Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Alapvetően egy szakmai felszólalással készültem, de az itt elhangzottakra muszáj néhány pontban reagálnom, már csak azért is, merthogy úgy hozta a jószerencsém, hogy néhány évig működhettem fenntartóként. 11 nagy szakképző intézmény, emlékeim szerint körülbelül hatezer diákja járt ezekbe az intézményekbe, ahol tapasztalatokat szereztem, és az itt elhangzott, főleg baloldalról elhangzott mondatokra nem lehet nem reagálni.Tehát az első észrevételem az, hogy azok az idők, finoman szólva, nehezek voltak. Ha most azt mondja Arató Gergely, hogy az akkori GDP 5-6 százaléka volt a ráfordítás, akkor szeretném mondani Arató Gergelynek, hogy minimum kettő probléma van ezzel. Az egyik probléma az, hogy ezt nem a kormány biztosította, hanem csak egy részét, a másik részét az e miatt az alacsony normatív támogatás miatt eladósodott fenntartó önkormányzatok. (Dr. Vinnai Győző: Így van!) Tehát amikor önök 5-6 százalékos szintről beszélnek, az nagyjából 2-3 százalék lehetett anno a kormányzati büdzséből, tekintettel arra  amennyire emlékszem rá ennyi idő távlatából , hogy 50 százalékra volt elég a szakképzési normatíva a szakképző intézmények fenntartásához. Tudja, Arató Gergely úr és a fejét rázó Kunhalmi Ágnes asszony, nem kívánom önöknek azt az élményt, amiben akkor volt részem, amikor a beszállítókat be kellett hívjam az önök finanszírozása miatt, és azt kellett kérjem, hogy már ne 60 napra szállítsanak, hanem legyenek kedvesek 90 és 120 napra is szállítani, azért, hogy tudjunk étkezést biztosítani ezekben az intézményekben.

De van még egy probléma az ön 5-6 százalékával. Az egy GDP-arányos szám, igazából a „trükkök százai” pártból értem én a számokkal való trükközést is, de akkor mennyi volt a GDP, a nemzeti össztermék és ma mennyi! Vagyis azt szeretném mondani önnek, hogy amikor azt mondja, hogy ugyanazon a GDP-százalékon állunk, az az önök részéről egy óriási beismerés, hogy ma jóval többet fordítunk a szakképzésre, hiszen az akkori GDP-nek jelentősen magasabb értéke most a nemzeti össztermék, ergo sokkal többet költünk még akkor is, ha százalékos arányban annyit.

Kunhalmi Ágnesnek is, akinek egyébként a felszólalásaiból néha érződik a segítő, támogató szándék, tehát a magam részéről egy kicsit meg is vagyok lepődve ezen, de kedves képviselőtársam, azt mondja, most már többedszer is hallom, hogy a törvény benyújtása maga a beismerése annak, hogy egyébként eddig nem jól mentek a dolgok. Itt az a baj, hogy ha változatlanságot tapasztal az ellenzék, akkor az a kritika, hogy nem nyúlunk hozzá ahhoz, amihez hozzá kellene nyúlni, és ez harsog át a túloldalról; amikor hozzányúlunk, akkor meg az az állítás és vád fogalmazódik meg, hogy ezzel mi beismertük, hogy eddig nem volt jó. Tehát ez a „van sapka, nincs sapka” esete, ez egy kicsit hitelteleníti szerintem a kritikákat.

És a „miért éppen most?” kérdésére hadd válaszoljak, bár szerintem itt már nagyon sokszor elhangzott, de a magam nagyon egyszerű módján. Megállapodtunk abban, hogy itt, ezen a területen a munkaerőpiac determinál, ebben konszenzus van a kormány és az ellenzék között. A munkaerőpiac határozza meg, hogy egyébként mit akarunk csinálni. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy az elmúlt kilenc esztendőben nem változott a munkaerőpiac?! Drámai változáson ment keresztül a munkaerőpiac (Dr. Vinnai Győző: Nőtt a foglalkoztatottság!), ennek következtében hozzá kell nyúlni a rendszerhez. Tehát a dolognak szerintem ez a logikája (Dr. Vinnai Győző: Nőtt a foglalkoztatottság 50 százalékkal!), és ezen nem tudom pontosan, hogy mit nem lehet érteni, de hátha ezzel a reagálással valamit segítettem a megértésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint tudjuk, a kormány kiemelt célja a magyar gazdaság teljesítményének megőrzése és a teljes foglalkoztatottság elérése. Ennek érdekében számos célzott intézkedés került bevezetésre az elmúlt években. A gazdasági növekedés egyik legfontosabb tényezője azonban a megfelelően képzett, minőségi munkaerő. A szakképzési rendszer megújítása éppen ezért kulcsfontosságú.

A gazdasági növekedés fenntartása mellett a makrogazdasági tényezők is szükségessé teszik a szakképzés átalakítását. Az elmúlt években a gazdasági növekedés folyamatos volt Magyarországon, a munkanélküliség, ahogy ezt említettük, felére csökkent, a foglalkoztatottság jelentősen nőtt, mindez a reálbérek emelkedésével párhuzamosan zajlott. A munkaerőpiacot ma már a kereslet és nem a kínálat jellemzi. A gazdaság folyamatos működése számára nélkülözhetetlen a szakképzett munkaerő, amelyből a további fejlődést, illetve a növekedést gátló hiány alakult ki. A gazdaság, a technológia és a munkaerőpiac gyors változásai azonban folyamatosan újabb feladatok, kihívások elé állítják a szakképzést és a felnőttképzést, így hatékony, a felmerülő kérdések kezelésére rövid és hosszú távon is alkalmas intézkedések megtételét követelik meg.

A technológiai fejlődésből fakadóan főbb kihívások például: az új szakmák megjelenése, amelyekre a jövő szakembereit, a tanulókat és a már munkavállalóként dolgozókat is fel kell készíteni. Az új technológiák megjelenésével át-, illetve felértékelődik az emberi tényezők szerepe is, olyan készségek elsajátítására van és lesz szükség, amelyek jelenleg még nem, vagy csak ritkábban jelennek meg elvárásként az egyes munkakörök betöltésénél. Az üres álláshelyek száma megkétszereződött, így minőségi többletmunkaerő biztosítására van szükség.

A szakképzés presztízsét magasabb szintre kell emelni, a fiatalok körében ugyanis jelenleg a gimnázium a legnépszerűbb iskolatípus, míg a szakközépiskola a legkevésbé. A végzettség nélküli iskolaelhagyás mértékének további csökkenése problémát jelent. Az életen át tartó tanulás  hallom, hogy örülnek , mindig is támogattuk, life-long learning, készségszinten van mindenkinél ennek a fontossága, és ennek a népszerűsítése a felnőttek körében. Az oktatásnak, ezen belül különösen a szakképzésnek és a felnőttképzésnek a munkaerőpiac igényeihez, a gazdaság elvárásaihoz igazodóan kell működnie, szükség esetén változnia, hiszen a szakképzési rendszer alakíthatja ki a vállalatok által elvárt kompetenciákat. Cél, hogy a szakképzési, felnőttképzési rendszer jól működő, bevált elemeinek megtartása mellett olyan új lehetőségek, képzési utak is megvalósulhassanak, amelyek biztosítják a képzési rendszer alkalmazkodóképességének növelését.

(20.40)

A szakképzés azonban jelenleg csak részben tudja kiszolgálni az országos és a területi, valamint ágazati gazdasági igényeket, még úgy is, hogy az utóbbi időben jelentős és sikeresnek bizonyuló lépések történtek, például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésével a duális szakképzési rendszer kialakítására. Szakképzési rendszerünk azonban alapvetően nem a munkaerőpiac valós keresletén alapul még mindig, hanem elsősorban  amit képviselőtársam is mondott  kínálati alapú, ez pedig hosszú távon gazdaságunk versenyképességének csökkenéséhez vezetne. A kínálatvezérelt képzési gyakorlatot fel kell váltania a keresletvezérelt szakképzési rendszer kialakításának. Ehhez a hosszú évek alatt konzerválódott szabályozási, működési és finanszírozási gyakorlatot jelentősen meg kell változtatni. Jelen törvényjavaslat pedig jól szolgálja a kormány Szakképzés 4.0 elnevezésű stratégiájában meghatározott célkitűzéseket, vagyis a karrierlehetőség megteremtését, hiszen az érettségivel rendelkezők munkaerőpiaci kilátásai jobbak, mint az érettségivel nem rendelkező szakképzetteké, a modern tanulási és oktatási környezet létrehozását, például tanműhelyfejlesztést korszerű digitális oktatási tartalmak útján, és naprakész oktatói tudás biztosítását.

Tisztelt Képviselőtársak! Egy szó, mint száz: ez a törvényjavaslat úgy alakítja át a szakképzést, hogy az egy rugalmas, a gazdasági változásokhoz és az általuk diktált kihívásokhoz jobban igazodni képes rendszer alapjait teszi le. Megtisztelő volt a figyelmük. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)