Felszólalás adatai

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor áttanulmányoztam ezt a törvényjavaslatot, pontosabban még ezt megelőzően, amikor a kormány bejelentette, hogy készül a magánorvosi gyakorlatot privatizálni, nagyon megörültem ennek a hírnek, és azt gondolom, hogy a parlamentben majd egy lelkes, pozitív ellenzéki hozzászólást fogok tartani, és támogatni fogom a kormányt ebben a tevékenységében, mert ezt egy jó hírnek tartottam.

Majd ezt követően elolvastam a törvényjavaslatot, az elsőt, a másodikat, a többit, a vitát végighallgattam, és sajnos nem tudok pozitív lenni. Úgy érzem, hogy tulajdonképpen összefoglalhatnám ennek a törvényjavaslatnak a helyzetét vagy ennek a vitának a summázatát: itt valójában nem is az önálló orvosi tevékenységről van szó, hanem azt hiszem, itt egy nagyon nagy porhintésről van szó.

Több képviselőtársam fölvetette, hogy itt a reformmal hogy állunk, többek között Bartha László képviselő úr a Fidesztől elmondta, hogy az előző kormány mit nem csinált meg. Én egyre inkább úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat egy igazi állatorvosi ló, amely magán viseli a Fidesz-kormányzásnak minden jellegzetességét. Engedjék meg, hogy a vita kapcsán egy kicsikét kilépjek ennek a törvénynek a kereteiből, és megmutassam önöknek, hogy miről is van itt szó.

Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy a Fidesz 1998-ban hogyan került kormányra. Lényegében az volt a szövege, hogy be kell fejezni a rendszerváltást, mert úgymond az előző kormány visszafelé forgatta az idő kerekét - ez rendben van, vegyük ezt egy normális választási fogásnak. Azonban nemrégiben Orbán Viktor miniszterelnök úr kijelentette, hogy kérem szépen, a rendszerváltás Magyarországon befejeződött. Nagyon szép gondolat, lássuk azonban, hogy mi van mögötte!

Ha visszagondolunk az előző másfél év kormányzásának történetére, azt látjuk, hogy a kormány összes valamirevaló intézkedése valaminek a visszavonásában merült ki, nem pedig valaminek a létrehozatalában. Félreértés ne essék: voltak helyes intézkedések is a visszavonások között, a Postabank menedzsmentjére gondolok, a társadalombiztosítási önkormányzat menesztésére, ezek jók voltak; voltak borzalmasak is, mondjuk, a nyugdíjreformnak az utólagos megtorpedózása.

De a lényeg, amit szeretnék mondani, hogy a reformok teljes egészében leálltak, és minden, ami történt, az valami korábbinak a visszavonása volt. Na már most, ha a Fidesz álláspontja szerint a rendszerváltás Magyarországon befejeződött, akkor az csak azt jelentheti, hogy ez azért van, mert az előző kormányzat befejezte a rendszerváltást, hiszen azóta reformokra nem került sor.

Hölgyeim és Uraim! Ez nem így van, és ennyiben igazat kell hogy adjak Bartha László fideszes képviselőtársamnak: az előző kormánynak nem sikerült minden átfogó reformot befejeznie. Nagyon sok munkát elvégzett, ezek között vannak olyanok is, amelyeket itt egyes képviselőtársaim negatívan említettek. De voltak olyan területek, gondolok a társadalombiztosítás reformjára vagy gondolok az egészségügyi ellátás átfogó reformjára, ezek már bizony a jelenlegi kormányra maradtak.

A praxisprivatizációnak nevezett törvénnyel kapcsolatban, maradjunk az utóbbinál, az egészségügyi ellátás átfogó reformjának a kérdésénél, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyi ellátás problémái valóban nyomasztóak, mindannyian emlékszünk a Fidesz választási programjára, ennek egy központi, hangsúlyos üzenete volt az egészségügy rendbetétele. Én magam is emlékszem, amikor Gógl úr - akkor még nem volt miniszter - a televízióban nagyon rokonszenvesen beszélt arról, hogy mi mindent kell csinálni az egészségüggyel. Ez egy nagyon helyes és jó üzenet volt, és azt kell hogy mondjam, hogy a polgárok joggal szavaztak a Fideszre, abban a hiszemben, hogy ezeket a reformokat a kormány teljesíteni is fogja.

Nyilván a magyar polgárok, de az orvostársadalom tagjai is arra várnak és arra vártak az elmúlt másfél év folyamán, hogy valami történjék az egészségügyben, a kormány végre hozzálásson legfontosabb politikai ígéretének teljesítéséhez, az egészségügy rendbetételéhez. Erre mit tapasztalhatnak ma, másfél év elteltével a polgárok milliói, orvosok, nővérek? Az egyik oldalon soha korábban nem látott alacsony fizetések, a végtelenségig lerobbant, eladósodott kórházak, az egészségügyi dolgozók heroikus küzdelme az egészségünkért, a másik oldalon azonban végtelen, érthetetlen pazarlás, napi küzdelem a társadalombiztosítással annak érdekében, hogy életmentő műtéteket meg tudjon finanszírozni.

Ebben a helyzetben kapta kézhez a tisztelt Országgyűlés a kormány, a Fidesz első olyan intézkedését, amelyben nem valamit visszavonni javasol, hanem amelyben valamit építeni szándékozik. Úgyhogy én ebből a szempontból szeretném a törvényjavaslatot vizsgálni.

Az első kérdés, hogy mennyire kíván ez a törvényjavaslat építeni, mennyire kíván az egészségügy reformjához hozzájárulni. Én úgy érzem, miniszter úr, hogy ez egy nagyon nagy porhintés!

(19.30)

Egy - írd és mondd! - három paragrafusból álló törvényjavaslattal nem lehetséges az egészségügy minden sebből vérző helyzetén javítani, de nem is hiszem, hogy igazából megpróbál. Már több kormánypárti képviselőtársam kifejtette, hol egyszerűbben, hol komplikáltabban, hogy az első lépés meg az egyszerűbb felől kell a bonyolultabb felé haladni, meg nagyon sok minden elhangzott. Én nem hiszem, hogy a törvényjavaslat bármely létező gondra megoldást nyújtana.

Úgy érzem, és ebben a tekintetben Bajor Tibor képviselő úrral vagyok hajlamos egyetérteni, hogy itt egy reklámfogásról van szó, a törvénnyel megpróbálnak megnyugtatni néhány száz, talán egy-két ezer háziorvost, az orvostársadalomnak mindössze egynegyedét; azonban a kórházakban, a szakrendelőkben dolgozó orvosok esetében jelentkezik a problémák legnagyobb része, ezek megoldása talán a legkomplikáltabb, és mintha nem is léteznének a kormány számára - ezt nagyon nagy gondnak tartom.

De legalább a háziorvosok, a házi gyerekorvosok és a fogorvosok számára ez a törvényjavaslat valódi előrelépést jelentene! Itt a második porhintés, tisztelt miniszter úr, ugyanis itt privatizációról valójában szó sincsen, sem a rendelők, sem az eszközök, gyakorlatilag semmi nem kerül a háziorvosok tulajdonába, kizárólag a háziorvosi jogosultság, a működési jog, ez azonban nem is a kormányé. Sokat gondolkodtam azon, hogy miben merül ki ez a háziorvosi jogosultság, hiszen ezt vagy öröklik, vagy megveszik, vagy a kamara javaslatára az önkormányzat köt szerződéseket, tehát az automatizmusok száma meglehetősen kevés. A fő probléma azonban az, hogy mi ennek a jogosultságnak a közgazdasági tartalma. Surján László képviselő úr, ha jól látom, elhagyta a termet, részben érthetően kikérte magának, hogy ezt a piaci kocsmával keverjék össze, de az a helyzet, hogy az orvosi kamara által finanszírozott vagy legalábbis a kezelésében megjelent és erről szóló újság is egy praxispiacnak hívja ezt az egész kérdéskört. Érdekes áttanulmányozni ezt az újságot, hogy pro és kontra milyen érvek merülnek fel ebben.

Ha elgondolkodunk azon - és ezt nem ebben olvasom -, hogy az a háziorvos, aki működési jogosultsághoz jut, ugyanakkor kapja a fizetését, gondolom, az önkormányzattól, hiszen ha jól értettem a vitában - ezt korábban nem is tudtam -, itt a finanszírozásban az égvilágon semmilyen változás nem történik, akkor mi is ennek a praxisnak a tartalma, mitől van ennek értéke.

Tisztelt Képviselőtársaim! Brutálisnak fog tetszeni, és előre elnézést kérek, mégis hadd mondjam ki, hogy mire gondolok: itt az érték nem más, mint a paraszolvencia, a paraszolvencia iránti vágy, annak a reménye, hogy milyen paraszolvenciához lehet hozzájutni egy adott orvosi körzetben. Ettől lesznek olyan körzetek - nem véletlenül mondta Surján képviselő úr a Rózsadombot, mások beszélnek a szegény tanyavilágról -, ahol a praxis értéke nagy lesz, hiszen az orvosok nagy paraszolvenciára számíthatnak, másutt pedig kevesebb. Ha jól értem, hogy a kormányzat a paraszolvenciához való jogosultságot kívánja privatizálni, úgy érzem, hogy ez több mint kétes.

A második baj, amit szeretnék megemlíteni, hogy a Fidesz valamikor pontosan tudta azt, hogy az ingyenes privatizáció nem egy jó dolog, hátrányokkal jár. Félreértés ne essék, nem sajnálom az orvosoktól azt, hogy kapnak egy kis ajándékot, meg is érdemelnék, mármint akkor, ha azok kapnák, akik megérdemelnék.

Itt egy kis vitám van Keleti György képviselő úrral, aki az imént az mondta, hogy a polgármesterek nem ismerik ezt a törvényt. Annyit ismernek belőle, képviselő úr, hogy hallották a hírét, hogy jön, és háziorvosok egész sorának mondták fel a szerződését még a törvény hatálybaléptét megelőzően. Miért? Csak spekulálni tudunk: azért, hogy haverok, klientúra különböző orvos tagjai kapjanak kinevezéseket annak érdekében, hogy amikor a törvény hatályba lép, akkor már ők kerüljenek kedvező helyzetbe. Ez a nagyon piciny, az egészségügy egészét nem érintő, igazi előrelépést nem mutató porhintés is magában hordozza a korrupció minden lehetőségét, és sajnos számos információ van arról, hogy a hatalmon lévők máris igen sűrűn élnek ezzel a lehetőséggel.

Engedjék meg, hogy tovább vizsgáljam ezt a törvényjavaslatot, annál is inkább, mert a Fidesz nyolc évben eltöltött ellenzékisége alatt, ezt elismeréssel szeretném mondani, igen sokszor megizzasztotta a kormányokat, erről nemcsak mi, a szocialisták, az MDF-esek is tudnának mesélni. Azt gondoltuk, hogy amikor a kormány hatalomra kerül, akkor a szakszerűség fog dominálni a törvényjavaslatokban, és a törvények szakszerűen, gondosan lesznek megfogalmazva. Egészen őszintén csodálom, és a mai vita ezt nagyon pontosan mutatta, érthetetlen, hogyan lehetséges egy ennyire átgondolatlan törvényjavaslatot idehozni a parlament elé.

Amikor a miniszter úr azt mondja, hogy a gyakorlat majd kihordja, és majd megoldódnak ezek a dolgok... (Dr. Gógl Árpád tagadólag rázza a fejét.) Ha rosszul emlékszem a válaszra, akkor elnézést kérek, valaki itt a vita hevében mondta; nem akartam megbántani, egyáltalán nem volt szándékomban. Ha nem gondoljuk végig a problémákat, hanem arra gondolunk, hogy ezeket az élet megoldja, akkor rengeteg kárt fogunk okozni nemcsak az orvos-beteg viszonyban, az orvosok helyzetében, egyáltalában ebben az átalakulási folyamatban.

Engedjék meg, hogy mindössze három problémával foglalkozzam, holott ebben a vitában már 20-30, ha nem 50 ilyen problémára képviselőtársaim felhívták a figyelmet. Az egyik a helyi önkormányzatok kérdése, sok szó esett már erről. A törvények értelmében a háziorvosi hálózat megszervezésének joga a települési önkormányzaté, és az ő felelőssége is az ellátás.

Természetesen azt a javaslatot, amit a kormány annak idején benyújtott, nem lehetett megszavazni, mert alapvető kérdésekre nem adott választ, mint ahogy ma sem kapunk választ például arra a kérdésre, ha a kamarának lesz joga megnevezni azt az orvost, aki jogosult lesz a háziorvosi praxisra, akkor azzal az önkormányzatnak kell-e szerződnie. Gondolom, igen. De minek alapján? Terheli-e szerződéskötési kötelezettség, vagy egyáltalán a dolog hogyan fog működni?

Egy második elem, amit azért szeretnék képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, mert az eddigi vitában nem volt erről szó, ez pedig az, hogy a háziorvosi praxisnak az egyik fő értéke a betegek kórtörténete, a leletek, azok az információk, amelyek részben papíron, részben számítógépen, részben pedig az orvos fejében a betegekről rendelkezésre állnak. Ha egy orvos eladja a praxisát, akkor át kell adnia ezt a dokumentációt az utódjának, ellenkező esetben nem adott át semmit, csak egy üres rendelőt, más lényegében nem történik. Igen ám, de az egészségügyről szóló törvény értelmében, egyébként helyesen, az egészségügyi dokumentáció tartalmával - legalábbis részben - a beteg rendelkezik. Miféle praxiseladás lesz az, ahol a nyugdíjba vonuló vagy más tevékenységet folytató orvos nem is jogosult garantálni a vevőjének vagy pedig az örökösnek azt, hogy ezeket az információkat, a praxis lényegét át fogja vagy át tudja adni a számára?!

Erről a problémáról a törvényjavaslat mintha tudomást sem venne, márpedig meglehet, hogy ezen az apróságon még az ebben a törvényjavaslatban meglévő maradék jó szándék is kisiklik a végén.

A harmadiknak egy olyan példát választottam, ahol a kormány észleli a problémát, de a javasolt megoldás elégtelen. Jön az örökölhetőség kérdése, mi történik akkor, ha az örökös nem rendelkezik ilyen jogosítvánnyal. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy akkor hat hónap elteltével el kell adni. Hogy kell eladni, miképpen, kisajátítják, ha nem adja el, erre a törvényjavaslat nem ad választ, de a fő kérdés az, hogy addig a hat hónapig, mert, mondjuk, végül eladja valakinek, mi történik a beteggel. A polgárnak tilos betegnek lennie addig, amíg nem tisztázódik egy adott körzetben, hogy ki az a háziorvos, aki jogosult a praxist folytatni? Úgy érzem, ezek nagyon komoly kérdések.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat nem is ambicionálja, amint mondtam, hogy az egészségügy átfogó problémáihoz hozzászóljon, ahol pedig hozzászól, ott ez egy porhintés, és rosszul, szakszerűtlenül teszi. Az elmúlt időszak pedig egy kutyakomédia, tisztelt Országgyűlés, amelyen azért nem tudunk nevetni, mert a poénok az orvoson csattannak. Az ellenzék volt itt a felelős, rendkívüli ülést tartunk, holott holnap már megkezdődik a rendes tavaszi ülésszak. Úgy érzem, hogy a kormányzat és a kormánytöbbség jobban járt volna, ha elfogadja azt a helyzetet, hogy a Kisgazdapárt, amely számára a bábolnai vezető fontosabb volt, mint a praxisjog, megbuktatja ezt a törvényt, és elfeledkezik róla addig, amíg nem képes arra, hogy egy jobb, koherensebb és főképpen egy valódi reformot, az egészségügy valódi reformját jelentő törvényjavaslatot visszahozzon.

(19.40)

Tartok attól, hogy a Fidesz megint áterőszakolja az akaratát; az igazi vesztes persze az orvostársadalom lesz, az egészségügy egésze és mi mindannyian, magyar polgárok, akik egy Európai Unió küszöbén álló sikeres országban nem vagyunk képesek egy bennünket megillető egészségügyi ellátáshoz hozzájutni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)