Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Központi Statisztikai Hivatal 1998/9-es jelentése vázlatos demográfiai adatsort és összehasonlítást is közöl. Az év első kilenc hónapjában a népesség száma 29 ezer fővel volt kevesebb, mint tavaly decemberben. A legkevesebb gyermek a legfejlettebb régiókban, Nyugat-Dunántúlon és a fővárosban született. A legtöbb Észak-Magyarországon és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Itt a népesség, a lakosság nem fogy, hanem enyhén növekszik. A három nyugati megyével, Vassal, Zalával és Veszprém megyével együtt Budapest abban a tartományban van, amelyben az ezer lakosra jutó születésszám mindössze 7,9-8,9 között van; Budapest értékei külön nincsenek is kimutatva.

El kell gondolkodunk ezen a beszédes számon! Azokban az országrészekben ugyanis, ahol a legnagyobb a munkanélküliség és a nyomor, ahol az agyoncsapott, leállított iparvidékek vannak, ahol kivágják az almafákat, mert megszűnt az egykori szovjet piac, ahol a képzetlen roma lakosság zöme él, ahol most is óriási károkat okozott a Tisza és a belvíz, több gyermek születik, főként roma gyermek; ahol pedig már-már ausztriai az élet minősége, és ahol Demszky Gábor világvárost épít, ott a legnagyobb a fogyás, a jobb módúak iszonyúan kevés gyermeket hoznak a világra.

(12.00)

Budapestről ezúttal nem történt kimutatás. Lehet, hogy a számok még ennél is riasztóbbak. A sokkal kisebb munkanélküliség, a különböző félig vagy egészen szabálytalan jövedelemszerzési lehetőségek körletében nem születik gyermek, míg a magára hagyottság nyomasztó ködében, sötétségében világra jön az új élet. Azokban a megyékben, ahol szinte megállt az életszületés, zsebszerződésekkel eladják a földet, ahol meg elönti a belvíz a terményt, fel sem vásárolják, ahol a befektetett munkát bele sem szokás számítani a piaci árba, ott jön a gyermek.

A legtöbb idegen Budapesten vesz lakást. A Balaton üdülővárosaiban már német nyelvű utcatáblákkal is találkozhatni, és vasárnaponként német ajkú istentiszteletet is tart a református pap. Félreértés ne essék, nem az áldott vasi népet, az egykori nyugati gyepű vagy a török hódoltság alá soha nem került országrészek lakosságát, a végvári vitézek utódait hibáztatjuk; természetesen nem. Ez rosszindulatú ostobaság volna. Budapest népe sem szándékosan teszi azt, amit tesz. Nem! Itt egy jelenséggel van dolgunk, amellyel szembe kell néznünk.

Ha nem lépünk most, ha nem tervezzük meg ellenlépéseinket, az ország kettészakadása megállíthatatlan folyamat, s végül tény lesz. A nyugati rész átragad és odahasonul a német élettérhez, életformához, elveszti magyar jellegét, a népesség összetétele átalakul, a keleti pedig odasüllyed a keleti szomszédság életéhez, a még keletebbre élő szerencsétlen magyarok történelmi szerencsétlenségéhez, és ez is átalakul, itt is elsüllyed a magyar elem, és aztán egyszer csak valaki megpendíti, hogy miért is kell még Magyarországnak nevezni ezt a Pannóniát, toljuk kijjebb egy kicsit a schengeni határt, mondjuk, a Dunáig. Mindez első renden nem regionális és nem demográfiai kérdés, hanem politikai és tudati.

Van-e bennünk elegendő felelősségérzet önmagunk iránt? Képesek vagyunk-e, merjük-e a saját életmentő életprogramunkat elkészíteni, akár szembeszegülve a globális kozmopolitizmus követelményeivel? Most az árvíz szükséghelyzetet teremtett, a gátakra munkáskéz kell. A kormány - egy szombat esti híradás szerint - megtette azt az első szerény lépést, amit mi követeltünk: átküldte az első újjáépítési csomagját a határon. A magyar Észak-Alföld és a tengődő Tiszahát is várja a munkaalkalmat. Most arccal kelet felé kell fordulnunk, eltelve jóindulattal egymás iránt azért, hogy az egész megmaradjon magyarnak, a gazdagabb Pannónia is meg Esze Tamás talpasainak leszármazottai is. Mindenekelőtt magyarként, önérdekűen kell látnunk és megterveznünk a dolgainkat, hogy megmaradjunk Európában. Ez sajnos most sem könnyebb, mint Koppány és Vérbulcsú idejében volt.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)