Készült: 2024.03.28.21:13:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

77. ülésnap (2015.05.28.), 14. felszólalás
Felszólaló Font Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:54


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban számos vitát folytattunk le akár a költségvetésre hivatkozva is a magyar mezőgazdaságról, és figyelemmel kísértük különösen az ellenzéki kritikákat, amelyek minden évben gyakorlatilag a mezőgazdaság halálát látták az aktuálisan benyújtott költségvetésben. Nem csodálkoznék, ha valami hasonlót hallanánk majd a további ellenzéki felszólalások közepette.

Ugyanakkor mi történt a mezőgazdasággal? Hál’ istennek az, ami a magyar gazdaság egészével: 2010 után stabilizálódott, és azok az intézkedések, amelyek véleményünk szerint a mezőgazdaság fejlődését szolgálták, beváltották a hozzáfűzött reményeket. Természetesen van egy olyan faktora a mezőgazdaságnak, ez az időjárás, a természet, amit nem tudunk befolyásolni. Ez volt az egyedüli faktor, az egyedüli tényező, az időjárási csapások, amelynek következtében a mezőgazdaság némely évben nem tudta hozni azt az eredményt, amelyet elvileg reméltünk. Ilyen volt például a 2012-es év.

2013-ban azt mondtuk, hogy egy nagyon szép eredményt hozhat a mezőgazdaság. Így is történt. Az ellenzéknek akkor az volt a kritikája, hogy könnyű volt az előző évi rossz terméseredményhez viszonyítani a ’13-as év nagyszerű eredményét. Csakhogy nem a viszonyítási számok tükrében volt nagyon jelentős a ’13-as év eredménye, hanem az össztömegszám tekintetében is jelentős volt. Akkor meg azt mondták, hogy a ’14-es költségvetés egy pusztító költségvetése lesz a mezőgazdaságnak, nem lehet a ’13-as évet tovább fokozni. Most már tudjuk, hogy a ’14-es év meghazudtolt minden ellenzéki kritikát, és az általunk megalapozottnak vélt költségvetés nyomán ‑ de tegyük hozzá, ez esetben az időjárási faktor is segített, ezt ne felejtsük el ‑ a 2013-as évet is meghaladó eredményt hozott a 2014-es év.

A magyar mezőgazdaságnak sok szerkezeti dilemmával és problémával kell szembenéznie. Az egyik természetesen az, hogy képesek vagyunk-e a feldolgozóipar felé elvinni a megtermelt alaptermék-mennyiséget ‑ amelyeknek az előállításában rendkívül jók vagyunk ‑, főleg a szántóföldi növénytermelés által megtermelteket. A másik pedig az, hogy a foglalkoztatás kérdéskörében a mezőgazdaság a helyén van-e, tényleg annyi-e az alkalmazott munkaerő, amennyit a mezőgazdaság normális termelési körülmények között elbír. A harmadik rész pedig az örökös vita, hogy vajon az elsődleges feldolgozóüzem ‑ én így nevezem ‑, az állattenyésztés megfelelő nagyságrendű-e, minden eszközt rendelkezésre bocsátunk-e az állattenyésztőknek, illetve hogy van-e további fejlődési lehetőség. Tehát a feldolgozóipar, az állattenyésztés és a foglalkoztatás vált kulcskérdéssé a mezőgazdaságban.

Nyugodtan mondhatom, hogy az elmúlt időszak minden egyes évében egyre biztatóbb eredményeket kaptunk. Úgy látom, hogy a megtett intézkedések eredményesek voltak, például az, hogy a sertéságazat fejlesztésére külön miniszteri biztos kinevezésével próbáltunk hatni. A többi állattenyésztési területet nem is sorolom, hiszen a szarvasmarha és a juh területén igen jelentős volt egyrészt a stabilizálás, másrészt a fejlődésünk, még a válság időszakában is; a sertés szokott egy bizonytalan tényező lenni.

A feldolgozóiparral vannak gondok, mert egy sajnálatosan téves logikán alapuló privatizáció következtében 1990-94-98 környékén tönkretették, megsemmisítették a globális élelmiszerfeldolgozó-bázisunkat. Ennek az újraépítése, gerjesztése nem egyszerű, de főleg a vidékfejlesztési források tekintetében, valamint az egyéb, vállalkozóknak szóló fejlesztési források tekintetében láthatóan jelentős az elmozdulás. Abban persze ne reménykedjünk, hogy olyan nagyságrendű, globális feldolgozócentrumok, mint a szocializmus időszaka alatt a Nagykőrösön vagy Kecskeméten működött konzervgyárak, ahova odahordták Magyarország összes gyümölcsét, újragerjednek, de a tészek, a termékértékesítő szervezetek, tehát szövetkezések által beindított üzemek ‑ amelyekből már jó néhány van ‑, feldolgozóüzemek lesznek, lehetnek azok, amelyekkel le lehet fedni ezt a területet.

(9.00)

És nyilvánvaló, hogy az élelmiszer-feldolgozás másik kritikus része az állattenyésztés és az arra alapuló hús- és élelmiszer-feldolgozás. Itt kőkemény a verseny, ez tükröződik a támogatásokban is, hiszen egyike vagyunk azon országoknak, akik a legnagyobb nemzeti forrást tesszük hozzá a veszélyeztetett ágazatoknak évről évre, ez 70-80 milliárd nagyságrendű összeg, jelenleg is megtalálható a költségvetésben.

A harmadik nagy láb, a kérdés: a foglalkoztatottság. Úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdaság itt segíthetne még nagyon jelentősen a nemzetgazdasági problémán. Általános probléma, ugye, a magyar foglalkoztatottság kérdésköre, jelentős előrelépést tudhatunk magunk mögött az elmúlt 4,5-5 évben, de talán a mezőgazdaság lehet épp az, amely ebben még segíteni tud. Hogyan? Véleményünk szerint nem tartható fenn a munkaerőt nemigen alkalmazó szántóföldi, nagyüzemi növénytermesztés modellje. Ezt, ugye bizonyítja ‑ nem akarok ezzel vitát megnyitni, de ‑ egyrészt a földforgalmi törvény korlátos földtulajdonlást engedélyező modellje. A véleményünk az, hogy ezen belül viszont kőkeményen a kézimunkaerő-igényes mezőgazdasági szektort kell fejleszteni. Ez pedig a zöldség-gyümölcs termesztés, a fóliás növények, üvegházi növények és hajtatott növények termesztése, a szaporítóanyag-termesztés. Ebben jelentős forrás van, bővülési lehetőség a foglalkoztatásra. Ezt a foglalkoztatási területet kell erősíteni, erre irányulnak a hamarosan megnyíló pályázatok.

A 2016-os év lesz az első teljes év, amikor az új európai uniós feltételeknek megfelelően kell felhasználni a magyar gazdák rendelkezésére bocsátott forrásokat. Egy jelentős vidékfejlesztési és egy jelentős direkt támogatási rendszerben, amely feltételekhez kötött, de például, hadd említsem meg, hogy az EU is, úgy látszik, úgy gondolkodik, ahogy mi, hogy a kézimunkaerő-igényes zöldség-gyümölcs ágazatra külön hektáronkénti forrásalapot biztosít. Az idei, épp a napokban letelt pályázati benyújtási határidő volt az, amikor ezeket az új forrásokat már meg lehetett igényelni.

Nem kerülhetjük meg a kritikus területeket sem, így például a tejágazat kérdését. Hozzáteszem, hogy a kívülállók értsék, nem magyar problémáról van szó. Az Európai Unió döntése értelmében felszabadultak az úgynevezett tejkvóták. Ez egy rendkívül nehéz, küzdelmes helyzetet okoz, főleg az Unióhoz utólagosan csatlakozott országok számára, akik messze kisebb tőkeerővel, infrastruktúrával és termelési tényezőkkel rendelkeztek, mint az Uniót alkotó országok, akik több tíz éven keresztül kizárólag ezen a területen kaptak nagyon jelentős forrásokat. Így aztán tudom, ismerem, hogy kinyílt újra a vita, hogy mi lesz a tejágazattal.

Ez az elődkormányoknál is nagyon komoly fejtörést okozott, kisebb-nagyobb problémákkal, de az ügyet kezelni lehetett. Komoly kihívás előtt állunk, nem menekülhetünk e kérdés elől, de úgy látom, hogy a tejtermelő tehénágazat, amely a legveszélyeztetettebbje ennek a kérdéskörnek, körülbelül 50 milliárd forintos pótlólagos támogatással talán ezt a kérdést továbbra is fedezni tudja. Természetesen több pontból tevődik össze ez az elég nagy összegnek hallatszó 50 milliárd forint, amely külön a tejtermelés és a tej literalapú támogatását is jelenti.

Összességében a 2016-os költségvetési tervezetünk, ha az össz-számok tekintetében nézem, továbbra is azt a fejlődést mutatja, amit 2010-ben megkezdtünk. Nem nagy léptékű, de mégis mintegy 5 milliárd forinttal nagyobb a mezőgazdasági fejezet támogatottsága a 2015-ös évhez képest, tehát az összköltségvetése, és ezen belül a direkt támogatás is néhány milliárd forinttal nagyobb, mint a 2015-ös évé. A 2015-ös év márpedig egy jelentős támogatási növekményt mutatott a 2014-es évhez képest, úgyhogy ha úgy tekintem, a mezőgazdaság azt a stabilitást, amit elért, minden bizonnyal tartani tudja.

És ha azoknak a területeknek, amelyeket megemlítettem ‑ a foglalkoztatás, a feldolgozóipar bővülése és lehetősége ‑, ha ezekre külön az európai uniós forrásokat is felhasználva támogatást tudunk adni, akkor állítom, hogy a ’16-os év is, az időjárási faktort nem számítva, mert ezzel nem tudunk mit kezdeni, egy jelentős tényezője lehet a magyar GDP hozzáadott értékének. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai