Készült: 2024.04.19.02:43:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

106. ülésnap (1999.12.07.), 116. felszólalás
Felszólaló Szabados Tamás (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó Oktatási bizottság
Felszólalás oka Ismerteti a bizottság véleményét
Videó/Felszólalás ideje 5:16


Felszólalások:  Előző  116  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABADOS TAMÁS, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Isépy képviselőtársam csodálkozott, miért nem lehet egy ilyen - szerinte - politikamentes törvényt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találni. Az az érdekes dolog történt, hogy amikor az oktatási bizottságban az általános vitára való alkalmasságról döntöttünk, mindössze hatan támogatták, hatan nem támogatták és nyolcan tartózkodtak. Az eredmény tehát azt tükrözi, hogy a bizottságban még egyharmados támogatottságot sem kapott ez a javaslat, így ellenzéki képviselőként a bizottság többségi véleményét mondhatom el, s majd az utánam következő kormánypárti képviselőtársam fogja elmondani a kisebbségi véleményt.

Mik voltak azok a főbb észrevételek, amelyek arra ösztökélték a bizottságot, hogy ne fogadja el, illetve ne találja általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot? Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen nagy jelentőségű törvénynél - amely nem egy ciklusra szól, hanem hosszú időre - jó lett volna konszenzusra törekedni. Amikor a kormány igen tisztelt képviselőjét Lezsák elnök úr megkérdezte, történtek-e egyeztetések a törvényjavaslat megfogalmazásakor, akkor az illető úr csodálkozott, mondván, hogy ez csak egy egyszerű feles törvény, nem tartotta szükségesnek a kormány az egyeztetést. De mint tudjuk, a többség nem mindig ilyen vagy olyan, a többség változik, van, amikor ilyen, van, amikor olyan. Úgy gondoltuk ezért, hogy az egyik fő probléma ezzel a törvénnyel az egyeztetés hiánya.

A másik az, hogy bizonyos megosztottságra utaló politikai állásfoglalások is vannak ebben a törvényjavaslatban, főleg annak az indokoláshoz hasonló részében, s erre majd mindjárt kitérek.

Konkrétan: a Kossuth- és Széchenyi-díjra vonatkozólag ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt megfogalmazták azt, hogy rendben van, a kormány úgy gondolja, hogy az eddigi jelvény, koszorú helyett szobrot fognak adni a díjazottaknak, de Kádas Mihály kormánypárti képviselő úr mondta többek között azt, hogy "azt gondolom, a viselhetőség alapvető követelménye egy díjnak", tehát önmagában a szobor kevés. Ezt kormánypárti képviselőtársam mondta. Tehát szeretnénk, ha a Kossuth- és a Széchenyi-díjban megmaradna a jelvény és a koszorú.

A legnagyobb vita a Corvin-lánc, Corvin-koszorú és Corvin-díszjelvény körül folyt. Ezek újraalapítása szerintünk megosztja a magyar közvéleményt. Természetesen nem Corvin Mátyás neve osztja meg a közvéleményt, hanem az, hogy ki és mikor alapította. Úgy gondoljuk, hogy 1999 végén, néhány nappal 2000 előtt nem illik a harmadik köztársaság magyar miniszterelnökéhez ez a díj, annak arisztokratikus, rendies volta, zárt szám jellege - tehát hogy csak tizenketten kaphatták - miatt. Ez nem illik a demokratikus Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez. Az más dolog, hogy a magyar miniszterelnök vagy a köztársasági elnök alapítsa-e, de most arról van szó, hogy a magyar miniszterelnök. Helyette azonban felmerült Batthyány Lajos, mint első polgári miniszter, mint mártír miniszterelnök neve, aki alkalmas lenne egy miniszterelnök által alapított díj elnevezésére.

Befejezésül hadd mondjam el szintén egy kormánypárti képviselőtársunk véleményét, amiben gyakorlatilag benne van, hogy miért nem fogadtuk el a javaslatot általános vitára. Gubicza Tibor a következőt mondta: "Abban is egyek kell, hogy legyünk, hogy a kitüntetéseknek olyanoknak kell lenniük, hogy az összetartsa a nemzetet, a magyarságot, hogy az ne ossza ketté és ne ossza meg a magyarságot, hanem összetartson, elismerése legyen, és arra sarkallja valamennyi polgárt - tekintet nélkül korra, nemre, vallási felekezetre, párthovatartozásra -, hogy tűzze ki magában, hogy valamikor bármelyik fokozatát, bármilyen szakmai vonalon elérje, megszerezze. Lehet, ahogy azt mondják, hogy plátói vagyok vagy túlzottan nagyot fogalmazok, de az élet értelmét adja a kitüntetés is, és a kitüntetésnek nemcsak az egyén elismerése a célja, hanem a hallgatóság, tehát nem az aktív, hanem a passzív hallgatóság, a polgárok megnyerése is abból a célból, hogy kitűzzön magának egy olyan célt, hogy elnyerje." Ebből következik véleményem szerint az, hogy ezeknek a kitüntetéseknek igenis nagyon meggondoltnak, megfontoltnak és mindenki által elfogadottnak kell lenniük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)




Felszólalások:  Előző  116  Következő    Ülésnap adatai