Felszólalás adatai

DR. MATOLCSY GYÖRGY gazdasági miniszter: Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy először is felidézzem az 1998-as kormányprogram gazdaságpolitikára vonatkozó elgondolásait. Ezeket az elgondolásokat annál is érdemesebb felidézni most, mert az a világgazdasági lassulás és az a recesszió, ami bekövetkezik, még aktuálisabbá teszi ezeket a gondolatokat.

Azt mondtuk 1998-ban, hogy Magyarország képes egy emberöltő alatt elérni ez Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét és átlagos jóléti, fogyasztási, életszínvonal-beli szintjét. Azt mondtuk, hogy ha Magyarország képes erre, ha ez lehetséges, akkor kötelességünk is ezt megtenni.

A kormányprogram úgy fogalmazott, hogy akkor vagyunk képesek elérni az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, életszínvonalát egy emberöltő alatt, ha az Európai Uniónál kétszer gyorsabban növekszik a magyar gazdaság. Ha tehát - jelentette ez akkor is és ma is - az Európai Unió 3,5 százalék körül növekszik, akkor a magyar gazdaságnak 7 százalékos növekedést kell elérnie, ha az Európai Unió 2 százalék körül növekszik, mint teszi azt ma, akkor a magyar gazdaságnak 4 százalék körül érdemes növekednie.

Azt mondtuk, hogy az Európai Uniónál kétszer gyorsabb gazdasági növekedést Magyarország akkor tud elérni, hogyha az egész ország, Magyarország teljes területe, valamennyi gazdasági szereplő, valamennyi település és régió részt vesz a növekedésben. Azt mondta a kormányprogram, hogy az a gazdasági szerkezet, amelyet a '90-es évtizedből örököltünk, nem elégséges arra, hogy Magyarország belátható időn belül, egy emberöltő alatt elérje az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét. Nem elégséges, mert az örökölt növekedési szerkezetben csak az ország kisebbik része vesz részt, csupán néhány megye vesz részt a fővárossal, abban csupán a külföldi beruházások által létrehozott exportkapacitások vesznek részt, és Magyarország többsége a magyar gazdaság többsége, és főként a hazai kis- és középvállalkozások nincsenek benne a növekedésben. Azt mondtuk, hogy Magyarország akkor képes ezt a történelmi célt elérni, hogyha a növekedést eszköznek tekinti a jólét elérésére, és a jólétet eszköznek tekinti a növekedés elérésére. Azt mondtuk, hogy egyszerre érdemes a felzárkózást és a felemelkedést megcélozni, és egyszerre érdemes a növekedés és a fogyasztásbővítés célját megfogalmazni. Azt mondtuk, hogy éppen azzal lehet felzárkózni, amiért érdemes felzárkózni, tehát a társadalmi felemelkedésért.

Mit jelent ez? Éppen azt jelenti, hogy valamennyi család, valamennyi település, valamennyi polgár, valamennyi munkáltató és munkavállaló részt vehessen a gazdasági növekedésben. Ha részt vesz benne, akkor az Európai Unió kétszeres gazdasági növekedését éri el Magyarország.

Hol állunk a kormányprogramban megfogalmazott gazdaságpolitikai célokkal? Tisztelettel szeretném jelenteni a Háznak, hogy Magyarország múlt évben, 1977 óta először, 5 százalékot meghaladó gazdasági növekedést ért el; ebben az évben pedig, a magyar gazdaságtörténetben először, elérjük azt a célt, hogy az Európai Unió átlagos növekedésénél kétszer gyorsabban növekszik Magyarország gazdasága. A magyar gazdasági növekedés 4 százalék körüli, 4 százalék feletti, míg sajnos, nem örülünk neki, az Európai Unió gazdasági növekedése 2 százalék alatt várható. A kormányprogram döntő gazdaságpolitikai célját, tehát hogy az Európai Unió átlagos gazdasági növekedésének kétszeresét érjük el, Magyarország gazdaságtörténetének idején először elérjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram úgy fogalmazott, hogy a gazdasági növekedésnek ezt a lendületét akkor tudjuk megtartani, ha a növekedésben részt vesznek a hazai kis- és középvállalkozások, valamennyi település, valamennyi gazdasági terület.

Hogyan állunk ezzel? A munkaerőpiacon nagyon kedvező folyamatokat tapasztalunk. 200 ezer új munkahely jött létre az elmúlt három és fél évben Magyarországon. Ma a magyar munkanélküliségi ráta 5,6 százalékos, 2 százalékkal alacsonyabb, mint az Európai Unió átlagos szintje. Minden régióban csökkent a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatás. Hogyha valamelyikünk is arra gondol, hogy ez természetes, hogy az 1997 után beindult növekedési szerkezetből ez automatikusan következik, akkor egy pillanatra gondoljunk arra, hogy Szlovákiában a munkanélküliségi ráta 18 százalékos és Lengyelországban 16 százalékos, háromszor magasabb, mint Magyarországon.

A másik terület, ahol áttörést sikerült elérni, az, hogy megindult a különböző fejlettségi szintű gazdasági régiók közötti különbségek csökkenése, a növekedésbe bekapcsolódott Magyarország teljes területe. Ezt bizonyítja nagyon sok adat, én nem idézem ezeket fel; az ipari termelés növekedése áthúzódott olyan megyékre, amelyek korábban nem vettek részt benne, a lakásépítkezések áthúzódtak, dinamikusan bővülnek olyan megyékben, amelyek korábban elmaradottak voltak. Megerősödtek a hazai kis- és középvállalkozások, a bruttó hazai termékhez való hozzájárulásuk nőtt. S ami talán az egyik legígéretesebb folyamat, hogy megindult a tőke a Dunántúlról keletre, megindult Északkelet-Magyarországra, Kelet-Magyarországra, az Alföldre és Dél-Dunántúlra. Az a gazdaságpolitikai célunk és eszközünk, hogy az Európai Uniónál kétszer gyorsabb növekedést az egész ország bekapcsolásával tudjuk elérni, ez elindult, ez megvalósulás felé törekszik.

Végül még egy áttörés, ami az 1998-as gazdaságpolitikai programunkban benne van mint cél: az infláció, a pénzromlás gerincének a megtörése, az infláció csökkentése. Ma Magyarországon tizennégy év után a legalacsonyabb a pénzromlás üteme, és talán ennél is fontosabb, hogy megtörtük az infláció gerincét, megtörtük az inflációs várakozásokat.

(10.40)

A magyarországi inflációnak ugyanis a fele volt inflációs várakozás. Ma a piaci szereplők, az emberek, az üzletemberek, a befektetők elhiszik önmaguknak meg a kormánynak, hogy csökken az infláció. A pénzromlás további csökkenésére az ad nagyon jó reményt és alapot, hogy megtörtük az inflációs várakozásokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan értük mindezt el? Ha azt gondoljuk, hogy mindez természetes volt, és mindez szinte magától következett abból a gazdasági szerkezetből és növekedési szerkezetből, amellyel rendelkeztünk '98-ban, nos akkor tévednénk, ha ezt gondolnánk, hiszen a mai magyar gazdasági növekedésnek a fele jött át a kilencvenes évtizedből, a felét örököltük az elmúlt évtizedből. Az ipari termelés bővülése, az export bővülése volt az a forrása a növekedésnek, amely fenntartotta a további ütemet, most pedig mellé lépett a fogyasztás bővülése, a lakásépítkezések bővülése és a közlekedési infrastruktúra bővülése, valamint a turizmus teljesítményének növekedése.

Azt kell mondanom önöknek, hogy a magyar gazdasági növekedés szerkezete egy két lábon álló új, egészséges szerkezetet mutat; nem csupán abból a szempontból, hogy növekedés és egyensúly együtt vannak jelen, hanem abból a szempontból is, hogy a külső és a belső növekedési források együtt vannak jelen a növekedésben, és abból a szempontból, hogy nem az ország kisebbik része, hanem az ország egésze, a magyar gazdaság egésze van jelen a magyar gazdaság növekedési szerkezetében.

Hogyan értük ezt el, hiszen nem minden ország érte el ezt ebben a régióban? Magyarország a közép-európai régióban a leggyorsabb növekedéssel rendelkezik, valamennyi makrogazdasági száma a legjobb. Hogyan értük el? Ha mindent összevetünk, minden kisebb-apróbb eszközt összeszámolunk, ezeket egy nagy mozaikba belerakjuk, akkor azt kell mondanom, hogy gazdasági összefogással értük el. Egy olyan összefogással értük el a gazdaságban, amikor a háztartások, emberek, munkavállalók, munkaadók, külföldi és belföldi befektetők, az önkormányzatok és az állam nevében a kormány összefogtak. Ennek a gazdasági összefogásnak a kézzel megragadható, elolvasható, sőt a pénz csörgését is hallató jele, terméke a Széchenyi-terv. A Széchenyi-terv az a gazdasági összefogási jelkép és az az eszköz, amellyel ezeket az eredményeket a magyar gazdaság elérte.

Az otthonteremtésben és lakásépítkezésben összefogott az állam, a bankszektor, az építő háztartás, polgár és persze mindazok, akik az építkezésben részt vesznek. Ma Magyarországon 1998-hoz képest egynegyedére csökkent a kamatszint, ebben az évben elérjük a 30 ezer új lakást, és a hitelállomány növekedése, valamint az új építési engedélyek növekedése dinamikus képet mutat.

A közlekedési infrastruktúrában áttörést hozó és ígérő fejlesztések indultak el. Megindult a minőségi turizmus fejlesztése. Magyarország a fürdővárosok hálózata lesz, egy gyógyuló és gyógyító ország képét fogja mutatni azoknak a beruházásoknak köszönhetően, amelyek ma a Széchenyi-terv keretében elindultak.

Nagyon érdekes és ígéretes, hogy a Széchenyi-tervben a Dunántúl és a Dunától keletre eső Magyarország egyenlő módon tudott részt venni. 24 milliárd forint végleges, vissza nem térítendő beruházási támogatást nyert eddig a Széchenyi-terv keretében a Dunántúl, és ugyanúgy 24 milliárd forintnyi beruházási támogatást nyert a Dunától keletre eső Magyarország. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen mértékben be tud kapcsolódni minden gazdaságilag még fejletlenebb település és gazdasági szereplő a Dunától keletre eső Magyarországon.

Minden negyedik település már bekapcsolódott a Széchenyi-terv beruházásaiba, és egy forint állami pénzzel öt forint üzleti tőkét, beruházást mozgattunk meg. Ezt sem várta senki, ez is áttörés. Megtaláltuk a magyar gazdaság kitörési és felzárkózási receptjeit. Megtaláltuk azokat a kitörési pontokat, amelyekben a gazdasági szereplőknek, befektetőknek, munkaadóknak, munkavállalóknak, az államnak, a kormánynak és az önkormányzatoknak érdemes együttműködniük. Ezek, azt gondolom, az infrastruktúra-fejlesztés, a minőségi turizmus fejlesztése, a lakásépítkezések, a modern, tudásalapú iparok megteremtése, a kutatás-fejlesztés, és még hosszan sorolhatnám.

Nem csupán a kitörési és felzárkózási pontokat találtuk meg együtt, összefogással a Széchenyi-terv keretében, hanem megteremtettük azokat az új mintákat is, amelyek a következő 10-15 év sikeres felzárkózását megalapozzák. Tudjuk, hogyan érdemes együttműködni önkormányzatnak és államnak, államnak és befektetőnek, önkormányzatnak és befektetőnek. Tudjuk, hogyan érdemes fejlesztéseket közösen finanszírozni. Megtanultuk, hogy érdemes végleges beruházási támogatást nyújtani azoknak a vállalkozóknak és önkormányzatoknak, amelyeknek ígéretes, reményteljes ötleteik és fejlesztési programjaik vannak. Nem csupán kölcsönt érdemes adni, hanem érdemes befektetni a jövőbe. Végleges tőkét érdemes adni. Megtanultuk, hogy nagyon szükséges minden kistérségnek elkészítenie a saját felzárkózási, kitörési programját. A Széchenyi-terv keretében már húsz-huszonöt kistérség elkészítette a saját fejlesztési programját, és nagyon-nagyon ígéretes és reményteljes az, ahogy egyre több település, kistérség, aztán régió találja meg a saját önálló arculatát, önálló karakterét a gazdaságépítés területén.

Végül még egy dolgot megtaláltunk, tisztelt hölgyeim és uraim. Megtaláltuk a siker receptjét a magyar gazdaságpolitikában. Ez nem más, mint három korábban együtt nem kezelt, össze nem illesztett, de együtt, mint kiderült, igen jól működő elemnek a használata. Megtaláltuk a siker receptjét, amely azt jelenti, hogy egyszerre használjuk az 1945 után a nyugat-európai országokban oly sikeresen használt gazdaságpolitikai eszközöket, megtaláltuk és használjuk azokat a fejlesztési eszközöket, amelyekkel német gazdasági csoda alakult ki, olasz gazdasági csoda, amellyel Franciaország felzárkózott, amellyel az egész skandináv térség felzárkózott, és amellyel ma Finnország, Írország, Katalónia, Portugália és egy sor más terület felzárkózott.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy még egy bátorító gondolatot említsek meg! A Széchenyi-terv után, miután bebizonyosodott, hogy sikeres és helyes, hasznos annak eszköztára, most elindítottuk a Széchenyi pluszt, amelyben olyan eszközöket használunk még erősebben, még jobban, amelyeket a Széchenyi-terv keretében is használtunk. Európában ezekben a napokban elsőként Magyarország indított olyan gazdaságösztönző, gazdaságélénkítő programot, amelyre - és ilyen az új kor divatja, ilyen az új közhangulat - Amerikától Japánig, Franciaországtól Németországig ma már a gazdaságpolitikusok, politikusok, közgazdászok többsége azt mondja, hogy igen, élénkíteni kell a gazdaságot, ösztönözni, építkezni kell, beruházásokra van szükség, és az államnak, önkormányzatnak, beruházónak és az embereknek együtt kell ezt megtenni. Mind a Széchenyi-terv, mind a Széchenyi plusz a gazdasági összefogás programja, ezért azt gondolom, hogy a tisztelt Ház figyelmét érdemes volt néhány elemére, gondolatára felhívni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)