Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés jelen lévő tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 29. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Németh Zsolt és Mádai Péter jegyző urak lesznek a segítségemre.

Elfogadott napirendünknek megfelelően soron következik a Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Az előterjesztéseket J/4148. számon és H/4613. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Kaderják Péternek, a Magyar Energia Hivatal főigazgatójának, a napirendi ajánlás szerinti 20 perces időkeretben.

DR. KADERJÁK PÉTER, a Magyar Energia Hivatal főigazgatója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Energia Hivatal hatodik alkalommal készítette el az Országgyűlés részére az elmúlt évi tevékenységét ismertető beszámolóját, nekem személy szerint pedig második alkalommal van lehetőségem arra, hogy plenáris ülésen adjak számot önöknek munkánkról, ezúttal a hivatal 2000. évi tevékenységéről.

A hivatal jogállását az 1994. évi villamosenergia- és gázszolgáltatási törvény, valamint az 1998. évi távhő-szolgáltatási törvény határozza meg. Tevékenysége kiterjed az energiaipari társaságok szabályozására, felügyeletére, valamint a fogyasztóvédelemre. A hivatal országos hatáskörű államigazgatási szerv, amelynek irányítását a kormány, felügyeletét a gazdasági miniszter látja el.

Az 1994. és 2000. év közötti időszak a korábbi energiaipari állami monopóliumok lebontásának lezárását, a társaságok részbeni privatizációját, valamint a szerkezetileg átalakított energiaszektor szabályozását jelentette. Ebben a folyamatban, úgy érzem, a hivatal eredményesen töltötte be az ágazatszabályozói szerepét. A hivatal eddigi szabályozói tapasztalatának, a kelet-európai országok szabályozó szervezeteivel kialakított jó munkakapcsolatának és regionális vezető szerepének nemzetközi elismerését jelzi, hogy a 2000 decemberében 15 közép-kelet-európai és eurázsiai ország által létrehozott Energiaszabályozók Regionális Egyesülete első elnökének a hivatalvezetője székhelyéül Budapestet választotta.

A 2000. év a hivatal számára komoly kihívásokat tartogatott. A villamosenergia-ipari társaságok árszabályozásának 1997 óta tartó szakasza lezárult. Megkezdődött az energiapiac, elsősorban a villamosenergia-piac megnyitására való felkészülés a hivatalon belül is. A hivatal tevékenységének fő irányait az a szándék jelölte ki, hogy szakmailag még erősebb, korszerű, hatékony, ügyfélorientált, az uniós csatlakozásból származó kihívásoknak megfelelni tudó szabályozó szervezetté váljon. A saját weboldal elindítása, elektronikus ügyiratkezelő rendszer bevezetése vagy a hivatal piacnyitás utáni regulátori tevékenységét segítő sikeres Phare-pályázat elindítása mind elemei ennek az építkezésnek.

Az elmúlt év munkáját meghatározó hangsúlyok kijelölését a beszámolónkról folytatott tavalyi plenáris vita is nagyban segítette. Megerősített abban, hogy a fogyasztóvédelem kérdését kiemelten kell kezelnünk; hogy többet kell foglalkoznunk az energiaszektor környezetkárosító hatásaival; hogy a közgazdasági elemző munka erősítése, az intézkedések előkészítését szolgáló hatásvizsgálatok elvégzése jelentősen javítja intézkedéseink eredményességét. A 2000 decemberében elfogadott új szervezeti és működési szabályzatunk formálisan is jelzi ez irányú törekvéseinket, létrejött a közgazdasági és környezetvédelmi osztályunk, amelynek fő feladata a felügyelt szektorok folyamatainak elemzése, modellezése, egy közgazdaságilag is végiggondolt piaci monitoring- és felügyeleti tevékenység kialakítása.

Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelem a hivatal kiemelt közigazgatási feladata, hiszen a monopolhelyzetben lévő energetikai szolgáltatókkal szemben a fogyasztók fokozottan kiszolgáltatottak. Ezért is természetes, hogy a hivatal a mainál szabadabb fogyasztói választás, a megfelelően szabályozott energiapiaci verseny kialakulásában szövetségest lát, s attól a fogyasztói elégedettség növekedését várja. A hivatal a villamosenergia-, illetve a gázszolgáltató társaságok és a fogyasztók között jelentkező problémákat, vitás ügyeket, valamint bejelentéseket folyamatosan kivizsgálja, és szükség esetén intézkedik. Több esetben éltünk a bírságolási lehetőségünkkel, összességében 60 millió forint összegben. A kivizsgált panaszok száma az eddig eltelt hat év alatt több mint 3 ezer volt. A hagyományos fogyasztói panaszok kivizsgálása és orvoslása mellett mind nagyobb hangsúlyt kap tevékenységünkben az energiaszolgáltatás minőségi tényezőinek megfigyelése, ellenőrzése. Ennek célja, hogy a fogyasztók ne csak megfelelő áron, de megfelelő minőségben is jussanak hozzá e létfontosságú szolgáltatásokhoz. Kiemelem, hogy egyes áramszolgáltató cégek 1999. évi üzemzavari mutatóinak elemzése jelentős szolgáltatásminőség-romlásra utalt, ezért jelentős bírság kiszabása mellett döntöttünk.

Tisztelt Országgyűlés! A hivatal által felügyelt gáz- és villamosenergia-ipar, illetve távhőtermelés a gazdaság legnagyobb tőkeigényű ágazata. Az energiaszektor a gazdaság egésze működéséhez szükséges alap-infrastruktúrát, stratégiai fontosságú vezetékrendszereket foglal magában. A tavalyi olajárrobbanás, illetve a fejlett világ egyes részein, többek között az Egyesült Államok több területén fellépő energiaellátási problémák élesen hívják fel a figyelmet arra, hogy a megfelelő szintű befektetések biztosítása e szektorban a fenntartható gazdasági növekedés és ezáltal a fogyasztói jólét alapvető feltétele. Magyarországon a döntően privát tulajdonú energiaszektorban a befektetéseket leginkább a szabályozási környezet befolyásolja. A törvényhozás a hivatalra e szabályozási környezet alakításában jelentős feladatokat rótt. E feladatok magukban foglalják az erőmű-létesítési, a villamosenergia-termelői, -szállítói és -szolgáltatói, valamint a gázértékesítői és gázszolgáltatói működési engedélyek kiadását, módosításának jóváhagyását.

(9.10)

A hivatal jóváhagyja a gáz- és a villamosenergia-rendszer működését szabályozó üzemi szabályzatokat, továbbá a szolgáltatók és a fogyasztók kapcsolatát meghatározó üzletszabályzatokat.

Szabályozási feladataink között kiemelt szerepet kap árelőkészítő tevékenységünk. Az ármegállapítás a gazdasági miniszter feladata, az ezt megalapozó tevékenységet a hivatal látja el.

2000 végén lejárt a villamosenergia-ágazat első négyéves árszabályozási időszaka, ezért a tavalyi év kiemelt feladata volt az 1997-2000 között működő árszabályozás tapasztalatainak értékelése, a villamos ágazat vállalkozásainak átfogó költség-felülvizsgálata, valamint javaslat kidolgozása a 2001-től érvényes árszabályozás rendszerére.

Személy szerint fontos eredménynek tartom, hogy a világpiaci energiaárak drasztikus emelkedésének évében a hivatal által elvégzett költség-felülvizsgálat hozzájárult ahhoz, hogy 2001 januárjában nem került sor az inflációt meghaladó villamosenergia-áremelkedésre.

De hasonlóan jelentős eredmény, hogy 2000 decemberében a gazdasági miniszter kihirdette a 2001-2004 közötti időszakra vonatkozó villamosenergia-árszabályozási rendeletet, amely a következő négy évre kiszámítható, átlátható árszabályozást jelent a szektorban befektetni szándékozók számára.

A gázárszabályozás jelenlegi rendszere 2001 végén jár le, így e szektorban idén kerül sor a villamosenergia-szektorhoz hasonló munkák elvégzésére. Itt kell megemlíteni, hogy 2000-ben jelentősen korszerűsödött a hazai energiaszektor, többek között lezárult a nagyfeszültségű távvezeték-hálózat fejlesztésének egy fontos szakasza, beléptek a hazai villamosenergia-rendszerbe az új litéri, lőrinci, csepeli és debreceni erőművek, megújult és környezetbaráttá vált a Mátrai Erőmű. A hatósági árszabályozás által biztosított támogatással gomba módra szaporodnak a kicsi, hatékony, környezetkímélő kombinált fűtési és villamosenergia-termelő rendszerek, illetve napkollektorok, s üzembe lépett Magyarország első szélerőműve is.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy végül arról szóljak néhány szót, hogy milyen kihívásokat jelent a hivatal számára a közelgő európai integráció, s ezzel együtt a várható energiaipari liberalizáció. A liberalizációval kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok, a sikerek és a kudarcok egyaránt arra utalnak, hogy a piacnyitás után a villamosenergia- és a gázpiac továbbra sem nélkülözheti az erőskezű szabályozást és a fogyasztóvédelmet.

A természetes monopoltevékenységekhez, például a szállító vagy elosztó hálózatokhoz való hozzáférés szabályozása és árazása erős hatóságot igényel. A versenyt megölő, túlzott tulajdonosi koncentrációnak csak igen erős jogosítványok birtokában lehet elejét venni. Nem véletlen, hogy a fogyasztói érdekek védelme érdekében az Európai Bizottság nemzeti energiaszabályozó hatóságok kialakítását sürgeti, amelyek megfelelő autonómiával és hatáskörrel rendelkeznek többek között a fenti problémák kezelésére. Feltétele ez a felelős és számon kérhető döntéshozatalnak.

Biztató jel volt számunkra, hogy a plenáris ülés tavaly elfogadott határozata hangsúlyozta a hivatal jogállása, fogyasztóvédelmi szerepe megerősítésének szükségességét. Biztató jel számunkra, hogy Matolcsy miniszter úr az energetikai törvények tervezett módosításával kapcsolatos előadásai során ugyanezt többször hangsúlyozta. Ezért reméljük és bízunk benne, hogy a hivatal jogállásának egységes szerkezetben történő áttekintésére és megerősítésére mielőbb sor kerülhet. Ez nagyban elősegíthetné, hogy a Magyar Energia Hivatalnak a fogyasztói érdekek védelme, illetve a befektetői biztonság erősítése érdekében kifejtett tevékenységét versenypiaci körülmények között ne csak a szakmai igyekezet és a jó szándék, de a törvény ereje is megfelelően garantálhassa.

Végezetül köszönöm az Országgyűlés bizottságainak, hogy részletes és érdemi vita után elfogadásra javasolták beszámolónkat. Kérem, hogy a Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szóló J/4148. számú beszámolót, valamint a gazdasági bizottság erre vonatkozó határozati javaslatát elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár Oszkár képviselő úrnak - az imént még az ülésteremben tartózkodott, de most éppen nem látom -, aki a gazdasági bizottság előadójaként ismertetné a gazdasági bizottság állásfoglalását. (Rövid szünet. - Molnár Oszkár megérkezik.)

Képviselő úr, a gazdasági bizottság véleményét kívánjuk hallani. Öné a szó.

MOLNÁR OSZKÁR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság paksi kihelyezett ülésén tárgyalta az előttünk fekvő törvénytervezetet. Tájékoztatom önöket, hogy a Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szóló beszámolóját megvitattuk, és alapos szakmai vita után, többségi véleménnyel az Országgyűlésnek elfogadásra javasoljuk.

A gazdasági bizottság a vitában pozitívan értékelte azt a több mint hat éve tartó munkát, melynek utolsó évéről számolt be a Magyar Energia Hivatal főigazgatója. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy átalakuló szervezeti keretek és az energiaszektor nagy részében végbement privatizáció során is megmaradt az energiaellátás biztonsága, sőt javult annak műszaki színvonala és hatékonysága. A Magyar Energia Hivatal által kiadott és ellenőrzött termelői, valamint szolgáltatói működési engedélyek kellő garanciát nyújtottak arra, hogy az átalakulás folyamata a szolgáltatás színvonalát hátrányosan ne érintse és a fogyasztói érdekek ne sérüljenek.

(9.20)

A folyamatosan végzett és fejlesztett fogyasztóvédelmi feladatkör további, szervezetében és struktúrájában is mind jobban működő lehetőségeket teremtett arra, hogy a fogyasztók érdekei is érvényesüljenek a technikai monopolhelyzetben lévő és szabályozott piaci körülmények között működő energiatermelők és energiaszolgáltatók tevékenysége során. A beszámoló említést tett arról, hogy egyes szakmai körök szerint az energiahordozók jelenlegi világpiaci árai a ténylegesen végrehajtottnál magasabb áremelést indokoltak volna.

Ugyanakkor a társadalom és a gazdaság érzékeny az energiaárakra. Ilyen körülmények között a hatósági árak előkészítőjének - és ez a Magyar Energia Hivatal feladata - még a kötelezően előírtnál is nagyobb gondot kell fordítania a költségtényezők elemzésére, az árakat meghatározó összetevők indokoltságának vizsgálatára.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentés során elhangzott, hogy a jövőben bizonyos mértékig változnak a Magyar Energia Hivatal feladatai. A készülő villamosenergia- és földgáztörvény, valamint az ezzel összefüggő piacnyitás új feladatokat jelent, de az Országgyűlés által 1993-ban elfogadott energiapolitika irányelvei ma is érvényesek.

Az európai uniós csatlakozás és az új energetikai törvények tükrében szükséges, hogy a fogyasztóvédelemmel és fogyasztói érdekérvényesítéssel kapcsolatos tevékenység tovább erősödjön, különös tekintettel azokra a fogyasztókra, akiknek érdekeik védelmében nem állnak rendelkezésükre a klasszikus piaci eszközök. A fogyasztói érdekvédelembe tartozik az a költségelemző és felülvizsgáló tevékenység is, amelyet a Magyar Energia Hivatal végzett, és a jövőben is hatékonyan és magas színvonalon kell végeznie.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezen gondolatokkal a Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szóló beszámolót elfogadásra javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem Glattfelder Béla államtitkár urat, hogy a kormány nevében kíván-e szólni.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Energia Hivatal egy független hatóság, amely a villamosenergia-, a gázszolgáltatás és a távhőellátás területén fejti ki tevékenységét. Feladata, hogy őrködjék a szolgáltatások biztonsága felett, védje a fogyasztók érdekeit, és közreműködjék az árszabályozás előkészítésében. Az előttünk fekvő jelentés hűen tükrözi a hivatal múlt évi tevékenységét, és ebből is kitűnik, hogy a hivatal jól látta el feladatát. Külön szeretném megköszönni a főigazgató úrnak a múlt évi munkát, amelyet az árszabályozás területén végeztek.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a jelentést fogadja el, és egyben kérem azt is, hogy a vita során külön figyeljenek oda, hogy a jelentés tárgyától ne térjenek el. (Balczó Zoltán: Ejha! - Szalay Gábor: Ez igen!)

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A bizottsági ülésen kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amit Kovács Tibor képviselő úr fog tolmácsolni számunkra.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban úgy, ahogy a képviselőtársam említette, a bizottság paksi kihelyezett ülésén vitatta meg a beszámolót, sajnálatosan a kormánypárti képviselők, illetve a kormány érdemi jelenléte nélkül.

Az elmúlt év kétségtelenül meglehetősen ellentmondásos időszaka volt az energetikai szektornak. Erre tekintettel még a kritikai észrevételeket megfogalmazó képviselőtársaim is elismerték a hivatalnak azt az erőfeszítését, amelyet az árszabályozás, illetve a törvény-előkészítés során, illetve az új szabályok kidolgozásában tett.

A képviselőtársaim arra is rámutattak, hogy a törvényi szabályozás elégtelensége, a hivatal függetlensége körüli ellentmondások jelentős mértékben gátolták a hatékony és eredményes működését, illetve a liberalizálódó energiapiacon a jelenlegi jogszabályi felhatalmazással a hivatal nem tud megfelelni a felé irányuló elvárásoknak. E tekintetben különösen sajnálatos, hogy a kormány jelentősen késlekedik a villamosenergia-törvény, illetve a gáztörvény parlamenthez történő benyújtásával.

A beszámolóban megfogalmazottakat senki sem vitatta, ugyanakkor jelentős kritikai észrevételek fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, ami a beszámolóban kimaradt. Az egyik képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy látható félénkséggel állították össze a beszámolót, nem kívánván tovább élezni a szektorban amúgy is meglévő hatalmas feszültségeket, illetve konfliktust felvállalni a kormánnyal.

Az említett erőfeszítés ellenére az árszabályozás körül korábban soha nem tapasztalt vita alakult ki. A hivatali beszámoló is utal arra, hogy csak az előkészítés a hivatal feladata, de azt gyakorlatilag egyetlen érintett fél sem fogadta el feltétel nélkül. Bebizonyosodott, hogy a mesterségesen leszorított árakból ideig-óráig lehet politikai tőkét kovácsolni - illúziókat kergetni természetesen mindenkinek szabad.

Az EU-val folyó csatlakozási tárgyalások energiafejezetét sikerült ugyan ideiglenesen lezárni, ezért veregetheti mindenki a saját vállát. Az ügy szépséghibája csak az, hogy egy éve húzódik a villamosenergia-törvény tárgyalása. A gáztörvény érdemi vitája, annak ellenére, hogy néhány nappal ezelőtt megjelent az interneten, gyakorlatilag meg sem kezdődött, hangsúlyozom, a szakmai vitája, és láthatjuk, hogy a villamosenergia-törvény szakmai vitája is milyen hosszú ideig elhúzódott.

Véleményünk szerint hiányzik a beszámolóból a hivatal által elvégzett tételes vizsgálatok eredménye. Ugyanúgy, mint a Gazdasági Versenyhivatal beszámolójában, sok tételes vizsgálati eredményt olvashatunk. Szerintünk ebből tanulságokat és következtetéseket lehetett volna levonni mindenkinek, aki ebben érintett.

Nincs megfelelő értékelés a beszámolóban az MVM által meghirdetett kapacitástenderekről és az azt követő vitákról és peres eljárásokról, annak ellenére, hogy több száz millió dolláros ügyről van szó. Példa nélküli, hogy az utóbbi évtizedekben a világ legfejlettebb országában alakult ki olyan jellegű energiakrízis, mint az elmúlt hónapokban Kaliforniában. Tanulságos lett volna olvasni az ottani tapasztalatokat és tanulságokat, igaz, néhány nappal ezelőtt a bizottság tagjai megkapták azt a beszámolót, amelyben egy parlamenti, illetve hivatali delegáció egyesült államokbeli útjáról számoltak be. Úgy gondolom, hogy ez a beszámoló sem tért ki minden részletére. Remélem, hogy ez nem azért maradt ki a beszámolóból, mert esetleg valamiféle analógiákat lehetne felfedezni az ottani, illetve az utóbbi időben hazánkban kialakult helyzetről.

A képviselők szívesen olvastak volna néhány gondolatot arról, hogy milyen intézkedések történtek azon felvetésekről, amelyek az elmúlt évi beszámoló parlamenti vitájával kapcsolatban itt, a Házban elhangzottak.

Idő hiányában nem is teljeskörűen mondanám el, de lényegében ezek voltak azok a problémák, amelyek miatt a bizottság kisebbsége a beszámolót nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Tóth Istvánnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

TÓTH ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A környezetvédelmi bizottság május 22-i ülésén megtárgyalta a J/4148. számú beszámolót, mely a Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szól. A bizottság egyhangúlag - 18 igen szavazattal - ezt elfogadta.

A hivatal hármas fő tevékenységét, az engedélyezést, a fogyasztóvédelmet és az árelőkészítést, áralkalmazást 1994-es júliusi megalapítása óta végzi. Az előterjesztő a bizottság előtt tett kiegészítésében elmondta, hogy az utóbbi évben kisebb átszervezés történt, valamint új szervezeti és működési szabályzatot hoztak létre, melynek eredményeként környezetvédelmi feladatok ellátására is alkalmas osztályszintű szervezeti egység alakult.

(9.30)

A képviselői hozzászólások üdvözölték e tevékenységet, valamint javaslatként hangzott el a további konkrét környezetvédelmi tevékenységek bővítésének igénye, valamint felmerülhet egy önálló, kormány alá tartozó hivatal lehetősége is, ugyanis a környezetvédelmi áralkalmazási és energiapolitika kicsit túlnyúlik a minisztérium hatáskörén.

Tudvalevő, hogy az energiaszektor Magyarország egyik legkörnyezetszennyezőbb ágazata, melyet a folyamatos fejlesztések és környezetkímélő technológiák alkalmazásával kell hogy jellemezzünk. A vitában elhangzott, hogy a privatizált Mátrai Erőműben is elkészült a kéntelenítő technológia az új pernyeleválasztó mellett, ugyanakkor el kell mondanunk, hogy az állami tulajdonú Vértesi Erőműben ezután fog elkészülni mintegy 18 milliárd forintos költséggel a retrofitfejlesztés a 2004. évre, a vélhető európai uniós csatlakozási dátumunkra, és ezzel teljesíteni tudja a magasabb környezetvédelmi előírásokat, illetve kibocsátásokat. Ugyanezzel a beruházással megőrzi versenyképes pozícióit is az energiapiacon.

Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelem területén az Energia Hivatal igen aktív munkát végzett, melynek ékes példája az áramszolgáltató magántársaságokkal kapcsolatos bejelentések, fogyasztói panaszok kivizsgálása és határozati kötelezések kiadása - és ezek nagy száma, mint ahogy az előterjesztőtől is hallottuk.

Sajnálatos, de el kell mondani, hogy ezen okok miatt négy áramszolgáltató társaságra is igen jelentős pénzbírság kiszabása vált szükségessé. Megjegyzem, hogy saját választókerületemben is nagy segítséget nyújtottak a hivatal munkatársai, egy több millió forintos, jogalap nélküli számlakövetelés annullálásával. Ezúton is köszönetemet fejezem ki e tevékenységért. Mindezekből látható, hogy a határozott, jogszerű fellépés hatásos a monopolisztikus szolgáltatókkal szemben is.

Tisztelt Ház! Az árszabályozási mechanizmusok folyamatos működtetése mellett 2000-ben nagyobb hangsúlyt kapott a hatályuk lejárta után alkalmazandó új mechanizmusok kidolgozása. Kiemelt figyelmet kell fordítani a piacnyitással kapcsolatos összefüggésekre. Az árszabályozási tevékenységen belül számottevő munka volt a kapcsolt energiatermelés ösztönzése és a kedvező átvételi árak kialakítása is. Képviselői felszólalásban hangzott el a 2000. évi ármegállapítási tevékenységek pozitív hatása a lakosságra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság előtt az Energia Hivatal beszámolójáról az érdemi hozzászólásokból kialakult pozitív vélemények miatt alakult ki az egyhangú döntés. Kérem önöket is a beszámoló elfogadására.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ékes Józsefnek, a területfejlesztési bizottság előadójának.

ÉKES JÓZSEF, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindkét bizottságnak tagja vagyok, a környezetvédelminek és a területfejlesztésinek is, mindkettőben el tudtam mondani a véleményemet, és mindkét bizottság egyhangúlag fogadta el a Magyar Energia Hivatal beszámolóját.

A Magyar Energia Hivatal legfontosabb feladata a villamosenergia-, gázipari és távhő-szolgáltatási társaságok energetikai tevékenységének szabályozása, árszabályozás, engedélyezés, felügyelet, valamint a fogyasztóvédelem. A szabályozás jelentőségét az is alátámasztja, hogy az érintett ágazatok az ország energiafelhasználásának mintegy kétharmad részét biztosítják. Ezen társaságok nagy része privatizált, jelentős része külföldi többségi tulajdonban van.

A Magyar Energia Hivatal beszámolójából megállapítható, hogy a gáz- és a villamosenergia-ipari, valamint az erőművi távhőtermelő társaságok energetikai tevékenységének jelenlegi szabályozása, felügyelete és a fogyasztóvédelem a gyakorlatban bevált, működőképes rendszert alkot. A működési és létesítési engedélyek kiadása, az árszabályozási rendszer kialakítása, a szolgáltatás színvonalának ellenőrzése, a garantált szolgáltatások rendszereinek kidolgozása, a villamosenergia- és gázrendszer biztonságos és gazdaságos üzemének szabályozása mind olyan feladatok, amelyeknek kellő színvonalú megoldása végül is bizonyította a hivatal létrehozásának szükségességét.

Az energiatakarékosság és -hatékonyság kellő szerepet kapott a Széchenyi-terv programjaiban is. Nagy örömömre szolgál, hogy a lakosság energiatakarékossági és távhőellátási szolgáltatói oldali korszerűsítése területén is van már előrelépés, finanszírozási pályázati lehetőség.

Az előző évi parlamenti vita során felhívtuk a figyelmet az alternatív energiaforrásokkal való foglalkozás fontosságára. Jóleső érzéssel nyugtázza a területfejlesztési bizottság is, hogy az energiahatékonysági program pályázati lehetőségei között szerepel a megújuló energiaforrások bővítése és azok felhasználásának növelése.

Az energiapiac-nyitás mind a villamos energiáról, mind a gázszolgáltatásról szóló törvény elfogadását és talán a távhőszolgáltatásról szóló törvény módosítását is jelenti. Tudjuk, hogy még ezen jelentős feladatok előtt állunk mi, törvényhozók, a kormány és a hivatal is. Ezen törvények megszületése után a szabályozási és felügyeleti feladatok jelentősége a jövőben tovább növekszik. A villamosenergia- és gázpiac nyitása további újszerű szabályozási, piacfelügyeleti feladatokat és hatásköröket jelent a hivatal számára.

Miért van szükség a hivatal státusának, jogállásának és hatáskörének megerősítésére? Minél nagyobb mértékű lesz a villamosenergia- és gázpiacon érvényesülő verseny, annál inkább változik és szerintem nő a szabályozó hivatal szerepe. A szabályozó hatóság működésének legfőbb célja annak biztosítása, hogy a piaci szereplők egyenlő mértékű lehetőséget kapjanak a versenyhez, és ezáltal is jobb és olcsóbb legyen a fogyasztók kiszolgálása.

Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy a fogyasztók jelentős részére továbbra is a verseny nélküli közüzemi szolgáltatás szabályozási elvei, a hatósági árak maradnak érvényesek. Az energiaszektor privatizálását követően is szükség van tehát mindazokra a fő funkciókra, amelyeket a szabályozó hivatalok ma is ellátnak: engedélyezés, működés felügyelete, áralkalmazás, tőkekoncentráció engedélyezése, valamint a fogyasztóvédelem.

Összefoglalva megállapítható, hogy fontosnak tartjuk a hivatal hatáskörének megerősítését, függetlenségének növelését. A hivatal működését, feladat- és hatáskörét, kötelezettségeit továbbra is törvényi szinten, lehetőleg külön törvényben kell szabályozni. A hivatal határozatainak felülvizsgálatára csak a bíróság legyen jogosult. A hivatal az árak, tarifák területén is nagyobb önállóságot, lehetőséget kell hogy kapjon. Ugyanakkor meg kell tartani a fogyasztói átlagos árszintre történő politikai befolyás lehetőségét is.

Mindezek alapján a Magyar Energia Hivatal főigazgatójának beszámolóját a területfejlesztési bizottság egyhangúlag elfogadásra javasolja.

Köszönöm képviselőtársaim figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti tízperces időtartamban. Hallgatva a bizottsági előadók beszámolóját, különösen a kisebbségi véleményt, az intést, amit az államtitkár úr megfogalmazott, azt gondolom, célszerű megismételnem. Arra kérek mindenkit, hogy maradjon a tárgynál, és ne kalandozzunk el olyan témák irányába, amelyeket egyébként az előterjesztés nem érint. Ha ez megtörténik, meg fogom vonni a szót a beszélőtől. (Balczó Zoltán és Szalay Gábor közbeszól.) Úgyhogy azt gondolom, világos és egyértelmű figyelmeztetés volt ez mindenki számára.

Nos, az írásban előre jelentkezők sora: Lázár Mózes képviselő úr elsőként, Fidesz-Magyar Polgári Párt; utána majd Göndör István következik, a Magyar Szocialista Párt részéről.

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottsági hozzászólások során annyi minden elhangzott már, hogy elég nehéz kitölteni - nem is áll szándékomban - ezt a tíz percet. Néhány fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet a beszámoló kapcsán, és igyekszem én is az elnök úr intelmeinek megfelelni, hogy maradjunk a tárgynál és a beszámoló tartalmánál.

Bizonyára emlékeznek a tisztelt Ház jelen lévő képviselői - hiszen ahogy körülnézek a teremen, azok ülnek itt, akik energiakérdésekben általában hozzá szoktak szólni és érdeklődnek a téma iránt -, hogy voltak időszakok, amikor a beszámoló nem készült el időben, illetve egy hosszabb időtartamot kellett tárgyalnunk, mert csúszott a beszámoló.

(9.40)

Én mindenképpen a hivatal új vezetése érdemének tekintem azt, hogy most teljesen korrekt időpontban és egy teljes évet tártak elénk úgy, hogy közben - az elhangzottakból is kitűnik - nagyon sok változásnak és nagyon sok kihívásnak kellett megfelelnie. Tehát én azt gondolom, hogy a hivatal megalakulása óta most már normális mederben folyik a munka. Tudjuk azt is, hogy ez alatt az időszak alatt, a megalakulás óta nagyon nagy változások álltak be a magyar energiaszektorban, és azt követően, hogy ez nagyjából lezajlott, az elkövetkezendő időszakban a fokozatos piacnyitás, amely előttünk áll, újabb kihívásokat jelent. A villamosenergia-piac majdani szereplői, illetve a gáz- és a távhőszolgáltatás majdani szereplői már készülnek erre, és elég erőteljes mozgás tapasztalható az energiaszektorban.

Összességében tehát: én azt gondolom, hogy feladatát jól ellátta a hivatal, és teljesítette azokat a kihívások által megfogalmazott kötelezettségeket, amelyek folyamatosan jelentkeztek számára. Ezek egyébként már azokból a számokból is kitűnnek, amelyeket a főigazgató úr mondott, hogy a konkrét ügyek is folyamatosan növekednek. Egyik hozzászólásban sem hangzott el, hogy a konkrét vitás ügyekben mennyiből lett bírósági szakaszban lévő vitás ügy. Ezek száma egészen elenyésző, ami azt jelenti, hogy jól felkészült szakemberek döntik el ezeket a vitákat az Energia Hivatalban.

Külön kiemelte a főigazgató úr az áramszolgáltatókkal kapcsolatos megnövekedett intézkedéseiket. Ezt azért tartom fontosnak - és itt nem hangzott el a gázszolgáltatókra, illetve a távhőszolgáltatóra vonatkozó adat konkrétan -, mert ezek vannak konkrétan kapcsolatban a fogyasztókkal. Nagyon lényeges és nagyon fontos, hogy itt a hivatal kellő erőt és kellő mértéket tartasson meg az áramszolgáltatókkal. Tudjuk, hogy arra számítottunk, hogy a technikai korszerűsítés mellett a szolgáltatási korszerűsítés, a minőségjavítás is folyamatos lesz, és úgy látszik, hogy bizonyos területeken ezt ki kell kényszeríteni az áramszolgáltatóktól, illetve az egyéb szolgáltatókból.

A klasszikus feladatokat a monopolhelyzetben - és itt a technikai és gazdasági monopolhelyzetet egyaránt tekintem, mert tudjuk azt, hogy egy nagy kapacitással rendelkező energiatermelő önmagában is monopolhelyzet, de tudjuk, hogy a mögöttük álló hatalmas gazdasági erő is jelenthet monopolhelyzetet -, mint a fogyasztói érdekek védelme, a szolgáltatás biztonságának és az árszabályozásnak a kérdése, ezek mind-mind klasszikus feladatok, és szerintem ezeket jól teljesítette a hivatal. És itt elhangzott jól látható módon, hogy most már környezetvédelmi szempontból is komoly feladatai vannak a hivatalnak, hogy az egyre szigorodó törvényi előírásokat betartassák a szolgáltatókkal. Azt hiszem, ebben is nagyon kemény kézzel kell a szereplők felé lépni. A környezetvédelmi bizottság egyhangú elfogadása is azt jelzi, hogy ennek a feladatnak is megfelelt a Energia Hivatal.

Örömmel hallottuk itt - és ez azért fontos még akkor is, ha sokan azt mondják, az alternatív energiahordozók tekintetében sem vagyunk nagyhatalom, mint ahogy az eddigiekben, a hagyományosakban sem voltunk azok -, hogy megindult az első szélerőmű Magyarországon. Mindenképpen gondolkodásmódbeli változásra is szükségünk van ezen a területen, és azt hiszem, az Energia Hivatal ezeket tevékenységével mindenképpen ösztönzi.

Nagyon körültekintőnek kell lennie az Energia Hivatalnak - és azt hiszem, ezt is jól oldotta meg - a költségek felülvizsgálata terén, ugyanis tudjuk jól, hogy hatalmas energiatermelőknél tizedfillérek vagy egészen apró árelismerések is nagyon komoly bevételkieséseket vagy bevételpluszokat jelenthetnek. Hatalmas pénzekről van szó, hiszen az egész ország energiát fogyaszt, és a társaságok, amelyek ebben részt vesznek, nyilván abban érdekeltek, hogy a bevételük minél nagyobb legyen.

Én az elmúlt időszakot nem ellentmondásosnak tartom, hanem inkább egy sok szempontból, különböző oldalról megközelíthető, új kihívások időszakának tekintem, és ebben - még egyszer hangsúlyozom, ahogy a bevezetőben is mondtam - a piacnyitásra készülődő energiaszektori cégek nagyon komoly mozgásokat és nyomást gyakorolnak minden irányban a kormányzat, illetve az Energia Hivatal felé. Ezért az Energia Hivatalnak a függetlenségét továbbra is meg kell őriznie, és ennek a kihívásnak is meg kell felelnie a későbbiekben, amikor majd a fokozatos piacnyitás megkezdőik. Tudjuk, hogy ezt nem kerülhetjük el. Nagyon tanulságos egyébként a kaliforniai példa, nagyon körültekintőnek kell lenni, de azért vannak más, jól működő rendszerek is, említhetném a pennsylvaniai rendszert. És azt is tudni kell, hogy az új kihívásoknak a szervezetnek is meg kell felelnie, tehát rugalmasan, mindig át kell alakítani a szervezetet, és ezt folyamatosan kell csinálnia. Tehát egy ilyen nehéz időszakban kellett helyt állnia az Energia Hivatalnak.

Tudjuk, hogy a kapcsolt energiatermelés ösztönzése is egy fontos szempont, nemcsak gazdasági szempont, hanem másodsorban környezetvédelmi szempont is. Azt hiszem, hogy ezen a területen is az Energia Hivatal csak jót teljesített az elmúlt időszakban. Megköszönöm én is a főigazgató úrnak és a hivatal valamennyi munkatársának, hogy ebben az ellentmondásokkal és új kihívásokkal teli időszakban, illetve azt követően most már egy normális mederben folyik a munka, a beszámoló időben elkészül. Én a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében mindenképpen elfogadásra javaslom a beszámolót.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter, a Független Kisgazdapárt részéről.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a hozzászólásomat azzal kezdjem, számomra nem meglepő az, hogy az államtitkár úr is és az elnök úr is - anélkül, hogy bármit mondtunk volna - óvó, intő szavait elmondta.

Én a hozzászólásomat azzal szándékoztam kezdeni - és ezért mondtam, hogy számomra nem meglepő az, amit önök elmondtak -, hogy kicsit több, mint egy évvel ezelőtt, 2000. március 21-én Glattfelder államtitkár úr a következő gondolatokkal fejezte be a Magyar Energia Hivatalról szóló jelentés elfogadását megelőző zárszavát: "A hivatal a kormánytól, így a Gazdasági Minisztériumtól is függetlenül működik, és ezt a függetlenségét a jövőben is támogatni kívánjuk." Ezzel még rendben is volnánk, mert akkor a patkó mindkét oldalán minden hozzászóló ezt a óhaját megfogalmazta, ezt a kívánságát elmondta. Ebben egyetértettünk.

De ami még érdekesebb: az államtitkár úr azt mondta, hogy feleslegesnek tűnik, hogy az Országgyűlés plenáris üléséből fél napot vegyen igénybe az Energia Hivatal jelentésének vitája; vizsgálja meg a Ház annak szükségességét, hogy valóban plenáris ülésen kell-e ezt a tevékenységet elvégeznünk. Nos, amiért nekem ezzel gondom van, és ezt elkezdtem:

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha ön is részt vett volna a kihelyezett ülésen vagy a gazdasági bizottság más alkalmakkor energetikai kérdésekkel foglalkozó ülésein, akkor lett volna lehetőségünk számos olyan kérdésnek a részletekbe menő megvitatására, amelyek bent vannak ebben a jelentésben, vagy nincsenek bent valamilyen oknál fogva. Ott lehetőségünk lett volna megkérdezni, önöknek lehetősége lett volna válaszolni, így viszont most rettentően furcsa, mert nem tudjuk, hogy miért nincs bent, van-e emögött valamilyen más szándék vagy valami egyéb.

Ezen túl, tisztelt képviselőtársaim: ez a jelentés, ami most előttünk van, meggyőződésem, hogy tökéletes korrajz a Fidesz-kisgazda-kormány rendkívül erőszakos, mindent maga alá gyűrő káder- és személyzeti politikájának. A beszámoló bemutatja azt, hogy a regulátori szerepre hivatott Magyar Energia Hivatalt hogyan gyűrte maga alá a kormányzat, és a hivatal lépésről lépésre hogy vonul vissza vagy - másképpen megfogalmazva - hogy veszti el a szakmai tisztességét. Erre konkrét példákat fogok hozni a beszámolóból.

Abban változatlanul egyetértünk, mert a '94-es törvény a feladatait tökéletesen körülírta a hivatalnak, akár az engedélyezés kérdése, a fogyasztóvédelem vagy az ár-előkészítési ügyekben. Az engedélyezéssel mint hatósági feladattal - és erről részletesen ír beszámolójában a főigazgató úr - nincs gond.

A fogyasztóvédelemnél már sokkal érdekesebb a dolog. Az a néhány száz panasz, mondhatnánk, hogy elenyésző a több milliós fogyasztói körhöz viszonyítva, de a témák, a tárgyak viszont már érdekesek. Abban az esetben, ha akár csak 5-10 fogyasztót érint, hogy számlázási vagy egyéb dologgal probléma van, akkor az nagyon súlyos és nagyon jelentős.

(9.50)

Még néhány gondolatot hadd tegyek a jelentés szerkezetéhez. Nagyon sajnálom, hogy most kimaradt a személyi feltételek kérdése ebből a jelentésből. Engedje meg a főigazgató úr, hogy én ebből arra a következtetésre jussak, 2000 nem tartozik a dicsőség éveihez, a hivatalt fokozatosan elhagyják a nagy tudású, jól felkészült szakemberek. Ez is sejtet valamit.

Gondom van az egész anyag szerkezetével. Gondolom, a képviselőtársaim is észrevették - pont azért, mert az előző évben hihetetlen nagy bizalommal fordultunk az akkor még ebben a szakmában pályakezdőnek számító Kaderják Péter úrhoz -, én emögött sejtem azt, hogy ezért ennek a jelentésnek több mint 50 százaléka a hősi múltról, az intézmény létrejöttéről szól, és mindössze alig egyharmada az, ami a 2000. évvel foglalkozik. Sőt, hadd reagáljak rögtön arra, amit Lázár Mózes elmondott, ezek szerint neki nem tűnt föl, hogy a 2000. évről szóló jelentésben érdekes módon pont az üzemzavarok vagy a fogyasztói elégedettség kérdése '99. december 31-én véget ért. Vajon miért? Most 2001. júniust írunk, ez a jelentés áprilisban készült, tehát lett volna lehetőség arra, hogy ezek az adatok ebben szerepeljenek. Én emögött mást sejtek, erre külön újra vissza fogok majd térni.

Egyetértek azzal, amit a főigazgató úr mondott, hogy az Energia Hivatal szerepe a jövőben hihetetlenül felértékelődik. Csak számomra nagyon rossz előjeleket mutat az, ami történik, és érdekes módon a paksi kihelyezett ülésen is így szól már a jegyzőkönyv, hogy a liberalizálódó energiapiacon a hivatal a jelenlegi jogszabályi felhatalmazás mellett nem lesz képes betölteni szerepét. Történt-e valami az elmúlt időszakban, kezdeményezés akár a gazdasági tárca részéről, hogy a hivatal meg tudjon majd felelni ezeknek a követelményeknek? Tehát azt gondolom, hogy itt komoly gondok vannak, és teljesen természetesnek tartom - ahogy a bevezetőben mondtam -, hogy egy hivatal, amelynek függetlennek kellene lenni és fokozatosan a függetlenség irányába kellene mozogni, nem írhat a beszámolójában arról, hogy milyen óriási feszültségek vannak. Mondhatnám azt, hogy Magyarországon nincs kaliforniai állapot, de rajta ülünk az időzített bombán, mert áramszolgáltatók nem fizetnek - az idő rövidsége miatt hadd mondjam azt -, perben áll lassan mindenki mindenkivel, és csak egy adott kis gombostűnyi feszültség kell még, amikor még komoly problémák lehetnek.

Az árszabályozás kérdéséről is hadd mondjak néhány dolgot. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, amire mondtam az előbb a feszültséget, ha önök megnézik a jelentésben lévő táblázatot, pillanatok alatt kiderül, hogy a feszültségnek milyen valós okai vannak. Ha nő a termelőknél, a nagykereskedőknél az ár, mondjuk, 5-6 százalékkal, és alig ehhez hasonló mértékben nő a végfelhasználói ár, ez azt jelenti, hogy a szolgáltatói árrés fantasztikusan leszűkül. Ami számomra megrázó, hogy maga a jelentés le is írja, hogy például a villamosenergia-szektorban a költségvizsgálatok hatására drasztikus létszámcsökkentésre került sor, de odáig is elmegy, hogy zárójelben megjegyzi: a létszámcsökkentés a karbantartói létszámnál következik be, és ugyanennek az oldalnak az alján urambocsá! szerepel, hogy nő az üzemzavarok száma, nő a hibaelhárítás időtartama. Tehát azt gondolom, hogy az e közötti összefüggéseket vizsgálni kellene, és ezt elénk kellett volna tárni.

A másik kérdés: egyszerűen badarságnak tartom, hogy a jelentés le meri írni azt, hogy csökkent a keresztfinanszírozás. Tisztelt Főigazgató Úr! A táblázatban benne van, nem én találtam ki a 2000. októberi, novemberi fordulót; az az ominózus 43 százalékos áremelés micsoda, ha nem a keresztfinanszírozás visszaállítása irányába tett lépés? De még tovább megyek, az ön szavait idézem szó szerint: "sikerült összerakni a 6 százalékot". Mi ez, ha nem a kormány gazdaságpolitikájának az egyenes, direkt kiszolgálása?

A hivatalnak szerintem akkor, amikor az árszabályozási feltételekben gondolkodik, úgy kéne eljárni, ahogy ez a törvényben írva van, hogy védi a fogyasztót, ugyanakkor a biztonságos ellátást, az indokolt költségek megtérülését, a tartós működéshez szükséges nyereség biztosítását, és - a végére hagyom, mert az anyag egyik legnagyobb hiányossága - mindössze egy helyen említi a környezetvédelmi célú kiadásokat, ami, ha akarjuk, ha nem, többletköltséget okoz. Ez abban az összefüggésben szerepel, hogy ezeknek az érvényesítésére még nincs lehetőség. Kérem tisztelettel, mikor lesz, hogy lesz? Szó esik arról, hogy erőművek elfáradtak a hosszú munka során, bezárásra kerülnek, el kell őket takarítani. Ki fogja, milyen fedezettel? Ezt lehetne még egészen odáig ragozni, hogy Paks.

Még az árakról. Az, hogy az árakat ilyen állapotban tartjuk, és a kormányzat nem működtet semmi olyan rendszert, ami megfelelő kompenzációt biztosítana szociálpolitikai célokból, én a Héra Alapítványról nem akarok beszélni, de arról is hosszasan lehetne beszélni, hogy ezt egyes kormánypárti képviselők hogyan használják föl kampánycéljaikra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök úr, a következő tíz percben folytatnám.

ELNÖK: Feltéve, ha a levezető elnök majd ismét szót ad önnek tízperces időkeretben. (Derültség.) Mindenesetre most egyelőre az írásban előre jelentkezők sorában Szentgyörgyvölgyi Péter következik, Független Kisgazdapárt; őt majd Szalay Gábor követi, az SZDSZ részéről.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szóló jelentés, beszámoló, amely a J/4148. számot viseli, valóban tartalomjegyzékénél fogva három részből áll. Egy része, az első része valóban a '94-től 2000. évig terjedő idővel foglalkozik, de csaknem fele foglalkozik magával a 2000. évi tevékenységgel, és egy kis része, a harmadik része foglalkozik a jövővel.

Egyáltalán nem tekintem zavarónak, hogy az úgynevezett hősi múlttal foglalkozik a jelentés első része, mert hisz ez világít rá pontosan ennek a hivatalnak a fejlődésére, hogy miként jött az létre a gázszolgáltatásról, illetőleg a villamos energiáról szóló törvény hatálybalépése után, majd hogyan bővült ki a feladata '98-ban, amikor a távhő-szolgáltatási törvény is hatályba lépett. Sőt, ha a legizgalmasabb részét tekintem ennek a jelentésnek, nevezetesen az utolsó részt, hogy miként fog majd viselkedni a hivatal, milyen szerepe lesz a jövőben, amikor az energiapiac nyitása bekövetkezik, akkor én igenis kiegészíteném ezt a hősmúltat, mégpedig a tanulság kedvéért, hogy hogyan alakult ki ez a monopolhelyzet. Hogyan alakult ki a monopolhelyzet már a múlt század végétől, a századforduló idejétől kezdődően, amikor ezek a vezetékes rendszerek létrejöttek, micsoda óriási piac volt, amelyet először részvénytársaságok végeztek; micsoda óriási verseny volt, mikor a gázvilágításról áttértek a villamos világításra, és bizonyossá tették, hogy még vezetékes rendszereknél is igenis óriási verseny alakulhat ki; hogy fejlődött aztán a villamos világítás a gázvilágítással szemben.

Mindez olyan kérdés, amely rávilágíthat a jövő tevékenységére is, hogy mi lesz akkor, ha itt igazán piac lesz, hogyan lehet kordában tartani mégis a monopolhelyzetet, mit lehet csinálni azokkal a már ma is jelentkező, meglehetősen furcsa és képtelen helyzetekkel szemben, amelyek a beruházási kérdéseket meglehetősen kétes helyzetbe hozzák. Ismerjük azokat a tényeket, hogy ha megvásároltak már egy bizonyos - Démászra gondolok például - villamosművet és annak a vezetékes hálózata is átment az illető részvénytársaság tulajdonába, de a vezetékes rendszer mégis önkormányzatok területén megy át, és az önkormányzatok ezekért az oszlopokért bérleti díjat kérnek, de ugyanakkor ha az önkormányzat akar vagy más akar beruházni, az rögtön átmegy a tulajdonos tulajdonába - tehát rendkívül fontos kérdések merülnek itt fel, múltból levezethető kérdések a jövőre nézve.

(10.00)

De kétségtelen, hogy fő témaként - és mondom és ismétlem, nem egyharmad része, hanem közel a fele - a 2000. évi tevékenységgel foglalkozik, világosan és részletesen leírja a hivatal három fő tevékenységét, nevezetesen az árszabályozást, az engedélyezést és a fogyasztóvédelmet, és maga ez a középső rész - a 2000. évi tevékenységről - ennek taglalásáról szól, kiegészítve a nemzetközi kapcsolatokkal és a tájékoztatási kérdésekkel. Tehát én is ehhez mérem mondanivalómat, vagyis ehhez a hármas tagozódáshoz, amely a hivatal alapvető működéséről szól, és amelyből mindegyik fontos, de mivel monopolhelyzetű létesítményekről van szó, a legfontosabbnak én a fogyasztóvédelmet tekintem.

A hivatal tevékenységének fontos része a fogyasztóvédelem, mert ez különösen érzékelhető a lakosság körében. A fogyasztó azt szeretné látni - és talán már részben látja is -, hogy a hatósági jogkörrel felruházott hivatal a panaszait orvosolni is tudja, és az ő érdekeit képviseli a monopolhelyzetben levő szolgáltatókkal szemben. Én azt egyáltalán nem rovom fel hibaként, hogy nem olyan sok a panasz; mitől lenne jobb, ha több lenne a panasz. Ennél az egész fogyasztóvédelemnél az a lényeg, hogy valóban érezze a fogyasztó, még ha kevés panasza is van, hogy azt tisztességesen, rendesen elintézik, és hogy a hivatal a monopolhelyzetben levő kereskedővel - gáz-, villany-, egyéb kereskedővel - szemben védi meg tulajdonképpen a fogyasztót. Természetesen meg kell akadályozni az esetleges visszaéléseket, ezért is hasznosnak tartjuk a fogyasztói elégedettségi vizsgálatokat, a garantált szolgáltatások követelményrendszerét, valamint az üzemzavari statisztikák figyelését.

Az energiapiac liberalizációja, a villamosenergia- és a gázpiac nyitása az energiaszektor szabályozását és a piacfelügyeletet, valamint a fogyasztóvédelmet új megvilágításba, új alapokra helyezi, egy sor eddig nem létező feladatot is el kell látnia. A kérdés számunkra tulajdonképpen az, hogy az említett változó körülményeknek a hivatal a jövőben is meg tud-e felelni a jelenlegi jogállás és hatáskör mellett. Véleményünk szerint a hivatal működését a jelenlegi szabályozás mellett, majd ha a piac teljesen megnyílik, tehát feltehetően 2003 után mindenképpen törvényben kellene szabályozni. Ez adná meg ellenőrző szerepének a nemzetgazdaságban levő súlyát is, és kihangsúlyozom ismét, a fogyasztók védelmének az érdekében.

A fogyasztók jelenleg gyakran mondják - és ebben biztos igazuk van -, hogy az energiaszolgáltatás színvonala nem javult úgy, mint az várható lett volna, sőt esetenként még romlott is. Tehát amikor az energiaszektor privatizálása során azt mondták, hogy majd a befektetők sokkal jobb szolgáltatást nyújtanak, sokkal egyszerűbb lesz az adminisztráció, ezt igazán nem érzékeli, egyáltalán nem érzékeli. Kétségtelen, hogy azok az irodák, ahol a fogyasztó kapcsolatba kerül a különböző szolgáltatókkal, elegánsabbak, jobbak, de nem igazán érzékelhető, hogy maga a szolgáltatás színvonala javult volna, és éppen ezért van fontos szerepe a hivatalnak.

Mire vezethető ez vissza? Pontosan a monopolhelyzettel nincs igazán kényszerítve, a vezetékes hálózaton mintegy a fogyasztó kiszolgáltatását kihasználó monopolhelyzettel, hogy ezeken javítson. Pontosan ezért van szükség a hivatal működésére, hogy árszabályozással, egyéb jogkörével ezt megfelelő módon befolyásolni tudja.

A magyar villamosenergia-rendszer erőművei összetételükben az elkövetkező években továbbra is változni fognak, több erőművet be kell zárni a környezetvédelmi moratórium lejártával, ugyanakkor új erőművi egységek lépnek be, mint a Csepeli Áramtermelő Részvénytársaság, vagy a debreceni kombinált ciklusú erőmű, illetve ilyenek lépnek be, mint a Budapesti Erőmű Részvénytársaság, a kispesti és az újpesti erőművek. Ezért is célszerű a hivatalnak az áralkalmazás területén nagyobb felhatalmazást adni, hogy a privatizálás után a közüzemi fogyasztókat a feljogosított fogyasztókkal szemben ne érhesse hátrány. Talán a jövőben - különösen a piacnyitás után - célszerű lenne, ha a hivatal foglalkozna a fogyasztói igények felmérésével is, hogy ne fordulhasson elő ilyen, ami már előfordult Kaliforniában, és itt hivatkoztak is rá, még ha más, ennél jobb rendszer is van.

Itt az árszabályozásnál azért még érdemes arról is beszélni fővárosi szinten, hogy a fővárosnak is van árszabályozási szerepköre. Ezt rendkívül nehéz összehangolni, tehát feltétlenül ez is a hivatal erősítését igényelné.

Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság terén nagy lépést jelentett az intézményi rendszer megteremtése, az Energia Központ Kht. új szervezetének létrehozása, és bár nem tartozik szorosan a témához, de mégis meg kell említenem a Széchenyi-terv energiatakarékossági programját, amely olyan pályázatokat helyez kilátásba, amivel a lakosság, az önkormányzatok, a termelő szféra és a távhő számára vannak bizonyos finanszírozási és pályázati lehetőségek, amelyek a jelenlegi helyzetnél jobb helyzetet teremthetnének. Ugyanakkor az energetikai társaságok energiatakarékosságát a legkisebb költség elve alapján továbbra is szorgalmazni kell, és ez is a hivatal feladata.

A piacnyitás után még hosszú ideig megmarad a fogyasztók jelentős részére, így a lakossági fogyasztók részére a közüzemi szolgáltatás, ezért továbbra is fontos a hivatal fogyasztóvédelmi tevékenysége, sőt, szerintem még fokozottan fontos lesz, ha a piac teljes egészében megnyílik 2003 után. Tehát nem elég az, hogy kimerüljön a panaszok kivizsgálásában ez a fogyasztóvédelmi tevékenység, hanem más eszközökkel is szükséges ezt megfelelő módon befolyásolni. Már az előző parlamenti vitában is kétségtelenül elhangzott, hogy a hivatal függetlenségének növelése szükséges ahhoz, hogy a hatáskörébe tartozó engedélyezési, árszabályozási és fogyasztóvédelemi feladatok terén önálló, a napi politikától mentes döntés legyen hozható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezt célozná szerintem a törvényi szabályozás.

Összefoglalva megállapítható, hogy a gáz- és villamosenergia-ipar, valamint az erőmű-, távhőtársaságok tevékenységének szabályozása, fogyasztóvédelme ezen intézménynél kellően biztosítva van, ezért a Magyar Energia Hivatal főigazgatójának beszámolóját elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Németh Zsolt, az MDF részéről.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Főigazgató Úr! Az előttünk levő beszámolóval nem ott van a baj, ami abban benne foglaltatik, hanem azzal, ami abból kimaradt. Mielőtt azonban ez utóbbiról szólnék, pár szóban szeretnék megemlékezni a jelentés kétségtelenül meglevő egyes érdemeiről, mert mint mondtam, ami a jelentésben benne van, az többé-kevésbé elfogadható, legalábbis alapjaiban nem igazán ingerli vitára az embert, sőt, három olyan kérdést kiemelnék, aminek külön örültem, hogy bekerült a jelentésbe.

Az egyik, hogy felhívja a figyelmet arra a valószínűsíthetően bekövetkező nehéz helyzetre, hogy ha kapcsolt energiatermelés esetén, tehát kapcsolt energiatermeléssel működő erőművek esetén nem kötnek hosszú távú villamosenergia-átvételi szerződést ezekkel az erőművekkel, akkor minden valószínűség szerint nagy problémának nézünk elébe a távhő területén, hiszen akkor nyilván ezek az erőművek azért, hogy versenyképes áramárral tudjanak a piacon megjelenni, a másik oldalon a távhőár emelésével fogják a veszteségeiket behozni, és ez a távhőszolgáltatás területén bizony alapvető nagy gondokat fog okozni.

A másik dicséretre méltó megállapítás, aminek hangot ad a jelentés, hogy milyen kényes egyensúly betartásáról van szó az energetika területén, hiszen míg az egyik oldalról igyekezni kell, nehogy a volt állami monopólium helyett új magán- vagy regionális monopóliumok alakuljanak ki, ugyanakkor erre úgy kell törekedni, hogy a külföldi befektetők érdekeit ne sértsük alapvetően, mint arra az elmúlt években számtalan példa volt, hogy azok végül is eltávozzanak, hisz jelenlétükre nagy szükség van itt az országban az energetikai területen belül.

(10.10)

Ugyancsak dicséretes, hogy a beszámoló megemlékezett arról az egyébként nagyon sajnálatos tényről, hogy mennyire romlott az ellátás színvonala az elmúlt időszakban. Kétségtelenül úgy van, ahogy Göndör képviselőtársam megállapította, hogy érdekes módon azonban mindez 1999-nél megáll, tehát 2000-ről nem szól ez a megállapítás, de az is elég szomorú, hogy az előzőekhez képest 1998 után tovább folytatódott a romlás, hiszen, mint az anyag írja, az üzemzavarok száma 6 százalékkal, a kiesett villamos energia 55 százalékkal, az átlagos kimaradási idő 54 százalékkal, az egy fogyasztóra jutó kiesés 55 százalékkal nőtt, ez bizony szomorú, de a jelentés érdemeként kell elismerni, hogy erről megemlékezik. Ugyancsak megemlíteném, hogy megjelenik a falugáz problematikája is, és ez egy valós, nagyon éles probléma, helye van, hogy a jelentés szól róla.

Azonban a negatívumai az anyagnak sokkal számosabbak, de leginkább fajsúlyosabbak ezen érdemeinél, azok a negatívumok, amelyek nem jelennek meg az anyagban, nem esik szó róluk, és ha mi itt most az időkorlátok között inkább csak jelzésszerűen ezt megemlítjük, akkor, remélem, nem esünk az önök megítélése szerint abba a hibába, hogy eltérünk az anyagtól.

Az energetika tele van feszültséggócokkal, akárhova nézünk, és számomra megdöbbentő, és ezért elfogadhatatlan a jelentés alapjaiban, hogy ezekről a jelentős feszültséggócokról egyszerűen nem kíván megemlékezni. És itt felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem, vajon független-e a Magyar Energia Hivatal, vajon ha valóban független lenne, akkor is hallgatna-e ezekről a feszültséggócokról, és mivel hallgat, feltételezhető, hogy bizony, van mit javítani a függetlenségén, és nagyon is megalapozott az Európai Unió 2000. évi országjelentése, amelyből idézem: "A Magyar Energia Hivatal függetlenségét meg kell erősíteni, tekintettel azokra a jövőbeni feladatokra, amelyeket az energia belső piaca támaszt a szabályozóval szemben." Tehát első anomáliaként említem, hogy ha maga a Magyar Energia Hivatal a saját tevékenységéről szóló jelentésben nem tart szükségesnek egyetlen mondatot arról rögzíteni, hogy a saját függetlenségének növelését, erősítését legalább célként ki kell tűzni, akkor megkérdezem, hogy vajon kinek kell erről a helyzetről megemlékeznie.

Az Európai Unió nagy büszkeségünkre lezárta velünk ideiglenesen az energetikai fejezetet, egyedüli jelölt országként velünk történt ez meg. Ez nagyon jó, nagyon jóleső érzés, többször eldicsekedtek ezzel az illetékesek, azonban ebből következnének bizonyos dolgok, és sajnálatos módon a probléma az, hogy ami ebből következne, azokon a területeken azonban semmi sem történik, és nyilvánvaló, hogy ez inkább csak rövidebb, mint hosszabb ideig titkolható el az Európai Unió vagy saját magunk előtt. Hiszen valóban már-már botrányosnak minősíthető, hogy milyen késlekedésben vagyunk, és nem a parlament hibájából, hanem kifejezetten a kormány hibájából, az energetikai törvényhozás, az energetikai törvények módosítása tekintetében.

A villamosenergia-törvényt tavaly áprilisban terjesztette be a kormány, a vezérszónoki kör után levette a parlament napirendjéről, és azóta sem lehet tudni, hogy tulajdonképpen mikor kerül újból elénk, hogy folytathassuk a vitát. Emögött nyilvánvalóan óriási kormányon belüli viták vannak. Az az alapkérdés, hogy liberalizálunk-e vagy sem, milyen ütemben, milyen mértékben, még mindig nem dőlt el a kormánynál. A gáztörvény módosításáról szintén egy év óta tudunk, benn volt az előzetes programjában a parlamentnek már két félévben is, most se került elénk, legjobb esetben ősszel kerülhet ide elénk; ugyanez vonatkozik a bányatörvényre is.

A törvényalkotási késlekedés tehát több mint szembeötlő és több mint káros. Ismét idéznék egyetlen mondatot a 2000. évi országjelentésből, amely már megállapítja, hogy a gázágazatban nem történt számottevő előrelépés, ez finom, ámde határozott kritika, és persze ugyanez vonatkozik a másik két - már általam említett - területre.

A politikai megfontolásból alakított, formált energiaárak egy folyamatosan akkumulálódó és hólabdaszerűen magunk előtt görgetett feszültséggócot jelentenek, mert senki nem gondolhatja azt, hogy ilyen mesterséges leszorítással nem alattunk időzített bombaként ketyeg az összes vezetékes fogyasztói energiaár. Azt nagyjából mindenki elismeri, hogy az energetikai árak kérdésköre nem a szociálpolitikai csomag része, de én ehhez azt tenném hozzá, hogy ami ma van, az nem is nevezhető szociálpolitikának, sőt annak az ellentettje, ez inkább egy pazarláspolitika, hiszen azokat díjazza, támogatja a legjobban, akik a legnagyobb fogyasztók, ezzel tehát tulajdonképpen hihetetlenül méltánytalan és igazságtalan helyzetet állít elő.

De nem esik szó a jelentésben arról sem, hogy milyen helyzetet állított elő a kormány aktív közreműködésével a parlament a nukleáris pénzügyi alap területén, ami szintén megmagyarázhatatlan a lezárt energetikai fejezetünkből kiindulva. Szintén nem esik szó arról, hogy lehetetlen feszült helyzet állt elő a villamos energia területén, ahol az MVM gyakorlatilag nem is csendes, hanem nagyon is hangos állóháborúban van a szolgáltatókkal, és még csak nem is látható, hogy ennek mi lesz a megoldása. Ugyanúgy nem esik szó a MOL teljes tönkremeneteléről, a mesterséges gázárak okán és miatt. Ezek tehát mind olyan kérdések (Az elnök jelzi az idő leteltét.), amelyek bizonyos mértékig az Energia Hivatalra tartoznak, vannak kérdések, amelyek teljesen, vannak, amelyek talán közvetetten, de hogy a jelentésben erről meg kellett volna emlékezni, abban egészen bizonyos vagyok.

A Szabad Demokraták Szövetsége ezért nem tudja elfogadni a jelentést.

ELNÖK: Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt Balczó Zoltán követi, a MIÉP részéről.

NÉMETH ZSOLT (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységét bemutató beszámoló összefoglalja a végzett munkát, a vonatkozó jogszabályban megfogalmazott feladatokat, továbbá értékeli az 1994 óta eltelt időszak szabályozási tapasztalatait.

A beszámoló szerint a hivatal kapacitásainak döntő részét a három energia, illetve energiahordozó termelésének, szállításának, elosztásának berendezéseivel és azok szervezeteivel kapcsolatos engedélyezés, felügyelet, árelőkészítés, valamint a fogyasztóvédelmi, információs és tájékoztatási tevékenység köti le. Sajnálatos módon nem tartozik a tevékenységi körébe az energetikai, gazdasági prognózisok készítése, az önkormányzati tulajdonú távhőszolgáltatók szakmai felügyelete és a megújuló energiák termelésével, felhasználásával, azok elterjesztésével kapcsolatos tevékenység. Ezen feladatok, tekintettel arra, hogy esetenként csak lokális hatásúak, önkormányzati, regionális vagy szabadpiaci szabályozással is vezérelhetőek. Az azonban nem lehet kétséges, hogy az energetika jogi és közgazdasági vonatkozásában, valamint szakmai információkban másutt hasonlóan nagy szakmai kapacitások nem állnak rendelkezésre.

A beszámoló több helyütt említ két feladatot: a tarifarendszerek kidolgozását és az energetikai piacnyitásra való felkészülést, a modellek kimunkálását. A tarifarendszerről tudjuk, hogy elsősorban azért szorul módosításra, mert az egyes fogyasztói kategóriákban nem tükröződik a költségarányosság, keresztfinanszírozások vannak. Rendkívül bonyolult feladat ennek a megvalósítása akkor, amikor az elhibázott energetikai privatizáció eredményeként az elsődleges szempont a privatizált társaságok részére a fix, eszközarányos nyereség biztosítása, egy megváltozott energetikai szerkezetben is.

(10.20)

A piacnyitás modelljének kidolgozásában a legfontosabb szempont az óvatosság és a biztonságra való törekvés kell hogy legyen. Ezért üdvözlendő, hogy a villamosenergia-törvény módosítása az alaposság miatt első körben lekerült a Ház napirendjéről. Szeretnénk bízni abban, hogy például a befagyott költségek mértékét a Gazdasági Minisztériumnak és a Magyar Energetikai Hivatalnak sikerül majd pontosan meghatározni, és ezzel az egyik legnagyobb kockázatot jelentő tényezőt minimalizálni tudjuk. Remélhetőleg a piac részleges megnyitása azzal jár majd, hogy lesz szabályozott és kockázati alapon működő része. Az alaposságra és óvatosságra itt azért van szükség, hogy a kockázati alapon működő üzleti rész esetleges veszteségeit ne lehessen a szabályozott közszolgálati terület bevételeiből fedezni.

A beszámoló több helyen is helyesen utal arra, hogy a nem kellő alaposságú regulációs munka az amúgy is rossz helyzetben lévő távhőszolgáltatást fenyegetné. Távhőszolgáltatás ma 640 ezer lakást, ezzel legalább 2 millió embert érint. A rendszerek szolgáltatói és fogyasztói oldalának színvonala egyaránt - már ami az átlagot illeti - talán a nyolcvanas évek elejének felel meg, illeszkedik a telepszerű, többszintes lakásépítési programok színvonalához. Nem a fogyasztókon, nem a tulajdonos önkormányzatokon és nem a szolgáltató cégeken múlt, hogy eddig nem sikerült lényegesen megújítani sem a szolgáltatói, sem a fogyasztói oldalt. A távhőszolgáltatásban szociális szempontok miatt nem lehetett a mai napig olyan árakat meghatározni, amelyek anyagi forrást biztosíthatnának a szükséges fejlesztésekre, korszerűsítésekre.

A 108 város távhőszolgáltató rendszere ma már zömmel földgázzal üzemel. Nyugati példákból tudjuk, hogy a távhőszolgáltatók - mint nagyfogyasztók - 30-50 százalékos árelőnyt élveznek a kisfogyasztókhoz képest. Természetesen ez nem indokolatlan kedvezmény, hanem annak a ténynek közgazdasági megjelenése, hogy a gázszolgáltatónak távhőrendszerenként több ezer vagy tízezer méternyi elosztó vezetékkel, több körzeti nyomásszabályozóval kevesebbet kell fenntartani, üzemeltetni s a többi. A távhőszolgáltatók és fogyasztóik a jelenlegi tarifarendszerben nem kapták meg ezt a jogosan járó árelőnyt, így még szembe kell nézni az egyedi fűtésre való áttérés, a fogyasztók leválásának a helyzetet tovább rontó hatásával is.

A városi távfűtést olcsóbbá, gazdaságosabbá és az ország energiamérlegét kedvezőbbé tevő lehetőség a helyi kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés. A beszámoló helyesen hívja fel a figyelmet arra, hogy a villamosenergia-törvény előírásai között maradjon meg a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvétele, ezenkívül véleményünk szerint szükségessé válna a jelenlegi 0,5 megawattos teljesítményhatár leszállítása is.

Az eddigi energiatakarékosságot szolgáló programok jelentős tudati tényező, környezettudatos attitűd nélkül csekély mozgósító erővel bírtak. A felújítások által megtakarítható energia értéke a beruházások mértékéhez képest kicsi. A Széchenyi-terv panellakások hőszigetelésének korszerűsítésére kiírt pályázatai reményeink szerint jobban szolgálják az energiahatékonyságot, mint az elmúlt időszakban például a felvehetetlen panelhitel.

Szívesen látnánk a Magyar Energia Hivatal értékelését a magántulajdonosi érdekeltség távhőszolgáltatásban való megjelenéséről. Vajon képesek-e az önkormányzatok hosszú távú érdekeiket is figyelembe vevő szabályozás kialakítására és a vállalkozók feletti kontroll gyakorlására?

A hivatalnak szándéka és feladata volt a villamos energia és gázipar hatékony működésének elősegítése, a szektor piacgazdasági környezettel összhangban lévő, tulajdonsemleges, nemzetközi gyakorlatnak megfelelő szabályozása. Vajon eredményes volt-e mindig e törekvés? Elégedett lehet-e a hivatal például a gázelosztó vezetékekre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos szabályozással és az ide vonatkozó gyakorlattal?

A fogyasztó szempontjából tizenöt, tíz vagy öt évvel ezelőtt is ugyanúgy épültek a közművek, mint ma: befizette a hozzájárulást a lakosság vagy vállalkozás vagy önkormányzat - annak idején még tanács -, hozzáadtak állami pénzt és bizonyára minimálisan hozzájárult a szolgáltató is. Mivel az így elkészült műveket az állam privatizálta, az önkormányzatoknak kártalanítás jár. Ma is befizeti a polgár, a vállalkozó, az önkormányzat a hozzájárulást, a megyei területfejlesztési tanács támogatást biztosít, azonban ma már nem az a felháborító és orvosolandó helyzet áll elő, hogy az így létrehozott érték a magyar államot gazdagítja, nem: ma már közvetlenül a francia vagy német magánvállalkozást. A települések kiszolgáltatottak, mert vagy lemondanak önként és feltétel nélkül a későbbi ellentételezésről, vagy nem lesz gázvezetékük. Ezért van az, hogy több száz település csalódott maradt, és a gázközművagyonnal kapcsolatos törvénykezés az alkotmányosságot szolgálhatja, de igazságérzetünket nem elégítheti ki.

Több mint két évvel ezelőtt folyt egy jogszabály-előkészítő munka a hivatalban, mely azt célozta, hogy a szolgáltató bizonyos feltételek esetén a közműfejlesztési hozzájárulás 70 százalékát részvényben, kötvényben, díjkedvezményben a fogyasztónak öt éven belül megtéríteni köteles. Nem lett belőle jogszabály. Vajon miért nem? A Magyar Demokrata Fórum kéri, hogy a Magyar Energia Hivatal ne adja fel ez irányú törekvését, hogy az ide vonatkozó rendelkezések tervezett módon megváltozzanak.

Tisztelt Ház! A hivatal jövőbeni feladatai szorosan összefüggnek az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészüléssel. A hivatalra a villamos és gázenergia-rendszer területén fokozatosan bevezetendő versenypiac jogi-hatósági hátterének kidolgozásában való közreműködésben, a piac kiépítésében, továbbá annak felügyeletében a jelenleginél is nagyobb feladatok hárulnak.

A beszámolót és az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot az MDF nevében elfogadásra javaslom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja; őt majd Kovács Tibor követi, az MSZP részéről.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom előtt szükségesnek tartom tisztázni az elhangzott figyelmeztetések miatt, nevezetesen a tárgynál maradás tekintetében, hogy a beszámoló három részből áll, annak harmadik része, "A hivatal jövőbeni szerepe az energiapiac nyitásában" részletesen foglalkozik az energetika üzleti modelljével, a csatlakozásra való felkészüléssel, ennek elvi kérdéseivel. Tehát nyilvánvalóan ez nemcsak lehetővé, hanem szükségessé teszi, hogy ezekről a kérdésekről is kifejtsem a MIÉP álláspontját.

Sajnálatos gyakorlattá vált, hogy az energiapolitikáról csak az Energia Hivatal éves beszámolójának vitája kapcsán lehet beszélni a parlament ülésén. Kormányaink rendre elmulasztják a magyar energiapolitikáról szóló 21/1993. számú országgyűlési határozat teljesítését, amelyben az áll: "Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy legalább kétévenként készítsen tájékoztatót az energiapolitika megvalósulásáról az Országgyűlés részére." 1999 decemberében a gazdasági miniszter által beterjesztett jelentést sem tűzte napirendjére a tisztelt Ház, pedig a kormányjelentés alkalmasabb az érdemi vitára, az Országgyűlés ellenőrzési jogának gyakorlására, mint a rendszeresen elkészített energia hivatali jelentés.

1993 óta alapvető változások mentek végbe az energetikában, ennek ellenére a parlament a '95-ös vitanap óta nem foglalkozott összefüggéseiben ezzel a kérdéssel. Ez annál is inkább fontos lenne, mert a kormány 1999 júliusában új energiapolitikai alapelveket, az energetika üzleti modelljét fogadta el, amely nem került a parlament elé. Félő, hogy a témára vonatkozó, illetve azzal szorosan összefüggő törvények esetenkénti és nem összehangolt módosításaival nem tárulnak fel az energetika összefüggései, különösen a lakosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása.

Ez a beszámoló egy hivatali jelentés, amelyből nem csupán a hivatal működésére, hanem a magyar energetika helyzetére lehet következtetni. Sajátos tükröt tartunk tehát a kezünkben, amely azt mutatja, hogy nincs magyar nemzeti érdekű energiapolitika, csak koncepció nélküli sodródás a liberális áramlatokban, pedig az energiapiacok liberalizálásnak egyre nyilvánvalóbb nemzetközi tapasztalatai bizonyítják, hogy hova vezet az energetikában a felelőtlen liberalizáció.

(10.30)

Kaliforniában a villamos piac liberalizálásának az a modellje bukott meg, amelyet a kormány által még '99-ben megalkotott, elfogadott piaci modell tartalmaz. E modellre alapozott, a múlt évben beterjesztett villamosenergia-törvényt ugyan a kormány egyelőre levette a napirendről, de ismét elő akarják terjeszteni - egyelőre nem világos, hogy milyen módosításokkal.

Óvatosan kellene bánni az uniós irányelvekre való hivatkozással is. Brüsszelben folyamatban van az irányelvek felülvizsgálata. Az alapvető véleménykülönbség a közszolgáltatások megítélésében, illetve azok kedvezményes elbírálásának az uniós versenyjoggal való összebékítésében van. Miközben a propaganda versenyről beszél, minden eddiginél nagyobb tőkekoncentráció, a nagy szolgáltató cégek nemzetközi integrációja zajlik. A franciák például gyakorlatilag szaboltálják a piacnyitást, miközben más országok piacait szerzik meg; a brit kormány azt tervezi, hogy ezentúl maga is megakadályozza vagy legalábbis Brüsszellel felfüggeszteti a helyi energiaipari vállalatok külföldi tulajdonba adását. Egy olyan országnak, amely még több évnyi távolságra van a tényleges csatlakozástól, célszerű tehát megvárnia ezeknek a vitáknak a végét.

Az említett koncentrációs és integrációs folyamat tapasztalható a nálunk tulajdont szerzett befektetőknél is. A legnagyobb befektetők a villamosenergia- és a gáziparban egyaránt tulajdont szereztek. A villamos és a gázpiacot együttesen, szinte régiónként felosztották maguk között, országrésznyi energiaszolgáltatási piacokat vásároltak. Magyarországon is fennállnak már a mindenes közműszolgáltatók létrejöttének feltételei, így teljesült hazánkban az energetikai privatizáció sokat hangoztatott fő célkitűzése, a monopólium felszámolása. A szépséghiba csupán annyi, hogy az állami, nemzeti monopóliumok helyébe sokkal nagyobb, komplexebb, extraprofitra törő nemzetközi monopóliumok léptek. Most a MEH beszámolójának csak azokat a főbb megállapításait érintem, amelyek alátámasztják ezeket az aggodalmakat.

A privatizált energiaszolgáltatási ágazatokban, különösen a villamosenergia-szolgáltatásban az árak drasztikus emelésével egyidejűleg romlott a szolgáltatás színvonala. Például a fogyasztók áramkimaradásának átlagos ideje 1999-ben az előző öt év átlagához képest 38 százalékkal nőtt, és a helyzet a jelentés szerint az elmúlt évben sem javult.

A jelentés is bizonyítja annak az érvnek a hamisságát, mely szerint az állam nem jó tulajdonos, és a privatizációval érkező úgynevezett szakértelem következtében mindenképpen javul a szolgáltatások minősége.

A jelentés szerint: “Az energiaipar tulajdonosi szerkezetében végbemenő változásokból, vállalat-összevonásokból, a fúziókból következik, hogy a fogyasztók érdekében nem elég a piac megnyitása, hanem a hivatalnak a törvény erejével fel kell lépnie a versenyt kizáró vagy korlátozó tevékenységekkel szemben, és a továbbra is természetes monopóliumok felügyeletét szigorítani kell." Ebben a megfogalmazásban figyelemre méltó annak elismerése, hogy e szolgáltatások továbbra is monopóliumok, csak a tulajdonosok személye változott; a versenykorlátozás elleni fellépéssel pedig az a baj, hogy nincsenek meg a hatékony törvényi feltételei. E törvényi feltétek hiányát a jelentés is elismeri, amikor a következőket írja: "Megítélésünk szerint törvényekben foglalt szabályoknak kell biztosítaniuk, hogy ne jöjjenek létre a verseny torzulását eredményező, a hivatal munkáját lehetetlenné tevő tulajdonosi koncentrációk."

A kormány 2000-ben olyan liberális villamosenergia-törvényt terjesztett a parlament elé, amelynek elfogadásával éppen e külföldi tulajdonú társaságok erőfölénye szinte korlátlanul érvényesíthető lenne. A tervezet gyakorlatilag nem korlátozná a nagy, regionális is integrált szolgáltatási monopóliumok kialakulását.

Helyesen mutat rá a jelentés a távhőellátás és a villamosenergia-törvény fontos összefüggéseire - erre többen is kitértek. Ha a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvétele megszűnne, akkor a piacnyitás során fennáll a lehetősége annak, hogy a távhőellátás helyzete romlik.

Az energiapolitika fő kérdései csak nemzeti konszenzussal rendezhetők, és ebben a parlamentnek kell meghatározó szerepet vállalnia. Nemzeti érdekű energiastratégiát kell kidolgozni, amely az európai uniós csatlakozás figyelembevételével a valódi versenyegyenlőség elvére épül. Sem a majdani uniós tagság, sem az energiapiac liberalizálása nem változtat azon, hogy az energiapolitika állami feladat marad. Hazánk energiaellátása földrajzi okokból nagyon sérülékeny, az energetikával összefüggő feladatok jelentős része, az energiaágazatok kölcsönhatásainak alakítása sem bízható csupán a piacra.

A liberalizált energiaágazatokban a piaci verseny közepette a kormányzati és a közigazgatási szerveknek erős törvényi felhatalmazásra van szükségük, hogy az állam energiapolitikai érdekeit hatékonyan tudják képviselni. Ezért - az Energiapolitika 2000 Társulat felhívásával egyetértve - szükségesnek tartjuk egy új, a parlament által elfogadott energiapolitikai koncepcióra alapozott általános energiatörvény megalkotását.

Az uniós jogharmonizáció következtében az ágazati energiatörvények egyre inkább ágazati versenytörvényekké válnak. Ennek megfelelően ezen ágazati: villamosenergia-, gáz- és távhőtörvények felülvizsgálatára és módosítására csak az általános energiatörvény elfogadása után kerüljön sor. Az új villamosenergia-törvény fontos alapelvének kell lennie, hogy az állami és a magántulajdon, a közszolgáltató és a liberalizált energiapiac egyenrangú.

A Magyar Energia Hivatal szerepe piacgazdasági viszonyok között felértékelődik: egyértelműen az össztársadalmi érdeket kell megjelenítenie és képviselnie. Ebből következik, hogy nem szabad egy ágazati, jelenleg a Gazdasági Minisztérium alá tartoznia. A Magyar Energia Hivatalt függetlenné kell tenni és az Országgyűlés felügyelete alá kell rendelni. Meg kell adni neki azokat a törvényi eszközöket, amelyekkel ténylegesen eleget tud tenni a feladatának. Mindaddig, ameddig erre nem kerül sor - főleg tekintettel a várható versenypiacra -, nem fogja tudni ellátni azt a feladatot, amelyre e fontos nemzetgazdasági területen feltétlenül szükség van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólását, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.

Hozzászólásra következik Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Megmondom őszintén, kicsit zavarban voltam, hogy a figyelmeztetésük alapján egyáltalán miről lehet majd beszélni a vita során. Most ígéretet teszek arra, hogy a továbbiakban csak arról fogok szót ejteni, ami legalább egy mondat vagy egy utalás erejéig szerepel ebben a jelentésben is.

Nem akarom külön kiemelni a beszámolónak azokat az erényeit, amelyekről képviselőtársaim már szóltak itt, ezeket én sem akarom vitatni, inkább azokról a gondokról és problémákról szeretnék beszélni, amelyek csak utalás formájában jelentek meg a beszámolóban.

Képviselőtársaim már beszéltek arról, hogy tulajdonképpen egy elmúlt időszaki értékelést kaptunk ebben a beszámolóban, és rendkívül kevés szó van arról, hogy a hivatal mit gondol a jövőről, hogyan látja a magyar energetika jövőjét, különösen az európai csatlakozás tekintetében. Mit gondol például a hivatal a hazai gazdaság szereplőiről, hogyan lesznek képesek a jelenlegi felkészültség mellett részt venni a versenypiacon? Nem lesznek-e túlzottan kiszolgáltatva azoknak a nagy monopóliumoknak, amelyekkel egy versenynyitás kapcsán fel kell majd venniük a versenyt? Nem kellene-e többet tenni - és itt, e tekintetben nemcsak a hivatalnak, hanem a kormányzatnak is át kellene gondolnia, hogy mit kellene tenni - a hazai energiaszektor szereplőinek felkészítése és megerősítése érdekében? Itt nem arra gondolok természetesen, hogy valamiféle előjogokat kellene nekik biztosítani, de legalább ne teremtődjék hátrányos helyzet a számukra az elkövetkező felkészülési időszak alapján.

(10.40)

Ide kapcsolódik, amiről már a bizottsági vitában is szót ejtettek képviselőtársaim: az energiaellátás biztonságának a kérdésköre. Itt nem is a kaliforniai példáról szeretnék beszélni, hanem arról, hogy napirenden van jó néhány áramtermelő egység bezárása, elsősorban környezetvédelmi problémák miatt. Bár ha arra gondolunk, hogy például az Amerikai Egyesült Államok elnöke úgy döntött, nem írja alá azt a kyotói egyezményt, ami az amerikai energiaszektort meglehetősen hátrányos helyzetbe szorította volna, akkor talán el lehetne gondolkodni azon, hogy a magyar energiaszektor szempontjából mit jelent ezeknek a szenes erőműveknek - és itt elsősorban szenes erőművekről van szó - a következő években történő bezárása.

Nem beszélek azokról a gondokról, amelyek a retrofitok kapcsán fölmerültek. Miután vita van a hosszú távú áramvásárlási szerződések körül, ezek a retrofitok nem kezdődtek el, hiszen a befektetők nem látnak garanciát arra, hogy az ő befektetéseik ezáltal megtérülnek. Tehát gyakorlatilag arra számíthatunk, hogy néhány éven belül a jelenleg meglévő 7500 megawattos kapacitás akár 5500-5800 körülire is csökkenhet, ami már az a határ, amit jelenleg a magyar ipar és a magyar háztartások fölhasználnak. Erre szoktuk kapni azt a választ, hogy nem baj, majd importálunk.

Egyrészt az is tudott a szakemberek körében, hogy az import kapacitások korlátozottak. Másrészt számomra az a kérdés merül föl, hogy honnan fogunk importálni. Azokból az országokból és azokból az erőművekből, amelyek rosszabb állapotban vannak, mint azok az erőműveink, amiket most be akarunk zárni? Ezt a kérdéskört is jó lenne áttekinteni és megvizsgálni azt, hogy esetleg nem kezelhető-e a probléma más módszerekkel.

Az elmúlt években vita volt arról, hogy az alapanyagok biztosítása milyen arányban lenne optimális. Sokan emlegették ezt az egyharmad-egyharmados arányt, tehát egyharmad nukleáris, egyharmad szénhidrogén alapú és egyharmad szén alapú. Az előzőekben már utaltam rá, hogy leginkább a szénerőműveinket akarjuk a következő időszakban bezárni. Nemzetközi szervezetek ajánlása, hogy jó lenne, ha a nemzetállamok valamiféle ilyen energiastruktúrát valósítanának meg. E tekintetben sem olvastam az Energia Hivatal állásfoglalását, hogy nekik mi a véleményük erről a dologról.

Szólnék néhány szót az MVM által meghirdetett kapacitástenderekről, amelyek értékelésében a hivatalnak is, az MVM-nek meg a Gazdasági Minisztériumnak is volt szerepe. Már a gazdasági bizottság ülésén is kiemeltem, hogy véleményem szerint itt többek követtek el hibákat; mégpedig a tekintetben, hogy a vitatott és ominózus AES-tendert be lehetett volna-e fogadni akkor, amikor annak a befogadása megtörtént, mert hiszen az alapanyag-ellátás törvényi feltételei a pályázat eredeti szövege szerint nem voltak megvalósíthatók. De ha igen - és a későbbiekben befogadták az új alapanyag-ellátásra vonatkozó módosítást -, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégsem kötöttek hosszú távú áramvásárlási szerződést erre a projektre? Ez hihetetlen módon megrengette a befektetni szándékozók bizalmát.

Úgy gondolom, hogy itt sokan követtek el szakmai hibát, amit azóta sem volt hajlandó senki sem elismerni, és nem volt hajlandó leülni és ezeket a problémákat normálisan megvitatni a befektetni szándékozókkal. Nem kell külön beszélni arról, hogy a bizalom a befektetések szempontjából milyen fontos kérdés. Kínosan kell egy kormányzatnak ügyelnie arra, hogy a bizalom a befektetők részéről hosszú távon fennmaradjon.

Szó esett itt már - és ez a következő téma, amiről még beszélni szeretnék - a tarifarendszerről és az árképzésről. Az elmúlt évi vitában is kiemeltük azt, hogy rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy nincs szociális tarifarendszer. A legfejlettebb országokban is van ilyen. Éppen az a beszámoló, amit kaphattunk az önök munkatársaitól, illetve a képviselőktől, akik kint jártak a tanulmányúton, fölhívta a figyelmet arra, hogy szociális tarifa igenis van, mert van a társadalomnak olyan szegény rétege, akik a piaci energiaárakat nem képesek megfizetni, és ők sem zárhatók ki ezekből a szolgáltatásokból. Márpedig ha nem lesz szociális tarifa sem a gáznál, sem a villamos energiánál, akkor ebből óriási szociális, társadalmi problémák keletkezhetnek.

Többször elmondtuk itt, a plenáris ülésen is, hogy azokból a többletbevételekből, amelyek adó formájában egy megemelt ár kapcsán befolynak az államkasszába, könnyűszerrel kompenzálhatóak azok a fogyasztók, akik nem képesek megfizetni a piaci energiaárakat. Ez nem egy különleges dolog, ilyen tarifák - még egyszer hangsúlyozom - a világ legfejlettebb országaiban is vannak, tehát törekedni kellene ilyen tarifák kialakítására.

Elhangzott itt az a vélemény, amit többször hallhattunk a sajtóban is, hogy a távhőszolgáltatás esetén, különösen ott, ahol a régi erőművekből történik a távhőellátás, mennyivel jobban járnak majd a fogyasztók akkor, ha egy új, korszerű fűtőrendszer jön létre. Ezzel is óvatosabban kellene bánni, már csak azért is, mert ezek a régi kapacitások nullára leírt kapacitások, nincs amortizációs költség az árban. Egy új berendezésnél a megjelenő amortizációs költségek gyakorlatilag ugyanolyanra vagy még magasabbra viszik az árat, mint amilyenek a jelenlegiek, tehát nem kellene megtéveszteni a fogyasztókat, hogy csak azon múlik, hogy csinálunk-e új kapacitást, és akkor majd olcsóbbak lesznek az energiaárak.

Sajnos az idő elfogyott, de kétpercesben még néhány gondolatot el szeretnék mondani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Kétperces időkeretben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak szeretném megerősíteni azt, amit Kovács Tibor mondott, hogy a feltételezett versenypiaci körülmények között is mennyire fontos a - mondjuk így - gyengének minősíthető fogyasztóknak a megfelelő ár, ha úgy tetszik, szociális tarifa biztosítása. A gyenge alatt a háztartási kis- és közepes fogyasztókra gondolunk. Az lenne a célszerű, hogy az ő fogyasztói áraik csak az inflációnak megfelelően növekedjenek. Ennek szerintünk megvan a biztosítéka: nevezetesen az állami tulajdonú Paksi Atomerőmű kedvező villamosenergia-költsége az, ami lehetővé teheti egy ilyen típusú árképzés megvalósítását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tehát szeretném folytatni még azzal a két gondolattal, ami a felszólalásból kimaradt.

Az egyik, amit szerettünk volna megvitatni a gazdasági bizottság ülésén, hiszen itt, a plenáris ülés keretében nincs rá mód, de sajnos a kormány képviselői nem voltak jelen ilyen értelemben a gazdasági bizottság ülésén - és szeretném kezdeményezni, államtitkár úr, hogy a gazdasági bizottság vitassa meg ezt a problémakört egyszer egy külön ülés keretében -, hogy mit tesz a kormányzat annak érdekében, hogy a hazai energiaszektort fölkészítse az európai csatlakozásra. Ez egy rendkívül fontos és bonyolult kérdéskör; nyilvánvalóan nem lehet a plenáris ülés keretében ilyen jellegű szakmai kérdésekről vitatkozni, de a problémákat meg kell vitatnunk, mert különben, ha egy felkészületlen rendszerrel csatlakozunk az integrált és szabadpiaci európai rendszerhez, akkor annak csak mi isszuk meg majd a levét, vagyis a magyar fogyasztók.

(10.50)

A fogyasztóvédelemről szeretnék még két gondolatot elmondani. Szó esett arról, hogy a villamosenergia-szolgáltatóknál sajnálatosan jelentősen nőtt az üzemzavarok száma, illetve a fogyasztói panaszok száma. A bizottsági ülésen felhívtam a figyelmet egy dologra, hogy természetesen probléma az áramszolgáltatóknál, hogy lopják tőlük az áramot. Különösen a közvilágítás tekintetében nincs rendben a számlázás, nincs rendben az elszámolás. Itt az áramszolgáltató az, amely monopolhelyzetben van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és a piac szereplője nem tud védekezni ez ellen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm. Tisztelt Ház! Ha visszanézünk erre a vitára, mint ahogy többen csináljuk, olvassuk az Országgyűlés jegyzőkönyveit, olyan dolgok ütik meg a szemünket, és gondolom, a bennünket figyelőkét is, amik bizony kilógnak abból az érvelésből, amely megvilágítja a témát.

Engedtessék meg, hogy három ilyen jelenségre nagyon röviden rámutassak. Az egyik: Göndör István képviselő úr mintegy szemére hányta, ha használhatom ezt a szót, a hivatalnak és a kormánynak, hogy - azt hiszem, jól idézem - "a kormány gazdaságpolitikájának a kiszolgálója". Hát egek ura, tisztelt Ház, van egy kormány, van egy gazdaságpolitikája, és hogy milyen mértékben egyeztetik, szinkronizálják a különböző intézmények a munkájukat a kormányprogrammal, reméljük, hogy ez történik, mert hiszen az ország gazdaságpolitikája akkor lesz eredményesebb, ha ez történik. Ha olyasmi volna, hogy valamelyik hivatal, az Energia Hivatal éppen az ellenkezőjét teszi, akkor az ország növekedése, gazdasági növekedése hátrányt szenvedne. Hálás lennék, ha Göndör képviselő úr ezt megvilágítaná, mert ahogy ez elhangzott, kérdést vet fel bennem, és gondolom, többekben is.

Szeretném megdicsérni vagy elismeréssel illetni Szentgyörgyvölgyi képviselő urat, aki nagyon szakszerűen rámutatott a takarékosság kérdésére. Ugyan nem mondta ki, de mi tudjuk, hogy Magyarország energiafogyasztásban élen járó ország, persze ez azt jelenti, hogy energiapazarlásban élen járó ország.

Még egy: a szociális tarifa kérdése kapcsán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - letelt az idő, de szeretnék rá visszatérni - arról van szó, hogy kit adóztatunk meg. Megadóztathatjuk a vállalatot azért? Az nem közfeladat?

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen én is, képviselő úr. Megadom a szót kétperces időkeretben Szalay Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Horváth Képviselőtársam! Egy alapvetően ellenőrzési feladatot betöltő hivatal függetlensége nem azt jelenti, hogy ab ovo minden tevékenységében a kormány által elgondoltakkal ellenáramban kell hogy ússzon, vagy menjen, viszont alapvető feltétel, hogy ne a kormány uszályában maradjon ez a hivatal - elnézést, most túlzok, a plasztikusság kedvéért mondtam így, mert az Energia Hivatalról nyilván nem állítható, hogy egyértelműen a kormány uszályában van a tevékenységét illetően. De az bizony alapvetően mondható, hogy a függetlensége erősítésre szorul, és erről vitatkoztunk itt. Az a félénk hangnem, amit ez a beszámoló megütött a neuralgikus kérdések elhagyása miatt, feltételezi, hogy ezen a területen bizony van mit javítani.

Amit azonban én eredetileg szerettem volna mondani: a vezetékes fogyasztói energiaárak kérdése mindig a viták középpontjában van itt, a parlamentben, amikor bármilyen energetikai téma felmerül. Nagyjából az is elfogadott dolog, hogy lehetetlen hosszú távon mesterségesen leszorítani, a világpiaci tendenciáktól eltérő mesterséges keretek között tartani ezeket az árakat itthon, de ennek ellentételezéseként szociális tarifákat kell kialakítani.

Egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban a villamosenergia-törvény parlamenti vitájában Glattfelder államtitkár úr azt mondta, hogy a minisztériumon belül felállt az a team, az a csoport (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), amely elkezdte a szociális tarifák kidolgozását. Itt lenne az alkalom, hogy az államtitkár úr röviden tájékoztasson minket, hogy hogy megy a munka, folyik-e, felállt-e ez a team, és ténylegesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) végez-e munkát.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a kétperces felszólalásokban az időkeretet legyenek olyan kedvesek betartani! Ugyancsak két percben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én ellentmondást vélek felfedezni Horváth képviselő úr előző hozzászólásában, összevetve egy olyan témával, amelynek a tárgyalása ezután következik. Nevezetesen, a kérdés arról szól, hogy a kormányzati politikát, stratégiát, döntéseket különböző intézmények milyen mértékben kell hogy összehangoltan teremtsék meg, vagy adott esetben akár - bizonyos szempontból - alárendelt szerepben.

Nos, ha elfogadjuk azt, hogy igen, a Fidesz egyetért azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája az eddigihez képest is függetlenebbé váljon azoktól a kormányzati célkitűzésektől, amelyeket ez a program megvalósít, és ez a függetlenedés tételesen bizonyíthatóan nagyobb mértékű lesz, mint eddig, holott megítélésünk szerint az összhangnak igenis meg kellene lennie, ehhez képest az, hogy egy olyan hivatalnak, amelynek a beszámoló 10. oldala szerint - nem akarom végigolvasni, engedélyek kiadása, ellenőrzés, üzemi szabályzatok ellenőrzése, információk gyűjtése, áralkalmazási feltételeknek gyakorlatilag technikai előkészítése, fogyasztói panaszok kivizsgálása - ilyen feladatai vannak, ezeket megítélésünk szerint igenis a kormánytól függetlenül kell ellátnia.

Éppen ezért a MIÉP, nagyon sok más frakcióval együtt már kifejezte azt a véleményét, hogy ezt a hivatalt ugyanúgy az Országgyűlés hatáskörébe kellene helyezni, magyarul: függetleníteni, mint ahogy például az Állami Számvevőszéket.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az írásban előre jelzett felszólalások végéhez értünk. Most pedig megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, aki szintén jelezte felszólalási szándékát, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az Energia Hivatal beszámolójához csupán néhány gondolatot és kérdést próbálnék feltenni, hiszen magát a beszámolót mint olyat jónak tartom, jó alapnak ahhoz, hogy tovább lehessen vinni ezt a gondolatsort, tovább erősíteni.

A beszámolóból kiemelném azt, hogy a hivatal hatékony ügyintézésre és a fogyasztóvédelem kiemelt kezelésére törekszik. Ennél a pontnál egy picit el fogok időzni, hiszen az egy dolog, és jó dolog, ha az Energia Hivatal erősödik, és az ügyfélszolgálatát erősíti, például közgazdasági osztállyal és egyebekkel felvértezi. Hiszen ha belegondolunk, hogy a szolgáltatást igénybe vevők a lakosság részéről milyen helyzetekkel találkoznak a gyakorlatban; én általános helyzetnek látom, és a napokban kaptam visszajelzést, nevezetesen: az áramszolgáltató ügyfélszolgálati irodájának működésével kapcsolatosan mondanék néhány szót és gondolatot, melyre - mint jelenségre - a jövőt illetően nagyon oda kell figyelni az Energia Hivatalnak. Nevezetesen, Csongrád és kistérsége közel 30 ezres lélekszámú településéről és lakosságszámáról van szó. Az áramszolgáltató - valószínűsíthető módon, de remélem, hogy nem fog bekövetkezni - szeptemberben be fogja zárni az ügyfélszolgálati helyiségét.

(11.00)

Magyarán, arra a heti két ügyfélszolgálati napra sem lesz lehetőség, amikor 50-70 közti ügyfélforgalmat rögzítettek és regisztráltak az elmúlt időszakban. Ez egy nagy ügyfélforgalmi szám, és ha belegondolunk abba, hogy ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatosan a helybéli, vidéki lakosság nem mindig nyomhatja be az internetgombot, nem mindig tájékozódhat esetleg telefon által a megfelelő helyzetéről, számlázási és egyéb más dolgokról, akkor bizony a fogyasztók védelmében ezeknek az ügyfélszolgálati irodáknak valamilyen módon továbbra is működniük kell. A helyi áram- és gázszolgáltató ügyfélszolgálati lehetőségre gondolok.

Ha gazdaságossági számításokat is végzünk, egy dolog a szolgáltató gazdaságossági érdeke, és egy másik gazdaságossági érdek és nemzeti érdek, lakossági érdek, hogy ez az ügyfélkör a jövőt illetően ne Szentesre, majd a távolabbi jövőt illetően ne Szegedre zarándokoljon ügyeket intézni - ezáltal költve hatalmas pénzeket az utazásra -, én egy rövid számtant - nem matematikai számolást végeztem, csupán számtani számolást - végeztem, és olyan szám jött ki nekem, hogy évente 4-5 millió forintba is belekerülhetnek azok az utazgatások, amelyek ennek az irodának a megléte hiányából fakadnak. Ha telefonon bonyolítják le ezeket a lakossági panaszokat - nem mind lehet nyilván telefonon elintézni -, akkor is kijön egy milliós nagyságrendű összeg.

Amikor tehát a fogyasztóvédelemről beszélünk, tisztában vagyok vele és tudom, hogy az Energia Hivatalnak - igazából csak nagyjából tudom, pontosan nem - meg van kötve a keze a lehetőségeket illetően, de a lehetőségek határáig igenis el kell menni, tárgyalni kell, amennyiben van még tárgyalási pozíció, hiszen '97-ben, a privatizáció megtörténtekor, az energiaszektor privatizálásakor bizony nagyon sok pozíciót veszítettünk, és nyilván nem ennek a kormánynak róható fel ez a helyzet.

Viszont az már nekünk róható fel, vagy tőlünk kérhető számon, hogy ez a jogszabályi környezet, amely mostanság lehetőséget ad az Energia Hivatalnak, mennyire és mire elegendő. A beszámolóból kitűnik, hogy önök közel háromezer ügyet vizsgáltak ki. Én magam is szorgalmazója voltam néhány ügy odakerülésének, és azt kell mondanom, köszönettel vettem, vette a lakosság, hogy ezeknek az ügyeknek az alapos kivizsgálása valóban megtörtént, és bizony, a panaszok egy része jogos panasz volt. Tehát nem is volt eredménytelen ezeknek az ügyeknek az önökhöz való odavitele.

Pontosan ezt megelőzendő beszéltem egy kicsit terjedelmesebben és többet arról, hogy a szolgáltató központoknak mennyire ott van a helyük a kistérségekben. Nem azt gondolom, hogy minden kistelepülésen, de a kistérségi központokban továbbra is ott van a helye - legalább heti egy vagy két ügyfélszolgálati nappal tulajdonképpen bevédve a fogyasztóvédelmet.

Nagyon lényeges dolog, és tulajdonképpen az energiahálózat fejlesztése szempontjából lehet, hogy a szolgáltató jelentéktelen tételnek ítéli meg az úgynevezett tanyavillamosítás lehetőségét. Én tudom és meg vagyok róla győződve, hogy ennek direkt haszna a szolgáltató részéről talán nincs is. Viszont óriási nemzetgazdasági haszna van annak, hogy a mai világban a még tanyán, kisebb majorságokban gazdálkodást fölvállalók energiával való ellátása, a lakosság energiával való ellátása, annak a fejlesztése megtörténhessen.

Itt is utalnék az úgynevezett gazdátlan villanyvezetékek dolgára - főleg. Annak idején megörökölt az állam a téesztulajdonból - vagy azt sem tudjuk már, hogy kinek a tulajdonából - többszörös tulajdonláson keresztülmenő, most viszont senkinek nem kellő külterületi vezetékrendszert. Ez egy kicsit púp a hátukon az önkormányzatoknak is, és egy kicsit gátja is a továbbfejlődésnek.

Azt gondolom, hogy ha van fogyasztóvédelem - márpedig van, és úgy tűnik, hogy ennek csak erősödni kell, hogy milyen dolgokat kell nekünk törvényhozóknak emellé rendelni -, akkor ezt a problémát a mostani állapotban is a lehetőségek határain belül el kell vinni a mezsgye túlsó feléig, és tárgyalni, késztetni az ilyen helyzetek felvállalására az energiaszolgáltatót. Magyarán, ne kerüljenek ezek a dolgok elutasításra - nem volt rá gyakorlat -, viszont számomra az is elutasításnak minősül, ha az addigi, mondjuk, lakossági megállapodásokat csak úgy, néhány hónap elteltével annyira megfejelik és rálicitálnak a bekerülési költségre, ami a későbbiekben esetleg nem fölvállalható sem az önkormányzat, sem pedig főleg az áramot bevezetni készülő külterületi lakosok számára.

Még egyszer nagy tisztelettel kérném, kérném a lakosság nevében is - főleg a kistelepülések nevében -, hogy a fogyasztóvédelemnek azt a részét is kövessük végig közgazdaságilag, ami tulajdonképpen a lakosság, a nemzetgazdaság érdekét szolgálja. Lehet, hogy ez egy kicsit belesuszterolás az Energia Hivatal úgymond szabályzatába, de úgy gondolom, hogy a tárgyalások, az élet továbbvitele, ennek a témának a további képviselete szempontjából nagyon jó lenne, ha önök ezeket a jelzéseket úgymond vennék.

Ezzel együtt köszönöm az önök eddigi tevékenységét, és javaslom a beszámoló elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, és kétperces időkeretben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Megerősíteni szeretném a Vincze László képviselő úr felszólalásában elhangzottakat. Ugyanis a hivatalnak nagyon fontos feladata a fogyasztóvédelem, és miközben természetesen tudomásul kell venni, hogy a piaci körülmények között működő gazdasági társaságok - például áramszolgáltatók - érthető ódon mindent megtesznek azért, hogy az általuk feleslegesnek ítélt költségeket lefaragják, ha ez viszont már a fogyasztói érdekeket erőteljesen sérti, akkor igen, itt valóban föl kell lépni.

Hadd mondjak egy példát, ami még ha egyedi, talán akkor is említésre méltó: a reggeli órákban megszűnik a villamoseneriga-szolgáltatás, negyedóra elteltével a fogyasztó felhívja a zöld számot, mert a körzeti kirendeltségek megszűntek - vagy egy központi számot -, és bejelenti, hogy tudnak-e arról, hogy áramkimaradás van. Igen, igen, most már tudunk róla, mert egy karbantartás, egy transzformátorcsere folyik előzetesen beütemezetten, ezért maradt ki. - Meg tudnák-e mondani, hogy meddig kell az áramkimaradásra számítani. - Több órás volt végül. - Sajnos, nem tudjuk megmondani, mert mi is csak most értesültünk arról, hogy ez a bizonyos transzformátorcsere, illetve karbantartás a mai napon lesz.

Nos, természetesen a píár nagyszerű dolog, nagyszerű dolog a neves személyiségekkel rendezett tenisztorna a liberalizáció jegyében, de talán a fogyasztókkal való ilyen típusú törődés, az előre beütemezett hosszabb áramkimaradás előzetes bejelentése, azt hiszem, szükséges lenne.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(11.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony, hogy másodszor is szólhatok. Ha most Áder elnök úr itt lenne, akkor önt, kedves képviselőtársam, cinkossággal vádolná, mert ott fejeztem be, kénytelen voltam befejezni a mondókámat, mert lejárt az első tíz perc. És azért itt engedtessék meg nekem: valóban egy ilyen nagy dologról beszélünk, és tíz percben vagyunk korlátozva. Azt hiszem, ami itt történt, mindenkit meggyőzött arról, hogy minden egyes képviselőtársam a kétpercesekben próbálja meg kiegészítgeni a mondókáját, és fogalmazódnak meg bennünk éppen ezért kérdések, mert nyitva maradnak.

De most visszatérve oda, amit Horváth János képviselő úr fölvetett: szóval, kedves képviselőtársam, én azt gondolom - és amit mondtam, azt most is vállalom -, hogy egyik oldalon igaz, hogy a hivatal megvédi a fogyasztót sok szempontból - és ezeket nem akarom taglalni -, de ugyanúgy megengedhetetlennek tartom azt, amikor a hivatal él vissza, és szabályozási túlsúlyt valósít meg. Én úgy fogalmaztam, hogy túl közvetlen, túl direkt, túlzottan kitapintható, hogy a hivatal alárendeltségébe került a kormány gazdaságpolitikájának.

Ön, aki makrokérdésekkel foglalkozik leginkább, most kérem, tessék végiggondolni a következő kis apró játékot! Van egy torz energiaár-szerkezetünk. Hozzuk magunkkal a pun háború óta, mert én magam is emlékszem arra, amikor a fogyasztó annyit sem fizetett, mint amennyit az ország az importért fizetett. Ebből fokozatosan megyünk egyfajta piaci ár felé. Csakhogy azok a torzulások, azok a visszaesések, amik ebben a folyamatban vannak, pont azért - ahogy képviselőtársaim elmondták -, mert nincs megfelelő szociális intézményrendszer, ami ezt kezelné, mindegy, hogy ezt szociális árnak nevezzük vagy valamilyen más módszernek, ez az alacsony ár rossz üzenetet közvetít a fogyasztóknak. Ez az ár azt üzeni per pillanat, amit Kaderják úr is ír a beszámolójában, hogy ma a lehető leglehetetlenebb, legtávolabbi helyeken is földgázt vezetnek be, amit - ahogy Szentgyörgyvölgyi Péter elmondta - még támogatnak is különböző pályázatokkal.

Ettől kezdve hadd tegyem fel a kérdést - és számomra itt jön a hivatal felelőssége -: a legkisebb költség elve, amiről nagyon hosszan és szépen írnak a beszámolóban, hogyan valósul meg? Ettől kezdve - ahogy Kovács Tibor mondta, az új általában is többe kerül, de az, hogy messzire elvisszük, még többe kerül - a fajlagos szolgáltatási költségeknél kitapintható a növekedés. Ki fizeti ezt meg? A fogyasztó. Tehát egy torz rendszer következményeit végül is mi fizetjük meg, miközben arról beszél mindenki, hogy megvédtünk benneteket, mert csak 6 százalék. Ez a 6 is olyan, hogy július 1-jén 12 évi átlagban, csak ez a fűtési szezonban - megjegyzem - 12 százalékkal ketyeg. És azért hadd vigyem el olyan messzire, hogy ha egyszer igaznak tartjuk, hogy az ár orientál, és energiatakarékosságot akarunk, azt hiszem, mindannyiunknak érdeke, hogy korszerű, új, takarékos technológiák kerüljenek rendszerbe, de hogy ezek meg is térüljenek; a vállalkozások mindig eredendően üzleti alapon számolnak - akkor ösztönzi őket, ha tudja, mibe kerül.

Amit még kiemeltem, a keresztfinanszírozás kérdése, a 43 százalék. Itt vitatkoztunk a Házban - nem akarok visszamenni - Matolcsy úr akkor elmenekült a parlamentből, hogy lehetőség szerint ne kelljen válaszolni a kérdésekre. Azt gondolom, hogy akik itt voltak, azok erre emlékeznek még. Azt hiszem, hogy az energiatakarékosság mint olyan - ha ezt komolyan vesszük - hat még a költségvetésünkre is, külkermérlegünkre és sok minden másra. Tehát nagyon fontos lenne, de ezt csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelő rendszert alakítunk ki.

Hadd tegyek hozzá néhány mondatot én is a jövő kérdéseihez, amit Szalay Gábor nagyon udvariasan fogalmazott, hogy bátortalan. Igen. Tessék csak végiggondolni! Az egész folyamatban múlt év óta csak egy ilyen kis ártatlan mondat jelenik meg, hogy konfliktus lehet esetleg a távhőszolgáltatóknál a kapcsolt áramtermelés miatt. Vajon egész végig, soha, sehol miért nem jelenik meg ez markánsabban? Ez megint nagy gazdasági összefüggéseket is fölvet. Mer mi lesz, mit teszünk helyette? Mivel finanszírozzuk? Mennyivel kerül többe, ha valamilyen más megoldást kell találni? Egyébként a jelentésben van egy apró mondat arról is, hogy nagy valószínűséggel átállnak a földgáz felhasználására.

Még ehhez annyit - és nem akarom tovább, mert annyiban előnyöm van, hogy képviselőtársaim sok mindent elmondtak a jövőről, a piacnyitásról -, gondolják el, üzleti modellről beszéltünk, megkezdtük a vitát itt, a parlamentben, miközben - ahogy a jelentésben is szerepel - a rendszerirányításról, a szállításról, az elosztási költségekről, tarifákról nem esik szó. Tehát megint belemegy mindenki valamibe, egy változásba, csak nem tudja a következményeit kiszámítani. És itt megyek vissza, hogy számomra a Magyar Energia Hivatal ebben a kérdésben az a független szervezet kell hogy legyen, amely a kiszámíthatóságot biztosítja, és a kiszámíthatóságon keresztül lehetővé teszi azt, hogy a befektetők ne helyezkedjenek tartózkodó álláspontra. Mert én ma azt látom, hogy pillanatnyilag - pont azért, mert ilyen bizonytalan az egész rendszer - most egy picit mindenki megmerevedett. Mindenki vár arra, hogy mi lesz a következő lépés, és annak függvényében fog dönteni, hogy beruház vagy nem. Én azt hiszem, hogy az energetika annál összetettebb kérdés, mint hogy ezt kockáztathatnánk. Tehát én azt gondolom, hogy a kormánynak az az árpolitikai magatartása, amit tesz és amit rákényszerített a hivatalra, csak pótcselekvés, képviselő úr. Ezt én ma is merem vállalni, és merem mondani.

A befejező gondolataim pedig azok - ahogy Kovács Tibor képviselőtársam elmondta -, hogy számomra pont a hiányosságok miatt most ez a beszámoló így nem elfogadható. Ezzel együtt egyetértek azokkal, akik ugyanúgy megfogalmazzák, mint egy évvel ezelőtt, hogy a hivatali autonómia és függetlenség fontos. Ha ezt a kormány nem teszi meg, akkor én most vállalom, hogy ősszel néhány képviselőtársammal együtt kész vagyok benyújtani azt a törvényjavaslatot, amely az Energia Hivatalt az Országgyűlés hatáskörébe átemeli, és mintegy fölemeli, megteremti a függetlenségét, hogy erőteljesebb hatékonysági jogosítványai legyenek mindazokban a kérdésekben, amit Vincze képviselő úr elmondott, vagy egyáltalán a fogyasztói érdekvédelem ügyében. Mert azt gondolom, igenis végig kell gondolni, amit Balczó képviselő úr elmondott: jól kitapintható, hogy ez az árpolitika vezet oda, hogy fogyasztói irodák igenis megszűnnek, bezárják, a fogyasztók itt is rosszabbul járnak. Tehát a végén mindig a fogyasztó fizet, mindig a fogyasztónak kerül ez valamivel többe. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását, és kétperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a független Magyar Energia Hivatal munkája, hivatása végzése során olyan célokat követ, ami történetesen a magyar kormány gazdaságpolitikájával párhuzamos, az rendben van. Az is rendben van persze, ha nem párhuzamos célokra mutat rá, mert hiszen ez a hivatása. Az, hogy a független magyar bíróságok is rendet akarnak az országban és igazságot - mint ahogy a kormány is rendet akar és igazságot -, ez a dolgok rendje, ez a dolgok természete. Nem kívánok erről tovább beszélni, mert hiszen ez egy magától értetődő dolognak tűnik.

Ebben a témában Göndör István képviselő úr és Balczó képviselő úr olyan érzékenyen szólnak - én is csatlakozom ehhez, és én is érzékenyen figyelem ezt. Nagyon fontos az, hogy a gazdaságpolitikát figyelő önálló intézmények tegyék a dolgukat.

(11.20)

Sőt jobb szeretném, ha még tovább is mennének, különösen a monopóliumok kérdésében, amiről itt szó esett. Csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik több hangsúlyt szeretnének a témának adni.

Még egy másik rövid megjegyzésem van a szociális tarifa kérdésében. Igen tisztelt képviselőtársaim, akik ezt említették, kérem, javasolom, hogy végezzenek, végeztessenek számításokat e tekintetben, mert valaki azt meg fogja fizetni. Egy szociális tarifa például azt jelenti, hogy megadóztatunk valakit, mert hiszen ingyen nem lesz. Szóval nem vagyok én ennek elvileg ellensége, látom én ezt, hogy ilyesmi történik szerte a világban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de ezt jó kiszámítani és bizonyítani, mikor emellett érvel valaki.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Egyrészt a monopóliumok: azt gondolom, hogy a piaci szereplők száma nem túl számos Magyarországon, és ahogy a hatékonysági mutatókat figyelem, akármit teszünk - nem lehet majd keresztbe feküdni -, ez még csökkenni fog, mert ők megfelelő optimális üzemméretre törekszenek, és ki fogják találni, be fogják tudni bizonyítani közgazdasági számításokkal, hogyan lehet ezt még szervezettebbé tenni.

Én azt elfogadom, amit ön mond, csak az a baj, hogy mindig féligazságok hangoznak el, hogy azt a szociális tarifát valakinek ki kell fizetni. De ma mi történik? Ma mindenki olcsóbban vásárol, ahogy elmondtam, ez rossz döntéseket hoz, és ezt a valamit ma megfizettetik az ipari nagyfogyasztókkal, akiknek 43 százalékot emeltek 2000 októberében, tehát most is megfizeti. És ez az, amiről én korábban interpelláltam, hogy ezt az árat megint mi, fogyasztók fizetjük meg a kenyér és minden más termék árán keresztül. Ezért kellene valahol ezt a dolgot végre egyszer a talpára állítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Horváth Képviselőtársam! A szociális tarifáról sokat vitatkoztunk a bizottságban is, itt a plenáris ülésen is. Ennek mindig az volt az alapvetése, hogy ha beállítjuk a normál piaci árat, akkor a mostani bevételeihez képest az összes társaság, aki ennek az előnyeit élvezi, hatalmas pluszbevételekhez jut a mostani időmetszékhez képest. Ebből megfelelő technikával, ennek egy töredékét visszafolyatva fölállítható a szociális tarifa. Ennek a kidolgozása Glattfelder államtitkár úr egy évvel ezelőtti bejelentése szerint folyamatban van. Lehet, hogy nem tudom arra ösztökélni és ingerelni az államtitkár urat, bármennyire szeretném is, hogy végre megszólaljon ebben az ügyben, hogy az egy évvel ezelőtti ígéret üres ígérgetés volt-e vagy tényleg van mögötte valami fedezet, de az elképzelésnek ez szolgált alapjául. Nem más adózók halmazának a plusz adóbevételeiből lenne ez a szociális tarifa finanszírozva, hanem a piaci energiaáron a szolgáltatók hatalmas, a mostanihoz képest hatalmas többletbevételhez jutnának, és ennek egy része, méghozzá egy apróbb része lenne visszafolyatva a szociális tarifa finanszírozása céljából.

Azt hiszem, hogy ez társadalmilag igazán méltányosnak és igazságosnak mondható, csak végre nem beszélnünk kellene róla, hanem a kormánynak elő kellene állnia egy kidolgozott javaslattal, amit aztán persze megvitathatnánk, csak valami alapnak kellene hogy a birtokába jussunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, csak két rövid mondat. Tisztelt Képviselő Úr! Szociálpolitikát az állam költségvetésből szokott csinálni. Ez is gyakorlatilag a költségvetésből történik, azokból a többletbevételekből - amit már említettem, illetve Szalay képviselő úr említett -, ami egyrészt a gazdasági társaságnál jelenik meg, a másik oldala pedig a kormánynál: az adó-többletbevétel, amiből a szociális tarifa biztosítható.

A másik a hivatal függetlenségének kérdése. Itt arról van szó, hogy a piacnak teljesen független és sokszor egymással ellentétes érdekei vannak, ellentétes a szolgáltatók, a termelők és időnként a fogyasztók, illetve az állam érdeke. Ezt csak egy független és szakmai alapon álló szervezet tudja, úgymond, igazságosan eldönteni, nem állhat tulajdonképpen senki függőségi viszonyában a hivatal, hogy ezeknek az ellentmondó érdekeknek mindig szakmai alapon meg tudjon felelni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Ha a szociális tarifa adott esetben egyértelműen az adófizetők forintjaiból valósulna meg és akkor neki kéne fedezni ezt, az sem lenne annyira kivetnivaló és megbotránkozást keltő, ha elfogadjuk azt, hogy egy társadalmon belül létezik a szolidaritás. De például a villamos energia esetében sokkal könnyebb a helyzet, szerintem még annál is könnyebb, mint amit Szalay és Kovács képviselő urak mondtak.

Ugyanis a villamosenergia-termelés 40 százaléka a paksi, állami tulajdonú atomerőműből származik. Amennyiben mesterséges módon ennek az erőműnek a nyereségét nem csoportosítjuk át a külföldi tulajdonú egyéb cégekhez - ahogy ez megtörtént, körülbelül 9 milliárd veszteséget okozva 2000. január 1-jén -, hanem valóban a tényleges piaci viszonyok között működik a legolcsóbb önköltségi árral, akkor természetesen ebben az értelemben a legnagyobb nyereség az állami tulajdonú Paksi Atomerőműnél jelentkezik. Ha elfogadjuk azt - hadd fogalmazzak így -, hogy az állam érdeke a közjó szolgálata, akkor ebben a tekintetben ez a nyereség nyilvánvalóan azért másképp ítélendő meg és más módon használható föl, mint egy egyébként magántulajdonú piaci szereplő nyeresége.

Tehát mi úgy látjuk, hogy igenis ezen szociális tarifa megteremtésének a legvilágosabb, logikailag legegyszerűbb lehetősége pontosan a Paksi Atomerőmű olcsó önköltségi árán alapulhat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bár ez volt már - úgy tűnik számomra - az utolsó felszólalás, de hadd jegyezzem meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mostani témánk tárgya a Magyar Energia Hivatal 2000. évi beszámolója. Ezt csak így utólagosan tettem, okulásul a jövőre nézve.

Glattfelder Béla gazdasági minisztériumi politikai államtitkár úr jelezte, hogy felszólalni kíván. Államtitkár urat illeti a szó.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Valóban a mai vitának nem tárgya az, ami az elmúlt húsz percben itt megvitatásra került. A mai vita tárgya a Magyar Energia Hivatal jelentése.

Nos, egy kérdésben bontakozott ki nagyobb vita: az Energia Hivatal függetlenségét illetően, amelyben úgy érzem, szükséges megszólalni.

A Magyar Energia Hivatal jogállását több mint négyéves törvények garantálják, tehát ezek nem újsütetű törvények, hanem régebben születtek. Meglehetősen ellentmondásos egyszerre számon kérni a Magyar Energia Hivatalon a függetlenséget, ugyanakkor pedig a Magyar Energia Hivatalon számon kérni a kormány energiapolitikáját, hiszen ha a kormánytól független a Magyar Energia Hivatal, és ez a mai vita tárgya, akkor nyilvánvalóan nem felel a kormány energiapolitikájáért.

Egyébként a kormány politikájának természetesen része az, hogy a hatályos törvényeket tartsuk be, így tehát azokat a törvényeket is, amelyek a Magyar Energia Hivatal jogállását, feladatait leírják, többek között azt említve, hogy a Magyar Energia Hivatal feladata a fogyasztók védelme - ez a kormány számára is fontos -, továbbá, hogy a Magyar Energia Hivatal feladata az energiabiztonság értékeinek megőrzése, megtartása. Ez a kormány számára is fontos. Ha tehát a Magyar Energia Hivatal ezeket a törvényben rögzített feladatait elvégzi, úgy érzem, az nem azt jelenti, amire itt mintha utalás történt volna, hogy a Magyar Energia Hivatal elvtelenül kiszolgálja a kormány törekvéseit.

(11.30)

Egyszerűen arról van szó, hogy a Magyar Energia Hivatal a törvényben foglalt feladatainak eleget tesz, erről szól a beszámoló. Szerintem más miatt kerülhetett, tévedhetett erre a területre a vita.

A törvény azt is tartalmazza, hogy a Magyar Energia Hivatalnak árszabályozást előkészítő jogai vannak. Ezekkel a jogaival, feladataival élt az Energia Hivatal, és olyan árszabályozást készített elő, ami lehetővé tette azt, hogy a kormány az önök által elvártnál alacsonyabb áremelést hajtson végre. Önök itt több különböző témába belemenve tulajdonképpen lobbiztak egy nagyobb áremelés mellett, mondván, hogy nem érdekes, ha magasabb áremelés van (Szalay Gábor: Ne csúsztass, Béla, ez nem tisztességes!), csináljunk valamilyen szociális tarifát. De még a szociális tarifa is nyilván magasabb árakat eredményezne azok számára, akik a jelenlegi alacsony árakat fizetik. (Göndör István: Azt nem az adófizetők fizetik?!)

Úgy érzem, a magas áremelés melletti elkötelezettségből nem fakad az, hogy a Magyar Energia Hivatal függetlensége ellen támadást intézzenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Miközben maga itt láthatóan végigunatkozta az egész vitát, és beletemetkezett az egyik újságból a másikba, valami teljesen mást értelmezett ki az itt lefolyt vitából, mint amiről szó volt, úgyhogy azt hiszem, nem tisztességes az itt lefolyt vitát úgy interpretálni, mintha itt a képviselők, akik megszólaltak, magasabb energiaárért lobbiznának, és azért folytatnának kétségbeesett harcot, hogy a kormány emelje a fogyasztói energiaárakat magasabb szintre.

Ha jobban figyelt volna és az újságja mögül egy kicsit kikandikált volna és a füleit az itteni vitára összpontosította volna, akkor érzékelhette volna, hogy a kérdés pontosan arról szólt, amiről ön szisztematikusan nem hajlandó még egy fél mondatnyi választ sem adni, hogy mi van azzal a szociális tarifával, amit ön nekünk itt több mint egy éve, 14 hónappal ezelőtt megígért. Azóta sem lehet hallani arról, hogy egy árva betűt is dolgoznának rajta abban a minisztériumban, amelyet ön államtitkárként, mondhatni, vezet.

Ön az elmúlt év áprilisában határozott ígéretet tett előttünk, hogy felállt a minisztériumban egy team, amely kifejezetten ezzel foglalkozik. Erre lennénk kíváncsiak, és erre válaszoljon, hogy tényleg történik-e ebben az ügyben valami vagy nem, mert hír semmi nem szivárog ki arról, hogy önök ezt komolyan vennék és komolyan dolgoznának egy szociális tarifán, ami pont azt van hivatott ellensúlyozni, hogy ha az ár, az energiaár nyilvánvalóan szükségszerűen növekedni fog a jövőben, akkor annak legyen valami kompenzációs ellenszere. (Taps az SZDSZ, az MSZP és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időkeretben megadom a szót Glattfelder Béla politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Képviselő Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elnök Asszony! Ön a magyar parlamentben immár szokott módon gyakorolt újabb dühkitörése közben nemcsak a jó emberi, társas együttlét szabályairól feledkezik el, hanem újólag megint elfeledkezik arról, hogy mi a mai napirend. A mai vitának nem tárgya a villamos energiáról szóló törvény módosítása vagy a gáztörvény módosítása. Ezen törvények tárgyalása közben beszéltem arról, hogy amennyiben ez a törvény megszületik, akkor ehhez kapcsolódóan kerül sor egy ilyen új tarifarendszer kidolgozására. Az elmúlt időben azért nem vált szükségessé ennek a bevezetése, mert nem került sor olyan mértékű áremelésre, mint amit önök elvárnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Én Szalay képviselő úr felszólalásában nem dühkitörést éreztem; lehet, hogy határozottan fogalmazott, de én is úgy érzem, hogy amiről itt az elmúlt negyedórában beszéltünk, és aminek megoldásaira javaslatot tettünk - nagyjából pártállástól függetlenül hasonló módon -, arra ön úgy válaszolt, mintha valóban csak fizikailag lett volna jelen.

Egyébként hadd mondjam el, mert újólag elhangzik, hogy nem témája ez a kérdéskör a beszámolónak, ebben a beszámolóban mind a bevezetés, mind a III. fejezet erről szól - olvassa el az államtitkár úr, 45. oldal -: a villamosenergia-piac megnyitása, feltételei, hogyan működött ebben közre a maga árképzési szakmai munkájával a hivatal, kétszektoros modell, milyen következménnyel járhat a kisfogyasztóra - erről szól a jelentésnek ez a része! Tehát ha ebben a jelentésben kizárólag a hatósági munka dokumentált adatai lennének, akkor önnek igaza lenne, mert akkor erről itt nem beszélnénk, vagy legalábbis nem tartozna a tárgyhoz. A III. fejezet gyakorlatilag erről szól, és mi ehhez szóltunk hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy Bauer Tamás képviselő úr jelezte ugyancsak két percben hozzászólási szándékát, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, megadom a szót.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én is, végigkövetve ezt a vitát (Glattfelder Béla: Most jött be a képviselő úr!) rádión... - talán az államtitkár úr tisztában van vele, hogy a rádió közvetíti... (Glattfelder Béla: Írja bele a jegyzőkönyvbe, hogy most jött be!), a rádió közvetíti az Országgyűlés ülését. Itt van, ni! (Felmutat egy zsebrádiót.) Amikor nem vagyok a teremben - ez köztudott ebben a Házban -, akkor így szoktam követni a vitát. Igaz? Ezt az államtitkár úr is tudja.

Tehát az államtitkár úr vitte bele azt a kérdést a vitába, amiről nem szólt a vita, hogy az államtitkár úr számára semmi sem volt fontos, csak az, hogy azt állítsa: az ellenzéki pártok nagyobb áremelést akarnak, mint amit a kormány akar. Ezt az egy dolgot akarta az államtitkár úr itt elmondani újra meg újra, aminek semmi köze nincs ahhoz a vitához, ami itt folyt, úgyhogy ha valaki eltért attól, ami a tárgy, akkor az államtitkár úr volt az, akit csak az a politikai cél vezetett a felszólalásában, hogy megtámadja az ellenzéki pártokat.

Az, hogy alapvető közgazdasági problémákat ez a kormány éveken át nem old meg, sőt nem is kezel, ez egészen más kérdés, amit a megfelelő helyen valóban meg kell vitatnunk, és én ezt most nem teszem meg, mert nincs napirenden.

Köszönöm szépen. (Szalay Gábor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel arra, hogy több képviselőtársam nem jelezte hozzászólási szándékát, megadom a szót Kaderják Péter úrnak, a Magyar Energia Hivatal főigazgatójának, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Főigazgató úr, öné a szó; onnan a helyéről is lehetséges.

DR. KADERJÁK PÉTER, a Magyar Energia Hivatal főigazgatója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül tanulságos és érdekes vitának a végére értünk a Magyar Energia Hivatal 2000. évi beszámolójának vitája kapcsán. Természetesen nincsen arra mód és lehetőség, értelme sincs, hogy minden felvetett nagyon lényeges kérdésre itt tudjak reagálni. Azt mindenképpen ígérem, hogy a képviselő urak által fölvetett kérdésekre külön-külön írásban a hivatal részéről válaszolni fogunk, és lehetőség szerint a következő évi beszámolóban is a hangsúlyos kérdésekre ki fogunk térni.

Szeretnék néhány nagyon fontos felvetett kérdésre reagálni, de mindenekelőtt szeretnék két olyan kérdést kiemelni, amellyel kapcsolatban kevésbé a mérlegelés és az elfogadás az, ami bennem felmerült, sokkal inkább olyan kérdések voltak ezek, amelyeket én szeretnék megcáfolni, ha úgy tetszik, visszautasítani, és amelyek minden alapot nélkülöznek.

Az első ilyen megjegyzés Göndör képviselő úr részéről hangzott el, aki fölvetette, hogy miért nem szól a személyi kérdésekről a hivatal beszámolója, és feltehetően kiváló szakemberek folyamatosan vándorolnak el a hivatalból.

(11.40)

Én ezt mindenképpen szeretném visszautasítani, a hivatal létszáma a 2000. évben nőtt, nagyon sok fiatal, jól képzett, európai uniós ügyekben jártas kollégát sikerült megnyerni annak az ügynek, hogy jóval kevesebb fizetésért, mint ha a magánszektorba mentek volna, jöjjenek el a köz szolgálatába, és én ezt nagyon nagy eredménynek tartom, és nem tudom, milyen távozó, nagy tekintélyű kollégákra gondolt a képviselő úr. Csak azt említeném meg, hogy az árszabályozásért felelős kollégát, aki a saját bevallása szerint nem ismerte az árképlet-szabályozásnak a metódusát, sikerült olyan kollégával helyettesíteni, aki Oxfordban PhD-zett; én ezt nem tartom visszalépésnek a személyi állomány tekintetében, tehát én ezt feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy ennek nincs alapja.

A másik, amit szeretnék mindenképpen jelezni, az, hogy a hivatal által készített előterjesztések szakmai színvonalára nagyon kényes vagyok, és remélem, hogy ezek az előterjesztések megállják a szakmai követelmények próbáját.

Ezek után pedig olyan kérdéseket említenék, amelyekkel kapcsolatban lenne néhány szakmai megjegyzésem.

A vitában sokszor említették azokat a kérdéseket, amelyeket nem tárgyal meg a hivatal jelentése. Ez részben azért van, és ez egy nagyon sajnálatos tény, mert az országgyűlési beszámoló elkészítése, a kézirat lezárása 2000 őszén gyakorlatilag megtörtént, és ez egy viszonylag hosszú államigazgatási egyeztetésen ment keresztül, tehát számos olyan kérdés van valóban a beszámolóban, amely nem kerül tárgyalásra, nagyon sokszor azért, mert majd a 2001. évi beszámolóban lesz lehetőség ezek megvitatására. Csak néhány példát említenék.

Az egyik ilyen ügy, amely felmerült, a kaliforniai kérdésről való tájékoztatás, a piacnyitási kudarcok kérdése. Valóban nem tér ki rá az anyag, ugyanakkor a hivatal meghívásában Magyarországon tartózkodott a kaliforniai energiabizottság főbiztosa, akit külön a hivatal invitált, és a gazdasági bizottságban személyes tapasztalatcserére is lehetőség volt.

A kapacitástender kérdése is előkerült. A kapacitástender 1998-99-ben folyt le és zárult le igazából a 2000. évre vonatkozóan, itt az a kérdés merül fel, hogy az MVM Rt. az AES-Főnixszel miért nem kötött szerződést. Ez nem tartozott a hivatal 2000. évi tevékenységéhez.

Felmerült az, hogy kevés konkrét elemzést tartalmaz az országgyűlési beszámoló. Valóban, az elemzéssel foglalkozó szervezeti egység viszonylag későn, az év második felében állt fel, ezért sok minden nem kerülhetett megint csak be a beszámolóba; nemsokára az önök kezébe kerül a hivatal éves jelentése, amely már, remélem, sokkal több ilyen típusú információt tud az önök számára átadni. A nukleáris pénzügyi alap kérdésének a rendezése is a 2000. év végén dőlt el, és gyakorlatilag a 2000. év lezárása után, tehát sajnos nagyon sok minden nem tudott bekerülni ebbe a beszámolóba, és nyilván a 2001-ről szóló beszámoló nagyon sok ilyen kérdésre ki kell hogy térjen.

Még néhány kérdést említenék. Az első ilyen ügy, amely felmerült, előkerült, és ez is a 2001. év fejleménye: az MVM és az áramszolgáltató között folytatott árvita, egyáltalán az áramszolgáltatói árrés megállapítása, és ezzel kapcsolatban az üzemzavarszámok megemlítése. Itt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a 2001. évi ármegállapításnál és az áramszolgáltatói árrés megállapításánál ennek előkészítéseként került sor az áramszolgáltató cégek átfogó költség-felülvizsgálatára, és az ő árrésük megállapítása ezen költség-felülvizsgálaton alapult, és a cégek számára megfelelő mértékű nyereség realizálását teszi lehetővé jelenleg is.

Mi úgy látjuk, hogy az elmúlt négy év fejleményei voltak olyanok az áramszolgáltatók esetében, amikor a végrehajtott költségcsökkentések hasznát nagyon sok esetben a cégek nem forgatták vissza beruházásokba, nem forgatták vissza hálózatfejlesztési projektekbe. Számításaink szerint körülbelül 60 milliárd forint az az összes áramszolgáltató szintjén, amelyet nem ruháztak be ezek a cégek abból a forrásból, amelyet egyébként az árszabályozástól megkaptak amortizáció és hálózatfejlesztési hozzájárulások formájában, és ennek eredménye volt az, hogy 1999-ben ezek a sajnálatos üzemzavari mutatók előkerültek. Mi úgy látjuk, és erre megint majd csak a későbbi jelentések tudnak kitérni, hogy a fokozott figyelemfelhívás és a megtett lépések reményeink szerint ezen a területen meghozzák az eredményeket, és az üzemzavari, szolgáltatásminőségi mutatók javulni fognak.

A hivatal függetlenségével kapcsolatos kérdésekre reagálva nem szeretném megismételni azt, amit az expozéban elmondtam, és amelyben én is jeleztem, hogy a jövőbeni kihívások megítélésem szerint is indokolttá teszik a hivatal jogállásának az átgondolását. A beszámolóban igazából azért nem kerül említésre ez a kérdés, mert amikor a beszámoló kézirata lezárult, a villamosenergia-törvény akkor érvényes tervezetében a hivatal jogállására vonatkozóan fontos passzusok kerültek be. Többek között az akkori törvénytervezet javasolta a kinevezések gyakorlatának a megváltoztatását, javasolta azt, hogy a hivatal határozatait csak bíróság előtt lehessen megtámadni, és még több más olyan ponton is erősíteni igyekezett a hivatal jogállását, amelyről azt gondoltuk, hogy fontos előrelépés lehet. Ezen törvénykezés lelassulása természetesen azt jelenti számunkra, hogy örülnénk annak, ha a hivatal jogállásának az áttekintésére esetleg hamarabb kerülne sor, mint ezen törvénykezés lezárására, hiszen ez azt jelentené, hogy még évekig a jelenlegi jogállás alapján kell a munkánkat végezni.

És végül, csak még egy kérdést kiragadva az elhangzott vitából, a bizonyos ügyfélszolgálatokkal, áramszolgáltatói call centerekkel kapcsolatos kérdéskörre reagálva, valóban azt kell elmondani, hogy természetes és érthető a szolgáltató cégek részéről a költséghatékonyság javulása révén az a törekvés, hogy költségeket csökkentsenek, és mi is érzékeljük azt, hogy az ügyfélszolgálati irodák rendszerét call centerekkel kívánják az áramszolgáltatók helyettesíteni.

Elkezdtünk 2001-ben a szolgáltatókkal együtt dolgozni egy olyan szabályrendszer és követelményrendszer kialakításán, amely ezeknek a call centereknek a működési színvonalára, minimális követelmények megfogalmazására vonatkozna, de látni kell azt, és ez inkább illusztrációja annak, hogy milyen lehetőségei vannak a hivatalnak, hogy például a call centerekre vagy az ügyfélszolgálatokkal kapcsolatos szabályozásra vonatkozó általános szabályokat a hivatal jelenleg nem tud megfogalmazni, még szűk körben sem létezik rendeletalkotási lehetősége és jogköre, márpedig ilyen esetekben, azt gondolom, csak ilyen módon tudna a hivatal hatékonyan fellépni a fogyasztói érdekek védelme érdekében. Hiszen amíg ez nincs, addig javaslatokat készítünk, és a munkánk végső eredményét nem tudjuk ilyen jól érvényesíthető módon megjeleníteni a fogyasztók, a befektetők és természetesen az önök számára sem.

Úgyhogy én még egyszer köszönöm az önök véleményét, és visszaadnám a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr. Tekintettel arra, hogy a határozati javaslat előterjesztője nincs jelen, így eltekintek attól, hogy megkérdezzem, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4084. számon, a bizottságok együttes ajánlását T/4084/62. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, így különösen a költségvetési, az alkotmányügyi, a gazdasági vagy a számvevőszéki bizottságot, kívánnak-e előadót állítani. (Nem érkezik jelzés.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjére tekintettel a részletes vita hat szakaszból álljon. Felkérem Németh Zsolt jegyző urat, ismertesse a javasolt vitaszerkezetet. Jegyző úr!