Felszólalás adatai

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az az igazság, hogy mielőtt kitérnék a különböző pontok alatt benyújtott módosító indítványaink taglalására, engedjenek meg nekem egy általános félmondatot, mert úgy hiszem, hogy az előző törvény és ez a mostani törvény is olyan, hogy nagyon nehéz megmagyarázni, miért volt ezekre a módosításokra szükség, mi az, ami ezt tulajdonképpen indokolja, miért kell ezt ilyen lóhalálában áterőltetni a parlamenten, miért nem lehetett az adott kérdésekben az érdekképviseletekkel, a szakmával ezeket a kérdéseket átbeszélni, egyáltalán mi indokolta azt, hogy ezekkel az ügyekkel ilyenkor éjszaka nagyon rövid idő alatt ilyen fontos, az emberek százezreit, a lakosság nagy részét érintő kérdésekről méltatlan körülmények között kell tárgyalnunk. De azt hiszem, erre a választ úgysem fogjuk megkapni, úgyhogy áttérnék a módosító indítványokra, még mielőtt az elnök úr azt mondja, hogy nem ismerem a Házszabályt, hiszen nagyon jól tudom, hogy most konkrétan a módosító indítványokhoz kell kapcsolódni.

Szeretném elmondani, mi volt az a két alapvető koncepció, amelynek alapján a szocialista párti képviselők, velem együtt, módosítócsomagokat nyújtottak be. Tulajdonképpen mi abból indultunk ki, hogy a jelenlegi rendszer átalakításáról természetesen lehet beszélni, de semmi nem indokolta, tehát sem a pénzügyi helyzet, sem a munkanélküliek száma, sem a járadék mértéke és sorolhatnám a kritériumokat, tulajdonképpen semmi nem indokolta azt, hogy ilyen mélységű módosítást kellett volna a munka világában átvezetni. Ez magyarázza meg módosító indítványainknak egy jó részét, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a különböző paragrafusok maradjanak el ebből a törvényből, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen úgy gondoljuk, hogy egy működő rendszert úgy átalakítani nem lehet, hogy gyakorlatilag nem adunk tisztességes módon időt a felkészülésre, hogy nem csökkentjük a befizetendő járadékok mértékét, miközben az ellátások színvonala minden területen csökken. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi rendszer lényegesen jobb, mint ami majd a helyébe fog lépni, amennyiben a kormánypárti képviselőtársaink ezt a módosítócsomagot elfogadják.

Tehát még egyszer hangsúlyoznám, hogy azokat a pontokat leszámítva, amelyek tulajdonképpen kötelezvényt jelentenek az Országgyűlés számára, hiszen alkotmánybírósági határozat is kötelezett bennünket arra, hogy néhány ponton módosítsuk a törvényt, azon túl igazából csak néhány olyan pontosító javaslatot tudnánk elfogadni és támogatni, amelyekre majd a későbbiek során, gondolom, képviselőtársaim is ki fognak térni. Így tehát az első tárgyalási részből a javaslataink, amelyek az elhagyásra vonatkoznak, azok tulajdonképpen a 3., 23., 24., 27. és a 35. pont alatt találhatóak, és azt a célt szolgálják, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatása ne szűnjék meg. Természetesen ezzel együtt nem értünk azzal sem egyet, hogy ez a kör az önkormányzatokhoz kerüljön át és szociális segélyként kapja meg a jövőben a támogatást, természetesen már csökkentett, kisebb összeg vonatkozásában.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót szeretnék szólni azokról a módosító indítványainkról, amelyek nem az elhagyásról szólnak ebben a csomagban, hanem tulajdonképpen azokat a meglehetősen eldugott, de mindenképpen szigorítást tartalmazó ügyeket próbálják orvosolni, amelyekről az általános vitában viszonylag kevés szó esett.

Az egyik ilyen a 19. pont alatt található módosító indítványunk, amely a munkanélküli-járadék folyósítási idejére vonatkozik, és tulajdonképpen a jogszerző idővel kapcsolatos.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat az eddigi négy nap munkaviszony–egy nap járadék folyósítási időszerzésnek megfelelő arányt sajnálatos módon öt napra emeli.

(21.30)

Tehát tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag hosszabb időt kell dolgozni ahhoz, hogy egy-egy nap járadékra jogot formáljon a munkavállaló. Mi ezzel nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a négy nap mindenképpen jobb volt, még egyszer mondom, semmi nem indokolja ezt a fajta szigorítást sem.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálatosnak tartom azt - és ezt az általános vitában is megfogalmaztuk -, hogy tulajdonképpen ennek a törvénymódosításnak a kapcsán pontosan azokat az embereket hozzuk lehetetlen helyzetbe, akik most még munkavállalók, és a későbbiek folyamán kerülnek munka nélküli helyzetbe. Tulajdonképpen már az általános vita is kétarcú volt, hiszen elsősorban arról szóltak a kormánypárti képviselőtársaim, hogy mi van azokkal, akik már hosszú ideje munka nélkül vannak, és nem is akarnak dolgozni. Nem vitatom, hogy ilyen magyar állampolgárok is vannak, de szeretném hangsúlyozni, hogy igazából e szigorítások, amelyek most életbe lépnek elsősorban azokat fogják érinteni, akik majd a jövőben fognak munkanélkülivé válni.

Éppen ezért még egyszer szeretném leszögezni, hogy ezzel a módosítócsomaggal nem tudunk egyetérteni. Úgy gondoljuk, nem javít a helyzeten, nem teremt új munkahelyeket, tulajdonképpen sajnálatos módon nem felel meg azoknak a szlogeneknek, amelyeket megfogalmaztak, és amelyekkel mi is egyetértünk, hiszen mi is azt szeretnénk, hogy sok új munkahely legyen Magyarországon, de sajnos ez a törvénytervezet nem a munkahelyek megteremtéséről szól elsősorban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)