Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! "A folyamatosan értékét vesztő közszolgálatban nincs megfelelő utánpótlás, mind több képzett szakember kényszerül arra, hogy az alacsony bérek és a végzett munka leértékelése miatt otthagyja a pályát. Felerősítette ezt a folyamatot az is, hogy az 1998-as kormányváltás után soha nem látott mértékben hajtottak végre személycserét felső vezetői szinten." Ezt a gondolatmenetet nem egy szocialista párti politikus fogalmazta meg, hanem a pártatlanságára mindig kényes Figyelő ez évi 4. számából idéztem.

A köz szolgálatában álló ma mintegy 800-850 ezer fős köztisztviselői, közalkalmazotti kar társadalmi megbecsültsége, anyagi helyzete egyre feszítőbb problémát jelent. Egyetértek azzal, hogy a közszolgálatban tevékenykedőket anyagilag is meg kell becsülni. Egyetértek azzal is, hogy megfelelő társadalmi ranggal, felelősséggel kell őket felruházni.

Természetesen azzal is egyetértek, hogy ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni, milyen juttatások, milyen előmenetel illeti meg őket, s mindezt törvénybe kell foglalni.

Ezzel szemben az, amit törvényjavaslat formájában kézhez kaptunk, az alapkérdéseket sem tisztázza, rosszul vagy szándékosan félre céloz. Akit kellene, azt nem kedvezményezi, akit viszont előnyös helyzetbe hoz, azt nem feltétlenül kellene preferálni. Semmi ígérvényt vagy garanciát nem tartalmaz, még az indokló rész sem a közalkalmazottak pozíciójának hasonló javítására. Márpedig a közszolgálat egyaránt igényli a köztisztviselők, a közalkalmazottak és a munka törvénykönyve alá tartozók összehangolt munkáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Joggal felvethető kritika, hogy e jelentős törvényhez hatástanulmány nem készült. A módosítások pénzügyi kiadásait miniszter úr az expozéjában is elnagyolta. Az 1999. évi zárszámadási törvény létszám- és béradatai alapján megállapítható, hogy a központi költségvetésben 55 ezer embert érint a köztisztviselői karra vonatkozó most tárgyalt törvényjavaslat. Ugyancsak köztisztviselőként dolgoznak a települési önkormányzati szférában 46 ezren. A rendvédelmi szerveknél, bíróságokon, ügyészségeken és egyéb területeken dolgozók száma 120 ezer fő volt. 1999-ben a kormányzati és az önkormányzati köztisztviselői kar díjazására 140 milliárd forintot fordítottak, az egyéb kategória juttatása 155 milliárd forint volt. Ez a 220 ezres létszám a közalkalmazotti szféra egyéb területein dolgozó 560 ezer foglalkoztatottjához képest még mindig a közszolgálatban állók kisebbik része.

A belügyminiszter úr expozéjában azt mondta, hogy a törvény előírásainak bevezetése kapcsán a jövedelmek több mint 70 százalékkal, mintegy 120 milliárd forinttal nőnek. Az 1999. évi adatok alapján valamelyik szám nem stimmel. Ha a 70 százalék igaz, akkor az 1999. évi 300 milliárd forint - ami a köztisztviselői kar, illetve az egyéb kategória összes juttatásait tartalmazza - többletterhe 210 milliárd forint, ha pedig a 120 milliárd forint a helyes, akkor az emelés nem terjed ki minden területre. Lehet, hogy az lenne az elképzelés lényege, hogy az önkormányzati szféra oldja meg a problémáját, ahogy tudja, a központi költségvetési szervek többletigényét pedig a közös költségek növelésével, az adóbevételek fokozásával vagy többletével a központi költségvetés fedezi? Az önkormányzatok 2001-2002. évi költségvetési támogatása ennek fedezetét mindenesetre nem tartalmazza.

A köztisztviselők jogállásának, pozíciójának javítása elsősorban nem anyagi kérdés, legalább ekkora szerepe van a kiszámítható pályának is. De melyik az a köztisztviselői réteg, amely kormányváltásoktól függetlenül végzi munkáját? A köztisztviselő egy szinten felül politikai feladatokat is ellát, középszinten szakmapolitikai feladatokat vállal, a végrehajtó állomány pedig kifejezetten a szakmát képviseli.

Nem tisztázott az alapkérdések között az sem, hogyan lehet elválasztani ezt a három kategóriát, hogyan kell a köztisztviselők sajátos helyzetének a törvényben tükröződnie. A települési önkormányzati rendszerben már működik a politikai tanácsadó, főtanácsadó intézménye. Ezek a személyek kifejezetten arra az időszakra kerülnek állományba, ameddig az őket kiválasztó polgármester mandátuma tart. A polgármester által kinevezett politikai tanácsadó osztozik polgármestere sorsában. Ez így van rendjén, teljességgel indokolatlan és tisztességtelen lenne bebetonozni ezeket a politikai tanácsadókat. Meg kellene húzni a határt, mely szintű politikai szereplő a köztisztviselő, és mely szinttől kezdve kell a mindenkori kormányhoz lojálisnak és a szakmai munka folyamatossága biztosítójának lennie. E kategóriákat el kell különíteni.

Tisztességtelen és a demokratikus gondolkodásmóddal teljességgel ellentétes, ha a politikai szereplőt betonozza be a rendszer például azzal, hogy öt évig rendelkezési állományban tartja. Indokolatlan, hogy a mindenkori kormányhoz lojális, a folyamatosságot biztosító köztisztviselő rovására e politikai szereplők különleges előnyökhöz jussanak. Természetesen elfogadom azt is, hogy a politikai okokból kinevezetteket is kellő megbecsüléssel kell politikailag elkötelezett tevékenységük folytatására ösztönözni, de egyáltalában nem értek egyet azzal, hogy a kulcspozíciót jelentő főtisztviselői kar ezekből a politikai szereplőkből álljon. Márpedig az előttünk lévő törvénytervezet azt tartalmazza, hogy államtitkár, helyettes államtitkár és főosztályvezető lehet kiemelt főtisztviselő, akinek a díjazása a többiekhez képest kiugróan magas, akinek foglalkoztatási garanciái egyáltalán megfogalmazódnak.

A törvény előterjesztője fordítva ül a lovon. Indokolatlan és a közkiadások folyamatos növeléséhez vezet, ha a mindenkori kormány saját klientúráját több évre igyekszik bebetonozni, ami a soron következő kormányváltáskor felesleges konfliktusokat gerjeszt és jelentős többletkiadásokkal jár. 1994 előtt ezt egyszer már kipróbáltuk és átéltük a Magyar Televízió rossz példáján, amikor a konzervatív oldal saját munkatársait igyekezett kiugróan magas végkielégítési feltételekkel stabilizálni. Nem lehet a folyamatokat ilyen akadályokkal leállítani. A politikai kinevezettek eltávolítása nem lehetetlen, de az adófizetők számára felesleges többletterhet jelent. Az is egyértelmű, hogy a köztisztviselői karnak a mindenkori kormányhoz lojális és a munkavégzés folyamatosságát biztosító része az a kiemelten fontos réteg, amely számára kellene kiépíteni és fenntartani az előmeneteli pályaívet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvénytervezet az azonos pozíciókat betöltő, azonos végzettséggel és tapasztalattal rendelkező köztisztviselők között abban a vonatkozásban is kivételt tesz, hogy az illető valamelyik országos hatáskörű, központi költségvetési intézményben dolgozik-e, vagy a megyei központokban, területi egységekben, vagy a végrehajtásban végzi munkáját. A fordított területi pótlék nagyságrendje az illető kategóriájára vonatkozó alapilletmény 50-10 százaléka. Ráadásul minden természetes logikával ellentétes módon nem a nehezebb körülmények között élők, dolgozók, hanem a fővárosban, a hivatali központokban foglalkoztatottak kapják a magasabb százalékos pótlékot, ezért nevezem ezt fordított területi pótléknak.

(20.30)

Nem tudom, hogy tisztelt fideszes képviselőtársaim emlékeznek-e arra az időszakra, amikor csak azért, mert budapesti volt valaki, alacsonyabb áron kapta az elektromos energiát, a gyermekeinek fontos tejet, nem fizetett a szemét elszállításáért, és a bérezésben is jelentős előnyöket élveztek a fővárosiak, a nagyvárosokban lakók.

Ezeket a tisztességtelen, indokolhatatlan és politikai indíttatású különleges dotációkat a '80-as években sikerült leépíteni; most ezt akarják a törvény előterjesztői megerősíteni, mértékében növelni, márpedig ez indokolhatatlan, ezért számomra elfogadhatatlan.

Alapvető gondjaim vannak az Állami Számvevőszék dolgozóira vonatkozó előírásokkal kapcsolatban is. Kérdés, hogy ők vajon mennyiben köztisztviselők. Erről dr. Tölgyessy Péter ezt mondta: "Szerintem a számvevő nem köztisztviselő. Egy rendes országban vagy bírói állása van, vagy pedig speciális számvevői jogállása." Az elmúlt években folyamatosan figyelmet fordítottunk arra, hogy a számvevők javadalmazásában jelenjen meg az a szigorú követelmény, amely szerint munkájuk összeférhetetlen mindenféle más kereső foglalkozással. Ma a számvevők nem oktathatnak, nem tarthatnak előadást díjazásért. Ezt a szigorú kötelmet azonban a jelenlegi törvénytervezet nem honorálja, a javaslatban nem szerepel a speciális számvevőszéki jogállás, hiányzik a 75 százalékos pótlék figyelembevétele még az átmeneti intézkedések között is. Amennyiben ez a törvény így marad, a számvevőknek egyik napról a másikra jelentős jövedelemcsökkenéssel kellene számolniuk.

Pihentetőül hadd mondjam el önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy a téma fontosságához képest megmosolyogtató a 80. § (4) bekezdése, amely a hivatásos katonai és rendőri állomány számára állít kötelmeket. Eszerint a hivatásos állomány tagja 2001-ben csak angol nyelvből tett vizsga, 2002. január 1-jét követően már francia és német nyelvvizsga igazolásával is igényt tarthat a nyelvpótlékra. Lehetséges, hogy ez azért van, mert a miniszterelnök úr angolból vizsgáztat, és a törvény-előkészítők azzal számoltak, hogy a választások után olyan miniszterelnöke lesz az országnak, aki mindhárom nyelvet beszéli?

De félre a tréfával, ez a törvénytervezet a problémáknak csak egy részét oldja meg. Egy rétegnek aránytalanul sok pénzt juttat, miközben újabb feszültségeket kelt a hierarchia különböző szintjén dolgozók között, a köztisztviselők és a közalkalmazottak között, holott együttes szabályozásra volna szükség. A terheket úgy osztja meg, hogy a központi költségvetési szervek kiadásait a költségvetés fedezi, ugyanakkor a helyi önkormányzatok forrásait, kiadásait a kétéves költségvetésben már rögzítették, így e körben nincs meg a köztisztviselői törvényben javasolt jelentős költségnövekedés fedezete, nem beszélve a közalkalmazottak ezzel arányos juttatásairól. A tervezet újabb viszályt szít a közalkalmazottak és a köztisztviselők között, holott lehetséges az átjárás a két rendszer között, és erre az előterjesztőnek kötelessége lett volna gondolni.

Végezetül: meggyőződésem szerint ez a törvénytervezet az alapvető problémákat sem oldja meg, garanciákat csupán az eddig lezajlott pozícióosztogatás után megmaradt és politikai okokból kinevezett állomány számára jelent. Ez a törvénytervezet a pártkatonák pályán maradását garantálja. Ez a törvénytervezet egy bonyolult probléma sematikus módon való megoldását kísérli meg, a jelenlegi gondok helyébe újakat állít. Ez a tervezet csak számos és jelentős módosító javaslat után hasznosítható, ezért csak fenntartással lehet támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)