Felszólalás adatai

KOCSI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Bár némi meglepetéssel tapasztaltam, azt gondoltam, hogy esetleg más bizottságok véleményét is meghallgatja a Ház. Ha ez elmarad, én tudomásul veszem, de kíváncsi lettem volna, hogy a külügyi bizottság hogyan foglalja össze az álláspontját.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

KOCSI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Ez esetben köszönöm szépen újra a szót, és akkor folytatólagosan szeretnék megfogalmazni néhány, valóban ehhez a pillanathoz, ehhez az órához, ehhez a tárgyhoz tartozó problémát és érvet. Az egyik nagyon jelentős, a vitában felmerülő kérdés az volt, hogy ha Magyarország most és így ratifikálja ezt a csatlakozási szerződést, akkor milyen eszköze és lehetősége lesz arra, ha a későbbiekben a monitoring azzal a megállapítással és eredménnyel jár, hogy nem látszanak teljesülni időarányosan azok a várakozások, amelyek valamennyiünkben benne vannak; azok a várakozások, amelyek arról szólnak, az a lényegük, hogy a két most csatlakozó tagállam a koppenhágai kritériumoknak eleget téve és a csatlakozási szerződésekben vállalt kötelezettségeiket teljesítve, teljesen felkészülve csatlakoznak az Unióhoz.

Itt megfogalmazódnak olyan problémák, amelyek korábban természetesen felvetődtek, történetesen Magyarország környezetvédelmi, környezetbiztonsági érdekei, különös tekintettel a verespataki beruházásra. Megfogalmazódnak olyan aggályok, amelyek arról szólnak, hogy vajon az egyébként nagyon lényeges bel- és igazságügyi fejezetben található demokráciafeltételek, beleértve a kisebbségi jogok érvényesülését, beleértve a határellenőrzések hatékonyságát, beleértve a választások tisztaságát, és gondolva nyilván a gazdasági versenyfeltételek tisztaságára, egyáltalán mindazokra, amelyeket egyébként a védzáradékok érintenek, ha ezek nem úgy haladnak előre, akkor mit tudunk tenni.

Nos, azt tudjuk tenni, amit az Európai Unió bármelyik tagállama, hogy élünk azzal az egyébként a csatlakozási szerződésbe foglalt védzáradék lehetőségével, amely pluszlehetőséget és időt ad ezeknek a tagállamoknak arra, hogy ezeket a feltételeket teljesítsék. Azaz semmi okunk arra, hogy habozzunk ilyen típusú kételyek vagy kérdések alapján.

Felvetődött az is, hogy vajon ez az egész bővítési sor, a tízes bővítés, vagy nevezhetjük ötödik bővítési hullámnak, gyakorlatilag miféle Európát hoz létre, milyen Európának vagyunk a részei, és mi ennek a jövője. Elsőként teljesen világosan megfogalmazódott bennünk, hogy a két állam, Románia és Bulgária csatlakozása annak a körnek a szerves része, aminek mi is részei voltunk. Bár lehet, hogy a politikában ennek sok értelme nincs, de azért érdemes leszögezni, hogy nemcsak alapvető nemzeti érdekünk, hanem erkölcsi kötelezettségünk is ennek a folyamatnak a támogatása. Természetesen rendkívül lényeges, hogy Európában az Uniónak ebben az állapotában, ami egyfajta bővítési fáradtsággal is jellemezhető, vajon milyen ingereket, milyen példát, milyen magatartást mutatunk, és ez milyen hatással lehet a régi tagállamokra, ahol esetleg felvetődnek kérdések a bővítéssel kapcsolatban.

Mi rendkívül lényegesnek tartjuk, hogy Románia legközvetlenebb szomszédja és Bulgária történelmi sorsközösségben vállalt régióbeli társa ebben a kérdésben világos, gyors, egyértelmű választ, egyértelmű ingereket adjon, és mindaz, amit teszünk, és ahogy tesszük, lehetőleg azzal az eredménnyel járjon, hogy a bővítési fáradtság, a kérdések, az aggályok lehetőleg halványodjanak, és az a szándék, amely Európának a bővítéssel megvalósítható kiteljesülését célozta meg, érvényesülhessen.

(15.50)

Hiszen azt látnunk kell, hogy a magyarság - mondjuk így - békés újraegyesítése európai keretekben leginkább úgy képzelhető el, ha egy nyitott, nyílt perspektíva van minden szomszédunk számára az uniós csatlakozást tekintve, beleértve természetesen Horvátországot, amelyről nagyon sok szó esik, beleértve Szerbia-Montenegrót és beleértve, igen beleértve Ukrajnát is.

Nagyon lényeges az, hogy mit teszünk most, mit teszünk ezekben a hónapokban, és később vállalhatónak kell lenni ahhoz képest is, amit ebben mi megfogalmaztunk. Nem lehet hiteles a magyar nemzeti szerepvállalás egy modern Európában, ha ezt fél szívvel, kétarcúan, nem következetesen vagyunk képesek képviselni. Egyébként meggyőződésünk, hogy ez a bővítés Magyarországnak a közvetlen gazdasági és politikai érdekeit is szolgálja, hiszen egészen világos, hogy ezekkel a bővítésekkel, ennek a két országnak a csatlakozásával ez a térség politikailag stabilabbá válik, kiszámíthatóbbá válik ezáltal nemcsak a politikai történéseknek és folyamatoknak a sora, hanem egész egyszerűen a gazdasági befektetések és fejlesztések lehetősége is sokkal megalapozottabb. Mint ahogy egyébként mindenféle interregionális, határ menti, szomszédos régiókat felölelő közös program számára is ez a lehetséges és hasznos jövő.

Azt is látnunk kell, hogy amikor arról gondolkodunk, hogy mi a szerepünk az Unióban, tehát mi az a magyar sajátos, speciális, lehetséges szerep, amelyet eredménnyel játszhatunk el és hasznára a polgárainknak, akkor mindenképpen hasznos az, ha Magyarország nem egy külső határa, végvára az Uniónak, hanem geopolitikailag és gazdaságpolitikailag is olyan kitüntetett híd szerepet tud ellátni Közép-Kelet-Európa és a Nyugat-Balkán irányában, amely szerintem, szerintünk kézenfekvő, lehetséges, megvalósítható pozitív magyar szerepvállalás az új Európában.

Szólni kell arról is, hogy a bővítéssel minden esetben meglehetős illúziók és vágyak is lábra kapnak és a kiteljesedésük reálisnak, reményteljesnek tűnik. Ezek közül nagyon sok természetesen reális, megcélozható, elérhető. És vannak olyanok, amelyekkel reálisan kell számolnunk, hogy attól a világ egy csapásra, egy pillanat alatt nem fog megváltozni, ha egy ország társult tagból rendes taggá léphet elő, hiszen azt például tudnunk kell, miközben nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy hogyan biztosítsuk a magyar-magyar kapcsolatok zavartalanságát, kiteljesedését - hiszen ez programunk -, aközben azt is tudjuk, hogy miközben lehet, hogy Magyarország időre és nagyon hatásosan teljesíti a schengeni feltételeket, azonközben az új tagállamoknak - beleértve Romániát és Bulgáriát - ez nehézséget okozhat. És számos olyan konkrét megoldásban kell gondolkodnunk továbbra is, amely lehetővé teszi a magyar-magyar kapcsolatok ápolását és kiteljesítését, függetlenül attól, hogy egyébként korábban azt gondolhattuk vagy gondoltuk, ha valamennyien az Unió tagállamai leszünk, akkor ezek a problémák megoldódhatnak. Hát nem fognak megoldódni egy csapásra, főleg nem egyik napról a másikra. Rendkívül sok és okos szellemi együttes munkára lesz szükségünk, hogy olyan szabályokat, megoldásokat alkossunk, keressünk, amelyek ezekre a problémákra választ adhatnak a számunkra.

Azonban azt is látni kell, hogy azok a strukturális és kohéziós alapok, amelyek Magyarország számára is olyan fejlődést tesznek lehetővé, amiről itt már szó volt, és sokat is beszélünk róla - talán túlságosan is sokat -, nos, ezek a lehetőségek e két tagállamnak is a rendelkezésére fognak állni, és számunkra teljesen világos nemzetpolitikai érdek, hogy azok a területek, ahol a magyar közösségek élnek, amely az ő szülőföldjük - amelyre a szülőföldprogramunk vonatkozik -, ehhez az eszközhöz ugyanúgy hozzájussanak, ahogy most erre nekünk is lehetőségünk van.

Még egy dologról kellene szólni e szűkös időkeretben is, nevezetesen arról, hogy van a kapcsolatainknak egy olyan része, amit nem szoktunk részletezni, de én rendkívül lényegesnek tartok. Ez pedig az, hogy amikor azt mondjuk, a határokon átívelő európai keretekben történő újraegyesítése a nemzetnek, akkor mi természetesen a kulturális, a történelmi nemzet fogalmát használjuk, amelyhez a legszorosabban, a legszervesebben kapcsolódik a kultúránk, kulturális intézményrendszerünk, a színházaink, az operáink, a múzeumaink, a könyvtáraink, oktatási intézményrendszerünk, iskoláink, egyetemeink, középiskoláink, egyáltalán mindaz az élő szövet, amely a kultúra, a tudás, a nemzeti kultúra és a nemzeti tudás felhalmozására és átörökítésére rendeltetett. Ezek az intézmények sokkal zökkenőmentesebben, szervesebben és hatékonyabban tudnak munkálkodni azon a programon, azon a szerintünk nemes programon, amelyet a nemzet kulturális, oktatási, tudományos életének az újraintegrálása jelent. Nem pusztán azért, mert egy európai politikai közösség részei vagyunk, hanem azért, mert ezek között az intézmények között olyan európai átjárást és kapcsolatrendszert tesz lehetővé, és egyben bekapcsolja őket az európai uniós kapcsolatrendszerbe, amely sokkal gazdagabb és hatékonyabb fejlődést tesz lehetővé.

Szokás beszélni a határok átjárhatóságáról, de mindaz, amit most meg tudunk valósítani a Schengeni Alap - nevezzük így - terhére, mindaz, ami minket gazdagítani tud - hiszen egy ideig mi leszünk az Unió külső határa -, szóval, mindazok az eszközök, amelyek rendelkezésünkre állnak, rendelkezésére állnak azoknak az országoknak is, amelyekkel most egy közösségbe fogunk kerülni. Számunkra rendkívül lényeges, hogy azok a határvidékek, amelyekkel összeérünk - Romániával, Horvátországgal, Szlovákiával, Ukrajnával -, nemcsak a közlekedő, kiránduló, vásárló polgárok, hanem a gazdálkodók, a vállalkozók, a munkahelyet, jövedelmet, új életlehetőséget hordozó életerős gazdasági aktivitásoknak is átjárható területei lehessenek, és ezt a közlekedési szövetet, amely határátkelőkből, utakból, hidakból áll, minden eszközzel, minden erővel fejlesztenünk kell, amely - megismétlem - csak úgy működik, ha erre lehetőségünk, programunk és partnerünk van. Hiszen ne felejtsük el, hogy az a történelmi egymásra utaltság és az a múlt, amiről már szó esett, valamilyen alapját adja a mi jövőre vonatkozó ambiciózus programunknak, de nemcsak hogy valamilyen minőségű alapját adja, hanem a feltételrendszerét, a közegét adja mindannak, amelyben ezt meg kívánjuk valósítani.

Az a véleményünk, elengedhetetlen, hogy hitelesek, őszinték és következetesek legyünk a szomszédainkkal, ahogy egyébként az európai bővítési folyamatban a magyar politika eddig is ilyen volt. Nagyon lényeges, hogy ezt az arcélét, ezt a hitelességét és ezt a következetességét, ha úgy tetszik, ezt a tisztaságát megőrizzük. Én erre kérem képviselőtársaimat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(16.00)