Felszólalás adatai

Mile Lajos képviselő úr kérdései, amelyek legalább érdemiek voltak és érdemes velük foglalkozni. A kérdés az, hogy érdemes-e itthon tartani a játékosokat. A képviselő úr ugyan kiment, de remélem, a jegyzőkönyvet majd elolvassa. Érdemes itthon tartani a játékosokat, nyilvánvaló, hiszen a példák azt mutatják, a gyakorlati tapasztalat, hogy azok a gyerekek, akik 15-16 éves korukban külföldre kerülnek, azok javarészt elkallódnak, hiszen nincs esélyük, hogy azoknál a kluboknál az első csapatba bekerüljenek, ezért gyakran annak az utánpótláscsapatában játszanak. Hogy konkrét példát is mondjak, akit egyébként éppen az mentett meg, hogy el tudott igazolni ettől a klubtól, Szalai Ádám, most a válogatott egyik legerősebb támadója, aki a Real Madridhoz szerződött nagy dérrel-dúrral, és a Real Madrid harmadik ligában szereplő csapatában, a Real Madrid Castillában jutott szóhoz összességében. Ha a Mainz nem fedezi fel és nem kerül el Németországba, és a Bundesligában nem tud bemutatkozni, a mai napig nem tagja a magyar válogatottnak.

Ha ezeket a gyerekeket itthon lehet tartani 20-21 éves korukig, addig, amíg stabilan a magyar élmezőnyben első osztályú csapatban játszhatnak, és hazai nemzetközi rutint szereznek maguknak, sokkal jobb eséllyel kerülnek olyan külföldi klubokba, ahol játszhatnak, és így lehetnek hasznos tagjai a válogatottnak.

Amire képviselőtársam is hivatkozott, hogy a magyar válogatott döntő része egyébként külföldön játszó játékosokból áll össze, arra azt kell mondjam, hogy ez teljesen természetes, hiszen azoknak a játékosoknak, akik Európa élvonalában az első osztályban tudnak szerepelni, azoknak helyük van a válogatottban. Azoknak, akik Európa különböző ligáiban második, harmadik osztályban szerepelnek, esélytelenek arra, hogy a válogatottba kerüljenek, még akkor is, ha tehetségesek; sokkal nagyobb esélyük lenne akkor, ha Magyarországon az első osztályban tudnának játszani.

Tehát azt gondoljuk, egyáltalán nem tilalomról van szó, amiről Szilágyi képviselő úr beszélt, hogy megtiltaná a törvény, hiszen ha elolvasta volna a törvényt, és tudná értelmezni vagy akarná értelmezni - mert nem feltételezem, hogy nem tudná egyébként, de hogy nem akarja, az egészen biztos -, akkor tudná, nem arról szól, hogy megtiltja 18 éves kor alatt a játékosok külföldre való igazolását, hanem azt tiltja meg, hogy visszaéljenek a játékosok tehetségével azok az ügynökök, akiket semmi más nem érdekel, sem a gyereknek a lelki állapota, sem a gyereknek a karrierje, sem a család, egyetlen dolog érdekli, hogy minél több pénzt kapjon. Semmi szükség játékosügynökre.

Ezt mondtam, de ezt sem tudta megérteni a képviselő úr. Most úgy látom, kiment, már nem érdekli, hogy mi folyik az ülésteremben, nyilvánvalóan. (Szilágyi György a szakértői páholyból: Itt vagyok! Iszom szavait!) Örülök neki, ha még itt van, hál' istennek, remélem, hogy füldugót is használ, hogy minden szavamat meghallja és megértse. Akkor világos lenne számára az, hogy játékosügynök nélkül is lehet külföldre igazolni, erről beszéltem. Nem arról beszéltem, hogy a játékosügynököknek nincs ebben szerepük; nincs szükség rájuk, hiszen külföldre igazolni nem kell játékosügynökön keresztül. Meg lehet tenni több módon is, például a játékosmegfigyelők által kiválasztott játékost a szövetségek is maguk segítik.

Nemcsak a labdarúgásról van szó, ebben Pál Bélának teljesen igaza volt, nézhetjük a kézilabda példáját is, ugyanez a helyzet. Fiatal tehetségeket vásárolt maga az MKB Veszprém is a környező országokból. Nem feltétlenül kell hozzá; a saját játékosmegfigyelője, egyébként pont a legjobb példa erre a Veszprém, amelynek a saját játékosmegfigyelői fedezték fel többek között a sajnos meggyilkolt Cozmát is, ők, saját maguk, ügynök nélkül. A játékost pedig képviselheti maga a szövetség, ehhez tudnak szakmai támogatást adni, vagy pedig egy olyan ügyvéd, aki a család egyéb ügyes-bajos dolgait is intézi, tehát semmi szükség erre. Ez volt Mile képviselő úr másik kérdése.

Amit mondott, hogy a 2. §-hoz egy módosítást, módosító indítványt szeretne benyújtani, hogy a 18 év alatti játékos törvényes képviselőjének aláírásával lehessen ügynökkel szerződni, ez sem segít az ügyön. Semmi szükség az ügynökökre, akár a gyerekek írják velük alá a szerződést, akár jogi képviselőik. Sajnos a legtöbb tehetséges gyerek, különösen a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyerekek, akik szegény családokból érkeztek, ahol a szülők is képzetlenek, ott nem várható el a szülőktől, hogy egy ilyen jogi trükkökkel teletűzdelt szerződést egyáltalán megértsenek.

És végül a kettős állampolgárok, amit még a képviselő úr felvetett; valóban, számítunk arra, hogy a határon túli tehetséges magyar gyerekek gondozása is részévé válhat annak az utánpótlás-nevelési programnak, ami a társaságiadó-kedvezmény rendszerével elindult, hiszen minden egyes klubnak lehetősége van arra - úgy tudom, több nagy klub már ilyen szerződéseket kötött is, a Ferencváros is, a Kispest Honvéd is -, amely határon túli csapatokkal utánpótlás-nevelési szinten egy megállapodást köt arra, hogy az ottani tehetséges gyerekeket átemeli az itteni akadémiákra.

(14.30)

Aztán majd a gyereknek kell eldöntenie, ha felnőtté válik, hogy melyik válogatottban szerepel, hiszen a FIFA és az UEFA szabályozása is azt mondja ki, hogy ahol először nemzeti színekben válogatott lesz, később már csak annak a válogatottnak a tagjaként tud szerepelni. Tehát egy komoly döntést kell meghozni ebben az esetben, vagy pedig van egy szüneteltetési idő, általában két vagy három év, amíg nem szerepel a válogatottban, és igazolhat esetleg a másikba. Tehát nem mondanánk le ezekről a gyerekekről, sőt azt gondolom, kifejezetten erősíthetnék a magyar válogatottat.

Pál Béla képviselőtársamnak köszönöm azt a konstruktív hozzáállását, miszerint támogatja azokat a pontokat, amelyek a fiatalkorú sportolók érdekeit védik - ez a törvény egyértelműen erről szól, a fiatal sportolók védelméről. Egy dologban igaza van a képviselő úrnak, én szakmailag önnel értek egyet, hiszen azt jól értelmezte a képviselő úr, hogy a törvény elfogadásával a 14 éves kor alatti sportolókkal is köthető amatőr szerződés, egységesen fog vonatkozni rájuk, azzal a kitétellel, hogy ez majd a jogi képviselő aláírásával válik érvényessé. Sajnos, elsősorban az akadémiáktól érkezett ez az igény, és nemcsak a labdarúgás, hanem a kézilabda sportágban is, hogy azokat a 14 év alatti játékosokat vagy gyerekeket, akik ezekben az akadémiákban már 2-3 éves képzésen estek túl, ha nincs 14 év alatt köthető, legalább egyéves szerződés, akkor sokkal könnyebben tudják onnan elvinni, és az a szakmai munka, ami a gyerekekbe bele lett fektetve, esetleg kárba veszhet. Tehát ez éppen a szövetségeknek a kérésére került bele a törvénybe, mondom, annak ellenére, hogy én magam egyetértek azzal, hogy én egyáltalán nem kötnék 14 éves kor alatt szerződést, amatőr szerződést sem, hiszen - az akadémiai rendszert leszámítva - nem nagyon látom ennek értelmét.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
elnökének jogkörében eljáró országgyűlési alelnök
foglalja el.)

Végül, még egy dolog, ami megint csak azon felvetési kategóriák közé tartozik, amelyek értelmezhetetlenek, és természetesen Szilágyi képviselő úrtól származnak, hogy nincs játékosmegfigyelő rendszer ma Magyarországon, illetve az nem működik. Csak arra hívnám fel a képviselő úr figyelmét, hogy nézzen már utána annak, hogy hogyan működik a Bozsik-program. A Bozsik-program keretében 800, tehát nyolcszáz testnevelő és edző foglalkozik folyamatosan a gyerekekkel, járja az országot, és keresi a tehetségeket. Ez az a rendszer, amelyről a képviselő úr azt mondja, hogy ez egy nem működő rendszer. Nyilvánvalóan a hozzászólásaiból az érezhető, hogy lobbitevékenységet végez az ügynökök mellett, de azt gondolom, hogy rossz pályán van, képviselő úr (Moraj a Jobbik soraiban. - Novák Előd: Jaj! Az ügynököket ti véditek!), mert ma Magyarországon a legtöbb kárt éppen ezek az ügynökök okozzák, akiknek a 18 éves korosztály alatti tevékenységét meg kell tiltani, és ez a jogszabály kitűnően alkalmas arra, hogy ezt megtegye.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)