Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy elhangzott az előttem felszólalóktól is, kiemelt hangsúlya van a magyar-kambodzsai kapcsolatoknak az elmúlt néhány évben, illetve ez egyre erősödik. Nyilván beletartozik ez abba a programba is, a keleti nyitás programjába, amit még 2010-ben a Jobbik a parlamentbe kerülésekor a zászlajára tűzött, hogy Magyarországnak szüksége van véleményünk szerint a keleti nyitásra, és igenis a Jobbik ezt nagyon hangsúlyozta annak idején. Hála istennek, azért legalább ez a program valamilyen szinten meghallgatásra került, hiszen a kormány is hangsúlyozta a keleti nyitás fontosságát a későbbiek során.Így jutunk el oda, hogy fontos a Kambodzsával megkötendő légügyi szabályozás is. Kambodzsa egy fontos ország lehet Magyarország számára, hiszen Délkelet-Ázsia hihetetlenül fejlődő térség az utóbbi évtizedekben, és igyekszik, szeretne az ázsiai kistigrisek közé Kambodzsa is felzárkózni, és ő is szeretne egy olyan gazdasági változást, mint ahogy az ázsiai kistigrisek teszik.

Kambodzsának nagyon régi múltra nyúlik vissza a történelme. Néhány szót azért ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani. 802-ben alapították a Khmer Birodalmat, II. Dzsajavarman király volt az, aki Kambodzsa elődjét megalapította, és bő fél évezredig Kambodzsa, ez a birodalom az egész Indokínai-félszigetet uralta tulajdonképpen. Fővárosa Angkor volt. Akit érdekel a történelem, illetve a turizmus, délkelet-ázsiai turizmussal foglalkozik, annak nyilván sokat mond ez a városnév, hiszen, azt hiszem, mindenki számára érdekes lehet a történelmi látványosság, ami ott megtekinthető.

Kambodzsa csaknem száz évig volt francia gyarmat, 1863-tól 1953-ig. Ebben azért volt egy kis megszakítás, hiszen Japán a második világháború idején, 1941-ben megszállta Kambodzsát, és 1945-ig maradt Kambodzsa japán megszállás alatt.

Mint mondtam, ’53-ban elnyerte a függetlenségét, de ez nem vezetett sok jóra, hiszen 20 év alatt az ország folyamatosan destabilizálódott. Ez a helyzet odáig jutott, hogy a vietkong katonái is benyomultak Kambodzsába, és ez elősegítette a vörös khmerek hatalomra jutását. Nyilván mindenkinek nagyon sokat mond a Pol Pot-rezsim. Már 1975-ben a vörös khmerek győzelmével megkezdődött az ország történetének legkegyetlenebb, legsötétebb, legvéresebb korszaka. A vörös khmerek agrárparaszti kommunista országot akartak csinálni Kambodzsából. Az elsődleges, legfontosabb, amit kiviteleztek, a haláltáborok felállítása volt. Azt gondolták, hogy a lakosság megfélemlítésével tudják átnevelni a kambodzsai embereket. Itt elsősorban az értelmiséget zárták ezekbe a haláltáborokba, és a vallási vezetőket. De önmagában, ha valaki szemüveges volt, már az is bizalmatlanságot jelentett a hatalomnak, és már az is egy oka lehetett annak, hogy valakit internálótáborba zártak, mert már az értelmiség szimbóluma volt önmagában a szemüveg is. Ezt csak érdekességként szerettem volna elmondani.

Pol Pot kijelentette egyébként, hogy semmilyen szükség nincs az értelmiségre Kambodzsában; bár megjegyzem, hogy maga Pol Pot, ennek a rendszernek a vezetője is Párizsban végzett a Sorbonne Egyetemen.

(11.50)

Még egy döbbenet ebből az időszakból, hogy a gyermekeket arra nevelték, hogy a szüleiket rendszeresen beárulják, sőt, ha nem volt megbízható a szülő a rendszer számára, akkor a gyermekeket arra biztatták, hogy a saját szüleiket gyilkolják meg. Döbbenetes, mert azt hiszem, ilyen talán egyetlenegy országban sem fordult elő.

Becslések szerint ebben az időszakban, négy évről beszélünk, minimum egymillió, maximum két és fél millió ember halt bele ebbe az embertelen rendszerbe. ’79-ben a vietnami hadsereg vetett véget a vörös khmerek uralmának, rémuralmának, akik azért vonultak be, mert a nemzeti kisebbségeket sem kímélték a vörös khmerek, és a Kambodzsában élő vietnami kisebbséget rendszeresen inzultálták, illetve elkezdődött a kiirtásuk is.

Ezért a vietnami hadsereg bevonult, és véget vetett a vörös khmerek rémuralmának, akik visszaszorultak az ország kis területein lévő hegységekbe, ahol még húsz évig gerillaharcot folytattak. ’89-ben kivonult a vietnami hadsereg, tulajdonképpen ezután beszélhetünk az első szabad választásról Kambodzsában. Ez 1993-ban történt meg, és milyen érdekes, hogy mennyire igénye volt a kambodzsai népnek a demokráciára: a 90 százaléka a lakosságnak elment szavazni, és döntött, szavazott róla, hogy ki vezesse a továbbiakban az országot.

Egyébként egy 16 milliós országról beszélünk, amelyik rendkívül dinamikusan fejlődik, különösen a népességszaporulata figyelemre méltó, hiszen néhány évtized alatt megduplázódott az ország lakossága. Ebből is látszik, hogy mennyire dinamikusan fejlődik az ország. Bár a GDP-je nem túl magas, hiszen az egy főre jutó GDP 2400 dollár, de a Magyarországéhoz képest dupla nagyságú a területe ennek az országnak, és egyre jelentősebb lesz a turizmus is.

És hogyha már a turizmusnál járunk, akkor mindenképpen szót kell ejtenünk arról, hogy mennyire fontos  nyilván Magyarországról azért személyautóval, kerékpárral, vonattal nehezen megközelíthető országról beszélünk a távolság miatt , nagyon fontos a légi közlekedés, és kiemelt figyelmet kap. Ezért is szükséges jelen megállapodás megkötése Kambodzsával. Az egyre nagyobb turistaforgalom igénye, illetve a kereskedelmi forgalom növekedése igényli azt, hogy ezt a megállapodást megkössük, amely a Chicagóban 1944. december 7-én aláírásra került egyezmény folyománya, amely alapján elősegítik az államaik területe között a légi forgalmat mind a kereskedelem, mind az emberi kapcsolatok terén. Meghatározott útvonalon, menetrend szerint lehet üzemeltetni a nemzetközi légi járatokat a nemzetközi repülőterek között. Kambodzsának egyébként két nemzetközi repülőtere van. Ezen szerződés alapján majd leszállás nélküli átrepülésre lesz lehetőség, nem kereskedelmi célból történő leszállásokra lesz lehetőség, illetve áruszállításra, utasok szállítására, posta felvételére, lerakására, tehát gyakorlatilag minden fontos dologra lesz lehetőség, ahol a tisztességes és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania a két országnak egymásnak ezen szerződés alapján. Illetve a viszonosság elve alapján a vámokat, az illetékeket, az adókat egyformán bírálják el, mint mondtam, a viszonosság alapján.

Nagyon fontos a légi közlekedés biztonsága, amely kiemelt szerepet élvez ebben az egyezményben is. Itt meghatározzuk és hivatkozik az egyezség a chicagói egyezményben megállapított minimumkövetelményekre, amelyeket a biztonság szempontjából mind a két félnek be kell tartani, és amennyiben azt látja bármelyik fél, hogy a másik fél ezt nem tartja be, akkor 15 napon belül kell felhívni erre a figyelmet, és a szükséges intézkedéseket akkor lehet megtenni.

Ezenkívül mindent meg kell tenni a feleknek, hogy a repülőterek használatáért fizetendő díjak igazságosak és méltányosak legyenek. Itt egyformán kell a hazaival, a harmadik fél és a másik fél tagállamával szemben is intézkedni, és hasonló díjakat kell alkalmazni.

Ugyanez vonatkozik a légitársaságok árszintjére is, hogy méltányos árszintet kell megállapítani, azonban a viteldíjat nem kell bejelenteni a másik fél légügyi hatóságánál. Azonban érdekes az, hogy mikor lehet jelezni, amikor diszkriminatívak a viteldíjak, vagy amikor indokolatlanul magasak, de amennyiben mesterségesen alacsonyan tartják, például állami szubvenciókkal, az is jelzésértékű, és ez esetben nyilván fel kell majd hívni a figyelmét a másik országnak a szerződésszegésre, és a legrosszabb esetben pedig lehetőség van jelen megállapodás felmondására is, amennyiben nem sikerül a vitás ügyeket megfelelően rendezni. Ennek jelzésétől számított 12 hónapon belül ez a szerződés megszűnik ebben az esetben.

Mindezek alapján én azt gondolom, hogy ez a megállapodás mindenféleképpen előremutató, mind a két országnak előnyére válik, ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatja azt. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)