Felszólalás adatai

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Örömmel vettem az ön napirend utáni felszólalását, hiszen egy nagyon fontos kérdésre mutatott rá, egy nagyon fontos problémára is mutatott rá azzal, hogy valóban, ez az ünnepnap nincsen méltó helyen a magyar emberek, a magyar társadalom emlékezetében, ezért ezen változtatni kell. Tehát nem kell hogy ez így legyen. Erre a lehetőségünk megvan, és a kormány gondolkodik azon és a honvédelmi tárca is, hogy hogyan lehetne méltó módon megünnepelni, túl azon, hogy a mai napon Hende Csaba miniszter úr is ünnepségeken vett részt, és nagyon-nagyon sokan, ön is és civil szervezetek is megemlékeztek erről a napról, de úgy érezzük, hogy ez kevés, ez nem elegendő.

Azt hiszem, hogy kötelességünk is emlékezni a hőseinkre. A magyar történelem sajnos igen gazdag csatákban, küzdelmekben, győztes és vesztes csatákban is gazdag, és nagyon-nagyon sok hőst sorolhatunk föl a történelmünk folyamán. Meggyőződésem, hogy ezen csaták közül is kiemelkedő jelentőségű a nándorfehérvári diadal, a nándorfehérvári csata. Talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a magyar történelem egyik legnagyszerűbb tettét vitték véghez akkor a vitézek, hiszen egy rendkívül fényes és dicsőséges győzelmet arattak, az akkori kor legerősebb, a világ legerősebb haderejét szorították vissza, és verték meg.

554 éve, 554. éve szól a harang a nándorfehérvári hősök emlékére. Az emberfeletti bátorság - úgy, ahogy ön is mondta -, a hit, a nemzeti összefogás, a magyarság, a keresztény Európa győzelme valósult meg 1456. július 22-én. Hogy ez a világraszóló győzelem megszületett, Hunyadi Jánosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Szilágyi Mihálynak, Dugovics Titusznak és sok-sok névtelen hősnek köszönhető, az ő helytállásuknak, óriási bátorságuknak köszönhető.

Hunyadi Jánosról a képviselő úr is megemlékezett. Szeretném elmondani, hogy a XIX. századi történész, Fraknói Vilmos úgy emlékezett meg Hunyadi János nagyságáról, hogy két dologban volt rendkívüli adottságú, mégpedig egyrészt a kormányzásban szigorú igazságszeretet vezérelte, másrészt az alkalmas személyek kiválasztásának a képességével is rendelkezett. 68 éves volt ekkor a nándorfehérvári diadal hőse. Ne felejtsük el, hogy ez ma is egy jelentős kor. Az akkori korban még harcolni, lóra ülni és azokkal a nehéz eszközökkel küzdeni a törökök ellen, azért az nem kis diadal. És győzött.

Hetvenéves volt Kapisztrán Szent János ekkor, akit III. Callixtus pápa küldött Magyarországra, az olasz magyar, ő adta a diadal nélkülözhetetlen elemét, a lelkierőt, a hitet a védőknek, a honvédőknek. Tudjuk, hogy a lelkierő a döntő, bizony-bizony képes volt itt is ez a lelki többlet, ez a hit képes volt győzedelmeskedni a hatalmas túlerővel szemben. Tehát nyugodtan lehetünk büszkék, és emelt fővel gondolhatunk erre a diadalra, és valóban méltatlan, hogy ezt eddig nem tettük meg kellő méltósággal és büszkeséggel. Tehát emlékeznünk kell, igen, a győzelemre, emlékeznünk kell a katonákra ezen a mai napon, a várvédőkre, az elesettekre, arra a 3043 várvédőre, akik elestek ebben a küzdelemben, és arra a 24 ezer körüli török áldozatra is, akik elestek szintén ebben a csatában.

Tisztelt Képviselő Úr! Tudjuk mindannyian azt, hogy a nemzeti érzés egyik legfőbb forrása a közös emlékezet. A közös emlékezés pedig az összetartozásunk kifejeződése, és politikusok is vagyunk egyben, tudjuk, hogy a közösségépítés is a politikának a feladata, és bizony-bizony az ilyen közös emlékezés, az összetartozás mind-mind a közösségépítésnek is fontos velejárója. Ha összetartozunk, akkor felelősek is vagyunk egymásért. Ma is van felelősségünk egymás iránt, többek között egyébként az ünnep kapcsán az a felelősségünk, hogy gyermekeinknek és unokáinknak átadjuk az emlékezés örömét.

Ahogyan ezt Hunyadi János is megtette, halálos ágyán két fiának, Lászlónak és Mátyásnak a következőt mondta el: "Haldokló atyátok tettei és példái legyenek szíveitekben gyümölcsözők. Isten félelme és a hazaszeretet az, amit maradandó örökségül szállítok rátok." Azt hiszem, hogy nem szabad felednünk ezt az üzenetet, tovább kell adnunk nekünk is ezt a szellemiséget. Hajtsunk fejet a hősök előtt, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy méltó módon ünnepelhessük ezt a neves ünnepet. Köszönet önnek, hogy ezt most ma itt fölhozta, a parlament erről tárgyalhatott, és bízom benne, hogy a jövő évben az 555. évfordulóját már nemzeti ünnepként is ünnepelhetjük majd.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)