, hogy a fogyasztási diszkriminációt etnikai üggyé emeljük, ugyanakkor elismeri, hogy csak akkor nem tekinti ő sem helytelennek ezt a magatartást, hogyha annak valamilyen egyéb oka van. Ebben is egyetértünk.

Azt mondja, hogy a cigányság tegyen sorsának javításáért. Bár ez messze meghaladja az országgyűlési biztos kompetenciáját, de egyébként ebben is egyetértünk. Azt mondja továbbá, hogy a munkaadó szabadsága kiterjed a munkatársak kiválasztására. Képviselő úr, a munka törvénykönyve szabályozza azt, hogy a munkaadónak mit lehet és mit nem lehet, és szinte biztos vagyok abban, hogy a képviselő úr a törvényesség álláspontjára helyezkedik, és azt gondolja, ami a munka törvénykönyvében benne van.

Szememre veti, hogy nem vizsgálok bankokat, hanem inkább a kocsmárosokat. Tisztelt Képviselő Úr! Nem vizsgálom a kocsmárosokat. A beszámolómból egyértelműen kiderül, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőséget szoktam vizsgálni mint állami hatóságot, nem a kocsmárosokat. Soha, egyetlenegyszer nem vizsgáltam egyetlen kocsmárost sem. Egyébként egyetlenegy kocsmáros nem jelentkezett nálam, és panaszkodott, hogy vizsgáltam volna őt. Ha megtettem volna, a kocsmáros nyugodtan mondhatta volna azt, hogy foglalkozzam mással, miután erre nincs hatásköröm. Ugyanígy nincs hatásköröm a bankokra. De azért annyit nem állok meg megjegyezni, hogy a cigányok viszonylag ritkán ügyfelei a bankoknak.

A bíráló megjegyzések közül tulajdonképpen egyetlenegy marad, ez pedig a Hende államtitkár úr által tett megjegyzés az úgynevezett antidiszkriminációs törvényre vonatkozóan. Biztos vagyok benne, hogy az én megfogalmazásom nem volt pontos, de én ezt nem állítom. És a beszámolóban olyan mondat nincs, amiből azt lehetne következtetni, hogy én egy egységes antidiszkriminációs törvény híve vagyok. Én az antidiszkriminációs jogi szabályozás híve vagyok. Egyébként ezt nemcsak én mondom, hanem ez az alkotmányból következik, hiszen az alkotmány nemcsak azt mondja, hogy megkülönböztetni tilos, hanem azt is mondja, hogy ezt bünteti.

Én csak azt mondom, hogy az alkotmánynak szerezzünk érvényt. Ebből a szempontból tulajdonképpen számomra minden megoldás elfogadható: mind az általános antidiszkriminációs törvény, mind pedig a joganyag antidiszkriminációs továbbfejlesztése, ha úgy tetszik. Én soha nem állítottam, hogy csak az egyiket vagy a másikat tartom elfogadhatónak.

Itt is engedjen meg egy szubjektívnek tűnő megjegyzést az angolszász rendszerre vonatkozóan: amikor bevezették nálunk az ombudsman intézményét, akkor igen gyakran hangzott el azoknak a részéről, akik nem nagyon kedvelték, hogy ez egy skandináv intézmény, és ezért nem illik a közép-európai talajba. Azóta, ma itt azt hallhattuk szinte minden hozzászóló szájából, hogy milyen kitűnően megállta a helyét ezen a talajon. Az sem kizárt, hogy skandináv helyett angolszász intézmények is megállnák a helyüket az európai jogrendben.

Egyébként - most már nem ombudsmanként, hanem a joggal foglalkozóként mondom - az angolszász és a kontinentális jogrendszer egymástól való megkülönböztetése picit, ha nem is idejétmúlt, de már nem azonos érvényű, hiszen Anglia ugyan továbbra is sziget, de az a jogrendszerére már nem igaz.

Az angolok rendkívül nagy utat tettek az elmúlt, mondjuk, húsz évben, amióta az Európai Unióhoz tartoznak, saját jogrendjük, egyébként ősi jogintézményeik részben vagy teljes egészében történő feladása tekintetében, és az angol jogrend távolról sem annyira angol már, mint amilyen volt.

Végül egy utolsó megjegyzés: Szentgyörgyvölgyi képviselő úr azt mondja, hogy furcsának találja, hogy mindössze egyetlen pozitívum van a jelentésben, és ez is ránk vonatkozik. Valószínűleg nem voltam megint csak eléggé világos, de én úgy emlékszem, hogy a jelentésben számos pozitív megjegyzés is van. Hadd mondjak ezek közül kapásból hármat: például a foglalkoztatási területen jelentkező jogszabályváltozások, például a rendőrség-cigányság kapcsolatrendszerét illetően, vagy például az ad hoc bizottság és az ombudsman között kialakult gyakorlatot illetően - és a sort lehetne tovább folytatni. Tehát az én olvasatomban az anyagban több pozitívum van, túl azon, amit a képviselő úr is említ.

Egyébként pedig ami az anyag alapvetően - ha úgy tetszik - negatív hangvételeit illeti, hadd idézzem Hende államtitkár urat, aki talán egy évvel ezelőtt, amikor egyszer arról beszélgettünk, hogy mi a különbség az én jelentésem és a kormány hasonló jelentése között, azt mondta, hogy a kettőnek nem azonos a műfaja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)