Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Most pedig soron következik az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a mezőgazdasági bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A jelentést J/6446. számon, a határozati javaslatot pedig H/6622. számon kapták kézhez. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/6446/1., 2. és 3. számokon a honlapon megismerhetnek.

Emlékeztetem Önöket, hogy ma délelőtt az előterjesztői expozék, a bizottsági vélemények, továbbá a vezérszónoki felszólalások már elhangzottak, így most az egyes képviselői felszólalások következnek, méghozzá 15-15 perces időkeretben. Elsőként a Házszabálynak megfelelően az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Összesen öten jelezték írásban előre felszólalási szándékukat.

Elsőként Demendi László képviselő urat illeti a szó; őt majd Járvás István követi, a Fideszből.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés napirendjén szereplő téma kapcsán a kormány a földművelésügyi miniszter útján az Országgyűlésnek beszámol az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, valamint a tett intézkedésekről és a költségvetési támogatások felhasználásáról ebben a jelentésben, amely a 2007-es évre vonatkozik, immáron tizedik alkalommal; a mai általános vitában ez már többször elhangzott.

A jelentésből megállapítható, hogy a kormány biztosította a nemzeti agrártámogatások reálértékének megőrzését, a piaci folyamatok következményeképpen a termelői felvásárlási árak növekedése meghaladta a termelői felhasználás drágulását, így az árváltozások hatása a mezőgazdasági termelők jövedelmére pozitív volt összességében. Az agrárnépesség kereseti viszonyai javultak, mégis egyre tartósabbá válik a társadalom egészéhez képest lemaradásuk. Emiatt tendenciájában nem teljesültek az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben leírt, arányos munkajövedelemre vonatkozó kritériumok.

A felsorolt feladatokból én hozzászólásomban a költségvetési támogatások egy részének a felhasználásával fogok foglalkozni. A támogatások a 2007. évben: a 2007. évi agrár- és vidékfejlesztési támogatások előirányzata volt 460,3 milliárd forint. Ebből az év során összesen 435,7 milliárd forint kifizetése megtörtént. Az előirányzat így 94,6 százalékra teljesült, melynek oka, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program elfogadásának dátuma 2007. szeptember 19-e volt, ezáltal a támogatási határozatok meghozatalának időigénye csúszást okozott az első kifizetési kérelmek benyújtása, feldolgozása, határozathozatala tekintetében. Az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra teljesített kifizetésekből 188 milliárd forint a központi költségvetésből, a különbség pedig az EU alapjaiból került biztosításra. Az éves tényleges kifizetés 1,3 százalékkal haladta meg az előző évit.

Az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokban a nemzeti támogatások összege összesen 152,8 milliárd forint, amely a 2007. évi előirányzathoz képest magasabb összeg, és a módosított előirányzat körül alakult. A nemzeti támogatásokból több jogcímről is beszélhetünk. Én kiemelnék különösképpen kettőt: az egyik a nemzeti agrárkár-enyhítési kifizetés, amely a 2007. évben 5,4 milliárd forintban realizálódott, illetve az árfolyamkockázat, az EU által nem térített kiadások sora, amely 33,5 milliárd forintban realizálódott.

Összességében a támogatásoknál a fentieket megerősítve is az állapítható meg, hogy a módosított előirányzat a korábban említett problémák miatt alul lett teljesítve, ugyanakkor a korábbi évekhez képest pedig a kifizetés összege növekedett. A 2007. évi támogatás szempontjából átmeneti évnek tekinthető a 2007-es, mivel 2007. április 30-án lezárult az a hároméves időszak, amely alatt a csatlakozáskor működő nemzeti támogatási konstrukciók szabályozási feltételei mellett lehetett még kötelezettséget vállalni. Ezt követően már csak az uniós előírásoknak mindenben megfelelő támogatási programok működése esetén adható nemzeti forrásból támogatás.

Így a 2007. év még tartalmazott átmeneti elemeket is, hiszen április végéig még több jogcím esetében a korábban ismert, illetve megszokott konstrukciók is érvényben voltak. Az év során folyamatosan jelentek meg az új támogatási programok. Ezek meghirdetése során cél volt az előreláthatóság lehetőség szerinti növelése is.

(18.00)

Az új konstrukciók ugyanis a teljes programidőszakban végig működni fognak, tehát 2013-ig.

A 2007. évi nemzeti támogatásokra - az árfolyamkockázat és egyéb, EU által nem térített kiadások jogcímére kifizetett 33,5 milliárd forintos támogatással - 151,697 milliárd forint került felhasználásra, amely 11 kiemelt nemzeti támogatási jogcímcsoportot tartalmazott. Az eredetileg előirányzott és rendelkezésre álló keretet ez túllépte. Ennek oka, hogy az ezen a jogcímen kifizetett összeg, illetve az erdészeti feladatokra történt évközi belső átcsoportosítás, másrészt a mezőgazdaságot ért súlyos fagykár enyhítése érdekében a kormánytól 5 milliárd forint többlettámogatást kapott.

Itt hadd utaljak arra, hogy a korábbi években soha nem látott, a szakma szereplői szerint az elmúlt 60 év legnagyobb gyümölcsfagykára keletkezett 2007-ben. A keletkezett kár összege oly mértékű volt, hogy ennek teljes megtérítésére nyilván nem volt lehetőség. De a kormány az említett 5 milliárd forintos többlet kifizetésével a kár enyhítésében nagyon komoly szerepet vállalt. Ez azt is jelentette, hogy a kárt szenvedett gazdálkodók át tudták vészelni a 2007. évet, meg tudták őrizni a termelői alapokat, és a 2008. évi gazdálkodáshoz is hozzá tudtak fogni, és el tudtak indulni vele.

A folyó kiadások és jövedelemtámogatások előirányzata nagyságrendjénél fogva is nagyobb összeggel bír a nemzeti támogatások között. A módosított, 97 683 millió forintos előirányzatból a kifizetés közelítően hasonló nagyságrendben, 97 471 millió forintos nagyságrendben valósult meg. A támogatás célja különböző támogatási konstrukciók működtetésével a mezőgazdasági termelők költségének csökkentése, valamint jövedelmi helyzetének és jövedelmi biztonságának a javítása volt. Az előirányzat több támogatási konstrukció működtetését szolgálta, így a kiegészítő területalapú támogatást, állatjóléti, haszonállat-tartási támogatásokat, agrárfinanszírozási támogatásokat és az állatbetegségekre felhasznált támogatásokat is.

Az EU által társfinanszírozott és közvetlenül térített támogatások összegéről: a nemzeti vidékfejlesztési terv, 2007. évtől az Új Magyarország vidékfejlesztési program, valamint az agrár- és vidékfejlesztési operatív program szerepel itt. E programokban megjelölt intézkedések komoly előrelépést jelentenek a mezőgazdaság és erdészeti ágazat versenyképességének javításában a 2007. évben is. Fontos feladat volt az Unió közös agrárpolitikájának reformját végrehajtó intézkedésekre történő felkészülés is.

Az EU alapjaiból is közvetlenül folyósított támogatások szerepelnek ebben az előbb említett kifizetésben. Ezen forrásokon belül jelentős nagyságrendet képviseltek az egységes területalapú támogatás, a SAPS, a piaci támogatások, amelyekre összesen 167,9 milliárd forint kifizetése megtörtént. Az egységes területalapú támogatásokra 119,9, míg a piaci intézkedésekre 47,9 milliárd forintos intézkedést történt meg.

A SAPARD-program végrehajtása a pénzügyi teljesítés szempontjából még 2007. évre is áthúzódott minimális mértékben, de 2007-ben pénzügyileg befejeződött.

Az agrár- és vidékfejlesztési operatív program végrehajtása is a 2007. évi támogatások kifizetésének része volt. Ebben az egész programban a rendelkezésre álló pénzügyi forrás összesen 105,2 milliárd forint volt. A szerződések alapján 2007. december 31-ig 4841 szerződésre összesen 95,3 milliárd forint kifizetés történt. Ebből a 2006. évi kifizetés 51,8 milliárd forint. A program pénzügyi teljesítése jónak ítélhető, hiszen eddig a rendelkezésre álló források 91 százalékát kifizette a kifizető ügynökség, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. A prioritások és intézkedések szerint nézve a kifizetés aránya azonban változó. A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban című prioritás rendelkezik a források csaknem felével, ennek ellenére már majdnem a teljes keret felhasználásra került.

Tisztelt Országgyűlés! Az agrárgazdálkodás 2007. évi feladatait szolgáló támogatások kifizetésével összefüggésben meg kell állapítani, hogy az eljáró kifizető ügynökség, az irányító hatóság és a gazdálkodók is látszólagosan és valóságosan is egyre pozitívabban tudtak részt venni a programok végrehajtásában azáltal, hogy a korábban indult program sajátosságait megismerve a kifizetési kérelmekben és a támogatási kérelmekben is egyre kevesebb hiba adódott, az elszámolásokat illetően pedig kevesebb probléma adódott. Nyilván ez azzal a reménnyel vagy azzal a gondolattal is tölthet el bennünket, hogy a 2007-2013 közötti program végrehajtása kapcsán a felkészülésünk legalábbis humán erőforrás oldalról nagy valószínűséggel szerencsés és eredményes lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szólva egy gondolatot hadd mondjak a következőkről. Az Agrárgazdasági Tanács - amely kötelezően megtárgyalja ezt a jelentést - megállapítását nagyon tanulságosnak, sokatmondónak tartom, egy kicsit, azt kell mondjam, majdnemhogy szégyellhetjük is magunkat, mert olyan megállapításokat tesz, amely sajnos sokéves problémára vezethető vissza. Akkor, amikor azt írja, hogy Magyarországon a piaci viszonyokat, az üzletpolitikai szemléletet még mindig a keleti, éretlen kapitalizmus vadhajtásai uralják, mintsem a távlatos együttműködést, a harmonikus fejlődést lehetővé tevő, a kölcsönös előnyöket garantáló magatartás, ez bizony nekünk sok feladatot ad.

Azt gondolom, hogy az agrárhelyzetről történő jelentés tanulságaként, ha föltesszük azt a kérdést, hogy igen, most a jelentést megismerve, annak részleteit, a javaslatokat megismerve milyen tanulságokat tudunk ebből levonni, akkor azt gondolom, hogy különösen ebben a részben nagyon sokat mond az Agrárgazdasági Tanács, az Agrárgazdasági Tanácsban pedig ott ülnek mindazon ágazati szereplők képviselői, akik nagy rátekintéssel és rálátással bírnak. Azt gondolom, hogy ez a folyamat valamikor meg kell hogy szakadjon. Nem elég ma már azt a minimális empátiahiányt, amit az írás is ír, az üzletpolitikai magatartásban szóvá tenni, hanem ezért tenni is kell. Én bízom benne, hogy a mezőgazdasági bizottságnak azon javaslata, amely a Versenyhivatalt arra kérte, hogy a 2007. évi és különösen a 2008. évi piaci folyamatok elemzésével tekintse ezt át, ennek a helyzetnek a megoldásában a jövőben segíteni fog.

Köszönöm szépen a figyelmüket. A jelentés elfogadását támogatom. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Csontos János követi, az MSZP-ből.

(18.10)

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés vitájánál vagyunk, és úgy gondolom, hogy a jelentés mind szerkezetében, mind tartalmában példaértékű. Szerkezetében követi az elmúlt évek hagyományát. Megállapításokat, következtetéseket ugyan nem von le, bár azt el lehet róla mondani, hogy bizonyos problémás területeket azért igyekszik elkerülni, vagy kevés szót ejt róla. A mezőgazdaság is egy olyan terület, amely azért egymásra épül, tehát az, ami a mai magyar mezőgazdaságra jellemző, annak vannak gyökerei. Én a bizottsági ülésen is elmondtam egy példát, és mindig eddig szoktam visszamenni.

Ha az 1956 utáni eseményekre és az 1959-1960 közötti időszakra visszaemlékeznek, vagy visszaemlékezéseket olvasunk, azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarországon egy igen jó, ambiciózus magángazdaságon alapuló mezőgazdaság volt, tehát a virágkorának nevezik ezt a korszakot, ami elég rövid korszak volt, az emberi szorgalom és tenni akarás azért megjelent ebben az időszakban. De az emberek előtt azért mindig ott lebegett az, hogy valójában hogyan is fog történni, mi is lesz az a szövetkezetesítés, ami érdekelte a mezőgazdaság szereplőit.

Ezért nem véletlen az az eset, ami talán Szolnok megyében egyesek szerint 1957-ben, szerintem 1958-ban történt, de ez nem jeleníti meg a vita lényegét. Az ország akkori első számú vezetője nagygyűlést tartott, és a megye minden területéről nagy számban sereglettek a mezőgazdaság szereplői erre a nagygyűlésre. Kíváncsiak voltak, hogyan is lesz a szövetkezetek szervezése, részt kell-e ebben venni avagy nem. A szónok megoldotta a feladatát. Azt mondotta, hogy a szövetkezetbe csak annak kell belépnie, aki be akar. Mindenki tapsolt; aki be akart lépni, azért, aki nem akart belépni, azért. Csak azt felejtette elmondani, hogy belépni vagy akarni viszont muszáj lesz. Így kezdődött a magyar mezőgazdaságnak egy jelentős fordulópontja 1959-60-ban, amikor is megtörtént a szövetkezetesítés.

A szövetkezetek bérelt földeken kezdték meg a gazdálkodást, tagjaiktól haszonbérelték, földjáradékot fizettek azért a területért, ahol gazdálkodtak. Ez az a jogviszony, amelyik később az alapja lett egyébként részben a kárpótlásnak, részben ennek a jogviszonynak a következménye az, hogy osztatlan közös tulajdonban van még ma is több millió hektár Magyarországon, és ennek a kimérése igen vontatott. Láthatjuk majd a költségvetési fejezetben is, hogy nem túlságosan nagy összeg van az osztatlan közös tulajdonok megszüntetésére tervezve. Valójában ez az a pont, amelyre az SPS-rendszerrel kapcsolatos vitához is vissza lehet nyúlni, hiszen az SPS-rendszer olyan bérleti jogviszonyon alapuló viszonyok összességét igyekszik megerősíteni, ami erre az időre nyúlik vissza. Ennyit a történelmi alapokról. Én úgy gondolom, hogy ezek mellett nem szabad elmenni, hiszen ezek fontos tények.

A mezőgazdaság értékelését most is, mint a bizottsági ülésen is, több éve a jövedelmezőség és a kereseti viszonyok oldaláról kívánom megközelíteni. A mezőgazdasági ágazat dolgozói összességében havonta mintegy 62 ezer forinttal - bruttó összegben - kevesebbet keresnek, mint a nemzetgazdaság más ágazataiban dolgozók, tehát mintegy háromnegyed részét. Ebből is következik jó néhány dolog. Az egyik dolog az, hogy az után a bruttó kereset után, amit nem kapnak meg az ágazat szereplői, vagy nem kapunk meg, nincs közteherviselés, és nincs nyugdíjalapképzés sem, tehát garantált ezeknek a foglalkoztatottaknak a viszonylag alacsony nyugdíjuk.

Ennek a ténynek az a következménye, hogy mintegy 1 millió forinttal kevesebbe kerül egy agrárfoglalkoztatott éves ráfordítása, mint a más ágazatban lévő dolgozóknak. Ez azt jelenti, hogy 180 ezer ilyen személy esetében 180 milliárd forintot takarítunk meg magunkon, akik benne dolgozunk, illetve foglalkoztatunk személyeket. A 180 milliárd forint nagyon nagy összeg, jelentős összeg. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a mezőgazdaságban az alacsony képzettségűek száma egyébként viszonylag magasabb, mint a nemzetgazdaság más ágazataiban foglalkoztatottaknál, hiszen a mezőgazdaságban az alacsony képzettségűek aránya mintegy 70-75 százalék, míg a nemzetgazdaság más ágazataiban ez csak 50-52 százalék, akkor is nyugodtan, bátran kijelenthetjük, hogy évente mintegy 100 milliárd forintot megspórol az ágazat saját magán.

Ha azt vesszük figyelembe, hogy az ágazat adózás előtti eredménye 2007-ben is csak mintegy 60-70 milliárd forint összegre tehető, akkor ebből az derül ki, hogy mindazt a támogatási összeget, amelyről Demendi képviselőtársam az előbb részletesen és szakszerűen beszámolt, elveszítjük a piaci versenyben. Ez nem jelenti azt, hogy erre a támogatásra nincs szüksége a magyar mezőgazdaságnak, szüksége van, csak mind az összeset elveszítjük a piaci versenyben, sőt, amit egyébként magukon megspórolnak a gazdaság szereplői munkabér gyanánt, azt tapasztaljuk, hogy annak is egy részét elveszítjük a piaci versenyben. Ez egyébként nehézzé és ingataggá teszi az agrárgazdaság szereplőit. Ha aszálykár van, ha piaci zavar van, ha fagykár van, akkor egy-egy térségben ellehetetlenülnek a mezőgazdasági termelők. Tehát nagyon érzékeny, nagyon nagy a kitettségük, hiszen kicsi a jövedelemtermelő képességük. De nehéz egyébként ilyen viszonyok között a szakmai szervezeteknek, az érdekképviseleteknek, akár az Agrárkamarának, de egyébként feltételezem, hogy a szakmai irányítást végző minisztériumnak is nehéz a feladata, és nem könnyű egy-egy évet - hogy úgy mondjam - menedzselni.

Ha azt látjuk, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos, az inputokat előállító cégeknek milyenek a jövedelmi viszonyai, akkor is nagyon érdekes képet látunk. Amint említettem, a teljes mezőgazdasági vertikum adózás előtt képes 60-70 milliárd forint eredményt produkálni, és mondjuk, egy növényvédőt vagy műtrágyát gyártó cég éves eredménye ennek körülbelül a fele, akkor egy kicsit el kell gondolkodni ezen, hogy valójában hogyan is áll ez a dolog. Én nem hiszem azt, hogy a piaci versenyben ezt meg lehet szabályozni, de azért ebből mégiscsak kiviláglik, hogy ha egy teljes mezőgazdasági ágazat 60-70 milliárd forintot tud eredményként letenni az asztalra, és mondjuk, a műtrágyagyártó és -forgalmazó holding ennek a felét képes, akkor mégiscsak az ötlik fel az emberben mint mezőgazdasági termelőben, hogy talán egyébként nemcsak az energiaárak határozzák meg a műtrágya árát, hanem például egyfajta monopólium is van a magyar piacon e tekintetben. Más hasonló példákat is lehetne hozni a magyar mezőgazdaságból.

Összességében is tehát az a véleményem, hogy az agrárfoglalkoztatás, a kereseti viszonyok és a mezőgazdaság jövedelmi viszonyai nagyon szoros kapcsolatban vannak, és nagyon sok mindent elárulnak egyébként az ágazatról. Úgy gondolom, az Agrárgazdasági Tanács által tett tízpontos javaslattal kapcsolatban, amelyre érdemes figyelni, vitatkozni nem lehet, azok az állítások igazak, helyesek, és olyan iránymutatások, amelyeket meg kellene tartani, viszont ez nagyon nagy közös munkát igényel az ágazat szereplőitől az én véleményem szerint. Egyébként is a magyar mezőgazdaságnak szakmailag versenyző szereplőkre volna szüksége. Sajnos, ma Magyarországon azt látom, hogy szakmailag nem versengő szereplői vannak a mezőgazdaságnak, inkább más dologban versengenek az ágazat szereplői.

Ahhoz, hogy szakmailag versengő szereplői lehessenek a magyar mezőgazdaságnak, azért néhány dolgon változtatni kellene. Például az egyik ilyen dolog, hogy tulajdonformák közötti egyenlőség legyen. Számomra az nehezen elfogadható, sőt egyáltalán nem elfogadható, ha egy magángazdálkodó, egy agrárgazdálkodó földterületet vásárol, azt kiméreti az osztatlan közös földből, mert abból vásárol, utána meg kell várnia, hogy a bérleti jogviszony leteljen, utána azt is ki kell várnia, hogy az SPS-rendszerben azt a két évet, amíg nem juthat támogatáshoz, azt is megszerezze. Nem mondanám azt, hogy ez versenysemleges.

(18.20)

Ha viszont azt nézzük, hogy aki gazdasági társaságot vásárol, tehát egy jogviszonyt vásárol, mert több pénze van, nem 5 hektár, 10 hektár földet vagy 20-at vásárol, hanem egy gazdasági társaságot vásárol meg, mert vannak ilyenek Magyarországon, az a következő nap élvezi az összes lehetőséget. Nem hiszem, hogy ezen nem lehetne változtatni egyébként, mégis a törvényalkotók itt vannak a parlamentben, és én úgy gondolom, hogy közös párbeszéddel ezt rendezni kellene. Nem jó dolog az, hogyha a kisember, aki úgy gyarapítja a vagyonát, hogy névvel mögé áll egy eszközvásárlásnak, egy földvásárlásnak, esetleg öt-tíz évet kell ahhoz várnia, hogy ő ezt használatba, birtokba vehesse, míg aki egy gazdasági társaságot megvásárol, egy nagyvállalkozó, az a következő nap már élvezi minden lehetőségét akár a támogatásoknak, akár az egyéb jogviszonyoknak.

Itt még egy pillanat, egy gondolat erejéig szeretnék visszatérni a bérleti jogosultságra, hiszen egyetértek azzal, amit Herbály képviselőtársam az ezt megelőző ülésen mondott, hogy a magyar mezőgazdaság a bérleti jogviszonyon alapul. Igaza van Imrének teljes egészében ebben az állításában. De hát ez a bérleti jogviszony egy része a rendszerváltás után alakult ki, egy része viszont a rendszerváltás előttre nyúlik vissza. Volt a rendszerváltáskor egyébként földkárpótlás, ki lehetett lépni a mezőgazdasági szövetkezetekből, de azért a bérleti jogviszonyt a jogutódlás alapján megörökölték a szövetkezetek egyébként. Tehát ebben is van még a mai időszakban is jelentős feszültség.

A versengő mezőgazdaságnak azért egy másik akadálya is van, ami felé haladunk, mert eddig szinte olyanokat mondtam, ami felől elfelé haladunk, de ez olyan, ami felé haladunk. A mai magyar mezőgazdaság szereplőinek nagy része, a társas vállalkozásoknak az első számú vezetői vagy többségi tulajdonosai többnyire 55-60 év környékén vannak, és a viszonylag jól menő családi vállalkozások egy jelentős része is akiknek a tulajdonában van, azok is 55-60 év körül vannak. Tehát a mai mezőgazdaság szereplőinek 80 százaléka, közel 80 százaléka öt-tíz éven belül kénytelen ezt a tevékenységét koránál fogva abbahagyni.

Nehéz helyzetben vannak a magángazdálkodók és családi vállalkozások is, hiszen annak a családi vállalkozónak, annak a magánvállalkozónak, aki nem látja egyébként maga mögött a következő generációt, nehéz olyan kedvező megoldást kiírni, olyan pályázati feltételt, amiben ő jól érzi magát. Nem a feltételek rosszak esetenként, hanem nincs meg mögötte a következő generáció. De ettől is nagyobb problémát és hangsúlyozottan nagyobb problémát jelentenek a gazdasági társaságok is, amelyeknek a tulajdonosi köre szűkül, ez egy szűk menedzsment kezében van, de hiszen nekik is el kell tudni dönteni, hogy azért öt-tíz éven belül mi lesz az általuk birtokolt gazdasági társaságok részvényeivel vagy annak többségével, hiszen náluk is fönnáll az a dolog, hogy a következő generáció nem biztos, hogy a mezőgazdaság felé kíván menni.

Azt hiszem, ezek olyan gondok, és nem gondolom én azt, hogy ez csak engem foglalkoztat, úgy hiszem, más érdekvédelmi szervezeteket is foglalkoztat ez a gond, és ezzel szembesülni kell nekünk, úgy gondolom, hogy rövid időn belül ahhoz, hogy tehát szakmailag versengő mezőgazdaság legyen Magyarországon úgy, mint mondjuk, '56 és '59 között volt. Hogy azt megint elérjük, én azt hiszem, hogy még nagyon sok vitára és megbeszélésre fog sor kerülni ennek érdekében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Örvendi László József képviselő úr.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2007. évi agrárjelentés részletesen foglalkozik az agrártámogatásokkal, mint ahogy Demendi képviselő úr is foglalkozott vele, azonban hiányoltam egypár dolgot. Többek között hiányoltam, azt vártam, hogy a hüvelyes növények támogatásának visszavonásáról is szó lesz.

A 2007. évi kiegészítő nemzeti támogatások, a top up igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 29/2007. (IV. 20.) FVM-rendelet megjelent, ez alapján a gazdálkodók megigényelték május 15-ig a támogatásokat, amelyben a jogalkotók jóhiszeműen szerepeltették a hüvelyes növények támogatási lehetőségét is. Meg is kérték a támogatást, majd a tél folyamán, a tél elején az FVM e határozatot meghozta, aztán valami közbejött, mert mindjárt megalkották a 156/2007. (XII. 22.) FVM-rendeletet, amely három napig volt érvényes, amelyben visszavonják a hüvelyes növények támogatását. Ez szerintem és jogászok szerint is törvénytelen, hiszen tanácsi rendelet is van, hogy a hivatal hibájából eredő károkat nem háríthatja át az ügyfélre, de ugyanerről rendelkezik a 2004. évi CXL. törvény is.

Kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy ennek nézzenek utána, és törvénytelen határozatokat ne hozzanak a gazdálkodók kárára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Csontos János képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból; őt majd Ángyán József követi.

CSONTOS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a 2007. évvel kapcsolatban kiemeljek néhány hozzám közel álló szakterületet, témát, amelyek az egész agráriumra is hatással voltak, vannak és lesznek. Ez a nemzeti lovasprogram. A lovasprogram keretében a különböző lovas tevékenységekhez kapcsolódóan pályázatok kerültek kiírásra. Ezek a jogcímek megnevezésükben ugyan nem mindig tartalmazzák a ló megjelölést, de sokba beleférnek különféle lovasprogramok. Így lehetőség volt és lesz az oktatás, képzés területén a történelmi ménesek génmegőrzése kapcsán a lovasturizmushoz kapcsolódó és a hagyományőrzést támogató pályázatok elkészítésére, beadására.

2007-ben lovas zászlóshajóprogram készült el a szakmai érdekképviseletek és a tenyésztő egyesületek bevonásával. Az Országgyűlés a lovaságazat fejlesztése érdekében még 2003-ban létrehozta a nemzeti lovasprogramot előkészítő eseti bizottságot. A bizottság munkájára és jelentésére alapozva a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a Földművelésügyi Minisztérium az érintett szakmai és civil szervezetek, érdekképviseletek bevonásával 2007. évben kidolgozta a magyar lovaságazat 2008-2013 közötti komplex fejlesztési programját.

A lovaságazathoz kapcsolódó tevékenységek messzemenően elősegítik az Új Magyarország fejlesztési terv és az európai mezőgazdasági-vidékfejlesztési alap céljainak és prioritásainak megvalósítását. Ezek: az életminőség javulása, a versenyképesebb gazdaság kialakítása, a humán erőforrások jobb kihasználása, a jobb minőségű környezet, a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés, a jövedelmi szint emelése, új munkahelyek teremtése, megőrzése a vidéki térségekben, a mezőgazdaság környezetbarát fejlesztésének, a földhasználat racionalizálásának biztosítása, a tájgondozás kialakításának elősegítése.

Tudatosulnia kell mindenkiben, hogy a magyar lovashagyományok a fejlett Európához kapcsolnak minket. Mezőhegyes, Bábolna, Hortobágy, Szilvásvárad neve és az általuk biztosított fajfenntartás és génállomány megőrzése fogalom az egész világon, s bár a ló tette azzá, a magyar kultúra egészének ősi egyediségét reklámozzák.

A magyar lovasbemutatók hazai és külföldi mezőgazdasági kiállításokon, rendezvényeken mindig fergeteges sikert aratnak hagyományőrző programjukkal, ami jó hírnevünket erősíti a világban. A magyar lófajták és a tradicionális ménesek szintén a magyar lótenyésztési kultúra elismert hordozói. A külföld szemében a magyar igazi lovas nemzet. A magyarság a modern lovaskultúra egyik megteremtője.

A lovaságazat fejlesztése érdekében 2007-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kidolgozta ezt a bizonyos "ló és lovas" zászlóshajóprogramot, amely biztosítja a források koncentrációját, rendelkezésre állását, valamint a célcsoportok felé történő hatékony kommunikációt a pályázati lehetőségekkel kapcsolatban.

(18.30)

A program célja az iskolai lovasoktatás bevezetése; a belső kereslet megteremtése; a lovaságazat igényeihez igazodó szak- és felnőttképzés korszerűsítése; a felsőfokú lovasszakember-képzés bolognai rendszerének megfelelő kidolgozása és működtetése; a lovaságazathoz kapcsolódó szakmák - kovács, szíjgyártó, bognár, nyeregkészítő, bőröző - felélesztése; a munkaerő helyben tartása a vidéki térségekben; képzett szakemberek foglalkoztatása; kevéssé képzett munkaerő foglalkoztatása és továbbképzése; a hátrányos helyzetű térségek vállalkozásfejlesztése; a gazdaság bázisának kiszélesítése; az emberi egészség kifejlesztése és megőrzése a lovassport által; a fiatalok egészséges testi-lelki fejlődése, kultúrára, egészséges életmódra nevelése a lovaskultúra által; az aktivitás növelésének elősegítése; az egészségi állapot és munkavégző képesség javítását támogató szolgáltatások fejlesztése a lovaskultúra által; a természeti értékek, a biológiai sokféleség és a humántőke megőrzése a lovaskultúra által; az épített környezet és kulturális örökség megóvása, hasznosítása; a foglalkoztatottság növelése az elmaradott térségekben; a népességmegtartó képesség javulása az elmaradott térségekben.

A "ló és lovas" zászlóshajóprogram keretében 2007-13 között akár mintegy 26 milliárd forint támogatást nyerhetnek az Új Magyarország fejlesztési terv operatív programjain pályázók. Ilyenek a regionális operatív programok, a TIOP vagy a társadalmi megújulás operatív program. A támogatások segítségével a lovaságazat éves árbevétele az időszak végére, 2013-ra elérheti a 600-800 millió eurót, 150-200 milliárd forintot. A program várható hatása, hogy a rendszeresen lovaglók száma öt év alatt a jelenlegi 60 ezerről 300 ezerre emelkedhet, a lovaslétesítmények kihasználtsága pedig 20 százalékról 50-60 százalékra nőhet. A program további eredménye lehet, hogy a lovassportban szervezett formában részt vevők száma két-háromszorosára emelkedik, míg a lovaságazatban foglalkoztatottak létszáma megduplázódhat, és elérheti a 60 ezret.

Mindezeket az eredményeket az Új Magyarország vidékfejlesztési program sikeres végrehajtásával érhetjük el. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program kidolgozása 2007-re tehető, de a programok ebben az évben indulnak el. Éppen napjainkban, az elmúlt hetekben indult el például az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében a 3. tengely vonatkozásában az "élhető falu" program, amiben részletesen ki vannak dolgozva mindazok a pályázati lehetőségek, amelyeket az előzőekben felsoroltam a lovasprogrammal kapcsolatosan. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program 3. tengelyének keretén belül 240 milliárd forint áll rendelkezésre például mikrovállalkozások támogatására, például falumegújításra, a kulturális örökség védelmére és turisztikai szolgáltatások, ezen belül nonprofit típusú szálláshelyek, horgász-ökoturizmus, vadászturizmus és lovasturizmus támogatására. Azt gondolom tehát, hogy az előbb felsorolt általános célokat szolgálják azok a keretek és lehetőségek, amelyekre most ez év november 30-áig lehet beadni a pályázatokat mindazoknak, akik pályázni kívánnak ezekre a forrásokra.

A másik, számomra nagyon fontos program, ami 2007-2008-ban fejeződött be, ez a LEADER Plusz vidékfejlesztési program, amit az AVOP keretében hirdetett meg még 2005-ben a Földművelésügyi Minisztérium. A LEADER az Európai Unió legsikeresebb közösségi programja. A megnevezése már önmagában is sokatmondó. Nem törvénybe foglalt tevékenységi szabályzat, hanem módszer, útbaigazítás, hogyan lehet a vidéki közösségeket helyi szinten aktivizálni. Nem azt mutatja meg, hogy mit kell fejleszteni, hanem hogyan kell cselekedni. A helyi erőforrások ésszerű hasznosításával megkísérli a közösségek igényeihez szorosan illeszkedő új fejlődési irányvonalak kimunkálását, és teszi ezt abból a felismerésből fakadóan, hogy az Európai Unió területi felszínének 90 százalékát lefedő vidéki térségek, továbbá az Unió lakosságának több mint felét kitevő vidéki népesség problémáit nem lehet egységesen kezelni.

A vidékfejlesztési programok kialakítását és működését 2007-től az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési alap, az EMVA biztosítja. Az 1698/2005/EK rendelet határozza meg az EU 2007-13 közötti vidékfejlesztési célkitűzéseit, a fejlesztési tengelyeket, továbbá ajánlásokat fogalmaz meg az EMVA-ból nyújtható támogatások felhasználására vonatkozóan. A program folyamatos fejlődés eredményeként érte el mai formáját.

A LEADER egy francia mozaikszó, amely a következőket jelenti: közösségi kezdeményezés a vidék gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztése érdekében. A LEADER program az Európai Unió és többek között a körzetem, a sárréti kistérség 13 településének legsikeresebb közösségi programja volt 2007-2008-ban. Miért is? Azért, mert ebben az időszakban a közösségek 100 millió forintot nyertek el, és erre a 100 millió forintra a különböző településekről vállalkozók, önkormányzatok és civil szervezetek pályázhattak. E pályázatokkal nem óriási nagy beruházásokat, hanem néhány kisebb beruházást és fejlesztést valósítottak meg. Volt ezek között 8 millió forintos értékű, de volt 6 millió forint értékű pályázati támogatás. Például, hogy soroljam: az egyik 67 éves nyugdíjas bácsi a körzetemben a saját mikrovállalkozásának, egy virágkertészetnek a technikai fejlesztésére nyújtott be pályázatot, és 1,5 millió forint támogatást nyert. Ez a bácsi 67 éves, soha életében nem pályázott, de ezt a pályázatot megnyerte, és amikor befejezték a programot, azt mondta, hogy ő már azt is tudja, hogy a következő LEADER programban mit fog pályázni. Családi vállalkozás keretében tartja fenn ezt a virágkertészetet, és ez a kis forrás, kis összeg a LEADER Plusz programból nagyon nagy segítséget adott az ő fizikai munkájához és a tevékenysége érdekében.

A LEADER-ben a legfontosabb kulcsszó, hogy alulról jövő kezdeményezéseket támogat ez a program. Ennek az az előnye, hogy a projektek a helyi lakosok tudásán és helyismeretén alapulnak. Ebből következően az ő igényeiknek és a táj adottságainak megfelelő ötletek valósulhatnak meg.

A másik fontos kulcsszó az összefogás. A LEADER a kistérségben élő emberek kreativitására, leleményességére, ötletességére alapoz, és ösztönzi a helyi civil szervezetek, intézmények, valamint vállalkozások összefogását és együttes munkájukat a térség fejlesztése érdekében. Annak érdekében, hogy minden egyes térség megtalálja a maga kitörési pontját, ennek az eredményeképpen jöttek létre új együttműködések, új kezdeményezések térségünkben, és ez nagy siker, óriási eredmény. Ilyenek voltak például a Sárrét Íze fesztivál, az Agrárakadémia, a Sárréti Vállalkozók Klubja vagy a sárréti gazdanapok, amelyeket a püspökladányi FÖGE nevű gazdaszervezet szervez már évek óta.

Mi is már évek óta keressük a Sárrét kitörési pontjait. Ennek megvalósításában a LEADER program az egyik legmeghatározóbb mérföldkő. Ebben az a legnagyszerűbb, hogy a programok helyben vannak kitalálva, és európai módon vannak megvalósítva. A vidékfejlesztés nem merülhet ki csak pályázatírásból. Integráltan kell fejleszteni és építkezni, olyan folyamatokat kell elindítani, amelyek erősítik a helyi emberi és közösségi erőforrásokat, a helyi vezetést, a vállalkozói kultúrát, az innovációt és az emberek azon képességét, hogy céltudatosan és hatékonyan tudjanak együttműködni. Ezáltal lehetnek a helyi közösségek az eddigieknél nagyobb hatással a sorsukra.

Azt gondolom, hogy amikor 2007-ről és 2008-ról beszélünk, akkor a LEADER Plusz programot lehet megemlíteni konkrétan, de szeretném most megemlíteni azt is, hogy a következő évben meg fogják hirdetni az Új Magyarország vidékfejlesztési program 4. tengelyét, amely a következő LEADER konkrét pályázati kiírását tartalmazza.

Ebben az évben, 2008. szeptember 26-án Budapesten a magyar vidék napján Magyarország 93 közösségét nyilvánította a Földművelésügyi Minisztérium és az irányító hatóság LEADER-közösséggé. Én az összes többiről nem tudok beszélni, csak a saját közösségünkről. A saját közösségünk az első LEADER Plusz program jó végrehajtásán felbuzdulva pályázott, és meg tudta alkotni az akciócsoportot, s abban a hátrányos helyzetű térségben, ahol én is képviselő vagyok, a sárréti térségben, a bihari térséggel összefogva Püspökladány és Berettyóújfalu térségében 43 település összefogásával létrejött ez az új akciócsoport. Szeretném itt most elmondani, hogy 3,5 milliárd forintos pályázati keret áll rendelkezésre a következő évekre ennek a csoportnak.

Azt gondolom, hogy ez a program tehát, ez az európai program sokban fogja segíteni a térségben élő mikrovállalkozásokat, mezőgazdasági vállalkozókat, civil szervezeteket annak érdekében, hogy a saját vállalkozásaik jobban működjenek, a térség munkahelyei növekedjenek, és a térség népességmegtartó képessége is növekedjen.

Azt gondolom, hogy ez a forrás rendelkezésre áll, és ennek a megvalósítása az a feladat, hogy ennek a forrásnak a valamennyijét, a 100 százalékát el tudjuk hozni a térségbe, és fel tudjuk használni ezt a 3,5 milliárd forintot a jövőben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

(18.40)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Ángyán József képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csontos képviselőtársam 3-4. tengellyel kapcsolatos lelkesedését én is osztom. Kis probléma ezzel az, hogy a forráselosztási arányok tekintetében elképesztően aránytalan az Új Magyarország vidékfejlesztési program.

Hadd mondjak konkrét számokat. A gazdasági diverzifikációra, beleértve nem csak a mezőgazdasági tevékenységet, az összes vidéki mikrovállalkozást és a turizmussal kapcsolatos összes tevékenységet: összesen 59 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez nyolcada annak, mint amit egyedül beruházástámogatásra elkölt a program. Az egész gazdasági diverzifikációra!

A vidéki életminőség javítására összesen rendelkezésre álló összeg a teljes forráskeret 4 százaléka, miközben 30 százalék fölötti csak a beruházástámogatás. Mindig ezt mondom összehasonlításképpen. Az összes vidéki életminőséget javító intézkedésre 4, azaz négy százalékot szán a kormány, miközben néhány, beruházással kapcsolatos tőkés vállalkozás finanszírozására a 40 százalékát szánja.

A helyi humánkapacitás-fejlesztésre - hogy mondjak még valamit a 3. tengelyről - 18 milliárdot; 1,3 százalékot; humánerőforrás-fejlesztésre. Hogy akarunk így minőségi szerkezetváltást vidéken?

LEADER - hadd mondjak ehhez is valamit. Abszolút egyetértünk. Az Európai Közösségnek ez nagyon jó kezdeményezése, hiszen ott kéne helyben elkölteni, ahol a tervek is születnek, de kérem szépen, a LEADER egészére 74 milliárd áll hét évre rendelkezésre. 400 milliárd a beruházástámogatásra egyedül. Ötszöröse annak, mint amit az egész LEADER, az összes LEADER-csoport minden helyi kezdeményezésére szán a kormány.

Tegyük tehát hozzá ezt is, mert így lesz teljes a kép! Abszolút egyetértek azzal, hogy ezt a vonalat kéne erősíteni, de úgy látom, hogy a tárca ezzel nem ért egyet, merthogy a forrásokat nem ide teszi.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Nem, nem! - Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, sok ideje nincs pihenni, mert a rendes hozzászólók sorában is ön következik. Úgyhogy most öné a szó, de immáron 15 perces időkeretben; önt majd Kis Péter László követi, az MSZP-frakcióból.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Államtitkár Úr! Mindenekelőtt azt szeretném elmondani a jelentéssel kapcsolatban, hogy magát a jelentést korrektnek és világosnak tartom. Ez azok munkáját dicséri, akik összeállították ezt az anyagot. Nem véletlenül egy kutatóintézet áll a jelentés összeállítása mögött. Ki szeretném fejezni elismerésemet a kutatóintézetnek: világos jelentést tett az asztalra.

Nem is a jelentéssel van a problémánk, hanem azokkal a folyamatokkal, amelyek ebből a jelentésből is kiolvashatók vagy nem olvashatók ki. Ez a jelentés lényegesen korrektebbnek tekinthető, mint az előző évi jelentés volt. Kiegyensúlyozottabbnak tekinthető - ezt is szeretném elmondani -, kevésbé propagandisztikus és kevésbé a sikerpropagandát szolgálja ez a jelentés, mint az előző évi volt, de ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy bizonyos kérdéseket - finoman fogalmazva - nem exponál, amelyek negatív megvilágításba kerülhetnek.

Azokat a folyamatokat szeretném néhány példán bemutatni, amelyeket tükröz ez a jelentés. Tehát még egyszer: nem a jelentést kritizálom ezekkel a megjegyzésekkel, hanem a folyamatokat, ami az agrárkormányzat agrárstratégiáját, -politikáját illeti.

Elsősorban a 2. pillérrel akarok foglalkozni, azért, mert a legtöbb probléma itt van. Láthatóan mostohagyereke ez az egész 2. pilléres ügy az agrárkormányzatnak. Annyiban nem talán - és ez az agrárkörnyezeti programnál látszik -, hogy bizonyos nagyüzemi, agráripari lobbikörök, tőkéscsoportok fölfedezték, hogy lassan mégiscsak a 2. pillérre lesz a pénz, tehát be kéne lakni most ezeket a programokat. Ez az agrárkörnyezeti programnál világosan látszik, amikor is az alapprogram és az integrált program elviszi a terület kétharmadát és a forrásoknak is körülbelül kétharmadát, és ez gyakorlatilag ugyanaz a gabonás lobbi, az a nagyüzemi agráripari lobbi, amely iparszerű módon tömeget akar előállítani, úgy, ahogy eddig is tette, 30-40 éven keresztül. Ezt tudja, ehhez szokott. Kéri a pénzeket. Látja, hogy itt vannak a pénzek alapprogram, integrált program címén, és közben veri az asztalt, hogy egyszerűsítsék a játékszabályokat, mert azért ennyiféle előírást ő nem hajlandó elfogadni.

Ezért is foglalkozom a 2. pillérrel elsősorban, és az Új Magyarország vidékfejlesztési program néhány aspektusára szeretnék utalni. Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekre szeretnék utalni, a Natura 2000 program körüli mizériára, ami szintén összefügg az Új Magyarország vidékfejlesztési program forrásallokációival, és ha lesz idő, az agrárium szellemi infrastruktúrájával is, ami katasztrofális állapotban van: a kutatóintézetek, szakképző intézetek, a génbankok és a többi, ami elképesztő állapotba került itt három-négy év alatt. Nemcsak a forrásai épülnek le, hanem gyakorlatilag megszűnik ez a teljes intézményrendszer és -hálózat, aminek hosszú távon katasztrofálisak lesznek a következményei, ha szellemi infrastruktúra és biológiai alapok nélkül marad a mezőgazdaság. Eszköztelen marad az állam, ha ezeket megszünteti.

Az Új Magyarország vidékfejlesztési programról. A 2007. év érdekes év volt. Úgy terjesztette be Brüsszelbe - hogy emlékeztessem a tisztelt képviselőtársaimat - a kormány az Új Magyarország vidékfejlesztési programot, hogy a forrásallokációról egyszerűen nem tartott vitát. Kétféle brosúrát körözött az országban. Az egyik a gazdáknak szólt, egy roadshow-n osztogatták. Szép, színes anyag, az európai mezőgazdasági, vidékfejlesztési alap jogcímeit sorolja föl, és arról bölcsen hallgat, hogy ezek közül hova mennyit akar elkölteni. Egyetlen számot nem találnak benne, tán csak a négy tengely fő elosztási arányairól van benne szó.

A közönség tehát nem tudta, hogy miről is fog szólni az Új Magyarország vidékfejlesztési program, mert a forrásokról nem nyitott vitát. Nem nyitott vitát erről a parlamentben sem. Itt már februárban kiosztottak egy másik brosúrát, de abban sincs egyetlen szám sem, hogy a negyvenegynéhány jogcím közül melyikre mennyit is akar elkölteni a kormány, sőt nem is hajlandó beterjeszteni a parlament elé, nem először.

Sokszor elmondtuk, hogy egy hétéves vidékfejlesztési költségvetést - mint ahogy a nemzeti költségvetést természetes, hogy beterjeszti a parlamentnek, és ez az egyik legfontosabb vita -, a vidék költségvetése itt van, az Új Magyarország vidékfejlesztési programban, és azt kell megélnünk, hogy nemhogy társadalmi vita nem volt arról, hogy a forrásokat, azt az 1300-1400 milliárd forintot mire költjük el, hanem a parlament elé sem hajlandó behozni! Nincs Új Magyarország vidékfejlesztési program törvény, hogy mondjak valamit, ami rögzítené a forrásallokációt is, és világossá tenné, hogy milyen szándékok mentén akarja a kormány elkölteni ezeket a pénzeket. Erről nem volt hajlandó vitát nyitni.

Így terjesztette be Brüsszelbe, és így jutottunk végül 2007 szeptemberére oda, hogy a Bizottság elfogadta ezt a tervet. Jelzem: ha a fő kereteket nem lépi át egy ország, ugyan nem szól bele a Bizottság, hogy mit csinál. Ha jó a magyaroknak, hogy így költik el a pénzt, költsék el így a pénzt. Ha a fő kereteket nem lépi túl, őket igazán nem érdekli Brüsszelben, hogy mi mit fogunk itt Magyarországon a forrásallokációval kezdeni.

Mert milyen is az a forrásallokáció? Kicsit visszatérve az előzőhöz. Mit mutatnak a tények? Mire költi a pénzt? Egy kicsit részletesebben annál, mint ahogy az előbb Csontos képviselő úrnak jeleztem.

Először, ha megnézzük a fő arányokat: humánerőforrás-fejlesztésre a források 4,7 százaléka megy; mezőgazdasági minőségjavítási programokra három jogcím is van: nulla, azaz nulla forint. A minőségi szerkezetváltásra, úgy látszik, nincs szükségünk. Kis- és közepes gazdaságok támogatási jogcímeire összesen 1,8 százalék, nem egész 1,8 százaléka az összes forrásnak. Helyi humánkapacitás fejlesztésére 1,3 százaléka a forrásoknak. Vidéki térségek együttműködésére 0,5 százalék, hogy a nagy területeket mondjam. 14 ilyen nagy terület van. Hova megy a pénz? A fizikai tőke fejlesztésére. Az EMVA-rendelet így hívja. Nekem mindig mondják, hogy ne mondjam, hogy fizikai tőke fejlesztése, de hát az EMVA-rendelet, az európai mezőgazdasági-vidékfejlesztési rendelet azt mondja, hogy fizikai tőkefejlesztés jogcímei alatt vannak a beruházástámogatások, az infrastruktúra-fejlesztés, és a többi, és a többi. A fizikai tőke fejlesztésére kereken 40 százalék jut. Ez világossá teszi, hogy hova kerülnek a pénzek!

A kisvállalkozások fejlesztésére 1-2 százalék. A fizikai tőke, ahol a nagyberuházó tőkéscsoportok várják azokat az európai pénzeket, odamegy a 40 százalék. Világos a szándék. Ez a szándék pontosan megegyezik azzal, amit az SPS-rendszernél tapasztalunk, ahol előre - most már történelmi jogosultságok alapján - ugyanazokhoz akarja terelni a támogatási jogosultságokat. Teljesen világos! Vagy amikor nem osztja ki az osztatlan közös tulajdont, akkor teljesen világos!

(18.50)

Hát együtt kell tartani; majd csak elpusztulnak a kisebbek, és aztán újra visszaállhat az a kiváló versenyképes birtokstruktúra, ami már itt egyszer Magyarországon volt. Az a kár, hogy széthordták ezek a rebellis magyarok a földet. Össze kéne szedni, de ehhez először tönkre kell őket tenni.

Egy-két konkrét intézkedésre is szeretnék az Új Magyarország vidékfejlesztési program kapcsán utalni, mert tanulságos. Hátrányos helyzetű térségek támogatása; ugye, hegyvidékek nincsenek nálunk, tehát ott nem tesznek nulla forintot, bár vannak olyan területek, ahol lehetne hegyvidéki térségi támogatást is igénybe venni. Ott nulla forint van.

Más szempontból hátrányos, gyenge területen gazdálkodóknál: a források 0,4 százaléka megy a gyenge területek egészére. Hát van azért egy-két terület olyan, ami gyengének minősül, ahol nem lehet megmaradni, ha nem segít rá a közösség.

Natura 2000, ez egy állatorvosi ló. Nem tudom, hányszor kell még elmondani a tárcának, hogy európai kötelezettség bevezetni a Natura 2000-es rendszert. Az a konfúz helyzet alakult ki Magyarországon, hogy a források az FVM-nél vannak, az Új Magyarország vidékfejlesztési programon, a szakmai felelőse a Natura 2000 programnak meg a Környezetvédelmi Minisztérium, és nem tesz oda forrásokat az FVM, elviszi a fizikai tőkére. Az első verzióban, amit beterjesztett még Brüsszelben februárban, államtitkár úr, volt még Natura 2000-re erdőterület-támogatás. Aztán sutty, eltűnt, júniusban már ez sincs. Júniusban összesen 13 milliárd forint marad a Natura 2000-es rendszer bevezetésére. Szeretném jelezni, hogy 1,9 millió hektár rendszeres támogatásáról van szó. (Gőgös Zoltán: Az is sok!) Ez 13 milliárd forintból egy évig se működtethető, államtitkár úr, és ha 2010-ben vezetik be, mert addigra sikerül ezt valamilyen szinten rendezniük, akkor is 90 milliárd forintra lenne szükség, hogy ez négy évig legalább ketyegjen.

Tessenek mondani, nem kéne egy kicsit kevésbé mohónak lenni a fizikai tőkénél, és visszaengedni valami pénzt a Natura 2000 rendszer bevezetésére? Állapodjanak már meg a kormányon belül! Ezért mondtam a nemzeti környezetvédelmi program kapcsán is, hogy nem a környezetvédelmi tárcát hibáztatom én, hanem azt a kormányzati politikát, amely képtelen felfogni, hogy kötelezettségeink vannak, és lobbiérdekek mentén elköltik a fizikai tőke mentén azokat a pénzeket, amelyeket nem oda kéne elkölteni.

Agrár-környezetgazdálkodás, már említettem: nagyon szépen hangzik ez a tétel, hogy 22 százalék, de említettem, hogy milyen módon töltötték fel. 2005-ben, államtitkár úr, felfüggesztették a százpontos bírálati rendszert, hogy a választások előtt mindenkit be lehessen fogadni. Különösen az agráripari lobbi nagyüzemeit kellett befogadni. Egymillió hektárt ők be is laktak azonnal, és lekötötték a források kétharmadát. 44 milliárd évente lekötve, azért nem tudnak pályázatot hirdetni, mert lekötötték a baráti körnek öt évre előre és aztán újabb öt évre előre az összes forrást. Ezért tudnak csak 2009-ben először agrár-környezetvédelmi pályázatot kiírni.

És közben azoknak a rendszereknek, amelyek tényleg komoly hatással lennének a minőségi szerkezetváltásra - az őshonosok tartása - megszűnt a támogatása. Az ökológiai állattartásnak megszűnt a támogatása a rendszerben. A gyepre alapozott állattartási rendszer szinte alig létezik. Az extenzív gazdálkodási formáknak semmi, a vizes élőhelyeknek semmi. Orosz képviselő úr mondta el a környezetvédelmi vitában, hogy fél attól, hogy egyáltalán teljesen meg fog szűnni például az extenzív halgazdálkodás támogatása, pedig itt lennének a lehetőségek. Nem itt költi el, erre nem; egy bizonyos körnek akarja elkölteni az agrárkörnyezeti programokra rendelkezésre álló pénzeket is.

Az állattartást szokták emlegetni. Hadd mondjam el, államtitkár úr, állatjóléti intézkedésekre a 2-es tengelyen összesen 0, azaz nulla forint áll rendelkezésre. Ezt önök tették ide. Most mi van az állattartókkal? Hogy is van ez? Hogy lesz ez? Hogy gondolják?

Szeretnék még egy-két olyan jogcímet mondani, ami nagyon érdekes képet mutat, és jelzi világosan a szándékokat. Fiatal gazdák induló támogatása és az idős gazdák korai nyugdíjazása. Azt mondják, hogy milyen sikeres ez a földért életjáradékot program, tolonganak az emberek, hogy felajánlják az államnak a földet, csak vigye. Hát Európában nem így működik a dolog, uraim! Európában fiatal gazda induló támogatás van, és idős gazda korai nyugdíjazása vagy gazdaságátadási támogatás, ami a folytonosságát akarja a családi gazdálkodásnak megteremteni. De ha önök nem akarnak családi gazdálkodást, bolondok lennének erre pénzt költeni, összesen odatesznek fiatal gazda induló támogatására 8,9 milliárd forintot az 1400-ból, hét évre összesen. Hány fiatal gazda fér be, tessék mondani?! Le is kötötték, és már többet nem tud meghirdetni hét év alatt. Nem tud meghirdetni, mert nincs ott forrás, államtitkár úr, ne vicceljenek!

A korai nyugdíjazásra meg 6,9 milliárd forintot; 0,5 százaléka az összesnek. Ugye, arról beszélünk, hogy elöregszik a gazdatársadalom, hogy a generációváltást kéne segíteni. De ha önök nem akarják a családi gazdálkodást megerősíteni, akkor bolondok lennének a generációváltást segíteni. Akkor épp arról van szó, hogy az öreg adja oda a Nemzeti Földalapnak a földjét, összegyűjtögetjük ezeket a földeket, aztán összerendezzük értékesítési egységbe, és odaadjuk a tőkés társaságoknak. Ugye, erről szól a történet, államtitkár úr?!

Világos a kép. Tessenek szívesek lenni akkor kiállni! És ezért mondjuk azt, hogy önök minden intézkedéssel néhány száz tőkés társaság érdekeit képviselik. De ennek semmi köze nincs a szociáldemokráciához. Ezért mondtuk a miniszterelnök úrnak is, hogy gondolja már meg, hogy miről beszél, amikor szociáldemokráciáról beszél, mert semmi köze a szociáldemokráciához ennek. Néhány száz tőkés társaság érdekeit képviselik, ahogy az SPS-rendszernél vagy más támogatási rendszernél is.

Mezőgazdasági termelés és termékeinek minőségjavítása: nulla forint, uraim. Az EMVA-rendeletben három jogcím van, amin lehetne a minőségi szerkezetváltást támogatni; 0, azaz nulla forint. Mik vannak itt? Az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés. Nulla forint! Nem kell megfelelni; aki nem tud megfelelni magától, az pusztuljon el!

Élelmiszer-minőségi rendszerekben részt vevő termelők támogatása. Nem kell támogatni, aki a minőségi rendszerekben akar részt venni - nulla forint. Termelői csoportok élelmiszer-minőségi rendszerekben való részvétele: nulla forint. Ne vegyenek részt ilyen minőségi lehetőségekben!

Kisebbek támogatása? Félig önellátó gazdaságok támogatása: 4,9 milliárd hét évre. A források 0,3 százaléka az összes kicsire. Ugye, ez az a szektorsemlegesség, amit emlegetni szoktak. Mi mindenkit szeretünk, csak van, akiket kicsit jobban, meg van, akiket kicsit kevésbé. Ebből a költségvetésből világosan látszik, hogy kik a kedvencek. (Gőgös Zoltán: Nincs ilyen szereplő!) Termelői csoportok létrehozásának támogatására a források 1,4 százaléka.

Na, ez az a kép, ami kirajzolódik a 2007-ben elfogadott Új Magyarország vidékfejlesztési programból, amelyet tehát se társadalmi vitára nem bocsátott a forrásallokációt tekintve, se a parlament elé nem volt hajlandó beterjeszteni, és azóta sem hajlandó vitát nyitni arról, hogy jó-e ez a forráselosztás vagy sem. Ez elfogadhatatlan, államtitkár úr. Nem biztos, hogy visszatérő lehetőségei lesznek Magyarországnak ilyen mértékben, mint most. Bűn így elkölteni ezeket a forrásokat, a vidék elleni, a vidéki közösségek, a vidéki társadalom gazdasága elleni bűn így elkölteni ezeket az európai forrásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Az egyéb kérdésekről majd még kétperces időkeretben próbálok néhány gondolatot elmondani.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Ez is sok volt. - Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Herbály Imre képviselő úr jelentkezett elsőként.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném biztosítani Ángyán képviselő urat, hogy amit a sorok között olvasott, abban sok a tévedés. Mi nem száz tőkés nagyüzem érdekeit szolgáljuk... (Dr. Ángyán József: Száznyolcvan!) nem is száznyolcvanét, nem is háromszázét, hanem sok ezer magyar gazdaság ügyeit igyekszünk szolgálni. Mondom, amit ott olvas a sorok között, az tévedés. (Dr. Ángyán József: Tények!)

Egyébként meg sok mindenben igaza van önnek, jó lenne, ha minden ügyre, ami fontos a magyar mezőgazdaság számára, a magyar vidék számára, nagyon-nagyon sok pénzt tudnánk áldozni. De van egy bökkenő, képviselő úr: nincs annyi pénz. Így aztán a jobbik megoldást kell választani, ami mindig egy egyezség kérdése és kormányzati politika kérdése, ezt tudomásul kell venni.

A harmadik: joga van önnek ezt sokszor elmondani, hisz ezért ül itt. De akárhányszor elmondja, a pénz akkor is csak annyi, amennyi régebben volt, és én nem hiszem, hogy sokkal többet lehet szánni azokra az elképzelésekre, amik, mondom, helyénvalók, és én bízom benne, hogy lesz még olyan időszaka a magyar költségvetésnek, a magyar gazdaságnak, hogy tud azokra a kérdésekre is pénzt fordítani.

(19.00)

Ilyen lehet egyébként a 2013 utáni időszak, amikor már nem a termelés, hanem a vidékfejlesztés kerülhet a költségvetés középpontjába. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Járvás István képviselő urat illeti a szó.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az agrár-környezetvédelmi támogatásokhoz szeretnék egy gondolat erejéig visszatérni, hiszen a politika 2002-ben - az MSZP hivatalos politikája is - mindig azt hangsúlyozta, hogy az agrár-környezetvédelem lesz az a terület, ahol egyébként a kis- és egyéni gazdálkodók előnyt fognak élvezni, hiszen olyan támogatás lett meghirdetve, ami őket fogja segíteni, és a pályázatnál az agrár-környezetvédelmi pályázatokban részt vehetnek.

Mégis azt tapasztaltuk egyébként, hogy a 2004-től kezdődő agrár-környezetvédelmi programban azért nem voltak ők egyáltalán kiemelve, és alátámasztandó az az állítás, amelyet Ángyán képviselőtársam is mondott, hogy a források nagy részét egyébként több ezer hektáros agrár-környezetvédelmi programban - főleg a szántóföldi alap- és az integrált programban való részvételt - mások vitték el. Ennek sajnálatosan még olyan gazdasági társaságok sem élvezték az előnyét, amelyek egyébként több száz hektáron és teljes területtel akartak részt venni, mivel nem volt meg a megfelelő kapcsolatuk a bírálókkal. Ezért ők nem juthattak ilyen támogatási forrásokhoz, és azóta sem jutnak egyébként. Voltak forrásformák, amelyekhez hozzá lehetett jutni, ilyen volt a füves élőhely, mert aki arra benyújtotta, az hozzájuthatott ahhoz, de már ahol több pénz volt, az integrált szántóföldi növénytermesztésnél vagy az alapprogramban, ott már nem juthatott forráshoz.

Hasonló kételyeim vannak egyébként a Csontos képviselőtársam által emlegetett LEADER Plusz programnál is. Mi is végignéztük egyébként, nagyon szűk és nagyon kimazsolázott személyek juthattak egyébként támogatáshoz. Tehát a LEADER Plusz programra nyugodtan rámondhatjuk, hogy a kézből etetés egyik tipikus példája, amelyet a politika megvalósított.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Most megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak, az ülés vezetését pedig átadom Harrach Péter alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem igazából Ángyán képviselőtársamra akarok reagálni, hiszen ezt már sokszor megtettük, tehát ezt a vitát értelmetlennek tartom, hogy oda tegyünk pénzt, ami nem létezik, és nem is létezett körülbelül 40 éve vagy 50 éve, vagy 100 éve Magyarországon.

Egy dolgot most szeretnék felajánlani, ma ilyen kompromisszumkereső napom van. A 2009-ben induló AKG-ból azonnal kivesszük a szántóföldi célprogramot, ennek az ügynek az élére kérem, hogy a Magosz álljon oda. Ez körülbelül 40 ezer szereplőt érint, nem gondolnám, hogy 40 ezer nagyüzem van, képviselőtársaim.

Tehát nem csak a parlamentben kell az okosságot mondani. Nagyon szívesen elmegyek arra a gyűlésre, amikor Ángyán képviselőtársam odaáll mellém, és ahol velem szemben körülbelül 600 családi gazdálkodó lesz, akik most hektáronként 30 ezer forintot kapnak AKG szántóföldi célprogramból, hogy uraim, úgy döntöttünk, hogy mi nagy környezetvédelmi indíttatásból ezt a programot megszüntetjük, és elvesszük a 30 ezer forintot hektáronként. Szívesen odaállok a képviselő úrral bármikor, bármilyen ilyen fórum elé, és be is vállaljuk ezt a döntést, hogyha ez a 40 ezer szereplő, aki benne van, ezt, mondjuk, demonstráció nélkül elviseli. Úgy gondolom, azért elég érdekes lenne, ha ezt megtennénk. Nem lehet ugyanabból a szájból hideget is, meg meleget is fújni, képviselőtársaim. (Dr. Ángyán József: Nem fogok.)

Úgyhogy arra gondolok, ezt felajánlom egyébként, Pista, nektek is, bármikor, azonnal megszüntetjük a szántóföldi célprogramot, 40 ezer szereplőt érint Magyarországon nagyjából. Nem hiszem, hogy van 40 ezer nagyüzem. Ez a 200 ezer mezőgazdasági vállalkozásnak, mondjuk, 20 százaléka. Álljunk oda eléjük, és mondjuk azt, hogy kedves barátaim, akkor 2009-től ez a jövedelemkiegészítő támogatás, amit egyébként elég komoly adminisztrációs kötelezettségek és elég komoly feltételek betartása mellett kapnak, szűnjön meg. Bármikor hajlandó vagyok erre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ángyán Józsefé a szó, két percre.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdekes, amit az államtitkár úr mond, mert én nem erről beszéltem. Nem azt mondtam, hogy a programot kell megszüntetni, hanem hogy belakta ugyanaz a lobbi ezt a programot. A szántóföldi integrált és alapprogramot belakta a nagyüzemi agráripari lobbi.

Államtitkár úr, akkor a következőt ajánlom önnek: fogadja el a degressziót, és mindjárt kvittek vagyunk. Miért kell százszázalékos támogatási intenzitást biztosítani a tízezredik hektárra is? Ugye, a kormány álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy még azt a gyenge kis degressziót sem fogadja el a nagyobb gazdaságoknál, ami összesen 9 százalékot jelentene 1500 hektár fölötti területeknél.

Államtitkár úr! Egyezzünk meg: vezessük be a degressziót. (Gőgös Zoltán: Azt bevezetjük úgyis.) És kérem szépen, 1500 hektár fölött legalább azt a 9 százalékot vegyük el onnan, és abból lesz majd forrás, hogy a Natura 2000-et meg másokat finanszírozunk, vagy a vízgazdálkodási programokat segítsük, ami be fog kerülni várhatóan a támogatási jogcímek közé, vagy például a haváriák esetére tudunk pénzt keríteni. Államtitkár úr, ezt úgysem mondja komolyan, mert hogyha ön ezt megtenné, hogy a programot akarja megszüntetni, az ön haverjai vernék el úgy a lábát, hogy nem állna meg a lábán, államtitkár úr. (Gőgös Zoltán: Nincsenek haverjaim.) Merthogy sokkal nagyobb arányban ők viszik el ezeket a pénzeket, mint akikre ön hivatkozik.

Tehát a javaslatom az, vezessük be a degressziót. (Gőgös Zoltán: Nem ezt mondtam.) Módosítsa a kormány az álláspontját a KAP felülvizsgálása kapcsán, amikor masszívan elutasítja még ezt a gyenge degressziót is, hogy az 1500 hektár fölöttiek 9 százalékot engedjenek ugyan már át a kisebbeknek. (Gőgös Zoltán: Nem a kisebbeknek.) Hát kinek, államtitkár úr? Az összes többi jogcím nem a nagyoknak szól. Erről szól a történet, államtitkár úr.

Tehát nagyon szívesen hajlandó vagyok önnel erről vitatkozni, és így álljunk ki az emberek elé. Kérdezzük meg, hogy kell-e a tízezredik hektárra is százszázalékos támogatási intenzitás vagy sem. Aztán akkor álljunk ki a 600 családi gazda elé, majd ők eldöntik, hogy kinek van igaza; ne kelljen egyikünknek se futva menekülni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Örvendi László József képviselő úr következik.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A szántóföldi célprogram leállítása még viccnek is rossz. A professzor úr nem erre gondolt, és ahogy kifejtette a véleményét, azzal egyet is értek. Nem jó ajánlat ilyen támogatási tételekkel szerintem játszani.

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokhoz szeretnék pár gondolatot fűzni. Úgy gondolom, 2007-ben úgy-ahogy rendben megtörténtek a kifizetések, bár azt kell elmondanom, hogy az MVH az ügyintézésben nagyon le van maradva. Vannak olyan fellebbezések, ahol már több mint egy éve be van nyújtva a fellebbezés, és még választ sem kapott az az illető, hogy a fellebbezése elbírálás alatt van, megérkezett, vagy isten ne adja, el is bírálták a fellebbezést. Úgyhogy az MVH-nak meg kellene gyorsítani a munkáját. (Gőgös Zoltán: Most akarják megszüntetni.) Hiszen éppen azért van az, hogy ebben az évben még most jönnek ki az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatos határozatok, holott már augusztus végén ki kellett volna fizetni. (Gőgös Zoltán: Nincs ilyen határidő.) Augusztus végén már ki kellett volna fizetni ezeket a támogatásokat, és most jönnek kifelé a határozatok.

A kiszámíthatóság: az SPS-tárgyalásnál mindig az volt a szlogen, hogy a kiszámíthatóság miatt van szükség rá. Hát kiszámíthatóság lenne az agrár-környezetgazdálkodási támogatások felvétele vagy forrásának odajuttatása a gazdákhoz, amit már nagyon hiányolnak, hiszen országosan még nincs kifizetve egyetlen tétel sem tudomásom szerint. Ugyanígy a kiszámíthatóság lenne az előbb említett hüvelyes növények támogatásának visszavonása is, holott azt jogosan igényelték meg a gazdák. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A hibát a hivatal követte el, és ha a hivatal követ el hibát, nem lehet elverni a port a gazdán.

ELNÖK: Jakab Istváné a szó.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Ritkán fordul elő, tisztelt elnök úr, hogy felolvasást kell tartsak, csak azért, mert nem szeretnék téveszteni, tehát az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatban.

Az intézkedés fő céljai a vidéki területek fenntartható fejlődésének támogatása, a környezet állapotának megőrzése és javítása, a mezőgazdasági eredetű környezeti terhelés csökkentése, környezetvédelmi szolgáltatások biztosítása, természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló mezőgazdasági gyakorlat erősítése. Kiemelten kívánja továbbá támogatni a genetikai sokféleség megőrzését a természetes életkörülmények között, a természet, víz és talaj védelmét, a termőhelyi adottságnak megfelelő termelési szerkezet kialakításával, a környezettudatos gazdálkodás és fenntartható tájhasználat kialakításával - folytathatnám.

(19.10)

A fő gond az, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor valami rosszul indul, utána oda jutunk, ahol most vagyunk. Érdemi vita nem volt, érdemi egyeztetés azon a szinten nem volt. Csak kapkodtuk a fejünket, és néztük, hogy a 10-20 ezer hektáros gazdaságok, ezek az abszolút intenzív profi nagyüzemek hogyan tudnak ebbe a rendszerbe beilleszkedni, hogyan illeszthetők be. Itt a Parlament falai között mondtuk azt, hogy ez képtelenség, hiszen az első ellenőrzésnél ki fogják őket szúrni. A helyzet az, hogy volt egy rossz start, és jelen pillanatban nincs más lehetőség, mint úgy kezelni ezt a problémát, hogy az "élni és élni hagyni" elvet alkalmazni kell. Csak ami miatt - és nem szorul védelemre Ángyán képviselőtársam - ez a probléma kicsúcsosodik, az az, hogy a nagy megkapja az esélyt, a kicsi pedig sajnos nem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ángyán József következik.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy Herbály Imre képviselőtársam kiment, mert egy-két gondolatot neki is szerettem volna elmondani azzal kapcsolatban, amit megjegyzett. Mivel azonban Gőgös Zoltán államtitkár úr magára terelte a figyelmet, kénytelen voltam először arra reagálni.

Herbály képviselő úrnak teljesen igaza van abban, hogy a forrás nem lesz több, ugyanannyi van, hét évre ennyi pénzünk van. De éppen ez a probléma, mert nem lehet egyoldalúan elkölteni, ha csak ennyi forrásunk van, és lehet, hogy ez soha többet nem fog megismétlődni. Nem lehet ilyen egyoldalúan, egy adott érdekeltségi kör mentén elkölteni a vidékfejlesztési forrásokat.

Persze az a kérdés, hogy kinek mi van a fejében a mezőgazdaságról. Mi az, hogy korszerű mezőgazdaság? Nekem vannak elképzeléseim, hogy mit gondolhatnak önök erről. Az intézkedések egyébként mutatják, hogy körülbelül miben gondolkodnak. Nyilván valami tömegtermelő nagyüzem, ami szuperintenzív technológiával, nagy tömegben állítja elő azt a négy-öt-hat-nyolc növényt, amit eddig is termelt. Ez lehet a hatékony mezőgazdaság. Én viszont úgy gondolom, hogy a hatékonyságot nem innen kéne megközelíteni, hanem a vidék társadalma, a magyar társadalom hatékonysága szempontjából.

Akarjuk-e a foglalkoztatást vidéken? Köztudott, talán a kutatók is meg tudják erősíteni, hogy Finnországban a 33 hektáros átlagos birtokméretű finn mezőgazdaságban három és fél embert tart el egy 33 hektáros terület, miközben itt száz hektár sem tart el ennyi embert ilyen birtokstruktúra mellett. Kérdés, hogy akarjuk-e foglalkoztatni az embereket vagy sem. Háromszor, négyszer, ötször ennyi embernek tudnánk munkát adni, ha nem ragaszkodnának ezekhez a tőkés társaságokhoz, akik persze bérmunkásokat alkalmaznak, és a statisztika csak ezeket a bérmunkásokat mutatja ki, de az önfoglalkoztatás egy társadalomban legalább olyan fontos, mint a bérmunkások alkalmazása.

Kérdés persze, hogy a környezeti szempont szempont-e vagy sem. Szépen leírták, hogy mi a cél ezzel, de hát kérdés, hogy ez tényleg szempont-e vagy sem. S kérdés az is, hogy minőségi szerkezetváltást akarunk, vagy változatlanul tömegtermelő iparszerű mezőgazdaságot. Lehet ezt is, azt is választani. Ez utóbbi el fog lehetetlenülni, ha másért nem, az energiaárak emelkedése miatt. El fog lehetetlenülni!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kis Péter László képviselő úr a következő írásban előre jelentkezett felszólaló.

KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Remélem, megbocsátják nekem a fegyelmezetlenséget, hogy visszatérek a napirendhez. Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentésen belül az élelmiszer-higiénia és -biztonság kérdésével kívánok a hozzászólásomban foglalkozni.

Mielőtt a 2007. évi helyzetről szólnék, érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt évek során milyen környezetben kellett érvényt szerezni "a szántóföldtől az asztalig" elvnek. Mint ismeretes, a 2004-es EU-s csatlakozással kinyíltak a piacaink, az Unió gyakorlatilag egy nagy belső piacának aktív részeseivé váltunk. Az áruk szabad áramlásának kapcsán a csatlakozásnak nemcsak előnyeit élveztük, hanem jelentős hátrányait is el kellett szenvednünk. Itt utalnék a már ismert élelmiszerbotrányok sorozatára. Tehát az élelmiszer-biztonság szempontjából a környezet kockázatosabbá vált, a régi ellenőrzési rendszerünket az idő túlhaladta. A felvetődő problémákra gyorsan választ kellett adnunk. A korábbi szervezeti rendszer széttagolt, összehangolatlan volt, az ellenőrzések hatékonysága nem szolgálta az élelmiszer-biztonság javítását. A rendszer ráadásul költségpazarló is volt. Szerencsére a kormány és a szakma felismerte a helyzet tarthatatlanságát, ezért döntések sorozata indult el annak érdekében, hogy az ellenőrzés rendszere egy kézből irányított legyen.

Nem térek ki arra, hogy milyen konkrét intézkedések történtek, de a döntések legtöbb esetben politikai-szakmai konszenzussal születtek meg. Az eltelt időszak visszaigazolta a döntések és az intézkedések helyességét. De azt is látnunk kell, hogy a legjobb szervezeti és ellenőrzési rendszer sem alkalmas arra, hogy teljes mértékig megszüntesse a veszélyhelyzeteket, ezért szüntelen permanens harcra és állandó készenlétre van szükség az ellenőrző hatóságaink részéről. Sajnos, a rossz minőségű, az emberi egészségre ártalmas élelmiszer egyfajta biológiai fegyverré válhat, elsősorban a harmadik országokra kinyíló piacaink miatt. Azt hiszem, mindenki számára figyelmeztető kell legyen a lassan világméreteket öltő melaninbotrány. Ezért is indokolt a WTO-tárgyalásokon a határozott, kemény fellépésünk, mivel más az érdekünk mint élelmiszer-exportőr országnak, mint a jelentős élelmiszerimporttal rendelkező országoknak.

Tisztelt Ház! Rátérve a 2007. évi helyzet értékelésére, a jelentés megállapítja, hogy az ellenőrző hatóságok 2007-ben kétszer annyi ellenőrzést végeztek, mint 2006-ban. Az eljárások mélyrehatóbbak, több termékféleségre kiterjedők voltak. Az ellenőrzések alkalmával a hatóság szakemberei több mintát vettek, a létesítményeket részletesebben átvizsgálták. A jelentés megállapítja, hogy 2007-ben az élelmiszerek minősége, az alkalmazott higiénia, valamint a jelölések pontosabb alkalmazása miatt harmadannyi terméket kellett kivonni a forgalomból, és a kirótt bírságok összege is az előző évinél kevesebb. 2007-ben a folyamatos ellenőrzések mellett több kiemelt ellenőrzési időszakban is vizsgálódott a hatóság, így sarkallva a termékek előállítóit, valamint a forgalmazókat is a minőség és a színvonal folyamatos szinten tartására. A tisztesség azt kívánja, hogy elismeréssel szóljunk az ellenőrzésben segítséget nyújtó társhatóságokról, szervezetekről, a fogyasztóvédőkről, az ÁNTSZ-ről, a rendőri szervekről, illetve a vámhatóságról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az élelmiszerlánc egyes területein feltárt hiányosságok miatt 5164 esetben került sor a korábban ellenőrzött létesítmények visszaellenőrzésére. A hatósági szakemberek több mint 103 ezer élelmiszermintát vettek 2007-ben, amelyből 4819 tételt kifogásoltak. Ez 4,6 százalékos kifogásolási arányt jelent. A mezőgazdasági bizottság ülésén is felvetődött, hogy sok-e vagy kevés a mintaszám. Én azt mondom, hogy nehéz viszonyítani, mi az elég és mi a kevés. Az ellenőrzött mintaszámokból nem lehet messzemenő következtetést levonni az ellenőrzés hatékonyságára vonatkozóan. Inkább a kifogásolási arányból lehet összehasonlítást tenni, illetve következtetést levonni a helyzet romlására vagy javulására vonatkozóan.

Meghatározó fontosságú az éves kockázatbecslésen alapuló ellenőrzések mellett a kiemelt időszakok hatékony ellenőrzése. Ilyenek a húsvét előtti időszak, a nyári üdülési időszak, a karácsonyi ünnepek előtti hetek. Ilyenkor dömpingjelleggel jelennek meg nagy tömegben a nagyobb kockázatú termékek a piacon és az üzletekben. A példák sorából kiemelve a húsvéti ellenőrzéseket: a szakemberek 976 engedélyezett és nem engedélyköteles élelmiszer-előállító helyen folytattak ellenőrzést, ahol a forgalomból kivont élelmiszerek ellenőrzési tételeken belüli aránya 1,6 százalék volt, ami - ha csak az arányt nézzük - nem tűnik soknak, de ha a kockázat oldalát nézzük, akkor már nem jelenthet megnyugvást.

(19.20)

A forgalmazásból ez időszakban 68 466 hazai előállítású és 16 108 EU-tagországból vagy harmadik országból származó tételt vizsgáltak a hatóságok. Az eredmény, azt hiszem, meglepetést okozhat, mivel a hazai termékeknél a vizsgált tételek 0,92 százalékát, az EU-tagországokból és harmadik országból származó tételeknek csak 0,47 százalékát kellett a forgalomból kivonni. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a hazai termékeknél sem megnyugtató a helyzet, van tennivaló a biztonságos élelmiszer előállítása és forgalmazása terén. Sajnos, a karácsonyi Csillagszóró-hadművelet során sem volt jobb a helyzet, ahol a forgalomból kivont, ellenőrzött termékek aránya 2,98 százalék volt, főként termékjelölés, tiltott módon való forgalmazás, fogyasztásra való alkalmatlanság miatt. A fenti tapasztalatok is indokolják, hogy tovább kell folytatni a lehető legszigorúbb módon az ellenőrzéseket, tájékoztatással, reklámokkal a tudatosabb vásárlói magatartás kialakítását, amely nagyobb önvédelmet is jelenthet a fogyasztók számára.

Tisztelt Ház! A 2007. év elején a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal keretein belül létrejött az Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság, amelynek feladatköre kizárólag operatív jellegű. Így az igazgatóság a járványügy keretén belül nem csupán a szorosabb értelemben vett állat-egészségügyi, hanem nemzetgazdasági szempontból is kiemelkedő jelentőségű mentesítési és monitoringprogramjainak lebonyolítását, ellenőrzését még hatékonyabban tudja végezni. Ezen feladatok sikeres ellátása magasabb szintű állat-egészségügyi státust biztosít Magyarország számára, ami részben a közösségi élőállat-, illetve élelmiszerpiacra jutás feltétele. Nagyrészt a hazai gazdák védelmét biztosíthatja, mivel a szabad kereskedelemnek csak állat-egészségügyi, humán-egészségügyi korlátai lehetnek.

Erre tekintettel a jelentés évében több kiemelt feladat megvalósítására került sor. Többek között a madárinfluenza-járvány gyorsan és szakszerűen került elfojtásra a nagy állatsűrűség ellenére, így meg lehetett akadályozni a fertőzés kiterjedését. De ilyen volt a vaddisznóban talált sertéspestis, amelynél sikerült igazgatási rendszabályok alkalmazásával elhárítani a járványt. Az Aujeszky-féle betegség elleni nemzeti mentesítési program módosítását az EU illetékes szakembere elfogadásra javasolta a Bizottságnak, ami alapján egyrészt újból uniós társfinanszírozást nyertünk az Aujeszky-féle betegség 2008. évi monitoringprogramjához, másrészt közelebb kerültünk a mentesítési, ellenőrzési terv végrehajtásának uniós elismeréséhez, ami alapján kiegészítő állat-egészségügyi garanciákat vezethetünk be az uniós tagországból érkező élő sertésekre. Továbbra is sikerült fenntartani az ország juh- és kecskeállományának mentességi státusát a B. melitensis szempontjából.

Az állatszállítás és -vágás állatvédelmi ellenőrzése témakörben 2007 áprilisában az Európai Unió egészségügyi és fogyasztóvédelmi főigazgatósága élelmiszer- és állatorvosi hivatala ellenőrzésére került sor hazánkban. Az állatszállítás ellenőrzésének témakörében új, az EU-ellenőrök elismerését is kiváltó útmutató került összeállításra és kiadásra.

Tisztelt Parlament! Az országos állat-egészségügyi információs rendszer járványügyi alrendszeréhez kifejlesztésre került egy térinformatikai alkalmazás. Az alkalmazás lehetőséget biztosít arra, hogy a járványügyi alrendszerekben tárolt adatok alapján az állattartó telepek és egyéb létesítmények is térképen megjeleníthetők legyenek. Ezzel a korábbi évekhez képest lényegesen megkönnyült az állat-egészségügyi igazgatási döntéshozatal, és a betegségek járványügyi státusának bemutatása.

Tisztelt Ház! Összegezve az állapítható meg, hogy az emberi egészséget védő élelmiszer-biztonsági szervezet a 2007. évben jól, eredményesen látta el feladatát annak ellenére, hogy munkája hektikus, nehezen tervezhető. Az egy kézben levő direkt irányítás, egyenes utasítási lánc jól vizsgázott. Biztosította, hogy az élelmiszerlánc bármely pontján jelentkező probléma esetén az ellenőrző hatóság hatékonyan és gyorsan reagálni tud, és az eredményes intézkedést nem akadályozza más hatóság megkereséséből származó esetleges időveszteség. A szervezeti átalakítás lehetővé tette, hogy a felmerülő élelmiszer-biztonsági veszély előzményeit és következményeit az ellenőrző hatóság végig tudja követni a teljes élelmiszerláncon.

Tekintettel arra, hogy a jelentés a korábbi évekhez hasonlóan elemzően, reálisan, pontosan, magas színvonalon mutatta be a 2007. évi helyzetet és eredményeket, ezért a jelentés elfogadására kérem tisztelt képviselőtársaimat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Czerván György képviselő úr a következő felszólaló.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a földművelési miniszter útján a hatályos agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek megfelelően határidőben terjesztette elő a 2007. évi agrárjelentést. A jelentésről az Agrárgazdasági Tanács véleményt készített, javaslatot tett, és azt nyilvánosságra hozta, amit ezúton én is szeretnék megköszönni. Mi, agrárosok, így tízen- tizenöten általában várjuk az agrárjelentést, ez már a tizedik, ahogy hallottuk, hiszen ezt többen is elmondták délelőtt is, illetve a mostani vitarészben a hozzászólók, hogy korrekt, tényszerű, szerkezete áttekinthető és alapos munka szokott lenni.

Azonkívül üdvözöljük azt is, hogy tulajdonképpen ez egy lehetőségünk egy agrárvitanap megtartására részben tévé előtt, részben tévéidőn kívül. Mindenről lehet tulajdonképpen beszélni, hiszen minden kapcsolódik mindennel, tehát ahogy mondtam, egy kvázi agrárvitanap agrárpolitikai kérdésekről, vagy az SPS-rendszert is érintettük, pedig azt ugye nemrég fejezte be az Országgyűlés, mármint a döntést e tekintetben. Ilyen értelemben ez egy kedvező dolog az agrárosok számára, ráadásul időkeret nélkül, tehát ha most éppen úgy gondoljuk, akkor akár - nem akarok megijeszteni senkit - reggelig is beszélgethetünk, vitatkozhatunk és érvelhetünk. Ezt azért emelem ki, mert általában ritka az ilyen esemény az agrárosoknak, ahhoz általában ténylegesen egy külön agrárvitanapot kell szervezni. Azonkívül azért is érdekes ez az egész dolog most, mert azért a korábbi évekhez képest az agráriumra irányult a figyelem, elsősorban az emelkedő élelmiszerárak miatt. Tehát most talán egy kicsit mindenkit jobban érdekel ez a téma.

Az agrárgazdasági törvény előírásaiból három tételt emel ki a tanács jelentése 2007-re, ezt is érintették többen, a nemzeti támogatás reálértékének a tartása, az agrárollóval kapcsolatos kérdések, illetve az agrárkeresetek alakulása. Ami a támogatás reálértéken való tartását illeti, ez a jelentés szerint teljesült. Itt én csak annyit szeretnék megjegyezni csendesen, amit elmondtam a ma délutáni bizottsági ülésen is, amikor a költségvetéssel kapcsolatosan folytattunk eszmecserét, hogy a nemzeti támogatási önrész folyamatosan csökken mind relatíve, tehát arányait tekintve, mind pedig abszolút értékben. Én ezt, nemcsak én, hanem nagyon sokan nem tartjuk helyesnek, és akkor még nem beszéltünk arról, amiről viszont délután nagyon sokat beszéltünk, hogy ebben a nemzeti támogatási részben, illetve ennek a szinten tartásában nincsen benne a 25 milliárdos úgynevezett top up 2006 óta, de azt hiszem, ezt délután alaposan kielemeztük.

Ami az úgynevezett agrárollót illeti, az örömhír, hogy már a második éve javul. Itt elsősorban a termelői árak, illetve a ráfordítási árak indexéről van szó, a 2006-os évben 4,6 százalék volt, és ez 7 százalékra emelkedett. Ez elsősorban a növénytermesztési emelkedő áraknak szólt. De azért itt halkan szeretném szintén megjegyezni, hogy például a műtrágya vagy egy-két ipari anyagnak az ára nagyon-nagyon durván nőtt, a műtrágyánál 100 százalékos emelkedés is történt bizonyos műtrágyatípusoknál.

(19.30)

Ami pedig az agrárkereseteket illeti: itt szintén - a korábbi évekhez hasonlóan - szomorúan tudjuk megállapítani, hogy igaz, hogy emelkedés van, de a relatív leszakadásunk folyamatos, háromnegyedét érjük el a nemzetgazdasági átlagnak, és ahogy a délutáni vitában a jövő évi költségvetésről szó volt, úgy látom, hogy nem a 2009-es év lesz az, amikor ez felzárkózás meg fog kezdődni, mármint ami a kereseteket illeti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárium szerepét többféleképpen szokás megítélni. Vannak, akik úgymond kívülről látják az agráriumot, és - hogy is mondjam - lekezelően szoktak beszélni az agráriumról, a mezőgazdaságról. Itt vannak azok a megfogalmazások általában, hogy a GDP-n belül milyen pici a részesedése - ez 3,6 százalék volt 2007-ben -, a foglalkoztatottak száma folyamatosan csökken az agráriumban - ez 4,7 százalék volt 2007-ben -, vagy a beruházásokon belül is sajnos szomorú, hogy az aránya a hozzáadottérték-termelésben folyamatosan csökken, tehát úgy általában lekezelően beszélnek erről a dologról.

Mi, akik elfogultak vagyunk, agrárosok, némiképpen nyilván másképpen látjuk ezt a dolgot. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy a szélesebb értelemben vett agrárbiznisz súlya sokkal jelentősebb, mint az a 3-4 százalék, itt 12-13 százalékról szoktunk beszélni. Minden egyes agrárjelentésben benne van az agrárágazat, agrobiznisz multifunkcionális szerepe, tehát a környezet védelme, a kultúrállapotban tartás, az élelmiszer-biztonság, a vidéki foglalkoztatottság, egyáltalán a vidéki lét, a vidéki élet, és mint nagyon elfogultak arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy az egyetlen termelőágazat, ahol a külkereskedelmi egyensúly pozitív egyenleget mutat. De azért arra szeretném fölhívni a figyelmet - bár a jelenlévőknek talán nem kell -, hogy én úgy gondolom, hogy Magyarországon a mezőgazdaság vagy az úgynevezett agrobiznisz súlya mindig néhány százalékponttal magasabb lesz, mint a fejlett nyugat-európai országokban, hiszen erre az adottságaink megvannak és kitűnőek. Az egy más dolog, hogy hogyan élünk vele.

Néhány szót a beruházásokról, fejlesztésekről. Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy itt a tengelyek kapcsán nem teljesen azonos a véleményünk, de a műszaki színvonal elsősorban az Új Magyarország vidékfejlesztés program 1-es tengelyének köszönhetően nagyon sokat javult. Az új mezőgazdasági gépek forgalma 70 százalékkal nőt 2006-hoz képest, persze ebben az is közrejátszik, hogy 2006-ban nagyon alacsony volt a bázis, hiszen már mindenki 2007-re spekulált, amikor tudta, hogy majd milyen források lesznek.

Az egy hektárra jutó beruházások értéke az egyéni gazdaságokban 43 800 forint volt, amely egyharmaddal haladta meg az egy évvel korábbi értéket. Azonban még ez a nagymértékű növekedés sem volt elég ahhoz, hogy a nettó beruházás előjelét pozitívra fordítsa, mert az mínusz 2700 forint, így a befektetések 2007-ben elsősorban csak az értékcsökkenést, valamint a selejtezett vagy értékesített eszközök pótlását szolgálták, de a nettó eszközállomány - még egyszer mondom, az egyéni gazdaságokban - nem emelkedett. Tehát az egyéni gazdaságban a lemaradás üteme lassult, illetve a felzárkózás meg sem kezdődött. Most a kérdés persze az, hogy ezek az egyéni gazdaságok nem elég tőkeerősek, azért nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel, vagy a kiírások voltak olyanok, hogy egyáltalán nem is tudtak labdába rúgni.

Ugyanez a társas vállalkozásoknál kedvezőbb képet mutat, a hektáronkénti beruházás 87 400 forint volt, ami összességében 22 000 forinttal növelte az eszközök könyv szerinti értékét. Míg egy évvel korábban csak az eszközpótló beruházásokat hajtották végre, 2007-ben már tényleges fejlesztések is történtek.

A műtrágyára az előbb utalást tettem. A forgalom több mint 22 százalékkal növekedett, de mondtam, hogy rendkívül jelentős áremelkedések voltak, ez nyilván összefügg azzal is, hogy a 2006. év viszonylag jó gazdasági év volt, és a termelők a keresletet megnövelték a műtrágyapiacon.

A növényvédő szernél is voltak áremelkedések, ha nem is olyan jelentős, mint a műtrágyánál, itt azonban nem is erről szeretnék beszélni, hanem a növényvédő szer kapcsán - nagyon óvatosan használom a fogalmat - valami reformot tervez az Unió, legalábbis a szakma szerint. Állítólag a mai hatóanyagok 65 százalékát nem lehetne fölhasználni, a rovarölő szereknél 90 százalék tiltva lenne. Ismerjük már ezeket a reformokat, a cukorágazattól kezdve sorolhatnám tovább, ez beláthatatlan hatással lenne, mondjuk, a szántóföldi növénytermesztés áraira vagy a burgonya-, szőlőárakra. Az egyébként is emelkedő élelmiszerárak mellett én úgy gondolom, hogy az agrárdiplomáciának erre nagyon oda kell majd figyelni.

Ahogy említettem, a mezőgazdasági termékek termelői árai 22 százalékkal emelkedtek, ezen belül a gabona 70 százalékkal, a gyümölcs 43 százalékkal. Nyilván ebben közrejátszottak a különböző elemi károk, az aszály és a fagykár, a növekvő élelmiszer iránti kereslet - itt Indiát és Kínát szokták említeni, a növekvő népességet, illetve a növekvő életszínvonalat -, valamint a bioetanol-termelésnek a felfutása is nyilván a gabonaárakra hatott valamilyen módon, főleg addig, amíg a gázolajárak a csillagos égig emelkedtek. Tehát mindezeknek a hatása volt az, hogy ilyen jelentős áremelkedések voltak elsősorban a növényi termékeknél.

Ennek is köszönhető, hogy a növénytermesztés aránya 55,5 százalékról 57,3 százalékra emelkedett, nyilván ezzel párhuzamosan az állattenyésztés aránya 35,8 százalékról 34,1 százalékra csökkent, tehát a sokat emlegetett - és elsősorban Gráf József miniszterségétől említett - növénytermesztés és állattenyésztés megbomlott egyensúlyának a helyreállítása finoman szólva is nem történt meg.

A növénytermesztésből szeretném kiemelni még a cukorrépát. 2007-ben 41 ezer hektáron termesztettünk Magyarországon cukorrépát, ez valamikor 70-80 ezer hektárt is elért. A miniszteri meghallgatáson én sajnos nem tudtam jelen lenni, de a jegyzőkönyvben olvastam, hogy a miniszter úr próbálkozott, hogy a termelőt és a feldolgozóipart úgymond összehozza, hogy meg tudjanak egyezni, és őszerinte mind a két fél, tehát a cukorrépa-termelők és a feldolgozóipar is felelős azért, hogy nem született egyezség, és ennek lett az eredménye, hogy az idén mindössze - ha jól tudom - 8 ezer hektáron termesztünk cukorrépát, és már csak egy cukorgyár van, a kaposvári, amely körülbelül egyharmad kapacitáson tud dolgozni. Az én véleményem szerint nem a termelők és a feldolgozóipar, hanem a feldolgozóipar és az uniós szabályozás volt az oka, hogy ez a helyzet alakult ki. Talán korábban lehetett volna lépni az FVM részéről, de az uniós szabályozás mindenképp olyan volt, hogy arra ösztönözte a termelőket, hogy fejezzék be a cukorrépa-termelést, aztán hogy ennek milyen következményei lesznek majd az országra egy-két év múlva, nem nehéz kitalálni.

Néhány további észrevételt még. Nagyon nagy gondnak látom, hogy a vertikum, tehát a feldolgozóipar, a szállító kapacitások, a logisztikai kapacitások, a kereskedelem vagy ennek jelentős része nem a termelők kezében van, azonkívül egy jelentős része viszont külföldi kézben van, tehát így az áruházláncoknak mindig is kiszolgáltatottak lesznek a termelők. Erre van az, hogy akkor tészeket, bészeket kell csinálni, ami rendben is van. Úgy gondolom, hogy ez valóban fontos lenne, főleg úgy, hogy ezek nem felülről kezdeményezett társulások lennének, hanem alulról szerveződő társulások. Az egy más dolog - talán az SPS-vitanapon merült föl -, hogy valami nyelvújítást is kéne már csinálni, egyrészt az angol kifejezésekre. Rengeteg az idegen kifejezés, moduláció meg cross compliance - lehet, hogy nem jól ejtem ki (Közbeszólásra:) köszönöm szépen a javítást -, tehát a lényeg az, hogy teli vagyunk ilyen idegen kifejezésekkel, mondtam is, hogy ha egy falugyűlésen én ezeket használnám folyamatosan, valószínűleg vasvillával kergetnének el. Ezeket magyarra kéne fordítani. Meg azokra az előítéletekre, amik a tsz-szel, a tcs-vel, tszcs-vel kapcsolatosak - ezeket össze lehet kombinálni -, lehet, hogy valami teljesen mást ki kellene találni, mert lehet, hogy ezért nem működik a dolog. (Gőgös Zoltán: Ez egy rövidítés, termelői értékesítő szövetkezet.) A rövidítésre gondolok itt.

Ami a külker dolgokat illeti: tényleg nagyon jó dolog, hogy a külker egyensúlyunk pozitív, viszont ha megnézzük az export-import szerkezetét, akkor minden elkeseredésre megvan az okunk, hiszen - ahogy korábban fogalmaztam - gyarmati jellegű a külkereskedelmünk, tehát mint annak idején a gyarmati országokból vitték a mezőgazdasági nyersanyagokat, kakaót, kávét az anyaországba, most is ez van, most a gabona az, ami gyakorlatilag az exportunkban jelentős. 2007-ben ezen még az intervenció is torzított, tehát több év eredménye volt a bevételben. Ami nagyon rossz, hogy az importban pedig a viszonylag magasan feldolgozott termékek játszanak jelentős szerepet, tehát a csatlakozás előtti magyarországi importhoz képest, amelynek az élelmiszeraránya 10-12 százalék volt, több mint a duplájára nőtt az élelmiszerimport, tehát a belföldi piacvesztés tovább folytatódik.

A morális problémákat valaki érintette: feketegazdaság, falopások, terménylopások, szerződéses fegyelem, ezek tovább rontják a helyzetet.

(19.40)

Talán amennyi időm van, az Agrárgazdasági Tanács ajánlásairól néhány dolgot. Nagyon fontosnak tartanám, hogy - az első pontban itt megfogalmazták - a termeléskorlátozás helyett a piacorientált bővítés feltételeit kellene erősíteni. Nagyon komoly agrárdiplomáciai dolog, hogy az Unió tisztázza már a WTO-val, hogy mit akarnak egymástól. Nem vagyok benne biztos, hogy jó úton megyünk, és a WTO oltárán az Unió agrárgazdaságát fel kell áldozni.

A termeléstől való függetlenítést, ami az SPS-rendszer része, nagyon veszélyes dolognak tartom. Tehát ha megnézzük, hogy az agrártámogatások lényegesen jelentősebbek vagy magasabb összegűek, mint a mezőgazdaság adózott eredménye, akkor ezt nagyon nehéz a társadalom előtt megvédeni, azok előtt, akik - mondom - csak egyszerű élelmiszer-fogyasztók, és azt látják, hogy az a rengeteg támogatás - ezt idézőjelben mondtam, mert mi tudjuk, hogy szükség van rá - egy feneketlen nagy kalapba megy. Azt persze kevesen gondolják végig, hogy milyen élelmiszerárak lennének, ha ez nem így történne.

Végezetül - most már mindenre nincs időm - úgy gondolom, agrárstratégia kellene, ezt többen is megfogalmazták, anélkül nincsen birtokstratégia, és még sorolhatnám tovább. A vízgazdálkodást nagyon fontosnak tartanánk, hogy ott valami történjen, elsősorban a Duna-Tisza közi homokhátságra gondolok (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), és a kutatás-fejlesztés is olyan terület - ezzel befejezem, elnök úr -, amiről mindig beszélünk, minden jelentésben benne van, igazából talán Indiát tudnám felhozni példának, hogy mennyit fordítottak erre a területre, és értek el eredményeket.

Minden agrárjelentés annyit ér, amennyi megvalósul belőle, mondjuk, a következő évi költségvetésben. Sajnos, én a ma délutáni költségvetési vita kapcsán úgy látom, hogy ebből a sok jó javaslatból nagyon kevés dolog fog majd megvalósulni a következő évben.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Két percre Ángyán Józsefé a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kis adalékkal szeretnék szolgálni ahhoz, amiről Czerván képviselő úr beszélt, amikor azt mondta, hogy a beruházástámogatások hatására a műszaki színvonal jelentősen javult. Egyetértek vele. Azt is megjegyezte, hogy nem egyenletes ennek az eloszlása. A tőkeerősebb tőkés társaságok műszaki színvonala valóban jelentősen emelkedett, a többségé talán stagnál, nem nagyon jutnak hozzá a forrásokhoz, és ő úgy mondta, hogy valószínűleg a kiírásokkal is lehet valami probléma. Ehhez szeretnék egy kis adalékkal szolgálni.

Az egyik a beruházástámogatáshoz való hozzájutásnál jelenik meg, ez az életképességi határ, 4 EUME. Szeretném elmondani, hogy a 9 kategóriás gazdaságtipológia szerint a különböző gazdaságkategóriák milyen eséllyel jutnak hozzá a beruházástámogatáshoz, és akkor megítélhető, hogy milyenek ezek a feltételek.

Szántóföldi növénytermesztésnél a szereplők 21,4 százaléka pályázhat. Kertészet, zöldség, virág: 38,5 százalék. Kertészet, szőlő, gyümölcs: 6,5 százaléka a szereplőknek. Legeltetéses állattartás: 14,3 százaléka a szereplőknek pályázhat egyáltalán műszaki fejlesztési forrásokra. Abrakfogyasztó állattartás, sertés, baromfi - mindig mondják, milyen kedvenc, segíteni kellene rajtuk -, a szereplők 1,5 százaléka lépi át a 4 EUME-s határt. Vegyes növénytermesztés: 5,7 százalék, vegyes állattartás: 0,8 százaléka a szereplőknek adhat be egyáltalán pályázatot beruházástámogatásra; vegyes növénytermesztés, állattartás kategóriában a szereplők 2,9 százaléka.

Összességében az összes szereplő 6,8 százaléka adhat be műszaki fejlesztésre, beruházástámogatásra egyáltalán pályázatokat. Azt hiszem, az Agrárgazdasági Kutató Intézet megerősíti ezeket az adatokat, az ő adatait olvastam fel az életképességi határokra vonatkozóan. Ilyen körülmények között nem kell azon meglepődni, hogy a többség valószínűleg nem jut hozzá ezekhez a műszaki fejlesztési forrásokhoz, egy szűk réteg, amelyik átugorja a 4 EUME-t, az viszi el az összes műszaki fejlesztési forrást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Jakab Istváné a szó.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy más aspektusból, de hasonló céllal, mint ahogyan Ángyán József képviselőtársam, itt a hatékonysággal összefüggésben és a kisebb gazdaságok életben maradásával kapcsolatban szeretnék szólni, nevezetesen, hogy az Agrárgazdasági Tanács azt mondja: Magyarországon a piaci viszonyokat, az üzletpolitikai szemléletet még a keleti éretlen kapitalizmus vadhajtásai uralják.

Nos, mi is történik? Miért is nincsenek meg a jogi, kooperációs, pénzügyi megoldások? Miért nem működik ma ez a rendszer? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ha úgy tetszik, akkor a magyar agrártermelők - most itt a nagy közmegegyezést próbálom kutatni -, kicsi, közepes és nagy egyformán lassan bértermelővé válik. Bértermelővé válik, mert nem jut hitelhez, nem jut forrásokhoz, az integrátorok szépen megfinanszírozzák a termelését, nyilván busásan meg kell fizetnie ezt az integrátori díjat és a kamatokat, majd ezt követően a terményt annyiért értékesíti, amennyiért éppen hajlandók tőle megvenni. Ismerve az idei gyakorlatot, szeretném mondani, hogy a szerződések kapcsán inkább a kötbért megfizeti, harmadáron pedig elviszi a terményt.

Így néz ki a dolog, ez ma Magyarországon a szerződéses fegyelem a gazdálkodók részére, a gazdák részére pedig a kitettség. Tehát itt nyilván nem lehet stratégiát csinálni, de ha valamihez alapjaiban hozzá kell nyúlni, az bizonyosan az agrár- és vidékfejlesztési ágazatnak ez a része. Nem lehet azt hosszú távon egyszerűen elviselni, ugyanis a termelés kockázatát a gazdával viseltetik el.

Köszönöm.

ELNÖK: Örvendi Lászlóé a szó.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Czerván képviselő úr beszélt a cukorrépa-termesztésünk lenullázásáról. Ez azonban egy bizonyos támogatási rendszerrel járna együtt. Maguk a cukorrépa-termelők, a cukorgyári körzetek beszállítói megkapták a támogatást, azonban a szerkezetátalakítási támogatások teljesen elmaradtak.

Így például a kabai diverzifikációs program a mai napig nem indult be, pedig 2006. év végén a kabai cukorgyár bezárta a kapuit, megszűnt a termelés, majd a bontás következett. A mai nappal bezárólag már minden munka befejeződött a kabai cukorgyár bontásánál, le lett téve a bioetanol-üzem alapköve, de a tervrajzok a fiókban vannak különböző okok miatt, ismertek számunkra ezek az okok, azonban a diverzifikációs program nem indult be.

2006 decemberében a diverzifikációs rendelet megszületett, és a pályázatok a mai napig nincsenek kiírva. Majd összevárták a másik két cukorgyárat, amelyek másfél évvel később zártak be, és most együtt várják azt, hogy a diverzifikációs program beinduljon. Azonban tudomásom szerint adminisztrációs hiba miatt szeptember 30-áig nem ment ki az új diverzifikációs program Brüsszelbe, ez pedig azt vonja maga után, hogy 2009-ben nem lesz kifizetés az európai uniós büdzséből, mert nem fér bele, nem lesz benne a költségvetésben. Ezért úgy tűnik, hogy leghamarabb csak 2010-ben lesz kifizetés, ez pedig a Kaba környéki vállalkozókat, akik a cukorgyári munkából éltek, nagyon sújtja, és ugyanúgy sújtja Kaba város önkormányzatát is.

Nagyon kérem, a diverzifikációs program beindítását minél hamarabb indítsák el, mert a környéken lévő vállalkozók teljesen ellehetetlenültek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ángyán József következik.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Czerván képviselő úr két megjegyzésére szeretnék további adalékkal szolgálni. Az egyik változatlanul a pályázati kiírások, kik jutnak hozzá. Egy példát szeretnék hozni: kertészeti beruházás, nem olyan régen zajlott le a pályázati kiírás szerint, de 5 ezer négyzetméter üvegfelület alatt nem lehet pályázni. Ugye, ez az elismert költségekkel azt jelenti, hogy 125 millió forintos beruházásra lehet belevágni alsó hangon. Aki ennél kisebbel indulna - fiatal, kezdő vagy nem ilyen tőkeerős -, az oda sem tud jutni, mert nem tud 5 ezer négyzetmétert megépíteni, egyszerűen nincs rá forrása.

A másik a kutatás-fejlesztés. Nagyon fontosnak gondolom, amit Czerván képviselő úr szóba hozott. Valóban ez húzhatná tovább a magyar agráriumot, és a minőségi szerkezetváltáshoz szellemi infrastruktúra is kell. Néhány adatot a jelentésből idézni szeretnék: az agrár K+F 2007-ben tovább szűkült, ez egy folyamat része, 585 millió forint jutott összesen FVM-kutatás támogatására. Az egész ágazatra - még egyszer mondom - 585 millió forint, 65 százalék jutott ebből kutatásra, és 35 százalék a tanüzemekre. Tehát ennek is csak a 65 százaléka ment kutatásra.

(19.50)

A kutatóintézetek száma négy év alatt huszonháromról hatra csökkent, de 51 százalékkal csökkent az előirányzatuk, a költségvetési előirányzatuk a kutatóintézeteknek. Négy évre vonatkozik, tehát ez a négy év leépülési időszak. 90 százalékkal a felhalmozási kiadásaik csökkentek. A génbankok finanszírozása megoldatlan. A gyümölcskutatók sorsa ismeretlen.

A szőlészeti-borászati kutatóintézeteket úgy adták át az egyetemeknek, hogy költségvetési forrás nincs hozzá. (Gőgös Zoltán: Adtunk hozzá, nem igaz!) De még feladatfinanszírozást sem kaptak az idei évben, államtitkár úr. (Gőgös Zoltán: 50 milliót.) Tehát kétséges, hogy az egyetemek fönn tudják-e egyáltalán tartani, pedig állami feladatot látnak el. (Gőgös Zoltán: 50 milliót kaptak.) Megkapta a Veszprémi Egyetem rektora a levelet, hogy körülbelül mire számíthat. Semmire. (Gőgös Zoltán: 50 milliót kapott.) Semmire nem számíthat, államtitkár úr. (Gőgös Zoltán: Ezek után biztos, hogy nem fog, még hazudik is.)

A szakképző intézeteket összevonják tiszkekbe, telephelyekké válnak a szakiskolák, vége a szellemi infrastruktúrájának az egész agráriumnak és vidéknek, ha így folytatják. Nem marad az állam kezében eszköz, nem lehet végrehajtani így egy minőségi szerkezetváltást. (Gőgös Zoltán: Kétperces volt, ugye?)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Czerván Györgyé a szó.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Saját magamra reagálva (Derültség.), az állattenyésztésről még nem tudtam elmondani mindent. Vannak olyan eszközök, amivel lehetne segíteni. Tehát például a tejfogyasztás. Szerepel az anyagban, hogy az egy főre jutó tejfogyasztás stagnál, és az európai mércéhez mérten alacsony. Konkrét javaslatok vannak a sertéságazattal kapcsolatban. A fajlagos takarmányfogyasztásunk nagy, kicsi a napi súlygyarapodás, a kocára vetített vágósertés, színhústermelés, alacsony a munkatermelékenység. Nemcsak külső dolgokban kell keresni a problémát, hanem saját technológiai gondjaink is vannak. Ezekben fontos lenne a termelékenyebb országok dolgaiból tanulni.

Ami pedig az agrárstratégiát illeti, érintettem, hogy anélkül nem lesz birtokstratégia. Úgy gondolom, ha már a nyelvújítással foglalkoztam itt tészeknél, bészeknél meg idegen szavaknál, lehet, hogy nem ártana, és egy agrárstratégiának akár alapja is lehetne, amit Medgyasszay László kollégám szokott mondani, hogy az üzem fogalmát jó lenne tisztázni. Biztos vagyok benne, hogy amikor beszélünk arról, hogy kisüzem, nagyüzem, egyéni, családi, nem biztos, hogy ugyanazt értjük, és nem biztos, hogy csak a két oldalon, hanem egymás között is. Van a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény, abban definiálva van, hogy mi számít kicsinek vagy közepesnek, vagy mikrovállalkozásnak. Vannak uniós jogszabályok, van, ahol árbevételhez kötik, van, ahol termelési értékhez kötik, van, ahol létszámhoz kötik. Jó lenne ezeket a fogalmakat tisztázni, és erre építve, azt hiszem, egy agrárstratégiát el kellene kezdeni fölépíteni.

Köszönöm szépen. (Dr. Ángyán József tapsol.)

ELNÖK: Jakab István is két percre kap szót.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Az állattenyésztéshez szeretnék nagyon röviden csatlakozni, amit Czerván képviselőtársam elmondott. Az anyagban hihetetlenül - ha nagyon finoman akarok fogalmazni - pongyola módon van megfogalmazva, hogy a takarmányfelhasználás nagy, a súlygyarapodás kicsi, három-négy hízóval kevesebbet állítunk elő. Mihez képest? Magyarországon világfajtákkal termelünk. A kisüzemre hivatkoznak, hogy a kisüzemekben aztán végképp hihetetlen alacsony a termelés színvonala. Uraim! Több mint egymillió sertés két év alatt eltűnt a kisüzemekből. Aki talpon van, az a legkorszerűbb technológiával és fajtával, takarmánnyal dolgozik. (Gőgös Zoltán: Helyes!) A nagyüzemekben, aki nem korszerűsített, aki nem figyel oda, aki legalább az európai, tehát a nyugat-európai átlagot nem éri el, az már nem foglalkozik vele, mert rég behúzta, bezárta volna a kapuit. Tehát ennyit a sertés- vagy az állattenyésztés ügyéről.

Azt gondolom, hogy nem itt van a probléma, hanem ott van a probléma, amilyen áron ők a takarmányt vásárolják, amilyen feltételek között mi az értékesítést meg tudjuk oldani, és amilyen versenyhelyzetbe szorultunk, és hogy az egész országban keresztül-kasul hordják a legkülönbözőbb országokból a sertést. Ennek az a vége, hogy telepeket kell újramentesíteni, mert a különböző betegségeket behurcolják, a négyesmentességet nem tudjuk garantálni.

A másik terület a kertészet - még van 30 másodpercem -, ami nem kerül pénzbe. A pályázatokat kiírták. A pályázatokat el kellett volna bírálni legalább szeptemberre. Ez most még mindig nem történt meg. Nem tudnak felkészülni, a forrásokat ehhez össze kellene gyűjteni, ráadásul a válság is bevágott. Egy esztendőt csúszik minden, ez pedig egy családnak végzetes lehet. (Gőgös Zoltán: Egy éve fogadták el a programot, ne mondjad már!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bodó Imre is két percre kért szót.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Átolvasva az agrárgazdaság 2007. évi jelentését, a magam részéről egy óriási hiányosságot látok benne, mint polgármester már többször elmondtam itt önöknek a falugazdász-hálózat problémáját. Szeretném ismételten felhívni a figyelmüket arra, hogy a kis- és középvállalkozók elsősorban és csak és kimondottan a falugazdász-hálózattól várhatják és remélhetik azt a támogatást, amely a fennmaradásukhoz szükséges. Nagy sajnálatomra ez a 2007. évi jelentés erre abszolút még csak egy tőmondatban sem tér ki, és mivel a bizottsági ülésen már a jövő évi költségvetést is tárgyalta a bizottság, a magam részéről a falugazdász-hálózattal kapcsolatos fejezetet, bár iskolatejet és egyebet láttam, de falugazdász-hálózattal kapcsolatos fejezetet továbbra sem véltem fölfedezni.

Felmerült bennem az a gyanú, és kérem, hogy cáfolják, ha ez nem így van, hogy a falugazdász-hálózat ellehetetlenítése 2007. év után 2008. évben tovább fog-e folytatódni, tudva azt, amit én már itt többször felvetettem önöknek, hogy az önkormányzatok megkapták az FM-hivataltól azt a körlevelet, amelyben az önkormányzatokra hárítják a falugazdász-hálózat feladatkörét.

A magam részéről tisztelettel kérem, hogy a 2007. évi jelentésből és ebből a hiányosságból okulva a 2008. évre támogassák azt az elképzelést a mi részünkről, hogy a falugazdász-hálózat ismét preferált és kiemelt területet kaphasson.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Ángyán József tapsol.)

ELNÖK: Herbály Imre a következő kétperces felszólaló.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bodó képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni. Valamikor szerepelt az Agrárgazdasági Tanács jelentésében a falugazdász-hálózatról említés. Azokban az időszakokban, amikor kérdéses volt a falugazdászok sorsa, amikor tényleg dolgoznunk kellett azon, hogy ne szűnjön meg, lehetőleg a létszáma maradjon változatlan, mert mi is úgy érezzük, ahogy ön, ahogy önök érzik, szükség van még rá, és még talán sokáig, hogyha nem történik meg valami átütő képzés a gazdák körében.

Most azonban azért nem szerepel ebben a jelentésben, mert egy intézménynek a részeként dolgoznak a falugazdászok, és természetesnek tartjuk, hogy továbbra is így fog ez történni.

Amit ön fölvetett azzal a levéllel kapcsolatban, amit tényleg sokszor elmondott, azzal kapcsolatban szeretném biztosítani, hogy a falugazdász-hálózat élt, él és élni fog, hogy egy ilyen fordulattal éljek, és minden településre, oda is, ahol egyébként az önkormányzat nem tudja a feltételeket biztosítani, eljut a hálózat, ha arra van valós igény. Ha nincs igény, akkor nem mennek oda a falugazdászok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Bodó Imre következik.

BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy ismét szót kértem, de Herbály képviselő úr annyira lendületbe hozott, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mert ugyanis azt mondta, hogy a falugazdász-hálózat élt, él és élni fog, de hozzátette, hogy csak ott, ahol erre szükség mutatkozik. (Herbály Imre: Igény!) Szükség. (Herbály Imre: Igény!) Igény mutatkozik. Azt gondolom, hogy az igény minden településen és minden térségben adott, ezért a magam részéről, legalábbis a Tisza-Maros szögi térség részéről biztosíthatom önöket, és alelnök urat is tisztelettel biztosíthatom, hogy a falugazdász-hálózatra igenis szükség van, és kérem önöket, hogy az önkormányzatokra terhelt részt legyenek szívesek visszahozni az FM fejezetébe, és vegyék le a vállunkról a vele kapcsolatos kiadásokat.

(20.00)

Én elfogadom azt, és tudom, hogy ezt fogják rá válaszolni, hogy eddig is fenntartották az önkormányzatok a falugazdász-hálózatot. Ez valóban így volt: eddig is fenntartottuk a falugazdász-hálózatot, de az önkormányzatokra terhelt nyomás, amely a kormányzat részéről folyamatosan jön az irányunkba, ma már minden egyes pluszterhet, még ha az aránylag picinek is látszik, rendkívül elviselhetetlenné tesz.

Én már elmondtam önöknek, hogy az önkormányzatoknak szigorúan előírt kötelező feladataik vannak. Ebbe a rendszerbe a falugazdász-hálózat működtetése nem tartozik bele. Természetesen kényszerből vagy a választópolgárainkra, az ott élő emberekre való figyelemmel ezt mi megtesszük; de ha már Herbály úr erre válaszolt, és azt mondta, hogy élt, él és élni fog, akkor hadd éljen a falugazdász-hálózat, mégpedig akként, hogy kerüljön vissza az FVM fejezetébe, és az önkormányzatok pedig ezzel legyenek tehermentesítve.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bagi Béla normál idejű felszólalása következik.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Hadd kezdjem én is a jelentés megdicsérésével, tárgyszerűségével. Számomra is úgy tűnik, nem kritika jelleggel, de meg kell említsem, hogy kerüli a következtetések levonását, ami nem is baj, ezt az olvasóra bízza.

A magam részéről én az élelmiszeripar helyzetével szeretnék foglalkozni, de mielőtt ebbe belekezdenék, a 13. pont alatt megfogalmazott fejezet, aminek "Gyártáspolitika és élelmezés" (Sic!) a címe - a képviselőtársam ezzel már foglalkozott -, ez tulajdonképpen nem más, mint a hatósági vizsgálatok számbavétele. Az egy nagyon szép, precíz munka, darabra ki van dolgozva mindenféle mintavétel. Süth Miklós precizitását érzem e fejezet kimunkálásán. Csak a hiányérzetem az, hogy mindenről van ebben szó tulajdonképpen, csak a fogyasztáspolitikáról és az élelmezésről nem. Nagyon jó néven venném, de hátha egy stratégiai műben fogja majd a kormány ezt prezentálni. Nagy szükség lenne rá.

Ezek után rátérnék az élelmiszeripar fejezetére, illetve az élelmiszeripar helyzetére. Csak megemlítem, hogy a bajok már a kilencvenes évek elején végrehajtott átgondolatlan privatizációval kezdődtek. A mai problémák egy része már akkor lényegében borítékolásra került. Melyek az élelmiszeriparunk jelenlegi jellemző problémái? A beszédemben igyekszem kevés számot mondani, mert úgyis mindenkinek a kezében van. Inkább a tendenciákat szeretném bemutatni, ahogy én látom. Mereven ragaszkodni egy év gazdasági adataihoz, még ha egy évhez hozzáhasonlítjuk, akkor sem nagyon érdemes, inkább a tendenciákat érdemes figyelni. Tehát jellemzői a mai élelmiszeriparnak: a csökkenő termelés és jövedelmezőség mellett fokozatosan elveszítjük tradicionális külpiacaink mellett a hazaiakat is. Az adózott eredménye a 2006. évi 43,8 milliárd forintról 2007-re látványosan 14 milliárd forintra esett vissza. Ez példa nélküli profitcsökkenés volt.

A csökkenő foglalkoztatás az éves inflációnál alacsonyabb nettó kereseteket biztosít az abban dolgozók számára, az élelmiszer-ipari átlagfizetések csak a 10. helyen vannak a feldolgozóipari tevékenységek között. A magyarországi élelmiszeripar nemzetközi mércével mérve is erősen koncentrált. Ez elsősorban a külföldi tőke 50 százalékos arányának köszönhető. Megjegyzem, korábban ez meghaladta a 65 százalékot.

Ugyancsak jellemzője az élelmiszeriparunknak, hogy a külföldi vállalkozó vonul ki. Ez minden bizonnyal 2008-ban is folytatódik, és nagy valószínűséggel ennek az oka a kilátástalanság. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyükbe hasonló tevékenységgel nem lép be hazai vállalkozás, ezáltal bizonyos gyártási kultúrák eltűnnek, és ezzel is szegényebbek leszünk.

Ami a jelentésből nem olvasható ki, de szintén jellemzője a magyar élelmiszeriparnak: az élelmiszer-vertikum szereplői pillanatnyi előnyökért habozás nélkül feláldozzák már a középtávú érdekeiket is. Ez a magatartás elsősorban a beszállítók között alakul ki, pedig a legfontosabb felvevőpiacuk a hazai élelmiszeripar. Az együttműködési hajlandóság hiányának, illetve rövid távú gondolkodásnak nagyon is gyakorlatias okai vannak. Például a kiszámíthatatlanul gyakran változó jogszabályok és a magas állami elvonások, a kínálkozó haszon azonnali realizálásra késztetik az aktuálisan helyzetben lévő beszállítót.

A kormány képtelen kezelni a kereskedelmi láncok agresszív üzletpolitikáját. Mire gondolok? A kettős árrés alkalmazása nagyon-nagyon fájó pontja a magyar élelmiszergyártóknak. Ezt bizonyára önök is tudják, hogy a kereskedelem - és ez főleg a láncokra jellemző és szinte kizárólag - árrést realizál a beszállítónál, és árrést realizál a fogyasztónál is. Ezt a technikát egyébként az Európai Unió is kifogásolta, remélhetőleg a magyar hatóságok is foglalkoznak majd ezzel.

A beszállítóktól levont, illetve beszedett visszatérítések, amelyek az árbevétel 15-30 százalékát is elérik helyenként, a bizonyos listapénzek; valaki kigyűjtötte: 81 címen fejik le újból a beszállítókat ezek a láncok. A kereskedelmi erőfölénnyel való visszaélés tekintetében - kilistázás a népszerűbb néven - rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van ilyen területen a beszállító. Az ő tevékenységének 50, esetenként 100 százaléka is ezen a kapcsolaton múlik, míg a láncon 1-2 százalék az az árucsoport, tehát egészen más kockázatviselési körülményekről beszélhetünk. Nagyon jellegzetesnek tűnik, és nagyon nagy problémát okoz a kereskedelmi márkák térnyerése. A hazai viszonyok között a gyártói márkák kiszorítóit, a fejlesztések lekoppintóit, megspórolóit kell tisztelnünk ezekben a márkákban - jelenleg 25 százaléknál tart.

Ugyancsak erélytelen a 2003. évi XVI. törvény végrehajtásában a kormány, gondolok itt a beszerzési ár alatti értékesítésekre és a fizetési határidők betartására. Gondok lehetnek a közbeszerzéseket szabályozó törvényekkel is vagy azok alkalmazásával, amikor azt tapasztalhatjuk, hogy falusi iskolai közétkeztetésben külföldi zacskós levest esznek a gyerekek, miközben a faluban nem lehet eladni a zöldséget.

A versenytörvény és a kereskedelmi törvény is módosításra szorul véleményem szerint. Nincs elég mozgástere a GVH-nak, pedig a munkájukra nagy szükség lenne. Ezáltal a magyarországi élelmiszeripar a velünk együtt csatlakozó többi országnál is kedvezőtlenebb helyzetben van, ami növeli a kiszolgáltatottságukat. Súlyos gondnak tekintjük - és erről már a bizottsági ülésen is beszéltünk -, a hazai hatóságok olyan elvárásokat támasztanak a termelőinkkel és a feldolgozóinkkal szemben, amelyek meghaladják a közösségi elvárásokat, és amelyeket versenytársainktól senki sem követel meg.

(20.10)

Ezzel a magatartásával jelentős hátrányt szenvednek a vállalkozóink, amin nézetem szerint sürgősen változtatni kellene. Az élelmiszer-ipari beruházások 3 százalékos növekedése az ágazat fontosságához képest elenyészőnek mondható. Ez egyben bizonyíték az ágazat kilátástalanságára és a stratégia hiányára is.

A hazai élelmiszer-fogyasztás és -kereskedelem vizsgálatakor le kell szögeznünk, hogy a hazai piac a legfontosabb piac az élelmiszeriparunk számára. 2007-ben pedig ezen a területen kellett elszenvednünk a legsúlyosabb piacvesztéseket. Az összes élelmiszer-fogyasztásból a rendszerváltáskor 8-10 százalék körül volt az importélelmiszer. Ez jelenleg megközelíti a 25 százalékot. Sertés- és baromfitermékek esetében ez az érték eléri a 30 százalékot. Egyes tejtermékeknél és a folyó tejnél megközelíti az 50 százalékot is.

Kétségtelen, hogy ebben a gyászos folyamatban jelentős szerepet játszott a forint felerősödése is. Bizonyos előjelekből arra lehet következtetni, hogy az importtermékek térnyerése folytatódni fog. 2007 végén Magyarországon összesen 151 ezer kiskereskedelmi üzlet működött. Ez 2900-zal kevesebb az előző évinél. Az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyesboltok száma - az ital- és dohányáru-szaküzletekkel együtt - 46 ezer volt, ami 1700-zal csökkent. Tehát megállapíthatjuk, hogy a kiskereskedelem koncentrációja elsősorban az élelmiszer-kereskedelem területén zajlik.

Mindeközben megjelenik a magyar piacon a határokon átnyúló kiskereskedelem azon szereplője, aki deklaráltan elsősorban külföldi termékeket kíván forgalmazni - hogy a nevét ne mondjam. Azon túl, hogy az import élelmiszerek élelmiszer-biztonsági szempontból fokozott kockázatot jelentenek a fogyasztó számára - ellentétben a jelentés idevonatkozó statisztikai adataival, nekem ez a véleményem, gondoljon mindenki a korábbi aflatoxin-, dioxinos guar-, most pedig a melaninügyre -, értelemszerűen hozzájárulnak a magyarországi feldolgozás leépüléséhez. Ennek következtében foglalkoztatási és szociális gondok keletkeznek adott térségekben. A magyar termelők elveszítik legfontosabb piacuk egy részét, mert a magyar feldolgozóipar nagyon fontos piaca a magyar termelőnek. Ezzel együtt csökken a kapcsolódó ágazatok élettere is.

Tisztelt Országgyűlés! Ha nemcsak az elmúlt évet vizsgáljuk, hanem az EU-tagságunk óta eltelt időszakot, megállapíthatjuk, hogy ezek az évek a csalódottság és a piacvesztés évei voltak. Az a szomorú, hogy 2008 - most már a vége felé járunk -, de 2009 sem látszik ennél szebbnek. Eközben a kormány pedig tehetetlenül áll a jelenséggel szemben. Az ember úgy érzi, mintha a kormány úgy gondolná, hogy az élelmiszer nem is lenne stratégiai cikk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az az ország, amelyben az élelmiszer-önellátás egy kritikus szint alá csökken, olyan mértékben kerül kiszolgáltatott helyzetbe, ami az önállóságának elvesztéséhez is vezethet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Örvendi László felszólalása következik.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A jelentés szántóföldi növénytermesztési részével szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy 2007-ben a tavaszi fagykárok és az aszálykár következtében a növényi termékek termelésének volumene több mint 21 százalékkal maradt el az előző évitől, írja a jelentés, és 2007-ben 2,8 millió hektáron 33 százalékkal kevesebb gabona termett, mint a 2006. esztendőben.

Részletezi tovább. Búzából 9 százalékkal lett kevesebb termés, ugyanakkor meg kell mondanom, hogy ebben az időszakban, 2007-ben a búzát szinte minőségi ellenőrzés nélkül vásárolták a viszonylag még kevésbé magas áron, 4,5-5 ezer forint/mázsa áron, és minden búzának megvolt a piaca. Nem úgy, mint ebben az esztendőben, amikor szinte eladhatatlanná vált a búza. A legjobb minőségű étkezési búzák is a raktárban vannak, nyomják a kukorica helyét, nincs megfelelő raktárkapacitás. Ez tavaly nem jelentkezett.

Egyéb gabonafélékből is folyamatosan - mondhatnám, hogy mindegyikből - csökkent a termés mennyisége, hiszen sajnos az aszály jelentősen sújtotta a kalászos gabonaféléket is. De a legnagyobb mértékben a kukorica területein volt nagy terméskiesés. Ez a jelentés szerint is mintegy 45 százalékos terméskiesést okozott. Bizony 4 millió tonnát tett ki az a mennyiség, amivel kevesebb lett a kukorica.

A felvásárlással nem is volt gond. Mindnyájan csak figyeltük, hogy emelkednek az árak, nem is akartuk elhinni, a gazdálkodók is csodálkoztak, és bizony ezek a magas árak nemcsak hasznot hoztak azoknak a növénytermesztőknek, akik ezzel foglalkoztak, hanem az állattartóknak jelentős kárt is okoztak.

Azonban ezek a magas spekulációs árak felhúzták az inputköltségeket is oly mértékben, hogy például manapság már az akciós NPK műtrágya is 16 ezer forint mázsánként, úgyhogy ez az ár már megfizethetetlen. Ezt nem lehet kigazdálkodni, és a gazdák nem vásárolják a műtrágyát, pedig éppen 2007-ben volt egy olyan szint, ahol egy kis elmozdulás történt a hatóanyag-felhasználásban, jelentősebb volt a vegyes műtrágya-felhasználás is. Ez az év azonban, a 2008. év megint vissza fogja vetni a műtrágya-felhasználást, de úgy gondolom, hogy még egy-két évet a talajok jelenlegi állapota kibír alapműtrágyázás nélkül is.

Az árak megemelkedtek, ebben az évben pedig lezuhantak. Több mint 50 százalékkal kevesebbet adnak a gabonáért, a kukoricáért, ha egyáltalán el lehet adni. Pedig a tavalyi évben a minisztérium és a miniszter úr is biztatta a gazdákat a gabonatermesztésre, hiszen úgy nyilatkoztak, hogy adottságaink kiválóak, ezért nem cél semmilyen módon a gabonatermesztés visszafogása, a hasznosítás módját kell megkeresni. Magas technológiai, technikai követelmények mellett a termelést növelni kell. Magyarország nem tud annyi gabonát termelni, amennyit el nem lehetne adni. Piaci trendként maradnak a magas élelmiszerárak és az alapanyagárak. És sajnos ez 2008-ban visszaütött, a rekordtermésnél értékesítési csőd lett.

(20.20)

Felmerül a kérdés, hogy érdemes-e az intenzív technológiákat alkalmazni, magas termelési költségekkel magas termelési eredményeket elérni ráfizetés mellett, mert most úgy tűnik, hogy ráfizetés van a kukoricatermesztésben. Egy százmázsás kukoricatermesztésnél is a jelenlegi áraknál 50-60 ezer forint hektáronkénti ráfizetést lehet elérni.

Nem csökkennek az energiaárak annak ellenére sem, hogy most már 148 dollárról 68 vagy még az alá esett az olaj ára. A dízel üzemanyag ára 10-12 forinttal csökkent összesen, és még mindig 300 forint körül van, ami szintén nagyon terheli a gazdaságot.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem lehet megoldani a magyar gazdák energiaellátását úgy, mint ahogy Lengyelországban engedélyezik, hogy megtermelheti saját magának az üzemanyagot a biodízel előállításával. Hiszen mi jelentős napraforgó-termesztő állam is vagyunk, és jó minőségű napraforgót vagy repcét tudunk termelni, és bizony a biodízelprogramban el kellene jutnunk odáig összefogással, hogy a magyar gazdák megtermelhessék maguknak a dízel üzemanyagot.

A cukorrépa-termesztésről már volt szó, a továbbiakban erre nem is akarok visszatérni. A kabai diverzifikációs programot még mindig sürgetem, mert sürgetik azok a vállalkozók is, akik ott vannak munka nélkül, és lassan ellehetetlenednek. Megvolna a projektjük, megvolna az ötletük, csak pályázatkiírás kellene, és el kellene indítani ezt a programot, hogy a térségben munka nélkül maradt vállalkozók be tudják indítani az elképzeléseiket.

A 2007. évi burgonyatermesztésről is ír a jelentés. A tavalyi burgonyatermesztés megint egy nagy csőd volt. Nem volt elég az, hogy ebben a forróságban, ebben az aszályos időben olyan mértékű költséggel lehetett az állandó öntözés mellett előállítani egy közepes termést, hogy jó minőségű legyen, hanem az élelmiszerláncok az anyaországbeli burgonyát hozták be olcsón, vagy a gyengébb minőségű lengyel burgonyát hozták be olcsón, és a magyar burgonyatermelőknek a burgonyája több ezer tonna számra maradt ott, és tavasszal vitték ki a szemétbe.

Ezt nem lehet sokáig fenntartani, hiszen az Agrárgazdasági Tanács az ajánlásai között is bizony részletesen foglalkozik ezzel a helyzettel. A termékpályán nem fedezhetők fel a kölcsönös előnyöket biztosító távlatos együttműködés jelei - írja a jelentés. A nagy élelmiszerláncok túlzott árnyomása a beszállítók tömegeit fenyegeti csőddel, szegényítve a magyar piac termékkínálatát, súlyosbítva a régiók és a kistérségek munkanélküliségét. A tanács azzal a kéréssel fordul a kormányhoz, hogy az érintett tárcák bevonásával készíttessen jelentést az élelmiszerláncok üzletpolitikájáról, a hazai és anyaországi üzlet- és árpolitikájának összevetéséről, az erőfölénnyel való visszaélés jellemző formáiról, valamint az együttműködést erősítő kormányzati és civil feladatokról. A végső javaslat kialakításánál vegye figyelembe az EU más országaiban is követhető megoldást.

Nagyon fontos kérdés. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az élelmiszerláncok a magyar élelmiszer-kereskedelem zömét lefedik, és meghatározó az élelmiszer-alapanyag felvásárlásában és az élelmiszer-felvásárlásban az élelmiszerláncok viselkedése. Ezért komoly kormányzati nyomással kellene az élelmiszerláncok gondolkodását helyretenni, hiszen képesek a magyar mezőgazdaságot tönkretenni. Manapság odáig jutottunk, hogy egyszerűen nem lehet értékesíteni, eladni élelmiszerláncon kívül nagyobb tételben például zöldségfélét vagy húskészítményeket, és ezért meghatározó az, hogy a magyar mezőgazdaság jövője hogyan fog alakulni, ezért az üzletláncokat az én megítélésem szerint komolyan felül kellene vizsgálni, és komolyan kérdőre vonni, és a minisztériumnak a magyar érdekek védelme érdekében hatékonyan kell fellépnie velük szemben.

A növénytermesztés főbb növényein végigmenve egyéb megjegyzéseimet is szeretném ismertetni. A jelentés elején úgy tűnik, hogy eltűntek az őstermelők. Kerestem az őstermelőket, és azt írja, hogy az őstermelők nyilvántartását érintő adószám-regisztrációs kötelezettség miatt az egyéni vállalkozások 77 százalékkal megnövekedtek, és nincsenek meg az őstermelők. Holott pedig én úgy tudom, hogy az adószám-nyilvántartási kötelezettség 2007. december 31-ével volt kötelező. Akkor hova lett előtte a 600 ezer őstermelő, kérdezem én.

Az őstermelőket illetően még van egy kérdésem, ez pedig az, hogy több esetben felvetettem már, hogy a mai napig nincs szabályozva az adószám nélküli őstermelői igazolvány kiadása, amellyel a kistermelők a kertjükben a saját fogyasztáson túl termett feleslegüket értékesíteni tudják a piacon. Mert nincs rögzítve sehol ez, és nincs az a bátor kis öregasszony, aki adószám nélküli őstermelői igazolványával kimenne a piacra, és számla nélkül merne adni, mert végül az egy tojása több százezer forintjába fog kerülni.

Herbály alelnök úr többször biztosított arról, hogy igenis ez működik, és ez ki van dolgozva. Nincs leírva sehol! És amíg nincs leírva, addig csak beszéd van. Addig nem lehet ezt az értékesítési módot alkalmazni, annak a kis öregasszonynak, aki a kertjében megtermelte a zöldséget, és nem eszi meg mindet, vagy a tyúkja több tojást tojik, mint amennyit ő megeszik, és azt szeretné egy kis nyugdíj-kiegészítésként értékesíteni.

Felvetődött a kukoricaértékesítési problémák során, hogy hogyan tud segíteni ebben a minisztérium. A miniszter úr fel is vetett egypár dolgot, például a TIC-felvásárlást vagy az intervenciós lehetőséget, amire 2007-ben nem volt szükség, hiszen nem volt olyan alacsony ár, ami alapján be kellett volna avatkozni a piaci folyamatokba. Most azonban úgy alakult, hogy be kellene avatkozni a piaci folyamatokba, hiszen a környező országokban 100-120 euró a kukorica ára, míg nálunk már 60 eurót is mernek ígérni érte. Úgyhogy ez a beavatkozás mindenféleképpen meg kell hogy legyen, hiszen így a gazdálkodók tömegei mennek tönkre.

Lassan oda jutunk, hogy csöves kukoricával kell tüzelni, mert a csöves kukoricának 1000-1100 forint mázsája, míg ugyanennyi súlyú tűzifának 2000-2200 forint az ára, és még ráadásul egy mázsa csöves kukoricának nagyobb az energiatartalma is, mint a fának.

(20.30)

Ez azonban nagyon rossz ómen, ha már odáig jutunk, hogy a csöves kukoricával kell tüzelni, ami legelőször 1945-ben volt a háború után - nem volt szén -, ez nagyon rossz jel a gazdáknak, ha idáig jutunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Két percre Ángyán Józsefé a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örvendi László képviselő úr egy nagyon fontos dolgot - talán nem figyelt eléggé a társaság - mindjárt az elején megemlített. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy kormányzat milyen típusú üzeneteket közvetít a gazdálkodók felé.

Ismerjük a miniszter úr meghirdetett programját, hogy a volumeneket 40 százalékkal növeljük. (Gőgös Zoltán: 30.) Negyvenet mondott annak idején a miniszter úr. Ismerjük azokat a nyilatkozatait, amelyeket Örvendi képviselő úr felolvasott, hogy nem tudunk mi annyit termelni, amit el ne tudnánk adni. Persze nemcsak nyilatkozatokkal üzen egy kormány, hanem közgazdasági eszközökkel: mit támogatok, hogyan támogatok.

Érdemes lenne átgondolni, hogy például az a szuperintenzív irányba terelő beruházástámogatási rendszer, amit a kormány láthatóan képvisel, olyan körülmények között, amikor az energiaárak úgy mennek fölfelé, ahogy, és pontosan tudható, hogy a műtrágya- és növényvédőszer-árak emelkedni fognak, a kukorica ára pedig ott van 18-22 ezer forint között, abszurd, hogy tíz tonna kukoricát kell azért megtermelni, hogy az önköltség visszajöjjön. Ez a rossz üzeneteknek is a következménye. (Gőgös Zoltán: Ez nem igaz.)

Az Európai Ökoszociális Fórum elnökétől, Fischlertől tudom, nagyon fontos, hogy milyen üzeneteket közvetítünk a gazdaság szereplőinek. Súlyos a kormány felelőssége, ha belezavarja a magyar mezőgazdaságot és a gazdatársadalmat egy szuperintenzív versenybe, amiben biztosan alul fog maradni. Meg kellene gondolni, hogy egy ágazat jövedelmezősége nem az árbevételtől, nem a volumenektől függ, hanem a ráfordítási szintek és a bevételek közti különbségtől függ. Ez egy alacsonyabb szinten is megvalósulhat. Nem Istentől elrugaszkodott dolog tehát extenzívebb típusú gazdálkodást folytatni, mint amilyen szuperintenzív technológiába ma a kormányzat zavarja bele a gazdákat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Paizs József képviselő úr normál idejű felszólalása következik.

PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, ma a mezőgazdasági, vidékfejlesztési bizottság tagjai rekordot döntenek, hiszen lassan 12 órája ülünk itt a parlamentben, és ezt tarkította egy heves vita, egy bizottsági ülés.

Azt is gondolom, hogy nagyon jó, hogy ennek a 2007-es agrárjelentés vitájának egész más a hangulata és a stílusa, mint a bizottsági ülésnek. Nem hiszem, hogy szerencsés, ha sértegetésekkel és egymás emberszámba vételének megkérdőjelezésével folytatódik egy nem diskurzus, hanem egy egyoldalú monológ. Inkább vagyok híve annak a párbeszédnek, annak a vitának, amire többen utaltak itt, dicsérve az agrárjelentést, dicsérve, hogy egy évtizede működik, hogy kitűnő alapanyag ahhoz, hogy vitatkozzunk. Természetesen attól függően szólunk erről az agrárjelentésről, hogy éppen mi az indíttatásunk, hol ülünk a padsorokban, kormánypártiak vagy ellenzékiek vagyunk. De ez egy nemes dolog, és inkább ez legyen, mint a délután sötét vonulata.

Nagyon sokan szóltak az agrárgazdaság különféle szegmenseiről. Nem kívánok ezekre különösebben kitérni, de nyilvánvalóan érintem a hozzászólásomban részlegesen azokat a területeket is, amelyekről már szóltak előzetesen: jövedelmezőség, agrárkárenyhítés, agrárdiplomácia, Új Magyarország vidékfejlesztési program, LEADER program.

A 2007. évi agrárjelentéssel kapcsolatban nagyon fontosnak találom az anyagban - és szeretnék is vele foglalkozni - a nemzeti agrár-kárenyhítési rendszert, amelyet 2007. év elején vezetett be az agrártárca, és ezóta működik. Ez egy jogszabály, amely kimondja, hogy az üzleti alapon nem biztosítható agrárkárok esetében az állam és a gazdálkodók közös kockázatvállalása alapján nyílik lehetőség arra, hogy a károkat mérsékeljék. Az elemi károk körébe tartozik az ár- és belvíz-, továbbá az aszály- és a fagykár.

A rendszer bevezetésének egyik indoka, hogy az uniós szabályok szerint csak olyan módon lehet elemi kár okozta veszteséget enyhíteni, ha abban az érintettek is részt vesznek. A rendszer alapelve egyfajta önkéntesség és kölcsönös tehervállalás. A kárenyhítés feltétele, hogy a földterület nagysága szerint fizessen a termelő, illetve vegye figyelembe azt is, hogy milyen művelési ágban tevékenykedik. Szántóföldi művelés esetén hektáronként 1000 forintot, míg az értékesebb ültetvények esetében - ilyen például a szőlő- és a gyümölcsültetvény, ahol tavasszal hihetetlen mértékű fagykárpusztítás volt - hektáronként 3000 forintos hozzájárulást kell befizetni. A rendszerhez a gazdálkodók az első körben január végéig jelentkezhettek. Az április végi, majd május eleji fagyok jelentős, közel 40 milliárd forintos vagy ezt meghaladó kárt okoztak, elsősorban a Nyírségben és Északkelet-Magyarország területén a gyümölcsösökben.

A károk mérséklését szinte valamennyi mezőgazdasági érdekképviselet természetes módon azonnal követelte. Ezért június közepén az agrárkormányzat ismét megnyitotta a kárenyhítési alaphoz való csatlakozás lehetőségét, egy hónapra, a kárt szenvedett gazdálkodók számára, és megnövelte a kárenyhítési alaphoz való hozzájárulás összegét. A korábbi 500 millió forintot 5 milliárd forintra növelte. Azt hiszem, ez nagyon figyelemre méltó magatartása volt az agrártárcának, messze túlmutat egy üzleti alapú jelzésen, hiszen sem a biztosítótársaságoknál, sem a hitelintézeteknél ilyen nagyságrendű támogatás nem létezik, ilyen hitelhez való hozzájutás nem létezik. Azt gondolom, ez a szolidaritás példája. Nagyon helyes, hogy ezt az agrárkormányzat meglépte. De nemcsak 5 milliárdra növelte a tárca azt az alapot, amivel segíti a gazdálkodókat, hanem kedvezményes hitelfelvételi lehetőséget is ajánlott az érintett gazdálkodóknak.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal adatai szerint a nemzeti agrár-kárenyhítési rendszerhez az első körben, január végéig mintegy 3700-an csatlakoztak, 275 ezer hektárral, míg a második körben újabb mintegy 8 ezer gazdálkodó lett tagja a rendszernek, további 183 ezer hektárral.

Tisztelt Országgyűlés! Összegezve, a nemzeti agrárkárenyhítés-támogatási jogcím 500 millió forintos előirányzatát a rendkívüli időjárás miatt a tárca megnövelte, ez kifizetésre került - helyesebben ennek 90 százaléka - 2007 decemberében. A támogatási előirányzat a termelők és az állam kölcsönös kockázat- és teherviselésén alapuló konstrukció működtetését teszi hosszú távon lehetővé. A támogatás egyértelműen azt célozza meg, hogy a mezőgazdaságot ért elemi csapáshoz hasonló kedvezőtlen éghajlati jelenségek hatását enyhítsék.

Szeretnék röviden foglalkozni - megérdemli egyébként, van sok kritika is az agrártárcát, az agrártárca vezetését illetően - az agrárdiplomáciával, amely szerintem kevés figyelmet kapott, de meggyőződésem, hogy sikeres volt a 2007. évben, és kicsit előbbre lépve, 2008-ban is.

(20.40)

Igen aktív év volt a 2007-es, az uniós tanácsüléseken a magas szintű vezetői látogatások száma meghaladta a félszázat, nagyon sok magas szintű kétoldalú tárgyalás volt, az FVM egyik vezetőjének elnökletével zajló vegyes bizottsági ülés pedig tíz alkalommal valósult meg. A hivatalos külföldi látogatások programjában 15 alkalommal volt különféle nemzetközi kiállítás, szakmai vásár megtekintése, konferenciákon való szereplés. Az FVM szervezésében 22 magyarországi látogatásra került sor különféle nemzetállamokból. Itt a vendégek 18 esetben EU-tagországból érkeztek. Az egyes relációkat tekintve természetesen domináns Németország, Franciaország, harmadik országokkal való kapcsolatainkat illetően pedig az Oroszországgal és Kínával való kapcsolat. Nagyon jó a visegrádi négyek közötti kapcsolat, még akkor is, ha alkalmanként vannak viták, de a közös egyeztetések jó irányba vitték a dolgokat. Nagyon örülök annak, hogy a több országgal fenntartott gazdasági vegyes bizottságon belül vagy önállóan létrehozott mezőgazdasági munkabizottságok, munkacsoportok - ilyenek a kínai, francia, finn, török és német tartományi szintű kapcsolatok - továbbra is jó fórumot teremtettek az ágazati együttműködés koordinálására.

A török kapcsolatnál egy pillanatra szeretnék megállni. Örülök annak, hogy miniszter úr tavasszal elhalasztott látogatását novemberben abszolválja Törökországba. Az elmúlt hetekben volt alkalmam a magyar-török baráti tagozat alelnökeként Törökországban járni. A török tárgyalópartnerek egyértelműen kifejezték, hogy bővíteni szeretnék Magyarországgal a mezőgazdasági kereskedelmi kapcsolatot, vásárolnának gabonát, állattartási technológiákat - főleg a szarvasmarha-tenyésztést említették -, tenyészállatot, főleg azért, mert olyan tejfeldolgozó üzemeik vannak, ahol hiányzik az alapanyag. A törököktől pedig elmondásuk szerint lehetőség nyílna teával és törökmogyoróval való üzletelésre. Talán olyan térségek is bekapcsolhatók lennének ebbe, mint Szigetvár és térsége, amely halmozottan hátrányos helyzetű, és egyfajta török gazdasági kapcsolatélénkítéssel ezeket a térségeket fejleszteni lehetne.

De megemlíthetném a kukoricaintervenciót, a mezőgazdasági többletkészletek felülvizsgálatát is. Itt sikerült elérnie az agrárvezetésnek, hogy a 96 millió eurós bírságot ne rója ki az Unió, amely a csatlakozást megelőző időszakban felhalmozott spekulatív készletekre irányult volna. Említésre méltó - szeretném aláhúzni -, hogy tíz tagállam közül kizárólag Magyarországnak nem kellett ezt a bírságot befizetnie.

De a tejpiaci változásokat is idesorolhatnám. S most nem is annyira azzal kívánok foglalkozni, hogy Magyarország szempontjából fontos az iskolatejjel és a folyadéktejjel kapcsolatos változtatás, hanem kimondottan az iskolatejnél szeretném elmondani, nagyon örülök annak, hogy ez az akció töretlenül folyik. Nagyon sok, több százezer gyerek jut tejhez vagy kakaóhoz, természetesen attól függően, hogy az önkormányzatok milyen kondícióban vannak. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt csökken a támogatás. Ez azért van, mert van egy anomália ebben a dologban, mégpedig az, hogy például Szigetvár és térsége halmozottan hátrányos kistérség, s amíg a térség települései 100 százalékos vagy 75 százalékos támogatásban részesülnek, addig a térség központja egyetlen fillért sem kap támogatásként. Mindenképpen szorgalmazni fogom, hogy ezt vizsgálja felül az agrártárca.

A borreform sem egy utolsó dolog. Csak két számot említenék. Magyarországon a 2009-es javaslat szerint mintegy 12,4 millió euró helyett 16,8 millió euró lesz a lehetőség a magyarországi nemzeti borítékra vonatkozóan, 2015-re pedig ez 29,1 millió euróra nő.

Befejezésül nagyon röviden szeretném megemlíteni, hogy az EU vidékfejlesztési bizottsága 2007. szeptember 19-én egyhangú szavazással elfogadta az Új Magyarország vidékfejlesztési programot. Ez több mint 5 milliárd eurós közpénzből megvalósuló fejlesztési program, de ebből közel 4 milliárdot az Unió költségvetése finanszíroz. Túl vagyunk a tervezésen, megvannak a stratégiai tervek. Mintegy 1300 milliárd forint vidékfejlesztési forrásra nyílik meg lehetőség, ebből 2007-ben mintegy 19 milliárd forint kifizetésre került.

Szeretném megemlíteni az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretén belül a tájházmozgalmat. Remélem, hogy Fejérdy Tamás kitűnő műemlékvédő szakember nagy álma teljesül, és a magyar tájházak a világörökség része lesz egy ilyen típusú fejlesztési forrás bevonása után.

Csontos Jánoshoz kapcsolódva örülök annak, hogy megalakultak a LEADER-csoportok. Államtitkár úr azt mondta, hogy kompromisszumalkotó kedvében van. Szeretném elmondani, a LEADER-nél is vannak olyan észrevételek, amelyeket érdemes megszívlelni. Ilyen észrevétel, tapasztalati dolog az, hogy a LEADER-projektek ugyan lehetőséget biztosítanak az adott települések, kistérségek fejlődéséhez - már azok számára, akik benne vannak -, a fejlődés a legerősebb, legfejlettebb településeken jelentkezik leginkább - itt egy hatékonyságkoncentráció van -, de ki kell mondani, hogy a gyengébb települések sajnos vesztesek. És azt is ki kell mondani, hogy az informatikai rendszer jelenlegi állapota nehézkes, körülményes, a javítása feltétlenül szükséges.

Végül szeretném megemlíteni, hogy a LEADER-munkaszervezet működését, elszámolását szabályozó végrehajtási rendeletek tervszinten elkészültek, azokat mielőbb ki kellene adni.

Az agrárjelentésben benne van a termelők nagyon hatékony és áldozatkész munkája, benne van a minisztériumnak az a munkája, amellyel a nem könnyű feltételek és állandóan változó EU-s szabályozók mellett a lehető legtöbbet sikerült kihozni 2007-ben. Természetesen lehet ezen vitatkozni, a termelés hullámzó. De mindezek alapján elfogadásra javaslom a 2007. évi agrárjelentést.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Mivel több jelentkezőt nem látok, megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Gőgös Zoltán: Igen.) Államtitkár úré a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Egy rövid reakció lenne csak, nem terhelném különösebben a képviselőtársak idejét.

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy nagyon tartalmas és jó vitát tudtunk erről a jelentésről folytatni. Azt hiszem, a készítők megérdemelnek annyit, hogy elmondjam - mint ahogy többen is elmondták -, hogy ez egy kitűnő munka. De azért látni kell, hogy ha mindaz az igény, ami a különböző ügyekkel kapcsolatban itt elhangzott, benne lenne, akkor megduplázódna ennek a terjedelme, az igény pedig mindig az felénk, hogy a terjedelem minél rövidebb legyen, az anyag pedig minél tartalmasabb. Időnként ezt nem nagyon lehet teljesíteni.

Felmerült az idősoros változások követése. Ez az ágazat azonban nem egy év, sőt mindenki tudja, hogy a mezei leltár és egyéb kapcsán itt teljesen más a helyzet, mint egy normál gazdasági évben, ahol januártól december 31-ig tart a történet. Mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra - és ilyen típusú munkára is biztatni -, hogy hatévnyi jelentésünk fent van a honlapon. Ha valakinek van kedve, ezt az idősoros történetet ott táblázatokon és egyebeken keresztül megnézheti. A forma nagyjából maradt. Nyilván van, ami már nincs benne, de az alapvető számokon végigvezethető, hogy mik a tendenciák, s úgy gondolom, ez meg is ér egy misét, meg lehet nézni, hogy körülbelül hol mi történt.

(20.50)

Azt hiszem, hogy mindenképpen folytatni kell ezt a tevékenységet, ez egy jó megalapozása lehet különböző olyan közös ügyeknek, amiben el lehet mozdulni szerintem különböző kompromisszumok és közös megoldások irányába.

Egyetlenegyet nem tudok kihagyni; közben Ángyán képviselőtársam jelezte, hogy neki mindenképpen el kell mennie, és én most nem azért mondom, amit mondok, akkor is mondtam volna, ha itt van. Igazából ezt a vitát mi nagyon sokszor lefolytattuk, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program céljai jók, nem jók. Nekem az a véleményem, hogy virtuális helyekre nem nagyon érdemes forrásokat tenni. Próbálkoztunk mi itt sok mindennel, állatjólétivel még korábbi programokban és olyan feltételekkel, amikor tényleg kifejezetten a kisebb kategóriákat céloztuk meg, és nem volt rá igény.

Külön kiemelném ezt a gazdaságátadási támogatást, ami nagy csalódás nekünk, meg kell mondjam. Betervezünk 7 milliárdot, amit ő kevesellt egyébként, és erre beérkezik 60 pályázat, ebből 2 darab érvényes van. Közben a forrásokat meg terheli, mert le vannak kötve. Nyilván ez tanulságos, tehát nekünk is figyelni kell erre. De azért bármennyire is érdekes ez a dolog, meg lehet itt különböző filozófiai vitákat tenni, egyet látni kell, hogy a fejlesztési típusú programoknak viszont mindegyike túlpályázott. Tehát magyarul, oda még több forrás kellene várhatóan, hozzátéve, hogy most az idei, viszonylag nyomott árú gazdasági év után majd aztán mennyien fognak ettől visszalépni, az megint egy izgalmas kérdés, mert azt most még senki meg nem tudja mondani, hogy hol és milyen forrásaink maradnak. Tehát azt gondolom, hogy ezek a pályázatok jól célzottak.

A méreteket illetően pedig azért nincsen lelkiismeret-furdalásunk, mert azt, hogy mennyi legyen egy üvegházméret, amit támogathatunk, a terméktanács írta le. Tehát mi ezzel nem akartunk vitatkozni. Ha a kifejezetten ezzel foglalkozó szakmai szervezet nekünk azt mondja, hogy 5000 négyzetméter alatti intenzív üvegház... - mert itt most erről van szó, nem fóliáról, mert azok más ágon nyilván támogathatók akár még diverzifikációban is vagy mikrovállalkozás-fejlesztéssel, vagy bármivel. Tehát szó nincs arról, hogy más kisebbet nem lehet támogatni, de bizony az intézményes kertészeti programoknál egyértelműen az a válasz, hogy nem életképes ennél kisebb intenzív üvegfelület.

A másik gondom a falusi foglalkoztatás meg egyéb ügyekkel, és ezért mondom, hogy egy kicsit virtuális térben mozgunk időnként szerintem, hogy Karsai képviselőtársam kedvenc mondását idézzem, a vidéki ember nagy része tescós paraszt lett. Ez azt jelenti, hogy már saját magának sem termeli meg a kiskertben azt, amit korábban megtermelt. Hogy ez visszafordítható-e, nem tudom. Nem látom azt a tevékenységet; az én fiam is a salátát szedné ki biztos a gaz helyett. Ebben teljesen biztos vagyok. Egyszerűen nincsenek erre szocializálva, hogy ezt a tevékenységet normálisan végezni lehessen.

Akkor leszünk nagy bajban, ha a városi meg a vidéki lakosság a Tescóban nem a magyarok által megtermelt árukat fogja megvenni, és ez a nagy dilemma. Mert amíg ott magyar áruk vannak zömében, most még egyelőre ott vagyunk, bármennyire is mondják, hogy sok van meg egyéb, meg kockázatos és a többi. Ez most még javulhat is, hogy egy kicsit gyengült a forint, és sok egyéb akció is kezd azért sikeressé válni. Akkor leszünk nagyon nagy bajban, mert akkor aztán tényleg nem tudom, mi lesz az ágazattal, ha még ez a területünk is elmegy.

Itt több kérdés fölmerült, én nem akarok ezen tételesen végigmenni, nyilván élelmiszer-biztonság kapcsán, és hadd mondjam el, mert több helyen fölmerült, hogy hol léptetünk be, mit nézünk, hogyan. Nagyon egyszerű a képlet, ami nem európai uniós, az nálunk hét helyen léphet be. Most az a parancs, meg az az ukáz, ez nyilván belső ukáz is meg uniós is, hogy a kínai árut mindet meg kell néznünk, nyilván tudjuk, hogy miért. Egyébként élőállatot meg húsféleségeket, ami nem Európai Unión belülről jön, azt meg kell néznünk. Ez hét hely: Budapest, Letenye, Röszke, Záhony, Eperjeske, Kelebia és Gyékényes. Ennyi az állat-egészségügyi határállomásunk, és egyéb ügyeket meg szúrópróbaszerűen ellenőrzünk. Hogy sok ez a minta vagy kevés, az egy relatív dolog. Egy biztos, hogy az ellenőrzési terveinket minden évben ellenőrzi az FVO, és még soha semmi problémát nem talált, sőt időnként bizonyos relációkban, többek között az orosz reláció kényesebb volta miatt még több ellenőrzést is csinálunk, mint kellene.

Az viszont tény, hogy az Európai Unióból érkező áruk határon nem ellenőrizhetők, ugyanis nincsen határ. Ahol tudjuk, azok az elosztó központok meg a boltok. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy időnként nem elég szigorú, nem az Európai Unió belső élelmiszer-biztonsága, mert én ezt nem mondanám ki, hogy Európán belülről hozzánk rossz termék érkezik, hanem azok a harmadik világból érkező áruk, amik nem nálunk lépnek be, hanem mondjuk, egy óriási nagy kikötőben, Hamburgban, itt-ott, és talán jobban megoszlik a figyelem - most legyek jóhiszemű. Ezekkel már lehet probléma, de ezt mi már vizsgálni csak a boltban vagy az elosztóhelyeken tudjuk. Ez egy elég bonyolult és nehezen kézben tartható rendszer, de ezzel nemcsak mi kínlódunk, ezzel kínlódik egész Európa.

Itt fölmerült a regionális élelmiszerek ügye. Nekem meggyőződésem, hogy az a sok botrány, de még állítom, hogy ez a pénzügyi válság is abba az irányba fogja eltolni a dolgot, hogy föl fognak értékelődni ezek a rövidebb élelmiszerláncok, ahol sokkal jobban nyomon követhető a termék. Tehát előbb-utóbb át fog állni a lakosság egy ilyen típusú fogyasztásra, ami úgy mellesleg nem is fog többe kerülni, nekem az a véleményem. Azért erre nagyon sok járulékos költség rakódik, szállítás, logisztika, egyéb. Szerintem ebben például biztos, hogy konszenzusra tudunk jutni akár még itt a parlamenten belül is, hogy ennek az ügynek a célirányos támogatását hogyan lehet elrendezni. Én ebben semmi vitát most nem érzek, ebben mindenki egyetért, hogy ezt próbáljuk segíteni, a helyi élelmiszereket, a helyi piacokat, egyebet. Ez egy rövidebb pálya, és sokkal jobban ellenőrizhető pálya. Erre a lakosság persze nyilván rásegíthet, mert ha kezd átállni erre a szokásra, akkor bárhonnan bármit hozhatnak, erre vannak európai példák is, egyszerűen nem veszik meg, az előbb-utóbb a polcról eltűnik. Tehát ez teljesen nyilvánvaló.

Azt gondolom, hogy itt nagyon sok minden, nyilván egy ilyen vita kapcsán sok minden fölmerül. Képviselőtársamnak, polgármester úrnak szeretném jelezni, hogy többször megvitattuk ezt a falugazdászügyet. Semmi mást nem kértünk, és nem is fogunk kérni, csak azt, hogy ha normális munkát akarunk végeztetni azokkal az emberekkel, akikkel egyébként mindegyikkel megcsináltattuk az informatikai vizsgát, olyan helyen tudunk csak szolgáltatást nyújtani, ahol van szélessávú internet, meg van egy asztal, ahova leülhet. Nagyon sajnálnám, ha egy országgyűlési képviselő, polgármester falujában probléma lenne a szélessávú internet biztosítása. Ha nem, akkor ajánlom a pályázati lehetőségeket. A mi kistérségünk pont most nyert egy komplett pályázati programot, és ráadásul ez még regionális pénzből volt, tehát nem is uniós, és úgy gondolom, hogy ilyen együttműködést bármikor kérhet az egyik állami szereplő egy önkormányzati szereplőtől.

Az a visszajelzésünk a településekről, hogy ők már ennél tovább mennének az együttműködésben, hogy mi, mármint a mi hivatalaink jegyezzük ellen a pályázataikat. Ugyanis a pontrendszerben, főleg a regionális pályázatoknál számít, hogy milyen a társadalmi kapcsolatrendszerünk. Itt semmiféle költséget senkire áthárítani nem szeretnénk, itt egyelőre arról van szó, hogy olyan helyen fogadóórát tartani a mai világban, amikor szinte kvázi kötelezővé tettük az elektronikus támogatásigényléseket, ahol ennek a feltétele nem biztosított, értelmetlen. Mert akkor egyszerűbb, ha két kilométerrel odébb utazik valaki, és ott tudjuk segíteni. Tehát ez volt ezzel a szándék, semmi más, és nem gondolnám, hogy ezzel mi bármilyen költséget is bárkire tudnánk rakni. Egyébként is nem ez a nagy költségrész, szeretném jelezni, mert azért mindenki tudja, hogy itt a bérköltség meg az egyéb járulékos, közlekedési, egyéb költségek, amik sokba kerülnek.

Szóba kerültek munkaügyi problémák. Elvileg minket is megbüntethetnének, ha nagyon akarnának, mert én sem 8 órát voltam ma a rendszerben. Úgy gondolom, hogy ez megint egy olyan ügy, amivel közösen foglalkoznunk kell, és szerintem erre van is fogadókészség a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről, hogy ezekre a speciális ügyekre, az aratásra, az idénymunkákra, egyébre más szabályok kellenek. De ez igaz még akár az állattartási ügyeknél is a különböző helyettesítések, váltások, osztott műszakok, egyéb kapcsán. Sajnos, ebben benne kell élni ahhoz, hogy valaki ezt megértse. Nem tudok mást mondani, nagyon hosszú, keserves munka lesz az, mire az ágazat ezt az érdekérvényesítését meg tudja csinálni. Nem kell föladni, minden kis lépés segíti azt, hogy ezeken a problémákon minél hamarabb túl legyünk, és ilyenekkel tényleg ne vegzáljuk az embereinket, mert ennek az égadta világon semmi értelme nincsen.

Úgyhogy, képviselőtársaim, azt gondolom, tényleg azt mondom, hogy egy nagyon jó színvonalú vitát folytattunk erről a történetről még akkor is, ha nagyon sok mindenben, ahogy eddig sem, meg ezután sem fogunk egyetérteni, de biztos, hogy lehet találni egy ilyen beszélgetés után olyan közös pontokat, ami talán a közös ügyünket továbbviheti.

Úgyhogy kérek mindenkit, hogy támogassa ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hiszen ez arról fog szólni, hogy a parlament elfogadja ezt a jelentést. De akkor sem sértődünk meg, ha mindenki ezt nem támogatja; még annak ellenére sem, hogy általában mindenki azt mondta egyébként, hogy ez egy jó szakmai munka, és nagyon jól használható, de természetesen a parlamenti rendszer szabályaiba az is belefér, hogy azért mindenkinek mindent nem kell megszavazni, mert akkor az nem ez a társadalmi berendezkedés lenne, hanem egy másik, amit '90-ben közösen sikerült, úgy gondolom, lecserélnünk.

Én ehhez kívánok mindenkinek jó munkát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(21.00)

ELNÖK: Az együttes általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön a határozati javaslat elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra senki nem jelentkezett.

Az Országgyűlés következő, várhatóan ötnapos ülését 2008. november 3-án 11 órára összehívom.

Köszönöm munkájukat. Mindenkinek jó pihenést kívánok. Az ülést bezárom.

(Az ülés 21 óra 1 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2006-2010-es országgyűlési ciklus

24607 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 15. ülésnapja 2008. október 28-án, kedden 24608