Készült: 2024.03.30.04:58:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

180. ülésnap (2000.12.06.), 351. felszólalás
Felszólaló Rozgonyi Ernő (MIÉP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:10


Felszólalások:  Előző  351  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! 1999-ben a mezőgazdaság a GDP százalékában 4,8 százalékos részesedést ért el. Ez '98-hoz képest további csökkenést jelent. Az előterjesztés szerint ez az arány az EU tagországainak többségében 2-5 százalék között van. Az ilyen összehasonlítást félrevezetőnek tartom, mert iparilag nálunk lényegesen fejlettebb országokról van szó, s ezek mezőgazdasági lehetőségei, adottságai sem hasonlíthatók a magyarországi lehetőségekhez, adottságokhoz.

Az 1. számú táblázatból mindenesetre megállapítható, hogy a mezőgazdaság részaránya a GDP-termelésben, a fogyasztásban, az exportban, a beruházásban és a foglalkoztatottságban egyaránt csökkent 1999-ben. És ugye tudjuk, hogy a '98-as bázisév is igen gyatra év volt. A mezőgazdaság beruházásainak alakulása pedig azt mutatja, hogy továbbra sem kecsegtet valamiféle rendkívüli javulás.

Nézzünk meg néhány számadatot, amely a '80-as évek átlagára vetítve mutatja be, hogy hogyan is néz ki a mezőgazdaság jelenlegi állapota. A búza 43,4 százalék, rozs 54,8, cukorrépa 65, burgonya 83, szarvasmarha 49 - ebből tehén 59 -, sertés 61 - ebből koca 47 százalék -, juh 40 százalék, tyúk 40 százalék. És folytathatnám napestig. Az átlag valahol 50 százalék körül van, ha 1999-et a '80-as évek átlagához viszonyítjuk. Sajnos, az egy főre jutó átlagos fogyasztási adatok sem sokkal jobbak, bár enyhén növekvő tendenciát mutatnak.

Ennél sokkal nagyobb gondot jelent az, hogy még ennek a csökkent teljesítménynek sincs igazán biztos piaca, és enélkül nem várható fejlődés sem. Részben a biztos piac hiánya, részben pedig a felvásárlási árak hihetetlen nyomottsága, az a tény, hogy a termelőknek szinte a ráfordítása sem térül meg, az oka és egyben okozója annak, hogy nem látszik semmiféle biztató fejlődésnek még a nyoma sem.

A biztos piac hiányának állandósulása a következő tényezőkre vezethető vissza. Oktalanul hamar, külső sugallatra és saját rövidlátó gazdaságpolitikánk következtében szüntettük meg a barterkereskedelmet. Nagy hiba volt! Elkótyavetyéltük az élelmiszer-ipari kapacitásainkat olyan külföldi cégeknek, amelyek nem termelőkapacitást, hanem piacot vásároltak, ráadásul nevetséges áron. Ennek tragikus hatásait egyre keményebben sínyli meg egész gazdaságunk és természetesen az ágazat is. A 20:80-as társadalom fokozatos kialakulása miatt pedig gyenge a hazai fogyasztás, és egyben nem elég igényes.

Hihetetlenül álságos megállapításnak tartom a jelentés 36., majd 91. oldalán a következő félrevezető, utólagos, igazoló magyarázkodásokat. Idézem: "A beszűkült piacon csak jelentős kockázat vállalása mellett és kedvezményes fizetési feltételek nyújtásával lehetett üzletet kötni, amiben a magyar feldolgozóipar nem tudott versenyezni a tőkeerősebb és jobban támogatott konkurenciával." Majd: "1999 végén az élelmiszer-ipari jegyzett tőke mintegy 60 százaléka volt külföldi tulajdonban. A vállalatok modernizálásához ugyanis, technológiai és technikai átalakításához, a piaci verseny feltételeihez való jobb megfelelésükhöz szükséges tőke a nemzetközi szakmai befektetők bekapcsolódása nélkül nem állt volna rendelkezésre."

Kérem, szégyenletesnek és életveszélyesnek tartom ezt a megfogalmazást. Hiszen mindez csak úgy igaz, abban a közegben, annak a hamis és nemzetellenes ideológiának a vermében igaz, amit a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tukmált rá felelőtlen kormányainkra, amelyek ezt túllihegve igyekeztek teljesíteni. Ez csak egy olyan országban lehet, ahol a Nemzeti Bank vezérletével szétverték a magyar érdekű bankrendszert, ahol csak a külföldi tőke érdeke fontos, és minden magyar kezdeményezést tudatosan vertek szét. Ebben csak a monetarista szemlélet kritikátlan elfogadása a ludas, a gyarmati béklyóba való önkéntes befekvés.

És hadd tegyem hozzá, mindez nem objektív szükségszerűség, kérem szépen. Gondoljunk arra, hogy például Csehország egészen más utat követett, és nem rossz eredménnyel. Egyébként a 37:63-as tőkearány, az kérem, afrikai szint, vegyék tudomásul! Fideszes képviselőtársam mondotta szűk körben, idézem: "Akárki akármit mond, a magyar mezőgazdaságot csak a külföldi tőke mentheti meg, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a befektető ebben az esetben is ragaszkodik a tulajdonhoz." Bravó! Így kell megetetni a buta magyart. Csakhogy a magyar nem olyan buta, mint ahogy azt gondolják egyesek. Jó volna abbahagyni ezt a nótát, mert rendkívüli módon irritál. A magyar föld - vegyék tudomásul - a magyar paraszté, és azé is marad.

Ugyancsak furcsa számomra, hogy a jelentés azon siránkozik, hogy a kárpótlási és részarány-tulajdonú földek elaprózódtak, romlott az utak, csatornák állapota, sokszor már a rendeltetésszerű használat is lehetetlen. Kérem szépen, annak idején a földkiadási törvényt és a kárpótlást az a kormányzat szíveskedett összehozni, amelynek a kisgazdák koalíciós partnerei voltak, és amelyik kormányzat egyébként elszabotálta a valódi rendszerváltás végrehajtását. Máig olyan emberek kezében összpontosul a föld feletti döntés és még a kiadott földek műveltetése feletti rendelkezés is, akik a saját bolsevik beágyazású anyagi érdekeik szerint végzik munkájukat, fütyülve minden jogszabályra és törvényre. És tehetik!

Hónapokkal ezelőtt bátorkodtam ebben a témában interpellálni, például az ostoros-novai szőlősgazdák ügyében. Kérem, hiába van hatályos legfelsőbb bírósági ítélet, végzés, a jogos igények kielégítése nem lehetséges. Noha a tárca politikai államtitkára itt, előttünk, az interpelláció során válaszában ismerte el, hogy valóban szélhámosságok sorozata történt. És mi történt azóta, kérem szépen? Packázás, a jogos tulajdonosok napi megalázása. És ez az említett eset csak egy csepp a tengerben.

Tessék kérem rendet teremteni! Tessék a demokratikus rendszer bolsevik haszonélvezőit és ezek támogatóit kiiktatni a döntési körből! Ideje volna!

Rendkívül fontos kérdésnek tekintem az agráriummal összefüggésben is az ország átfogó vízvédelmi és talajvédelmi rendszerének kidolgozását, finanszírozásának megoldását, a folyamatba a közmunkák bekapcsolódását. Kapcsolódik ehhez a vízgazdálkodási és öntözési rendszer kiépítése is, amit szintén rendkívül fontos kérdésnek tekintek. Közismert, hogy az utóbbi években katasztrofális változások álltak be például a talajvíz tekintetében. Nemcsak a talajvíz szennyezett ma már, és egyes területeken teljesen eltűnt, más területeken pedig hihetetlen magasságokat ért el, és elárasztja a pincéket, de ez már szinte szennylé. Kérem, ez alatti vízrétegeket is szennyez már a szennyeződés.

Felmerült az anyagban a fakitermelés kapcsán a lopás. Kérem, a lopás általános. A gazdák sokat panaszkodtak, hogy "én dolgozom, és más arat". Ez rendőri kérdés és állami kérdés. Az államnak kutya kötelessége gondoskodnia a tisztességes emberek védelméről. Sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincs itt, és nem hallja ezt.

Az agrárollón is illik siránkozni. Minden anyagban leírják, hogy nyílik az agrárolló, nyílik az agrárolló. Kérem szépen, vajon kinek a feladata ezt figyelemmel kísérni, és kinek a feladata ezt megakadályozni, netántán egy kicsit összébb csukni? A tisztelt kormányé. Ezt tessék elhinni nekem, mert ez politikai döntés kérdése.

Természetesen idő hiányában messze nem tudtam minden arra érdemes kérdésről szót ejteni; talán majd kétpercesek során. Úgy gondolom, az agrárium helyzete van olyan fontos, hogy ennek tárgyalására több időt lehetett volna szentelni. Az is igaz azonban, hogy igazán valamit érő koncepciót, stratégiát még nem tettek az Országgyűlés elé.

 

 

(17.00)

 

Hozzáteszem, hogy ugyanakkor a költségvetést már elég tisztességesen - különböző agrárkérdésekre való hivatkozással -, elég rendesen megcsapolták. Nem kellene talán ezt a sorrendet megfordítani? Egyet mindenképpen tudomásul kell venni: a búza, a gabona, de az egész élelmiszer-ipari termelés stratégiai fegyver; nagyobb stratégiai fegyver lesz - nem is sokára -, mint az olaj. Aki ezt kiengedi a kezéből, az bolond, és erre nincs mentség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Meg kellene akadályozni tehát a további romlást. Ébresztő!

Köszönöm.

 




Felszólalások:  Előző  351  Következő    Ülésnap adatai