Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Mi sem osztjuk azt a véleményt, hogy Magyarország elveszítette volna az uniós csatlakozást, vagy ennek vesztese lenne. Már csak azért sem, mert nem volt más alternatíva az ország számára, és már csak azért sem, mert az, hogy mennyire lesz nyertese Magyarország az európai uniós csatlakozásnak, természetesen nem az elmúlt háromnegyed évben vagy akár egy évben dőlhetett el, hanem éppen azon kérdések kapcsán, amelyekről a miniszter úr az iménti felszólalásában beszélt. Engedje meg az előttem megszólaló fideszes képviselőtársam, hogy lehet persze a túlköltekezést hibáztatni azért a helyzetért, amelyben most a magyar költségvetés van. Szerényen megjegyezném, ha önökre hallgattunk volna, akkor ez a kassza persze további 1000 milliárd forintos hiányt mutatna, merthogy önök szoktak kétféle dolgot mondani, és ezek között túlsúlyban mindig a kiadások növelésére vonatkozó javaslatok állnak. De ez különösebben nem érdekes egyébként, mert ezt önöktől megszoktuk már.

A helyzet azonban az, hogy az idén dől el, hogy az elkövetkezendő 10-15 évben Magyarország milyen pályára lesz képes ráállni. Az idén dől el a nemzeti fejlesztési terv készítésével, az idén dől el nemcsak azzal, hogy a lisszaboni folyamatban a versenyképesség javítása érdekében hogyan tudunk részt venni, hanem hogy mi magunk itthon leszünk-e képesek tenni valamit valóban a versenyképesség javítása érdekében, és persze az idén dől el a tekintetben is, hogy vajon a fenntartható fejlődés érdekében mit tudunk tenni. Ezek mind-mind olyan kérdések, miután a jövőnkről van szó, amelyekben valóban érdekünk lenne közös nevezőre jutni. Ha persze megpróbáljuk a múlttal szembesíteni állandóan a jövőnket, és utána leragadunk a múltnál, akkor ez nem fog menni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)