Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! November 8-án szavazni fogunk az alaptörvény-módosításról. Én a múlt héten kedden a miniszterelnök úrnak a dolgozószobájában négyszemközt elmondtam, hogy támogatjuk az Alaptörvény módosítását abban az esetben, ha az úgy történik, ahogy mi eredetileg is szerettük volna, és a betelepítés minden formáját kizárja, se szegény migráns, se gazdag migráns, se szegény terrorista, se gazdag terrorista ne érkezzen Magyarországra.

Amióta ezt a nagyon világos álláspontot elmondtam a miniszterelnök úrnak múlt héten kedden, azóta az önök médiája, hogy finoman fogalmazzak, nekem rontott. Ennek a megkoronázása talán a tegnapi nap volt, amikor a következő jelent meg az önök médiumaiban: „Vona Gábor beszédét kifütyülték, és Vona Gábor beszéde alatt zavargás és lökdösődés történt a Jobbik rendezvényén.” Mindez akkor jelent meg, amikor én még fel sem léptem a színpadra. (Dúró Dóra: Szégyen!) A következő történt: önök odaküldték a provokátoraikat erre a rendezvényre, csak elfelejtettek egy dolgot, nem hívták föl őket, hogy megtörtént‑e a provokáció vagy sem; nagyon ciki, nagyon kellemetlen. Picit déjà vu érzése van az embernek, a Nemzeti Választási Iroda előtt történtekkel hasonlatos vagy kapcsolatos emlékek elevenednek meg az emberben.

Ezt csak azért mondtam, hogy ha esetleg legközelebb is provokátorokat küldenének a rendezvényünkre, akkor ügyeljenek már arra, hogy meg is beszéljék velük, föl is hívják őket, hogy megtörtént-e, mielőtt a sajtójukban megjelennek ezek a cikkek és nagyon kellemetlen, szánalmas helyzetbe kerülnek. Egyébként azt mondjuk ki, hogy a mi rendezvényünkön nem volt semmilyen rendbontás, ezt a rendőrség is megerősítette, nem történt kifütyülés. Volt ilyen az elmúlt napon, ’56 60. évfordulóján volt kifütyülés, Orbán Viktort fütyülték ki a kormány megemlékezésén, és az önök rendezvényén volt rendzavarás, zavargás, verekedés, amiért, azt gondolom, hogy kinek-kinek a maga oldaláról magyarázatot kell adnia.

De nemcsak a maguk sajtója rontott nekem, hanem a képviselőtársaik is mindenfélét összehordtak az elmúlt napokban az álláspontunkkal kapcsolatban. Tuzson Bence nyitotta a sort, aki azt mondta, hogy kufárkodunk az alaptörvény-módosítással. Hát, mi áruljuk a kötvényeket, vagy önök árulják? Amikor elmentem a miniszterelnök úrhoz, akkor nem azt mondtam, hogy kapjunk már mi is egy kis részesedést ebből a bizniszből, nem azt mondtam neki, hogy osztalékot szeretnénk a gazdag migránsok pénzéből, és nem is helikopterre kértem pénzt tőle, hanem azt mondtam, hogy ezt a korrupt intézményt, amely ráadásul kockára teszi Magyarország valódi biztonságát, úgy, ahogy van, szüntessük meg. Ez minden, csak nem kufárkodás.

Aztán jött Kósa Lajos frakcióvezető úr, ő folytatta ezt a nagyszerű sort, és hazaárulónak nevezett engem. Itt sincs igazából különlegesen nehéz dolgom, magát a kifejezést kell értelmezni. Ki árulja a hazát? Az, aki meg akar szüntetni egy korrupt rendszert, amely az ország biztonságát veszélyezteti, vagy az a hazaáruló, aki árulja a hazát, ugyanis kötvényekért gazdag migránsokat hív ide? Ez egy szóelemzés csupán, és akkor megvan, hogy ki a hazaáruló kettőnk közül, tisztelt frakcióvezető úr.

No de a kedvencem azért mégiscsak Németh Szilárd volt (Derültség.), aki a hét végén azt mondta, hogy ő az áprilisi Vona Gáborral egyetért, az októberivel nem.

Tisztelt alelnök úr, ha önöknek ilyen különféle hangok vannak, én segítek tisztába tenni ezt a kérdést: ön áprilisban sem értett velem egyet. Amikor én áprilisban bejelentettem az alaptörvény-módosítást, ugyanígy ült ott, és nem szólt semmit. Ha ön egyetértett volna velem áprilisban, akkor miért nem szólt Rubovszky Györgynek, aki házszabálysértő módon nem engedte napirendre venni az alaptörvény-módosító javaslatunkat, mondván, mert a Viktor nem engedi?

(13.30)

Ön áprilisban nem értett velem egyet, tisztelt képviselőtársam, tisztelt alelnök úr. Persze, legyünk önnel jóindulatúak, lehet, hogy amit én mondok áprilisban, az önnek csak októberre esik le. (Derültség az MSZP, taps a Jobbik soraiban.) Ön októberben érti meg. Úgyhogy akkor most mondom önnek, hogy szerintem a letelepedési kötvényt meg kéne szüntetni. Önnek most májusig van határideje arra, hogy ezt átgondolja. Ha esetleg február-márciusra is meg tudná oldani ezt a képletet, akkor, azt hiszem, az egész ország megköszönné önnek.

De, tisztelt képviselőtársaim, a viccet félretéve, mert nem olyan vicces azért ez a téma, azt gondolom, a képlet nagyon egyszerű. Nagyon egyszerű a képlet, rettenetesen egyszerű. A következő kérdésben kell nekünk is, önöknek is állást foglalni: a gazdag migránsok pénze a fontosabb, vagy pedig az ország valódi megvédése? Ennyi a kérdés, az összes többi csak tömény izzadságszag. Nincs szükség itt sajtóhadjáratra. Ebben a kérdésben kérem, hogy döntsenek, a gazdag migránsok pénze fontosabb, vagy pedig az ország valódi megvédése. November 8-án önöknek is majd erről kell dönteniük.

Az, hogy egyébként önök már erről majdnem egy hete gondolkodnak, megmutatja az orbánizmus valódi arcát, hogy a felszínen megy a nagy duma, a hazát megvédjük s a többi, de az egész rendszer lényege nem más, mint a lopás. Az orbánizmus nemzeti színű szalagba kötött, csomagolt hazudozás, lopás, osztogatás, fosztogatás. Ez az orbánizmus lényege, ez az, ami ellen mi hadat fogunk viselni a politika színpadán. Ez az, amit mi le akarunk váltani 2018-ban. Vagy ha önökben esetleg van bátorság, akkor jöjjön egy előrehozott választás, és akkor váltsuk le az orbánizmust még korábban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps a Jobbik soraiban.)