Felszólalás adatai

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Állj fel!) Meggyőződésem szerint szomorú és tragikomikus pillanatokat él meg ebben a vitában a Magyar Országgyűlés. És valószínűleg nem fogok önöknek meglepetést okozni, ha azt állítom, hogy a kormánypárti oldal politikusai miatt van ez a helyzet. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Miért állt elő ez a helyzet? Azért, mert a két ellenzéki párt kifogásolta ennek a nagyon fontos jogintézménynek az előkészítésével (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Add vissza az üdülőket!) kapcsolatos részleteket és a végeredményt, és önök hozták méltatlan helyzetbe azokat az embereket, akik itt ülnek, és személy szerint nem tehetnek róla, hogy ilyen miliőben kell arra gondolniuk, hogy esetleg a választási bizottság tagjai lehetnek. (Dr. Répássy Róbert: De ti tehettek róla!)

Nem velük külön-külön van nekünk bajunk, hanem azzal, hogy önöknek minimális érzékük sincs ahhoz, hogy a másik félnek is joga van beleszólni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) egy olyan intézmény összetételébe, amelyik az egész választás tisztaságára felügyel. Nem a választási bizottság tagjaitól tartunk, kedves Répássy képviselő úr, hogy választási csalást követnek el (Gyürk András: Hanem a választóktól!), hanem az olyan politikusoktól, mint ön is, például! Attól tartunk, attól tartunk! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Így van! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) És azért tartunk... (Folyamatos közbeszólások, nagy zaj. - Az elnök csenget.)

És azért tartunk ettől, mert három és fél év alatt önök jó néhány törvényt, mintha le se lenne írva, mintha nem is lenne hatályban, úgy használnak, ahogy éppen pillanatnyi érdekeik megkívánják. Példa rá éppenséggel a médiatörvény, ami ma is napirenden van, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Én már túl vagyok azon, hogy az önök lelkiismeretére hivatkozzam, bár nem teszek egyenlőségjelet a kormánypárti sorokban ülő képviselők között sem, de jellemző az a hangütés, amivel például Balsai István megörvendeztetett bennünket, hogy nekünk szavunk sem lehet. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Balsai István: Ezekben az ügyekben!)

Balsai úr, ilyet egy parlamentben nem illik mondani, hogy valakinek szava se lehet! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ez az ön felfogása, ez az ön álláspontja, de azért kérem, viselje el, hogy az ellenzéknek is van hozzászólnivalója, hozzáfűznivalója ehhez az eljáráshoz. (Molnár Róbert: Úgy, mint 50 évvel ezelőtt! - Révész Máriusz: Ez nem jutott eszedbe '89 előtt?!)

És még valamit: úgy gondolom, hogy Kósa Lajos úr, amikor egyébként kifogásolta az ellenzéki oldal magatartását, akkor egy pillanatra elgondolkodhatott volna egyik éppen aktuális funkcióján, ő ugyanis az ÁSZ-alelnököt jelölő bizottság elnöke. Hetek óta ez a bizottság semmit nem tesz, ma bejelentette az elnök, hogy arról kell szavazni, akarunk-e új alelnököket vagy nem, pusztán azért, mert úgy tűnik, hogy a jelölés nem a kormánypártok szája íze szerint történik.

Ennyit az önök demokráciafelfogásáról. Erről van szó, nem másról! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)