Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Elnök Asszony! Országgyűlési Biztos Hölgy és Urak! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a MIÉP képviselőcsoportja kialakította álláspontját a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolójáról, ennek a beszámolónak az első szembetűnő vonását abban érzékelte, hogy a tanulmány tartalmára alapvetően az egymással konkuráló emberi jogok nehezen összehangolhatósága nyomja rá a bélyegét. Csak a legfontosabbakat tudom ezek közül kiemelni a szűk hozzászólási időhatárra tekintettel.

Nem állapítható meg a nemzetiségek lakossági aránya és személyi köre. A nemzetiségek képviselethez való joga ezért már régóta konkurál azzal az adatvédelmi jogi korlátozással, hogy az állam nem vezet személyekre szóló nyilvántartást polgárainak nemzetiségi hovatartozásáról. Ennek az a következménye, hogy a nemzeti kisebbségi önkormányzatok megválasztása alkalmával a nemzeti kisebbséghez nem tartozó polgárok is szavazni tudnak. Emiatt magyar nemzetiségű választópolgárok tekintélyes részben vesznek részt a nemzetiségi önkormányzatok megválasztásában, és alakítják - szerintünk illetéktelenül - azok összetételét.

Ráadásul a nemzetiségi kisebbségi önkormányzatok általában nagyobb létszámúra becsülik az irányításuk alatt működő nemzetiségek létszámát, mint az 1990. évi népszámlálás során anonim módon megállapított statisztikai adatok. Ezen eltérések okai részben túlzásokból, részben a kettős identitás magas fokából, arányából fakadnak.

A MIÉP-frakció természetesen senki nemzetiségi hovatartozásának regisztrálását nem kívánja szorgalmazni, de ha a nemzetiségek hitelesen regisztrálni akarnák magukat - hogy aztán hiteles legyen az önkormányzatuk megválasztása is -, azt nem elleneznénk. Ebben a kérdésben mi azt fogadjuk el, amit ők jónak látnak.

Az egyházi élet területén is konkurálnak különböző, egymással ellentétes hatású jogok a beszámolóban. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény 11. §-a biztosítja azt, hogy különböző egyházi szertartások nemzetiségi anyanyelven is lebonyolíthatóak legyenek. Ugyanakkor alkotmányunk élesen szétválasztja az állami és az egyházi élet gyakorlatát. Ennek következtében az egyházak szuverének saját szertartásrendjükben. Ebből az következik, hogy az állam az anyanyelvű szertartások megszervezése vonatkozásában nem illetékes, hiszen közegei útján ilyenek lebonyolítására nincs rendeltetve.

A MIÉP képviselőcsoportja csak az érintett vallási közösségeken belül látja kieszközölhetőnek a vallási közösségeken belüli anyanyelvi jogok liturgikus gyakorlását. Az államot ebben a kérdésben hatáskör nélkülinek látjuk.

Sajátosan érdekes konkurenciát jelent a települési önkormányzat által képviselt lakosság önkormányzathoz való alapjogának viszonya a településen élő kisebbségek önkormányzathoz való alapjogával. A jelenlegi szabályozás következtében a gyakorlat az, hogy amikor települési önkormányzatot választ a lakosság, akkor kerülnek megválasztásra a kisebbségi önkormányzati képviselők is - mint jeleztem, szerintünk nem helyes módon. Az így összeválasztott két önkormányzat működése során gyakran konkurál egymással az önkormányzathoz való jog, illetve a kisebbségi önkormányzathoz való jog. A jelenlegi szabályozás sajnos nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi tekinthető kisebbségi, nemzetiségi közügynek. A nyelvi és kulturális belső ügyeken túlmenő kérdéskörök ugyanis gyakran az egész település közéletébe belefolynak.

A vállalkozások keretén belüli, a célszerű gazdálkodás és üzletvitel szabadságának joga is gyakran konkurál az etnikai diszkrimináció generális tilalmával. A beszámoló felhívja a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy vendéglátó-ipari szolgáltatásokat olykor megtagadnak a cigány etnikumhoz tartozó kisebbségektől. A jogsértőknek számtalan kézenfekvő indok áll rendelkezésükre: foglalt asztal, zártkörű rendezvény, telt ház stb. Nehéz a jogsértés bizonyítása ezekben az esetekben.

Van azonban, amikor megalapozott a szolgáltatás nyújtásától való elzárkózás. Ilyen indok lehet szerintünk például korábban kifogásolt magatartás tanúsítása, súlyosan leittasodott állapot, vagy korábban felhalmozódott és kiegyenlítetlen számlatartozások, és lehetne sorolni. Ilyeneket nem célszerű etnikai üggyé emelni.

Mostanság a fogyasztóvédelmi felügyelőségek láthatóan cigány származású ellenőrei próbavásárlásokat szoktak végrehajtani, és jogsértő magatartás tapasztalása esetén akár fogyasztóvédelmi bírság kiszabását is lehet alkalmazni a jogsértővel szemben.

Más szakterületű vállalkozások háza táján is előfordulhatnak diszkriminációnak minősíthető elzárkózások. Építőiparban érdekelt mesteremberek, kőművesek, ácsok, burkolók, asztalosok stb. vonakodnak nagy értékű munkák elvállalásától cigány származású megrendelők jelentkezése esetén. Vannak ügyvédek is, akik kerülik a cigány származású ügyfelek képviseletét - de vannak olyanok is, akik rájuk szakosodtak.

A MIÉP képviselőcsoportja nem vitatja, hogy ezek a sajnálatos diszkriminatív jelenségek itt-ott szórványosan és csekély mértékben előbukkannak. Reménykedünk azonban abban, hogy az érintett etnikai kisebbség is sokat fog tenni annak érdekében, hogy az iránta tanúsított ritka és szórványos előítéleteknek ne legyen táptalaja. Régi magyar mondás ugyanis, hogy kettőn áll a vásár.

A munkavállaláshoz való jog szintén konkurál a munkaadó személyzeti koncepciójának szabadságával. Javasoljuk figyelembe venni, hogy a munkaviszony létesítése a munkavállaló és a munkaadó között bizalmi viszonyt is jelent, amit nem lehet kikényszeríteni. Nincs tehát alkotmányos lehetősége annak, hogy az állam a szerinte hátrányosan megkülönböztetett polgártársaink foglalkoztatottságát kikényszerítse. Talán a közhasznú munka intézményének további szélesítése annak a biztosítására is alkalmas, hogy nemzetiségi és etnikai hovatartozástól függetlenül a település közösségének aktív részesévé váljon és így bizonyítson a munkában közreműködő polgártársunk.

A MIÉP-frakció nem tekinti sem kiútnak, sem eredménynek az országgyűlési biztos úr beszámolójának azt a részét, amelyben sikerként számol be arról, hogy kieszközölte a kormány egyes szabálysértésekről szóló, 218/1999. (XII.28.) számú rendeletében megfogalmazott szabálysértési tényállás - munkavállaló hátrányos megkülönböztetése - büntetési tételének 50 ezer forintról 100 ezer forintra történő emelését.

Ennek a szakasznak az alapján még egyetlen multinacionális cég, bank, pénzintézet humánpolitikai igazgatóját nem bírságolták meg. Nehezen is lenne bizonyítható a tényállás. Megállapítható azonban, hogy az országgyűlési biztos úr kocsmárosok és csaposok diszkriminatív magatartásának vizsgálatára irányította a figyelmét. Bankok, pénzintézetek, biztosítótársaságok, multinacionális cégek helyi vállalkozásai elkerülték a biztos úr figyelmét. A látókör ilyen mértékű beszűkülése nem tekinthető helyesnek, és a MIÉP képviselőcsoportja javasolja annak kiszélesítését.

Az országgyűlési biztos úr beszámolójának tartalmából kiolvasható, hogy a gyakran különböző, egymással konkuráló emberi és állampolgári jogok összecsiszolása helyett ezek közül az egyiknek a többi fölé helyezésére irányul az irodája tevékenysége.

(14.30)

Emiatt olykor szélmalomharc jellegű küzdelmekbe bonyolódik ez a jogvédő apparátus. Valószínűsíthető, hogy az érintettek egy része zaklatásként is éli meg ezeket az eljárásokat. Talán nagyobb társadalmi realitásérzék tanúsítása a hivatali munka folytatása során megelőzhetné az ilyen visszás érzések kialakulását. Itt az jelentene jelentősebb előrelépést, ha mesterségesen kialakított és gerjesztett problémák felnagyításának észlelése esetén az iroda munkatársai mértéktartóbb körültekintéssel és az okok reális feltárásával járnának el.

Összegezve: bár nagyon fontosnak tartjuk a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését, és úgy véljük, hogy ez alapjaiban beteljesedik, de mivel túl súlyosak a beszámoló megállapításainak és további célkitűzésének azok az elemei, amelyekkel a MIÉP képviselőcsoportja nem ért egyet, ezért a beszámolót összességében nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)