Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel kísérve a több mint egyórás vitát, ami a Postabank-témát illeti, úgy gondolom, az utóbbi néhány percben nagy fordulat következett be a vitában, hiszen a vita úgy kezdődött, hogy kezdtük magunkat szégyellni, hogy milyen dolgokat hoztunk össze a Postabankkal kapcsolatosan. Tudniillik az a hiány igazából nem is hiány, mert a céltartalék igazából nem is hiányzik. Igaz, hogy a hitel ki lett fizetve - vagy megtérül, vagy nem térül meg -, de már úgy éreztük, hogy igazából mi vagyunk a felelősek, hogy ezt idehoztuk az Országgyűlés elé.

Úgy gondolom, amit a pénzügyminiszter úr elmondott, a számok nem változtak, amit ismertünk, a tények nem változtak, amit már a médiából, a sajtóból megismertünk. Annyi változott, hogy hitelesebben, hitelesen hallhattuk a tényeket, azokat az elhangzott milliárdokat, amit már mindannyian ismertünk, és egy csapásra megváltozott az ellenzéki képviselők hozzáállása. Ezek a felszólalások, amik a pénzügyminiszter után következtek, már nem vitatták, hogy milyen nagyságú ez a veszteség, hanem csak azt vitatták, hogy ilyen módon kell-e azt rendezni. Ilyen módon kell-e azt rendezni, hogy a '99. évi költségvetés tárgyalásakor '98-ra visszamenőleg kell-e ezt a témát behozni.

Igazából egyetlenegy javaslat, ellenjavaslat hangzott el, mégpedig az, hogy ezt nem így kellett volna megoldani. Ezt több órán, napon keresztül kellett volna tárgyalni, szinte egy önálló törvénybe foglalni. Nem is tudom, mi lett volna a neve, talán a Postabank vesztesége, vagy nem tudom, mi lett volna ennek a törvénynek a neve. Pótköltségvetést kellett volna benyújtani, de ez már a vitának nem az érdemi része.

Nagyon örülünk neki, hogy a polgári kormány olyan megoldást talál, ami gyors, szakszerű és hiteles, és úgy gondoljuk, hogy az állampolgárok és az ország javát fogja szolgálni ez a megoldás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)