Készült: 2024.03.28.21:43:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

272. ülésnap (2005.11.28.),  395-423. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 1:32:52


Felszólalások:   387-395   395-423   423-452      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mivel további képviselőtársaim nem jelezték felszólalási szándékukat, megkérdezem Hankó Faragó Miklós államtitkár urat, hogy kíván-e most válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Államtitkár úr jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátására és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása.

Az előterjesztést H/18067. számon, a bizottságok ajánlását pedig H/18067/1-12. számokon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalása következik, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kocsis Róbert képviselő úrnak, Fidesz.

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én az idő előrehaladott voltára tekintettel csak kifejezetten a turizmusra vonatkozó dolgokkal szeretnék foglalkozni, amelyek az országos területfejlesztési koncepciót érintik. (Dr. Baráth Etele: Elnök úr, az a következő napirendi pont!)

Ha megengednék, sajátos módszer szerint haladnék, ahogy az anyag tárgyalja, oldalanként közölném az észrevételeimet…

ELNÖK: Elnézést kérek, képviselő úr, miniszter úr jelzi, megvallom, nekem is észre kellett volna vennem, hogy most az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló… (Kocsis Róbert: Elnézést, szóbotlás volt! - Dr. Baráth Etele: De nincsen turizmus!) Képviselő úr, ehhez az előterjesztéshez, tehát ehhez az európai tárgyú előterjesztéshez kíván felszólalni? Parancsoljon!

(0.00)

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt gondolom, az országos fejlesztési koncepciónak és a területfejlesztési koncepciónak - hiszen a két dolog végül is valahol rokon és összefügg -  a II. Európa-tervnek, valamint a II. nemzeti fejlesztési tervnek is összhangban kellene lenniük egymással, az alkotmánnyal és az egyes ágazati stratégiákkal, valamint egyidejűleg biztosítani kellene a különböző európai hálózatokhoz történő csatlakozást is.

Megemlítem, hogy például a 2050-ig kitekintő országos fejlesztési koncepcióban és az új, 2020-ig készülő OTK-ban az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkra történő általános hivatkozás mellett nemzetgazdasági érdekből alapvető stratégiai célként nem szerepel még említésként sem a következők közül egy sem. Azért megemlítem azokat, amelyek szerintem hiányoznak ebből a tervezetből: az egységes európai belvízi hajózó útrendszer. Nem szerepel az EuroVelo európai kerékpáros vándorút hálózathoz való csatlakozás. Az európai zöld út hálózathoz vagy akár a Rockenbauer Pál dél-dunántúli kék túra és az alföldi kék túra útvonalhoz történő csatlakozás, illetve az ezek szükségességére történő utalás.

Az infrastruktúrát, a közlekedést, az energiatermelést érintő részek változatlanul nem hangsúlyozzák eléggé a környezetbarát közlekedési módok és a kombinált közlekedés, a megújuló energiahasznosítás EU által előírt és a magyar kormány által vállalt jelentős, körülbelül négyszeres fejlesztése keretében a vízi energia hasznosításának lehetőségét és szükségességét.

Az integrált és komplex fejlesztési koncepciók, stratégiák és programok miért nem tartalmazzák és hangsúlyozzák például a Rajna-Majna-Duna transzkontinentális nemzetközi vízi út magyarországi szakaszának egész évben korlátozás nélküli hajózhatóságának, a Tisza hajózhatóságának és nemzetközi vízi úttá történő nyilvánításának biztosítását?

A nemzeti turizmusfejlesztési stratégia, amelyet a kormány a közelmúltban hagyott jóvá az 1100/2005. (X. 7.) számú kormányhatározatával, az országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek között a Duna és a Tisza menti térség kiemelt fejlesztését nem tartalmazza. Változatlanul Budapest-Balaton centrikus, és nincs összhangban az OFK-val és az OTK-val.

A turizmus fogalmának, az 1989. évi hágai nyilatkozat alapján a turizmus multi- és interdiszciplináris ágazatközi, tárcaközi és nemzetközi jellegének, a turizmus fogalmába tartozó tevékenységek rendszerszemléletű áttekintésének hiányában a turizmus tényleges teljesítményének mérése, elismerése, elismertetése megoldatlan, ezért a nemzetgazdaságon belül nem szerepel a prioritások között. Ezzel a szemlélettel függ össze az, hogy az első nemzeti fejlesztési tervben nem sikerült a turizmus fejlesztését önálló turizmus-gyógyturizmus fejlesztési programként szerepeltetni. A kormányzat részéről teljes bizonytalanság volt a turizmus szerepeltetését érintően. Először a GVOP-ban, majd később a ROP-ban szerepeltették, a pályázati kiírások köszönő viszonyban sem voltak az Országgyűlés által elfogadott OTK-ban nevesített prioritásokkal, túl általános megfogalmazásúak voltak, a finanszírozási és egyéb feltételei a pályázók jelentős körét eleve kizárták a támogatási lehetőségekből.

Az OFK túlságosan általános elvi, a továbbtervezéshez nem hasznosítható megállapítást tartalmaz, amelyet többször megismétel az első és a második részben, illetve az OTK-ban hivatkozásként is. Célszerű lett volna az OFK-t és az OTK-t összefüggéseiben egy előterjesztésbe összevonni, ezáltal lényegesen lerövidíthető lett volna az anyag, és az átfedések, illetve az ellentmondások kiszűrhetők lettek volna. A hatályos alkotmányban a közigazgatás középszintjeként egyértelműen az évszázados hagyományokkal rendelkező “megyeö szerepel, ennek ellenére konzekvensen az OFK-ban csak “ország, régió, kistérségö felsorolás van említve. Sem a megyei, sem a települési önkormányzatok tényleges jogi helyzetével, közismert problémáival, ellentmondásos jogi, pénzügyi szabályozásával, anomáliáival érdemben nem foglalkozik.

A hátralévő időben néhány dolgot részletesebben is megemlítenék, amit hiányolok a koncepcióból.

A 3. oldalon például nem szerepel az állami szerepvállalás pontosítása, konkretizálása, rendszerszemléletű áttekintése, taxatív felsorolása.

Az 5. oldalon a természeti értékek és erőforrások megőrzése mellett azok ésszerű hasznosítása a cél. De kérdezem én: hol van az EU-támogatásokat és a kapcsolódó hazai társfinanszírozást tartalmazó, a II. nemzeti fejlesztési tervvel együtt a tisztán hazai forrásokat is tartalmazó II. Európa-terv? Nem tükröződik az iteráció elve, amely alulról felülre építkezést, fokozatos közelítést jelent.

A 9. oldalon a valódi turizmusstatisztika hiányában a kiindulást jelentő helyzetelemzés is torz képet mutat. A turizmus meg sem jelenik a táblázatokban.

A 10. oldalon a privatizáció reális értékeléséhez érdemes lett volna a külföldi működő tőke fejlesztésekbe történő befektetéseit a külföldi cégeknek a Magyar Nemzeti Bank devizatranszfer-garanciája kapcsán devizában külföldre vitt nyereségével, illetve az ennek alapján számítható egyenlegével összehasonlítani.

A II. nemzeti fejlesztési tervben a tapasztalatokból okulva szükséges egy önálló, a hatodik turizmus-gyógyturizmus fejlesztési program szerepeltetése, illetve a központi megaprogramok között a Duna, illetve a Tisza mente interregionális komplex turizmusát is magában foglaló fejlesztési tengely szerepeltetése, határokon átnyúló kitekintéssel és kapcsolódásokkal.

Az EU támogatási rendszerének, feltételeinek változásai és bizonytalanságai a magyar területi tervezési gyakorlatra negatív hatást gyakorolnak. A II. nemzeti fejlesztési tervtől függetlenül tervezendő a II. nemzeti vidékfejlesztési terv, kapcsolata a II. Európa-tervvel és a II. nemzeti fejlesztési tervvel, a területi lehatárolás és a támogatandó témák elhatárolása bizonytalan, számos átfedés, hiátus tapasztalható.

Úgy látom, lejárt az időm. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Domokos László képviselő úr, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az országos fejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozat és az annak mellékletét képező koncepció kapcsán alapvetően már bizottsági álláspontként is elég sokan elmondták a Fideszből, és alapvetően közös pontja volt az, hogy igazából már általános vitára sem alkalmas.

Nézzük meg ennek a részleteit most olyan szemszögből, mint aki a költségvetési bizottság tagja, olyan szemszögből, hogy bizony a parlamenti képviselőknek a kormányzati munka ellenőrzését el kell végezniük, s olyan képviselőként is, akinek a saját körzetében volt módja 50 ezer választópolgár, illetve lakos, vállalkozók és civil szervezetek véleményével ehhez hozzáállni.

 

(0.10)

 

Azt kell mondani, a legnagyobb problémája az, hogy maga a fejlesztési koncepció nem is koncepció. Csak a nevében hívja annak, hiszen maga a jövőkép, amely egy koncepciótól elvárható, az meghatározatlan, hiányzik a körülírása. Ráadásul egy olyan időkeretet határoz meg 2020-ig, amely irreális, és pont azt, hogy az után mi fog történni, vagy - mondhatnánk azt - addig mi fog történni, amíg elérünk 2020-ig, bizony az elérendő célokat 2010-ig lenne célszerű megfogalmazni, illetve az azt követő részeket, tehát a két időhorizontot szétválasztani, ez nem történik meg.

Ezért joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi fog történni 2010 és ’20 között. Ez azért is fontos, hiszen az európai uniós rendszerben kell elhelyezni a koncepciót, hiszen annak alapvető megvalósítási eszközrendszere eköré fog telepedni, még ha nem is érinti minden elemét, de gyakorlatilag ezt nem kerülheti meg. Ezért az időtávjának mindenképpen 2007-13-hoz kellett volna illeszkednie, hiszen az eszközrendszer egy része is majd ehhez fog determinatív módon hozzákapcsolódni.

Az látszik ki ebből az anyagból, melyet inkább hívhatunk egy ilyen propagandisztikus anyagnak, hogy a kormány egy biankó felhatalmazást kér, amelyet ugyan formálisan koncepciónak nevez, de valójában ennek ez a dokumentum nem felel meg. Hiszen akár mondhatjuk azt, hogy nincs átgondolva a finanszírozása, akár arról az oldalról nézzük, hogy bizony a legalapvetőbb számonkérési és minősítési feltételeknek nem felel meg. Tudniillik egy fejlesztési koncepciótól jogosan elvárható, hogy az Európai Unió közösen elfogadott, számszerű céljait legalább visszahozza. Gondoljunk a lisszaboni célokra, vagy gondoljunk más célokra, akár mennyiségi, számszerű, akár a minőségi, kvalitatív célokra.

Ezek sajnos nem jelennek meg, akár a GDP-re vetített létszám, akár a foglalkoztatás vagy a kutatás-fejlesztés arányában. Hogy konkrétan nevesítsem is: az Európai Unió megfogalmazza, hogy 2010-ig el kell érni a foglalkoztatás 70 százalékát, vagy a kutatás-fejlesztésben a GDP 3 százalékát. Egy bátor kormányzat legalább az Európai Unió célkitűzéseit kitűzi maga elé. Mi ez a bátortalanság? Joggal vetették fel ezt azok a szakértők is, akik ezt az anyagot áttekintették. Ezért joggal gondolom azt, hogy itt is el kell hangozzék.

A másik nagy problémája és hiányossága ennek a dokumentumnak, hogy alapvetően felsorolásként jelenik meg, messze nem a céloknak egy konzisztens rendszerét fogalmazza meg. Például, hogy csak egy példát emeljek ki: az életszínvonal és az életminőség körülírására nem tartalmazza a vásárlóerőhöz kapcsolódó fogalmat és az ahhoz kapcsolódó összefüggéseket.

A viszonyítás alapja meghatározhatatlan, nagyon nehéz összevetni, hogy minél és mennyivel magasabb, tulajdonképpen mit akar megfogalmazni ez a program, ez a dokumentum. Valójában közgazdászként azt kell mondanom, hogy nincs mögötte egy makromodell, egy modellezhetőség. Mozaikokból és felsorolásokból áll össze, de valójában nincs egy egység, amelynek egymást erősítő elemeiként építkezhet, és amelynek egymást erősítő, úgynevezett szinergikus hatásai megjelennek.

Ezáltal alapvetően a hatás vizsgálhatósága is megkérdőjelezhető, amely pedig európai uniós alapelv, hogy minden intézkedéshez kapcsolódóan ennek a társadalmi, gazdasági, környezeti és más hatásait vizsgálja. Azáltal, hogy gyakorlatilag nincs számszerűsítve benne semmi és nincs összehangolva, azt kell mondani, ez valójában inkább nevezhető egy propagandaanyagnak, mint egy olyan átgondolt, gazdasági modellháttérrel is átgondolt és összerendezett anyagnak, amely célrendszerében, hierarchiájában meghatároz egy elképzelt jövőképet, a mai helyzetet és a kettő között vezető utat, amit egy stratégián keresztül kíván megfogalmazni.

Ezért igazából ma nem vezethető le, nem fogalmazható meg egy tényleges stratégiai terv felépítése ebből a koncepcióból. Ezért nagyon nehéz is vitatkozni azzal, hogy most mi lenne a helyes út. Hiszen annyiféle teret rajzol meg, amellyel nem igazából teremti meg az érdemi vita lehetőségét, talán ezzel is magyarázható, hogy viszonylag kevesen szóltak érdemileg az egész anyaghoz, hanem inkább egy-egy mondatot, egy-egy területet, egy-egy elemet fogalmaztak meg.

Azt gondolom, amikor a parlamentben Magyarország jövőbeli, hosszú távú fejlesztési koncepciójának az általános vitája van, joggal elvárható, hogy egy olyan jövőképből induljon ki, amelyből, visszavezetve a mai helyzethez, megmutatja, hogyan lehet oda eljutni. Ezzel szemben igazából leír gondokat - elég kritikus gondokat is, mondhatnánk -, utána pedig azt állapítja meg, hogy ettől el kell majd térni, jó irányba. Igen, ez a minimum, ami elvárható egy ilyen programtól, de milyen irányban, milyen összefüggésekben, milyen mérhető időszakaszokhoz és mérhető teljesítményadatokhoz van kötve; az alapvető mérhetőségi feltételt sem biztosítja.

Joggal vetődik fel az, hogy igaz lehet-e az az állítás, az a kiindulópont, hogy az ország versenyképessége megegyezik a vállalatok és a gazdaság versenyképességével. Azt gondolom, itt van az a legkritikusabb pont, amely - mi azt állítjuk, azt állítom - tévedés. Aki ma azt állítja, hogy a gazdasági versenyképességgel függ össze az ország versenyképessége, annak egyszerűen mondhatom, hogy ez féligazság, amely egyenlő egy egész hazugsággal. Ezért sokkal inkább fontos lenne egy pontosabb megfogalmazás, amely számon kérhetővé és meghatározhatóvá teszi a célokat, eszközöket, és ezáltal természetesen az eredményt is. Joggal várhatnánk el, hogy a társadalomnak, amelyben, ha a számok nyelvére lefordítjuk, ma már tudjuk, az Európai Unió nyelvén a lakosság 70 százaléka a szegény kategóriába tartozik, márpedig hogy ebből egy ilyen fejlesztési terv ki tudja mozdítani, joggal elvárható, hogy ehhez egy jól körülhatárolt célrendszert, és ahhoz kapcsolódó modellt állít fel.

Ha megnézzük, hogy mit mond a versenyről, akkor azért jó lenne tisztázni, hogy tulajdonképpen Magyarországnak kik is a versenytársai. Mihez képest kíván versenyezni a magyar nemzetgazdaság, illetve egyáltalán a magyar társadalom egésze, az ország? Ez nem igazából fogalmazódik meg, így aztán nehéz is a versenytársakhoz viszonyított fejlődését mérni. Lehet, hogy ez volt a cél, nem tartom helyesnek. Ezért azt gondolom, hogy a jelenlegi előnytelen helyzetből elmozdulni akarás nem egyenlő a jövőképpel, amit ez a koncepció fogalmaz meg, hanem bizony ehhez a társadalom számára egy világosan megfogalmazott, és követhető jövőképnek kell megjelennie.

Példaként szeretnék a 2020-as időkeretről még egy gondolatot elmondani. Nem tudom, az informatika területén 2020-ra mit akar ez a program megfogalmazni, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az informatikában nincs 15 éves tervezés, legjobb esetben is ötéves tervezés lehetséges. Ha a szektoroknál tartunk, még egy fontos dolgot emelnék ki, hogy bizony teljesen hiányzik a szolgáltatóipar és az Európai Unió belső piaca az Unió fő céljainak a rendszeréből, márpedig ezen belül kell Magyarországnak a fejlesztési politikáját elhelyezni.

Ezért továbbra sem tartom alkalmasnak ezt az anyagot, főleg elfogadásra nem. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következi Kocsis Róbert képviselő úr, Fidesz.

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Ha megengedik, befejezném még az előző gondolataimat, az országos fejlesztéspolitikai koncepció második felében van még néhány dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet.

A környezetbarát közlekedési módok, a kombinált közlekedés preferálása például teljes egészében kimaradt az anyagból, de mondhatnám a Duna és a Tisza mente fejlesztése kapcsán a tiszai információs és segélyhívó rendszer komplex megépítését és a Duna-völgyi riasztórendszer kialakítását.

(0.20)

De talán sokkal fontosabb a termálvízkészletek kérdése, hiszen ezek korlátosan rendelkezésre álló készletek, ezért a prioritást a gyógytermálturizmus céljaira történő hasznosításnak kellene adni, az energetikai igényeket inkább az ugyancsak megújuló vízenergia komplex hasznosítására kellene fordítani. A kikötőhálózat fejlesztését nem szabad leszűkíteni néhány, csak az árufuvarozás céljait szolgáló dunai és az egyetlen tiszai országos közforgalmú kikötőre.

A jelenlegi és jövőbeni várható tendenciák alapján ki kell terjeszteni a személy- és sporthajó-, valamint a csónakkikötő-hálózat rendszerszemléletű fejlesztésének támogatására, a hídépítési programmal és a folyókkal párhuzamos úthálózat fejlesztésével együtt a koncepciót. És végül a közigazgatás tervezett korszerűsítése keretében a turizmus helyét, szerepét tényleges jelentőségének megfelelően az ágazatközi, tárcaközi és nemzetközi jelleg, és az időközben önálló életet élő különböző turizmuságazatok létjogosultságának elismerésével kell megtalálni. Szükséges a turizmus fejlesztésében mindenkor érintett és érdekelt miniszterek turizmus- és infrastruktúrájának fejlesztésével összefüggő feladatainak, illetve a tárcaközi területi regionális koordináció intézményrendszerének - az Országos Idegenforgalmi Tanács visszaállításával, a RIB-ek és a megyei önkormányzatok megerősítésével - egyértelmű jogi szabályozása.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Nógrádi László képviselő úr. (Közbeszólások: Nógrádi Zoltán.) Igen, valóban, a problémára rá is jöttünk, hogy miért van itt rosszul... Megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mai napon Kuncze Gábor úr az egyik felszólalásában azt mondta, hogy a politikai idiotizmus odáig juthat a magyar parlamentben, hogy hamarosan törvényt alkotunk arról, hogy a krumplileves az legyen krumplileves. Nos, tisztelt képviselőtársaim, most országgyűlési határozatot készülünk hozni arról, hogy a krumplileves az legyen krumplileves, hiszen az országos fejlesztéspolitikai koncepció olyan evidenciákat tartalmaz, aminek meghatározása, körülírása, főleg húszéves, bocsánat, 15 éves távlatban nem igényel különösebb kreativizmust és különösebb átlátást sem, egyszerűen össze kellett hozni egy műfajában is meghatározatlan, tartalmában és szerkezetében sem koherens anyagban mindazokat a vágyálmokat, amelyeket valaha megfogalmazhat egy ország társadalma és gazdasága magának.

Mi sem bizonyítja jobban az anyag általánosságát és vitathatatlanságát, mint az, hogy itt a parlamenti patkóban is nehéz eldönteni, hogy most vajon a képviselők az országos fejlesztéspolitikai koncepcióhoz vagy az országos területfejlesztési koncepcióhoz szólnak hozzá. Teljesen összekeverhető, mindkettő oly általános, hogy külön nem lehet vonni a kettőt egymástól. Véleményem szerint, hogyha valaki e késő órákban arra vállalkozna, hogy kívülállóként próbálná megkülönböztetni a két tényszerű anyagot, az sem tudná megkülönböztetni, hogy éppen most miről vitázik a tisztelt Ház, vagy miről próbáljuk egymást meggyőzni.

Pedig hát fantasztikus perspektíva áll az ország előtt, mint ahogy azt Baráth Etele miniszter úr az általános vita elején, a miniszteri expozéban jelezte, és ez a fantasztikus perspektíva megért volna egy olyan anyagot, amely kifejezésre juttatja mindazt az eszközrendszert és lehetőségrendszert, amely az ország előtt áll. Mint ahogy jeleztem, az anyaghoz mélységében hozzászólni nem lehet, vitatni nem lehet, nagyon nehéz bármiféle konkrétumában megragadni. Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka fogalmazott úgy, hogy annyira általános, és annyira gyenge az anyag, hogy ezt még módosító javaslatokkal sem lehet jobbá tenni. Műfaja sincs igazán, és ennek megfelelően nem is tudjuk mihez viszonyítani az anyag szerkezetét, tartalmát, koncepciózus jellegét, hiszen maga a miniszter úr jelezte, olvasom, idézem: “Azt a koncepciót tárgyaljuk, amely nem európai uniós előírás, nincsenek rá normák, ez a saját akaratunk, a saját kormányunk szándéka, hogy elemezzük azt, hogy Magyarországon mi történik, milyen folyamatok vannak, és ebből milyen kivezető utak találhatók.ö

Nos hát, a folyamatok elemzésével sok esetben egyet lehet érteni, a kivezető utak sajnos továbbra is ugyanolyan homályosak maradtak, mint ahogy eddig, az eddigi kormányzati tevékenység kapcsán. Pedig az ellenzéki szakértők komolyan vették az elmúlt másfél évet, amikor igyekeztünk a kormány által önmagának meghatározott határidőket is figyelembe véve nyomon követni azt a rendkívül bonyolult, sok-sok kacskaringóval, tévúttal, visszafordulással és homályos útvesztővel tarkított tervezési módszertant, amit a Nemzeti Fejlesztési Hivatal önmagának meghatározott, és ezáltal belevezette magát és az országot is egy bonyolult tervezési folyamatba. Megpróbáltunk azon kevés szakértői tárgyalások alkalmával ebből a bonyolult útvesztőből kikeveredni kérdéseinkkel, sajnos nem sikerült.

2004. október 8-án írott levelünkben, amelyet Hahn Tamás úr számára küldtünk - sajnos teljesen fölöslegesen, mert választ nem kaptunk -  akkor azt kértük, hogy határozzák meg számunkra, hogy hol lesz a szakértői és a politikai egyeztetések határvonala. 2005. május 2-án Baráth Etele miniszter úrnak írt levelünkben, amelyre megint nem kaptunk választ, a 2004. október 8-án elküldött észrevételeinkre kértünk ismételten véleményt, és valamiféle kisegítő anyagot, amely mentén meg tudjuk ítélni, hogy hol tart a tervezés. Szaló Péter úrnak írott levelünkben 2005. június 30-án arra próbáltunk választ kapni, hogy a 8+1 cél sok, és hogy a prioritások meghatározása politikai kérdés, politikai egyeztetést igényel. 2005 októberében pedig azt jeleztük az utolsó, egyben negyedik szakértői egyeztetésen, hogy továbbra is hangsúlyozzuk a politikai egyeztetésnek a szükségességét, és azt, hogy a jelenlegi anyag egyéves huzavona után sem ért el olyan helyzetet és állapotot, amiben bármiféle mérhető és számon kérhető eredményt tudna fölmutatni.

Nos, az eredmény egy olyan anyag lett, amelyről joggal állíthatjuk, és ezt az általános vitában is elmondtuk, hogy bármely ország fejlesztéspolitikai koncepciója lehetne, bármely közép-európai ország, bármely európai ország, de bármely afrikai vagy dél-amerikai ország is kitűzhette volna ezeket a célokat maga elé, és pontosan ráismerhetett volna, vagy maga elé tárhatta volna azokat az illuzionista elképzeléseket, amelyeket ez az anyag megfogalmaz a konkrét erőforrások és a konkrét cselekvési tervek nélkül. Pedig a felelősség valóban komoly, hiszen a következő 15 esztendő lehetőségeiről szól, és azokról a kérdésekről, azokról az erőforrásokról, amelyeket használhatunk, kihasználhatunk, jól használhatunk, és versenytársainkkal szemben, amelyek a valóságban léteznek, előnyre tehetünk szert, hiszen ez jelentheti a következő időszakban az ország fölzárkózását gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt.

Megérdemeltünk volna tehát egy valódi nemzeti fejlesztési tervet, ahogy az korábban beharangozásra került, megérdemelt volna az Országgyűlés is egy valódi nemzeti fejlesztési tervet, egy olyan dokumentumot, akár a nemzeti stratégiai referenciakeretet, amelynek pontosan meghatározott a műfaja, pontosan meghatározott a tartalma, meghatározott a belső szerkezete, és meghatározottak mindazok a körülmények, amelyek mentén ezt értékelni lehet.

Az a véleményünk továbbra is, hogy ez alapján az általános anyag alapján megfoghatatlanságában, értékelhetetlenségében, ellenőrizhetetlenségében a kormány nem kaphat fölhatalmazást az Országgyűléstől arra, hogy lefolytassa e koncepció alapján azokat a tárgyalásokat, amelyek a következő időszak európai uniós forrásainak fölhasználását jelentik. Nem kaphatja meg a kormány a fölhatalmazást erre a tárgyalásra, mert azoknak az alapelveknek sem felel meg, amelyeket a kormány, bár határozati javaslatában rögzít, és az Európai Unió valóban előír, de ez az anyag nem képes arra, hogy ezeket a kritériumokat teljesítse. Ez nem egy fenntartható, nem egy átlátható, nem a partnerség elvén nyugvó, nem mérhető, nem programozható és nem is decentralizálható szöveggyűjtemény.

Továbbra is az az összefoglaló vélemény ezzel kapcsolatosan (Dr. Géczi József Alajos: Valami jót is mondjál már!), meghallgatom képviselő urat majd, hogyha szólásra emelkedik, köszönöm szépen, hogy végighallgat; továbbra is azt kell hogy elmondjuk, egy olyan szóvár, amely könnyen összeomolhat, és a működőképességét, végrehajthatóságát, legfőképpen az ország jövőképét illetően azokat a prioritásait nem lehet benne megfogni, amire valamennyi gazdasági és társadalmi szereplő vár.

(0.30)

Hiszen felelős és cselekvő kormányzáshoz olyan dokumentumra van szükség, amely a felelősséget, a nyomonkövethetőséget biztosítja, és a cselekvésnek pedig pontos időintervallumot, pontos eszközrendszert ad, nem pedig homályos, tovatűnő vagy távolban metsző horizontokat ad, amely soha semmiféle eszközrendszerrel nem párosítható, nem kezelhetőek azok az időintervallumok és azok az ellenőrzési pontok, amelyek mentén ennek a hatékonysága értelmezhető lenne.

Éppen ezért egyetértve a korábban megszólaló képviselőtársainkkal, továbbra is azt hangoztatjuk, hogy az anyag önmagában általános vitára sem alkalmas, de leginkább azt kell hangoztatnunk, hogy az ország jelenlegi helyzetéhez, az ország törekvéseihez, a benne működő magyar gazdaság és társadalom szereplőinek jövőbe vetett hitéhez nem méltó az anyag. Ezzel egy kicsit szégyent vallottunk, és kár, hogy ezzel a véleménnyel kell az ország következő 15 éves jövőjét meghatározó alapdokumentumot illetnünk az ország Háza és az ország nyilvánossága előtt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Sági József képviselő úr, Fidesz.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Mindenekelőtt egy szubjektív megjegyzéssel kezdeném. Felháborítónak tartom, hogy egy ilyen fontos, nagy súlyúnak gondolt anyagot a hajnali órákban kell hogy tárgyaljon a parlament. Még akkor is így van ez, ha az általános vita folytatásáról van szó. Emlékszik mindenki még a plakátra, annak idején MSZP-plakátra: Magyarország többet érdemel. Azt hiszem, ezt most is elmondhatjuk: Magyarország ennél többet érdemel.

Ez mottó lehetne erre a koncepcióra is, azt hiszem, hiszen mint elhangzott, nem történt más, mint propagandatermékké silányult egy egyébként nemes célokat szolgáló anyag.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan Nógrádi képviselőtársam elmondta, a két koncepció egymással nagyon sok területen rokon vonásokat mutat, nehéz elválasztani egymástól a kettőt. Én most az országos fejlesztéspolitikai koncepcióhoz szeretnék szólni, de hozzászólásom legvégén a területfejlesztési koncepcióhoz is szeretnék egypár gondolattal csatlakozni.

Számomra, ellenzéki képviselő számára ebben a formájában elfogadhatatlan az anyag. Több sebből vérzik az OFK. Mindenekelőtt azt sérelmezem, hogy nem volt semmiféle egyeztetés velünk, képviselőkkel. Mint kiderült, nemcsak politikai egyeztetés nem volt, de még szakmai is alig-alig volt. Még a végeken is így volt ez. Velünk, egyéni képviselőkkel senki nem egyeztetett. Csupán hírek, híresztelések voltak.

Azt nagyon sajnálom, hogy a következő 15 évre előre lekötünk olyan fejlesztéseket, olyan irányokat, amelyekkel egyébként mi alapvetően nem értünk egyet. Azt is igen sajnálom, hogy a koncepció szövege rendkívül megosztó, és emiatt részben kiérleletlen is. A kiérleletlensége következtében koncepciótlan is, túlságosan általános a szöveg.

Utaltam a bizottsági ülésen már arra - ott Hahn Tamással volt egy kis egyetértésem is e tekintetben, hogy a koncepciótlanság egyik lényege - és itt egy pillanatra a területfejlesztési koncepcióhoz csatlakoznék -  hogy én az anyagban inkább látom visszaköszönni a ’70-es évek körzetesítésének emlékét, mintsem a sokáig reformértékűnek tekintett Erdei-Bibó-féle közigazgatási javaslatot. Úgy látszik, hogy most eldőlt a vita, a szocialisták eldöntötték a vitát a körzetesítés javára, de erről majd még később ejtek szót egy másik hozzászólásomban.

Hibás az anyag ugyanakkor - és ez nagyon fontos kifogásom -  hogy szerintem a magyarság igazi sorskérdéseire nem ad választ. Három ilyen sorskérdést említenék, amelyet mindenképpen említeni kéne az anyagban, de nem említ. Nem említi, hogy hogyan kellene az Európában páratlanul rossz magyarországi demográfiai mutatókon javítani. Nem ad megoldási alternatívát sem. Még annyit sem próbál adni, amennyit a polgári kormány annak idején elkezdett konkrét cselekvésekben.

A második ilyen problémahalmaz: az anyag nem kezeli az ország mintegy 60 százalékát kitevő vidéki lakosság sorsát sem. Alapvetően az OFK-ban az urbánus szemlélet, azon belül is leginkább a Budapest-központúság jelentkezik. A falusi szemlélet, a rurális szemlélet eltűnik teljesen az anyagban, s ez nagyon nagy hiba.

Végezetül a harmadik ilyen alapvető koncepcionális tévedés az anyagban az, hogy semmiféle említés nincs a határok mentén élő magyarság és az anyaországban élő tömbmagyarság kapcsolatainak fenntartását illetően. Ahogyan Illyés Gyula annak idején megfogalmazta, mint kenyéren a héja, úgy helyezkedik el a magyarság a határaink mentén, hogy közöttük élő kapcsolat legyen, ezt mi annak idején, az elmúlt ciklusban megpróbáltuk. Ez a koncepció ezzel a gyakorlattal teljességgel szakít.

Azonban szombathelyi képviselőként, Szombathely választott országgyűlési képviselőjeként teljes mértékben ellenzem a javaslatnak azt a részét, amit külön pontban fogalmaz meg, ez pedig a fejlesztési pólusok megnevezése és kijelölése. Ez a mi frakciónkban is nagy feszültséget okozott, és nagy vitát váltott ki, de a mi megyénkben, Vas megyében indulatokat is szült. Megértem azt, hogy a kormányzat valamilyen módon politikai döntést kíván ebben hozni. De kérem, fogadják el azt, hogy a szakértői álláspontok szerint - ezt több ember, több szakértő is alátámaszthatja - a mai magyarországi viszonyok közepette Budapesten kívül talán két nagyváros - nevesítsük: talán Szeged és Debrecen - képes arra, hogy fejlesztési pólusként megnevezzék; valószínűleg még Pécs sem, Miskolc meg Győr aztán végképp nem.

Ehhez képest mi a nyugati határszélen megdöbbenéssel tapasztaltuk azt, hogy fejlesztési pólusként az OFK-ban megnevezték Győrt. Úgy gondoljuk, hogy a Nyugat-Dunántúl olyan adottságokkal rendelkezik, amilyenekkel semelyik más régió. Ebben a tekintetben ez ügyben kérem szépen, hogy engedjék meg, hogy felolvassam egy szombathelyi földrajzprofesszor, geográfusprofesszor véleményét.

A kérdés így hangzik hozzá: “Ön szerint helyes-e versenyképességi pólusként megnevezni egyetlen várost?ö A válasz: “Felesleges, ugyanis Magyarországon a régiók nem közigazgatási egységek. Korábban a területfejlesztési törvény kapcsán már felmerült, hogy ki kell jelölni a régiók központjait, de akkora volt a tiltakozás, hogy ez végül nem valósult meg.ö Majd később azt mondja: “Egyértelmű, hogy Győr mint pólus nem a régió, hanem saját és közvetlen környezete fejlődésére lesz jótékony hatással. Jogos a félelem, hogy a pénzügyi forrásokból koncentráltan kap majd, ahogy eddig is.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van a teremben e kései órán Szombathely város másik országgyűlési képviselője és polgármestere is. Ők is azért vannak itt, mint én, hogy ez ellen fellépjenek. És úgy gondolom, hogy ez ügyben közös az elszántságunk, közös az akaratunk. De az a kérésem, hogy amennyiben ez így van, akkor majd a szavazatokkal ezt tegyék nyilvánvalóvá is akkor, ha majd erről döntenünk kell.

Miben különbözik Nyugat-Dunántúl az ország összes többi régiójától? Ez, úgy látszik, elkerülte az OFK-t megalkotó szakemberek figyelmét is. Először is abban, hogy ez az átlagosnál erősebben rurális, vidékies jellegű térség. Sok a falu, ugyanakkor viszont öt megyei jogú város van. Közöttük városhálózati szemlélet alakul ki, nem egypólusos a fejlesztési irány.

Egyetlen régió az országban, amely nem halmaz elhelyezkedésű vagy kelet-nyugati elhelyezkedésű, hanem észak-déli elhelyezkedésű. Ebben a tekintetben viszont Győr mint a nemzetközi útvonal szempontjából jó helyen fekvő város, periferikus helyen fekszik. El kell mondanunk, hogy ezért sem jó ennek a pólusnak a megnevezése.

És azt is el kell mondjuk, hogy ezt úgy érezzük mi folyamatosan ott Vas megyében, Zala megyében, Sopronban, Csornán élve egyébként, hogy ez a régió folyamatosan kimarad a fejlesztésekből. Úgy érezzük, hogy ebből a szempontból - ebből a szempontból csak, még egyszer mondom - az ország mostohagyermeke. Kérem szépen, én elfogadom azt az elképzelést, amit az OFK-ban olvastam, hogy támogatni kell a fejletlen régiókat, de az nem jó elv, hogy a mozdonyt, amely húzza az országot, lelassítjuk, és a teljesítményét visszavesszük.

Ma még csak fejlesztési pólus, aztán holnap már vagy néhány év múlva már régióközponti elnevezést aggasztunk a neve mellé. Ennek a koncepciónak az elfogadása pillanatnyilag nagyon nagy veszélyt jelent mindannyiunkra nézve, Szombathelyre, Vas megyére, Zala megyére nézve, de még Sopron vármegyére nézve is.

Talleyrand-nal szólva, ennek a koncepciónak az elfogadása most több mint bűn, hiba lenne.

Kérem, ne tegyék!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(0.40)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pap János képviselő úr, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném elöljáróban elmondani, hogy kimondottan a környezet- és természetvédelmi részeket szeretném kiemelni az országos fejlesztéspolitikai koncepcióból, s nyilván ez okozhatta azt a félreértést, amit Szabó képviselőtársam megjegyzett akkor, amikor nem volt rá válaszadási lehetőség, hogy én azt merészeltem mondani, hogy néhány alaphelyzetet nem tisztáz a koncepció, így aztán nehezen érthető az is, hogy mire próbál építeni, és azt gondolom, ilyen szempontból nincs ellentmondásban más képviselőtársam fölszólalásával, aki esetleg a saját területét kidolgozottnak vagy megalapozottnak látja.

Tisztelt Miniszter Úr! A fejlesztéspolitikai koncepció, mint ahogy ezt a bizottsági kisebbségi vélemény során is már megfogalmaztam, illetve elmondtam, túlzottan általános, azonban ez önmagában nem volna nagy baj, hiszen ezzel együtt is lehetne az elkövetkező néhány év, vagy nevezzük úgy, néhány évtized vezérfonala. Ennél nagyobb gond viszont az, hogy néhány probléma gyökerével, a probléma kialakulásával és máig tartó hatásával nem foglalkozik, így nem csoda, ha rossz, megvalósíthatatlan célt fogalmaz meg, vagy nem fogalmaz meg semmit, illetve mást mond, mint amit a ma gyakorlatában éppen aktuálisan követ.

A sok példából engedje meg, hogy kettőt kiemeljek. Az egyik talán a közlekedés. Egyrészt a településeken átvezető forgalom kérdése legalább olyan vagy nagyobb gond, mint maga az autópálya, illetve az autópálya hiánya. De ugyanígy idetartozik az alacsonyabb rendű utak kérdése, és ehhez jön még a vasút és a közút kérdése, illetve azok rivalizálása, amiből mindig a vasút jön ki vesztesen, amire nem lehet egy laza mozdulattal azt a választ adni, hogy a jövőben mindent megoldunk az autópályák építésével. Vagyis a múltbeli hibás döntésekre, a sugaras közlekedésre, a vasút leépítésére, a jelenbeli semmittevésre nem építhető egészséges koncepció, mint ahogy nem is épült.

A másik terület a mezőgazdaság. Önök ebben a koncepcióban - egyébként számomra nagyon kedvezően és nagyon támogatandóan - ökológiai mintaállamról beszélnek, miközben ennek alapját az elmúlt évtizedek hibás szemléletének köszönhetően, a termőtalajt, a növény- és állatfajtákat bezsugorították, ennek következtében a diverzitás mind a három területen jelentősen csökken. Amikor ökológiai mintaállamról beszélünk, akkor kicsit vissza kellene menni a múltba. És valóban, Magyarország valamikor ökológiai mintaállam volt, ennek a helyreállítása, illetve visszahozása nagyon hálás dolog lenne, csak ez éppen nem a mai alapokon képzelhető el. A ma gyakorlata messze áll az Európai Unió elképzeléseitől, gyakorlatától, amit jól mutat, hogy az agrár-környezetvédelem terén sajnálatos módon a lobbik miatt nem tudjuk azt a támogatást megszerezni, amivel a vidékre és a családi gazdaságokra alapozott, ökológiai stabil és fenntartható fejlődésnek megfelelő, azt megalapozó mezőgazdálkodás folytatható. Ezt figyelembe véve nem csoda, hogy a szlogenen kívül mást nem is sikerült megfogalmazni ebben az anyagban. Természetesen ezekről részletesebben a koncepció indoklásában még lehet szót ejteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami magát a határozati javaslatot illeti, megállapítható, hogy már maga a preambulum is aránytévesztő, és rossz alapokra helyezi a tervezetet. A mai helyzetben és sajnálatosan még az elkövetkező évtizedekben is - lásd a két német állam példáját, ami lebegjen előttünk - meglátásom szerint az Európai Uniónak kell segíteni a mi fejlődésünket, és csak ez után tudunk mi segíteni az egész közösségnek. Ez nem zárja ki, hogy egyes területeken már most is tudunk példát mutatni, de leginkább nekünk van szükségünk támogatásra.

Fontos lenne deklarálni, hogy szerepünk a régióban mindig, ma is és a jövőben is fontos. Ha csak a közlekedést nézzük, akkor ez egészen világos és könnyen belátható. Nekünk nemcsak a 15 éves tapasztalatokat kell felhasználni, amelyről elmondható, hogy leginkább az elszalasztott lehetőségek évei, hanem az azt megelőző évtizedekre is, amire pedig az elmondható, hogy a hibás döntések okozta aránytalan, diszharmonikus fejlődés évei. Az agrárország jellegünk tagadása és a lehetőségek adta előnyök elszalasztása sokára lesz behozható.

Amennyiben az ország tényleges helyzetét vesszük figyelembe, és mint alapra erre építünk, akkor a hangsúlyt több helyen és másra kell hogy helyezzük, hogy megfelelően tudjunk fejlődni. A környezet állapotánál célszerű lenne annak hatását az ember egészségi állapotával összevetni, és úgy határozni meg a célokat. Az elért eredményeket is jó volna felvázolni, megismerni azokat, és építeni arra, mondjuk, például a vasút-közút vonatkozásában; vagy a kistelepülések leszakadása vagy fellendülése hogyan történhet meg, például iskolák, óvodák, posta és még sorolhatnám ezeknek a helyzetét; aztán ebből következik-e, hogy néhány évtized múlva mindenki ugyanazon lehetőségekkel rendelkezik, lakjon bárhol is ebben a hazában.

Magában a határozatban és annak is a 2/a pontjában mint első helyen említett fenntartható fejlődés elvének a rögzítéséért örülhet is az ember. Csakhogy egyrészt nem a környezetminőség és a gazdaság között kell összhangot teremteni, hanem a környezet és a gazdaság között, hogy a jövő generációk is azokkal a lehetőségekkel élhessenek, mint mi, vagy jobbal és többel. A fenntartható fejlődés ugyanakkor kimondottan környezeti, ökológiai kategória, nem szerencsés használni minden területre, és főleg nem automatikusan. Ebből az is következik, hogy nem összhangot kell teremteni a gazdaság és környezet között, hanem olyan gazdaságfejlesztés fogadható el és olyan gazdaságfejlesztés követhető, amely kielégíti a fenntartható fejlődés elvét. Nem beszélhetünk ugyanis társadalmi jólétről, amely lealázza a természetet, feléli a meg nem újuló energiaforrásokat, szeméthegyeket épít, és növeli a betegségekben szenvedő embertársaink számát. Ma ez a helyzet, ezt illene rögzíteni, és azt is, hogy ebből hogyan lehet kitörni.

Az is nagy probléma, hogy miközben helyesen megfogalmazza a fenntartható fejlődést és annak prioritásáról beszél, eközben magában az anyagban a szakadatlanul növekvő gazdaságról szól, vagyis a jövő - az anyag számára legalábbis - egyenlő a gazdaság mindenáron való növekedésével. Hogy a fenntarthatóság mennyire álca, az a következőkből kiderül. A 3. pontban ugyanis már azt fogalmazza meg, hogy a fenntartható fejlődés szempontjait is követő ország leszünk, vagyis vannak fontosabb szempontok is. Ennek nyomatékot is ad, amikor a jövedelem és a munkahely megelőzi a tiszta és jó minőségű környezetet. Ha ezt lefordítjuk a közérthetőség nyelvére, akkor ott vagyunk, ahol ma; vagyis a munkalehetőség és a jövedelem kényszere felülírja a környezeti elveket, amit úgy szoktak megfogalmazni, hogy majd védjük a környezetet, ha elég gazdagok leszünk. Csakhogy a világon, ha körülnézünk, éppen a leggazdagabbak nem védik a környezetet, így biztosak lehetünk benne, mert ezt látjuk ma is, hogy a gumigyárak, üveggyárak, veszélyes üzemek számára nyitottak vagyunk, mert kell a munkahely, a megfelelő jövedelem. Eközben a saját adottságainkat és lehetőségeinket nem használjuk ki, miközben az egészségi állapotunk nemhogy javulna, de számítani lehet a lakosság egészségi állapotának romlására.

A 4. pontban már közelíti a fenntartható fejlődés korábban viszonylag jól megfogalmazott elvét a helyére tenni és pontosítani, mármint a mai gyakorlat szerint, a mai helytelen és rossz gyakorlat szerint. Ugyanis itt kimondja, hogy a fenntartható fejlődés esélyét akarja megteremteni az elkövetkező 15 évben, ami tudjuk, nem egyenlő magával a fenntarthatósággal és a fenntartható fejlődéssel. Az utolsó helyre téve a felsorolásban is a mai felfogást igazolja a jövőre nézve. A fejlesztéspolitika átfogó céljainak elérése érdekében kitűzendő stratégiai célok 2020-ig felsorolásában már az utolsó előtti helyre került a fenntarthatóság, de milyen megfogalmazásban?! Egyrészt fenntartható hasznosulást említ, másrészt fenntartható növekedést, ami még csak véletlenül sem egyenlő a fenntartható fejlődéssel, amit maga az indoklás is megfogalmaz, éles különbséget téve a kettő között.

Az i) pontban meghatározott cél nemes, de aki ezt leírta, meggyőződésem, hogy az nincs tisztában a mai magyar valósággal, a kormány mai politikájával és az ebből fakadó mérhetetlen károkkal, amelyek helyreállítása éppen az ellentétes folyamatok miatt nem lehetséges az elkövetkező évtizedekben. Bár lehetséges lenne! Ahhoz már most szögesen ellentétes dolgokat kellene csinálni, arról nem is beszélve, hogy ez sehol, a legfejlettebb szinten sem valósítható meg, és akkor felesleges leírni, mármint azt, tisztelt miniszter úr, hogy mindenki ugyanazon feltételekkel tud bírni, ugyanazok lehetőségekkel élhet ebben az országban. (Dr. Baráth Etele: Alapszolgáltatások. Olvassátok el!) Én azt gondolom, hogy talán az alappal sem, de nagyon szívesen veszem, abszolút nem zavar, nem is azért mondom, örülök annak, ha vitatkozunk, és ha ezt ki tudjuk egymásnak fejteni akár kétpercesekben, akkor én ennek borzasztóan örülök, hogy mire gondolunk, és az alapszolgáltatásba, mondjuk, beletartozik-e az, hogy az általános iskoláját a szülőfalujában tudja elvégezni a diák, mert ha igen, akkor teljes mértékben egyetértünk, amennyiben nem, akkor természetesen ebben nem tudunk egyetérteni.

 

(0.50)

Amikor általánosságokról van szó - ez a 6. pont -  akkor ismét előkerül a fenntarthatóság szempontja, hiszen az általánosság szintjén nem nehéz erről beszélni.

A 7. pontban helyes, pontos és követhető lenne a fenntartható fejlődést szolgáló területfejlesztés meghatározása, ami érthető, hogy mit jelent, míg a fenntartható térségfejlődés nem. A helyi források legjobb kihasználása sem egyenlő a legoptimálisabb kihasználással.

És itt mondtam volna azt, hogy tisztelt Ház, de elnök úr, köszönöm szépen, mert látom, hogy lejárt az időm. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sági József képviselőtársam hozzászólásához kapcsolódnék egy rövid kétpercesben. Az általam egyébként támogatható előterjesztés egyedüli szakmai hibájára hívnám fel én is a figyelmet, ez pedig az úgynevezett fejlesztési pólusok kijelölése körében található meg. Valóban, én úgy gondolom, hogy pontosítani kellene ezeket a dolgokat, hisz nem vette az előterjesztő figyelembe azt, hogy Nyugat-Dunántúl egy olyan sajátos régió, amely négy országgal határos, Szlovákiával, Ausztriával, Szlovéniával, Horvátországgal. Öt megyei jogú város található benne. Nyilvánvalóan szakmailag is lehetetlen egy fejlesztési pólusból, főleg a perifériáról elérni az egész régió fejlesztését. Ezért úgy gondolom, hogy tudnánk pontosítani e tekintetben, akár fejlesztési tengely, akár társpólusrendszerben gondolkodva helyre tudnánk tenni ezt a szakmai hibát, és innentől kezdve támogathatónak találom az előterjesztést.

A magunk részéről Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal egy módosító indítványt is nyújtottunk be e tárgyban, szeretném, ha a tisztelt Országgyűlés támogatását elnyerné.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Endre Sándor képviselő úr, Fidesz.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban azt gondolom én is, hogy méltatlan ez a vita, hiszen hamarosan hajnali egy óra lesz, és még a mai napon az Országgyűlésnek igen komoly döntéseket kell hozni a következő évi költségvetéssel kapcsolatban, és azt hiszem, mind a fejlesztési koncepció, mind a területfejlesztési koncepció annál többet érdemelne, mint hogy itt hajnalban tárgyaljuk ezt meg.

Én a fejlesztési koncepcióval kapcsolatban azt szeretném önöknek elmondani, hogy megkértem egy, a területfejlesztésben egy kistérségben dolgozó területfejlesztési szakembert, aki idestova több mint tíz éve foglalkozik ezzel a területtel, hogy nézze át ezt az anyagot, és nézze meg abból a szempontból, hogy nekünk ott a Kiskunságban, Kiskunfélegyházán, Kiskunmajsán és környékén élő embereknek mit is jelent ez. Nos, idézek a levélből, amit ő nekem írt. Azt mondja: véleményem szerint a koncepció nagyon propagandaízűen, kampányízűen fogalmaz. 4. pontjában például a következő 15 évre megfogalmazott átfogó célok fő szavai az alábbiak: versenyképesség, igazságosság, biztonság. Ezek összecsengenek az MSZP kampányjelszavaival.

Nos, én azt hiszem, ez talán az egyik legfontosabb kritika. Tehát ha itt egy kormánypropagandával vagy egy MSZP által a kampányra, a célegyenesre forduló kampányszöveggel van dolgunk, akkor ennél többre nem is szabad ezt értékelni. Talán ez magyarázza azt, hogy miért ebben a késői időpontban tárgyalja az Országgyűlés. Talán ez magyarázza azt, hogy miért ilyen kevesen vesznek részt ebben a vitában. Ha ennek erre az időpontra időzítése valami szándékosságot jelent, akkor azt gondolom, hogy ez még keserűbb, még komolyabb tanulságokat jelenthet.

Kérem, engedjék meg, hogy az előbb kialakult vitában, ami a bizonyos fejlesztési pólusokra vonatkozott, én is elmondjam a véleményemet, hiszen ez az előterjesztés úgy épül fel, hogy a nagyvárosokra fejlesztési pólus szerepet oszt, és akad egy-két város, amely ezen pólusok társközpontjává válik, és én úgy látom, hogy ebből a rendszerből nagyon fontos városok kimaradnak. Tehát ilyenféleképpen a nagyvárosok mint fejlesztési pólusok nem tisztázottak, sokkal inkább megosztóak mind a politikai, mind a szakmai közvéleményben; hogy csak mást ne mondjak, ott nálunk a Duna-Tisza közén így maradt ki például Baja, amelyik, azt hiszem, nagyon érdekes geográfiai, logisztikai helyzetben van ahhoz, hogy szerepét értékeljük és ne leértékeljük.

Vagy a másik Kecskemét, vagy inkább úgy mondanám, hogy a Lajosmizse-Kecskemét-Kiskunfélegyháza innovációs sziget vagy innovációs tengely, amely az elmúlt időszakban igen komoly beruházási tőkét vonzott oda, és ami a helybeliek, az ott élő emberek számára nagyon fontos, a munkanélküliség bár ott is növekszik, tehát az ott is trend, ott is tendencia, azonban korántsem olyan mértékben, mint a Duna-Tisza köze más területein. Tehát ilyenféleképpen az a hagyományos struktúra, a hálózatba szerveződés és együttműködés talán jobban szolgálná az itt élő emberek életét, talán jobban szolgálná ennek a területnek a fejlesztését, hiszen itt eléggé szép kezdeményezések voltak a clusterek kialakulására, kialakítására. (Domokos László: Biztos így van!) Köszönöm szépen, tehát ez biztos így van.

Az ilyen nagyságrendű települések, azt gondolom - és főleg itt az Alföldön a meglevő településszerkezetet figyelembe véve -  kulcsszerepet kellene, kell hogy játsszanak a fejlesztési kérdésekben.

Azt gondolom, ugyanúgy, ahogy a későbbiekben a területfejlesztési koncepcióval kapcsolatban is elmondható, itt is, hogy egyik javaslat sem tekinti a vidéket fontos tényezőnek. Az a véleményem, hogy a vidéki települések összefogásával és önszerveződésével, az abban rejlő energiákra építve sokkal nagyobb mértékben tudnánk előrejutni a területfejlesztés ügyében. Amennyiben az ebben a javaslatban szereplő felépítés valósul meg, vagyis tehát a Budapest, fejlesztési pólusok, nagyvárosok és a többi, akkor a területfejlesztés esetében bebetonozunk egy központilag felépített és önkényesen kiválasztott hierarchiát, ami, azt gondolom, ellentétes a javaslatban megfogalmazott alapelvvel, mely szerint a területfejlesztési politika során a szubszidiaritás és a decentralizáció betartása kiemelten fontos szempont.

További szempontként szeretném önöknek elmondani, hogy véleményem szerint a fejlesztési koncepció azzal, hogy nem tartalmaz forrásösszetételt, és azt sem tartalmazza, melyik fejlesztési irányzatra mennyi összeget kell biztosítani az érintett időszakban, ilyen módon ez egy ígérethalmaz marad. Éppen most hallhatjuk a sajtóban, hogy a brit miniszterelnök Magyarországra érkezése kapcsán milyen bejelentésre készül a különböző EU-s források elvonása tekintetében, éppen a tíz legutóbb csatlakozott tagállammal kapcsolatban. Azt gondolom, ilyen szempontból nagyon fontos az, hogy fölvessük a forrásösszetételt. Ezt egy koncepcióban valamilyen módon érdemes fölvázolni. Egyébiránt ezt a legkisebb magyarországi önkormányzatnál is megteszik, amikor a következő évi költségvetési koncepciót összeállítják. Tehát én azt gondolom, hogy egy ország fejlesztési koncepciójában is ennek helye van a konkrét lépések megfogalmazása szempontjából.

Végezetül azt hadd mondjam még el, hogy az országos fejlesztési koncepció itt az anyag alapján kitűzi célként, hogy el kell készíteni az uniós források felhasználásához szükséges stratégiai tervet és operatív programokat, valamint intézkedik arról, hogy a stratégiai terv az Unió részéről el legyen fogadva. Ugyanakkor nem foglalkozik azzal, hogy a kormányon belül ki a felelős a koncepció elkészítéséért, kiket és milyen mélységig kívánnak bevonni az előkészítő munkába. Azt gondolom, hogy fontos lenne egyfajta párbeszéd rögzítése a koncepcióban annak érdekében, hogy az ország érdekét a következő 15 évben meghatározó koncepció minél szélesebb és biztosabb alapokon működjön, valóban mindannyiunk érdekét szolgálhassa.

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer, végezetül: összefoglalóan tehát azt gondolom, hogy ez egy propaganda-, kampányízű előterjesztés, kimaradtak nagyon fontos települések, ilyenféleképpen megosztó, nem épít a települések összefogására, önszerveződésére, nem tartalmaz forrásösszetételt, és nem rögzíti a párbeszéd szükségességét. Ezek figyelembevételével én a magam részéről nem támogatom az előterjesztést, nem fogom megszavazni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(1.00)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kránitz László képviselő úr, MSZP.

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök előtt a sajtóból is ismert a nyugat-dunántúli régióban a fejlesztési pólusok kapcsán kialakult vita. E vita kirobbanásának egyik fő oka az, hogy a parlament elé beterjesztésre került országos fejlesztési koncepció az első olyan dokumentum, amely 2007-től 15 évre előre meghatározza és leírja Magyarország és benne a régiók fejlődési tendenciáit.

A határozati javaslat 8. pontja fejlesztési, növekedési pólusokat, azaz városokat nevez meg. A koncepció fejlesztési pólusként Debrecent, Miskolcot, Szegedet, Pécset, valamint Székesfehérvár és Veszprém városokat együtt, és az én lakóhelyemet, Sopront is érintő régióban Győrt jelöli ki. Több alkalommal is erőfeszítést tettek a nyugat-dunántúli régió városainak képviselői arra, hogy a kialakult vitát végül konszenzussal rendezzék.

Elsőként a város polgármesterének meghívására Sopronban került sor egy egyeztetésre. Szerettük volna, ha Sopron a kezdeményezője annak a kompromisszumos együttgondolkodásnak, amely lerakja az alapjait a régió városai számára egy hálózatos együttműködésnek. Mi így tudnánk elképzelni a közös jövőt, hogy a városok ne egymás rovására, hanem egymás mellett, saját adottságaikra alapozva gondolkodjanak és tervezzenek. Természetesen, ami a legfontosabb, kapjanak garanciát a tervezéshez, valamint a városhálózat fejlesztéséhez szükséges beruházások támogatására.

A Nyugat-dunántúli Fejlesztési Tanács legutóbbi ülésén elfogadásra került határozati javaslat többek között azt mondja ki, hogy Győr fejlesztési pólus szerepe mellett a Sopron-Szombathely-Zalaegerszeg-Nagykanizsa városok alkotta városhálózat kerüljön gazdasági, innovációs, közlekedési tengelyként külön meghatározásra. Mi úgy hisszük, hogy a versenyképesség javítása érdekében szükség van a városhálózatok erősítésére, a városok fejlesztésére. A cél, hogy a Nyugat-Dunántúlon megvalósulhasson egy modell, az innováció és a gazdasági fejlesztés modellje az érintett városok és vonzáskörzetük gazdaságának együttműködésével. Ez legyen összhangban a korábban elfogadott fejlesztési elvekkel, elkerülendő a párhuzamos vagy egymást éppen lerontó fejlesztések indítását. Szeretném kiemelni, hogy ezt a határozati javaslatot támogatta szavazatával Sopron megyei jogú város is, természetesen én magam is egyetértek vele.

Tisztelt Ház! Ha az a célunk, hogy a mostaninál erősebben, intenzívebben kooperáló, jól működő városhálózat jöjjön létre, olyan, amelyben a pólusok és a megyei jogú városok mint regionális alközpontok hálózatosan együttműködnek, elérhetjük, hogy a pólusoktól távolabbra eső térségek is dinamikusan fejlődjenek.

Kérem végezetül tisztelt képviselőtársaimat, hogy a nyugat-dunántúli régióból a 8. ponthoz beérkezett módosító indítványokat szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ivanics Ferenc képviselő úr, Fidesz.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! Hölgyeim és Uraim! A fejlesztési központokkal kapcsolatban többen is megszólaltak már a nyugat-dunántúli régióból. Úgy hiszem, hogy nem hiábavaló volt az a munka, ami az elmúlt hat-hét évben ott a Nyugat-Dunántúlon folyt.

Számunkra kimondottan fontos, hogy azok a városok, amelyeket az elmúlt évtizedekben meg tudtak erősíteni, vagy valamit vissza tudtak építeni az 1950-es változások következtében - itt nevezetesen Sopronra gondolok -  meg tudják őrizni a pozíciójukat. Ezért különösen érdekes, hogy fejlesztési központot jelölünk ki, vagy sem.

Baráth Etele miniszter úr már egy korábbi beszélgetésünkkor még évekkel ezelőtt elmondta, hogy tulajdonképpen ezt az öt várost tartja kiemelten a fejlesztés központjának, amivel nekem nem is lenne gondom. A problémám az, hogy amikor a fejlesztési központok térségi hatásait vizsgáljuk, akkor maga ez a koncepció azt állapítja meg, hogy Győrtől 80 kilométerre lehet újabb fejlesztési központokat kijelölni - ez Székesfehérvár és Veszprém, mindegyik 80 kilométerre van -  ugyanakkor pedig a 100 kilométerre levő Szombathely vagy a még messzebb levő Zalaegerszeg Győr vonzáskörzetéhez tartozik. Tehát innentől kell átgondolni, hogy akkor tulajdonképpen mit is jelent számunkra a fejlesztés. Bízom abban, hogy a miniszter úr majd kifejti a véleményét ez ügyben.

Az én következtetésem az, hogy akkor még nagyobb bátorság kell - mert ez is nagy volt, én ezt elismerem -  és meg kell fogalmazni azt is, hogy a jelenlegi régióbeosztás a városszerkezetek okán nem tartható. Akkor a fejlesztési központok tudnak valóságos központként működni, és tudnak olyan hatással lenni egy egész régió életére, mint ahogyan az az anyag szándékai szerint lenne. Ezért különösen fontosnak tartom, hogy egyértelműsítsük a helyzetet, és tegyük világossá, hogy a fejlesztési központ ebben az olvasatban mit jelent a fejlesztési központtól relatíve távolabb eső városok számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Ivanics Ferenc képviselő úr, Fidesz.

IVANICS FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Urak! Azt gondoltam, hogy az előző hozzászólásban jelezni kellett azt a fajta egységet, ami a nyugat-dunántúli régióban már többször megfogalmazódott különböző kérdések kapcsán. Van olyan fejlesztéspolitikai kérdés is, ami itt a parlamentben 90 százalékos többséggel ment át, tehát ilyen szempontból van egy egységes akarat, egy egységes tevékenység pártpolitikától függetlenül a Nyugat-Dunántúlon, ami példaértékűként szolgálhatna, de sajnos nem tud, mert különböző előterjesztések ezt mindig keresztbehúzzák.

Csatlakoznék azokhoz a hozzászólókhoz, akik az anyag tárgyalásának idejét kritizálják. Én is úgy érzem, hogy jelen pillanatban, éjjel egy órakor olyan jelentőségteljes kérdésekkel foglalkozni, amelyek az országos fejlesztési koncepcióban megfogalmazódnak, hát bizony nem túl szerencsés. Jelzi az anyag fontosságát az is, hogy ilyen késői órán két miniszter is benn ül a parlamentben. Nem tudom, mikor történt olyan, hogy éjfél után két miniszter ült itt a parlamentben. (Közbeszólás: Egyikük államtitkár!) Bocsánat (Pál Béla felé fordulva:), most már csak államtitkár úr van itt, elnézést. Tehát úgy hiszem, hogy magának az anyagnak a tárgyalása szempontjából ez mutatja azt, hogy nem megfelelően bánunk ezzel a kérdéssel.

Ha végigolvassuk azt a stratégiai elemzést, ami az anyag mellé van téve, akkor azt láthatjuk, hogy bizony olyan széles társadalmi kérdésekkel is foglalkozik, amelynek okán szerintem a többi minisztérium képviselője is itt ülhetne, vagy az a sok bizottsági tag, aki végigtárgyalta ezt a koncepciót. Nem kis kérdésről van szó, mégis ilyen későn vagyunk. Ez pedig annak tudható be, hogy ebben a félévben vagy talán ebben az évben most már nem először jelentős anyagokat, érzésem szerint esetenként nem is véletlenül ilyen későn tárgyalunk.

Hogy a fejlesztéspolitikai koncepció határozati javaslatával kapcsolatosan is megfogalmazzak véleményeket, szeretném, ha ez az anyag a megfogalmazásaiban is próbálna rendet tenni. Ezért engem személy szerint zavar “Az Országgyűlés…ö kezdetű fejezetben, ami kvázi preambulumként fogalmazható meg, a második francia bekezdésben a “fontosnak tartva a régióban játszott jövőbeli szerepétö. Nekem ez egy kicsit képzavar, hiszen a régiót országon belül értelmezzük, ugyanakkor tudvalevőleg a Kárpát-medencét is egy tágabb összefüggésben régiónak hívjuk. De úgy hiszem, hogy ha már egy fejlesztéspolitikai koncepció van, akkor szerencsés lenne, ha a fogalmi körökben egységes szavakat egységesen használna.

(1.10)

Bízom abban is, hogy az anyag azokat az elveket, amelyeket megfogalmaz, amelyek meglehetősen széleskörűen definiálják a koncepció fejlesztéspolitikai alapelveit, a későbbiekben valamennyire szűkülnek vagy egyértelműsítik a helyzetet, és így nem kerülhetünk abba a hibába, ami a 3. pontban megfogalmazódik: “Cél, hogy Magyarország 2020-ra Európa legdinamikusabban fejlődő, a fenntartható fejlődés szempontjait is követő országai közé tartozzon, ahol ennek eredményeként a jelenleginél több a munkahely, magasabbak a jövedelmek, biztonságos, tiszta és jó minőségű a környezet, egészséges és hosszabb az élet.ö Azt gondolom, hogy ezek szép célok, de hát azért ezt egy kicsit konkretizálni lehetne, hiszen ha a jövő évben a jelenleginél tízzel több munkahelyet teremtünk, akkor tulajdonképpen megvalósul már az A pont, ha a fizetéseken is egy egész picit emelünk, akkor megvalósul már a 2. pont is, és azzal, ha az európai normáknak megfelelően tisztítjuk a járműveink kipufogógázát, vagy pedig a nagy kibocsátású különböző gyáripari létesítményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy már a C-vel is rendben vagyunk, a hosszabb élet pedig a statisztikákban, ha lassacskán is, de mégiscsak valamennyire látható, tehát a fejlesztéspolitikai célok ilyenformán teljesültek.

Ez számomra azt jelenti, hogy olyan célokat fogalmazunk meg, amelyek nem elég egyértelműek, amelyek ezeket nem mutatják meg. Az irányok jók, ezzel nincs bajom, tényleg legyen több munkahely, tényleg legyenek magasabbak a jövedelmek, és legyen hosszabb az élet. De próbáljunk meg valami konkrét célt kijelölni! 2020-ra Európa legdinamikusabban fejlődő országai közé tartozunk? Én szeretném, ha ez már 2010-re vagy 2008-ra így lenne. Hogy lehetséges az, hogy Magyarország feladta ezt az elvét, és csak 15 év múlva szeretne a legdinamikusabban fejlődő ország lenni? De akkor hogy lesz az, hogy Magyarország utoléri majd az európai uniós átlagot, sőt reményeink szerint felül is múlja? Akkor hol van a kettő között a reláció? Tehát hogyan tudjuk addig a különbségeket csökkenteni? Milyen számítások állnak e mögött? Ez az anyagból nem derül ki. Tehát jelen pillanatban nem láthatjuk azt, hogy Magyarország fejlődése a többi európai uniós ország várható fejlődéséhez képest 2020-ra hová érkezhet el. És ez a megfogalmazás ilyen szempontból nem támogatja ezt.

A 3. pontban továbbra is gondom van azzal, és itt csatlakoznék Sági képviselőtársamhoz, hogy valahol tényleg szerencsés lenne megfogalmazni azt, hogy ne csak egészségesebb, ne csak jobb, ne csak szebb legyen az élet, hanem valamilyen módon a demográfiai kérdésekkel is foglalkozzunk. Az elmúlt hét végén Strasbourgban tartotta az európai régiók gyűlése az ülését, és itt is elsősorban az innováció fogalmazódott meg központi kérdésként, és annak egyik fontos elemeként az, hogy a demográfiai kérdéseket valamilyen módon rendezni kell. Igaz, hogy az ottani kérdésfelvetések szerintem számunkra, újonnan csatlakozott országok számára nem egyértelműen fogalmaznak, illetve egy kicsit kívülállóan várják a segítséget, tehát az ottani megoldási javaslat nem segít, de úgy hiszem, hogy magunkkal szemben is valamilyen módon ezt jó lenne kijelölni és az anyagban megfogalmazni.

Ez olyan kérdés, ami nem lenne jó, ha leegyszerűsödne egy egyszerű politikai ide-oda dobálózásra, hiszen mindannyian tudjuk, érezzük, hogy a humán erőforrás ilyetén módon való fejlesztése az ország hosszú távú jövőjének biztosításához elengedhetetlenül szükséges. Ezért egy országos fejlesztési koncepció, ami 15 évre jelöli ki a fejlesztési irányokat, kell hogy tartalmazza mindezt.

Érezhetően vannak jó elképzelések, de úgy hiszem, hogy itt a miniszter urak egy kicsit kelepcébe kerültek, és abban a helyzetben, abban a munkában, amit elkezdtek, gyakorlatilag nem tudták befejezni, de az idő sürgetett, és valamit ide kellett hozni a parlamenthez. Úgy érzem, hogy egy félkész munkával állunk szemben. Az elindulási irányok jók, biztosan meg fognak majd kérdezni minket is, és leülhetünk és vitatkozhatunk, és majd úgy kerül ide, a parlament elé egy rendes anyag. Félő, hogy ez jelen pillanatban, a hátralévő idő rövidsége miatt ez nem nagyon valósulhat meg.

Végül visszatérnék arra a kérdésre, amely a fizikai elérhetőség javításáról szól. Számomra egészen érdekes, hogy a 15 éves fejlesztési koncepció például arra a városra nem tartalmaz semmiféle elérhetőségi javítást, amelyet fejlesztési központként jelölünk ki. A 15 éves elérési koncepció például két fejlesztési központ között nem jelöl ki fejlesztési irányt, azaz az történhet meg, hogy az a háromszög, ami, ha jól emlékszem, a 104. oldalon van, vagy lehet, hogy a 116.-on, az a fejlesztési háromszög, ami Székesfehérvár és Veszprém és Tatabánya között van, Győr felé semmilyen közlekedésfejlesztési kapcsolatot nem tartalmaz. Pedig milyen jó lenne!

Persze annak örülök, hogy a nyugat-dunántúli régió észak-déli közlekedési tengelye szerepel ebben az anyagban, mivel ezt az észak-déli közlekedési tengelyt pont a parlament fogadta el, úgy, hogy egy fideszes képviselő, szerény személyem módosító javaslatát támogatva, egy MDF-es és egy MSZP-s képviselő megbeszélte, és az SZDSZ-es minisztériumon keresztül sikerült elfogadtatni a parlamenttel olyan többségben, hogy az szerepel a 2015-ig szóló gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési programban. Az már szomorúbb a számomra, hogy a 2015-ig szóló célok között nem szerepel a határ menti térségek együttműködéseként az az infrastruktúra-fejlesztési javaslat, amelynek kapcsán a határ menti kapcsolatok nem szerepelnek.

Ezt egy évvel ezelőtt, amikor ezt a közlekedésfejlesztési koncepciót elfogadtuk, a parlament nem támogatta. Most már látom az anyagban, és a térségi infrastrukturális kapcsolatok javítása, ha jól emlékszem, ilyen kifejezéssel szerepel benne, ott már megemlítődik, igaz, hogy még nem a konkrétumok szintjén. De már ez is valami. Tehát úgy hiszem, úgy gondolom, hogy az elindulási irányok jók, lehet látni, hogy van olyan javaslat, ami számunkra jó lehet, de még nem teljesen kidolgozott.

A másik nagy kérdés, és ez tulajdonképpen átvezet a másik vitapontra is, a területfejlesztési koncepcióval kapcsolatos; ez a húzós lovat etetjük vagy nem etetjük kérdéskör. Azaz azoknak a térségeknek a támogatásával, amelyek jelen pillanatban a gazdaságilag fejlettebb régiók vagy területek közé tartoznak, mi a helyzet. Ezt nem tudjuk most sem, erre sem ad az anyag egyértelmű változatot. Sajnos, a jövő évi költségvetés bizony azt mutatja, hogy ezektől a térségektől még elveszünk pénzt, holott világosan láthatjuk, hogy az elmúlt 10 éves fejlesztés nem tudta ezeket a különbségeket csökkenteni. A fejlesztési koncepcióba pedig azokat az irányokat kellene választani, amikor erősödnek a különbségek. De ezt majd a következő javaslat vitájánál elmondom.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Vincze László képviselő úr, Fidesz.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen; így negyed 2-kor már nem olyan egyszerű az élet….

Tisztelt Ház! Örülök, hogy Baráth Etele miniszter úr itt van, és elmondom az okát, hogy miért örülök, hogy ezzel a témával ő is találkozhat. Nevezetesen van egy tabutéma, illetve volt csak tabutéma, az úgynevezett tiszai vízlépcső Csongrádnál. Gyakorlatilag annyira általános ez az anyag, ami előttünk van, hogy ez is kimaradt ebből a nagyon fontos európai tervezési formából, az úgynevezett egységes európai víziútnak része kell hogy legyen a Tisza. A Tisza hajózhatósága egyetlen vízlépcső, a csongrádi hiánya miatt, Csongrád fölött egy 140 kilométeres szakaszon nem valósulhat meg.

Gyakorlatilag 2003-ban a minisztérium kiszitálta a tervezési anyagokból, kinyomta onnan, nem Baráth úr minisztériuma, hanem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, és nincs is az elképzelések között olyan, ami illeszkedik a Vásárhelyi-tervhez. Illetve beszélnek sok mindenről. Kezembe került egy leírás, amely szerint a miniszteri értekezlet megtárgyalta, mivel sok újságíró keresi őket, a csongrádi vízlépcső ügyét, és rendelkezett, hogy csak Persányi Miklós miniszter vagy Gombos András államtitkár nyilatkozhat. Ezzel szemben rákérdeztem Baráth Etele miniszter úrra, hogy támogatni tudja-e ezt az elképzelést, most is bólogat, és örülök neki, ha igen.

Elég nagy a minisztériumi vélemények között a szórás. Kolber miniszter úr a területfejlesztés oldaláról azt mondta, hogy nincs benne az anyagban. Azt hiszem, hogy szerepeltetni kellett volna ebben az anyagban, amennyiben ez nem így van, be kell tenni. Gombos államtitkár úr a szomszédból, Csongrád szomszédságából, Szentesről kategorikusan nem támogatja. Megkérdeztem, miért, ezer oka van. Illetve a forrását nem találják a hatástanulmányterveknek. Gondolom, nem nekem kellene a forrást biztosítani az alig képviselői fizetésemből. (Derültség.) Erre rendelkezésre állnak európai uniós források. Köszönöm szépen a szimpátiát ezzel kapcsolatban.

Nyilatkozhat Persányi Miklós úr, ugyanakkor van egy újságcikk, egy nyilatkozat, amiben városunk vezetői nyilatkoznak, hogy megkeresték a nagyfőnököt, a karmestert, a miniszterelnök urat, és ígéret elhangzott az ő részéről, hogy támogatja. A pénzt ki adja ehhez a forráshatás-tanulmányvizsgálathoz? Döntsék el! Egyezzenek meg, miniszterek, főnökök, bárki, területfejlesztési bizottság és megye.

Nem kis utat jártunk be május óta, azzal együtt, hogy egy nagyon komoly konferenciát rendeztünk Becsei képviselőtárssal Csongrádon, ahol mindenféle szakterület meghallgatásra került. Elmondhatták a véleményüket zöldek, nem zöldek, gazdasági szakemberek, képviselők, minisztériumi szakemberek, és ott azért kijött az a szakmai vélemény összesenben, hogy ezt támogatni kell. Hiszen az, hogy gazdaságilag hajózható legyen a Tisza, és az ott élők, a Tisza völgyének gazdálkodóinak életminősége és gazdasága megmaradhasson, nagyon fontos. Hiszen ahol gabonát lehet termeszteni, ott nem virághagymával kell foglalkozni, tudják is az ottani gazdálkodók, de valahol most akadozik a kiszállítása ennek a nagyon fontos megélhetési terménynek, a gabonának, legyen az búza vagy kukorica, holott piaca van.

 

(1.20)

De tessék elhinni, hogy közúton tíz egység a szállítási díj, vasúton öt, de vagonok nem állnak rendelkezésre, úgy kell bérelni, háromhetes és egyéb időszakra tudják a franciák biztosítani, ha tudják, vízi úton pedig egy egységnyi a szállítási díj.

Tudom azt, hogy ripsz-ropsz nem fog azonnali szállítási kapacitás és vízi út úgy rendelkezésre állni, hogy a duzzasztó készen is legyen, de ha a 2007-13 közötti időszak felvállalja ennek a megépítését, akkor végig lehet hajózni a Tiszán, továbbcsorogni a Dunán, és eljutni a tengerre, Portugáliába, Spanyolországba vagy bárhova lehet vinni az ott megtermesztett gabonát. A gazdasági alapja az ott élő gazdálkodóknak nem hever majd a romjaiban, de tartok tőle, hogy most már a szállítási kapacitás, az energiadrágaság nagy-nagy kerékkötője lehet az ottani gazdálkodásnak.

Ugyanakkor - a környezetvédők megnyugtatására - a zöldek döntő többsége is úgy látta, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelem egyik fő eszköze a duzzasztás, amikor gravitációval lehet szabályozott módon eljuttatni a területekre a vizet. Ennek ékes példája volt néhány évvel ezelőtt, amikor az alpári holtág élővilága teljesen kipusztult vízhiány következtében tavirózsástul, mindenestül, halastul, békástul. Tehát nem igaz az, hogy a vízre csak úgy van szükség, hogy átszaladjon rajtunk, azt vissza kell tartani, eljuttatni a vizes élőhelyekre, hiszen a természet is kéri. Valahol itt lesz meg az a harmónia, ami a gazdaságot, természetvédelmet és egyebet együtt biztosítja.

Nem beszélve a turizmusfejlesztésről, hiszen a Tisza-tónál ki lehet tenni, hogy “megteltö. Akkor miért ne csináljunk egy ahhoz hasonlót vagy olyan típusút, amit a szakemberek a hatástanulmányok okán, kapcsán jónak tartanak, felvállalhatónak tartanak? Az nem megy, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, és mondjuk addig, míg Németországban 37 vízlépcsővel biztosították a Majnán a hajós közlekedést évtizedek munkájával egy alig vízhozamú kis vízfelületen a visszatartás segítségével, addig a Tiszán csak ez az egy hiányzik, mert megvan Törökbecsén, megvan Kiskörén és Tiszalökön fönt, ez az egy hiányzik, mint egy foghíj, és ezt valahogy pótolni kell.

Azt gondolom, hogy nem nyilatkozatok szintjén van már szükség erre a fontos feladatra, és nem kellene keresztbe állni ennek a dolognak, és hangsúlyozom, hogy 2003-ban került ez kivételre. Nagy ellentmondások és ellentétek voltak emiatt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban, hiszen a tüzet és a vizet engedték össze a tárcánál, amikor átszervezték ezt a kettőt, a legjobb szakembereket küldték el nyugdíjba vagy bárhova, akár a helyettes államtitkárt vagy a főosztályvezetőt, aki pártolta ezt az ügyet. Most teljes az elzárkózás a tárca részéről. Bízom benne, hogy nem fog ez bekövetkezni, és meg tudják győzni egymást a miniszter urak, és az ígéretek nem csak ígéretek maradnak, és az NFT II.-be be fog kerülni ez a nagyon fontos létesítmény; azzal együtt, hogy nemcsak a Tisza völgye érdekében kell hogy szót emeljünk, hanem a Körösök völgye érdekében is. 1906-ban megépült egy utolsó duzzasztó a békésszentandrásitól lentebb, tehát a Körös-torkolat fölött nem sokkal, a bökényi, de az élet úgy hozta, hogy ennek a vasszerkezete az idők során tönkrement, amortizálódott, de a mederben való kiépítés ma is tökéletesen ott van, használható, azt tulajdonképpen csak rekonstruálni kellene. Ez viszont szintén segíthetné bizonyos időszakokban a békési gabonaszállítást, de az öntözés lehetőségét is.

El kell azon gondolkozni, hogy öntözés nélkül ma már a mezőgazdaság csak bizonyos években termőképes, a terményeket vízzel el kell látni. Tudomásul kell venni, hogy a parasztember, aki ott él a Tisza-völgyben vagy a Körösök völgyében, vagy bárhol, támogatásra kell hogy ítéltessék, és nem kell az életteret elvenni tőle, ahol születtek, és ahhoz értenek, amit csinálnak, azt kell segíteni mindenféle tervekkel, a vidékfejlesztéssel, ezen belül ezzel a fontos kérdéssel, amit én most felvetettem.

Nagyon várom, hogy Baráth Etele miniszter úr segítse ezt az ügyet, és segítse az egész kormány; vagy ha nem, hát azzal segítsék, hogy nyitva hagyják ezt a lehetőséget akár a következő kormánynak is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pap János képviselő úr, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést, képviselőtársaim, hogy még úgy tűnik, hogy húzom az időt, de három dolgot szeretnék mondani, illetve kérni.

Az egyik, elnök úr, önhöz szól, hogy ha egy mód van rá, a korai órára tekintettel a mai nap 12 óráig lehetne még módosító indítványt beadni, akkor azt megköszönnénk.

A másik, miniszter úr, öntől kérem, hogy valamilyen formában tudjunk eszmét cserélni majd az 5.i-ről, hogy mit is értünk az “alapvetőö alatt, illetve van-e olyan ország ezen a földgolyón, amelyiket húsz év alatt se érjük utol, és ezeket az alapvető lehetőséget tudja biztosítani, és hogyan, ez engem igazából érdekelne.

Mivel nem fejeztem be, említettem az előző felszólalásomban, hogy ne maradjon befejezetlenül, csak címszavakban hadd mondjam el, hogy miről szerettem volna még beszélni.

Az életminőség javításáról, akár árvíz, akár szeméthegyek, hulladék és környezetminőség vonatkozásában.

Az olajkorszak végéről beszéltem bizottsági kisebbségi előadóként. Itt az alternatív és a megújuló energiaforrásokat jó volna tisztázni, mert azt gondolom, ez a kettő se ugyanaz, és ennek a fenntartható hasznosítása főleg nem.

A konkrét fejlesztéseknél a különböző ágazatok közti harmóniát hogyan kívánják megteremteni, mert ez mára teljesen diszharmonikus.

A mező- és erdőgazdaságban foglalkoztatottak nagy arányára hivatkozni nagyon-nagyon hibás dolognak tartom. Lehet, hogy azért, mert agrármérnök vagyok, de én azt gondolom, hogy nem a politikának fentről kell eldönteni, hogy egy adott országban hány ember él meg a mezőgazdaságból - annyi, amennyi meg tud élni. És ha mi egy komplex vidékfejlesztésről beszélünk, akkor bizony a turizmust és egyebet hozzákapcsolva, azt gondolom, sokkal több ember képes megélni a mező- és erdőgazdaságból, nem direktben, de indirektben, és azt gondolom, hogy ezt is a helyére kell tenni. Kedvező természeti és ökológiai adottságaink csak akkor maradnak meg, ha valóban az agrár-környezetvédelmet komolyan vesszük, és valóban a fenntartható fejlődés elvei szerint megyünk.

Itt a talaj mint nemzeti vagyon állapotánál - tettem már rá utalást - jó volna rögzíteni, hogy ha ezt jónak tartjuk, akkor hogyan is néz ki. Véleményem szerint viszont sajnálatos módon nem úgy van, ahogy itt leírásra került.

Idő hiányában csak ennyit tudtam ehhez az anyaghoz hozzátenni. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Baráth Etele tárca nélküli miniszter úrtól, hogy kíván-e most válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Baráth Etele: Nem most!) Miniszter úr jelzi, hogy a vita egy későbbi szakaszában reagál az eddig elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Az elhangzott ügyrendi javaslatnak megfelelően módosító javaslatok benyújtására holnap déli 12 óráig… - egészen pontosan ma déli 12 óráig lesz lehetőség. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.) Tehát kedden déli 12 óráig lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést H/18068. számon, a bizottságok ajánlását pedig H/18068/1-10. számokon kapták kézhez a képviselők.

(1.30)

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, Fidesz.




Felszólalások:   387-395   395-423   423-452      Ülésnap adatai