Felszólalás adatai

Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg, hogy a devizahiteleseknek a növekedés által mekkora a hitelkeretük. Ez körülbelül 4000 milliárd környékén mozog.

(18.40)

Játsszunk a számokkal! Úgy fogalmaznak nagyon sokan, hogy egymillió devizahiteles van ebben a körben. Ha megnézzük nagyon pontosan azok számát, akik lakásvásárlásra vették fel vagy adott esetben a lakásuk meg lett terhelve a hitelfelvétel nagyságrendjével, akkor ez a szám messze nem akkora.

A kormány az elmúlt időszakban több lépést tett meg. Ami Vágó Gábor rádióriportjában is elhangzott, és Lenhardt Balázséban is, hogy a kormány nem tett semmit. Nézzük, a kormányváltás után mit tett maga a kormány! Először is meghosszabbította nagyon gyorsan azt a kilakoltatási tilalmat, amit anno az előző kormány a kormányváltás időpontjáig tartott fönn. Ezt a kormány a maga részéről úgy hosszabbította meg, hogy 2010. december végéig, majdan utána a 2011-es fordulóval ezt a kilakoltatási moratóriumot tovább fenntartotta. Megvizsgálta annak lehetőségét, hogy a 180 forintos plafonnal hogyan lehet beállítani a hitel-visszafizetési lehetőséget, és a második lépcsőben pedig rögzített árfolyamon történő visszafizetési lehetőséget biztosított azon állampolgároknak, akik képesek arra, hogy akár családon belül vagy akár forint-hitelfelvétellel, annak lehetőségével élni kívánnak.

Vágó Gábor számokkal is dobálózott ebben a rádióriportban, hogy csak ennyi. Én meg mindig azt mondom, hogy ha tíz emberen lehet segíteni ebben a helyzetben, már az is óriási dolog, de a számok nem erről szólnak. A számok ezrekről szólnak, akár tízezrekről szólnak és akár százezrekről szólnak. A kormány nyíltan és világosan megmondta a maga részéről, hogy többlépcsős segítséget kíván kialakítani, és ennek a lépcsős segítésnek tulajdonképpen a lakásvásárlási és -visszabérlési lehetőségét tárta az állampolgárok elé. Itt is mondtak egy számot, hogy mekkora azok száma, akikre várhat az elkövetkezendő időszakban a kilakoltatás veszélye. Itt is több ezerről beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány soha nem mondta azt, hogy csak 5 milliárdot kíván erre fordítani. Beállítottak a jövő évi költségvetésbe egy nagyságrendet, és ez a nagyságrend tulajdonképpen egy induló keretösszeg, amellyel az igényeknek megfelelően adott esetben ezt a keretösszeget tudja növelni annak érdekében, hogy valóban minél kevesebb legyen azok száma, akik kilakoltatásra kerülnek.

Vágó Gábor képviselőtársam beszélt a bérlakásokról is. Lehet, hogy Budapesten van még az önkormányzatoknál olyan bérlakás, ami üresen áll, de egyet higgyen el nekem, hogy a vidéki településeken nincs üres bérlakás. A vidéki településeken, ott, ahol az önkormányzat már jóval a devizahitelesek előtt kialakította azt a rendszert, ahol az önkormányzat nem adta el az állam által biztosított lakáskontingenst, hanem úgy próbált vele élni, hogy fenntartott egy mennyiséget, és ebben a mennyiségben a mindenkori szociálisan rászorultakat próbálja meg úgy egyfajta bérlakásrendszerhez hozzájuttatni, hogy ha adott esetben valami úton-módon tudnak megtakarítani és valahol tudnak maguknak egy lakást vásárolni, akkor erre az esélyt megteremtette. Azt az én településem is csinálta és csinálja most is egyébként, és sajnos itt sorbanállások keletkeztek. Ha tehát valaki szociális bérlakáshoz akar hozzájutni egy vidéki településen, egy vidéki városban - mert általában a városokra jellemző a bérlakás kérdése, kistelepülésre kevésbé, mert kistelepülésen vagy kihalnak egy családi házból, és elmennek, vagy pedig az örökösre marad, és az örökös várja ezért a megfelelő bevételt. Itt inkább lenne mozgástér, hogy kistelepülés irányába elmozdulni, és az ott lévő esetleges olcsóbb ingatlanokat úgy megvásárolni és felújítani, hogy az benne legyen ebben a bérlakásprogramban. Ez többször elhangzott a parlamentben is.

Most jelen pillanatban indulásként az eszközkezelő is ezt látja reálisnak, és ezzel van esély arra, hogy valóban el tudjon indulni maga ez a program, a másik oldalon pedig úgy próbálja meg rendezni a dolgot, hogy megvásárolja, majd utána ezt a bérlakást, ezt a lakást átadva az önkormányzatnak, de biztosítva azt a devizahitelest, aki megfelelőképpen egy igazolással a bank részéről - tehát nem a banknak kell nyilatkozni, hogy alkalmas arra, hogy bérlakáshoz jusson; mert a rádiónyilatkozatban ez is elhangzott -, hanem egy olyan igazolással, hogy abba a kategóriába tartozik, akit a lakásból ki akarnak lakoltatni, ekkor lép be az eszközkezelő, és biztosítja a számára megvásárlással a lakás lehetőségét. Majd ezt átadva az önkormányzat részére, az önkormányzat szerepköre is ebben a kérdésben egészen biztosan meg fog nőni, hisz azt a lakást karban kell tartani, fel is kell újítani.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

De itt a három szereplőből lesz tulajdonképpen négy szereplő, és a végén ha az állampolgár jut abba a helyzetbe, hogy valóban rendeződnek az anyagi körülményei, abban az eseten azt a lakást meg is vásárolhatja.

Vágó képviselőtársam, lehet bosszankodni meg lehet demagógiákat mondani, de ez a ténye ennek a dolognak. A lényege az, hogy lehetőség szerint több lépcsőn keresztül próbáljunk meg segíteni. Ez az elsődleges cél.

Felmerült a vállalkozói hitelek kérdése is. Itt is elhangzott már több alkalommal, hogy a következő lépcső az lesz, ahol a vállalkozói devizahiteleknél lehet segíteni. De ez a nagyságrend, ez a 4000 milliárd forint környéki nagyságrend - mindannyian látjuk és tudjuk - kimondottan kormányzati forrásból nem kezelhető, mert tényleg nem kezelhető.

Másik kérdés, hogy a bankok hogyan viselkedtek, mi adott ennek lehetőséget és teret. Ebben lehet a bankokkal erélyesebbnek is lenni, annak is van egy hatása, és lehet a bankokkal is úgy megállapodni - mert én is azt mondom egyébként, hogy ha a devizahitelesek becsődölnek, elnézést, akkor a banknak mi lesz a bevétele? A piacon mennyiért is tudja eladni a lakást? A 12 milliós lakást esetleg 3 vagy 4 millió forintért? Vagy 5 millió forintért? Akkor mi a vesztesége a banknak? Ilyenkor kell a banknak is tulajdonképpen azt a körülményt figyelembe venni, hogy ha egy rendszerben ő is mint társ úgy lép be, hogy ő is áldoz rá, tehát a veszteségét is saját maga figyelembe veszi, ahhoz képesti veszteségét, ami adott esetben becsődölés esetén a bank vesztesége, akkor mindjárt más tulajdonképpen - valószínűsíthetően - a hozzáállása.

Teljesen logikus, amikor a kormány egy ilyen lépést megtesz a maga részéről, akkor a bankok első reakciója az, hogy szeretné a teljes összeget visszakapni, de ha egyszer becsődöl a devizahiteles, és a piacon kell érvényesíteni a banki háttérrel a lakást, messze nem fog annyi pénzt kapni, amennyi a tartozásállomány volt.

Még egyszer mondom és szeretném hangsúlyozni, hogy ez is egy lépés. Amikor a lépéssorozatokat figyeljük, és összerakjuk, és annak a vetületét próbáljuk meg érzékelni és érzékeltetni, akkor a számok sokkal magasabbak lesznek. Tehát senki nem mondta azt, Vágó képviselőtársam, mert a rádióban úgy nyilatkozott, hogy ez a plafon a kormányzat részéről - nem ez a plafon! Jelen pillanatban ennyi áll rendelkezésre. Ha az igények úgy alakulnak, ahhoz minden további nélkül lehet még forrásokat hozzárakni, és további rászorultaknak lehet úgy segíteni, hogy megoldódjon maga a lakhatás kérdése, a család biztonsága, és majdan a későbbiek folyamán ha úgy rendeződik a család költségvetése, anyagi háttere, ahhoz is lehet úgy biztosítani, vagyis tudja úgy biztosítani, hogy adott esetben meg is tudja vásárolni a lakást.

Nagyon sokan egyébként úgy élnek ma a piacon, hogy az általuk felépített nagyobb értékű lakást saját maguk cserélik le kisebbre, és próbálják meg a banki hiteleket visszafizetni. Ez tehát nem csak a gazdagok privilégiuma, ahogy ön is mondja egyébként. Mert aki 15 millióért épített családi házat magának, az nem tartozik a mai világban a gazdagok közé, Budapesten meg főleg nem, Budapest agglomerációjában meg egyáltalán nem. Egy vidéki kistelepülésen egy 15 milliós lakás annak felel meg, hogy három szoba, és a normális, mai korszellem alapján felépült lakásról van szó.

Tudok nagyon sok olyan családról, amelyek saját maguk lépték azt meg, hogy értékesítették a piacon nyomott áron, de még így is tudták úgy értékesíteni, hogy az eddig felhalmozott és általuk fizetett formát folytatva tisztességesen értékesítve a lakást, kifizetve a hitelt, egy kisebb lakást tudtak máshol vásárolni.

(18.50)

Ugyan óriási veszteséggel, ez tény és való, mert a nyugalmuk felborult, az általuk épített lakás érzete abban a pillanatban nagyságrenddel megváltozott, amikor egy másik lakást kellett vásárolniuk, amit nem ők, nem saját maguk építettek, és nem úgy tervezték meg a családi hátteret. Tehát szeretném jelezni még egyszer, úgy kell felfogni ezt a lépést, hogy ez is egy szegmense annak a lépéssorozatnak, amelyet a kormány megpróbál megoldásként a devizahitelesek számára kialakítani.

Azt, hogy ez miért alakult ki, hogyan alakult ki, Vágó képviselőtársam, ezt ön is nagyon jól tudja. Ön is nagyon jól tudja, hogy ez így kialakult. Nem akarok itt nagyon csúnya dolgot mondani, de voltak olyan időszakok, amikor még a kávéfőzőt is hitelre vásárolták vagy a plazmatévét, amire biztosan nem lett volna szükség, de ez egy más kategória. Tehát ez más kategória, és a kormány sem erre mondta azt, hogy ebben kíván segíteni, hanem ott, ahol tényleg vagy lakásvásárlásra, vagy olyan termék vásárlására vettek fel hitelt, ami a lakásnál egyfajta teherként jelentkezett, ebből adódóan a lakás, a fedél - fogalmazzunk így - kerül veszélybe, és erre próbál megoldást találni a kormány.

Egészen biztosan lesznek további lépések is, és biztos az, hogy a jelenleg rendelkezésre álló 5 milliárd forint, ha szükséges, minden további nélkül megemelésre kerülhet, annak érdekében, hogy ne csak 400-500 vagy 4000, hanem adott esetben több ezer állampolgár tudjon ezzel a lehetőséggel élni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)