Készült: 2024.04.16.12:59:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

284. ülésnap (2006.01.31.), 10. felszólalás
Felszólaló Szalay Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:20


Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Magyarország energiafüggősége s ezen belül elsősorban oroszországi földgázfüggősége az elmúlt évtizedekben fokozatosan növekedett, s az utóbbi években már az ésszerűt jóval meghaladó mértékben vált kockázatossá. Hazánk éves földgázfelhasználása az elmúlt 15 évben az 1991. évi 7 milliárd köbméterről 13,5 milliárd köbméterre nőtt, miközben a hazai kitermelés folyamatosan csökkenve az elmúlt években már 3 milliárd köbméter alá került. Más szóval, önellátásunk szintje a valamikori 60 százalékról 20 százalék alá esett, s ez a rohamosan romló tendencia jól láthatóan és megállíthatatlanul folytatódik sajnos az elkövetkező években is.

Magyarországnak ma a primer energiamérlegében a földgáz súlya 42 százalék. A településeink 93 százalékában van vezetékes földgázellátás, 3,2 millió háztartás fűt gázzal, és a földgáznak villamos erőműveink fűtőanyagaként is fontos szerepe van. A gondokat súlyosbítja, hogy a szezonális lakossági és kommunális fogyasztói kör teszi ki az összes gázfogyasztásunk közel kétharmadát, azaz az időjárástól, hőfoktól függő téli-nyári napi csúcsfogyasztás különbözősége már elérte a 8:1 arányt.

Még tovább növeli gondjainkat, hogy az Európában egyedülálló mértékben importra szoruló ellátásunk alig diverzifikálható, az orosz szállítások folyamatosságán, zavartalanságán múlik országunk működőképessége. A jó tíz évvel ezelőtt létesített második betáplálás, a HAG-vezeték jelentős hátránya ugyanis, hogy azon ugyancsak orosz gáz érkezik, csak éppen Ausztrián keresztül, jóval drágábban és kisebb mennyiségben. Ilyen körülmények közt - amint arra az év elején bekövetkezett kisebb és rövid ideig tartó orosz gázszállítási fennakadások máris hangsúlyosan felhívták a figyelmet - nincs késlekedésre idő, földgáz-infrastruktúránk biztonsági kapacitását erősíteni kell, nehogy egy havária vagy válsághelyzet komolyabb, esetleg lakossági fogyasztói korlátozást eredményezzen. Miközben minden józanul gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy a biztonság fokozása az élet minden területén - így beleértve a földgázellátás területét is - befektetéseket igényel, azaz pénzbe kerül, lehetőségeink még ezt figyelembe véve is korlátosnak tűnnek, keskeny ösvényen mozgunk. Elvileg öt lehetőség létezik ellátásbiztonságunk javítása céljából, de egyik sem egyszerű.

Elsőként és igazán csak az elvi teljesség kedvéért említeném meg a hazai termelés növelését. Ez teljesen hipotetikus dolog, nem elképzelhető, tíz éven belül éppen hogy sajnos jelentősen tovább csökken a hazai kitermelés mennyisége, tíz év múlva már csak a fogyasztásunk mintegy 6-7 százalékát fogja fedezni.

Másodszor megemlíteném biztonsági tározókapacitás létrehozását. Az erről szóló törvényjavaslat vitája ősz óta folyik a parlamentben, és várhatóan két héten belül törvény lesz belőle, de gond, hogy egyidejűleg a határkeresztező kapacitást is növelni kéne, amiről a törvény nem rendelkezik, és gond az is, hogy az a tároló, amely nincs rendszeresen üzemben, nem indítható gyorsan.

A harmadik lehetőség lenne a hazai üzemviteli tározókapacitás növelése. Ez folyik, viszonylag nem állunk rosszul belőle, de nyilvánvaló, hogy a növelés itt is erős finanszírozási hátteret igényel.

Negyedikként megemlítendő az új betáplálási pontok kiépítése, főleg a Szlovákiából leágazható úgynevezett harmadik vezeték és a Kaszpi-tengertől induló, Ausztriáig kiépítésre kerülő, hazánkon is reményeink szerint áthaladó, mintegy 3500 kilométer hosszú Nabucco-vonal. Ez utóbbi azonban nyolc évvel az elhatározás után is még csak a tervezet fázisában van, főleg finanszírozási, nyomvonalproblémák és a konkurens Gazprom ellenérdekeltsége okán.

Végül ötödikként a cseppfolyósított gáz, az LNG jelentette alternatíva megvalósítása sem egyszerű, és főleg nem olcsó. Egy égető, nagyon fontos, valamennyiünk életét alapvetően meghatározó kérdés mielőbbi s minél költségtakarékosabb megoldására kell, kellene választ találnunk. Egy olyan kockázati tényezőről van szó, amiben a kormány felelőssége átháríthatatlan és kikerülhetetlen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai