Készült: 2024.03.29.16:07:20 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 24 2010.09.14. 30:33  21-167

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Államtitkár Urak! Az Állami Számvevőszék alkotmányos feladata az Országgyűlés költségvetési joga gyakorlásának elősegítése. Az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve a zárszámadás ellenőrzésével hozzájárul ahhoz, hogy a költségvetés végrehajtásáról lefolytatott parlamenti vita útján az előző év gazdálkodása lezárható legyen.

Ezúttal sajátos helyzetben folyik a parlamenti vita. A tavaszi országgyűlési választásokat követően ugyanis az új kormány nyújtotta be az Országgyűlésnek a korábbi kormány gazdálkodását minősítő 2009. évi zárszámadási törvényjavaslatot.

A zárszámadás ellenőrzésének célja a törvényjavaslat megbízhatóságának értékelése és annak elősegítése volt, hogy a beszámoló valósághűen tükrözze a pénzügyi folyamatokat. Azt értékeltük, hogy a központi költségvetési fejezetek és a fejezeti jogosítványú szervek beszámolói, továbbá a közvetlen bevételek és kiadások elszámolásai és maga a törvényjavaslat megfelelnek-e a vonatkozó törvényi előírásoknak, számviteli alapelveknek, és így a pénzügyi, valamint a vagyoni helyzetről, a gazdálkodásról a valóságnak megfelelő, megbízható képet adnak-e. Ezzel szoros összefüggésben a számvevőszéki kontroll fókuszpontjában állt a törvényjavaslat dokumentumának törvényességi és számszaki ellenőrzése, ami a tartalom, a szerkezet, az államháztartási törvény előírásainak teljesítését, valamint a dokumentum külső és belső egyezőségének értékelését, minősítését jelenti.

Az ellenőrzés lényeges, a közkeletű közgazdasági zsargonnal élve hozzáadott értéket képviselő eleme számos olyan javaslat is, amelyek a zárszámadás megbízhatóságának és a gazdálkodás, a pénzfelhasználás átláthatóságának erősítését szolgálják. A javaslatok összképe sajátos tükör is, kifejezésre juttatja, hogy a zárszámadás szemszögéből melyek a tipikus hibák, a visszatérő hiányosságok. A javaslatok éppen ezek kijavítását és jövőbeni előfordulásuk megelőzését igyekeznek elősegíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Miben áll megállapításaink lényege, miképpen összegezhetem ellenőrzésünk tapasztalatait?

Az Állami Számvevőszék és a beszámolók vizsgálatában vele együttműködő 12 fejezet belső ellenőrzési részlegei, a Számvevőszék honlapján megtalálható módszertanok alkalmazásával, a központi költségvetés kiadási főösszege mintegy 82 százalékáról mondtak minősítő véleményt. Ezek szerint a vizsgált körben a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak teljesítési adatai, eltekintve az állami vagyonnal kapcsolatos adatoktól és néhány más, el nem fogadott beszámolótól, összességében megbízhatóak. A zárszámadási dokumentum jellemzően megfelel az államháztartási törvény előírásainak. Igaz, éppúgy, mint az előző években, néhány előírás teljesítése csak részleges vagy elmaradt. A teljesítés megítélését rontja, hogy a vonatkozó rendelkezések nem teljesek és nem egyértelműek.

Összesen 55 javaslatot tettünk, amellyel a kormány képviselői a bizottsági viták során egyetértésüket is jelezték, amelyek elsősorban a zárszámadásról való beszámolást, annak kapcsán a költségvetés tartalékaira vonatkozó szabályozást, továbbá mint kiemelt, fontos terület, az állami vagyongazdálkodást, valamint a belső kontrollrendszereket érintik, és más szabályozástechnikai teendőkre is ráirányítja a figyelmet.

Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy az Európai Unió egészében a válság elleni intézkedések nyomán a közösségi szintű GDP-arányos deficit a 2007. évi 0,8 százalékáról 2009-ben 6,9 százalékra emelkedett. A deficitfinanszírozás szinte minden országban megnövelte az államadósságot. A maastrichti 60 százalékos célérték fölött helyezkedik el az adósságráta nemcsak több mediterrán országban, hanem például Németországban, Franciaországban, Hollandiában és az eurózónán kívül nálunk, Magyarországon, valamint Nagy-Britanniában is. Ugyanakkor 2008 őszén a költségvetés tervezésekor a válság ténye és mélysége már ismert volt az ország vezetése számára, továbbá az is tudható volt, hogy Magyarország eladósodottságából adódó kiszolgáltatottsága nem teszi lehetővé a hiány és ezzel együtt az államadósság növelését.

A kormány beszámolójában foglaltakat megerősítve jelentésünk is leszögezi: az államháztartás teljes egyenlegének 2009. évi hiánya közel 30 százalékkal meghaladta az előirányzatot, elérte a GDP 3,9 százalékának megfelelő mértéket, a központi költségvetés tervezettnél 10 százalékkal magasabb, GDP-arányosan mintegy 2,8 százalékos hiánya ugyan mérsékeltebb a 2008. évinél. A központi költségvetés közel 19 ezer milliárd forintnyi bruttó adóssága 6,9 százalékkal felülmúlja a tervezettet, és 4,8 százalékkal a 2008. évi tényadatot. A GDP-arányos adósságállomány a betétként elhelyezett IMF- és EU-hitelrésszel együtt 72,7 százalék, ami 4,5 százalékponttal magasabb az előző évinél. Kockázattal jár, hogy a devizaadósság aránya az elmúlt években nőtt, és 2009 végére megközelíti a 45 százalékot.

Megjegyzem, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól kapott hitelből az elmúlt évben lehívott összeget az állam az esedékes adósságtörlesztésekre fordította. Itt azonban számolni kell bizonyos kockázattal is, mivel a piaci árnál kedvezőbb devizahitel rövid távú előnyös kamatmegtakarítási hatása középtávon eltűnhet a várható jegybanki veszteség költségvetési megtérítése folytán. Ellenőrzésünk 2012-re mintegy 50 milliárd forint ez irányú költségvetési terhet valószínűsít.

A költségvetés végrehajtása szempontjából is megkülönböztetett figyelmet érdemel, hogy magas államadósságunk visszafizetésének kockázata kedvezőtlen az ország külső megítélése szempontjából is, erősíti a nemzetgazdaság sebezhetőségét is.

A fentieket szem előtt tartva lényegesnek tartottuk jelentésünk összegző részében annak kiemelését, hogy a magyar nemzetgazdaság hitelességének megítélése szempontjából kulcsfontosságú a kitűzött hiánycél betartása. A takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény előírja az elsődleges költségvetési többletet, valamint azt, hogy elejét kell venni a reáladóssági szint emelkedésének. A törvényben foglaltak valóra válása lehetővé tenné, hogy érzékelhető gazdasági növekedés esetén csökkenjen az adósságráta, a GDP-arányos adósságállomány, s így tágulhasson a kormány mozgástere.

(10.30)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ismert tény, hogy 2008 őszén meglehetősen sok bizonytalansági tényező övezte a költségvetés kialakítását. Ezt jól érzékelteti, hogy október folyamán egy eredeti és egy átdolgozott költségvetési törvényjavaslat is készült. Valójában ez utóbbinak a kormány módosítójavaslat-csomagjával átformált makropályára épülő változata képezte végül a parlamenti vita tárgyát. Az Állami Számvevőszék az eredeti, valamint az átdolgozott törvényjavaslatot is véleményezte, majd pedig a költségvetési bizottság kérésére észrevételeket fűzött a benyújtani tervezett módosító javaslatokhoz is. Rávilágított arra, hogy a megváltozott bevételi sarokszámok nem tükrözik megfelelően az eredeti javaslat átdolgozásának indokául szolgáló problémákat és kezelési lehetőségeiket.

A mostani beszámolás tárgyát képező törvényjavaslat kimunkálása rendhagyó megoldásokat igényelt a tervezés záró fázisában, ám a tervezési tevékenység a megfelelő szakaszokban sem mindenben felelt meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Igaz az is, hogy a válságkezelés szerte a világon sok bizonytalansággal járt. Napjainkban is ellentmondóak a mértékadó nemzetközi pénzügyi szervezetekben és tudományos kutatók körében a válság kimenetelére vonatkozó megítélések. Mindezek ellenére aligha kétséges, hogy annak idején a kormány költségvetést megalapozó tervezési tevékenységében bizonytalanságok és hibák is voltak. Elsősorban a bevételeket és az államadósságot is befolyásoló növekedési, beruházási, foglalkoztatási és fogyasztási tényezők körében nem súlyuknak megfelelően számoltak a kockázatokkal, holott például az Állami Számvevőszék és kutatóintézete is figyelmeztetett a kockázatokra, amelyek jelentős része, például az adóbevételek elmaradása igazolódott is.

Ahogyan arra jelentésünk is utal, alapvetően a makrogazdasági folyamatok tervezettnél kedvezőtlenebb alakulására vezethetők vissza a költségvetési törvényben foglaltaktól való eltérések. Ezeket távirati stílusban úgy lehet összegezni, hogy az adóbevételek számottevően elmaradtak a törvényi előirányzattól, az adó- és illetékhátralékok tovább nőttek, több kiadási tétel meghaladta az előirányzatot, és az elkülönített állami pénzalapok, valamint a társadalombiztosítási alrendszer is hiánnyal zárt, ugyanakkor a 2009. évi finanszírozás végül is biztosított volt.

Ellenőrzésünk alapján néhány elgondolkodtató tényt, adatot, összefüggést szeretnék a tisztelt képviselő hölgyek és urak szíves figyelmébe ajánlani. A hiány mérséklése érdekében a kormány 101,2 milliárd forintot zárolt, emellett 500 milliárd forintot meghaladó maradványtartási kötelezettséget is előírt a felügyelete alá tartozó szervezetek részére. Az adóbevételek összességében közel 6,5 százalékkal, 415,6 milliárd forinttal elmaradtak a törvényben előirányzott 6524,2 milliárd forintos összegtől. Az Állami Számvevőszék a költségvetés véleményezésekor különösen a társasági adó, a személyi jövedelemadó, a társas vállalkozások, valamint a magánszemélyek különadójának teljesíthetőségét minősítette magas kockázatúnak. E négy adónem bevételi terve 2827,5 milliárd forint volt, a teljesítés azonban 385,4 milliárd forinttal, 13,6 százalékkal volt alacsonyabb. Mindezt az általános forgalmi adóból és jövedéki adóból származó 72,2 milliárd forint többletbevétel csak mérsékelni tudta, amelyet ezen adónemek 2009. július 1-jei emelése eredményezett, mivel a kisebb adók bevételei is elmaradtak a tervezettől.

Az adó- és illetékhátralékok öt év alatt több mint kétszeresére, 1723 milliárd forintra nőttek. Ezen belül a felszámolással érintett hátralékok megháromszorozódtak, és az állomány 70 százaléka a nem működő adózók körében keletkezett. Az Európai Uniótól származó, költségvetésen belüli és kívüli források együttes nagyságrendje 1200 milliárd forintnyi összeg, több mint ötszörösen meghaladta a teljesített hazai befizetési kötelezettséget. A költségvetésben megjelenő uniós források azonban 8 százalékkal, 72,3 milliárd forinttal elmaradtak a tervezettől. A központi költségvetési eszközök felhasználása viszont 24 százalékkal, 43,5 milliárd forinttal túllépte a tervezett előirányzatot. Ez az együttesen 115,8 milliárd forint a költségvetés teljesítésének szempontjából hiánynövelő kockázati tényezőt jelentett 2009-ben.

Több kiadási tétel meghaladta az előirányzatot, így a költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai 365,9 milliárd forinttal voltak magasabbak a tervezettnél. 2009-ben is magas és növekvő volt a költségvetési szervek tartozásállománya, az adósság azonban csak átmeneti, likviditási jellegű volt. A központi költségvetés tartalékainak előirányzata az elmúlt évben összesen 192 milliárd forint volt, ebből 90,4 milliárd forintot használtak fel, az összes tartalék 47,1 százalékát. A tartalékok hasznosítását vizsgálva a megelőző évekhez hasonlóan azt tapasztaltuk, hogy a felhasználás nem felelt meg az államháztartási törvény előírásainak. Ezúttal az általános tartalék mintegy 60 százalékát elérő mértékben került sor olyan feladatok finanszírozására, amelyek nem minősülnek előre nem tervezhetőnek vagy elháríthatatlan okok folytán elmaradó bevétel miatt pótlandónak.

Az elkülönített állami pénzalapok 465,2 milliárd forint bevételével szemben 496,5 milliárd forint, az állami költségvetési kiadások 5,4 százaléka állt. A 31,3 milliárd forintnyi negatív egyenleg alapvetően az alapok kiadásaiból 86 százalékkal részesedő Munkaerő-piaci Alap 58,6 milliárd forintos hiányára vezethető vissza. Az alap pénzügyi helyzetének romlását a kiadásainak összetételében bekövetkezett kedvezőtlen elmozdulás okozta. Nevezetesen az, hogy megnövekedett a költségvetési befizetés, és csökkentek az aktív eszközök, az alap célját, rendeltetését szolgáló alapvető felhasználás.

A társadalombiztosítási alrendszer teljesített bevételi főösszege 4128,9 milliárd forint, a kiadási főösszege pedig 4285,6 milliárd forint volt. Az alrendszer az előirányzott 8,9 milliárd forinttal szemben 156,7 milliárd forint hiánnyal zárt, ami elsősorban a járulékbevételek számottevő elmaradására vezethető vissza. E hiány döntően az Egészségbiztosítási Alap körében keletkezett, ott viszont 17-szer nagyobb volt, mint az előirányzat. Ilyen körülmények között a gyógyító-megelőző ellátás finanszírozása folyamatos beavatkozást igényelt, mert a kiadásokat a bevételkiesés ellenére is tartani kellett, ennyi eredménnyel járt ez.

Tisztelt Ház! Ellenőrzésünk legfőbb rendeltetése, jelentésünk mondanivalójának lényege a beszámolók megbízhatóságának minősítése, amit évek óta az angol partnerszervezetünk auditálási metodikájának felhasználásával végzünk. A módszer lényege, hogy nemcsak a hibákat tárja fel, hanem a beszámolók, elszámolások hitelességét is tanúsítja. Szinte teljes, 95 százalékos bizonyossággal garantálja, hogy a hibák összességében nem haladják meg a kiadási főösszeg 2 százalékát. A fejezetek belső ellenőrei mellett, az újabb keletű törvényi szabályozásnak megfelelően, az ÁSZ-nak ezt a módszerét alkalmazták az elkülönített pénzalapok, valamint a társadalombiztosítási alapok beszámolóit ellenőrző könyvvizsgálók is.

A zárszámadási törvényjavaslat ellenőrzése kapcsán, ezeket részben már elöljáróban is jeleztem, a megbízhatóságra vonatkozóan legfontosabb megállapításaink a következők. A központi költségvetés közvetlen bevételeinek teljesítési adatai megbízhatóak, kivéve az állami vagyonnal összefüggő bevételi adatokat, amelyekre vonatkozóan az Állami Számvevőszék korlátozott minősítést adott.

(10.40)

A központi költségvetés közvetlen kiadásainak teljesítési adatai szintén megbízhatóak, eltekintve a lakástámogatások, valamint az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások körétől. Ezekre vonatkozóan az Állami Számvevőszék szintén korlátozott minősítést adott.

Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadások teljesülésének mérlegadata megbízható.

Az APEH-nél az adóhátralék-állomány adatai megbízhatóak, az illetékek hátralékállományának összege azonban nem pontos.

Az Állami Számvevőszék 52 pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés alapján 39 beszámolót, közöttük 26-ot figyelemfelhívó megjegyzéssel, de elfogadó véleménnyel látott el, további 10 beszámoló korlátozott, 3 pedig elutasító minősítést kapott. A Számvevőszékkel együttműködő fejezetek belső ellenőrzési részlegei 59 beszámolót kontrolláltak. Közülük 46 elfogadó minősítéssel, de 21 esetben figyelemfelhívó megjegyzéssel zárult. Emellett 6 beszámoló kapott korlátozott minősítést, és 7 beszámolót elutasítottak.

Rátérek a törvényjavaslat dokumentumának értékelésére. Már jeleztem, hogy az jellemzően megfelel az államháztartási törvény előírásainak.

Az átláthatóságot azonban nehezíti - hogy csak néhány példát említsek -, hogy nem követhető nyomon az 1 milliárd forint összköltség feletti beruházások felhasználása, továbbá - bár az általános indoklás tartalmazza a kormányzati szektor adósságának és hiányának az Európai Unió módszertana szerinti bemutatását - nem elemzi a maastrichti elsődleges egyenlegmutató alakulását. Emellett a központi költségvetés 2009. évi végrehajtásának mérlegében csak a törvényi módosított előirányzatok és a teljesítési adatok szerepelnek, az eredeti előirányzatok és az előző évi tényadatok hiányoznak. S végül, de korántsem utolsósorban a parlamenti döntéshozatalt is nehezíti, hogy évek óta elmaradt a hosszabb távú kötelezettségvállalások összefoglaló, rendszerezett bemutatása.

Tisztelt Ház! Az ellenőrzésünk ugyanakkor megerősítette, hogy a normaszöveg és a mellékletek összhangjának, az általános indoklás és mellékleteinek egyezősége tekintetében folytatódtak az utóbbi években tapasztalt kedvező változások.

Mindemellett - a megelőző évek tapasztalataival egyezően - ezúttal is jeleznünk kell, hogy a prezentáció kialakult gyakorlata nem támogatja megfelelően az információtartalom átláthatóságát, a folyamatok megfelelő követhetőségét, az évek közötti összevetést. Ezen a gyakorlaton túl kell lépni annak érdekében, hogy a zárszámadási törvényjavaslat információtartalma és prezentációja az eddigieknél jobban segítse a parlamenti képviselők munkáját, az Országgyűlés költségvetési jogának gyakorlását.

Szóltam már a 2009. évi költségvetési törvényjavaslat megtervezésének és parlamenti előterjesztésének sajátosságairól. Ezzel összefüggésben rámutatok arra is, hogy a mostani napirendi vita tárgyát képező dokumentum tartalmi és prezentációs hiányosságai nem előzmény nélküliek, abban az értelemben sem, hogy már magát a 2009. évi költségvetési törvényjavaslat dokumentumát is gyakorlatilag hasonló hiányosságok jellemezték.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ellenőrzésünk egy sor kisebb-nagyobb, a vezetés és irányítás gyengeségeire, a szakmai fegyelem, a jogkövetés és a rend hiányára visszavezethető, ismétlődő, rendszerhibaként is értékelhető hiányosságra, mulasztásra hívta fel a figyelmet. Lássunk néhány kiragadott példát, amelyek érzékeltetik, hogy az ilyen típusú hibák, mulasztások megengedhetetlenek és elfogadhatatlanok.

Az állami vagyon hasznosításának lényegi keretei változatlanok maradtak. A vagyonkezelő továbbra sem rendelkezik teljes körű és pontos vagyonnyilvántartással. A vagyontörvényben előírt vagyonkezelési szerződések felülvizsgálata és módosítása az elmúlt évben nem történt meg. A Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. működésével kapcsolatos problémák krónikusan jelen vannak, mint ahogy erre a Számvevőszék a korábbi években is rámutatott. A könyvvizsgáló 2008-ban és 2009-ben is elutasította a véleménynyilvánítást, mivel a beszámoló véleményezésére nem álltak rendelkezésre a hiteles adatok. Az Állami Számvevőszék korábbi ellenőrzései során javaslatokat fogalmazott meg. A szabályozással kapcsolatban néhány javaslat ugyan megvalósult, míg a személyes felelősség felvetésére vonatkozóan egyetlen sem hasznosult a kormány által. Ennek ellenére van következménye a Számvevőszék megállapításainak, hiszen az Állami Számvevőszék a Malév Zrt., a sukorói ingatlancsere, a moszkvai ingatlanértékesítés és a Bábolnai Ménesbirtok Zrt. ügyében csatlakozott a folyamatban lévő ügyészségi vizsgálathoz, és további ügyekben külön tájékoztatta, illetve hívta fel a figyelmét a legfőbb ügyésznek.

A költségvetési szerveknek megküldött szerződések többségét nem írták alá. A Központi Szolgáltatási Főigazgatóság feladatátvételével kapcsolatos szervezeti átalakítások számviteli rendezetlensége 2009-ben is fennállt. A központosított illetményszámfejtő rendszer működése évek óta nem kielégítő. Az Önkormányzati Minisztérium 2008-ban és 2009-ben is folyósított támogatást az év utolsó napjaiban anélkül, hogy megkötötték volna a vonatkozó szerződést. Az Országgyűlés által megállapított támogatások folyósításához, felhasználásához és elszámolásához kapcsolódó rendeletalkotás határidejét - 26 rendeletet kellett meghozni - 24 esetben nem tartották be az ágazati minisztériumok.

A 4-es metróvonal beruházásának sokirányú problémái évek óta halmozódnak, az ismételt számvevőszéki javaslatok ellenére még az állami kontrollpozíció megfelelő érvényesítéséről sem gondoskodtak. Itt tudom tájékoztatni önöket, hogy párhuzamosan folyik ennek a beruházásnak a számvevőszéki vizsgálata, s bár a számvevőszéki jelentés még nem fejeződött be, de a számvevők már befejezték a 4-es metró megfelelő szakaszának ellenőrzését. A vizsgálat során a számvevők számos szabálytalanságot tártak fel, amelyek egy része tekintetében indokolt a büntetőjogi felelősség felvetése. Megítélésünk szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok több esetben támasztják alá a hűtlen kezelés bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját. Az uniós források analitikus nyilvántartása nem teszi lehetővé az évenkénti kötelezettségvállalás mértékének megállapítását. További hiányosságok az uniós forrásfelhasználással kapcsolatban: zárás után hiányzik a főkönyvi kivonat; nem a szabályozásnak megfelelő időpontban egyeztetik az adósságállományt; elmarad a nyilvántartott kötelezettségek rendezése a mérlegben.

A költségvetés végrehajtásának ellenőrzése alapján a kormánynak 10, az államháztartásért felelős nemzetgazdasági miniszternek 11, más minisztereknek 27, az országgyűlési biztosok részére 1, a fejezetek, fejezeti jogosultságú költségvetési szervek felügyeletét, irányítását ellátó szervek vezetőinek pedig 6 javaslatot címeztünk - ez összesen 55 javaslat -, közülük kizárólag a legfontosabbakat röviden szeretném megemlíteni.

A költségvetés teljesítéséről való beszámoláson túlmenően a közpénzügyi rendszer korszerűsítését is célozza a nemzetgazdasági miniszternek címzett javaslat, hogy szabályozza a zárszámadás elkészítésének folyamatát, írja elő a zárszámadási törvényjavaslat prezentációjának tartalmi és formai követelményeit. Ezt a kérdést egyébként több bizottság is felveti, helyesen.

Az Állami Számvevőszék a szabályozás belső összhangjának megteremtése érdekében a kormánynak javasolta az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak könyvvizsgálatára, a beszámolók ellenőrzésére vonatkozó törvényi előírások felülvizsgálatát.

A javaslatok egy másik köre - évek óta visszatérően - a központi költségvetés tartalékai felhasználásának, átcsoportosításának szabályozását érinti. Ezeket a javaslatokat a kormány és a nemzetgazdasági miniszter figyelmébe ajánlottuk.

A zárszámadás megbízhatóságának javítását szolgálja az uniós fejlesztések szakterületén az Új Magyarország fejlesztési tervre vonatkozó beszámolók összhangjának megteremtésére vonatkozó javaslat, továbbá egyes, először a hazai költségvetésből, azt követően európai uniós támogatásból finanszírozott fejlesztésekkel kapcsolatos költségvetési elszámolásokkal összefüggő javaslat. Ezeket a nemzetgazdasági miniszternek címeztük.

(10.50)

Kiemelten fontosak azok a kormányhoz, illetve a nemzeti fejlesztési miniszterhez intézett javaslatok is, amelyek az állami vagyonnal való gazdálkodásra és a kapcsolódó beszámolásokra vonatkoznak.

Önálló javaslatban is felkérte az Állami Számvevőszék az illetékes vezetőket, hogy a számvevőszéki ellenőrzések alapján tegyék meg az intézkedéseket a beszámolók hibáinak kiküszöbölésére, valamint a belső kontrollrendszerek működési hatásfokának javítására.

Javaslataink a zárszámadási ellenőrzéssel feltárt főbb szabályozási hiányosságokon túlmenően elsősorban a vezetés és irányítás, a belső kontroll gyengeségből adódó rendezetlenségeinek kiküszöbölésére, másrészt a szakmai fegyelem, a jogkövetés és a rend mint értékteremtő erő érvényre juttatására, az ehhez szükséges felfogás és magatartás megkerülhetetlen követelményként való követésére irányulnak. Az Állami Számvevőszék zárszámadási ellenőrzését, mint minden más vizsgálatát is és javaslatait, az ellenőrzöttekre való ráhatását is áthatja az a szemlélet, amit az ismert közmondás fogalmaz meg: rend a lelke mindennek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Meggyőződésem, hogy a zárszámadás vitája betölti majd szerepét, már csak azért is, mert a bizottsági vita során a kormány képviselői jelezték, hogy elkezdték a hibák kijavítását, a számvevői javaslatok hasznosítását. Minden bizonnyal jó néhány olyan tanulsággal szolgál majd ez a zárszámadási vita, amelyek hasznosítása átláthatóbbá teszi a költségvetési folyamatot, hozzájárul a rend, a szakmai fegyelem érvényre juttatásához. Ennek előmozdítására törekedett az állam legfőbb ellenőrző szervezete a zárszámadás vizsgálatával és azzal, hogy az önök bonyolult és felelősségteljes tevékenységének elősegítése érdekében parlamenti vitára benyújtotta a 2009. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentését.

Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 16 2010.10.05. 23:46  15-85

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! A törvény gondolatával azonosulva és élve - miszerint az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerveként csak az Országgyűlésnek és a törvényeknek van alárendelve - állok a tisztelt Ház nyilvánossága elé, hogy a Számvevőszék elnökeként számoljak be a szervezet elmúlt évi tevékenységéről.

Az éves munkáról való beszámolás - noha arról törvény nem rendelkezik - az intézmény érdeke és lehetősége, hogy ezzel is erősítse működése átláthatóságát. Emellett jó alkalmat ad arra, hogy egyetlen dokumentumba sűrítve jelenjenek meg a legfontosabb ellenőrzési tapasztalatok, a javaslatok hasznosításának eredményei, a szervezetnél különféle területen megvalósult, illetve tervezett főbb fejlesztési irányok, valamint az intézmény működésének, gazdálkodásának adatai. Ezt a jelentést megkapta minden képviselő is, így módjuk van áttekinteni valóban az egész év tevékenységét.

Azonban különleges és egyben különös is az alkalom, hiszen első ízben, de csak formálisan tehetem meg e beszámolást, hiszen a szervezet munkájára ez időszakban ráhatásom még nem volt. Ezért kérem, engedjék meg, hogy az intézmény legújabb kori történetére visszapillantva, majd a 2009. évet érintve felvázoljak néhány gondolatot az általam elképzelt jövőről is.

A rendszerváltást, más szóval a demokratikus átmenetet előkészítő tárgyalások során hangsúlyt kapott, hogy az Országgyűlés ellenőrzési és törvényhozási funkcióinak támogatására létrehozandó Számvevőszék nem pusztán szakmai szervezet, hanem a demokrácia érvényesülésének egyik fontos gazdasági, alkotmányos garanciát jelentő intézménye is lesz.

Ma már történelem, de a Számvevőszék intézményének kiépítésében, működési rendjének megalapozásában, ellenőrzési gyakorlatának kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett az alapító elnök, Hagelmayer István és utódja, Kovács Árpád úr. A teljesség kedvéért említem, hogy a két korábbi elnök a számvevőszékek világszervezetében is meghatározó jelentőségű munkát végzett.

Alelnökként Sándor István és Nyikos László is meghatározó részt vállaltak a hazai számvevőszéki ellenőrzés kialakításában és fejlesztésében. A Számvevőszék mai képét, működését ők alakították előttem, mint választott vezető számvevők befolyásolták, majd szakértelmükkel tovább formálták.

Fennállása során szinte folyamatosan bővültek a Számvevőszék törvényi kötelezettségei, feladatai. A szervezet nemzetközi összehasonlításban is széles ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik. Az állam legfőbb pénzügyi ellenőrző szerve két évtizedes működése során mintegy ezer jelentést készített, amelynek negyedét vitatták meg az országgyűlési bizottságok. A költségvetési törvényjavaslatról készített vélemény, továbbá a zárszámadás ellenőrzéséről készült jelentés pedig a törvényi szabályozásnak megfelelően minden évben a plenáris ülés napirendjére kerül.

Az elért eredmények sorából kiemelést érdemel, hogy a zárszámadás ellenőrzésének keretében a Számvevőszék lépésről lépésre növelte a központi költségvetés kiadási főösszegének megbízhatósági minősítéssel lefedett arányát, ami fokozatosan javította a pénzügyi biztonságot, erősítette a közpénzfelhasználás szabályosságát. Az ellenőrzések támpontokat adtak az államháztartás tervezési, működési és beszámoltatási rendjének megújításához, hozzájárultak a központi költségvetés és az önkormányzatok körében a működés és a belső kontrollrendszerek javításához. Egyes területeken felszínre hozták a nagy közösségi ellátórendszerek működésének és finanszírozásának hiányosságait, lehetővé tették az uniós források hasznosításának értékelését, feltárták a köz- és a magánszféra gazdasági kooperációjának kockázatait. Több mint 20 év tapasztalataira, eredményeire, de a felismert problémákra és tanulságokra is támaszkodunk most, amikor 2010 őszén feltérképezzük és rangsoroljuk a jövő időszakra vonatkozó stratégiai léptékű teendőket.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Állami Számvevőszék 2009. évi gazdálkodását - a számvevőszéki törvény előírásainak megfelelően - az Országgyűlés elnöke által pályázat útján megbízott független könyvvizsgáló ellenőrizte. A könyvvizsgálat a 2009. évi gazdálkodásról készült költségvetési beszámolót hitelesítő záradékkal látta el. A szervezet 2009-ben is határidőre tett eleget a törvényekben előírt jelentéskészítési kötelezettségeknek, és benyújtotta az Országgyűlésnek a költségvetésről szóló véleményt, a zárszámadást, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-ről, valamint a Magyar Távirati Iroda Zrt. ellenőrzéséről szóló jelentéseket. Az intézmény 2009-ben 57 jelentést hozott nyilvánosságra. Az Országgyűlés bizottságai 6 jelentést és 1 tanulmányt tűztek napirendjükre. A jelentésekhez, tanulmányokhoz 46 bizottsági esemény kapcsolódott.

Az ellenőrzési kapacitás az elmúlt években folyamatosan csökkent, ami a válsághoz kapcsolódó kormányzati létszámkorlátozó, pénzügyi megtakarításokat célzó intézkedésekkel összefüggésben és a megnövekedett nyugállományba vonulás hatásából adódott. 2009-ben további korlátozó intézkedések születtek, ezek következtében a számvevők jövedelme 13 százalékot meghaladó mértékben csökkent 2010-ben. Az ellenőrzési feladatok elvégzése 2009-ben összesen 55 ezer közvetlen ellenőri nap felhasználásával történt.

A 2009-ben közreadott jelentésekben közel 700 javaslat szerepel, amelyeket mintegy 650 szervezetnél végzett helyszíni ellenőrzés lefolytatása alapozott meg. Az ajánlások 45 százaléka a beszámoló elkészítésének idejére már megvalósult, míg 12 százalékuk várhatóan nem realizálódik. Az ellenőrzöttek visszajelzései alapján az ellenőrzések alapján tett javaslatok a szakmai feladatellátást és gazdálkodást nagyban segítették. Több területen értek el a szabályszerűség, a szabályozottság és a hatékonyság tekintetében előrehaladást.

A megtett javaslatok több mint kétharmadát a jogszabályok módosításával, összehangolásával, betartásával, illetve a hatékonyság javításával összefüggésben fogalmazta meg a szervezet. A meg nem valósult javaslatok estében sokszor az érintettek nem is vitatták azok célszerűségét és indokoltságát, realizálásuk mégis rendre elmaradt. E körben említhetjük például a helyi önkormányzati feladatok és források összhangja megteremtésének, a feladat- és hatásköri, ezzel összefüggésben a finanszírozási rendszer átfogó felülvizsgálatának, a közigazgatás modernizációjának stratégiai megalapozására tett javaslatok nyomán az érdemi intézkedések elmaradását.

Évek óta megfigyelhető tendencia, hogy a pénzügyi ellenőrzés közvetlen hatásaként a korrekciós jellegű módosításokra vagy egyes, különállóan is megvalósítható szabályozási kérdésekre vonatkozó javaslatok, illetve a belső szabályozást, a célszerűséget, hatékonyságot javító intézkedéseket célzó ajánlások fogadtatása kedvező.

Ezzel szemben a pénzügyi biztonságot szolgáló, a rendszerméretű és -szemléletű változásokat igénylő felvetések befogadására szerényebb a hajlandóság. Ugyanakkor az új alkotmány a rendszerbe épült anomáliák orvoslására alapot teremt majd, amelyet itt szeretnék külön is megköszönni, hiszen több esetben magához az alkotmányhoz kapcsolódó korlátok fogalmazódtak meg. Ezért a közpénzügyekről szóló és az államháztartást érintő néhány javaslatról itt szeretnék külön is szólni, hiszen ez évről évre, rendszerszerűen visszatérő anomáliák és problémák eredője volt, ezért ebben jogszabályi keretek változtatásának indokát is látja, illetve megalapozottnak látja, hogy ebben eltérjen majd az Országgyűlés.

(9.40)

Egyrészt a költségvetés fogalmát érdemes tisztázni: az államot a tárgyidőszakban megillető bevételeket kell hogy tartalmazza, valamint az államot terhelő kiadásokat és a pénzügyi kötelezettségvállalást is - ez utóbbira különösen felhívva a figyelmet -, ezeket egységes rendszerben, teljeskörűen és rendszeresen kell számba venni. Ezt le kell szögezni, hiszen ez nem sikerült sok esetben az előző, korábbi kormányoknak, és ebben, azt gondolom, tiszta vizet kell önteni a pohárba. Másrészről, úgy gondolom, egy demokratikus berendezkedésű állam esetén a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet kötelességét érdemes megfogalmazni, a gazdálkodásával a nyilvánosság előtt kell elszámolnia.

Másrészt hosszú évek óta visszatérő probléma, hogy úgymond jó szándékkal feladatokat határoz meg az Országgyűlés vagy kormányzat, és utána ehhez a forrásokat nem teremti meg. Ezért új állami feladat csak akkor írható elő, ha annak fedezetét a költségvetés biztosítani tudja. Ezen belül érdemes külön az önkormányzati feladatok tekintetében azt is kiemelni - amire javaslatot teszünk -, hogy oly módon történjen ez meg, amikor önkormányzatot érintő állami feladat delegálása történik, hogy ezen belül az állam és az önkormányzatok közötti finanszírozási arány meghatározása is a szaktörvényekben történjen meg, mert ez teremti meg az elszámoltathatóságot, a megbízhatóságot és ennek megfelelően a hatékony működés jogszabályi környezetét, és természetesen ekkor tud az Állami Számvevőszék megfelelő ellenőrzést folytatni és megfelelő hatékonyságú következtetéseket levonni.

Nagyon fontos, hiszen a zárszámadásnál néhány hete szóltam itt, de ezt az államháztartás rendszerében külön is szeretném kiemelni, hogy a kormány a tárgyévet követő évben az elfogadott költségvetéssel azonos szerkezetű és összehasonlítható zárszámadást terjesszen az Országgyűlés elé - ez sem történt meg az elmúlt húsz évben. Ezért rendkívül fontos, hogy egyrészt le legyenek szögezve a jogi keretei, másrészt ennek a nagyon komoly technikai feltételeit meg kell teremteni, ami nyilván több év alatt érhető el, de legalábbis egy veretes, hosszú időre szóló jogszabályi környezetben meg kell fogalmazni ezt a követelményt, hiszen ez a minimális elszámolás feltételrendszerét erősítené, és ezáltal a közbizalmat is tudja növelni.

Talán eljárásjogilag külön, bár a Számvevőszék korábbi elnökei ezeket a gondolatokat már többször elmondták, szeretném még kiemelni, hogy álláspontunk szerint át kell térni a szabályalapú költségvetési tervezésre, ehhez eljárási, továbbá intézményi biztosítékok léte, szükségessége is elengedhetetlen.

Továbbiakban egyéb más, az alkotmányt érintő módosításra most nem térnék ki, hiszen a 2009-es beszámolóban azokat az elemeket szerettem volna a jogi környezetében is megemlíteni, amelyben reményeim szerint valóban mód nyílik arra, hogy egy átgondolt vita keretében erősödjön akár a 2009. évben is tapasztalt szabályossági és működési anomáliák felszámolása. Ebben, úgy gondolom, a jogszabályi elmozdulásokra való szándék, ezen belül az alkotmány újrafogalmazásának az igénye is segíthet, ezért ragadtam meg ezt az alkalmat is, hogy erről külön is szóljak.

Az Állami Számvevőszék nem hatóság, szeretném leszögezni, nyomozati jogköre nincs, ez eleve idegen lenne az intézmény rendeltetésétől és statútumától. A szervezet az ellenőrzései kapcsán felszínre kerülő jogsértések esetén - mint ahogy egyébként más állami szervek esetében is ez feladat -, a szükséges jogi intézkedések esetében kezdeményezőként lép fel és lépett fel a múlt évben is. Ennek legfontosabb eleme a büntetőeljárások kezdeményezése, illetve az eredményes lefolytatásukhoz való hozzájárulás.

Nézzük, az elmúlt évben ez hogyan történt. Az egyre nagyobb számban érkező hatósági megkeresések teljesítésével a Számvevőszék segíti a nyomozó hatóságok munkáját. A tárgyévi összesen 43 megkeresésből 40 már folyamatban lévő nyomozáshoz kapcsolódott.

Adatszolgáltatási kötelezettségének a Számvevőszék válaszlevéllel tett eleget, illetve ezen túlmenően a lefolytatott ellenőrzés során tudomására jutott tényeket tartalmazó dokumentumok megküldésével járult hozzá a jogsértésekkel kapcsolatos büntetőjogi eljárásokhoz.

A nyomozások tárgyát képező legjellemzőbb bűncselekménytípusok a hűtlen kezelés vétsége, illetve bűntette, a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette és a számvitel rendje megsértésének vétsége, illetve bűntette volt.

Az ellenőrzések hasznosításának egyik legnagyobb hatású eszköze a nyilvánosság. Ennek fontos tényezője a számvevőszéki jelentések korlátozás nélküli közreadása. Hasonlóképpen meghatározó jelentőségű a tárgyszerű és kiegyensúlyozott sajtókapcsolat. Ezek egyben a független működés garanciái is.

A számvevőszéki honlapon 2009-ben közel 90 ezer látogatást regisztráltunk. Az érdeklődők mintegy 72 ezer alkalommal töltöttek le magyar nyelvű jelentést, emellett angol nyelvű összefoglalót is több mint ezerszer nyitottak meg.

Ha a 2009. évet vizsgáljuk, akkor 28 esetben fordult elő, hogy közérdekű bejelentésben szereplő adatokat a betervezett ellenőrzéseink során felhasználtunk. Ez az összes bejelentés 7 százalékát jelenti. A bejelentések 18 százalékát más, ellenőrzésre jogosult állami szervhez, hatósághoz tettük át.

2009-ben - nem meglepő módon - jelentős számban jöttek a hitelválsággal, a bankokkal kapcsolatos bejelentések, amelyeket felvilágosítás után a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez tettünk át, ugyanis gyakran összetévesztették az ÁSZ-t a PSZÁF-fal. Az esetek 34 százalékában ugyan az Állami Számvevőszék hatáskörébe tartozott a bejelentés, azonban kapacitáshiány miatt nem tudtuk vizsgálni. Az esetek 35 százalékában a hozzánk forduló csak tájékoztatást igényelt, ilyenkor jogszabályokról, lehetőségeikről adtunk tájékoztatást, illetve tanácsot. 6 százalékban pedig gyakran névtelen, nem pénzügyi, nem a hatáskörünkbe tartozó bejelentést kaptunk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! A korábbi beszámolóhoz az elmúlt háromhavi elnöki munkám tapasztalatait is hasznosítva, a Számvevőszéket ért kihívásokat felismerve, illetve értékelve néhány jövőbeni tervet és gondolatot szeretnék megosztani önökkel. Az új középtávú stratégiánk megvalósításában, úgy gondoljuk, partnerré tehetjük az Országgyűlést, önöket, képviselőket is, mert a jól működő és hatékony ÁSZ az ellenőrzések gazdasági és társadalmi hatásain és hasznain túlmenően az állampolgárok államszervezetbe vetett bizalmát is erősíti. Az Állami Számvevőszék kommunikációs stratégiájának egyik fontos eleme lesz a jövőben a közérthetőbb jelentések közzététele. Ez várhatóan ösztönzi majd mind az Országgyűlés, mind pedig a sajtó részéről a jelentések optimális hasznosítását és felhasználását. Az ilyen jelentések megállapításai vélhetően nagyobb publicitást kapnak majd, így a képviselők országgyűlési munkájuk során is inkább olvassák, hasznosítják azokat.

Az állami számvevőszéki jelentéseket tárgyaló bizottsági ülések számának növekedése, azaz a Számvevőszék intenzívebb szakmai jelenléte az Országgyűlés munkájában a megállapításaink kapcsán tett intézkedések meghozatalát fogja előmozdítani.

A közérthetőbben megfogalmazott jelentésekkel kapcsolatban várhatóan szélesebb körű társadalmi, közéleti vita bontakozik ki, amely a média erején keresztül ugyancsak a jelentések érvényesülését, a Számvevőszék munkájával kapcsolatos elvárt hatékonyság növekedését eredményezi, és hiszem azt, hogy a megállapítások következményei is erőteljesebbek és hatásosabbak lehetnek.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években az országgyűlési bizottságok kevéssé hasznosították a Számvevőszék anyagait, a törvényben, illetve a Házszabályban előírtakon kívül alig tárgyalták azokat. E ténynek a munkánkra vonatkozó tanulságait figyelembe kell vennünk, hiszen az érdektelenségben közrejátszhatott, hogy a jelentések a mélyebb összefüggések feltárása, elemzése helyett esetenként az előírásoktól való eltérés, a nem teljesítés magyarázatát fogalmazták meg az ellenőrzöttek helyett.

Több, közérdeklődésre számot tartó téma hiányzott az ellenőrzések közül, mint például a kiszervezett intézményi tevékenységek és azok gazdasági hatásai, az adósságállomány alakulása vagy a főváros átfogó vizsgálata is. A közelmúlt világgazdasági válsága újraértelmezett ellenőrzési koncepciót eredményezett. A Számvevőszék elnökeként törekedni fogok arra, hogy a képviselők, a pártok igényeljék az intézmény munkáját, és a jelentések - az Országgyűlés tevékenységén keresztül - elősegítsék a jó kormányzást.

Célom, hogy a Számvevőszék megbízhatóságot és értéket teremtsen. Az ellenőrzésekkel - a rend, az átláthatóság, a törvényeknek való megfelelés és a szabályosság biztosítása mellett - közpénzt kell hogy megtakarítsunk, illetve hozzájáruljunk az adóforintok hatékonyabb felhasználásához. Közkinccsé kívánjuk tenni a követendő példákat, a jó gyakorlatot, így a hibák elkövetésének és a szabályok megsértésének megelőzésével, másfelől a kedvező megoldások terjesztésével előmozdíthatjuk javaslataink hasznosítását. Én úgy gondolom, az önkormányzati választások nagyon sok új megválasztott vezetője és vezető hivatalnokai számára is fogunk tudni ebben jó példát, jó gyakorlatot mutatni.

El kívánjuk érni, hogy megszűnjenek a következmény nélküli ellenőrzések. Ez az ellenőrzések és javaslatok jogi alátámasztottságának megerősítését, az úgynevezett jogi auditálás céltudatos alkalmazását is igényli.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az önök véleménye rendkívül fontos számunkra. Így annak érdekében, hogy megismerjük munkánk iránti elvárásaikat és a jövőbeni ellenőrzési tervünk kimunkálásához figyelembe vehető ajánlásaikat, önökhöz fordulok a bizottságok elnökein keresztül. Javaslataik hozzásegítik a szervezetet ahhoz, hogy növelhesse ellenőrzéseinek hozzáadott értékét, nagyobb segítséget jelentve ezzel az Országgyűlés munkájában.

A számvevőszéki munka, a jelenben folytatott ellenőrzés, ami érthető módon a múltra vonatkozik, mindig a jövőbe tekint, annak megváltoztatását, javítását célozza. Az ellenőrzés ennyiben aktív szereplője a jövő formálásának. Ezzel a gondolattal és szemlélettel zárom az Állami Számvevőszék elmúlt évi munkájáról szóló beszámoló jelentéshez kapcsolódó hozzászólásomat, megköszönve a képviselő hölgyek és urak megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 84 2010.10.05. 0:27  15-85

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a mai délelőtt egy igen tartalmas véleményalkotásra adott alkalmat, amiben meg szeretném köszönni mind az elismerő szavakat, mind a kritikát, és a javaslatokat is meg fogjuk fontolni. Ennek jegyében kívánom a következő időszakban a Számvevőszék munkáját majd figyelembe venni és irányítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és köszönöm a véleményüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 175 2010.11.15. 29:10  170-206

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Állami Számvevőszék az alkotmány és a számvevőszéki törvény alapján véleményezi az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét. Az államháztartási törvény szerint az Országgyűlés a költségvetési törvényjavaslatot a számvevőszéki véleménnyel és a Költségvetési Tanács véleményével együtt tárgyalja. Az elsődleges ellenőrzés során vizsgáljuk az államháztartásról szóló érvényesülését, az előirányzatok megalapozottságát, a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezési tájékoztatójának betartását és a helyi önkormányzatok számára a központi költségvetésben tervezett forrásokat.

A költségvetési törvényjavaslat véleményezése során messzemenően szem előtt tartjuk, hogy az állami újraelosztás irányait és arányait, az azt befolyásoló, megalapozó politikai és gazdaságpolitikai döntéseket nem érintjük, ezekre törvényi felhatalmazásunk nem terjed ki. Emellett tudatosan törekszünk arra, hogy amennyire azt a költségvetési törvényjavaslat prezentációja lehetővé teszi, költségvetési véleményünket azonos szerkezetben, az évenkénti összehasonlítást lehetővé tévő módon adjuk közre. A költségvetési törvényjavaslat dokumentumának tartalma, szerkezete, összeállításának metodikája nem meghatározott, ezért kialakításának, parlamenti benyújtásának, illetve véleményezésre hozzánk eljuttatásának szabályozása és gyakorlata számunkra külső adottság, egyben markáns korlátozó feltétel.

A hatályos jogrendszer nem tartalmaz előírást arra sem, hogy mennyi idő álljon rendelkezésre a vélemény elkészítéséhez. Nincs szabályozva a határidő, ameddig a teljes és végleges törvényjavaslatot meg kell kapnunk. Ez minden évben megnehezíti a véleményalkotás kialakításának munkaszervezését és ütemezését, és feszítetté teszi a munkát. A költségvetési törvényjavaslatot rendszerint az Országgyűlésnek történő benyújtással azonos időpontban kapjuk meg. Ilyen körülmények között a fejezeti indokolások teljes körű véleményezésével nem tudjuk, nem tudhatjuk előmozdítani az Országgyűlés költségvetési jogának gyakorlását.

A költségvetési törvényjavaslat véleményezése, ellenőrzése során évek óta visszatérően jelezzük, hogy hiányoznak a költségvetési törvény megalkotásának világos szabályai, hogy szükséges e dokumentumok tartalmi és formai követelményének teljes körű rendezése és rögzítése, egyben annak áttekintése, hogy mi az az információtartalom, amely e törvényjavaslatok országgyűlési vitájához szükséges és elégséges. Mindezen feltételek mellett a szándékunk és egyben igényünk egy teljes körű, alapos és minden szempontból megbízható vélemény összeállítása. Ennek érdekében igyekszünk mindent megtenni.

Tisztelt Ház! A legfőbb talán, ha egy mondatban kell összefoglalnunk a megállapításunkat, hogy a most tárgyalt 2011. évi költségvetési javaslat jobb mint a tavalyi, de valamit még lehet rajta javítani, és ennek érdekében javasoljuk is jó néhány ilyen pont jobbítását. Erre a javaslatot megfogalmaztuk. Az elmúlt évekre visszatekintve megállapítható, hogy az államháztartás működési mechanizmusa 1990 óta nagyrészt megmerevedett, politikai kompromisszumok által determinált volt. A tervezési munka pedig az alulról építkező, a szakmai feladatok teljesítésére épülő, megalapozott tervezés helyett az alkufolyamatok során kialakult keretszámok, visszatervezések folyamatává vált. A tervezésnek ezt a metódusát azért is kifogásolta az Állami Számvevőszék folyamatosan az elmúlt években, mert a szűk mozgástér miatt különösen fontos lett volna az átlátható, nyomon követhető, a számításokkal teljeskörűen alátámasztott tervező munka a megelőző időszakban is.

Ma már új szemléletre van szükség az állam feladatainak meghatározásában, az ország sorsát, jövőjét érintő alapvető kérdésekben. A felzárkózási esélyt nyújtó növekedési irány új stratégiát, államháztartási megújulást igényel.

Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék tevékenységének kezdete óta beleütközünk abba az alapvető problémába, amit az állami feladatok meghatározhatatlansága jelent. Ez a hiányosság túlmutat önmagán, hiszen hatással van a stratégiai gondolkodásra, a finanszírozásra és a szervezeti struktúrára egyaránt. Szinte minden ellenőrzésünk megállapításaiban, illetve javaslataiban megjelenik az ezt célzó figyelemfelhívás. Ismétlődő ilyen tapasztalataink, illetve azok korlátozott hasznosulása arra hívja fel a figyelmet, hogy már régóta szükség lett volna az állam által vállalható és finanszírozható közfeladatok tartalmának és terjedelmének meghatározására.

A nagy közösségi ellátórendszerek korszerűsítése is megkívánja a társadalmi összefüggések körültekintő elemzését, és olyan megközelítést igényel, ami túlmutat a szűken vett fiskális szempontokon. Az ellenőrzési tapasztalataink azt mutatják, hogy ez a megközelítési mód eddig nem érvényesült.

A finanszírozható állami feladatok meghatározásának hiányában jelenlegi költségvetési rendszerünk további fogyatékossága, hogy a nem megfelelően strukturált információs rendszer miatt ténylegesen nem állapítható meg az egyes feladatokra fordított pénzeszközök évenkénti mennyisége, illetve a teljesítménymutatók hiánya miatt az sem, hogy a ráfordítások miképpen, milyen eredményességgel hasznosulnak. Tapasztalataink megerősítik, hogy a korszerű és megbízható nemzetgazdasági tervezési rendszer nem csak a nemzetgazdaság és benne az államháztartás fejlesztése szempontjából szükséges. A közbizalom megerősítése érdekében is igen lényeges a megbízható tervezési rendszer, hogy hatására jobban követhetővé, átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá váljék az állami működés.

(17.20)

Ezen nem kielégítő állapotokra is visszavezethető az a 2008-ban megtörtént eset, amikor a költségvetési törvényjavaslatokban harminc nap alatt jelentős változások következtek be. Az újólag benyújtott, majd két hét múlva módosított költségvetési törvényjavaslatban megjelentek mindazok a problémák, amelyekre az Állami Számvevőszék évről évre eredménytelenül hívta fel a figyelmet.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A 2011. évi költségvetési törvényjavaslat véleményezését talán még az eddigieknél is szorítóbb időkeretek között kellett végrehajtanunk. Az államháztartásról szóló törvény idén júliusi módosítása szerint a kormány az országgyűlési választások évében a költségvetési törvényjavaslatot a korábbi szabályokhoz képest egy hónappal később terjeszti a parlament elé. Ez azonban nem járt a tervezési folyamat, de különösen nem a rendelkezésre álló ellenőrzési idő hasonló meghosszabbodásával. A törvényjavaslatot az Országgyűlésnek történt benyújtással egyidejűleg kaptuk meg, így a korábban végzett helyszíni vizsgálataink során tapasztaltaknak a tisztelt Ház elé került javaslattal történő összevetésére mindössze négy munkanap állt rendelkezésre.

Figyelembe véve az említett időbeli korlátokat, valamint azoknak a kormányzati intézkedéseknek az ütemezését, amelyek meghatározták a tervezés folyamatát, vizsgálatunkat részben a tervező szervezetektől bekért tanúsítványok, kimutatások, részben célzottan lebonyolított helyszíni vizsgálatok útján, illetve a számításokat alátámasztó dokumentációk ellenőrzésével végeztük.

A törvényjavaslatban szereplő előirányzatok megítélését az idén is megnehezítette, hogy a helyszíni vizsgálat lezárásakor még nem volt ismert a 2011. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról benyújtott törvénytervezet. Így ismét azzal a kényszerű helyzettel kellett szembesülnie az Állami Számvevőszéknek, hogy az Országgyűlés törvényalkotó munkájához nyújtandó segítségünk elmarad attól a szinttől, ami szándékaink szerint szükséges lenne.

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy javaslatot tettünk a kormánynak, hogy törvényi szinten szükséges szabályozni az éves központi költségvetés szerkezetét, tartalmát és az annak kialakításában részt vevő szervezetek feladatait, ideértve az Állami Számvevőszék részére történő adatszolgáltatást is. Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést arra a korábbi javaslatunkra, amely az állam teljes gazdálkodását átfogó, a miniszter úr által is jelzett közpénzügyi törvény megalkotására vonatkozott. Ennek keretében látnánk célszerűnek az említett kérdések rendezését.

Az Állami Számvevőszék a 2011. évről szóló költségvetésről kialakított véleménye készítésénél a törvényi változásoknak megfelelően - a korábbi évektől eltérően - nem foglalkozott a makropálya elemzésével, hanem a Költségvetési Tanács által készített anyagokat használta fel. Itt jegyzem meg, hogy a Költségvetési Tanács feladatait és működését a költségvetési felelősségről és a takarékos állami gazdálkodásról szóló, 2008-ban megalkotott törvény szabályozza, a Tanács az Országgyűlés fejezeten belül önálló címet alkot.

Munkánk eredményességét sajátos kettősség jellemezte. Egyrészt pozitív változás, hogy nőtt a központi költségvetés főösszegének azon része, amelyről véleményt tudtunk mondani. Ez annak tudható be, hogy javult a tervezési folyamat előkészítése, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatója szerinti feladatok végrehajtása. Ugyanakkor negatívan befolyásolta eredményességünket az a körülmény, hogy az előirányzatok megalapozottsága, dokumentáltsága, számításokkal való alátámasztottsága nem javult az elmúlt évekhez képest. Ennek oka a még meg nem hozott kormányzati döntések miatti bizonytalanság.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A központi költségvetés adóbevételi tervezeteinek megalapozottságát nem tudtuk ugyan teljeskörűen megítélni, ugyanakkor pozitív fejleményként értékeltük, hogy a tavalyi 96 százalékról 33,5 százalékra csökkent azoknak az adóbevételeknek az aránya, amelyekről nem tudtunk véleményt mondani. A számítási anyagok hiánya miatt az adóbevételek egy jelentős részénél gondot okozott azok megalapozottsága. Mindezek mellett az adóbevételek csaknem felét teljesíthetőnek ítéltük, de jelentős volt a közepes kockázatúnak, míg kisebb a magas kockázatúnak minősülő adóbevételek összege.

A központi költségvetés közvetlen kiadásai csaknem felét teszik ki a tervezett kiadási főösszegnek. A közvetlen kiadásokat csaknem 100 százalékban megalapozottaknak minősítettük. Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások megalapozottsága terén is voltak fenntartásaink, egy részük nem megalapozottnak, kisebb részük magas kockázatúnak minősült. A Nemzeti Földalappal kapcsolatos bevételek és kiadások teljesíthetőségét és megalapozottságát nem tudtuk megítélni, mivel nem álltak rendelkezésünkre számítások.

Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételeknek csaknem 22 százalékát minősítettük nem megalapozottnak, a több mint 14 százalékot kitevő értékesítési bevételeket magas kockázatúnak értékeltük.

A központi költségvetés fejezeteinél az előirányzatok megalapozottságának dokumentáltsága esetenként nem volt teljes körű, bár a minisztériumok a tervezési tájékoztató előírásait többségükben betartották. A benyújtott törvényjavaslat szerinti fejezeti előirányzatok eltérését a rendelkezésre álló rövid idő miatt a helyszíni vizsgálatok során bemutatottakhoz képest nem volt lehetőségünk külön is vizsgálni.

A kiadások szerkezetében a korábbi évekhez képest jelentős változást nem tervezett a kormány. Természetesen hangsúlyeltolódások tapasztalhatók a meghirdetett gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében. Ezeken kívüli nagymértékű átrendezések nem láthatók a kiadásoknál. Az újraelosztás aránya, úgy a kiadás, mint az adóelvonás mértéke összességében 2 százalékponttal csökken, ez viszont jelentősnek ítélhető. Hangsúlyozni szeretném, hogy az új adóként tervezett és egyébként magas kockázatúnak minősített hitelintézeti járadék és egyéb válságadók átmeneti forrásbővítő hatásának elmúlásával, többéves távlatban, a bevételek jelentős növekedésének elmaradása esetén a kiadások szerkezetének átfogó felülvizsgálata válhat szükségessé. Tehát itt bőven lesz még teendő, cselekvésre vonatkozó törvényjavaslatokra van szükség és cselekvésre.

Az elkülönített állami pénzalapok - amelyek az államháztartás központi alrendszere kiadásának 3 százalékát kezelik - helyzete stabil, előirányzataik arányban állnak az ellátandó feladatokkal, teljesülésük valószínű. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapnál némi kockázatot jelent az innovációs járulék bevételösszegének teljesülése, valamint a kiadási oldal megvalósulását a bevezetett zárolás veszélyezteti.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai az államháztartás központi alrendszere kiadásainak mintegy egyharmadát kezelik. A Nyugdíj-biztosítási Alap nullszaldós egyenlegének kockázatát döntően a magán-nyugdíjpénztári tagok állami rendszerbe történő visszalépésének megvalósulásában látjuk. Ezt majd a későbbi jogszabályok alapján lehet megítélni. Az Egészségbiztosítási Alap hiánya 2011-ben a tervezet szerint továbbra is fennmarad, mértéke lényegében megegyezik az idei várható deficittel. Valószínű, hogy az alap egyensúlytalanságának finanszírozása csak a központi költségvetés által lesz biztosítható.

Tisztelt Képviselők! A költségvetési törvényjavaslat véleményezésének része az államadósság finanszírozásával összefüggő kockázati tényezők áttekintése is. Az államadósság finanszírozási terve a törvényjavaslat Országgyűlés általi elfogadását követően átdolgozásra kerül. Ennek során kockázati tényezőként jelentkezik többek között a jövő évre tervezett magasabb nettó finanszírozási igény, a változó befektetői magatartási szerkezet, az állampapír-piaci hozamszint kedvezőtlen alakulása. Emellett előre nem látható bizonytalansági tényezőt hordoznak a kezesség- és garanciabeváltási kockázatok.

(17.30)

Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint a központi költségvetés bruttó adósságának tervezett összege a 2011. évre meghaladja a 20 800 milliárd forintot, ami 4,2 százalékkal magasabb a 2010. évre várható összegnél. A központi költségvetés bruttó adóssága jövőre a GDP arányában csökkenni kezd - 8 év után. Hangsúlyozni szeretném, hogy a törvényjavaslat erre vonatkozó információt csak annyiban közöl, miszerint a mérséklődő deficit lehetővé teszi az adósságráta csökkenését, és ez segíti a gazdaság külső egyensúlyának javulását. A bruttó adósság arányának említett kedvező változása csak az előre jelzett jelentős GDP-növekedés esetén érhető el, ami a 3 százalékot jelenti.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tudom, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának minősége talán a legkedvezőtlenebbül érinti a helyi lakosság életminőségét. A kormány által az önkormányzatokat érintően tervezett feladatátrendezések tükröződnek a rendelkezésre álló forrásokban is.

Az önkormányzatok tervezett támogatása és az átengedett személyi jövedelemadó együttes összege ugyan 2,6 százalékkal kevesebb, mint 2010-ben, de ez korábbi feladatok megszűnésével jár együtt. A közfoglalkoztatással kapcsolatos feladatok finanszírozásának a Munkaerő-piaci Alapból történő biztosítása és a keresetkiegészítés terheinek az államháztartás központi alrendszerébe történő telepítése olyan korrekciónak minősíthető, amelyet figyelembe véve a források végül is 4,5 százalékos növekedést mutatnak.

A 2011. évi költségvetési törvényjavaslatban azt is tapasztaltuk, hogy törekedtek az elmúlt időszakban vállalt kötelezettségek teljesítésére, így a központi szabályozásba vont, a helyi önkormányzatokat megillető állami támogatások és hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadó együttes összegének növekményében jelentkezik. Ilyen kötelezettség továbbá a metróval kapcsolatos 2011. évi pótlólagos kötelezettség, a jövedelemdifferenciálódás mérséklésénél beszámítással érintett önkormányzatok részére a visszatérítés és a szociális ellátás létszámnövekedésének hatása. Korrekt a szándék, amely szerint az illetékszabályokban a mentességek bővítésének - itt az örökösödési illeték eltörlése -, valamint a vállalkozók kommunális adója megszűnésének bevételekre gyakorolt negatív hatását a kormány ellentételezi e javaslatban.

A központi költségvetési kapcsolatokból származó két forrás közül az átengedett személyi jövedelemadó előirányzata 7 százalékkal csökken ugyan, a két évvel korábbi szja illeti meg az önkormányzatokat, így az akkor kezdődő válság most jelentkezik a bevételekben. Ez azonban nem rontja az önkormányzatok együttes pozícióját, mert a kialakított szabályozásnak megfelelően az állami támogatások és hozzájárulások országosan ellensúlyozzák a kiesést. A helyi önkormányzati feladat- és hatáskörökben nincs alapvető változás, csupán apróbb elmozdulásokat, az áttekinthetőséget kissé javító egyszerűsítéseket terveznek.

Kimerülőben vannak az önkormányzatoknál a saját bevételi lehetőségek, mind a felhalmozási, mind a működési jellegűek. Ez utóbbi azért kedvezőtlen, mert így az önkormányzatok és intézményeik nem képesek az áremelkedésekből adódó - központilag már évek óta nem támogatott - növekvő dologi kiadások finanszírozására. Látható ugyanakkor az is, hogy emelkedik az uniós támogatások igénybevétele ebben az alrendszerben is. Az Állami Számvevőszék részéről javasoljuk, hogy a kormány tekintse át a fokozatosan növekvő önkormányzati feladatokat és azok finanszírozását, illetve javítsa a köztük lévő összhangot. Ez azt is jelenti, hogy az önkormányzatoknak is nagyon sok intézkedést meg kell tenniük a következő időszakban, hogy ezt az egyensúlyt tudják biztosítani, erre törekedni tudjanak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Az Állami Számvevőszék fontos értéke a függetlenség. Ez azonban nem jelent közömbösséget, az Állami Számvevőszék - a törvényi feltételek között - felelős a költségvetés fenntarthatóságáért, a közpénzek eredményes, szabályos és hatékony elköltéséért. Az Állami Számvevőszék felelősséget visel azért, hogy a vizsgálati tapasztalatok alapján elmondja, milyen következtetésekre jutott, illetőleg milyen kockázatokat lát, hol tartja szükségesnek a korrekciókat, ezek alapján adjon tanácsot, módszert a helyzetelemzéshez, a döntésekhez. Megállapításai bár minden esetben a múltról és a jelenről számolnak be, de a jövőről, a jövőnek szólnak.

Így a költségvetési tervjavaslat számvevőszéki véleményezésénél kiindulópontunk, hogy a költségvetés megtervezése és elfogadása nem pusztán egy évente ismétlődő, kötelező technikai feladat. Az elfogadott dokumentum minősége olyan alkotmányossági kérdés, amelyhez megfelelő biztonsági, felelősségi és kötelességbeli garanciáknak kell kapcsolódnia. Ez szolgálja a stabilitást, ez áll összhangban az ország, a választópolgárok érdekeivel, és nem utolsósorban uniós tagságunk követelményeivel is. Meg kell felelni az Európai Unió vonatkozó előírásainak, eleget kell tenni a konvergenciakövetelményeknek, amelyeket a kormány vállalt, az egyes évi költségvetésekben olyan belső arányokat, gazdaságpolitikai elképzeléseket is tükröztetni kell, amelyek alkalmassá teszik az országot az Európai Unió hétéves költségvetési perspektívájához való alkalmazkodásra.

Valljuk, hogy az egyértelmű feladatmeghatározás, az átlátható tervezés, a cél- és teljesítménykövetelmények alapján jóváhagyott költségvetés mérhetőbbé teszi a teljesítményeket. Így javulhatnak az elszámoltatás, az elemzés és értékelés, a korrekció és nem utolsósorban az ellenőrzés lehetőségei is. A társadalom számára is inkább megismerhetővé válik az állami működés, amelynek hozadéka a közbizalom erősödésével a stabilabb kormányzás. A hosszabb távra kiterjedő, a távlatokban is gondolkodó költségvetés, illetőleg a költségvetési tervezés a mai piacgazdaság természetéhez igazodóan feltételezi és igényli a jelenleginél teljesebb, kiépített makrogazdasági pénzügyi tervezési rendszer működését.

Az Állami Számvevőszék határozott szándéka a költségvetési terv véleményezésével kapcsolatos feladatainak újragondolása, hogy e törvényi feladat elvégzésének eredményei hasznosabbá váljanak. Ez az elhatározás valójában nemcsak a költségvetési törvényjavaslat véleményezésének javítása szándékából ered, hanem szorosan összefügg a zárszámadások ellenőrzésénél szerzett tapasztalatainkkal. A jelenlegi gyakorlat egyik legnagyobb problémája, hogy a véleményezés idején végleges költségvetési tervszámok még nem állnak rendelkezésünkre. Ezért elhatároztuk, hogy a véleményezéshez alapvetően szükséges információk minél szélesebb körét már év közben magunk szerezzük be.

Mivel a költségvetési terv véleményezésében döntő jelentőségű a korábbi és új, éven túli költségvetési vállalások összességének a rendelkezésre álló forrásokkal való összevetése, év közben folyamatosan felmérjük a kötelezettségek alakulását. Jóllehet már jelenleg is folyamatosan megfigyeljük a zárszámadás ellenőrzésével kapcsolatban a kötelezettségek alakulását, célunk a folyamatos monitoringeljárás kialakítása. Kidolgozzuk az optimális módszertant, jóllehet a zárszámadás ellenőrzése végrehajtásának folyamatában végzett monitoringjellegű tevékenységről, módszeréről igen kevés hasznosítható nemzetközi információ érhető el, hiszen nem jellemző a világban, hogy az állami számvevőszékek egyébként nagy tömegben a költségvetés tervezetét véleményezik, ellentétben a magyar gyakorlattal, amelyben már 20 éve ez így történik.

Egyes példák szerint a monitoring összefonódik egy úgynevezett, a Számvevőszék által végzett folyó vagy operatív ellenőrzéssel, amely a parlamentnek a kormány által adott rendszeres évközi beszámolójához illeszkedik. Ezen ellenőrzés során a Számvevőszék azt vizsgálja, hogy a költségvetési tételek átutalása hiánytalan-e, és időben történik-e; ténylegesen hogyan költik el a költségvetési forrásokat a jóváhagyott keretszámokhoz képest.

(17.40)

Amennyiben előfordulnak eltérő esetek, vagy megsértik a vonatkozó törvényt, azt vizsgálja, hogy mi áll a hátterében, és hogyan küszöbölhetők ki a rendellenességek.

A folyó ellenőrzést végző számvevőszékeknek egységes a véleményük, hogy annak eredményei igazolják az ilyen típusú munka folytatásának és továbbfejlesztésének szükségességét. Ezért megvizsgáljuk, hogy a zárszámadási ellenőrzés a költségvetési tervezési folyamat hatékonyságának növelése érdekében - a folyamatos ellenőrzés - sikerrel alkalmazható-e Magyarországon is.

A költségvetési tervjavaslat véleményezése módszertani átalakításának sikerességére azonban hatnak azok a külső feltételek, mint például az államháztartásról szóló törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet, a számviteli törvény, a költségvetési szervek beszámolási rendszerét szabályozó kormányrendelet, amelyek behatárolják a költségvetési tervezésben és beszámolásban érintett szervezetek működését. Szükség esetén javaslatot teszünk ezek módosítására is.

Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselők! Köszönöm az Állami Számvevőszék véleményének szentelt figyelmünket, kívánom, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során munkájuk eredményes legyen, és ennek köszönhetően a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről olyan törvényt alkossanak, amely a célok és a lehetőségek kellő összhangjának biztosításával elősegíti a közpénzek hatékony felhasználását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 179 2011.04.04. 2:12  176-185

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Dr. Nyikos László 1989-től, tehát a '90. évi első szabad választásokat megelőzően már kinevezésre került, és 2009 végéig, azaz húsz évig állt az Állami Számvevőszékkel alkalmazotti, illetve szerződéses kapcsolatban, és kapott ennek megfelelően a munkájáért javadalmazást.

Az első tizenkét évben alelnök volt, majd egy bő hónapig elnöki megbízott, 2001 novembere és 2009 decembere között az ÁSZ akkori elnöke tanácsadó testületének tagja, és részt vett a módszertani bizottság munkájában is. 2002 és 2006 között a Fejlesztési és Módszertani Intézetben, az úgynevezett FEMI-ben dolgozott - egy évig főigazgató, majd pedig tudományos tanácsadó volt. Főigazgatóként egy év alatt 2002-ben 8 955 000 forintot keresett, tudományos tanácsadóként pedig ehhez képest minden további évben nőtt a jövedelme. Tanácsadóként is a főigazgatói státusszal megegyező, kiemelt juttatásban részesült. Alelnöki megbízatása lejárta után, de még alkalmazottként összesen több mint 55 millió forintot keresett. Jövedelme a következőképpen állt össze: alapilletmény, tizenharmadik és tizennegyedik havi illetmény, jutalmak, egyéb juttatások, úgymint munkába járáshoz kapcsolódó, illetve bankköltség és ruházati költségtérítés, étkezési utalvány, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás, valamint üdülési csekk. 2007 és 2009 között az ÁSZ-szal külső szakértőként volt szerződéses jogviszonyban, három év alatt összesen 12 600 000 forint díjazásban részesült. Tehát a 2002 és 2009 közötti időszakban az Állami Számvevőszéknél végzett munkájáért összesen 67 700 000 forint jövedelmet szerzett, mint már nem alelnöke az ÁSZ-nak.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 183 2011.04.04. 0:49  176-185

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Talán még annyit érdemes szólnom, hogy milyen témában - ez is elhangzott kérdésként.

Nyikos László vállalkozóként ebben az időszakban már szakmai javaslatokat és tanulmányokat készített, többek között az ellenőrzési kézikönyv korszerűsítésével, az önkormányzati ellenőrzés módszertanának fejlesztési koncepciójával kapcsolatban. Viszont az is hozzátartozik, hogy a tanulmányait sok esetben, alapvetően úgy tűnik, nem fogadta meg az Állami Számvevőszék, hiszen azt a gyakorlatot most is számon kéri sok esetben, amelyet korábban vizsgált és kifogásolt. A dokumentumok alapján vita is formálódott annak idején ebben a kérdésben, ennek ellenére évről évre további megbízásokat kapott a korábbi alelnök úr.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 22 2011.05.24. 13:11  19-185

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy felszólalásomat azzal kezdjem, hogy az Állami Számvevőszék elnökeként köszöntsem a parlament előtt lévő törvénytervezetet. Meggyőződésem, hogy a javaslat elfogadása esetén a Számvevőszék hozzá tud majd járulni a jól irányító államhoz vagy ahogy másképp mondani szoktuk, a jó kormányzáshoz, a takarékos állampénzügyekhez, a közpénzekkel és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodáshoz, megerősített függetlenséggel, kibővített jogosítványokkal és átláthatóbb működéssel.

Az állami pénzügyek utóbbi években tapasztalt krónikus romlása megköveteli, hogy új pilléreket kapjon a közpénzek felhasználásának ellenőrzése, ami az intézményrendszer megerősítését feltételezi. Az Állami Számvevőszékről szóló új törvény azt a célt szolgálja, hogy a Számvevőszék eredményesebben tudja elvégezni munkáját, a számvevők eredményesebben tudjanak dolgozni, azaz az eddiginél is hatékonyabban tudjanak fellépni az adófizetők pénzének és vagyonának védelme érdekében.

A törvénytervezet előkészítésében az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának felkérésére az Állami Számvevőszék is részt vett. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy a javaslat arról tanúskodik, hogy a tervezetet benyújtó bizottság figyelembe vette a Számvevőszék több mint húszéves tapasztalatait és az ÁSZ felvetéseit.

A törvénytervezet három olyan területen ígér komoly megújulást, amelynek fontosságára a Számvevőszék is felhívta korábban a figyelmet: a számvevőszéki jogosítványok, a függetlenségi garanciák, valamint az átláthatóság területeiről van szó. Az új jogszabály abból indul ki, hogy véget kell vetni a következmények nélküli jelentések időszakának, meg kell erősíteni a számvevőszéki munka kormánytól való függetlenségét, egyáltalán a végrehajtó hatalomtól való függetlenségét, illetve egyértelművé kell tenni, hogy a számvevők megállapításait joga van megismerni minden érintettnek, különös tekintettel az állami döntéshozókra, a közpénzügyekért felelősséget viselőkre, de minden adófizető magyar állampolgárnak is.

Az Állami Számvevőszékről szóló törvény 1989-ben lépett hatályba, az azóta eltelt több mint két évtized pedig rámutatott, hogy az eddigi jogi szabályozás jelentősen nehezítette a számvevőszéki jelentések hasznosulását. Ezt az okozza, hogy az ellenőrzöttek gyakorlatilag jogi következmények nélkül megtagadhatták az együttműködést a számvevőkkel, illetve az sem járt szankciókkal, ha a jelentések ajánlásait figyelmen kívül hagyták. Arra is volt példa, hogy a Számvevőszék munkatársai egyszerűen nem kapták meg az ellenőrzöttektől az ellenőrzéshez szükséges dokumentumokat, ami lehetetlenné tette az ellenőrzés lefolytatását.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat orvosolja ezt a problémát, a tervezet elfogadása estén a Számvevőszék a jelenleginél érezhetően erősebb jogosítvánnyal rendelkezik majd. Bár a tervezet megtartja a hivatali típusú számvevőszéki jelleget, de az eddigiekkel szemben a Számvevőszékkel való együttműködést kötelezővé teszi, annak elmulasztását pedig szankcionálja. A törvénytervezet a korábbi törvény megengedő szabályaival szemben konkrét cselekvést előíró rendelkezéseket tartalmaz, amelyekhez szoros határidőket rendel.

Az Állami Számvevőszék erejét fokozottan növeli, hogy a számvevőszéki ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségek megszegéséért a jövőben akár három évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható lesz a bíróság által. Ez egyértelműen javítja az ellenőrzések hatékonyságát, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a Számvevőszék elősegítse a felelős állami gazdálkodást, és a pazarlással, illetve az esetleges visszaélésekkel szembeni fellépést.

Ahhoz, hogy a Számvevőszék hatékonyan végezhesse a munkáját, átlátható ellenőrzési folyamatra és letisztult belső szervezeti struktúrára van szükség. A javaslat mind a két területen komoly előrelépést jelent. Az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat rögzíti a jelentések nyilvánosságát, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének jogosítványait pedig a főtitkártól újra visszarendeli az elnökhöz, azaz egységesíti az ÁSZ irányítását.

Tapasztalataink már korábban is egyértelművé tették, hogy a Számvevőszék hatékony munkavégzéséhez az intézmény függetlenségének megerősítése szükséges. A javaslat komoly előrelépést jelent ebből a szempontból. A törvénytervezet szerint az Állami Számvevőszék költségvetése nem csökkenhet nominális értelemben egyik évről a másikra, pluszfeladatot törvény pedig csak úgy adhat a Számvevőszéknek, hogy az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet is biztosítja. Ez azért fontos, mert így pénzügyi értelemben nem lehet ellehetetleníteni az ellenőrzést, a mindenkori kormánynak nem lesz lehetősége arra, hogy esetleg pénzügyi nyomást gyakoroljon a számvevőszéki munkára.

Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi függetlenséget garantálja az is, hogy a számvevői illetményalap elszakad a köztisztviselői illetménytől. A javaslat a szigorú összeférhetetlenségi szabályoknak alávetett számvevők keresetét a nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset függvényében határozza meg. Az illetményalap változása ezzel automatikussá válik, azaz a kormánynak nincs lehetősége annak befolyásolására. A kormányzattól független bérstruktúrának azért van jelentősége, mert így az ellenőröknek nem kell saját pénzügyi helyzetüket féltve dolgozniuk, azaz bátrabban mutathatnak rá a hiányosságokra és a pazarló gyakorlatokra.

A függetlenség garanciája továbbá, hogy a javaslat szerint az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzések szakmai szabályait, módszereit maga alakítja ki. A törvénytervezet elismeri, hogy az ellenőrzés módszertana egy folyamatosan változó, bővülő szakmai ismeretanyag, amelyre jelentős hatással vannak az időszakonként közzétett, egyre részletesebb nemzetközi sztenderdek is, amelyek az INTOSAI keretében kerülnek meghirdetésre.

Az ellenőrzési módszerek szabad alakítása azért fontos, mert ezzel a Számvevőszék rugalmasabbá válik, így egyszerűbben és gyorsabban tud reagálni új helyzetekre, új problémákra, új kihívásokra.

(9.50)

Így tud mindig aktuálisan megfelelni az alaptörvényben elvártaknak, miszerint az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit a törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. A rugalmasságot és a működés hatékonyságát szolgálja az is, hogy a Számvevőszék elnökének a törvénytervezet jelentős szervezetalakítási szabadságot biztosít. A tervezet kiemelt helyen kezeli az átláthatóság kérdését, és rögzíti, hogy az Állami Számvevőszék összes jelentése nyilvános. Ez azt is biztosítja, hogy az ellenőrzések a nyilvánosság számára megismerhetők legyenek, és így is hozzájáruljanak a közpénzekkel és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodáshoz.

Az átláthatóság a számvevőszéki munka hasznosulásának alapkövetelménye. A jelentések és az ellenőrzési tapasztalatok ugyanis elsősorban a nyilvánosságon keresztül hatnak. Ugyanebbe az irányba mutat az a rendelkezés is, hogy az önkormányzat vezetője köteles az önkormányzatra vonatkozó jelentést a képviselő-testülettel megismertetni - ez azt jelenti, hogy nem lesz lehetőség a jelentések, az esetleges kritikák és javaslatok eltitkolására. A nyilvánosság és az átláthatóság jelentőségét az is növeli, hogy demokratikus társadalmakban az adófizető állampolgároknak joguk van az állami vagyon és a közpénzek kezelésével kapcsolatos információkhoz, a közhatalom gyakorlóit többek között épp ebből a szempontból ítélik meg. A Számvevőszék jelentéseinek nyilvánossága tehát a demokratikus berendezkedést is erősíti, így alapvető társadalmi érdek.

Tisztelt Országgyűlés! Jogos elvárás a Számvevőszékkel szemben, hogy a törvény szerint az Országgyűlés legfőbb pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve jó példát mutasson a többi állami intézménynek. Az ÁSZ küldetésének tekinti, hogy előmozdítsa a közpénzügyek átláthatóságát, rendezettségét, és ezt nemcsak szilárd szakmai alapon álló, értékteremtő ellenőrzéseivel teszi, hanem saját működésének és munkájának átláthatóvá tételével is. A törvényjavaslat is ezt a célt segíti elő, amikor kiköti, hogy a jelentések nyilvánosságát kizárólag államtitok védelme érdekében lehet korlátozni. Az új törvénytervezet ugyanabba az irányba mutat, amerre a Számvevőszék a törvény adta lehetőségek között eddig is haladt. A jelenleg hatályos szabályozás adta lehetőségekkel már eddig is élt a Számvevőszék.

Elnökként saját hatáskörömben döntöttem arról, hogy a számvevői jelentések is legyenek nyilvánosak a jövőben, miközben korábban nem volt ilyen kötelezettség. A hatékonyság javítását célozta az is, hogy az Állami Számvevőszék ma már megújított kockázatelemzési módszerrel választja ki az ellenőrzött kormányzatokat, azaz ott ellenőriz, ahol ezt a kockázatok indokolják. Korábban ez nem így volt, az ellenőrzéseket egy statikus, kiszámítható és ezért a változásokra reagálni képtelen rendszer szerint ütemezték. A kincstári adatokra alapozott kockázatelemzéseken túl tervben van egy monitoringrendszer kiépítése is, amely alkalmas lesz a komoly adósságproblémákkal küzdő önkormányzati szféra pénzügyi kockázatainak rendszeres feltárására és jellemzésére.

Tisztelt Ház! Az új törvénynek azt a célt kell szolgálnia, hogy legyen súlya a Számvevőszék jelentéseinek. Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága által beterjesztett tervezet megfelel ennek az elvárásnak. Amennyiben a parlament elfogadja az új számvevőszéki törvényt, akkor egy szigorú, következetes, átláthatóan működő, független, hatékony és közérthető Számvevőszék feltételeit teremti meg.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 2 2011.06.08. 30:25  1-79

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszék elnöke hagyományosan az Országgyűlés plenáris ülése előtt ad számot az intézmény éves tevékenységéről. E lehetőség számomra másodízben adatik meg, de miután az önök megbízása alapján 2010. második felében vehettem át a szervezet irányítását, először van módom arra, hogy egy olyan időszak munkájáról számoljak be, amely alatt közel fél évig a szervezetet már én vezettem.

A 2010. évi beszámolási időszak sajátossága, hogy az intézmény működése két élesen elkülöníthető periódusra bontható. Kérem, engedjék meg, hogy ezekről külön-külön is szóljak, és röviden felvázoljam a jövőre vonatkozó elképzeléseimet is.

Amint az önök előtt is jól ismert, a legfőbb ellenőrző intézmény 2010 első félévében választott vezetők nélkül működött, ráadásul az alelnöki pozíció már nyolcadik éve volt betöltetlen. Ezen időszakban a választott vezetők hiánya működési és alkotmányos kockázatot is jelentett. Közel hét hónapon keresztül az elnök nevében eljáró főtitkár irányította a hivatali szervezetet, így formailag ugyan biztosított volt a működés, de a korlátozott jogkör csak a halaszthatatlan feladatok ellátását tette lehetővé. Mivel a főtitkár nem helyettesíthette a Számvevőszék elnökét teljeskörűen jogai érvényesítésében és kötelezettségei ellátásában, így a szakmai, szervezeti fejlődést megalapozó döntések elmaradtak, a képviseleti, illetve helyettesítési jog korlátai miatt az intézmény munkáját is érintő hátrányos költségvetési intézkedések születtek. Az új számvevőszéki vezetés jelentős determinációval, számos szakmai és irányítási kihívással szembesült.

A 2010. évet a Számvevőszék szempontjából is a változások és a kihívások meghatározó kettőssége jellemezte. A világgazdasági környezet közelmúltban bekövetkezett átalakulása még nem fejeződött be. Mint minden gazdasági és társadalmi szereplőnek, nekünk is reagálnunk kell a külső környezeti változásokból eredő új feladatokra, meg kell találnunk, ki kell dolgoznunk a változásokra adott saját válaszainkat.

Az új vezetés hivatalba lépése után intenzív jövőépítő munka kezdődött meg. Széles körű szakmai együttműködéssel elkészült az intézmény egyik alapvető fontosságú dokumentuma, a célokat, az ezekhez vezető irányokat, szakmai feladatokat rögzítő középtávú stratégia, amelynek szövegét az önök elé terjesztett tájékoztatóhoz, beszámolóhoz függelékben csatoltuk. A közös munka eredménye, hogy a stratégiában megfogalmazott jövőkép, küldetés, alapértékek, valamint a szakmai, módszertani és szervezeti fejlesztési irányok mellett nemcsak a Számvevőszék vezetése, hanem munkatársai is elkötelezettek.

A Számvevőszék célja, hogy ellenőrzéseivel hozzáadott értéket teremtsen, és közpénzt takarítson meg. Fontos számunkra, hogy megállapításainkkal, javaslatainkkal képesek legyünk érdemi hatást elérni, szükséges változásokat kezdeményezni. A célok eléréséhez a megoldandó feladatokra rugalmasan reagáló szervezet szükséges, amely oly módon képes megtalálni a megfelelő szakmai, szervezeti és stratégiai válaszokat, miképpen az természetes módon külső elvárás is, az önök elvárása is, hogy működése még inkább a takarékosság, a hatékonyság és a fenntarthatóság irányába mozduljon el.

Arra törekszem, hogy a szervezet szakmai és módszertani fejlesztésével párhuzamosan zajló, a hatékonyságjavítást célzó szervezetfejlesztési lépések megvalósításával a valós társadalmi problémákra fókuszáló, értékteremtő intézménnyé váljon és maradjon meg továbbra is a Számvevőszék.

Amint önök is tapasztalhatják, a megkezdett fejlesztési munkák részeként a korábbi számvevőszéki éves jelentések felépítésétől, terjedelmétől eltérő tájékoztatót állítottunk össze, hasznosítva a hasonló típusú dokumentumok elkészítésével kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokat. Eredményeinkre fókuszálva ésszerűbb terjedelemben, feszesebb megfogalmazásokkal mutatjuk be szakmai feladataink teljesítését, valamint az ezek eléréséhez hozzájáruló háttértevékenységeinket.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A számvevőszéki munka folyamatosságából adódóan munkánk a 2009 decemberében jóváhagyott, 2010. évre szóló éves ellenőrzési terv alapján jórészt meghatározott volt. Az éves programban 65 ellenőrzési feladat szerepelt, amelyek közül évközi tervmódosításokkal három ellenőrzési témát töröltünk, valamint a kormány felkérésére egy, elnöki döntés alapján pedig további öt új ellenőrzési témát vettünk fel. 2010-ben végül 46 jelentést tettünk közzé, ezek közül 6 jelentést főtitkári, míg 40 jelentést az év második felében elnöki, esetenként alelnöki aláírással.

A költségvetési véleményünket, illetve a zárszámadást, a Magyar Távirati Iroda Zrt. és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ellenőrzéséről szóló jelentéseinket a jogszabályi előírásoknak megfelelően nyújtottuk be az Országgyűlésnek. Ellenőrzési erőforrásaink mintegy kétharmadát a törvényekben különféle rendszerességgel előírt feladatok teljesítésére fordítottuk, és az így szerzett tapasztalatokat, ellenőrzési eredményeket 33 jelentésben adtuk közre. Az erőforrások fennmaradó harmadát használtuk fel olyan témák ellenőrzésére, amelyek végrehajtásának gyakoriságát a törvény nem rögzíti. Ez utóbbi elnöki döntés alapján választott ellenőrzéseinket többségében a teljesítményellenőrzés módszertanának alkalmazásával teljesítettük.

Minden év kiemelt fontosságú feladata, így volt ez 2010-ben is, a zárszámadás ellenőrzése. Teljeskörűen vizsgáltuk a központi költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai elszámolásának megbízhatóságát.

(9.10)

A központi költségvetési fejezetek kiadási főösszegének minősítésére 52 pénzügyi ellenőrzésünk irányult. Ezek közül elutasító minősítéssel három ellenőrzésünk zárult.

A beszámolók megbízhatóságának értékelésénél jellemző és visszatérő hiba volt a jogszabályi előírások megsértése, a mérlegsorok leltárral való alátámasztásának hiánya, a pontos és teljes körű vagyonnyilvántartás hiánya, valamint a fedezet nélküli, hosszú távú kötelezettségvállalás. Mindezek mellett azt is megállapíthattuk, hogy az egy évvel korábbi zárszámadási ellenőrzés során feltárt hiányosságok megszüntetése sem történt meg teljeskörűen. Néha érezhettük úgy, hogy következmények nélküli megállapításai voltak a Számvevőszéknek.

A 2011. évi költségvetési javaslat véleményezésekor felhívtuk a figyelmet a költségvetésben rejlő általános kockázatokra, minősítettük az adóbevételek és az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek teljesíthetőségének kockázatát. A központi költségvetés adóbevételi tervezeteinek megalapozottságát nem tudtuk ugyan teljeskörűen megítélni, ugyanakkor pozitív fejleményként értékeltük, hogy 96 százalékról 33 százalékra csökkent azoknak az adóbevételeknek az aránya, amelyekről nem tudtunk véleményt mondani. Ismét jeleztük az önkormányzati feladatok és azok finanszírozása között egyre jobban tátongó rés veszélyeit, az utóbbi időszakban megduplázódott adósságállományt, az önkormányzati gazdasági társaságok egyre nagyobb tartós kötelezettségvállalását.

Tapasztalataink megerősítették, hogy a korszerű és megbízható nemzetgazdasági tervezési rendszer nem csak a nemzetgazdaság és benne az államháztartás fejlesztése szempontjából szükséges. Az átláthatóbb és kiszámíthatóbb állami működés a közbizalom megerősítése érdekében is igen lényeges. Halaszthatatlannak tartottuk az éves költségvetés szerkezetének, tartalmának és a tervezés módjának átfogó meghatározását, lehetőség szerint egy új közpénzügyi törvényben.

A hazai közigazgatási és közpolitikai gyakorlatban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a hatékonyság, a takarékosság. Teljesítmény-ellenőrzéseinkkel a nagy ellátó- és közigazgatási rendszerek működésének, a beruházások, a köz- és magánszféra gazdasági kooperációja egy-egy szeletének hatékonyságát vizsgáltuk behatóbban. Eredményeink hasznosítása meggyőződésem szerint hozzájárul az átláthatóság, az elszámoltathatóság és ezáltal végső soron a közbizalom jelentős javításához. Teljesítmény-ellenőrzéseink közül - csak példaként említve - azon ellenőrzési eredményeinkből emelek ki néhány gondolatot, amelyek kapcsolódnak a nemrég elfogadott nemzeti reformprogram témáihoz.

Tisztelt Országgyűlés! A felnőttképzés feltételrendszerének ellenőrzése alapján megállapítottuk, hogy az állami támogatású felnőttképzési rendszer csak részben volt eredményes, aminek az az oka, hogy korábban nem valósult meg az információs és pályakövetési rendszer, valamint nem került sor az eredményesség mérésére. Csökkent a hátrányos helyzetű felnőtt lakosság részére indított képzések száma, ezáltal nem történt előrelépés a regionális feszültségek enyhítésében, ráadásul a támogatott képzések szerkezete csak részben felelt meg a gazdasági szereplők elvárásainak az elmúlt időszakban. Javaslatainkat a felnőttképzés teljes rendszerének megújítása, illetve az új felnőttképzési rendszer előkészítése során az illetékes minisztérium - ígérete szerint - figyelembe veszi.

Az energiafelhasználás racionalizálásának ellenőrzéséről szóló jelentésünkben jeleztük, hogy a kidolgozott energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégia megvalósítása hozzárendelt források híján nem volt sikeres. Nem volt biztosított a stratégiában felsorolt célok egzakt meghatározása, a cselekvési program lépéseinek mérése és nyomon követése.

Sajnos, az ilyen következtetések általánosíthatók a közpénzgazdálkodás más területein is, azaz a közpénzek jobb hasznosításához szemléletváltozásra lenne, vagyis van szükség. Ezt szolgálta a jelentéseinkben megfogalmazott javaslataink közel harmada, amely a hatékonyság javítását, a feltárt hibák megszüntetését célozta. 2010-ben a tárcáknak tett javaslataink fele a jogszabályok összehangolásával, módosításával függött össze, és számos javaslatot tettünk az elszámolási, finanszírozási és nyilvántartási rendszer átalakítására is.

A javaslataink nyomon követése kapcsán kapott tájékoztatás szerint a 2010-ben közreadott jelentéseinkben megfogalmazott javaslatok több mint 70 százaléka eljutott a megvalósítás valamely szakaszába.

Az önkormányzatok gazdálkodási rendszerének többéves ellenőrzési megállapításai, javaslatai hozzájárultak ahhoz, hogy napirenden van az önkormányzati rendszer átalakítása, az önkormányzatok feladatainak újragondolása.

A szervtranszplantációról és a donációról szóló jelentésünk nemzetközi összehasonlításban rámutatott Magyarország lemaradására, és javasoltuk a terület fejlesztését, aminek látható eredménye az, hogy 2010-ben a transzplantációk száma 14 százalékkal emelkedett. Ajánlásainknak megfelelően a tüdőtranszplantáció új alapokra helyezése érdekében új szerződést kötött a Semmelweis Egyetem a bécsi partnerrel, valamint a jelentésben foglaltak hasznosulásának irányába tett további lépésnek tekinthető, hogy Magyarország megkezdte csatlakozási tárgyalásait az Eurotransplanthoz.

Foganatja volt például a zárszámadási jelentésben az uniós fejlesztéseket érintő jogszabály-módosításokra, a költségvetés véleményezése kapcsán a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék jogszabályi rendezésére tett javaslatainknak. Kiemelkedő még az, hogy javaslatunknak megfelelően módosult a közbeszerzési törvény. A jogorvoslati eljárás kezdeményezési határideje immáron a tudomásra jutástól számított három év a korábbi eggyel szemben.

Az Állami Számvevőszék nem hatósági szerv. Az ellenőrzöttekkel szemben nincs szankcionálási jogosítványa. Szerepe a jogszabályellenes cselekedetek feltárása esetén a felelős személyekkel vagy szervezetekkel szembeni eljárás kezdeményezése. 2010 első félévében három, második félévében hat büntetőfeljelentést tettünk, amelyek alapján nyomozások indultak. Jelentéseink nyilvánosságával, valamint a hatósági megkeresések teljesítésével, adatok, tényeket tartalmazó dokumentumok átadásával támogatjuk a büntetőügyben eljáró szervek tevékenységét.

A Számvevőszék ellenőrzései során nemcsak hibákat tár fel, hanem találkozik előremutató gazdálkodási megoldásokkal, jó gyakorlatokkal. A jó példák terjesztését felvállalva szemináriumsorozatot indítottunk útjára, melynek sikerét a rendkívül nagy érdeklődés jelzi, egyben igazolja a kezdeményezés helyességét. A tavalyi év második felében két konferenciára került sor, melyen közel háromszáz önkormányzati vezető, polgármesterek és jegyzők vettek részt.

Tisztelt Országgyűlés! A jó és megbízható minőségű, hatékony és eredményes számvevőszéki feladatellátás megalapozásához színvonalas, bár kevésbé látványos szakmai-módszertani és szervezetirányítási támogató, valamint fejlesztési tevékenységek szükségesek.

Annak, hogy a jelentéseink a szándékolt hatást kiválthassák, változásokat idézzenek elő a gazdálkodási, szabályozási környezetben, csupán egyik eleme a szakmai megalapozott tartalom. A háttérben végzett támogató tevékenységek - így a kutatóintézetünkben folyó tudományos munka, a nemzetközi kapcsolatok ápolása, a módszertani fejlesztések, a megfelelő informatikai háttér kialakítása, kommunikáció, a parlamenti kapcsolatok - összehangolt feladatellátása biztosítja, hogy az Állami Számvevőszék végső produktumai, a jelentések megfeleljenek a hazai és a nemzetközi sztenderdekben is megfogalmazott szakmai kritériumoknak.

(9.20)

Az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének legfontosabb feladata, hogy kutatási tevékenysége során ellenőrzési tevékenységünket és ezáltal az Országgyűlés munkáját háttértanulmányokkal, illetve összegző, értékelő tanulmányokkal segítse. 2010-ben a legfontosabb kutatások a közigazgatás kompetenciaalapú struktúrájának kiépítési lehetőségére, a közszféra és a gazdaság versenyképességére, a turisztikai fejlesztések támogatásának hatékonyságára és a nemzetgazdasági tervezés megújítására összpontosultak.

A korrupciós kockázatok feltérképezésén keresztül az integritásalapú közigazgatási kultúra elterjesztésére irányul az az európai uniós kiemelt projekt, amelyet a Számvevőszék 2009 végén indított el. Ennek az európai összehasonlításban is újnak tekinthető módszertani fejlesztésnek a segítségével hamarosan átfogó képet kaphatunk a költségvetési szervek működésének korrupciós szempontú kockázatairól, valamint az e kockázatokat mérséklő intézményi kontrollrendszerek állapotáról. 2010-ben megtörténtek azok a szakmai és technikai előkészületek, amelyek alapján ez év elején megkezdődhetett a hét éven át tartó országos adatfelvételi sorozat.

Tájékoztatónkban bemutatjuk azt is, hogy milyen szakmai szálak kötik intézményünket az élenjáró nemzetközi ellenőrzés szakmai életéhez. Hangsúlyt helyezünk arra, hogy nemzetközi szakmai kapcsolataink a Számvevőszék hazai ellenőrzési feladatainak magas szakmai színvonalon való ellátását szolgálják. A nemzetközi kapcsolattartásra rendelkezésre álló források felhasználása során arra törekedtünk, hogy az általunk megszerzett tapasztalatok és ismeretek az ellenőrzési munka korszerűsítésén keresztül hasznosuljanak.

A nemzetközi szakmai életben való részvételünk két főbb tevékenység köré csoportosítható. Az egyik a módszertani fejlesztések támogatása. A Számvevőszékek Szövetségének munkabizottságai - amelyekben intézményünk jelenléte folyamatos - kidolgozták, majd a XX. kongresszuson elfogadták a legfőbb ellenőrző intézmények nemzetközi új sztenderdjeit. Ezen 40 új ellenőrzési sztenderd fordítását, szakmai lektorálását a közeljövőben történő adaptálás és alkalmazás érdekében megkezdtük.

Lehetőséget látunk az ellenőrzési gyakorlatban közvetlenül hasznosítható tapasztalatok és a napi gyakorlatba illeszthető szakismeretek megszerzésére a nemzetközi közös, összehangolt ellenőrzések lefolytatásán keresztül.

Hiszem, hogy hazánk nemzetközi megítélésének javítását szolgálja a Számvevőszék aktív közreműködése a legfőbb ellenőrző szervezetek szövetsége munkacsoportjainak tevékenységében. A mi koordinálásunkban dolgozta ki több ország számvevőszéke a minőségirányítás javítását célzó új gyakorlatokat bemutató útmutatót. Az európai nemzeti számvevőszékek és az Európai Számvevőszék együttműködését koordináló kapcsolattartási bizottság előtt számoltunk be a transzeurópai közlekedési hálózat V. korridor vasútfejlesztési beruházás koordinált teljesítmény-ellenőrzésének előrehaladásáról. A közös ellenőrzés intézményünk irányításával és közreműködésével zajlott le.

A módszertani fejlesztéseink közül fontosságánál fogva ki kell emelnem az önkormányzatok helyszíni ellenőrzésre történő új kiválasztási módszerének kidolgozását. A kiválasztás alapja a kockázatok előzetes feltárása és értékelése valamennyi önkormányzatnál. Ennek segítségével korlátozottan rendelkezésre álló ellenőri erőforrásainkat magasabb vagyoni, pénzügyi kockázattal működő önkormányzatok ellenőrzésére fordítjuk. A legkockázatosabb önkormányzatoktól az automatikus kiválasztási mutatók erősítését, gyengítését és kiegészítését szolgáló információkat kérünk tanúsítványban. Ezen információkat elemezve hozzuk meg a döntést a helyszíni ellenőrzésekről.

Informatikai fejlesztéseink a számvevői munkavégzés feltételeinek biztosítását szolgálják. Ennek érdekében együttműködési szerződés jött létre a Magyar Államkincstár, a GIRO Zrt. és a Számvevőszék között, hogy az ellenőrzéseinkhez szükséges pénzügyi adatok a központi költségvetési intézményeknél egységes szerkezetben, az ellenőrzések igényeit figyelembe véve álljanak rendelkezésre. Az ellenőrzési munka hatékonyságát javítja, hogy a helyszíni ellenőrzést végző számvevőket fokozatosan ellátjuk megfelelő eszközökkel.

Új középtávú stratégiánk kiemelten foglalkozik kommunikációs célkitűzéseinkkel, hisz szakmai tevékenységünk, eredményeink nyilvánossága közérdek. 2010 második felétől lehetőségeinket felmérve minden területen dinamikusabbá tettük sajtótevékenységünket. Célunk, hogy a Számvevőszék legyen az elsődleges hírforrás saját hírei, tevékenységei és eredményei tekintetében. Internetes fejlesztés keretében megkezdtük a számvevőszéki hírportál szervezetését, elindítottuk működését, átalakítottuk intézményünk hivatalos honlapját. 2010-ben közel 140 ezer látogató kereste fel a honlapunkat, külső internetes címről pedig 56 ezer alkalommal töltötték le jelentéseinket.

Elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a sajtó minél jobb tájékoztatását. 2010 első félévében sajtótájékoztatóra nem került sor, a második félévben azonban 18 sajtótájékoztatót tartottunk, ebből 9 vidéki nagyvárosban kapott helyet. Újdonság, hogy 2010 szeptemberétől már nem csupán a megyei és megyei jogú városokban, hanem a fővárosi kerületekben is sajtótájékoztatón ismertettük a jelentés megállapításait.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Külön öröm számomra, hogy tájékoztathatom önöket a jövő aktív formálására vonatkozó elképzeléseinkről, terveinkről és azokról a kihívásokról, amelyekre választ kívánunk találni. 2010-ben a választott vezető nélküli bő fél év, a korábbi létszámfeltöltési zárlat, valamint a szervezetalakítási és kinevezési jogkörök hiánya miatt a költségvetési gazdálkodás is csak a legszükségesebb kiadásokra korlátozódhatott. Ebből következően az első félévben új projektek, terven felüli ellenőrzési feladatok nem indulhattak, és indokolt fejlesztések maradtak el. Ennek következtében jelentős előirányzat-maradvány jött létre, nem terhelve kötelezettségvállalással, miközben folyamatos ingatlanbérlet apasztja a kiadási oldalt.

Generációváltás zajlik a Számvevőszéknél. 2010-ben az öregségi vagy kedvezményes nyugdíjra jogosult munkatársak közül többen választották az előnyösnek vélt feltételek melletti visszavonulást. Ezzel párhuzamosan az év második felében fokozatos létszámépítés kezdődött, amelynek során 33 fővel gyarapodott az állományi létszám. Beindítottunk egy gyakornoki programot, amelynek keretében fiatal diplomások szakmai elkötelezettségét mélyítjük el.

Egy intézménynél a feladatok és az erőforrások közötti megfeleltetést az intézmények szervezeti felépítése határozza meg, ennek milyensége nagyjából befolyásolja a működés, a feladatellátás hatékonyságát, eredményességét. Stratégiai céljaink teljesítése és az átlátható működés érdekében megkezdődött a szervezet átalakítása, az információáramlás, a kontrolling, a munkafolyamatokra vonatkozó szabályok érvényesülését biztosító ellenőrzési rendszerek meghatározása, kiépítése mind az ellenőrzési szakmai feladatok, mind az azokat támogató intézményi feladatok körében.

A szervezet belső folyamatainak, szervezetének megújítását rendszerszemléletben valósítjuk meg. Már 2010-ben megkezdtük a vezetői információs rendszer megújítását, az új kontrollingfunkciók kiépítését, az ellenőrzési módszertanok felülvizsgálatát.

Stratégiai célunk, hogy közérthető, tartalmas jelentésekkel segítsük az Országgyűlés munkáját, emellett törekszünk a szorosabb együttműködésre, az intenzívebb bizottsági jelenlét kialakítására. A számvevőszéki vezetők és munkatársaik az új országgyűlési ciklusban közel száz alkalommal közvetlenül, személyes részvételükkel segítették az állandó bizottságok munkáját, valamint több albizottság, vizsgálóbizottság és eseti bizottság ülésén is részt vettünk.

2010-ben három jelentésünkkel kapcsolatban tehettem meg hozzászólásomat plenáris ülésen, az alelnök úr és én hét-hét alkalommal előterjesztőként vettünk részt bizottsági ülésen. Kilenc jelentésünkhöz összesen 48 bizottsági esemény kapcsolódott. A jövőben azt szeretnénk elérni, hogy jelentéseink még nagyobb figyelmet kapjanak önöktől, és ezt ki is érdemeljük munkánkkal.

A Számvevőszék nem pusztán ellenőrzés-szakmai szervezet, kizárólag az Országgyűlésnek és a törvénynek alárendelt pénzügyi-gazdasági ellenőrző intézményként a demokrácia érvényesülésének egyik alapvető garanciája.

(9.30)

Céljaink szerint a megbízhatóság, a rend, az átláthatóság, a törvényesség és a szabályozottság feltétlen híve. A számvevőszék jogállását, hivatalszerű működését az új alaptörvény is megerősíti.

Tisztelt Országgyűlés! Örömmel vettük, hogy az Országgyűlés a sarkalatos törvények közül elsőként a számvevőszékről szóló törvény megalkotását vette napirendjére. A környezeti változásokból eredő elvárásokhoz igazodva, az Állami Számvevőszékről szóló törvénytervezet az értékek megőrzése mellett a megváltozott környezeti feltételekhez igazítja a szervezet működését, eszközrendszerét, eljárását. Az Országgyűléshez való viszonyunk azonban változatlan.

Az Állami Számvevőszék továbbra is az Országgyűlés ellenőrző szerve, amely az alkotmánynak, majd az alaptörvénynek és a törvényeknek alárendelten működik. A törvénytervezet a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztásának elvéből következően a végrehajtó hatalomtól független ellenőrzési intézmény megerősítését szolgálja, amelynek megállapításai és javaslatai a közpénzügyi fegyelem megteremtését, a közpénzfelhasználás hatékonyságát, biztonságát, az átlátható államháztartás erősítését segíti. Ismerve a világgazdaságban a világválság kialakulásában közrejátszó tényezőket, a közelmúltban tapasztalt közpénz-gazdálkodási anomáliákat, az ellenőrzési intézmény megerősítése nem halasztható tovább.

A Számvevőszék tervezett, megerősített jogosítványai azt a célt szolgálják, hogy ne maradhassanak következmények nélkül az ellenőrzések. A jövőben nem fordulhat elő, hogy az ellenőrzőtt szervezetek nem bocsátják rendelkezésünkre az ellenőrzéshez szükséges dokumentumokat, mert az ellenőrzést akadályozó magatartás - ha a tisztelt Ház a törvénytervezetet megszavazza - szankcionálható lesz. A szigorítások nemcsak az ellenőrzötteket, hanem magukat az ellenőrzőket is érintik.

A törvénytervezet a Számvevőszékkel szemben az átlagosnál szigorúbb erkölcsi követelményeket, magatartási és összeférhetetlenségi szabályokat fogalmazott meg. A Számvevőszék stratégiájában küldetésünkként megfogalmazott gondolattal köszönöm meg megtisztelő figyelmüket.

Az Állami Számvevőszék küldetése, hogy szilárd szakmai alapon, értékteremtő ellenőrzéseivel előmozdítsa a közpénzügyek átláthatóságát, rendezettségét és járuljon hozzá a jó kormányzáshoz. Jövő évben már arról szeretnék önöknek beszámolni, hogy a Számvevőszék 2011-ben fontos lépéseket tett e közhasznú küldetés betöltése érdekében.

Megköszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 78 2011.06.08. 11:02  1-79

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Megköszönöm észrevételeiket, kérdéseiket. Meg kell mondanom, hogy néhány bizottságban hosszabban is el lehetett volna beszélgetni ezekről, hiszen voltam olyan bizottságban, amely hosszan vitatta ezeket a kérdéseket, volt, ahol gyakorlatilag elfogadásra került.

(13.40)

Ehhez képest elég szerteágazó kérdések és vitatémák merültek fel, amelyeket tekintve azt gondolom, az önök idejével és türelmével sem visszaélve nem kezdek el a közbeszerzéstől kezdve az önkormányzatokon át a MÁV és még nem tudom, hány tételen keresztül végigvenni. Azt gondolom, joggal érdeklődnének a képviselők ezek iránt az ügyek iránt. Mindenkinek azt tudom felajánlani, hogy az ÁSZ jelentései nemcsak hogy nyilvánosak, hanem a bizottsági üléseken a konkrét vizsgálatokat vezető munkatársaknak közvetlen kérdéseket lehet feltenni, és ők erre a tudásuknak megfelelően megpróbálnak válaszolni.

Ha megengedik, e számvevőszéki 2010-es beszámoló tekintetében szűken arra koncentrálva, ami felmerült kérdéskör, köszönöm, akik észrevették, hogy az ÁSZ megújulása megkezdődött, hiszen a jelentésben igyekeztünk valóban egy rövidebb, összefogottabb és inkább tájékoztató, felidéző jellegű gondolatokat és mellé elemzéseket is tenni a működéssel kapcsolatban. Ennek keretében mindenféleképpen ezt az átmeneti időszakot még egyszer hangsúlyoznom kell, hiszen a törvény úgy szól, hogy az ÁSZ elnöke írja alá a beszámolót. Tavaly úgy kellett aláírnom a beszámolót, hogy egy sort nem írtam hozzá, hiszen gyakorlatilag úgymond az elődeim csinálták meg, viszont akkor már nem volt 6 hónapja, több mint 6 hónapja elnök. Az is egy sajátos műfaj volt, akkor is ekkora vita volt egyébként, akkor is megköszöntem a hozzászólásokat. Most ehhez képest a január 1. és július 4. közötti elnök nélküli időszakról adtunk számot, majd pedig július 5-étől kezdődően december 31-ig egy elnökként elmondott és aláírt beszámolót, tájékoztatót adtunk.

A törvény egyértelművé teszi, hogy az ÁSZ elnökének kell beszámolni, az ÁSZ elnöke nem tud az egész évről beszámolni, hanem tud tájékoztatást adni egy elnök nélküli időszak munkájáról, és tud egy beszámolót adni a július 4-ét követő időszakra. Ezért is mondtam el, hogy egy átmeneti, speciális, különleges időszaka volt az ÁSZ-nak, amely kapcsán azt gondolom, hogy mi vezetett oda, mi ezt nem próbáltuk levezetni vagy utánanézni. Többeknek többféle feltevésük volt. Egy ténykérdés, hogy a szervezet számára ez az időszak nem tett jót abból a szempontból, hogy nem tudott egy folytatólagos vezetői irányítással működő feladatot ellátni. Természetesen akik végezték a dolgukat, helyes, hogy végezték, viszont hiányzott hozzá többek között a vezetői irányítás, amely a parlament felé felelősen beszámolni is tud.

A hitellel kapcsolatban közgazdászként is megszólítva érzem magam, én meg vagyok döbbenve, amikor szakemberek azt a kérdést vetik fel, hogy a hitel jó vagy rossz. Ez klasszikusan az a kérdéskör, amire azt szokták mondani, hogy attól függ, hogy mire használják, attól függ, hogy ennek a feltételei, a felvétel feltételei korrekt hitelezői körülmények között történtek meg, és attól függ, hogy utána ebből mi jött létre, illetve ennek megfelelően visszafizethető-e.

Az Állami Számvevőszék jelentését nem kellene ebből a szempontból kicsavarni, hiszen mi annak a kockázataira hívjuk fel, hogy bizony ahol hitel van, az egy fokozott figyelmet kíván, legyen az magánszemély, egy család, legyen ez egy vállalat vagy éppen egy közintézmény, és úgy gondolom, ennek a kezelésére kell helyezni a hangsúlyt. Erre vonatkozóan kérem, hogy majd gondolják végig a törvényhozásban is, hogy ennek a kezelése állami szférában, állami vállalati szférában is kellően átfogóan történjen meg, hiszen láthatóan sok esetben ez később a közszféra, a közpénzek számára jelentett terhet, egy nem átgondolt hitelfelvétel.

Azt szeretném mondani, hogy a Számvevőszék természetesen a törvényeknek, így az alkotmánynak, illetve majd a leendő alaptörvénynek - ahogy elmondtam az expozémban - tekinti magát alárendeltnek, illetve természetesen az Országgyűlésnek mint pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerv. Nagyon remélem, hogy nem tart ott a magyar gazdaság, ahogy egy képviselő szólt róla, hogy az üzleti szférában eltörik a kezét, ha valaki valamit csinál. Remélem, ezen túl van már Magyarország a XXI. században. Az egy más műfaj. Általában törvényen kívüli világban szokott ez a törvény érvényesülni. Nagyon bízom benne, hogy Magyarországon a legális üzleti szférában egészen más eljárások vannak, a közszférában pedig még inkább emellett tenném le a voksot.

Több olyan kérdés felmerült, amely azt a kérdést vetette fel, hogy milyen bevételt hozott az Állami Számvevőszék. Itt szeretném még egyszer leszögezni: úgy látom, hogy még törvényalkotásban részt vevő vagy az ÁSZ dolgozójaként dolgozó alelnök sincs tisztában azzal, hogy ez egy hivatali típusú ÁSZ. Itt mi bírságot nem vetünk ki, így mi nem is szedünk be bírságot. Tehát nem lehet összevetni műfajánál fogva, hogy bevétele legyen ennek a szervezetnek. Ennek a szervezetnek igazán egyetlenegy bevétele van, maga az állami költségvetés, amit az Országgyűlés évről évre megszavaz. Ezzel szemben elvár egy átfogó auditálást, egy átfogó ellenőrzést, amelynek az eredményeképpen egy átláthatóbb és egy működőképesebb, törvényeknek megfelelő, célszerűségnek és hatékonyságnak megfelelő működő közszférát, közvagyonnal és közpénzzel gazdálkodó szférát tételez fel. Azt gondolom, hogy ha ehhez visszatérünk, ehhez az eredeti megállapításhoz, akkor talán értik azt, hogy az a számszerűsítése, hogy mennyihez járult hozzá, hogy az ne költődjön el rossz irányba, az nem egy ilyen beszámoló része, hiszen mögötte egzakt számokat nem lehet bemutatni, hiszen - még egyszer mondom - az ÁSZ pénztárába senki nem fizet be semmilyen forintot, ezzel szemben ezt nem is lehet szembefordítani vagy szembeállítani és összevetni.

Hogy mérhető legyen, azt pedig a beszámolóban is elég világosan megjelöljük, hogy talán a legfontosabb az, hogy mennyien ismerik meg az ÁSZ jelentését, illetve hogy az ÁSZ jelentéseiben mennyi intézkedés, következmény történik. Ez viszont új törvény feltételét helyezi előtérbe, és ezeket a felszólalásokat, úgy gondolom, nagyon pontosan alátámasztja, hogy változtatni kell a törvényben abban, amiben viszont az ÁSZ jelentésének tényleg mérhető haszna van, hogy magyarul: intézkedés történjen erre vonatkozóan, következménye legyen a jelentéseknek, és a következmény többek között egy intézkedési tervben kell hogy megjelenjen. Ma az a helyzet, azért tudunk csak ilyen módon beszámolni erről, mert aki akar bennünket, az tájékoztat a törvény szerint, aki nem akar, az nem tájékoztat bennünket. Ilyen törvényt alkottak '89-ben.

Úgy gondolom, meghaladta az idő ezt a gondolatot, ezért is az önök problémafelvetése azt jelzi számomra, hogy igen, változásokra van szükség, új számvevőszéki törvényre van szükség, és kell egy új stratégia is, hiszen mindaz, amiről szóltak, valóban korábban a maga idejében betöltötte a szerepét, legyen az törvény, legyen az stratégia, de meg kell újítani ezt. Ahogy négy évvel ezelőtt is ez a stratégia bemutatásra került, ez ma is így történt. Elmondtam, hogy az Állami Számvevőszék széles körű dolgozói véleményét kikérve alkotta meg az új stratégiáját úgy, mint korábban is egyébként és egy szervezetnek valóban egy tervszerű változását talán a legkézzelfoghatóbban úgy mutatja be, ha megmutatja saját stratégiáját. Én ezért is tartom fontosnak, hogy az országgyűlési határozat ebben állást kíván foglalni.

Aki élt annak a lehetőségével, hogy a vitában részt vegyen, azt megköszönöm, mert azt gondolom, nekünk megfontoló véleményeket hallottunk esetlegesen a stratégia felülvizsgálata, újragondolása vagy új szempontjainak a megjelenésében, én azt gondolom, Magyarországon mindenkinek szembe kell néznie azzal a problémával, bármikor csinált jövőképet, stratégiát magáról, hogy az új alaptörvény új világot nyit meg minden közpénzzel gazdálkodó irányában, így az Állami Számvevőszék felé is, tehát nem zárkózunk el a stratégia ilyen irányú felülvizsgálatától, de azt gondolom, alapjaiban megerősítették azt a szándékukat, az ÁSZ-nak azt a szándékát, hogy meg kell újulnia, jobb jelentéseket kell írni, hatásosabb eredményt kell elérnie a jelentésein keresztül.

(13.50)

Ezért összegezve még egyszer megköszönöm a felvetéseiket. Megköszönöm az elismerő szavakat azoknak, akik ezt megtették, a kritikát is, és különösen továbbra is fel szeretném ajánlani, hogy az ÁSZ dolgozói, az ÁSZ ellenőrei folyamatosan módot tudnak adni arra, hogy érdeklődésre, konkrét ügyekhez kapcsolódóan, szakbizottságban napirendre vétel keretében szakszerű, az adott ügyben tényleg leginkább jártas számvevők segítsék az önök munkáját. Ehhez kívánok sok sikert.

Köszönöm a véleményüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 26 2011.09.20. 29:39  23-43

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Alapvető nemzeti érdek, hogy a közpénzek felhasználása átlátható és megbízható legyen. Az Állami Számvevőszékről szóló törvény és a januárban hatályba lépő új alaptörvény is kimondja, hogy ezzel kapcsolatban az Állami Számvevőszéknek komoly felelőssége van. A jogszabályok azt is rögzítik, hogy a számvevőszék azzal tudja leginkább elősegíteni a jól irányított állami működést, hogy megállapításaival, javaslataival és tanácsaival támogatja az Országgyűlést.

A Számvevőszék egyik legfontosabb feladata abból adódik, hogy ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását, az állami költségvetés végrehajtását. A zárszámadás ellenőrzésével az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerveként ahhoz járul hozzá, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló parlamenti vitában az előző év gazdálkodása felelősen lezárható legyen.

A zárszámadáshoz kapcsolódó feladatát az Állami Számvevőszék idén is elvégezte. Intézményünk a törvényjavaslatot szabályszerűségi, törvényességi és számszaki-megbízhatósági szempontok alapján ellenőrizte. Vizsgáltuk az alkotmányos fejezetek, a fejezeti jogosítvánnyal rendelkező költségvetési címek, a fejezetek igazgatási címei és a fejezeti kezelésű előirányzatok beszámolóit, valamint a központi költségvetés közvetlen bevételeinek és kiadásainak elszámolását. Ellenőriztük továbbá, hogy a törvényjavaslat megfelel-e a vonatkozó törvényi előírásoknak, a számviteli alapelveknek, illetve hogy a valóságnak megfelelő, megbízható képet nyújt-e a pénzügyi és vagyoni helyzetről, illetve a gazdálkodásról.

Az ellenőrzés során áttekintettük, milyen intézkedések születtek a 2009. évi zárszámadás ellenőrzésekor rögzített hiányosságok felszámolása érdekében. Kiemelt figyelmet fordítottunk a több éve fennálló hiányosságokra és az éven túli kötelezettségvállalások alakulására.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy e rövid bevezető után részletesen ismertessem zárszámadási jelentésünket. Miben áll tehát megállapításaink lényege, miképp összegezhetem ellenőrzésünk tapasztalatait?

A 2010. évi költségvetést alapjaiban határozta meg, hogy végrehajtása két kormányzati ciklushoz kapcsolódott. Ennek egyik, ellenőrzési szempontból is fontos következménye az volt, hogy év közben jelentősen módosult a költségvetés szerkezeti rendje, a minisztériumok száma 13-ról 8-ra csökkent. A változáshoz kapcsolódott az is, hogy a tervezett költségvetési hiány tartása és az új kormány gazdaságpolitikai céljainak megvalósítása érdekében az Országgyűlés többször módosította a költségvetési törvényt és az egyensúly megteremtését szolgáló törvényeket.

A korábbi választási évek tapasztalatai tükrében nagy eredménynek tekinthető, hogy az év közben látott nehézségek ellenére sem szállt el a költségvetési hiány. A 2010-es költségvetés - elsősorban az év második felében hozott intézkedések következtében - kézben tartott büdzsé volt, a hiányszám hozzávetőlegesen a tervezettnek megfelelően alakult.

A részletek ismertetése előtt fontos leszögezni, hogy a 2010-es nemzetgazdasági elszámolások kiadási és bevételi előirányzatainak teljesítési adatai megbízhatónak bizonyultak. Kivételt egyedül az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások, valamint a lakástámogatások jelentettek, ezeket ugyanis csak korlátozott minősítéssel tudtuk ellátni.

A zárszámadási törvényjavaslat prezentációjára vonatkozó törvényi előírásokat a zárszámadási dokumentum kevés kivételtől eltekintve teljesíti. Az Állami Számvevőszék által több éve hiányolt hosszú távú kötelezettségvállalások összefoglaló bemutatása azonban ebben az évben is hiányzik. A törvényjavaslat összeállításának hatályos szabályozási környezete változatlan, így sajnálatos módon továbbra is érvényes egy évek óta ismételt számvevőszéki megállapítás. A jelenlegi prezentációs rendszer nem támogatja megfelelően az információtartalom állandóságát, az átláthatóságot, az évek közötti összevetést és a folyamatokról való képalkotást, ideértve a célok és azok teljesülésének követhetőségét. Az Állami Számvevőszék ezért elkerülhetetlennek látja az összefüggések és adatok minél teljesebb körű bemutatását. Ez az Országgyűlés számára szükséges és elégséges információk meghatározását és ennek megfelelő prezentációs tartalom kialakítását igényli.

Tisztelt Ház! Az államháztartás központi alrendszereinek 2010. évi tervezett bevételi előirányzata 15 719,3 milliárd forint, kiadási előirányzata pedig 16 779,6 milliárd forint volt, amiből 1060,3 milliárd forintos, azaz a GDP 4 százalékát kitevő hiány adódott.

Az államháztartás tényleges pénzforgalmi hiánya 1121,5 milliárd forint, azaz a GDP mintegy 4,2 százaléka lett. Ez alig valamivel több mint 60 milliárd forinttal haladja meg az eredeti előirányzatot, szemben a korábbi évek több száz milliárd forintos eltérésével. A mintegy 4,2 százalékos GDP-arányos hiányból 3,1 százalékpont a központi költségvetésnél, 0,3 százalékpont a társadalombiztosítási alapoknál, 0,9 százalékpont az önkormányzatoknál keletkezett, amit az elkülönített állami pénzalapok többlete mintegy 0,2 százalékponttal javított.

A magyar hiányadatok helyes értelmezéséhez fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Unióban egyes államok jellemzően ennél jóval magasabb deficitekkel küzdenek. Az Európai Unió egészében a válság elleni intézkedések nyomán a közösségi szintű GDP-arányos hiány 2007. évben még csak 0,9 százalék volt, 2009-re 6,8 százalékra emelkedett, és 2010-ben is 6,4 százalékra mérséklődött. Mindeközben Magyarországon ugyanebben az időszakban ez a mutató 5 százalékról 4,2 százalékra csökkent, a periódus utolsó két évében pedig az uniós átlag alatt maradt.

A magyar hiány tehát nem éri el az EU-s átlagot, de az országgal szemben 2004, vagyis az ország uniós csatlakozása óta folyó túlzottdeficit-eljárás, illetve a globális válság miatt mégis egyértelmű, hogy a hiány és az államadósság növelése nem járható út.

A tetemes költségvetési hiány a magyar gazdaságpolitika alapbűne. A magas kamatfelárakban, a versenytársainkkal szembeni pozícióvesztésben ma is ennek az árát fizetjük meg. Márpedig ez az ár nagyon magas. Magyarországnak ma megközelítőleg 7,5 százalékos hozamot kell fizetnie ahhoz, hogy eladjon egy tízéves állampapírt. Csehországnak ez kevesebb mint 3 százalékba kerül, Szlovákiának alig több mint 4 százalékba, Lengyelországban kevesebb mint 6 százalék a hozam, és még Romániában sem éri el a magyar szintet. Látni kell, hogy ameddig az adósságot nem tudjuk jelentősen csökkenteni, addig nem képzelhető el versenyképességünk növelése és az állampénzügyek rendbetétele.

2010-ben a költségvetés bruttó kamatkiadása 1153 milliárd forint volt, ez azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadó-bevételek kétharmada a korábbi adósságok kamataira ment el.

(10.30)

A költségvetés végrehajtása szempontjából is megkülönböztetett figyelmet érdemel, hogy magas államadósságunk visszafizetésének kockázata erősíti a nemzetgazdaság sebezhetőségét. Mindebből az következik, hogy a magyar nemzetgazdaság hitelessége szempontjából kulcsfontosságú volt a kitűzött hiánycél tartása. Ez különösen azért nagy eredmény, hogy sok, a kormánytól független tényező is a deficit növekedésének irányába hatott, amit év közben ellensúlyozni kellett.

Az államháztartás központi alrendszerének finanszírozása biztosított volt 2010-ben, bár finanszírozási igénye kedvezőtlenebbül alakult a tervezettnél. A teljes nettó finanszírozási igény 966,9 milliárd forint volt, ami 34,1 milliárd forinttal haladta meg a 2010. januári finanszírozási tervben szereplő összeget. A központi költségvetés 2010. év végi 20 041 milliárd forint összegű bruttó adóssága 1077 milliárd forinttal, vagyis 5,7 százalékkal volt magasabb a 2009. évinél. Az adósság mintegy 44 százaléka devizában áll fenn, ami további kockázati tényező. A központi, azaz az önkormányzatok és a társadalombiztosítási alapok nélkül számított adósság GDP-hez mért aránya 2010 végén 73,9 százalék volt, ami 1,1 százalékpontos emelkedést jelentett 2009-hez képest. A központi költségvetés adósságának növekedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az államháztartás egészének adósságrátája bőven 80 százalék fölé kússzon 2011 elejére. Ezt kell majd az új alaptörvénynek megfelelően 50 százalékra csökkenteni hosszú távon.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A költségvetés egésze ugyan kézben tartott volt, de a deficit évközi alakulása korántsem volt kiegyensúlyozott. A pénzforgalmi hiány már 2010 márciusában elérte a költségvetési törvényben meghatározott összeg csaknem háromnegyedét, és ezt követően is dinamikusan emelkedett. A költségvetési hiány meglódulását a tervezési hibákon túl mindenekelőtt az okozta, hogy a gazdasági növekedés motorjaként az export a vártnál jobban teljesített, miközben a belső fogyasztás dinamikája elmaradt a várakozástól. Ez nem kedvezett az adóbevételek alakulásának, és így nyomot hagyott a költségvetésen is.

A deficit kedvezőtlen alakulása év közben azonnali beavatkozást tett szükségessé. A kormány megtakarításokról döntött, bevezette a bankadót és a válságadókat, átirányította a magán-nyugdíjpénztári járulékokat, zárolást és csökkentést rendelt el a közszférában a jutalmak kifizetésére, a bútor- és személygépkocsi-beszerzésekre, és zárolta a pénzmaradványösszegeket is.

A makrogazdasági folyamatok kockázataira és az adóbevételek realizálhatóságának bizonytalanságára az Állami Számvevőszék a 2010. évi költségvetési törvényjavaslat véleményezése során, vagyis már 2009 őszén előre felhívta a figyelmet. Három adóbevétel, a társasági adó, az általános forgalmi adó és a hitelintézeti járadék teljesíthetőségénél jeleztünk kockázatot. Ezen bevételek tervezettől való elmaradása éves szinten 2010-ben végül 289,2 milliárd forintban realizálódott. Ezt a bányajáradékból, a cégautóadóból és az egyéb befizetésekből származó többletbevétel csak mérsékelni tudta. Mindez azt mutatja, hogy az Állami Számvevőszék korábbi javaslatának figyelembevételével reálisabb költségvetést lehetett volna készíteni. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az adóbevételek az év egészét tekintve - az intézkedések ellenére is - 235,8 milliárd forinttal elmaradtak a törvényi előirányzattól.

A vártnál kisebb adóbevételek mellett az is aggasztó, hogy az adók és illetékek hátralékállománya 2010 végén több mint 1900 milliárd forintot tett ki, ami 15,5 százalékos emelkedést jelent a 2009. évi értékhez képest. Gondot jelent az is, hogy romlott az állomány összetétele, mivel a hátralékok egyre nagyobb része származik a már nem működő adózók köréből. A jövőben külön figyelmet igényel a bevallások ellenőrzése. Az adóhatóság 2010-ben a kockázatalapon kiválasztott bevallásoknak csupán 1,9 százalékát vonta ellenőrzés alá, 8,1 százalékát pedig a revizor elengedte. Ez azt jelenti, hogy több mint 1200 milliárd forint kiutalása ellenőrzés nélkül történt meg.

A költségvetési hiányt növelte az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek 30 milliárd forintos elmaradása is. Régóta fennálló anomália, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos leltár az elődszervezetek nem teljeskörűen alátámasztott nyilvántartásain alapul, illetve hogy a Nemzeti Földalap a termőföldvagyont nem teljeskörűen vette át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től.

A bevételek elmaradásán túl az is feszültséghez vezetett a költségvetésben, hogy bizonyos kiadások meghaladták az előirányzatot. A költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai összességében 721,1 milliárd forinttal voltak magasabbak a tervezettnél. Ez azt jelenti, hogy - a többletbevételeket is figyelembe véve - ezek a tételek összesen 148 milliárd forinttal növelték a költségvetési hiányt.

Míg az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek jelentősen elmaradtak a tervezettől, addig a kiadások túlteljesültek. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél 742,8 millió forint összeget érintő szabálytalanságot, többek között teljesítés nélküli kifizetést és helytelen elszámolást tártunk fel.

Immár hatodik éve tapasztaljuk, hogy egyes hitelintézetek a jogszabály által előírt új szerződés hiányában folyósítják a lakástámogatásokat. A keretszerződéssel ugyan rendelkező, de az új szerződést alá nem író pénzintézetek 2010-ben 9,4 milliárd forint összegben folyósítottak támogatást ezen a címen. Pozitívan értékelhető, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium már megkezdte az intézkedéseket a szabálytalanságok megszüntetése érdekében.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A 2010. évben bekövetkezett kormányzati struktúraváltás jelentős mértékben befolyásolta a kormány irányítása alá tartozó fejezetek többségének működését, gazdálkodását. A miniszteri szintű átadás-átvételek a jogszabályban előírt határidőben, formában és tartalommal készültek el. Az új minisztériumi struktúrának megfelelő feladatok átrendezése a szakmai szervezetek, az előirányzatok és a feladatellátást biztosító eszközök átadás-átvételét is szükségessé tette. Ennek végrehajtása során néhány esetben a formai és a tartalmi követelmények azonban sérültek.

A fejezeteknél az Állami Számvevőszék 39 pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzést végzett. Ezek alapján a Számvevőszék a központi költségvetés fejezeti kiadási főösszege 50,3 százalékának megbízhatóságát minősítette. Az ellenőrzött beszámolókból 27 beszámolót elfogadó véleménnyel láttunk el, ebből 15 esetben figyelemfelhívó megjegyzést fogalmaztunk meg. "Korlátozottan megbízható" minősítést 10 beszámoló kapott, kettőt pedig a beszámoló megbízhatóságát elutasító minősítéssel láttunk el.

A beszámolók ellenőrzése során azt tapasztaltuk, hogy a struktúraváltás befolyásolta a beszámolók megbízhatóságát. A minősített véleménnyel ellátott beszámolókban a feltárt hibák egy része a szerkezetváltáshoz kapcsolódó szabályozási, nyilvántartási és a számviteli hiányosságokra is visszavezethető volt.

A struktúraváltással nem érintett szervezetek beszámolói között az előző évivel közel azonos, mintegy 90 százalékos arányt képviseltek a megbízhatónak minősítettek, miközben a szerkezeti változással érintett szervezetek esetében a megbízhatónak minősítettek részesedése 75 százalékról 66 százalékra csökkent. Szintén ezt a tendenciát támasztja alá, hogy a szerkezeti változással érintett szervezeteknél érezhetően emelkedett a korlátozott és az elutasított beszámolók aránya.

Tisztelt Országgyűlés! Bár Magyarország évről évre egyre nagyobb összeggel járul hozzá az Európai Unió költségvetéséhez, de a szaldó pozitív. 2010-ben a magyar költségvetésben megjelenő bevételek összesen több mint 805 milliárd forintot tettek ki. Ez közel három és félszerese Magyarország 230,2 milliárd forintos befizetési kötelezettségének.

(10.40)

A költségvetésben megjelenő európai uniós források több mint 171 milliárd forinttal, a hazai társfinanszírozás pedig valamivel több mint 38 milliárd forinttal haladta meg a tervezettet. A hazánkba érkező uniós források túlteljesülése örvendetes, a társfinanszírozási összeg megemelkedése azonban kockázatot jelent a költségvetés teljesítése szempontjából, mivel hiánynövelő hatása van.

A kormányzati struktúraváltást követően az Új Széchenyi-terv előkészítésével kapcsolatban új pályázatok elindítása, illetve a források átstrukturálása következtében az Új Magyarország fejlesztési terv 37 projektjét törölték. Problémát jelent, hogy a nyilvántartás hiányosságai miatt nem tudtuk nyomon követni a döntésekkel összefüggő intézkedéseket, azaz a kötelezettségvállalások rendezését, a támogatások visszakövetelésének módját és a kedvezményezett visszafizetéseinek alakulását.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzései az uniós támogatások egész folyamatára kiterjedtek. A kiadási tételek pénzforgalmi ellenőrzése során megállapítottuk, hogy az irányító hatóságok és közreműködő szervezetek első szintű ellenőrzései néhány kivételtől eltekintve alapvetően megfelelően működtek. Hiányosságokat a kifizetések előtti helyszíni ellenőrzések területén, a szabályozás és az ellenőrzések lebonyolítása tekintetében tártunk fel. A kezelési határidőket gyakran nem tartották be, a szabálytalansági döntések dokumentáltsága több esetben nem volt kielégítő. Számos esetben nem készült el a minőségbiztosítási jelentés, illetve ha el is készült, nem határidőre. Az agrártámogatások és a hazai társfinanszírozások forrásszükséglete a 2010. évben is biztosított volt. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál lévő, átmenetileg szabad pénzeszközök kezelése, illetve annak intézményi hasznosítása azonban szabályozatlan volt.

Tisztelt Ház! Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 2010. január 1-jétől a központi alrendszer részét képezik. Ebből adódóan az alapok ellenőrzését is a költségvetési fejezetekhez hasonlóan végeztük el. Az alapokon belül az elkülönített állami pénzalapok finanszírozása 2010-ben kiegyensúlyozott volt. Gazdálkodásuk a tervezetthez viszonyítva a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap kivételével jelentős megtakarítást eredményezett. Egyenlegük 59,8 milliárd forinttal javította az államháztartás pénzügyi helyzetét. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai azonban a tervezett egyensúlyi helyzet helyett 95,38 milliárd forintos hiánnyal zárták az évet, az intézkedések ellenére is.

Az alapok működésének, előirányzataik felhasználásának ellenőrzése során a 2010. évi zárszámadást befolyásoló szabálytalanságot, céltól eltérő felhasználást nem állapítottunk meg. Az előforduló kisebb hibák, szabálytalanságok a helyszíni ellenőrzés ideje alatt vagy azt követően többségében javításra kerültek. Néhány, a költségracionalizálás irányába mutató, illetve szabályozási környezetet érintő hiányosságra tett megállapításunk jogszabályi rendezést igényel.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Állami Számvevőszék munkájának végső célja a közpénzzel való gazdálkodás javítása, így kiemelkedően fontos, hogy a számvevőszéki munka a gyakorlatban is hasznosuljon. A jelentések hasznosulásának egyik legfontosabb formája, hogy az ellenőrzést intézkedés követi. Mostani ellenőrzésünk során a korábbi években tett javaslataink hasznosulását is megvizsgáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy az ellenőrzött szervezetek elkészítették az intézkedési terveket a hiányosságok megszüntetésére, azt is megállapítottuk azonban, hogy az esetek többségében a javaslatainkban megfogalmazottakat csak részben teljesítették. Voltak természetesen olyan javaslataink is, amelyek a kormányzati struktúraváltás miatt okafogyottá váltak.

A költségvetési törvény a helyi önkormányzatok támogatásaival kapcsolatban összesen 17 miniszteri rendelet megalkotását írta elő, ellenőrzésünk szerint azonban az ágazati miniszterek a rendeletalkotásra vonatkozó határidőt 14 esetben nem tartották be. A magas késedelmi arány káros, de sajnálatos módon nem szokatlan, hiszen azt megelőzően, 2009-ben 26-ból 24 esetben adták ki késedelmesen a hasonló miniszteri rendeleteket.

A zárszámadási jelentés részletesen tájékoztat egy konkrét projekt, a fővárosi 4-es metróvonal beruházás-előirányzatának alakulásáról. Ezzel kapcsolatban 2010 utolsó negyedévében komoly előrelépés történt az Állami Számvevőszék által már hatodik éve tett megállapítás alapján, ugyanis a finanszírozás ellenőrzése pénzügyi szempontból megtörtént.

Figyelemre méltó, hogy az Állami Számvevőszék számos korábbi javaslatára, illetve jelen ellenőrzés során tett megállapításaira már a helyszíni ellenőrzés szakaszában megtörténtek, illetve megkezdődtek az intézkedések. Mint korábban említettem, a Nemzetgazdasági Minisztérium intézkedéseket hozott a lakástámogatásokkal kapcsolatos szabálytalanságok kezelése érdekében, de számos egyéb esetet lehet említeni. Ilyen például, hogy javaslataink alapján a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. intézkedési tervet készített az állami vagyonnal kapcsolatban korábban megállapított hiányosságok megszüntetésére, a vámhatóság új biztonsági szabályzatot készített, illetve az adóhatóság módosította eljárásrendjét az Állami Számvevőszék által kifogásolt részek tekintetében.

Engedjék meg, hogy itt hívjam fel a figyelmet egy általunk károsnak ítélt és általánosan tapasztalható folyamatra. Ellenőrzésünk során több intézménynél is azt tapasztaltuk, hogy az azonnali költségcsökkentés érdekében a belső ellenőrzés rendszerének leépítésével spóroltak. Úgy véljük, hogy ez olyan intézkedés, amely hosszabb távon nem szolgálja a jó kormányzás céljait, és nem jelent megtakarítást sem, így nem támogatható.

A megfelelő megtakarítási forma kiemelten fontos, amit nemcsak a fenti, belső ellenőrzést érintő példa mutat, hanem többek között az önkormányzati pénzügyeké is. Az önkormányzatok működésével kiemelten foglalkozik a Számvevőszék, a megyék és a megyei jogú városok gazdálkodásával foglalkozó jelentésünk az őszi időszakban nyilvánosságra kerül. A zárszámadással kapcsolatban csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy korántsem mindegy, hogy a megfelelő hiányszámot milyen következményekkel járó intézkedésekkel érjük el. Fontos látni például, hogy az önkormányzati szektorban az egészségügyi és kórházi, illetve az uniós pályázatokhoz kapcsolódó kiadások állnak a túlköltekezés mögött, azaz tipikusan olyan területek, ahol a források csökkentése komoly másodlagos hatásokkal is jár.

Tisztelt Ház! Idei jelentésünkben elsősorban a zárszámadási adatok megbízhatóságának és a pénzfelhasználások átláthatóságának erősítése, valamint az évek óta visszatérő hibák, hiányosságok megelőzése érdekében teszünk javaslatokat.

Az Állami Számvevőszék idei jelentésében megfogalmazott javaslatok elsősorban a miniszterek részére határoznak meg feladatokat. Ezekkel a feltárt hiányosságok megszüntetése mellett erősíteni kívánjuk a zárszámadás adatainak megbízhatóságát és a pénzfelhasználások átláthatóságát, illetve szeretnénk elősegíteni a feltárt hibák jövőbeni előfordulásának megelőzését.

A költségvetés végrehajtásának ellenőrzése alapján az államháztartásért felelős nemzetgazdasági miniszternek 17, más minisztereknek 13, a fejezetek és fejezeti jogosultságú költségvetési szervek felügyeletét, irányítását ellátó szervek vezetőinek pedig 4 javaslatot címeztünk. Engedjék meg, hogy ezek közül most csak a legfontosabbakat említsem meg.

A nemzetgazdasági miniszternek javasoltuk, hogy írja elő a zárszámadási törvényjavaslat prezentációjának tartalmi és formai követelményeit, szabályozza a tartalékfelhasználás visszapótlási kötelezettségét, intézkedjen a hitelintézetek felé a lakástámogatások folyósításával kapcsolatban, vizsgálja meg illetékmentesség esetén a kiszabási eljárás egyszerűsítésének lehetőségét, valamint a hátralékállomány növekedésének megállítása érdekében készíttessen intézkedési tervet az adóhatósággal.

A nemzeti fejlesztési miniszterhez intézett javaslatok az állami vagyonnal való gazdálkodásra és a kapcsolódó beszámolásra, az állami vagyon terhére kifizetett garancia behajtására, valamint az "Uniós fejlesztések" fejezetet érintően a hazai költségvetés pénzügyi kockázatainak minimalizálására vonatkoztak.

(10.50)

A Magyar Államkincstár elnökének azt javasolja az Állami Számvevőszék, hogy intézkedjen az adó- és járulékbevallások és a kapcsolódó pénzügyi teljesítések összhangjának megteremtése érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Meggyőződésem, hogy a 2010-es zárszámadás parlamenti vitája jó néhány olyan tanulsággal szolgál, amelyek hasznosítása átláthatóbbá teszi a költségvetési folyamatot, és hozzájárul a rend, a szakmai fegyelem érvényre juttatásához. Ennek előmozdítására törekedett az állam legfőbb pénzügyi szervezete, az Állami Számvevőszék a zárszámadás vizsgálatával és azzal, hogy az önök felelősségteljes tevékenységének elősegítése érdekében parlamenti vitára benyújtotta a 2010. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 8 2011.10.26. 36:39  1-179

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Költségvetési Tanács Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Alig több mint egy hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen álltam. Akkor azt mondtam és azt mondhattam el, hogy a nehézségek ellenére a 2010-es költségvetés egy kézben tartott büdzsé volt. Szükség volt ugyan komoly, több száz milliárd forintot jelentő évközi beavatkozásokra, de összességében nem szállt el a költségvetéshiány.

Most is a költségvetésről fogok beszélni, de ezúttal nem vissza-, hanem előretekintve. Bízom benne, hogy a mostani felszólalásom és az Állami Számvevőszék munkája hozzájárul majd ahhoz, hogy két év múlva, a 2012. év zárszámadásának vitájakor is legalább olyan megkönnyebbüléssel állhatok majd önök előtt, mint ahogy 2011. szeptember 20-án tehettem, azaz Magyarország egy nehéznek ígérkező évben is helyt tud majd állni, állampénzügyei pedig rendben lesznek.

Az Állami Számvevőszék, törvényi kötelezettségének eleget téve, elkészítette és az Országgyűlésnek eljuttatta a 2012. évi költségvetési törvényjavaslatról szóló véleményét, amelyet az Országgyűlés bizottságai meg is tárgyaltak. Engedjék meg, hogy először néhány technikainak tűnő, de tartalmi szempontból is fontos megjegyzést tegyek. Ezt követően ismertetem legfontosabb megállapításainkat és a véleményünk elkészülése után, az észrevételeink alapján történt, már érzékelhető előrelépéseket.

Hangsúlyosan ki szeretném emelni, hogy a véleményünket ugyan október közepén adtam át az Országgyűlés alelnökének, de ez a dokumentum a szeptember végi állapotot tükrözi. Tudjuk, hogy a tervezés egy folyamat, ami természetesen nem áll le szeptember 30-án. Az Állami Számvevőszéknek azonban egyszer vonalat kell húznia, és be kell fejeznie az ellenőrzést, hogy a véleménye valóban hasznosulni tudjon a törvényhozásban. Mindez azzal jár, hogy a számvevőszéki kritikák hétről hétre, sőt napról napra okafogyottá válnak. Könnyen lehet tehát olyan megállapítást találni az Állami Számvevőszék véleményében, amely szeptember végén még érvényes volt, de mára túlhaladottá vált. Tegyük hozzá: szerencsére.

Tisztelt Képviselők! Örömmel tapasztaltam, hogy a Számvevőszék véleménye egyfajta közös kiindulási ponttá vált a költségvetésről szóló vitában. Észrevételeinket idézték a szakmai körökben, a médiában és a politikai paletta mindkét oldalán. Ez azt jelenti, hogy az Állami Számvevőszék egy hiteles és hasznos dokumentumot tett le október 14-én a képviselők asztalára, amelynek a megállapításai alapján máris jelentősen javult a büdzsétervezet minősége. Ez komoly felelősséget is jelent a Számvevőszék számára, az expozémat is ennek tudatában mondom el.

A Számvevőszék véleménye nem vitairat, még csak nem is egy számvevőszéki jelentés. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés tanácsadójaként egy tervezetről mond véleményt, ami az elfogadásáig természetesen változhat, és változik is. Észrevételeinket részben épp azzal a céllal fogalmazzuk meg, hogy minőségében mindaddig javuljon a javaslat, ameddig nem kerül sor a végszavazásra. Véleményünk tehát egyféle sorvezető a képviselők számára a parlamenti vitához, illetve figyelemfelhívás a kormánynak a hiányosságok pótlására. Az Állami Számvevőszék munkájának az a célja, hogy a lehető legjobb, leginkább megalapozott és alátámasztott költségvetést fogadja el az Országgyűlés. A költségvetési véleményünk a megbízhatóságot segíti elő, a biztonságot kívánja előmozdítani.

Tisztelt Ház! A 2012-es költségvetési tervezetről szóló számvevőszéki vélemény egyik első látásra is szembetűnő sajátossága, hogy feleakkora terjedelmű, mint a korábbi évek hasonló dokumentumai. Véleményünk tehát rövidebb, de egyben fajsúlyosabb is lett. Ez úgy lehetséges, hogy az idén azt a célt tűztük ki, hogy a véleményünk valóban az legyen, ami a nevéből adódik. Korábban számos, a költségvetésből átvett megállapítás is szerepelt benne, amelyekhez nem fűztünk véleményt. Mostani véleményünkben azonban már csak azokról a tételekről és folyamatokról írtunk, amelyeket így vagy úgy minősíteni tudtunk.

Ez azt a célt szolgálja, hogy az Állami Számvevőszék munkája a lehető legegyszerűbben és leghatékonyabban hasznosítható legyen; hogy az Állami Számvevőszék mutasson példát a közpénzügyi törvénykezés egészétől elvárt átláthatóság, egyértelműség és érthetőség tekintetében is. A költségvetési tervezet és az Állami Számvevőszék véleménye együtt alkot egy egészet. Ezt a két dokumentumot együtt érdemes és hasznos forgatni.

(8.50)

Különösen fontos látni, hogy pontosan miről szól az Állami Számvevőszék véleménye és mi az, amivel nem foglalkoztunk. Arra kerestük a választ, hogy a költségvetési törvénytervezet elkészítésekor betartották-e a vonatkozó jogszabályokat, a tervezési kötelmeket, elkészültek-e az alapvető tervezési dokumentumok, teljesíthetőek-e, reálisak-e az előirányzatok, illetve teljesülnek-e az átláthatóság és az elszámoltathatóság alapkövetelményei. Ellenőriztük a törvényi megfelelést, illetve a számszaki teljesíthetőséget, sok esetben becsléssel tettük ezt, de a tervezet egészének teljesíthetőségéről nem hoztunk döntést, ez ugyanis nem az Állami Számvevőszék, hanem egyrészről a Költségvetési Tanács, másrészről pedig az önök, az Országgyűlés feladata.

Tisztelt Ház! Az elhangzott kritikák fényében hangsúlyozni kell, hogy a Számvevőszék a véleményezés során nem foglalkozott a makrogazdasági pálya kérdéseivel, mégpedig azért nem, mert ez nem az Állami Számvevőszék feladata. A Költségvetési Tanács döntése alapján abból indultunk ki, hogy a kormány előterjesztése reális, a makrogazdasági pálya tartható. Ezzel együtt engedjék meg, hogy röviden felvázoljam, milyen makrogazdasági feltételek mellett készült el a 2012-es költségvetési tervezet, amikor már mi a kormány különböző szerveinél ott voltunk és a tervezési folyamatot már tavasztól, nyártól nyomon követtük. Ez azért fontos, mert a gyorsan változó gazdasági körülményeknek hatása volt a véleményünkre, illetve annak sokszor kritikus észrevételeire.

A költségvetés tervezésével, számításokkal való alátámasztásával, illetve e számítások hozzáférhetőségével az ÁSZ évek óta elégedetlen. Nincs ez másként az idén sem. Az idei tervező munkát azonban nagyon megnehezítette, hogy a nyár közepén a 2012. évi költségvetés makrogazdasági körülményei alapvetően megváltoztak, nyilvánvalóvá vált, hogy a 3 százalék körüli gazdasági növekedés külső feltételei nem adottak. Elég csak arra utalnom, hogy az év elején még 20 százalék körül bővült a magyar export, az év közepére pedig 3,1 százalékos növekedésre ugyan, de zuhant az emelkedés üteme.

Ebben a helyzetben hibás lett volna, ha a kormány ragaszkodott volna az eredeti elképzeléséhez, és légvárakra építi a költségvetést. Helyesen döntve azonban csak egyetlen célhoz, a hiánycél tartásához ragaszkodott - ehhez új intézkedéseket kellett bevezetni, mégpedig viszonylag gyorsan. Az idő szorítása miatt a költségvetési törvényjavaslat véleményezésekor, azaz szeptemberben ezek az intézkedések még nem voltak kellő részletezettséggel kidolgozva, ezt különösen az adótörvényeknél lehetett tetten érni és érzékelni. A Számvevőszék a véleményében elsősorban ezt, azaz a kidolgozottság hiányát kifogásolta a törvényi hivatkozások, a törvény alapján, erre vonatkozott kritikáink legnagyobb része.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Évek óta létező, krónikus probléma, hogy időnként elszáll, de szinte minden évben korrekcióra szorul a költségvetés, illetve a tervtől való eltérés is eléggé jellemző volt Magyarországon, illetve azok a korrekciók pedig év közben megzavarták a reálgazdasági folyamatokat, magyarul, a növekedést gyengítette, a növekedés kilátásait. Mindez nagyon szorosan összefügg azzal a krízishelyzettel, amiben az ország jelenleg is van, így ezen változtatni kell, különösen ha a környezetét is hozzávesszük, az ország gazdasági környezetét.

A költségvetés korrekciójára, legalábbis részben, azért van szükség évről évre, mert nem megfelelő a tervezési folyamat, hiányoznak a tervezési alapdokumentumok, nem állnak rendelkezésre az előirányzatok megalapozásához szükséges törvényjavaslatok, továbbá a kiadások további évekre vonatkozó hatásai, illetve a részletes háttérszámítások. Gyakran nem állapítható meg az egyes feladatokra fordított pénzeszközök évenkénti mennyisége, illetve a teljesítménymutatók hiánya miatt az sem, hogy a ráfordítások miképpen, milyen eredményességgel hasznosulnak.

A Számvevőszék már eddig is számos alkalommal felhívta a figyelmet évről évre ezekre az anomáliákra, de most újra kénytelenek vagyunk figyelmeztetni, hogy ez így nem mehet tovább. A megfelelő minőségű tervezés nemzeti érdek, enélkül nincs követhető, átlátható és kiszámítható állami működés, ami pedig az állam iránti közbizalom alapfeltétele.

A tervezési gondokra utal, hogy a minisztériumok nem követték a költségvetésért felelős tárca tervezéssel kapcsolatos előírásait. A Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatója ugyanis az állami feladatok ellátásához szükséges források meghatározását írta elő - ahogy a miniszter úr erről szólt is -, a tárcák azonban folytatták több tekintetben a bázisalapú tervezést. A tájékoztató mindeközben nem tartalmazott egyértelmű iránymutatást a létszám, a személyi juttatás és a felhalmozási előirányzatok tervezésére vonatkozóan, így a fejezetek költségvetési javaslatának kidolgozása nem volt egységes.

A 2012-es költségvetési tervezet véleményezését sajátos kettősség jellemezte. Pozitív változás volt, hogy a 2011-es büdzséhez képest nőtt a központi költségvetés főösszegének azon része, amelyről véleményt tudtunk mondani. Ez annak volt köszönhető, hogy az előző évek tendenciái, ellenőrzési tapasztalatai és a rendelkezésre álló információk, egyéb adatforrások felhasználásával becsléseket készítettünk, amelynek alapján javult az előirányzatok teljesíthetőségének megítélése.

Ugyanakkor negatívan befolyásolta az eredményességünket az a körülmény, hogy az előirányzatok dokumentált megalapozottsága, számításokkal való alátámasztottsága nem javult az előző évekhez képest. Ennek legfőbb oka az volt, hogy bizonyos kormányzati döntések szeptember 30-ig nem születtek meg, bár tény, hogy azóta a helyzet folyamatosan javul.

Visszalépésként értékelhető a 2011-es költségvetéshez képest, hogy a meghatározandó követelményekről, mutatókról a törvényjavaslat normaszövege nem rendelkezik. A javaslat indoklásában ezen előírásokkal kapcsolatos információ, tájékoztatás nem szerepel. Így a kormány a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény előírásait nem teljesítette. Beszédes, hogy szeptember végén az adóbevételek elsöprő többségénél, 98,6 százalékánál nem álltak rendelkezésre még kormányzati háttérszámítások, így ezeket a tételeket csak a saját becsléseink alapján tudtuk értékelni.

Az Állami Számvevőszék munkájának elismerését és hasznosulását jelenti, hogy a véleményünkben szereplő hiányosságok egy részét a kormány már orvosolta, illetve tett lépéseket azok megelőzésére. Ilyen például, hogy a fejezeti kötetek a szeptember 30-án beterjesztett törvényjavaslathoz képest többletinformációkat tartalmaznak, szerepelnek bennük például a 2011. évre vonatkozó várható teljesítési adatok és a 2015-ig érvényes irányszámok is, amelyek elengedhetetlenek a tervezet számainak megítéléséhez.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy most sorba vegyem legfontosabb megállapításainkat. Munkánk célja a költségvetési tervezet jobbá tétele, így észrevételeinknél azt is jelezni fogom, hogy milyen előrelépés történt az Állami Számvevőszék véleményének október 14-ei benyújtását követő alig hét munkanap alatt.

Egyértelműen kedvező fejlemény, hogy a tervezetben több olyan elem is van, amely javítja az átláthatóságot. Ilyen például, hogy a kiadásokat ott tervezik, ahol a felhasználás ténylegesen megvalósul. Ez ugyan elemi elvárásnak tűnhet, de egy komplex költségvetési rendszerben a jelek szerint sajnálatos módon mégsem volt mindig evidencia.

Javítja az átláthatóságot és a jó irányba tett első lépés például, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap komoly profiltisztításon megy keresztül. Az a cél, hogy az alapból a jövőben csak öregségi nyugdíjat fizessenek, és ne kelljen ehhez máshonnan származó forrást igénybe venni. Ebből a szempontból jelentős lesz az előrelépés 2012-ben. Az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltöttek ellátásait ugyanis nem a Nyugdíj-biztosítási, hanem az Egészségbiztosítási, illetve az újonnan létrejövő Nemzeti Szociálpolitikai Alap finanszírozza. Az átalakítások miatt a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetési támogatási igénye radikálisan csökken: 2010-ben még 310,3 milliárd forint költségvetési támogatásra volt szükség, 2012-ben pedig mindössze 48 milliárd forintra. Mondhatjuk, hogy a kormány a tavalyi reformlépéseit, megújító lépéseit folytatja az állami nyugdíjpénztárak irányában, a magánnyugdíjpénztárak átalakítását követően.

(9.00)

Előrelépésként értékeljük az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyának helyreállítása érdekében tett lépéseket is. Az alap bevételeit növelő járulékemelés és a két új adónem - a baleseti adó és a népegészségügyi termékadó - bevezetése, illetve kiterjesztése lehetőséget biztosít az alap központi költségvetési támogatásának csökkentésére. Szeptember végén még komoly bizonytalanságot okozott, hogy az alap bevételeit megalapozó jogszabályjavaslatok többsége akkor még nem volt ismert. Különösen kedvező ebből adódóan, hogy ma már azonban az Országgyűlés előtt van a népegészségügyi termékadóról és az ehhez kapcsolódó baleseti adóról szóló törvénytervezet, vagyis ezt a hiányt időközben pótolta a kormány.

Előremutató újítás, hogy a bírságbevételek központosított bevételek lesznek. Ez azért fontos, mert így az intézmények nem finanszírozhatják a működésüket bírságokból, és fel sem merülhet, hogy a bírságokat azért vetik ki, hogy legyen miből kifizetni a béreket. Sokan korábban ezt így gondolták. A működés és a bírságolás elválasztása erősítheti az állampolgárok államba vetett bizalmát. Az új rendszer nem teszi érdekeltté a hatóságokat a minél magasabb bírságbevételekben, így a bírságok be tudják tölteni eredeti, a törvényhozás által szánt funkcióikat: garanciái tudnak lenni a jogszabálykövetésnek, biztosítani tudják, hogy aki nem tartja be a szabályokat, az ezzel járó terhet is viselje. Fontos szempont az is, hogy a bírságbevételek eseti jellegük miatt nem pontosan tervezhetők, míg a jóváhagyott támogatás biztos forrás az intézmények részére, így stabilabb és kiegyensúlyozottabb lesz az állami működésnek ez a területe is.

Az utóbbi évekhez képest kedvező változás, hogy már a szeptember 30-ai állapot szerint is 73 százalékra nőtt az adóbevételek aránya, amelyekről véleményt tudtunk mondani. Nem volt dokumentálva, de véleményt tudtunk róla mondani. Ez az arány 2011-re is így volt, akkor 66,5 százalék volt a mostani 73-mal szemben. Sajnos 2010-ben ez mindössze 4 százalék volt. Örömteli, hogy a helyzet a véleményünk elkészülése óta eltelt idő alatt is tovább javult, a kormány ugyanis több olyan jogszabályt elkészített és benyújtott, amit az ÁSZ korábban hiányolt. Az adócsomag részeként a kormány benyújtotta a gépjárműadóról és a cégautóadóról szóló új jogszabályok tervezetét. Utóbbi esetében a kormány 46 milliárd forintos, azaz a 2011-es várható teljesülésnél 76,9 százalékkal nagyobb bevétellel számol, aminek a realitását a törvény ismerete nélkül az ÁSZ nem tudhatta és nem is tudta megítélni akkor. Ismertté váltak időközben az áfa-, az illeték- és a személyi jövedelemadó törvény módosításának a részletei is, ami szintén jelentős előrelépést jelent az átláthatóság és a jogszabályi megalapozottság szempontjából.

A 2012-es adóbevételek 63,6 százaléka teljesíthető minősítést kapott az Állami Számvevőszéktől. A 2011-es költségvetésben ez az arányszám még csak 45,7 százalék volt, vagyis érezhetően javult a tervezés ebből a szempontból. Az adóbevételek 6,8 százalékát magas kockázatúnak ítéltük meg, ami kis mértékben ugyan, de emelkedést jelent az egy évvel ezelőtti véleményben szereplőhöz képest, a közepes kockázatúnak minősülő adóbevételek aránya pedig csökkent. Amennyiben a külgazdasági környezet miatt a vártnál rosszabbak lesznek a hazai makrogazdasági folyamatok, akkor az kockázatot jelent több adóbevételi előirányzat, de különösen az áfa teljesíthetősége szempontjából. Az áfa kiemelése azért is indokolt, mert ez a legnagyobb adótétel, csaknem 2700 milliárd forintot jelent a bevételi oldalon, vagyis egy viszonylag kis alulteljesülés is komoly lyukat üthet a büdzsén. Ezért is fontos az, hogy a gazdasági növekedés milyen mértékű lesz a következő évben.

Tisztelt Ház! Az önkormányzatok gazdálkodása különösen érzékenyen érinti a helyi lakosság mindennapjait és életminőségét, így ezek a költségvetési tételek kiemelten fontosak. Korábban a gyermekétkeztetéshez és a tankönyvellátáshoz kapcsolódó szociális kötelezettségeknek sajnos több önkormányzat nem tett eleget, erre válaszként ez a törvénytervezet ezeket a tételeket az eddigi szabad felhasználás helyett a kötött támogatások közé sorolta, ezzel garantálva ezek forrásait. A javaslat szerint ugyanebbe a körbe kerül a közoktatási informatikai feladatok támogatása, ami szintén garanciát teremt e fontos területhez kapcsolódó kötelezettségek teljesítéséhez.

A külgazdasági bizonytalanságok miatt mindeközben nagyon előremutató - s talán valóban ez fejezi ki leginkább a költségvetés óvatos konzervatív tervezését -, hogy a kormány az óvatosság jegyében a korábbi éveknél jelentősebb, végül is 403 milliárd forintos tartalékot épített a jövő évi költségvetésbe; korábban soha ennyit egyetlen törvénytervezet sem. Új tartaléktípus a központi költségvetésben a 150 milliárd forintos összegben előirányzott országvédelmi alap, amelynek szabályozását megalapozó jogszabályok a költségvetés véleményezésének időszakában még nem voltak ismertek. Erre fel is hívtuk a figyelmet, és hiányosságként állapítottuk meg. Egyrészt helyes, hogy van ilyen, másrészt viszont szabályainak a hiányossága akkor még fellelhető volt. A fejezeti általános tartalék tervezésének lehetőségét a Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatója még nem tartalmazta, ennek ellenére a törvényjavaslat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Vidékfejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejezeteknél végül is összesen 940,4 millió forint összegben mégis tartalmaz fejezeti általános tartalékot.

Kedvező változás az is, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság az ÁSZ véleményének megvitatásakor jóváhagyta egy olyan módosító javaslat benyújtását, amely komoly előrelépés a hiánycél tartása érdekében. A bizottsági javaslat szerint a kamattartalékot és az országvédelmi alap pénzét - ami összesen mintegy 200 milliárd forint - nem lehet felhasználni az év első kilenc hónapjában, és ezt követően is csak akkor, ha ezáltal nem kerül veszélybe a 2,5 százalékos deficitcél. Ez egyértelműen csökkenti a költségvetési deficit elszállásának esélyét és kockázatát, és jól mutatja a hiánycél tartásával kapcsolatos kormányzati, országgyűlési elkötelezettséget.

Sajnálatos mindeközben, hogy a tartalék felhasználásának szabályozása több szempontból nincs összhangban a közpénzek szigorú és hatékony felhasználásának elvével. Az elmúlt évek tapasztalatai is azt mutatják, hogy a tartalékok felhasználása végül nem az eredeti célt, hanem előre tervezhető feladatok finanszírozását szolgálta. A tartalékok nem kellően átgondolt tervezéséből adódó évközi zárolások rendkívüli mértékben veszélyeztették a költségvetési intézmények működését, fizetési kötelezettségeik teljesítését. A zárolások késői feloldása ugyanakkor a következő évi kötelezettségek nagyarányú növekedését eredményezte. A káros hatások miatt véget kell vetni ennek a gyakorlatnak az Állami Számvevőszék álláspontja szerint, s egyszer és mindenkorra szabályozni szükséges a tartalékok felhasználását.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A Költségvetési Tanács a 2012-es költségvetési tervezet értékelésekor, azaz szeptember 23-án Simor András jegybankelnök jelzésére komoly kockázatként emelte ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank várható vesztesége nem szerepel a javaslatban. A központi bank elnöke akkor, azaz egy hónappal ezelőtt a Nemzeti Bank költségvetési értékelésére hivatkozva még 95 milliárd forintos megtérítési kötelezettséget jelzett, amire egyébként korábban nem volt példa. A jelek szerint azonban a Nemzeti Bank anyagi helyzete és kilátásai az utóbbi pár hétben jelentősen javultak. A központi bank elnöke az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának október 18-ai ülésén azt mondta, hogy a jegybank legfrissebb számításai szerint ez az összeg az eredetileg kalkuláltnál jóval kisebb, mindössze 12 milliárd forint.

Az Állami Számvevőszék örömmel értesült arról, hogy a jegybank előzetes számításai túlzottnak bizonyultak, és a Nemzeti Bank első becslésében szereplő összeg a nyolcadára zsugorodott. Bár hitelességi szempontból nem optimális, mégis üdvözlendő a Nemzeti Bank gyakorlata. Helyes ugyanis, ha egy költségvetési pénzből gazdálkodó intézmény korrekciót hajt végre, ha azt észleli, hogy a tervezése során nem vett figyelembe jelentős szempontokat. A várható veszteség tehát csökkent, az Állami Számvevőszék álláspontja azonban változatlan, azaz a megtérítési kötelezettségre, amelyet egyébként a jegybanktörvény ír elő, természetesen forrást kell majd biztosítani a költségvetésben.

(9.10)

Ez egy sajnálatos további kockázati tényezőként kisebb összegben, de továbbra is megjelenik a költségvetés végrehajtása során.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A Széll Kálmán terv hét pontból álló intézkedési csomagja a 2012. évre 550 milliárd forintos megtakarítást tervezett, amelynek alátámasztottságát dokumentumok hiányában az Állami Számvevőszék teljeskörűen az adatok lezárásakor még nem tudta megítélni. A felsőoktatási terület átszervezésére, az egészségügyi struktúra átalakítására, a közszolgálati életpályamodell kidolgozására, a közösségi közlekedés átalakítására, az állami és önkormányzati finanszírozásra és a bevételekre vonatkozóan tudtunk részben véleményt mondani. Ezek a tételek azonban az 550 milliárd forinthoz képest akkor még 162 milliárd forint tervezett megtakarításnak feleltek meg. Hiányoztak még a törvénytervezetek, a számítások, amelyeket a következő időben még nyilvánvalóan pótolni kell. Azt gondolom, a következő hetek vitái még kellően kielégíthetik ezt az igényt, de most jeleznünk kell, hogy itt még hiányosságok vannak.

A tárcák a módosítás nélkül túlléphető, úgynevezett felülről nyitott előirányzatoknál az előző évivel megegyező 8177,6 milliárd forintot terveztek. Ez nagyságrendjénél fogva már eleve bizonyos kockázatot jelent a hiánycél teljesítése szempontjából, a törvényi kontroll hiánya viszont nem azt jelenti, hogy a kiadási előirányzatok nem tarthatóak, illetve mindenképpen túlteljesülnek. Ebben az esetben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a kormánynak folyamatosan nyomon kell követnie ezeket a tételeket, és egy monitoringrendszert kell kiépítenie, amely még időben jelez, ha a kiadások elszakadására van esély.

Kockázati tényező, hogy a költségvetési év során a nagy elosztó- és ellátórendszerek tekintetében olyan változásokra kerül sor, amelyek nem jelentek meg a költségvetési előirányzatok tervezése, megalapozása során. A 2012. évi büdzsé esetében ilyen a megyei önkormányzati rendszer feladatkörének egyelőre részleteiben még nem ismert, de már beharangozott átalakítása, illetve most már a törvénytervezetet tárgyalta az Országgyűlés. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy mivel nem készült el az önkormányzatokat is érintő, közfeladat ellátását szabályozó új sarkalatos törvények tervezete - illetve nem lett elfogadva -, az ágazati törvények módosítása sem, így ezen jogszabályok és az előirányzatok összhangja egyszerűen nem volt megítélhető.

A tavalyi évhez képest emelkedett azon közvetlen kiadási előirányzatok köre és mértéke, amelyekről alátámasztó dokumentumok hiányában nem tudtunk véleményt mondani. A helyszíni ellenőrzés lezárásáig ezen előirányzat-tervezetek központi költségvetési kiadási főösszegéhez viszonyított aránya az előző évi 0,1 százalékról 13 százalékra nőtt. Ez nagyon komoly emelkedés, és aggasztó folyamatot jelez, bár a miniszter úr valóban jelezte, hogy folyamatosan átszervezések folynak, és ebből egy rész indokoltsága lekövethető, de mindenféleképpen mint tényezőt, külön figyelemmel kell kísérniük a képviselőknek, illetve a kormánynak is. Az állami vagyonnal kapcsolatos kiadásoknál pedig 40 százalék nem volt akkor még megalapozott, ez extrém módon kiemelkedően magas érték, és külön figyelmet érdemel.

Tisztelt Ház! Önmagában is kockázatos, hogy az uniós fejlesztések fejezeti előirányzata csak abban az esetben biztosítja a forrást a feladatok ellátásához, ha maximálisan kihasználják a törvényi szabályozás biztosította lehetőségeket. Ez azt jelenti, hogy a keretösszeg módosítás nélkül túlléphető, a források pedig átcsoportosíthatóak az előirányzatok között. További kockázatot jelent a projektek megvalósításának esetleges elhúzódása és a központi költségvetési szervek részére biztosítandó önerő támogatása is.

Tehát itt visszatérve: míg a felülről nyitott kassza, itt beletartozóan az európai uniós források tekintetében is, nem az a probléma, hogy önmagában rugalmas a rendszer, hanem az a probléma, hogy a költségvetési hiány szempontjából külön kézi vezérlést feltételez, amelyhez esetleg más technikai eszközt vettünk fel, és nem biztos, hogy ez az egészen kiterjedt technikai eszköz gyakorlatilag egy folyamatos költségvetés-készítést indokol a törvénytervezet elfogadása utáni évben is, és ez a kockázat az, amit láttunk, hogy az előző években végül is részben okozta az elszállásokat, ezért is vagyunk ebben határozottabb véleményen, mint korábban.

A kormánynak és az országnak fel kell készülnie arra, hogy szankciók formájában 10 milliárd forintos nagyságrendben kell visszafizetnünk európai uniós pénzeket. Itt elsősorban olyan, az agráriumba áramló pénzekről van szó, amelyeket még 2006 előtt kapott a magyar mezőgazdaság. A költségvetési tervezet nem számol ezekkel a részben mindenképp előrelátható tételekkel, ami egyértelműen kockázatot jelent a hiány tartása szempontjából. Az is igaz, hogy nem lehet megítélni, hogy jövőre vagy az azt követő évek valamelyikében jelenik-e meg, de az tényként látszik, hogy nagyságrendileg a 10 és 20 milliárdos nagyságrend már beazonosítható.

A 2007 és 2013 közötti időszakban az uniós támogatások lehívhatóságának feltétele, hogy a magyar költségvetés 2015-ig biztosítsa a teljes keret felhasználásához szükséges társfinanszírozási forrásokat. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a teljes keret 2015-ig történő, az N+2 szabályt figyelembe vevő felhasználásából indult ki. A Nemzetgazdasági Minisztérium által előirányzott támogatási keret összege és annak további csökkentése azonban egyre növekvő kockázatot hordoz a periódus végéhez közeledve. Gondot jelent, hogy az egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó nemzeti top up támogatás kifizetésének átláthatóságát a törvényjavaslat továbbra sem biztosítja, korábban sem tette ezt, mivel azok nem az önálló törvényi soron jelennek meg, más soron vezetve jelennek meg a tervezetben.

Az elkülönített alapok között a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapra szeretném külön is felhívni a figyelmet, hiszen itt a bevételi és a kiadási előirányzat több mint 30 százalékkal kisebb lett az eredetileg tervezett összegnél. A költségvetési támogatások nagymértékű csökkenése miatt az ÁSZ számvevői úgy látják, hogy az alap 2012. évi kötelezettségeire nem tudjuk bizonyossággal állítani, hogy a teljes körű fedezet biztosítható, amivel viszont megkérdőjeleződik a törvényi célok teljesíthetősége.

A véleményezés részét képezi az államadósság finanszírozásával összefüggő kockázati tényezők áttekintése is. Kockázatot jelent, hogy a tervezetben nincs finanszírozási terv, miközben a szinte napról napra változó befektetői hangulat, a nagy kilengésekre is hajlamos állampapír-piaci hozamszint, valamint a hektikusan mozgó, sokszor nem hazai események miatt elmozduló forintárfolyam komoly rizikófaktort jelentenek. A kedvezőtlen hatásokat valóban mérsékelheti az 50 milliárd forintos újszerű kamatkockázati tartalék, és pozitívumként értékelhető az is, hogy a költségvetési terv végrehajtása esetén biztosított a központi költségvetés bruttó adósságának csökkenése, és talán ez volt a legfontosabb mondat az egész beszédben, ami, azt gondolom, egyértelművé teszi, hogy jó irányban haladó, jó irányba mutató költségvetést tapasztalunk. Ezt a Költségvetési Tanács is így értékelte.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Az Állami Számvevőszék célja a költségvetés fenntarthatóságának, a közpénzek eredményes, szabályos és hatékony elköltésének előmozdítása. A költségvetési javaslat számvevőszéki véleményezésénél az a kiindulópontunk, hogy a költségvetés megtervezése és elfogadása nem pusztán egy évente ismétlődő, kötelező technikai feladat. Az elfogadott dokumentum minősége olyan alkotmányossági kérdés, amelyhez megfelelő biztonsági, felelősségi és kötelességbeli garanciáknak kell kapcsolódniuk. Ez szolgálja a stabilitást, ez áll összhangban az ország, a választópolgárok érdekeivel. Az egyértelmű feladatmeghatározás, az átlátható tervezés, a cél- és teljesítménykövetelmények alapján jóváhagyott költségvetés mérhetőbbé teszi a teljesítményeket, így javulhatnak az elszámoltatás, az elemzés, az értékelés és a megújító folyamatok korrekciós és nem utolsósorban pedig az ellenőrzés lehetőségei is.

(9.20)

Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselők! Végezetül engedjék meg, hogy Magyarország és a magyar társadalom szempontjából hasznos munkát kívánjak önöknek. Legyenek szigorúak, tegyenek rendet a magyar közpénzügyek területén, erre ugyanis most, ebben a felfordult, válságos világban nagyobb szükség van talán, mint valaha, és sokkal jobban értékeli is a környezet, ha ezt tudja biztosítani az ország.

A rend értéket teremt - ezzel a gondolattal kezdtem a munkámat a Számvevőszék elnökeként, és most is a rendet tartom a legfontosabb értéknek. Gondolataimat Széchenyi István intő szavaival zárom: "Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 4 2011.11.18. 19:56  1-197

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Csaknem másfél éve vagyok az Állami Számvevőszék elnöke, és megválasztásom óta tartom magam ahhoz, hogy csak különlegesen fontos esetekben kérek felszólalási lehetőséget az Országgyűlésben. Az a tény, hogy most itt vagyok, annak bizonyítéka, hogy nagyon jelentős lépésnek tartom az önkormányzati törvény átalakítását, mind a magyar demokrácia egésze, mind pedig a hatékony és felelős közpénzgazdálkodás szempontjából.

E héten szerdán nyitottam meg az Állami Számvevőszék központi épületében azt a szemináriumot és konferenciát, amely az önkormányzati középszint ellenőrzési tapasztalatairól, illetve az Állami Számvevőszék megállapításai nyomán tett intézkedésekről szól. Ezt az összefoglalót most megismerhették önök is, mint ahogy az akkori résztvevők számára szerda óta az ÁSZ-nál nyilvánosan is megismerhető. Ez a megszólalás is mutatja, hogy kiemelten fontos területnek tartjuk az önkormányzati szektort, amelynek megújítása nélkül nem lehet rendet teremteni a közpénzügyek területén.

Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Magyarország jelenlegi gazdasági nehézségei nagy részben a korábbi időszakok rendezetlen közpénzügyeire és a magas adósságállományra vezethetők vissza. A 2010-es év megmutatta, hogy a kockázatok egy része nem a központi költségvetéshez, hanem az államháztartás helyi szintjéhez kötődik. Az önkormányzati rendszerben megjelenő gazdálkodási nehézségek, a pénzforgalmi hiány növekedése, valamint az eladósodásból eredő veszélyek miatt az Állami Számvevőszék a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetének ellenőrzéséről döntött még a múlt évben.

A Számvevőszék kockázatelemzése azt mutatta, hogy elsőként a megyei és a megyei jogú városi önkormányzatok ellenőrzése indokolt. Az ellenőrzötti kör kiegészült a Fővárosi Önkormányzattal, amit az magyarázott, hogy Budapest széles körű ellenőrzése több mint két évtizede váratott magára, miközben a főváros közpénzgazdálkodásának minőségével kapcsolatban egyre több kétely merült fel.

A középszintű önkormányzatok jelentőségét mutatja, hogy itt halmozódott fel az önkormányzati alrendszer 2010. év végi adósságállományának mintegy 54 százaléka, és ezen a szinten gazdálkodnak az alrendszer költségvetésének 43 százalékával. Jelen ellenőrzésünk azért is különösen fontos, mert a középszint nyújtotta közszolgáltatások, vagyis a kórházi és rendelőintézeti, a szakosított szociális otthoni és gyermekvédelmi ellátás, illetve a középfokú oktatás lényegében az egész országot lefedik.

Egyes önkormányzati feladatok központi szintre emelése természetesen jelentősen átszabhatja ezt a képet, de a problémák ettől nem oldódnak meg. Az Állami Számvevőszéknek az a célja, hogy jelentései iránytűként legyenek használhatóak. Ahhoz szándékozunk hozzájárulni, hogy megállapításaink nyomán egy jó önkormányzati törvény szülessen, és egy újabb lépést tegyünk a jó kormányzás irányába.

Tisztelt Képviselők! Az önkormányzati középszint adóssága jelentős mértékben nőtt az utóbbi években. A megyei és megyei jogú városi önkormányzatok 95 százaléka bocsátott ki devizaalapú kötvényt 2007-2008-ban. A Fővárosi Önkormányzat a külső beruházási források fedezése érdekében vett fel hiteleket, miközben a többségi tulajdonában lévő cégek, például úgy, mint a BKV, több tíz milliárd forintos nagyságrendben halmoztak fel adósságot. Ezeket a rejtett adósságokat időről időre ki kellett fizetni. A konszolidációk komoly tehertételt jelentenek a költségvetésnek, és hozzájárultak az államadósság növekedéséhez is.

Az adósság megugrásának több oka volt, amelyek közül ki kell emelni az ismétlődő megszorításokat, az állami források csökkenését, a térségi ellátást nyújtó intézmények átvételi kötelezettségéből adódó többletterheket, a gazdasági válságot és annak hatását, illetve az európai uniós támogatásokkal ösztönzött fejlesztések önerőigényét is.

Az önkormányzatok eladósodásának egyik sajátossága, hogy a hitel felvételére jellemzően nem a hiány elszállása miatt volt szükség, hanem a későbbi fejlesztések finanszírozása, illetve egyfajta pénzügyi tartalék képzése érdekében. Ennek megfelelően ezt a forrást csak a felvételt követő években, így 2009-ben és főként 2010-ben, de még 2011-ben is használták, illetve használják fel az önkormányzatok.

Gondot az okozott, hogy ennek a pénznek a segítségével nemcsak a beruházások saját forrását teremtették elő, hanem sajnálatos módon az alrendszer és az államháztartás hiányának a növekedéséhez is hozzájárultak. Mindez nem azt jelenti azonban, hogy a 2010-es deficitcél elvétését maga az adott évi önkormányzati hitelfelvétel okozta volna, sokkal inkább arról volt szó, hogy a központi tervezés során a kormány annak ellenére alulbecsülte a tartalék felhasználását, még 2009-ben, hogy az egyébként előre látható volt, miközben a bevételek válság miatti kiesésével kapcsolatban, így például az illetékek és az iparűzési adó esetében, túl derűlátóak voltak az előrejelzések.

Ellenőrzéseink egyik nem meglepő, de igen elgondolkodtató tapasztalata, hogy többségében azok az önkormányzatok kerültek nehezebb pénzügyi helyzetbe, amelyek az elmúlt időszakban jelentős fejlesztéseket hajtottak végre.

A reflexszerű válasz erre a problémára az, hogy az állam korlátozza az önkormányzati beruházásokat. Ez azonban nem feltétlenül jó megoldás, mivel az önkormányzatoknak a helyi igényeknek megfelelő fejlesztéseket végre kell hajtaniuk, értelmesen fel kell használniuk az Európai Unióból származó támogatásokat.

A fejlesztések adminisztratív korlátozása helyett olyan gazdasági szabályok kialakítása célszerű, amelyek szelektálnak a saját bevételekből vagy a település fejlődésén keresztül megtérülő, illetve a soha meg nem térülő, úgynevezett presztízs beruházások között.

Ezzel kapcsolatban három sürgető feladatot látok. Az első a tényleges pénzügyi forrást képző amortizáció megfelelő kezelése az önkormányzati, illetve általában a költségvetési gazdálkodásban. Az elszámolt értékcsökkenés a beruházások megtérülésének az elsődleges forrása. Ugyanakkor az értékcsökkenés elszámolása egy megfelelő gazdaságossági követelményt is támaszt minden új beruházással szemben.

A második, ehhez szorosan kapcsolódó feladat az önkormányzati és általában a költségvetési számviteli rendszer megújítása, amelyet az Állami Számvevőszék évek óta szorgalmaz. Az Állami Számvevőszék már 2007-ben a részletes eredményszemléletű számvitel bevezetésének szükségessége mellett érvelt a közpénzügyi szabályozás megújítását célzó, az Országgyűlés részére benyújtott téziseiben.

(8.50)

A jelenlegi pénzforgalmi szemléletű számvitel az amortizáció címén kifizetést nem teljesítő önkormányzati intézményeket tünteti fel jobb színben. Azaz ebben és sok más kérdésben is torz tükröt tart a költségvetési gazdálkodásért felelős vezetők és intézmények felé. Ha az Országgyűlés a közpénzek hatékony felhasználását akarja az önkormányzatok elé célként kitűzni, akkor a felhasználás eredményeiről valós képet adó beszámolási rendszerre is szüksége van.

A harmadik feladat az önkormányzatok és az önkormányzati feladatokat ellátó gazdasági társaságok kapcsolatának átláthatóvá tétele. Ezek a kapcsolatok ma általában súlyos pénzügyi kockázatokkal terhesek. Ugyanakkor nemzetközi példák arra mutatnak, hogy az önkormányzatok és a vállalkozások közötti együttműködés révén számos közszolgáltatási és fejlesztési feladat hatékonyan megoldható. Léteznek olyan strukturális finanszírozási konstrukciók, amelyek révén az önkormányzatok eladósodása nélkül is lehet külső forrásokat bevonni a közérdekű fejlesztésekbe. Persze nem azon az alapon, hogy az önkormányzaté az összes kockázat és költség, a vállalkozásé pedig minden haszon. Kölcsönös előnyök csak átlátható szabályozással kényszeríthetők ki. Ennek a szabálynak a megszületése ma még várat magára.

A jövő évi ellenőrzéseink egyik fókusza az önkormányzati pénzügyi helyzetértékelés mellett a vagyongazdálkodás lesz. Ehhez kapcsolódva vizsgálni fogjuk több tucat önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság működését is. Remélem, hogy az ellenőrzéseink alapján hasznos javaslatokkal szolgálhatunk majd az Országgyűlésnek az önkormányzati fejlesztésekkel kapcsolatos korszerű szabályozás megalkotásához.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Már említettem, hogy az ÁSZ konferenciát szervezett azoknak a jó gyakorlatoknak a bemutatására, amelyekkel ellenőrzéseink során találkoztunk a megyéknél és a megyei jogú városoknál. Az önkormányzati középszint ellenőrzésének egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy jelentősek a különbségek a megyék és a városok között nemcsak az induló pénzügyi és gazdasági helyzet, hanem a nehézségek láttán tett intézkedések tekintetében is. Az önkormányzatok között ugyanis számos olyan volt, amely sikeresen tudott alkalmazkodni. Rendbe tudta tenni a pénzügyeit, a gazdasági gondokat pedig nem csapásként, hanem lehetőségként értékelte. A Számvevőszék "jó gyakorlatok" szemináriuma épp azt a célt szolgálja, hogy meg lehessen ismerni az előremutató intézkedéseket, és a most még pénzügyi gondokkal küszködő önkormányzatok is tanulhassanak ezekből a tapasztalatokból.

A már említett általános megállapításokon túl az Állami Számvevőszék önkormányzati középszintről szóló szakmai elemzése részletes észrevételeket is felvet, amelyek közül most csak a legfontosabbakat emelem ki.

1. A megyei önkormányzatok pénzügyi helyzetét nemcsak a központi forráskivonás, hanem az illetékbevételek kiesése is jelentősen rontotta, mivel saját forrásuk szinte kizárólag ebből származott.

2. Elemzésünk szerint a közszolgáltatások színvonala a fenntartó önkormányzat pénzügyi helyzetétől függött. A kieső központi támogatások pótlása érdekében hozott helyi intézkedések az önkormányzatok egy részénél segítették a fizetőképesség megőrzését. Visszalépés következett be azonban az eszközök állagmegóvásában, esetenként a feladatellátás színvonalában.

3. A pénzügyi nehézségek következtében az önkormányzatok csökkentették az önként vállalt feladatok támogatását. Ennek az ellenőrzés során történő minősítésével kapcsolatban ki kell emelni, hogy az ÁSZ munkáját nagyban nehezítették - egyébként az önkormányzatok mérlegelését is - a nem egyértelmű jogszabályi előírásokból fakadó értelmezési különbségek, amelyek ezt a területet érintették.

4. A hosszú távú eladósodás mellett rövid távon jelentkező gazdálkodási nehézségek is akadtak. A megyei önkormányzatoknál a folyószámlahitelek napi állománya az ellenőrzött időszakban megduplázódott, ami azt jelenti, hogy növekedett az önkormányzatok pénzintézeti finanszírozástól való függősége.

5. Az európai uniós támogatással megvalósult beruházások utófinanszírozása több esetben likviditási nehézséget okozott még jól működő önkormányzatok esetében is.

6. Csupán a kötvények egyharmadánál kezdődött meg a törlesztés 2011-ig. Az adósság 80 százaléka a 2014-től kezdődő időszak költségvetését terheli, amelynek jelenleg ténylegesen nem beárazható az árfolyam- és kamatkockázata. A részben ebből adódó fizetőképességi problémák később a működőképességet is veszélyeztethetik. A jelenlegi pénzügyi nehézségek azonban az önkormányzatoknál nem a hosszú lejáratú nagyarányú devizahitelek és kötvények visszafizetéséhez kötődik.

7. Jelentős az eszközök állagromlásából, a pótlási kötelezettség elmaradásából felhalmozódott rejtett adósság mind az önkormányzatoknál, mind pedig közszolgáltató cégeiknél.

8. Kockázati tényező, hogy a szállítói tartozások értéke meghaladja a dologi kiadások most már kéthavi szintjét. Különösen aggasztó a lejárt határidejű tartozások magas szintje. Ennek jelentős hányada a kórházaknál, illetve az önkormányzati tulajdonú cégeknél felhalmozódott adósság.

9. A közfeladatok gazdasági társaságokba történő kiszervezésével sérült a közpénzek felhasználásának transzparenciája, átláthatósága.

10. A hitelszerződésekben a banki biztosítékok között az önkormányzatok egyharmadánál a törzsvagyon körébe tartozó, azaz forgalomképtelen, illetve korlátozottan forgalomképes ingatlanok is szerepelnek.

Tisztelt Ház! Évek óta tartó vita, hogy miképp lehet elvégezni a magyar önkormányzati szektor egészének, azaz nemcsak a nagyvárosoknak és a megyéknek, hanem a kisebb településeknek is a pénzügyi ellenőrzését. Mely intézmény, milyen módszertan alapján és milyen gyakorisággal ellenőrizze a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóit? Mi lehet ebben a szerepe az Állami Számvevőszéknek, illetve a kormányzati szerveknek? Bevonhatók-e ebbe a folyamatba a könyvvizsgálók, és ha igen, akkor miképp auditálnák az önkormányzatok költségvetési beszámolóit? Amit le kell szögezni: az egymásra épülő ellenőrzési hierarchiát együtt kell szabályozni. Ezek sorrendben: a vezetői kontroll, a belső ellenőrzés, a fenntartói vagy tulajdonosi ellenőrzés, az állami támogatások külön ellenőrzési rendszere, a könyvvizsgálat és végül az Állami Számvevőszék átfogó és tételes rendszerellenőrzései.

Az Állami Számvevőszék elnökeként nem tisztem eldönteni ezt a vitát, a szabályokat kialakítani az Országgyűlésnek kell majd. Engedjék meg azonban, hogy felvázoljam, mit tesz jelenleg az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatban, mit vállaltunk eddig a saját erőnkből a mai jogszabályi keretek között.

Az új állami számvevőszéki törvény ezen a téren nem hozott változást, a régihez hasonlóan ugyanis ebben nem szerepel a feladataink között az önkormányzatok beszámolóinak, zárszámadásainak teljes körű ellenőrzése. A Számvevőszék az önkormányzatok ellenőrzésével kapcsolatban azonban úgy döntött, hogy új irányt és szemléletet követ. Az ÁSZ új stratégiájára alapozott önkormányzati ellenőrzési program a pénzügyi-vagyoni kockázatokra, a vagyongazdálkodásra, valamint az önkormányzati többségi tulajdonban álló gazdasági társaságoknál a tulajdonosi felelősség érvényesülésére koncentrál.

Az idei évtől a korlátozottan rendelkezésre álló ellenőrzői kapacitást a legnagyobb gazdálkodási-pénzügyi kockázattal működő önkormányzatok ellenőrzésére fordítjuk. A kiválasztás kockázatelemzés alapján történik, azaz oda megyünk ellenőrizni, ahol nagyok a pénzügyi problémák, illetve ahol a méretből adódóan jelentősek a lehetséges következmények. Így került sor a megyék, a megyei jogú városok, illetve a legnagyobb önkormányzat, a főváros ellenőrzésére, és így folytatódik most a 306 városból kiválasztott 63 reprezentatív mintavételes ellenőrzés.

A Számvevőszék ezenkívül azt vállalta, hogy négyévente minden egyes önkormányzat ellenőrzésére sort kerít. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan 600-800 önkormányzatnál ellenőrzi az Állami Számvevőszék a jogszabályoknak való megfelelést.

A fentieken túl a Számvevőszék elkezdte egy olyan monitoringrendszer kialakítását, amely alkalmas a gazdálkodási, pénzügyi kockázatok folyamatos figyelemmel kísérésére a helyi önkormányzatoknál. Egy olyan rendszert építünk ki, amely időben jelez, ha a pénzügyi helyzet romlani kezd, és még azelőtt lehetővé teszi a beavatkozást, hogy túl késő lenne.

Tisztelt Képviselők! Az Állami Számvevőszék az utóbbi négy-öt évben több esetben is hangsúlyosan felhívta a figyelmet az önkormányzatok nagyfokú eladósodásának okaira és kockázataira. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy a probléma nem új keletű, és az Állami Számvevőszék tisztában van a helyzet súlyosságával. Az önkormányzati középszint most lezárt ellenőrzése is ezeket a korábban is tudott problémákat hozta felszínre, mégpedig egy olyan átfogó képet nyújtva az ország egészéről, amellyel korábban senki sem rendelkezett.

Az Állami Számvevőszék segíteni kívánja az önkormányzati rendszer és a finanszírozás átalakítási munkálatait. A működés hatékonyságának javítása érdekében meg kell szüntetni a rendszerhibákat és azokat a problémákat, amelyekre már évek óta kitérnek az ÁSZ jelentései.

(9.00)

Már megemlítettem az amortizációval, a számviteli rendszerrel és az átláthatósággal kapcsolatos aggályokat, de vannak ezenkívül is problémás területek. Nincsenek megfelelő módon meghatározva a feladat- és hatáskörök, nincsenek egyértelműen elhatárolva az állami és önkormányzati feladatok, illetve a finanszírozási felelősségek. Nem mai probléma, de komoly kockázatot jelentenek a belső ellenőrzés szervezeti kereteinek és szabályozottságának problémái és hiányosságai, különösen a kisebb községi önkormányzatok esetében. Mindezek fényében az Állami Számvevőszék egy olyan jogszabályalkotást tart indokoltnak, amely csökkenti az önkormányzati adósságkorlát szabályozásából eredő kockázatokat.

Jelentésünk alapján a kormánynak javasolom, hogy támasszon szigorú követelményeket a központi támogatás nyújtásánál, kérje számon ezek esetleges nem teljesítését, és érvényesítse az önkormányzati felelősséget ezen a téren. Javasolom továbbá, hogy hozzon létre egy olyan pénzügyi konstrukciót, amely segíti az önkormányzatok fizetési kötelezettségei és a forrásai közötti összhang megteremtését, különös tekintettel a beruházások finanszírozására hívjuk fel a figyelmet. Alakítson ki a kormány olyan szabályozást, amely kötelezi a hitelfelvevő önkormányzatokat a visszafizetés forrásainak megjelölésére és előteremtésére, ami előírja az értékcsökkenési leírásnak megfelelő pótlási alap képzési kötelmét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék a törvényeknek és az Országgyűlésnek alárendelve működik. Természetesen, amennyiben a jogszabályok változnak, úgy ahhoz az Állami Számvevőszék is alkalmazkodik, legyen szó akár az önkormányzatok ellenőrzéséről is. Ennek szellemében kívánok önöknek eredményes és hasznos munkát az új önkormányzati törvény megalkotásához. A közpénzügyek területén ugyanis rendre van szükség, ez pedig a tapasztalatok szerint átlátható viszonyok, illetve hatékonyabb, szigorúbb szabályok és számonkérés nélkül könnyen hiú ábránd maradhat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 8 2012.06.27. 27:16  1-174

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Nemzetgazdasági Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterek és Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Állami Számvevőszék a jogszabályi előírásoknak megfelelően és a tervezés megváltozott ütemezéséhez igazodva elkészítette Magyarország 2013. évi költségvetési törvényjavaslatáról szóló véleményét.

A jövő évi költségvetés benyújtása és megtárgyalása, illetve a tervezet számvevőszéki véleményezése több szempontból is eltér a korábbi években megszokottól. Az eltérések nagy része közvetlenül vagy közvetve arra vezethető vissza, hogy a hazánkat körülvevő nemzetközi gazdasági és politikai környezet a rendszerváltozás óta nem volt olyan bizonytalan, mint most: recseg-ropog a Magyarországot körülölelő nemzetközi rendszer, a gazdasági struktúra. Ma már olyan forgatókönyvekkel is reálisan kell számolni, amelyek akár egypár hónappal ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak. Mindez rendkívül nehéz helyzetet jelent a költségvetés és általában a tervezés szempontjából.

A bizonytalanság érzése mindenkiből a biztonságra, a biztosra való törekvés igényét hozza elő. Igaz ez az adófizető állampolgárokra, a munkavállalókra, a hazai kis- és középvállalkozásokra, illetve a nagy nemzetközi cégekre és a nemzetközi pénzügyi szervezetekre is. Ez az igény és a kiszámíthatóság felértékelődése vezetett oda, hogy a kormány úgy döntött, hogy a 2013-as költségvetési tervezet ősz helyett már most a parlament elé kerül. Ez természetesen az ÁSZ munkarendjét is átszabta, módosítanunk kellett az ellenőrzési tervünket. A költségvetés korai benyújtását ezzel együtt üdvözöltük, mert olyan célt szolgál, amit az ÁSZ is támogat.

(8.40)

Magyarország ezáltal ugyanis egyértelműen be tudja bizonyítani, hogy elkötelezett a költségvetési fegyelem terén. Ez lehetőséget biztosít számunkra egyrészt az európai uniós túlzottdeficit-eljárás lezárására és így a magyar államra nehezedő pénzügyi nyomás enyhítésére. Másrészről pedig lehetővé teszi, hogy kiszámíthatóbb legyen tízmillió magyar állampolgárnak, legalább annyira, mint a közfeladatot közpénzből ellátó szervezeteknek és intézményeknek a 2013-as éve, és a belső bizalom is megszilárduljon. Mindehhez az Állami Számvevőszék egy szigorú, szakmai sztenderdek alapján összeállított költségvetési véleménnyel tud a leginkább hozzájárulni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miről is szól pontosan a költségvetési véleményünk? Két kérdéskörre adunk választ. Az egyik a költségvetés alátámasztottságáról szól: betartották-e a törvénytervezet elkészítésekor a vonatkozó jogszabályokat, a tervezési kötelmeket, elkészültek-e a tervezési dokumentumok. A másik a kockázatokat méri fel: teljesíthetőek-e, reálisak-e az előirányzatok, teljesülnek-e az átláthatóság és az elszámoltathatóság alapkövetelményei.

Az Állami Számvevőszék tehát sem a makrogazdasági előrejelzésekről, sem a költségvetés céljairól nem nyilatkozik. Ezt azért emelem ki, mert tavaly azt tapasztaltuk, sokan nem értették meg, mire is vonatkoztak megállapításaink, és olyan konklúziókra jutottak, amit véleményünk nem támasztott alá. Viszont fontos leszögezni, hogy az Állami Számvevőszék véleménye mindig egy adott pillanat állapotáról szól, ami után folytatódik a költségvetés-készítési folyamat, úgy, mint majd ez a következő napokban is megtörténik, kritikus megállapításaink így remélhetőleg idővel okafogyottá válnak. Véleményünkkel végső soron az a célunk, hogy a lehető legjobb költségvetést fogadja el az Országgyűlés.

Az Állami Számvevőszék Magyarország egyetlen olyan nem kormányzati szerve, amelynek egészében rálátása van a költségvetési folyamatokra. Mi nemcsak statisztikai kimutatásokat és grafikonokat látunk, hanem arról is megalapozott ismereteink vannak, hogy mi van a számok mögött, mik a valós folyamatok. Ez teszi alkalmassá a Számvevőszéket arra, hogy ilyen rövid idő alatt véleményt mondjon a költségvetési tervezetről immár 22 éve.

A tavalyi évhez képest vannak előrelépések és vannak olyan területek is, ahol romlott a helyzet. A problémák jellemzően az új adónemeknél, illetve a kiadási oldalon szerkezeti változásokkal érintett területeken jelentkeznek, amikre a részletes megállapításoknál még visszatérek. Elöljáróban csak annyit szeretnék rögzíteni, hogy felfogásunk szerint a hiányosságok nem azt jelentik, hogy az érintett területek lennének a költségvetés gyenge pontjai, hanem azt, hogy ezeken a területeken még tere van az egyeztetéseknek.

A viták a tervezetekről akkor fognak nyugvópontra jutni, amikor az Országgyűlés elfogadja a költségvetés fő számait. És ez így is van rendjén, hiszen az Állami Számvevőszék ebben a folyamatban elsősorban nem mint ellenőr, hanem mint az Országgyűlés tanácsadója van jelen. Rámutatunk a hiányosságokra, felhívjuk a figyelmet a kockázatokra, és jelezzük, hogy mely jogszabályt szükséges minél gyorsabban elfogadni, illetve hol kell addig még pontosítani. Véleményünk tehát egyfajta sorvezető a képviselők számára és figyelemfelhívás a kormánynak.

Az Állami Számvevőszék véleménye már tavaly is rövidebb volt, mint amit a korábbi években megszokhattak, az idei véleményünk még koncentráltabb, még inkább lényegre törő és rövidebb, amelyet új módszertanunk is támogat. Véleményünknek az a célja, hogy rámutasson a kockázatokra; a költségvetés alapfolyamatait és számait a költségvetési törvényjavaslat tartalmazza. Tehát a költségvetés tervezete és az ÁSZ véleménye együtt alkot egy egészet, ezt a két dokumentumot együttesen érdemes és hasznos forgatni.

Tisztelt Ház! Különös és eddig nem ismert kockázatot jelent, hogy a Számvevőszéknek egy olyan költségvetés előirányzatainak teljesíthetőségét kell megítélni, amelyik fél év múlva kezdődik és másfél év múlva ér véget. Ilyen időtávra nagyon nehéz bármit is előre látni, különös tekintettel arra, hogy a bázist alkotó idei évről is csak az első öt hónap részadatai ismertek. Ez nemcsak a Számvevőszék és a kormányzat számára kihívás, hanem minden előrejelzéssel foglalkozó szakember és intézmény számára. Erre nagyon jól rámutat az Állami Számvevőszék "Államadósság és gazdasági növekedés" című tavaszi konferenciája. Az előadások egyik konklúziója éppen ez volt, hogy a jelenlegi gazdasági és nemzetközi bizonytalanság miatt nemhogy másfél évvel, de akár hetekkel az adott év vége előtt sem igen lehet, illetve nem tudtak neves elemző intézmények sem releváns előrejelzéseket készíteni.

A bizonytalansággal egyre inkább meg kell tanulnunk együtt élni. Ez azt jelenti, hogy kezelni kell a kockázatokat, azaz félre kell tenni a nem várt eseményekre, a rosszabb napokra. Ez ugyanúgy igaz az államháztartásra, mint egy családi költségvetésre.

A szükséges tartalék nagyságát sem a családban, sem az állami költségvetésben nem az határozza meg elsősorban, hogy épp mennyi a pénzünk, a bevételeink, hanem az, hogy mennyire bizonytalan az előttünk álló jövő. Erre vezethető vissza, hogy a gazdasági visszaesés időszakában jelentősen nőttek az elmúlt időszakban is a magyar családok megtakarításai. A magyar államnak is ilyen óvatos hozzáállásra van szüksége, de a kormány és az Országgyűlés helyzetét nehezíti, hogy nem evidens, mekkora is a megfelelő nagyságú tartalék. Gazdasági váratlan események esetén is elegendőnek kell lennie a félretett pénznek, de a túl nagy tartalék lefojthatja a belső felhasználást, a gazdaságot, így csak tetézi a bajt. Ezért ezt együttesen kell mérlegelni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a 2013-as költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatos legfontosabb megállapításainkat. Mindenekelőtt azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat összeállítása, szerkezete megfelel a jogszabályokban előírt feltételeknek, illetve az alaptörvényben és a stabilitási törvényben foglalt, államadósság-csökkentésre vonatkozó szabályoknak. Az államadósság várható mértéke 2013 végén a tervezet szerint 76,8 százalék, ami a 2012-es 78 százalékos várható rátához képest csökkenést jelent.

A 2013-as költségvetés egyik specialitása, hogy fontos gazdaságpolitikai döntések kikerülnek a költségvetési törvényből. Az alaptörvény és a stabilitási törvény rendelkezéseihez, az adósságszabályhoz és ebből adódóan a deficitcélhoz a költségvetésnek alkalmazkodnia kell. Ebből a szempontból az önök előtt fekvő javaslat megfelel a törvényességi elvárásoknak.

Sajnálatos módon azonban az idén is meg kellett állapítanunk, hogy nem állt rendelkezésre, illetve hiányos az előirányzatokat megalapozó jogszabályi háttér egy része, egyes adótörvények és jogszabályok nem készültek el, illetve tárgyalásuk jelenleg is folyik. Ez részben magyarázható a költségvetés korai tárgyalásával, az egyeztetések rövidre szabott határidejével, de a hiányosság ettől függetlenül kockázati tényező. Ez azt jelenti ugyanis, hogy a deficit és az adósságcél elérésének pontos módja és a célok tartását biztosító intézkedések köre nem teljeskörűen ismert a szükséges részletezettségben. Kockázatot jelent továbbá, hogy véleményünk kialakítása során csak részben álltak rendelkezésre mérlegek, egyenlegmutatók, részletező táblázatok, szöveges indokolások, holott ezt is jogszabály írja elő.

A költségvetési javaslat 15 477 milliárd forint kiadási és 14 799,7 milliárd forint bevételi főösszeggel számol. Ellenőrzésünk a bevételi főösszeg 88 százalékára, a kiadási főösszeg 82 százalékára terjed ki, és 11 költségvetési fejezetet érintett. Az államháztartás központi alrendszerének tervezett hiánya pedig 677,3 milliárd. Véleményünk szerint a hiánycél tartható, de számos kockázattal számolni kell.

A költségvetés teljesülése szempontjából a legnagyobb kockázatot a makrogazdasági helyzet és a nemzetközi környezet alakulása jelenti. A bizonytalanság miatt különösen fontos, hogy a finanszírozási elképzelések számszakilag kimunkáltak, alátámasztottak legyenek, és ezek meg is történtek.

(8.50)

Bizonytalanság esetén viszont nő a tartalékok jelentősége, így ezt a területet kitüntetett figyelemmel ellenőriztük. A központi költségvetési tartalékok összege 300 milliárd forint. Ez alacsonyabb az idei évre tervezett értéknél, de magasabb a korábbi években jellemzőeknél, illetve a várható 2012-es felhasználásnál is.

A Költségvetési Tanács javaslata nyomán 50 milliárdról 100 milliárdra nőtt az Országvédelmi Alap összege. Ez jó irányba tett lépés. A központi tartalékok azonban csak a fejezeti tartalékokkal kiegészítve nyújthatnak kellő fedezetet. Márpedig a fejezeteknél nem kötelező a tartalékképzés, és az ÁSZ által vizsgált 11 fejezetből ennek ellenére 3 képzett tartalékot. Rendkívüli kormányzati intézkedésekre 100 milliárd forintos előirányzat szerepel a javaslatban, ami megfelel szintén a törvényi előírásoknak.

A 2012. év vártnál kedvezőtlenebb alakulása komoly kockázat. Helyes döntés volt a tartalékok egy részének 2012-es befagyasztása, és 2013-ban is szükség van a javaslatban megjelenő bevételnövelő intézkedésekre, a kiadások visszafogására. A törvényjavaslat az óvatosság jegyében nem számol azzal, hogy létrejön Magyarország és az IMF, illetve az Európai Unió közötti megállapodás. Amennyiben ez mégis megtörténik, akkor az adósságszolgálati terhek kisebbek lehetnek a tervezettnél. Ez egyfajta rejtett, implicit tartalékot jelent a költségvetésben.

A költségvetés összes adóbevételének 58 százalékát lefedő előirányzatokat találtuk megalapozottnak, azaz jogszabályokkal és számításokkal alátámasztottnak, illetve teljesíthetőnek. Megalapozott ezek alapján a pénzügyi szervezetek különadója, a bányajáradék, az ökoadó, az energiaellátók jövedelemadója, a rehabilitációs hozzájárulás és a különadó, illetve az áfa és a jövedéki adó. Teljesíthetőnek, de csak részben alátámasztottnak találtuk az adó-előirányzatok 12 százalékát lefedő tételeket. Ilyen minősítést kapott a társasági adó, a játékadó, a távközlési adó, a biztosítási adó, illetve a lakossági illetékek és a gépjárműadó. Az ebben a kategóriában szereplő tételek közül a biztosítási adóról egy gondolatot: ez esetben elkészültek a számítások és a bevezetésükhöz szükséges jogszabályi háttér, de az Országgyűlés még nem fogadta el a jogszabályokat. A távközlési adónál a törvény elfogadása után módosító indítvány miatt változás következett be, amely a 2012. évi tervezett bevételeket érintette. A jogszabály kiforratlansága bizonytalanságot jelenthet a 2013. évi bevételekre nézve is.

"Nem megalapozott" minősítést kaptak az Állami Számvevőszéktől az adóbevételek 30 százalékát lefedő tételek. Ez azt jelenti, hogy ezen előirányzatok kockázatosak, mert nem megfelelő a jogi és számszaki háttere, illetve becslésünk szerint a tervezettnél kevesebb bevétel várható. De a félreértések elkerülése végett az nem azt jelenti, hogy ezek a bevételek egyáltalán ne folynának be. Az adó-előirányzatok közül szinte automatikusan kockázatosnak minősítették a számvevők azokat az új adókat, amelyek bevezetése mellett elkötelezte magát ugyan a kormány, de a vonatkozó jogszabály még nincs kész, illetve hiányzik a tervezéshez elengedhetetlen viszonyítási alap, alátámasztó számítások. Nem megalapozott a hitelintézeti járadék, a cégautóadó, az eva, a regisztrációs adó, a pénzügyi tranzakciós illeték, az elektronikus útdíj, illetve a legnagyobb lakossági adótétel, az szja sem. Viszont a 2013. évi előirányzata a személyi jövedelemadónak a 2012. évi előirányzatnál 33,9 milliárd forinttal alacsonyabb összegű. A személyi jövedelemadó-előirányzat azért jelent kockázatot, mert becslésünk szerint nem helyesek a kormányzat idei évre vonatkozó és így a 2013-as terv bázisát képező számításai. Nem megalapozottnak minősítettük a pénzügyi tranzakciós illeték előirányzatát is. Ez abból adódott, hogy az alátámasztó jogszabályt az Országgyűlés még nem fogadta el, háttérszámítások pedig csak egy jóval kisebb bevételi tervre állnak rendelkezésre. A benyújtott költségvetési javaslatban még a konvergenciaprogramban feltüntetett felső értékhez képest az 55 milliárdos többletre vonatkozóan nincs magyarázat az indoklásban, és a háttérszámítások sem álltak rendelkezésre a számvevőknek.

Természetesen minden új adó bevezetésének van kockázata, hiszen ilyenkor tapasztalati adatok alapján nem lehet megítélni, hogy a tervezett bevételek teljesíthetőek-e. A tranzakciós illeték esetében azonban ennél többről is szó van, hiszen a 283 milliárd forint a nemzeti jövedelem közel 1 százalékát teszi ki. Egy ekkora adótömeg már a gazdasági szereplők magatartását is megváltoztathatja, hatással lehet a makrogazdasági mutatók, például a GDP, az infláció alakulására, és ezáltal közvetetten érinti a költségvetési célok elérhetőségét is.

Most pedig engedjék meg, hogy áttérjek arra, mit tapasztalt az Állami Számvevőszék a költségvetés kiadási oldalának ellenőrzése során. A kiadások esetében a teljesíthetőségről természetesen nem nyilatkozunk, így véleményünk csak az előirányzat alátámasztottságát járja körül. Ellenőrzésünk szerint a központi költségvetésben a közvetlen kiadások 56 százaléka megalapozott, 37 százaléka részben megalapozott. Így mindössze 7 százalék az, amely nem megalapozott kiterjedtségű tételt fed le. A megalapozott tételek körébe tartozik a diákhitel kamattámogatása, az állami kezesség és viszontgarancia, a rendkívüli kiadások, a társadalombiztosítási garancia és hozzájárulás, valamint a követeléskezelés költségei. Részben megalapozottak a vállalkozások folyó támogatásai, a lakástámogatások, az egyéb költségvetési kiadások és a nemzetközi elszámolások kiadásai. Nem megalapozott a fogyasztói árkiegészítést már ez év júliusától kiváltó szociálpolitikai menetdíj-ártámogatás, mivel a szükséges kormányrendelet még nem készült el ellenőrzésünk alatt.

A költségvetés kiadási oldalának egyik fő terhe az adósságszolgálat. A 2013-as kamatkiadási előirányzat 1323,5 milliárd forint, ami 8,7 százalékkal magasabb az idén várhatónál.

Bevezetőmben már említettem, de újra felhívom a figyelmet arra, hogy amennyiben sor kerül a Magyarország és az IMF, illetve az EU közötti megállapodásra, úgy ezen a soron megtakarítás valószínűsíthető. Nemcsak arról van szó, hogy a nemzetközi szervezetek alacsonyabb kamatokat kínálnak Magyarországnak, mint a piaci, hanem arról is, hogy a megállapodás biztonsági hálót jelent, ami a piaci kamatfelárak csökkenését, a forint árfolyamának erősödését okozhatja nagy valószínűséggel.

Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek összege teljeskörűen megalapozott, míg a kiadási oldalon találtunk nem megalapozott tételeket. A legjelentősebb bizonytalanságot ebben a körben a Nemzeti Eszközkezelő ingatlanvásárlásai jelentik, hiszen ez is egy új kezelési formája a devizahiteleseket érintő kockázatkezelésnek a kormány eszköztárában.

Az Európai Unió költségvetéséhez való hozzájárulás 283,6 milliárd forint, ami 2012-höz képest 7 százalékos növekedésnek felel meg. Az európai uniós támogatások központi költségvetési forrásrésze 258,4 milliárd forint, amely a tervek szerint kiegészül 1555,9 milliárd összegű európai uniós forrással. Ezen a területen is sok azonban a veszélyforrás. Nemzetgazdasági szempontból közvetlen kockázatot jelent, hogy az uniós források felhasználása elmarad az időarányos teljesítéstől. Amennyiben Magyarország - ahogy a terv fogalmaz - szeretné felhasználni a mostani 7 éves időszak uniós támogatásainak teljes körét, akkor ennek lekötésére 2013. december 31-ig van lehetősége.

(9.00)

Más oldalról, gazdálkodási szempontból azonban éppen a sikeres pályázásnak lehet rizikója, ez ugyanis magasabb önrészt és költségvetési kiadást jelenthet a felhasználók esetében. Az ÁSZ egy korábbi jelentése rámutatott tavasszal, hogy az uniós pályázatokat éveken át a kapkodás jellemezte, önkormányzati jelentéseink pedig egyértelművé tették, hogy az uniós támogatások paradox módon pénzügyi veszélyforrásnak tekinthetők a felhasználó önkormányzatok költségvetési egyenlege szempontjából.

Engedjék meg, hogy újra felhívjam a figyelmet, hogy nem elkölteni, hanem befektetni kell az uniós pénzeket, a projektek sikerének záloga pedig a gondos előkészítés. A Nyugdíj-biztosítási Alap 2013-as ellátási kiadásainak fedezete a költségvetési hozzájárulásokkal biztosított, az alap költségvetése teljesíthető, a fő előirányzatok összhangban vannak a Széll Kálmán-tervekkel és a konvergenciaprogrammal, egyedül az inflációkövető nyugdíjemelés jelent kockázatot, mégpedig az infláció tervezettől való potenciális eltérése miatt.

Az Egészségbiztosítási Alap bevétele teljesíthető, de kockázatokat jelent a gyógyszertámogatások 69,7 milliárd forintos csökkentése. Miért is mondjuk ezt? Hiányoznak a háttérszámítások és a szabályozási koncepció, és bizonytalanságot okoz az is, hogy alapjaiban változik meg a támogatás rendszere, és ezáltal vélhetően megváltoznak a gyógyszerfogyasztási szokások is.

Jövőre teljesen átalakul az önkormányzati feladatellátás és a szektor finanszírozása, megszűnik az eddigi jellemző normatív támogatási rendszer, felépítésében ágazati törvények logikáját követi, az önkormányzatok által a korábban ellátott feladatok egy része az államhoz kerül. Az önkormányzati alrendszerből összesen 431,9 milliárd forint támogatás és forrás, valamint a hozzákapcsolódó feladat kerül ki átszervezés miatt, amelyekhez számítások helyett csak becslések állnak ma még rendelkezésre, miközben a szektorban már most is komoly pénzügyi feszültségek vannak. A strukturális átalakításokból fakadó bizonytalanságok csökkentésére képzett tartalékok csak a kormány által meghatározott célokra és logikában, egy részük 2013. májustól használható majd fel. A források csökkenése a magasabb tartalékképzéssel együtt is veszélyezteti az önkormányzati rendszer működőképességét, és - várhatóan nagy számban - fel kell készülni rendkívüli egyedi esetek kezelésére.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék munkájának célja a közpénzek eredményes, szabályos és hatékony elköltésének előmozdítása; a költségvetési törvényjavaslatról szóló véleményünkkel is ezt kívánjuk megvalósítani. Az Országgyűlés tanácsadó szerveként azért dolgozunk, hogy a lehető legjobb, leginkább megalapozott és alátámasztott költségvetést fogadják el a képviselők, ez szolgálja ugyanis a stabilitást, ez áll összhangban az ország és a teljes lakosság érdekeivel is.

Elismerjük, hogy a 2013-as költségvetési törvényjavaslat nagyon bizonytalan és nehéz nemzetközi környezetben született, költségvetést azonban nehezen előrelátható és bizonytalan helyzetben is készíteni kell, a törvényeket, a szabályokat és a tervezési normákat ekkor is be kell tartani, ellenkező esetben ugyanis félő - és a tapasztalataink ezt mutatják az előző évek számvevőszéki jelentései kapcsán is -, hogy majd a költségvetés végrehajtásakor jelentkeznek olyan problémák, amelyekre az előkészítés fázisában kellett volna felkészülni.

Nehéz gazdasági helyzetben különösen igaz, hogy a kormánynak egyszerre kell ügyelni arra, hogy a költségvetési hiány tartható legyen, illetve arra, hogy a költségvetés ne legyen túl szigorú, és ne fogja vissza a gazdasági növekedést. Mérlegelni kell, és jól kell dönteni, a tét ugyanis hatalmas. Ehhez kívánok önöknek jó munkát és értékes tárgyalást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 36 2012.09.26. 25:57  35-101

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszékről szóló törvény kimondja, hogy az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amely kizárólag az Országgyűlésnek alárendelve látja el feladatát.

A szervezet elnökeként így különösen megtisztelő a parlament nyilvánossága előtt beszámolnom a számvevők által végzett munkáról, szervezetünk éves tevékenységéről. Meggyőződésem szerint az éves tájékoztató nem csupán törvényi kötelezettség, hanem lehetőség is a Számvevőszék számára, egyrészt, mert intézményünk kiemelten fontosnak tartja az átlátható állami működést, másrészt azért, mert alkalmunk adódik átfogó képet adni legfontosabb ellenőrzési tapasztalatainkról, munkánk hasznosulásáról és a szervezet hatékonyabbá válásáról. A 2011. esztendő a mélyreható változások éve volt egész Magyarország, így az Állami Számvevőszék életében is. Tájékoztatónk annak egyértelmű írásos dokumentuma, hogy elindultunk azon az úton, ami egy jól működő, hatékony, a kor kihívásainak megfelelő Számvevőszék kialakulásához vezet.

Tisztelt Képviselők! Törvényalkotási szempontból a 2011. év vitathatatlanul legfontosabb eseménye az új alaptörvény tavaszi elfogadása volt, amit sarkalatos törvények sorának megtárgyalása és ratifikálása követett. Elsőként az új számvevőszéki törvényt alkotta meg az Országgyűlés, ezzel is tanújelét adva annak, hogy milyen kiemelten fontos szerep hárul Magyarország közpolitikai és közpénzügyi megújulásában az ellenőrzésre.

A 2011. július 1-jén hatályba lépett új jogszabály megerősítette a számvevőszéki jogosítványokat, véget vetve ezáltal a következmények nélküli ellenőrzések korszakának. Kiemelkedően fontos előrelépést jelent, hogy a törvénynek köszönhetően Magyarország lett a világ első olyan állama, amely immár maradéktalanul megfelel a számvevőszéki függetlenséggel kapcsolatos nemzetközi elvárásoknak és az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak.

A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő függetlenségi garanciáink elismertségét jelzi, hogy az európai számvevőszékeket tömörítő Eurosai függetlenséggel kapcsolatos albizottságának vezetésére, koordinálására a magyar Számvevőszék munkatársát kérték fel.

Az új törvény komoly előrelépést jelent munkánk átláthatósága szempontjából is, a jogszabály ugyanis rögzíti, hogy az Állami Számvevőszék minden jelentése nyilvános, míg korábban ez nem így volt. Külön ki kell emelnem, hogy az új törvény szerint az Állami Számvevőszék feladata a good governance, a jól működő állam kiépítésének elősegítése, ami paradigmaváltást hozott az Állami Számvevőszék működésében is. A jó kormányzás nemzetközileg ajánlott elvének jogszabályba foglalása ugyanis azt jelenti, hogy a Számvevőszéknek az eddigi, úgynevezett őrkutyaszerep mellett immár tanácsadó szerepet is be kell töltenie, ami érezhető hatással volt a 2011-es tevékenységünkre, ellenőrzési filozófiánkra.

Ez mindenekelőtt abban volt tetten érhető, hogy az Országgyűléssel az eddigieknél is szorosabb együttműködésre törekedtünk. Nemcsak a hibákra mutatunk rá, hanem kijelöltük a megújulás irányait, mérlegelési szempontjait, mérési lehetőségeit is. A tanácsadói szerepből adódott az is, hogy az Állami Számvevőszék szakértői 2011-ben több tanulmányt és elemzést is készítettek, például a Költségvetési Tanács számára, de idesorolható az integritásalapú, megelőző szemléletű, korrupcióellenes állami intézményekre kiterjedő kutatási jelentésük is.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A jó jelentések közös ismérve, hogy alapos és jól felépített tervezés előzi meg őket. 2011-ben ezért jelentősen megújult az Állami Számvevőszék tervezési folyamata. Ellenőrzési tervünk a korábbi gyakorlattól eltérően széles körben nyitott, alulról építkező, többlépcsős témaválasztási és értékelési folyamat eredményeként alakult ki.

A 2011. év programjában 56 új ellenőrzési feladat szerepelt. 2011-ben, beleértve az előző évről áthúzódó témákat is, végül 72 jelentésünk jelent meg, szemben a 2010. év 49-ével szemben. Joggal merülhet fel persze önökben a kérdés, hogy miért lett több jelentésünk a tervezettnél. A válasz egy módszertani újításhoz kapcsolódik. Az önkormányzati körben ugyanis nem lehetett és nem is kívántuk pontosan előre meghatározni, hogy hol fogunk ellenőrizni. Ebben a körben az Állami Számvevőszék áttért a kockázatalapú kiválasztásra, vagyis oda mentünk ellenőrizni, ahol arra valóban szükség volt. Márpedig az eredményes ellenőrzés feltétele, hogy a számvevők ne jelentsék be előre, hova vezet a következő útjuk.

Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék legfontosabb terméke a jelentés, így engedjék meg, hogy a következőkben röviden összefoglaljam tavalyi ellenőrzési tevékenységünk legfontosabb eredményeit. A 2011. év kiemelkedően fontos ellenőrzési területe volt az államháztartás helyi szintje, így elsőként ezeket a jelentéseket ismertetem egy kicsit részletesebben.

2011-ben a kockázatelemezés alapján elsőként 19 megyei önkormányzat, 23 megyei jogú város pénzügyi helyzetének ellenőrzésére került sor. Ezt követően áttekintettük 304 város pénzügyi egyensúlyi állapotát, illetve ezek közül 63, reprezentatív mintavétellel kiválasztott önkormányzatnál helyi ellenőrzést is végeztünk. Erről összegző jelentés készült. Ezenfelül négy pilotellenőrzést is lefolytattunk, illetve maga a főváros ellenőrzése is ebbe a sorba tartozik. A pilotellenőrzések további pénzügyi ellenőrzések megalapozását is szolgálták. Jól mutatja, mekkora munkáról volt szó, hogy korábban négy év alatt jelentetett meg annyi önkormányzatról szóló jelentést az Állami Számvevőszék, mint most másfél év alatt.

Az ellenőrzések révén az Állami Számvevőszék egy olyan átfogó képet kapott az államháztartás helyi szintjéről, amivel korábban senki sem rendelkezett egy időben Magyarországon. Ez azért fontos, mert az utóbbi években többször is láthattuk, önök mint képviselők és önkormányzati képviselők, láthatták, hogy az önkormányzati szektor pénzügyeinek a helyben lakók életminőségén túl az ország egészére, a makrogazdasági környezet alakulására is hatása van.

Ellenőrzéseink mindenekelőtt arra keresték a választ, hogy mi okozta az önkormányzatok pénzügyi egyensúlyának romlását, mire volt visszavezethető a hosszú távú pénzügyi kötelezettségek jelentős emelkedése. Megállapításainkat, észrevételeinket önkormányzatonként és összegezve is közzétettük. Az Állami Számvevőszék egyeztetéseket kezdett az önkormányzati szövetségekkel az államszámviteli rendszer problémáival kapcsolatban.

(12.40)

A konzultációkon széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy a közpénzek átláthatóbb, hatékonyabb és eredményesebb felhasználása érdekében Magyarországnak fokozatosan át kell térnie az eredményszemléletű számviteli rendszerre, ez ugyanis elengedhetetlen a valós pénzügyi helyzet megismeréséhez, és ezáltal mind a felelős pénzügyi döntések meghozatalához az egyes szervezetek szintjén, mind pedig az eredményes ellenőrzéséhez akár rendszerszinten is szükség van. Ez természetesen hosszú folyamat lesz, de mindenképpen örömteli és biztató, hogy az első felkészülő lépéseket már megtettük.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati jelentések egyik fő megállapítása az volt, hogy az európai uniós fejlesztések paradox módon sok esetben rontottak a pénzügyi helyzeten, illetve a pénzügyi kilátásokon. Az európai uniós támogatások felhasználása ezen felül is olyan terület volt, amellyel hangsúlyosan foglalkozott az Állami Számvevőszék. 2011-ben önálló jelentést készítettünk a Nemzeti fejlesztési terv végrehajtásáról, a helyi önkormányzatok fejlesztési célú támogatási rendszeréről.

Külön fel kell hívnom a figyelmet két olyan jelentésünkre, amelyek az önkormányzati rendszer ellenőrzéséhez kapcsolódtak, de önmagukban is kiemelkedő jelentőségűek voltak. Budapest ellenőrzésére azért érdemes figyelnünk, mert a főváros széles körű ellenőrzésére több mint két évtizede nem került sor, miközben az érintettek számára is egyértelmű volt, hogy komoly gondok vannak a legnagyobb hazai önkormányzat háza táján. Hiánypótló munka volt a Budapesti Közlekedési Vállalat, a BKV ellenőrzése is, amire korábban azért nem kerülhetett sor, mert az Állami Számvevőszék nem rendelkezett erre törvényi felhatalmazással. A Számvevőszék elnökének történt megválasztásom után szinte azonnal kezdeményeztem a számvevőszéki törvény ez irányú megváltoztatását, illetve a fővárosi tömegközlekedési vállalat ellenőrzésének előkészítését. Sajnálatos módon az idő minket igazolt, mind a két, a fővárossal kapcsolatos jelentés ékes bizonyítékát adta annak, hogy ebek harmincadjára jut az a terület, ahol elmarad vagy hiányos az ellenőrzés.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék célja, hogy ellenőrzéseivel hozzáadott értéket teremtsen, megállapításaival, javaslataival képes legyen érdemi hatást elérni. Munkánk első számú célzottja az Országgyűlés, jelentéseink hasznosulása így mindenekelőtt azt jelenti, hogy javaslataink beépülnek a törvényalkotásba, megállapításainkat használják önök mint képviselők a munkájuk során.

Munkatársaink 2011-ben 219 bizottsági ülésen vettek részt, ami duplája az egy évvel korábbiaknak, a számvevők ezenfelül több mint ötven alkalommal segítették hozzászólásaikkal a bizottsági munkát. Tematikus összeállításokat, háttéranyagokat készítettünk a tavaszi és az őszi törvényalkotási programokhoz, a sarkalatos törvényekhez, a Széll Kálmán-tervhez és annak egyes részpontjaihoz, valamint az innovációs és fejezeti eseti bizottsághoz tartozó témakörökben. A bizottságok és az albizottság nyolc jelentésünket és egy tanulmányunkat tárgyalták meg önálló napirendi pont keretében. A plenáris ülésen a Számvevőszék elnöke, illetve alelnöke 17 alkalommal jelent meg, és hat alkalommal szólalt fel, ami duplája a 2010-es felszólalások számának.

A munkánk beérését jelentette, hogy megállapításainkat felhasználva módosította az Országgyűlés a katasztrófavédelmi, a felnőttképzési, a jegybanktörvényt, valamint a költségvetési törvény egyes módosításainál is figyelembe vették a Számvevőszék véleményét. A nemzeti civil alapprogram működéséről szóló jelentésünk megállapításai az egyesülési jogról, a közhasznúságról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényjavaslat kialakítása során hasznosultak. A térségek felzárkóztatásával kapcsolatos javaslatainknak megfelelően módosult a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény. A szakképzési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános indoklása szerint az új törvény megalkotását az akkor folyamatban lévő ellenőrzésünk megállapításai tették indokolttá, a törvény rendelkezéseit javaslatainkkal összhangban fogadta el az Országgyűlés. Örömmel tapasztaltuk, hogy a háziorvosi ellátás működésének és finanszírozásának ellenőrzése hozzájárult az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény módosításához. Olyan fontos kérdésekre is ráirányítottuk a figyelmet, mint a praxisjog adásvételének szabályozása, a megelőzést nem kellően ösztönző finanszírozási rendszer, valamint a háziorvosi rendszerhez való eltérő kapcsolódási lehetőségekből adódó megbetegedési és halálozási egyenlőtlenségek.

Az országgyűlési hasznosulások közül kiemelkedik a 2012. évi költségvetési törvénytervezetről készített számvevőszéki vélemény. Az általános vitában 26 képviselő közel negyven felszólalásában hivatkozott az Állami Számvevőszékre. Munkánk elismerését jelentette, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők felhasználták érvelésükhöz az ÁSZ véleményében foglaltakat.

A számvevőszéki kapacitások közül legtöbbet minden évben a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés elkészítése köti le. Így volt ez 2011-ben is. Az akkori munkánk hasznosulását mutatja, hogy a szintén ma prezentált 2011-es zárszámadási jelentésünk már arról tudott beszámolni, hogy érezhetően javult a költségvetés végrehajtásának minősége és hatékonysága.

Tisztelt Országgyűlés! A középtávú stratégiánkban célul tűztük ki, hogy aktívabbá, hatékonyabbá és korszerűbbé tesszük a kommunikációnkat is, úgy véljük ugyanis, hogy anélkül elképzelhetetlen a munkánk széles körű társadalmi hasznosulása. Az átláthatóság, az elszámoltathatóság jegyében 2011 februárjában ezért létrehoztuk a Számvevőszék hírportálját, amelyen napi rendszerességgel számolunk be a munkánkról, a szervezetet érintő eseményekről, hírekről. A hivatali világban ez egy egyedülálló vállalkozás, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is. A magyar adófizetők a hírportálnak köszönhetően napi szinten folyamatosan láthatják, miként hasznosulnak az Állami Számvevőszékre költött adóforintjaik, hogyan bánnak a számvevők a rájuk bízott közpénzzel. A Számvevőszék ezáltal még inkább átláthatóvá tette a működését, reményeink szerint példát mutatva az egyelőre még kevésbé transzparens állami intézmények részére. Az internetes és elektronikus kommunikáció ezentúl lehetővé teszi, hogy csökkentsük a jelentések nyomtatott példányszámát, ami takarékosabb működést jelent.

Jelentősen megújult a sajtókommunikációnk is. 2011-ben 29 időpontban 69 sajtótájékoztatót tartottunk, ami több mint háromszorosa a korábbi évek átlagának. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az önkormányzati jelentéseknél lehetővé tettük, hogy a helyi média közvetlenül keresse fel szakértőinket. Ezek az elektronikus sajtótájékoztatók jelentős mértékben javították az akkori 42 önkormányzati jelentésünk médiahasznosulását, nyilvánosság előtti megjelenését, különös tekintettel a megyei és a helyi újságokra, rádiókra, honlapokra, amelyek számára ez korábban kevésbé volt elérhető.

A számvevőszéki munka eredményességéhez elengedhetetlen szakmai ismereteink folyamatos bővítése, korszerűsítése, terjesztése. Ehhez szükség van nemzetközi és tudományos kapcsolataink fenntartására és fejlesztésére is. A nemzetközi és hazai szakmai életben, műhelymunkákban a Számvevőszék aktívan képviselteti magát. Munkatársaim 2011-ben 32 hazai és nemzetközi szakmai rendezvényen vettek részt, amelyeken pénzügyi, közpénzügyi, adóügyi, gazdasági, jogi, ellenőrzési és szabályozási témakörökben 18 előadást tartottak. Az Állami Számvevőszék öt konferenciát rendezett, illetve 15 szakmai, tudományos együttműködési szerződést és két szándéknyilatkozatot írt alá, ezzel is szélesítve a szervezet körül kialakított tudományos hálót.

(12.50)

Az Állami Számvevőszék nem hatóság, hanem hivatal. Munkánk hasznosulása nagymértékben függ intézményünk tudományos és szakmai elismertségétől, azaz hitelességétől. Ebből adódóan hangsúlyt helyezünk az Állami Számvevőszék tudományos kommunikációjára is, amelynek zászlóshajója a Pénzügyi Szemle tudományos folyóirat. A szerkesztési gyakorlat megújítása révén 2011-ben a Magyar Tudományos Akadémia felminősítette a lapot, a folyóirat angol nyelvű cikkeit pedig immár szemlézi a világ vezető közgazdasági adatbázisa is. Közpénzügyi folyóiratunk így bekerült a hazai és a nemzetközi tudományos vérkeringésbe.

A korrupciós kockázatok feltérképezését és az integritásalapú közigazgatási kultúra terjesztését célzó projekt keretében 2011-ben megtörtént az első elektronikus kérdőíves felmérés a közszféra intézményeinek korrupciós kockázatairól. Az eredmények alapján részletes elemzések készültek, megkezdődött egy elektronikus tananyag fejlesztése, nemzetközi konferenciát és továbbképzést szerveztünk. A tárgykörhöz kapcsolódóan az Állami Számvevőszék elnökeként aláírtam az állami szervek korrupció elleni küzdelemben való együttműködéséről szóló nyilatkozatot, amely már hosszú ideje ajánlott volt az ország számára, így a 2011. év mérföldkő lett az országos szintű, intézményes szintű cselekvés összehangolásában. A korrupcióellenes küzdelmen túl a szakmai sztenderdek alkalmazása és a kommunikáció volt az a három kulcsterület, amelyeken a Számvevőszék aktív nemzetközi szerepet vállalt. Jelentős sikernek tekintjük, hogy az Eurosai kongresszusának határozata értelmében a Számvevőszék angol nyelvű honlapján vált elérhetővé a tagországok minőségi, irányítási jó gyakorlatait összegző elektronikus adatbázis.

A tapasztalatok kölcsönös átadásának egyik hatékony módja a nemzetközileg koordinált, illetve közös ellenőrzés. Ennek keretében részt vettünk a klímaváltozásról, a katasztrófák megelőzéséről és a következmények felszámolásáról szóló európai szintű, Eurosai-szintű ellenőrzésben. E jelentéseink 2011 őszén és tavaszán jelentek meg. Szerepet vállaltunk az Európai Unió hulladékszállításról szóló jogi szabályozásának érvényesítése című párhuzamos ellenőrzés lebonyolításában is. Az uniós tagországok számvevőszékei és az Európai Számvevőszék együttműködési hálózatának tagjaként a kapcsolattartó bizottság éves elnöki értekezletén tájékoztatást adtunk a transzeurópai közlekedési hálózat, az úgynevezett TEN-T vasúti beruházás koordinált ellenőrzésének lebonyolításáról is.

Tisztelt Országgyűlés! Amint az expozém elején is említettem, 2011-ben az Állami Számvevőszék szervezeti struktúrája is alapvető megújuláson ment át. A legfontosabb szervezetfejlesztési célunk a feladatainkkal összhangban álló, rendszerezett, folyamatokon alapuló és rugalmas szervezeti felépítés kialakítása volt. Ennek megfelelően az Állami Számvevőszék mátrixszervezetté vált. Ez a struktúra szakít a hagyományos osztályokra való tagolódással, és ezzel támogatja a projektszerű munkavégzést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden ellenőrzéshez és feladathoz a megfelelő szakmai kompetenciákkal rendelkező számvevőket rendeljük. A szervezeti egységek számát és a vezetői létszámot csökkentettük. A kiemelkedő szakemberek számára azzal biztosítottunk előrelépési lehetőséget, hogy az ellenőrzések vezetőit belső pályáztatás útján választjuk ki. A mátrixszervezet kialakítása a hatékonyság növelését, a teljesítmény központba állítását és a takarékosságot is szolgálta. Nincsenek üresjáratok, mindenki azzal foglalkozik, amihez ért. Ezzel egyidejűleg indokolttá vált az intézmény teljes belső szabályozásának, irányítási eszközeinek felülvizsgálata. Ezenfelül munkánk minőségének garantálása érdekében kontrolling- és monitoringrendszert is kiépítettünk.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az Állami Számvevőszék fejezet 2011. december 31-i fordulónapra elkészített költségvetési beszámolójának könyvvizsgálatát az Országgyűlés elnöke által közbeszerzési pályázat útján kiválasztott független könyvvizsgáló végezte. A könyvvizsgáló jelentése szerint az éves költségvetési beszámolónk a vagyoni és pénzügyi jövedelmi helyzetről megbízható és valós képet ad a 2011. évben is, mint a korábbi években is. Az Országgyűlés 2011. évi feladataink ellátására a költségvetési törvényben 7 milliárd 240,5 millió forintot hagyott jóvá.
A 2011. évi gazdálkodásunk során kiemelt feladatot jelentett az erőforrások takarékos felhasználása, a meglévő kapacitások hatékony igénybevétele. Ez lehetővé tette, hogy 361 millió forint összegű fejezeti tartalék, valamint 445,8 millió forint összegű maradvány, azaz összesen 806,8 millió forint felhasználásának lehetőségéről az ország helyzetére tekintettel lemondjunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Képviselők! Tájékoztatónk egyértelműen mutatja, hogy nagy utat tettünk meg, de tudjuk, hogy mind hazánk, mind pedig a Számvevőszék számára számos új feladatot és kihívást tartogatnak a következő évek. A legjobb tudásunkkal azon leszünk, hogy 2012 is - és az azt követő évek is - legalább olyan sikeres éve legyen a Számvevőszéknek, mint amilyen a 2011. év volt. Valóban, ahogyan elhangzott az előző vitában, a XXI. század kihívásaira bizony az ellenőrzési szakmának és a számvevőszékeknek is az egész világon új kihívásokra kell választ adniuk. Az ez évi tapasztalataink alapján azt mondhatom, hogy - az első csaknem 9 hónap már mögöttünk van - e célkitűzéseket teljesíteni fogjuk, és a számvevők eltökéltek abban, hogy ennek meg is feleljenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 98-100 2012.09.26. 41:07  35-101

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Köszönöm a jóindulatú és a rosszindulatú hozzászólásokat egyöntetűen. (Dr. Józsa István: Jóindulatú volt.) És meg is bocsátom azoknak, akik személyeskedésükben addig mentek, amire, azt gondolom, ha majd visszahallgatják, nem biztos, hogy büszkék lesznek rá. (Dr. Józsa István: Elvi kérdés.)

Úgy gondolom, hogy nagyon sok minden előkerült, ami a '89-es törvényalkotás hibáira is rávilágít. 2010-ig valóban nagyon sok olyan körülmény volt, amit talán mai szemmel nézve nyugodtan kritizálhatunk, de akkor mégiscsak nagyon nagy előrelépés volt; hogy végül is száz év után újból lett Számvevőszék Magyarországon, ötven év kihagyás után. Ez a Számvevőszék megpróbált az akkori, '89-es kerekasztal-tárgyalásoknak megfelelő feltételek között, amit az akkor egypárti Országgyűlés elfogadott, kialakítani egy már rég elfeledett intézményt, megpróbálta a korszerűsítési hiányt, lemaradást pótolni. Ha belegondolunk, számvevői kultúra nem volt az előző időszakban, hiszen itt többen jól emlékeznek rá, mert állami apparátusban akkor is dolgoztak, a kormány része volt a központi népi ellenőrzés. Meg azt megelőzően volt egy ellenőrzési minisztérium is, amely fölváltotta az Állami Számvevőszéket.

Ez, úgy gondolom, nemcsak a jogszabályokban, hanem a fejekben való változást is megköveteli. Ez nem mindig sikerül, és nem is mindenkinek sikerül. Ezért, ha megengedik, inkább a törvény hiányosságainak néhány eleméről csak kénytelen vagyok szólni. Részben azt kérik számon, amit akkor sem volt mód alaposan átgondolni, hogy hogyan működik. És valóban, ha csak a módszertani összefüggésekre helyezzük a súlyt, akkor bizony egy nagyon jelentős, folyamatos képzésen kell átesni. Egyébként ez a brit számvevőszéknek is, ha már említve volt, igen komoly megrázkódtatást jelentett azóta, amióta Nyikos úr ott járt, és közpénzen tanult ettől a szervezettől, mert tudni kell, hogy az ottani parlament jelentősen szétszedte és újraalkotta az ezzel kapcsolatos jogszabályi környezetet. És bizony az a minta nem biztos, hogy ma már minden szempontból, amit még a '90-es években láthatott az akkor ott járó számvevő, mintaként, mértékadóként jelenik meg. Hiszen nemhogy 2001 óta, amióta nincs... - egyébként, Kovács Tibor képviselő úrnak jelzem, már több mint 10 éve nem volt alelnöke a Számvevőszéknek, nem 6 éve.

És ez a helyzet azt jelzi, hogy bizony 2008 óta egy teljesen új időszámítás kezdődött el, egyébként nemcsak Magyarországon, nemcsak Európában, hanem a világban is, így az állami számvevőszékek világában is. Korábban valóban az auditálás, amit oly sokszor emleget itt több képviselő, volt az egyetlen szentség. Csak zárójelben mondom, azok a lepecsételt, auditált mérlegek, amelyeket Görögországban, Portugáliában, Franciaországban, Írországban, és sorolhatnám még tovább, hitelesítettek, bizony ma megkérdőjeleződtek sok esetben, hogy mennyire voltak hitelesek, mennyire tudták előre jelezni azt a kockázatot, amelyet ma egész Európa, sőt a világ próbál megoldani.

Új kihívások, új eljárások, új módszerek jelentek meg a világban, és bizony ennek tanulását, nem titkolom, a Számvevőszék is próbálja adaptálni, próbálja a napi készségek szintjén bevinni a több mint 500 kollégája gondolataiba, cselekvésébe, szakmai tudásába. Nem egyszerű folyamat, hiszen tőlük is a 20-30, akár 40 éve már bevett ellenőrzési ismeretek és gyakorlat megváltoztatását kérjük, követeljük. Az önök megszólalásai is egyértelműen ezt fogalmazzák meg egyik részben. Úgy gondolom, hogy tényleg türelemre van szükség. Nem mondom, hogy mindenben már a brit számvevőszék szintjén vagyunk, de azt sem tudnám visszaigazolni önöknek, hogy a brit számvevőszék átvette az összes ISAI-sztenderdet, amit 2010-ben fogadott el a nemzetközi számvevők világa, és ezt ajánlja minden tagország irányába.

Azt sem várom el feltétlenül mindenkitől, hogy az ENSZ határozatait nyomon kövesse, amely 2011 decemberében, először a világon, úgynevezett legmagasabb globális szervezeti szinten meghozta döntését, amelyben elismeri a legfőbb ellenőrző szervek szerepét a közpénzek és a közvagyon ellenőrzésében, és ehhez bizony szigorított, határozott függetlenségi kritériumok megfogalmazását jeleníti meg. Nem biztos, hogy a brit számvevőszék még minden ilyen feltételnek megfelel, nekik is dolguk most ennek vizsgálata, mint ahogy Magyarországon is feladatunk, hogy ezt tegyük. Hiszen valóban, a jogok kötelezettségeket is vonnak maguk után. Márpedig eljárási, minőségbiztosítási, megközelítésbeli, auditálási kérdésekben is egy új, magasabb követelményrendszer fogalmazódik meg.

Ebben, azt gondolom, kimondottan fontos, szintén nemzetközi szinten, az ENSZ szintjén már 10 évvel ezelőtt az úgynevezett good governance kérdését megfogalmazták. Senki eddig korábban az Országgyűlésben ezt a kérdést nem vetette föl. Nem tisztem igazából a számvevőszéki törvény megvédése, de mégiscsak igent mondtunk mi is rá, amikor megkérdezték itt önök, hogy mi a mi véleményünk, és valóban azt mondtam, hogy ez a számvevőszéki törvény elfogadható, lényeges előrelépés a múlthoz képest, és mindenféleképpen nagyon sok tekintetben őrzi a múlt értékeit. Tehát egyszerre értékőrző és megújuló.

Természetesen ma kaptunk ebből a szempontból hideget és meleget, hogy miért lettek megőrizve korábbi szabályok, ami mondjuk, az alkotmányban is rögzítve van. El kell olvasni az alaptörvényt, és mondjuk, az ÁSZ-törvény célszerűségre vonatkozó kritériumát. De nem az én dolgom, azt gondolom, ezen jogi, alkotmányos összefüggésekre rávilágítani, csak annyiban, hogy felhívjam a figyelmet, hogy igen, az Országgyűlésben én tisztelettel igyekszem a törvényeknek megfelelően szervezni a munkát, és ha azt mondják a törvényeknek megfelelően, hogy célszerűséget kell vizsgálnunk, akkor bizony erre törekednünk kell. Miközben nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok esetben sem korábban, sem most a kormányok nem szívesen tudnak vagy akarnak, vagy képesek, mondjuk, kritériumrendszert szabni a célszerűséghez.

Mi az az indikátor, mik azok az eredményességi követelmények, amelyeket az elköltendő pénzzel szemben megfogalmaznak? Igen, itt az alkalom, hogy ha valóban a jövőbe nézünk mindannyian, hogy próbáljunk meg erre vonatkozóan megoldásokat találni, javaslatokat. Ugyanígy, ahhoz, hogy egyáltalán vállalatszerű könyvvizsgálatok legyenek, nagyon fontos lenne, hogy az eredményszemléletű számvitelre való áttérés megtörténjen, hiszen akkor lehet összezárni a rendszereket, a mérleget, a leltárt, egyáltalán a bevett, megszokott dolgokat. A vállalati szférában talán 20 év alatt a legtöbb magyar ember is megszokta, hogy van ilyen. Csak zárójelben mondom, mert szerintem nincsenek tisztában a tényekkel sokan, akik itt megszólaltak; az tudom jelenteni, hogy azoknak az önkormányzatoknak, akiket ellenőriztünk, döntő többsége könyvvizsgálói audit mellett ment csődbe, ment tönkre, vagy jutott abba a nehéz pénzügyi helyzetbe, amelynek eredményein most siránkozhatunk. (Dr. Józsa István: A könyvvizsgáló is megszűnt.)

Azt tudom mondani, hogy önmagában helyes ez az új megközelítés, és erre használnám föl ezt a megszólalásomat válaszként is, hogy igen, a jó kormányzás irányába tett lépések rendkívül fontosak. Mert önmagában attól, hogy valamit szabályosan költenek el, még tönkre lehet menni, attól még célszerűtlenül lehet a pénzt felhasználni, attól még nem biztos, hogy az eléri a legeredményesebb követelményt, annak teljesülését. Különösen akkor kérdéses ez, ha ehhez nem is szabnak eredménykövetelményt előzetesen a tervben, a kritériumrendszerben. Nyilvánvalóan az ÁSZ sok esetben, azt gondolom, olyan dilemma előtt van, hogy egy előre nem meghirdetett követelményrendszert hogyan kérjen számon később az ellenőrzöttön.

Nyilvánvaló, hogy ez egy tanácsadó, ajánló, javaslattevő szerepre kényszeríti a Számvevőszéket, hiszen amit a törvény nem ír elő, azt tételesen számon kérni nem lehet. És nyilvánvaló az, hogy lehetett volna jobban elkölteni a közpénzt, az legyen bármelyik korábbi kormányzat, amit ellenőrzött a Számvevőszék, biztos vagyok benne, nyugodt lelkiismerettel, hogy mindegyiknél megtehette és meg is tette, ahol ezt tetten tudta érni, ahol ezt bizonyítékokkal is alá tudta támasztani.

(16.30)

De a Számvevőszék óvatosságát ebből a szempontból megértem, és így belülről most már jobban is értem talán, mint képviselő, hogy bizony ennek egy évek múlva is hiteles dokumentumnak kell lennie. Nem az aktuálpolitikai helyzetet kell éppen azon a szemüvegen át nézni, márpedig ha az államadósságnak ezek a jellemzői, itt a kollégák bizonyítékokkal alá tudták támasztani, azt gondolom, az elnöknek sincs jogalapja arra, hogy ezt megkérdőjelezze. Tehát én megnéztem azokat a jelentéseket, hogy mik jelennek meg ebben, milyen tényeken alapulnak, és azt tudom mondani, hogy bizony, nem mindet egyedül, természetesen nekem is megvan a megfelelő minőségbiztosítási rendszerem, amelyben azt kell mondanom, hogy nem volt az a gyanú, hogy a tények nincsenek bizonyítékkal alátámasztva. Nyilván ennek a tudatában írtam alá és lettek ezek a jelentések nyilvánosságra hozva.

Ha nem haragszanak, az egyes jelentéseink kérdésére külön-külön nem szívesen térnék ki, hiszen ez messzebb vezetne; van, akinek sok, van, akinek kevés, van, akinek vastag, van, akinek vékony a 71 jelentés. De azért aki ezt végig elolvasta, annak becsületére legyen mondva, azt kell mondanom, és főleg, ha annak az összefüggéseit is képes volt összevetni, hiszen akkor gyakorlatilag az egész országról kapott egy képet.

Én azt tudom jelenteni, hogy igen, ez a 71 jelentés nem fedi le az ÁSZ teljes törvényi lehetőségét, helyesen, szerencsére, ezt kell mondanom, sokkal szélesebb, mondhatni, sokkal több feladatot is elláthattunk volna a jogszabályi keretek között, mint amennyit elvégeztünk. De szeretném felhívni a figyelmet, itt több képviselő ezt felvetette, többek között Nyikos elnök úr; úgy gondolom, hogy nem teljesen méltányosan kérte rajtam számon, hogy miért nem arról tájékoztatjuk az Országgyűlést, hogy mi mindent lehetett volna még ellenőrizni, és felsorolni, mondjuk, azt a 850, még általunk központilag nem látott, közvetlenül évről évre nem látogatott helyet.

Természetesen ismert az új, modern könyvvizsgálati ellenőrzésben a kockázatelemzés, a mintavételezés, az, hogy bizonyos reprezentativitások alapján folyik az ellenőrzés, a financial auditnak egyébként ez az egyik alap módszertani megközelítése. Én azt tudom mondani, hogy mind a minőségbiztosításunk, mind pedig a hozzáértő szakembereink ezt a jelentést merték ajánlani nekem aláírásra, ezért én ezt el is tudtam fogadni, így került ide a '10-es és a '11-es zárszámadásról szóló jelentés számvevőszéki véleményezése és a számvevőszéki törvényeknek megfelelő munkájának beszámolója.

Az államháztartási törvény szerint hajtottuk végre a zárszámadással kapcsolatos munkát, ezt különösen Nyikos elnök úrnak szeretném elmondani. Elmondtam egyébként a bizottsági ülésen is.

Sok minden elhangzott már, nem gondolom, hogy mindenki higgadt fejjel végiggondolta, de én azért megpróbálok néhány dologra reagálni, bár lehet, hogy a végén azt mondja ő maga is, hogy ezt tulajdonképpen nem gondolta komolyan, csak kijött belőle. Ezért most nem tudom eldönteni, hogy melyik volt ilyen, melyik nem, de azért néhány tényt szeretnék helyretenni, mert azt mondták, hogy a tények fontosak.

Nyikos úr, az önkormányzati gazdasági társaságokat nem tudta az ÁSZ ellenőrizni, ön se ellenőrizte, amikor alelnök volt (Babák Mihály: Soha!), 2011-ig, mert nem volt jogosítványa a Számvevőszéknek. (Dr. Nyikos László: Tévedés!) Tehát számtalan jogosítványa volt, de én egyetlenegy jelentésben nem olvastam 2010 előtt, hogy mely önkormányzati vállalatokról nem írt jelentést a Számvevőszék, körülbelül ezer van ilyen. (Dr. Nyikos László: Így van!) Húsz évig, kedves elnök úr, kedves képviselő úr, nem ellenőrizte a Számvevőszék ezt. Az első volt a BKV, rögtön az ország legnagyobbja, és én azt gondolom, hogy ehhez képest lehet ezt kifogásolni, hiszen Vágó Gábor mondta, hogy a fővárosnál nem mindenben volt tökéletes ellenőrzés, azt kell mondanom, hogy egy ekkora vállalatnak a leellenőrzése húszévnyi ellenőrzöttségi hiány vagy legalábbis ÁSZ-ellenőrzöttségi hiány után nem volt egy egyszerű kérdés. Mint ahogy egyébként magának az egész fővárosnak a pénzügyi, szerződéskötési állományának a rendszere. (Babák Mihály: Nem volt ellenőrizve soha!) Úgy gondolom, hogy utólagosan azt a visszajelzést, hogy végül Tarlós főpolgármester úrnak azt ajánlottuk, hogy az összes szerződést vizsgálja felül, amelyek az önkormányzatnak az alvállalkozói voltak, az azt bizonyította, amikor már aztán visszajelezte - hiszen most már következményekkel járó javaslataink voltak -, hogy bizony ők bőven találtak még azon kívül, amire a mi reprezentatív mintavételünkön túl nem tért ki a mi ellenőrzésünk.

Igen, van olyan javaslatunk, amikor azt mondjuk, hogy olyan rossz az egész rendszernek az eredménye, hogy az egésznek az átnézését és belső ellenőrzésének a lefolytatását kérjük. Hiszen ne feledjük, a számvevők száma lehet sok és lehet kevés önök szerint, de az biztos, hogy a magyar ellenőrzési rendszer több tízezer embert kíván, és nem tudja az a néhány száz számvevő ellátni azt, ha nem végzi el helyette a tulajdonos, nem végzi el helyette a felügyelőbizottság, a könyvvizsgáló, a belső ellenőr, az egész mögötte lévő rendszer, amelyre a legvégén épül föl a legfőbb ellenőrző szervezet.

Tehát az, hogy mindenhol jelen legyünk, ennek a megkövetelése, azt gondolom, hogy egy szakmai nonszensz. Az, hogy mindenhol érezzék azt, hogy a Számvevőszék le fogja őket ellenőrizni, amikor ez a kockázatkezelésünkön belül látókörbe kerül, ez viszont helyes. Mondhatnám így leegyszerűsítve, ahogy egy parlamenti képviselő jelezte, az a legjobb megítélés a Számvevőszék esetében, ha már mindenki számolhat azzal, hogy aki közpénzt szabálytalanul költ el, azt előbb-utóbb a Számvevőszék is - de inkább előbb - ellenőrizni fogja. Ez lenne a cél. Nem tartottunk itt.

Elmondták, nagyon sok olyan önkormányzat van, ahol ötven éve nem járt a Számvevőszék; azaz nem is tudott, mert csak 22 éve van, de 22 éve se járt ott egyébként. Még lehet, hogy a központi népi ellenőrzés se járt ott egyébként. Olyan is van, hiszen számos a rendszer, bár akkor azért tökéletesebben ment a tételes ellenőrzés, ez tény.

De hogy több tízezer ellenőr kell ma is, az tény. Tehát ezt szeretném jelezni, azért, hogy értsék a módszertanunkat, a megközelítésünket, és az egész korrupciós kérdésre is próbálnék egy picit válaszolni, hogy többet kellene tennünk. Önmagában az, hogy az Állami Számvevőszék elindított egy ilyen szabályossági, belső kontrollokra vonatkozó ellenőrzési rendszert, amelynek keretében mind a központi költségvetésnél - alig két hete kapták meg ezt a jelentésünket -, mind pedig az önkormányzatoknál elindítottunk egy külön belső kontrollokra vonatkozó ellenőrzést, az egy rendszerellenőrzés. Tehát a rendszer egészét próbáltuk kockázati alapon mint intézményes kockázatot megnézni, egyébként nemcsak a korrupciót, hanem hogy egyáltalán szabályos, célszerű, kézben tartott gazdálkodás folyik-e az állami szektorban, erre valóban kellett egy külön, önálló programot csinálni. A Számvevőszék pedig a joggal kritizált átfogó ellenőrzésekről letért egyébként, az utolsó ilyen ellenőrzést 2011 elején, 2010-ről áthúzódva végeztük el. Azóta valóban megújultak a kollégák is, akik ezen a területen dolgoztak, hiszen részben nyugdíjba mentek, részben pedig a módszertanváltásból adódóan ezzel a kihívással nem biztos, hogy meg tudtak birkózni, de a lényeg az, hogy egy új programot alakítottunk ki, amely kimondottan ezt a szabályossági kockázatot nézi. Csak szeretném jelezni, hogy a korrupció egy ilyen közjogi, szociológiai típusú fogalom, mert a jogban ilyen fogalom nincsen. Tehát ezért nyilvánvaló, hogy azért nem találhatják a jelentésünkben ezt a fogalmat, mert a magyar jog, amit önök alkottak - most legutóbb a büntető törvénykönyv sem -, nem fogalmaz meg ilyet. Helyette van csalás meg sok minden más, most nem sorolnám fel, amelyet egyébként úgy tekintünk, hogy egyébként az korrupció, de ez egy összefoglaló közéleti fogalom, ami szerintem helyes, hogy van, csak nem lenne szabad, ha szakmai vitát folytatunk, ezt egy szakmailag, törvénynek alárendelt szervezet jelentéseiben keresni.

Helyette viszont elmondtam az expozémban, hogy van egy olyan program, és itt adnék választ arra, hogy miért van az országgyűlési határozatban - ezt Vágó Gábor képviselő úr kérdezte - ez a passzus benne, hogy ez a korrupcióellenes fellépése legyen a Számvevőszéknek. Azért, mert ez alapozta meg azt az európai uniós programot, projektet, amelyet most fejeztünk be ebben az évben, és további ötévnyi úgynevezett kutatási fenntartási kötelmünk van, és ebben az évben fogjuk másodszorra ezt az elemzésünket elvégezni, és még fogjuk további négy évben.

Ezért kell fenntartani, mert ahogy fogalmazott, a törvényben tényleg konkrétan így nevesítve nincs, viszont szerződéses kötelmünk van az európai uniós projekt kapcsán, amelynek kapcsán egyelőre folyik egy további ilyen vizsgálat.

(16.40)

De azért erre érdemi választ szeretnék adni annyiban, hogy ebben a projektben olyan kötelmeket vállalt nemcsak az önkormányzatok tekintetében, hanem általában is a Számvevőszék, amelynek keretében kimondottan az integritás szemléletű, tehát megelőző típusú - és nem arról szól, hogy utólag megtalál valakit, mert az az ügyészség, a nyomozó szervek feladata -, az integritáson alapuló megelőző, rendszerszerű korrupciós kockázatokat szűkíti, bezárja ezeknek a lehetőségeit. Erre vonatkozóan ellenőrzési módszertanunk legyen, és oktatási, tehát szélesebb, a közigazgatásban való terjedését biztosítsuk. Ebben nagyon fontos, és ezt Vágó Gábornak és az LMP-nek szeretném jelezni, hogy nem lehet egyetlenegy szervezetre tenni, már a mai modern felfogás is egyértelművé tette, hogy egyetlenegy szervezet problémája nem tudja megoldani. Ahogy önök is elmondták, széles körben lévő kérdésről van szó, nemcsak magatartásbeli, hanem jogszabályi és sok minden más szokásjogi hátterek vannak, amelyek ma Magyarországon ezt meghatározzák.

Én azt képviseltem, amit már az elődeim is hoztak, és én azonosultam vele, hogy el kell érni, hogy legyen egy összállami összefogás. Azt gondolom, az, hogy a kormány mellett a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság vezetője és a Számvevőszék elnöke egy együttműködési, egy közös fellépési nyilatkozatot tett, ahol mindenki egyébként a saját maga statútumában rögzítetten nevesítette, hogy egy korrupcióellenes integritás szemléletű koncepciót visz, operativizál, működtet, azt gondolom, annak az első eredményei láthatóak. Szerintem a kormány nem fogja kihagyni, erről be fog számolni, hiszen önök közvetlenül őket tudják naponta, ha úgy tetszik, ilyen kérdésekben megszólítani. Nem is tisztem most értékelni, de nyilván évről évre érdemes lesz majd értékelni ezt a megállapodást, hogy előrébb jutottunk-e a 2011 előtti világhoz képest, mérföldkőhöz képest, vagy hátrébb jutottunk ezzel a széles állami megállapodással, amelynek végül is ez az országgyűlési határozat teremtette meg a jogalapját a továbblépésre.

Ha már az országgyűlési határozatokról van szó, engedjék meg, hogy annyit tegyek hozzá ehhez, hogy láthatóan félreértésekről van szó. Az indoklásban világosan le van írva, hogy vannak olyanok, amelyek okafogyottá válnak, és vannak - például az éves beszámolók elfogadása - olyanok, még a korábbi kinevezések, amelyek már le is jártak, és ezeket is, ha úgy tetszik, az Országgyűlés sosem helyezte passzív joganyagba, amely azt jelenti, hogy az aktív határozatokból, ami nem a visszavonását jelenti ezeknek a határozatoknak, mert sokan így fogalmaztak, tehát nem visszavonása a határozatoknak, hanem hatályában egy passzív állapotba kerülnek. Most szigorúan jogi fogalmakat használtam, csak hogy a megértését adjam. Ez azt jelenti, hogy azok ugyanúgy fellelhető, létező országgyűlési határozatok, de annak aktív részeiben már csak azok vannak, amelyek nincsenek törvénnyel lefedve, hiszen ezek az országgyűlési határozatok próbáltak ÁSZ-törvény helyett, hiszen egyszerű többséggel is el lehetett fogadni, és nem kellett hozzányúlni az ÁSZ-törvényhez, hanem úgymond az ÁSZ beszámolója kapcsán egy feladatot szabott. Nagyon sok tekintetben ezek a mai törvényi keretek megoldották, ezért nem indokolt akár az önkormányzatokkal, akár az európai uniós pénzekkel... - ez többször felvetődött. Jelentem, az európai uniós pénzek bekerülnek a magyar költségvetésbe, azt már nem EU-s pénznek hívjuk, hanem a magyar kormánynak felelős pénze, aminek van egy sajátos európai uniós szabályozási környezete, de ettől függetlenül ez a költségvetésben ott van. Egy külön kérdés, ami a vonal alattinak kerülhet, de az nem került így elő, de nem kezdenék mélyen belemenni szakmailag ebbe a kérdésbe, de nyilván az agrártámogatásokhoz kapcsolódó kérdések nem futnak át, az közvetlenül európai uniós pénz, jelzem, egyébként közvetlenül - csak válaszolnék erre - magánszemélyeket, gazdákat is ellenőriz egyébként a számvevőszék, az európai, mert az a fő kompetenciája. Az európai uniós társulási szerződés keretében mi ebben segítjük az európai számvevőszéket, de nem a mi jelentéseinkről van szó, de természetesen azok is ebből a szempontból le vannak fedve. Tehát úgy gondolom, a törvényi keretek kellően modernizálták azon országgyűlési határozatok okafogyottságát vagy életben való tartását, amelyekre már törvényi oldalról választ adott a 2011-es számvevőszéki törvény, illetve egyéb törvények.

Nyikos úrnak felajánlom, és ez közös érdekünk - 71 jelentés volt. Hány jelentést tudott a költségvetési bizottság tárgyalni, legalább az albizottságai? Hányat tűzött napirendre, kedves elnök úr? Hányat javasolt? Én elé állok! Megmondom őszintén, nem ígérem meg, hogy mindenhova személyesen én magam, de úgy állítottuk össze ma már az ellenőrzés-vezetőket, hogy ha a képviselők igényt tartanak, képesek önök előtt értelmesen prezentálva megjelenni és előadni a jelentés lényegét, ha kell, 12 percben. Ez sokszor még ma is gondot okoz néhány vezetőnek nálunk, hogy 12 percben az egész, mondjuk, akár féléves ellenőrzésének a leglényegesebb pontjait előadja, hogy vitaképes legyen. Mi nem vagyunk akadálya, hogy önök megismerjék az ellenőrzéseinket. Hogy az önök ideje, energiája mire terjed ki, engedje meg, hogy én ezt ne kritizáljam, sőt át tudom érezni, mert többször szóvá tették, hogy nekem erre van érzékem. Hát van! Valóban volt módom éjszakákba nyúlóan is abban a bizottságban egy héten többször is ülésezni. Tudom, ez ma is így van. Nagy teher, nagy stressz, nagy feszültség egy ilyen bizottságban dolgozni.

Józsa István kezdte ezt a kérdést. Erre az egy dologra mindenféleképpen szeretnék kitérni. Többen válaszoltak rá, de azért határozottan vissza szeretném utasítani azt a megállapítást, amely azon jogszabályismeretből adódik, hogy a törvény világosan fogalmaz a KT tagjaival kapcsolatos állásfoglalás kötelmeivel és számonkérhetőségével. Tanulmányozzák át Kovács Tiborral együtt közösen, én ezt tudom mondani. Egészen világosan meg van fogalmazva, hogy a kettő nem ugyanaz. Az, amit az Állami Számvevőszék elnöke a költségvetés véleményezése kapcsán bemutat, még a vita megkezdése előtt feltétele. Soha ilyet még számvevőszéki elnök nem tett, amit önök számon kérnének rajtam most '11-ről szólva, hogy ne végezzük el a munkánkat, hanem utasítsuk vissza a kormányzat törvénytervezetét, ami az önök asztalán van. Soha nem történt ilyen, és azt gondolom, hogy nem is biztos, hogy akár önök is szívesen látnák, ellenzékiek is, hiszen az országnak fontos, hogy legyen költségvetése, hanem elvégezzük ezeket a munkáinkat, és valóban ahogy idézték, leírjuk a hiányosságokat, amelyeket a számvevőink képesek a benyújtásig regisztrálni, amiről azt gondoljuk, valóban egy sorvezető önöknek, hogy a vitát folytassák le. De ez nem egy vétójog, nem egy visszautasítási jog, hanem egy tanácsadói szerep volt '89 óta, hogy ezt elmondja, hogy milyen kérdések vannak, amelyeket meg kell vitatniuk. (Zaj és közbeszólások az MSZP soraiból.) De ebben a vitában, engedjék meg, nem vennék részt...

ELNÖK: Képviselőtársaim, az elnök úr válaszadása zajlik, szeretném jelezni minden képviselőtársamnak. Köszönöm, elnök úr.

DR. DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Tehát nyilvánvalóan meg fogjuk fontolni, hogy még részletesebb, még bőségesebb legyen. Csak szeretném mondani, nagyon nehéz önöknek is egyöntetűen kielégíteni az igényeiket, amikor 370 oldal plusz 400 oldal mellékletet nyújtottunk be, akkor az volt a baj, hogy az sok, részletes, elvész benne a lényeg. Most benyújtottunk, majd látni fogják, 120 oldalt a zárszámadásnál most éppen, de a költségvetés véleményezésénél is lényegesen kevesebbet. Mi is keressük a megoldást. Szívesen szakbizottsági szinten is hajlandóak vagyunk megvitatni, hogy tulajdonképpen milyen terjedelmet szeretnének látni, mert nyilván más lehet 120 oldalban leírni, mint 600 oldalban. Ez nem is kérdés. Más mélységű munkát igényel, más időfelhasználást. Mondják, hogy mennyibe kerül az ellenőrzés. Hát az a rossz hírem, hogy igen, a zárszámadási munka, ha hozzávesszük a költségvetés véleményezésének a munkáját is, közel másfél milliárd forintba kerül évek óta a Számvevőszék költségvetésében.

(16.50)

Igen. Nem egy jelentés kerül néhány százba, ez több mint egymilliárd forint. De én ezt nem kifogásolom, mert nyilván ehhez van egy módszertani, gondossági feltétel, van egy mennyiségi igény, és utána van egy időbeliség. Azért szeretném felhívni a figyelmet a költségvetés beszámolójának a véleményezése kapcsán, hogy a kormányzatnak valamikor júniusban vannak egyáltalán már nyers számai, és mi már menet közben nagyon jó együttműködésben ezt együtt próbáljuk auditálni. És még a nagy nyári melegben, amikor önök szabadságon vannak, augusztusban megpróbáljuk összenézni, amit ők benyújtanak 30-án vagy 31-én, hiszen nekünk is 31-ével be kell nyújtanunk a zárszámadást.

Én nem akarok panaszkodni, hogy azért ez nem olyan egyszerű munka, tehát nem úgy van, hogy letesz valaki egy anyagot, és aztán mi arról véleményt mondunk, hanem menet közben megy a kettő, és bizony nem titok, műhelytitok - de nem nagyon akarok belemenni a részletekbe -, száz-egynéhány sort újra kellett kalkulálni, mert a Számvevőszék számvevői egyenként a sorokat összeadva korrekciót tettek. De ez szerintem helyes, kooperatív együttműködés, átvezették a törvénytervezeten. Önök előtt egy olyan zárszámadási törvénytervezet van, amelynek a számai egyeznek a mi véleményezett számainkkal. Ez technikailag sem olyan egyszerű, rengeteg embert, rengeteg ráfordítást igényel, hogy ezt meg tudják tenni.

A másik már Kovács Tibornak szól, aki a Költségvetési Tanács-tagságomból adódóan kér rajtam számon dolgokat.

Először is néhány tény. 2010-ben a Költségvetési Tanács, aminek még nem voltam tagja, de ott voltam a bizottsági ülésen, mint még itt jó néhányan, egyébként nem mondta azt, hogy nem alkalmas a '11-es költségvetés arra, hogy többlete legyen, ami soha előtte nem volt egyébként az európai elszámolás szerint egy magyar költségvetésnek. Ha jól emlékeznek, akkor ő a későbbi, '12-13-14-es kérdéseket vetette föl, de szeretném jelezni, hogy törvényi keretek között önöknek a '11-ről kellett szavazni '10 végén. De nem tisztem azt a Költségvetési Tanácsot visszaidézni.

De szeretném jelezni, hogy még eddig a Költségvetési Tanácsnak soha nem is volt vétójoga, amit önök most számon kérnek rajtam, azt a törvény mindenkor a legvégső szavazáshoz kötötte, erről pedig pont azért, mert nincs még az asztalon a végszavazásnak az utolsó stádiuma, a Számvevőszék elemzőinek sem, ők sem mondtak erről még véleményt, már ne haragudjanak, de még én magam sem. Tehát olyat kérnek rajtam számon, amiről úgy gondolom, hogy jogilag helyes-e, nem mennék bele ebbe a vitába, de tartalmilag szívesen tájékoztatom önöket: nem alakítottuk ki az álláspontot. Hiszen nincsen végszám, amiről véleményt kellene mondani.

Hipotézisek vannak természetesen, de az nem egy olyan, amit önök feltételeznek, hogy a kormánynak dobjuk vissza, aztán valamit csináljon, amit akar. Nem így szól a dolog, hanem nagyon is világosan egyébként 2011-ben is, meg most ebben az időszakban is egy véleményt próbáltunk adni, javaslatokat, amit a kormány igyekszik egyébként kielégíteni, terelni abban az intézkedéseit, de azért szeretném fölhívni a figyelmet: a kormánynak van kormányzási felelőssége, nem a Költségvetési Tanácsnak. Az Országgyűlés előtt van a KT, tehát az Országgyűlés korlátozta önmagát, amikor önök ezt, amit most számon kérnek, ezt a vétójogot telepítették. Ez nem a kormány döntése. A kormánynak annyi dolga van, hogy addig kell benyújtogatnia neki módosításokat, hogy aztán az átmenjen a KT véleményén, és egyúttal az Országgyűlés elfogadja.

Nem akarok az eljárási kérdésekbe belemenni, mert még soha nem csináltunk ilyet, tehát még most fog ez kialakulni. De hogy nem most van az, amit önök... - szerintem hamar mondták el, és értem a politikai megközelítést is, ha akarom, ebben a dologban, de csak szeretném fölhívni a figyelmet, hogy még nem vagyunk a hídnál, nem vagyunk a folyónál, amikor át kell menni a hídon. És így csak egy dolgot tudok értelmezni, és ezt engedjék meg, meg kell tennem Kovács Tibornak, vissza kell utasítanom. Tehát én mint a KT tagja, ilyen módon nem vagyok fenyegethető. (Kovács Tibor: Senki nem fenyegette. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Babák Mihály: Dehogynem! Azt csináltad végig. - Az elnök csenget.) És azt kell mondanom, a kormány által sem vagyok fenyegethető, pont azok a függetlenségi szabályok, amelyekre utaltam a beszédemben is, világos védelmet adnak - pont amit említettek - a számvevőink számára, hogy sem a bérük, sem pedig az intézmény költségvetése nem függhet az ő jövedelmi viszonyaiktól.

Korábban, az önök idején, ha úgy tetszik, az előző húsz évben köztisztviselők voltak, a bérük a köztisztviselői illetményalap szorzatával volt kifejezve. Csak az a kérdés, hogy merre léptünk, a központi népi ellenőrzés felé léptünk-e előre vagy a függetlenség felé. (Dr. Józsa István: A függetlenség felé.) A béreket a kormány ma nem tudja befolyásolni, a Számvevőszék egzisztenciális létét nem tudja befolyásolni. (Dr. Józsa István: Hála istennek.) Önökön keresztül sem.

Tehát én nem akarok több érvet hozni ebben a kérdésben. Megint csak a jövő, mert alapelveket - azt gondolom, itt csak vissza kell reagálnom, elnézést, hogy hosszú vagyok, de rengeteg oldalt hoztak elő, rengeteg felől támadták, vagy inkább így fogalmaznék: félreértésből adódó félreérthető konklúziókra jutottak, és szerintem ez a helyes megközelítésem nekem, ha erre reagálok -, a transzparenciát nem lehet úgy értelmezni, hogy szűkült, ha korábban háromezer önkormányzatnak nem kellett számvevőszéki jelentést kiadni húsz évig, csak a nagyoknak kellett, és most pedig minden jelentésünket nyilvánosságra kell hozni, így beleértve az utolsó legkisebb, Battonyától Röjtökmuzsajig, mondjuk, hogy nehogy félreérthető hasonlatot mondjak (Közbeszólások, köztük: Nemesmedvesig. - Derültség.), de hogy érthető legyen, Nemesmedvesig is akár, hogy ezeket nem kellett nyilvánosságra hozni. Nem is hozták.

Én változtattam meg a döntést 2011-től kezdve, de nyilván nekem tiszteletben kellett tartanom a korábbi Számvevőszéket. Ha eleve nem mentek át azokon a folyamatokon, minősítéseken azok az anyagok, ha az elnök úr, a korábbi elnök nem írta alá ezeket a jelentéseket, akkor én nem hozhatom nyilvánosságra, csak az adatgazda, ami a korábbi álláspont volt, a polgármester. És ezt változtattam meg, mert azt mondtam, a polgármester akár az újságban is üzeni nekem, hogy hozzam nyilvánosságra, én nyilvánosságra hozom. De ez jogon kívüli állapot, mert igazából neki ott van az íróasztalában. Ha elveszítették, szívesen elküldöm még egyszer. De a korábbi törvény szerint, amit visszavágynak, akkor nem kellett nyilvánosnak lennie. Jelzem, most nyilvános.

Még egyszer, látom, az elektronikus kommunikáció nem tetszik mindenkinek. Azt tudom mondani, a mai világban, a XXI. században... - a központi népi ellenőrzés idején még nem volt internet, nem volt hírportál, de ma a társadalom nagyon széles része a legolcsóbban hírportálokon, internetes kapcsolatokon tájékozódik. Az ÁSZ lépett, nemcsak weboldala van most már, ahol tényleg minden jelentésünk ott van, és tényleg ajánlom olvasni, a különböző elemzéseink is ott vannak, hanem emellett ott vannak az egész évben levő legfőbb stádiumok, hogy ki megy külföldre és ott mit csinált, hogy annak mi volt az eredménye, hogy mikor kezdtünk el egy helyszíni ellenőrzést, mikor tárgyalta az elnöki értekezlet; egy rakás dolog, amit eddig szerintem nem kellett mindenkinek tudnia, de aki akarja, módja van egy rakás dologra.

És szeretném azt visszajelezni, hogy igen, a törvényi keretek között ma minden, az adatszolgáltatásról szóló törvény keretei között ami nyilvános adat, az fönn van az ÁSZ weboldalán, mint egyébként minden állami szervezetnek. Ez egy kötelező dolog, betartjuk. Az van ott, amit az új törvényi keretek is, az aktuális törvényi keretek előírnak. Tehát a törvényekkel haladni kell, azt tudom mondani, igen, feladatunk, hogy a törvényeket próbáljuk betartani és ahhoz igazítva alakítani a mi munkánkat is.

Nagyon szépen köszönöm a pozitív megjegyzéseket is, mert azért látszik, hogy van, aki jószándékúan, van, aki pedig esetleg értő, olvasó módon is elmélyedt ebben, legyen az Vágó Gábor, legyen az a Józsa István képviselő úr, vagy akár legyen Seszták Oszkár vagy pedig Babák Mihály pozitív megjegyzése, vagy a többieké, én most nem szeretnék belemenni, mert végül is mindenki valamilyen pozitívumot mondott, amiről azt gondolta, hogy hasznos.

(17.00)

Tehát úgy gondolom, hogy ha mindenki valahol talált hasznos pontokat, akkor talán mégsem olyan rossz ez a 2011. éves tevékenység, a kritikákból pedig próbálunk tanulni, ha az méltányos, és a törvényi keretek között módom van ezt figyelembe venni.

Nagyon szépen köszönöm az észrevételeiket, jobbító szándékukat, kritikus megjegyzésüket, és ígérem, igyekszünk minél inkább javítani az ÁSZ még meglévő hiányosságait megemlítő gondolatok alapján, és erre aktív, cselekvő döntésben partner leszek. Várom, hogy minél több bizottság minél több jelentésünket önállóan is tárgyalja, állunk rendelkezésre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 30 2012.10.02. 28:18  27-53

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően ellenőrizte a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Ellenőrzésünk során értékeltük a javaslat megbízhatóságát, valamint azt, hogy a költségvetési törvény végrehajtása törvényesen és szabályszerűen valósult-e meg.

Jelentésünk ismertetése előtt engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet egy jogtechnikainak tűnő, de mégis fontos körülményre. A 2011-es az első olyan zárszámadási jelentés, ami a tavaly elfogadott új törvényi keretek között készült, azaz amellyel kapcsolatban már hatályos az új számvevőszéki törvény minden kitétele és előírása.

Ennek elsősorban azért van jelentősége, mert az új jogszabály egyértelműen véget vetett a következmények nélküli ellenőrzések korszakának, így a mostani jelentés megállapításait konkrét intézkedési tervnek, illetve intézkedéseknek kell követnie. Munkánk ezáltal átláthatóbbá teheti a költségvetési folyamatot, és hozzájárulhat a szakmai fegyelem érvényre jutásához.

Formabontó módon ezúton is szeretnék köszönetet mondani az Országgyűlésnek, hogy tavaly a sarkalatos törvények közül elsőként épp az új számvevőszéki törvényt fogadta el. Ezzel ugyanis lehetővé tették, hogy kivételesen gyorsan életbe lépjen egy hatékony és eredményes munkát lehetővé tevő, nemzetközi szinten is követésre méltó szabályozás.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az idei zárszámadási jelentésünk mellékletek nélkül mindössze 120 oldalt tesz ki, azaz jóval rövidebb a korábbi éveknél megszokottnál - mondhatnám, harmada -, ami reményeink szerint segíti az önök munkáját azáltal, hogy törekedtünk egy olvasható, használható, a képviselők mindennapi munkájában is könnyen hasznosítható jelentés elkészítésére. Ez egy tudatos döntés eredménye.

Meggyőződésünk, hogy jelentéseinket nem az oldalszám minősíti, hanem a megállapításainkat megalapozó munka mennyisége és minősége. De miután a múlt évben ez a vita lefolytatódott, ezért nyilván igyekeztünk ezt az igényt figyelembe venni.

Márpedig ebben a tekintetben jelentős fejlődésen ment keresztül a Számvevőszék. Az idei zárszámadási jelentésünk ugyanis egy komoly, módszertani és munkaszervezési megújulás terméke. Az idén több területet ellenőriztünk, mint korábban, ellenőrzéseink mélyebbre ástak az eddig megszokottnál, erőforrásainkat pedig hatékonyabban használtuk fel.

Komoly előrelépés, hogy növelni tudtuk az ellenőrzésünk lefedettségét. A számvevők a központi költségvetés bevételi főösszegének 96 százalékát, illetve kiadási főösszegének 91 százalékát ellenőrizték. A lefedettség mind a két viszonylatban nőtt 2010-hez képest. Idén 81 intézménynél végeztünk helyszíni ellenőrzést, ami több mint duplája az egy évvel ezelőttinek; minősítettünk 76 költségvetési beszámolót, valamint a költségvetés közvetlen kiadási és bevételi előirányzatait.

Az Állami Számvevőszék stratégiai célja a költségvetési szervek teljes körű ellenőrzése. Fontos újdonság, hogy minősítettük a Belügyminisztérium 35 intézményének beszámolóját, így a teljes fejezetről véleményt tudtunk mondani. A zárszámadás vizsgálatához kapcsolódva hét külön ellenőrzés keretében elvégeztük további 13 költségvetési szerv beszámolójának a minősítését is, amely szintén hozzájárult a lefedettség bővítéséhez. Az idei volt az első év, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap beszámolóit szintén az Állami Számvevőszék auditálta, ahogy azt önök meghatározták. Az Egészségbiztosítási Alapnál az idei évre még érvényes könyvvizsgálói szerződés volt érvényben, így ezen a területen a könyvvizsgálat módszerének megfelelőségét és a jogszabályok betartását ellenőriztük.

A zárszámadás ellenőrzéséhez kapcsolódva önálló jelentést készítettünk a belső kontrollrendszer, a belső ellenőrzés szabályszerűségével, valamint a költségvetés fejezeti kezelésű előirányzatai tervezésével és évközi módosításaival kapcsolatban. Ezeket az ellenőrzéseket is a zárszámadás vizsgálatában részt vevő számvevők végezték, ami hatékony munkavégzést és sikeres létszámgazdálkodást jelentett.

A vonatkozó jelentések nyilvánosak, és letölthetőek az ÁSZ honlapján.

Most pedig engedjék meg, hogy ismertessem a zárszámadási jelentésünk legfontosabb megállapításait.

A zárszámadási jelentés mindenekelőtt a költségvetés végrehajtásának minőségéről, jogszabályoknak való megfelelőségéről szól. Értékelnünk kellett egyrészről, hogy a beszámolók és az elszámolások megbízható és valós képet adnak-e a vagyoni és a pénzügyi helyzetről. Meg kellett ítélnünk másfelől, hogy betartották-e a költségvetési törvény végrehajtása során a vonatkozó jogszabályokat. Arra is kitértünk, hogy időarányosan teljesültek-e a Széll Kálmán-tervben és a konvergenciaprogramban 2011-re kitűzött célok, feladatok.

Ellenőrzésünk fő konklúziója, hogy a beszámolók megbízhatósága jelentős javulást mutat a korábbi évekhez viszonyítva. Míg 2009-ben három, 2010-ben pedig kettő elutasító minősítést adott az Állami Számvevőszék, ezek száma 2011-re egy darabra csökkent. A korlátozó minősítések száma 2009-ben és 2010-ben tíz-tíz volt, ehhez képest a 2011. évi beszámoló közül csak egy kapott ilyen minősítést. Mindez különösen annak fényében jó eredmény, hogy az ellenőrzésünk lefedettsége javult, vagyis több beszámolóra volt rálátásunk.

A beszámolók megbízhatósága első hallásra talán lényegtelen technikai kérdésnek tűnhet, de kiemelkedően fontos területről van szó, nem képzelhető el ugyanis az ország közpénzügyeinek rendbetétele anélkül, hogy tisztán látnánk a költségvetés pénzügyi helyzetével kapcsolatban.

A közpénzügyek hatékonyabbá és eredményesebbé tételéhez elengedhetetlen, hogy a döntéshozók megbízható és valós képpel rendelkezzenek a költségvetés egészével, illetve alrendszereivel kapcsolatban. A 2011-es költségvetés végrehajtása pedig azt mutatja, hogy bár még van tennivaló, de megtettük az első lépéseket a helyes irányba.

A nemzetgazdasági elszámolások kiadási és bevételi előirányzatai közül korlátozó minősítéssel a Nemzeti Földalappal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat, valamint a lakástámogatásokat láttuk el.

A Nemzeti Földalap korlátozó minősítését a belső kontrollok hiányosságai, a nyilvántartások nem elégséges megbízhatósága, a belső szervezeti és működési hiányosságok indokolták.

A lakástámogatásokkal kapcsolatban a korábbi évekhez hasonlóan idén is egyes támogatási szerződések hiánya jelentette a problémát a pénzintézetekkel. Fontos előrelépés, hogy a szerződéseket 2011 novemberében végül megkötötte a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Kincstár az érintett hitelintézetekkel, így erre a hiányosságra reményeink szerint a továbbiakban nem kell majd felhívnunk a figyelmet. Ez több éve ismétlődő probléma megoldását jelenti.

Ellenőrzésünk során kiemelt figyelmet fordítottunk az uniós támogatások felhasználására, valamint a támogatásokat kezelő szervezet működési kontrolljaira, ugyanis már a korábbi évektől negatív tendencia állapítható meg mind a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, mind a fejezeti kezelésű előirányzatokról készített beszámolók minősítésében.

Elutasító véleményt az uniós fejlesztések fejezeti kezelésű előirányzatainak felhasználásáról készült összesített beszámolóról adtunk. A megállapított hibák a számvitel területére, valamint az informatikai rendszerekkel kapcsolatos belső kontrollok rendszerhibáira voltak visszavezethetőek. A 2011-es évben feltárt hibák egy részét az Állami Számvevőszék már korábban, ellenőrzései során is megállapította, és ezek gyökere messzebbre nyúlik vissza.

Korlátozó záradékkal a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2011. évi beszámolóját láttuk el. Az itt megállapított hibák is mindenekelőtt a belső kontrollok nem megfelelő kiépítéséből adódtak.

Az elkülönített állami pénzalapok és az Egészségbiztosítási Alap beszámolóit a könyvvizsgálók, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alap konszolidált beszámolóját az Állami Számvevőszék látta el elfogadó véleménnyel. A Nyugdíj-biztosítási Alap működési beszámolójára 407 millió forint értékű utalvány téves elszámolása miatt korlátozó véleményt adtunk.

(10.40)

A működési és az ellátási beszámolók ellenőrzése során feltárt hibák és hiányosságok miatt az alap konszolidált beszámolójához figyelemfelhívó megjelölést fűztünk; a Munkaerő-piaci Alap és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap esetében a belső ellenőrzés nem működött megfelelően. A zárszámadási ellenőrzés keretében - a beszámolók minősítésén túl - az Állami Számvevőszék áttekintette az adott év költségvetésének végrehajtási folyamatát is. Megállapítottuk, hogy 2011-ben a kormány élt azzal a széles körű felhatalmazással, amit az államháztartásról szóló törvény biztosított a gazdasági és politikai célok megvalósításához.

Ennek jegyében a költségvetési törvényt többször módosították, a központi költségvetési hiány előirányzata 1577,2 milliárd forintra módosult, és a tényleges deficit végül 1741,6 milliárd forint lett. A hiány alakulását jelentős mértékben a központi költségvetés egyszeri kiadási tételei befolyásolták, azaz a MOL-részvények vásárlása, az Európai Bíróság év végi ítélete miatti áfa-visszatérítés, valamint az önkormányzati alrendszertől és a MÁV Zrt.-től átvállalt hitelek. A pénzforgalmi szemléletben és az egyszeri kiadási tételek kiszűrésével számított hiány a bruttó hazai termék 2,6 százaléka volt, az európai uniós metodika szerint kalkulált egyenleg 4,3 százalékos többletet mutatott.

A központi költségvetés bruttó adósságállománya 20 955,5 milliárd forint volt 2011 végén, ami a GDP 74,6 százalékának felelt meg, az adósságráta a 2010-es értékhez képest tehát 0,3 százalékponttal csökkent. Az államadósság alakulását kedvezőtlenül befolyásolta a devizaadósság árfolyamvesztesége, amit azonban kompenzált a magán-nyugdíjpénztári rendszerből a társadalombiztosítási rendszerbe visszalépők állampapírjainak bevonása. Az adósság komoly államháztartási, finanszírozási és nemzetgazdasági kockázatot hordoz, ezért örömteli minden olyan esztendő, amikor lazítani tudunk azon a bilincsen, amit a külső eladósodottság jelent.

A 2011-es év minden nehézsége ellenére ilyen volt, és reményeink szerint fontos mérföldkövet jelent majd az adósság alaptörvényben rögzített csökkentése felé vezető úton. Ugyanakkor szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy a még mindig magas államadósság a következő évek mozgásterét továbbra is fájdalmasan szűkre szabja. Az Állami Számvevőszék augusztusban hozta nyilvánosságra az államadósság alakulásával foglalkozó jelentését, amelyben rámutattunk, hogy 2006 és 2011 között igen jelentős mértékben, 8190 milliárd forinttal nőtt az adósságunk.

Kiemelkedően nagy eladósodást hozott a 2006-os és a 2008-as év. Az előbbinél a csaknem 2000 milliárd forintos költségvetési hiány, az utóbbinál pedig a Nemzetközi Valutaalaptól lehívott első, több mint 1561 milliárd forintos hitelrészlet devizabetétként való elhelyezése miatt ugrott meg az adósságmutató. Különösen aggasztó, hogy magas a külföldiek felé fennálló kötelezettség aránya, illetve alacsony az adósság hátralévő, rövidebb futamideje. Így az idén 4000 milliárd forintot kellett, illetve kell törlesztenünk, 2013-ban és 2014-ben pedig évente 3000-3000 milliárd forintot. Ezek az összegek mind hiányoznak a fejlesztések és a beruházások területéről, az adósság tehát még most is komolyan hátráltatja a magyar gazdaság felívelő pályára állását, így további csökkentése nemzetgazdasági érdek.

Tisztelt Ház! A zárszámadás a költségvetés tervezésének, illetve ahhoz kapcsolódóan az Állami Számvevőszék költségvetési véleményének is egyfajta kontrollja. A költségvetés teljesülése tükröt tart nemcsak a tervezők, hanem a számvevők elé is, kiderül, hogy valósággá váltak-e azok a veszélyek, amelyeket a Számvevőszék a tervezési időszakban nevesített - ebben az esetben még 2010 őszén.

A mostani ellenőrzésünk tapasztalatai alapján az Állami Számvevőszék adókkal kapcsolatban tett megállapításai 98,7 százalékban igazolódtak. Szinte kivétel nélkül elmaradás volt azoknál az adónemeknél, amelyeket a tervezéskor kockázatosnak minősítettünk. Az eredeti költségvetési tervezetnél kevesebb lett a bevétel a társasági adóból, a hitelintézeti járadékból, az általános forgalmi adóból, a jövedéki adóból és az illetékbevételből is. Immár tényszámokkal is igazolható tehát, hogy jobb minőségű lett volna a 2011-es költségvetés tervezete, ha figyelembe veszik a Számvevőszék felvetéseit, figyelmeztetéseit.

Kedvező fejlemény ugyanakkor, hogy megtört egy évek óta tartó negatív tendencia, és tavaly csökkent a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kezelt hátralékok állománya. A 2011. év végi 2268,2 milliárd forint hátralék 3,9 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Ez azért is különösen üdvözlendő az Állami Számvevőszék szempontjából, mert egy évvel ezelőtt épp a Számvevőszék hívta fel a figyelmet a magas hátralékállományra, illetve arra, hogy ebből adódóan az adóhatósági munka hatékonyabbá tételével érdemben javítható az államháztartás helyzete.

A felülről nyitott kiadási tételekre évek óta kiemelt figyelmet fordítunk. Ezek az előirányzatok azért kockázatosak, mert a tényleges kiadási összeg módosítása nélkül eltérhet az előirányzattól. Ez azt jelenti, hogy szinte észrevétlenül elszállhat a hiány. Jó hír, hogy 2011-ben a tervezettnél 7,6 százalékkal kevesebb volt ezeken a sorokon a kiadás, azaz a kockázat végül is nem vált valóssággá. Ezek a tételek ezzel együtt természetesen továbbra is kockázatosak, így az Állami Számvevőszék a jövőben is fel fogja emelni szavát, ha ezek az előirányzatok túl nagy részarányt képviselnek, és ezzel veszélyeztetik a költségvetési célok teljesülését.

Különös figyelmet fordítottunk az idei jelentésünkben a költségvetésben megjelenő európai uniós forrásokra. Ezek a tételek egyrészről szinte az egyetlen központi fejlesztési forrást jelentik ma Magyarországon, másrészről pedig rejtett kockázatokat is hordoznak. Az utóbbit támasztották alá az Állami Számvevőszék önkormányzati jelentései, amelyek szerint a nem megfelelően felhasznált és nem körültekintően lehívott uniós pénzekhez kötődő fokozott önerőigény növelte a pénzügyi kitettséget. Ezért is vallom és hangsúlyozom minden fórumon az Állami Számvevőszék elnökeként, hogy nem elkölteni, hanem befektetni kell ezeket a pénzeket. Egyértelműen gondot jelent ezzel együtt, hogy jelentős lemaradásban van az ország az uniós pénzek felhasználásában, miközben a 2007-13-as uniós költségvetési időszak a végéhez közeledik.

A kötelezettségvállalások 2011 végéig összesen 5415,9 milliárd forintot tettek ki, ami a rendelkezésre álló több mint 8000 milliárd forintnak mindössze kétharmada. Még rosszabb a helyzet a kifizetéseknél, amelyek 2322,9 milliárd forintot értek el; ez a teljes keret mindössze 28,3 százaléka. Az időarányos lemaradás miatt úgy ítéljük meg, hogy több operatív program esetében magas a forrásvesztés kockázata. Az elkövetkező bő egy évet tehát arra lenne fontos felhasználni, hogy Magyarország okos, jól kidolgozott és megalapozott projektekkel a lehető legtöbbet leköthesse ezekből a forrásokból, majd pedig felhasználjon.

Jótékony hatással volt az államháztartás 2011-es helyzetére, hogy az elkülönített állami pénzalapok 69,2 milliárd forint többlettel zártak, miközben a tervekben csak 14,6 milliárd forint szufficit szerepelt. Ennek elsődleges oka az egyes alapoknál végrehajtott zárolás volt. A Nyugdíj-biztosítási és az Egészségbiztosítási Alap hiánya 83,6 milliárd forint volt. Ez szinte teljes egészében az Egészségbiztosítási Alaphoz kötődött, a nyugdíjkassza ugyanis a magánnyugdíjpénztáraktól átvett vagyon értékesítéséből származó 363,4 milliárd forint bevétel miatt egyensúlyba került. Ez jelentős és pozitív változás a korábbi évekhez képest, amikor a folyó költségvetésből kellett évi több száz milliárd forintot az aktuális nyugdíjak kifizetésére fordítani.

(10.50)

Ellenőrzésünkben kitértünk a 2011 márciusában meghirdetett Széll Kálmán-terv alapján végrehajtott intézkedésekre is. Ezek nagy része ugyan a 2012-es költségvetésre lesz hatással, de voltak olyan lépések is, amelyek már a 2011-es büdzsén is nyomot hagytak. Ilyen volt például, hogy a táppénzkiadások a kitűzött 3 milliárd forint helyett 14 milliárd forinttal csökkentek, a rokkantsághoz kapcsolódó ellátási rendszer átalakításától várt megtakarításoknak azonban csupán egy része valósult meg a múlt évben, a tervezett 12 milliárd helyett 2,2 milliárd forint volt a megtakarítás. A 2012. január 1-jéig határidős 20 programból 14-et teljeskörűen, 3-at részben hajtottak végre. A 2011. december 31-ei vagy azt követő határidőkhöz kapcsolódó programok előkészítő munkálatait megtették.

Az új, fenntartható nyugdíjrendszer kialakítása érdekében 2011-ben számos intézkedés történt, ezek hatása 2012-től érvényesülhet. Ebből a szempontból a legfontosabb a profiltisztítás megalapozása volt. Eszerint a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetéséből 2012. január 1-jétől csak a korhatár feletti ellátások finanszírozása történik. Az ezen a körön kívüli ellátások átalakultak, illetve átkerültek az Egészségbiztosítási Alaphoz, illetve a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Alaphoz. Megállapítottuk ugyanakkor, hogy a rokkantsági nyugdíjak rendszerének felülvizsgálata, valamint a közösségi közlekedés átalakítására vonatkozó intézkedések megtétele csúszásban van.

Évek óta visszatérő probléma, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően használja fel a kormány a rendkívüli kormányzati tartalékot. Ez 2011-ben is így történt, 19,5 milliárd forint átcsoportosítása ugyanis előre valószínűsíthető és tervezhető célokat szolgált, vagyis ellentétes volt a törvényi rendelkezéssel. Itt újra fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy körültekintőbb tervezéssel, a zárolások előrelátóbb meghatározásával a tartalékok jogszabálytól eltérő felhasználása elkerülhető lett volna.

Az Állami Számvevőszék évek óta rámutat az évközi zárolások, tartalékképzések, maradványtartási kötelezettségek rossz gyakorlatára is. Tavaly a kormány az államháztartási egyensúly megteremtése érdekében 214,2 milliárd forintot zárolt, emellett beszerzési és szerződéskötési tilalmat rendelt el, befizetési, tartalékképzési kötelezettséget írt elő, és a jóváhagyott kiadások egy részét sem engedte elkölteni. A zárolt összegeket véglegesen elvonták, a képzett tartalékok felhasználását pedig az Országgyűlés nem engedélyezte.

A zárolások legnagyobb mértékben az intézményi kört érintették, ami tovább súlyosbította a magas tartozásállománnyal rendelkező intézmények gazdálkodását. Kétségtelen, hogy a beszerzési és szerződéskötési tilalom kiadási megtakarítást jelentett az adott évben, de ennek is megvolt az ára, hiszen az eszközök pótlása elmaradt, amit majd később kell megtenni. Így hosszabb távon fel kell arra készülni, hogy ezek a kiadási tételek jelentkezni fognak, mégpedig nagyobb mértékben.

Az adóbevételek behajtását szintén ellenőriztük. A behajthatatlanná nyilvánítás, a fizetési kedvezmények és az adótúlfizetések belső kontrolljaival kapcsolatban találtunk hibákat, de ezek a megbízhatóságot nem befolyásolták. Megállapítottuk, hogy az állami adóhatóság és a pénzügyőrség szervezeti egyesítése ellenére nem történt még meg akkor a két szervezet folyószámláinak összevonása, ami rontotta a hátralékbehajtás hatékonyságát.

Tisztelt Országgyűlés! Ellenőrzésünk során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, mi lett az egy évvel ezelőtt tett javaslataink utóélete. Fontos és előremutató változás volt, hogy a zárszámadási törvényjavaslat tartalmi és formai követelményeit törvényi szinten rendezték. Ez is évek óta kért és jelzett probléma volt. A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból nyújtott támogatásoknál előírták az átcsoportosítási, elszámolási és visszatérítési kötelezettséget. Azt is fontos előrelépésnek tekintjük, hogy amint már említettem, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Kincstár megkötötte az érintett hitelintézetekkel a lakástámogatásokkal kapcsolatos szerződéseket.

Nem hasznosult ugyanakkor az uniós elszámolásokkal kapcsolatos javaslataink egy része, a szabálytalansági eljárások kivizsgálási ideje alatt a kifizetések felfüggesztése nem vált kötelezővé. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által négy egyetem részére, az operatív programok terhére finanszírozott önerő-támogatást az egyetemek nem pótolták vissza. Javaslataink nem hasznosultak a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz tartozó KIR rendszerre, a rendeletalkotási határidők betartására, valamint a központi illetményfejlesztési rendszerben a beszámolók javítására vonatkozóan. Ezekkel kapcsolatban figyelemfelhívó levelet írtam az érintett intézmények vezetőinek.

Idei jelentésünk szembetűnő újítása, hogy célzott, strukturált és összevont javaslatokat tartalmaz. Ez azért fontos, mert úgy véljük, hogy a problémákat komplexen, rendszerszerűen megközelítve van lehetőség valódi és tartalmas változtatásokra, javításokra. Jelentésünkben összesen hat javaslatot fogalmaztunk meg. Az államháztartásért felelős miniszternek a fejezetek évközi többletigényének és a költségvetési tartalékok felhasználásának összehangolását javasoltuk. Az állami vagyonnal kapcsolatban a vidékfejlesztési miniszternek szóló javaslatunk a Nemzeti Földalap zárt szerződés-nyilvántartási rendszerének kialakítását célozta meg. Az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének megfogalmazott javaslatunk lényege, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásáról egyetlen, főkönyvi kivonattal és leltárral szabályszerűen alátámasztott beszámolót készíttessen.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökének az adóbeszedéssel kapcsolatos két javaslatunk az informatikai alkalmazások biztonsági szintjeinek meghatározására, illetve az adóhátralékok behajthatatlanná nyilvánítása belső kontrolljának megfelelő kialakítására vonatkozik. A nemzetgazdasági miniszternek címzett, ugyancsak az adóbevételekkel kapcsolatos javaslatunk az eljárási illetékek mértékének és beszedési költségének összhangba hozására irányul.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amely ellenőrzési tapasztalataival segíti a jól működő állam kiépítését. A zárszámadás ellenőrzése során munkánk végső célja annak elősegítése, hogy az Országgyűlés megalapozott döntést hozhasson a zárszámadási törvényről. Ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló parlamenti vitában az előző év gazdálkodása felelősen lezárható legyen. Bízom benne, hogy a 2011-es zárszámadás parlamenti vitájában eredményesen tudják hasznosítani jelentésünket, amit az önök felelősségteljes munkájának segítése és támogatása érdekében nyújtottunk be a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 4 2013.05.15. 33:06  3-61

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszékről szóló törvény kimondja, hogy az Állami Számvevőszék elnöke az Országgyűlés számára minden évben tájékoztatást ad a szervezet előző évi ellenőrzési tevékenységéről és az ellenőrzési megállapítások alapján tett intézkedésekről, illetve független könyvvizsgáló által auditált éves beszámolóban mutatja be az intézmény működését, gazdálkodását. Az Országgyűlésnek benyújtott tájékoztatóval az Állami Számvevőszék elnökeként e törvényi kötelezettségemnek feleltem meg, amelynek az Állami Számvevőszék 2012. évi szakmai tevékenységéről és beszámoló az intézmény működéséről szóló jelentésben tettem eleget.

Az önök munkájának megkönnyítése érdekében a tájékoztató szerkezetét úgy alakítottuk ki, hogy egyértelmű, átlátható és nyomon követhető módon számoljon be arról, hogy miképp teljesítettük 2012-ben törvényi kötelezettségeinket. A törvénynek való megfelelés azért vált szerkesztési vezérelvünkké, mert meggyőződésem, hogy a Számvevőszék alkotmányos és törvényes alapokon álló intézményként nem mérheti másként magát, csakis az alaptörvényben és a hatályos számvevőszéki törvényben lefektetett jogaiból és kötelezettségeiből kiindulva. A Számvevőszék egy hivatal, nem bíróság és nem hatóság, vagyis nem hoz ítéletet és nem bírságol, hanem a közpénzügyi ellenőrzés csúcsintézményeként auditál és ellenőriz.

Tájékoztatónk bizottsági meghallgatása során is felmerült ugyanakkor, hogy miképp mérhető a számvevőszéki munka teljesítménye, így engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megosszak önökkel néhány gondolatot. A számvevőszéki teljesítmény mérésére jelenleg nincs nemzetközileg elfogadott gyakorlat és módszertan, nem utolsósorban azért, mert a világ számvevőszékei eltérő felhatalmazással, mandátummal, illetve szervezeti és jogi formában működnek. Az Állami Számvevőszék a hatályos számvevőszéki törvényből kiindulva azonban felállított magának egy mércét, mégpedig arra koncentrálva, hogy a jogszabály az Állami Számvevőszéket a jó kormányzás elősegítésére kötelezi. Azt a kérdést kell tehát feltennünk munkánk értékeléskor, hogy mi az, ami a jól működő állam irányába tett lépésnek tekinthető, illetve hogy mit tesz a Számvevőszék e cél elérése érdekében.

E megközelítés alapján munkánk több szinten hasznosulhat. Jelentéseink leginkább látható hasznosulása, ha az Országgyűlés megállapításainkat felhasználva törvényt alkot vagy módosít, illetve ha az ellenőrzött szervezetek intézkedéseket hoznak, gazdálkodásuk és működésük minősége javul az ajánlásaink alapján. Vannak azonban áttételesebb formái is a hasznosulásnak. Mi ilyennek tekintjük például, ha megállapításaink fontos társadalmi kérdésekben a közéleti és a tudományos útkeresés kiindulópontjává válnak, valamint, hogy jelentések segítségével az állampolgárok tájékoztatást kapnak az általuk befizetett adóforintok felhasználásáról. Ez utóbbi hasznosulási aspektus nagyon fontos, hisz ez az alapja a magyar demokratikus berendezkedés stabilitásának és hatékony működésének. Ebből adódik, hogy fontos partnerként tekintünk a törvényhozáson túl a tudományos közéletre, a médiára és a nyilvánosságra is, illetve hogy az Állami Számvevőszék nemzetközi szinten is kiemelkedő átláthatóságot biztosító szervezetté vált. Minden jelentésünk nyilvános, és a jelentéskészítés folyamata nyomon követhető internetes portálunkon keresztül.

Engedjék meg, hogy expozémban a közelmúlt jelentéseivel kapcsolatban munkánk hasznosulásának e szélesebb értelmezéséből induljak ki, és így mutassam be az Állami Számvevőszék 2012-es tevékenységét.

Tisztelt Ház! Magyarország az Európai Unió egészéhez hasonlóan mélyreható változások korát éli. A gazdasági környezetet évek óta kiszámíthatatlanság és bizonytalanság jellemzi, amihez alkalmazkodnunk kell. Az eredményesség kulcsa a közpénzügyi rendezettség és a rugalmasság, a közpénzügyi innováció, a változó feltételekre való gyors reagálás ötvözése. Az Állami Számvevőszék ezt szem előtt tartva és országgyűlési határozattal elfogadott stratégiája alapján végezte munkáját 2012-ben. Jelentéseink mind e cél elérése érdekében tettek javaslatokat.

(9.10)

Az Állami Számvevőszék tavalyi évét alapjaiban határozta meg, hogy az alaptörvény és az új számvevőszéki törvény hatálya alatt végeztük a munkánkat. Az új jogszabályi alapok mind jogosítványaiban, mind függetlenségében megerősítették a Számvevőszéket, megfelelve az ENSZ e tárgyban 2011-ben elfogadott határozatának. Az Állami Számvevőszék a magyar demokratikus államműködést biztosító gazdasági fékek és ellensúlyok rendszerének egyik legbiztosabb elemévé vált. A 2012. év egyértelműen igazolta, hogy szükséges és előremutató lépés volt a Számvevőszékről szóló első sarkalatos törvény megalkotása 2011 tavaszán, az alaptörvény elfogadását követően.

A jogszabálynak köszönhetően véglegesen lezárult a következmények nélküli ellenőrzések időszaka Magyarországon, ami egyrészről felelősséget, másrészről pedig kihívást jelentett az Állami Számvevőszék számára. Felelősséget, mert a számvevőszéki törvény előírásának megfelelően jelentésünk mindegyikéhez intézkedési terv készült, azaz az Állami Számvevőszék immár ténylegesen hatni tud a magyar közpénzügyi rendszer működésére, lépésről lépésre megújíthatja azt; kihívást, mert mindez egy egyszerre stabil és alkalmazkodni képes intézményi működést feltételez, ami komoly szervezeti fejlesztést és megújulást igényel a Számvevőszéktől. A 2012. évről szóló tájékoztatónk arról számol be, hogy miképp éltünk e felelősséggel és miképp feleltünk meg e kihívásnak.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Állami Számvevőszék a magyar közpénzügyi rendszer biztos pontja, a közpénzügyi gondolkodás origója. Ezt bizonyítja, hogy rendszeresen kapunk megkereséseket azzal kapcsolatban, hogy mit kellene ellenőrizni a számvevőknek. Ezek a felvetések politikai oldaltól és szimpátiától függetlenül az Állami Számvevőszéket találják a legalkalmasabb közintézménynek arra, hogy közpénzügyi problémákkal kapcsolatban tisztázzon, elemezzen és rendet tegyen. A felkérések, bár esetenként az Állami Számvevőszék szerepének és feladatának félreértelmezésén alapulnak, de munkánk elismerését jelentik, így megtisztelők.

A Számvevőszék szakmai tekintélye nagy érték, ezért 2012-ben is tartottuk magunkat ahhoz az alapvetéshez, hogy az Országgyűlés legfőbb ellenőrző szerveként kizárólag szakmai alapon hozzunk döntést mind az ellenőrzési tervvel, mind a követett módszertannal kapcsolatban. Döntésünk helyességét igazolja, hogy az országgyűlési képviselők haszonnal tudták forgatni jelentéseinket, mégpedig függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó melyik részén, melyik frakcióban foglalnak helyet. Munkánk egyértelmű elismerése, hogy a plenáris ülések háromnegyedében előkerültek a számvevőszéki jelentések, illetve hogy 19 országgyűlési bizottság 13 jelentésünket tűzte napirendre, összesen 54 ülésnapon foglalkozott jelentéseink megállapításaival és javaslataival.

A számvevőszéki megállapítások felhasználásával készült el a 2013-as költségvetési törvény és az új önkormányzati törvény, valamint az Állami Számvevőszék tapasztalatait felhasználva újult meg többek között a postai szolgáltatásokról, a fővárosi forrásmegosztásról, a szervtranszplantációról szóló szabályozás, illetve a katasztrófavédelmi törvény is. A tavalyi év során 112 jelentést hoztunk nyilvánosságra, amelyek Magyarország legégetőbb gazdasági és társadalmi problémáival kapcsolatban adtak megalapozott szakmai és objektív válaszokat. Összesen 213 címzettnek 1117 intézkedési kötelemmel járó javaslatot tettünk, amelyre - két kivételtől eltekintve - általunk is elfogadott intézkedési tervet készítettek, azaz az Állami Számvevőszék ennyi szálon indította el egyszerre a magyar közpénzügyek megújulását. Ez nagy előrelépés, hiszen az új számvevőszéki törvény hatálybalépése előtt javaslataink csaknem felére még csak intézkedési terv sem készült. E tényre is alapozva mondhatjuk ki, hogy lényegesen javult a közpénzügyi helyzet Magyarországon a múlt évben.

Tisztelt Ház! Ellenőrzéseink a konkrét és egyedi jelzések mellett minden esetben arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarországnak át kell állnia egy olyan növekedési pályára, ami nem jár együtt a jövőnk és gyermekeink jövőjének felélésével. A gazdasági gondok leküzdéséhez fenntartható növekedésre van szükség. Ez feltételezi, hogy a közpénzeket ne csak szabályszerűen, de célszerűen és eredményesen használjuk fel. El kell fogadnunk, hogy ugyanannyiból vagy kevesebből hozzunk ki többet. Arra kell berendezkednünk, hogy nem lesz lényegesen több közpénz. A közpénzfelhasználás átláthatóságára, eredményességére, hatékonyságára és célszerűségére hangsúlyosan oda kell figyelnünk. Ez ugyanis ugyanolyan fontos, mint az egy-egy területre szánt adóforintok mennyisége.

A közpénzügyi helyzet javulását jelenti, valamint közjogi és közpénzügyi szempontból is kiemelkedően fontos, hogy a tavaly hatályba lépett alaptörvénybe közpénzügyi fejezet került, amelyet egyébként évek óta a Számvevőszék kért, ajánlott, javasolt, a felelős közpénzfelhasználást garantáló adósságszabály pedig alkotmányos rangra emelkedett. A Számvevőszék ennek megfelelően 2012-ben kiemelt figyelmet fordított a közpénzügyi fenntarthatóság és az adóssághoz kapcsolódó kockázatok kérdésére. Erre a területre fókuszáltak a költségvetési véleményünkön és zárszámadási jelentésünkön túl az államadósság alakulását vizsgáló és az önkormányzatok pénzügyi helyzetéről szóló jelentéseink, a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzése, valamint a nemzeti vagyon kezelését és működtetését, illetve az uniós források felhasználását érintő jelentéseink is.

2011-hez hasonlóan tavaly is a számvevőszéki ellenőrzések egyik hangsúlyos területe volt az önkormányzati szektor. A legtöbb jelentésünk ehhez az államháztartási alrendszerhez kapcsolódott. Befejeztük a magyarországi városok összességét reprezentáló 63 városi önkormányzat pénzügyi helyzetének ellenőrzését és ezzel egyedülálló látleletet kaptunk az önkormányzati rendszer pénzügyeiről. A pénzügyi helyzet és a belső kontrollrendszer értékelésén túl az önkormányzatok vagyongazdálkodására is kiemelt figyelmet fordítottunk, illetve elindítottuk az önkormányzatok többségi tulajdonában lévő gazdasági társaságok közfeladat-ellátásának ellenőrzését is.

Ez utóbbi terület jelentősége rendkívüli. Elég csak abba belegondolni, hogy milyen költségvetési kockázatokat tárt fel az Állami Számvevőszék ellenőrzése még 2011-ben a Budapesti Közlekedési Vállalat esetében, ahol most évtizedes mulasztásokat pótolva kell szinte mindent megújítani. Jelentéseink rámutattak, hogy az önkormányzati szektorban jelentős adósság halmozódott fel, így olyan intézkedésekre van szükség, amelyek elősegítik a konszolidációt és megakadályozzák az önkormányzati adósságállomány újratermelődését.

Megállapításaink rámutattak, hogy az önkormányzatok eladósodásának hátterében részben az európai uniós beruházások önerőigényének fedezetét biztosító saját forrás hiánya állt. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy az uniós források felhasználásában elmaradásban van az ország, a pályázati rendszer lassúsága pedig jelentősen rontja a felhasználás hatékonyságát. Munkánk hasznosulását jelentette, hogy ellenőrzési tapasztalataink visszaköszöntek a már említett új önkormányzati törvényen túl az önkormányzatok adósságrendezési programjában is, valamint figyelembe veszi tapasztalatainkat az uniós forrásfelhasználási stratégia megújításánál is.

Meggyőződésem, hogy a közpénzügyek rendezése nem képzelhető el a költségvetés és az államháztartási kötelezettségek pontos elemzése, ismerete nélkül. 2012-ben ezért kiemelt célunk volt, hogy jelentéseinkkel és költségvetési véleményünkkel a korábbi éveknél megalapozottabb, pontosabb és átláthatóbb képet adjunk az államháztartás pénzügyeiről, kilátásairól.

(9.20)

Ennek érdekében megújítottuk zárszámadási ellenőrzésünket, növelni tudtuk ellenőrzési lefedettségét. 2012-ben 81 intézménynél végeztünk helyszíni ellenőrzést, ami több mint a duplája az egy évvel ezelőttinek. Tavaly több területet ellenőriztünk, mint korábban, mélyebbre ástunk az eddig megszokottnál, erőforrásainkat pedig hatékonyabban használtuk fel.

Jelentésünk használhatósága és munkánk hasznosulása érdekében a jelentés formátumát is megújítottuk, átláthatóbbá tettük. A 2011. évi zárszámadásról szóló jelentésünk mellékletek nélkül mindössze 120 oldalt tett ki, ami a korábbi években megszokott terjedelem harmada volt. Javítottuk munkánk hatékonyságát, az adatbekérésnél úgynevezett egykapus megoldást alkalmaztunk, amely lehetővé tette, hogy ugyanazokkal a számvevőkkel egyszerre folytassunk le több ellenőrzést, illetve gyűjtsünk a 2013-as költségvetési tervezet véleményezéséhez szükséges évközi adatokat is. Jelentésünk megállapította, hogy részben korábbi megállapításaink révén javult a beszámolók minősége.

Munkánk hasznosulását jelentette az is, hogy a tartalékokkal kapcsolatos javaslatunk alapján 2013. január 1-jei hatállyal módosult az államháztartásról szóló törvény és az illetéktörvény, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is számos fontos és előremutató intézkedést tett. A zárszámadási ellenőrzésre ráépülve készítettük el a költségvetési szervek belső kontrolljának működéséről szóló jelentésünket, amely a belső kontrollkörnyezet fejlesztése révén szintén kiemelkedő szakmai hasznosulást mutatott.

Hasznosulási szempontból ki kell emelnem a felsőoktatási és kulturális területen megvalósított úgynevezett PPP-projektekhez kapcsolódó utóellenőrzésünket is, amelyről tavaly nyáron tettünk közzé jelentést. Megállapítottuk, hogy több ponton közérdeket sértettek a Művészetek Palotája, illetve a felsőoktatási kollégiumok üzemeltetésére kötött szerződések. Az intézményi és kormányzati intézkedéseken túl munkánk hozzáadott értékét növelte, hogy a PPP-projektekkel kapcsolatos tapasztalatainkat az európai számvevőszékeket tömörítő EUROSAI folyóiratban is ismertettük, azaz nemzetközi szinten is meg tudtunk jelenni e jelentésünkkel.

Nyugodtan állíthatom, hogy büszkék vagyunk a megváltozott munkaképességűek támogatását vizsgáló ellenőrzésünkre is, megállapításaink ugyanis visszaköszöntek a vonatkozó kormányrendelet előírásaiban, valamint a jelentés több országgyűlési bizottság és albizottság munkájához is kapcsolódni tudott. Elősegítettük tehát a támogatások ellenőrzési rendszerének kiépítését, és támogattuk a képviselők munkáját is.

A tisztelt Házban nem kell emlékeztetnem senkit sem, hogy a 2013. évi költségvetési tervezési folyamat jelentősen eltért a korábbi gyakorlattól. Az Országgyűlés már a tavaszi ülésszakon döntést hozott a költségvetés sarokszámairól, ami az Állami Számvevőszék munkáját is befolyásolta. Az Állami Számvevőszék a megszokott ősz helyett már júniusban átadta az Országgyűlésnek a tervezetről szóló költségvetési véleményét. Magyarország 2013. évi költségvetését az Országgyűlés végül 2012. december 11-én fogadta el, és addig számos intézkedés történt a kockázatok kezelése érdekében, amelyre jelentésünk is felhívta a figyelmet. Ezek során figyelembe vették az Állami Számvevőszék jelzéseit a tartalékok jelentőségével, a bevételi és kiadási kockázatokkal, valamint a jogszabályalkotással kapcsolatban egyaránt. Komoly előrelépés történt a megalapozottság és az alátámasztottság, illetve a 2012. évi költségvetés kézben tartása tekintetében is. Mindezeket üdvözöltük, de fel kell hívni a figyelmet, hogy a makrogazdasági bizonytalanságok miatt egyes kockázatok továbbra is fennállnak, mind a kormány, mind az önkormányzatok részéről fegyelmezett gazdálkodásra van szükség az idei évben is.

Az államháztartási pénzügyekről alkotott kép teljessége megkövetelte, hogy az államadósság területét is értékeljük. A tavaly augusztusban kiadott jelentésünkben a számvevők 2006-ig visszatekintve elemezték az adósság alakulásának ok-okozati összefüggéseit. Megállapítottuk, hogy az államháztartás központi alrendszerének adóssága 6 év alatt több mint 64 százalékkal nőtt, és 2011 végén 20 955 milliárd forintot tett ki. A komoly szakmai és közéleti visszhangot kiváltó jelentésben rámutattunk, hogy a magyar adósság többek között a magas devizaarány miatt kockázatos, és az IMF-től, illetve az Európai Uniótól felvett hitel rontott az adósságállomány összetételén.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ellenőrzési tapasztalataink egyértelműen alátámasztják, hogy nem lehet felelősen értékelni a pénzügyi folyamatokat és egyensúlyi helyzetet a vagyon vizsgálata nélkül. Az Állami Számvevőszék rajta tartja a szemét a nemzet vagyonán. Ezt jól mutatja, hogy a 2012-ben nyilvánosságra hozott valamennyi jelentésünk érintette a nemzeti vagyon kérdését, és számos olyan ellenőrzésünk van jelenleg is folyamatban, amely a vagyon kérdésére koncentrál. Törvényi előírás alapján a Számvevőszék évente ellenőrzi az állam tulajdonosi joggyakorlását, ezt az ellenőrzést természetesen 2012-ben is elvégeztük. A terület jelentőségére tekintettel azonban ezen felül az állami és önkormányzati tulajdonú társaságok, az állami tulajdonban lévő intézmények és önkormányzatok vagyongazdálkodásának ellenőrzését is programunkba illesztettük. Ki kell emelnem, hogy mindezt az tette lehetővé, hogy az Országgyűlés kibővítette az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörét, hiszen 2011 előtt csak korlátozott lehetőségünk volt a nemzet vagyonának ellenőrzésére. Az áttörést az Állami Számvevőszékről szóló 2011. január 1-jétől hatályos módosítás hozta el, amely lehetővé tette az önkormányzatok többségi tulajdonában levő társaságok számvevőszéki ellenőrzését. Ennek keretében mentek el a számvevők a már említett BKV-hoz, illetve folyik jelenleg is három vidéki város, Debrecen, Miskolc és Szeged tömegközlekedési társaságainak ellenőrzése.

A tavaly lezárult ellenőrzéseink felhívják a figyelmet arra, hogy bár vannak komoly előrelépések, de az állami vagyon nyilvántartási adatai évtizedek óta így még mindig nem megbízhatóak és nem teljes körűek. Arra a problémára is rámutattunk, hogy az uniós beruházások esetén az önkormányzatok, de az állami intézmények is hosszú, akár 15-20 éves fenntartási kötelezettséget vállaltak, miközben a működtetés során nem képződik meg a folyamatos megújításhoz szükséges amortizáció fedezete. Ez komoly fenntarthatósági kockázat, amelyet helyi és állami szinten is kezelni szükséges.

Külön figyelmet érdemel a közlekedési ágazat két területét érintő jelentésünk. Újra ki kell emelnünk, hogy a MÁV, Magyar Államvasutak vagyonrendezése 1993 óta csúszik, illetve folytatódott a közúthálózat műszaki leértékelődése. Egy modern, a kor kihívásainak megfelelő ellenőrző szervnek nemcsak a hibákra kell rámutatnia, hanem támogatnia kell a kijelölt követendő irány teljesülését. Egy klasszikus ellenőrzési hasonlatot újrafogalmazva: nemcsak őrkutyának kell lennünk, hanem terelőkutyának is. Ezt támasztja alá az Állami Számvevőszékről szóló törvény 2012. októberi módosítása is, amely szerint az Állami Számvevőszék feladatkörében elemzéseket és tanulmányokat készíthet, illetve elemzések és tanulmányok rendelkezésre bocsátásával segíti a Költségvetési Tanácsot feladatai ellátásában. A jó kormányzás törvényben is megfogalmazott támogatásának jogszabályban rögzített kötelme jól mutatja, hogy az ellenőrzési munka nem öncélú, hanem végső soron azt szolgálja, hogy minél jobban működjön a magyar adófizetők által fenntartott állami intézményrendszer, minél szabályszerűbb, hatékonyabb és eredményesebb legyen a közpénz felhasználása, a közvagyon használata.

(9.30)

A Számvevőszék 2012-ben több elemzést is készített a Költségvetési Tanács részére, és ezekkel hozzájárult ahhoz, hogy a tanács 2012-ben valamennyi döntését konszenzussal hozta meg, valamint hogy a kormány és az Országgyűlés a tanács javaslatait figyelembe vette a döntései során. Tanácsadói szerepkörében az Állami Számvevőszék jogszabály-véleményezési munkát is végez. Ezen a területen 2012-ben kiemelt jelentőségű volt, hogy kormányrendelet született az eredményszemléletű számvitel bevezetéséről, amit az ÁSZ szintén évek óta szorgalmazott.

Tisztelt Országgyűlés! Munkánk hatékonnyá és eredményessé tétele érdekében 2012-ben is folytatódott az Állami Számvevőszék szervezeti átalakítása és megújítása. Szervezeti változásaink az értékmegőrző megújítás elvének szem előtt tartásával, az eddig felhalmozott tudás megőrzésével mentek végbe. Alapvető célunk egy korábbinál hatékonyabb, takarékosabb szervezet kialakítása. Közel kétharmadával csökkentettük ezért a szervezeti egységek számát, a vezetői szintek racionalizálásra kerültek. Mátrixszervezetet hoztunk létre, ahol projektalapon zajlik a munkavégzés. Kontrolling- és monitoringrendszert vezettünk be a belső folyamatok követésére, és teljesen megújítottuk a belső szabályozásunkat. A feladatokhoz igazodó erőforrás-gazdálkodás érdekében megkezdtük a kompetenciaalapú erőforrás-elosztás kialakítását, ami azt biztosítja, hogy a számvevők munkája a lehető legjobban hasznosuljon. Elkezdtük módszertanunk nemzetközi sztenderdekre alapuló megújítását, összhangban a nemzetközi változásokkal, és folytattuk a hatékony munkát megalapozó, több helyszínen, de ugyanazon program alapján lefolytatott témacsoportos ellenőrzéseket. A kockázatalapú kiválasztás révén elértük, hogy egyre nagyobb arányban ott ellenőrzünk, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Munkánk kiindulópontja, hogy a rend értéket teremt. Az Állami Számvevőszék ezért az ellenőrzéseit folyamatosan és fokozatosan kiterjeszti a korábban még nem ellenőrzött területekre és tevékenységekre. A közpénzfelhasználók biztosak lehetnek abban, hogy idővel számvevőszéki ellenőrzés alá kerülnek, és ha a törvényeket nem tartják be, a közpénzt hibásan költik el, akkor számolniuk kell a törvényben rögzített következményekkel. Az államadósság csökkentése, az állampénzügyek egyensúlyának megtartása érdekében minden közpénzből működő intézménynek meg kell találnia azokat a területeket, ahol lehetőség van a takarékosabb működésre. A Számvevőszék ezért tavaly áttekintette és ésszerűsítette a feladatait, azok ütemezését. Ennek eredményeképpen az ÁSZ lemondott 216,6 millió forint fejezeti egyensúly-biztosítási tartalék, valamint 219,3 millió forint maradvány felhasználásáról. Hatékonyabb működésével a Számvevőszék 2012-ben tehát a saját kiadásai keretéből összesen 435,9 millió forint közpénzt takarított meg, ennyivel járult hozzá a költségvetési hiányszám csökkentéséhez, az államháztartási egyensúly javításához.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Számos ellenőrzésünk során tapasztaltuk, hogy a hatékony közpénzfelhasználás és a fenntartható fejlődés alapja a széles körű pénzügyi jártasság, a pénzügyi tudás és felelősség. Már a fiatalokat meg kell tanítanunk arra, miképp kell hétköznapi szinten bánni a pénzzel, illetve hogy a közös ügyeinket közösen kell finanszíroznunk. Nem engedhetjük meg, hogy Magyarországon újra tömegek váljanak kiszolgáltatottá egy-egy rossz pénzügyi döntés miatt. Már az iskolákban el kell sajátítani, hogy néz ki egy szerződés, mi az a devizaárfolyam, hogyan készül egy költségvetés, mit jelent a pénzügyi függés, és miként lehet az életünket pénzügyi szempontból is megtervezni. Nemzeti érdek, hogy Magyarországon a pénzügyi kompetenciák és a pénzügyi cselekvések harmóniába kerüljenek, ez ugyanis a pénzügyi kulturáltság alapja. Ezt szem előtt tartva állt az élére tavaly az Állami Számvevőszék egy pénzügyi kultúrakutatásnak, amely során a diákok pénzügyi ismereteit, tájékozottságát mérjük fel civil és egyetemi partnereink együttműködésével.

A közpénzügyekkel kapcsolatban is rendet kell tennünk a fejekben. Látni kell, hogy az ország szekerét csak akkor tudjuk előmozdítani, ha mindenki befizeti a rá eső közterheket. Ezek a befizetések adják az állami kiadások fedezetét, biztosítják az iskolák, kórházak fenntartását, az úthálózat karbantartását. A fiatalokban is tudatosítani szükséges, hogy az adó nem befizetése nemcsak például az úthibák kijavítását nehezíti, hanem az egész országot kátyúba viszi. Itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt szeretném felhívni ezért az állami szféra és a kormány képviselőit arra, hogy az állami szervek korrupcióellenes együttműködéséhez hasonlóan a közpénzügyi tudatosság és a pénzügyi kultúra terjesztéséhez kapcsolódva is szülessen megállapodás az ezt szívükön viselő intézmények között.

Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék fejezet 2012. december 31-ei fordulónapra elkészített költségvetési beszámolójának könyvvizsgálatát az Országgyűlés elnöke által közbeszerzési pályázat útján kiválasztott független könyvvizsgáló végezte. A könyvvizsgáló jelentése szerint az éves költségvetési beszámolónk a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetről megbízható és valós képet ad. Azért dolgozunk, hogy az állampolgárok bizalmát élvező, szakmai tekintéllyel rendelkező intézményként támogatni tudjuk az Országgyűlést, javaslatainkkal pedig segítsük a közpénzek és a közvagyon szabályos, hatékony és eredményes felhasználását, használatát.

A gazdasági és pénzügyi nehézségek, illetve a múlt évtized hazai tapasztalatainak tükrében nem kétséges, hogy szükség van Magyarország közpénzügyeinek rendbetételére. Az Állami Számvevőszék 2012-ben elvégzett ellenőrzéseivel és jelentéseivel a közpénzügyek rendbetételét támogatta, és a továbbiakban is ezt a célkitűzést szem előtt tartva végezzük munkánkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
278 58 2013.05.15. 38:56  3-61

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Megköszönöm a véleményüket, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hiszen foglalkoztak szűkös idejükben, a számtalan közfeladat gyakorlása mellett... - hiszen láthatjuk, hogy jó néhányan már nincsenek itt, vannak, akik pedig most jöttek be és hozzá is szóltak. Át tudom érezni ezt a sok teendő közötti hozzászólást, tehát ezért ezt nem tenném szóvá, mint egyesek megtették, hogy ki nincs itt most, akinek választ fogok adni. Azt gondolom, hogy valóban, a mai korban akár a tévé, akár az internet, akár pedig a jegyzőkönyvek alapján tájékozódni tudni.

Úgy gondolom, ez a Számvevőszék múlt évi munkájának megtisztelése, amit ma a vita tényének megszervezése biztosított, illetve a hozzászólók is, akik figyelmet fordítottak arra és elmélyültek abban, hogy az állami közpénzügyek és közvagyon ellenőrzése hogyan zajlott a 2012. év folyamán.

Talán az első nagy kérdéskör, ami a kritikákban fokuszálódott és eltérő vélemények is megjelentek, abban nyilvánul meg, hogy mi nincs a 2012. évi jelentésünkben. Mi az, amivel ki kellene egészíteni, mi az, amit helyes lenne, ha majd ellenőriznénk? Mi lenne az, amire akár még most zajló folyamatokban, amire több képviselő is felhívta a figyelmemet, érdemes lenne figyelmet fordítanunk rá? Szeretném jelezni, hogy ezt folyamatosan kapjuk is, és ezt köszönöm is, hogy hiszen valóban ez is segít abban, hogy mi az a közérdeklődésre számot tartó, így az Országgyűlés külön szakmai, esetleg politikai érdeklődésének is leginkább folyamatosan jelen levő igénye, amire szükség van.

Ezért nem is értem a számvevőszéki bizottság elnökének azt a gondolatát, hogy miért számolunk be arról, hogy a parlament hányszor idézi a Számvevőszék jelentését, hányszor használja ezt, hány törvénytervezetet nyújt be ez alapján, hány rendeletet vagy törvénymódosítást fogalmaz meg, hogy több mint 50 bizottsági ülésen tárgyalták.

(13.10)

Kérem szépen, az önök eddigi hozzászólásai is azt bizonyítják, hogy talán azoknak van igaza, akik igényt tartanak arra, hogy a parlamentben a számvevőszéki jelentésekről folyjon vita, és ezzel kapcsolatban előrébb mozduljon Magyarország közpénzügyi helyzete, és ehhez a Számvevőszék munkája érdemileg hozzájáruljon akár csak a 2012. év folyamán elvégzett munka alapján.

Jelentős olyan javaslat is volt, amely, úgy gondolom, ellent is mondott egymásnak. Nagyon nehéz egyszerre... A legszélsőségesebb álláspontot szeretném kiemelni. Van tízezer fölötti, egyébként százezer fölötti a közpénzek elköltőinek a száma Magyarországon, sőt ha jobban megnézzük, a végfelhasználókat is, akkor ez milliós nagyságrendű. Hogy ezt szakmailag ellenőrizzük egyszerre? Nincs olyan ellenőrzés szakma, még az 1800-as években sem volt ilyen, hogy minden egyes számla ellenőrzését elvárta volna egy legfőbb ellenőrző szervtől. Már akkor is ismerték azt az egyik megközelítésben, hogy a legkockázatosabb, a leginkább nagy nagyságrendű ügyekkel foglalkoztak, a másik megközelítés az volt, hogy valamiféle sokaságról próbáljanak meg valamilyen statisztikai mintavétellel választ adni. Ez mély szakmai kérdés, hogy valóban hogyan kell ellenőrizni, de azt azért nem gondoltam, hogy 22 évnyi minden évben elmondott vita után a statisztikai mintavételnek a jelentőségéről, lényegéről, ezzel szemben a sok százezer ellenőrzöttnek a tételes évenkénti - ez hangzott el: évenkénti - ellenőrzését kérik számon a Számvevőszék számvevőitől.

Voltak képviselői hozzászólások, amelyek nagyon világosan rámutattak, hogy van egy ellenőrzési rendszere az állami működésnek, amelynek a legfőbbje a Számvevőszék, de nem mi vagyunk a főnökei a többinek. Valóban megvan az egyes szervezetek belső ellenőrzése, amit egyébként külön is ellenőriztünk 2012-ben, hiszen láttuk, hogy kockázatos, az előző évek alatt folyamatosan leépült ez a központi költségvetési szerveknél is, és komoly nehézséget okoz kisebb intézmények, önkormányzatok számára is, hogy szakszerű, jól működő belső ellenőrzés legyen. Erre fel is hívjuk a figyelmet, nem csak a jelentésünkben, ami az egész évről szól. Itt szeretnék egy másik tévhitet eloszlatni. Meggyőződésem szerint komoly gond, ha azt gondolták, hogy mi az éves jelentésünkben minden jelentésünknek a teljes részletezettségét meg tudjuk ismételni. (Babák Mihály: Képtelenség!) Természetesen, ha erre igény van, ez semmiből nem áll technikailag, akár úgy, ahogy ezt az egyik képviselő elmondta, hogy egy ilyen klikkeléssel minden egyes címszó mögé egy jelentést mögé rendeljünk. Csak ez egy nyomtatott kiadvány, egyelőre még nem digitálisan jelentünk. Ezért a másik technikai megoldás jelenleg az lehet, hogy az összes, tavaly 112 jelentésünknek a megállapításait és javaslatait össze tudom köttetni és ide be tudom hozni. Csak maguk a megállapításaink, javaslataink valószínűleg ennél vastagabbak lesznek. Persze nem lesz alátámasztva, mert az indoklások a már megküldött jelentéseinkben vannak. De ezt meg fogom fontolni, és ha valóban ez az igény, nekem ez már nem jelent a nyomdászokon kívül meg bizonyos szerkesztői munkán kívül több munkát, hogy az egyébként mindenki számára digitálisan és papír alapon is elküldött jelentéseinknek az összegzését is megmutassuk. De szerintem inkább, ha már tényleg komolyan veszem ezt a gondolatot, valóban sokat segíthet, ha felidézzük egy-egy jelentés megállapításait és javaslatait, amiből - még egyszer mondom - 1117 volt. Ha csak abba belegondolunk, hogy abból csak minden tizedikről esne itt szó, akkor ez már többnapos közpénzügyi vita lenne. Ez, azt kell mondanom, nincs ellenünkre, csak ez nem az ÁSZ éves munkájáról szól önmagában, és nem is így tekintettem a mai vitát, hanem az egész magyar közpénzügyi helyzetről volt szó.

Tehát folytatva, azt gondolom, nagyon nagy érték az, hogy az ellenőrzésnek van egy hierarchiája, rendszere, lefedettsége egy demokratikus országban, vitatva azt, hogyha valaki ezt nem demokratikusnak tekinti. Úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszéknek nem azt az utat kell járnia, hogy minden egyes intézmény mellett van egy számvevő, van ilyen rendszer egyébként, aki folyamatosan kontrollálja a rendszert. Hanem ehelyett úgy épül fel, hogy a végrehajtó hatalomnak van egy modern, úgymond irányítástechnológiai felelőssége, egy menedzsmentje, ahol van egyszemélyi vezetői felelősség. És a vezetői felelősség mellett van ez a bizonyos belső ellenőrzés, ehhez bizonyos törvényben meghatározott keretek között van tulajdonosi felügyelet, van felügyelőbizottság, van független könyvvizsgáló. Nyikos Lászlót nem akarom nevesíteni, de számomra megdöbbentő, eddig el sem jutottam, hogy a MOL Rt. független, nemzetközileg is elfogadott könyvvizsgálójának a független ellenőrzését megkérdőjelezzem. Hiszen azt mondta, hogy ott van például az is, miért nem ellenőrzi a Számvevőszék. Szeretném jelezni, hogy egyrészt a tulajdonosi jogot gyakorlót ellenőrzi, másrészt a törvény sem teszi lehetővé egyébként, hogy magát a MOL-t ellenőrizzük. De ha mi annyira nem jól dolgozunk, akkor nyilván a könyvvizsgálók jól dolgoznak, és akkor mi a gond a MOL könyvvizsgálójával? Vagy mi a gond a 600 önkormányzat könyvvizsgálójával? Hiszen a múlt évben, '12-ben körülbelül ekkora nagyságrendben ellenőriztek önkormányzatokat. Egyébként én el tudom mondani, hogy mi a probléma. Mert van olyan könyvvizsgáló, aki nem végzett pontos munkát. Valóban ott is láttunk ilyet egy-két helyen. De azt kell mondanom, hogy a nagy többségében, ahol jártunk, a szabályosság szempontjából, a szakma szabályai szerint helyesen jártak el a könyvvizsgálók. Nincs okunk, mondjuk, a könyvvizsgálók munkáját is külön ellenőrizni, ahogy ezzel ellentétben a belső kontrollok, a belső ellenőrzés tekintetében viszont volt okunk, mert ott valóban leépülés történt.

Akkor az önkormányzatok tekintetében tulajdonképpen mit is ellenőriz az Állami Számvevőszék, merülhet fel a kérdés. Három nagy kockázati területről szólunk. Volner János képviselő úr ugyan elment, jelezte, hogy van más dolga, de azt gondolom, fontos, amit elmondott: valóban, a mai modern számvevőszéki tevékenység és a könyvvizsgálat is egyébként a kockázatelemzés irányába halad. Valóban, a Számvevőszék tudatosan vállalta, hogy 3200 önkormányzatot nem lehet úgy tovább ellenőrizni, ahogy előtte 21 évig. Nem tudom, mindenki tudja-e, hogy hogyan ellenőrizte a Számvevőszék 21 évig az önkormányzatokat. (Babák Mihály: Na, tessék válaszolni! Nyikos úr!) Budapest kerületeit ellenőrizte, de már a fővárost nem, a megyei jogú városokat és a megyéket ellenőrizte, a másik 3100 önkormányzatot gyakorlatilag, ha volt is nála, az nem a Számvevőszék elnöke vagy alelnöke által aláírt jelentésben történt, hanem számvevői anyagok kerültek ki 21 évig ezekhez az önkormányzatokhoz. Ez vagy nyilvánosságra került, vagy nem, ezt a mindenkori ellenőrzött döntötte el. Természetesen ezt eddig senki nem kifogásolta, nem is gondolom, hogy nekem szükséges lenne, de méltánytalannak tekintem az összevetést. Most megcsináltunk közel száz ellenőrzést, amely kockázat alapon a három legkritikusabb területre fókuszál, ami ma a magyar önkormányzati rendszerben úgymond odafigyelést kíván, ilyen a pénzügyek, annak az adóssága és kitettsége okai, és hogyan lehetne rajta javítani. Egyébként csak jelzem, amiről Babák Mihály is szólt és más képviselők is, hogy próbálunk a kockázatok mindenkori szintjére felhívni a figyelmet.

Hegedűs Lorántné képviselő asszony szólt ebben a kérdésben, hogy igen, évről évre változhat a kockázata, mondjuk, egy pénzügyi kitettségnek. Mi erre hívtuk fel a figyelmet, hogy 2007-ben egészen más pénzügyi kockázata volt egy akkori hitelnek, mint ami, mondjuk, 2009-ben, és megint más volt 2012-ben, vagy pedig '13-ban, amikor a magyar állam vette át ezeket.

(13.20)

Tehát nyilvánvaló, hogy ezért nem lehet statikusan megítélni az egyes önkormányzatok pénzügyi műveleteit. Sőt, én azt gondolom, hogy fontos, hogy ez meg legyen évről évre differenciáltan figyelve, és ennek megfelelően valóban az a javaslatunk, ami itt el is hangzott, hogy ehhez kockázatkezelési alapokat, hozzárendelt vagyont és olyan intézkedéseket rendeljen mögé az önkormányzat, amelynek keretében nem jöhet létre az a helyzet, ami előtte valóban nagyon sokszor megtörtént, hogy többet költött, mint amire szüksége volt, mint amennyi egyáltalán rendelkezésre állt. Egyébként itt egy félreértés van, 2011-ig nem volt valós pénzügyi eladósodási korlátja az önkormányzatoknak, tehát törvénytelen sem volt. (Babák Mihály: Így van!) Tehát nem törvényességi kérdés volt akkoriban ez a kérdés, hanem gazdálkodási, ésszerűségi és adott helyzetekre adott válaszból adódó kérdés.

Egyébként jelzem: ma is vannak az eladósodásnak kockázatai. De ez most túlmutatna a '12-es jelentésünkön, ezért csak annyit jelzek, hogy természetesen látjuk, hogy a szállítói állományok, a beruházások vagy éppen az önkormányzati vállalatok tekintetében fennállhatnak ezek a kockázatok. Erre egyébként fel is hívjuk a mostani jelentésünkben is a figyelmet, és minden egyes pénzügyi ellenőrzésben részt vevő önkormányzatnál ezeket a kérdéseket taglaljuk, számvevőink részletesen átnézik, és erre javaslatot is tesznek. Sőt, módszertant ajánlanak, amelyre egyébként itt szeretném felhívni a figyelmet, valóban nehéz eljutni mindenhová, nem véletlenül ezért "jó gyakorlatok" konferenciáját csinálunk, nem véletlenül a módszertanunk ismert, és az, akinél egyébként nem jártunk, de úgyis egyszer ott fogunk járni, már most is átveheti ezeket a módszereket, szempontokat, és ilyen elemzéseket elkészíthet.

És azt tudom mondani, hogy alapvetően az 1117 javaslatunknak a hasznosulásáról csak jó dolgot tudok mondani, hiszen elmondtam, hogy gyakorlatilag törvényi észrevételt, két esetet kivéve, nem kellett tennünk. Tehát nagyon jelentős változás történt a hozzáállásban az ellenőrzöttek szempontjából. Nagyon is komolyan veszik a közpénzköltésnek a fontosságát, szigorát, ahogy el is hangzott a képviselők szájából, hogy elvárt, hogy a közpénzekkel szigorúan gazdálkodjanak. Ennek - azt gondolom - egyik fontos eleme, erről külön az expozémban is szóltam erről, hogy nagy része megköszöni a javaslatainkat, de ezen túl, nemcsak hogy megköszöni, hanem intézkedést is tesz. Egyébként jelzem, nem hatósági jogkörben, de előbb véleményt is mondunk, és ha nem fogadjuk el, jellemzően az volt a hozzáállás, hogy kijavították, kiegészítették, és olyan nem volt, hogy aztán végül nem lett volna elfogadva. Olyan volt, még egyszer mondom, aki egyáltalán nem volt együttműködő. Itt szeretném jelezni, hogy tévedés, hogy ez hatósági jogkör lenne, hiszen mi ebben az esetben az igazságszolgáltatáshoz fordulunk, és az állam nevében majd az ügyészség jár el ebben az esetben, és bírói úton lehet ennek az egésznek a jogkövetkezményei kapcsán eljárni. Az a jó hírem, hogy az egy olyan törvény, amit nem kell a bíróságoknak nagy tömegben tárgyalnia, mert egyébként jogkövető magatartást gyakorolnak az ellenőrzöttek. És én ezt innen is csak megköszönni tudom nekik, hiszen higgyék el, hogy egy már elburjánzott helyzetet sokkal nehezebb fogni.

A vagyonellenőrzés volt a másik, amit az önkormányzatoknál elindítottunk, és korábban ilyen tartalmat, ellenőrzéseket nem folytattunk. Én úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy egy valós pénzügyi helyzetet lehessen megítélni, valóban nagyon fontos, hogy az önkormányzat vagyoni helyzete is mellé legyen téve. Az a rossz hírem, hogy nem az a baj, hogy mi eddig nem ellenőriztük, hanem az a baj, hogy a könyvvizsgálóktól kezdve a pénzügyi szakma, sőt a bankok, akik hiteleztek, igazából ezzel a kérdéssel nem foglalkoztak.

Ennek megfelelően nyilvánvaló, hogy az önkormányzati menedzsment sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, nincsenek meg a szakmailag kijárt portfólió-kezelési módszertanok, azok a szakmai ismeretek, amelyek - itt valaki azt mondta - megvoltak. Én azt tudom mondani, hogy jogi végzettségű jegyzők és a hozzá levő apparátus nem nagyon tudott ehhez igazából eddig, legalábbis az ellenőrzésünk többnyire 2012-ig lezáródó időszakáig, felnőni szakmailag. Vannak pozitív példák, ezt próbáljuk is jó gyakorlatokkal terjeszteni, de valójában azért általánosan - itt szeretném felhívni a figyelmet - jelentős pénzügyi kultúrabeli hiányosságok vannak az állami úgymond igazgatási szféra hivatalnokainál is, ebből a szempontból legalábbis. Ilyen szempontból bizony nehézségek vannak, látjuk, az intézmények vezetői számára is, és bizony nehézséget jelent, látjuk, az átlag állampolgár szintjén is. Nem véletlenül szóltam a pulpitusról expozé keretében a végén, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztésében tovább kell lépnünk. Nem fog kilépni az ország abból a kátyúból, amibe belekerült, ha nem változtatja meg a pénzügyi tervezés, a pénzügyi gondolkodásban lévő szakmai ismereteit és szemléletét, óvatosságát, de a másik oldalról viszont a kockázatviselő képességét reálisan tudja felmérni, hogy ne kerüljön pénzügyi csapdába, pénzügyi kitettségbe.

Azt gondolom, hogy ebben akár a számvevőszéki bizottsággal is nagyon szívesen kooperálnánk, együttműködnénk, közösen találjunk ki erre feladatokat, mint ahogy a minisztériumnak is, tudjuk, ilyen törekvései vannak; Nemzeti Bank, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, és sorolhatnánk azokat a szervezeteket, valóban, a parlament képviselőitől a megfogalmazott elvárást akceptálni kell, hogy ne ismétlődjön meg ez a pénzügyi kitettség, amely az elmúlt időszakban jellemző volt.

A Földalappal kapcsolatban, látom, több hozzászólás volt. Már nincs itt, nem mondom ki van, és ki nincs itt, Magyar Zoltán képviselő volt, aki erről szólt. Szeretném jelezni, hogy egyrészt a nemzeti parkokat ellenőriztük, és a nemzeti parkoknak több tízezer hektáros földfelhasználásával kapcsolatban nagyon komoly megállapításokat tettünk. És például pont a nyilvánosság tekintetében, a hirdetés lebonyolítása tekintetében az a jó hírem, hogy megváltoztatták ezt a hozzáállásukat, és nincs belőle nagy ügy, láthatóan senki nem is vetette fel szinte ezt a kérdéskört, de ez nagyon fontos volt, hogy az ÁSZ hosszú évek után elment ide ellenőrizni, és a földfelhasználással, földbérbeadással kapcsolatos kérdést veti fel.

A Nemzeti Földalappal kapcsolatban meg minden évben folytatunk ellenőrzést, és ezzel kapcsolatban is korlátozó felhatalmazást adtunk a 2011-es év zárszámadása kapcsán. Tehát nem vagyunk elégedettek a Földalap működésével. De azt látjuk, és ebben azért igazságosnak kell lenni, mert itt több felszólaló azt mondta, hogy hát, amíg nincs leltár, addig hogy lehet itt gazdálkodni. Hát úgy, hogy eddig is így ment, úgy, ahogy most ment. Én azt gondolom, hogy egyszerre kell - és az a nehéz, egyszerre kell - működésben tartani az országot, a vagyont működtetni, és másrészről meg hosszú évtizedek bűneit bepótolni például a nyilvántartás tekintetében.

Ebben az önkormányzatok eléggé előre járnak már, azt kell mondanunk, de bizony valóban az állami szféra még messze van az elfogadhatótól. De azért engedjék meg ezt, és én úgy látom, a felszólalók egy része is így látta, senki nem azt gondolja, és nem várja el sem a Földalapkezelőtől, sem pedig talán az ÁSZ-tól, hogy csak a mi működésünk alapján, mondjuk, 2012-ben, ami eddig nem oldódott meg, az hipp-hopp meg fog oldódni. Az ÁSZ nem is így áll ehhez a kérdéshez. Azt mondjuk, hogy próbáljon meg egy világos megoldási programot az intézkedési tervben a hiányossággal bíró szervezet tenni, és ezt próbáljuk időarányosan nyomon követni. És évről évre - miután ide, a Földalaphoz ki is megyünk - ennek fényében én nagyon bizakodó vagyok, hiszen leültem külön a Földalap vezetőjével is, amikor ezzel a problémával szembesültem, és világosan, ha úgy tetszik, önként beszámolt nekem, hiszen nem lenne ez feltétlen és közvetlen kötelezettsége. De én azt gondolom, nagyon jó hozzáállást láttunk, és a kollégáim az ez évi ellenőrzésnél ezt még munkaközi anyagként jelzik, hogy van elmozdulás a Földalap tekintetében. Ha meg konkrét ügyekben bűncselekménygyanút éreznek, abban, ne haragudjanak, önöknek is ugyanolyan felelősségük van, mint az ÁSZ-nak, hogy azt fel kell jelenteni. Higgyék el, ha mi ilyet találunk, megtesszük. Ahol nem találunk, de gyanúnk van, ott jelzéssel élünk.

(13.30)

Ahol viszont nem találunk semmit, még gyanút sem, ott azt kell mondanunk, hogy az ÁSZ nem erre irányuló nyomozótevékenységet végez, hogy akkor találjunk valamit. Hiszen az ellentétes lenne egyébként a szakma alapvető követelményeivel is, amelyek szerint előre meghirdetett program alapján ellenőriz a Számvevőszék, és így fair az eljárás az ellenőrzöttel szemben.

Külön meg szeretném köszönni Babák Mihálynak a vezérszónoklatát. Úgy gondolom, amit elmondott, az messze vezető kérdés, hogy valóban miknek is köszönhető az, hogy 2011-től 3 százalék alatti a költségvetési hiány. Ez egy elképesztő eredmény! Azt kell mondanom, innen az ÁSZ tetejéről is nézve, csak elismerésünk az Országgyűlésnek és azoknak, akiknek ehhez közük van. Nyilván ehhez mindenkinek tennie kell, de az, hogy az Országgyűlés olyan jogszabályi keretet alkotott azzal, hogy az adósság nem nőhet, és csökkennie kell, és ennek érdekében következetesen, ha kellett, a múlt évben tízszer törvényt módosított, ugyan nem túl elegáns, de azt gondolom, még mindig jobb, mintha elszállt volna a 3 százalékos hiány, és mondjuk, csak háromszor változtatott volna törvényt vagy egyszer sem. Azt gondolom, pont az az értéke ennek az Országgyűlésnek, hogy kellő időben odalép ehhez a kérdéshez, és ma abból a legnagyobb közpénzügyi gondból, ami a pénzügyi kitettségből adódik az ország, az egyes önkormányzatok, a vállalatok, a lakosság szempontjából, próbálja kihúzni ezt a szférát, az egész országot. Ezt az ÁSZ részéről mi csak üdvözölni tudjuk, és azt mondjuk, hogy ez egy helyes irány, és nem szabad abbahagyni. Folytatni kell ezt az irányt, és azt gondolom, talán ha egy pici részt nekünk is tulajdonítanak abban, hogy ebben határozottan lépünk föl, azért csak köszönet, ezért akartam külön is ennél a megállapításnál megállni.

Nem fogok tudni minden kérdésre kitérni, de Boldvai László azt mondta, hogy nem a fontos ügyekkel foglalkoztunk: önkormányzati pénzügyek, MÁV, posta, közútgazdálkodás, adósságkezelés évekre visszamenőleg, Költségvetési Tanács támogatása, szigorú jogkörök alátámasztása, munkahelyteremtő közpénzek, vidékfejlesztési felhasználások ellenőrzése, a beruházásokhoz kapcsolódó adókedvezmény. Ezek egy részét soha, 21 évig nem ellenőrizte senki sem Magyarországon - ennek egy része ilyen -, azt 2012-ben leellenőrizte a Számvevőszék. Nem mondom, hogy nincsenek még fontos ügyek, de itt majdnem mindnél milliárdos, illetve sok száz milliárdos, ezermilliárdos tételekről van szó.

Természetesen, ha őszinte vagyok, el tudom mondani, hogy a kollégáimmal nagyon sokszor nem vagyok elégedett, de azért nem hánynám a szemükre, hogy nem mélyedtek el kellő mértékben a munkában. Sok minden más kritikát lehetne mondani, mert például lehetnének lényegre törőbbek a jelentéseink, lehetne rövidebb idő alatt is megcsinálni, de higgyék el, ők is emberek, és valóban azt, hogy átálljanak erre, lehet, hogy bizottságilag könnyebb lenne irányítani - itt elhangzott egy ilyen kritika, hogy túl centrális a Számvevőszék -, higgyék el, ha az elnök ebben nem elkötelezett, a csapat nem csinálja. Ez egy ilyen dolog. Lehet, hogy az elnök nem számít - mondták itt, aztán mondták, hogy számít, ugye, ezt sem tudom pontosan -, azt kell mondanom, hogy igen, az elnöknek is van ebben szerepe, de nem az egyetlen szereplője ennek a kérdésnek, hogy elkötelezett, változás iránti, szaktudásban bővülő munkát végezzenek az egyes számvevők. Nyilván ebben nem egyedül járok el, hiszen alelnöktársam, illetve vezető kollégáim is partnerek ebben, hiszen ezért vezetők, ezért vannak mellettem, és valóban, nem mondom, hogy kritikátlanul kell nézni a munkánkat, de úgy gondolom, mi is azt tekintjük, hogy ha haladnak jó irányba előre a dolgok, akkor az elismerendő. Én így tekintek a saját kollégáimra, ha megengedik, ebből a szempontból megvédem az ő munkájukat.

Szerintem elég ember volt a zárszámadásban, 110 fővel vagyunk fönn hónapokon át egy ilyen ellenőrzésen. Lehetne több is, de mellette önkormányzatokat, kisebbségi önkormányzatokat, vállalatokat kell ellenőrizni, sokfelé kell osztani az embereket, és az a hozzáállás pedig, hogy csak az ellenőr, aki kalapál, tehát aki csak helyben van, és azt, aki megszervezi, mondjuk, a gépkocsit, aki ezt megdizájnolja, aki ezt jogilag rendbe teszi, aki ennek az egész logisztikáját megszervezi, nem tekintené ellenőrnek, az gond. Ha azt kérdezik, hogy mennyi a közvetlenül részt vevő számvevő és a támogató számvevő, az 82 százalékos. Ha ez kérdés, vitassuk meg, de nem gondolom, hogy a parlament drága idejét az ÁSZ számvevői munkaszervezésével kell tölteni. Úgy gondolom, adtunk néhány támpontot, hogy miben változott meg, de ha ilyen konkrét kérdés van, nem mindenre fogok válaszolni, de erre tudok válaszolni. Szerintem lehetne jobb is, ezt is elfogadom, de úgy gondolom, ebben azért jelentősen léptünk előre, és a szervezeti belső darabszámcsökkenés nagyon sok újraszervezés és egy hatékonyabb működés lehetőségét nyitja meg, de erről szóltam, ezért külön erről nem szeretnék beszélni.

Az ÁSZ függetlenségét vették elő. Hát tudják, ez olyan dolog, mint a levegő hiánya. Amíg van levegő, az senkinek föl nem tűnik. Abban a pillanatban, ha az ÁSZ nem független, higgyék el, föl fog tűnni önöknek. Abban a pillanatban fuldoklás lesz a közpénzügyeknél. Azt gondolom, addig, amíg a függetlenség úgy van, akkor az úgy nem fog senkinek sem hiányozni. Lehet, hogy van, akit zavar, de jellemzően egyébként az, aki érintett, akit ellenőriztünk. Hát, ne haragudjanak, tényleg nem akarok senkivel sem személyeskedni, bár többen megtették ezt velem szemben, én nem akarok ebbe belemenni, de hát érintettek is szólalnak meg folyamatosan. Ezt a levezető elnöknek, mondjuk, a számvevőszéki bizottság elnökének látnia kellene, hogy a bizottságában olyanok védenek múltbeli, nem helyes működést, amelyben ő maga döntéshozó és érintett volt. Csak a jegybanki beszámoló megbeszélése kapcsán tudnék erre utólag is odafigyelni.

Azért vagyok kénytelen ezt elmondani, mert másik oldalról meg szemünkre vetik, hogy átláthatóak-e a mi dolgozóink. Hát egy szempontból nyugodtan állíthatom, hogy igen: az összeférhetetlenség szempontjából. Aki érintett egy ügyben, az nem vesz részt az ellenőrzésben, ezzel ellentétben a bizottságban van, aki érintve is hozzáteszi a maga mondanivalóját. Nem gond, csak az elnöknek meg kellene említenie, hogy talán egy érintett szólalt meg. Nyilván nem dolgom egyébként a levezetésre tanácsokat adni, csak ha már szóvá tették, hogy én kivel hogy dolgozom, én azt tudom mondani, hogy szakmailag a legalkalmasabb emberekkel igyekszünk dolgozni, ezt kellően értékeljük is. A másik részről az összeférhetetlenséget betartatjuk vele, és úgy gondolom, a többit a törvényi keretek között tartjuk be.

Ugyanez igaz a honlapunk nyilvánosságára, mert még ez volt egy ilyen, már többször elhangzott, igaztalan, valótlan vád. Minden, az üvegzsebtörvény vagy más törvény szerinti kötelező nyilvános adatunk nyilvános. Sőt, ennél sokkal több: az egész működésünket megpróbáljuk bemutatni. Elárulom Nyikos elnök úrnak, a '96 előtti számvevőszéki jelentéseknek az eddig csak a katonákon, a rendőrökön keresztül hozzáférhető anyagait is digitalizáljuk, és most tesszük föl. Például a bankok ellenőrzésének a kérdése, ami egy igen érdekes dolog, hogy hányan olvasták ebben az országban, vagy a 2006-os adósságról szóló akkori ÁSZ-jelentést hányan olvasták.

De még egyszer mondom: úgy gondolom, hogy nyilvánosság szempontjából lehet, hogy nem vagyunk minden szempontból még elfogadhatók, én sem mondom azt, hogy a kollégáim, akik elmesélhetnék, hogy a nyilvánosság ügyében mit szoktam mondani, hogy tegyenek ezért, segítsék a munkámat; de azt, hogy ebben nem mérföldekkel, hétmérföldes csizmás lépésekkel jutottunk előrébb, azt teljesen méltánytalannak érzem, és ennyiben legalább a törvénytelenséggel kapcsolatos vádat vissza szeretném utasítani. Törvényszerűen! Mi példát mutatunk abban, hogy ami nyilvános, azt nyilvánosságra is hozzuk, ott van a honlapunkon minden. Lehet, hogy nem ott, ahol korábban volt, ezt nyilván a törvény miatt követtük nyomon, de azt mondják a kollégáim, hogy ugyanott van.

Az EU-s pályázatokkal kapcsolatos kérdéskör messze vezet, ha megengedi, elnök úr, ebbe nem mélyednék jobban bele, talán egy külön vitanapot is lehet akár erről tartani.

(13.40)

A Számvevőszék csinált önöknek több összesítést is, nemcsak a saját jelentésünket, hanem pont úgy segítettük az önök munkáját, hogy amikor egy vitanapot rendeztek akár csak a múlt évben, akkor talán láthatták, hogy már próbálkoztunk olyanokkal, hogy mögé a korábbi anyagaink összesítését is odaadtuk. Próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy melyik jelentéseket, esetleg aki még részletesebben akar elmélyedni benne, olvassák. Én továbbra is tudom ígérni, hogy próbáljuk ezt tenni. Tehát ha bármi ilyen törekvés van, akkor nem hiszem, hogy most ez a beszámoló a legalkalmasabb, hogy minden ügybe részletesen belemenjek, de szívesen felajánlom, hogy bármelyik témát, ami az Országgyűlés előtt zajlik, követni fogjuk.

A képviselői munkával kapcsolatban vetette fel Vágó Gábor, ezért muszáj erről szólnom, hogy a képviselői módosító javaslatokat véleményezi-e az ÁSZ. Ez volt a kérdés. Önök is tudják, hogy jogszabályilag ezt nem is tehetjük. (Babák Mihály: Hülyeség!) Ha akarom, értem, hogy mit kérdez, de akkor maradjunk annyiban, hogy azt mondom, ami a törvény, tehát nem, és egyelőre, azt kell mondanom, még a költségvetés véleményezését sem egyszerű feladat megszervezni, hiszen - és akkor ez lenne az utolsó gondolatom - egy időtávbeli probléma van. A Számvevőszéknek az elmúlt 21 évben nagyon sok mindenben jó tapasztalata van, de jellemzően arra lett kiképezve az egész stáb, hogy a múltat tudja ellenőrizni. Tehát a 2012. évben - és sok kritikát szeretnék ezzel világossá tenni és megvilágítani ennek a hátterét -, jellemzően '11 végén, '12 elején tervezzük meg a programunkat az akkor fellelhető hites adatok alapján. Na most, '11 végén, '12 elején még jellemzően csak várjuk majd a '11. év hites adatait, tehát legfeljebb '11-ig tudtunk '12-ben ellenőrizni. Ahol lehetett, próbáltunk egy negyedévet, egy félévet még hozzátenni, de jellemzően ezek a jelentéseink a '11-es vagy még azt megelőző időszakot tudják csak ellenőrizni, és miután nyilván nem egy évről van szó, hanem 3-5 év az a jellemző időtáv, de ha indokolt volt, nyolc vagy tíz évet is megnéztünk, mondjuk, a legutolsó korábbi ellenőrzésig visszamenve, de jellemzően ez 3-5 év. Na most, ebből az következik nyilvánvalóan, hogy a '12. évben jellemzően a 2006 és 2011 közötti időszakra estek, vagy a 2008-2011 közé eső időszak ellenőrzését tudtuk lefolytatni.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tiba István váltja fel.)

Tehát azt, amit önök mondtak, hogy de most önök úgy látják, hogy folyó beruházás vagy folyó ügy kapcsán van gond, azt kell mondanom, hogy nem erre van ez a szervezet kitalálva, nem erre vannak kialakítva a képességeik, önök sem ezt várják egyébként. Még egyszer mondom, amivel kezdtem, hogy az egész ellenőrzési rendszer egy vezetésbe beépített belső ellenőrzési kontrollingrendszerrel van logikailag felépítve. Ezért a legfőbb ellenőrző szerv nem azt jelenti, hogy az éppen most, 2013-ban folyó ügyletek úgymond hiteles pecsétjét tesszük rá, hogy az rendben van vagy nem, hiszen ezzel megállítanánk a kormányzati működést, sőt a kormányzati felelősséget vennénk át. Gondolom, ezt az Országgyűlés sem várhatja tőlünk, hiszen akkor ki fogja ellenőrizni a Számvevőszéket. Tehát ennek egyébként megvannak az állami szervei, akik ezt teszik. Ehhez vannak meg a megfelelő pénzügyi ellenjegyzők, a kontroll, nem mondom végig megint az egész rendszert. Mi ezt ellenőrizzük. Tehát nagyon szépen köszönöm az észrevételeket.

Szeretném jelezni, hogy most a 2012-ben lezáruló pénzügyi adatokat fogjuk majd a valamikor 2013 vége felé megjelenő jelentéseinkben először megjeleníteni, és a 2012-es zárszámadás fog például a nyugdíjpénztári, további kérdésekről vagy egyéb más ügyekről szólni, aminek 2013. augusztus 31-én van a törvény szerinti megjelenési ideje. Tehát van egy időbeli elcsúszás. Én ezért nem helyreigazításként, nem kioktatásként, még véletlenül sem ilyen szempontból akarom mondani, csak a megértését szerettem volna jelezni, és azért kellett erről ennyit beszélni, hogy egyféle valamilyen elfogultsági vagy sandasági felvetéseket még időben tisztázzunk, hogy miért nem áll módomban az, hogy folyó ügyeket tudjak leellenőrizni. Egyetlenegy kivételt tudnak mondani, és szerintem az az egy ésszerű is volt, de nagyon nehéz, a metróberuházás. Az az ország legnagyobb beruházása volt, ott valóban menet közben, már '11-ben egy jelentést adtunk ki, indokolt is volt egyébként, és azt nem is fejezték be; de más beruházást ellenőrizni menet közben vagy más pénzköltést szinte technikailag lehetetlen. Elárulom, akkor is elég sok külső szakértőt kellett alkalmazni, hogy igazából meg tudjuk ítélni. Van ilyen a világon, Kínában például így csinálják. Ott van minden beruházásnál a kínai számvevőszék sapkása, és méri a beton tonnát, a köbmétereket, mindent mér. Én láttam ilyen ellenőrzést. Csak az egy másik rendszer, hogy így mondjam. Nem tudom, hogy az kevésbé korrupt-e, nem tudom, hogy ott hatékonyabb-e a pénzfelhasználás, de az is egy állam, az is egy működés, de az egy másik felfogáson alapul.

Összességében azt szeretném mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a javaslataikat, az észrevételeiket. Külön az ellenőrzöttek, így a kormány felé is jelzem, hogy látjuk a hatalmas erőfeszítést '11-hez és '12-höz képest, hogy az intézkedésekben sokkal több készséget látunk, mint a korábbi években akármikor is, és ezért mertük azt állítani, hogy lényeges, ha úgy tetszik, paradigmaváltás történt a közpénzek felhasználása tekintetében. Törvényileg, magatartásban és ellenőrzési lehetőségben egy sokkal kitágultabb, hatékonyabb, eredményesebb ellenőrzés és közpénzfelhasználás zajlott '12-ben, mint az azt megelőző évek bármelyikében. Ennek a jogszabályi kereteit pedig önök teremtették meg, képviselők. Nagyon szépen köszönöm. Úgy gondolom, hogy ez egy jó közös munka volt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 24 2013.09.17. 29:50  21-53

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően ellenőrizte a Magyarország 2012. évi központi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Értékeltük a törvényjavaslat megbízhatóságát, amihez kapcsolódva elvégeztük a javaslatot megalapozó pénzügyi beszámolók és elszámolások ellenőrzését. Ennek keretében azt is felmértük, hogy az ellenőrzött szervezetek szabályszerűen gazdálkodtak-e a közpénzekkel, valamint a költségvetési törvény végrehajtása törvényesen és szabályszerűen valósult-e meg.

Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés legfőbb ellenőrző szerve, így munkánk kiemelt célja a törvényhozás támogatása. Zárszámadási jelentésünket már tavaly is rövid, tömör, áttekinthető formában készítettük el, és miután a képviselői visszajelzések megerősítőek voltak, így az idén is így tettünk, és kapták ezt meg a törvényi előírásnak megfelelően augusztus 30-án. A használhatóság és a hasznosíthatóság érdekében a korábbi évekkel ellentétben, idén a zárszámadás egészének megbízhatóságáról is nyilatkozunk. Megállapítottuk, hogy a törvényjavaslat megalapozott, az adatok megbízhatóak, a költségvetés végrehajtása jogszerűen történt. Ezt az tette lehetővé, hogy értékeltük a zárszámadás összeállításának folyamatát, valamint ellenőriztük a törvényjavaslatban szereplő adatok helytállóságát és alátámasztottságát.

Komoly előrelépés, hogy több területen is szélesítettük a közpénzek ellenőrzésének hatáskörét, és növeltük az elszámoltathatóságot az előző évhez képest. Kiemelt figyelmet fordítottunk a 432 intézményt és 37 fejezeti kezelésű előirányzatot lefedő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumra, ahol a belügyminiszter esetében tavaly bevált statisztikai mintavételezést alkalmaztuk, és így nyertünk átfogó képet a gazdálkodásról. Kockázatelemzés alapján kiválasztott új intézményeket is bevontunk az ellenőrzésbe. Hét központi intézménynél a zárszámadás keretében elvégeztük a beszámolók minősítését, amelyeknél a kapcsolódó szabályszerűségi ellenőrzések megállapításairól külön jelentésekben adunk majd számot a következő hetekben. Ezzel a helyszíni ellenőrzés lefedte a központi alrendszer bevételi főösszegének 97 százalékát, illetve kiadási főösszegének 91 százalékát, ami azt jelenti, hogy több mint 140 milliárd forinttal megnöveltük az ellenőrzés lefedettségét az előző évihez képest. Megállapításainkat 62 intézménynek küldtük ki véleményezésre és észrevételezésre, ami szintén jól érzékelteti azt, hogy ilyen széles kört lefedő ellenőrzés eredményét tarthatják most kezükben a tisztelt képviselők.

A tavalyi zárszámadási jelentésünk volt az első, amely teljesen az új számvevőszéki törvény keretei között készült. A 2011-ben elfogadott jogszabály egyértelműen véget vetett a következmények nélküli ellenőrzések korszakának, tavalyi jelentésünk megállapításait ezért konkrét intézkedési terveknek, illetve intézkedéseknek kellett követnie. Jelen ellenőrzésünk során ebből adódóan számba vettük, hogy hol és miképp történtek intézkedések az egy évvel ezelőtt tett javaslataink alapján, amelyet utóellenőrzés keretében egyidejűleg végeztünk el.

(10.20)

Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadási jelentés mindenekelőtt a költségvetés végrehajtásának minőségéről, jogszabályoknak való megfelelőségéről szól. Engedjék meg, hogy rövid összefoglalómat is ezzel a kérdéskörrel kezdjem, elsőként az általánosabb érvényű tapasztalatokat, majd pedig a továbbra is fennálló kihívásokat bemutatva.

Mint már említettem, ellenőrzésünk fő eredménye és konklúziója, hogy a 2012. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megalapozott, az abban szerepeltetett adatok megbízhatóak, a költségvetés végrehajtása a jogszabályi előírásoknak megfelelt. Összesen 105 beszámolót és elszámolást ellenőriztünk, ezek közül három esetében adtunk korlátozott minősítést. Mindez a 2011. évre vonatkozó ellenőrzésünk során is 105 beszámolót és elszámolást érintett, akkor öt korlátozott és egy elutasító záradék volt. A különbség bár kicsinek tűnhet, de mégis fontos fejlődésről van szó, amit meg kell becsülni, a megbízható beszámolók ugyanis a felelős közpénzgazdálkodás alapját jelentik. Nem lehet rendbe tenni az ország közpénzügyeit anélkül, hogy ne látnánk tisztán az ország költségvetésével kapcsolatban.

A 2012. évi költségvetés végrehajtása összességében azt mutatja, hogy bár van még tennivaló az elszámolások szabályszerűsége terén, de évről évre tudunk lépéseket tenni a helyes irányba. Ellenőrzésünk során megállapítottuk, hogy a központi előirányzatok teljesítési adatai megbízhatóak, az egyetlen kivételt a Nemzeti Földalappal kapcsolatos bevételek jelentették. Ez utóbbi esetben korlátozott minősítést adtunk az elszámolásokra, mivel a szerződések adatait és nyilvántartásait a jogelőd szervezetek nem tartották naprakészen, a szerződéses adatokban és a nyilvántartásokban a változásokat nem vezették át, így azok megbízhatósága nem volt megfelelő.

A részletesen ellenőrzött fejezet: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kiadásait és bevételeit megbízhatónak találtuk. Külön minősítettük az alapok beszámolóit is; az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíj-biztosítási Alap konszolidált beszámolóját, valamint az elkülönített állami pénzalapok beszámolóit elfogadó véleménnyel láttuk el. Az Egészségbiztosítási Alap esetében találtunk kisebb hiányosságokat, szabálytalanságokat. Ezek egyike volt, hogy elmaradt a nemzetközi elszámolásokból adódó külföldi követelések értékelése és leltározása, valamint az ellátások megtérítésével összefüggő számlakibocsátás.

Államháztartási szinten kis összegről, mintegy ötmilliárd forintról van szó, mégis engedjék meg, hogy kiemeljem ezt a tételt. Azért állnék meg egy pillanatra, mert itt jól látható, hogy egy kisebb szabálytalanságnak is önmagán túlmutató jelentősége lehet, ez az ötmilliárd forint ugyanis a magyar kórházakban kezelt külföldi betegek ki nem fizetett és be nem hajtott számláinak végösszege. Egy olyan helyzetben, amikor az egészségügy több tízmilliárd forintnyi szállítói tartozás alatt nyög, akkor igenis fokozottan figyelni kell arra, hogy ne halmozódhasson fel úgy ötmilliárd forintnyi külföldi kinnlevőség, hogy arról még csak leltár és elszámolás sem készül, az államnak mindent meg kell tennie jogos bevételeinek biztosítására.

Az állami kiadások esetében is fokozott gondosságra van szükség. Itt kell szóvá tennem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél talált hiányosságokat is. Azt vizsgáltuk meg, hogy az uniós források igénybevételére kialakított pályázati rendszer biztosította-e, hogy támogatásban csak a törvény szerinti átláthatóságnak megfelelő szervezetek részesülhetnek. Megállapítottuk, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az átláthatóság érvényesítése érdekében nem alakított ki megfelelő kontrollokat, belső eljárásrendje 2012 októberéig nem írta elő a tulajdonosi adatok adatbázisokkal, közhiteles nyilvántartásokkal való összevetését. Az NFÜ ellenőrzés nélkül elfogadta a pályázó cégek, szervezetek nyilatkozatait, azaz tételesen nem ellenőrizte, hogy milyen hátterű társaságok jelentkeznek be Magyarország uniós pénzeire. Ez a szabályozási hiányosság és lyuk azért jelent komoly problémát, mert így intézményesen semmi sem garantálja, hogy ne külföldi államkasszákban és magánszámlákon landoljanak azok a fejlesztési pénzek, amelyek hazánknak járnak, és amelyekre égetően szüksége van a magyar gazdaságnak, a magyar polgároknak.

Az ilyen gyakorlat minden körülmények között hibás, de jelenleg Magyarország nem is engedhet meg magának ilyen hibát, ilyen mulasztást. Örömteli, hogy az NFÜ jelentésünk nyilvánosságra hozatala után rögtön jelezte, hogy a számvevőszéki elvárásoknak megfelelően már intézkedett is a vonatkozó eljárásrend módosítására.

Az ellenőrzésbe bevont minden költségvetési szervnél és fejezeti kezelésű előirányzatnál elvégeztük a belső kontrollrendszerek kiépítettségének és működésének minősítését is; ezt már a múlt évben is elvégeztük. Ezen ellenőrzéseinknek azért van kiemelt szerepe, mivel a korrupcióellenes harc szempontjából meghatározó, azt valljuk ugyanis, hogy megfelelően felépített védvonalak jelenthetik az egyetlen valódi garanciát a visszaélésekkel szemben. Örömteli ezért, hogy az ellenőrzött intézmények 85 százaléka jól teljesített, részben vagy egészben megfelelő minősítést kapott.

A nem megfelelő kategóriába jellemzően az ellenőrzésbe frissen bekerült új intézmények kerültek. Számukra lehetőséget biztosítottunk a helyszíni ellenőrzés utáni javításra. Az intézmények éltek a lehetőséggel, és kijavították, illetve vállalták, hogy kijavítják a belső kontrollrendszerek hibáit. Az ennek alapján módosított értékelés szerint jelentősen emelkedett a megfelelő és részben megfelelő minősítések együttes aránya, így az Állami Számvevőszék ellenőrzése közvetlenül is hozzá tudott járulni a jó kormányzás megerősítéséhez. Egyelőre úgy látjuk, hogy évről évre meg is kell tenni ezen védvonalak állapotának ellenőrzését.

Ki kell emelnem, hogy tapasztalataink szerint nemcsak ezekben az esetekben, hanem az ellenőrzött intézmények teljes körére jellemző volt az együttműködés a helyszíni ellenőrzés során feltárt hibák kijavításával kapcsolatban. Ennek jegyében a megállapításaink alapján öt intézmény és egy fejezeti kezelésű előirányzat beszámolóját még az ellenőrzés vége előtt kijavították, és ezzel nőtt mind a megbízható beszámolók száma, mind pedig a zárszámadási törvényjavaslat megbízhatósága.

Rendszerszintű kockázatot jelentő, évek óta fennálló és jelenleg sem megoldott probléma ugyanakkor, hogy a törvényjavaslat összeállítása során alkalmazott kontrollok a Nemzetgazdasági Minisztériumnál szabályozási szinten nem jelennek meg, így nem számon kérhetőek. A Nemzetgazdasági Minisztérium és az adatszolgáltatók közötti adategyeztetések nem automatizáltak, illetve nem teljesen zárt a törvényjavaslat összeállításához alkalmazott informatikai rendszer sem.

Tisztelt Ház! A költségvetési törvény teljesíthetőségének egyik pillére a hatékony, gyors és eredményes adóbeszedés. Ebben kiemelt szerep hárul a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra, így a hivatal idei ellenőrzéseinknek egyik kiemelt alanya volt. Megállapítottuk, hogy a NAV informatikai működési szabályozottsága javult, a szabálytalanságból eredő kockázatok csökkentek. Történtek részintézkedések az egységes folyószámlarendszer kialakítása érdekében, de ezek ütemezett folytatása továbbra is szükséges, és ma is folyamatban van. Álláspontunk szerint az egységes folyószámlarendszer kialakítása és működtetése pozitívan befolyásolná a járulék- és adóbeszedés hatékonyságát és eredményességét, és ezáltal jótékony hatást fejthet ki az államháztartás egészére nézve is.

A NAV által kezelt összes hátralékállomány 2012-ben 2142,7 milliárd forintot tett ki, ennek egyharmada volt csak a működő adózók hátraléka. Ez sajnálatos módon azt jelenti, hogy a hátralékállomány kétharmadának behajtására gyakorlatilag nagyon alacsony az esély, miközben a működő alanyok hátraléka egy év alatt 16,1 százalékkal nőtt, 744,9 milliárd forintra. Megállapítottuk, hogy a NAV nem tett intézkedést az adóvégrehajtás megindítására 261,8 milliárd forint működő adózói hátralék esetében - a hivatal indoklása szerint kapacitáshiány miatt. Ez az összeg 53,7 milliárd forinttal haladta meg a 2011-es adatot. A beszedési intézkedéssel nem érintett adózók esetében egy hátralékos adózóra átlagosan 72 ezer forint hátralék jutott, azaz viszonylag nagy számú adózóról van szó.

(10.30)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A zárszámadási ellenőrzés keretében a beszámolók minősítésén túl az Állami Számvevőszék áttekintette az adott év költségvetésének végrehajtási folyamatát is. A központi alrendszer 2012. évi bruttó adósságállománya pénzforgalmi szemléletben a bruttó nemzeti jövedelem 73,3 százaléka volt, ami 1,8 százalékponttal alacsonyabb az előző évinél. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az államadósság az alaptörvényben és a stabilitási törvényben előírtaknak megfelelően csökkent. A kormányzati szektor EU-módszertan alapján számított adóssága javult, a GDP 79,2 százaléka volt, szemben a 2011-es év 81,4 százalékával.

Az ország pénzügyi kitettségét mérsékli, hogy a forint erősödése és a devizaadósság döntően hazai devizában történt megújítása miatt nőtt a forintadósság részaránya, ami immár a teljes állomány csaknem 60 százaléka. Ez azért fontos, mert a nemzetközi pénzügyi környezet továbbra is kockázatokat rejt magában, így minden olyan fejlemény üdvözlendő, amely növeli a hazai források szerepét, és ezáltal csökkenti hazánk külföldi kiszolgáltatottságát. A mostanihoz hasonló volatilis gazdasági környezetben a költségvetési fegyelem alapja a megfelelő tartalékolási politika. Ebből a szempontból sikeres évnek tekinthető a tavalyi, hiszen a tartalékot csupán 55 százalékban, azaz 200 milliárd forint összegben használta fel a kormányzat, a 170 milliárdos Országvédelmi Alap és a 98 milliárdos kamatkockázati tartalék felhasználására nem került sor.

Az államháztartás központi alrendszerének 2012. évi pénzforgalmi hiánya 598,6 milliárd forint lett, ami egyharmada a 2011. évinek. Az uniós módszertan alapján számított deficit a GDP 1,9 százaléka volt, ami kisebb mind a konvergenciaprogramban kitűzött, mind pedig az Európai Unió által meghatározott deficitcélnál. Javult tehát a költségvetés egyenlege, és a 2012-ben hozott intézkedések lehetővé tették az államháztartás stabil pozíciójának megteremtését, illetve megalapozták a 2013. évi kiindulási feltételeket is. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy 2012-ben a költségvetési hiány szempontjából egyfajta túlbiztosított állapot jött létre, ami hatással van a növekedésre, valamint a költségvetési szervek immár több mint 90 milliárd forintos tartozásállományára is.

Tavaly, ha nem is alapjaiban, de érezhetően átalakult a magyar adószerkezet. A fogyasztáshoz kapcsolt adók összes adóbevételhez viszonyított aránya 3,4 százalékponttal, mintegy 57 százalékra nőtt, ugyanakkor a gazdálkodó szervezetek befizetési aránya 21 százalékról mintegy 18 százalékra csökkent. A lakossági személyi jövedelemadók pedig azonos arányt képviselnek, mint a megelőző évben. Mindez azt mutatja, hogy a fogyasztás irányába tolódott el a magyar adószerkezet, valamint a tények alapján biztosan nem nőtt, hanem csökkent a vállalati szektor adóterhelése, illetve a költségvetés adóbevételi oldalán belüli arány, még a különadók kivetése ellenére is. Az adó- és adó jellegű bevételek teljesítése összességében 355,4 milliárd forinttal, azaz 5,2 százalékkal maradt el az előirányzattól. Az elmaradás elsődleges oka a makrogazdasági környezet vártnál rosszabb alakulása volt. A pénzügyi szervezetek különadójánál ugyanakkor a devizahitelesek megsegítése, a végtörlesztés lehetővé tétele, a járadékadónál pedig az online fogadásokról szóló törvényjavaslat elfogadásának csúszása is szerepet játszott a kisebb bevételben. A személyi jövedelemadóból származó bevételeket a makrogazdasági hatások mellett a tervezetthez képest az is csökkentette, hogy a vártnál nagyobb volt az igénybe vett adókedvezmények összege.

Makrogazdasági és fenntarthatósági szempontból is kedvező, hogy az államháztartási rendszer alapjainak egyenlegei összességében többletet mutattak 2012-ben. A Nyugdíj-biztosítási Alap nem várt hiánya elsősorban a kiegészítő nyugdíjemelésre és a 40 év után nyugdíjba vonuló nők tervezettet lényegesen meghaladó létszámára vezethető vissza. Az Egészségbiztosítási Alap tervezettnél magasabb hiánya döntően a gyógyító-megelőző ellátások kiadásainak növekedéséből adódott. A mintegy 380 milliárd forint kiadást lefedő elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlege ugyanakkor 130 milliárd forint többletet mutatott. Ez zömében a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak volt köszönhető, ahol a bevételek jelentősen túlteljesültek, részint a szakképzési hozzájárulás kedvezményeinek megszüntetése, részint a járulékalapot megillető bevételek növekedése miatt.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Magyarország olyan lesz, amilyenné a mai fejlesztések teszik. Az Állami Számvevőszék ezért kiemelt figyelmet fordít a közösségi beruházások döntő részét finanszírozó európai uniós források felhasználására. A 2012-es zárszámadás keretében ellenőriztük a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget mint intézményt és mint az európai uniós források elosztását koordináló szervezetet is. Ezen belül kiemelt, közérdeklődésre számot tartó területen végzett ellenőrzéseink egyikeként értékeltük a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázati elbírálási gyakorlatának átláthatóságát. Az európai uniós források elosztásához két, jelenleg folyamatban lévő ellenőrzésünk is kapcsolódik, mégpedig az európai támogatásokat auditáló főigazgatóság és az úgynevezett ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. gazdálkodásának ellenőrzése, ami a következő hetekben fog szintén megjelenni.

A tavalyi zárszámadási jelentésünk egyik hangsúlyos megállapítása volt, hogy szükség van az európai uniós források igénybevételének gyorsítására. A kormány nem maradt adós az intézkedésekkel, amelyeknek köszönhetően 2012 végéig, december 31-ig a rendelkezésre álló mintegy 8200 milliárd forint összegű keret 77 százalékát kötötték le támogatási szerződéssel. A teljesített kifizetések aránya ezen időpontig a 2011-es 28 százalékról 2012 végére 40,7 százalékra emelkedett, ami komoly előrelépés. Az egyértelmű eredmények ellenére ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az operatív programok egyharmadánál további intézkedések hiányában továbbra is fennáll a forrásvesztés kockázata. Az uniós források már említett jelentősége miatt kiemelten fontos, hogy az Európai Bizottság és a kormány friss megállapodása révén újraindulhatnak a Brüsszel által korábban kifogásolt operatív programok és a gazdaság növekedéséhez elengedhetetlen jogos kifizetések. Az Állami Számvevőszék elnökeként éppen ezért kiemelt jelentőségűnek értékelem, hogy sikerült pontot tenni a vita végére, és a magyar gazdaság újra hozzá tud jutni ezekhez a forrásokhoz.

Ellenőrzésünk alapján összességében megállapíthatjuk, hogy a 2012-es költségvetési folyamatok fenntarthatóak voltak és kedvezőbben alakultak, mint a megelőző években. Ezt mutatja a hiány jelentős csökkenése, a 2004 óta nem látott kedvező elsődleges költségvetési egyenleg, a kevesebb zárolás, a megfontoltabb tartalékolás, a gazdálkodás tervszerűségének, illetve a beszámolók és az elszámolások megbízhatóságának javulása. A gazdálkodás szabályszerűségének javulására utal, hogy a Széll Kálmán-terv 14 vonatkozó intézkedéséből 12 teljesült, 2 teljesülése pedig folyamatban volt az ellenőrzés folyamán. Más módszertannal ugyan, de ugyanezt állapította meg az Európai Unió is, amikor júniusban megszüntette a Magyarországgal szemben 2004 óta folyó túlzottdeficit-eljárást. Az Állami Számvevőszék ellenőrzése tehát közvetve alátámasztotta, hogy Magyarország idén júniusban, a tavalyi auditált adatok alapján is, megalapozottan került ki az Európai Unió túlzottdeficit-eljárásának büntetése alól.

Tisztelt Ház! Az új számvevőszéki törvény értelmében minden jelentésünket intézkedések követik, amiket utóellenőrzés keretében értékelünk is.

(10.40)

Jelen ellenőrzésünk során megállapítottuk, hogy a tavalyi zárszámadási jelentésben megfogalmazott hat átfogó javaslatunkból három teljes mértékben, három pedig részben megvalósult, illetve megvalósulása a helyszíni ellenőrzés lezárásakor folyamatban volt. Ez jelentős előrelépést jelent a korábbi évekhez képest, amikor javaslataink nagy részének nem volt intézkedésekben tetten érhető következménye. Mindez jól példázza, hogy az új alaptörvény elfogadása óta megváltozott törvényi környezet hatékonyan és eredményesen képes támogatni a magyar közpénzügyi helyzet javulását.

Fontos eredmény, hogy a tartalékok felhasználásával összefüggő javaslatunk miatt módosították az államháztartási törvényt, így a rendkívüli kormányzati intézkedésre szolgáló tartalékokat az év közben megfogalmazott kormányzati döntések finanszírozására lehet fordítani. Az eljárási illetékek szabályozási rendszerének felülvizsgálata megtörtént, a magánszemélyek fizetési kedvezményre vonatkozó kérelmeire illetékmentességet vezettek be, a gazdálkodók esetében pedig az illeték mértékét megemelték. A NAV végrehajtotta az adatvagyonának és informatikai alkalmazásainak biztonsági besorolását, illetve felülvizsgálta és módosította a behajthatatlanná nyilvánításhoz kapcsolódó belső szabályozásokat.

A 2011-es zárszámadáshoz kapcsolódóan utóellenőrzést végeztünk a belső kontrollrendszerek szabályszerűségéről, ami az intézmények működésének szabályosságát és az adatok megbízhatóságát is növeli. E jelentésünkben megfogalmazott javaslataink egyelőre csak részben hasznosultak. A belső ellenőrzés erősítésére születtek intézkedések, de az eljárási rendek tartalmi és formai egységesítését biztosító részletes szabályozás még nem épült be teljeskörűen az államháztartás működési szabályrendszereibe.

Elvégeztük a fejezeti kezelésű előirányzatok tervezéséről szóló, a költségvetéshez kapcsolódó másik jelentésünk utóellenőrzését is. A fejezeti kezelésű előirányzatok feladatalapú tervezése még szintén várat magára, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ebben az esetben a határidő 2013. december 31. Célunk, hogy idei jelentésünk is a társadalom, az adófizetők számára hasznossá váljon. Megállapításainkkal és javaslatainkkal az alaptörvény és a számvevőszéki törvény előírásainak és szellemiségének megfelelően hozzá szeretnénk járulni a jól irányított állam kiépítéséhez és a jó kormányzás megerősítéséhez. Ezt figyelembe véve idei zárszámadási jelentésünkben strukturált, átfogó javaslatokat fogalmaztunk meg a NAV elnökének, a nemzetgazdasági, valamint a vidékfejlesztési miniszternek és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Zárszámadási jelentésünk azt bizonyítja, hogy Magyarország 2012-ben kézben tudta tartani költségvetését, mégpedig fenntartható módon. A magyar gazdaságpolitika mozgástere ugyan nőtt, de az Állami Számvevőszék elnökeként újra hangsúlyozom, hogy minden közpénzfelhasználónak annyi pénzből kell gazdálkodnia, amennyi rendelkezésére áll, amennyit önök a törvények keretében biztosítanak. A közpénzt meg kell becsülni, a közpénzfelhasználóktól pedig hatékony felhasználást, valamint eredményességet kell elvárni. Jó kiindulópont, hogy a 2012-es év egyértelműen megmutatta, Magyarország képes a korlátokat figyelembe véve gazdálkodni. Kulcskérdés tehát a jelenlegi egyensúlyi helyzet megtartása, az utóbbi évek eredményeinek megbecsülése, ami lehetőséget teremt arra, hogy bővülő mozgásterünket a gazdasági növekedés beindulására használhassuk fel, hosszú távon ugyanis ez a fenntarthatóság alapvető pillére.

Az Állami Számvevőszékről szóló törvény szerint az Állami Számvevőszék ellenőrzéseinek elsősorban arra kell irányulnia, hogy javuljon az állam működési minősége. Zárszámadási jelentésünkkel ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló parlamenti vitában az előző év gazdálkodása felelősen lezárható legyen. Bízom benne, hogy a 2012-es zárszámadás parlamenti vitájában eredményesen tudják használni jelentésünket, amit az önök felelősségteljes munkájának támogatása érdekében a fennálló törvényi keretek között nyújtottunk be a tisztelt Háznak.

Zárásként engedjék meg, hogy újra felhívjam a figyelmüket egy alapvetően fontos továbblépési lehetőségre és egy feladatra, mégpedig az eredményszemléletű államszámviteli rendre való áttérés jelentőségére, ez ugyanis tovább javítaná a közpénzzel és a közvagyonnal kapcsolatos átláthatóságot és elszámoltathatóságot, ami a közbizalom növelésével tovább segítené a jobb közpénzügyi gazdálkodást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
305 234 2013.09.24. 8:57  145-299

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A zárszámadási törvényjavaslat vitájában több képviselő is szóvá tette, hogy az Állami Számvevőszék 2012. évi központi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentése nem elemzi és értékeli a számok mögött meghúzódó gazdasági, költségvetési folyamatokat.

Tisztán jogi szempontból ez a kritika teljesen alaptalan, hiszen a számvevőszéki ellenőrzés célja egyrészt a törvényjavaslatot megalapozó pénzügyi beszámolók, elszámolások megbízhatóságának, másrészt a költségvetés végrehajtása szabályszerűségének megállapítása volt. Ugyanakkor megértem azt az igényt, hogy az országgyűlési képviselők a számsorok mögé szeretnének belátni. Ennek az elvárásnak a teljesítése azonban nem a Számvevőszék ellenőrzési, hanem tanácsadói feladatkörébe tartozik. Az Országgyűlés éppen a múlt évben bővítette ki, tehát önök, az Állami Számvevőszék tanácsadó jogkörét, amikor az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításával egyértelművé tették, hogy a Számvevőszék feladatköréhez kapcsolódón nemcsak jelentéseket, hanem elemzéseket, tanulmányokat is készíthet. Sőt, a törvény kifejezetten az Állami Számvevőszék feladatává tette, hogy az Állami Számvevőszék elnökének a Költségvetési Tanács tagjaként ellátott feladatait elemzésekkel segítse.

Az Országgyűlés döntésének megfelelően az Állami Számvevőszék 2012-ben és '13-ban is elemzést készített a Költségvetési Tanács részére a féléves költségvetési folyamatokról és a költségvetési törvényjavaslat tervezetének megalapozottságáról. A tavalyihoz hasonlóan az idén is elemzéssel segíti és segítette a Költségvetési Tanácsot, többek között az államadósság-szabály érvényesüléséről szóló döntések meghozatalában. E döntés jobb megalapozása érdekében az Állami Számvevőszék ellenőrzései fókuszába állította azokat a területeket, amelyekben a veszteségek vagy az eladósodás közvetlenül hozzájárul az államadósság növeléséhez. Például az önök által is ismert és olvasott területi, települési önkormányzatokat és a többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok széles körének ellenőrzését említhetem meg.

Ebbe a sorba illeszkedik az év elején közreadott tanulmányunk, amelyben a monetáris politika költségvetési kockázataira hívtuk fel a figyelmet. Teljesen indokoltnak tartom ezért azt az igényt, hogy a Számvevőszék egy teljes év költségvetési folyamatairól is készítsen elemzést e tekintetben; olyannyira indokoltnak, hogy egy ilyen tartalmú tanulmány elkészült, azt a mai napon tudtam nyilvánosságra hozni az Állami Számvevőszék honlapján. Ez az igény egyébként már nyáron, júliusban megfogalmazódott a Számvevőszék vezetésében, és ennek készítési folyamatában most kerültünk abba a helyzetbe, hogy ennek a nyilvánosságra hozása is lehetséges. Ez tulajdonképpen kísérleti jellegű, hiszen korábban egész évre nem készítettünk ilyen elemzést. De, mint ahogy mondtam, a múlt év novembere óta ezek a feladatok újraértelmezést kaptak, és ezért ugyan nem a zárszámadás hagyományos számvevőszéki elnöki expozéjában és anyagaként, de válaszként is erre az igényre - amely nemcsak ebben a vitában, hanem már korábban mint szándék is megfogalmazódott a képviselőktől -, hogy igen, értjük, nem tudtuk még pontosan, hogy ezt az elemző munkát hogy kell ellátnunk, de az első kísérleti műve elkészült, és talán ehhez hátteret ad önök számára is a jövőt tekintve.

(16.50)

Ezért szívesen veszünk minden visszajelzést arra, hogy milyen tartalmú és terjedelmű tanulmány lenne az, amit talán az országgyűlési képviselők a zárszámadási vita során leginkább hasznosítani tudnak, és amennyiben ez lehetséges, a következőkben ezt figyelembe vennénk.

Azt tervezzük ugyanis, hogy hasonló elemzést, mint minden évben, elkészítünk, időben kapcsolódva a zárszámadási ellenőrzési folyamathoz. Nem szeretnénk azonban, ha az Állami Számvevőszék ellenőrzési és tanácsadói funkciója keveredne, ezért elemzésünket a Költségvetési Tanács részére tervezzük benyújtani minden év nyarán, és a Tanács ülését követően terveznénk nyilvánosságra is hozni, következésképpen az a képviselőket is segíti majd a zárszámadás augusztus 31-én benyújtott számsorainak, adatainak értelmezésében. Az elmondottakból kitűnik, hogy az Állami Számvevőszék elemzi a mögöttünk hagyott év költségvetési folyamatait és az előttünk lévő év költségvetési kockázatait is, nem mint számvevőszéki audit, ellenőrző funkció, hanem mint a Költségvetési Tanács munkáját támogató, szintén a törvényben megfogalmazott számvevőszéki feladat.

Meggyőződésem, hogy a Számvevőszéknek a rövid távon jelentkező kockázatok mellett a hosszabb távú fejlődést jelentő befolyásoló kockázatokkal is foglalkoznia kell. Ebben erősít meg, hogy a holland, a finn, és több más, haladó gondolkodású számvevőszék is napirendjére vette az úgynevezett makrokockázatok elemzését, és stratégiáját ezek figyelembevételével alakítja ki. Az ő tapasztalataikat is szeretnénk megismerni majd azon a nemzetközi konferencián, amelyet az Állami Számvevőszék október 9-én rendez, és amelyre meghívja az országgyűlési frakciók képviselőit is, hogy e folyamatba betekintést közvetlenül is kaphassanak.

Az alaptörvényben rögzített hosszú távú feladat az államadósság szintjének folyamatos mérséklése a nemzeti jövedelem 50 százalékos szintjéig. Számítások szerint ez évtizedes feladat, még akkor is, ha a gazdasági növekedés felgyorsul, és a magas növekedési ütem tartósan fennmarad. Ezért nagyon fontos, hogy ezt az alkotmányos célt egy olyan államadósság-szabály segítse, amely úgy ösztönöz a GDP-arányos államadósság mérséklésére, hogy közben nem fékezi magának a nemzeti jövedelemnek, a GDP-nek a növelését. Ezért elemzést készítettünk a Költségvetési Tanács részére az államadósság-szabály alkalmazásának elvi és gyakorlati problémáiról is. Abban bízom, hogy a tanulmánynak a Tanács általi megtárgyalását követően - ami még várhatóan a következő néhány hétben megtörténik - számos olyan javaslatot tudunk majd tenni az Országgyűlés részére, amelyek elfogadása esetén az államadósság csökkentésének követelményét harmonikusabban lehet majd teljesíteni. A tanulmány megismerését szintén a későbbi vitákhoz kapcsolódóan is háttérként szánjuk az önök hasznos munkájának támogatására.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. A továbbiakban a vitához kapcsolódóan bármilyen kérdésben, amelyet az elmúlt időszakban is föltettek, fölajánljuk, hogy a szakmai háttér tisztázására, a konzultációra állunk rendelkezésre. Úgy gondolom, nem itt, a parlamenti vitában szeretnék részt venni a további kérdések reagálásában, hanem módot adunk arra - mint ahogy a számvevőszéki és költségvetési bizottsági ülésen is elhangzott részemről -, hogy a további szakmai részletkérdésekre, az ellenőrzés technikai részleteire vonatkozóan, ha megengedik, külön hátteret biztosítanánk az egyeztetésére. Nem a mai vitában vennék részt és alakítanám ennek a vitának a formáját, hiszen ez, úgy gondolom, túlmutat a számvevőszéki elnöki funkción, ezen bejelentésem viszont reményeim szerint segíti az önök munkáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
319 158 2013.10.30. 13:58  151-161

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladata, hogy tapasztalataival támogassa a jó kormányzást, valamint az Országgyűlés törvényalkotó munkáját. Az elsődleges ellenőrzési tevékenységünk mellett ezért előtérbe kerül a tanácsadó-véleményalkotó funkciónk. Célunk, hogy átláthatóbbá és eredményesebbé tegyük a közpénzek felhasználását, és hozzájáruljunk a közszolgáltatásokat biztosító intézmények és rendszerek hatékonyabb működéshez, az ellenőrzéseink, elemzéseink olyan pozitív változásokat indítsanak el, amelyek jobbá teszik az állampolgárok mindennapi életét.

Felszólalásomat az indokolja, hogy jelenleg is zajlik a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításának parlamenti vitája. Az új alaptörvény jelentősen megerősítette a versenyjogi szabályozást is. Az egészséges és fejlődőképes nemzetgazdaság szempontjából kiemelt terület ez, hiszen a piaci verseny szabályozása, a versenykörülmények átláthatósága és a versenykultúra alapvetően befolyásolja a gazdasági szereplők piaci lehetőségeit, valamint hatnak a fogyasztók, az emberek mindennapi életére. A verseny jogi környezete és minősége ugyanis befolyással van a foglalkoztatásra, a fogyasztók védelmére, az árak alakulására, valamint az inflációra is. Elég csak például az energia- és hírközlési árak alakulására vagy például a mobilszolgáltatási szerződésekre gondolni.

A parlamenti vitával párhuzamosan végzi az Állami Számvevőszék a Gazdasági Versenyhivatal működésének és gazdálkodásának elmúlt öt évet felölelő szabályszerűségi ellenőrzését. Ez egy új stratégiai területünkhöz, az ellenőrzők ellenőrzéséhez kapcsolódik. Olyan intézményeket veszünk ekkor górcső alá, amelyek maguk is végeznek ellenőrzési, felügyeleti tevékenységet. Munkánk eredményei ezáltal hatványozottan jelentkeznek, hiszen a számvevőszéki ellenőrzésekkel az ellenőrzéseket végző intézményeket, magukat az ellenőrzőket tesszük hatékonyabbá. A Gazdasági Versenyhivatal mellett ehhez a körhöz tartozik például a Magyar Államkincstár, illetve az európai uniós támogatásokat auditáló főigazgatóság tevékenysége szabályszerűségének most folyó ellenőrzése. Ezeket a jelentéseket is nyilvánosságra hozzuk még a következő hónapokban.

A Gazdasági Versenyhivatal ellenőrzéséhez kapcsolódik egy, a hivatal tevékenységét bemutató és sajátos szempontok alapján értékelő tanulmány, amelyet éppen a mai napon tárgyalt meg és fogadott el az Állami Számvevőszék elnöki értekezlete, így erről elsőként most önöknek beszélhetek. A holnapi napon nyilvánosságra kerülő tanulmány a hivatal elnökének az Országgyűlés számára készített éves beszámolóin alapul, a 2002 és 2011 közötti évek működését öleli fel, hiszen ezek a jelentések jelentek meg eddig. Mivel a hivatal 2012. évi tevékenységéről szóló országgyűlési beszámoló még nem került nyilvánosságra, így nyilván erre nem is tudok kitérni.

Az Országgyűlés 2012-ben módosította az Állami Számvevőszékről szóló törvényt. A törvénybe iktatott új bekezdés szerint az Állami Számvevőszék feladatkörében elemzést és tanulmányt is készít. A hivatal tevékenységét bemutató tanulmány e felhatalmazáson alapszik. Ugyanakkor a tanulmány egy tervezett tanulmánysorozat első elemének is tekinthető. Ez is indokolja felszólalásomat. Azt tervezzük ugyanis, hogy azoknak a szervezeteknek a számvevőszéki ellenőrzése esetén, amelyek működésükről az Országgyűlésnek beszámolnak, az ellenőrzéssel párhuzamosan tanulmányt is fogunk készíteni. E tanulmányok célja, hogy az Országgyűlés részére készített beszámolók, egyéb nyilvános anyagok és az ellenőrzés során kapott dokumentumok alapján az Állami Számvevőszék a már említett tanácsadó tevékenységének részeként egy átfogó képet is adjon az adott szervezet tevékenységéről az Országgyűlés részére. Annak a megítélésén túl ugyanis, hogy egy szervezet a közpénzeket szabályosan használja-e fel, lényeges és a törvényben megfogalmazott cél, hogy a közpénzek révén milyen tevékenységet milyen eredményességgel és hatékonysággal folytatott, mennyire célszerűen használta fel a közpénzt.

A továbbiakban az ellenőrzés és a tanulmány készítése során szerzett tapasztalatok alapján mutatok rá néhány, a jelenlegi törvénymódosítással kapcsolatos fontos összefüggésre. A hivatalnak a verseny védelme érdekében folytatott tevékenysége, ahogy elhangzott már, a versenytörvény alapján három pillérre épül. A versenyfelügyeleti munkája során érvényesíti a magyar versenytörvény és az uniós versenyjog szabályait. Másrészt a versenypártolás keretében a rendelkezésre álló eszközökkel igyekszik a verseny érdekében befolyásolni az állami döntéseket; illetve a verseny társadalmi elfogadottsága érdekében a versenypolitikai ismeretek terjesztésével. Harmadrészt, a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai közélet fejlesztésével hozzájárul a versenykultúra fejlesztéséhez hazánkban.

A Gazdasági Versenyhivatal jelenleg is zajló ellenőrzése mindhárom tevékenységi kör szabályszerűségének értékelésére kiterjed, teljeskörűen szem előtt tartva a Versenyhivatal függetlenségét. Ezt a jelentést a következő hetekben fogja Versenyhivatal megkapni, a törvény szerinti 15 napos reagálási lehetőséggel együtt. A tanulmányunk pedig, amely, mint jeleztem, holnap kerül nyilvánosságra, a fent említettek közül két tevékenységpillért elemez behatóbban, a versenypártolást és a versenykultúra fejlesztését. A hivatal legfőbb versenypártolási tevékenysége a versenyt érintő jogszabályok, ritkábban ágazati politikák, koncepciók tervezetének előzetes versenypolitikai szempontú véleményezése.

Az általunk vizsgált időszakban a 2003-2004-es években volt a hivatalnak a legtöbb tervezetvéleményezési feladata, ekkor évente több mint 200 előterjesztésre került írásban észrevétel. Az időszak végére ezek száma jelentősen csökkent, 2008-ban 60, 2009-ben már csak 48, 2010-ben már csak 33, 2011-ben, egy kicsit megnövekedve, 68 előterjesztést véleményezett a hivatal. A hivatal tevékenységét jellemző számszerű mutatók visszaesése a versenyfelügyeleti tevékenység esetében is megfigyelhető. Például a hivatal által lezárt hatósági eljárások száma 2002-ben még 171 volt, 2005-ben 199, 2011-ben pedig már csak 102. Eközben a hivatal ügyintézése során gyakran nem tudta tartani a belső szabályzataiban saját maga által meghatározott határidőket.

(13.50)

Mindezek alapján támogatandónak tartok minden olyan törvénymódosítást, amely az eljárások egyszerűsítését, illetve a hivatal humán erőforrásainak megerősítését, és egyidejűleg teljesítménykövetelmények meghatározását szolgálja.

A versenytörvény előírja, hogy azon jogszabálytervezeteket, amelyek a hivatal feladatkörét érintik, az előterjesztőknek kötelezően meg kell küldeniük a hivatal elnökének. Ezzel szemben 2009-ben és '10-ben egyaránt 77, 2011-ben pedig 110 olyan elfogadott jogszabályról tett említést a hivatal éves beszámolójában, amely bár véleménye szerint érintette a verseny kérdéskörét, nem került részére előzetes megküldésre. Erre az eljárásrendi problémára szükségesnek tartom felhívni az Országgyűlés figyelmét.

A versenypolitika állami döntésekben való érvényre juttatásának más eszközei is a hivatal rendelkezésére állnak. Ha valamely egyedi ügy körülményei szabályozási hiányosságra vagy más szerv eljárásában orvosolható jogsértő helyzetre utalnak, a hivatal az illetékes szervhez úgynevezett szignalizációval fordulhat, azaz felhívhatja a figyelmét az észlelt sérelmes helyzetre. A vizsgált időszakban a hivatal többször élt ez utóbbi eszközzel a helyi önkormányzatok szabályozási kompetenciájába tartozó területeken és hívott fel a vonatkozó helyi rendeletek versenynek jobban megfelelő módosítására.

Ilyen ügyek voltak - a beszámoló alapján mondom -: a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a temetkezési vállalkozások esetében; a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos hiányosságok a taxitarifák kapcsán, vagy harmadrészt például a hulladékszállítással kapcsolatos közbeszerzési ügyek.

2002 és 2006 között a hivatal versenykultúra-fejlesztő munkájának célját abban látta, hogy tájékoztatást adjon a hazai versenyjog és versenypolitika elméleti és gyakorlati kérdéseiről. 2007-től a hivatal céljának tekintette a fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztését és terjesztését is. A versenykultúra és a fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztése egyaránt magában foglalja a versennyel, a versenypolitikával és versenyjoggal kapcsolatos általános tájékozottság növelését, a tudatos fogyasztói döntéshozatal elősegítését, valamint a versenyhez való általános viszonyulás javítását, illetve a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai közélet támogatását.

A hivatal a versenykultúra fejlesztését változatos eszközökkel folytatta, ugyanakkor nem tervszerűen, nem előre meghatározott célok mentén és nem mindig szabályosan. A rendelkezésre álló összeg is hullámzó volt, valamint a forrásfelhasználás hatékonyságát nem vizsgálták.

A versenykultúra-fejlesztési tevékenység eredményességéről átfogó értékeléssel a hivatal nem rendelkezik, legalábbis 2011 végéig nem rendelkezett. Bár készültek független szervezetek közreműködésével közvélemény-kutatások, a versenykultúrát támogató rendszer teljes körű felülvizsgálatára, értékelésére és szükség szerinti átalakítására lenne szükség, továbbá egy monitoringrendszer létrehozására, amely folyamatosan figyelemmel kíséri a versenykultúra-fejlesztési tevékenység eredményességét és hatékonyságát az erre költött közpénzek felhasználása tekintetében.

Álláspontunk szerint a versenytörvény módosítása során e követelmény törvényi előírásának lehetőségét is célszerű lenne mérlegelni. A versenypártolás és versenykultúra-fejlesztés pillérekhez tartozó tevékenységek összességét tekintve úgy véljük, hogy az egyes, külön-külön megvalósított intézkedések - ideértve a versenyfelügyeleti intézkedéseket is - nem alkottak egységes rendszert, ezért nem minden esetben érték el a kívánt hatást.

Például a versenypártolással intenzíven érintett területek közül csak nagyon kevés esetben kerül sor ágazati vizsgálatra. Ezért elemzésünk alapján is üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat új paragrafussal, a 43/C. § beiktatásával megteremti annak lehetőségét, hogy a hivatal nyilvános információk, valamint önkéntes válaszadáson alapuló adatgyűjtés útján piaci elemzést végezzen a törvényben meghatározott feladatai hatékonyabb és eredményesebb ellátása érdekében.

Ez az új eszköz lehetővé teszi egyes piacok működésének jobb megismerését, és jól egészíti ki az ágazati vizsgálat indításának hagyományos eszközét. Ez utóbbi alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy az adott ágazathoz tartozó valamely piacon a verseny torzul vagy a verseny korlátozódik.

Tisztelt Országgyűlés! Remélem, hogy a felszólalásomban megfogalmazottak nemcsak hasznosítható javaslatokat, szempontokat vetettek fel a versenytörvény módosításához, hanem azt is alátámasztották, hogy az Országgyűlés jól döntött akkor, amikor az Állami Számvevőszéket a feladatköréhez kapcsolódó tanulmányok elkészítésére is felhatalmazta, mivel elemzései révén a Számvevőszék hasznos tanácsokkal is szolgálhat a Országgyűlés részére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
334 96 2013.12.09. 2:11  93-100

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is köszönöm a bizalmát, hogy egy ilyen súlyos esetben is a Számvevőszék elnökéhez bizalommal fordult e kérdés felvetése kapcsán.

Az Állami Számvevőszék mint az Országgyűlés legfőbb pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, a demokratikus intézményrendszer független alapintézménye. Az ÁSZ egy hivatal, nem pedig nyomozó hatóság. A közpénzügyi rendszert érintő ellenőrzéseit nyilvános ellenőrzési terv alapján végzi. És mint ahogy korábban is, félévente, előre meghirdetett módon a jelentésnek, az ellenőrzési tervnek a megjelentetését megtettük az év végén, decemberben, illetve a nyár elején júniusban. Így azt tudom bejelenteni, hogy igen, karácsony előtt nyilvánosságra hozom azt a korábbi gyakorlatnak is megfelelő '14 évi I. félévi ellenőrzési tervet, ami tartalmazni fogja, hogy az ÁSZ milyen módon ellenőrzi jövőre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tevékenységét, és az ellenőrzési tervet elsőként önöknek, az Országgyűlésnek nyújtjuk be, majd azt követően a széles közvéleményt is tájékoztatni fogom.

Egyébként a témához kapcsolódóan fontos, hogy megvizsgáltuk, hogy az elmúlt tíz évben 23 ellenőrzés érintette a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, amelynek során működését és adóbeszedési és egyéb beszedési tevékenységét is vizsgáltuk. Legutóbb a 2012. évre vonatkozó ellenőrzést, amely - ez év augusztus 30-án hoztuk nyilvánosságra - az önök számára is ismert.

A konkrét kérdésre pedig, hogy kaptam-e ezzel kapcsolatban felkérést, igen, egyénileg egy országgyűlési képviselő megkeresését, kezdeményezését kaptam meg írásban, amit a törvénynek megfelelően jelzésként kezelünk, és kockázatkezelési rendszerünkben elemezve figyelembe vesszük, hasznosítjuk azt, mint minden hasonló, egyébként évente több száz, hasonló tartalmú jelzés esetén is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
334 100 2013.12.09. 1:19  93-100

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szeretném jelezni, hogy mint minden magyar államigazgatásban dolgozó közalkalmazott és köztisztviselő esetében, így a számvevőknek is feladata, ha és amennyiben bűncselekményre utaló jelet találnak, akkor rögtön a megfelelő nyomozó hatósági szervezetekhez fordulni. Ezt megvizsgáltam az elmúlt három évben a Számvevőszék ilyen ellenőrzése kapcsán, hogy felmerült-e - egyébként ennél szélesebb volt a területe, mint amit az előbb a képviselő úr mondott, hiszen csak az elmúlt három évben is messze több mint évente kettő átlagos ellenőrzés esett -, de itt kell hangsúlyoznom, hogy az ellenőrzés során a számvevőink, az ellenőreink nem találtak bűncselekményre utaló jelet a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, ennek megfelelően nem volt indokolt, hogy ilyen eljárást folytassunk. Minden egyéb gyanú esetében pedig ellenőrzés alapján teszünk feljelentést, azt viszont ebben a kérdésben majd a következő évi ellenőrzésnél tudjuk figyelembe venni, ekkor tudunk ebben a kérdésben eljárni.

Az ellenőrzéseinkhez pedig bőséges időtartamra van szükség, hiszen megfelelő, szakszerű véleményre számít nyilvánvalóan a Számvevőszék tekintetében a képviselő.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)